Epilógus - az utolsó rész

                                                        


Hirtelen a nagy sötétségből valami fehéret pillantottam meg. Mintha egy gumiszobában lettem volna, magamat láttam, amint mezítláb, egy fehér köntösben sétálok. Sétálok, de magam sem tudom merre felé. A fülemet halk susogások ütötték meg, egyre erősödtek a zajok, lépteimet a fény felé vettem. Nem tudom mit láttam, vagy mi volt a fény túloldalán, de úgy éreztem vonz. És, így is volt, vonzott. Egyre nagyobb lépteket tettem a hatalmas fehérség felé, lépteim futássá váltak, míg el nem értem a célom. A nagy fehér tátongó üresség magába szívott, éreztem, amint repülök felfelé, az isten tudja hová...

A fülemet egy hatalmas sikítás csapta meg, a következő pillanatban egy test rogyott rám. A végtagjaimat nem éreztem, nehezemre esett a kisujjamat is megmozdítani. Fülemet sértették a hangos zajok, szemeim előtt egy nagy, homályos foltot láttam meg. Percek telhettek el, míg végül kitisztult a látásom. Fehér falak, fertőtlenítő, kórház. Miért vagyok kórházban? Várjunk...egyáltalán miért élek?! Ez...ez lenne a mennyország? 
-Felkelt! Nővérek, Felkelt!!

Valaki orcáimra helyezte kezeit, majd egy test magához ölelt. Nem erősen, mégis éreztem minden egyes érzelmet, amit a személy érezhetett: szeretet, öröm, hála.
- Édes Istenem, Anne, felkeltél! Édes Istenem! - zokogta édesanyám a nyakamba fúrt arcával. Az egészből nem értettem semmit. Miért vagyok a kórházban? Mért nem haltam meg? Miért üvölti édesapám azt megállás nélkül, hogy 'felkelt' ?! Mi a fene folyik itt?
A szemeimbe könnyek gyűltek, ahogy rágondoltam, mi is történhetett. Nem haltam meg...csak elájultam. Miért?
- Édes Istenem, kislányom, nincs semmi baj! - simogatta hajam anyám, észre sem vettem, hogy testem reszket, zokogok. Legalább tíz nővér termett a kórtermembe, mindegyik körülvett, valamit vizsgálgatott, de nem tudtam, mit is kellene tennem. Csak arra bírtam gondolni, miért nem haltam meg.
- Én nem bírok így élni, anya! - törtem ki magamból.  - Mindenki utál, miért nem hagytatok meghalni? Miért!? - üvöltöttem immáron torkom szakadtából. Az egész helyiségben megszűnt a zajongás, síri csönd telepedett mindenkire. Édesanyám ijedten meredt rám könnyektől csillogó szemeivel. Miért néz rám mindenki így?
- Szívem, nem tettél semmit, csillagom. Mindenki szeret! - fogta meg kezemet.
- Nem, anya, te ezt nem érted! Megcsaltam Niallt ország-világ láttára! Érted?! Mindenki utál! - sírtam fel a mellkasomban növekvő fájdalmamtól. Egy röpke pillantást vetettem kezeimre. Hol vannak a vágások? Mióta vagyok itt? Mi ez az egész?!
- An, miről beszélsz? - suttogta anya.
- Ne csinálj úgy, mint aki nem látta a videót!
- M-milyen videót?
Egy pillanatra lefagytam. E-ez nem lehet. Be akarnak csapni? A Kész átverésbe kerültem? Miért nem ítél el senki? Mi ez a sok miért?
- M-mióta v-vagyok itt? - zokogásom abbamaradt, suttogva folytattam beszédemet. A teremben lévők mindannyian összenéztek, apám bólintott egyet anyámnak.
- An, szívem, nyolc hónapja. - válaszolt halkan, miközben egy kövér könnycsepp gördült le arcán, a fehér lepedőre.
- T-tessék? - hőköltem hátra az ágyamon. - Hányadika van ma?
- 2014, január 2, An.
Hiszen, ez nem lehet. Tegnap meghaltam, nem lehetek itt nyolc hónapja, átvernek!
Ám valahol a szívem mélyén éreztem, hogy anyám nem hazudna nekem. Mégis mindennél jobban féltem a következő kérdésem válaszától.
- Miért kerültem ide?
Édesanyám nagy levegőt vett, majd lassan artikulálva magyarázni kezdett.
- Június tizedike volt, Anne. Mi épp dolgozni voltunk apáddal, amikor valaki betelefonált az irodába, hogy... - újabb könnyeket ejtett. - Épp futni mentél, de a füledben szóló zene miatt nem vetted észre az autót, és... elcsapott egy kocsi. Kómába kerültél, Anne, immáron nyolc hónapja, az Isten szerelmére! Azt hittük már sohasem ébredsz fel, érted? Kezdett minden reményünk elszállni!
Újra sírásba torkollott, én pedig lefagytam. Az, nem lehet. Hazudnak! Június 10-én láttam először Niallt, minden akkor történt, nem lehettem kómában, tisztán emlékszem mindenre!
- H-hol van Niall? - kérdeztem elhaló hangon, könyörögve. Anya szeme kitágult, meglepődötten meredt rám.
- Kincsem, Niallt nem láttuk már több mint, két és fél éve.
A szemem kitágult, a gyomrom felfordult, forogni kezdett velem a világ. Ez, ez .... nem lehet. Akkor ez azt jelenti...
Nincs itt Niall.. Nem láttam már több, mint két és fél éve.. Anya hasa nem nagy, nem terhes... nincsenek vágások a karomon, nem tudják, hogy mit tettem...
.... ez azt jelenti, hogy mindet csak beképzeltem, mindent megálmodtam a kómám ideje alatt!
Nem észleltem semmit abból, amit mondtak nekem, üveges tekintettel bámultam magam elé. Niall nem a barátom, Niall nincs itt, nem vesztettem el a szüzességem, nem mentem turnéra a One Directionnel. Semi sem történt meg, mindent beképzeltem.
A nővérek lefektettek az ágyamon, nem tudtam rájuk figyelni. Egy-egy szót elkaptam a beszélgetésükből, mely "vizsgálat", "négyes terem", "rutinellenőrzés" szavakat tartalmazott. Húztak végig a folyosón, de minden homályos volt. Üresnek éreztem magam, teljesen üresnek.
Miközben tolták az ágyam, mind a nyolc hónapnyi emlékemet átgondoltam. Egymás után jutottak eszembe a szebbnél szebb, jobbnál jobb emlékek. Minden, ami nem történt meg.

-Add vissza a répámat Niall James Horan, különben elveszem a Nando's VIP kártyád! Hallod? -a lábam földbegyökerezett. AZ a Niall? Hiszen...Őt is így hívják...

-Niall?! -kérdeztem inkább magamtól, de kicsit hangosabbra sikeredett. 3 fiú hirtelen rám nézett, én pedig egy picit elpirultam. AZonnal leesett. Ők a One Direction.

-Szólt valaki? -kérdezte Niall, miközben le sem vette a szemét a 'párbajtársásról'.

-Egy lány. -válaszolt azt hiszem Harry, miközben alaposan végigmért, és elmosolyodott. A göndör hajáról felismerem, hiszen velük van tele az újság. Még mindig nem láttam Niallt, mert eltakarta a 3 fiú Őt, és az 5. tagot.

-Pillanat, addig készíts képeket a többiekkel, addig ezt lerendezem. A 3 fiú már épp be akart állni a fényképhez, Zayn még a féloldalas mosolyát is elővette.

-Na, előveszed a telefonod?

-Nekem nem kép kell! -csattantam fel egy pillanatra, mire a többiek furcsán néztek rám. Erre a kijelentésemre Niall és a verekedőtársa Louis is rám kapta tekintetét.

-An?! -lepődött meg Niall. Az álla a földet koptatta, amilyen fejet vágott. Nem akarta elhinni, hogy komolyan én vagyok. Hiszen már olyan rég óta nem láttuk egymást. És még is megismert! Hirtelen lelökte magáról Louist, és felállt. Elém lépett, körülbelül fél méterre volt tőlem, amikor megállt. Én is szótlanul néztem. Tényleg teljesen megváltozott. Nem a kis tejföl szőke hajú kisfiú volt, aki régen. A haja tökéletesen beállítva, fogszabályzója volt, az arca pedig idősebbnek tűnt. Még így is magasabb volt nálam egy fejjel legalább. A szívem egy hatalmasat dobbantott. Hirtelen végigfutottak az agyamon a közös emlékeink, illetve az iránta való érzelmeim. Elmosolyodtam, amire Niall hirtelen felém futott, és olyan erősen megölelt, hogy szinte levegőt sem kaptam.

-Jézusom! Nem hiszem el hogy ez te vagy ! Úram atyám! Nem láttalak ezer éve ! Anne! Azonnal mesélned kell magadról! -mondta, miközben el sem engedett. Fejem a mellkasába fúrtam, úgy szorítottam én is őt. Illata azonnal elragadott. Férfias volt, és nagyon jó. A lábaim megremegtek alattam. Még mindig nem akartam elhinni...Hogy annyi idő után újra láthatom, az akkori életem szerelmét! Szerintem nem lehet leírni, amit akkor éreztem. Nem tudom mennyi ideig szoríthattuk egymást, de egyszer csak villámszerűen csapott belém a felismerés...hogy Niall teljesen elhanyagolt. Hirtelen felindulásból ellöktem magamtól, amire arcáról lefagyott a mosoly, és kérdően nézett rám."

"

-Mért nem löksz el? -suttogta a nyakamba. Nem tudtam válaszolni. -Tudom, hogy vágysz az érintésemre, ne tagadd.

Szemtelensége kezdte felvinni bennem a pumpát. Tényleg így lenne? Összezavarodtam. Fogaival erősebben kapott bele a bőrömbe, mire felszisszentem.

-N-Niall...M-Mit cs-csinálsz? -suttogtam erőtlenül.

-Semmi olyat amit te nem akarnál.

Ajkaival az államra tévedt, majd apró csókokat hintett a puha bőrömre. Száján még mindig ott bujkált a pici mosolya. Felért az arcomra, majd egy hosszadalmas puszit nyomott rá, aztán egy kicsit elszakadt a bőrömtől, és a szememet fürkészte.

-N-Niall...Ne... -nyökögtem ki, de úgy hogy én is alig hallottam.

-Mit ne? -kérdezte egy cseppnyi szórakozottsággal a hangjában.

-Tudod te azt... -hajtottam le a fejem.

-Mit nem szeretnél, gyönyörű? -tűrte az egyik kósza hajtincsemet a fülem mögé.

-Ezt az egészet... -suttogtam. Halkan felkuncogott, majd újra arcomra nyomta ajkait. Megszüntette a köztünk lévő utolsó millimétereket is, majd testünk teljesen összesimult. Levegőt már alig kaptam, nem tudtam kezelni a helyzetet. A kezeim önálló útra keltek, hirtelen a hasához kaptam. Óvatosan simítottam felfelé egészen a mellkasáig, mire egy férfias morgás volt a válasza.

-Ugorj. -suttogta a fülembe. Nem tudtam mit akart, de megtettem amit kér. Hirtelen kezeit a fenekemre helyezte, lábaimat pedig összekulcsoltam a derekán. Fejemet a nyakához nyomtam, ezzel beszippantva tökéletes illatát. Lassú léptekkel haladtunk, óvatosan lehelyezett az ágyamra, majd fölém helyezkedett. Ráérősen végigsimított oldalamon, majd beleszorított a combomba. Nem bírtam felfogni mi történik. Teljesen leblokkolt az agyam. Ajakival újra áttért a nyakamra, majd puszikkal árasztotta el. Kezét becsúsztatta a pólóm alá, majd óvatosan megszabadított tőle. Szemeivel végigmért, majd egy félmosoly ült ki az arcára.

-Nem fogod megbánni. -suttogta a fülembe, majd hirtelen ajakival az enyémekre tapadt. Nyelve utat tört magának, majd gyorsan összhangba került az enyémmel. A szívem már annyira kalapált, hogy csodálkoztam, amiért nem tört ki a mellkasomból, a vérem a fülembe szökött, a gyomrom görcsbe rándult. Kezemmel végigsimítottam hátán, mire felmordult. Csókja lágy volt, de mégis szenvedélyes, egyszerűen elképesztő. Még senki nem csókolt így mint Niall. Szemei elsötétültek a vágytól, és olyan fényesen csillogtak, mint a csillagok az égen. Kezeivel a melltartópántomhoz nyúlt, majd megpróbálta kikapcsolni, de kezei remegtek. Csókunkat nem szüntette be egy pillanatra sem. Játékosan beleharapott az ajkamba, mire belekuncogtam a csókba. Nem tudtam mit tenni. És azt hiszem...nem is akartam. Élveztem érintését és csókját. De ekkor villámszerűen csapott belém a felismerés. Mindjárt le fogok feküdni a legjobb barátommal! Hirtelen lelöktem magamról, mire kérdő tekintettel meredt rám. Levegővétele zavaros volt, lihegett."

"

-Nos...Akkor elmondjuk neki skacok? -nézett körbe Liam.

-Még szép! -ugrott fel Louis, majd engem felhúzva a földről átkarolta a vállam.

-Nos akkor.Csupán csak annyi... Hogy jössz velünk a turnéra! -üvöltöttek fel mindannyian egyszerre, én pedig nem akartam elhinni. Ez most komoly?! Felsikítottam, majd olyan erősen öleltem meg Louist, hogy levegőt is alig kapott.

-Jézusom! -rohantam sikongatva Elhez és Perriehez, akikkel kiöleltük egymásból a szuszt is. Mindegyik fiúnak sorban a nyakába ugrottam. Csak egy maradt hátra... Az arcomról lefagyott a mosoly, ahogy a szemeink találkoztak. Egy féloldalas mosoly bujkált az arcán, majd zavartan ropogtatta ujjait. Akkor nem érdekelt az ellenségeskedés. Óvatosan magamhoz öleltem, amit azonnal viszonzott megkönnyebbülten. Arcát a nyakamba fúrta, éreztem, ahogy a szíve hevesen dobog. Gyorsan elváltam tőle, majd megköszörültem a torkom, és újra az arcomra szökött a mosolyom.

-És mikor? Hogyan? Hol? A munkám? Anyuék?

-Első kérdés: holnap reggel indulunk. Második: úgy, hogy nem tudnánk téged itthon hagyni. Harmadik: megbeszéltük a főnököddel, hogy eljössz velünk, és te fogsz rólunk fényképeket készíteni a koncerteken ha akarsz, illetve a Backstageben, a késülődéseinket, stb. Negyedik: a szüleiddel pedig le van zsírozva. Miután Louis megmondta nekik, hogy ha nem engednek akkor elrabol téged, gondolkodás nélkül igent mondtak. -mosolygott Liam. Még mindig nem akartam elhinni. Elvisznek engem magukkal a turnéra! Ezt nem hiszem el! Nekem vannak a legjobb barátaim a világon! Egy hatalmas csoportos ölelésre invitáltam őket."

"

Mély levegőt vettem. A szívem azt súgta, most azonnal ugorjak a nyakába, de az esze mindig mást mondott. „Nehogy bedőlj neki! Szerinted azoknak a lányoknak mit mondott? Ugyen ezt! És ők is bedőltek neki…An,mindenki bedől neki! Ő egy sztár, és kihasználja!” Szólalt meg bennem a kisördög. „An..A legjobb barátod volt, és még most is az. Mindent tud rólad, ez csak egy kis veszekedés volt. Én tudom, hogy te is szereted őt…Jobban mint barátot, ezért érzel egy kis űrt a szívedben amikor Drewval vagy…” Szólalt meg az angyalka. Összezavarodtam. Niall kérdő tekintettel nézett rám.

-Nem, Niall…Nekem nincs rád szükségem. –nyögtem ki olyan halkan ahogyan csak lehetett. Féltem? Meglehet…Féltem, hogy tényleg többet érzek Niall iránt, mint kellene. De nekem ott van Drew! Aki mindent megtenne értem, és én is szeretem őt. és Niall? Miket csinált az utóbbi időben? Nem az, aki volt egy hete, hónapja. És ez zavart…De mégis, be kell vallanom, egy kicsit nekem is hiányzott…Nem is kicsit. Hirtelen a fejét közel hajtotta hozzám. Egy puszit adott az arcomra, a száját pedig még ott tartotta pár másodpercre. Apró puszikkal hintette be az arcom minden szegletét.

-Niall…Mit csinálsz ? –kérdeztem elhaló hangon. A szívem a fülemben dobogott, a pillangók röpködni kezdtek a gyomromban.

-Csak ne szólalj meg. –suttogta a bőrömbe. Ahogy letért a nyakamhoz,a szemeim akaratlanul is lehunyódtak. Halkan zihálni kezdtem. Miért teszi ezt már megint? Most sajnos nem volt elég erőm, hogy eltoljam magamtól. Puha szája kényeztette a bőröm. Kissé megharapta az arcom, majd felkuncogott. Nem tudtam megszólalni. Olyan érzést keltett, amit Drewnál nem tapasztaltam eddig. És ez zavart… Niall nem teheti ezt velem! Miért szórakozik? Kezeivel lassan a pólóm alá nyúlt , és forró tenyereit a derekamra helyzet. Amennyire csak tudta összepréselte a testünket, majd csiga lassúsággal közelítettek felém ajkai. Szemét lehunyta, majd ajkaink összeértek. Nyelve bejutásért könyörgött, amit azonnal megadtam neki. Jól emlékeztem rá, hogy milyen mennyeien csókol. Egy pillanatra mindent elfelejtettem. Hogy veszekedtünk, a turné, azt, hogy hol vagyunk. Csak magunkat éreztem. Mintha a felhők felett ugráltunk volna felhőről felhőre..Olyan tökéletes volt ez a pillanat. Nem akartam, hogy vége legyen. De mint mindig ezt a pillanatot is elrontotta valami…"

"

-An, kérlek nyögd már ki.

-Csókolóztam Niallel.  –ahogy kimondtam, a szemeimet lesütöttem, nem akartam látni Drew arcát. De a lélegzetvétele elárulta, hogy nagyon idegessé vált. Mire kinyitottam a szemem, addigra már nem volt mellettem. Pánikba esve kiabáltam a nevét, és siettem az ajtóhoz. Láttam, hogy idegesen a folyosón megy.  De nem volt szerencsém…Ugyan is Niall, Zayn és Liam éppen jöttek ki az egyik szobából. 

-Drew! –kiabáltam a barátom után. Éreztem…Tudtam, hogy ha megtalálja Niallt, addig üti, amíg el nem megy a kedve attól is, hogy rám nézzen.  A fiúk ijedt fejjel vizslatták a rákfejű Drewt és a gyors lépteit feléjük. Talán Niall tűnt a legidegesebbnek. Amint Drew odaért hozzájuk, lendületből gyomron vágta Niallt, aki azonnal a földre rogyott. Egy jobbos ütést sorozott rá, majd még egyet. Liam és Zayn leszedte Drewt Niallről, én pedig csak egy helyben álltam 3 méterre tőlük. A szememből könnyek potyogtak, ahogy megláttam Niallt a földön. Arca eltorzult a fájdalomtól, orrán kibuggyant a vér, kezével a hasát szorongatta és úgy összekuporodott mint egy ártatlan csecsemő. Drew próbált kimászni a fiúk szorításából.

-Mit képzeltél te magadról? Mi? A szart is kiverem belőled te pöcs! –vágta a szavakat Niallhöz. Hirtelen megjelentek az ajtóban a többiek. El és Perrie odarohantak Niallhöz, és kérdően néztek rám és Drewra.

-Nem fogsz többet énekelni, azt garantálom!  Kitépem a hangszálaidat te b*zi!

-Nyugi, haver…nyugodj le. –próbálta nyugtatni az őrjöngő Drewt Liam, nem sok sikerrel.

-Fogd be! Ha még egyszer is meglátom, hogy a barátnőm körül legyeskedsz, kitépem a bordáidat és mindenki előtt nyomom le a torkodon. Kicsinállak !

Tovább nem bírtam figyelni. Előtört belőlem a zokogás. Hirtelen Eleanor és Perrie termett mellettem. Felállítottak a földről, majd szorosan átöleltek.

-Meg-megijeszted… -sziszegte a fogai között Niall.

-Te nekem ne mond meg mivel ijesztem meg a SAJÁT barátnőmet! Vagy talán már ágyba is vitted? An, lefeküdtél ezzel a b*zival? –nézett felém Drew. Ahogy a szemeibe néztem megijedtem. Teljesen fekete volt, az erek vörösek voltak benne, idegesen fújtatott. Halványan megráztam a fejem. Drew sóhajtott egy nagyot, majd megpróbálta lenyugtatni magát. Eközben Louis és Harry bevitte Niallt a szobájukba.

- Elengedünk, ha megígéred, hogy nem rontasz neki Niallnek. –mondta Zayn Drewnak, aki már kezdte visszanyerni eredeti természetét. Sóhajtott egy nagyot, majd bólintott. Zayn és Liam elengedte. Fejét felém fordította, majd megbánóan nézett rám. Lassan elindult felém, de én hátrálni kezdtem. El és Perrie bátorítóan fogták a kezem.

-An…Nem hagyom, hogy ezzel a… f*sszal maradj itt. Hazajössz velem, MOST! –utasított. Nem tudom mi ütött belé. Amikor megismertem, nem ilyen volt. Mindig kedves és aranyos, most pedig… durva és parancsolgató.

-Én..én.. nem.. –nyökögtem.

-Válassz. Vagy hazajössz velem, vagy itt maradsz ezekkel, megdugatod magad egy párszor azzal a szőke b*zival. De tudd, ha maradsz, köztünk mindennek vége.

Újabb könnycseppek zúdultak le az arcomon. Nem kérhet tőlem ilyet, hogy válasszak közte és a barátaim között! Itt vannak ők, akik elhoztak magukkal, szeretnek minden hülyeségemmel együtt, illetve száz százalékosan megbízhatok bennük. És Drew… Ilyeneket hogy vághat a fejemhez?! Nem tudom, meg tudok-e benne bízni ezután, hogy kis híján péppé verte a volt legjobb barátomat, ha nem fogják le…

-Nem megyek veled, Drew… -mondtam olyan halkan,hogy én is alig hallottam magam. Drew szeme 4 méteresre nyúlt, majd izmai megrándultak az arcán.

-Gondoltam… Akkor, legyél boldog ezzel a hülye gyerekkel. –mondta enyhe szarkazmussal a hangjában, majd közelíteni kezdett felém, és egy puszit nyomott az arcomra. Elfordítottam a fejem, majd hátráltam egy lépést.

-Viszlát, An. Remélem a kis „barátod” jól elbánik majd veled… Ha már ilyen makacs lánnyal fog leállni.

-Niall nem olyan… -motyogtam.

-Aha, ja hogy te már lefeküdtél vele… -nevetett fel kínosan. –Gratulálok! –tapsikolt. –Remélem fájt. –gúnyolódott.

-Nem feküdtem le vele…

-Etesd ezt be mással , baby. Ahogy meg mondtam már, legyetek boldogok.

Ezzel elindult a lépcső irányába. Szótlanul álltam és néztem ahogy távolodik az alakja. Örökre… Borzalmasan mérges voltam rá, ugyan is megvert egy olyan személyt, akit bármennyire is gyűlöltem az utóbbi időben , rájöttem, hogy fontos a számomra. Drewt pedig teljesen félreismertem…A kedves, aranyos, segítőkész srác valójában egy bunkó, agresszív, szemétláda. Gratulálok magamnak! ismét egy elcseszett kapcsolat… Hirtelen elsírtam magam. A lányok szorosan magukhoz öleltek, majd biztatóan simogatták a hátam.

-Nincs semmi baj… Elment, ne aggódj, nem fog bántani sem téged, sem mást.

-De…Niall…-szipogtam.

-Jól van. Semmi baja, higgy nekem.

A lányok bekísértek a szobánkba, ahol a kanapén fekve sírtam, és tömtem magamba a kalóriát."

"

-Niall..Én haza akarok menni. –sütöttem le a szemeimet.

-Tessék?! ilyet ne is mondj! Meg se forduljon a fejedben. Kivel beszélgetnénk és hülyülnénk? Ki lenne a reggeli ébresztőm és kivel harcolnánk mindig? Fontos vagy nekünk. –a szavai egy kis mosolyt csaltak az arcomra. Megöleltem, majd biztatóan simogatni kezdte a hátam.

-Köszönöm, Niall. –mondtam halkan, majd megtöröltem a szemem. Niall egy mosollyal adta a tudtomra, hogy nincs mit megköszönnöm. Belenéztem a szemébe, majd elöntött egy furcsa érzés.

Elvesztem a szemeibe. Gyönyörű kékek voltak, mint mindig, de most valahogy még szebbnek tűntek. Egy pillanatra sem engedtük el egymás tekintetét, majd egy emberfeletti erő lett úrrá rajtam. Nem tudtam, mit miért teszek, de azt éreztem, most ezt kell tennem. Lassan közelítettem felé. Meglepődötten nézett rám, de nem hajolt el. Ajkaimat az övéire tapasztottam, majd ő cselekedett. Nyelve óvatosan bejutásért esedezett, amit azonnal megkapott. Nyelveink összhangban mozogtak, először lassan keringőzni kezdtek, ami végül vad csatába torkollottak. A gyomromban a pillangók tízezrei repdestek, a szívem majdnem kiugrott a helyéről. Abban a pillanatban nem számított semmi. Úgy éreztem, tovább nem tudom türtőztetni magam. Imádtam a csókját! Egyre többet akartam belőle, nem érdekelt, hogy ez nem helyes. Óvatosan a hajába túrtam, ezzel is közelebb húzva őt a fejemhez. Olyan édesen csókolt, mint az első és második csókunknál is. De ez még inkább csodásabb volt. Hiszen..Mindketten akartuk. Ennél romantikusabb nem is lehetett volna. Bármennyire is ott volt a tudatomban, hogy ez nem helyes, nem szabad ezt tennem, még is a nagyobbik részt az nyerte, hogy szeretem őt. Igen, szeretem. Határozottan nem úgy, mint egy barátot! nem érdekeltek a korábbi vitáink, az ügyei a bulikban, vagy, hogy ez már nem az első csókunk. Most már magamnak sem hazudhatok tovább.

Már kezdtünk teljesen kifogyni a levegőből, ezért meg kellett szakítanunk a csókunkat. Niall kipirult arccal, csillogó szemekkel és levakarhatatlan mosollyal az arcán meredt rám. Egy kicsit zavarba is hozott. Lehajtottam a fejem, majd a mellkasába temettem az arcom, amit kuncogással nyugtázott. Nem szóltunk egy szót sem, és ez így volt a helyén. Féltem, hogy talán Niall nem akarta ezt az egészet, de nem akartam most ezzel törődni. Itt volt velem, és megcsókolt. Ez a lényeg.

--

-Niall…Én…Azt hiszem, hogy ezt nem lenne szabad. –másztam le róla, majd az ágy szélére ültem.

-Te..Te miről beszélsz?

-Niall. Mi lenne, ha csak barátok maradnánk továbbra is? –kérdeztem meg halkan.

-Tessék? –lepődött meg Niall. –Te…ezek után csak a barátom szeretnél maradni? –kérdezte halkan, elcsukló hangon.

-Azt hiszem…igen. –mondtam ki nehezen. Hiszen egyáltalán nem ezt akartam. Sőt! Csak csókolni akartam ott, ahol érem. De féltem..hogy ha szakítunk, akkor mindent elrontunk. Bármennyire is fájt meghozni ezt a döntést, nem tehettem mást. Ismét gyáva nyúl voltam, aki mindig a biztosra megy.

Niall felült, az arcát a két tenyerébe temette, majd a plafont kezdte kémlelni.

-Rendben. –mondta ki, majd felállt, és szó nélkül ott hagyott. Egyedül maradtam, magamban. Megint megbántottam. Újra…És magamat is. De valahogy mindig a könnyebb utat akarom választani, ami igazából a nehezebbik"

" Hirtelen felindulásból a falnak nyomtam. Kezeiből kiestek a ruhái, de még mielőtt megszólalhatott volna ajkaimat az övére nyomtam. Olyan szenvedéllyel csókoltam meg, mint még sohasem. Kezeit a csípőmre rakta, én pedig a zuhanyzástól nedves hajába túrtam. Kérdés nélkül azonnal visszacsókolt. Nyelve vadul kergetőzött az enyémmel, testünk között egy milliméter sem tátongott, kiéhezve faltuk egymás ajkait. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak vége legyen. Éreztem, hogy ez a helyes megoldás. Már nem bírtam tovább nélküle, szükségem volt rá. Ezt már meg kellett volna tennem hetekkel korábban is, de féltem. Féltem magamnak is bevallani, hogy mit érzek. Féltem, hogy tönkreteheti a szerelem a barátságunkat. Féltem, hogy Niall talán nem szeret viszont. De akkor minden kételyem megszűnt. Csak én és ő voltunk a fellegekben. Semmi nem tudta volna megzavarni azt a pillanatot. Annyit szenvedtem miatta, és ő is annyit szenvedett miattam. Mindezt miért? Az én hülyeségem miatt. De ezt már nem ronthatja el semmi és senki. Nem fogom engedni, hogy elveszítsem. Zihálva, levegőhiányban váltunk el egymástól. Kék szemei most csodálatosabban csillogtak, mint valaha. Arcán egy levakarhatatlan mosoly ült.

-Szeretlek. –csókoltam meg ismét. –Ne haragudj, hülye voltam, soha többé nem akarlak elveszíteni, mert szeretlek. –öleltem szorosan magamhoz. Állát a fejemre támasztotta és egy csókot lehet a fejem búbjára.

-Én is szeretlek. Ne tudd meg mióta várok erre a pillanatra, mióta várok rád.

-Sajnálom. –mondtam elhaló hangon. Válasz helyett felemelte az állam, majd újra egy lágy csókolt lehelt ajkaimra.

-Akkor…Leszel a barátnőm? –kérdezte félénken, miután elváltunk. Arcomra egy óriási mosoly terült, majd heves bólogatásba kezdtem.

-Semmi sem tenne boldogabbá. –kuncogtam, majd újra ’rávetettem’ magam.

Csak álltunk, ketten, egymást falva telhetetlenül. Egyikünk sem akart elválni a másiktól, csak érezni akartuk egymás közelségét. Nem volt szükség szavakra, nélkülük is tudtuk mit érez a másik. Niall óvatosan az ujjaimba csatolta az övéit, majd a szobájába kezdett húzni. A ruháit amiket idő közben felszedett a földről eldobta a sarokba, majd befeküdt az ágyába és intett, hogy száljak be mellé. Mosolyogva bújtam hozzá, ő pedig védelmezően átkarolt.

-Valaki csípjen meg, hogy nem álmodok. –nevetett fel, majd csipkedni kezdte magát. -Édes istenem! Ez tényleg nem álom. Tényleg itt vagy velem. –suttogta, majd még szorosabban magához húzott. –Soha többé nem engedlek el, érted? Soha! –nézett mélyen a szemembe, majd hosszadalmasan megpuszilta a szám, amit cselesen egy csókká alakítottam át. A további időben nem beszéltünk, csak élveztük a pillanatot. Niall illata és ölelése mellett másodpercek töredéke alatt álom jött a szememre."

" Az ajtónk előtt állva, megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, majd benyitottam. Niall az erkélyen ült a földön, az ajtónak döntve hátát, térdét a mellkasához húzva. Amint meglátott, azonnal felállt, és megindult felém.
Egyszerre ültünk le a kanapéra. Pár másodperces kínos csend állt be közénk, minden bátorságom elszállt, a torkomba görögdinnye nagyságú gombóc nőtt, nehezen vettem levegőt. Végül Niall törte meg a csendet.
- An, én, tudom, hogy egy óriási idióta vagyok. Nem gondoltam át ezt az egészet, csak...annyira rossz belegondolni, hogy más fiú is úgy nézhet rád...és, nem bírnám ki, ha elveszítenélek, te vagy a min...
- Niall, kérlek, mondanom kell valamit.
Muszáj volt leállítanom. Ha kimondta volna, sírva borultam volna a nyakába, nem tudtam volna megtenni. Magára hagyni. Vettem egy mély levegőt, majd belekezdtem. vagyis, kezdtem volna, ha bármi is kijött volna a torkomon. Niall kérdően nézett rám, idegesen harapdálta ajkait, a combját szorította.
- Niall. Ez nem fog menni köztünk. -nyögtem ki a könnyeimmel küszködve. Ahogy rá emeltem a tekintetem, szemei kikerekedtek, ajkai szétváltak.
- T-tessék? T-te most..sza..szakítani akarsz? - kérdezte suttogva, nagyot nyelve. Lehajtott fejjel bólintottam. Nem bírtam volna nézni elkeseredett arcát, felugrottam a kanapéról, és kirontottam a szobából, egyenesen Perrie-ékhez.
A lányok cseppet sem meglepetten néztek rám, arcuk inkább sajnálatot, és szomorúságot tükrözött. Karjaikba zártak, ismét egy hármas ölelésben kötöttünk ki, csak sírtam, és sírtam. Sírtam a végtelenig."

" Perrie, Zayn, Louis, Liam, Harry, és... Niall. Lehajtott fejjel vizslatta a földet, arcán megbánás tükröződött. Néztem, ahogy Liam kikíséri az orvost, majd egy kis pénzösszeg jutalmazása után elhagyta a terepet az idős bácsi.
- Még is hogy gondoltad, hogy nem eszel semmit? - dorgált le azonnal Liam. - Nagyobb bajod is lehetett volna!
- Elment az étvágyam. - fintorodtam el, ahogy Niall felé pillantottam. Kijelentésemre felkapta a fejét, tekintetünk ismét találkozott. Ha akartam se tudtam volna elfelejteni az ájulásom előtti veszekedést. Niall mi tagadás, egy idióta volt. Arcán ott ékeskedett Perrie kézlenyomata, ami megmosolyogtatott.
- Te mit keresel itt? - vetettem felé kicsit sem kedves hangnemben a kérdésem.
- Én... Szóval... Megláttuk,ahogy elájultál, és... aggódtam. -sütötte le a szemét.
-Aggódtál, mi? Érdekes, eddig nem aggódtál értem! Ha jól tudom nagyon is "elaggódtad" a fájdalmad és az energiád valami ismeretlennel, ugye? Azonnal menj ki a szobából! Szerintem már vár a kis barátnőd egy újabb menetre.
- An...Én esküszöm neked, hogy...
- Ne esküdözz Niall! Megesküdtél, hogy örökre szeretni fogsz, hogy bármi történik is, mi együtt leszünk, hogy nem hagyod, hogy elvegyenek tőled! Tessék! Nem tartottad be az ígéreted! Utállak, érted? Teljes szívemből utállak! Minden egyes percet megbántam, amit elpazaroltam rád! Mindet, érted?! Bárcsak kitörölhetném az emlékeket, minden csókot! Azt is bánom, hogy újra találkoztunk! Ha nem látlak meg aznap, most boldogan élhetném az életem NÉLKÜLED! - ordítottam a képébe, a szememből pedig patakként folytak a könnyeim. Niall megtört arcán először meglepettség, majd mérhetetlen fájdalom mutatkozott meg. Szemeit egy pillanatra sem vette le rólam, arcán lassan folyt végig az első könnycsepp. Gyorsan letörölte azt, a következő pillanatban pedig az ajtó nagy csapódással vágódott be utána. Elment. "

" Cirógatott, csókolt minden egyes centiméteremet a felsőtestemen, ezzel az őrületbe kergetve engem. Nadrágját egy pillanat alatt lehúzta magáról, tőlem elmászva zihálva kutatott az éjjeliszekrényébe. Kezében egy kis zacskóval tért vissza, pontosa tudtam, miért. Csodálkozom, hogy a szívem nem szakadt ki a mellkasomból. Visszatért hozzám, ahogy fülem mögötti érzékeny területet csókolta meg testem kissé megemelkedett, hozzányomva magamat. Nyögése isteni muzsika volt fülemnek. Ujjai lesimítottak oldalamon, óvatosan fenekembe markolt,majd lejjebb haladva combomon állapodott meg a keze. Hüvelykujjával apró köröket rajzolt belső combomon, kezeimmel hátába kapaszkodtam. Ó istenem! Ezt már nem bírom tovább...
- Niall... Kérlek... - nyögtem ki suttogva.
Ahogy szemeibe néztem, tengerkék íriszei most sötéten ragyogtak a vágytól, nagyot nyelt, a következő pillanatban pedig lekerült róla a bokszere, illetve a zacskóval munkálkodott. Csukott szemekkel vártam, a lepedőt markolva. Nem bírtam ránézni, illetve oda. A testem bármennyire is másképp reagált, rettentően féltem ettől az egésztől. Tudtam, hogy vigyázni fog rám, és megbízhatok benne, még is ott lapult bennem a kisördög, amit a többiek mondtak az első alkalomról: fájdalmas.
- An... - szólított meg Niall. - Ha nem szeretnéd, akkor...
- Ne ! Szeretném, nagyon !
Hezitálva bár, de bólintott. Lábaimon lassan húzódott le a testemet takaró utolsó fehérnemű is. Teljesen meztelenül feküdtem alatta, innen már nem volt vissza út...és azt hiszem, nem is akartam, hogy legyen.
Féltem. Féltem a reakciójától a látványomra. Ha nem tetszem neki? Ha..ha mégsem szeretné velem?! Észre sem vettem, a lepedőt teles erőmmel szorítottam, szemeimet idegesen csuktam be.
Niall puha ujjbegyét éreztem meg az arcomon. Végigsimított rajta, és megcsókolt. A csókjában minden jelenlegi érzése tükröződött: vágy , féltés, szerelem. Hihetetlen, hogy képes egyetlen csókjával megnyugtatni.
- Annyira gyönyörű vagy. - szólalt meg rekedtes hangján a fülem mellett. Tekintetemmel az övét kerestem, ahogy megtaláltam, halványan bólintottam.
Kész vagyok rá. Szeretném, hogy vele történjen az első, bebizonyította mennyire szeret, és mire képes értem. Nála tökéletesebb partnert el sem képzelhetnék. Megérdemli, hogy megkapjon, Teljesen...
- Kérlek, ha nem jó valami, vagy fáj, azonnal szólj, és megállok. - csókolt a homlokomba. Hangja remegett, nehezére esett a rendes beszéd, amit meg tudtam érteni. Egy szót sem tudtam volna kinyögni, így ismét egy bólintással jeleztem neki.
Combjaimat két kezével lassan nyitotta szét, lábaim közé helyezkedett. Vártam, hogy történik valami, ám következő tettével igen csak meglepett. Ujjaival megkereste az enyémeket, mindkét kezünket összekulcsolta. Nem tudhatta, de ez az apró gesztus, nekem mindennél többet jelentett.
Csípőjét előremozdította, testünk immáron teljesen egybeforrt. Egy milliméter sem tátongott köztünk. Az érzés szétfeszített. Oly' erővel haraptam ajkamba, hogy megéreztem vérem  vasas ízét. Kezeimmel Niallét szorítottam, nem tehettem semmit, egy apró könnycsepp buggyant ki a szememből.
- Sajnálom, szerelmem, annyira sajnálom. - suttogta, lágy puszikkal halmozta el az arcom nyugtatásképp. Sok idő telhetett el szótlanul, mikor kissé jobban előremozdult, így teljes hosszával bennem volt.
A fájó érzés csak nem akart múlni, Niall csókjai sem segítettek. A könnyek egymás után törtek ki szememből, borzasztó érzés volt. Nem így képzeltem el, nagyon nem.
- Sajnálom, sajnálom, kérlek, ne haragudj ! Abba hagyjam?
Ahogy teltek a másodpercek, a fájdalom kezdett egyre inkább múlni, a gyönyör hirtelen hullámként hatolt át a testemen. Niallt magamhoz húzva szorítottam,
- Csak...mozogj! - utasítottam.
Pár perc után a fájdalom már semmilyen jelét nem éreztem, az érzés, ami körüljárt leírhatatlan. Soha nem éreztem még ilyet, nem tudom mihez hasonlítani, nincs rá elégmenyei szó.
A szoba kéjes nyögéseinktől, és sóhajainktól visszhangzottak. Niall hol lassabb, hol gyorsabban végezte dolgát. Körmeimet hátába véstem, erőteljesen húztam végig kissé pattanásos bőrén. Többet, és többet akartam belőle, míg végül megkaptam.
Soha életemben nem éreztem még ilyet, olyat tett, amit más nem: eljuttatott egy másik világba."

" A következő amit megláttam, egy csodálatos karácsonyfadísz volt, amint ez állt: Niall and Anne. De ami a legnagyobb döbbenetet okozta, az egy kis doboz volt. Nagyokat pislogva vettem ki a kis, ezüst színű dobozt, amelyen egy igen csak drága márka neve állt. Ahogy felnyitottam a dobozt, egy hihetetlen gyönyörű gyűrűt pillantottam meg, amelynek a közepén egy nagy, szív alakú kő helyezkedett el. Niall kivette a kezemből a kis dobozt, ujjai közé vette a tartalmát, megfogta a kezem, majd ráhúzta az ujjamra a csodálatos ékszert. Egy csókot adott kézfejemre, ideges arcát látva a reakciómra várt. Éreztem, amint a szemeimbe könnyek gyűlnek, majd egy kósza könnycsepp legördül az arcomon.
- Ez...gyönyörű. - nyögtem ki végül. Nem bírtam tovább, mit sem törődve mással ugrottam Niall nyakába, ajkaimat szerelmesen tapasztottam övéire. Nem tudnám leírni, mily' boldogság honolt bennem abban a percben. Csak arra tudtam gondolni, hogy szeretem! Szeretem, szeretem és szeretem! És sohasem akarom elveszíteni!
Nyelvünk szenvedélyes táncot járt, miközben még mindig a földön térdeltünk. De akkor nem számított. Csak mi számítottunk, egymásnak. Ujjaim Niall hajába túrtak, úgy húztam még közelebb magamhoz, csak csókoltam, és csókoltam. Nem akartam, hogy valaha is véget érjen ez a pillanat."

" Zokogva nyomtam rá a küldés gombra. A szekrényből előhalásztam egy borotvapengét. Végighúztam a csuklómon. Egyszer, kétszer, háromszor. És egyre többször. A vérem látványa magam sem tudom miért, de megmosolyogtatott. Senkinek sem fogok hiányozni, ez lesz a legjobb mindenkinek. A számomra legfontosabb személy utál, és nem tudok ezzel a tudattal élni.
Betárcsáztam a számát, ahogy bekapcsolt az üzenetrögzítője, nagy levegőt kezdtem, és beleszóltam:
- Kedves Niall! Tudod, mikor ezt meghallgatod, én már nem leszek itt ezen a világon, és ez lesz a legjobb. Tudnod kell, hogy rettentően sajnálom, amit tettem. Ha tehetném visszamennék az időben, de nincs ilyen képességem.  Kenhetném arra, hogy részeg voltam, és nem tehettem róla, de arról viszont tehettem, hogy lerészegedtem. Soha, de soha többet nem lesz erre alkalmam, hogy csalódást okozzak neked - remélem örülsz ennek. Ne érezd magad hibásnak azért, amiket mondtál, mert teljesen igazad volt. Undorító vagyok, egy ribanc, hasznavehetetlen, borzasztó ember! Egy fikarcnyit sem érek. Nagyon szerettelek, Niall, és még mindig szeretlek. Sőt, odafent is szeretni foglak, örökké! Hiszen megígértem neked, és betartom a szavam. Köszönök minden egyes emléket, minden egyes percet, amit veled tölthettem. Te voltál az életem, Niall. Nálad jobban senkit sem szerettem, neked adtam azt, amit más már nem kaphatott meg, és egy percig sem bántam meg. Megérdemelted, mert egy csodás ember vagy, szerelmem. Remélem, találsz majd valakit, aki nem lesz olyan idióta, mint én, és akivel boldog lehetsz. Odafentről figyelni foglak, én leszek az őrangyalod. Vigyázz magadra, Niall, csodás jövő áll előtted, legyen egy feleséged, szép gyerekeid, tökéletes életed! Minden jót kívánok neked, Niall! A fiúknak mond meg, hogy sajnálok mindent, de szeretem őket. Ők voltak a legjobb barátaim, a lányok szintén. Kérlek mond meg a srácoknak, hogy legyenek tökösök, és kérjék meg a lányok kezeit, Harrynek meg azt, hogy találjon magának valakit. ha megszületik a kistesóm, kérlek, látogasd mad meg anyáékat, illetve, mond meg nekik, hogy köszönök mindent, hogy szerettek,és hogy életet adtak nekem. Mindent megadtak, amit csak szerettem volna, add át nekik azt is, hogy náluk jobb szülőket el sem tudnék képzelni. Én senkire sem haragszom, azt tudnod kell, ugyanis megérdemeltem az összes üzenetet a rajongóitoktól, az összes pillantást, és rossz szót. Azt hiszem, ennyi lett volna, nem bírok tovább beszélni, mert kezd egyre nagyobb vértócsa gyűlni alattam, és úgy érzem mindjárt újra elsírom magam. Nagyon szeretlek, Niall, és kélek, ne legyen lelkiismeret furdalásod, nem te tehetsz semmiről, és ne sírj miattam, nem érek annyit, hogy bárki is könnyeket ejtsen miattam. Legyetek jók, számomra itt véget ér minden!"
Ahogy kinyomtam a telefont, ismét sírásba torkollottam. A vágások mindkét kezemre kiterjedtek, a combjaimra is, de még mindig életben voltam. Végtagjaimon csurgó vérrel nyúltam a gyógyszeres dobozért, kezembe borítottam a tartalmát, és mindet lenyeltem. A látásom elhomályosult, a Földre borultam, de még hallottam anya kiabálását, ahogy az ajtóm előtt azt kérdezi, minden rendben van-e. Igen, anya, ezentúl minden rendben lesz. Nem lesz semmi problémám, odafent örökös boldogságba zárkózom. Éreztem, amint elhagy minden energiám, de mosolyogtam. Ugyanis tudtam, hogy a mérhetetlen fájdalomnak végre vége lesz. És végül minden feketébe borult, nem lélegeztem tovább, lecsukódtak a szemeim. Ez volt a végem."

Minden egyes jelenet eszembe jutott. Ahogy az árvaházba mentünk Niallel, a konyha csatánk, a kempingezés, a sok csók, az első együttlétünk,a nagy veszekedések, illetve a sok bonyodalom, a kapcsolatunk hivatalos időpontja előtt, Drew, a Blake-kel való elcseszett randi, a sok részegedés, akaratlan pillanatok, az önbántalmazásom, a halálom, Luke, minden.

Életem legszebb időszakán vagyok túl az elmémben, még ha nem is történt meg minden, soha életemben nem kívánhattam volna ennél szebb, gyönyörűbb álmot, mint amit megálmodtam nyolc hónap alatt, minden nehézség ellenére. És bár nehéz lesz újra kezdeni az életem, bepótolni a nyolc hónapot, egy dologban biztos vagyok: minden okkal történik. Egy utolsó esélyt kaptam odafentről, hogy mindent úgy alakítsak a jövőmben, hogy tökéletes legyen, és ne kelljen halálhoz fordulnom. És azt hiszem, mindent átértékeltem magamban, sokkal nyitottam leszek az emberek felé, a szívem utasításait fogom követni, és nem részegedek le annyira, hogy utána viselnem kelljen a következményeket. Egy új élet vár rám, egy dologban biztos vagyok: nem fogom még egyszer ugyan azokat a hibákat elkövetni.

                                       

                                    

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Nos, drága, szeretett Olvasóim, elérkezett az utolsó fejezet, az epilógus!
Ezzel együtt a történet vége. Nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy jelenleg homályos látással írom az utolsó bejegyzést, még én magam sem fogtam fel, hogy vége.
Akkor, vágjunk is a lecsóba.

• Elsősorban szeretném megköszönni az 1004 megjegyzést (az enyémekkel együtt)
• A jelen pillanatban 124,184 oldalmegjelenítést
• A 79 feliratkozót
• A rengeteg pipát
• És a sok kedves, csodálatos szavakat amik minden egyes alkalommal mosolyt csaltak az arcomra!

( Az eredmények az előző blogommal együtt értetődőek!)

 

Most, ahogy ránéztem a 79 feliratkozóra, teljes mértékben elakadt a szavam. Emlékszem, amikor elkezdtem publikálni az előző történetem, jó ideig csak egy feliratkozóm volt, majd lett négy, év végül 5 csodás személlyel fejeztem be. Most pedig, az Are we friends or ar we more?!-t 79-cel, ez egyszerűen hihetetlen. 9 hónapot töltöttünk együtt, májusban kezdtem meg ezt a történetet, ez alatt az idő alatt, pedig 74 feliratkozóm gyűlt össze! Nagyon-nagyon köszönöm nektek, akik boldoggá tettetek minden nap, itt, aki szintén blogger, ő tudja csak igazán átérezni, milyen érzés is, amikor van egy új feliratkozód! :')

124,184. Varázslatos szám, nem-de? Emlékszem, az elején szinte ezer, kétezer végül nyolcezer oldalmegjelenítésnél majd' kiugrottam a bőrömből. Elhatároztam, hogy a célom húszezer lesz, erre tessék. 104 ezerrel több. Az, hogy átléptük a százezer oldalmegjelenítést... nem lehet szavakba önteni! Ez egy rettenetesen nagy szám, ami rettenetes nagy hálát jelent a részemről, köszönöm!

Nos, és a kommentek. Még most is nehéz elhinnem, hogy valamelyik részhez akár 17 személy is kommentelt. Az elején csak álmodoztam arról, hogy esetleg egy ember majd talán kommentel, de az idő múltával egyre többen osztottátok meg kedves gondolataitokat velem, ami nagyon nagy öröm volt számomra. Olvasni, hogy valakinek a tetszik az írásod, a te blogod a kedvence, érzelmeket tudsz kiváltani belőle, egy elmondhatatlan érzés. Az elején, amikor elkezdtem írni, csak kedvtelésből kezdtem, ki akartam próbálni ezt a dolgot. És azt vettem észre, hogy csak püfölöm és püfölöm a billentyűket, egyre gyorsabban, egyre többet, a fantáziám pedig messzire elszárnyalt. Órákig képes voltam írni, fejezetek nélkül, csak egyhuzamban. Utána döntöttem el, hogy publikálom majd. De visszatérve az íráshoz, a szívemhez nőtt ez a hobbi - annak ellenére, hogy az utóbbi időben kicsit csökkent a kedvem. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy aki olvasta az első blogom, tudja, milyen rettentően fogalmaztam, mondjuk ki az igazat, pocsék volt úgy, ahogy volt. A rengeteg hibáról nem is beszélve, szóismétlések, és még sorolhatnám. Nem, mintha ez a blog sokkal jobb lenne ilyen téren, de próbáltam igyekezni, remélem, valamilyen fejlődést ti észrevettetek, ha már nekem nem sikerült. A helyesírási hibákért pedig utólag is bocsánatot kérek, mivel nagyon gyorsan gépelek, és hibásan, és sokszor a Blogger nem húzza alá a hibáimat, ha átolvasom, pedig csak szimplán átsiklok fölötte. Ne haragudjatok! ☺ 

És akkor a történetről.

Gondolom mindnyájan ismeritek azt az érzést, amikor elolvastatok egy jó könyvet, és még több oldalt akartok olvasni, de már vége van a könyvnek. Nos, ezt érzem én is most. Félreértés ne essék, ez a blog  nem a 'nagyon jó könyv' szerepét tölti be, csak próbáltam valamilyen hasonlatot keresni.Szóval, ahogy befejezem ezt a kis monológot, biztos vagyok benne, hogy félig üresnek fogom érezni magam. Hiszen megfogok válni egy olyan csapattól, akik velem voltak kilenc hónapig! Nem beszélve Nanne kapcsolatáról, amit imádtam megírni, imádtam őket is, imádtam a turnét, mindent. A szívemhez nőtt ez a történet, viszont előbb-utóbb mindennek vége szakad, bármennyire is nem akarjuk. Itt volt az idő, hogy ennek a történetnek is vége szakadjon. Szerettem volna sokkal izgalmasabbra írni ezt a történetet,mint az előzőt, de attól tartok ugyan olyan sok nyálas-szerelmes jelenetet tettem bele, mint a másikba, ne haragudjatok. ☺ Sajnos én már csak ilyen szerelmes típus vagyok, szeretem a szerelmes jeleneteket, de bármilyen meglepő, a veszekedéseket is nagy örömmel írtam. És a vége... nos, eddig nem írtam még ilyet fejezetet, és ki akartam próbálni magam benne. Ez olyan mint amikor egy megszállott csokievő ki akarja próbálni az új fajta Milkát, mert vérszemet kap. Félreértés ne essék, az utolsó fejezetet nem azért írtam olyanra, mert nekem is megfordult az a fejemben, mint Annek, mert NEM! Tiszta szívvel jelenthetem ki, hogy a rossz napjaim ellenére én élni akarok, és nem tervezek semmi ilyesmit!  )Úgy érzem ezt muszáj volt megemlítenem, mert biztos vagyok benne, hogy páratok fejében megfordult az a gondolat, hogy a saját példámból kiindulóan írtam. NEM! )
 Tisztában vagyok vele, hogy Anne sokszor egy kis hisztis liba volt, és Niallt sem úgy állítottam be sokszor, mint amilyen valójában lehet - senki sem tudhatja - de én így szerettem volna, hogy a sablonosság ellenére legyen benne valami kis izgalom. A sablonosságról most nem fejtem ki megint a véleményem, mert egyszer már megtettem, nem akarok senkit untatni még egyszer azzal a monológgal.☺

Azt hiszem ideje lesz befejeznem a rizsázást, így is túl sokat írtam, de muszáj volt kiadnom magamból mindent  - bár még volna mit mondanom, haha, de nem untatlak titeket tovább. Nagyon szépen köszönök még egyszer mindent nektek, az összes oldalmegjelenítést, feliratkozót, megjegyzést, pipákat, mindent! Köszönöm, hogy velem tartottatok ezen a hosszú 'utazáson', és átéltétek velem együtt Anne, Niall és a 1D kalandjait, remélem elnyerte a tetszéseteket a blog, és nem akadtatok ki nagyon a 70. fejezeten.:P Nagyon fog hiányozni minden, és mindenki!

Imádlak titeket, hatalmas köszönet még egyszer, hogy a rossz napjaimon is felvidítottatok, erőt adtatok!♥

Na jó, már tényleg befejezem. ☺ Legyen mindenkinek csodás napja, olvassatok sokat, és mindenkit bíztatok az írás kipróbálására, mert azt hiszem nem számít, ki mit ír, vagy milyen minőségben, az a lényeg, hogy rátalálsz arra, amiben jól érzed magad, és képes vagy ellazulni!

Ezennel búcsúzom tőletek, de nem örökre! Hamarosan folytatom a http://thelifeiscruelniallhoranfanfiction.blogspot.hu/  -t, ott olvashatjátok tovább az irományom, illetve ha azt befejeztem, jön a következő blog, aminek már meg is van a témája, és a trailere! :)

 

U.I. Meg szeretnék kérni mindenkit, aki olvasta ezt a blogot, hogy nem számít milyen hosszan, akár egy szóban is, de kommentelje meg hogy tetszett neki a blog, milyen érzéseket váltott ki belőle, stb! :) Nagyon-nagyon hálás lennék!

 

SOk puszi és ölelés,

smile-girl.:))) 
♥

 

 

 

#70 - A vég

 Drága, kedves olvasóim!♥
Tudom, rengeteget késtem ezzel a résszel, de egy hétig nem voltam itthon, a múlt hét előtti héten, múlt héten pedig az összes dogát pótolhattam, mindent. Ezért nem volt időm írni. Viszont, többet nem lesz ilyen késés, ugyanis szomorúan jelentem be, ez volt az utolsó előtti rész, az utolsó az epilógus lesz. Bármennyire is hihetetlennek tűnik, ennek a történetnek VÉGE lesz.
Nem szeretnék most még sok mindent mondani, az EPILÓGUS után fogok mindent kijelenteni, a blogról való érzelmeimet, a köszönetet, mindent, kérlek titeket, ti is akkor tegyétek majd! ☺

A részről pedig. Őszintén megmondom, nagyon félek a véleményetektől. Eddig ez a blog főként szerelmes vonalú volt, viszont ez a rész cseppet sem lesz olyan, mint amire készültök. Ezért is félek, hogy nem fog tetszeni nektek. Viszont, ahogy az előző blogom után ígértem, hogy ez a blog több izgalmat fog tartogatni, mint az, ezt a kijelentést mostanra tartogattam. lehet, hogy rettentően ki fogtok akadni, viszont annyit mondok, még tartogatok egy csavart az epilógusba, ami lehet, hogy rosszabbá teszi a helyzetet, de lehet, hogy jobbá, nem árulhatok el semmit! :)
Nagyon sajnálom, ha csalódást okoztam a résszel, de tegnap eszembe jutott egy ötlet, és úgy gondoltam, muszáj lesz megírnom. Remélem azért valakinek tetszeni is fog, de ha nem, akkor nagyon sajnálom, hogy csak ennyi tellett tőlem! :/

Szóval, itt van a vegyes érzelmeket kiváltó utolsó előtti rész, rettentő kíváncsi vagyok a véleményetekre, szóval jó olvasást kívánok hozzá! :) ♥


xoxo smile-girl.:)))

U.I. A fejezetben trágár szavak, indulatok, és nyugalmat megzavaró részek szerepelhetnek! Mindenki saját felelősségre olvassa!

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------


A tükör előtt forgolódva végeztem az utolsó simításokat. Niall már legalább tíz perce toporog az ajtóban, azt hajtogatva,hogy el fogunk késni, a többiek pedig már biztos várnak minket a bejárat előtt. A kis táskámba elrejtettem még néhány szükséges kelléket, zsebkendőt, kistükröt, rúzst, majd magamra kaptam a kabátom és már indulhattunk is. Egy csodálatos ruhát vettem direkt erre az alkalomra, amint megláttam a boltban, szerelem volt első látásra. A ruha mellrésze kövekkel van kirakva, az alja pedig kissé lógósabb, fekete. Egyszerűen tökéletes! Egy magassarkút vettem hozzá, szemeimet füstösre festettem.
-Wow, gyönyörű vagy! - nyomott egy puszit homlokomra Niall, csillogó szemeivel nézett végig testemen.
- Köszönöm.Indulhatunk?
- Rád várok már egy ideje, drágám. - nevetett fel.
Összekulcsolt kezekkel ültünk be a ránk  várakozó limuzinba, melyet Niall direkt erre az alaklomra bérelt. Hiába mondtam neki, hogy ne tegye, mert felesleges, tágíthatatlan volt.
Visszatérve a karácsonyi időszakra. Tegnap érkeztünk meg Mullingarből, azt hiszem nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez volt életem legszebb karácsonya. Minden olyan tökéletes volt! A hangulat, az emberek, az ajándékok, na és persze a legszebb rész az volt, amikor Greg megkérte Denise kezét.

" - Egy kis figyelmet szeretnék kérni! - szólalt fel Greg. Mindenki csendben maradt, az említett személyre figyelve. Fogalmunk sem volt róla, mi is fog történni, de ahogy Niall arcára néztem, ajkain örömteli mosoly ült, ő tudta, mi fog következni. Ahogy Greg letérdelt Denise elé, kezemet számhoz kaptam, hogy ne sikítsak fel. Mindenkinek egyszerre esett le, mi is fog történni.
- Szóval. Drága Denise! Te vagy az életem legcsodásabb része, te vagy a második felem, nélküled üresnek érzem magam. Soha nem éreztem még így senki iránt, az eltöltött eddig éveink alatt kezdtem igazán úgy érezni, hogy tartozok valakihez, van miért élnem. Tudom, sokszor elviselhetetlen vagyok, és vannak rossz napjaink, de elmondhatatlanul szeretlek, Denise, és mindig mindenen túl tudunk lépni. Te vagy az a nő, akivel gyermekeket szeretnék vállalni, csakis te! Ezért azt szeretném kérdezni tőled... leszel a feleségem?
Denise ugyan olyan megilletődötten állt, mint mi. Szemeit ellepték a könnyek, dermedten meredt a félénken mosolygó Gregre, kin tisztán tükröződött idegessége. Niall szorítása a derekamon erősebbé vált, a szobába teljes csend honolt.
- Igen, Igen, igen, igen !! - harsant fel Denise boldogan. Greg felhúzta ujjára a gyönyörű gyűrűt, majd egymás nyakába ugorva csókolták meg egymást. Mindannyian tapsviharban törtünk ki, Maura, anya és én pedig csak folyattuk könnyeinket. Olyan megható volt ez az egész! Akaratlanul is eszembe jutott, vajon Niall hogy fogja megkérni az én kezem. Ő lesz-e a Nagy Ő számomra? Neki fogok-e gyerekeket szülni? Biztos vagyok benne.
Ahogy rám került a sor a gratulálásba, szinte a szuszt is kiöleltem az újdonsült eljegyzett párból. Eszméletlenül örültem nekik, hiszen látszik rajtuk, hogy tökéletesen kijönnek egymással, boldogok, és szerelmesek. Nem is kellhet ennél több."

- Min gondolkodsz, szépség?
Ámulásomból Niall hangja ébresztett fel.
- Semmin, csak elbambultam egy kicsit. - mosolyogtam rá kedvesen. Biccentéssel vette tudomásul, a következő pillanatban pedig megállt a limuzin. Először Niall szállt ki, utána kezet nyújtott nekem, úgy segített ki az autóból.

Örömittasan ugrottam Perrie, Danielle és El nyakába. Már jó idő eltelt, mióta utoljára láttam őket, és meg kell mondanom, rettentően hiányoztak. Akár csak a másik négy jómadár is. Mindegyiküket egy szoros ölelésben részesítettem, majd arcunkon levakarhatatlan vigyorral kezdtünk társalogni. A hely, ahol voltunk az egyik leghíresebb szórakozóhely Londonban. A ma estére csak hírességek számára volt fenntartva, illetve a hírességek barátainak/barátnőinek. Őszintén szólva először nem éreztem magam odaillőnek. Zavartan nézegettem jobbra-balra, erősen szorítottam Niall kezét, nehogy elvesszek a tömegben.
- Minden rendben? - kiabálta túl a barátom a zenét, mire egy laza bólintással válaszoltam. Felhúzott szemöldökkel méregetett, végül továbbindultunk, így nem maradtunk le a többiektől. Viszonylag gyorsan megtaláltuk a One Direction-nek foglalt boxot, ezáltal a szívverésem is megnyugodott egy kicsit. A hely egyébként gyönyörű volt. Modern, tágas, rengeteg ember elfért, a pultok óriásiak voltak, ezer meg ezer különböző világítással. Középen volt a tánctér, oldalt pedig valamennyire szigetelt boxok, hogy beszélgetni is tudjanak az emberek. Harry volt az első, aki úgy döntött elmegy valamin italért, ugyanis állítása szerint nem bírta ezt a nagy "szerelmet" maga körül. Az első óra beszélgetéssel telt. Danielle és Liam egymással voltak elfoglalva, így ők nem csatlakoztak be nagyon a kommunikációba, de azt hiszem ez teljesen érthető volt. Nem látták egymást ki tudja mennyi ideje, járt nekik egy kis idő kettesben.  Jó néhány ember jött a boxunkhoz köszönteni minket,olyanok is, akiket nem nagyon ismertem, de amikor már tizedszerre mutatkoztam be kezdett kissé unalmassá válni.Magam sem tudom, miért volt rossz kedvem, hiszen szilveszter volt, bulizni voltam a barátommal, és a rég látott barátaimmal, mégsem tudtam jól érezni magam.
- Elmegyek a pulthoz. Mindjárt jövök. - mondtam Niallnek, miközben átmásztam rajta. Vagyis, másztam volna, ha nem fog meg és ültet az ölébe. Vigyorogva húzott magához egy gyors csók erejéig. Sietve másztam ki szorításából, célirányosan megindulva a pult felé. Fogalmam sem volt mit akarok inni, így végül egy Hawaii-álom nevezetű koktélt rendeltem. A pultos lány egy pillanat alatt elkészítette, és már tolta is elém a sárga-zöld-kék színű alkoholos löttyöt. Reménykedtem benne, hogy az íze nem olyan bizarr, mint a színe. Félve belekortyoltam, de amint lenyeltem, azonnal egy újat kellett kortyolnom. Isteni ízesítéssel rendelkezett! Nem tudnám megmondani miből állt, de finom volt, az egyszer biztos. Az idő telt, én pedig már legalább a harmadik ilyen koktélomnál járhattam, mikor kezdtem úgy érezni a hangulatom egyre jobb és jobb lesz. Vigyorogva caplattam vissza a boxunkhoz, szomorúan vettem észre, hogy egyedül Liam és Danielle maradt ott.
- A többiek?
- Mindenki táncol, Niall pedig téged keres. - válaszolta Liam. Megköszöntem az infót, és a tömeg felé vettem az irányt. Amint felszólalt az A little party never killed nobody muszáj volt beállnom táncolni. Nem törődve azzal, hogy egyedül vagyok, csak mozogtam és mozogtam, ahogy kedvem tartotta, kezemben a poharammal.
- Nem kéne többet innod, egy kicsit máris ingatag vagy. - szólalt meg a fülem mellett egy rekedtes hang. Ijedten fordultam a tulajdonosa felé, ám arcomra azonnal hatalmas mosoly terült, amint megláttam Edet. Ed Sheerant.A nyakába ugrottam, szorosan öleltem magamhoz.
- Mármint úgy értettem, nem kellene többet innod... nélkülem. - kacsintott rám vigyorogva. Hát, anno azon a bulin jól lerészegedtünk, meg kell vallani...
- Akkor meg mire várunk? - vigyorogtam rá, kezénél fogva húzni kezdtem a pult felé. A hatalmas órára pillantva vettem észre, hogy 23.39 az idő, ami azt jelenti, már másfél órája elhagytam valahol a többieket. Hoppá.
- Két vodkát. Nem, legyen négy.
- Na, azt hiszem ezt nem kellene. - húztam félre a szám.
- Héj, Annie drága, szilveszter van!
Végül is, igaza volt. Vagy egyedül táncolok, vagy vele maradok a pultnál és jól érzem magam. Inkább a másodikat választom.
Jó ideig beszélgettünk, amíg meghallottunk egy hangot a hangosbemondóból " 5 perc újévig! Elő a pezsgőspoharakkal!" Esküszöm, ijesztő volt, ahogy mindenki rohant a pulthoz a pezsgőért. Jobbnak láttam elhagyni a helyszínt, míg össze nem nyomnak az emberek. Új év lesz, és ha nem találom meg a barátom, akkor nélküle lépek át az új esztendőbe. Nem jó, nagyon nem! Egyre idegesebben pásztáztam a helyiséget, de Niallt sehol sem láttam, vagy bárki mást a társaságból. Alig két perc volt hátra, én meg egyedül rohangáltam össze-vissza, kétségbeesetten. Ezt ismét jól elszúrtam! Végre néhány ismerős arcot pillantottam meg. Louis, Eleanor, Zayn és Perrie már kezükben a poharukkal vártak izgatottan.
- Niallt nem láttátok? - kérdeztem akadozó lélegzetvétellel.
- Ő is épp téged keres.
Idegesen túrtam a hajamba, az biztos, most már nem fogom megtalálni 60 másodperc alatt. Elkezdődött a visszaszámlálás. "59, 58,57,56...." A fenébe! "....31, 30,29,28...." Ezt nem hiszem el! " ...18,17,16...."
Hirtelen valaki megragadta a derekam. Ahogy hátrafordultam, és megpillantottam az ismerősen mosolygó arcot, azonnal magamhoz szorítottam. Niall meglepetten ölelt vissza, mindkét kezében egy-egy pezsgőspohárral.
- Azt hittem mér nélküled kell átlépnem az új évbe!! - mondtam a mellkasába. Bár nem hallotta meg, de kezembe nyomott egy poharat, átkarolta a derekam, majd elhangzottak az utolsó másodpercek." ...5, 4, 3, 2,1.... BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!" Az összes ember egyszerre sikított fel, a plafonból konfetti szóródott le, mindenhol színes szalagok szálltak. A látvány elképesztő volt! Fel sem tudtam dolgozni a látottakat, Niall ajkai megtalálták az enyémeket, nyelve azonnal összhangba került az enyémmel. Kivette a pezsgőspoharat a kezemből, mindkettőnkét letette a mellettük lévő állóasztalra, mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem szakította meg a csókunkat. Mindkét kezét csípőmre helyezte, olyan közel húzott magához, amennyire csak lehetett. Kezeimet először nyakába helyeztem, onnan egyiket tarkójára, másikat hajába. Játszadozva vele szívtam meg nyelvét, utána alsó ajkát, teste megremegett, halkan nyögött fel. Bármennyire is vissza akarta kapni az irányítást, nem engedtem neki. Itt volt az alkalom, hogy én csókoljam meg, és ez a csók kicsit sem volt mondható lágynak, vagy gyengének. Kezei derekamról lejjebb csúsztak, kiélvezve a pillanatot téptük egymás száját.
- Boldog új évet, szerelmem! - motyogta megduzzadt ajkaimra, majd egy utolsó röpke puszit nyomott rájuk. Mindketten zihálva, engedtük el egymást, a következő fél óra pedig abból állt, hogy mindenki boldog új évet kívánt mindenkinek, mindegy volt, hogy ismerték-e egymást, vagy nem. Valahogy ismét a pultnál kötöttem ki, ám ez alkalommal Niallel mellettem. Fogalmam sincs, mit ittunk, de úgy nevettünk a semmin, mintha olyan vicces volna. Kezdtem elveszteni a fejem, pedig nem akartam. A látásom homályossá vált, összemosódott a kép, kivel táncolok éppen, hol is vagyok. Egy idő után minden sötét lett, csak remélni tudtam, hogy nem csinálok semmi butaságot.

*

Ahogy felnyitottam szemeimet, egy ismeretlen szobát pillantottam meg. A szívem hevesen dobogott, ahogy körbenéztem. Az ágy üres volt mellettem, nem tudtam hol vagyok, mit csináltam, kivel voltam. Reménykedtem, hogy Niallel vonultunk el egy hotelbe, de volt egy olyan érzésem, hogy nem így volt... A lelkiismeret furdalás azonnal belém nyílalt, mikor rájöttem, mit is tettem - megcsaltam a barátomat.
Sietősen ugrottam ki az ágyból, és húztam magamra a tegnapi ruhámat. Arra sem volt időm, hogy rájöjjek, kivel is voltam, csak egy dolog járt a fejemben, Niall. Hogyan fogok a szemébe nézni? Mit fogok neki mondani? "Lefeküdtem valakivel,de fogalmam sincs, ki volt az, sajnálom, de nem emlékszem rá ám, bocsáss meg!" ?! Kirontottam a hotelszobából, kezemben a táskámmal. London Hotel. Szerencsére nem voltam olyan messze a direction háztól. Idegesen intettem le egy taxit, és diktáltam be a ház címét. Az ablakon kimeredve ezer meg ezer gondolat ötlött a fejembe, milliónyi elképzelhető szituáció, de mindből egy dolgot szűrtem le : ennyi volt a kapcsolatunk. Vége. Mindent tönkretettem!
Ahogy a taxis elhajtott mögöttem, és a directioner ház előtt álltam, egyre nagyobb gombóc növekedett a torkomban. Rettentően féltem ettől az egésztől. Lassú léptekkel indultam meg az ajtó felé. Túl kell lennem rajta, nem halaszthatom el. Nem tudnék úgy Niall szemébe nézni, hogy hazudok neki. Tudnia kell.
Torkomban dobogó szívvel nyomtam le a kilincset. Az egész házban csend honolt, a nappaliban Louis, Eleanor és Perrie ült. Undorodó arckifejezéssel meredtek rám, még egy sziát sem dobtak felém. Az idegesség kezdett pánikká alakulni. Miért néznek így rám?
- Niall hol van? - suttogtam elhaló hangon.
- Fent. De én a helyedben nem akarnék annyira találkozni vele. - válaszolt flegmán Perrie. Nem tudtam ezt az egészet hova tenni. A hányinger hirtelen tört rám, attól féltem, azonnal kihányok mindent - kivéve ha ezt tegnap este nem tettem meg... Szinte futva szedtem a lépcsőfokokat, a torkomban dobogó szívvel léptem be Niall szobájába.
Az a tekintet.
Az a tekintet, amellyel rám nézett. Egy méterrel kisebbnek éreztem magam. Addigra biztos voltam benne, hogy tudja, mit műveltem.
- Te mégis mi a faszt képzeltél? - ugrott fel a helyéről és egyenesen megindult felém, mögöttem becsapta az ajtót. Egy hang sem jött ki a torkomon, nem bírtam a szemébe nézni.
- Niall, é-én...
- Ha azt mered mondani, hogy sajnálod, esküszöm neked, kihajítalak az ablakon, és lefogom szarni a börtönt meg a paparazzikat!
Hangja olyan mélyen hangzott, hogy csontjaimig hatolt a félelem. Ideges volt, és nem is kicsit. Telefonját elém dugta, és elindított egy videót.
A könnyeim égették arcbőröm, kezemet számhoz kellett emelnem. Ha azt mondom, bűntudatom volt, az enyhe kifejezés arra, amit akkor éreztem. Nem bírtam végignézni a videót.. erőszakosan szorítottam le a szemeimet, hangosan zokogtam, próbáltam kizárni a fejemből a hangokat is, melyek a videóból jöttek. A saját hangomat, és Luke hangjait...Luke Hemmings-ét.
- Végig.Fogod. Nézni. Végig! - szorította meg a karom, és az ágyra ráncigált. Nem mertem ellenkezni. Féltem, szégyenkeztem, elsüllyedtem szégyenemben. Nem bírtam kinyitni a szemem.
- Na mi van? Nincs kedved végignézni azt, amit a fél világ látott már? Nem tetszenek a saját nyögéseid? Hm? - ordított a képembe.
- T-tessék? H-hogy érted, h-hogy a-a f-fé-él v-v-világ? - suttogtam.
- Á, szóval nem tudod még? Nem ez volt az első reggel, hogy megmutatta drága Luke barátom neked? Hát akkor tessék, elmondom én. Olyan kibaszottul leittad magad, hogy megdugott téged egy nagyon jó barátom, a nevét gondolom tudod, hiszen elég sokat nyögdécselted a videóban, amit szépen felvettetek, és publikáltatok Luke Twitterén! Tudod milyen érzés volt végignéznem, ahogy a saját barátnőm más nevét nyögi? Ahogy a saját barátnőm az ország-világ szeme láttára megcsal? Gratulálok, Anne Alley, jól leégetted magad!
Nem bírtam felfogni a szavait. Mi az, hogy publikáltam? Mi az, hogy Luke-kal voltam? Ez azt jelenti, hogy... mindenki látta. Mindenki.
- Remélem jól érezted magad Vele! Egy utolsó kurva vagy, Anne Alley! És voltam olyan ostoba, hogy szerelmes voltam beléd. Hogy te voltál az életem értelme! Hogy megbíztam benned. Minden egyes kurva közös percünket bárcsak visszavonhatnék! Nem bírok rád nézni, érted? Undorodom tőled, te ribanc. Undorodom! Egy prostinál is rosszabb vagy, azok legalább nem teszik világgá a munkájuk gyümölcsét!
Niall kiabálása, és szavai visszhangzottak a fejemben. A gondolkodásom kikapcsolt, ültem ott, mint egy darab fa, dermedten, szememből folyó könnyekkel.
- Mindenki tudja, mindenki! Az összes ember tudja, hogy egy senkiházi riherongy vagy, aki mindenkivel összefekszik! Már abban sem vagyok biztos, hogy én vettem el a szüzességed! Te vagy életem legnagyobb hibája, annyit szenvedtem miattad, szerettelek, és ez volt a hála? Elvittünk magunkkal arra a kibaszott turnéra, érted?! Miattam vettek fel arra a munkára, mert beszéltem a főnököddel előtte, mindent nekem köszönhetsz, mindent! Felfogtad egyáltalán mit tettél? Az isten szerelmére, majdnem húsz vagy, és lefeküdtél egy 17 évessel! Egy barátommal! És tudod mi fáj a legjobban? Hogy nem hittem el senkinek, aki mondta, hogy ne szeressek beléd, mert nem érdemelsz meg! De túl szerelmes voltam... idáig! Soha többet nem akarlak se itt látni, sem sehol! De arra készülj, hogy az utcán mindenki úgy fog rád nézni, mint egy "netkurvára" !
A hangja a végére megrekedt a sok kiabálástól. Szinte biztos voltam benne, hogy ezt a hárommal arrébb lévő házban is hallották. Ami pedig a legrosszabb.. mindenben igaza volt! Egy ribanc vagyok, egy hasznavehetetlen, hazug senki.
Két karjával megfogott, és erőszakosan felhúzott az ágyról. Olyan szorosan fogta a kezemet, hogy éreztem, ez be fog lilulni. Levezetett a lépcsőn, egészen a kijárati ajtóig. Úgy mozogtam, mint egy rongybaba. A lábaim csak vittek, amerre Niall rángatott. Egy pillanatra találkoztam a lent ülők tekintetével, egy fikarcnyi sajnálat sem látszott meg bennük, csak a szín tiszta elítélés, és undor. Niall szinte kilökött az ajtón, az energiám elhagyott, elestem.
- Húzz a picsába, és vissza se gyere!!!
Az ajtó hatalmas zajjal vágódott be. Ott ültem, a ház előtt, zokogva, egyedül. Tisztában voltam vele, hogy nem maradt senkim sem. A fiúk rühellnek, a barátnőim szintén, a szüleim szemeibe pedig nem vagyok képes belenézni. És ott vannak a directionerek, és a 5SOS fanok.. Mindannyian utálnak! Mindenki utál, az egész világ. Egyedül maradtam, egyes egyedül.

A bejárati ajtón belépve anya szigorú szemeivel találtam magam szembe. Nem voltam felkészülve erre a beszélgetésre. Mit sem törődve vele, rohantam fel a szobámba, bezártam magam mögött az ajtót, és lerogytam a padlóra. Mindent tönkretettem. Hangos zokogás közepette indítottam be a laptopom remegő kezekkel. Egy új lapot megnyitva töltöttem be a Twittert, és a Facebookot. Twitteren 38234 megemlítésem érkezett, 2186 privát üzenetem, Facebookon pedig 12452 üzenet fogadott.
" Egy utolsó ribanc vagy, utállak!"
"Nem érdemelted meg Niallt, remélem elcsap egy busz, te idióta... -.-"
" Ez az évszázad poénja! Ekkora kurvát! A végén még kiderül, hogy prosti is... :D:D #szánalom ! "
" Haljon éhen az ilyen, meg kéne kövezni!!! Csak kerüljön a kezem közéé :@"
" Kedves Anne! jelenleg nem csak egy fandom rühell téged, hanem kettő. Minden elismerésem !!!#janem! "
" Behalok ezen a videón, ilyet szól benne: " ... részeg vagyok, és imádlak Niall! Remélem nem fogod ezt megtudni, de most lefogok feküdni Luke-kal..hahaha..." Ez nagyon szánalmas :D "
" Nem tudom elhinni, hogy Isten teremtett ilyen nyomorékokat... és én még anno odáig voltam a Nanne kapcsolatért... Nagy hiba! "

A látásom homályos volt, legalább ezer üzenetet olvastam el. A rajongók olyan utálkozó üzeneteket írtak, hogy ráébresztettek a valóságra. Undorító vagyok! Nem kellek senkinek, egy lotyó vagyok, hasznavehetetlen, semmirekellő, könnyűvérű, ronda, hűtlen. Semmiben sem vagyok jó! Igazuk van, nem vagyok ebbe a világba való.
Remegve tárcsázta Perriet, nem vette fel. Eleanor kinyomott, a fiúk szintén. Tíz sms-t küldtem Niallnek, hiába hívtam, nem vette fel, vagy kinyomott. Ennyi volt. Mindennek vége, én ezt nem bírom tovább. A rajongók utálkozó oldalakat hoztak létre, ez ernyi undorító fényképet ps-eztek rólam
, a barátaim rám sem bírnak a nézni, a volt barátom szintén. Ha kimegyek az utcára szánalmas pillantásokkal fogok találkozni, mindenki tudni fogja, mit tettem. Ezt már sohasem mosom le magamról.
A hírekre kattintva 10 hírből 8 rólam szólt. "Anne Alley megcsalta a barátját."  "Niall Horant csúnyán átvágta a barátnője, és az egyik jó barátja!" " Anne Alley és Luke Hemmings +18-as tartalmú videót tett közzé a világhálón!"
Nem bírta ki, rá kellett mennem az egyik cikkre.

" Niall Horant (20) csúnya módon csalta meg (ex)barátnője, Anne Alley (19).

A párt először nyár közepén látták együtt, kézen fogva, puszilkodva sétálgatni London utcáin, ám akkor a híresség tagadta mindezt, egy tweetjében meg is említette, hogy a lány a gyermekkori legjobb barátja, nincs köztük más, kizárólag barátság. Ám alig egy hónappal később, a párt Mullingarben látták együtt, végül visszatérésükkor a turnébusznál csattant el az első csók - a kamera előtt. A pár azóta felhőtlen boldogságát semmi sem zavarhatta meg, az új álompárnak titulálták őket - egészen mostanáig. Niall és Anne együtt töltötték a karácsonyt szintén a két személy szülőhazájában, tegnap este pedig együtt érkeztek egy szilveszteri partiba - de nem együtt távoztak. A partin tartózkodók szerint nem sokat voltak együtt a helyszínen, ám 0.00-kor csókcsatába keveredtek, utána ismét elváltak. Később a lány az egyre sikeresebb 5 Seconds od Summer banda egyik tagjával táncolt , Luke Hemings-szel (17), aki jóval fiatalabb Anne-nél. Együtt hagyták el a színhelyet, hajnali ötkor pedig egy felnőtt tartalmú videót tettek közre Twitteren, melyben ők ketten láthatók, köszönnek Niall Horannek, és bejelentik, most azonnal szeretkezni fognak. A videó hatalmas botrányt kavart egy óra alatt - ameddig látható volt, utána törlődött - , de rengeteg másolat készült róla, így még most is megtalálható rengeteg oldalon. Mindkét fandomban hatalmas felháborodás alakult ki, rajongók ezrei bombázzák a 19 éves lányt csúnyábbnál csúnyább üzenetekkel, de a 17 éves fiút sem kímélik. Az egyszer biztos, nem tett ez a kis affér jót a 5SOS-nek, sem Niall Horannek. Vajon azonnali szakításra számíthatunk, vagy sikerül kimagyarázni magát a bűnös fél? Mindenesetre kíváncsiak vagyunk a friss történésekre.."

Nem bírtam rávenni magam, hogy még egy ilyen cikket is megnézzek. Lehetetlen lett volna! Rázkódó végtagokkal botorkáltam el a fürdőig, kezemben a mobiltelefonommal, magam mögött kulcsra zártam az ajtót. Twitterre lépve kiírtam egy tweetet - az utolsó tweetemet.
" Sajnálom, hogy mindenkinek csalódást okoztam. Sajnálom, hogy ezt tettem, mindent sajnálok! Azt is, hogy megszülettem. De ne aggódjatok, nem sokáig kell már hallanotok rólam. Köszönök mindent, viszlát mindenki! x "
Zokogva nyomtam rá a küldés gombra. A szekrényből előhalásztam egy borotvapengét. Végighúztam a csuklómon. Egyszer, kétszer, háromszor. És egyre többször. A vérem látványa magam sem tudom miért, de megmosolyogtatott. Senkinek sem fogok hiányozni, ez lesz a legjobb mindenkinek. A számomra legfontosabb személy utál, és nem tudok ezzel a tudattal élni.
Betárcsáztam a számát, ahogy bekapcsolt az üzenetrögzítője, nagy levegőt kezdtem, és beleszóltam:
- Kedves Niall! Tudod, mikor ezt meghallgatod, én már nem leszek itt ezen a világon, és ez lesz a legjobb. Tudnod kell, hogy rettentően sajnálom, amit tettem. Ha tehetném visszamennék az időben, de nincs ilyen képességem.  Kenhetném arra, hogy részeg voltam, és nem tehettem róla, de arról viszont tehettem, hogy lerészegedtem. Soha, de soha többet nem lesz erre alkalmam, hogy csalódást okozzak neked - remélem örülsz ennek. Ne érezd magad hibásnak azért, amiket mondtál, mert teljesen igazad volt. Undorító vagyok, egy ribanc, hasznavehetetlen, borzasztó ember! Egy fikarcnyit sem érek. Nagyon szerettelek, Niall, és még mindig szeretlek. Sőt, odafent is szeretni foglak, örökké! Hiszen megígértem neked, és betartom a szavam. Köszönök minden egyes emléket, minden egyes percet, amit veled tölthettem. Te voltál az életem, Niall. Nálad jobban senkit sem szerettem, neked adtam azt, amit más már nem kaphatott meg, és egy percig sem bántam meg. Megérdemelted, mert egy csodás ember vagy, szerelmem. Remélem, találsz majd valakit, aki nem lesz olyan idióta, mint én, és akivel boldog lehetsz. Odafentről figyelni foglak, én leszek az őrangyalod. Vigyázz magadra, Niall, csodás jövő áll előtted, legyen egy feleséged, szép gyerekeid, tökéletes életed! Minden jót kívánok neked, Niall! A fiúknak mond meg, hogy sajnálok mindent, de szeretem őket. Ők voltak a legjobb barátaim, a lányok szintén. Kérlek mond meg a srácoknak, hogy legyenek tökösök, és kérjék meg a lányok kezeit, Harrynek meg azt, hogy találjon magának valakit. ha megszületik a kistesóm, kérlek, látogasd mad meg anyáékat, illetve, mond meg nekik, hogy köszönök mindent, hogy szerettek,és hogy életet adtak nekem. Mindent megadtak, amit csak szerettem volna, add át nekik azt is, hogy náluk jobb szülőket el sem tudnék képzelni. Én senkire sem haragszom, azt tudnod kell, ugyanis megérdemeltem az összes üzenetet a rajongóitoktól, az összes pillantást, és rossz szót. Azt hiszem, ennyi lett volna, nem bírok tovább beszélni, mert kezd egyre nagyobb vértócsa gyűlni alattam, és úgy érzem mindjárt újra elsírom magam. Nagyon szeretlek, Niall, és kélek, ne legyen lelkiismeret furdalásod, nem te tehetsz semmiről, és ne sírj miattam, nem érek annyit, hogy bárki is könnyeket ejtsen miattam. Legyetek jók, számomra itt véget ér minden!"
Ahogy kinyomtam a telefont, ismét sírásba torkollottam. A vágások mindkét kezemre kiterjedtek, a combjaimra is, de még mindig életben voltam. Végtagjaimon csurgó vérrel nyúltam a gyógyszeres dobozért, kezembe borítottam a tartalmát, és mindet lenyeltem. A látásom elhomályosult, a Földre borultam, de még hallottam anya kiabálását, ahogy az ajtóm előtt azt kérdezi, minden rendben van-e. Igen, anya, ezentúl minden rendben lesz. Nem lesz semmi problémám, odafent örökös boldogságba zárkózom. Éreztem, amint elhagy minden energiám, de mosolyogtam. Ugyanis tudtam, hogy a mérhetetlen fájdalomnak végre vége lesz. És végül minden feketébe borult, nem lélegeztem tovább, lecsukódtak a szemeim. Ez volt a végem.

Niall szemszöge

Zihálva rogytam össze az ajtó előtt. Sírni nem sírtam, minek is tettem volna?  Nem szomorú voltam, hanem ideges. Mérhetetlenül ideges, megbántott, és megalázott.Még magam sem tudom elhinni, hogy tényleg mindazt elmondtam neki, ami a számon volt. Azt hiszem soha életemben nem voltam még ilyen dühös senkire, és semmire, mint ahogy ma. De hát más mit csinálna az én helyzetemben?! Amikor reggel arra kelsz, hogy több ezren küldik el neked azt a videót, ahol a barátnőd megcsal egy jó barátoddal?! HD minőségben?! Végig se bírtam nézni..ahogy hallottam a hangját...csak az jutott eszembe, hogy én hányszor hallottam őt így. És, hogy soha többé nem akarom látni! Undorodtam tőle, a szó szoros értelmében. Gondolom nem mondok el azzal sok újdonságot, hogy a laptopom darabokban fekszik a kukámban, mert idegességemben a földhöz vágtam. Illetve, még jó pár más dolgot is. Biztos vagyok benne, hogy ezentúl egy lépést sem fog tudni anélkül megtenni, hogy ne ítéljék el az emberek a szemükkel, vagy éppen szavakkal. És megérdemli!
A nappaliba vánszorogva a többiek síri csendben ültek.Idő közben Danielle és Liam is megérkezett, mindannyian sajnálattal teli tekintettel néztek rám.
- Most meg mi van? - csattantam fel.
- Sajnálom, Niall. Mi azt hittük, ő olyan, aki hozzád való...Tévedtünk. - hajtotta le a fejét El.
- Nem kell sajnálnotok semmit, én is azt hittem. Ilyen az élet... - nevettem fel kínosan, és levágtam magam a kanapéra.
- Elég csúnyán kiosztottad... - szólalt fel halkan Perrie.
-Tessék??!
- Mármint...érted, ennyire durvának azért nem kellett volna lenned vele...Tényleg hülyeséget csinált, de így is eléggé szenvedhet miatta...és részeg volt! Mindenki követ el hibákat...
- A végén még bocsánatot is kérek, nem?! - csaptam a combomra idegesen.
- Niall, nyugi. Perrie csak arra utalt, hogy lehet, hogy kicsit túl kemény voltál vele. Ennyi.
- Túl kemény? Megérdemelte ! - kereszteztem karjaimat a mellkasom előtt.
Az elkövetkezendő fél órában csak bámultam ki a fejemből, míg a többiek beszélgettek. Még mindig nem tudtam felfogni ezt az egészet. Újra szingli lettem, hurrá! Az első dolgom lesz ma, hogy elmegyek bulizni, nem érdekel semmi. Azt hiszem igazán kijár nekem ennyi.
Hirtelen megszólalt egy telefon. Nem tudom kié volt, de kinyomta. Aztán egy másik, majd egy másik.
- Ki hívogat már titeket? - csattantam fel. Ám kérdésemre azonnal választ kaptam, amikor megjelent An neve a kijelzőmön. Kinyomtam, majd magam mellé hajítottam a készüléket, mielőtt még ezt is eltöröm. A konyhába érvén kezembe kaptam egy zacskó gumicukrot, de amint ettem volna egy szemet, mérhetetlen hányinger tört rám. Nem bírtam egy falatot sem lenyelni. Inkább egy pohár vizet öntöttem magamnak, és ittam meg egy húzásra.
- Niall, csörög a telefonod! - szólt Liam a nappaliból.
- Leszarom!
Nem fogok vele beszélni, se most, sem később. Jobb is lesz ha kitörlöm az összes képünket, üzenetünket, sőt, még a telefonszámát is. Leültem az egyik székre, arcomat kezembe temetve merültem el a gondolataimban. Az agytekervényeim már-már olyan gyorsan jártak, éreztem, a fejem mindjárt szétrobban. Rettentően fájt.
A nappaliból egy hatalmas sikítás hallatszott. Ijedten rohantam a helyszínre, mindannyian a képernyőre meredtek, Perrie és El zokogott, a fiúk szemeibe is könnyek gyűltek. A TV-hez érve lesokkolódtam.
" A 19 éves Anne Alley , Niall Horan exbarátnője öngyilkosságot követett el a minap. Szinte nem volt olyan ember, aki nem látta volna a reggel publikált videóját a 5SOS egyik tagjával, az állítások szerint a lány nem bírta elviselni a rengeteg utálkozást. Rajongók ezrei fenyegették, kívánták őt a halálba, és illették rondábbnál rondább jelzőkkel. A lány még Twitterre feltett egy utolsó posztot, amelyben ez állt. "Sajnálom, hogy mindenkinek csalódást okoztam. Sajnálom, hogy ezt tettem, mindent sajnálok! Azt is, hogy megszülettem. De ne aggódjatok, nem sokáig kell már hallanotok rólam. Köszönök mindent, viszlát mindenki!" A mentősök 5 perccel az eset után értek ki, miután a lány anyja hívta ki őket. A hölgy elmesélte, hogy lánya bezárkózott a fürdőszobájába, sokadik hívásra nem jött ki, így muszáj volt tennie valamit. Aggódott lányáért, így a pótkulcsokkal kinyitotta az ajtót, akkor találta meg lányát holtan feküdni a csempén, hatalmas vágásokkal a testén, egyik kezében egy gyógyszeres dobozzal, a másikban pedig egy szív alakú gyűrűvel, melyet az állítások szerint Niall Horantől kapott karácsonyra.  Az édesanya nem vállalta a nyilatkozatot, azt mondta, nem bír még erről beszélni, teljes sokkhatásban van. "
Egy videó felvétel jelent meg a TV-ben,ahogy mentőágyon húzzák ki a szerelmem letakart testét.

Megdermedtem.

A hangokat nem észleltem magam körül, a hölgy mondanivalója visszhangzott a fejemben. Meghalt. Soha többé nem fogom látni. Soha. És erről én tehetek. Ahogy körbepillantottam a szobán, mindenki reszketett a zokogástól, kiabáltak, üvöltöttek.

Mindenről én tehetek.

A telefonomhoz rohantam, ahol egy hangüzenete fogadott. Ahogy meghallottam Anne hangját, úgy törtem össze. A térdeimre esve szorítottam magamhoz a telefonom, és hallgattam utolsó üzenetét. Amit nekem küldött. Üveges tekintettel meredtem magam elé.
".......Nagyon szeretlek, Niall, és kélek, ne legyen lelkiismeret furdalásod, nem te tehetsz semmiről, és ne sírj miattam, nem érek annyit, hogy bárki is könnyeket ejtsen miattam. Legyetek jók, számomra itt véget ér minden!"
Nem bírtam tovább. Felordítottam, a fájdalom minden mást felülmúlt a testemben, nem bírtam tovább. Utána akartam menni,és bocsánatot kérni. Addig ütöttem az öklömmel a padlót, míg a többiek le nem fogtak. Őrjöngve, üvöltve, sírva mondtam Anne nevét, és hogy sajnálom. Teljesen összeomlottam, törni akartam, zúzni, ugyan olyan fájdalmat okozni magamnak. Nem érdekelt az öklöm sajgása, még többet akartam érezi a fájdalomból. Tudtam, számomra is itt volt a vég, hiába vagyok életben, lelkileg összetörtem, soha többé nem leszek képes nevetni, és úgy szeretni valakit, mint amennyire szerettem őt.