#2 - A nagy találkozás

 

-Anne! -kiabált anyu a földszintről.

-Igen?

-Gyere le!

Kimásztam az ágyamból, leraktam a laptopomat, majd leszaladtam a lépcsőn.

-Miért szóltál?

-Csak hogy ma elmegyünk apuval Jane-ékhez.

-Oké. Mikor?

-5-re. Majd csak későn jövünk. Vigyázz a lakásra, és ne szökj el. -mosolygott anyu. Jane, és a férje Lewis anyuék gyerekkori barátja. Sokszor szoktak találkozgatni egymásnál. Szerintem aranyos dolog, hogy ennyire megtartják a barátságukat. Amúgy van egy fiuk, George, aki 18. Szoktunk beszélgetni, jó fej srác. Jól is néz ki, de jelenleg nincs szükségem egy barátra. Tökéletes nekem egyedül is.

Jut eszembe, még nem is mondtam el alap dolgokat magamról. A nevem Anne Alice Alley. Igen, vicces, hogy a mnogramom A.A.A. A szüleim vicces kedvükben lehettek...18 éves vagyok. Itt Londonban járok iskolába, amit nagyon szeretek. Az egész suliból mindenki ismer mindenkit, és sokszor megyünk partizni együtt. Komolyan, szerintem ritka az ilyen jó társaság. Legjobb barátom nem annyira van, mert nem tudok közülük választani. Talán akiket különösen kiemelnék, az Ashley, Rebecca és Margaret. Ez sem igazán legjobb barátság. Annyi hogy nagyon ritkán elmegyünk együtt vásárolni, vagy beülünk valahova. Velük a kezdetektől fogva nagyon egy húron pendülök. De amióta elkezdődött a nyár szinte egyáltalán nem találkozunk. Mindenki vagy nyaral, vagy a barátjával/barátnőjével van. Egyke vagyok, ezért anyuék nagyon féltenek mindentől, és próbálnak mindent megadni, amit nem szeretek. Azt hiszik ha elkényeztetnek, attól jobb lesz nekem, pedig nem. Háziállatom a 3 aranyhalam, Emy, Amy, Imy. Anyuékkal jól kijövök, de nem nagyon szeretek velük mindenről beszélni. Mégis csak tini vagyok, a dolgaimat a barátaimmal kell megbeszélnem, nem a szüleimmel. Anyuék sokszor dolgoznak, amit nem bánok, mert szeretek egyedül lenni. Nagyon gondolkodom az elköltözés dolgon. Anyuékkal is beszéltem, és kicsit félve, bár belegyeztek. Szóval ha minden igaz, akkor pár héten belül kiválasztjuk az albérletemet, ami közel van a sulihoz, és egyedül fogok benne lakni. És persze anyuék finanszírozzák. Szerencsére a megélhetéssel nincs problémánk. Nagyon szeretek adományozni. Ugyanis ha meglátok az utcán egy hajléktalant vagy egy szegény kisgyereket, teljesen meghasad a szívem, és nem bírom ki hogy ne segítsek neki. Borzalmas látni, hogy néhány ember milyen körülmények között él...Senki sem érdemli meg azt a módot. Mindegyikünknek ugyan úgy joga van boldogan élni, nem nyomorban. Alapjába véve nagyon vidám típus vagyok, és mindenbe benne vagyok (persze azért vannak határok) , de egyben nagyon érzékeny is, ami sokszor nem jön kapóra. A hangulatom nagyon gyorsan képes megváltozni.  Tudom, hogy az én koromban megesik, de nagyon zavaró tud lenni. Szeretek ismerkedni, szimplán magamat adom és szerencsére a legtöbb ember azonnal megkedvel. Nagyjából ennyit rólam.

Visszabaktattam a szobámba, ahol villogott az "1''-es a facebook-omon. Ashley írt, hogy menjek velük bulizni. Sajnos ma nem tudok menni, hiszen anyuék elmennek, és ha nincsenek itthon úgysem engednek el. Visszaírtam neki, majd beraktam egy filmet. Imádom, hogy nyár van, és minden nap azt csinálok amit akarok, nem kell tanulnom. Szinte csak most kezdődött a nyár, még rengeteg szabadidőm van. Egy kicsit elszundítottam, mert arra lettem figyelmes, hogy anya kiabál lentről.

-Elmentünk An! Legyél jó! Ha valami baj van telefonálj! Puszi.

És az ajtó csattant is. Ránéztem az órámra, 16.35. Felvettem magamra egy rövidnadrágot illetve egy toppot pár kiegészítővel, a fülhallgatóm rácsatlakoztattam a telefonomra, feltettem a napszemüvegem és nekivágtam London utcáinak. Szeretek Londonban sétálgatni. Olyan megnyugtató az egész. AZ ajtón kiérve megcsapta az arcom a nap sugara, ami felettébb jólesett. Sétálgattam, majd megakadt a szemem a fagyisnál. A gyomrom korgott egyet, majd úgy éreztem muszáj lesz megennem valami finom hűsítőt. Édes tölcsérbe kértem egy kókuszt, egy csokit, meg egy karamellát, majd sétálgattam tovább. Igen, elég sokat eszek. Felettébb érdekes, hogy nem látszik meg rajtam. Persze ennek nagyon örülök, hiszen annyit eszek amennyit akarok. Bármit. Nincs olyan nap, hogy ne ennék csokit vagy gumicukrot. Mindig megkívánok valamit, vagy csak hozattatok anyuékkal. Miután végeztem a fagyival, sétálgattam tovább, és a kedvenc parkomhoz értem. Közben azon gondolkodtam, hogy vajon milyen érzés lehet repülni. Bizony, vannak érdekes gondolataim. De hát ha egyszer érdeklődöm a hülyeségek iránt? Az egyik padon 2 fiú verekedett valamiért, mellettük pedig 3 másik szakadt a nevetéstől, és bátorították társaikat. Éppen mellettük haladtam el, amikor egy mondtad megfogta a figyelmem.

-Add vissza a répámat Niall James Horan, különben elveszem a Nando's VIP kártyád! Hallod? -a lábam földbegyökerezett. Az a Niall? Hiszen...Őt is így hívják...

-Niall?! -kérdeztem inkább magamtól, de kicsit hangosabbra sikeredett. 3 fiú hirtelen rám nézett, az arcom pedig enyhe pírt vett fel. Azonnal leesett. Ők a One Direction.

-Szólt valaki? -kérdezte Niall, miközben le sem vette a szemét a 'párbajtársásról'.

-Egy lány. -válaszolt azt hiszem Harry, miközben alaposan végigmért, és elmosolyodott. A göndör hajáról felismerem, hiszen velük van tele az újság. Még mindig nem láttam Niallt, mert eltakarta a 3 fiú Őt, és az 5. tagot.

-Pillanat, addig készíts képeket a többiekkel, addig ezt lerendezem.

 A 3 fiú már épp be akart állni a fényképhez, Zayn még a féloldalas mosolyát is elővette.

-Na, előveszed a telefonod?

-Nekem nem kép kell! -csattantam fel egy pillanatra, mire a többiek furcsán néztek rám. Erre a kijelentésemre Niall és a verekedőtársa Louis is rám kapta tekintetét.

-An?! -lepődött meg Niall. Az álla a földet koptatta, amilyen fejet vágott. Nem akarta elhinni, hogy komolyan én vagyok. Hiszen már olyan rég óta nem láttuk egymást. És még is megismert! Hirtelen lelökte magáról Louist, és felállt. Elém lépett, körülbelül fél méterre volt tőlem, amikor megállt. Én is szótlanul néztem. Tényleg teljesen megváltozott. Nem a kis tejföl szőke hajú kisfiú volt, aki régen. A haja tökéletesen beállítva, a fogai tökéletesek, az arca pedig idősebbnek tűnt. Még így is magasabb volt nálam egy fejjel legalább. A szívem egy hatalmasat dobbantott. Hirtelen végigfutottak az agyamon a közös emlékeink, illetve az iránta való érzelmeim. Elmosolyodtam, amire Niall hirtelen felém futott, és olyan erősen megölelt, hogy szinte levegőt sem kaptam.

-Jézusom! Nem hiszem el hogy ez te vagy ! Uram atyám! Nem láttalak ezer éve ! Anne! Azonnal mesélned kell magadról! -mondta, miközben el sem engedett. Fejem a mellkasába fúrtam, úgy szorítottam én is őt. Illata azonnal elragadott. Férfias volt, és nagyon jó. A lábaim megremegtek alattam. Még mindig nem akartam elhinni...Hogy annyi idő után újra láthatom, az akkori életem szerelmét! Szerintem nem lehet leírni, amit akkor éreztem. Nem tudom mennyi ideig szoríthattuk egymást, de egyszer csak villámszerűen csapott belém a felismerés...hogy Niall teljesen elhanyagolt. Hirtelen felindulásból ellöktem magamtól, amire arcáról lefagyott a mosoly, és kérdően nézett rám.

-Nem válaszoltál...Lassan másfél éve hogy nem  beszéltünk. Megígérted, hogy legjobb barátok leszünk örökre, de te elfelejtettél...Nm is kerestél, az üzeneteimre meg nem válaszoltál. -szemeimbe könnyek gyűltek, ahogy hozzá vágtam a szavakat.

-An...Én... -itt elakadt. Levette a pillantását rólam, és a cipőét kezdte fürkészni.

-Te? -vártam a válaszára.

-Én...Sajnálom.

-Niall. Kár sajnálnod. Ami volt megtörtént. Már nem tudsz változtatni rajta. Csak hogy tudd. Komolyan azt hittem, hogy mi talán...örökké barátok maradunk. De tévedtem.

Ezzel a lendülettel meghátráltam, és futni kezdtem. Hallottam, hogy mögülem Niall kiabál, hogy "An, várj! " , de nem akartam visszafordulni. Hiába jutottak eszembe a közös emlékeink, ezeket eltiporta az érzés, hogy nem érdekeltem. Hogy otthagyott. Hogy nem tartotta be az ígéretét. Én komolyan azt akartam, hogy találkozzunk. Erre tessék..Mindent felkavart bennem, ami volt. Nem tudtam volna visszamenni hozzá, könnyes szemekkel és úgy tenni, mintha mi sem történt volna. Végül azt vettem észre, hogy egészen hazáig futottam. Bementem, majd lefeküdtem az ágyamba, majd előtört belőlem a sírás. Magam sem tudom, miért lettem ilyen érzékeny. Ellenkezőleg, örülnöm kellett volna, hogy újra látom Niallt, de én még is inkább a haragot éreztem. Pedig meg kellett volna értenem. Világsztárok. Miért pazarolta volna rám az idejét, amikor alig van így is szabad perce? Nem szabadott volna úgy lehordanom. Egyáltalán nem is szabadott volna kiakadnom...Még a telefonszámát sem tudom. És lehet, hogy ismét nem fogom látni ki tudja hány évig. Ezt elszúrtam...Ismét. Miért rontok el mindent?!

#1 ~ Prológus

Sziasztok.:) Akkor hivatalosan is nekikezdek az új történetnek.:D Ahogy ígértem, ma (május 1-én) kezdem, szóval itt is van az első rész, ami inkább prológusnak használ szerintem.:) Remélem tetszeni fog ez a történet is! :) xx

u.i. Gondolom már ti is hallottátok, hogy a Popcorn One Direction különszámának megjelenéséhez 3000 megrendelő kellene előre. Vasárnap éjfélig kellene hogy meglegyen, szóval hajrá emberek, mutassuk meg, hogy igen is megérdemeljük azt a különszámot, mert Magyarországon igen is sok directioner van!
Itt tudtok előrendelni --- www.directioner.hu
(Ez nem egy havonta megjelenő magazin, egyszer van az évben! Kattintsatok a linkre ott több mindent megtudtok.:) )

-------------
 

Kint hét ágra süt a nap. Imádom az itteni időt ! Igaz, hogy az év többi napján rengeteget esik a fránya eső, de legalább nyáron süt a nap. Amikor még Írországban laktunk, teljesen más volt az időjárás. Lassan 5 éve, hogy elköltöztünk. Hihetetlen hogy repül az idő...Az elején őszintén bevallom, nagyon hiányoztak a lökött osztálytársaim, illetve a legjobb barátaim. Jessica, April, a két nagyon jó barátnőm, illeteve Niall, a legeslegjobb barátom. Hihetetlen kimondani, hogy lány létemre egy fiú volt a legjobb barátom egy fiú volt, de ez az igazság. Niallel szomszédok voltunk. Együtt töltöttük az egész gyerekkorunkat. Minden nap együtt tanultunk, illetve együtt lógtunk. Nem volt olyan dolog, amit ne tudtunk volna egymásról. Persze, voltak vicces sztorik is...Mint például amikor Niall 8 volt én meg 6, és mindegyikünk kíváncsi volt a másik...na, szóval értitek. Aztán egyszer csak anyu benyitott, és nem értette mért állunk egymás előtt letolt gatyával. Akkor nagyon zavarban voltunk, de így visszagondolva csak nevetek rajta, mindig. Hihetetlen, milyenek voltunk kicsinek. Az a rengeteg közös csintalankodás, füllentés, emlék, szórakozás. Sosem felejtem el, amikor az "okos"barátom kitalálta, hogy vágjuk le a szembe szomszéd, Mrs. Johnson féltve őrzött, és mindennél jobban szeretett kutyájának a hosszú szőrét. Persze belementem, miért is ne tettem volna? Csak az volt a baj, hogy Mrs. Johnson egy boszorkány volt inkább, mint kedves öreg néni. Folyton kiabált velünk, amikor az utcán játszottunk, illetve a szüleinket is mindig lehordta, hogy milyen szemtelen gyerekeik vannak. Anyuék és Niall szülei persze mindig elnézték neki a kirohanásait, mivel öreg volt. Mi meg Niallel csak röhögtünk rajta. Kiterveltük a tervet. Pontosan éjfélkor kimásztam az ágyamból. Fogtam egy zseblámpát, felöltöztem feketébe, majd lesomfordáltam a lépcsőn. Nagyon féltem, hogy anyuék felkelnek, de nem tették. Kimentem az ajtón, ahol Niall már mosolyogva várt egy ollóval a kezében. Odaosontunk Mrs. Johson házához, majd bemásztunk a kerítésen. Amint beértünk kúszva vonultunk Punch-joz ( ez volt a kutyus neve ), majd Niall jelezte, hogy indul a menet. Odaléptem a kutyához, megfogtam (szerencsére kistestű volt) Niall pedig elkezdte vágni a szőrét. Alig bírtam nevetés nélkül. A végére a kutyának hol hosszú volt a szőre, hol meg már a bőre is kilátszott, amikor Niall véletlenül belevágott a bőrébe, mire a kutya felvonyított, én is felsikítottam, erre Niall is. A kutya elkezdett futni, minél messzebb tőlünk, mi meg észrevettük, hogy Mrs. Johnsonnál felkapcsolódik a villany. Niallel egymásra néztünk, mindegyikünk tekintete teljesen összezavarodott. Egy dolgot láttunk jónak...FUTÁS! Amilyen gyorsan csak tudtunk rohantunk a házunk felé, mert az volt közelebb. Én véletlenül megbotlottam, és elestem. Niall megfogta a kezem, felállított, és együtt futottunk tovább. Amint beértünk a házunkba, lihegve mentünk fel halkan a szobámba. Becsuktuk az ajtót, egymásra néztünk, majd kitört belőlünk a nevetés. Legalább 10 percig abba sem hagytuk. Egyszer csak egy nagy sikítást hallottunk az utcából. Egyből felismertük...az "öreglány". Még jobban nevettünk, majd elfeküdtem az ágyamban. Niall befeküdt mellém. Magunkra húztuk a takarót, majd végigbeszélgettük az estét. Vagyis...inkább végignevettük. Akkor változott meg bennem minden. Szerelmes lettem a legjobb barátomba... De azóta ez elmúlt. 12 évesek voltunk. Aztán elköltöztünk Londonba. Borzalmas volt elválni Nialltől. Még ő is sírt, fiú létére. Nem akartuk egymást elengedni, végül anyuék választottak minket szét. Az autóban ülve könnyes szemekkel néztem, ahogy egyre messzebb kerülök a legjobb barátomtól, majd végül már nem látok belőle semmit, csak egy pontot, majd az is eltűnt. Utána végig tartottuk a kapcsolatot. Néha el-ellátogattunk egymáshoz, amikor már nagyobbak voltunk. Még mindig éreztem iránta valamit. De nem mondtam neki. Aztán jelentkezett az X-Factorba. Nagyon büszke voltak rá, illetve a csapatra amibe került. Minden nap beszéltünk az internet hasznos funkciói segítségével. Öröm volt nézni, ahogy csillogó szemekkel újságolja, mennyire jó volt a színpadon, és hogy nem hiszi el, mennyi rajongójuk volt már pár adás után. Aztán az idő folyamán egyre kevesebbet beszéltünk. A folytonos fellépések mellett nem volt ideje rám...a legjobb barátjára. Az én helyemet 4 srác töltötte be addigra. Így jutottunk el oda, hogy lassan másfél éve, hogy nem beszéltünk. Már nem érzek iránta semmit, nem jövök lázba a neve hallatán. Sőt...Inkább amit érzek, az a düh és harag. Mert nem tartotta be az ígéretét, hogy "best friends FOREVER". Gondolhattam volna...Az idő folyamán új barátokat találtam és új fiúkat akikbe belezútam, mondjuk, viszonzatlanul. Ilyen az én szerencsém... Teljes volt a életem Niall nélkül is. Bevallom, nehéz volt, de sikerült. Végül is a barátok jönnek, mennek. Nem igaz?

Most, miközben lapozgatom a fotóimat, eszembe jut rengeteg emlék, amiken elmosolyodok, illetve amelyek könnyet csalnak a szemembe. Miért kell ennyi közös képemnek lenni Niallel? El kellene őket égetnem...Hogy ne emlékezzek rá. Hiszen valahol éppen a világ közepén van és énekel, amire már kiskora óra vágyott. Bizony, mindig arról álmodott, hogy énekes lesz, és lesz egy csomó jó száma. Hát tessék, bevált. Büszke vagyok rá, teljes szívemből gratulálok neki. Csak már ott tartok, hogy arra sem emlékszem hogy néz ki. Nem tudom elképzelni a jelenben. Az interneten több képet látok róla, de csak azt tudom lekövetkeztetni, hogy eszméletlenül megváltozott. Mintha nem is a régi Niall lenne...Bár nem tudom, mert a képek sokszor csalnak, és lehet hogy csak photoshop, de akkor is hajt a kíváncsiság. Jó lenne újra látni. De lehet, hogy meg sem ismerne...Nem, nem, nem. Nem szabad ezen gondolkodnom. Hiszen már ezer éve nem is beszéltünk. Miért is érdekel annyira? El kell felejtenem, végleg...

--

Ne haragudjatok, amiért ilyen rövid lett.:) Az első pár rész nem lesz túl hosszú, de idővel egyre hosszabbak lesznek.:)

ÚJ BLOG!!! :))♥

Sziasztok! Ahogy említettem, belekezdek majd az új blogba, és úgy döntöttem ide fogom publikálni, csak átszerkesztem a fejlécet és a szereplőket.:) Új feliratkozókat is szívesen fogadnék! ☺
Blog kezdete: MÁJUS 1.

Remélem olvasni fogjátok és elnyeri majd a tetszéseteket.:)))) ♥

ezer csók xx

50. Fejezet ~ The end (epilógus ) ♥

 Sziasztok.:) Szomorúan közlöm, hogy ez az utolsó fejezet az Amazing love~ -ból. Remélem sikerült olyan részeket írnom ami tetszett nektek, illetve az egész történet elnyerte a tetszéseteket. :) Szeretném megköszönni azoknak, akik kommenteltek illetve feliratkoztak (szám szerint 5-en:) ). Sokat jelentett nekem, hogy leírtátok a véleményeteket és olvastátok a blogot. :) Ez a fejezet nem lett túlságosan extra, nem is terveztem bele valami végső nagy durranást, ilyen lett. :/ Remélem azért ez is tetszeni fog valamennyiteknek. Az egész írásról és sztoriról csak annyit szeretnék mondani, hogy nekem nagyon jó érzés volt megírni ezt a sztorit, ugyan is sokszor Emma helyébe képzeltem magam, és bár tudom, teljesen lehetetlen, hogy valóra váljon ez az egész, ez a sztori nagyjából az áloméletemet írta le.:) Remélem, legalább egyszer az életben tudok találkozni a fiúkkal személyesen, és hiszek benne, hogy minden directioner előbb utóbb találkozni fog velük, csak várnunk kell! :) Amint már említettem, belekezdek majd egy új sztoriba, amit lehet hogy itt fogok publikálni, csak átváltoztatom a szereplőket illetve a fejlécet.:) De ezt a sztorit sem fogom letörölni! Mindenesetre mielőtt belekezdenék, majd kiírom a pontos tudnivalókat, remélem azt a történetet is szívesen fogjátok olvasni.:) Nem is húzom tovább az időt, itt az utolsó fejezet, ami igazából epilóguskéjnt szolgál. Még egyszer utoljára köszönöm midnenkinek , aki olvasta a blogot és kommentelt.!!:))xx
ezer csók xx ♥
 


*5 év múlva*

Szokásosan Sarah reggeli sírására keltem. Egy óriásit ásítottam, majd oldalra néztem, ahol Niall szuszogva aludt tovább. Jellemző, sosem kel fel időben...Miatta akár órákon át is sírhatna Sarah.
Kimásztam az ágyból, majd a gyerekszobába vettem az irányt. Ránéztem az apróságunkra, majd mosolyogva a kezembe vettem és ringatni kezdtem. Leültem a székre, és megetettem,
majd miután abbahagyta a sírást kicseréltem a pelenkáját, és egy nappali ruhát adtam rá. Amíg az egyik kezemben tartottam, a másikba megfogtam a kedvenc kis zsiráfját,
amit annyira szeret. Mindig azt szorongatja és vele alszik. Lassan, kuncogva a hálószobánk felé vettem az irányt. Niall még mindig aludt, ugyan olyan mozdulatlanul.
Mellé mentem, majd óvatosan a mellkasára helyeztem a pici Saraht, aki nagy mosollyal az arcán bújt apukájához. Niall kinyitotta szemét,majd káromkodott egy sort,
hogy mért keltem fel, de amint meglátta a mellkasán pihenő Saraht arca meglágyult, és egy óriási mosoly ült ki rá. Óvatosan megfogta a csöppséget, felült, majd magához ölelte és egy
puszit nyomott a feje búbjára. Mosolyogva néztem őket. Hihetetlen, Niall milyen csodás apuka. Olyan szeretettel bánik Sarahval, hogy néha még egy könnycsepp is kifordul a szememből.
-Szia drágaságom. Hogy aludtál? -érintette össze az orrát Sarahéval, mire a kislányunknak egy nagy vigyor jelent meg az arcán, és rúgkapálni kezdett.-Ezt igennek veszem.
-A feleségednek már nem is köszönsz? -görbítettem le az ajkaimat játékosan. Niall felállt kezében Sarahval, majd hosszadalmasan megcsókolt.
-Ki nem hagynám a reggeli csókot. -kuncogott. -Jó reggelt édesem.
-Neked is Niall. -pusziltam meg az arcát. Amíg Niall megreggelizett addig átadta nekem Saraht, majd felöltözünk elővettük a babakocsit és sétálni indultunk. Olyan tökéletes volt minden.
Az idő, a kapcsolatunk, a család. Minden.
Elfelejtettem említeni, hogyan is történt ez az egész, hogy most itt vagyunk, ahol. Aznap, amikor rosszul lettem reggel, nagyon megijedtem, hiszen még csak
18 voltam. És eszembe jutott, hogy terhes lehetek. De szerencsére nem lettem az, csak egy egyszerű gyomorrontásom volt. A pár év csodálatosan telt. A fiúknak 2 új albumuk jelent meg
illetve a legfontosabbat kihagytam. 3 éve Niall megkérte a kezem. Gondolom nem mondok el nagy újdonságot azzal, hogy igent mondtam. Semmivel sem tudott volna boldogabbá tenni.
Szerettem Niallt mindennél jobban ,egyértelmű volt a válaszom. Azt hiszem szerencsésnek mondhatom magam, hogy 18 évesen megtaláltam a Nagy Ő-t, akivel most már
saját családot és házat birtoklunk. Az esküvőn mindenki ott volt. Niall barátai, az én barátaim, minden családtag, stb. Nászútra visszamentünk Hawaii-ra, ahova még
Niall vitt a 18. szülinapom alkalmából, és megfogant Sarah. Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, nem tudom leírni milyen boldogság öntött el.
Niallt szintúgy. Először kicsit féltem a reakciójától, hogy mit fog szólni, de kellemesen csalódtam.Annyira megörült, hogy hazarohant a próbáról, majd addig ölelt és csókolt
amíg már a szuszt is kiölelte belőlem. Ahogy a hasam egyre növekedett, minden nap énekelt a csöppségnek, illetve a pocakom simogatta. Folyton azt hajtogatta,
hogy gyönyörű vagyok, és hogy a babánk is olyan gyönyörű lesz mint én. Nagyon jól estek a szavai. Nagyjából minden nap annyit ettem, hogy szerintem egy disznó is
megirigyelné. De nem tudott zavarni akkor a kilók száma. Hiszen ott volt a férjem, aki minden időben kiállt mellettem és a hasamban volt egy gyönyörű baba. 9 hónap múlva világra jött
Sarah Jane Horan. Niall úgy bánik vele, mint egy hercegnővel. Mindent meg akar neki venni amit meglát, illetve annyira félti,
mint egy kincset. Hiszen az is. A mi legnagyobb kincsünk, a szerelmünk gyümölcse. Jelenleg Írországban élünk, hiszen Niall minden vágya volt, hogy a hazájába költözzünk
ás itt neveljük fel a lányunkat. Semmi kivetnivalóm nem volt efelől. Írország gyönyörű! Az emberek kedvesek, illetve Niall szülei rengeteget segítenek nekünk. A srácok is
sokszor meglátogatnak minket. Apropó srácok! Harry és Nora tavaly házasodtak össze. Louis akkor jegyezte el Eleanort, amikor
a mi esküvőnk volt, illetve Eleanor nem rég szülte meg első gyermeküket a kis Louist, aki mondanom sem kell ugyan olyan
bolond már most mint Louis. Zayn és Lola kicsit később mint a többek, nemrég házasodtak össze, de Lola már várandós az első kis Malikkal.
Na és Liam. Liam újra összejött Daniellel, jelenleg már van egy 3 éves kisfiúk James, és egy 1 éves lányuk, Loren. Mindenki boldog
kapcsolatban él. A banda nem oszlott fel, mielőtt megkérdeznétek! Most is éppen egy új albumon dolgoznak, ezért kicsit kevesebbet van itthon Niall is,
de mindig siet haza, hiszen ki nem hagyná, hogy ehessen a főztömből, illetve, hogy szokásosan együtt fürödjünk hárman. Ő, Sarah és én.. Azt hiszem kijelenthetem, hogy szerintem sosem fognak feloszlani. Minden olyan tökéletes körülöttük. A rajongói ugyan úgy szeretik őket,
egyre több directioner van, illetve a zenéikkel sincs semmi kivetnivaló. A lányokkal rendszeresen találkozunk (persze gyerekestül), vagy ők utaznak ide, vagy mi Londonba.
Ilyenkor mindig több napot maradunk egymásnál.
-Szerinted mikor mondjuk el a többieknek? -mosolygott Niall, miközben kivette Saraht a babakocsiból, és leült mellém a fűbe.
-Nem tudom. Kíváncsi vagyok mit fognak szólni. -kuncogtam.
-Ha ismét lányok lesznek, akkor azt hiszem engem ki fog készíteni 4 csaj. -nevetett.
-Héj! És ha fiúk lesznek? Akkor meg mi lesz majd? Összefogják törni a lányok szívét, és mindig fel kell őket készíteni, hogy nehogy teherbe ejtsék a lányokat.
-Na és a lányokkal mi a helyzet? Nekik majd te fogod elmagyarázni, hogy ne feküdjenek le akárkivel és hogy vigyázzanak. Illetve a női dolgok magyarázását is te intézed majd.
-kacsintott. Erre felnevettem. Ezek olyan messze vannak még...De hát majd egyszer túl kell esnünk rajtuk.
-Szerinted Sarahnak mikor lesz először barátja?
-Tuti biztos vagyok benne, hogy egy ilyen gyönyörű szőke, kék szemű kislány után minden fiú futni fog az oviban is. -kuncogott, mire felnevettem.
Fejem Niall vállára döntöttem, majd élveztük a csodás napsütést és hogy együtt lehetünk hárman. Elfeküdtünk a fűben. Közénk
vettük Saraht, majd féloldalasan feküdtünk így láttuk egymást. Sarahval játszottunk, Niall babahangokat adott ki amire annyira felnevettem,
hogy elijesztettem pár madarat a közelünkből. Sarahnak is tetszhetett a helyzet, mert szélesen el vigyorodott. Ó, istenem! Olyan gyönyörű mosolya van már most!
-Niall... Olyan furcsa elhinni, hogy van egy saját gyermekünk, már lassan egy éve. Olyan gyorsan repül az idő. -sóhajtottam fel.
-Bizony. Észre sem vesszük és már nagyzsülők leszünk. -kuncogott fel.
-Héj. Nem vagyunk még olyan öregek. -nevettem fel.
-Most hogy mondod...Már látom a ráncokat az arcodon. -méregette az arcomat.
-Tessék!? -kérdeztem idegesen. Jézusom! Ráncos az arcom?
-Csak viccelek.-röhögött fel, mire szúrós tekintettel néztem rá és a vállába boxoltam. -Na! Mondták már hogy a terhes nők erősebbek?
-Hahaha... Vicces vagy. -tettem keresztbe a kezeimet, majd elfordultam tőle. Hirtelen egy száj tapadt a nyakamra, amire kirázott a hideg.
Megfordultam, majd Niall hirtelen megcsókolt. Valahogy átmászott Sarahn, ugyan is fölém kerekedett. A fejem mellett megtámasztotta magát
a kezeivel, majd úgy csókolt tovább. Játékosan a feneképe csíptem, mire belemorgott a csókunkba. Egyik kezével a pólóm alá nyúlt, majd
végigsimított a hasamon. Annyi idő után is ugyan olyan érzelmeket tud kihozni belőlem a csókja. Egyszerűen imádom! A csókját,
a módját, és szimplán ő magát minden kis dolgával együtt!
-Azt hiszem el kellene takarni Sarah szemét. Ilyet nem láthat egy ilyen kis gyerek. -lihegte.
-Milyet? -húztam az agyát, és kihívóan néztem rá.
-Ahogy kistestvért csinálok neki. -kuncogta.
-Nem lesz itt semmilyen kistestvér csinálás. -nevettem. -Ugyan is egy parkban vagyunk és már így is vagy 20 ember figyeli mit csinálunk.
-utaltam a szememmel 3 öreg nénire, akik rosszalva csóválták a fejüket. Niall megrántotta a vállát, majd újra megcsókolt. Egy kicsit
eltoltam magamtól, így vége leszállt rólam.
-Nem szabad összenyomni a kismamát. -pusziltam meg az arcát.
-Ó, ne haragudjon drága kismama. -simított egy hajtincset a fülem mögé. Hirtelen Sarah felsírt. Niall a kezébe vette, majd óvatosan
ringatni kezdte és dúdolgatott neki. Sarah szépen lassan elhallgatott majd lehunyta a szemeit. Olyan édesen aludt akár egy kis angyal.
Niall pár apró puszit nyomott az apró arcocskájára, majd visszahelyezte a babakocsiba, és felállt a fűről. Engem is felhúzott, majd
hazafelé vettük az irányt. Otthon beraktuk a kiságyba , majd valaki csengetett. Éppen a kanapén ültünk Niallel. Kérően néztem
rá, hogy nyissa ki ő az ajtót, még a szempilláimat is megrebegtettem. Sóhajtott egy nagyot majd felállt melőllem és az ajtóhoz
lépett. Ahogy kinyitotta 4 idióta egy babával özönlött be a házunkba. Felnevettem, majd szorosan magamhoz öleltem Eleanort, Louis,
Zaynt és Lolát.
-Jézusom, Em! Most vagy meghíztál, vagy...az amire gondolok? -kérdezte vigyorogva El. Niallre néztem, aki bólintott, hogy elmondhatjuk.
-Hát..Az a helyzet...hogy ikreket várunk! -sikítottam fel, mire mindenki üvöltözni kezdett és a nyakunkba borult, majd gratulált.
-Jézusom! Ezt el sem hiszem! Ez eszméletlen! -ugrált Eleanor. Louis lerakta a kezében lévő kicsi Louist a kanapéra. Magamhoz vettem a kicsit, majd jól szemügyre vettem.
-Gyönyörű baba vagy. -simítottam meg az arcát.
-Na és hol van a kis Horan? Nem láttam már ezer éve, pont ahogy titeket sem. Szóval gyertek csajok mi most megyünk dumálni. -fogta
meg El a kicsi Louist, majd Sarah szobája felé kezdett indulni. Beérve gyorsan kiszedtem a csöppséget a kiságyából, majd
óvatosan kinyitotta a szemeit. Lola és El vigyorogva csodálták meg. Lola fogta a kezébe.
-Jézusom de megnőttél te haszontalan! -simította meg az arcát.
A nap további részében babáztunk, illetve kibeszéltük az utóbbi időt a lányokkal. Hogy Lou, Zayn és Niall mit csinált, arról fogalmam sincs.
Miután kezdtünk éhesek lenni kivánszorogtunk a szobából a konyha felé. A fiúk kezükben egy-egy sörrel feküdtek
a kanapén és valami idétlen sorozatot néztek. Felnevettem rajtuk. Egyik kezemben a babával indultam meg a konyhába, de Niall
felpattant és ki akarta venni a kezemből Saraht.
-Nem!-szóltam rá. -Sörszaggal nem fogod meg a babát. -néztem rá összeszűkített szemöldökkel, mire értetlen fejet vágott.
Felnevettem rajta, majd átadtam neki a kicsit. -Csak vicceltem. -pusziltam meg az arcát. Védelmezően magához fogta Saraht és
a kanapéhoz ment vele. El is átadta a kis Louis a nagy Louisnak, így a két apuka együtt tudott babázni. Mosolyogva néztük őket.
Egyszer csak hirtelen felszólalt Louis.
-Héj! Van egy király ötletem! -mindenki kérdő tekintettel meredt rá.-Sarah és Louis majd egy párt fognak alkotni ha nagyok lesznek.
Erre mindenki felnevetett, Louis pedig zavartan nézett körbe. -Most mi van? nem jó ötlet?
-Louis drágám. -kezdte Eleanor. -Nemrég születtek, te meg már össze is akarod őket boronálni?
-Miért ne? Összeillenének. -itt megfogta Sarah kicsi kezét és Louis kicsi kezét majd egymásra rakta őket. Ismét mindenki
felnevetett, mert Sarah elvette az ő pici mancsát gyorsan.
-Louis, figyelj. Az én elit véremből származó  Horan lány nem fog egy idióta Tomlinsonnal járni. -kacsintott Niall, mire felröhögtem.
-Hallod El? Leszólta a gyerekünket. -durcizott be Louis.
-Rá se ránts, Louis. -mosolygott rá barátjára El. -A kis Tomlinsonnak nem ír származású barátnő kell. Az írek sokat tudnak inni. -kacsintott El Niallre, aki  szúrós tekintettel nézett rá.
-Most komolyan ezen vitatkoztok? -szólt közbe Zayn a fejét ingatva. -Majd meglátjátok ti, hogy a kis Malik milyen elbűvölő lesz.
-Na, megszólalt Mr. Hajzselé... -motyogott Louis. -Ha olyan lesz a 'kölköd' mint te, ne számíts rá, hogy sok lány fogja elviselni.
-Illetve ha ő is éjjel-nappal a tükörben fogja magát nézegetni. -szóltam én is közben.
-Ö..Louis. -szólalt meg Lola. -Ugye ez most nem komoly, hogy a fiadon piros kisnadrág és csíkos póló van?
Mindenki a kicsi Louist kezdte pásztázni, és egyszerre tört el belőlünk a jóízű nevetés.
-Most miért? Már kicsi korában bele kell nevelni a megfelelő stílust. Úgy tervezem, hogy az első szava a 'Kevin' lesz. -dicsekedett Lou, és még a fejét is megemelte.
-na meg még mit nem. -horkant fel El. -Az első szava nem egy kitömött döglött galambról fog szólni! -Most megbántottad Kevint?
-Louis drágám. Tudod, hogy szeretlek, de ezt nem engedem. Az első szava vagy az 'anya' vagy az 'apa' lesz. -kacsintott férjére El.
Kuncogva hallgattuk tovább a vitájukat, amit végül El nyert meg, Louis pedig dunnyogva megjegyezte, hogy "átkozott nők...". El erre kis lendülettel tarkón csapta, és mi ismét nevetésbe torkollottunk ki. Azt hiszem, hogy Louisból sohasem fog kimenni a játékos szellem, és Eleanornak még megfog gyűlni a baja ezzel az 'idiótával', de ők így tökéletesek együtt. Nem gondoltam volna még régen, hogy valaha is ilyen baráti társaságra tehetek szert, illetve egy ilyen tökéletes családra, de itt vagyok. És remélem, még legalább 80 évet fogunk együtt eltölteni, unokákkal, baráti hülyülésekkel, illetve majd együtt fogunk megöregedni az öregek otthonában. ☺
 

----- ------------

49. Fejezet ~ Utólagos szülinapi meglepetés

Sziasztok!!:) Szomorú szívvel közlöm, hogy ez az utolsó előtti rész.:/ Jó olvasást hozzá! :) xx
-Jól érezted magad? -kérdezte Niall felém fordulva, mire hevesen bólogattam.
-Ez volt életem legszebb pár napja. Nem tudom elmondani mennyire köszönöm. -közel hajoltam hozzá, majd ajkaimat az övéire nyomtam. Nyelve azonnal önállú útra kelt, és táncra hívta a sajátomat. A romantikus pillanatunkat a repülő bemondója zavarta meg "Kérem kapcsolják be az öveiket, a repülő hamarosan felszáll". Niall sóhajtott egyet, majd elváltunk. Az úton végig egymás kezét fogtuk, illetve kibeszéltük ezt a pár napot. Még mindig nagyot nevettem azon, amikor Niall azt hitte meg fog halni, mert megtámadta egy (nem hazudok) 5 centiméter hosszú hal. Azt ecsetelgette, hogy ez biztos mérgező, és kiszemelte magának. Elszundítottunk egy kicsit, mert szintén a repülő hangjára keltünk fel. Ásítottam egy nagyot, mire Niall felkuncogott mellettem.
-Hihetetlen, hogy te mindig elalszol a repülőn.
-Haha. -tettem keresztbe a kezeimet, kifejezve a durciságomat.
Kéz a kézben szálltunk le a repülőről, de kint hirtelen vakutömeggel találtam szemben magam. Majdnem elájultam, semmit sem láttam szinte, csak a fényt. Niall szorosabban fogta a kezem, majd magabiztosan húzott át a tömegen keresztül. Megfogtuk a bőröndjeinket, és kint megláttuk Louis kocsiját. Sietősen beültünk, majd lihegve intettünk Louisnak hogy indulhatunk.
-Helló-belló skacok. Na milyen volt?
-Nem tudjuk elmondani mennyire király. -vigyorogtam.
-Ennek örülök...de ugye azért okosak voltatok, és 9 hónap múlva nem jön a kis Horan? -erre a kijelntésére felnevettünk Niallel.
-Nem. Remélhetőleg nem. -kacsintottam Loura.
Ahogy befordultunk a fiúk házához, akaratlanul is elmosolyodtam. Jó azért újra itt lenni. Sietve berohantam a házba, majd a lányok sikítva futottak felém, és a nyakamba ugrottak.
-Végre megjöttél! Már unatkoztunk nélküled! -vigyorgott El. Az összes fiút megöleltem, majd lehuppantunk a kanapéra a lányokkal, és rögtön mindenről tudni akartak. Oldalra pillantottam, ahol a fiúk valamit sutyorogtak Niallnek, aki elnevette magát, majd bólintott egyet nekik, mire a fiúk 'húúú'-zni kezdtek és Harry felordított, hogy "TUDTAM!'' Azt hiszem nem akarom tudni, miről beszéltek... A délután azzal telt, hogy minden elújságoltunk a fiúknak és a lányoknak, illetve átadtuk az ajándékaikat. El, Lola és Nora egy olyan ruhát kaptak mint az enyém, csak mindegyiküknek más színben. Liam egy fa teknősös miniszobrot, amire rá van írva, hogy Hawaii, Louis egy kókuszmelltartót nádszoknyával (nagyon örült neki) , Zayn egy tükröt, aminek a keretén Hawaii minták voltak, Harry pedig egy olyan miniszobrot, amin egy nő van formázva.
-Niall, mi van a nyakadon. -kerekedett el Lola szeme, amikor Niallre nézett. Mindenki Niall nyakát kezdte el pásztázni, én pedig lehajtottam a fejem, és a kezem az arcomhoz raktam szégyenemben. Az arcom felvette a főzött rák színt. Miután mindenkinek leesett, mi is az, egyszerre röhögtek fel.
-Áháá. Ja, hogy ti jól éreztétek magatokat. Ühüm. Emma, szép a szájnyomod. -röhögött Harry. Niall is nevetett, majd rám nézett, és még jobban elnevette magát a reakciómon.
-Jaj már, Em. Ne pirulj el ennyire. Nem baj az, ha jól éreztétek magatokat. Ilyen az élet nem? -karolta át a vállamat Louis, mire kínosan felnevettem. Hirtelen Niall termett mellettem, és egy hosszadalmas puszit adott a homlokomra.
-Ne legyél zavarba, oké? -suttogta a fülembe, mire egy kósza mosoly ült ki a számra.
Felmentünk, lepakoltunk, majd a srácok eldöntötték, hogy a nap maradék részét együtt töltjük, és minden apró részletet kivesézünk. Természetesen azért nem mindent... Louis arcán levakarhatatlan pimasz mosoly ült, Harryén úgy szintén.
-Héj. Azt hiszem valakinek még tartozunk egy lecseszéssel a pakolást illetően. -tettem a derekamra a kezem. Harry és El egymásra néztek, majd egyszerre tört ki belőlük a nevetés.
-Most meg mi van? -húztam fel az egyik szemöldököm.
-Inkább meg kéne köszönnötök. A kis írünknek meg persze neked is szereztünk pár kellemes pillanatot. Nem? Szívesen, máskor is. -kacsintott Harry, mire hitetlenkedve néztem rá és a többiekre, akik próbálták vissza folytani a röhögőgörcsöt.
Éjfél körül Niall megfogta a kezem, majd elköszöntünk a többiektől és  szobákba vezetett. Kuncogva indultam el zuhanyozni, majd kiérve Niallt nem találtam sehol. Elmosolyodtam, majd elkezdtem körbenézni a szobában.
-Niall. Ne bújj el, hol vagy?
Pár perc keresgélés után sem találtam. Már majdnem lementem a földszintre, amikor hirtelen megcsapta a fülem egy gitárhang. Kifutottam az erkélyre, ami alatt Niall állt kezében egy gitárral, szájában egy rózsával, körülötte pedig néhány gyertyával. A szemem bekönnyesedett. Megszólalt a gitáron az első akkord. A Little Thingset kezdte el játszani, miután feldobta hozzám a vörös      rózsát. Csak álltam, és hallgattam a tökéletesen csengő hangját, és nem bírtam levenni a szemem róla. Kék íriszei jobban csillogtak mint valaha. Száján egy aprócska mosoly ült. Miután végzett, elismerősen megtapsoltam, majd letöröltem a könnyeim az arcomról.
-Szülinapodkor szerettem volna, de akkor nem tudtam. Szóval...Boldog Születésnapot utólag is. -mosolygott fel rám, gitárját lerakta, majd kezeit kitárta, jelezve, hogy rohanjak oda hozzá, és vessem magam a karjai közé. Nem is kellett több. Eszméletlen tempóval rohantam le a lépcsőn, egyenesen ki az udvarra. Minél közelebb értem hozzá, annál jobban nagyobbodott a mosoly mindkettőnk arcán. Lendületből a nyakába ugrottam, lábamat összezártam a derekánál, majd úgy csókoltam, mintha soha többet nem kaphatnék belőle.
-Kö..szö..nöm. -nyögtem ki pár csók között, mire csak elkuncogta magát.
-A legcsodásabb lánynak mindent. -érintette össze a homlokunkat, majd egy utolsó puszit lehelt az orrom hegyére. Hirtelen a kezébe kapott, majd a medencéhez sétáltunk. A medence széle rózsaszirmokkal volt körülvéve, illetve a fürdőruhám is ott feküdt. Niall letett, majd szemével a fürdőruhára utalt. Egy nagy vigyor ült ki az arcomra, majd odaszaladtam a fürdőruhámhoz. Az ajtó felé indultam de egy kéz megragadt.
-Szerintem van itt elég hely átöltözni. -mosolygott huncutul, mire csak megforgattam a szemem, majd sietősen befelé vettem az irányt. Gyorsan magamra kaptam a fürdőruhát, majd visszamentem Niallhöz, aki már fürdőgatyában, keresztbe tett kezekkel állt és engem nézett felhúzott szemöldökkel. Mosolyogva öleltem magamhoz, mire hosszan megcsókolta a homlokom, majd az arcom, és a nyakam. Kuncogva toltam el magamtól. Lassan besétáltunk a medencébe, majd Niall a karjaiba emelet, és ringatni kezdett a vízben, közben a fülembe dudorászott. Fejemet a vállára hajtottam, majd a szememet lecsukva élveztem a víz lágy simítását és Niall kellemes hangját. Egy kisebb fajta vizicsata alakult ki köztünk, aminek következtében mindegyikünk a víz alatt kötött ki, és egymást nyomtuk le minél mélyebbre. Ez igazságtalanság volt, mert Niall erősebb mint én, ezért mindig én kerültem a víz alá.
-Héj. -fújtam ki a számban lévő vizet- Ez igazságtalanság...Te sokkal erősebb vagy mint én. -vágtam be a durcit.
-Ne haragudj. -jött oda hozzám, szemei pedig egy kicsit pirosak voltak a sok klórtól, szintúgy min az enyémek. Nekitolt a medence szélének, majd egy lágy, édes csókkal ajándékozott meg .Együtt úszkáltunk még egy jó pár percig, illetve fröcskölőcsatát rendeztünk, és csak szimplán jól éreztük magunkat együtt. Kiszállva megtörölköztünk, majd Niall egy pokróc felé bökött a fejével, ami a földön volt elterülve. Kuncogva dobtam le magam a pokrócra, majd Niall is letelepedett mellém. Szorosan magához húzott, majd vizes testünk összeért. Nem zavart, ugyan is kint nagyon meleg volt még mindig, Niall simogatása pedig még jobban felmelegített. Ujjat fel-le húzogatta a karomon, én pedig úgy bújtam hozzá, mint egy kiscica a gazdájához.
-Azért dorombolni ne kezdj el. -kuncogott mellettem Niall, mire beleharaptam játékosan a mellkasába. Hirtelen felszisszent, majd egy picit elhúzódott.
-Héj! Ez fájt. -nézett rám összeszűkített szemöldökkel. -Vissza szeretnél újra kerülni a vízbe? -hevesen ráztam a fejem. Már vártam, hogy mikor kap fel, és dob be, de semmi sem történt. Kinyitottam a szemem, ő pedig kuncogott rajtam.
-Azt hitted, mi? Most az egyszer megkegyelmezek neked. -kacsintott. -De ennek ára lesz. -vigyorgott gonoszul, majd csücsöríteni kezdett. Játékosan a szájára csaptam a kezemmel, mire meglepett fejet vágott, én pedig felugrottam a pokrócról és futni kezdtem befelé. Gyorsan elhúztam az ajtót, és bezártam, hogy ne tudjon bejönni. Elkapott a röhögőgörcs, ahogy próbálta kinyitni az ajtót, de nem tudta, majd pedig szívecskéket mutogatott, és térden állva könyörgött, hogy engedjem be, de csak tovább nevetve ráztam a fejem. Egy ideges tekintettel ajándékozott meg, majd durcásan leült a lépcsőre, nekem direkt hátat fordítva. Azt gondolta, hogy majd megsajnálom és beengedem, de ehelyett elbújtam a függönynél, így ő nem látott engem, én pedig tudtam leselkedni. Pár perc múlva zavartan megfordult, majd idegesen körbenézett. Az ajtóhoz ment, bepislantott, hátha meglát engem, de az ajkáról leolvastam, hogy elég durván káromkodott valamit, illetve a nevemet szólogatja. Idegesen trappolt át keresztül az udvaron. A számat be kellett fognom annyira nevettem már. Kinyitottam az ajtót, odaálltam.
-Niall! -kiabáltam utána, majd csípőre tettem a kezem. Hirtelen megfordult, majd keresztbe tette kezeit, és egy "magyarázatot követelek" nézéssel tekintett rám. Lassan elindultam felé, de amikor odaértem hozzá hátat fordított nekem. Elé léptem, de ismét hátat fordított. Felkuncogtam, majd kezemmel végigsimítottam a gerince vonalán, amire bőre libabőrössé vált, én pedig az ajkamat harapva nevettem. Ismét elé álltam, majd magamhoz öleltem. A kezei csak maga mellett lógtak, direkt nem ölelt vissza. Fejemmel a nyakához dörgölőztem, kezeimet pedig felvezettem a hasától fogva a mellkasán, mire kezeit ökölbe szorította.
-Niall... -suttogtam neki halkan, mire egy halkat sóhajtott. Lassan belecsókoltam a nyakhajlatába, majd egy kissé beleharaptam, mire ajkait összepréselte, szemét pedig lehunyta.
-Nem tudsz rám haragudni úgy sem. -kuncogtam, majd az állán lévő kis gödörbe csókoltam, mert azt nagyon szereti. Kezeimmel pedig játékosan belemarkoltam fenekébe, mire felmordult és hirtelen magához vont és gyorsan, vadul kapott az ajkaim után. Belemosolyogtam a csókunkba. Megharaptam a nyelvét, mire elnevette magát, majd szétváltunk levegőhiányban.
-Aj, a fene abba, hogy nem lehet rád haragudni. -motyogta a fülembe, majd a homlokomra adott egy nagy csókot. Kézen fogva indultunk vissza a pokróchoz, majd egymás karjaiban, a csillagokat nézve aludtunk el.
Reggel Louis kiabálására keltünk fel.
-Eltűntek!!! -üvöltötte Louis, mire lassan kinyitottam a szemem. A túl nagy fény szinte vakított, kellett pár másodperc mire megszoktam. Niallre pillantottam, aki szintén olyan problémákkal küzdött mint én. Óvatosan kibújtam a karjai közül, majd nyújtóztam egy nagyot.
-Szerinted Louis minket keres? -kuncogtam.
-Szerintem igen. -mosolyodott el Niall. Felálltam a pokrócról, majd befelé vettem az irányt. Bent Louis idétlenül rohangált össze-vissza, a fiúk pedig csak nevettek rajta.
-Hát itt vagy! -ölelt meg szorosan Louis, én meg csak elnevettem magam. Nem tudtam mire vélni ezt a nagy keresgélést.
-Niall tegnap azzal etetett be, hogy ma elmentek és hazaköltöztök hozzájuk Írországba. Azt hittem már köszönés nélkül elmentetek. -hajtotta le a fejét.
-Ne aggódj Répasrác, köszönés nélkül nem mennénk el. És nyugodtan jelentem ki, hogy nem szabadultok meg tőlünk ilyen könnyen.
Erre Louis arcán egy nagy mosoly jelent meg. Felmentem a szobánkba, hogy magamra vegyek valami ruhát a fürdőruhám helyett. Hirtelen úgy éreztem minden ki fog jönni amit ettem tegnap. Berohantam a fürdőbe, majd kiadtam magamból a tegnapi vacsorámat. Megrökönyödve döntöttem a hátam a csempének, nagyokat lélegezve. Ismét beteg leszek? Csak azt ne... Vagy lehet, hogy csak valami rosszat ettem tegnap. Ki tudja...Minden esetre remélem nem leszek beteg. Hirtelen Niall aggodalmas arcával találtam szemben magam.
-Jézusom, Em, jól vagy? -guggolt le mellém. -Fal fehér az arcod.
-Persze. Biztos csak valami rosszat ettem. -vontam meg a vállam, majd folytattam a nagyokat lélegzést.
-Ne hívjak orvost? 
-Nem kell. Már most jobban vagyok, tényleg. -mosolyogtam rá. Egy kicsit hezitált, majd bólintott egyet. Leült mellém és egy puszit nyomott az arcomra.

Hír

Sziasztok.:) Most nem résszel jöttem, hanem csak annyit szeretnék mondani, hogy társszerkesztő lettem egy blogban, ahol történeteket és novellákat fogunk írni. Illetve ti is küldhettek :) Örülnék ha valaki azt is olvasná és feliratkozna olvasónak.:)) xx ezer csók <3 --> http://onedirectiononeshotsx.blogspot.hu/

48. Fejezet ~ Nyaralás

Még az elején le szeretném szögezni, hogy +18-as rész van benne. Nem durva, de ha valaki nem bírja az ilyeneket vagy nem akarja elolvasni, annak előre szóltam.:)
Nem volt benne más, csak legalább 5 csipkés fehérneműszett, pár fürdőruha, 2 törölköző, a sminktermékeim, naptej vagy 3 dobozzal, egy elsősegély tasak, fésű, parfüm, illetve egyéb fontos dolgok, a ruhákon kívül. A kezembe akadt egy érdekes darab. Felemeltem, majd nem akartam elhinni. Egy furcsa fehérneműszett volt, fekete-rózsaszín csipkés. Nem tudom hogy nevezik az ilyet, de a hasi részén is vékony  csipke volt, a combjánál két pánt, illetve a melltartó része erősen push-up-os. Niallre néztem, aki a tekintetét közöttem és a ruhanemű között ingatta, nyelt egy nagyot, majd zihálta kezdte venni a levegőt. Egy kis cetlit láttam meg beleakasztva a bugyi részbe.
"Boldog szülinapot Emma! Üzenem Niallnek, hogy szívesen, ugyan is garantálom ő jár jól az ajándékommal. :D élvezetes nyaralást fiatalság xx Harry "
-Megölöm Harryt. -ennyit tudtam kinyögni, majd elnevettem magam. Hirtelen Niall termett mellettem, majd elkezdte nézni a csomagom tartalmát, és egy kaján vigyorra húzódott a szája.
-Hm..Azt hiszem áldom érte az istent, hogy Harryt és Elt bíztam meg a bepakolással.
-Hülye vagy- boxoltam vállon.
-Szép darab. Tetszik. -fogta kezébe a szexi csipkeszettet, majd gyorsan kikaptam a kezéből, és visszadobtam a bőröndbe. Elővettem egy fürdőruhát, majd elszaladtam Niall elől, hogy át tudjak öltözni.
-Khm. -hallottam meg magam mögül a hangját. -Tájékoztatlak szépségem, hogy a házban csak üvegfalak vannak, szóval bárhova mész látni foglak. -csókolta meg a nyakam. Sóhajtottam egyet, majd azért még is eltűntem a legmesszebbnek tűnő szobába. Ahogyan öltöztem hallottam a nem messziről jövő nevetést.
-Látlak ám. Formás a feneked. -kuncogott, én pedig gyorsan magamra kaptam a fürdőruhám. Mire visszaindultam volna Niall hirtelen magához rántott.
-Egyet nem értek. Miért vagy szégyenlős? -érintette össze a homlokunkat, majd fülem mögé tűrt egyet a tincseim közül. -Már nem egyszer láttalak meztelenül, komolyan, előttem ne legyél szégyenlős, oké? Tökéletes vagy. -puszilta meg az orrom végét, mire elmosolyodtam. Igaza volt. Magam sem tudom miért szégyenlősködöm előtte.
-Na felöltöztél már? -vigyorodtam el, ugyan is ő még mindig teljes öltözetben volt. Odamentünk a bőröndjéhez. Ahogy kinyitottuk, ő sem kapott sok dolgot. Sőt. Nem volt benne más csak boxer, fürdőgatya, illetve óvszer, töménytelen mennyiségben. Erre egyszerre nevettünk fel.
-Ezek idióták. -röhögött, miközben a dobozt méregette. Kikapott egy fürdőgatyát, majd lehámozta magáról a ruháit, és belebújt. Egyáltalán nem zavarta, hogy ott vagyok, teljesen természetesen vette.
-Látod. Én sem zavartatom magam előtted. -simította meg a derekam, majd kézen fogott, és kimentünk. Egymásra néztünk, majd ugyan arra gondolva beugrottunk a vízbe. Tökéletesen meleg volt. Egymást fröcsköltük, Niall nyakába ültem és ledobott, illetve csak hülyéskedtünk a vízben. A nap kezdett lemenni. Niall magához húzott a derekamnál fogva , majd néztük a csodálatos naplementét.
-Gyönyörű. -mondtam ámulva.
-Nem szebb, mint te. -simította meg az arcom, majd lágyan megcsókolt. Hirtelen ötletből kipattant a vízből, berohant a házba, majd két megtöltött pezsgőspohárral jött ki és egy tált eperrel.
-Tudtad te, mire vágyom.-mosolyodtam el, majd berakott egy szem epret a számba. Egymást ölelve ültünk és bámultuk a gyönyörű tájat, illetve a vizet ahogyan a narancssárga sugarak ráverődtek, közben pezsgőt szürcsöltünk, és egymás csókjában voltunk elmerülve. Miután már teljese sötét volt, kiszálltunk a vízből, és a jacuzzi felé vettük az irányt. Amint beültünk elöntött a kellemes érzés. Egymáshoz bújva beszélgettünk, és élveztük a jacuzzi által nyújtott ellazulást, mígnem Niall egyszer csak lerakta a kezemből a pezsgőspoharat, majd fölém kerekedett, és lágy csókokkal kezdett el behinteni. Először az arcom, majd a fülem, aztán egy gyengéd, de még is szenvedélyes csókot adott. Beleharapott ajkaimba, majd fogával játékosan húzogatta őket, aztán letért a nyakamra. Keze a mellkasomon pihent, majd egyre lejjebb indult, a végén a combomat simogatta a víz alatt. A szívem egyre gyorsabban kezdett zakatolni, a vérem a fülemben lüktetett. Kezeimmel a haját túrtam, vagy a gerincvonalán simítottam végig, mire válaszul egy morgást kaptam. Ajkaival még mindig a nyakamat kényeztette, harapdálta, szívta, mire nagyobbakat sóhajtottam. Hirtelen abbahagyta, kiszállt a vízből, majd kezébe kapott, és kiszállított engem is. Testéhez szorította a testem, majd fogott egy törölközőt és szépen, lassan, ráérősen kezdte el letörölni bőrömről a vízcseppeket. Ez is egy újabb csepp volt a pohárban. Már fogytán volt a türelmem. Azonnal akartam őt. Miután sikeresen megszáradt a bőröm, én kezdtem el testét áttörölni. Játékosan megfogtam fenekét, mire belekuncogott a csókunkba. Kivette kezemből a törölközőt, majd ölébe kapott, és a hálószoba felé vette az irányt. Lassan lerakott az ágyra, majd fölém került újra. Ajakival ismét a nyakamat támadta le, amit már nagyon nehezen bírtam, kezeimmel a hátát simogattam. Ajkai lejjebb vándoroltak a mellkasomhoz, mire pimaszul elmosolyodott. Kezeivel egy kicsit megemelt, így egy kézzel kicsatolta a hátamon a fürdőruha felsőm csatját, és elhajította az anyagot. Ajkaink újra összeértek, ezúttal már egy szenvedélyesebb csókban. Kezeivel végig simogatta a derekam, illetve az oldalam. Amikor kezei a combomon jártak, néhol belecsípett a bőrömbe, mire belemosolyogtam a csókunkba. Hirtelen fordítottam a helyzeten, magam alá gyűrtem, majd lovaglóülésbe ültem a derekára és végigsimítottam a mellkasán. Érintésemre lehunyta szemeit, majd beharapta száját.  Elkezdtem szívni a nyakát, erősen, néha beleharaptam, mire felszisszent, és egy kisebb nyögés hagyta el a száját. Ráérősen csiga lassúsággal hagytam puszikat a nyakán, majd egyre lejjebb haladtam. Ahol kockái kirajzoltam nyelvemmel körberajzoltam őket, mire egyre idegesebben morgott. Ahogy a szemébe néztem, a vágy csillant meg benne, gyönyörű szemei elsötétültek, ajkai szétnyiltak, egyre gyorsabban zihált. Még egyszer óvatosan végighúztam ujjam az oldalán, nagyon lassan, majd csiga tempóban húztam le róla a fürdőgatyáját. Hirtelen megfordított, megpuszilta a hasamat, mire felkuncogtam, majd szabály szerűen letépte rólam a fürdőruha alsóm, aminek egyik részét jobbra, másikat balra dobta. Végignézett rajtam, mire elpirultam, beharapta ajkát, szemembe nézett, majd ajkai olyan gyorsan kaptak az enyémek után, hogy levegőt sem tudtam venni. A csókjában éreztette mind azt amit érez: vágyat, szeretetet, törődést.
Ismét sikerült megtenni azt, amit más nem. A mennyországig repített. Lihegve gördült le mellém. Még mindketten a hatás alatt voltunk, nehezen szedtük a levegőt. Niall szemei úgy csillogtak mint a gyémántok, homlokán rengeteg izzadtságcsepp ékeskedett, haja nedves volt az izzadságtól. Miután mindketten már rendesen vettük a levegőt, magához húzott, én pedig szorosan a mellkasához bújtam. A vékony lepedőt magunkra terítette, majd szótlanul feküdtünk egymás mellett, mosollyal az arcukon. Éreztem a szívdobogását, ami cseppet sem volt nyugodtabb, mint 10 perccel, vagy 1 órával ezelőtt. Végigsimított a csupasz vállamon, majd egy puszit adott a homlokomra.
-Azt hiszem nem tudok ezek után mit mondani. -kuncogott, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra. -Talán azt a szót találom, hogy eszméletlen? Vagy hihetetlen? Nem tudok dönteni.
Kezemmel a mellkasát simogattam, majd egy idő után elcsöndesedtünk, és elfogott minket az álom.
Másnap reggel előbb felkeltem mint Niall. Ahogy visszagondoltam a tegnapra, mosoly jelent meg az arcomon. Magamra kaptam egy újabb fürdőruhát, mert a tegnapit már nem tudtam használni Niallnek köszönhetően, és a konyhába mentem. Ahogy beléptem fel volt pakolva mindennel. Úgy döntöttem, hogy előkészítek pár croissant, majd készítettem pár két kakaót magunknak. Még Nutella is volt, az sem maradhatott ki, természetesen. Magamba dúdolásztam a fiúk egyik számát, amikor hirtelen egy mellkas nyomódott a hátamhoz. Kezeit a csípőmre tette, fejét pedig a vállamra helyezte, onnan nézte ahogyan kevergetem a kávékat. Egy puszit adott a nyakamra, majd megfordított és hosszadalmasan megcsókolt.
-Jó reggelt. -mosolyogtam rá.
-Neked is. Azt hiszem nem volt még ennél szebb reggelem. -simította meg a vállam, majd leült az asztalhoz. Odavittem a reggelit, majd egymással szemben, csendben majszolgattunk, levakarhatatlan mosollyal az arcunkon.
Az a nap főként fürdéssel telt. Kézen fogva indultunk el a part mentén az aranyszínű homokban. Fogócskáztunk, egymást locsoltuk a vízben, kiültünk napozni, és élveztük az együttlétet. A nap gyönyörűen sütött, csak mi voltunk azon a kis részen. Kifeküdtünk a homokra, egymás kezét fogva élveztük a nap égető sugarait, és hogy egyre jobban barnul a bőrünk. Niall szerzett valahonnan búvárszemüveget és pipát, illetve  békauszonyt is, így együtt csobbantunk bele a vízbe és néztük a vizivilágot. Elképesztő volt! A halak több százas, ezres csoportokban úszkáltak alattunk, a korallzátonyok elképesztőek voltak. Életembe nem láttam még ilyen szépet. Rengeteg kagylót szedtünk, Niall megtanított lemenni a kagylókért. Nagyjából annyiból állt, hogy amikor lemész a víz alá, és érzed, hogy nyom a füled, befogod az orrod és úgy szívod ki a levegőt, ez által kipattan a füled, és nyugodtan merülhetsz tovább. Tényleg bevált. Niall azt mondta ez az 'egyenlítés'. Nem tudtam elszakadni a csodás víztől. Minden kagylót fel akartam hozni, minden halat mutogattam Niallnek, aki a víz alatt kuncogva ingatta a fejét. Egy kicsit beljebb úsztunk, ahol még inkább elképesztő volt a víz alatti élővilág. Amiket láttam, azt nem lehet leírni, olyan elképesztőek voltak.Niall rengetek fényképet készített...rólam. Megmondtam neki, hogy ne engem fényképezzen, de nem hatott rá a szavam.
"@NiallOfficial: A leggyönyörűbb,  legszebb helyen! xxx Csodálatos nyaralás <3 @Emma_Juley "

Niall rendelt kaját valami itteni étteremből, szóval volt ebédünk és vacsoránk is, nem is akármilyen. Az éjszakánkat pedig nem részletezem.
A harmadik nap ismét ugyan úgy telt, mint az előző. Illetve, Niall beiratott minket egy hajóútra. Csodás volt. Egy nagy jacht-on utaztunk, megálltunk egy csomó helyen a víz közepén és fürödtünk, illetve beiratkoztunk egy merülésre is. Nagyon vicces volt, ahogy próbálták ránk aggatni a búvárruhát, Niall pedig veszekedett velük, hogy ő ezt nem veszi fel. Végül beletörődött. Egy kezdő merülőcsoporttal mentünk, nagyon gyönyörű volt. Miután visszaértünk még sétálgattunk a parton, napoztunk, és mindent amit lehet csinálni egy nyaraláson.
Másnap sajnos indulnunk kellett haza. Azt hiszem elmondhatom nyugodt szívvel, hogy ez volt életem legszebb 3 napja. Annyi élménnyel lettem gazdagabb. Például láttam különböző halakat, elmondhatom, hogy Hawaiin voltam a szerelmemmel, rengeteg kagylót szedtem és megtanultam búvárkodni. Talán ezt a pár napot egy szóval tudom jellemezni: hihetetlenülcsodálatosaneszméletlenülkirály.
Összepakoltunk, már amit lehetett, ugyan is a srácoknak hála nem volt 'sok' ruhánk. De időközben Niall elvitt vásárolni, így pár ruhadarabot tudtunk viselni. Hazafelé utazáshoz egy lenge nyári ruhát vettem fel, amit Niall választott nekem, a hajamba pedig a színben hozzá illő virágot kaptam Nialltől.  Még egyszer utoljára végignéztünk a házon, majd nagyon sóhajtva beültünk a taxiba ami jött értünk. A repülőn ülve elgondoltam ezt a pár napot. Hogy én vagyok a világ legszerencsésebb lánya? Meglehet. Nekem van a legaranyosabb és legtökéletesebb barátom az egész világon, ez kétségtelen.