#38 - Tökéletes az élet egy időre? Ne röhögtess, az túl egyszerű lenne

Sziasztok! :))
Ismét csak meg tudom köszönni a sok kommentet és pipát, amit hagytok, agyon hálás vagyok! ♥ Lehet, hogy már unalmasnak találjátok, hogy mindig kiírom, de én ezt fontosnak gondolom, ugyan is máshogy nem tudom kifejteni a köszönetemet! :))♥
Vasárnap Londonba utazok egy hétre, szóval ne haragudjatok, egy hétig nem tudok részt hozni.:( Viszont utána kárpótollak benneteket, megígérem! :)) Illetve már holnap felrakom a következő részt! :)
sok puszi xx


---

Elvesztem a szemeibe. Gyönyörű kékek voltak, mint mindig, de most valahogy még szebbnek tűntek. Egy pillanatra sem engedtük el egymás tekintetét, majd egy emberfeletti erő lett úrrá rajtam. Nem tudtam, mit miért teszek, de azt éreztem, most ezt kell tennem. Lassan közelítettem felé. Meglepődötten nézett rám, de nem hajolt el. Ajkaimat az övéire tapasztottam, majd ő cselekedett. Nyelve óvatosan bejutásért esedezett, amit azonnal megkapott. Nyelveink összhangban mozogtak, először lassan keringőzni kezdtek, ami végül vad csatába torkollottak. A gyomromban a pillangók tízezrei repdestek, a szívem majdnem kiugrott a helyéről. Abban a pillanatban nem számított semmi. Úgy éreztem, tovább nem tudom türtőztetni magam. Imádtam a csókját! Egyre többet akartam belőle, nem érdekelt, hogy ez nem helyes. Óvatosan a hajába túrtam, ezzel is közelebb húzva őt a fejemhez. Olyan édesen csókolt, mint az első és második csókunknál is. De ez még inkább csodásabb volt. Hiszen..Mindketten akartuk. Ennél romantikusabb nem is lehetett volna. Bármennyire is ott volt a tudatomban, hogy ez nem helyes, nem szabad ezt tennem, még is a nagyobbik részt az nyerte, hogy szeretem őt. Igen, szeretem. Határozottan nem úgy, mint egy barátot! nem érdekeltek a korábbi vitáink, az ügyei a bulikban, vagy, hogy ez már nem az első csókunk. Most már magamnak sem hazudhatok tovább.

Már kezdtünk teljesen kifogyni a levegőből, ezért meg kellett szakítanunk a csókunkat. Niall kipirult arccal, csillogó szemekkel és levakarhatatlan mosollyal az arcán meredt rám. Egy kicsit zavarba is hozott. Lehajtottam a fejem, majd a mellkasába temettem az arcom, amit kuncogással nyugtázott. Nem szóltunk egy szót sem, és ez így volt a helyén. Féltem, hogy talán Niall nem akarta ezt az egészet, de nem akartam most ezzel törődni. Itt volt velem, és megcsókolt. Ez a lényeg.

*

A szememet nem nyitottam ki, de felébredtem a beszédre.

-Szerintetek mi történt köztük? –ez határozottan Perrie hangja volt.

-Tuti lefeküdtek. –kuncogott Zayn, mire egy csattanást hallottam. –Áu!

-An nem olyan. A perverz formátokat már. –nevetett halkan Perrie. Egy kisebb mosoly ült fel az arcomra, amit szerencsére nem láttak, mert Niall teste eltakarta az enyémet.

-De most komolyan. Szerintetek összejöttek?

-Délután is összebújva aludtak. Nem hiszem…

-Ezt nem hiszem el, komolyan! Meddig várnak még?

-Szerintem lehet, hogy nem is fognak…Ha idáig nem tették, akkor nem is fogják.

-Ilyeneket ne is merj mondani Zayn Malik! Mert nem alszol velem.

-Jó,jó, befogtam asszony.

Nagy önuralom kellett ahhoz, hogy ne nevessem el magam. A testem rázkódott a kuncogásba, aminek hatására Niall is mocorogni kezdett. Gyorsan megembereltem magam, és úgy tettem, mint aki álomba merült. Niall egy apró csókot nyomott az arcomra.

-Mi van Niall? Mi történt?

-Semmi extra. Csak…megvigasztaltam…és csókolóztunk. –éreztem a hangjából, hogy mosolyog.

-Tessék?! –jött egyszerre a kérdés. –Jézusom, jézusom,jézusom! –visongott Perrie. –Tudtam, tudtam, tudtam, hogy összejöttök! Végre!

-És akkor ti most jártok? –ez biztosan Eleanor volt.

-Nem tudom. –sóhajtott Niall. –Nem vagyok benne biztos, hogy ezt csak azért csinálta-e, mert ki volt akadva, vagy mert tényleg szeret..

-Ugyan már! Engedte hogy megcsókold? igen! Akkor? Ez tuti, hogy szerelem.

-Igazából…ő kezdeményezett.

-Akkor meg mi itt a kérdés? Egyértelmű, hogy szeret téged.

-Remélem… -mondta halkan Niall, majd valahogy éreztem, hogy engem néz. –Olyan gyönyörű és kedves. Pault kinyírom amiért megbántotta!

-Örülj neki. Neki köszönheted hogy eljátszhattad a hős lovagot és ennek eredményében most összejöttetek.

-Nem baj. Akkor is ez nagyon bunkó volt Paultól. Beszéltetek vele?

-Igen. Azt mondta, hogy majd esetleg bocsánatot kér Antől, de persze csak, ha ő meg többet nem szól vissza neki.

-Ajánlom neki, hogy bocsánatot kérjen tőle. A szívem hercegnőjét nem bánthatja senki. –kuncogott.

-Nocsak, nocsak. Akkor a mi kis írünk komolyan szerelmes. Hát ezt is megéltük! –mondta lányos hangon Zayn, amire ismét majdnem felnevettem. Végül mindenki elhallgatott, és én is újra álomvilágba merültem.

*

Reggel amint felébredtem, kétségeim voltak afelől, hogy a tegnapi nap tényleg megtörtént-e. De amint magam mellé néztem, megpillantottam az édesen szundikáló Niallt, és melegség öntötte el a szívem. Akkor tényleg megtörtént a tegnap! Már oltárira kellett pisilnem, ezért muszáj volt átmásznom Niallön, de mire kiértem volna, egy kéz visszarántott. Rajta feküdtem, kuncogva adott egy puszit a homlokomra.

-Jó reggelt, szépség. –dörgölőzött az orrával az enyémhez.

-Neked is szőke herceg.

-Figyelj…a tegnapról beszélve… -komorodott el az arca. –Akkor te…vagyis mi…szóval…

Nem engedtem, hogy befejezze a mondatot, ugyan is megcsókoltam. Puha ajkai túl csábítóak voltak. Azt hiszem nehéz lesz megállnom hogy ne csókoljam a nap minden egyes percében. Miután elváltunk, kuncogva ölelt szorosan magához.  Jól éreztem magam a közelébe, és megnyugvást adott. De végül belém szállt a kisördög. Hiszen ha szakítunk akkor mi lesz? Nem lehetünk többet barátok. Semmi nem lesz ugyan olyan. Haragban leszünk egymással! És még egyszer nem bírnám ki, hogy elveszítsem. Niall észrevette a zavart arcomat.

-Mi a baj, An?

-Niall…Én…Azt hiszem, hogy ezt nem lenne szabad. –másztam le róla, majd az ágy szélére ültem.

-Te..Te miről beszélsz?

-Niall. Mi lenne, ha csak barátok maradnánk továbbra is? –kérdeztem meg halkan.

-Tessék? –lepődött meg Niall. –Te…ezek után csak a barátom szeretnél maradni? –kérdezte halkan, elcsukló hangon.

-Azt hiszem…igen. –mondtam ki nehezen. Hiszen egyáltalán nem ezt akartam. Sőt! Csak csókolni akartam ott, ahol érem. De féltem..hogy ha szakítunk, akkor mindent elrontunk. Bármennyire is fájt meghozni ezt a döntést, nem tehettem mást. Ismét gyáva nyúl voltam, aki mindig a biztosra megy.

Niall felült, az arcát a két tenyerébe temette, majd a plafont kezdte kémlelni.

-Rendben. –mondta ki, majd felállt, és szó nélkül ott hagyott. Egyedül maradtam, magamban. Megint megbántottam. Újra…És magamat is. De valahogy mindig a könnyebb utat akarom választani, ami igazából a nehezebbik. 

/Niall szemszöge/

Maradjunk barátok? Ezt most komolyan gondolta? Hogy lehettem ekkora hülye…Hiszen ez túl egyszerű lett volna, ha minden tökéletes is akár egy percre is. De egyet nem értek. Akkor miért akart Ő megcsókolni engem. És miért csókolóztunk tegnap este is jó pár percig és ma reggel is? Komolyan szórakozni akar velem? Nem igazodok ki rajta.

Szomorúan baktattam ki a szobából, a többiekhez akik arcukon nagy mosollyal figyeltek rám.

-Na hol hagyta a herceg a hercegnőjét? –kuncogott El.

-Kérlek szépen a hercegnő bejelentette, hogy szeretné, ha a herceggel csak barátok maradnának...

-Ugye most csak viccelsz?! –döbbent le Perrie.

-Nem viccelek…Én ezt az egészet nem értem! –sóhajtottam fel. –Reggel is megcsókolt! Éreztem..hogy szeret! Hogy gyorsabban ver a szíve és hogy elpirul! Erre meg bejelenti, hogy szeretné ha csak barátok maradnánk… Most szórakozik velem? Mert nagyon jó úton halad felé, hogy tönkretegyen. –nevettem fel kínosan.

-Hát komolyan mondom fejbe verem ezt a csajt. –csattant fel Perrie.

-Hagyjad. Inkább ne beszélj vele, jobb lesz. Azt hiszem jobb lesz, ha lemondok róla… -hajtottam le a fejemet. Úgy éreztem a szívem ketté szakad. Nem szeretek sírni,de a szemembe könnyek gyűltek. Erőlködtem, hogy ne törjenek maguknak utat. Sikerrel jártam, de látni semmit sem láttam, mert teljesen homályos volt minden. Valaki átölelt, amit viszonoztam. Puha öleléséből egyből rájöttem, hogy ez Liam.

-Nyugi, haver. ne akadj ki ennyire miatta, oké? Csak egy lány.

-Nem csak egy lány! –csattantam fel.  –Nem tudjátok mennyit jelent nekem ez a lány! –gurult le az arcomon egy könnycsepp. Nem törhetek meg! Ennyire nem! Gyorsan eltüntettem az elkószáló cseppet, majd levetődtem az ágyamra, a fejemet pedig a párnába nyomtam. Ennyire peches is csak én lehetek. Nekem mért nem jön össze sosem semmi rendesen egy normális lánnyal?! Annyira szeretem őt! Szerelemből! Ő a tökéletes lány, akit el tudok képzelni magam mellé. Vele önmagam lehetek, elfogad olyannak, akinek vagyok, az idióta, bolondozós fiúnak. A puha ajkairól nem is beszélve! Egy lány sem varázsolt még el egy puszta csókjával ennyire! Kínoz. Inkább ne is tette voltna meg ezt az egészet, vagy is, ne tettük volna meg. Akkor sokkal könnyebb lenne minden! Ezek után már nem tudom, hogyan fogunk egymáshoz viszonulni, de úgy érzem, nincs hozzá erőm, hogy jó pofizzak vele. Pár pillanattal később megjelent az emlegetett szamár. Arcán enyhe mosollyal vágódott leva kanapéra a többiek mellé. Ismerem, ez a mosoly nem őszinte.

-Te.Én.Most.Beszélünk. –fogta meg Perrie An kezét, majd a részlegükre indultak, és el is tűntek.

/An szemszöge/

-Na most azonnal elmondod, hogy mit szórakozol Niallel, és hogy mi a szar van?! –kezdte Perrie enyhe idegességgel az arcán.

-Én..Én nem szórakozok vele…Csak..csak…félek. –hajtottam le a fejem.

-Mitől félsz!?

-Attól, ha esetleg összejönnénk, és szakítanánk, akkor minden elromlana köztünk. És én nem bírnám ki, ha még egyszer elveszíteném.

-Jaj de butus vagy.-ölelt meg Perrie. –Ne legyél folyton pesszimista. Figyelj, akkor mi lenne, ha örökre együtt lennétek? Nem szabad mindig mindenben a rosszat meglátnod, oké? Egyet mondok…most vagy tényleg Niall közelébe se menj és kerüld el, vagy jöjj vele össze, de ha nem akarsz semmit tőle akkor ne ölelgesd meg ilyenek, mert hidd el nekem, nagyon kiakad tőle. Bármennyire is jó érzés neki, nem fogja bírni. Ismerem Niallt egy ideje, szóval tudom, hogy szerelmes. Ne tudd meg milyen megtörten jött ki! Nem szokott sírni, de most mégis könnyezett.

Perrie szavai könnyeket csaltak a szemembe. Könnyezett? Miattam? Remek…ismét elszúrtam. Nem igazodom ki megint magamon sem ! Miért bántottam meg már megint ennyire?

-Én…nem tudom.

-Szereted, ugye? –halványan bólintottam. –Akkor meg miért kell mindig a nehezebb utat választanod? Nem lenne egyszerűbb, ha ti ketten egy pár lennétek és mindegyikőtök boldog lenne? De!

-Tudom, hülye vagyok…De nekem túl fontos a barátságunk a szerelemhez képest.

 

#37 - Veszekedés a menedzserrel

 Sziasztok!:)) Íme a következő fejezet, remélem tetszeni fog, ne haragudjatok, hogy ott hagytam abba, ahol...:D:D:$

Nagyon köszönöm, hogy ilyen sokan kommenteltek, eszméletlen sokat jelent nekem ♥ Illetve az is, hogy a másik blogom első fejezetéhez is sokan kommenteltetek.:) Love y'all! ♥

--

-Nem akarok megzavarni semmit,  de amíg itt jó pofiztok, addig mi éhezünk. –nézett pontosan Andrew szemébe. Ez most mi? Mi baja van Niallnek?! Megfogtam a tálcát, majd elköszöntem Andrewtól egy puszi kíséretében és az asztalhoz vettük az irányt. Leültem az egyik székre, majd azonnal nekiestem egy csirkecombnak.

-Ki ez a srác? –méregetett Niall felhúzott szemöldökkel.

-Nem mindegy? –forgattam meg a szemem, de igazából élveztem a helyzetet, ahogyan zavarba jön és ideges is egyben.

-Csak féltelek. És nem akarom, hogy bajod essen.

-Niall. Mi bajom lenne abból, hogy egy pasival beszélgetek?

-Lehet hogy meg akart erőszakolni, ki tudja? –tárta szét a karjait, amire hangosan felnevettem, majd megráztam a fejem.

-Niall. Csak egyszerűen jó fej volt Annel. An jó csaj, nem bámulhatja meg egy pasi? –tette kérdőre Liam Niallt, majd az arcom enyhe pírbe szökött. Niall megrántotta a vállát, majd nekiesett a csirkének. Pár perc alatt elfogyasztottuk a nagy ’vödör’ csirkét, a krumplit és a tekercseket.

-Tele vagyok. -dőltem hátra, és a hasamat kezdtem simogatni. –Híztam vagy 5 kilót amióta veletek vagyok. –kuncogtam.

-Már éppen meg akartam jegyezni, hogy a lábad is narancsbőrös… -fintorgott Niall, mire a szám egy ’o’ alakot formázott, majd vállon ütöttem.

-Idióta vagy. –tettem keresztbe a karjaimat a mellkasom előtt, majd megjátszottam, hogy megsértődtem.

-Csak vicceltem, na. –nevetett, de rá se hederítettem. –An. Kapsz valami desszertet, ha megbocsájtasz. –a szemeim felcsillantak, majd fel is álltam, hogy menjek a pulthoz hogy kérjek valami édeset, de Niall visszahúzott a karomnál fogva.

-Nem. Majd ÉN hozok neked valamit. –nézett a szemembe, majd visszatessékelt a helyemre. Miután eltűnt az asztaltól, akkor esett le miért nem enged oda. Felkuncogtam, majd hátradőlve a helyemen figyeltem, hogy valamit súg Andrewnak, akinek az arca elsápad, majd bólint egyet, és eltűnik a pult mögül.

-Niallnek meg mi a baja? –nevettem és Liamre néztem, aki csak megvonta a vállát.

-Szerintem féltékeny.

-Féltékeny? Jó vicc. –horkantam fel. Pár pillanat múlva Niall visszatért valami fagyi szerűséggel, amit letett elém egy puszi kíséretében.

-Ezt miért kaptam ? –utaltam a puszira, majd nekiláttam a hűsítőnek.

-Csak úgy. –vont vállat. Amúgy az a fagyi szerűség finom volt. Ha az ízlelő bimbóim nem csalódnak akkor karamellás-fahéjas volt. Már a felénél tartottam, amikor eszembe jutott hogy meg kéne kínálnom a fiúkat.

-Kér valaki? –dugtam az orruk elé. –Niall hevesen bólogatott, majd a kanalamra tettem egy nagy adagot és a szájába toltam. Liam megrázta a fejét.

-Ez finom! –csillant fel Niall szeme, de gyorsan magamhoz szorítottam a fagylaltomat, jelezve, hogy ez csak az enyém.

-Nem kapsz többet. –nyújtottam rá a nyelvem. Hirtelen egy férfi hangra lettem figyelmes magam mellett. Felnéztem és Andrew állt mellettem kedvesen mosolyogva, kezében egy papírral amit lerakott az asztalomra és már ment is tovább. Niall összeszűkített szemöldökkel meredt utána, majd a papírt kezdte kémlelni. A kezembe vettem, majd elolvastam. „ Szia An! Itt a telefonszámom, és a teljes nevem, jelölj be Facebook-on is. A barátodnak nem nagyon tetszik a helyzet, hogy beszéltem veled, remélem nem a pasid, mert akkor azt hiszem futhatok ezek után :D  xoxo Andrew Homerhan , 02134568945 „

Elmosolyodtam, Niall megfenyegette volna? Gyorsan beírtam a telefonomba a számot, majd zsebre tettem a papírt. Pár perccel később felálltam, majd magam után húztam a fiúkat is. Kifelé menet intettem egyet Andrew-nak, aki mosolyogva viszonozta a gesztusomat.

Céltalanul bolyongtunk a városban. Néhány (na jó, rengeteg) rajongó megrohamozott minket párszor, ismét jöttek a kérdéssel,hogy én kivel járok a bandából. Valahogy egyik sem akarta elhinni, hogy egyik fiúval sincs semmilyen komolyabb kapcsolatom a barátságnál.

Betértünk egy-egy ruhaboltba is, mert Niall kitalálta, hogy vesz magának egy pólót, mert szeretne innen is egy emléket. Fél órán keresztül keresgéltünk, de ’őfelségének’ semmi sem felelt meg. Végül már annyira elegem lett, hogy ami a kezembe akadt póló megfogtam, és odasétáltam vele a kasszához. Niall kivette a kezemből, jól szemügyre vette, majd elmosolyodott.

-Ez tökéletes lesz!

Végigmértem a pólót, tényleg jól nézett ki. Halványzöld színű volt, valamilyen Pittsburg-ös felirattal és mintákkal.

-Ha ezt tudom hogy az tetszik amit véletlenül választok, akkor nem keresgélek fél órán keresztül. –forgattam a szemem. Kifizette a pólót, majd végül egy bowling pályán kötöttünk ki. Felvettük a bowlingos cipőket, majd még saját golyót is választhattunk, ugyan is a srácok ezt is elintézték. Én egy rózsaszínes golyót kaptam. Mondanom sem kell, kettő profival játszani veszett ügy volt. A legjobb gurításomban is maximum (!) 3 golyót löktem le. Ezt persze Niall és Liam nevetéssel nyugtázta.

-Nem vicces. –durciztam be. –Most bowlingozok életemben másodszorra!

-De attól még béna vagy. –ütögette meg a vállam Niall, mire kedvem támadt leütni a fejét a helyéről. De ehelyett csak egy apró pofont kapott. Hirtelen az arcához nyúlt, majd hitetlenkedve nézett rám.

-Hú. Milyen erőszakosak vagyunk. –kuncogott mellettem Liam.

-Azt említettem, hogy ilyenkor hisztis és hangulatváltozós vagyok. De azt nem, hogy erőszakos is. –kacsintottam Niallre, aki még mindig az arcát simogatta.

-Még sosem pofozott meg lány. –tűnődött el. –Ugye ez nem válik ezentúl szokásoddá? –húzta fel a szemöldökét.

-Már pedig Horan, ha bunkó leszel, kapni fogsz egy párat. -kacsintottam ismét.

-Ő..Oké..Jó kisfiú leszek! –térdelt le előttem és a térdemen csüngött, mint egy kutya, mire felnevettem.

-Rendben kisfiam, de állj már fel mert mindenki minket néz.

Niall körbenézett, majd felpattant,mint ha mi sem történt volna. Nem tudom mennyi ideig lehettünk ott, de az tuti, hogy csúnyán kikaptam… Ezért kellett a fiúknak vennem egy-egy hot-dogot a büfében. Megnéztem az órám, de bár ne tettem volna. 6.13 percet mutatott.

-Jézusom fiúk elkéstünk Paul meg fog ölni minket! –üvöltöttem fel, mire mindenki kapcsolt és rohanni kezdtünk. Liam útközben kidobta a fél hot-dogját, hogy jobban tudjon futni, Niallnek pedig a fele kilógott a szájából. Eléggé messze voltunk a turnébusztól. Úgy szaladtunk, mint akiket kerget a kutya, ugyan is Paul nagyon mérges lesz így is, nemhogy ha még késnénk fél órát. Tíz perc loholás után Niall megállt, és kijelentette, hogy nem bírja tovább. Mindannyian lihegtünk, már a levegővétel is fájt, de észrevettem, hogy ott áll kb. 100 méterre a turnébusz. Nagy nehezen ismét futásnak eredtünk majd amint odaértünk a buszhoz Paul már keresztbe tett kezekkel fogadott minket. Mindhárman lehuppanunk a kanapéra, majd próbáltunk oxigént juttatni a szervezetünkbe. Eleanor azonnal dobott hozzánk három üveg vizet, amit helyből lehúztunk.

-Nos, drága csavargók. Nem megmondtam, hogy 6-ra itt kell, hogy legyetek? Még is mi volt olyan fontos, hogy idáig elhúzódott? Mi? fél órája úton kellene lennünk.

-Nyugi Paul. –ölelte át Paul vállát Harry. –Itt vannak, nem? Semmi gáz. Fél óra nem a világ vége.

Paul szikrákat szóró szemekkel nézte Harryt, aki kapcsolt, és inkább visszaült a helyére.

-Most az egyszer elnézem. De ilyen többet nehogy előforduljon, mert itt hagyunk titeket, és nem érdekel, hogyan juttok el a következő állomásig. Ha kell lemondjuk a fellépéseteket. Ezt akarjátok? Liam, rád pedig külön haragszom, mert azt hittem legalább benned lehet bízni, de ezek szerint nem.

-Már meg ne haragudj, de szerintem nem kéne így lecseszni Liamet! Ő is emberből van, nem? Jól érezte magát, ez olyan baj? –tártam ki a karjaimat, majd a combomra csaptam. Mindenki csöndbe maradt,és tekintetük köztem és Paul között ingázott.

-Te ebbe ne szólj bele! Fogadni merrnék, hogy te vitted bele a fiúkat a rosszba, nem tévedek, ugye? És velem ne beszélj így! Örülj annak, hogy itt lehetsz! Nem is értem a fiúk mit szeretnek benned. Niallt meg főleg nem értem…Hogy tetszhet neki egy ilyen visszabeszélős, ostoba szőke lány? Te meg már eldönthetnéd, hogy még is mit akarsz a fiúktól, vagy melyiktől mit! Most pedig indulunk tovább, srácok. És örülnék ha beszélnétek ezzel a …. hogy  ÉN ki vagyok és kivel hogy beszélhet…

Egy pillanatra lesokkolva álltam, majd könnyek gyűltek a szemembe, és éreztem, ahogyan utat törnek maguknak az arcomon. Paul szavai nem kicsit bántottak. Mi az, hogy döntsem el kitől mit akarok? Mi az, hogy idióta szőke vagyok? Mi az, hogy én vittem bele a fiúkat a rosszba? Azt hittem Paul egy kedves menedzser, aki egy kicsit szigorú, de összességében jó fej. Erre tessék!

Mindenki csendben ült. Gondolom nekik is fel kellett dolgozniuk a történteket. Felálltam a helyemről, majd a részlegemre rohantam. Bebújtam az ágyamba, a fejemre húztam a takarót, és sírtam. Engedtem, hogy a szomorúság eluralkodjon rajtam. Igaza lenne? Én tényleg…ilyennek tűnök kívülről? Egy pasikat behálózó, ostoba szőke libának, aki rosszba visz másokat és még a pofája is nagy? Éreztem, hogy az ágy lesüllyed mellettem, majd a takaró lekerül rólam. Még jobban befelé fordultam, és összekuporodtam kisbaba pózba. Éreztem, hogy valaki hátulról hozzám simul, majd betakar minket és pár puszit nyom a fejemre és az arcomra. Az illata mindent elárult, ez Niall. Teste melege lassan átvándorolt rám, majd a dúdolgatása megnyugtatott. Lassan felé fordultam. Ahogy a szemeibe néztem tele volt sajnálattal, és dühvel.

-An. Figyelj. Ne vedd magadra, rendben? Te egy csodálatos lány vagy! Paul…pedig Paul. Nagyon jó fej, komolyan, de nem tűri ha visszaszólnak neki. És…azt se szereti, ha elkésünk valahonnan. És mivel elég ideges állapotban volt amikor visszaszóltál neki, ilyenkor nem gondolkodik és mondja ami a szájára kerül. De ne aggódj, a fiúk majd beszélnek vele. -puszilta meg hosszasan a homlokom. Szorosan hozzá bújtam, majd a fejem a mellkasába temetem, úgy könnyeztem tovább.

-De az emberek ha mérgesek azt mondják ki amit gondolnak.Ezek szerint tényleg ez a véleménye rólam. –szipogtam, mire Niall az állam alá nyúlt és mélyen a szemembe nézett.

-Ilyeneket ne is mondj! Csak hirtelen dühkirohanása volt. És ezért nagyon haragszom rá…majd beszélek vele én is. Mi szeretünk téged! És csak ez számít, nem?

-Niall..Én haza akarok menni. –sütöttem le a szemeimet.

-Tessék?! ilyet ne is mondj! Meg se forduljon a fejedben. Kivel beszélgetnénk és hülyülnénk? Ki lenne a reggeli ébresztőm és kivel harcolnánk mindig? Fontos vagy nekünk. –a szavai egy kis mosolyt csaltak az arcomra. Megöleltem, majd biztatóan simogatni kezdte a hátam.

-Köszönöm, Niall. –mondtam halkan, majd megtöröltem a szemem. Niall egy mosollyal adta a tudtomra, hogy nincs mit megköszönnöm. Belenéztem a szemébe, majd elöntött egy furcsa érzés.

5. Díjam.:))♥

Nagyon szépen köszönöm a díjat Kincső Kauka -nak  ❤♥☺



 
Szabályok:

1. Írj magadról 11 dolgot!

2. Válaszolj a 11 kérdésre!

3. Írj 11 kérdést!

4. Küld tovább 11 blognak!

11 dolog magamról:

1.Ma kaptam meg a Popcorn Directioner különszámot.:33

2.Ma az egyik barátnőmmel találkoztam.:)

3.Hamarosan megyek a VOLT-ra*-*

4. Hamarosan megyek Londonba*--*

5.Imádok gitározni.:))♥

6.A telefonom nélkül sehova sem megyek. 

7. Nagyon féltem a telefonom, mert mindig attól gélek, ha elhagyom elveszik a rengeteg 1Ds kép, amiket imádok♥

8. Imádom a Twittert ♥

9. Szeretek olvasni.:)

10.Most kezdtem el az új blogom hivatalosan is (mármint tegnap) : http://thelifeiscruelniallhoranfanfiction.blogspot.hu/

11.Minden álmom, hogy eljussak egy 1D koncertre.:)

Válasz a kérdésekre: 

 

1. Mit tennél, ha tudnád, hogy az életedből már csak 30 perc van? - megkeresném azt a személyt, akit szeretek, és elmondanám neki, hogy "SZERETLEK TE IDIÓTA, DE TE SOSEM TEKINTETTÉL RÁM ÚGY, MINT AHOGY ÉN RÁD" és megcsókolnám. :D

2. Kedvenc könyv? Az Utolsó dal.:)♥

3. Répa vagy tükör? Répa.:D

4. Ha választanod lehetne, melyik hírességgel élnél házasságban? Niall James Horan.♥!

5. Van titkod? igen, mint minden embernek.:)

6. Mit utálsz az emberekben? ha valakit a szeme előtt beszélnek ki...

7. Ha tudnál változtatni magadon, mi lenne az? (lehet belső tulajdonság!) a külsőmön MINDENT!...

8. Nyár vagy Tél? mindkettő.:D

9. Lennél az ellenkező nemben egy napig? igen.:D

10. Hol laknál szívesen? Niall Horannel egy lakásban.:3♥

11. Mi az életcélod? Hát, elsősorban elérni nagy eredményeket, hogy a szüleim büszkék lehessenek rám. Másodszorra, hogy megtanuljam elfogadni önmagam. Jó munkahelyet találni, és összeházasodni egy olyan fiúval, aki elfogad minden hibámmal együtt, feltétel nélkül szeret, és boldog lehetek vele.:)

Túl sok embernek szeretném elküldeni, nem tudok közülük kiválasztani 11-et, így maradok a legdiplomatikusabb megoldásnál.:) Akinek követem a blogját, mindenki megérdemelné ezt a díjat, egytől egyig! :)♥

#36 - "Egészségtelen vagy Niall! "

Sziasztok!:)
Itt a következő rész,remélem tetszeni fog ! .:))xx
U.I. Ma kezdtem el hivatalosan is az új blogom, remélem ott is az olvasóim lesztek, illetve számíthatok a kommentjeitekre, pipáitokra! :)♥
 http://thelifeiscruelniallhoranfanfiction.blogspot.hu/

10.12-t mutatott az óra, ahogy ránéztem a telefonomra. Perrie ágyában Perrie és Zayn összebújva szundikáltak. Elmosolyodtam ahogy rájuk néztem. Az ő kapcsolatuk is tökéletes. Különbözőek, mégis ugyan olyanok. Érdekes. Kimásztam az ágyamból, majd kimentem a többiekhez. Ahogy láttam Niall még édesen aludt összekuporodva mint egy kisbaba, Harry szintúgy, de ő hason feküdt. Liam az egyik ülésen ült kezében egy szendviccsel, mellette Louis és El egymásnak dőlve.

-Jó reggeeeeeeelt! –köszöntöttem őket, majd valami kaja után kutattam. Végül megkentem magamnak két zsemlét, és tettem bele felvágottat.

-Komolyan. Az írek mindig ennyit esznek? –nevetett Liam.

-Héj. Egy: igen. Kettő: azokon a napokon mindig többet eszek. És készüljetek,hogy hisztis leszek és képes vagyok bármin sírni. –nevettem. Liam és Louis arca egy kissé elkomorult, mintha zavarba jöttek volna. –ne legyetek már ennyire zavarban. –kuncogtam. –Ez csak egy női téma, nem? És mivel ti a barátaim vagytok, szerintem ebben nincs semmi ciki.

-De azért a vérzésmennyiségedről meg a tamponméretedről ne számolj be. –nevetett fel Liam. Rosszallóan megráztam a fejem, majd mosolyogva leültem melléjük.

-Milyen vérről és tamponokról beszéltek? –jelent meg előttünk egy álmos fejű Niall. A szemeit dörzsölgette, így olyan volt mint egy kiskutyus.

-De cuki vagy így ! –kuncogtam fel, mire az arca enyhe pírbe szökött.

-Ő..Köszi?! –mondta zavartan.

-Csak annyiról, hogy ha Annek megvan a baja akkor hisztis és bármin képes sírni. –tájékoztatta a szőkeséget Louis.

-Ő…Oké… -kuncogott. Niall nem szórakozott sokáig, zacskós croissantokat vett elő, majd abból falatozott.

-Egészségtelen vagy Niall! Ne ilyeneket egyél, amikor itt van a zsemle meg a felvágott! –vettem ki a kezéből a croissant, majd egy zsemlét toltam elé, egy késsel, vajjal és egy zacskó felvágottat. Értetlenül nézett rám, illetve amolyan „ugye viccelsz velem?” fejjel.

-Na jó… Veled valami baj van. –rázta rosszallóan a fejét, majd megpróbált visszamenni a croissantért, de a vállánál fogva visszaültettem.

-Nem. Így is túl sok egészségtelen kaját eszel. Legalább reggelire ne tartósítószeres vacakkal tömd magad.

Pár pillanat néma csönd után felfogta, hogy nem viccelek vele, és elkezdte megcsinálni a szendvicsét. Fél perc alatt be is vágta, majd egy új zsemle után nyúlt, de a kezére csaptam.

-Nem! Ennyi volt mára!

-Te most szórakozol velem? –állt fel. Mivel egy fejjel magasabb volt nálam, ezért fel kellett rá néznem. –Na figyelj. Bármennyire is szeretlek, a kajámat nem veszed el tőlem, okés? –hajolt közel hozzám, majd a szemeivel ölni lehetett volna. Ahelyett, hogy komolyan bólintottam volna, képen röhögtem.

-Vicces gyerek vagy te, Horan. Ne haragudj, de attól, hogy magasabb vagy és fiú, én meg azt nem csípem ha ellentmondanak nekem. –böktem mellkason. Nem akarta elhinni, hogy neki, a nagy Niall Horannek valaki vissza mert szólni. Megszeppenve leült a helyére, majd szó nélkül nekilátott a második szendvicsének. Kuncogva leültem a helyemre egy pohár kakaóval. Niall szúrós szemekkel bámult engem végig, miközben már az Isten se tudja hányadik zsemléjénél járt.

-Hoppá,hoppá. Mi van Niall, legyőzött egy lány ? –vágta az orra alá Louis. Niall csak megvonta a vállát.

-Majd ha ketten leszünk.... –kacsintott rám, arcán pedig egy kaján vigyor jelent meg. Amint ezt meghallottam félrenyeltem a tejemet, majd köhögésbe torkollottam aminek következtében majdnem megfulladtam. A srácok jól szórakoztak rajtam. Jobbnak láttam inkább most nem megszólalni. De szokás szerint Louis nem hagyta annyiban a témát.

-Mi az An, elvitte a cica a nyelved?

-Nem. Csak nem akarok hiús ábrándokat fűzni Niallnek, ugyan is azt hallottam, hogy nem rendelkezik valami méretessel.

Itt volt az alkalom, hogy Niall nyelje félre a kajáját. Louis ’húú’-ni kezdett, majd arcon röhögte a fülig vörös Niallt.

-Na és te azt honnan tudod? –húzta fel a szemöldökét Lou. Oó. na ebből most hogy mászok ki.

-Nem tudod te mire képesek a dühös ex-barátnők. –kuncogtam. Reméltem, hogy beveszi az álsztorit.

-Tessék? Te mit tudsz Ashley-ről ? –nézett kikerekedett szemekkel.

-Vannak forrásaim. –vontam vállat, majd ismét egy győztes mosollyal a körmeimet kezdtem tanulmányozni. Azt hiszem sikerült elhitetnem velük, mert ezek után már nem szólt egyik sem. Csak Niall ült kissé feszengve. Egy idő után megjelentek végre a többiek is.  Miután a busz megállt, megjelent Paul, arcán egy kis mosollyal.

-Van két jó hírem. –erre Louis felvisított- Első: ma szabadnap van. –mindenki megörült. –Kettő: holnap, holnapután és azután napi két koncertetek lesz, utána pedig…pám-pám-pám.. dobpergés…7 nap szabadnap!

Itt mindenkit eluralkodtak az érzések. Én Liam nyakába ugrottam, mert ő volt a legközelebb hozzám. A legtöbben azt tervezték, hogy hazautaznak. Én is így gondolkodtam. Alig vártam már, hogy lássam anyut és a gömbölyödő pocakját, illetve, hogy együtt menjünk majd el az orvosához az ultrahangra. Pár percre mindenki elvonult a telefonjával, és azonnal csörgette az otthoniakat. Éppen menni akartam én is, amikor egy kéz visszatartott. Hátrapillantottam a vállam fölött, majd Niallt pillantottam meg. Egy édes mosoly ült az arcán, amire akaratlanul is elmosolyodtam.

-Segíthetek valamiben? –néztem rá oldalra biccentett fejjel.

-Hát..Ő…Csak annyi lenne, hogy…ugye lesz ez az egy hét szünet..És arra gondoltam, hogy…eljöhetnél velem Írországba. Anyuék is szívesen látnának, illetve mehetnénk együtt bulizni a srácokkal. Már úgy is ezer éve nem láttad őket. –vakarta meg a tarkóját zavartan. Beletelt egy pár másodpercbe míg eljutott a tudatomig, hogy mit is mondott. Nagyokat pislogtam, majd próbáltam feldolgozni a hallottakat. Hogy mi van?! Menjek vele Írországba?! Nem tudtam, mit mondjak. Hiszen annyira látni akarom anyut újra! És hogy a saját ágyamban aludjak.. De viszont, az, hogy újra Írországba mehessek, teljesen felkeltette az érdeklődésemet. Az arcomra egy nagy mosoly ült ki majd lendületből Niall nyakába ugrottam.

-Persze, hogy megyek.-pusziltam meg az arcát. Viszonozta az ölelésem, majd miután elváltunk az arcán a meglepődöttség és a boldogság felváltva látszott. Ő maga sem akarta elhinni, hogy tényleg igent mondtam.

-Ez most komoly?! Jézusom! Azt hittem nemet mondasz! –vigyorgott az ezer vattos mosolyával, majd ír táncot kezdett járni, amibe becsatlakoztam. Liam furcsa szemekkel méregetett minket, majd felröhögött.

-Ez a ’miért ne utazz együtt két írrel’ című jelent azt hiszem. –jegyezte meg nevetve. Megforgattam a szemem, majd a telefonomra néztem, ahol anyu neve villogott.

-Szia. –szóltam bele vidáman.

-Szia kicsim! Hogy vagy?

-Remekül.Képzeld, megyek Írországba Niallel! –ecseteltem fülig érő szájjal. –Ne haragudj, hogy nem haza megyek….De olyan régen voltam Írországba. De megígérem ha Londonban leszünk veled töltöm az egész napot.

-Ó.. –hangján hallatszott, hogy elszomorodik. –Sajnálom, hogy nem jössz haza…De ez csodás hír! Niall szülei megengedték?

-Hát..Elméletileg Niall azt mondta hogy szívese látnak. És találkozhatok majd a régi barátaimmal is.

-Nagyon örülök, hogy boldog vagy kicsim.

*

Ahogy elhaladtam a srácok ágya mellett, nem hagyhattam ki valamit. Nagy vigyorral az arcomon ugrottam rá a hason fekvő Niall hátára, aki annyira megriadt hogy felsikított. Legurultam róla, majd a hasamat fogva nevettem.

-Te normális vagy? –kérdezte ideges szemekkel, majd ásított egyet.

-Ugyan, Horan. Ne mond már hogy ennyi idő alatt képes voltál bealudni. –kuncogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára. Megforgatta a szemét, majd ránk húzta a takarót és közel vont magához.

-Ezért most velem alszol. –motyogta a nyakamba, amire felkuncogtam, majd kényelmesen elhelyezkedtem. Boldog vagyok, hogy Niallel ugyan olyan jó barátok  vagyunk mint régen. Azt hiszem ez a sok veszekedés megtette a hatását: rájöttünk milyen fontosak vagyunk egymásnak. Nem tagadom, azt hiszem többet érzek iránta, mint sima barát, de ahogy a szólás is mondj az igaz barátok nem dobják fel a barátságukat a szerelemért. És ez így van rendjén. Pár perc múlva Niall már be is aludt. Elmosolyodtam rajta, ahogy a nyakamba szuszogott, ami egyébként elég csikis volt. Pár hajtincsével kezdtem játszadozni, amit nyöszörgéssel nyugtázott, hogy hagyjam már békén. Egy idő után én is lehunytam a szemeimet, majd elnyomott az álom.

*

Arra nyitottam ki a szemeimet, hogy a busz egy óriásit fékezett. Niallel majdnem leestünk az ágyáról, amit végül egy nevetéssel nyugtáztunk. Végül leesett, miért fékezett a busz. Megálltunk. Niall szemei már koránt sem voltak álmosak, inkább vidámságot tükröztek. Mellettünk hirtelen elrohant Perrie, nyomában Eleanorral, utánuk pedig Zayn és Louis. Összenéztünk Niallel, majd elnevettük magunkat.

-Ezek meg? –kérdeztem a szintén mellettünk elsétáló Liamet.

-Perrie és Eleanor éhes, ezért étterembe akartak menni, de Louis pedig egy McDonald’s-ot akart keresni, így a csajok előreszaladtak hogy befussanak egy étterembe. –mesélte Liam. Egy pillanatra felhúzta a szemöldökét, ahogy ránk nézett. –Hát ti?

-Hát mi aludtunk. –mosolyogtam. Liam csak elmosolyodva nézett Niallre, majd leült a TV elé és valami idióta csatornát kezdett nézegetni. Átpillantottam Harry ágyára, ő is még az igazak álmát aludta.

-Muszáj kimennünk? Maradjunk itt. –nézett rám kiskutya szemekkel Niall,  mire megráztam a fejem.

-Kimegyünk! És jössz velem! –húztam le róla a takarót, majd kiugrottam mellőle. Áttértem a mi részünkre, átvettem egy egybe ruhát illetve megfésülködtem, majd amint visszatértem Niallhöz, ő már a konyhában tevékenykedett valamit. Megragadtam a kezét, majd elhúztam a szendvicsektől.

-Majd eszünk valamit odakint. –forgattam a szemem. –Héj, Liam, nem jössz velünk? –néztem az említett felé, aki bólogatással a tudtunkra adta, hogy szívesen felünk tartana. Kimentünk a buszból, majd Paul a tudtunkra adta, hogy 6-ra vissza kell érnünk, mert utána indulás. Akkor még van 4 óránk. Szuper. Én mentem középen belekarolva a két srácba. Ha jól tudom, akkor Pittsburgben vagyunk. Pár perc séta után elérkeztünk egy KFC-hez. Összenéztünk a fiúkkal, majd egyszerre kezdtünk futni felé.

-Nyertem! –lihegtem, majd győztesen vigyorogva leültem egy sarok asztalhoz. –Niall te fizetsz, mert te voltál az utolsó. –nyújtottam rá a nyelvem. Niall mérgesen nézett rám, majd megenyhült és elmosolyodott, odanyújtotta a hitelkártyáját.

-Hozz te kaját, ha már én fizetek. –megforgattam a szemem, majd kezemben a hitelkártyával odaléptem a pulthoz. Pár percig nézegettem a pult fölötti táblákat, hogy mit vegyek magunknak, míg végül a kedves pultos srác megszólított.

-Segíthetek valamiben?- mosolygott rám. Fekete haja volt és sötétzöld szemei. A mosolya olyan édes volt, hogy engem is mosolygásra késztetett.

-Szia. Azt hiszem lesz egy nagy csirketál három nagy krumplival, és három sajtostekerccsel.

-Ennyi mindent egyedül fogsz megenni? –kuncogott, miközben elkérte a hitelkártyát, majd megmutatta a kollégájának a rendelést, aki azonnal sürögni-forogni kezdett.

-Nem. A barátaimmal vagyok.

-Ó, értem. Melyik a barátod, mármint olyan értelemben? - mosolygott, tekintetét pedig az asztalunkra fordította.

-Egyik sem. –vigyorogtam. - Ők csak jó haverok, nincs pasim.

-Ez komoly? Pedig gyönyörű lány vagy. Idevalósi vagy?  -a bókja miatt egy enyhe pír szökött az arcomra.

-Nem. Londoni vagyok, csak a One Direction turnézik, és ma szabadnapjuk van. Egy barátjuk vagyok csak velük tartok a turnén és én fényképezek. –hadartam neki.

-Ühüm. Jaj, milyen illedelmetlen vagyok. Egyébként Adrew a nevem. A tiéd?

-Anne. –nyújtottam a kezem, mire egy enyhe csókot lehelt rá. Ez a srác milyen cuki! Miután odaadta a rendelést, még kedvem támadt vele társalogni. Pár percig beszélgettünk még. Amint kiderült, ő már itt dolgozik 1 éve, 20 éves, nem messze lakik egy albérletben és pont az esete vagyok. Azt mondta, hogy ha legközelebb jövök, akkor több időre jöjjek és majd megmutatja a várost. Amúgy nagyon rendes fiú. Rengeteget bókolt nekem, és ha minden igaz még Twitteren is bekövetett, azt mondta, Ugyan is a telefonján nyomkodott valamit. Hirtelen egy torokköszörülést hallottunk a hátunk mögül. Megfordultam, majd Niall kissé ideges tekintetével találkoztam.