#14 - "Teljesen anyaszült meztelenül állt előttem.."

Sziasztok!:) Nem akarok sokat beszélni a rész előtt, de szeretném megköszönni, hogy a múltkori résznél is már 3-an kommenteltetek.:))♥ Nagyon sokat jelent nekem az, hogy szántok időt a véleményetekre, és tényleg sokat jelent nekem! Ha valami negatív kritikád van, azt is nyugodtan írd le, mert abból tudok tanulni, és legközelebb akkor jobban figyelek. Csak ennyit akartam, még egyszer köszönöm, hogy olvassátok a történetet és kommenteltek, illetve, hogy pipáltok is. ♥
*

Reggel magam sem tudom miért, de korán keltem. Ránéztem a szuszogó Niallre, majd nem bírtam ki, hogy ne csináljak róla egy képet. Legalább lesz mivel szívatnom. Kuncogva elkészítettem a fényképet, majd lementem a konyhába. Senki sem volt lent. Felvettem a tegnapi ruhámat, amit Perrietől kölcsönöztem, majd írtam egy cetlit a többieknek, hogy elmentem. "Jó reggelt mindenkinek! Korán keltem, hazamentem, majd találkozunk! Ezer csók: An xxx"

Elég messze voltam otthonról, de nem zavart. Jót tett a kis séta. 1 óra alatt sikeresen hazagyalogoltam, majd felérve átvettem a saját ruháimat, Perrieét pedig a mosógépbe tettem. Nyakamba akasztottam a fényképezőgépemet, és elindultam újra az utamba. Először a parkban kezdtem, ahol lefényképeztem pár játszó kisgyereket, a szép, füves területet, majd a belvárosban kattintgattam párat.

 Aztán eszembe jutott, hogy saját lakást kéne néznem, ugyan is anyuékkal már megbeszéltem, hogy kapok egy albérletet, amiben egyedül lehetek. De most, hogy anyu terhes, lehet, hogy nem kellene itthon hagynom őket. Főleg, ha majd megszületik a kicsi. Apu folyton dolgozik így is, anyu meg egyedül nem bírna a picivel. Azt hiszem maradnom kell otthon. Nem baj, imádom a kisbabákat, olyan aranyosak, persze amikor sírnak akkor elég idegesítőek tudnak lenni, de az aranyosságuk mindent felülmúl. Nagy ámuldozásomat egy fiú zavarta meg, aki a kezét ingatta előttem.

-Szia. -köszönt kedvesen. Kb. annyi idősnek néztem, mint amennyi én vagyok. Magas, barna haj ami fel van zselézve, izmos karjai kilátszottak, kezében egy márkás fényképezőgéppel.

-Ó, heló. Te is fényképész vagy?

-Hát, azt nem mondanám, inkább csak hobbi szinten. Amúgy Blake vagyok. -nyújtotta a kezét, amit elfogadtam.

-Én pedig An.

-Csak azt szeretném kérdezni, hogy csinálhatnék rólad egy képet? Az arcod tökéletes, illetve az öltözködésed is, pont ilyen lányt kerestem a képemhez. Szabad lesz egy párat kattintanom rólad?

-Hát, szerintem találsz nálam sokkal szebbeket is. De, persze. Mond meg mit csináljak.

Levettem a kezemből a fényképezőm, beraktam a táskámba, majd azt a padra helyeztem.

-Állj légy szíves a pad mögé, és csak halványan mosolyogj.

Beállt a fényképész pózba, majd lőtt pár képet, és másik helyzetbe állított.

Blake képe Anről:

 

-Köszönöm, kedves tőled, hogy segítettél.

-Igazán nincs mit.

-És...Nincs kedved meginni velem valamit? Meghívlak, amiért segítettél.

-Benne vagyok. -mosolyogtam, majd magamra kaptam a táskám, és elindultunk egy kávézóba. Rendeltünk két cappuchinot, majd beszélgetni kezdtünk az életünkről, a fényképezésről. Mint kiderült ő fényképész volt, csak elege volt a főnöke utasításaiból, ezért kilépett, így ma már csak hobbi szinten csinálja.

-Akkor remélem, hogy sikerülni fog az álmod. Biztos vagyok benne, szép képeid vannak.

-Hát, köszönöm, nagyon remélem én is, hogy nem szúrok el semmit, majd.

A délután hátralévő részét együtt töltöttük. Kimentünk közösen fényképezni, beszélgettünk, hülyéskedtünk. Nagyon jó fej fiú, és nem mellesleg helyes is.

-Figyelj. Én nagyon jól éreztem magam veled. Nem lenne kedved holnap velem vacsorázni? -kérdezte kicsit félénken, mire mosolyogva bólogattam.

-De, persze. -megkönnyebbülten sóhajtott, majd elkérte a telefonszámomat és a címemet, és elköszöntünk egymástól. Hazafelé vettem az irányt. Leültem a gépem elé, majd gondolkodtam. Lehet, hogy ő nem barátként tekint rám, mi van, ha többet akar? Én nem vagyok felkészülve most egy pasira, nagyon nem. Nekem most a barátok és a jó kedv a fontos. Azonnal kell valaki, akivel ezt megbeszélem. Tárcsáztam Perrie számát, majd Eleanorét is. Mivel El nem vette fel, ezért csak Perrievel tudtam beszélni, aki azonnal át is jött.

-Szia bébi. -öleltük át egymást. -Na mesélj, mi a helyzet?

-Szia Pezz. Az a gáz, hogy randira hívott egy srác. -mondtam elpirulva, mire Perrie azonnal ujjongani kezdett, és faggatni.

-Hogy hívják? Hogy néz ki? Mikor mentek? Mindent tudni akarok! -ültetett le az ágyam szélére, majd törökülésben leültünk egymással szemben.

-Blakenek hívják, magas és izmos, barna hajú, csokoládébarna szemű, fotós, és a városban szólított le, mert megkért hogy had csináljon rólam pár képet, mert állításai szerint tökéletes az arcom és a ruhám hozzá.

-Jaj, ez de aranyos!-ámuldozott a barátnőm.

-Aztán együtt töltöttük a délutánt, és elhívott.

-Ez tök király! Miért nem örülsz?

-Nem tudom. Nekem ez furcsa. Én most nem akarok pasit. Nagyon nem! És különben is, lehet, hogy csak ki akarna használni, vagy mit tudom én.-vontam vállat.

-Ne legyél már ennyire negatív. Fiatal vagy, szerelmesnek kell lenned, nem a munkával törődni, és negatívkodni. Megmondom mi lesz. Holnap átjövök Ellel, kiválasztjuk a ruhád, és elkészítünk a randidra. Oké?

-Oké. -lepacsiztunk majd még maradt pár órát Perrie, aztán hazament, mert másnap próbájuk lesz. Felnéztem Twitterre, ahol Nillatől kaptam egy privát üzenetet. "Ma nem is beszéltünk :( Reggel egyedül keltem fel... :D Mi újság van hercegnő? " Ezen akaratlanul is elmosolyodtam, majd gyorsan visszaírtam neki. " Bizony, hát aki kialussza a krumpli a zsákból.. :Dx Minden oké, találkoztam egy sráccal a városban, és holnap randira megyek vele. " Nem is kellett sokat várnom, azonnal visszaírt. " ó, értem. Akkor jó szórakozást. " "Köszi. :) De azért még holnap találkozunk?! " "Persze, ha szeretnéd. " "Reggel hívlak.:)xx Jó éjt, szőkeségem:D x " "Jó éjszakát"

Magamra húztam a takarómat, majd álomra hajtottam a fejem.

Reggel ahogy kikeltem az ágyból, magamra kaptam egy szerelést, és futottam is le a konyhába enni, mert már hangosan korgott a gyomrom. Anyu már sütötte a pirítósokat, amiből megettem 4-et eperdzsemmel.

-Anyu, elmentem Niallhöz. Szia. -pusziltam meg az anyukám arcát, majd utamra indultam. Ismét gyaloglós kedvemben voltam, így nem zavart az egy óra sétálás a friss levegőn. Beérve a fiúk közül néhányan már fent voltak, köszöntöttem őket egy-egy öleléssel és puszival, majd felszöktem az emeletre az én ír barátomhoz. Beérve berontottam a szobába nevetve, de nem volt az ágyában. Felhúzott szemöldökkel vizslattam a szobát, majd rájöttem, hogy a fürdőben lehet, ugyan is nyitva volt az ajtó. Mosolyogva odafutottam és bementem, de amint megláttam, hogy Niall csurom vizesen, teljesen anyaszült meztelenül áll előttem, és kérdő tekintettel néz rám, lesokkolódtam. Akaratlanul végigfuttattam szemem Niall tökéletes testén, ahol látszottak a kidolgozott izmok, illetve a vízcseppek csöpögtek róla. Haja össze-vissza állt, nedvesen omlott a homlokára. Szája szélére kiült egy féloldalas mosoly, őt egyáltalán nem zavarta, hogy így látom, mintha ott se lettem volna tekintetét elvette rólam, majd derekára tekert egy törölközőt. Az arcom teljesen elvörösödött, a lábaim a földbe gyökereztek.

-Ennyire jó látvány vagyok? -kuncogott, majd közelített felém, és egy puszit nyomott a homlokomra. - Akkor ezt igennek veszem.

Jól szórakozott tehetetlenségemen, és teljesen lazán kisétált mellettem, én pedig még mindig a fürdő küszöbén álltam, immáron háttal neki. Megráztam a fejem, majd odasétáltam a babzsákfotelhoz, lehuppantam és próbáltam kitörölni az elmémből az előbb látottakat. Mire Niall felé fordultam már boxerben és gatyában állt, majd mosolyogva elindult felém, és lehuppant a másik babzsákfotelre.

-Itt vagy még, vagy elvitte a cica nyelved? -nevetett, majd rácsapott a combomra.

-Ez csípett .-mosolyodtam el.

-Sokat változtam pár év alatt, ugye? Utoljára mikor is láttál meztelenül? 10 éve? -kuncogott.

-Idióta. -ütöttem vállon. -Sokat változtál. -kacsintottam.

-Ugye tudod, hogy most úgy fair, hogy te is láttál engem meztelenül, akkor úgy illik, hogy én is lássalak téged. -vigyorgott pimaszul, mire egy újabb ütéssel ajándékoztam meg ezúttal a hasába.

-Milyen harciasak vagyunk ma.

-Álmodozz, Horan. -kacsintottam rá.

-Ha gondolod, mutatok neked pár dolgot, amit hasznosíthatsz majd.

-Nem fogok lefeküdni veled, te idióta! -nevettem fel, mire az ölébe kapott, és felemelt a magasba. -Tegyél le! -sikongattam. Ledobott az ágyára, majd a szekrényéhez lépett, és előhalászott egy pólót.

-Készülj, mert ma megyünk az árvaházba. -mosolyodtam el, majd felpattantam a helyemről, és lementem a földszintre. Leültem a kanapéra törökülésben, majd Liam ült le mellém.

-Mi újság van? -kérdezte kedvesen.

-Semmi.

-Elég vörös a fejed. Minden oké? -méregetett összehúzott szemöldökkel. Most erre mit mondjak? Hogy láttam meztelenül a legjobb barátomat én meg lefagytam mint egy szobor, aztán gúnyt űzött belőlem, és végül az ágyába akart csalni?!

-Persze. -vettem fel egy ál mosolyt.

Pár perc múlva Niall baktatott le féloldalas mosollyal az arcán.

-Na mehetünk? -kérdezte vidáman.

-Persze. -ugrottam fel én is, majd elköszöntünk, és elindultunk. Egymásba karolva ugráltunk, mint az óvodások, amíg el nem értünk az árvaházhoz. Bementünk, köszöntöttem James-t (egy 25 éves fiú, aki az árvaházban dolgozik egész nyáron), majd boldogan szaladtam be a gyerekekhez. A kicsik rögtön a nyakamba ugrottak, a idősebbeket pedig öleléssel köszöntöttük.

-Srácok, ő itt a legjobb barátom, Niall Horan.

A lányok szeme felcsillant, az álluk a földet verte, majdnem sírásban törtek ki. Hirtelen azonnal megrohamozták Niallt, majd mindegyikük megölelte. Szegény ír barátomat majdnem összenyomták. Olyan jó volt látni őket, hogy boldogok. El is felejtettem, hogy egy világsztárt hoztam el egy átlagos árvaházba, ahol valószínűleg sosem járt még egy nem annyira ismert sztár sem. Képeket csináltak vele, illetve tele íratták minden dolgukat Niall autogrammjával. Úgy döntöttem ott hagyom őket, had élvezzék ki a lányok, addig elmentem a kicsikkel játszani az udvarra. Niall egy kétségbeesett pillantást vetett rám, én pedig bátorítóan kacsintottam egyet. Az egyik kedvencem, az 5 éves Lottie a szoknyámat húzogatta, hogy fonjam be a haját. Tünemény az a kislány. Gyönyörű szőke, göndör haja van, barna szemekkel. A szülei nem akartak vele foglalkozni, így beadták az árvaházba. Hogy volt valakinek szíve egy ilyen tüneményt kizárni az életéből? Ez a lány egy valóságos hercegnő! Gyönyörű, kedves, aranyos, okos is. Minden érdeklődve hallgat. Egy szép fonatot csináltam csillogó hajába, mire a többiek is körém gyűltek, hogy fonatot szeretnének. Mosolyogva teljesítettem mindegyik kérését, majd egymás kezét fogva vonultunk vissza. Megpillantottam Niallt, aki éppen egy gitárral a kezébe ( ha jól sejtem a 17 éves George gitárját vette kölcsön) énekelgetett az ámuldozó lányoknak, akik majdnem ott helyben meghaltak.

"Never felt like this before, are we friends or are we more, as I'm walking towards the door, I'm not sure.." -énekelte a szemembe nézve, elmosolyodott, majd folytatta a refrénnel. Egy pillanatra teljesen ledöbbentem. Ezt nekem énekelte volna? Mégis mire céloz ezzel? Csak álltam, és néztem ki a fejemből. Nem tudtam ezt mire vélni... Gondolkodásomból Emma zavart ki. Emma egy 17 éves lány, hosszú, barna hajjal, gyönyörű arccal. Rengeteg fiú megfordul utána, ha jól sejtem most is van barátja. Ahogy ránéztem szemei csillogtak a könnyektől. Ez a boldogságtól volt. Megfogta a kezem, majd a szobájuk felé vezetett. Hátrapillantottam Niallre, aki kacsintott egyet, majd folytatta egy másik dallal. Ahogy beértünk Emma szobájába, leültünk az ágyra, majd izgatottan kezdett beszélni.

An fényképei a városban: 

#13 - Új haj

 

Miután Eleanor rendbe szedte magát, én Perrietől kölcsönöztem ruhát, ugyan is ma itt fog Zaynnél aludni, ezért elhozott vagy 4 pólót, meg 3 gatyát. A méretünk ugyan olyan, szóval tökéletesek voltak a ruhái. Eleanornak is adott egy szerelést, majd elköszöntünk a fiúktól, és a városba vitt az utunk. Elsőként a kozmetikushoz vezetett az utunk. Ott végeztünk másfél óra alatt, majd a fodrászhoz vettük az irányt. Eleanor vágatott a hajából, Perrie pedig azzal az ötlettel állt elő, hogy a haja vége rózsaszín lesz, és megcsináltatja, ha én is bevállalok valamit. Természetesen igent mondtam. Végül egymás kezét szorítva ültünk be a fodrászszékekbe. Perrienek nem volt nagy újdonság, mert már lila is volt a haja, de nekem furcsa volt, hogy a szőke hajam végére a rózsaszínből a kék árnyalatig jutottak el a színek. Először nagyon féltem, milyen lesz, de a végén nagyon tetszett. A lányokkal hármas ölelést csináltunk, majd vigyorogva kiléptünk a fodrásztól.

 

-Eszméletlen jó lett! -fogta a hajam Perrie, miközben mosolyogva bólogatott El.

-Komolyan! Niallnek nagyon fog tetszeni. -vágta rá El, mire gyorsan váltott is. -És a többieknek is.

-Remélem. Komolyan mondom, ez még magamnak is tetszik. Jó hatással vagytok rám.

Végül pedig a plázába mentünk, ahol nem kis időt illetve pénzmennyiséget költöttünk. Minden boltba vettünk valamit. Vagy egy körömlakkot, vagy egy miniruhát, vagy esetleg egy napszemüveget. A nap levezetéseként pedig a Starbucksba ültünk be egy kávéra.

-Ez egy hihetetlen nap volt. Ezt meg kell ismételnünk. -lelkesedett Perrie, mire Ellel elismerően bólogattunk.

-Még mindig nem hiszem el, hogy színes a hajam. -fogtam meg a hajam végét, majd egy kis kétségbeeséssel nézegettem.

-Nagyon jól áll, hallod? A pasik odalesznek érte.

-Tényleg. Mi van a pasikkal? -nézett rám El és Perrie egyszerre olyan szemekkel, mintha vallatni akarnának.

-Nincs velük semmi. -vontam meg a vállam lazán.

-Semmilyen kiszemelt, semmi?

-Pontosan, a nagy büdös semmi. -vigyorogtam.

-Akkor ezen változtatnunk kell. Keresünk neked egy szőke herceget! -ujjongott El.

-Mért pont szőke? -kortyoltam bele a kávémba.

-Mert a mesékben is szőke a herceg. Ott van a Shrekben Szőke. Igaz, hogy kicsit buzis, de szőke. -erre mindannyian felnevettünk, én pedig sikeresen félrenyeltem a kávémat.

-Nekem a szamár a kedvencem. -vágtam rá azonnal. Imádom a Shreket.

-Nekem meg a macska, tudok úgy nézni, mint az a cica. -erre a drága, "okos" barátnőm nekiállt kancsalítani, mire Eleanorral teljes mértékben kiröhögtük.

-Héj. Ennyire nem volt rossz. -szomorodott el.

-Perrie, őszinte leszek, mert szeretlek. -tettem a kezemet a vállára. -Ez rohadtul nem hasonlított Csizmás, a kandúrra. -itt ismét előtört a nevetés, amit El telefonja zavart meg.

-Igen? Szia, persze. Mi van? Megmondom. Rendben. Én is. Menj már. Szeretlek. Szia.

-Mi történt?- kérdeztük egyszerre Pezzel.

-El kell menniük próbára, és Zayn üzeni Perrienek, hogy későn ér haza, de reméli, hogy várja.

-Persze, hogy várom. És ti is szépen odajöttök velem, nem fogok egyedül unatkozni. -mosolygott, majd hazafelé indultunk.

Perrienek szerencsére volt kulcsa, így be tudtunk menni az óriási villába. Felmentem Niall szobájába, majd ismét a ruhái között kezdtem turkálni, miután lezuhanyoztam. Elővettem egy boxerét, majd a fehér Ramones-os pólóját, és magamra aggattam. A másik két lány is hasonlóan nézett ki, csak Zayn és Louis ruhájában. Mily meglepő, Eleanoron egy répás póló és egy narancssárga boxer volt. Leültünk a TV elé, majd szerelmes sorozatokat néztünk, popcorn csatáztunk, illetve sütöttünk magunknak sütit. Egy kevéske maradt, azt elraktuk a fiúknak. Gyorsan elment az este, a fiúk betoppantak olyan 11 körül. Niall meglepődve nézett rám, majd intett, hogy menjek oda hozzá. Szorosan megölelt, arcát a nyakamba fúrta, én pedig a mellkasába. Megcsapott kellemes illata, majd nagy nehezen elengedett.

-Akkor ma sem egyedül fogok aludni. -pörgetett meg, majd felfedezte, hogy a hajamon van egy 'kis' változás. -Jézusom! Ez eszméletlen jó! -vette jobban szemügyre színes tincseim.

-Örülök hogy tetszik. -vigyorogtam.

-Hm, ahogy látom ismét az én ruháimban vagy. -csóválta a fejét, majd egy puszit adott az arcomra. -De ettől függetlenül, nem szeretem ha a szekrényemben turkálnak. -tette keresztbe kezeit a mellkasa előtt.

-Miért? Csak talán nem titkolsz valamit? -húztam fel a szemöldököm, majd elkezdtem az emelet felé futni. Rögtön kapcsolt, utánam szaladt, de addigra én már a szekrényét bújtam. Két keze megfogta a derekam, majd kirántott a szekrényből, és az ölébe vett.

-Mit titkolsz Horan? -néztem rá szemöldök húzogatással.

-Tudni szeretnéd? -kérdezte kaján vigyorral az arcán.

-Persze.

-Hát, rendben, de ahhoz le kell, hogy feküdj velem. Nekem oké, de várd meg míg elmegyek zuhanyozni, és utána benne vagyok. -vont vállat, mire felnevettem.

-Komolya a szekrényedben tartod az óvszereidet? -néztem rá kételkedve.

-Pontosan. -kacsintott, majd óvatosan lerakott. Kivett a fiókból egy boxert, majd eltűnt a zuhanyzóban. Túlságosan felkeltette az érdeklődésem, hogy hol tarthatja a használati dolgokat, ezért belemélyedtem a szekrényébe. Túl nagy volt, és egymás mellett volt több szekrény is, szóval szekrényről szekrényre haladtam, de nem találtam semmit. Egy torokköszörülésre kaptam fel a fejem. Niall állt mögöttem keresztbe tett kezekkel, és "mit csinálsz itt?" fejjel méregetett.

-Gondoltam, hogy túl kíváncsi leszel rá, és meg fogod keresni. -rázta rosszallóan a fejét. -Amúgy, 2. szekrény legfelső fiókja, jobb sarok. -kacsintott.

-Értem. -mosolyodtam el, majd kimásztam a szekrényből.

-Miért vagy rá annyira kíváncsi? Olyan mint a többi. -kérdezte, miközben az arcomat fürkészte. -Ha arra vagy kíváncsi, milyen színű, vagy ilyenek, akkor csak tessék. -intett a szekrény felé, mire megráztam a fejem, és inkább befeküdtem az ágyba. Nem mondhattam el neki, hogy én még sosem láttam olyat élőben, ugyan is még nem volt pasival úgy dolgom. Mindegyik barátom csak ki akart használni, én meg elég makacs vagyok ahhoz, hogy könnyen adjam magam. Biztosan kiröhögne, ha elmondanám neki...Pedig tudom, hogy megbízhatok benne, de ez még is olyan furcsa téma.

Befeküdt mellém, majd magához húzott.

-Elvitte a cica a nyelved? -kérdezte szórakozottan, mire csak megráztam a fejem.

-Benned megbízhatok, ugye?

-Ez természetes. Ugye nincs valami baj? -nézett rám aggódó szemekkel.

-Nem...De ígérd meg, hogy nem röhögsz ki!

-Megígérem. -tette kezét a mellkasára. -Na, mondjad mi bántja a kis szíved. -ült fel, majd bátorítóan megszorította a kezem.

-Hát..Te mikor vesztetted el? -nyögtem ki hirtelen a kérdést, mire Niall csak érdekes fejjel nézett rám, majd halványan elmosolyodott, és zavartan megvakarta a tarkóját.

-Ő..Nem mostanában...Miért is?

-Mert...Én még szűz vagyok. -mondtam ki végül, mire Niall kérdően nézett rám. -Ne nézz így, tudom, hogy ez elég furcsa...

-Hát, húú. Erre nem számítottam, őszintén szólva.-nevetett fel kínosan. -Ez komolyan furcsa, mert te mindenben benne szoktál lenni, és ezt nem gondoltam volna.

-Tudom, tudom, elég gáz, mi? -sóhajtottam egy nagyot, majd elfeküdtem az ágyon.

-Nem, egyáltalán nem az.

-Tényleg? -néztem rá hitetlenkedve.

-Persze. Mindenkinek a saját dolga, hogy mikor érzi magát késznek rá, vagy, hogy talál olyat, akiben annyira megbízik.

-Ez volt talán a legnagyobb baj...Az összes barátom csak arra ment, én meg azért makacs vagyok hozzá, hogy csak úgy odaadjam magam valakinek.

-Akkor ezért ijedtél ma meg ennyire, hogy nem tudtad mit csináltál tegnap.

-Mondhatni.

-Ezen ne izgulj, ez egyáltalán nem ciki. Na, gyere ide. -magához ölelt, majd egy puszit adott a hajamba. -Amúgy, hogy érezted magad ma a lányokkal?

-Nagyon jól. Iszonyat jó fejek. -mosolyodtam el, ahogyan visszagondoltam az együtt töltött napunkra és a sok hülyéskedésre.

-Danielle-el még nem találkoztál. Ő Liam barátnője, csak éppen X-Factoros turnén van. Ő táncos.

-Értem. Liam nagyon odáig van érte, ma is végig mosolygott amíg beszélgettek.

-Bizony, nagy a szerelem. -sóhajtott egyet.

-Valami baj van? -néztem rá aggódva

-Nem, nem, semmi.

-De ugye ha van valami, nekem elmondod?

-Persze. Te leszel az első. -puszilt bele a nyakamba, mire megugrottam egy kicsit, és elnevettem magam.

-Tudod, hogy ott csikis vagyok. -kuncogtam, majd próbáltam eltolni fejét a nyakamtól, de nem sikerült.

-Ó, igen ?! -elkezdte csókolgatni a nyakam, majd bele is harapott. Már annyira nevettem, hogy majdnem leestem az ágyról, majd Niall rajtam kötött ki. Két kezemet lefogta, és élvezte ahogyan majdnem meghalok a nevetésben. Éppen ekkor Louis rontott be, majd vigyorogva nézett ránk.

-Emberek! Műsor van! -kiáltotta el magát, majd leült a földre, és mindenki a szobánkba csődült, addigra Niall leugrott rólam.

-Mi történt, Lou? -futott be Harry.

-Niall majdnem meg...

-..ki ne mond! -fenyegettem meg. -Csak ez a szemét ír barátom tudja hogy csikis a nyakam és nem hagyott békén. Louis meg szokás szerint félreértette a helyzetet. -nevettem.A csapat csalódottan vonult ki.

-Hihetetlen, hogy milyen perverzek...

-Majd megszokod. -vont vállat Niall, majd elhelyezkedtünk, és alvásra hunytuk szemünket.

#12 - Party

Sziasztok!:) nagyon boldog vagyok, ugyan is túlléptük a 6000. megtekintést*--* és már 8 rendszeres olvasóm van, köszönöm.:)
u.i. ez a 69. bejegyzés :D #Harryvelünkvan 

-Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? -suttogta a fülembe Niall, miközben a bejárathoz igyekeztünk.

-Még nem. -mosolyogtam, majd amint bementünk, még több embert fedeztem fel. Villogtak a fények, volt egy DJ pult, egy piás pult, ahol töménytelen mennyiségű alkohol volt.

-Hm. Jó esténk lesz. -kuncogtam, és a piás pultra utaltam.

-Nehogy nekem lerészegedj. -dorgált le Niall.

-Pedig azt fogom tenni!

Szembe jött velünk egy srác mosolyogva, kezében egy koktélos pohárral, majd mindenkivel lepacsizott, engem pedig megölelt.

-Josh, ő An, a legjobb barátom, An, ő itt Josh a dobosunk.

-Szia. -üvöltöttem, mert olyan hangos volt a zene.

-Helló. Érezd jól magad. -tette a kezét a vállamra, majd elvegyül a tömegben. Mindegyikünk leült egy asztalhoz, egy csomó asztal fel volt állítva. Louis elment piáért, addig az embereket vizslattam. Szinte senkit sem ismertem. Nem baj, így igazi a buli. Pár pillanat múlva Louis jött vissza rengeteg itallal. Egy egész üveg Whisky-t lefoglalt, majd nagyokat kortyolt belőle. Aztán magával ragadt a ritmus, és úgy éreztem azonnal táncolnom kell. Megfogtam Perrie és Eleanor kezét, majd azonnal elvegyültünk. Egymás mögé állva ringattuk ritmusra a csípőnket, és üvöltöttük a zeneszöveget. Kezünkben egy-egy pohárral, természetesen. Végigtáncoltunk vagy 2 órát, majd jött egy lassú szám. Zayn felkérte Perriet, Louis Eleanort, majd Niall mosolyogva indult el felém.

-Szabad egy táncra, hölgyem? -mondta halkan a fülembe, majd azonnal derekamra rakta kezeit, és közel húzott magához. Kezeimet a nyakába helyeztem, majd fejemet a mellkasának döntöttem.

-Milyen a buli? -szólalt meg hirtelen.

-Király. -mosolyodtam el.

-Jobban táncolsz, mint régen. -éreztem mellkasán, hogy nevet. Ez egy vicces sztori, ugyan is még elég régen gyakoroltuk a táncolást, Niall a suliban táncolt egy darabban, és meg akarta tanítani nekem, de mindig a lábára léptem, vagy elrontottam a lépéseket.

-Szemét vagy Niall Horan. -ezzel egy kicsit megemeltem a térdem, és a fájó pontjára lendítettem egy kicsit, mire összegörnyedt. -Egyenesedj ki, Horan! Nem jó a tartásod! -kekeckedtem vele.

-Szemtelen vagy. -mondta a fülembe, majd megharapta a fülcimpám.

-Héj! -kuncogtam. -Te meg gonosz.

-Az előbbi fájt ám. Most mi lesz a legközelebbi barátnőmmel?

-Az a te bajod. -nevettem. -Szegény lány, nem lesz élvezetes élete...

Niall is nevetett, éreztem a mellkasa rezgéséből. Ahogy elnéztem jobbra, Eleanor és Louis csókolóztak, Zayn és Perrie csókolóztak. Olyan aranyos volt. Minden pár édesen enyelgett, én pedig mosolyogva néztem őket.

-Milyen aranyosak. -mondtam Niallnek Zerriere és Elounorra utalva.

-Bizony.

-Na, szőke hadlegény, a következő körben keresünk neked valami helyes lányt.  -erre csak felnevetett.

-Nem kell nekem csaj.

-Dehogyisnem! Nincs apelláta. Milyen az ideálod?

-Hm. Mindegy, lehet szőke, barna, fekete, mindegy. Kedves legyen.

-Na ez alapján sokat segítettél. Nézd ott az a szőke, az milyen? -mutattam egy helyes szőke lányra, aki fehér miniruhát viselt, és egy barátnőjével ácsorogta végig a lassú számot.

-Nem rossz, nem rossz. De én láttam már nála jobbat is itt.

-Akkor keresd meg!

-Azt hiszem megtaláltam már.

-Akkor mire vársz, herceg? Törd be a paripád. -kuncogtam.

-Majd talán később.

Ahogy a lassú számnak vége lett, rögtön visszatért a gyors, ritmusos zene. Mindenki felsikított, és folytatódott az eszevezsett bulizás. A lányokkal újra összeálltunk, majd jöttek velük a fiúk is, így mindenki bekapcsolódott. Végül vagy 40-en táncoltunk egymáshoz simulva, kicsit ittas állapotban. Aztán egy idő után mindenki újra szét vállt. Elmentem az italos pulthoz, majd töltöttem magamnak egy vodkát. Végignéztem a tömegen, mindenki jól érezte magát.

Éjfél körül járt az idő, az emberekben az alkoholszint egyre feljebb és feljebb szökött. Én még józannak éreztem magam, de Perrie már totál kész volt. Megfogta a kezem, majd felrángatott az asztal tetejére Eleanorral együtt és ott kezdtünk el eszeveszetten táncolni. A pasik tekintete végig égetett, feltűnően néztek minket, illetve kaján vigyorukkal az arcukon súgdolóztak össze. Perrie kezében a Whisky-s üveget meghúzta, majd tovább passzolta nekem, én sem tettem másképpen. A srácok az asztalunktól ültek és csak vigyorogtak. Nem tudom mi volt az oka, gyanítom az alkohol. Miután lemásztunk az asztalról,  a fiúk felé vettük az irányt. Megfogtam Niall kezét, majd magammal kezdtem húzni a tömegbe. Mögém helyezkedett, majd magához rántott, kezeit a csípőmre tette, és szorosan hozzám simult. Végig táncoltunk, együtt mozgott a testünk, majd pár újabb pohár után kezdett elmenni az eszméletem. Egyre nehezebben maradtam a földön, a kép kezdett homályosodni, éreztem hogy az alkohol eluralkodik a testemen, de nem bántam, mert teljesen felszabadultam. Erőteljesebben mozogtam, már-már ugráltam, és sikítoztam.

*

Reggel nem tudom, hogyan jutottunk haza, de arra keltem, hogy eszméletlenül fáj a fejem. Elnéztem magam mellé, mellettem Niall feküdt, másik oldalamon pedig Perrie, Zaynnel együtt. A fiúk házában voltunk, a nappaliban lévő szőnyegen. Feltápászkodtam, majd iszonyatos fejfájással a konyhába vettem az irányt. Liam már szorgoskodott, és egy kávét és egy fájdalom csillapított nyomott az orrom alá.

-Jó reggel. -mosolygott.

-Hát minden, csak nem jó. Nagyon fáj a fejem! -ültem le a pultnál lévő székre, majd felkönyököltem a pultra.

-Kemény buli volt.

-Te hogy-hogy nem voltál részeg?

-Nem ihatok, a vesém miatt.

-Ó, értem. -nagyon sajnáltam Liamet. Komolyan, milyen nehéz lehet neki megállni, hogy bulizás közben egy kortyot se igyon, ne érezhesse jól magát.

Pár perc múlva megjelent Harry és Perrie is. Ők is ugyan olyan szarul néztek ki, mint valószínüleg én.

-EZ durva volt. -morogta Perrie. -De eszméleten király! .mosolyodott el, mire az én szám is felfelé kunkorodott. -Az utolsó emlékem, hogy 11-kor ránéztem az órámra. Onnantól semmi. -vigyorgott.

-Nálam azért jobb a helyzet.  Fél 1-től nem emlékszem semmire.

Megjelentek a többiek is. A legjobban talán Niall nézett ki, mert ő ír és bírja a piát. Ezért vagyok én is előnyben, ír származásom miatt, csak sajnos ha valaki annyit ivott mint én, azon már az "írség" sem segít. Mindenki lehuppant egy székre, majd sorban bevették a fájdalomcsillapítókat.

-Ki mire emlékszik? -tette fel a kérdést Liam.

-Totál KO éjféltől. -válaszolta Louis.

-Én nagyjából mindenre. -vont vállat Niall.

-An, a kis táncod nagyon szexi volt. -kuncogott Harry.

-Tessék? -köptem ki majdnem a kávét.

-Nem emlékszel? Olyan 1 körül, felálltál az asztalra, majd elkezdted húzogatni a szoknyád fel meg le. Egy jó pár pasinak eléggé tetszett, ha érted mire gondolok. -nem akartam elhinni. Liamre néztem, aki ollan pillantást adott, hogy "már pedig ez igaz".

-Jézusom. -temettem arcomat a tenyerembe.

-Na, nekem tetszett. -ölelte át a vállam Niall, mire szúrós tekintettel néztem rá. -Mondjuk, az is vicces volt, amikor ...

-Nem vagyok rá kíváncsi! -állítottam le. -De ugye, azért nem mutogattam magam?! -kérdeztem félve.

-Nem, mert leszedtelek onnan. -mosolygott Liam. -Bár nem sok kellett, hogy letépjék rólad a részeg pasik a ruhád. Ja, és vagy 5-en akartak kitépni a kezeim közül és felvinni a szobába. -nevetett Liam.

-Nézd a jó oldalát. Jó csajnak gondolnak. -kacsintott Harry.

-Jézusom!  Ezer hálám Liam!-mosolyogtam rá hálásan.

-Semmiség. -vont vállat, majd megcsörrent a telefonja. Mosolyogva vette fel, szóval gondoltam a barátnője keresi. Kiment az erkélyre, majd ott folytatta a telefonos társalgást. Odamentem a csaphoz, engedtem egy nagy pohár vizet, majd egyből lehúztam. Jól esett ez a hideg víz a gyomromnak a sok alkohol után. Sokat szoktam bulizni menni, de talán ennyire még sosem ittam le magam. Ábrándozásomat Perrie zavarta meg, azzal az ötlettel, hogy piros pacsizzunk. Nevetve megráztam a fejem, majd kezdetét vette a játék. Mondanom sem kell, mindegyikünk bőre teljesen piros volt, de én nyertem.

-Nyertem! -kiabáltam, mire a többiek csúnyán néztek rám.

-Nem kell a hangzavar, így is szétesik a fejem. -zsörtölődött Harry.

-De akkor is emberek! Nyertem! -ugráltam mint egy 5 éves.

-Na , akkor ennek örömére, ma elmegyünk egy csajos napra! -jelentette ki nemes egyszerűséggel a szőke démon.

-Én benne vagyok. De várjunk! Hol van El? -ekkor jöttem rá, hogy Eleanort még nem is láttam ma. Éppen ebben a pillanatban cammogott le a lépcsőn. Azt hiszem az ő kinézete vitt mindent. Ő is azt tette amit mi, kávézott és beszedte a gyógyszert.

-Azt hiszem mindjárt hányok. -jelentette ki, mire mindenki felröhögött.

-Drágám, tudod, hogy midig gyönyörűnek talállak, de ez tényleg durva. -nevetett barátnőjén Louis, majd egy apró csókot lehelt szájára.

-Én is szeretlek Boo Bear. -vágott vissza El.

-Eleanor! -ugráltam mellé. -Jössz ma velem és Perrievel csajos napra? Légyszi, nemleges választ nem fogadunk el.Ugye Pezz? -néztem a említett felé, aki hevesen bólogatott.

-Persze. Csak adjatok egy órát, hogy rendbe szedjem magam. -temette arcát a tenyerébe. Az alatt az egy óra alatt Perrie magával rántott, és a Wii-vel kezdtünk el táncolni. Hihetetlen ez a csaj! Fél órája majdnem meghalt a másnaposságban, most meg ugrál. Persze az volt a legviccesebb, hogy a "Hangover" című számra tolattuk. Aztán végül a többiek is bekapcsolódtak hozzánk. Niall ismét az ír táncot lejtette, amin jól szórakoztam, hiszen én is tudom.

 

#11 - Felelsz vagy mersz?

 

Körbeültünk, én Eleanor és Niall mellett. Az első pörgetés Zaynre esett, aki mert.

-Kedves Zayn. Kiabált ki az ablakon, hogy "Louis Tomlinson a világegyetem legszexibb pasija"

Zayn felállt, majd teli torokból kezdte el üvölteni, mire egy lány visszakiabált, hogy "Úgy van!" (?) mi pedig egy erőteljes röhögésben fulladtunk ki. A következő pörgetés Harryre esett.

-Harold drágám. Felelsz vagy mersz?

-Merek! -dörzsölte a kezét.

-Rendben. Akkor mivel Eleanorra nem uszíthatlak rá, egyedül An maradt, szóval terepezd fel a száját belülről. -Harry kajánul elvigyorodott, majd felém  közelített.

-Héj! Nekem nincs beleszólásom? -kérdeztem.

-Nincs! -mondták egyszerre, majd a göndörke egyre közelebb jött, majd megcsókolt. Gyorsan eltoltam magamtól. Nincs bajom Harryvel, de azért nem szívesen csókolózok mindenkivel. Mondjuk, meg kell vallani nem volt olyan rossz. A többiek megtapsoltak minket, én meg csak vállat vontam, és pörgettem. AZ üveg Eleanornál állt meg.

-Drágám. Felelsz vagy mersz?

-Én? Merek! Egyértelmű!-nevetett.

-Rendben. Akkor...Egyél meg erotikusan egy banánt. -erre mindenki felnevetett, El pedig rohant a konyhába, majd végrehajtotta a feladatot.

-Úgy látszik Louis barátom jó munkát végzett. -veregette meg Harry Louis hátát, mire El tarkón vágta a bongyort. Rólam tudni kell, hogy mindig hülye feladatokat találok ki, és mindent bevállalok. Na jó, azért nem mindent, olyan durvákat nem, de azért benne vagyok a bulikban. A következő pár pörgetés mindegyike Louisra ment, aki amikor már negyedszerre kapott szemét feladatot kezdett elege lenni. Aztán Harrynek I'm sexy and I know it táncolnia kellett alsóban az ablakban (aminek jó pár járókelő örült), Zayn tejszínhabbal pingálta ki Louis arcát, Liam kifestette a szempilláját El szempillaspiráljával, Zayn egymás után lehúzott 3 felest, Niallnek ki kellett bírnia, hogy csikiztük, stb. A pörgetés újra rám esett.

-Meg se kérdezd. Merek. -nevettem.

-Rendben. Akkor csókold meg ír barátunkat! -hangsúlyozta ki minden szavát a mondatnak Louis.

-Na ne már. 1. Miért mindig én csókolózok? 2. Ne várjátok hogy a legjobb barátommal fogok smárolni. -tettem csípőre a kezem, és elnevettem magam.

-Te vagy szingli lány, mit vársz? -vont vállat Louis. -És a feladatot meg teljesítened kell, vagy rosszabbat kapsz.

-Rendben. -gyorsan odafordultam Niallhöz, aki zavartan nézte a padlót, majd gyorsan egy puszit nyomtam az arcára.

-Héj! Ez csalás!

-Nem. Ez is csók, arccsók. Sajnálom. -vontam vállat, majd pörgettem.

Még 1 óráig játszottunk, amikor Louis sms-t kapott a banda dobosától, hogy ma buli lesz nála, és hogy várja a csapatot szeretettel.

-PARTY TIME! -üvöltötte Niall, miközben furcsán ír táncot járt, amin mindenki nevetni kezdett..

-All day, all night!

-DJ MALIK? DJ MALIK! -csatlakozott Zayn is.

-Nos, lánykák, akkor ma buli lesz. -ölelt át minket Eleanorral Louis.

-De a meghívás csak rátok szól. -mondtam.

-Nem. Josh jó fej, és ilyenkor mindig mindenki visz magával más embereket is, így lesz nagy a parti. Szóval jössz velünk, édes.

-Hát, rendben. Akkor viszont hazamegyek átöltözni. Eleanor eljössz velem? -néztem az említettre, és a kezét rángattam, hogy mondjon igent.

-Persze, te idióta! -nevetett, majd megölelt.

-Kocsival vagy? -kérdezte.

-Nincs kocsim.

-Akkor megyünk az enyémmel. -lóbálta az ujjai között a kulcsot.

-Na akkor mi elmentünk skacok, majd jövünk. -küldtem a kezemmel egy puszit, majd  El megcsókolta a barátját. Mentünk volna ki az ajtón, de két kéz visszahúzott.

-Nekem nem elég a "légpuszi", én igazit kérek. -suttogta a fülembe, mire elmosolyodtam, majd egy cuppanóst nyomtam az arcára.

-Már is jobb. -mosolygott elégedetten, majd elengedett. -Ja, és 8-ra megyünk értetek. -kiabálta még utánunk. Felmutattam a hüvelykujjam, jelezvén, hogy rendben. Beültünk El kocsijába, majd El házához vettük az irányt, ahova gyorsan felfutott, majd 3 perc alatt lent is volt egy nagy táskával, benne a sminkcuccaival, ruhájával és cipőjével. Az úton végig beszélgettünk, nevettünk, majd énekeltünk a rádiós számokra, illetve táncoltunk. Vagyis, ugráltunk az ülésben, az a megfelelő szó arra amit csináltunk. Miután hazaérkeztünk, anyu már otthon volt.

-Szia anyu.

-Szia. -puszilt meg. -Szia kedvesem. -intett Eleanornak.

-Jó napot. Eleanor Calder. -fogott kezet anyuval El.

-Szerbusz, hívj csak Rosenak. -anyu úgy mosolygott mint egy idióta. Mindig szívesen fogadta a barátaimat.

-Anya, tudod Niall egy bandában van. És a bandából való Louisnak a barátnője Eleanor. Ma bulizni megyünk, jó?

-Rendben. Akkor menjetek készülődni.

Felrohantunk a szobámba, majd El jól szemügyre vette.

-Gyönyörű a szobád!

-Köszönöm. -mosolyogtam, majd a gardróbba mentem, ruhát keresni.

-El, gyere segíts már légyszi, mit vegyek fel?

El azonnal ott termett mellettem, majd elkezdett keresgélni a ruháim között.

-Hú. Neked aztán van ruhád. Nem mintha én panaszkodnék, imádok vásárolni... -kuncogott.

-Én is. Akkor azt hiszem meg is beszéltük, hogy egyik nap elmegyünk.

-Ez csak természetes. -kacsintott, majd egy kis keresgélés után előkapott egy miniruhát. Az volt az egyik kedvencem.

-Hú. Ez iszonyat dögös. Ha ezt felveszed el fogod hódítani...-de itt abbahagyta.

-Kit?-néztem rá értetlen fejjel.

-Akárkit. -nevetett fel, mire csak a fejemet ráztam.

 

Begöndörítettük tökéletesre a hajunkat, egymást kisminkeltük, ami nem ment könnyen , mert mindig röhögtünk valamin, így a mozgás hatására folyton elkenődött a szempillaspirál, illetve a szemhéjfesték. De nagy nehezen sikerült megoldani. Aztán felvettük a ruhánkat, rá a cipőket, majd késznek nyilvánítottuk magunkat. Csináltunk egy közös képet, úgy mondván az első közös képünket, majd lefeküdtünk az ágyamra, és bekapcsoltuk a gépemet. Még volt időnk, ezért felnéztünk Twitterre, bekövettük egymást, majd zenét hallgattunk és hangolódtunk az estére. Pontban nyolckor dudált előttünk az ajtó. Eleanorral lerohantunk a lépcsőn, amiből majdnem megint esés lett, de szerencsére meg tudtam kapaszkodni a korlátban. Elköszöntem anyutól, majd kiléptünk az ajtón. Ahogy beültünk a kocsiba, a fiúk jól végigmértek minket, majd füttyentettek. A kocsiban volt egy szőke hajú lány is, mint kiderült Perrie, Zayn barátnője. 

Végül mellé, és Niall mellé kerültem be. Egy kicsit szűkölködtünk, de jó volt a hangulat. Perrie is nagyon jó fej csaj, vele is ellehet hülyéskedni. Unaloműzés képpen "ki bírja tovább bent tartani a levegőt" játszottunk, amit folyton Perrie nyert.

-Ez nem ér. Tuti hogy úszó voltál. -nevettem, mire a fejét rázta.

-Veszíteni tudni kell, drágám. -tette a kezét a vállamra, mire csak gonoszan néztem rá, majd elnevettük magunkat. Aztán egymás combját csipkedtük, amiből szintén egy verseny alakult. Végül már mindegyikünk lába teljese piros foltos volt, majd büszkén bejelentettem, hogy:

-NYERTEM! -ujjongtam.

-Te nem vagy normális.-rázta a fejét Perrie. -Pont ezért szeretlek! -ölelt meg. AZ út alatt vele is nagyon jól összebarátkoztam. A többiek főként minket néztek, vagy éppen rajtunk nevettek.

-Komolyan An, elhülyíted a barátnőm. -röhögött Zayn.

-Az enyémet már elhülyítetted! -fogta a fejét Louis.

-Héj! Nem igaz! Ők hülyítenek engem! -védtem meg magam, de erre mindenki csak kiröhögött.

-Tudod, hogy szeretünk. -ölelte át a vállam Perrie.

-Látom..-zsörtölődtem, majd megérkeztünk. Végre friss levegőhöz jutottunk. Egy nagy házat pillantottam meg, dübörgött a zene, rengeteg kocsi állt a ház előtt, és orbitális embertömeget láttam.

-Wow! -nyögtem ki, majd Niall átkarolta a derekam, úgy mentünk be.