FONTOS!!!!!!!

<a href="http://www.bloglovin.com/blog/8591273/?claim=4xgfj54dwn4">Follow my blog with Bloglovin</a>

-------

Sziasztok!:)
Most nem résszel jöttem, hanem egy nagyon fontos dologgal! Az előbb olvastam a Facebookon egy blogos csoportban, és EZ FONTOS LEHET MINDENKINEK! MINDENKÉPPEN OLVASSÁTOK EL, HA VAN SAJÁT BLGOTOK, AKKOR IS, HA OLVASÓ VAGY MÁS BLOGON, AKKOR IS --->  http://noriciisblogdesign.blogspot.hu/2013/06/nagyon-fontos-minden-egyes-bloggernek.html

"Sziasztok!

Ez nem a szokásos bejegyzés, de nagyon fontos mindenkinek, aki bármilyen blogra fel van iratkozva, vagy saját blogja van! 

A lényeg az, hogy a Google Reader meg fog szűnni, nem fogod látni a blogoknak a frissítéseit, amikre fel vagy iratkozva, és a saját blogodon pedig el fogod veszíteni a rendszeres olvasókat. 

Szóval, ha szeretnél megoldást találni erre a frissítésre, akkor olvasd ezt el, Diana Brunwin blogjáról másoltam át ezt a tájékoztatót, amit Ő írt. "

forrás: Noricii blogdesign 

Ezt a blogot (a sajátomat:D) ITT tudod követni! :)

#31 - Hívás

Sziasztok!:)
nagyon köszönöm a kommenteket, annyira jól esik, és olyan boldog vagyok, hogy tetszenek a részek! *-*
Íme, itt az újabb rész :) A következőt szerintem majd hétfőn hozom, de még nem biztos.:) Most , hogy itt a nyár, megpróbálom a részeket többször rögtön másnapra hozni! :) Igazából, az a helyzet, hogy júliusban nagyon keveset leszek itthon, így ez a részeken is meg fog látszani.:/ Kétszer eltűnök majd egy hétre, de majd utána kárpótollak benneteket, ígérem.:) Mielőtt elmegyek, majd szólok, hogy kb. mikorra várható vissza érkezésem.
u.i. : http://thelifeiscruelniallhoranfanfiction.blogspot.hu/ <-- ahogy említettem, július 1-én kezdem ezt a blogot, örülnék neki,ha összejönne a 10 feliratkozó a kezdésig! *-*
 sok puszi, remélem jól telik a nyaratok!:)♥

-
 

/Anne szemszöge/

Amint kinyitottam a szemem, az orrom megcsapta egy jellegzetes illat. Oldalra néztem, és szemben találtam magam Niall fürkésző tekintetével. Elmosolyodtam, majd ásítottam egyet. Sajnos még mindig ott ékeskedtek rajta a verekedés eredményei, ami lemosta az arcomról a mosolyt.

-Jó reggelt Csipkerózsika. –kuncogott, majd egy puszit nyomott az arcomra. Ó, hogy nekem mennyire hiányzott már ez.

-Mennyi az idő? –kérdeztem, miközben megdörzsöltem a szemem.

-Egészen pontosan… -vette a kezébe a telefonját – 17.34. Jól elaludtál. –mosolygott.

-Te mért nem aludtál?

-Hát…Nem tudta…vagyis, nem voltam álmos. –sütötte le a szemeit.

-Értem. Nem kérsz valamit enni?

-Őszintén? Kilyukad a gyomrom. –nevetett. Fejemet rázva kimásztam öleléséből, majd a konyhába mentem. Akkor esett le, hogy nem is a saját szobánkban vagyunk. Nem baj. A fiúk még nem pakoltak ki nagyon semmi kaját, ezért csak pár csomagolt croissant találtam, illetve chipset. Kezembe fogtam párat, majd egy dobozos Fantát is, és felszerelkezve léptem vissza a szobába. Niall szemei felcsillantak. Nevetve huppantam le az ágyra, majd ledobtam mindent ami a kezemben volt. Niall azonnal nekiesett egy csokis-vaníliás croissantnak, illetve ezt követte a kókuszos-vaníliás, majd egy sima csokis, és végül a chipset kezdte meg.

-Fáj valamid ? –kérdeztem hirtelen. Niall egy pillanatra abbahagyta a rágást, majd engem kémlelt.

-Nem. –válaszolta, majd újra elmerült a chips evészetben.

-Niall..Ne hazudj nekem. –sóhajtottam.

-Rendben… A hasam és az arcom eszméletlenül fáj. Megfelel?

A lelkiismeret furdalás ismét belém nyilalt. Még mindig fájdalmai vannak, miattam…Ismét az én hibám. Bánkódóan lesütöttem a fejem, majd a takarót vizslattam.

-Héj. ne szomorkodj itt nekem, mert látod, hogy semmi bajom. -mosolygott. –De ha most azonnal nem kezdesz el mosolyogni, akkor tényleg nagy bajom lesz.

Felkuncogtam. Visszabújtam mellé. Valahogy most megnyugvással öntött el az érzés hogy mellettem volt. Fejemet a mellkasára hajtottam, ő pedig a derekamnál fogva átölelt. Hirtelen kinyílt az ajtó és egy ideges Paul rontott be a szobába. Arca vörös volt majd ahogy meglátott minket értetlenség ült ki rá. Mögötte szorosan jött be bocsánatkérő szemekkel Liam, El és Harry.

-Nem érdekel, hogy mit csináltok vagy mit fogtok most csinálni éppen, de azt hiszem sürgős magyarázatot követelek Niall. –nézett Paul idegesen Niallre.

-Mit magyarázzak ezen? –kuncogott fel.

-Hogy miért van egy rohadt nagy folt a hasadon, miért van bedagadva az arcod és miért van lila folt a szemed alatt?

-Mondjuk..megvertek? –kérdezte enyhe gúnnyal a hangjában.

-Örülök, hogy ilyen jól szórakozol, de nekem ez cseppet sem ennyire vicces… Minden lap rólad fog holnap szólni, és a színpadon is ha lejön majd a foltról az alapozó ki fog látszani és mindenki azt fogja kérdezgetni. Szóval először is megmagyarázod, hogy miért történt, másodszor pedig kitalálod, mit mondasz az embereknek.

Niall arca elkomorult. Pár másodperces kínos csönd állt be közénk, amit én törtem meg végül.

-Az én hibám, Paul… A pasim…vagyis már az exem, megtudta, hogy..izé..csókolóztunk Niallel, és nekiment Niallnek. ne haragudj, én nem tudtam, hogy bántani fogja. –hajtottam le a fejem.

-Tessék? Ki volt az? Mi a neve? Azonnal feljelentjük.

-Nem! –szólt közbe Niall, mire mindeni őt figyelte kérdő arccal. –Nem akarom, hogy feljelentsük… Igaza volt...Ha az én barátnőm csókolózna mással én is ezt tettem volna a sráccal. Nem kell ennyire felfújni a dolgot. –vont vállat. A szemeim több méteresre nyúltak. Ez komoly? Nem kell ennyire felfújni a dolgot?

Paul még vagy 10 percen keresztül győzködte Niallt, hogy jelentsük fel, de Niall nem akarta. Végül Paul is beleunt, majd inkább elterelte a témát a magyarázatra, majd Niallt kérdezgette, hogy fáj-e valamije. A végén pedig óvatosan rákérdezett, hogy mi most akkor együtt vagyunk-e. Mindketten azonnal rávágtuk, hogy nem, majd elpirulva lesütöttük fejünket.

-De ha összejöttök, nekem szóljatok először, és lerendezem az interjút, amiben bejelentitek,hogy hivatalosan is együtt vagytok.

Ezzel ki is ment a szobából. Az ajtóban álló 3 személy beljebb jött, majd elhelyezkedtek az ágyon.

-Na kibékültetek? –kuncogott El. Bólintottam egyet, de még mindig piros volt az arcom Paul előbbi mondatától.

-Paul nagyon össze akar boronálni titeket. –nevetett fel Harry.

-Aha… -reagálta le Niall.

Ebben a pillanatban megcsörrent Liam telefonja. Arcán egy mosoly jelent meg, gondolom Danielle hívta. Bocsánatot kért, majd kiment a szobából.

-Figyeljetek. Tudom, hogy Niall nem vagy most túl jó állapotban, de autogram osztásra kellene mennünk.

-Most?! –hökkent fel Niall.

-Egészen pontosan 13 perc múlva.

Niall sóhajtott egy nagyot, majd a combjára csapott.

-Ezzel mit kezdjek? –mutatott a szeme alatt lévő foltra. Harry megvonta a vállát, majd kiment a szobából. El is követte.

-Állj fel, gyere. –álltam fel az ágyról, majd a kezem nyújtottam felé, hogy felhúzzam. Nagy nehezen felült, majd feltápászkodott az ágyról.

-Vegyél fel egy pólót. –kuncogtam.

-Zavar? –húzta fel a szemöldökét.

-Engem nem. –vontam vállat, majd elindultunk a saját szobánk felé. A többiek bent voltak, és minket vizslattak ahogy beléptünk.

-Jól vagy Niall? Miért mentetek el KETTEN, EGYEDÜL ? –nézett minket méregetve Louis.

-Aludtunk. –mosolyogtam.

-Aha, persze.

Megforgattam a szemem, majd intettem Niallnek, hogy jöjjön utánam.  A fürdőbe mentem, majd egy pár vattakoronggal és az alapozómmal tértem vissza. Útközben a kezembe vettem a korrektort is, ha mégsem lenne elég az alapozó. Niall az ágyamon ült, és kérdően nézett rám. Leültem mellé, majd a vattakorongra tettem egy kevés alapozót. Elkentem Niall szeme alatt, de szinte semmit nem használt. Inkább a foltra nyomtam elég sokat, majd azt kentem el alaposan. Pár perc múlva a folt kezdett teljesen eltűnni a korrektor és alapozó közös segítségének. Miután végeztem egy kis púdert is tettem rá, majd késznek nyilvánítottam. Áldom azt az embert, aki kitalálta ezeket a szereket. Odanyomtam Niall elé egy tükröt, majd jól szemügyre vette magát.

-Wow. –nyögte ki, majd a szemét méregette. –Nem is látszik. –mosolygott, majd hirtelen megölelt. Viszonoztam ölelését. –Köszönöm. –suttogta a fülembe. Louis ismét megtalálta a tökéletesen félreérthető pillanatot, amikor benyitott.

-Most is csak aludni akartatok, mi? –húzta fel a szemöldökét, majd rosszallva megrázta a fejét. –Niall öltözz fel rendesen, és indulnunk kellene.

Niall bólintott, majd felállt mellőlem és a kanapéhoz ment, ahol a bőröndje pihent. Kikapott belőle egy egyszerű pólót, majd magára húzta. A haja kócosan állt, össze-vissza, de nem zavartatta magát, elindult a fiúkkal az autogram osztásra.

*

-Na, halljam a fejleményeket. –csücsült le mellém Perrie mosolyogva. El elénk foglalt helyet, majd egyszerre ketten várták a ’monológomat’.

-Semmi… Bocsánatot kértem tőle, ennyi. –vontam vállat.

-Akkor pontosabban kérdezem. Miért tűntetek el pár órára ketten, és amikor visszajöttetek Niallön mért nem volt póló? –húzta fel a szemöldökét Perrie.

-Ez egy félreértés. –tettem fel a kezem magam elé védekezésképpen. –Csak bebújtam mellé és elaludtunk. Vagy is én igen, Niall nem aludt, azt mondta nem volt álmos. Ennyi. És jegelnie kellett a foltot, azért volt póló nélkül.

-Gyanúsak vagytok ti nekem. –kuncogott El. -De ugye elmondod majd, ha összejöttök?

-Nem jövünk össze! –nevettem fel. –Hagyjatok békén. –tettem keresztbe a mellkasom előtt a karom, majd kuncogva elbújtattam a fejem.

-Na ne hazudj nekünk, drágám. –ütött vállba játékosan Perrie. –Valld csak be, hogy miatta maradtál itt, és miatta nem mentél Drewval.

-Nem! –vágtam rá. –Miattatok. Mert szeretlek titeket. –rebegtettem meg a szempilláimat, mire mindketten felnevettek.  Ebben a pillanatban megcsörrent a telefonom. Amint ránéztem a képernyőre a szívem kihagyott egy ütemet. „Drew” villogott rajta, az egyik közös fényképünkkel. El és Pezz észrevette, majd Perrie hirtelen kikapta a kezemből a telefont, elhúzta a zöld csíkot majd kihangosította.

-Háló? –szólt bele.

-Ki vagy? Te nem An vagy… -hallatszott Drew hangja. Ez a hang könnyeket csalt az arcomba, mert eszembe jutott mit tett Nialll, és mit mondott nekem.

-Ó, de okos vagy te. –mondta gúnyosan a barátnőm. –Én kérlek szépen An barátnője vagyok, és ne merd zaklatni többet. Köszi, puszi.

-Te vagy a szőke csaj?

-Talált.

-Azta mindenit. –röhögött bele a telefonba. – Ezt fenyegetésnek veszem. Inkább mond meg a pasidnak, hogy tartson kordában téged, mert különben én foglak. –kuncogott bele a telefonba. Perrie feje vörösbe ütött az idegességtől. Látta rajta, hogy nem kedvesen fogja elküldeni a rákba Drewt.

-Na idefigyelj te utolsó senkiházi tökfej. Rohadtul fogd vissza magad, inkább örülj neki, hogy a rendőrök nem állnak a házad előtt és nem akarnak dutyiba vinni, Nallnek köszönhetően. Igen, képzeld egy csettintésbe kerül és úgy feljelentelek, hogy többet nem látsz a napvilágból ’öcsi’. Szóval azt ajánlom messziről kerülj el minket, főként Ant, mert jól jegyezd meg, hogy egy szavamba kerül a rendőrségen és a börtönben ülsz. Puszcsi, szercsi.

Ezzel kinyomta a telefont. Nagyokat pislogtam, ahogy láttam, El is még a hatás alatt volt, majd egyszerre tört ki belőlünk a nevetés.

-Ezt aztán jól megmondtad neki. Azt hittem durvább leszel. –öleltem meg.

-Nem alacsonyodok le egy ilyen szintjére.-vont vállat, majd elégedetten mosolygott.

 

#30 - Fájdalom, szomorúság, végül pedig a teljes boldogság !

Hát sziasztok!:))
Elsősorban meg szeretném köszönni, amiért ilyen aktívan kommenteltek! Tudom, már elmondtam párszor , de eszméletlenül hálás vagyok érte! Nagyon jó érzés, amikor fellépek, és látom, hogy többen is kommenteltek egy részhez, és dícséritek. Köszönöm!
Amiért ilyen aranyosak vagytok, már most meghoztam a következő részt, ami személy szerint nekem az egyik kedvencem az egész történetből! :) Lesz benne izgalom, szerelem, nevetés, sírás egyszerre. De nem is tartalak titeket fel tovább, íme a rész, jó olvasást! :) ♥
u.i.: ne haragudjatok a sok csúnya szó használata miatt, de szerintem így hatásosabb lesz a jelenet.:)
u.i. 2 :D :  http://thelifeiscruelniallhoranfanfiction.blogspot.hu/ tudom már említettem párszor, de nagyon örülnék, ha feliratkoznátok az új blogomra is, aminek próbáltam szebben megfogalmazni a történetét, illetve egy szomorú történet lesz.:))

 

Az ágyamban feküdtünk. Drew mellkasán pihentettem a fejem, ő pedig a karomat cirógatta. Kezei lassan a combomra siklottak, majd fölém magaslott. Szenvedélyesen csókolni kezdett,  a pólómat kezdte volna felhúzni, de elvettem a kezét. Szeretem Drewt, de nekem ez még nem megy… Ennél több idő kell ahhoz, hogy annyira megbízzak valakiben, hogy odaadjak neki olyat, amit már többé nem kapok vissza.

-Drew… -toltam el egy kicsit magamtól. –Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek, de nekem ez még nem megy. Mosolyogva bólintott egyet, majd megpuszilta a homlokom. Őszintén? Nagyon örültem, hogy elfogadja a döntésemet és nem erőszakoskodik.  Eszembe jutott, hogy mit tettem Niallel. A gyomromba egy görcs szökött,majd elfordítottam a fejem Drewtól. Nem tudtam volna így a szemébe nézni. Nem, nem mondhatom el neki…nem szabad… ezek a gondolatok jártak a fejemben.

-An.. Mi a baj? -kérdezte aggódó szemekkel, miközben visszafordított magához. Teintetemmel a pólója gallérját néztem, mert jobb elfoglaltságot nem találtam.

-An… Rosszat csináltam? Kérlek mond el… - ahogy a szemeibe pillantottam, aggódást véltem felfedezni. Nem tudtam volna neki hazudni…

-Drew…Én…Szóval…

-Ugye…ugye… nem akarsz szakítani? –kérdezte félve.

-Nem, dehogy is! –vágtam rá. –Csak én.. szóval…

-An, kérlek nyögd már ki.

-Csókolóztam Niallel.  –ahogy kimondtam, a szemeimet lesütöttem, nem akartam látni Drew arcát. De a lélegzetvétele elárulta, hogy nagyon idegessé vált. Mire kinyitottam a szemem, addigra már nem volt mellettem. Pánikba esve kiabáltam a nevét, és siettem az ajtóhoz. Láttam, hogy idegesen a folyosón megy.  De nem volt szerencsém…Ugyan is Niall, Zayn és Liam éppen jöttek ki az egyik szobából. 

-Drew! –kiabáltam a barátom után. Éreztem…Tudtam, hogy ha megtalálja Niallt, addig üti, amíg el nem megy a kedve attól is, hogy rám nézzen.  A fiúk ijedt fejjel vizslatták a rákfejű Drewt és a gyors lépteit feléjük. Talán Niall tűnt a legidegesebbnek. Amint Drew odaért hozzájuk, lendületből gyomron vágta Niallt, aki azonnal a földre rogyott. Egy jobbos ütést sorozott rá, majd még egyet. Liam és Zayn leszedte Drewt Niallről, én pedig csak egy helyben álltam 3 méterre tőlük. A szememből könnyek potyogtak, ahogy megláttam Niallt a földön. Arca eltorzult a fájdalomtól, orrán kibuggyant a vér, kezével a hasát szorongatta és úgy összekuporodott mint egy ártatlan csecsemő. Drew próbált kimászni a fiúk szorításából.

-Mit képzeltél te magadról? Mi? A szart is kiverem belőled te pöcs! –vágta a szavakat Niallhöz. Hirtelen megjelentek az ajtóban a többiek. El és Perrie odarohantak Niallhöz, és kérdően néztek rám és Drewra.

-Nem fogsz többet énekelni, azt garantálom!  Kitépem a hangszálaidat te b*zi!

-Nyugi, haver…nyugodj le. –próbálta nyugtatni az őrjöngő Drewt Liam, nem sok sikerrel.

-Fogd be! Ha még egyszer is meglátom, hogy a barátnőm körül legyeskedsz, kitépem a bordáidat és mindenki előtt nyomom le a torkodon. Kicsinállak !

Tovább nem bírtam figyelni. Előtört belőlem a zokogás. Hirtelen Eleanor és Perrie termett mellettem. Felállítottak a földről, majd szorosan átöleltek.

-Meg-megijeszted… -sziszegte a fogai között Niall.

-Te nekem ne mond meg mivel ijesztem meg a SAJÁT barátnőmet! Vagy talán már ágyba is vitted? An, lefeküdtél ezzel a b*zival? –nézett felém Drew. Ahogy a szemeibe néztem megijedtem. Teljesen fekete volt, az erek vörösek voltak benne, idegesen fújtatott. Halványan megráztam a fejem. Drew sóhajtott egy nagyot, majd megpróbálta lenyugtatni magát. Eközben Louis és Harry bevitte Niallt a szobájukba.

- Elengedünk, ha megígéred, hogy nem rontasz neki Niallnek. –mondta Zayn Drewnak, aki már kezdte visszanyerni eredeti természetét. Sóhajtott egy nagyot, majd bólintott. Zayn és Liam elengedte. Fejét felém fordította, majd megbánóan nézett rám. Lassan elindult felém, de én hátrálni kezdtem. El és Perrie bátorítóan fogták a kezem.

-An…Nem hagyom, hogy ezzel a… f*sszal maradj itt. Hazajössz velem, MOST! –utasított. Nem tudom mi ütött belé. Amikor megismertem, nem ilyen volt. Mindig kedves és aranyos, most pedig… durva és parancsolgató.

-Én..én.. nem.. –nyökögtem.

-Válassz. Vagy hazajössz velem, vagy itt maradsz ezekkel, megdugatod magad egy párszor azzal a szőke b*zival. De tudd, ha maradsz, köztünk mindennek vége.

Újabb könnycseppek zúdultak le az arcomon. Nem kérhet tőlem ilyet, hogy válasszak közte és a barátaim között! Itt vannak ők, akik elhoztak magukkal, szeretnek minden hülyeségemmel együtt, illetve száz százalékosan megbízhatok bennük. És Drew… Ilyeneket hogy vághat a fejemhez?! Nem tudom, meg tudok-e benne bízni ezután, hogy kis híján péppé verte a volt legjobb barátomat, ha nem fogják le…

-Nem megyek veled, Drew… -mondtam olyan halkan,hogy én is alig hallottam magam. Drew szeme 4 méteresre nyúlt, majd izmai megrándultak az arcán.

-Gondoltam… Akkor, legyél boldog ezzel a hülye gyerekkel. –mondta enyhe szarkazmussal a hangjában, majd közelíteni kezdett felém, és egy puszit nyomott az arcomra. Elfordítottam a fejem, majd hátráltam egy lépést.

-Viszlát, An. Remélem a kis „barátod” jól elbánik majd veled… Ha már ilyen makacs lánnyal fog leállni.

-Niall nem olyan… -motyogtam.

-Aha, ja hogy te már lefeküdtél vele… -nevetett fel kínosan. –Gratulálok! –tapsikolt. –Remélem fájt. –gúnyolódott.

-Nem feküdtem le vele…

-Etesd ezt be mással , baby. Ahogy meg mondtam már, legyetek boldogok.

Ezzel elindult a lépcső irányába. Szótlanul álltam és néztem ahogy távolodik az alakja. Örökre… Borzalmasan mérges voltam rá, ugyan is megvert egy olyan személyt, akit bármennyire is gyűlöltem az utóbbi időben , rájöttem, hogy fontos a számomra. Drewt pedig teljesen félreismertem…A kedves, aranyos, segítőkész srác valójában egy bunkó, agresszív, szemétláda. Gratulálok magamnak! ismét egy elcseszett kapcsolat… Hirtelen elsírtam magam. A lányok szorosan magukhoz öleltek, majd biztatóan simogatták a hátam.

-Nincs semmi baj… Elment, ne aggódj, nem fog bántani sem téged, sem mást.

-De…Niall…-szipogtam.

-Jól van. Semmi baja, higgy nekem.

A lányok bekísértek a szobánkba, ahol a kanapén fekve sírtam, és tömtem magamba a kalóriát.

/Niall szemszöge/

-Áucs! –szisszentem fel, ahogy Louis hozzáért a hasamhoz.

-Hát, ez szépen belilult. –csóválta a fejét. Párpillanat múlva megjelent Harry, kezében egy zacskó jéggel.

-Húú..A pincér csaj adott jeget egy autogramért cserében.

Elmosolyodtam, majd a hasamhoz szorítottam a hidegséget. Először csípte a bőröm a hőmérséklete, majd kezdett elmúlni a fájdalom amit éreztem. Az orromban két zsebkendő volt bedugva, hogy elállítsa a vérzést, a szemem alatt pedig szintén egy lila folt ékeskedett.  Férfiasan bevallom, rohadtul fájtak az ütései… De a legrosszabb még is az volt,hogy mindezt An előtt tette…megijesztette. Akkor nem is azon gondolkodtam, hogy levegő is alig kaptam, amiért a gyomorszájamba ütött, hanem azon, hogy Ant megijeszti, és hogy miket vághatott a fejéhez, miután eljöttem. Muszáj lesz kiderítenem Zayntől vagy Liamtől. Engem bánthat szavakkal vagy fizikailag is, de Őt nem. Semmilyen módon.

Az ajtón Liam és Zayn lépett be. Amint megláttak engem, sajnálat és szomorúság ült ki az arcukra.

-Jól vagy, tesó?

-Persze. Csak éppen majdnem szarrá vertek volna, ha ti nem vagytok ott, de jól. –nevettem fel, de azonnal el is hallgattam, mert megfájdult a hasam.

-Ez a csávó egy komplett idióta…

-Mit mondott Annek? –csattantam fel.

-Hát… Megmondta Annek, hogy vagy hazamegy vele, vagy, idézem „itt maradsz és megdugatod magad azzal a b*zival”… Aztán nagyjából még jó pár színes jelzővel illetett téged, Ant pedig azzal, hogy reméli fájt neki amikor lefeküdtetek, illetve, hogy legyetek boldogok…

-És An elment vele, ugye? –hajtottam le a fejem.

-Nem…Itt maradt, velünk.

Nem akartam elhinni. Az arcomra egy széles mosoly terült el. An tényleg itt maradt velünk és nem ment el! Hiába is utál és nem szól hozzám, nekem elég az iy, hogy láthatom minden nap

-É-és akkor…szakítottak?

Liam halványan bólintott. Abban a pillanatban nem éreztem semmi fájdalmat, csak a boldogságot, hogy itt maradt An. Úgy éreztem megérte ez a pár lila folt, hiszen itt maradt… Bár, tuti nem miattam, de nem zavar… Mert itt van.

*

Éppen a Harry és Liam szobájában ültem az ágyon, hasamon a jéggel, és gondolkodtam. Elmélkedésemet a kopogás zavarta meg. Minek kopognak a srácok? Ez tuti Louis lesz…

-Gyere. –nevettem.

De nem Louis volt… An lépett be, lehajtott fejjel, kisírt szemekkel. Arcom elkomorult, ahogy láttam. Utáltam, ha szomorú. Ahogy felnézett rám, arca egy kissé eltorzult ahogy meglátta a lila karikás szemem, és bedugott orromat. Elmosolyodtam, amint elpirult meztelen felsőtestem látványától.  Elmondhatatlanul aranyos, amikor zavarban van. Lassan leült mellém, majd ismét lehajtotta a fejét. Párpercig szótlanul ültünk egymás mellett, majd végül ő törte meg a csendet.

-Én… sajnálom.

Hangja megtört volt és halk, alig lehetett hallani.

-Nincs mit sajnálnod. Nem a te hibád. –érintettem meg félve a vállát, mire összerezzent.

-De… Aj. –sóhajtott. –Nézz magadra, Niall… A hasadon egy nagy lila folt van, amit jegelned kell, a szemed alatt egy nagy lila folt, az orrod vérzik. És ez mind miattam van…Én csak…nem akartam, hogy ez legyen. Sajnálom, hogy elmondtam neki, de nem tudtam hazudni , és…

Ujjamat a szájára helyeztem, majd biztatóan rámosolyogtam.

-Ne mondj semmit, mert felesleges. Még egyszer elmondom, hogy nem a te hibád. És ha még egyszer bocsánatot akarsz kérni, komolyan mondom magamnak verek be egyet, hogy a másik szemem alatt is legyen egy folt. –mosolyodtam el, mire halkan felkuncogott. Arra lettem figyelmes, hogy lassan bemászik mellém az ágyba. A szívem eszeveszett módon kezdett verni, ahogy testével teljesen hozzám simult, fejét a vállamra hajtotta. Egyik kezével óvatosan a kezemhez nyúlt, amivel a jeget tartottam, majd elvette onnan, és a sajátjával fogta meg a jeges zacskót. Felemelte a hasamról, majd szemügyre vette a foltot. Bűntudatosan nézett rám, mire csak egy biztató mosolyt küldtem felé. Apró ujjaival lassan a fájdalmas területre ért, mire felszisszentem. Azonnal elvette az ujjait, majd lassan végigsimított a folton. A bőröm libabőrössé vált, de nem  fájdalomtól, hanem az érintésétől.Lehunytam a szemem, és élveztem az érintését. Meleg tenyerét a lilaságra helyezte, majd ott tartotta egy ideig. Úgy éreztem abban a pillanatban, hogy nem fáj semmi sem, és az akkori kedvem semmi sem tudta volna lelombozni. Amikor el akarta volna venni a kezét, az enyémmel visszanyomtam azt a foltra, majd kérlelően néztem rá. Elmosolyodott, majd újra betakarta puha tenyerével.

-Már is nem fáj. –mosolyogtam rá, mire felkuncogott. Hiányzott. Hogy ilyen közel legyen hozzám, hogy megérintsen, hogy halljam a csengő hangját.

-Akkor…Szent a béke? –kérdeztem félve, mire rám pillantott, és halványan bólintott egyet. Az arcomra egy hatalmas vigyor ült ki. Ha nem feküdtem volna, akkor talán még örömtáncot is járok. Még is van egy esélyem újrakezdeni! Mindent a legelejétől, a barátságtól…De nem baj, inkább legyen csak a barátom, mint, hogy haragudjon rám. Meglepetésemre egy puszit nyomott az arcomra, amibe azt hiszem egy kissé belepirultam. A bőrömet jól eső érzés járta át. Az egyik kezemmel átöleltem a vállát, ezzel is még jobban közelebb tudva magamhoz.

-Niall.. Aludhatnánk? Neked is pihenned kéne.

Bólintottam, majd egy puszit nyomtam a feje búbjára, és megpróbáltam lehunyni a szemem.

*

An már vagy egy órája elaludt, de nekem nem sikerült. Annyira boldog voltam, hogy itt van velem, hogy nem ment az alvás. Csak Őt tudtam nézni, ahogy édesen szuszog a vállamnak dőlve. Elmosolyodtam rajta. Keze még mindig a hasamon volt. Hirtelen Louis, Zayn, Perrie és El lépett be a szobába. Mindannyiuk megdöbbent, ahogy megláttak minket.  Szinte olvastam a gondolataikban.. Mosolyogva bólintottam nekik, hogy jóra gondolnak, mire mindegyik arcán egy vigyor jelent meg, El pedig felmutatta a hüvelykujját biztatásképpen.

 

#29 - Drew látogatása

Sziasztok! :) Itt az új rész, köszönöm az előzőhöz a kommenteket ♥ 

/An szemszöge/

Most van a 3. hét, hogy turnén vagyunk. Vagyis a fiúk vannak turnén.  Nyugodt szívvel mondhatom, hogy nem bántam meg, hogy eljöttem a skacokkal. Minden nap hülyüléssel telik, illetve én fényképezek. A fellépésekről is már rengeteg képem van, de a személyesek a kedvenceim.

Éppen a Manchesteri szállodához érkeztünk.  A mostani szobafelosztás egy csöppet sem tetszett… Két négyes szobát kaptunk. Az egyikbe ment Perrie, Zayn, Harry és Liam, a másikban pedig maradt Eleanor, Louis, Niall és én… El sajnálkozó pillantást vetett, de most Paul osztotta be a szobákat, nem tehettünk ellene semmit. Eleanor mellett baktattam, hátul mögöttünk pedig Niall, aki az utóbbi időben rengetegszer próbált meg velem beszélni, de nem voltam rá hajlandó… Sokkal jobb lesz így mindkettőnknek.  A szobába érve meglepődve vettem észre, hogy két hálószoba van, mindegyikben franciaágy. Kérlelően Eleanorra néztem, aki így tett Louisval. Már gy is elég lelkiismeret furdalásom volt, amiért a lányokat folton elszakítottam a pasijaiktól… Gondoltam, végül is ott van a kanapé. Jó lesz nekem ott. Louisék pedig csak had legyenek együtt.

-Menjetek csak. –mosolyogtam rájuk, mire értetlen fejet vágtak. Niall arcán is meglepődöttséget fedeztem fel, illetve egy csepp kis reményt. El kicsit félve, de lassan bement az egyik szobába Louisval. Pár pillanatig csendben álltunk Niallel, majd megindultam a kanapé felé.  Leraktam mellé a bőröndöm, majd elfeküdtem rajta.

-Ö…Nem jössz a szobába? –kérdezte halkan Niall.

-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy majd EGY ágyban alszom veled?! Vagy hogy egy szobában leszünk? –nevettem fel kínosan. Niall arca zavarttá vált, nem tudta hova nézzen. Lassan elindult a „szobánk” felé. Az ajtót nem csukta be.

-Figyelj. –dugta ki a fejét. –Ha gondolod, én alszom a kanapén… -motyogta. Elgondolkodtam… Hiszen ez az ő turnéjuk, nem lehet olyan bunkó, hogy egy fárasztó koncert után hagyom, hogy a kanapén aludjon… Viszont, ha én nem alszom ki magam akkor hisztis vagyok, és senki nem jár jól. És elméletileg Niall ajánlotta fel.

-Rendben. –pattantam fel, majd kezemben a bőrönddel megindultam a szoba felé. Arcomon egy nyertes mosoly ékeskedett, Niall pedig nagyot sóhajtva indult el a kanapé felé. A szoba amúgy csodálatos volt. Óriási erkély tartozott hozzá, egy nagy fürdővel, szekrényekkel, polcokkal,tükörrel, TV-vel, mindennel.  Mivel most 1 hétig maradunk, a szekrénybe pakoltam a ruháimat kivételesen nem hagytam a bőröndömben. Pár pillanat múlva Niall lépett be.

-Nem azt mondtad, hogy alszol a kanapén ? –kérdeztem flegmán.

-Csak a bőröndömet hoztam be…Ki kell pakolnom a cuccaimat és a fürdő is közös. –vont vállat, majd lazán a mellettem lévő szekrényhez lépett, és kezdte a ruháit elrendezgetni a polcokon. Megforgattam a szemem majd folytattam a saját munkám.  Niall a zeneszámaikat dúdolgatta. Kezdett az idegeimre menni.

-Befognád? –csattantam fel, mire azonnal abbahagyta. Levegőt sem vett egy másodpercre, majd elvette rólam a tekintetét és csendesen pakolgatott tovább. A telefonom csörgése zavarta meg a csöndet. odarohantam az éjjeliszekrényemhez, majd mosolyogva nyomtam meg a zöld gombot.

-Szia. –köszöntem bele.

-Szia drágám. Nem tudod elhinni, mennyire hiányzol. Alig várom, hogy ma lássalak! –éreztem a telefonon keresztül is, hogy mosolyog.

-Én is. Már nem bírok várni. –kuncogtam.

-Milyen a szállás? Kivel vagy egy szobába? Itt nyeltem egy nagyot. Drew mindig megkérdezte, hogy kivel vagyok egy szobában (azt hiszem egy kicsit féltékeny). El akartam ezt a témát kerülni…Tudtam, hogy ha megtudja, hogy Niallel vagyok kiakad…

-Hát..Ö…Igazából nem mi választottunk most…

-Niallel vagy?! –emelte fel a hangját.

-I-igen..vagyis, nem! Mert vele kellene lennem, de ő a kanapén alszik. –mondtam csendesen.

-Csak tudjam meg, hogy hozzád ér egy ujjal is…Nem fog többet énekelni, azt garantálom.

A gyomrom görcsbe rándult. Nem tudhatja meg a csókot! Bántani fogja Niallt! Nem mondhatom el neki…

-Figyelj, éppen pakolu…pakolok, szóval lerakom. Akkor 1 óra múlva várlak. Szeretlek.

-Én is. Alig várom, hogy lássalak, puszi.

Ezzel kinyomtam a telefont.  Nagyot sóhajtva lefeküdtem az ágyra.

-Csak nem féltékeny? –kuncogott Niall. Szúrós tekintettel néztem rá.

-Lenne mire? –kérdeztem flegmán. Megrázta a fejét, majd miután szerencsére végzett a pakolással elhagyta a szobát. Kiültem az erkélyre, kezemben a telefonommal, majd élveztem a kilátást. Pár madár repült el felettem, majd egy adag ’madár kaki’ nem messze előttem landolt.

-A rohadt életbe… -morgolódtam, majd inkább visszafelé vettem az irányt a szobába. Ahogy leültem az ágyamra hallottam, ahogy kintről beszélgetés szűrődik.

-Te mit keresel itt? –ez ezer százalék, hogy El hangja volt.

-Nem hajlandó velem egy szobában lenni… -válaszolt Niall enyhe szomorúsággal a hangjában.

-Ez komoly hogy a kanapén fogsz aludni? –röhögött föl Zayn. –Áhá, szóval akkor ő is itt van…

-Van más választásom?! –tette fel a költői kérdést Niall.

-Hát öcsém, kikészít téged ez a csaj. –nevetett Harry. Egek, mindeni a mi szobánkban van?!

Felálltam az ágyról, majd úgy döntöttem kimegyek hozzájuk. Perrie vigyorogva ölelt magához, és ahogy végignéztem a társaságon mindenki itt volt.

-Törzshely lett a szobánk.-kuncogtam.

-Gondoltuk benézünk hozzátok.

-Felőlem. –vontam vállat, majd leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Mellőlem torokköszörülés hallatszódott. Oldalra fordítottam a fejem.

-Az ágyamon ülsz. –kacsintott Niall, mire megforgattam a szemem, majd lendületből levágtam magam a szőnyegre. Csönd telepedett közénk, miközben a csatornákat váltogattam.

-Mi ez a csönd, emberek? –szólaltam fel.

-Semmi. - vont vállat Louis. Nem foglalkoztam velük,pedig tudtam, hogy valami baj van… Inkább a képernyőt vizslattam, ahol a Spongebob ment éppen. Louis felüvöltött, hogy „SPONGYABOOOOB” és az ölebe ült. Szó szerint..

-Louis, szállj le rólam nem vagy könnyű .-nyögtem ki, majd megpróbáltam letuszkolni magamról kevesebb sikerrel.  Az oldalába böktem, mire megugrott, így kitudtam alóla csúszni. Louis a fenekére esett, majd a fájó pontot simogatta, mi pedig szakadtunk a nevetéstől.

-Ez nem vicces helyzet. Ez be fog lilulni. –Louis lebiggyesztette ajkait, majd sírást tetetett. Eszembe jutott, hogy hamarosan jön Drew, ezért el kéne készülődnöm.

-Srácok, ne haragudjatok, de én elmegyek készülődni. Hamarosan jön Drew.- ahogy erre gondoltam akaratlanul is elmosolyodtam. Bár egy picit azért féltem, hogy hazudnom kell  neki, de muszáj lesz.

-Aztán nem hangoskodni nekünk itt, mert figyelmeztetlek, itt vagyunk a szomszéd szobában. –kacsintott Harry, mire megforgattam a szemem, és eltűntem a szobámban. Megengedtem a jéghideg zuhanyt. A zuhanykabin vagy ötször akkora volt,mint otthon. Miután kiszálltam, akkor vettem észre, hogy 20 percen keresztül zuhanyoztam. A szemem kikerekedett, hiszen 15 percem maradt. Gyorsan megszárítottam a hajam, magamra kaptam a fehérneműimet, majd a szekrényhez léptem. Idegesen trappoltam a lábammal,nem tudtam mit vegyek fel. Végül egy szoknyába betűrtem egy topot, egy kis szempillaspirált tettem fel és szájfényt, majd megfordultam a tükör előtt. A telefonom ebben a pillanatban csörrent meg.

-Háló? –szóltam bele kihívó hangon.

-Heló, bébi. Lent vagyok a szállodánál, és alig várom, hogy lássam a csodás barátnőmet. Nem tudod, melyik szobában találom? –kuncogott.

-Hmm. Azt hiszem második szint, 104-es.

-Fél perc múlva ott vagyok.

Ezzel letette a telefon. Kimentem, de a többiek még mindig ott voltak. Most küldjem ki őket?

-Grrr. Szexi. –kacsintott Harry, amit egy szemforgatással nyugtáztam.

-Mikor jön Drew? –kérdezte El kedvesen. Ebben a pillanatban kopogtak. Vigyorogva az ajtóhoz futottam, majd amikor kinyitottam felfedeztem Drewt. Egy óriási mosoly terült szét az arán, tekintetét végigfuttatta rajtam, majd olyan szorosan ölelt magához, mint akit utoljára lát. Hosszasan megcsókoltam. Olyan jó volt újra belélegezni a jellegzetes illatát. Barnás haja fel volt zselézve, egy farmer háromnegyedes gatyát viselt  egy fehér pólóval és fehér Conversezel.

-Úgy hiányoztál. –suttogta a fülembe. Fejemet a mellkasába fúrtam,majd ismét megcsókoltam. Újra, és újra. Egy torokköszörülést hallottunk magunk mögül. Ez tuti Louis…jegyeztem meg magamban, majd elváltam Drewtól.

-Sziaaaaa barátoooom. –ugrott oda Lou Drewhoz, majd megölelte, amire felnevettem. Drew meglepődve nézett.

-Jó lesz,ha már valamit csinálsz ezzel a lánnyal, mert az utóbbi időben egy bokrot viccesebbnek és boldogabbnak nevezhettünk volna, mint őt. –kuncogott Perrie, mire Drew rám nézett és kacsintott egyet.

-Akkor ki kellene mennetek a szobából. –nevetett Drew, amire elpirultam. A többiek felnevettek, én pedig a csupasz lábfejemet vizslattam, amin a neonrózsaszín körömlakk kezdett lekopni. Drew egy puszit nyomott  fejemre, majd kezét a derekamra csúsztatta. Odaléptünk a többiekhez. Drew a fiúkkal kezet fogott, illetve bemutatkoztak egymásnak. Azt hiszem jól fogadták egymást. De amikor Drew Niallhöz ért, egy flegma arckifejezést vágott, majd csak egy „heló”-t biggyesztett oda neki. Niall meglepődötten pillantott rá, majd gúnyosan elmosolyodott és egy „cső”-t nyögött ki.

-Na gyertek skacok, hagyjuk a fiatalokat. –kuncogott El, majd mindenki megindult kifelé. Persze Harry nem hagyhatta ki a beszólást.

-De aztán csak okosan!  -dugta be a fejét még a göndörke, majd kicsuktam szabály szerűen. Drew mosolyogva nézett rám, mire a karjaiba ugrottam. Egy hosszú, lágy csókot váltottunk, majd az ölébe vett és pörgetni kezdett, amit egy nevetéssel nyugtáztam.

-Tegyél le! -sikítottam. Egy puszit nyomott a nyakamra, amitől jóleső bizsergés futott át testemen.