7. Díj.:)))♥

Köszönöm szépen a díjat Andi:*  -nak :)))♥♥



1) Írj magadról 11 dolgot:
1. Két napon belül ez a 2. díjam.:)xx
2. Ma ismét elutazok.
3. Ma állatorvosnál voltam a kutyámmal.
4. Gyűjtöm a pengetőket.:D
5. Londonban olyan karkötőt vettem, aminek egyik oldalán az van ráírva, hogy 'I ♥ London', a másikra pedig 'I ♥ One Direction' :D 
6. A Pimarkban jól bevásároltam *-*
7. Nem szoktam sminkelni magam, csak néha egy kis szempillaspirál.:)
8. A 1D-s ágyneműmben alszom.:3
9. A 9 a szerencseszámom.
10. El akarok jutni Írországba*-*
11. Pirosra festettem a körmöm.:)

2, Válaszolj 11 kérdésre.
 
1. Szereted az extrém sportokat? Igen ♥
2. Ki a kedvenc előadód? (énekes, színész) Szerintem nem kérdés, ONE DIRECTION! :D #directionerforever
3. Hiszel a fiú-lány barátságban? hát...saját esetemből tanulva, nem nagyon... az egyik fél úgy is beleszeret a másikba...
4. Mi szeretnél lenni ha felnősz? Még nem tudom.:))
5. Olvasod a blogom? Még nem, de most elfogom kezdeni ! ^^
6. Írsz/szeretnél írni naplót? Írtam, de egy idő után mindig abbahagyom :D
7. Mi a szerencseszámod? 9.:)
8. Van legnagyobb álmod? Igen. Több is.:)
9. (előző kérdés) Ha igen mi? Londonban élni, találkozni a 1D-vel, jó munkahelyet kapni, és delfinekkel úszni *-*
10. Hány perc/óra alatt írsz meg egy részt a blogodhoz? változó.:) Ha nagyon megjön az ihlet, akkor megírok egyszerre 2-3 részt is, 1-1,5 óra alatt.:)
11. Játszol valamilyen hangszeren? Igen. GITÁR♥♥ a legkedveltebb hobbim.:) a gitárom pedig a szerelmem, jobban féltem, mint bármi mást.:)♥

#43 - Titkolózás

SziasztoK!:)
.Ismét rossz hírrel jövök.:/ Ismét elmegyek 10 napra.:( Ne haragudjatok! Ha lesz valahol WiFi, akkor megpróbálok feltölteni új részt, de nem garantálom.:(
.Gratulálok Denise-nek és Gregnek a picihez! ♥ Azt hiszem Niallnél jobb nagybácsi nem is lehetne :') Egy nap majd a saját gyerekét fogja így fogni, a világ legszerencsésebb lányától.
.Köszönöm az előző részhez a kommenteket, és a 13 pipát, nagyon meglepődtem, köszönöm! ♥♥
jó olvasást, teljen jól ez a 10 napotok! :)))xx
xoxo smile-girl.:)))

Hosszas búcsúzkodás után bepakoltuk a bőröndjeinket a kocsiba, majd Denise és Greg kivitt minket a reptérre. Nem akartam még visszamenni. Most, hogy minden tökéletes lett, úgy éreztem, hogy még itt akarok maradni. Nehéz volt újra itt hagyni az itteni barátaimat, Mauráékat, Deniset, akivel nagyon jól összebarátkoztam a napok alatt. Ránéztem Niallre, akinek az arcán ott ült a szomorúság, amiért ismét el kell utaznia otthonról. Bátorítóan megszorítottam a kezét, majd egy puszit adtam a kézfejére. A fejemet a vállára hajtottam.

Még utoljára elköszöntünk Gregéktől, mivel a bemondó bejelentette, hogy fel kell szállnunk a gépünkre.

-Aztán hívj ám fel néhanapján. –szorongatott meg Denise. Mosolyogva bólintottam, majd a bőröndünket húzva megindultunk a becsekkoláshoz. A gépre felszállva elfoglaltuk a helyünket majd csöndbe vártuk, hogy felszálljunk.

*

Niall édesen aludt a vállamra dőlve, miközben szuszogott. Muszáj volt egy fényképet készítenem róla. Kuncogva adtam egy puszit a hajába, majd ébresztgetni kezdetem, ugyanis megkezdődött a leszállás. Haja kuszán meredezett az ég felé, szemei álmosan akartak visszacsukódni. Amint megdörzsölte őket olyan volt mint egy kisgyerek akit legnagyobb álmából keltették fel az óvodai szunyókája után. Olyan aranyosan nézett ki, hogy az arcomra egy apró mosoly szökött.

-Ébresztő álomszuszék. –kuncogtam és egy cuppanós puszit akartam nyomni az arcára, de az utolsó pillanatban elfordította a fejét így az pont a szájára ment. Huncut módon egy apró csókot varázsolt belőle. Belecsíptem az oldalába, amire megugrott.

-Héj. –nevetett fel, majd csikizni kezdett. Felsikítottam, majd Niall a számra tette tenyerét jelezvén, hogy maradjak csöndbe. Beleharaptam a tenyerébe, amit sziszegve tolt el azonnal a szám elől.

-Erőszakos egy leányzó vagy te. –csóválta rosszallva a fejét, majd a vállamra dőlt.

-Khm..Niall, ez a lányoknál szokás, hogy a fiú vállára dőlnek. –röhögtem fel, amire megsértődötten elfordította a fejét. Csak vicceltem, visszajöhetsz. –rebegtettem meg a szempilláimat, de nem fordult felém. Lassan közelítettem felé, majd egy lágy csókot intéztem csupasz nyakára. Megborzongott, majd amilyen messze csak lehetett elhúzódott tőlem. Követtem a példáját, majd egy újabb puszit leheltem az érzékeny bőrére, miközben kezemmel a pólója alá nyúltam. Lassan végigsimítottam a kockáin, aminek hatására lehunyta a szemeit, majd halkan nyögött egyet.

-Na jó, elég legyen… -morogta, majd eltolta a kezemet.Kuncogva visszatértem eredeti helyemre, majd még ezek után is Niall piros arcán szórakoztam.

*

Kiszálltunk a taxiból, kihalásztuk a bőröndjeinket majd Niall kifizette a díjat. A turnébusz már csak pár méterre volt. Mielőtt odaértünk volna megfogtam Niall kezét és egy kissé visszahúztam.

-Mi lenne ha nem mondanánk el nekik? Legyen egy kis izgalom. –kuncogtam. Niall látszólag elgondolkodott a helyzeten.

-Szerinted nem lesz feltűnő nekik, ahogyan csókolózunk? –húzta fel a szemöldökét.

-Erről beszélek. Olyanok leszünk mint amikor elmentünk. Kicsit ellenszenvesek egymással, nem csókolózunk, még puszi sincs, nem simogathatsz kivéve amikor egyedül vagyunk. Okés?

Niall arcár rémület ült ki, majd beletörődött, hogy nem hátrálok a tervemtől, ezért rábólintott.

-Nehéz lesz… -biggyesztette le az alsó ajkát.-De ezért még egy utolsó csók jár.

Hirtelen magához rántott, ajkait édesen nyomta az enyémekhez. Nekinyomott a busz oldalának, egyik keze pedig a pólóm alá vándorolt. Puha tenyerével a hátam cirógatta. Nehezen, de sikerült elválnunk egymástól.

-Akkor terv indul. –adtam egy utolsó puszit a szájára, majd felmentünk a turnébuszra. Perrie azonnal felém kezdett rohanni ami következtében majdnem hátra estünk ahogy nekem ugrott.

-Jaj de hiányzott az idióta fejed. –visongott.

-Kösz..Én is szeretlek… -nevettem.

Megöleltem Harryt, Zaynt, és Liamet is. Louis és El még nem voltak ott, elméletileg hamarosan nekik is be kell toppanniuk , már csak idő kérdése.

-Na és milyen volt Írország? –kérdezte Harry miközben egy Twixet majszolt. A háta mögé osontam, majd az egyik rudat kiszedtem a csokipapírból és mint aki jól végezte dolgát elfutottam fele.

-Héj! –kiáltott utánam, de addigra a csokinak már hűlt helye sem volt…maximum a gyomromban. –Jössz nekem egy Twixszel. –dunnyogott amikor visszatértem. A bőröndömet visszaraktam az ágyam melletti helyre. Akárhányszor Niallre pillantottam mindig engem nézett egy édes mosollyal az arcán. Ha folyton ezt csinálja a többiek észre fogják venni…

-Visszatérve a kérdésedre Liam. Jó volt. találkoztam a régi barátaimmal, illetve tartottunk csajos napot is a régebbi legjobb barátnőimmel. Megismertem Greg barátnőjét, Deniset, aki amúgy nagyon jó fej.

-Ühüm. Egyéb „extra” dolog nem történt? –vigyorgott Harry kajánul. Megforgattam a szemem, majd a tarkójára csaptam.

-Nem. –nevettem el végül magam. A mikróhoz rohantam, majd kipattogtattam egy tál popcornt. Visszaültem a többiek közé, és felvetettem az ötletet, hogy filmezzünk. Mindenki támogatta, így végül Liam addig akaratoskodott amíg a Batman-t kezdtük el nézni.Niall „feltűnés mentesen” vágódott le mellém, majd direkt úgy intézte, hogy a popcorn evés közben többször összeérjen a kezünk. Hirtelen egy nagy huppanásra kaptuk fel a fejünket. Louis feküdt a földön. Egyszerre tört ki belőlünk az önfeledt röhögés. Lou fájlalva magát felvánszorgott a kanapéhoz, majd lehuppant. Eleanor rögtön a szobájába vitte a bőröndjét, majd ő is csatlakozott hozzánk. A film után kezdetét vette a kibeszélő műsor, ami azt takarta, hogy mindenki elmonta milyen volt ez az egy hét. Eleanorból csak úgy ömlöttek a szavak, mi Niallel inkább csöndben maradtunk és hallgattuk a többieket. Perrie is ismét chatboxszá változott, be sem állt a szája. Harry lerendezte az egész hetet egy „jó volt”-tal. Amikor a busz hirtelen elindult a kényelmes törökülésemből kibiccentem és a földön végeztem. A srácok jól szórakoztak rajtam, én pedig csak feküdtem a földön és röhögtem magamon.  Miután visszaszenvedtem magam a kanapéra úgy döntöttem elugrok egy kicsit gépezni. Befészkeltem magam az ágyamba, ölembe vettem a laptopom majd felmentem Skypera. Anyuval beszéltem majd’ egy órán keresztül, a közösségi oldalamon írtam Emmának, illetve a híreket kezdtem nézegetni. El-elmosolyodtam azokon, hogy „Perrie Edwards terhes!”, vagy „Harry Styles új barátnője a banda másik tagjának, Louis Tomlinsonnak az (ex)barátnője”. Tovább görgettem a híreket, amikor megláttam valamit…

„Titkolózunk?Titkolózunk? Avagy Niall Horan és Anne Alley titkos csókja”. Azonnal rákattintottam, majd tátott szájjal olvastam a híreket.

„A One Direction énekese, Niall Horan (19) kijelentette, hogy nincs semmi közöttük a szintén ír eredetű szőke szépséggel, régebben a Twitteren is kiírta, hogy a legjobb barátok. Itt valami nincs rendben! Ugyan is a minap együtt látták őket a repülőtéren, illetve a turnébusz mellett csókolóztak, a szemtanúk szerint nem is egyszer. Más szemtanúk arról nyilatkoztak, hogy kézen fogva hagyták el a repülőteret, illetve Írországban is együtt látták őket. Mindenesetre kíváncsian várjuk mikor szeretné a szőkeség bejelenteni a dühös fanoknak, hogy ki is a barátnője, és, hogy mióta vannak pontosan együtt. Azt hiszem, az ír fiúnak lesz mit magyaráznia, ugyan is a fanok ezrei tombolnak, amiért szív szerelmük hazudott nekik.”  Ahogy szememmel lejjebb tekintettem, nyilvánvaló fényképek voltak feltöltve rólunk, ahogy tényleg csókolózunk a turnébusznál, és kézen fogva megyünk. Az arcomat a tenyerembe temettem, majd sóhajtottam egyet.

-Niall! –ordítottam el magam, mire az említett másodpercek töredéke alatt a szobámba termett ijedt arccal, és kérdő tekintettel. Mivel az ajtót becsukta maga után, azonnal bemászott mellém, majd egy hosszadalmas, lágy csókkal köszöntött.

-Igen, hercegnő?

Mutatóujjammal a cikkre mutattam a laptopomon. Niall szemei oda vissza jártak, ahogy olvasott a sorok között, majd idegesen összeszorította a tenyerét. Nyugtatóan rásimítottam, majd aggódóan fürkésztem tekintetemmel.

-Ezt nem hiszem el…-csapott a homlokra.- A paparazzik…Teljesen el is felejtettem…Sajnálom. –nézett rám bűnbánó arccal. Elmosolyodtam, majd egy puszit nyomtam a kissé piros arcára.

-Én sajnálom.  Ha miattam utálnak meg a rajongók, akkor az az én lelkemen szárad majd. –hajtottam le a fejem.

-Héj. –emelte fel az állam. –Ilyenekre ne is gondolj, oké? Nem utálnak meg a rajongók és főleg miattad nem. Ez egyáltalán nem a te hibád és ha magadat mered okolni esküszöm este idejövök és rád mászok.

A mondata végére elmosolyodott, amit egy nevetéssel nyugtáztam.

-És ha én azt akarom, hogy gyere? –vontam fel a szemöldököm. Arcára megszeppentség ült ki, illetve egy kis rózsaszín árnyalatot vett fel és zavartan kezdte fürkészni az arcom. Kuncogtam rajta, majd hozzábújtam. Elfeküdt az ágyamon, én pedig hozzáfészkelődtem a fejemet a mellkasán pihentettem.

-Kényelmes az ágyad. Tetszik. Lehet, hogy mégis csak benézek este. –kuncogott. Megforgattam a szemem, majd játékosan hasba ütöttem.

-De komolyan. Figyelj, most mit fogunk csinálni?

-Elmondjuk. –sóhajtott.- Előbb utóbb túl kellett volna esni rajta, így még jobban megfeszülnek majd  kedélyek. Vagy…vagy te nem akarod? Nem…érzed úgy, hogy ezt be kellene jelenteni ? –halkult el a mondata végére.

-Jaj, Niall! Ilyenekre ne is gondolj! Én…szeretlek. –pirultam el. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a torkát, majd belepuszilt a hajamba.

-De ha nem akarod…mert ez neked túl korai…én…megértem.

-Niall…Tudod, hogy amióta találkoztunk újra beléd szerettem? Csak magamnak sem akartam beismerni… Innentől kezdve engem más nem érdekel, csak az, hogy boldog légy. Ennyi. Tedd azt, amit jónak látsz.

Felültem, majd biztatóan rámosolyogtam.

-És te azt tudod,  hogy én is ugyan így voltam vele?! –nevetett fel. –Borzalmas volt látni, hogy ott volt az a Drew gyerek, simogatott és csókolgatott…közben Harry is rád akart mászni…Én sajnálom, amit…vagyis, amiket tettem..Nem akartam. Nem ilyen vagyok, te is tudod.

Szemeibe néztem, amik szomorúsággal megtöltve csillogtak. Fejét lehajtotta, majd szégyenteljesen ropogtatta ujjait. Láttam rajta, hogy megbánta, és tudom, hogy ő nem ilyen. Mindig is tudtam, de még is mérges voltam rá.. Nem lenne képes egy lány szívével sem játszani valójában! De a tudat, hogy ezt mind miattam csinálta, lelkiismeret furdalást keltett bennem, de egyben teljesen meghatódtam, amiért ennyire fontos voltam neki akkor is. Hirtelen karjai közé bújtam. Ölelésem azonnal viszonozta, fejét a nyakamba fúrta, kezeivel pedig fel-le simított a hátamon.

-Ugye tudod, hogy sosem lennék képes rá, hogy megbántsalak?-suttogta. Bólintottam egyet, majd lehunytam a szemeimet. Még mindig nem bírtam elhinni, hogy tényleg ilyen kedves és érzelmes barátom van valójában, akit egy vicces, idióta, komolytalan fiúként ismertem. Most, hogy rájöttem milyen is ő valójában, a szeretetem iránta még jobban fokozódott.

Percekig elmerültünk egymás ölelésében, végül pedig egy érzéki csókot váltottunk. A pillangók a gyomromban eszeveszettül repkedtek, szint úgy, mint minden csókjánál. Olyan hatással van rám, amit magam sem értek. Hiányolom az érintését minden percben, legszívesebben minden nap minden másodpercében csókolnám, piszkos szőke hajtincsibe túrnék és hallgatnám a lágy hangját. Igen, nem tagadás, szerelmes vagyok! Szerelmes vagyok a gyermekkori legjobb barátomba..

6. Díjam.:))♥

Nagyon szépen köszönöm a díjat Nikol-nak :)))♥♥


11 dolog rólam:
1. Imádom a 1D-t ♥
2. Érzelmes típus vagyok, szeretek sírni a filmeken.
3. Könnyen szerelembe esek, és nehezen felejtek...
4. Nem rég jöttem haza Londonból, és MINÉL ELŐBB VISSZA AKAROK MENNI!! *-*
5. Az angol magazinban, amit vettem benne volt egy kész 1D photoshoot poszterkollekció.:D
6. Imádom a tengert*-*
7. Jelenleg beteg vagyok.:/
8. Imádok gitározni♥
9. Minden álmom, hogy találkozzak a 1D-vel, vagy egy koncertre eljussak.:)
10. Szerintem aki most meghallgatta a BSE-t, az nem igazi directioner. Gondoljatok csak bele, hogy a fiúknak milyen szarul eshetett ez az egész. Rengeteget dolgoztak rajta, erre valaki kiszivárogtatta, és rengetegen megnézték. Ez olyan, mintha dolgoznál egy hónapot a pénzedért, de nem kapnád meg, mert elköltötték helyetted. Neked hogy esne?! Legalább nekünk, directionereknek kéne, hogy annyi legyen bennünk, hogy kivárjuk még azt az 5 kicseszett napot, és csak akkor hallgatjuk meg!!! (ne haragudjatok, de ideges vagyok. És ez csak saját vélemény...)
11.

11 kérdés megválaszolása:

1. Kedvenc 1D számod? Van.:) AZ összes!!!:)
2. Milyen telód van? Samsung Galaxy Ace.
3. Gépet vagy laptopot használsz? Laptop.:)
4. Felnőtt korodban hol szeretnél élni? LONDON ♥
5. Voltál már tényleg szerelmes? Igen... nem is egyszer....
6. Mi a véleményed Demi Lovatoról? Szerintem nagyon tehetséges, imádom a számait, és igazán példamutató egyéniség, nem utolsó sorban gyönyörű! Összeillene Niallel.:) Ja, és imádtam a CampRock-ban is már :D:D
 7. És Selena Gomezről? Ugyan azt, mint Demiről.:)
8. Milyen nyelvet tanulsz? angol:)
9. Kik segítenek téged az írásban? Egyedül írok.:)
10. Mennyi időt töltesz a facebookon? húú.sokat xdd
11. Hány díjad volt eddig? 5.:)

#42 - Together

Sziasztok!:)
Hát itt a következő rész, remélem tetszeni fog.;DD *kíváncsi fej* De nem akarok semmit előre elárulni :D
Mostanában nem érkezik annyi komment, de ezt betudom annak, hogy sokan nem vagytok otthon.:) De az egy szem "nem tetszik" pipa kissé letört. Akkor ezek szerint a történettel van baj? :/ Na nem baj. Sosem tud az ember olyat írni, ami mindenkinek tetszhet.:))) Ezért vagyunk emberek, különbözik az ízlésvilágunk.:)
sok puszi, jó olvasást! xxx smile-girl.:)))

*pár nap múlva*

Holnap indulunk haza. Az utóbbi pár nap már kicsit energia teljesebben telt. Denise-szel sokszor elmentünk sétálni,illetve bowlingozni meg minden felé, hogy ne unatkozzunk. Niall főként otthon punnyadt és tömte a fejét szokásosan. Egyre jobban zavar hogy szinte semmit nem beszélünk. Megértem,hogy megbántottam, de nem gondoltam volna hogy ennyire eltávolodunk egymástól emiatt.

Éppen a fürdő felé haladtam, miközben meghallottam Greg hangját Niall szobájából. Nem szokásom hallgatózni, de megcsapta a fülem egy mondat.

-Ne legyél már hülye, öcsi. Bunkó vagy vele! Ha szereted nem a bunkósággal kell kimutatni, hanem a kedvességgel. Mert így a büdös életbe sohasem fog veled összejönni… Látom rajta, hogy zavarja amit csinálsz vele.

-Greg te ezt nem érted! Te mit szólnál hozzá, ha például nem járnál Deniseszel, és megcsókolna, nem is egyszer, aztán részegen is neked esne, utána meg bejelentené, hogy csak a barátod akar maradni?! Talán jó pofizzak vele? Nem! Így sokkal könnyebb ha inkább utál, mert nem bírnám elviselni, ha ölelne és puszilgatna holott nem lehet az enyém, érted?

-Nehéz helyzet vagy Niall… De ez sem megoldás, hogy megutáltatod magad vele. Elmondtad már neki egyáltalán, hogy mit érzel?

-Dehogy mondtam… -sóhajtott. –És nem is fogom. Ez így jó…Pár hónap és vége a turnénak. Ennyi…Utána pedig majd elkerülöm messziről.

Nem akartam elhinni amit hallottam. Niall szeret engem?! Azért bunkó mert fáj neki? Megpróbáltam a hallottakat kiverni a fejemből, majd sietve indultam a fürdőbe. Hosszasan gondolkodtam a víz alatt. A bőröm már összeráncosodott a sok ázástól, így kénytelen voltam kiszállni. Magamra kaptam a lenge pizsamám, majd sietve a szobámba mentem. Idegesen a hajamba túrtam, úgy terültem el  az ágyamon. Erőszakosan hunytam le a szemeimet, de nem ment. Niall és Greg szavai visszhangoztak a fejembe, ezzel az őrületbe kergetve engem. Felálltam az ágyamból, majd lassan kifelé vettem a lépteimet. Beszélni akartam Niallel mindenáron. Megszeppenve álltam meg az ajtóküszöbön, ahogy láttam, hogy éppen a fürdőből jött ki. Egy bokszer volt rajta, kezében vitte a ruháit. Kérdően nézet rám. Vettem egy nagy levegőt és megindultam felé. Egy helyben állt, várta mit is akarok tőle. Fél méterre tőle megálltam. Arcomba pír szökött, ahogy végignéztem kidolgozott felsőtestén. A szívem olyan hevesen dobogott, hogy majdnem kiesett a helyéről, pontosan tudtam mit akarok, és már nem bírtam tovább. Nem bírtam, hogy ne beszéljek vele, ne érinthessem meg, ne csókoljam meg, mert én… szeretem. Hirtelen felindulásból a falnak nyomtam. Kezeiből kiestek a ruhái, de még mielőtt megszólalhatott volna ajkaimat az övére nyomtam. Olyan szenvedéllyel csókoltam meg, mint még sohasem. Kezeit a csípőmre rakta, én pedig a zuhanyzástól nedves hajába túrtam. Kérdés nélkül azonnal visszacsókolt. Nyelve vadul kergetőzött az enyémmel, testünk között egy milliméter sem tátongott, kiéhezve faltuk egymás ajkait. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak vége legyen. Éreztem, hogy ez a helyes megoldás. Már nem bírtam tovább nélküle, szükségem volt rá. Ezt már meg kellett volna tennem hetekkel korábban is, de féltem. Féltem magamnak is bevallani, hogy mit érzek. Féltem, hogy tönkreteheti a szerelem a barátságunkat. Féltem, hogy Niall talán nem szeret viszont. De akkor minden kételyem megszűnt. Csak én és ő voltunk a fellegekben. Semmi nem tudta volna megzavarni azt a pillanatot. Annyit szenvedtem miatta, és ő is annyit szenvedett miattam. Mindezt miért? Az én hülyeségem miatt. De ezt már nem ronthatja el semmi és senki. Nem fogom engedni, hogy elveszítsem. Zihálva, levegőhiányban váltunk el egymástól. Kék szemei most csodálatosabban csillogtak, mint valaha. Arcán egy levakarhatatlan mosoly ült.

-Szeretlek. –csókoltam meg ismét. –Ne haragudj, hülye voltam, soha többé nem akarlak elveszíteni, mert szeretlek. –öleltem szorosan magamhoz. Állát a fejemre támasztotta és egy csókot lehet a fejem búbjára.

-Én is szeretlek. Ne tudd meg mióta várok erre a pillanatra, mióta várok rád.

-Sajnálom. –mondtam elhaló hangon. Válasz helyett felemelte az állam, majd újra egy lágy csókolt lehelt ajkaimra.

-Akkor…Leszel a barátnőm? –kérdezte félénken, miután elváltunk. Arcomra egy óriási mosoly terült, majd heves bólogatásba kezdtem.

-Semmi sem tenne boldogabbá. –kuncogtam, majd újra ’rávetettem’ magam.

Csak álltunk, ketten, egymást falva telhetetlenül. Egyikünk sem akart elválni a másiktól, csak érezni akartuk egymás közelségét. Nem volt szükség szavakra, nélkülük is tudtuk mit érez a másik. Niall óvatosan az ujjaimba csatolta az övéit, majd a szobájába kezdett húzni. A ruháit amiket idő közben felszedett a földről eldobta a sarokba, majd befeküdt az ágyába és intett, hogy száljak be mellé. Mosolyogva bújtam hozzá, ő pedig védelmezően átkarolt.

-Valaki csípjen meg, hogy nem álmodok. –nevetett fel, majd csipkedni kezdte magát. -Édes istenem! Ez tényleg nem álom. Tényleg itt vagy velem. –suttogta, majd még szorosabban magához húzott. –Soha többé nem engedlek el, érted? Soha! –nézett mélyen a szemembe, majd hosszadalmasan megpuszilta a szám, amit cselesen egy csókká alakítottam át. A további időben nem beszéltünk, csak élveztük a pillanatot. Niall illata és ölelése mellett másodpercek töredéke alatt álom jött a szememre.

*

Reggel arra keltem, hogy valami csikizi a nyakamat. Niall egész testével a hátamnak feszült, kezével a hasamat ölelte, feje pedig a nyakamnál pihent, így hintette be apró puszikkal az érzékeny bőrömet.

-Jó reggelt, szépség. –suttogta a nyakamba, majd egy kissé a bőrömbe harapott, amire felnevettem.

-Jó reggelt. –mondtam kuncogva, majd futólagosan egy szájra puszit nyomtam csábító ajkaira. Gyönyörű, kék szemei alatt pár karika ékeskedett, de a mosolyát nem lehetett letörölni az arcáról.

-Ennél szebb nem is lehetne. Őszintén szólva először nem mertem kinyitni a szememet, mert féltem, hogy nem talállak itt mellettem. De az illatodból megéreztem, hogy nem csak álmodtam.

Egy kis pír szökött az arcomra, amint végig le sem vette a szemét rólam. Az egyik hajtincsemmel kezdett játszani, az ujjára csavargatta, majd elengedte.

-Nem aludtál az éjjel?

-Jobb dolgom volt: egy agyalt néztem miközben alszik. –mosolygott. Szégyenlősen elvettem róla a pillantásom és magam elé néztem. De aztán eszembe jutott, hogy félmeztelenül van, és ez a gondolat még jobban felforrósította a arcom.

-Cuki vagy amikor elpirulsz. -simította meg az arcom kuncogva, mire vállba boxoltam. Ebben a pillanatban Greg rontott be a szobába.

-Niall ébresz…tő?! Wow. Hát ti? –méregetett minket felhúzott szemöldökkel, majd lehuppant az ágy végébe. –Jézusom, Niall, mond, hogy van rajtad alsó a takaró alatt.

Niall fejbe dobta egy párnával, amin Greg jól szórakozott. Mindkettőnk arca teljesen vörösben úszott. Kissé eltávolodtam Niall szorításából, de nem tudtam messzire menni, mert Niall ágy egyszemélyes, a végén pedig már leestem volna.

-Na azt hiszem ti tartoztok valamiféle magyarázattal. –simogatta Greg a nemlétező bajuszát. Óvatosan Niallre pillantottam, majd bólintottam egyet, hogy elmondhatja.

-Hát…Ő…Mi most együtt vagyunk. –lökte ki végül Niall.

-Hát azt látom. –nevetett fel Greg. –Na végre öcsi felszedtél valami normális csajt. –veregette meg öccse vállát Greg.

-Annak a valakinek van neve is… -szóltam közbe, tettetett sértődöttséggel a hangomban.

-Ó, ne haragudj „valami normális csaj”, azaz An.

-Elnézve. –mosolyodtam el.

-De ugye azért vigyáztatok, hogy ne legyen előbb gyereketek, mint nekünk? –nevetett fel Greg. Itt volt az ideje, hogy én vágjam fejbe egy párnával. –Naaa. Hát komolyan mondom, ma nagyon fejbedobós napotokban vagytok. –rázta rosszallóan a fejét. –Na inkább kimegyek és hagylak titeket ’élni’. Puszi, tubicáim.

Miután Greg szó szerint kiszállingózott a szobából, Niallel egyszerre nevettünk fel.

-Ilyen idióta bátyám is csak nekem lehet.-temette az arcát a tenyerébe. Kimásztam az ágyból, majd nyújtóztam egyet.

-Tudod mi a legjobb? Hogy most már lelkiismeret furdalás nélkül bámulhatom a feneked. –vigyorgott kajánul, mire megforgattam a szemem.

-Áhá. Szóval te eddig is azt nézted, mi? –tettem keresztbe a kezem a mellkasom előtt és felhúztam a szemöldököm. Niall csak megvonta a vállát, majd ő is kimászott az ágyból. Végigsimított a karomon, majd szemeit lehunyta és közel hajolt hozzám, de megragadva az alkalmat gyorsan kitértem előle és elfutottam. Nevetve rohantam le a lépcsőn, de Niall nevetéséből hallottam, hogy mindjárt utolér. Mit sem törődve a kérdő tekintetekkel, a lenge pizsamámban és mezítláb kirohantam az ajtón. Hátra néztem, Niall szorosan a nyomomban volt. Az aszfalt forrósága kezdte égetni a talpamat, így áttértem a fűre. Végül két kéz elkapta a derekam, ezzel megállítva a rohanásomat. Niall alakja felém tornyosult. Utáltam, amiért ilyen alacsony vagyok. Niall sem túl termetes, de az én magasságomhoz képest óriásinak tűnik. Fejét oldalra biccentve várta a „miért futottál el a csókom elől?!” című történet magyarázatát. Lebiggyesztettem az alsó ajkam és bevetettem a kiskutya nézésem, de Niall ugyan olyan érzelemmentes arccal meredt rám mint előbb. Lábujjhegyre pipiskedtem, majd egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Hirtelen csikizni kezdett, én pedig sikongatva próbáltam kibújni a fogása alól.

-Niall! Hagyd abba! –kiabáltam rá, miközben a könnyeimet törölgettem az egyik kezemmel. Ajkait hirtelen az enyémekre nyomta. Automatikusan a nyakába akasztottam kezeimet, ő pedig kezeit a derekamra csúsztatta. Játékosan nem engedtem bejutást a nyelvének, amit türelmetlenül próbált megszerezni. Kuncogtam, ahogy kezével kicsit az oldalamba bökött, ezzel is inspirálva engem. Végül beadtam a derekam. Elégedetten vigyorgott, majd ráharapott a nyelvemre.

-Héj. –szakítottam meg nevetve a csókot.

-Ezt azért kaptad amiért megvárakoztattál.

Duzzogva elfordultam tőle, majd rá sem nézve elindultam vissza a házhoz. Idő közben Niall mellém ért, kezeinket pedig összekulcsolta, úgy léptünk be a házba. Minden szem ránk szegeződött.Az arcom ismét elpirult, nem is tudom hányadszorra ez alatt a nap alatt, ahogy Niall hirtelen megcsókolt mindenki előtt. Greg, Denise és Maura vigyorgott mint a tejbe tök, Bobby arcán pedig egy kisebb fajta mosoly ült ki.

-Hát, szóval, mi együtt vagyunk. –jelentette ki Niall boldogság teli hangon. Maura azonnal odaszaladt hozzánk, majd szétpuszilgatott minket. Denise is szorosan megölelt, Bobby pedig kezet fogott Niallel. Maura arcán a nap további részén végig ott ült a levakarhatatlan mosoly, és vagy százszor emlegette, hogy „az én kicsi fiamnak is van végre egy rendes barátnője”. Felszaladtam a szobámba, majd a bőröndömbe kezdtem szórni a ruháimat, ugyan is egy óra múlva indulunk a reptérre.

 

.-----------------

húú.:D hát itt van a várva várt rész, Niall és Anne (összemixelve Nanne :D )végre egy párt alkotnak.:))))x

#41 - Újra találkozás

SziasztoK!:)

Ahogy tegnap ígértem, itt van az új rész! :)x Nem akarok semmit előre elárulni, de kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni.... :D:D:D

jó olvasást, remélem jól telik a szünetetek, drága olvasók! :)x

 xoxo smile-girl.:))

Minél inkább közeledett a nyolc óra, annál inkább izgatott voltam. Mivel nem tudtam hova megyünk, ezért egy egybe ruhát vettem fel néhány kiegészítővel. A hajamba tűztem a ruha színéhez való rózsás csatot, felvettem a sarum, majd egy kis sminkelés után késznek nyilvánítottam magam. Leszáguldottam a lépcsőn. Vagyis leszáguldottam volna, ha nem esek el az utolsó lépcsőfokra szórt csokis kekszen. A padlón nagy csattanással értem földet, majd három különböző röhögés csapta meg a fülemet. Felültem, majd belőlem is kitört a nevetés. Ennyire szerencsétlen komolyan nem lehetek.

-Niall. Ne röhögj, ez is a te hibád, ha nem futsz el azokkal a hülye sütikkel. –ráncoltam össze a szemöldököm, majd a térdem fájlaltam.

-Héj ! Greg miatt volt az egész! Ha nem veszi el a tálat akkor nem esnek ki a kekszek. –tárta szét a karját kifejezve ártatlanságát. Miután sikeresen felálltam, megigazítottam magamon a ruhámat,majd odasétáltam a többiekhez.

-Wow! Azt hiszem említettem, hogy itt sok a szingli pasi. Szerintem vigyázz, mert a végén még valaki elrabol. –nevetett Greg. –Csinos vagy.

-Köszi. –pukedliztem illedelmesen, amit egy kuncogással fogadott. Niall is felállt, jelezvén, hogy indulunk.

-Majd jövünk. Sziasztok. –köszönt el Niall, és indult is az ajtóhoz.

-Csak okosan! Nem ám holt részegen, nyolc csajjal jössz haza, öcsi. –poénkodott vele Greg, mire Niall csak megforgatta a szemét.

-Legyen tíz csaj. –kacsintott. Greg és Denise felnevetett.

-Sziasztok. –integettem nekik, majd kiléptünk az ajtón. Niall magabiztosan indult meg az egyik irányba, én pedig követtem. A szívem egyre hevesebben vert, minél tovább menünk. Már nagyon vártam, hogy újra láthassam őket.

-Izgulsz? -kérdezte hirtelen Niall megtörve a csendet.

-Nagyon. –mosolyodtam el. –Tudnak róla, hogy jövök?

-Nem. Meglepetésnek szántam.

-Okés. És amúgy hova megyünk?

-Kocsmába.

Tessék? Komolyan egy kocsmába megyünk? Hát, oké, nekem jó. Bár az utóbbi részegedésem eredménye miatt most nem szívesen innék inkább…Pár perc múlva megálltunk egy hely előtt. Bentről valami zene féleség szűrődött ki, illetve rengeteg nevetés. Főként fiataloké.

-Maradj mögöttem, és csak akkor gyere elő, ha szólok. –utasított Niall. Bólintottam egyet, majd beléptünk. Egy egész jónak tűnő hely volt. Jó pár fiatal ült bent, illetve idősebb férfiak is, de már messziről kihallatszott a legnagyobb társaság kiabálása és nevetése. A gyomrom már teljesen összeszűkült izgalmamban, szorosan Niall háta mögött lépkedtem. Odaértünk az asztalhoz, majd mindenki egy nagy sikítással és kiáltással jelezte, hogy örülnek Niallnek. Halkan felkuncogtam.

-Skacok. Hoztam valakit. Azt hiszem ismeritek.

-Na mi van Niall? Csak nem becsajoztál? –röhögött fel valaki a tömegből.

-Gyere. –suttogott nekem Niall mire kiléptem mögüle. Végignéztem a társaságon. Az iskolából minden arcot felismertem. Meglepődve vettem észre, hogy valaki mennyire megváltozott (néhány esetben igen is jó irányban). Elnevettem magam a fejeiket nézvén. Mindenki szája „o” alakot formált, majd egyszerre tört ki belőlük ismét az üvöltés. Jessica és April az asztalon átmászva siettek hozzám, majd a nyakamba vetették magukat.

-Jézusom!Jézusom!Jézusom!Jézusom! An! Én ezt nem hiszem el! Mért nem szóltál?! Jézusom, csajszi, gyönyörű vagy! –sipákolt Jess, amit csak egy nevetéssel nyugtáztam.

-Anne Alice Alley! Ugye tudod, hogy mérgesek voltunk rád, amiért nem látogattál meg minket sokszor? –szűkítette össze a szemöldökét April.- De jelen helyzetben leszarom, mert itt vagy! –ugrott ismét a nyakamba, majd a szuszt is kiölelte belőlem. Mindenkit végigöleltem illetve egy-egy puszival köszöntöttük egymást. Niall is mindenkivel lepacsizott. Leültünk az asztalhoz, majd Scott már rendelt is mindenkinek egy új kört ünneplés gyanánt.

-Na meséljetek csak. An! Ezt el sem tudom hinni. Jól nézel ki. –nézett végig rajtam Jaymi.

-Hát…Köszi. –nevettem fel.

-Na, de mesélj magadról valamit! Nem hallottunk felőled az isten tudja mióta. Tényleg Niallékkel vagy a turnén?

-Ühüm. –bólogattam hevesen.

-És mi igaz a hírekből, hogy ti együtt vagytok? –húzogatta a szemöldökét April mindent sejtően. Az arcomat elöntötte a forróság, jobbnak láttam, ha inkább az idő közben megérkezett felesem poharát bámulom.

-Semmi. –vágta rá Niall. Az arcára néztem, teljesen érzelemmentes volt. Bármennyire is ezt akartam hallani, legbelül mégis eszméletlenül fájt. Magam sem tudom miért, de a szívem olyan volt , mint ha szét akarná valaki tépni. Szerencsére ezt a témát gyorsan elkerültük. Egyszerre húztuk le a feleseinket. A tömény alkohol égette a nyelőcsövem, de jó érzés volt. Erre volt most szükségem.

*

A tervem, miszerint nem akarok sokat inni nem igazán jött be… Valamelyik fiú folyton új kört rendelt és mindenkinek meg kellett innia. Végül az este amúgy egész jól telt. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, illetve…ittunk. Elgondolkodtam, hogy régen vajon miket csináltunk? Általában együtt társasoztunk, vagy kocsikáztunk, fogócskáztunk. Olyan szép idők voltak akkor. Hiányoznak azok az idők…Illetve, ezek az emberek is hiányoztak. Az idő folyamán rengeteget beszéltem Aprillel és Jessicaval is, illetve Scott nem egyszer próbált meg rám nyomulni. Csak úgy megjegyzem, Scott nem a legrondábbak közé tartozik, ha értitek mire gondolok. A lányokkal megbeszéltem, hogy holnap elméletileg Jessicáéknál alszunk, ugyan is kell egy csajos este amikor mindenkit kibeszélünk.

Éppen az utcán énekelve sétáltunk. Az idő hajnali 3 körül lehetett, egyre nehezebben álltam a lábamon. Aprillel egymásba kapaszkodva próbáltunk meg közlekedni. Szerencsére már eljöttünk a kocsmából, így több alkohol már nem kerülhetett belém ugyan is attól félek, ha még egy pohárral ittam volna akkor semmire sem emlékeznék másnap. Lassan szétváltunk és mindenki elbotorkált hazafelé. Niallel odaértünk a házukhoz, velünk még Tommy, Jane és Jason volt, elköszöntünk tőlük, majd beestünk az ajtón. A lépcsőhöz érve megbotlottam a lábamba, majd nevetve estem össze. Niall nagyot sóhajtva próbált felállítani, de nem nagyon akartam. Azt hiszem a részegség egyre jobban ledöntött a lábamról. Kezdtem már homályosan látni, és mindent viccesnek találtam. De a legviccesebb Niall ideges feje volt, ahogy sehogy sem sikerült neki felállítani. Pár perc próbálkozás után valamilyen isteni segítséggel felállított, majd a derekamat fogva tartott, nehogy elessek. Miután beértünk a szobába, magam után becsuktam az ajtót. Niall értetlenül nézett rám. Lendületből az ajtónak löktem, majd beleharaptam a nyakába.

-An..te mi a fené..?!

Ujjaimat a szájára raktam, majd kuncogva nyaltam meg az ajkait. Egyre jobban zihálva fordította el a fejét, majd valamit motyogott magában és eltolt magától. Az ágyamhoz vezetett, megvárta amíg befekszem, majd betakart. Ez sem volt valami könnyű menet, ugyan is folyton lerúgtam magamról a takarót. Az ajtóhoz indult, de mielőtt még kiment volna utána szóltam.

-Niall..Nem jössz be mellém? –mondtam csábítóan, miközben ismét lehámoztam magamról a takarómat, és a magam melletti helyet paskoltam. Niall sóhajtott egyet.

-An. Részeg vagy. Aludj, most!

Kuncogva megráztam a fejem, de mire ismét rá pillantottam volna már eltűnt a szobából. Szomorúan hajtottam álomra a fejem, és már előre szidtam magam, amiért ezt tettem. De mentségemre legyen, részeg voltam!

*

Reggel a fejem szerencsére nem fájt olyan elviselhetetlenül, mivel annyira nem voltam tegnap részeg. Egy enyhe nyomást éreztem, de nem ez volt a legelviselhetetlenebb, hanem az, hogy tudtam,mit tettem tegnap este…És a szégyenérzetem nagyobb volt, mint a fejfájás okozta fájdalom. Kimásztam az ágyból, majd magamhoz kaptam a ruhámat és a fehérneműmet, és indultam is a fürdőbe. Út közben szerencsére senkivel nem találkozta, így hang nélkül beslisszantam a fürdőbe. Egy gyors frissítő zuhanyt vettem, majd magamra kaptam a fehér toppomat, illetve a pamut rövidnadrágomat. A sminkem lemostam, ugyan is a feketeség elfolyt a szemem alatt. A szobába visszaérve leraktam a dolgaimat, majd lassan lementem a lépcsőn. Az orrom a frissen sült csirke illata csapta be.

-Jó ’délt’ álomszuszék. –integetett Denise. Ránéztem az órára, 12:13-at mutatott. Elmosolyodtam.

-Jó reggelt.

-Na milyen volt a tegnap?

-Nagyon jó.-vigyorodtam el.-Már vártam, hogy találkozzak a többiekkel.Hiányoztak.

-Elhiszem.

-A többiek? –utaltam a hiányzó Niallre, Gregre, Bobbyra és Maurára.

-A fiúk horgászni mentek, Maura pedig vásárol.

-Értem.

Egy kissé lelkiismeret furdalásom volt, ugyan is ha horgászni mentek, akkor valószínűleg elég korán kellett kelniük, és a tegnap esti ’bonyodalmaim’ miatt Niall nem ment aludni túl korán. Ebben a pillanatban állítottak be a fiúk. Greg a kezében egy nagy halat fogott, mögötte pedig Niall jött, Bobby pedig kint pakolta el a horgászbotokat.

-Jó kapásunk volt. –ecsetelte vidáman Greg, és a konyhába vitte a halat. Denise kíváncsian szökkent utána, én pedig egyedül maradtam a helységben Niallel. Kerültem vele a szemkontaktust, nem szerettem volna egy kínos beszédbe keveredni vele. Szerencsére gyorsan eltűnt a fürdőszobába, így megkönnyebbülten fújtam egyet. A konyhába vettem utamat, ahol Greg már a halat pucolta, illetve a levágott fejével ijesztgette Deniset, aki sikongatva rohant el. Elnevettem magam, de amint ezt Greg észrevette engem kezdett üldözni a halfejjel. Ijedtemben felsikítottam, majd megfordulva rohanni kezdtem, a következő pillanatban pedig már valami puhát éreztem magam alatt. Az arcom elvörösödött, ahogy megláttam Niall fájdalmas arckifejezését.Gyorsan leszálltam róla, majd felpattantam.

-Mondtam már, hogy nehéz vagy? –sziszegte a fogai között, majd nagy nehezen ő is felállt.

-Hát…már említetted.-kuncogtam.

-Örülök neki… -morgolódott, majd a konyhába ment, mivel ő is megérezte a sült csirke illatát, ami ekkorra már keveredett a pucolt hal szaggal.

-Mikor ebédelünk?

-Amint anyu megjön, illetve apu is bejött. –válaszolt Greg és visszatért a halpucoláshoz.

-Éhes vagyok. –jelentette ki könyörgően Niall.

-Akkor az is maradsz még egy ideig .-kuncogott Denise. Niall megforgatta a szemeit, majd duzzogva elvonult a TV elé.

*

Ebédelés után mindenki a hasát fogva pihent valahol. Denise és Greg felmentek Greg szobájába, Bobby a kanapén, Maura mosogatott, Niall a szobájába, és én is visszavonultam a szobámba. A kezembe vettem a telefonom, majd tárcsáztam Perrie számát. Amint felvette szinte belevisított, és faggatni kezdett hogy mi a helyzet. Ez ment fél órán keresztül, majd felhívtam Eleanort, vele pedig 23 percet beszéltem. Előhalásztam a laptopom, a Twitteremet kezdtem lefelé görgetni illetve  Tumblrt. A telefonom pittyegni kezdett, jelezvén, hogy smst kaptam. Gyorsan megnyitottam, miután láttam hogy Apriltől jött.  „A pizsiparti holnapra halasztva, bocsi bébi. A.xx puszii <3” Na de csodás… Úgy terveztem, az ittlétem csodálatos lesz, Niallel együtt hülyéskedünk egész nap illetve egy percig sem fogok unatkozni. Ehelyett a szobában ülök kezemben a gépemmel és unatkozva döglök az internet előtt. Fogalmam sincs, mit kezdjek magammal délután… Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem futni indulok. Felvettem egy légáteresztős sport toppomat, illetve egy mini fekete futógatyát, a sportcipőmet, majd a hajamat összefogtam , a telefonomba beledugtam a fülhallgatóm, lementem és elköszöntem Mauráéktól.

Nekiindultam Mullingar utcáinak. A futás közben mindent alaposan szemügyre vettem és mosolyogva vettem észre, hogy alig változott valamit. Elfutottam a fagyizó mellett, ahova Niallel rengeteget jártunk. Aztán az iskola mellett, végül pedig a park mellett. Magam sem tudom mennyi ideig futhattam, de nem éreztem magamon a fáradtság jeleit. Velem szembe egy másik futó fiú haladt el, aki a szemeivel jól végigmért, majd kacsintott egyet. Rámosolyogtam, és észrevettem, hogy lelassít. Én is ezt tettem, majd kifújtam magam.

-Mióta futsz? –kérdezte kedvesen a fiú.

-Fúú. nem tudom. De nem érzem magam fáradtnak szóval még megyek egy kicsit. Te? –nevettem.

-Egy órája. Minden nap kijövök futni ide. Te mullingari vagy? Mert még nem láttalak.

-Igazából mullingari voltam kiskoromban, de elköltöztünk Londonba és most az egyik barátommal jöttem haza hozzájuk.

-Értem. Jaj de bunkó vagyok, be se mutatkoztam. Alex vagyok.

-An.-fogtunk kezet.

-Nincs kedved velem tartani? Legalább lenne társaságom.

-Persze, hogy van kedvem .-nevettem fel. –Egyedül úgy is unalmas egy kicsit.

Együtt indultunk tovább. Rengeteg mindent elmondott magáról, mint példul 21 éves, akkor költöztek ide amikor 15 éves volt,  versenyszerűen kosarazott de a térde miatt abba kellett hagynia, és néha még most is fáj a térde futás közben, de fitt szeretne maradni ezért fut minden nap és már szokásává vált. Az utolsó barátnője szó nélkül lelépett és itt hagyta, azóta nem beszélt vele. Én is elmondtam neki jó pár dolgot az éltemről, családomról, a One Directionről hogy honnan ismerem őket, stb. Alex nagyon jó fej srác. És nem mellesleg nem is néz ki rosszul…Észre sem vettem és ismét eltelt egy óra. Alex felajánlotta, hogy üljünk be valahova pihenésképp, ezért a fagyizóhoz mentünk, majd meghívott egy fagyira és leültünk a padokhoz. Végigbeszéltük a délutánt, amit egyáltalán nem bántam, mert így nem unatkoztam és legalább megismertem egy új embert. Sajnos 6 körül Alexnak indulnia kellett, mivel az öcsséért ment a fociedzésére. Elmondta a teljes nevét illetve a Twitteres nevét is, így majd tudjuk tartani a kapcsolatot. Megöleltük egymást, majd elment. Én is „haza” indultam.

-Megjöttem! –kiabáltam.

-Hát te aztán sokáig futottál. –csodálkozott Greg és Denise.

-Igazából nem futottam annyit. Találkoztam egy fiúval aki szintén futott és a délután további részében pedig beszélgettünk a fagyizóban.

-Wow! Én mondtam, hogy vigyázz, mert itt sok a szingli pasi. An már be is pasizott! –tapsikolt, amire mosolyogva vállon boxoltam.

-Nem pasiztam be, csak beszélgettünk.

-Jó duma. –szólt közbe a lépcsőről érkező Niall. Minden tekintet rá szegeződött. A konyhába ment majd egy szendvicset kezdett készíteni magának. Greg csak vállat vont, amolyan „ne törődj vele” stílusban. Felmentem az emeletre, majd a fürdőbe mentem. Jól esett a hideg víz a megizzadt testemnek.