#57 - Újra

 SziasztoK!:)
Meg is jöttem a következő résszel, köszönöm a visszajelzéseket, imádlak titeket! :)) Ez a rész erotikus tartalmú (!!!!!!!) viszont egyben romantikus is.:)  Remélem elnyeri a tetszéseteket! ^^
Hogy telt az első két nap? Én elszörnyedtem az órarendem láttán.:( Rengeteget kell majd tanulnom, ezért azt hiszem lehet, hogy csak hétvégenként jön mindig az új rész.:( Nagyon sajnálom !:(((
 Sok puszi, is kitartást a sulihoz! ♥
  u.i.: elnézést a sok hibáért, de hulla vagyok és nincs energiám átnézni.:(

Nevetve, boldogan sétáltunk Peterrel a parkban. Olyan jó érzés volt mindent kiadni magamból, önfeledten beszélni az unokatestvéremmel minden problémámról. Illetve elég alaposan kiveséztük az utóbbi két év dolgait.
- Hát, ezek alapján kedvem támadna beverni egyet annak a Niall gyereknek.... - fintorgott Peter. Nevetve löktem oldalba. 5 nap telt el azóta, amióta hazaértem. Minden nap felmerül a Niallel kapcsolatos téma, Peter pedig minden alkalommal kitalál valamit, amivel Niallnek rosszat tehetne. A legutóbb azt mondta, hogy kivágja a hangszálait...Hm, érdekes.
- Nehogy bunyózni merj!
- Akkor is... Ezek után te még képes vagy nem felháborodottan beszélni róla? -vonta fel a szemöldökét.
- Igazság szerint nekem is nagy hibám volt ebben az egészben. Én szakítottam vele, amint említettem. - húztam félre a szám.
- De ettől függetlenül nem kellene összefeküdnie fűvel-fával ha kidobja a csaja.
- Mi lenne, ha nem feszegetnénk tovább ezt a témát? Köszönöm.
Az út további részén Peter minden áron meg akart arról győzni, hogy Niall egy idióta, és hogy véletlenül se merjek vele beszélni. Javarészt minden egyes Niallről szóló mondata az egyik fülemen be ment, a másikon pedig ki. Nem nagyon érdekelt az oktatása...
A fülemet egy ismerős hang csapta meg.
- An !!!!!! - sikított valaki a hátam mögül, de mire megfordultam az illető már a nyakamba ugrott, ezzel a lendülettel a kemény betonon végeztünk. Fájdalmasan nyögtem fel, ahogy éreztem a gerincem roppanását. Hát, még szerencse, hogy nem tört el... Perrie vigyorgó arcával nézett rám, de eszébe sem jutott volna lemászni rólam.
- Héj. Ember a földön... megtennéd, hogy leszállnál rólam?!
- Ó, persze.
Perrie egy pillanat alatt pattant fel rólam, mit sem törődve velem, hogy még a földön vagyok fordult Peterhöz, tekintetét kérdőn váltogatta köztem és az unokatestvérem között.
- Ó, ki a fiatalember veled, An ? -vigyorgott a barátnőm mindent sejtően. Szerencsére Zaynbe szorult annyi kedvesség, hogy a kezét nyújtva húzott fel a földről.
- Köszönöm Zayn. -mosolyogtam rá hálásan. - Nos akkor bemutatom nektek a 'fiatalembert'. Peter, ők itt Zayn és Perrie, Zerrie, ő itt az UNOKATESTVÉREM Peter. - hangsúlyoztam ki az unokatestvér szót. Perrie két puszival mutatkozott be, Zayn pedig kissé ideges nézéssel méregette Petert, de végül ő is kezet fogott vele.
- Ó, An sokat mesélt ám rólatok. - vigyorgott Pete. - Ne aggódjatok, csak rosszat.
Egyszerre nevettünk fel, a drága áruló rokonomat pedig kissé oldalba böktem.
- ne is hallgassatok rá, nem tudja mit beszél ez az idióta. - néztem szűkített szemekkel az említettre.
- Perrie, nem akarlak siettetni, de anyuék várnak minket. - húzta el a száját Zayn.
- Jézusom, elfogunk késni! na ne haragudjatok drágáim, de mi most megyünk. Sziasztok!
Egy gyors öleléssel elbúcsúztunk egymástól, a híres-neves Zerrie pár pedig sietősen tovább állt.
- Wow. Őszintén mondom, nem gondoltam volna, hogy a Little Mix egyik énekese fog megölelni, megpuszilni, és fiatalembernek hívni. - tátotta el a száját Peter, mire hangosan felnevettem.
- Hát látod, ezt is megéltük.

*

-Elmentünk, majd jövünk. És ne szedjétek szét a házat! - kiabált vissza anyu legalább harmadszorra az ajtóból, mire végre meghallottuk a csukódást. Peterrel éppen a TV előtt 'döglöttünk' popcornt majszolva, valami új vígjátékot nézve, anyuék pedig valami közös ismerősükhöz jöttek. Meg kell vallanom, imádom az ilyen reggeleket. Egyedül a hatalmas házban, zenét bömböltetve, pizsamában egész nap. tegnap éjszaka Peterrel aludtam az ágyamban. Régebben is mindig így csináltuk, unokatestvérek vagyunk, ez teljesen normális dolog, úgy gondolom. Sikerült kiszednem a csirkefogóból, hogy egy Sarah nevű fekete hajú lány tetszik neki, de nem meri megszólítani, mert a lány az iskola egyik leismertebb személye, és úgy érzi nincs nála esélye. Hát, ha már tegnap egész nap az én éltemet tárgyaltuk ki, itt volt az idő, hogy én adjak neki tanácsot.
Az idő 13.24 körül járt. Hát igen... Körülbelül egy órája keltünk. Az este csupán hajnali 4-ig beszélgettünk, mire végül sikerült elaludnunk. Rájöttem, hogy egy igazi áldás, ha az embernek van majdnem vele egykorú fiú rokona: mindenben tud tanácsot adni, megtudja mondani ő hogy érezne az adott fiú szerepében. Hasznos dolgok ezek a rokoni szálak...
Furcsa belegondolni, hogy mennyi rokonom van, akik mind Írországban laknak... Azt hiszem,ideje lesz felvennem velük a kapcsolatot. Ott van például Jonathan, a nagybátyám, és a két éves ikrei Zoe és Lucy. Illetve Adriana, Paul, Kimberly, Ashton, Louise, Lotty, stb.... Hogy nekem mennyi rokonom van!
- Min agyalsz hercegnő? -vágódott ismét le mellém Peter, kezében a most hozott kólás dobozával.
- Azon, hogy milyen sok rokonom van, akikkel alig tartom a kapcsolatot.
- Hm. Meglehetősen sok, igen. Jut eszembe, nem akarsz elvinni valamilyen jó szórakozóhelyre? Nem is ismerem az itteni bulihelyeket. Gondolom, te nagy szakértő vagy. - vigyorodott el. Viszonoztam gesztusát, és hevesen bólogattam.
- Amikor csak akarod! Imádni fogod az itteni bulikat. Garantálom, hogy nem jössz haza józanon.
Felnevettünk kijelentésemen, majd meghallottam fentről, hogy csörög a telefonom. Mint akit puskából lőttek ki ugrottam fel, és kezdtem rohanni az emelet felé.

Niall szemszöge

Nagy levegőt vettem, próbáltam rávenni magam, hogy becsöngessek. Nyilvánvalóan mindent elmesélt a szüleinek, akik pólómnál fogva fognak elráncigálni a kukáig, és jól beletömködnek, hogy a szemétbe való vagyok, mert magam is egy nagy szemét vagyok. Meglehet... De jóvá kell tennem! Nem tudom elmondani, mennyire hiányzik. A szimpla jelenléte, a fűtött érintései, édes csókjai, hosszú ölelései. Bőrének illata, haja selymessége. Telt ajkai, ahogy a puha bőrömet kényeztetik a nyakamon, az arcomon, a fülem mögötti érzékeny területen, vagy vállamon. Hiányzik, és tudom, hogy minden az én hibám, azt is megértem, ha látni sem akar, de nem fogom feladni. Régen sem adtam fel, és sikerült. Az enyémnek tudhattam, ha csak egy kicsi időre is. Most sem fogom feladni, ha kell, itt fogok éjszakázni sátorban! Na jó... ezt én sem gondoltam komolyan. De azt viszont igen, hogy nem adom fel semmi árán sem !
Egy nagy levegővétel után megnyomtam a csengőt. A szívem hevesen zakatolt, próbáltam magam nyugtatni, de nem sikerült. Izzadtam mindenhol, ajkaimat rágcsáltam. Az ajtó kinyílt.
Először nem hittem a szememnek. Azt hittem az elmém szórakozik velem, de nem. Tényleg egy borzalmasan magas, igen jóképű fiú állt előttem. Ha ő An új barátja, azt hiszem esélyem sincs....
Az egész felsőteste szabadon látható volt, derekán hanyagul lógott a nadrágja. Ó, az isten szerelmére, ezek biztosan együtt töltötték az éjszakát !
- Segíthetek? - szólalt meg kissé mogorván, összeszűkített szemekkel.
- Ant keresem.
- An! - kiabált fel a fiú a szerelmemnek. Nyilvánvalóan az emeleten van. Ó, bárcsak én is ott lehetnék vele, egymást ölelve feküdnénk el az ágyán.
- Megkérdezhetem te ki vagy? És mit akarsz tőle?
- Niall Horan vagyok. - nyújtottam a kezem felé. - és egy rohadt nagy idiótaként viselkedtem, és szeretnék beszélni vele, és bocsánatot kérni.
A srác szemei legalább két méteresre nyúltak.
- Niall? Jézusom, emlékszel még rám? Peter vagyok. An unokatestvére.
Az emlékek szempillantás alatt kúsztak be az elmémbe. Régen az együtt töltött játszós délutánok, a sok focizás, hülyéskedés. Ó, mennyi ideje volt már az...
- Peter? - vigyorodtam el. - Ezer éve nem láttalak. - öleltem magamhoz. A szívemről hatalmas kő esett le, ahogy megvilágosult, ő nem An barátja.
- Én is örülök, meg minden. De ugye tudod, hogy legszívesebben most akkorát bevágnék neked, hogy nem tudnál egy hónapig színpadra állni. -váltott komorrá a hangszíne. A mosoly hamar lefagyott az arcomról.
- Ezek szerint tudsz róla. -sóhajtottam.
- Mindent tudok. És hidd el, nem könnyű dolog végighallgatni egy lány siránkozását egész este ! - forgatta meg a szemét, majd halványan elmosolyodott. De, igen is tudom... Ő az én barátnőm volt, végighallgattam, ahogy a menstruációját vitatta meg velem, és panaszkodott mennyire utál lány lenni. Mindig jót mosolyogtam rajta, és egy-egy ellopott csókkal próbáltam meg lenyugtatni kedvesem.
- Én nagyon sajnálom, amit tettem. Ezért szeretnék vele be...
A szó is belém ragadt, ahogy megláttam Őt felénk közeledni. Testét nem takarta más, csak egy francia bugyi, illetve egy bő póló. Ó, istenem, még egyszer biztosan tönkretesz a tökéletességével ! Szememmel gyorsan végigmértem hibátlan alakját, majd hirtelen megállt Peter mellett, ajkai "o" alakot formáztak, fintorogva állt be Peter mellé.
- Te mit keresel itt?
- Inkább...kit. - mosolyodtam el halványan. - Beszélhetnénk?
- Nem.
Olyan érzelemmentesen, és könnyedén ejtette ki ezt az egy szót... A szívem egyre hevesebben vert, fájt, hogy ilyen nemtörődöm stílusban beszélt hozzám.
- Kérlek. Csak 5 percet adj. Semmi többet nem kérek.
Tekintetemmel az övét kerestem, amit nagy nehezen sikerült is megtalálnom. Eddig a földre szegezett csodás íriszeit a enyémekbe fúrta, szemeiből kiolvashatóvá vált a gondolkodása. Nem tudta, mit mondjon. Pár másodpercig szótlanul álltunk egymást kémlelve, míg végül megtörte a csöndet.
- 5 perc. Semmi több. És utána többet nem keresel. - emelte fel mutatóujját. Arcomra egy hatalmas vigyor ült. Éljen ! Akkor még nincs minden veszve. Azt hiszem, ez egy jó jel, hogy már beengedett a lakásukba. Figyelmem nem tudta elkerülni Peter összeszűkített szeme, amivel Anre nézett. An egy biztató pillantást küldött felé, majd rám se nézve mutatott az emelet felé. Értettem. Gyorsan szedtem a lépcsőfokokat,  a szívem majd' kiugrott a helyéről. Éreztem, amint az adrenalin szintem az egekbe szökik, rettentően izgultam. Nyilvánvalóan az arcom egy paradicsoméra hasonlíthatott, de nem zavart. Láthattam őt. Beszélhettem hozzá.
Kissé zavartan fordultam felé, ahogy becsukta ajtaját.
- Mérem az időd. 5 perc. -biccentett a falon lévő falióra irányába. Ismét vettem egy nagy levegőt, majd nekikezdtem.

An szemszöge

- An, figyelj. Tudom, hogy egy eszméletlen nagy idióta voltam. Tudom, hogy olyat követtem el, amire nincs bocsánat, és hidd el, rettenetesen megbántam mindent! A féltékenykedésemet, Alicet, a viselkedésemet, minden. Tudom, hogy nagy valószínűséggel a monológom után kivágsz a házból, és meg is tudom érteni, miért. Csak borzalmasan kiborultam... Nem tudod elhinni milyen érzés volt elvesztenem téged. Borzalmas! Te vagy a mindenem... nyilvánvalóan hülyén hangzik, de nélküled üresnek érzem magam.Soha életemben nem szerettem még senkit ennyire, mint ahogy téged, és ezt tudnod kell! Őszintén bevallom, nem kellett volna idejönnöm, mert felesleges minden. Nem érdemellek meg téged. De ennek ellenére nem tudtam kontrollálni magam. Látnom kellett téged. Hallani a hangodat. Önző vagyok, An. Csak magam mellett akarlak tudni, minden más hímneműtől távol. Azt szeretném, ha csak én csókolhatnálak meg, én adhatnék apró csókokat a hasadra, és a válladra, mert azt annyira szereted. Csak én érhessek hozzá selymes hajadhoz, puha bőrödhöz. Csak én érezhessem isteni illatod. Csak én bókoljak neked, csak tőlem fogadnál el virágokat, ajándékokat. Csak én érezhessem szíved heves verését, amikor fél méternél közelebb kerülök hozzád, vagy csak miattam pirulj el. Mindent, ami veled kapcsolatos magaménak szeretném tudni. Nem bírnám elviselni, ha bármilyen más fiú nézne rád úgy. Szerelmes vagyok beléd, az isten szerelmére ! Egy idióta, szerelmes fiú vagyok, aki nem tudja véka alá rejteni az érzelmeit, és nem is akarja. Ha kell egész Londont kiplakátoltatom a te neveddel, az első közös képünkkel. Emlékszel, milyen nehezen jutottunk el a járásig? És milyen könnyen szakítottunk? Azt szeretném, ha a múlttal nem foglalkoznánk, legalábbis a rossz részével nem, és tiszta lappal kezdenénk. Csak te és én. Az összes időmet rád szentelem, ha kell. Megígérem, képes leszek kordában tartani a féltékenységemet, bármennyire is nehéz lesz, megpróbálom érted, An. Megígérem, nem erőltetek semmit, ha nem akarod, tiszteletben tartom a kéréseidet. Csak... bocsáss meg nekem. Megértem, ha ezek után nem akarsz többé látni, vagy ha kidobsz, tedd csak. Én is ezt tenném a helyedben. Csak... ennyit akartam.
Komótos léptekkel, lassan indult meg az ajtóm felé. Csak álltam a szoba közepén, mint egy darab lecövekelt fa, agyamban a szavai forogtak. Éreztem, amint az elmém majd' szétrobban, nem tudtam feldolgozni, amiket mondott. Soha életemben nem mondott nekem senki ilyet. Ha régebben utáltam is Niallt, abban a pillanatban semmi sem tudott érdekelni. Szeretem! Igen, ez biztos! Szeretem, szeretem, szeretem!!
- Niall!
Neve hallatára felkapta fejét, mozdulatában egy pillanatra megállt, kezét levette a kilincsről. Mire felém fordult, ideje sem volt reagálni, rohanva termettem azonnal a nyakában, ajkaimat hevesen az övéire nyomván. Olyan lendülettel rohantam neki, hogy háta az ajtónak csapódott, fájdalmát egy nyögéssel adta tudtomra.
Lábaimat dereka köré fontam, olyan erősen szorítottam magamhoz, ahogy csak tudtam. Pillanatok alatt átvette az irányítást ajkaim felett, nyelve azonnal összhangba került az enyémmel. Olyan hevesen, szenvedélyesen csókolt, mintha ezer éve nem tette volna senkivel.
Hiányzott. Az ölelése, az illata, mámorító csókja. Igen, hiszek benne, hogy a kapcsolatunk van olyan erős, hogy képesek leszünk elfelejteni ezt a borús időszakot. Minden ember követ el hibákat. Ki nem? Én is elkövettem, rengeteget, Niall is. Emberek vagyunk, akik nm tökéletesek. Mindenki megérdemel még egy esélyt, úgy vélem.
Ez alatt az elmúlt pár nap alatt rengeteget gondolkodtam rajta, mi is lenne a helyes megoldás. Felmerült bennem, hogy vissza se megyek a srácokkal a turné maradék részére. Nem akartam Niallt látni. Most már bevallhatom, hogy azért, mert akkor is szerettem. Minden egyes félrelépése, és hibája ellen ugyan úgy szerettem, csak a pillanatnyi harag beszél belőlem mindig is. Furcsa dolog ez a szerelem, nem? Olyan dolgokat tudunk , amiket eddig nem. Nem gondoltam volna, hogy ilyen borzalmas érzés valakit hiányolni, hogy képes vagyok sírni több órán át megállás nélkül, és még sorolhatnám. Azt hiszem, kellett nekünk ez a kis szünet. Most már beláthatjuk, nem tudunk élni a másik nélkül, és úgy érzem, ez csak erősített a kapcsolatunkon, javulni fogunk mindketten, alkalmazkodni a másikhoz. Érzem, hogy egy tökéletes időszak áll előttünk, ki tudja, talán örökre.
Kezeit lassan csúsztatta a fenekemre, hogy megtartson. Tudom, máshogy nem tudott volna megvédeni a leeséstől, de nem is zavart. Az övé vagyok, teljes mértékben. Bármi is lesz a jövőben, tudom, hogy helyesen fogok dönteni, mikor mielőtt arra kerül a sor, igent mondok neki.
Éreztem, amint Niall megindul velem, a következő pillanatban a hátam alatt valami puhát éreztem: az ágyam. Niall óvatosan feküdt fölém, kezeit a fejem mellett tartotta,kiéhezve, mohón
kapott újra és újra ajkaim után.
-Ez. Annyira. Hiányzott. Már.-motyogta a csókok közepette, minek következtében belemosolyodtam a csókunkba. Óvatosan szőke tincsei közé túrtam, majd kissé meghúztam azokat. Egy halk nyögés tört elő torkából. Kezeimmel idegesen keresgéltem pólójának alját, meg akartam szabadítani tőle. Pillanatok alatt le is került róla a ruhadarab. Kezeimet hátára vezettem, körmeim hegyét lágyan húztam végig rajta. Az egész teste megremegett, kezein láthatóvá vált a libabőr. Éreztem, amint bő pólóm alja megemelkedik, teret adva lüktető bőrömnek. Pillanatok alatt az én felsőm is csatlakozott Nialléhez. Niall egy pillanatra megszakította csókunkat, ajkát harapva nézett végig a csak fehérnemű által takart testemen. Akaratlanul is elmosolyodtam kipirult arcán. Nem zavartatva magam most én tapadtam ajkaira. Fordítva helyzetünkön derekára ültem, lehajolva hozzá csókoltam meg újra és újra. A lepedőt markolva tűrte, ahogy megharaptam hol alsó ajkát, hol felsőt, vagy éppen nyelvét. Azt szerettem volna, ha jól érzi magát. Nincs semmilyen tapasztalatom ilyen téren, csak azt tudtam, hogy hallani akarom újra torkából előtörő férfias hangjait.
Fejét oldalra fordítva adott szabad utat számnak. Apró csókokkal hintettem be puha bőrét, tudom, hogy mennyire szereti. Ajkait, szemeit összeszorítva tűrte "kínzását".  Szemei hirtelen pattantak ki, ahogy kissé belekaptam fogaimmal. Innentől kezdve már nem bírta türtőztetni magát. Kéjes sóhajai, férfias morgásai másodpercenként hagyták el ajkait. Ahogy mellkasán húztam keresztül körmeimet, fejét hátrafeszítve nyögött fel. Áhá! Egy újabb gyenge pont.
- Csss. - kuncogtam fel. - Nem akarom, hogy Peter meghalljon minket.
Niall egy pillanatra felém kapta vágytól sötét tekintetét. Azt hiszem soha életemben nem láttam még ilyen eszméletlenül szexi fiút, mint Ő. Haja össze-vissza állt, a verejtékcseppek megmutatkoztak homlokán.
- Kurvára nem érdekel, ki hall meg, amikor ezt teszed velem! - nyüszített fel, fejét újra a párnába mélyesztette. Halkan nevettem kijelentésén, egy cuppanós puszit nyomtam arcára, majd újra letámadtam nyakát, vállát, mellkasát. Egyik ujjamat végighúztam mellkasától egészen a bokszere aljáig, majd ezt az útvonalat bejártam ajkaimmal is. Éreztem, amint izmai megfeszülnek, majd ahogy nyelvemmel köldöke körül köröztem teste felemelkedett a matracról, mélyről előtörő nyögés hagyta el a száját. 
- Tönkre...teszel. - sziszegte összepréselt fogai alatt. Megijedtem. Mi van, ha valamit nem jól csinálok? Ha ezt nem így kellene? Ha... nem tetszik neki?! Ám ezek a gondolatok azonnal elhagyták az elmém, amint belefújtam köldökébe és egy újabb hang származott tőle.
Ujjamat végighúztam a kilátszódó bokszere fölötti részen. Fejét kelletlenül fordította egyszer jobbra egyszer balra, vagy éppen teljesen hátrafeszítette az élvezetben. Nadrágja gombját olyan lassan pattintottam ki, ahogyan csak lehetett, ezt követte a cipzárja. Csípőjét kissé megemelte, hogy eltávolíthassam róla a felesleges darabot. Szemem kissé kikerekedett, amint megláttam őt ott. Már láttam bokszer nélkül is, de az teljesen más volt. Így... ijesztőnek tűnt. Remegő kezem óvatosan helyeztem a lényegre, de fogalmam sem volt mit is kellene csinálnom. Niall szemei kikerekedtek érintésemre, hitetlenkedve pillantott rám, de ideje sem volt panaszkodni, apró kezemmel megszorítottam őt az anyagon keresztül. Kezdtem egyre inkább megijedni attól, hogy ezt már biztosan meghallotta Peter odalent...
Az anyagot lassan húztam le róla, muszáj volt megtennem. Örömöt akartam okozni neki, és ez más módon nem megy.
- An, ne!
Megilletődve pillantottam le féltő pillantására. Olyan ártatlannak tűnt, amint ott feküdt. Kérdően pillantottam rá.
- Kérlek. Ne csinálj semmit ott, túlságosan tisztellek ahhoz, hogy azt tedd, amire készülsz...
A szemem könnybe szöktek kijelentése hallatán. Hogy lehet valaki ilyen figyelmes? Azt hiszem, ennél jobban nem is dönthettem volna. Hol talál az ember olyan fiút, aki teljesen elvarázsolt állapotban képes azt mondani, hogy ne tegyem azt, amire tudom, hogy régóta vágyik, mert túlságosan tisztel hozzá?! Sehol. Úgy éreztem minden rossz emlék ami vele kapcsolatos kitörlődött a fejemből, csak arra tudtam gondolni, mennyire szeretem őt!
Hirtelen felmásztam hozzá, majd teljes súlyommal rádőlve csókoltam meg, kezeimmel körülfontam a nyakát.
Meglepődve vett észre, hogy ismét lehúzódok a testéről. Be szerettem volna fejezni azt, amit elkezdtem, bár nem olyan módon, mint azt terveztem. Ágyékára ülve támadtam meg a nyakát ezúttal erősebben, szenvedélyesebben. Ahogy előrehajoltam, mozgásom hatására Niall felsóhajtott, összeszorította szemeit. Erősen kezdtem szívni bőrét, fogammal harapdáltam, majd újra szívtam. Egy kis idő után igen csak szép vörös foltot sikerült hagynom a nyakán, amit elégedetten nyugtáztam. Kezemmel elkalandoztam a hasán, ujjaimmal a bokszere feletti részt simítottam végig újra és újra, csiga tempóban. Zihálása egyre inkább felgyorsult, körmeimet ismét végighúztam a mellkasán ezúttal erősebben, ami végleg betette nála a kaput.
*
- Azt hiszem nem hogy Peter, de az egész szomszédság meghallotta a hangod, és sejteni fogja mi is történt itt. - nevettem fel. Niall édesen karjai köré vont, úgy feküdtünk az ágyban. A takarómat magamra húztuk, Niall lágyan simította karom folyamatosan, vagy éppen apró puszikkal hintette be a hajam, vagy az arcom. Levakarhatatlan vigyorral az arcunkon feküdtünk már legalább egy órája egymás karjai között teljes csöndben.
- Nem tudom elmondani mennyire szeretlek, és mennyire hiányoztál, és hogy mennyire sajnálom. - suttogta a fülembe.
- Felejtsünk el mindent, ami a múltban volt. Szeretlek, és azt hiszem minden eddigi dolog ellenére is ugyan úgy imádlak, sőt, még jobban!
Édesen puszilta meg a fülem mögötti területet, majd orrával cirógatta arcomat.
Ám a csodálatos pillanatot természetesen el kellett valakinek rontania...

#56 - Otthon / + 18. Díj :)

Sziasztok!:)
Megjöttem a következő résszel. Fogalmam sincs, mikor lesz a következő, mert hát kezdődik az iskola, és nem igen lesz sok szabadidőm. :( De megígérem, hogy amint lesz majd időm írok részt! :)))) Mert hiányozni fog az írás, előre tudom, és nem szeretnélek titeket sem cserben hagyni. ! :)
Nagyon szépen köszönöm a rengeteg kommentet, és pipát, hihetetlenek vagytok! ♥♥
Nem is csacsogok most tovább, íme itt van a rész, jó olvasást! :))♥

Teljesen felfrissülve, ellazult állapotban léptünk ki a masszázs szobából. Esküszöm, azoknak az embereknek arany kezük van! Sosem éreztem magam még ilyen nyugodtnak, és gondmentesnek, mint ez alatt az egy óra alatt.
Már megjártuk a pedikűr/manikűr részleget, újonnan lakkozott körmökkel feküdtünk be a masszázsra, most pedig a jazucci felé tartunk.
Ahogy megláttam az óriási termet, a szám s tátva maradt. A hatalmas terem falai kövekkel voltak kirakva, mindenféle mintával, narancssárga színben pompáztak. Elkerített részlegeken több jacuzzi volt elhelyezve, a bejárat mellett rögtön egy kis bár terült el, ahol néhány igen csak jóképű fiatal fiú keverte a koktélokat a fürdőzőknek. A kis részlegek falakkal voltak elkülönítve, így a jacuzzizók nem látták a többi jacuzzit. Egyszerűen mesésen nézett ki, és kész.
- Jé-zu-som. - nyögtem ki, miközben a részlegek mellett haladtunk el egy üres jacuzzit keresvén. A padló kőlapokból állt, egy két helyen apró víztócsákat fedeztünk el a jacuzzik miatt. Az emberek jól érezték magukat, nevetés és beszélgetés csapta meg a fülemet, persze akadtak idősebb párok is, akik  csak csendben élvezték  a buborékos víz kényeztetését, miközben méregdrága pezsgőket szürcsöltek. Azt hiszem ez az előnye az 5 csillagos szállodáknak: ingyen ihatsz-ehetsz amit akarsz, ráadásul minden szolgáltatást igénybe vehetsz.
A fülemet egy ismerős hang csapta meg. Jaj ne, csak ezt ne !
- Héj, lányok. - jött a kiabálás tőlünk nem messziről. Ez Harry hangja.
Egyszerre fordultunk a srácok felé. Mind az 5-en ott ültek, koktélos pohárral a kezükben, vigyorogva, boldogan. Ez még is mi a fene? Mit keresnek ezek itt?! Pont most, amikor mi vagyunk itt?!
- Gyertek be hozzánk. -vigyorogtak, mint a tejbe tök. Mire feleszméltem, a lányok már a pasijaik mellett ücsörögtek, én pedig még mindig kint álltam, a törölközőmet magamhoz szorítva, fájó szívvel, egy embert nézve: Niallt.
Nem mutathatok ki semmi! Erősnek kell lennem!
Óvatosan lehelyeztem a törölközőm a jacuzzi mellett elhelyezett padra. Lassan kiléptem a lábujj köztes papucsomból, majd óvatosan bemásztam a többiekhez. Megpróbáltam kizárni az Ő égető pillantását, figyelembe se venni Ő magát.
Eleanor és Liam között jutott nekem hely. Elég nagy volt a jacuzzi, de azért 9 ember nem a legkényelmesebben fért el benne. Hirtelen a jóképű felszolgáló fiú jelent meg mellettünk. Jobban szemügyre vettem: fekete haja az ég felé meredezett a sok zselétől, világító kék szemében csillogott a díszvilágítás. Ajkain édes mosoly ült, borostája kissé már meglátszott.
- Mit hozhatok a hölgyeknek? - nézett végig rajtunk, tekintete megakadt rajtam. Szégyenlős mosollyal az arcomon néztem fel rá.
- Mit ajánl, kedves uram? - csavartam az ujjam köré egy kósza hajtincsem, ami kilógott a lófarokból.
- Ilyen szép hölgynek talán a Beautiful Princess koktélunkat.- kacsintott rám.
- Akkor egy olyat kérnék.
- Jegyezve. A másik két szép hölgynek?
- A másik két szép hölgynek van barátja! - szólalt fel Zayn kissé ingerülten. A fiú látszólag megszeppent, zavarában nem tudott hová nézni. Tekintetem akaratlanul is Niallre siklott, aki mereven bámulta a felszolgáló fiút, arcán és állán megfeszültek az izmok, szemei idegesen izzottak. Ideges volt. És, azt hiszem nem is bántam.
- Zayn. - simította végig kezét Perrie barátja vállán nyugtatásképp. - Nekem valami kókuszos koktélt, légyszi.
- Nekem pedig valamilyen narancsosat. - válaszolt El is. A fiú feljegyzetelte, majd sietősen hagyta el a területünket. Egyszerre tört elő belőlünk az önfeledt nevetés. A végére Zayn is megenyhült egy kicsit, és ő is becsatlakozott.
- Most miért nevettek? Nagy volt a srác képe, nem láttátok? Az én barátnőmmel csak ne flörtöljön. - dünnyögött az említett, majd egy lágy csókot nyomott barátnője szájára.
- Az enyémmel se.-emelete fel fejét büszkén Louis, ő is hasonló képp cselekedett Ellel, mint Zayn Pezzel.
- Tényleg, lányok jól bevásároltatok? - forgatta meg szemét Liam, mire Dani játékosan oldalba bökte.
- Igen,képzeld, jól ! - nyújtotta a nyelvét a göndör szépség.
Pár perc eszetlenkedést követően a fiú visszatért a koktéljainkkal együtt. Érdekelt, mi is az a Beautiful Princess, de volt egy olyan sejtésem, hogy ilyen koktél egyáltalán nem létezik.
Ahogy felém nyújtotta a rózsaszín színátmenetes italt, egy nevetés tört elő belőlem. Nagyon furcsán nézett ki, de mégis kedvem támadt megkóstolni. A rózsaszínből a ciklámenig váltott át a színe, tényleg hercegnős volt. Az már más kérdés miből is állt az egész...
Ahogy belekortyoltam még a szemem is lehunytam. ANnyira eszméletlen íze volt, hogy nem lehet leírni. Eper, kókusz, menta, fahéj, minden volt benne, de még is, az az ízvarázs mámorító volt! Szinte másodpercek alatt elfogyasztottam az egészet. Szerencsére nem volt benne túl sok alkohol, ez pont így volt jó, és tökéletes.

*

Az éjszakát ismét Perrieék szobájában töltöttem Pezzel, illetve Eleanor is átjött hozzánk. Daniellet megértettem, hiszen az idejét Liammel akarja tölteni, ez így van rendjén. Legalább ők szerelmesek, és feltétel nélkül boldogok...
A szemem hirtelen kipattant, ahogy egy hatalmas csattanásra lettem figyelmes. Ijedtemben felültem, körbe-körbe néztem a szobán, ahogy észrevettem a csattanás okozóját hangosan felnevettem. Perrie a földön feküdt, a hátát fájlalva, világfájdalmas arckifejezéssel. Eleanor is lassan kinyitotta a szemét, ahogy észrevette drága barátnőnket, ő is felröhögött.
- Eleanor ! Többet nem te alszol középen ! - fújtatott lent Perrie. Hát, mi tagadás, Eleanor "enyhén" elterült az ágyon, ezért lökte le álmában szegény mit sem sejtő Perriet.
- Ne haragudj. - rebegtette meg a szempilláját.
Ahogy az órára pillantottam, megdöbbentve vettem észre, hogy már 9.10 van. Ó, a fenébe! 10-ig el kell hagynunk a hotelt!
- Lányok, riadó, 50 percünk van reggelizni és pakolni!
Mint akik kutyák elül futottak volna, úgy rohantunk össze-vissza a szobába. Sietősen kapkodtuk magunkra a cuccunkat, szerencsére az én bőröndöm készen volt, viszont El átsietett az ő szobájukba, Pezz pedig idegesen dobálta a cuccait az övébe. Pár perc alatt elkészültünk, a következő állomás a reggelizés volt.

*

A turnébuszba felérve rossz érzés fogott el. Amikor utoljára leléptem innen, Niallel még egy pár voltunk. Nagyot sóhajtva vonultam be a részlegünkre, az ágyam mellé ledobtam a bőröndöm, majd elterültem.
Mennyi minden történt ez alatt a pár nap alatt. A randi, a zuhanyzás, a veszekedések, Liam bulija, az Aliceszel való hancúrozása, minden egytől egyig lepörgött előttem. Ennek tényleg így kellett lennie? Komolyan így kellett véget érnie a kapcsolatunknak? Még hátra van jó sok idő a turnéból. Minden nap nézzek Niallre úgy, mintha mi sem történt volna? Nem. Nem fog menni. Megbízni pedig nem tudnék benne még egyszer, az biztos.
Kintről Paul hangja hallatszódott be. Azonnal kiugrottam a helyemről, és kirohantam a többiekhez. A Paullal való veszekedésünk óta már bocsánatot kértünk egymástól, és megbeszéltük, hogy elfelejtjük a dolgot. Ez így van rendjén.
- Nos. Most, hogy Anne kisasszony is megérkezett - vigyorgott rám - akkor ismertetem a terveket. 5 nap szabadidő, a busz visszamegy Londonba, ott leparkol az aréna előtt, onnantól pedig szabad utatok van. Oda mentek, ahova akartok, viszont a 6. napon koncertetek van az O2 arénában. Rendben?
Mindegyikünk egyszerre harsant fel. Végre hazamehetek ! Láthatom anyát és apát! Eszméletlen boldogság lett úrrá rajtam. Össze-vissza ugráltam egy helyben, a lányokkal egymást ölelve ugráltunk. Már nagyon hiányzott a családom. A beszélgetések anyuval, illetve, a nagy pocakja. Már biztos kezd kifejlődni az én drága húgocskám. Ha minden igaz 5 hónap múlva megszületik, pont, mire véget ér a turné. Milyen furcsa is lesz, hogy egy kislány hangja fogja betölteni az egész lakást. A sírása, édes gügyögése. Mondtam már, mennyire imádom a kisbabákat? Olyan ártatlanok, és aranyosak. Nem lehet rájuk haragudni, vagy nem szeretni őket. Nem is bírom ép ésszel felfogni, hogy mit vét egy-egy olyan kisbaba a szüleinek, akiket csak úgy leraknak egy kuka mellé, vagy akár egy ház ajtaja elé. Az édesanya saját méhének gyümölcse, a szerelem beteljesedése. Ha majd megtalálom az igazi nagy Őt, biztos vagyok benne, hogy legalább három gyermeket szeretnék majd. Az első fiú legyen, hogy a következő kislánynak legyen egy bátyója, a harmadik pedig szintén egy kisfiú. Mindig is erről álmodoztam kiskoromban: lesz egy szerető férjem, akivel boldogan élünk amíg meg nem halunk, három édes gyerekkel, és egy kutyával. Persze melyik kislány ne álmodozna az esküvőjéről, vagy a szőke hercegéről? Bár azt hiszem az én esetemben mégsem lesz szőke a hercegem. Akiről azt hittem az én szőke hercegem lesz, egy festett szőke világsztár volt. Nem az én világom ez "a herceg majd bekopogtat az ajtódon egy nap" dolog. Nagy szerencse kell hozzá, hogy valaki megtalálja a tökéletes személyt az életében. Felettébb érdekes, hogy 19 éves létemre nincs nem volt még rendes kapcsolatom. A régebbi barátaimmal is maximum 3 hónapig tartott a dolog. Itt volt Drew... Másfél rendes hónap. És Niall.... Több, mint egy hónap. Ha nem tudok megtartani egy fiút fél évig sem, akkor mit akarok én egy férjjel? Mindenkit elüldözök magam mellől a hisztijeimmel, és a makacsságommal. Hát, drága édesanyám, azt hiszem nem lesz unokád egy hamar, kivéve, ha majd Shelley felnő, és neki nem lesz egy kedves férje és gyerekei. Az én sorsom nem más, mint az öregek otthonában meghalni egyes-egyedül, szűzként, kő-papír-ollózva egy süket bácsival. Szép kiltások, nem-de?

*

Könnyes szemekkel, mosolyogva ugrottam anya nyakába. Szerencsére megtudtuk győzni a buszsofőrt, hogy tegyen ki engem a házunknál. Olyan furcsa ismét itthon lenni. Nagyon régen voltam már itt. Talán kissé túl sokáig öleltük egymást anyával, mivel mire feleszméltem a busz már rég elhajtott.
- Jézusom, olyan jó újra látni téged drága kislányom!
- Téged is, anyu. - törölgettem meg könnyes szemeimet. Drága anyukám is ilyesfajta problémákkal szenvedett, mint én. - Jaj, a pocakod! - vettem szemügyre a feszülős póló alatt jól látszódó domborulatot. Ott van az én kis testvérem, aki pár hónap múlva világra jön.
- Bizony, kezd nőni a kis drága. - simogatta mosolyogva a pocakját édesanyám. - Na gyere, menjünk be,  főztem neked ebédet!
Vigyorogva fogtam meg a bőröndjeimet, és szökkentem be a házba anyu után. Egy perc alatt ledobtam a nehézségeket a kezemből, majd mint akit puskából lőttek volna ki rohantam fel az emeletre az ágyamba. Nekifutásból ráugrottam, és elterültem rajta. De hiányzott már, hogy a saját házunkban, a saját ágyamban aludhassak. Sosem örültem még ennyire a saját szobámnak. Lentről anyu hangja szűrődött fel. Nehézkesen bár, de kimásztam a pihe-puha ágyamból, és leszaladtam a lépcsőn. Az állam a földet verte, ahogy nem csak anyut találtam meg a nappaliban. hatalmasakat pislogva meredtem az ismert személyekre.
- Na mi az, már meg sem öleled a nagynénéd, és az unokatesód? - hallottam meg Peter mély, rekedtes hangját a kanapéról. Futásnak eredve indultam meg az említett felé. Sietve állt fel a kanapéról, karjait kitárva állt elém. Szorosan magamhoz szorítottam, el sem akartam engedni. Miután elváltunk vigyorogva mértem végig a két éve nem látott unokatestvéremet, a 21 éves Petert. Meg kell vallani, eszméletlenül nézett ki: mint mindig. Barna haja felzselézve állt - a mai srácok kedvenc hajviselete - arca teljesen sima volt, gondolom ma borotválkozott meg, izmai megfeszültek a kezén, gyönyörű smaragdzöld szemei érdeklődve futottak végig rajtam. Hát, meg kell vallani, egy leányálom, az biztos. Bár, sosem volt egy nagy csajozós típus. Tipikus anyuci kicsi fia, aki egyedül még egy kenyeret sem tudna megkenni. na jó... Azt hiszem mégsem egy leányálom.
A nagynéném szintén kitárt karokkal várt. Őt is mosolyogva vontam magamhoz. Penelope 37 éves, apa húga. Mindig is jól tartotta magát, egy igazi sportember. vagy biciklizni megy, vagy futni, vagy jógázni, de nincs olyan nap, hogy ne csináljon valamit. irigykedem a kitartása miatt. Vörösre festett, vállig érő hajába loknikat varázsolt, csinos blúzt, és csőfarmert húzott magára, arcát pedig némi sminkkel emelte ki. Mi tagadás, letagadhatna 10 évet minimum.
Ők Írországban maradtak, miután mi elköltöztünk. Amikor kisebbek voltunk, Penelopéék rendszeresen átjöttek hozzánk, és akkor Peterrel játszottam. Niall is sokszor átjött akkor hozzánk, Peterrel jól megtalálták a közös hangot. Sajnos amióta elköltöztünk, nagyon ritkán látjuk csak egymást. Ahogy említettem, utoljára két éve láttam őket, amikor elmentünk hozzájuk a nyáron két hétre. Ó, jó napok is voltak azok.... Peterrel abból álltak a napjaink, hogy buli-józanodás-buli-józanodás-buli-józanodás. Két teljes hétig. Hát, meg kell vallani, sosem voltunk szent gyerekek, az egyszer biztos. A legviccesebb az egészben, hogy Peterrel ugyan azon a napon születtünk, csak ő két évvel idősebb, mint én. Március 5. Persze Facebook-on szoktunk egymásnak írni néha napján, illetve telefonálni is szoktunk, de nem vittük túlzásba a dolgokat. Ezért is olyan hihetetlen, hogy most itt vannak. Nálunk! Egyetlen egy dolgot sajnálok: édesapám nincs itt. Nyilvánvalóan dolgozik, és csak későn ér haza....
- Anne, drágám, gyönyörű nő lett belőled.Nem mintha két évvel ezelőtt nem lettél volna gyönyörű, de hú. Ez igen. Döglenek érted a fiúk, ugye? - nevetett fel a nagynéném. Nyilvánvalóan máskor vele együtt nevettem volna, de most csak eszembe juttatta Niallt... Hiányzik. Bárcsak most Ő is itt lehetne velem, büszkén mutathattam volna be mindenkinek, hogy igen, ő itt a barátom, Niall Horan, a gyermekkori legjobb barátom. De ez most elmarad. A látásom homályossá vált... Milyen irónikus,nem? Amikor elmentem, nem jártam Niallel. Most, hogy visszajöttem, már szintén nem járok vele. Hm.
Anya tudta, mire gondolok éppen, ugyan is egy órán keresztül sírtam neki a telefonon keresztül.
- Hát. An pár napja szakított a barátjával.
- Ó, drágám nagyon sajnálom. - puszilta meg az arcom Penelope. - Lesz helyette jobb, hidd el nekem ! Bomba csaj vagy.  - lökött kissé oldalba, mire felnevettem. Igen, az én bolondos nagynéném.
- Azt hiszem nem vágyom jelenleg pasira. Elég volt nekem ez a nyári két szakítás, köszönöm, nem kérek többet a fiúkból egyenlőre. - vontam vállat.
- De majd minden részletről tudni szeretnék, hogy mi is volt veled ezalatt a két év alatt, fiúk, stb. - kacsintott rám Pennie.
- Ez csak természetes. - vigyorogtam rá.
- Na én azt mondom, ebédeljünk !
 Ahogy elfoglaltuk a helyünket az asztalnál, szinte percek alatt felfaltam mindent, amit anya a tányéromra rakott. Éttermek, éttermek... Sosem lesznek olyanok, mint anya házi 'étterme'. Az ő főztjénél jobb nincs.
- Hát, látom ugyan olyan kajamániás vagy, mint régen. - nevetett ki Peter. Tettetett sértődöttséggel rúgtam bokán az asztal alatt.
- Héj.
- Te sem eszel kevesebbet nálam, haver. Sőt.
- De én fiú vagyok. - nyújtott nyelvet.
- Én meg lány.
- Gyerekek. - szólt ránk nevetve anya. - Most találkoztatok, és máris veszekedtek? Nyugi.

*

Felérve a szobámba ismét levágódtam az ágyamra. Ám pechemre nem csak egyedül gondolkodtam így: az idióta Peter is leugrott mellém, és csikizni kezdett. Sikongatva próbáltam lelökni magamról, de nem nagyon sikerült. Be kellett vetnem a titkos fegyverem, amit Niallnél is mindig alkalmaztam. Érzékeny ponton rúgtam, amikor nem figyelt. Világfájdalmas arckifejezéssel gurult le rólam, a fájó részhez kapva, szemeit összeszorítva. Hangosan felnevettem rajta.
- Ez.Fájt. -nyögte ki.
-Sajnálom. -vontam vállat angyali mosollyal.




--------------------------------------------------------------------------------------------------

Köszönöm szépen a díjat cinsza♥ - nak! :)




1. Kedvenc blogod? Több is van :) http://fatedtofallinlovewithyou.blogspot.hu/ http://babyilowedyoufirst.blogspot.hu/ http://oneyearonefriendshiponelove.blogspot.hu/  és még sorolhatnám :)
2. Szereted az esőt? nem.:)
3. Kedvenc évszakod? Nyár, tél :)
4. Mit gondolsz az SZJG-ről?
Őszintén? Nem olvasom, és nem is fogom! :D Ugyan is a környezetemben lévők egytől egyig SZJG buzik (elnézést a szóhasználatért), és én nem akarok ilyen lenni. Amikor az egyik (volt)barátnőmnél voltam épp az anyukájával beszélgettem, és kiszökött tőlem, hogy olvashasson, és kb. fél óra múlva én rángattam ki a kezéből a könyvet :))))
5. Mi a kedvenc filmed? Az utolsó dal♥
6. Lófarok vagy kiengedett haj? Lófarok :)
7. Magassarkú vagy topánka? Magassarkú*-*♥
8. Szereted a Lawsont (banda)? IGEN♥
9. Mit gondolsz Demi Lovátóról? Nagyon tehetséges, és szép lány! :) Én shippelném őt Niallel :$
10. Niall Horan vagy Harry Styles? NIALL JAMES PERFECT HORAN♥

17. Díj :))

Köszönöm szépen a díjat egy lány -nak! :))♥

1. Mikor kezdtél blogolni? Egy éve :)
2. Szereted az osztályod? Igen :D de van pár ember, akit nem nagyon kedvelek :)
3. Ki a kedvenc színészed? Adam Sandler ♥
4. Mi a kedvenc ételed? Krumplis tészta :)
5. Tanultál/tanulsz bármilyen idegen nyelvet? Angol középfok, és német 8 évig. :)
6. Hol laknál legszívesebben? Melyik országban vagy városban? LONDON! ♥
7. Ki a kedvenced az 1D-ből? Niall James Horan♥
8. Miért kezdtél el írni? Megtetszettek a blogok, amiket olvastam, és csak szimplán az írás, és eldöntöttem, hogy kipróbálom magam ebbe.:) Azóta pedig a hobbimmá vált! :)
9. Mi a véleményed a magassarkú cipőkről?:D IMÁDOM ŐKET ! ♥
10. Szeretsz olvasni, vagy maradinak tartod? Nagyon szeretek!! Egyáltalán nem maradi !

#55 - Hála istennek !

 Sziasztok!:)
Meghoztam a következő részt, ne haragudjatok, mostanában elég kevés időm van írni.:/ Ez sem lett valami eseménydús rész, remélem, azért elnyeri a tetszéseteket! :)
Eszméletlenül hálás vagyok nektek!!! Az előző részhez 17 (!!!!!!!) ember kommentelt. Esküszöm, el sem tudtam hinni! Annyira hihetetlenek vagytok, nagyon köszönöm, imádlak titeket!♥♥A kedves szavaitokról nem is beszélve. Minden egyes komment megmelengeti a szívemet,, mosolyt csal az arcomra, képes feldobni a napom!!! Köszönöm!♥
Már 41 rendszeres feliratkozóval, és több mint 45.000 oldalmegjelenítéssel büszkélkedhetek. És ezt mind nektek köszönhetem, ismét csak egy hatalmas köszönetet tudok mondani !! ♥♥

Még valami nagyon fontos dolog: MA VAN LIAM SZÜLETÉSNAPJA, NAGYON-NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK NEKI !!!!! *--------*♥
(úgy tűnik a történet is majdnem teljes időrendben van most.:D Teljesen véletlenül! )

Idegesen, hörögve vettem a levegőt. Csak egy dologra tudtam gondolni: ez egy rossz álom. Ez nem lehet biztosan nem.
- Niall. Mond, hogy ez nem az aminek látszik! - sütöttem le a szemeimet, suttogva kérdeztem tőle. Nem válaszolt. Ajkaiba harapva hunyta le erőszakosan a szemét, gondolkodott.
- Várj. Vannak emlékképeim.
Vártam, vártam, fogalmam sincs mennyit, de Niall csak csöndben törte a fejét. Hirtelen kipattantak a szemei, megkönnyebbülve sóhajtott fel.
- Nem feküdtünk le! -nézett rám enyhe mosollyal az arcán.
- És ebben honnan vagy olyan biztos? A jelek nem erre utalnak. -fintorodtam el.
- Emlékszem rá, An ! Már majdnem megtörtént, amikor észrevettük, hogy neked megjött. Azért nincs kinyitva az óvszeres zacskó. Hála istennek ! - dőlt hátra egy újabb sóhaj kíséretében.
A vérfoltok.. Akkor.. ez mindent megmagyaráz! Arcomra egy hatalmas vigyor ült ki, nagyon örültem neki, hogy mégsem történt meg. Két okból is: nem a volt barátommal szerettem volna, és szeretnék rá majd emlékezni.
- Öm..Elfordulnál? Összeszedném a cuccaimat, és bevonulnék a fürdőbe. - motyogtam az orrom alatt. Niall hirtelen végignézett a paplan által takart testemen, majd enyhén rózsaszín árnyalatú arcát elfordította, szemeit lehunyta. Magamon a takaróval másztam ki az ágyból. Idegesen kerestem a fehérneműimet, a ruhámat. Szememmel körbe pásztáztam a szobát. Áhá! Bugyi megvan. Óvatosan araszoltam a fürdőajtó elé, nehogy leessen rólam a vékony anyag. Miután sikeresen felszedtem, nem messze tőle megtaláltam a melltartóm, végül pedig ellentétes irányban a ruhámat. Gyorsan beiszkoltam a  fürdőbe, az ajtót magamra csapva roskadtam le a földre. A hátamat a tölgyajtónak döntöttem, idegesen túrtam a hajamba. Mi a garancia rá, hogy Niall igazat mondott?! Honnan emlékezne rá, hogy mi történt?! Nem vagyok semmiben sem biztos. Csak egyet tudok: egy nagy idióta vagyok. Nincs rám más szó.
Óvatosan engedtem le magamról az anyagot, majd beálltam a forró zuhany alá. Badarság, de úgy éreztem lemossa a forró víz a tegnap este mocskos emlékeit. Vagyis... ha már emlékeket nem is, de legalább a rossz dolgokat, amiket tettem.
Nem tudom, mennyi ideig állhattam a víz alatt, de jól esett a testemnek. Levettem a törölközőm, áttöröltem testem, majd visszarángattam magamra a fehérneműimet. A saját szobámba voltunk, kint volt a bőröndöm, de nem volt hozzá energiám, sem kedvem, hogy törölközőbe flangáljak Niall előtt, vagy fehérneműben. Visszarángattam magamra a ruhát, ami nehéz feladatnak bizonyult, ugyan is a testem még nedves volt. A másik dolog pedig: a drága menstruáció.
- A rohadt életbe... - motyogtam magamban. Nem volt nálam semmi ilyenkorra való eszköz, minden a buszon maradt, ráadásul nem most kellett volna, hogy megjöjjön. Egyre csodásabb ez a nap. Még ha eddig nem lettem volna elég ingerült és érzékeny, most kétszer olyan rossz leszek. Meztelen talpam csattogott a kövön, ahogy az ajtóhoz lépkedtem. Kinyitva megpillantottam Niallt az ágy szélén ülve egy bokszerben. Szemeit először arcomra emelte, majd "alig feltűnően" végigmért. Sietően vágtattam a bőröndömhöz. Minden cuccomat beledobáltam, próbáltam összezárni, de nem sikerült.
- An. - hallottam meg Niall hangját. Egy pillanatra megdermedtem. Ideges tekintettel néztem fel rá.
- Mi van?
- Beszélnünk kellene. - motyogta lesütött szemekkel.
- Nincs mit megbeszélnünk Niall! - horkantam rá. - Menj vissza szépen a kis barátnődhöz! Ó, vagy már ki is tetted a szűrét? vagy tud egyáltalán arról, hogy a 'pasija' a volt barátnőjét hozta szobára éjszakára? Hm?
- Ez az egész... Nekem semmit nem jelentett.
- Á, nem jelentett, mi? - nevettem fel kínosan. - Azért visszhangzott a hangod az egész folyosón, mert olyan rosszul érezted magad. El tudom képzelni. - forgattam meg a szemem.
- Szerinted én nem voltam kiakadva, mi? - csattant fel hirtelen. - Szerinted nekem nem fáj eléggé, hogy szakítottál velem? De, borzalmasan! Mert szeretlek! És senki nem tudna téged helyettesíteni, ezt biztosra mondhatom! Csak..csak megpróbáltam elfelejteni ezt az egészet, mert borzalmasan éreztem magam !
Nem tudtam semmit mondani. Homályos szemekkel bámultam a szőkeséget. Tekintetemet egy percre sem engedte, mélyen fúrta kék íriszeit az enyémekbe. Elrántottam a fejem, sikeresen összezártam a bőröndöm, a kezembe kaptam, és kirohantam a szobából.
*
- Perrie! - kopogtattam be az említett szobájába. Pár másodperc múlva ajtót nyitott a kómás szőke ciklon. Amint meglátott, szeme két méteresre nyúlt.
- Te. Most. Bejössz. És. Magyarázatot. Adsz. Mindenre. -tárta ki az ajtót. Bólintottam, beléptem a szobába. Perrie teljesen egyedül volt. A bőröndömet ledobtam az első adandó helyre.
-Először is. Tudnál nekem adni tampont? -kérdeztem a barátnőmet elpironkodva. Perrie nevetésbe tört ki, majd azonnal a bőröndjéhez lépett, és elém dobott gy dobozzal.
- Ezer hálám. Mindjárt jövök.
A saját bőröndömből előhalásztam egy tiszta bugyogót, és bevonultam a fürdőbe.
Kiérve Perrie már átöltözve várt a kanapén. Letelepedtem mellé törökülésben.
- Na, mesélj.
- Rendben. Semmire az ég világon nem emlékszem, érted?! Reggel arra keltem, hogy Niall fekszik mellettem, mindketten teljesen meztelenek vagyunk, az ágyon vérfoltok vannak, középen meg egy óvszeres zacskó.
Perrie álla a földet verte.
- Utána Niall közölte, hogy emlékszik, nem történt semmi, mert mielőtt bármi lehetett volna észrevettük, hogy nekem megjött. Sztori lezárva.
- Ó-is-te-nem.  Ez nagyon durva, bébi. - nevetett fel hitetlenkedve.
- Nekem mondod? Az se biztos, hogy igazat mond! És nem tudom tegnap este mit csináltam!
- Ö.. Én csak néhány dologra emlékszem, de csókolóztál Niallel. - húzta el a száját. Rajtam volt a sor, hogy megdöbbenjek.
- Ó, istenem. -túrtam idegesen a hajamba. - Mi jöhet még?!
- Ha megnyugtat, én sem emlékszem sokra. Na de nézzük meg a fiúkat. Elméletileg Liamék szobájában hevernek.
- Mikor jöttetek haza?
- Mi? Olyan 6 körül. - ásított a barátnőm.
- És most mennyi az idő?
- 15.30.
Hát, jól elhúztuk az alvást. Úgy döntöttem átváltom valami kényelmesebbre a szerelésem. Egy rövidnadrágos szerelést vettem fel, hajamat átfésültem néhányszor a hajkefével, majd biccentettem Pezznek, hogy mehetünk.
A szemben lévő szobában lévő srácok hasonlóan néztek ki, mint mi: nyúzottan, és álmosan.
- Sziasztok. - köszöntöttük a kidőlt fiúkat.
- Hali. - jött a tömeges válasz.
- El sem hiszem, hogy már 20 éves az én drága bébim.  - ölelte át féloldalasan Harry Liamet.
- Haha, vicces vagy, "bébi", de ha jól tudom te vagy itt a legfiatalabb. - vágott vissza Liam, mire Harold bosszúsan lökte el magától a szülinapost.
- Boldog születésnapot Liam még egyszer is! - ugrottam a nyakába, és az orra alá dugtam a kis csomagot. Liam meglepetten nézett rám, majd viszonozta az ölelésem, és szemügyre vette a csomagot.
- Nagyon boldog szülinapot Daddy Direction! - követte a példámat Perrie is. A szobába éppen Eleanor és Louis lépett be mosollyal az arcukon. Ó, azt hiszem ők nem ittak annyit mint mi...
- Ajándékozás van? Akkor én is jövök. - lelkesedet El, majd ő is átadta ajándékát.
- Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm . - vigyorgott Liam, majd leült a kanapéra és kibontotta a csomagokat. Köszönetek ezreit hordta el, illetve fel-felnevetett egyes ajándékokon: például a Batmanes boxeren. Na igen, Perrie és az ötletei.
- Azt a, An, ennek eszméletlenül jó illata van! - fújta magára a márkás parfümöt.
- Reméltem, hogy tetszeni fog.
- Héj, várjunk. Ezt akkor vetted, amikor... - gondolkodott el.- Jézusom, csak azt ne mond, hogy miattam veszekedtetek Niallel! - nézett rám könyörgően. Ó, a fenébe. Liam és az áldott jó szíve. Mindent képes saját magára venni, nyilvánvalóan emiatt is lelkiismeret furdalása lesz egy ideig.
- Nem, Liam, ez nem a te hibád! -mosolyodtam rá kedvesen.
- Dehogy is nem! - szomorodott el.
- Liam, ha most itt fogsz nekem szomorkodni, esküszöm fejbe ütlek. - fenyegettem meg nevetve. Ő is elmosolyodott, majd magához invitált egy ölelésre.
- Sajnálom, ho...
- Liam. - szóltam rá figyelmeztetően.
A többiek mellé leültem a kanapéra, majd kezembe vettem a mobilomat. Minden oldal Liam születésnapi képeivel volt tele - szerencsére a klubba nem engedtek be paparazzikat- amik kint készültek. Illetve a hazafelé menetel. Rengeteg cikk jelent meg előttem. De egy főleg megfogta a figyelmem. Zakatoló szívvel, zihálva nyitottam meg.
" Niall Horan és Anne Aley : avagy véget ért a nagy szerelem?
Mint tudjuk, a One Direction szépfiúja Niall Horant (19) pár hónapja egy titokzatos lánnyal kapták rajta kameráink, amint a városban kézen fogva császkáltak, édes puszikat loptak egymástól. Az ír énekes a Twitter fiókján bejelentette, hogy csak legjobb barátok, ám nem sokkal később együtt látták őket Írországban, Niall szülőházában, pár nappal később pedig lencsevégre kapták őket, amint csókot lopnak egymástól a turnébusznál.
Azóta a fiatalok rózsaszín felhőben éltek, úgy tűnt, fülig szerelmesek. Ám a One Direction egy másik tagjának, Liam Payne-nek (20) a tegnap este tartandó születésnapi buliján a szőkeség egy másik lánnyal jelent meg kézen fogva, sőt, többen nyilatkozták, hogy együtt táncoltak, csókolóztak, a parti végén, viszont a tinilányok bálványa An-nel hagyta el a szórakozóhelyet elég ittas állapotban. Vajon mi történt akkor kettőjük között? Niall Horan félrelépett volna barátnője tudta nélkül? Vagy más van a dologban? Kíváncsian várjuk a fejleményeket, minden esetre reméljük, a fanok által elnevezett Nanne (Niall és Anne közös neve) továbbra is megmarad, ugyan is úgy tűnik a directionerek igazán szívükön viselik a lányt, rengeteg kedves tweettel bombázzák. 
"Szeretünk Anne, remélem örökké Niall mellett maradsz!"
"Legyetek boldogok Niallel, melletted boldognak tűnik :) "
" Nanne forever ♥"
Hát nem aranyosak? Minden esetre akad pár kivétel, aki szó szerint a lány halálát kívánja. Reméljük, a szőke herceg megvédi a hercegnőjét, és nem engedi, hogy összetörjön néhány rosszindulatú tweet miatt.

Kiszivárgott fényképek a buliról:
"

Kikerekedett szemekkel meredtem a cikkre. Hát ez nem lehet igaz... képek is voltak mellé csatolva. Szerencsémre nem volt kép rólam. Hála istennek! Az első jó dolog a mai napon.
Az ajtó ismét nyitódott. Perrie és El sikítása csapta meg a fülem.
- Danielle! - rohantak az említetthez. A göndör hajú lány vigyorogva tárta szét a karját. Olyan aranyosak voltak. Nyilvánvalóan őket is megviseli a távolság, hiszen nagyon jóban vannak egymással. Sajnálom, hogy ilyen keveset lehetnek csak együtt. Megértem, milyen rossz messze lenni egy baráttól, vagy olyantól, aki közel áll a szívedhez.
- Sziasztok! - integetett mindenkinek Danielle. Meglepődtem, amikor hirtelen megölelt. nagyon barátságos lány, az biztos. Boldogan ült le Liam ölébe, és egy hatalmas csókkal köszöntötte.
- Hát te? Nem Liammel voltál este? - vonogatta a szemöldökét Louis.
-De. De korán kellett mennem, próbánk volt. Szóval álomszuszékok, amíg ti aludtatok, addig én kiugráltam a lelkem is. - nevetett a lány.
- Liam, megharagszol, ha délutánra ellopjuk a barátnőd? - kuncogott Perrie. Liam lebiggyesztett alsó ajakkal fordult felénk, könyörgően nézve.
- Esküszöm, estére a tiéd.
- Vihetitek. - lökte ki barátnőjét az öléből. Danielle játékosan vállon boxolta barátját. Hangosan felnevettünk a kis akción. Liam egy csókkal kért bocsánatot barátnőjétől.
- Na akkor csajok, azt hiszem menjünk is! -ugrott fel Perrie.
- Így? -néztem magamra.
- Jó vagy így, na gyertek.
- De a koncertre érjetek vissza! - kiáltott utánunk Liam. Nevetve rohantunk ki az ajtón, egymásba karolva.

*

A mi nevetésünktől zengett az egész Starbucks. Dani nagyon jó fej, el sem tudom mondani mennyire! Bármennyire is idősebb jó pár évvel, ugyan olyannak tűnik, mint mi. Nagyon megszerettem, ő is olyanná vált számomra, mint Pezz vagy El, holott alig 3 órája ismerem.
Négyen, egymásba karolva jártuk a várost. Minden boltba benéztünk, idióta képeket csináltunk, és felettük a fél édességboltot. Egyszóval jól éreztük magunkat. Danielle elmesélte az utóbbi időben történteket, majd mi is meséltünk neki a turnéról. Aztán jött a nem várt rész... Faggatás a Niallel való kapcsolatomról. Mereven magam elé bámulva mondtam el mindent. Talán túl sok mindent is...De még is jól esett, hogy végre mindent kiadhattam magamból.
- Jézusom. Hát.... erre nem tudok mit mondani. - kortyolt bele a jegeskávéjába Dani. - Azt vettem le ebből, hogy te ugyan olyan szerelmes vagy még mindig, és ezek szerint Niall is.
- Azt hiszem... vagyis, nem tudom. Nem tudnék hozzá úgy viszonyulni, mint eddig.- kevergettem a Frapuchinomat zavartan.
- Fogalmam sincs mi a jó megoldás. De biztos vagyok benne, hogy jól fogsz dönteni. - tette kezét biztatóan az enyémre Dani.
- Most pedig elég a szomorkodásból, én azt mondom, menjünk vissza a hotelbe, és pótoljuk be azt a wellness napot! -csapta össze tenyereit Perrie. Egyszerre tört elő belőlünk a sikítás - vagy inkább visítás- , majd gyorsan szedve a lábunkat rohantunk egészen a hotelszobánkig. Kifulladva, nevetve, lihegve estünk rá egyszerre a kétszemélyes ágyra.
- Na csajszi. 5 perc múlva lent a várakozóban. -utasított Perrie katonás hangnemben. A lányokkal szalutáltunk, majd egy "igen is kapitány"  után El és Dani kirohantak a szobából. Előhalásztam a bőröndömből a fürdőruhámat, a fürdőbe vonulva átvettem. A hajam lófarokba fogtam, hogy ne legyen vizes a jacuzziban, majd egy törölközőt fogtam a kezembe. Kiérve Perrie már szintén kész volt, egymásba karolva vonultunk hahotázva a lépcsőn. "Ügyességemnek" köszönthetően nem is én lettem volna, ha nem botlom meg, és nem esek el a lépcső kellős közepén egy idős házaspár elé. Pezz nevetése az egész hotelben visszahangzott szerintem, míg én égő arccal tápászkodtam fel, és kértem bocsánatot az idősektől. Ahogy Perriere néztem, belőlem is kitört a nevetés. A bársonybevonatú lépcsőn ült - vagyis, feküdt, furcsa pozícióban volt- , fejét hátravetve röhögött. A lécsőn érkezők elég rendesen meg is bámulták barátnőmet. De legyünk őszinték: ki nem nézne meg egy fürdőruhás lányt, amint retardált fóka módjára nevet a lépcső közepén?! Költői kérdés.
Pár perc után Perrie még mindig nem hagyta abba. A lépcsőn megjelent El és Dani, akik szintén bekapcsolódtak a hahotába.
- Vele meg mi történt? - kérdezte szórakozottan El Pezzre mutatva.
- Elestem a lépcsőn, és kiröhögött.
Nagy nehezen felkapartuk idióta barátunkat a földről, és végre egyenes irányban mehettünk a Wellness részleg felé.

#54 - Jaj ne !

Sziasztok!:)
Köszönöm szépen a sok pipát és a kommentet, hihetetlenek vagytok!♥
Nem szeretnék semmit előre elárulni a történetből, attól, hogy most nehéz idők járnak Annre és Niallre nem biztos, hogy örökre így is marad, de megeshet, hogy nem békülnek ki többet.:)
Egy kissé meglepődtem, amikor megláttam hogy vesztettem egy olvasót. Mindenesetre nem tetszhet mindenkinek, biztos vagyok benne, hogy valaki egyáltalán nem örülök a szakításnak, de személy szerint úgy gondolom kell az izgalom, ha minden mindig tökéletesen boldog lenne, unalmas lenne a történet. Az életben sem minden habos torta.:) Ennek ellenére nagyon köszönöm az olvasóimnak, hogy olvassák a történetet, pipálnak, és kommentelnek, eszméletlen hálás vagyok érte!!!♥

u.i.: elnézést a rész miatt, talán ez az első olyan rész, amire azt mondom borzalmas lett! Nekem nagyon nem tetszik, remélem, azért olvasható lett, és nektek talán elnyeri tetszéseteket.... :(((  Nem tudom mi van velem, nem vagyok a toppon mostanában.... 

 

Unottan ültem a bőröndöm előtt, immáron egy órája. Nem volt sem energiám, sem lelki erőm kikeresni valami ruhát Liam bulijára. 

Perrie és El teljesen felöltözve, készen vágtattak be a szobámba. Arcukon tökéletes smink ékeskedett, feszülős ruháik kiadták hibátlan alakjaikat. 

- An. Ugye csak szórakozol velem hogy még el sem kezdtél öltözni, se készülődni?! - korholt le Perrie csípőre tett kezekkel. Lazán vállat vontam.

- Na akkor most azonnal kezdetét veszi a "Perreonor  segít neked elkészülni Liam bulijába" című műsor.

- Perreonor? -vontam fel a szemöldököm.

- Igen. Perrie és Eleanor összemixelve. - csettintett büszkén. Perreonor... Hát, oké.
Pezz a bőröndömben elmerülve kutakodott valami tűrhető ruháért. Legalább vagy négyet kikeresett, de egyik sem nyerte el a tetszésem, míg végül elutasítást nem tűrően kihalászott egy kissé - na jó, nagyon- merész darabot. Kikerekedett szemekkel meredtem a nem sokat takaró ruhára.
- Nem, nem és nem! Most nem veszem ezt fel!
- Már pedig igen is fel fogod venni! Meg fogod mutatni annak az idióta Niallnek, hogy mit is vesztett! Rendben?! Rengeteg pasival fogsz táncolni, jól fogod érezni magad, és azt fogod mutatni a külvilágnak, hogy teljesen boldog vagy, nincsen semmi baj, rendben?
Komolyan mondom, nem is mertem volna nemet mondani Perrienek. Szinte megfenyegetett, hogy mit kell csinálnom.
- Rendben. -válaszoltam meglepetten, nagyokat pislogva.
- Na, ez a beszéd! -vigyorodott el. - Most pedig felráncigálod magadra ezt a gyönyörűséget. - pörgette az ujján a ruhát. Mosolyogva vettem ki a kezéből, majd megpróbáltam magamra ráncigálni. Nem mondom, nem volt könnyű dolog. A végén a lányok segítettek eligazítani rajtam, El pedig egy hozzá illő cipővel lépett elő.
- Na, akkor ruha rendben. Jön a smink és a haj.
Időm sem volt gondolkodni, Perrie már az alapozót kente az arcomra, El pedig a hajamat sütötte be a hajsütő vassal.A szempilláimra nagy adag szempillaspirál került, lent is, és fent is, a szemhéjam a ruha színével megegyező, csillogó szemhéjpúderrel volt kikenve, számon halványrózsaszín szájfény pihent.

- Ó-is-te-nem. - esett le Perrie álla, ahogy végigmért. A tükör elé lépkedve nem hittem a szememnek. Nem magamat láttam, hanem...egy barbie babát. A ruha teljesen kiemelték a domborulataimat, alig takart valamit, az arcom pedig oly' mértékben ki lett mázolva, hogy a karikáimnak helye sem maradt, a bőröm tökéletesnek, pattanás nélkülinek tűnt, göndör loknijaim rendezetten omlottak vállamra. Meg kell, hogy mondjam, nem tetszettem magamnak. A tükörben nem Anne Alice Alleyt láttam, hanem Barbie-t, aki éppen Ken-re vár.
- Lányok, ez nem én vagyok. - hajtottam le a fejem.Az sem tudott érdekelni, hogy Pezz is hasonló, alig takaró ruhában virított, vagy El.
- An, drágám. Gyönyörű vagy, minden pasi dögleni fog utánad, esküszöm. Sőt, Zaynt a közeledbe sem engedem. - kuncogott fel. - Ez egy buli lesz, bébi, mindenki hasonlóképpen fog kinézni, hidd nekem. Sőt, ilyenkor sokan bikiniben szoktak jönni, rövidnadrággal. Nincs mitől félned, eszméletlenül nézel ki.- biztatott. Lehet bennem volt a hiba, de mégsem szerettem volna így bárkinek a szeme elé is kerülni. Főleg nem az exem elé.
- Na figyelj, te csacsi. Nem fogjuk engedni, hogy végig unatkozd a partit. Táncolni fogsz velünk, inni, és csak szimplán jól fogod érezni magad. Ennyi. Na, indulhatunk? -mosolygott El, és belém karol. Egy nagy sóhaj után bólintottam.
- A srácok már ott vannak, azt mondták taxizzunk, itt van a cím. -mutatott Pezz a kezében lévő cetlire.
- Csodás. -mormogtam.

*

Ahogy a taxi lefékezett, a szívem hatalmasat dobbant. Nem akartam oda bemenni, nagyon nem. Sőt, ki sem szerettem volna szállni a taxiból. A lányok bíztatóan megszorították a kezem, majd kiszálltak. A fülem azonnal megütötte a hatalmas hangzavar. Megpillantottam egy óriási helyet, ahova az emberek csak özönlöttek és özönlöttek befelé. A magassarkúmban tipegve vonultam a lányokkal egymásba karolva.. Perrie arcára hatalmas vigyor szökött, szinte éreztem rajta, mennyire szeretne már egy jót bulizni.
A bejáratnál több biztonsági őr állt, érdekes volt nézni, ahogy rengeteg directioner lányt lefogtak, és kitessékeltek a bejárattól. Az egyik végigmért minket, majd egy "Eleanor Calder, Perrie Edwards és Anne Alley?" kérdés után beengedett minket. Beérve nem hittem a szememnek. Legalább vagy 150-200 ember tombolt a parketton, oldalt kisebb-nagyobb boxok voltak elhelyezve, mindenhol lufik, és 20-as feliratú  táblák voltak lelógatva. Középen egy hatalmas "Happy Birthday Liam!" szalag fogta meg a figyelmem. A zene olyan hangosan dübörgött, hogy alig lehetett meghallani, oldalt egy nagy asztalon az "Ajándékok" felirat díszelgett. Rengeteg apró, vagy nagyobb csomag ékeskedett rajta. Merengésemet az zökkentette ki, hogy a lányok húzni kezdtek valamerre. Akkor tűnt csak fel, hogy egy nagy asztaltól integet nekünk Zayn. Teljesen feszengve éreztem magam, ahogy odaértünk. A fiúk kaján vigyorral az arcukon néztek végig rajtunk, majd mi is becsusszantunk melléjük.
- Sziasztok! - köszöntöttük egymást. Ahogy körbenéztem a társaságon, valakin megakadt a szemem. Niall mellett a ma látott szőke lány nevetett idétlenül, miközben Niall kezét szorította. Összeszorult a szívem. Akkor ezek szerint Niallnek ő az új barátnője. És elhozta Liam bulijára.
- Héj, An, hajtsd ezt le. - nyomott a kezembe Harry egy feles poharat. Nem tudom mi volt benne, de egy húzásra lement. Az alkohol égető érzése végigszaladt a torkomon, egészen a gyomromig. Egy nagy sóhaj után lecsaptam az asztalra a poharat.
- Így kell ezt! - vigyorgott Harry.
- Liam hol van? - kérdeztem.
- Mindjárt jön, a színpad mögött van. - üvöltötte túl a zenét Zayn.
Nem is kellett több, meghallottuk Liam hangját, mindenki azonnal abbahagyta a bulizást, és a színpadra fókuszált.
- Sziasztoooooooooooooooooooooooook! - üvöltött bele a mikrofonba Liam, mire mindenki hatalmas sikításba és tapsa tört ki. -  Köszönöm mindenkinek, hogy eljött, nagyon örülök, hogy a barátaimmal tölthetem az estét! Köszönöm az ajándékokat is, imádok mindenkit! Nem is húzom tovább a szót, mindenkinek jó részegedést, igyatok sokat, és eszméletlen bulizást kívánok!
Ismét tapsvihar keletkezett, Liam pedig leugrott a színpadról. Pár perc múlva a mi boxunkál kötött ki.
- Boldog Szülinapot Liam! - ugrottam fel a helyemről, és hosszasan megöleltem egy puszi kíséretében.
- Köszönöm, királylány. Remélem már jól vagy. -nézett rám aggódóan. Bólintottam. - Egyébként eszméletlenül nézett ki. - mért végig tetőtől talpig. Arcom pírbe szökött bókját hallván, zavartan tátogtam egy "köszit". Úgy döntöttünk, mi majd személyesen adjuk át Liam ajándékait holnap.
A többiek is végigölelték Liamet, majd az ünnepelt el is tűnt a tömegben.
- Gyere bébi, mi most megyünk. - pattant fel Perrie, majd a kezemet megragadva húzott a tömegbe. A táncoló emberek között elhaladva meglepetten fedeztem fel a híresebbnél híresebb sztárokat, akik Liam barátai. Az embertömegen átpaszírozva magunkat jutottunk el a pultig. A pult óriási kör alakú volt, legalább vagy tíz kiadóval. Egy aranyos, barna hajú, 20 körüli fiú szolgált ki minket.
- Mit adhatok?
- Nekem egy Mojitot, a hölgynek pedig valami nagyon erős és ütőset keverj kérlek. - kacsintott a fiúra Perrie. Kérdő tekintettel néztem a barátnőmre, aki csak lazán vállat vont. A kedves fiú elénk tolta a koktélokat. Az enyémnek, mit n mondjak elég bizarr színe volt. Az alja kék, a közepe sárga, a teteje pedig zöld és rózsaszín. Mi van ebben?!
- Gyerünk, bébi, kóstold meg! -sürgetett Perrie. Nagy sóhaj után belekóstoltam az italba. Nem csalódtam. A szemeim megteltek könnyel, olyan erős volt az a lötty. Esküszöm, még a szimpla whiskynél is rosszabb volt.
- Jézusom, Perrie, ez kegyetlen. Ettől az egy kortytól részegnek érzem magam.
- Gyere, hozd magaddal.
Kezembe fogtam az italt, Pezzel pedig ismét átfurakodtunk a tömegen. A boxunkhoz érve néhányan már fel is szívódtak (név szerint Harry, Louis és Zayn), a többiek pedig nem tudom honnan szereztek ilyen gyorsan, de szintén koktéllal ültek. A szoknyámat megpróbáltam a lehető legjobban lehúzni, hogy ne látszódjon ki semmim, amint ülök, de ez nagy feladatnak minősült.
- Na, és Niall! Megtudhatjuk a drága új barátnőd nevét? Még be sem mutattad nekünk, ó. Pedig mindig be szoktad mutatni. Ha jól emlékszem Ant is olyan nagy lelkesedéssel hoztad haza. Na, hadd halljuk, ki is a kis barátnőd.
A fejem teljes vörösben égett, ahogy Perrie nyavalyogva mondta ezt a pár sort Niallnek. A megérkezésünktől kezdve most néztem rá először Niallre. Szemeivel szikrákat szórt Perriere, idegesen markolta saját combját.
- Drága Perrie, és többiek. Ő itt Alice, a barátnőm! - hangsúlyozta ki a barátnő szót, majd egy lágy csókot nyomott a szőke lány szájára. Bármennyire is kedvem lett volna ordítani, sokkal jobban esett  pár nagy korty az italomból. Meg is szédültem hirtelen, de nem érdekelt.
A következő pillanatban egy nagyon szép, jó alakú, mosolygós göndör hajú lány vágtatott át a tömegen egyenesen felénk tartva. Perrie és El önfeledten ugrottak fel a helyükről, és ugrottak a lány nyakába.
- Jézusom, lányok, megfogtok fújtani.- nevetett a lány. Tekintetével körbenézett a társaságon, majd mindenkihez odalépett és megölelte a többieket is.
- Jézusom, Dani, ezer éve nem láttalak! - ugrándozott Perrie.
- Szia, Danielle vagyok. -ért Niall új barátnőjéhez a lány. Á, szóval ő Liam barátnője. - Sokat hallottam már rólad, te biztos Anne vagy. -ölelte át Alicet. A lány éppen olyan meglepődötten nézett, mint én. Mi van?! Niall zavartan vakarta a tarkóját.
- Öm. Dani, ő itt az új barátnőm, Alice. Nem Anne.
Danielle látszólag teljesen össze volt zavarodva. Leesett állal meredt hol Niallre hol a lányra. Hirtelen megfordult, és mosolyogva indult meg felém.
- Á, akkor te vagy An. Ne haragudjatok, én azt hittem, hogy te meg Niall... szóval.... - makogta zavartan.
- Semmi baj. Ilyen a sors. -vontam vállat leserűen, éreztem, ahogy az arcomon leszáguld egy kósza könnycsepp. A lány szorosan magához ölelt.
- Nem tudom mi történt köztetek Niallel, de nekem te ezerszer szimpatikusabb vagy mint az az új csaj. -suttogta a fülembe. Felnevettem kijelentésén.
- Örülök, hogy megismerhetlek. -mosolyogtam rá kedvesen.
- Úgy szint.
A göndör hajú lány hirtelen felsikított, amikor szerelme hátulról átölelte. Mindkettőjük hatalmas mosollyal az arcukon fordult a másik felé, és hosszú, szenvedélyes csókban forrtak össze. Olyan megható volt őket nézni. Már jó ideje együtt vannak, és még mindig szikrázik a szerelmük. Becsületre méltó, hogy ennyi ideig nem látták egymást, még is kitartanak egymás mellett, és ugyan úgy szerelmesek.
Elszomorít a gondolat, hogy a Niallel való kapcsolatunk mennyire elcseszett volt... Kicsit több, mint gy hónapig voltunk együtt, még is az idő alatt rengeteget veszekedtünk. A kapcsolatunknak sem úgy lett vége, hogy "jaj, nem szeretjük egymást, szakítsunk, de azért még maradjunk barátok", hanem egy nagy keverés-kavarás árán. Hát, ez van. Ilyen az élet. Bár kissé nyomaszt a gondolat, hogy a nyár folyamán két barátom volt, mindkettővel elég drámaian "sikerült" a szakítás... Talán bennem van a hiba?! Hiszen...elüldöztem őket. Én szakítottam velük... Mindkettővel ! Egy idióta vagyok... Soha életemben nem lesz rendes kapcsolatom, mindenkit eltaszítok magamtól. Egy hisztis, elviselhetetlen liba vagyok, ez a nagy igazság...
- Lányok és fiúk, ő itt az a lány, akit mindennél jobban szeretek! -pörgette meg a levegőben szerelmét Liam. Danielle sikítozva próbálta rávenné barátját, hogy tegye le, akinek nem volt ez ínyére. Miután ismét a földön állt a táncoslány, megragadva az alkalmat kívánt a barátjának boldog szülinapot.
- Isten éltessen sokáig te vén róka! -nevetett fel. Liam felvont szemöldökkel meredt a barátnőjére, majd ismét megcsókolta.
- Annyira aranyosak. - súgtam oda Perrienek. Pezz szintén meghatódva bólogatott, mjad kijelentette, hogy most azonnal megkeresi Zaynt, és addig csókolja, ameddig a levegője bírja. Ezen jót szórakoztunk Ellel.
Payzer a táncparkettere botorkált, egymásba gabalyodva merültek el szerelmükben, mit sem törődve a külvilággal, vagy a gyors zenével, egymást csókolva lassúztak. Zerrie is csókcsatát vívott, de ők alkalmazkodtak a zenéhez, ritmusra ringatták a csípőjüket.
- Tudod mit? Most megyünk táncolni.  -fogta meg a kezem El. Az erős alkoholos löttynek köszönhetően kezdett minden kételyem elszállni. Mosolyogva mentem An után. Nem zavart, hogy a ruhám úgy akarja, hogy felcsússzon, vagy épp lecsússzon, csak mentem át a tömegen.
Ellel megálltunk egy nekünk tetsző helyen, majd eszeveszett módon kezdtük átvenni a ritmust, rángatni a csípőnket, ugrálni, tombolni.
*
A pultnál éppen Ed Sheeran-nel koktélozgattam, amikor megjelent Perrie.
- Sziasztok drágáim! -ugrott a nyakunkba a kissé már becsiccsentett lány. Mi tagadás, én is kezdtem homályosan látni a világot, minden bánatom elszállt, bárki bármit mondott, elnevettem magam.
- Edie bébi mesélt az új daláról. -röhögtem fel, két társam szintúgy.
- Annie bébi pedig a turnéról. - nyögte ki szaggatottan Ed a mondanivalóját.
- És Perrie bébivel mi van? -biggyesztette le a száját a szőke ciklon.
- Szeretünk! -öleltem át.
- Kérünk 3 felest! - jelezte a rendelést Ed a fiúnak. Alig egy percen belül mindegyikünk megkapta az adagját,  egy koccintás után egyszerre húztuk le, és nevettünk fel.
- Csináljunk egy képet csajok! - tartotta fel az iPhone-ját Ed, majd egy "klikk" hang után elénk tárult a kép. Én kinyújtottam a nyelvem és összeszorítottam a szemem, Perrie éppen belebeszélt, Ed pedig olyan volt, mint aki beszívott. hatalmas nevetéssel nyugtáztuk a képet.
- Én megyek táncolni! -ugrottam fel, a többieket ott hagyva. Össze-vissza kacskaringóztam a tömegben, mígnem egy fiú elkapta a csuklóm, és magához rántott táncolni. Nem volt ellenvetésem, nyaka köré fontam a kezem, egyszerre mozogtunk a ritmusra.
- Szia bébi, Andy vagyok, Liam legjobb barátja.
- Ha-li. An vagyok, Niall volt barátnője. - nevettem fel.
Nem tudom mennyi ideig táncoltunk, de hirtelen elment előlem. Nem törődtem vele, folytattam a táncot.

Niall szemszöge 

A szám a padlót verte, amint megláttam, hogy Alice egy másik fiúval folytat nyálcserét. Bármennyire is azt kellene mondanom, fájt amit láttam, egyáltalán nem fájt. Tisztában voltam vele, hogy ez csak egy kaland köztünk Aliceszel, és nincs semmi jelentősége. Ráadásul, elég ittas voltam már bármilyen szomorkodáshoz is.
- Azt a mindenit neki Niall. Esküszöm, most még én is szívesen rámozdulnék Anre. - veregette meg a vállam Zayn, amint mellém ült a boxba, majd An irányába mutatott. Eddig nem nagyon szenteltem jelentőséget a kinézetének, de ahogy rá néztem, azonnal megbántam, hogy eddig nem mértem végig. A ruhája meglehetősen sokat mutatott, az egész lábát szabadon hagyta, testére úgy tapadt, mint a fürdődressz. Szemet megfogó látványt nyújtott. Ajkamat beharapva figyeltem, amint testét mozgatja a zenére, percenként mással táncol. Kényelmetlenül mocorogtam a helyemen, akaratlanul is eszembe jutott a közös zuhanyzásunk. Egy halk hang csúszott ki a számon, az emlékeket felidézve.
- Mi van öcsi? Csak nem beindult a fantáziád? - nevetett Zayn.
- De.. azt hiszem túlságosan is. -vigyorogtam, közben szememet egy pillanatra sem vettem le Anről. Azt hiszem, egy idióta vagyok... Már az elején tudtam, hogy nem szabadott volna azt tennem, amit... Főleg nem többször, mások előtt. De ideges voltam. És mérges, Anre... Vissza akartam adni neki azt a fájdalmat, amit én éreztem. Bármennyire is megbántam, már nem tudom visszacsinálni. An utál, megmondta. Elküldött, többé sohasem lesz rá esélyem, hogy visszaszerezzem. Ismét elcsesztem! Minden, amit Aliceszel tettem egyáltalán nem volt rám hatással. Ez az egész kevesebb érzelmet váltott ki belőlem, mint An szimpla pillantása. Őt szeretem, nem Alicet! De kit is akarok becsapni?! Jól éreztem magam közben. De hát ki nem érezné jól magát, aki fiú?! Ha most nem is, de holnap, teljesen józanon eszméletlen lelkiismeret furdalásom lesz, ebben biztos vagyok. Eddig is talán csak azért nem volt, mert Alice lefoglalt a nap egész felében.
An egyre közelebb került a látószögemhez. Ellel és Perrievel  együtt mulatták végig az éjszakát.
- Héj, gyere partizni Niall! Ne játssz itt magányos farkast! - húzott ki rejtekemből Perrie. Hát, ő sem volt már szomjas, az is biztos.  A mai kis veszekedésünk után ha józan lett volna, biztos nem hív táncolni. A szívem heves ritmust diktált, ahogy An közelébe kerültem.
- Szevasz, haver!- ölelt át fél karral El, majd egy poharat nyomott a kezembe. - Egész este alig láttalak.
- Szia, Ed. Mi a helyzet?
- Haver, a csajod egy bombázó. Esküszöm csodálkozom, hogy még nem léptél le vele az estére. - rázta a fejét rosszallóan.
- Nem a barátnőm... -morogtam az orrom alatt. - Elcsesztem mindent, Ed.
- Komolyan? Akkor vihetem magamhoz? - vigyorodott el. Miután meglátta halálos pillantásom, azonnal szépítettem a helyzeten. - Csak vicceltem, na. Gyere, buli vaaaaaan!
Bármennyire is telt meg a estem adrenalinnal, csak egy dologra tudtam koncentrálni. Különben is, egy részeg embernél jó, ha egyáltalán még tud gondolkodni. Egy röpke pillanat alatt An mögött termettem. Kezemmel átöleltem derekát, fejemet nyakába bújtattam. Hiányzott. Az illata, az ölelése, a csókja, a nevetése, mindene. Szerencsémre rosszabb állapotban volt, mint én, így nem törődött azzal, kivel is táncol éppen. Nem tudom milyen ötlettől vezérelve  - azt hiszem az alkohol irányítása miatt - de magamhoz fordítottam, ajkaim pedig hevesen támadtak rá övéire. A pillangók életre keltek a gyomromban, szívem majd' kiugrott a helyéről. Ő az a lány, aki képes ezt kiváltani belőlem. Senki más nem tudja őt helyettesíteni, senki!

An szemszöge 

A napfény éles sugara próbált megvakítani. Morogva fordultam oldalra, hogy ne süssön a szemembe. A fejem eszeveszetten zúgott, nem akartam kikelni az ágyból, a szememet sem szerettem volna kinyitni. De amikor megéreztem, hogy nem egyedül vagyok az ágyban, a szemem úgy pattantak ki, mintha hideg vizet locsoltak volna a fejemre. Bár ne tettem volna... Ajkaim közül egy halk sikoly szűrődött ki, ahogy megláttam Niall ébredező fejét. Ahogy kómásan kinyitotta szemeit, ő is hasonlóan reagált mint én.
- Te mi a fészkes fenét csinálsz az ágyamban?!  - ültem fel hirtelen, ám amikor megcsapta a szellő a meztelen bőrömet, azonnal magamra húztam a takarót. Nem volt rajtam a ruhám, és...a melltartóm, sem a bugyim. Ó, istenem! Ne emlékszem mi történt! Olyan dejavu érzésem támadt. Amikor a turné elején a fürdőben ébredtem fel, szintén semmire sem emlékezve. Nagyon remélem, nem tettünk semmi olyat, amit később megbánnánk.
- Ez az én ágyam! - csattant fel ő is. Végül is, mindketten igazat mondtunk: a közös szobánkban voltunk. Niall miután megbizonyosodott róla, hogy ez nem álom, tényleg itt vagyunk, félve pillantott be a takarója alá. Szemei elkerekedtek, arca elsápadt.
- Mond, hogy van rajtad valami, és nem az történt, amire gondolok! - kérdeztem félve, zakatoló szívvel. Szemeimet könnyek szúrták. Nem lehet, hogy így történt meg az első, hogy nem is emlékszem rá, ráadásul a volt barátommal! Niall a homlokára csapott, idegesen túrt bele a hajába.
- Maradjunk nyugodtak... Egyáltalán nem biztos, hogy az történt...
Szemével a takaróra pillantott, arca még jobban elsápadt, szája 'o' alakot formált. Félve tekintettem arra, amerre Ő. A paplanon néhány vérfolt ékeskedett, illetve... egy óvszeres zacskó.