#67 - Mullingar újra

 Sziasztok!:)
Elsősorban szeretném megköszönni a rengeteg támogatást, amit kapok tőletek, a rengeteg kedves kommentet, és a türelmeteket! Ti vagytok a legjobb olvasók ! :)♥
Ne haragudjatok a sok késésért ismét, de megpróbáltam most egy hosszabb részt írni. Nem lett sajnos valami nagy szám, sajnálom, ha csalódást okoztam, ne haragudjatok! :(
Megpróbálom hozni a következőt minél előbb, de amint jön a téli szünet, megpróbállak kárpótolni titeket majd! :))xx
Nem is húzom tovább a szót, köszönök mindent, íme a következő rész! Jó olvasást!♥

xoxo  smile-girl.:)))



Ideg feszülve vártuk, hogy apa mit szól ehhez az egészhez.Arca rezdülésmentes volt, szinte hallottam, amint agykerekei nyikorognak. Anya, Niall és én teljes őrületben álltunk előtte, azonnal lerohamoztuk, amint hazaért. Erősen szorítottam a barátom kezét, másik kezemmel pedig a körmeimet rágtam.
- Várjunk, várjunk... Még meg sincs semmi beszélve, és mi lesz a repüléssel, jegyünk sincs..
-A repülést megoldom. - szólt közbe Niall. - Ezen ne aggódjon!
- Hát... akkor... és...rendben, én benne vagyok. Jó lesz látni végre újra Mullingart.
Hatalmas lendülettel ugrottam apa nyakába. A boldogságom messze az egek felett járt,úgy szorítottam magamhoz, mint az alvós mackómat. Niall azonnal csörgette anyukáját, hogy megbeszélje vele azt, hogy megyünk, stb.
- Furcsa lesz nem itthon karácsonyozni. - gondolkodott el édesapám.
- Meglátod, sokkal jobb lesz, ha többen leszünk. - mosolyogtam rá.
- Na de ha nem baj, én most mennék lefeküdni, nagyon álmos  vagyok. Jó éjt kincsem!- csókolt a fejem búbjára, majd elhagyta a helyiség.
Örömittasan köszöntem el tőle, és anyukámtól is, majd sietve szedtem a lábam az emeletre. Niall az ágyamon feküdve, levakarhatatlan vigyorral az arcán folytatott csevegést Maurával.
- Holnap. Igen, szerintem olyan 4 körül. Ühüm. Persze. Jaj, anya... Egyértelmű! Rendben, de most megyek, mert megjött An. Holnap találkozunk. Én is szeretlek.
Miután letette a telefont, maga mellé hajította, bebújt a takaró, majd a maga mellett lévő helyet ütögette. Nekifutásból ugrottam mellé. Ránk terítette a takarót, összebújva merültünk el egymás tekintetében. Egy hajtincsemet a fülem mögé tűrte, arca közeledett, végül egy lágy csókot lehelt ajkaimra.
- Jó éjszakát, szerelmem.
- Neked is. - nyomtam egy utolsó puszit arcára, majd mindketten alvásra hajtottuk a fejünket.

*

- Anya, hol van a mamuszom?!!- üvöltöttem torkom szakadtából édesanyámnak. öt perce azt kerestem, de csak azért sem találtam sehol.
- A nagy szekrény második fiókjában keresd!
És ki gondolta volna, tényleg ott volt. Csupán csak százszor ment el a kezem mellette... Gyorsan betömködtem a bőröndömbe, összehúztam - nem kis feladat árán- és végre sikeresen elkészültem. Két nagy bőrönddel, és egy táskával vonultam le a lépcsőn. Niall szerencsére félúton segített, így nem estem egy hatalmasat.
Anyuék sürögtek-forogtak, hogy minden meglegyen, bár az ő dolgaik már a kocsiban pihentek. Liam visz ki minket a reptérre, így nem kellett taxit hívnunk.
Egy kisebb fajta vita után sikeresen megegyeztünk, hogy ki hol ül, végre elindulhattunk. Az egész úton anya kétségbeesett szövegét hallgathattuk, ami arról szólt, mit hagytunk otthon, ami kellett volna..
A reptérhez érve egy utolsó puszival és öleléssel elköszöntünk Liamtől, becsekkoltunk, leadtuk a bőröndjeinket, és elfoglaltuk a helyünket a repülőn.
Sajnos mivel Niall a mi jegyünket később foglalta le, így mi hárman külön ültünk volna, de apu felajánlotta, hogy majd ő elmegy az egyedüli helyre, hadd legyünk mi ketten együtt Niallel. Ilyenkor imádom, hogy "Apuci kicsi lánya" lehetek.
- Niall. Rád dőlhetek? - rebegtettem meg a szempillám.
- Persze. -eresztett felém egy kedves mosolyt. Több sem kellett nekem, hozzábújtam amennyire csak lehetett, fejemet a vállára hajtottam, bedugtam a fülhallgatóm, szemeimet pedig lehunytam.

- Landolunk fiatalság!
Kipattantak a szemeim, ahogy meghallottam az ismerős hangot. Anyu keltegetett engem is, és Niallt is, aki fejét az enyémre hajtva aludt. Hogy én mindig elalszom a repülőutakon... A barátom édesen megdörzsölte a szemét, nyújtózott egyet, majd álmosan fúrta fejét a nyakamba. Kuncogva halmoztam el haját puszikkal, olyan volt, akár egy kisgyerek. A gép landolásnak indult, felnevettem a hirtelen ereszkedés miatt, magam sem tudom miért.

Nem tartott sokáig összeszedni a bőröndjeinket szerencsére. Persze most is kié volt a legnagyobb? És kinél volt kettő? Bingó, nálam.Niall örömittasan nézett körbe, a családja után kutatva .Elnevettem magam, ahogy Greg hirtelen megijesztette szegény, ártatlan barátomat, aki halkan felsikított a várótér közepén. Hosszasan megölelték egymást, lepacsiztak, majd Greg valamit súgott Niall fülébe, aki fülig pirulva verte háton testvérét.
- An! - fordult felém vigyorogva, és a nyakamba borult, - Jó újra látni.
- Téged is. - pusziltam meg az arcát. Üdvözölte a szüleimet is, majd egy rövid csevej után útnak indultunk. Nehézkesen fértünk el a kocsiban, bár a bőröndök hátul igen csak nyomorogtak, és én is, mivel Niall ölében kellett utaznom...ugyan is az egyik bőröndömnek nem maradt helye, ezért azt a mellettünk lévő ülésre kellett rakni. nekem nagyon is tetszett ez a felosztás, de amikor pimaszul vigyorogva kacsintottam a barátomra, ő már akkor tudta, hogy neki ez nem les olyan jó menet. Az ölébe huppantam, ő kezeit átkulcsolta a hasamon. Greg vezetett, apu ült elöl, anyu pedig a jobb hátsó ülésen, mi a balon. Az út nem telt csendesen, először Niall fecsegett, utána én, végül apuék is szóhoz juthattak. Amikor Niall beszélni kezdett a turnéról, szülinapjáról, és egyebekről, úgy döntöttem itt az ideje aktivizálnom a női erőmet. Feltűnésmentesen kezdtem lassan, kínzóan körözni a csípőmmel Niall ölében. Ujjai szorosabban fogták a csípőmet, próbált megállítani, kevés sikerrel.
- Képzeld Greg, ott volt ahh... - köhintett egyet. - az egyik régi ismerősöm is...
- Kicsoda?
- Ro-ronald.
Nagy erőfeszítésbe tellett, hogy ne nevessem el magam. Amikor Greg hátrapillantott a visszapillantó tükörből, megálltam cselekedetemben, úgy tettem, mintha az ablakból nézném a kilátást.
- Minden rendben van Niall?
- Persze... csak félrenyeltem. Semmiség. - köhintett újból. Szerencséjére apa vette át a szót, így nem kellett tovább szenvednie a beszéddel.
- Ezt nagyon gyorsan abbahagyod, ha jót akarsz magadnak. - morogta a fülembe. Ártatlan kislány módjára megvontam a vállam, és folytattam tovább a táj kémlelését.

*

- Jaj, drágám, annyira hiányoztál! - szorongatta meg Maura Niallt. Elérzékenyültem néztem a jelenetet, ahogy anya-fia mérhetetlen boldogsággal öleli egymást. Maura szeméből potyogtak a könnyek,látszott rajta, milyen boldogsággal töltötte el, hogy újra láthatja fiát.
- An!!!
Az  ismerős hangra felkaptam a fejem. Denise rohant le a lépcsőn, hatalmas vigyorral az arcán, ami engem is mosolyra késztetett. Sajnos nem beszéltünk túl sokat az elmúlt időben,így nagy öröm volt számomra is, hogy újra láthatom. hatalmas ölelésben részesítettük egymást, majd nevetve váltunk el.
- Még hogy majd hívni fogsz... Nem is írtál, és nem is hívtál! - tette kezét a csípőjére, és próbált mérgesen nézni, de nem nagyon sikeredett.
- ne haragudj. - vetettem be a kiskutya szemeimet.
Az első 10 perc arról szólt, hogy mindenki üdvözölt mindenkit, anyuék bemutatkoztam Denisenek, és beszélgettünk az előszobában. Végül a barátomnak támadt a csodás ötlete, hogy menjünk beljebb és pakoljunk le.
Beérve furcsának találtam az egész házat. Szinte biztos voltam benne, hogy itt valami változás történt.
- Jé, átfestettétek a lakást? És a bútorok is újak. - nézett körbe Niall csillogó szemekkel.
- Igen. kellett egy kis változatosság.- vont vállat Maura szerényen.
Jobban szemügyre véve igaza volt Niallnek. Az egész bútorgarnitúra újra volt cserélve, a falak halványvörösek és narancssárgák voltak az eddigi zöld helyett, és még sorolhatnám. A lépcsőn felszaladva követtem a barátomat, aki a szobája felé igyekezett. Mindketten meglepődve kémleltük a szobát. Az egész fekete-fehér színben pompázott, az egyszemélyes ágyát átcserélték franciára, a fa színű szekrények is fehérek és feketék voltak. Wow. Mintha Niall új szobát kapott volna.
Egymásra néztünk, ugyan arra gondoltunk: egyszerre kezdtük rohanni, végül rávetődtünk az ágyra. Kacagva terültünk el a pihe-puha szőrös ágytakarón, és ágyneműn.
- Hát ez olyan...furcsa. - szólaltam meg pár másodperc kínos csönd után. Niall felém fordult, kezét a derekamra helyezte, így húzott közelebb magához. Hozzábújtam, akár egy kiscica, fejemet a mellkasán pihentettem, így belélegezve tökéletes illatát.
- Imádom a parfümöd. - sóhajtottam halkan, mire egy kuncogást kaptam válaszul. Oó. Ezt hangosan mondtam?!
- Hát.. ha már itt tartunk, én is a tiéd.
Niall illatán kívül beszállt az orromba az újdonsült festék szaga, és a fa bútorok szaga is. Furcsa volt ez a három keverék, de ennek ellenére nem zavart.
Pár percig csendben feküdtünk, mígnem hirtelen valaki bejött a szobába. Greg és Denise volt az, kezükben a bőröndökkel, lihegve.
- An, te mi a fészkes fenét tettél ezekbe a bőröndökbe?! - törölte meg verejtékező homlokát Greg. Vigyorogva vállat vontam, és megköszöntem, hogy felhozta őket.
- Igazán nincs mit. Gondoltuk segítünk a szerelmes párnak, hadd legyenek kettesben egy kicsit. -kacsintott ránk. - De ha jól tudom An, anyu neked lent a kanapén fog megágyazni.
Nem csak az én álla esett le a döbbenettől, Niallé is.
- Mi van?! Kizárt dolog, nálam alszik és kész! - emelte fel a hangját Niall.
- Anya azt mondta, nem akarja, hogy bármit is csináljatok amíg itthon vagytok, mert tudja, hogy ilyenkor nehéz kordában tartani a hormonokat.. Valami ilyesmit mondott.
Pár pillanatig nagyokat pislogva meredtünk egymásra síri csöndben, mikor Greg hirtelen felnevetett.
- Komolyan elhittétek? - fogta a fejét nevetve. - Meg kell mondani, elég hiszékenyek vagytok.. Szerintetek anyu tényleg ilyet mondott volna?!
Meglepődve néztem ahogy Greg és Denise lepacsiznak, és röhögve fogják hasukat.
- Te idióta! - dobta fejbe Niall a bátyját. - Rohadtul nem vagy vicces.
-Láttad volna a fejed, öcsi. - törölte le a nevetéstől kicsordult könnyét Greg.
- Húzz ki a szobámból! Most!
- Wow, öcsi. ma jöttél haza, és már is veszekedni akarsz? Ez nem jó így , Niall. Karácsony a béke és szeretet ünnepe. Ezért fogsz tőlem barbie babát kapni, hogy lásd menyire szeretlek.
- ha elkaplak, véged van te faszfej! - kiabálta Niall. A következő pillanatban már kiugrott az ágyából, és üldözőbe vette bátyját.
- Ezek a Horan testvérek... -ráztam a fejem rosszallva.
- Borzalmasak. - nevetett fel Denise. - Na de mesélj. Mi újság van veled, veletek?
- Hát...megvagyunk, és jól vagyunk.
- Bővebben?
- Éljük az életünket. - vontam vállat.
- Nem vagy ma túl beszédes. - szontyolodott el egy kicsit. - Bár megértem, a sok utazás, stb...
- Denise. ne haragudj, csak tényleg, hideg van, az utazás is betett egy kicsit, és álmos vagyok. Megígérem, hogy holnap annyit beszélünk, amennyit csak tudunk!
Denise arca felvirágzott, ajkai alól előbukkantak hófehér fogai. Tényleg nyomott volt a hangulatom, csak aludni szerettem volna abban a pillanatban.
- Na, szerintem menjünk le a többiekhez, úgy sem úszod meg a vallatást.
Mosolyogva szálltam ki az ágyból, a lépcsőn leviharozva érkeztünk meg a nappaliba. Mindenki a kandallónál, vagy a kanapékon kuporodott, nevetés szűrődött ki már messziről. A két jómadár is kipirult arccal méregette egymást halálos szemekkel, de látszott rajtuk, tudják, ez csak játék.
- Fiúk, viselkedjetek! - dorgálta le őket Maura kissé szégyenkezve. - Ne haragudjatok, azt gondolná az ember, hogy érett férfiak tudnak éretten is viselkedni...de ők nem.
- Ugyan, ha már az érettségről van szó, An sem a legbölcsebb lány.. -  nevetett fel apu.
- Héj! Kikérem magamnak...
- Én azt mondom menjünk vacsorázni. Biztosan éhesek vagytok már! Gyertek.
Maura tökéletesen értett ahhoz, hogyan terelje el a témát pillanatok alatt. Duzzogva vonultam az ismerős ebédlőbe,ahol isteni illatok kúsztak be az orromba. A rosszkedvem mintha elüldözték volna, arcomra hatalmas mosoly ült, úgy lopakodtam a konyhába. Sajnos, mire megláttam volna mit is fogunk enni, addigra Maura kizavart onnan. Az asztalnál Niall és apa mellett foglaltam helyet. Előételként valami isteni krémlevest kaptunk, utána jött a sült csirke salátával és rántott zöldségekkel, desszertként pedig isteni brownie-t kaptunk. Azt hiszem nem mondok újdonságot azzal, hogy úgy tele ettem magam, hogy mozdulni is alig bírtam. A vacsora közben rengeteg téma felmerült. Mint kiderült, holnapra meg vagyunk hívva a szembe szomszédékhoz vacsorára. Sok kedvem nincs elmenni, hallgatni Lendey-ék moton fecsegését az időjárásról, és arról, milyen felelőtlenek a mai fiatalok, blablabla. Mindig is unalmas emberek voltak, és úgy vélem, ez az idő során sem változott. A fiúk terveznek egy közös edzést, mi pedig kitaláltuk Denise-szel, hogy korcsolyázni szeretnénk menni. De ezt a fiúk sem akarják majd kihagyni, így ők is jönnek majd. Anyuék...ők pedig anyuék. Majd elbeszélgetnek az elmúlt évekről, elmennek sétálgatni, és kész. Persze, azt meg kell említenem, hogy a kistestvérem ékezése volt a legfőbb téma. Anyunak már csak pár hónapja van hátra, a pocakja igen csak kigömbölyödött, mosolyogva ecseteli mindenkinek, hogy hamarosan újabb poronty érkezik az Alley családba.. És mindenkinek elmondja, hogy először kislánynak nézték, de amint kiderült, kisfiú lesz. A nevét még nem tudjuk, anyuéknak még nem sikerült kigondolniuk. Furcsa...
Denise és Greg korán elhagyták a házat, azzal magyarázták, hogy fáradtak, de holnap még találkozunk.Nem értettem, mi ez a nagy sietség, de inkább rájuk hagytam.
Anyuék az emeleten lévő vendégszobába pakoltak be, ami mit ne mondjak... a barátomnak nem igen tetszett.
- Ugye nem komoly, hogy egy ajtóval arrébb vannak a szüleid? - döbbenten meredt rám kérdő tekintettel.
- Máshova hova menjenek? - nevettem fel. - Anyukád mondta, héj, nem én. Én csak segítettem felhozni a bőröndöket. Niall mormogva arccal pakolgatott a ruhái között, míg én a telefonom nyomkodtam. Felléptem Twittere, hiszen már legalább két hete meg sem néztem a profilom. Erős volt a kísértés, de végül nem néztem meg a megjelöléseimet. Nem szeretném pont karácsonykor olvasni az utálkozó üzeneteket.
"@AnneAA18 : Hello Írország.:))x"
 "@AnneAA18 : Héj, @NiallOfficial, ne duzzogj itt mellettem. Ráncos leszel. ;)x"
 Kiléptem a fiókomból, a telefonom pedig magam mellé dobtam. Négykézláb mászva az ágyon próbáltam Niallhöz jutni. Az egyik fiókja előtt guggolt, be is lőttem célpontomként, ám mire megijeszthettem volna, addigra megfordult. Hirtelen mozdulatára én ijedtem meg, nem ő, így sikeresen elvesztettem az egyensúlyom az én guggoló helyzetemből, és hátra dőltem, mint egy darab fa.Niall édes nevetése töltötte be az egész szobát, ami engem is nevetésre késztetett. Hirtelen felém kerekedett, fejem mellett megtámaszkodva nézett le rám.
- Meg akartál ijeszteni, ugye? - suttogta ajkaimra. Mint akit fejbe csaptak, úgy vesztettem el az eszméletem. Hihetetlen, milyen hatással képes bírni rám. teljesen lefagyaszt, a puszta jelenlétével, szavaival.Megszólalni nem tudtam, így egy egyszerű bólintással reagáltam.
- Ezért büntetés jár. - harapta meg alsó ajkam. Szemeimet lehunyva kaptam szája után, de elhajolt. Már-már fájt, hogy nem csókot meg. Szükségem volt rá, a puszta csókjára, tökéletes ajkaira.
- Niall.. - nyafogtam.
- Hm?
- Ne szórakozz velem.
- Nem áll szándékomban.
Ajkaink között alig egy centi tátongott, amit egyre kevésbé bírtam. Csökkentve a köztünk lévő maradék távolságot, megfogtam hajánál fogva, és magamra húztam. Elvesztette egyensúlyát, így rajtam kötött ki, de cseppet sem zavart. Átéve az irányítást fölötte én csókoltam meg, én irányítottam a csókot, bármennyire is próbálkozott, nem engedtem át neki. Bevallom, élveztem, hogy én irányíthatok.
- Bébi, azt hiszem megyek fürdeni. - csókolta meg a homlokomat miután elváltunk, egy röpke mozdulattal felállt, megfogta a ruháit és a törölközőjét, és elhagyta a szobát.
Én még mindig a földön fekve néztem távolodó alakját. Igen? Ilyen könnyen leléptél? Rendben Horan, én benne vagyok a játszmában, de nem te fogsz jól járni.

*
A fürdőszoba előtt állva vártam, hogy végre kijöjjön a barátom. Nem tudom mit csinált ennyi ideig, de már legalább fél órája bent volt. Hangosan kopogtattam, szinte már vertem az ajtót, mire végre kimerészkedett őfelsége. AZonnal megcsapta orrom az arcszeszének az illata, arcbőre szinte ragyogott. Hm. Megborotválkozott. Nagy vigyorral az arcán tárta ki nekem az ajtót, pukedlizve mutatott befelé.
- Hölgyem, bemehet
Szem forgatva löktem arrébb az útból, beléptem a fürdőbe, magam mögött becsukva az ajtót.
A forró víz jót tett fáradt testemnek, a forró vízcseppek kényeztették a bőrömet. Azt hiszem, én is túl sokáig lehettem bent, ugyan is kintről én is kopogást hallottam. Elzártam a vizet, megtörölköztem, magamra tekertem a törölközőt, fogat mostam - ezt mind olyan gyorsan, amennyire csak lehetett- , majd átengedtem a fürdőt -mint kiderült-  anyunak.
- Anya. Miért nem lentre mentek? Ott is van fürdő..
- Mert apád a vízben ázik egy órája. - forgatta meg a szemét. Nevetve hagytam ott a puffogó édesanyámat. Niall a telefonjával szórakozott, amint beléptem a szobába, tekintetét azonnal végigfuttatta a csak egy törölközővel takart testemen, majd látványosan nyelt egyet.
- Minek köszönhetem az ingyen show-t? - vigyorodott el, miközben ülésbe helyezte magát.
- Ez nem show, és fordulj el. - szóltam re erélyesen. Persze, nem is én lettem volna, ha nem felejtem a szobában a ruháimat. Mindent magammal vittem, sminklemosót, fogkefét, fogkrémet, de a legfontosabbat azt nem. Niall fejére húzta a takarót, hogy ne lásson, addig a bőröndöm előtt próbáltam előhalászni a pizsamámat. Gyorsan magamra kaptam a bugyimat, és a nadrágomat, a nagy dilemma pedig csak akkor jött. Nem szeretek melltartóban aludni, bár az utóbbi időben mindig rá voltam hagyatkozva a turnébusz miatt, illetve Niall miatt, hiába is nem kényelmes. De úgy gondolom, a kapcsolatunk elért egy olyan szintet, hogy már nem kell szégyenlősködnöm emiatt továbbra is. Végül nagy levegőt vettem, és magamra kaptam az alvós felsőmet. Sietve bújtam be az ágyba, magamra húzva a takarót, hogy eltakarjam felsőtestem. Niall oldalasan feküdve nézett rám, arcom minden szegletét feltérképezte.
- Miért vagy zavarban, drágám? - vonta fel a szemöldökét.
- nem vagyok zavarban ...
- An. ismerlek, látom rajtad. Ha jól tudom, egy jó párszor aludtunk már együtt, ez is ugyan olyan, nincs okod miért zavarban lenni. Ne aggódj, van rajtam ruha, de a szüleim nem fognak benyitni. Bezártam az ajtót, oké? - simított el egy hajtincset a fülem mögé. Halványan bólintottam, inkább elfordultam a másik oldalamra, Niallnek háttal. Csak ne faggasson, csak ne faggasson...
Egy lágy érintést éreztem a vállamon, ahogy maga felé fordít. Pár centiméterre volt arca az enyémtől, kérdő tekintettel meredt rám.
- An, mi a baj? Ne nézz bolondnak, kérlek.
-  Nincs rajtam melltartó. - nyögtem ki végül lesütött szemekkel. Hirtelen egy nevetés csapta meg a fülem. Várjunk... most komolyan kinevet?! Felvont szemöldökkel néztem rá, magyarázatot követelve.
- Tényleg emiatt voltál zavarban? - törölgette le a kicsordult könnyeit. - Kincsem, láttalak már melltartó nélkül is, és hidd el nekem, tökéletes vagy! És különben is, itt a takaró.
- Tudom...de ez olyan furcsa még nekem...
- An. - nyúlt az állam alá. - Nálad tökéletesebb lányt el sem tudnék képzelni, és köszönöm, hogy ennyire megbízol bennem. És remélem ezek után nem lesz ilyennel problémád, ugyan is jól jegyezd meg, előttem nem lehetsz szégyenlős! Előttem nem. Okés? - bólintottam. - Én is így gondoltam. És olyan meg se forduljon a fejedben, hogy esetleg nekem nem tetszik valami rajtad. Mindent szeretek rajtad egytől egyig. A kis manófüleidet, a szádat, az orrodat, az apró kezedet, a lábaidat, mindenedet.
Meghatódva hallgattam szavait. Nem tudom elmondani, mennyire szeretem ezt a fiút, aki itt fekszik mellettem. Lágy köszönetcsókot leheltem ajkaira, hozzábújtam, amennyire csak lehetett, majd elnyomott az álom.

*

Reggel hatalmas dörömbölésre pattantak ki a szemeim. Komótosan másztam ki Niall mellől, egészen az ajtóig. Elfordítottam a kulcsot, majd egy ismerős arccal találtam szemben magam.
- An! - ugrott a nyakamba Denise. - Ne mond, hogy még nem keltetek fel! Álomszuszékok! Délután egy óra van! A fiúk mennek edzeni, mi pedig sétálni. Nem emlékszel? Na gyerünk-gyerünk, öltözz! Lent várunk titeket.
Olyan gyorsan hadarta a mondatokat, hogy nagy erőfeszítésbe tellett megjegyeznem bármit is, amit mondott. SZóval: edzés, séta, azonnal, öltözés. Jaj.
- Niall. - rázogattam lágyan a szerelmem vállát. Kék, álmos íriszeit rám emelte, egy hatalmasat ásított, majd  arcára húzta a takarót.
- Hagyj aludni! - morgott.
- Mindjárt indultok Greggel edzeni, én pedig Denise-szel sétálni. Öltöznünk kell. Egy óra van, és éhes is vagyok. Ébredj.
Nem szenteltem több energiát a keltegetésre, inkább lassú, zombi üzemmódban válogattam a ruháim közül. Végül egy barna szerelés mellett döntöttem. Tökéletes lesz egy sima sétáláshoz, esetleg vásárláshoz, ha úgy adódik. Megfésülködtem, egy kis sminket vittem fel az arcomra, majd késznek nyilvánítottam magam. Mire visszatértem a fürdőből, Niall még mindig ugyan úgy feküdt az ágyban, mint tíz perccel ezelőtt.
- Niall! - szóltam rá erélyesebben. - Kelj fel !
- Nem...
- Na rendben. - sóhajtottam. - Én elmentem Denise-szel, majd találkozunk délután valamikor. Jó legyél! - nyomtam egy cuppanós puszit arcára, és ott hagytam.
Lent már mindenki készen ült az ebédlőasztalnál. Ha jól láttam, már meg is ebédeltek.
- Jó reggelt! - köszöntem.
- Inkább jó délt! Későn kelő banda. - rázta a fejét nevetve Maura. - A másik fiamat hol hagytad?
- Nem hajlandó kikelni az ágyából. - vontam vállat. Greg szemei felcsillantak, gonosz mosollyal az arcán ment a konyhába, majd rohant fel az emeletre.  Pár másodperc múlva Niall üvöltésére lett mindenki figyelmes, illetve nem éppen szép szavaira. Nagy dörömbölve jött le Greg nevetve a lépcsőn a hasát fogva, őt pedig a csurom vizes Niall követte. Nem tehettem róla, belőlem is kitört a jóízű nevetés.
- Greg, esküszöm megöllek még egyszer! Meghalsz, megértetted? - üvöltötte a nevető Gregnek a barátom.
- na jó, mi elmentünk. - fogta meg a kezem Denise. - Majd jövünk népség! Ti pedig ne öljétek meg egymást.
Nevetve vettem fel a kabátom és a cipőm, majd elhagytuk a házat.

Mullingar utcáit jártuk legalább már egy órája. Az idő 0 fok körül járhatott, a leheletünk látszódott a levegőben. Denise szája be sem állt, mindent elmesélt az utóbbi időben történtekről. Elmondta, hogy már mennyire szeretné az esküvőt, de Greg még mindig nem cselekedett. Nagyon megsajnáltam, ahogy ezt mind könnyes szemekkel mesélte.
- Jaj, te. - öleltem magamhoz szorosan. - Greg nagyon szeret téged! Csak még időre van szüksége.. Férfiból van, nehéz neki meghozni a döntést, hogy elkötelezze magát. Mi lányok, természetesen a hatalmas, ezer fős esküvőkről álmodunk, míg nekik maga az esküvő gondolata gyomorgöcsöt okoz. Higgy nekem, csak idő kérdése, és megkéri a kezed!
- És ha nem szeret? - törölte meg a szemét egy zsebkendővel.
- Ilyet ne is mondj! Nagyon szeret téged, lesüt róla, és rólad is az, hogy odavagy érte! Ezt meg ne halljam többször! - szomorkásan bólintott, és kifújta az orrát.
- Köszönöm. Esküszöm, Niall meg van áldva veled, hogy ilyen barátnője van. - mosolyodott el.
- Á. Nem vagyok én olyan különleges. Igazság szerint nem is értem, miért pont ÉN vagyok a barátnője. Nálam sokkal szebbet találhatna. Olyat, aki nem hisztizik, szebb az alakja, nem veszekedik vele.
- Akkor itt az alkalom, hogy én csesszelek le téged. Ilyet ne is mondj! An, néztél te már tükörbe? Esküszöm, ha fele olyan jó alakom lenne, mint neked, már örömtáncot járnék! És az arcod? Egy pattanás sincs rajta, olyan mint egy porcelánbabáé. A veszekedésekről pedig... Hidd el, nem az a tökéletes szerelem, ahol nincsenek veszekedések, apróbb viták! Ez teszi a kapcsolatokat erősebbé. És ha hisztizel, akkor mi van? Semmi.. Senki sem tökéletes, és azt nem hiszem el, hogy ő nem szokott hisztizni. Ahogy ismerem Niallt... -nevetett fel. - Nagyon hisztis tud lenni. Ti ketten együtt lesztek örökké. Ebben olyan biztos vagyok, mint hogy itt állok.
Denise szavai mosolyt csaltak az arcomra. Igaza lenne? Lehet. Tény, hogy mindketten hisztisek vagyunk, és sokat vitázunk, de ez teszi a kapcsolatunkat erősebbé.
- Nem ülünk be egy kávézóba? Úgy érzem mindjárt lefagy a kezem, az összes lábujjam és úgy nagyjából mindenem.
- Támogatom!
Nem kellett sokat gyalogolnunk, pár perc múlva oda is értünk a bizonyos "Irish Café" kávéházhoz. Megkönnyebbülés volt bemenni a kicsi, meleg helységbe, ahol azonnal megcsapta az orrom a finom kávéillat, illetve a frissen sült sütemények illata. Az egyik sarki asztalhoz heveredtünk le, kabátunkat letéve azonnal nekiestünk az itallap tanulmányozásának, illetve a süteményes lapnak. Egy kedves, 20 év körüli fiú lépett hozzánk, hogy felvegye a rendelésünket. Vörös haja volt, barna szemekkel, de meg kell vallani, igen csak jól nézett ki. Hihetetlen, hogy akárhova megyek, mindenhol jó pasik a kiszolgálók.
- Sziasztok! Mit hozhatok? - mosolygott ránk.
- Én egy latte macchiato-t szeretnék, és egy dupla csokoládés muffint és... még egy ilyen vaníliás-karamellás tekercset is. - adtam le a rendelésem.
- Én egy cappuchino-t és egy mézeskalácsos tortaszeletet kérnék.
- Rendben. Azonnal hozom, egy kis türelmet kérnék.
Ahogy elment az asztalunktól a pincér, Denise rám vigyorgott.
- Láttam ám, hogy néztél rá. - kacsintott.
- Ki? Én?! Én sehogy. - tettettem az ártatlant.
- Aha, persze, persze. Nem volt ronda, meg kel hagyni.
- Hát...nem éppen.
- Hány éves lehet?
- Szerintem 20. - találgattam.
- Egyébként, vicces, hogy mindegyikünk komoly kapcsolatban van, de közben egy pincérfiút vesézünk ki. - kuncogott Den.
- Héj, lányok vagyunk, nekünk szabad, nem?
- Végül is.. Igazad van.
Alig pár perc múlva megkaptuk a rendelésünket. Az a tekercs, illetve a muffin, minden falat egy-egy másodperc volt a mennyországból! nagyon régen ettem ilyen finom süteményeket, azt kell, hogy mondjam. A kávéról ne is beszéljünk..
- Ó, istenem! - sóhajtottam. - Ez valami isteni!
- Orgazmus az ízlelőbimbóknak. - vigyorodott el Denise.
- Az biztos.
- Egyébként, ma vagytok meghívva a szembe szomszédékhoz, ugye?
- Sajnos. - sóhajtottam. - De semmi kedvem nincs menni.
- Nem is mentek szerintem.- vigyorodott el a barátnőm mindent sejtően.
 - Tessék?!
- Niall már tegnap mondta Maurának, hogy ti nem mentek. Szeretné, ha lenne egy estétek csak kettesben.
Éreztem, amint az arcom vörösbe borul, égni kezd. Én erről mért nem tudok?!
- Öm... Nem tudom, nekem nem mondta...
- Tegnap mondta Gregnek, hogy mostanában nem volt túl sok közös szabadidőtök, és most szeretne csak veled lenni egy kicsit, főleg, hogy a szülőhazátokban vagytok. Főleg, hogy holnap és holnapután már egyáltalán nem lesz szabadidőtök. kezdődnek a sütések, főzések, nagy felhajtás lesz, stb. - mosolyodott el.
- Ó.. Értem...
- Jaj, ne legyél már zavarban!- kacagott fel. - Ez normális dolog, na. Egyébként, annyira örülök, hogy együtt vagytok! Párszor már elmondtam, de komolyan gondolom. Amikor először jöttél, csak Nial barátjaként, és kiöntötted nekem a szívedet, már akkor tudtam, hogy nem csak barátok maradtok. És tessék, be is igazolódott.
- Egy igazi boszorkány vagy. - vigyorodtam el enyhe szarkazmussal a hangomban.
- Meglehet.
Még legalább egy órát ültünk a kávéházban, majd hazasétáltunk a parkon keresztül. Be kell ismernem, nagyon jó újra Mullingarben lenni, és nagyon örülök, hogy Denise-szel ilyen jóban vagyunk. Ez egy tökéletes karácsonynak ígérkezik, úgy érzem !

#66 - Karácsonyi hangulat

 Sziasztok!:)
Ne haragudjatok, tudom, rengeteg idő telt el a utolsó rész óta... :/ De múlt hét hétvégén nem voltam itthon, hétköznap pedig rengeteget kell tanulnom. És sajnos valahogy, most hiába ültem le a gépem elé, nem jött ihletem, mit is kéne írnom... Bevallom, ilyen nem sokszor fordult még elő  velem, sőt, talán még sohasem, de gőzöm sem volt az új részről... Ám tegnap hirtelen megvilágosodtam, és rengeteg új ötletem támadt, így mára itt is van a rész! :)))
Köszönöm a sok támogatásotokat, a türelmeteket, tényleg, nem tudjátok mennyi energiát merítek a sok kedves szavatokból, eszméletlen hálás vagyok mindenért! Nem tudom eléggé megköszönni!♥♥
És az arányok... 62 rendszeres olvasó, 87 645 oldalmegjelenítés, 27 'tetszik' és 12 'elolvastam' pipa, illetve a kommentek...Egyszerűen hihetetlenek vagytok!!!!!!!!♥
Nem is beszélek tovább, íme a rész, jó olvasást hozzá!! :))♥

xoxo smile-girl.:)))

Hát, igen... Azt kell mondanom, hogy eszméletlen jó sikerült ez a sátrazás. Végig hülyéskedtünk, tegnap este mini bulit tartottunk, de megbeszéltük, hogy nem isszuk magunkat részegre. Hát nem jött össze...
Így történt, hogy a csodálatos fürdős kalandunk után itthon fekszem Niallel az ágyamban, fájó torokkal, és megfázva. És sajnos nem csak mi jártunk így, hanem konkrétan mindenki, egytől egyig! Louis hangja mindent visz! Olyan mint egy hupikék törp! Nagyon vicces.
Anya minden órában legalább kétszer bejön hozzánk, holott semmi szükség rá. Tökéletesen megvagyunk, holnapra kutya bajunk sem lesz a húslevesnek köszönhetően.
- An, nem akarok több idióta szerelmes filmet nézni! Megnéztünk már hármat, az első még tetszett is, de most már kezdek kijönni a sodromból! - emelte fel a hangát. - Többet nem nézek meg!
- Én meg nem nézem a hülye akció vagy horror filmjeidet! - morogtam rá és elindultam berakni a következő "áldozatomat", a Most Jót. örömittasan feküdtem vissza az ágyra. A barátom magában morgolódott, fogalmam sincs mit, de nem túl szép kifejezések részleteit kihallottam.
-Ugye tudod, hogy ha bőgi fogsz nem fog érdekleni?
- Jó. - reagáltam le ennyivel.
Hát igen. Imádom ezt a filmet, így mint máskor, most is az egész alatt a könnyeim csordogáltak. Annyira gyönyörű a szerelmük, az egész történet, és borzalmasan megrázó. Niall meg sem moccant, végig a telefonját nyomkodta, se a TV képernyőjére, se rám nem nézett. Ahogy vége lett a filmnek, letöröltem a bedagadt, vörös szemeimet, kifújtam az orrom, majd Niallhöz fordultam. Óvatosan hozzábújtam, akár egy kiscica, de nem hatotta meg. Rám se hederített. Zavartalanul bámultam tökéletesen kidolgozott arcát, ahogy ajkát beszívva koncentrált a telefonos játékra amit játszott. Nem tudom, mi volt a játék címe, de nem is nagyon érdekelt. Utáltam, ha mérges rám, borzalmas érzés amikor semmibe vesz.
Tény, ami tény, túlságosan szeretem! Nem bírnám elviselni, ha nem lenne itt mellettem, ha távol kéne lennem tőle akár egy napot is. Tudom, nem lehetünk folyton együtt, de még is... azt szeretném, ha mindig velem lenne!
- Héj, Mr. Morcos, vége a filmnek, lerakhatod a telefonod.
- Nem érdekel. - közölte ugyan azon a hangszínen.
-Szeretlek. - motyogtam mosolyogva nyakához, amint odahelyeztem fejem.
- Én is. - válaszolt ridegen.
- Niall, ne csináld ezt légy oly szíves...
- Én is azt kértem, hogy ne nézzük meg azt a szar filmet még is megnéztük...
- Most ezen fogsz durcizni egész nap!? - vontam fel a szemöldököm, mire bólintott. Ellöktem magam tőle,  hátat fordítva neki húztam magamra a takarómat, csatlakoztattam a fülhallgatóm a telefonomra, és zenét hallgattam. Olly Murs albumát hallgattam, éppen a Dear Darlin' szólt, mikor már majdnem elaludtam. Lehunyt szemekkel éreztem át a dallamot, az egész testem megrezzent, amikor valaki hátulról átölelt. Nem szóltam semmit, úgy csináltam, mintha aludnék. A fülemből kiszedte a fülhallgatót, a kezemből a telefont, majd lerakta magunk mellé. Testünk között egy centi sem ékeskedett, kifli alakban feküdtünk egy takaró alatt. Hajamra édes, apró puszikat hintett, állát a fejem tetejére helyezte, majd elaludtunk.

hatalmasat ugrottam, ahogy egy hatalmas tüsszentést hallottam a fülem mellől. Hát...az biztos, volt már ennél szebb ébresztésem. Niall bocsánatkérően nézett rám, de száján ott bujkált a nevetése, amit próbált eltitkolni, végül egyszerre kacagtunk fel.
- Ezt nevezem csodás ébresztésnek. - fordultam felé, így szemtől szemben lehettünk. Tekintete ajkaimra siklott, közeledni kezdett felém. Mire szánk összeért volna, addigra elfordítottam a fejem, így a puszija az arcomra ért.
- Nehogy azt hidd, hogy minden megvan oldva. - pöcköltem meg az orrát. Megszeppenten meredt rám, majd egy gyenge pillanatomban ujjait oldalamba fúrta, ami ugrásra késztetett. Hangosan nevetve birkóztunk, csikiztük egymást, míg végül a hasunk is megfájdult. Niall derekára ülve fogtam két kezét a feje fölé, közel hajoltam ajkához.
- Megvagy! - vigyorodtam el, futólagos csókban forrtunk össze. Próbálta kiszabadítani a kezét, de nem engedtem. Persze tisztában voltam vele, hogy ha akarná egy másodperc alatt elránthatná onnan, de volt olyan kedves, hogy hagyott nyerni.
- És... most mi a terved velem, bébi? - vigyorodott el.
- Semmi Az ég világon semmi. - pusziltam meg az arcát.

                                                      ---*---
december 20.

Négy nap. Pontosan négy napunk van karácsonyig. Szerencsére az idén nem halasztottam az ajándékvásárlást túl későre. Mindenki ajándéka a becsomagolva hever az ágyam alatt, sikerült a legjobbat választanom mindenkinek, azt hiszem.
A fiúk egy karácsonyi, jótékonysági lemezen dolgoznak, most kér hétig nem lesz egy koncert sem, ezért mindenki hazautazik majd, amint elkészül a lemez. Ha minden igaz ma befejezik, amit nem is bánok, ugyan is az utóbbi pár napban nem tudtam sok időt Niallel tölteni.
- An! - kiabált anya lentről.
- Igeeeeeeeen? - ordítottam vissza.
- Eljössz velem a karácsonyi vásárba?
- Persze!
Hm, még nem is voltam a karácsonyi vásárban idén, pedig már egy hete tart. Anyával minden évben elmegyünk többször is, forrócsokit, vagy forralt bort kortyolgatva nézünk körül. Az idő este hat felé jár, már majdnem teljesen sötét van, így jó egy londoni vásár. El sem lehet mondani milyen gyönyörű a város ilyenkor, karácsony tájékán. Egyébként is csodás, de ilyenkor még szebbek a világítások, mindenki boldog, kedves. Imádom! Az utóbbi időben semmi különös dolog nem történt velem. Kivéve annyit, hogy megtudtam, anyu mégsem kislányt vár, hanem egy kisfiút. Furcsa, nem tudom, az orvosok hogy tudták ennyire félrenézni szegény gyereket, de sikerült nekik... Anyu először elszomorodott, de végül nagyon megörült, hiszen állítása szerint úgy jó egy család, ha van egy fiú és egy lány gyermek is. Magamra kaptam egy jó meleg szerelést, ugyan is az idő nem túl fényes, nagyon hideg van. Sajnos a hó még nem esett le, de én még nem adtam fel a reményt, hogy fehér karácsonyunk legyen. Hiszek benne -bár lehetséges, hogy az utolsó pillanatban- , hogy le fog esni a hó karácsony előtt.
Lerohantam a lépcsőn, zsebembe dugtam a telefonom, magamra kaptam a csizmám és a dzsekim, majd készen vártam anyura. Olyan szépen kerekedik már a hasa, mindig mosolyt csal az arcomra, ha belegondolok, ott egy apró lény cseperedik. A kistestvérem.
Az autóban ülvén elkapott a karácsonyi hangulat, ahogy felszólalt a Last Christmas. Azonnal bekapcsolódtam a dalba, anyu pedig szokás szerint mosolyogva hallgatott engem.
Ez volt a Last Christmas, kedves hallgatóink. Minket igazán karácsonyi hangulatba csalt ez a szám, reméljük önökkel is ez a helyzet. Most kaptuk a friss hírt, hogy a világ jelenleg leghíresebb fiúbandája, a tinilányok kedvence, a One Direction 23-án kiadja a karácsonyi kislemezét. Lányok ezrei állnak a stúdiójuk előtt, reménykedve, hogy énekelnek nekik, vagy fényképet készíthetnek kedvenceikkel, de az öt fiú még mindig nem tette ki a lábát a helyről pontosan 6 órája. Vajon azóta is a CD-n dolgoznak? Mindenesetre, úgy gondoljuk megvan, mit is fognak a directionerek karácsonyra kapni a koncertjegy mellé. Most pedig jöjjön Olly Murs-től a Dear Darlin'..
Egy vigyor ült ki az arcomra, ahogy a rádiós hölgyet hallgattam. Igen, nem hazudtak, tényleg azóta ott ülnek, és dolgoznak. Van egy olyan érzésem, hogy Niallel ma sem fogunk találkozni, valószínűleg hulla fáradtan fog hazaesni, utána pedig majd csak alszik. És nincs kedvem azért ott várni rá a direction házban, hogy egy szót se váltsak vele.
Az idei vásár valahogy még jobban lekötötte a figyelmemet. Minden évben egyre nagyobb és nagyobb, idén pedig hatalmas hangszórókból még karácsonyi zene is szólt. Nagyon jó hangulatot teremtett ez a gesztus a vásárnak, elmosolyodtam a táncoló, énekelő kisgyerekeken. Anyával jól tele ettük magunkat sült gesztenyével, illetve egy magyar specialitással, a kürtős kaláccsal. Sosem ettem még ilyet azelőtt, de meg kell mondjam, eszméletlen finom volt! Anyával három nagyot betermeltünk. És ha ez még nem lett volna elég, megittunk mindketten egy-egy nagy forrócsokit. Hát igen.. ezek vagyunk mi: egy mindig éhes tizenéves, és egy terhes anyuka.
Egy hatalmas hóembernek öltözött emberke sétált felém, a karjait kinyújtva. Nevetve öleltem meg, mire azt mondta "Boldog Karácsonyt a szép hölgynek", és adott nekem egy hóember alakú karácsonyfadíszt. Minden vele szembejövővel ezt tette, a gyerekek még nyalókát is kaptak a dísz mellé.
Felsikítottam, ahogy valaki hirtelen felemelt a földről, a kezébe kapott. zakatoló szívvel próbáltam hátranézni az illetőre, de az letakarta a szemem.
- Szépségem, felhívod rám a figyelmet. ha nem akarod, hogy ezer lány jöjjön ide sikítva, hogy "Itt van Niall Horan", akkor nem sikítozol. - nevette el magát. Idegesen ütöttem vállba, majd én is kacagni kezdtem. A talpam újra a talajt érintette, mosolyogva kaptuk el egymás tekintetét. Kapucnija a fejére volt húzva, hogy ne ismerjék fel, de elég gyér álca volt, meg kell, hogy mondjam. Szemeiben tükröződtek a vásár fényei, gyönyörűen csillogtak. Orcáját pirosra festette a londoni szél, ajkai kiszáradtak, megrepedeztek. Hirtelen közeledett felém, ajkait enyémek ellen nyomta, egy édes csókkal ajándékozott meg. Nem törődött a sok emberrel, - vagy éppen az anyámmal - nyelve szenvedélyesen keringőzött az enyémmel. Annyira hiányzott már. Kezeimet nyaka köré fontam, úgy szorítottam magamhoz. Talán túl erősen is, ugyan is halkan számba nyögött.
- Niall! - hallottunk meg egy lágy hangot. Niall azonnal elhúzódott tőlem, a csók hatására kissé megduzzadt ajkait megnyalta, kipironkodott arcát próbálta takarni. Köhintett egyet, majd ellépett mellőlem. Egyszerre néztünk a kb. 7 éves kislányra., aki csillogó szemekkel meredt Niallre.
- Szia, bogaram. Mit szeretnél? - guggolt le elé Niall, és rámosolygott a kislányra.
- Aláírnád ezt nekem? - tolt az orra alá egy kis cetlit egy tollal együtt.
- Mi a neved, kiscsillag?
-Dorothy.
Niall valami kis szöveget firkantott a lapra, aláírta, és átadta a kislánynak.
- Elnézést, lefényképezhetlek a lányommal? Hatalmas nagy rajongótok, és ahogy meglátott, szinte le sem lehetett lőni, úgy rohant ide. - nevetett fel az anyuka. Niall hirtelen a kezébe kapta a kislányt, az anyuka beállt a kép készítésére, mire lenyomta a gombot, Niall megpuszilta a kislányt, így a kép is így készült el. A kislány vöröslő arccal ölelte meg a barátomat, megköszönte a képet, majd elment az anyukájával.
- Ez nagyon aranyos volt tőled. - pusziltam meg a barátom arcát. Megrántotta a vállát, mosolyogva kémlelte a földet. Zavarban volt!
- Jézusom, te zavarban vagy!
- Tessék? - nevetett fel. - Nem...
- Olyan aranyos vagy, amikor zavarban vagy. - vettem arcát két kezem közé, és egy puszit nyomtam orra hegyére. Megforgatta a szemét, majd összekulcsolta ujjainkat.
- Szia, Rose. - adott két puszit anyunak.
- Szia, Niall. Mi a helyzet? Hallottuk ma a rádióban hogy mennyit dolgoztok. Nem vagy nagyon fáradt? Ha gondolod, gyere el ma hozzánk vacsorára, szívesen főzök neked valami finomat, na meg persze An is örülne neked, és..
- Anya. - csitítottam le. Mindhárman felnevettünk. Anyu és a beszédessége fog engem egyszer a halálba vinni.
- Köszönöm a meghívást, azt hiszem elfogadom. - mosolygott anyura, majd rám kacsintott.
- Mit szeretnél enni? Mert akkor hagylak is titeket, elmegyek vásárolni, úgy is mennünk kellett volna...szóval, mondjuk... valami tésztaféle megfelel? és süti?
- Teljesen mindegy, bármit megeszek. - kuncogott Niall.
- Rendben. Akkor majd gyertek. Jó szórakozást!
Fejemet rázva nevettem anyukámon. Hihetetlen, mennyire túl tudja reagálni a dolgokat.
- Olyan aranyos anyukád van.
- Tudom... de néha már túlontúl aranyos...
- Mindenesetre, ma nálad alszom. - vigyorgott úgy, akár egy tejbetök.
- És? -vontam fel a szemöldököm.
- És...
- Nem, nem, nem és nem! - emeltem fel a mutatóujjam. - Ha minden igaz estére apu is hazaért, és nem szeretném, ha bármit is meghallanának. Ne is álmodozz róla, Horan.
-  Jó, jó, megértettem, na.
- Szerencséd.
Kézen fogva mentünk végig az egész vásáron. Niall mivel állítása szerint nem evett még ma - nem hittem neki - , ezért evett jó pár dolgot... A sapkás vagy ruhás bódék mellett elhaladva mindig rám adott valamit, lefényképezett, és utána azon nevetett. Mondjuk, elég viccesen festettem mikulás szakállal, meg kel vallani. Olyan jó volt együtt sétálni, és nevetgélni. Úgy éreztem magam, mintha a szerelmünk legelején járnánk, holott immáron több, mint 4 hónapja együtt vagyunk. Mindketten szerelmesek vagyunk, rózsaszín felhőben járunk, és nincs ezzel semmi baj. Bár néha eléggé felidegesítem anyut, amikor csak álmodozok, és nem figyelek arra, miről beszél, de ilyenkor mindig lerendezi azzal, hogy morog egy sort, majd elkezdi mondani az ő életét, amikor szerelmes volt. 
Néhány - na jó, rengeteg- rajongó felismerte Niallt. Képeket készítettek, a barátom autogramot adott nekik, stb. És bármilyen meglepő is, de velem is kértek fényképet. Nem vagyok én ehhez hozzászokva. Ezek a lányok mind olyan aranyosak voltak velem. Megdicsérték a ruhám, azt mondtak gyönyörű vagyok,és nagyon illek Niallhöz, azt kívánták, hogy sokáig legyünk együtt, és nehogy szakítani merjünk. Mindannyian egytől egyik tündérek voltak! Még mindig nem bírom megérteni, hogy engem miért tekintenek "sztárnak?" Nem vagyok híres énekes, táncos, modell, vagy sportoló. Semmit nem tettem azért, hogy szeressenek, még is azt mondták, a példaképük vagyok.
- És igaz, hogy terhes voltál? Ne haragudj a hülye kérdésért, de sok helyen ezt írták. - felnevettem. Egy jó pár lányból álló csapattal beszéltem, míg Niall a többiekkel csinálta a képeket, és váltott pár szót.
- Nem, nem voltam terhes. És nem is tervezek egy ideig, még fiatal vagyok, pár évig még szeretném élni a fiatal korom utána pedig bármi megeshet.
- Tőlem lesz gyereke! - kiáltott felénk Niall, mire mindannyian felnevettünk.
- Nem is volt kérdés! - szóltam vissza.
- És sok utálkozó üzenetet kapsz?
- Hát... őszintén megmondom, nem merem nagyon nézegetni a Twitter említéseimet. Vannak nagyon kedves emberek is, mint ti, és vannak olyanok, akik a halálomat kívánják. Tudom, hogy nem bírnám elviselni az utálkozó üzeneteket, ezért ez így jobb.
- De ha nagyon szépen megkérünk, bekövetsz minket?
-Ez csak természetes. - vigyorodtam el. Egytől egyik felírták a Twitter neveiket egy papírra - összesen 24 név volt - és odaadták nekem, majd megkértek rá, hogy vegyem rá a többi fiút is, hogy kövessék be őket. természetes dolognak tartottam, hogy meg fogom tenni, amit kértek. Annyira kedvesek voltak velem, hogy ez a minimum, amit megtehetek értük. Niall ért mellénk, kezét derekamra helyezte, egy puszit nyomott a homlokomra.
- Mi a helyzet,lányok?
Az a csillogás, ami a sok directioner szemében látható volt, azt hiszem mindent felülmúlt.Látszott rajtuk, hogy majd' felüvöltenek izgalmukban, de nem tették, amiért nagyon hálásak voltunk nekik.
- Niall, kaphatok én is egy puszit? -  kérdezte a barátomtól egy szőke hajú, 15 év körüli lány fülig pirulva.
- Hááát... An-t kérdezd.
Minden szem rám szegeződött, elnevettem magam.
- Nyugodtan, kettőt is kérhetsz tőle.
A lányok tolongani kezdtek, mindegyikük puszit akart Nialltől, és a barátom teljesítette a kérésüket. Olyan csodálatos volt nézni a fülig pirult arcukat, a boldogságtól viruló fejüket.
- Ne haragudjatok lányok, de nekünk mennünk kell. - nézett az órájára Niall. - An anyukája már valószínűleg vár minket a vacsorával. Sziasztok!
Egyszerre köszöntek el tőlünk, mi pedig kézen fogva sétáltunk el előlük.
- Olyan aranyosak mindannyian. Imádom őket!
- Ugye? Nekünk már csak ilyen imádnivaló fanjaink vannak. - válaszolt nyávogó hangon.
Megforgattam a szemem, majd beszálltam Niall autójába.

*

A házban isteni illatok keringőztek. Azonnal az orromba szökött a finom mézeskalács illat, amit annyira szerettem. Anyuval tegnap egész nap díszítettünk, mindenhol karácsonyi díszek lógnak most a házon belül.
- Sziasztok. - köszöntött minket anyu, miközben az asztalra tette le a kezében lévő tálat. - Jól éreztétek magatokat?
- Csodásan. - öleltem meg édesanyámat. - Hmm. Jó illata van.
- Gyertek, egyetek.
Hiába ettük magunkat tele a vásárban, úgy estünk neki a spagettinek, mint akik nem ettek egy hete. Isteni finom volt! Tele hassal vánszorogtunk fel a szobámba. Csodás érzés volt beülni a forró vízbe. AZt hiszem túl sokáig időztem, mert Niall már legalább tízszer bekopogott, hogy siessek. Nem tehetek róla, szeretek ázni a fürdőkádban. Mire rávettem magam, hogy kiszálljak, áttöröltem a testem, felvettem a fehérneműimet, és magamra kaptam egy téli pizsama felsőt, és egy vastag cicanadrágot. Niall kinevetett, amikor meglátott.
- Most min nevetsz?
- Nagyon szexik ezek a mikulások... Ha ezzel akarsz elcsábítani, sikerül. - röhögött fel. Mérgesen ütöttem hasba, és küldtem be a fürdőbe. Ő szerencsére gyorsabbra vette a dolgot mint én, amit nem is bántam. Egy fehér póló takarta felső testét, alul pedig egy fekete melegítőnadrág. Az ágyon ülve, törökülésben vigyorogtam rá. Kaján mosollyal közeledett felém, mire az ágyhoz ért hirtelen megszólalt a telefonja. Idegesen fújtatott, magában morogva rohant a telefonjáért. Mindig megkacagtatott, amikor ideges.
Tekintetét a készülékre vezette, arca meglágyult, mosolyogva húzta el a zöld csíkot.
- Szia, anya. Hogy vagy?
Gondoltam hagyom beszélgetni az anyukájával, ezért intettem neki, hogy lent leszek. A zoknim mivel bundás, a lépcső pedig fából van, azt hiszem nem kell kétszer mondanom, hogy mi lesz abból, ha futsz a csúszós lépcsőn.
- Jézusom, kislányom, jól vagy?- szaladt hozzám anyu aggódva. Nevetve felugrottam, mint ha mi sem történt volna. Nálam ez szokásos...
-Niall?
- Telefonál az anyukájával. - válaszoltam, miközben lehuppantam a kanapéra, és kezembe vettem a mézeskalácsos tálat. Nem tudom mennyi idő telhetett el, de hirtelen Niall hangját hallottuk meg. Még mindig telefonált, szemei különösen csillogtak, mosolyogva sietett hozzánk. Telefonját hirtelen kihangosította, majd elénk állt.
- Anyu és én szeretnénk tőletek valamit kérdezni.
- Sziasztok! - köszönt Maura.
- Szia!
- Nos.. Mint tudjátok, hamarosan karácsony. Kereken négy nap. Niall az elmúlt fél órában arról panaszkodott, hogy nem fogja kibírni An nélkül a szeretet ünnepét -mosolyogva néztem az elpirult barátomra - ezért kitaláltunk valamit. Mit szólnátok hozzá, ha eljönnétek hozzánk Mullingar-be, és együtt karácsonyoznánk?
Csend telepedett a szobára. Tátott szájjal meredtem magam elé. Hogy együtt töltsük a karácsonyt velük? A szerelmemmel, a szülőhazámban? Ez nem is kérdés!
- Jézusom, IGEN, IGEN, IGEN, IGEN! - kiabáltam bele a telefonba, a barátom nyakába ugrottam. Niall a kanapéra ejtette a telefont, combomnál fogva tartott meg, nehogy lecsússzak róla. Addig csókoltam és csókoltam, míg nem majdnem elestünk a nagy lendületben. A lábam újra a talajt érintette, úgy ugráltam, akár egy kislány, aki egy babát kapott a születésnapjára, amire már régóta vágyott. Már csak két akadály van...anya, és apa...
- Anyu? - kérdeztem tőle kiskutya szemekkel.
- Hát.. én benne vagyok, de még meg kell beszélnem ezt apáddal. Bár szerintem ő is örülni fog, ha visszamehetünk Mullingar-be. Na de, ha nem baj fiatalok, ezt megbeszélem Maurával.
Kezébe fogta Niall telefonját, és eltűnt a konyhában. Szorosan Niall karjai közé bújtam, úgy öleltem magamhoz.
- Nagyon remélem, hogy igent mondanak a szüleid.
- Én is.
Ki tudja meddig, de csak álltunk ott, egymás karjaiban levakarhatatlan vigyorral az arcunkon, boldogan.

#65 - Fűtött események

 Sziasztok!:)
Ne haragudjatok a sok késéssel, most lett kész a rész, sajnálom.:/ Nem is magyarázkodom sokat most, ime, itt a rész! :)
Nagyon köszönöm a sok támogatást, a kedves kommenteket, a türelmeteket, és azt, hogy megértetek engem! nem tudom elégszer megköszönni!♥♥
Wow. Már 59 rendszeres olvasót tudhatok ennek a blognak. Az oldalmegjelenítések pedig átlépték a 

79500-at !! OMG. NEM TUDOK MIT MONDANI. Nagyon köszönöm!♥

Na nem is húzom tovább a szót, jó olvasást! :)xx

xoxo  smile-girl.:))

Hatalmas nyújtózások közepette baktattunk ki a sátorból. A többiek a fatörzseken ülve majszolták a szendvicseiket. Niallnek sem kellett több, azonnal visszabújt a sátrunkba a kajás táskájáért. Nevetve telepedtem le a többiek mellé, valahogy nem volt kedvem enni. Hm, ilyen is régen volt már, hogy nem vagyok éhes reggel.
- Jó reggelt! - köszöntöttem társaimat. Egy-egy intéssel adták tudtomra, hogy éppen esznek.
- Ne tömjétek már a fejeteket. - nevettem rajtuk. SZinte átnéztek rajtam, inkább folytatták cselekedetüket. Niall még mindig nem tért vissza a sátorból. Unalmamban inkább megnéztem mit csinál.
- Hát te? Nem jössz ki?
Mutatóujjával a füléhez tett telefonra mutogatott. Értettem, valakivel beszélget. Nyugodtan telepedtem le mögé törökülésben, hátulról átöleltem, egy apró csókot nyomtam nyakára. Egy pillanatra megállt a beszédben. Sandítva nézett rám hátra, majd visszatért a telefonáláshoz. Imádom, hogy olyan hangosra van véve a telefonján a hangerő, hogy hallom mit beszélget.
- Visszatértem, bocs, csak megérkezett An.
- An? Mit csináltok, öcsi? Szia An!
- Szia, Greg. - nevettem bele a készülékbe.
-Ha valami rosszat csinál az öcsém, csak szólj rám, és megverem.
- Köszönjük, Greg... - morgott Niall.
- Mikor jöttök errefelé?
- Ha minden igaz, két hét múlva.
A barátom szeme felcsillant. Mindig is nagy lelkesedéssel várta, amikor hazalátogathatott. Előtte teljesen fel van villanyozva, le sem lehet lőni. Tisztelem benne, hogy a hírneve ellenére ilyen sokat figyel arra, nehogy elhanyagolja a családját. Nem telik el olyan nap, hogy ne beszélne valamelyik családtagjával, telefonon, vagy esetleg skypeon. Bevallom, bár tudom, nem szép dolog, de olykor-olykor mosolyogva hallgatom, vagy nézem, mit is beszélgetnek. Persze Niall sokszor felidegesíti Greg, de ez fordítva is igaz, olyankor jót nevetek rajtuk. Vagy ha Greg tudja, hogy én is ott vagyok szándékosan mond ciki dolgokat Niallről. Ilyenek a jó testvérek.
- Na és megünnepeltétek az öcsém szülinapját kellően? - tudakolta Greg. Szinte magam előtt láttam az önelégült vigyorát.
- Na is veled meg Denise-szel mi a helyzet? - tért ki a kérdés elől Niall. Az én okos barátom !
- Ne tereld a szót. Értem én mi a szitu, fiatalok vagytok, egészségetekre! Ja és ugye...
Niall megszakította a vonalat, ahogy rám emelte tekintetét egyszerre nevettünk fel.
- Az én idióta bátyám.

*

Fogalmam sincs mennyi ideje baktattunk az erdőben, de a lábaim kezdték bemondani a szolgálatot. Ha minden igaz pontosan 3 órája indultunk el a táborhelyünkről Louis kérésére, miszerint "vicces lesz túrázni egyet úgy, ha nem tudjuk hol vagyunk." Hát, nagyon vicces, meg kell, hogy mondjam. Azt találgatjuk, merre is kellene mennünk, mert már vagy háromszor elmentünk egy bizonyos szívecske alakú fa mellett, és ismét e mellett állunk. Louist esküszöm megölöm, ha lesz hozzá energiám.
- Szerintem menjünk egyenesen. Mit gondoltok? - szólaltam fel
- Előbb is arra indultunk, és ide érkeztünk. - duzzogott Pezz.
- Na figyeljetek. Szerintem jobban járnánk, ha különválnánk. Itt egy csomó út, mindegyik másfelé vezet. Telefon van nálunk, ha valaki eljut e megfelelő helyre, akkor felhívja a többieket. Oké?
- Szétválni egy erdőben? Te meg vagy húzatva?! - sipítozott Louis.  Nem is ő lett volna..
- Szerintem jó ötlet lehet. Többre megyünk vele, mintha nyolcan egyszerre megyünk egy irányba.
- Köszönöm Liam, hogy elismered az igazam. - biccentettem felé.
- Akkor kettesével menjünk, nem?
- Perfekt. Niall-An, Louis-El, Perrie-Zayn, Liam-Harry. Így jó?
- Jó. - mondtuk egyszerre.
- Akkor sok szerencsét mindenkinek.
Kissé megilletődve néztem, ahogy mindenki elindul, csak a mi párosunk állt teljes zavarodottságban, hogy merre is kellene mennünk. Egy útvonal maradt. Hát jó, akkor arra megyünk.
- Na gyere, hercegnő. - nyújtotta felém Niall a kezét egy nagy mosoly kíséretében. Nem haboztam, összekulcsolt ujjakkal indultunk meg a nagy erdőben.Ámulva néztem a természetet, milyen csodálatos. Az időérzékemet elhagytam, csak mentem előre, szótlanul, hallgatva a természet neszeit, a madarak csicsergését. Úgy érzem ezentúl minden hétvégén el akarok majd jönni túrázni! Ha törik, ha szakad ráveszem Niallt. Egyikünk sem beszélt, és ez így volt tökéletes.
- An? - szólalt meg mellettem Niall.
- Hm?
- Szerintem eltévedtünk. - nevetett fel a szőkeség kínosan.
- Drágám, eddig is el voltunk veszve, és ez neked csak most esik le? - halványan bólintott. Olyan édesen nézett, nem bírtam türtőztetni magam, arcát két kezem közé vettem, lágy csókot leheltem ajkaira. Ahogy előre néztem, valamin megakadt a szemem. Bizony, egy kiépített pihenőhely, alig 100 méterre.
- Niall! Induljunk!
Kocogva indultam meg az irányba. Párszor majdnem el-elestem, de sikerült megtartanom az egyensúlyom. Niall már kevésbé díjazta az ötletem, lihegve loholt mögöttem azt hajtogatva, álljak meg. Örömittasan néztem körbe. Tényleg itt egy pihenőhely. Igaz, hogy a padok már-már a rohadás szintjén álltak, az asztal szintúgy, de volt egy nagy tábla amin egy térkép volt. Bingó!
- An, te meghibbantál? - ért be a barátom is úgy lihegve, mint egy kutya. - Ilyet többet ne csinálj.
Tekintetével felmérte a terepet, majd miután rájött, hogy a padokkal sokat nem érünk, inkább egy nagy fa tövébe telepedett le. Addig én a térképet fürkésztem. Sikerült beazonosítanom hol vagyunk, vigyorogva vettem tudomásul, hogy alig fél órányira vagyunk a táborhelyünktől, de sikerült a legnagyobb kerülőt megtennünk, ezért vagyunk úton olyan.... 4-4,5 órája?! Érdekes.
- Felhívom a többieket, hogy jöjjenek ide!
- Nem lehetne, hogy először pihenjünk egy kicsit? Utána felhívhatod őket. -nézett rám kiskutya szemekkel. Szemem forgatva csoszogtam hozzá, lehuppantam mellé. Kezét átrendítette a derekamon, úgy húzott magához. Fejem vállára hajtottam.
- Emlékszel, amikor kiskorunkban elmentünk anyuékkal túrázni?
A szőkeség felnevetett, eszébe jutottak a régi emlékek, nekem szintúgy.
Én 10 voltam, Niall 11, a szüleink pedig egy közös túrát szerveztek. Egy hatalmas erődbe mentünk, nevetgélve kergettük a bogarakat, sokszor elestünk, felsegítettük egymást olykor. Mindig egy kicsit lemaradtunk, de egyszer különösen. Niall kitalálta, hogy vicceljük meg a szülőket, és ijesszük meg őket. Amikor nem figyeltek az egyenes út helyett elfutottunk oldalra, és sprinteltünk előre. Be is pozicionáltuk magunkat egy fa mögé, vártunk, vártunk, de nem jött senki. kezdett gyanús lenni a helyzet. Kérdeztem Niallt, hogy biztos jó felé jöttünk-e, de ő magabiztosan állította, hogy igen. Végül vártunk, vártunk, vártunk, de semmi. Én bepánikoltam, és elkezdtem sírni, hogy meghalunk itt az erdőben, Niall szintúgy. Egymást ölelve és sírva ültünk le egy fa tövébe. Nagyon sokáig ott lehettünk, már kezdett sötétedni, még jobban megijedtünk. Végül amikor már korom sötét volt, pár erdész talált meg minket, akik odavittek minket a szüleinkhez, mert mint kiderült az összes erdészt értesítették hogy eltűnt két gyerek. Többet nem is mentünk túrázni.
- És emlékszel mit csináltam akkor? - kuncogott. Ujjainkat összekulcsolta, hüvelykujjával cirógatta a bőrömet, ezzel libabőrt okozva nekem.
- Nem. Mit?
Forró leheltét megéreztem a fülemnél, szemeim lecsukódtak, ahogy tökéletes ajkai a fülemhez értek.
- Adtam neked egy szájra puszit biztatásképp, hogy nem fogunk elveszni.
AZ emlék egy pillanat alatt visszatért az elmémbe. Hogy is felejthettem el! Egy egész héten keresztül nem mostam meg a szám, inni is csak szívószállal ittam. Nagyon felpörögtem attól a szájra puszitól, mindenkinek arról áradoztam, hogy megcsókoltak, holott az nem is csók volt, csak egy szimpla puszi.
- nem voltál elég tökös hozzá, hogy megcsókolj. - fordultam felé, homlokunkat összeérintve, ajkunk között alig pár centi ékeskedett.
- Mert nem akartam megrontani a gyerekkorod.
- Nem bántam volna. - mosolyodtam el.
- Elég volt, hogy megrontottalak két nappal ezelőtt, nem gondolod?
Pajkos, mély hangjától az egész testem megremegett. Vágytam ajkaira, mégsem cselekedett egyikünk sem. Farkasszemet nézve vártuk a másik cselekedetét. Tekintete szemeim és ajkaim között váltakozott, míg végül beadta derekát, formás, puha ajkait az enyémek ellen nyomta. Alsó ajkam fogai közé vette, kissé meghúzta azt. Éreztem, amint ujjai derekamba marnak. Nyelvét megéreztem, a csókba mosolyogva viszonoztam. Először csak néhány ártalmatlan, lágy csókot váltottunk, majd pár perc múlva Niall kezdte egyre elmélyíteni a csókot, amit nem bántam. Nem voltam finomkodós hangulatomban, a fáradtságom mintha energiaként tért volna vissza belém, érdekes. Bal lábam átvetettem rajta, így az ölében ültem. Két karjával szorított magához, éreztem, amint kezei lejjebb térnek a derekamról, a fenekemen állapodnak meg. Ahogy kissé mozgolódtam, hogy kényelmesen elhelyezkedjek, barátom torkából egy nyögés szakadt fel, ami beindította minden érzékem. Ó, ezek a fránya hormonok. Ujjaimat hajába mélyesztettem, kissé meghúztam azokat. Pulcsija cipzárját lehúztam egy kicsit, meg akartam szabadítani tőle. Itt. Most. Azonnal.
- Az.erdő.közepén? - motyogta a csókok közepette, vigyorogva.
- Sokat beszélsz, szivi. - suttogtam a fülébe.
Ujjai a pólóm alá tértek, apró köröket rajzolt a derekamra, minek eredményeképp felsóhajtottam.
- Ó, istenem, mit teszel velem... - zihált fel. Szemei sötét árnyalatot vettek fel, úgy csillogtak, akár a gyémántok. Éreztem, amint a "kis Niall" kezdi aktivizálni magát, egyre inkább.
- Elég extrém helyszín második alkalomnak, nem gondolod? - nevetett fel, amint kibújtatott a pulcsimból,és a mellényemből. Az idő nem volt túl fényes, testünk még is úgy izzott, akár egy égő. Nem sokkal később az Ő pulcsija is lekerült.
- Egyébként, még sosem csináltam erdőben.-kuncogott a fülembe, majd megharapta a fülcimpám. Ujjaimmal cipzárjával babráltam, amit vigyorogva nézett végig.
- Milyen mohók lettünk hirtelen, bébi.
összerezzentem, ahogy meghallottam egy idegen hangot nem messze tőlünk.
- Niaaaaaaaaaaaaall, Aaaannnn, ti vagytok itt?
- Ugye nem? - suttogtam a barátomnak.
- A picsába. - sziszegte a fogai között, és olyan hirtelen húzta fel a sliccét, és gombolta be a nadrágját, hogy a villám megirigyelte volna. Felugrottam az öléből, magamra rángattam a ruháimat hipersebességgel, Niall szintúgy. Ilyenkor örülök, hogy nem vagyok fiú, mert hát... Niallnek még akadtak megoldatlan problémái, ami igencsak látszott a szabadidő alsójában.
- Niall, csinálj valamit magaddal! Gyerünk! - utasítottam.
- Mit csináljak? Ami kellene ahhoz mát nincs időm... Esküszöm megölöm még egyszer Louist.
Az a fej, az a mérges, kielégítetlen Horan fej minden pénzt megért. Hangosan felnevettem. A hangok egyre közelebbről jöttek, majd arc is társult a gazdájukhoz.
-Niall, fordulj el a másik irányba, most!
- Ó, hát itt vagytok. - vigyorgott Louis, mögötte pedig El. - Most jöttetek?
- Um... Igen, éppen most akartam telefonálni a többieknek...
- Wow, mit ne mondjak, eléggé lepusztult ez a pihenő. - nézett körbe El. - Én hívom Liamet, te hívd Perriet.
- Igen is, kapitány.
-Niall, te mit csinálsz? - tudakolta Louis felhúzott szemöldökkel. Hm.
- Előbb láttam itt egy... kígyót, megnézem, merre ment.
Hangosan felnevettem, ahogy Niall sietve indult meg egy irányba. Az én okos barátom.
- Gyanúsak vagytok ti nekem.. An, miért ilyen vörös az arcod?
- Mert.. az előbb futottunk, hogy gyorsabban ideérjünk.. Igen. - vontam vállat. Jaj, Louis, csak most az egyszer ne kombinálj! Inkább előkaptam a telefonom a zsebemből, csörgettem Perriet, majd elmagyaráztam neki, merre is vagyunk... De amint kivettem a szavaiból, ők az ellentétes irányban voltak. Ez csodás.
- Nos. Megvárjuk őket, vagy mi lesz?
- Liam azt mondta, hogy ők sikeresen visszataláltak a táborhelyre, és azt mondta elindulnak Zaynnék elé.
- Csodás. Akkor azt hiszem nekünk is indulnunk kéne.
A barátom hirtelen becsapódott közénk immáron semmiféle problémával.
- Meglett a kígyó? - vigyorogtam rá. Megforgatta a szemét, majd bólintott egyet. Lou is áttanulmányozta a térképet, és eldöntötte, hogy majd ő vezet.
- Még van egy befejezetlen ügyünk, bébi. - súgta a fülembe a barátom, majd előre ment Louisval.
Eleanorral mögöttük baktattunk, ahogy láttam ő is kezdte beadni a szolgálatot. Egymás imbolygásán nevettünk, egy figyelmetlen pillanatomban jó nagyot hasaltam. Hát, az biztos, hogy be fog lilulni pár helyen a bőröm...
Miután sikeresen felkászálódtam, és abbahagytam a röhögést, indulhattunk tovább.
- An, tök őszintén, Niall nem kígyót keresni ment, ugye? - vigyorgott mindent sejtően. Csak megvontam a vállam ártatlan arckifejezéssel.
- Talán...
- Csináltatok valamit? Annyira biztos vagyok benne! - ujjongott.
- Hát... - pirultam bele a mondani valómban. - Már kezdtük volna, ha nem halljuk meg a drága pasid hangját, hogy jöttök...
Egyszerre nevettünk fel.
- Na ne... Csak hülyéskedsz, ugye?
- Nem. Louis képes mindig a legjobb pillanatokkor érkezni.
- Hát, ez van. - nevetett még mindig.
Alig fél óra gyaloglás után tényleg sikeresen visszataláltunk. Liam és Harry már megint a tűzzel bajlódtak, Zayn és Perrie pedig ettek. Ezt az összhangot.. még csámcsogni is egyszerre csámcsogtak.
- Éhen halok! - rohant Niall is a kajájáért, majd letelepedett az evő Zerrie páros mellé. meg kell mondjam, és is az éhínség legkülső határán álltam. A sátorba rohanva előszedtem a kis éthordómat, leültem a többiek mellé, és nekiestem a finom krumplis tésztámnak, amit anyu pakolt. Éhes hasnak mindegy, mit eszik. Hiába volt hideg a kaja, az sem zavart, csak ettem. Niall kiskutya szemekkel nézett rám és a kajámra, mert ő csak a szendvicsét majszolgatta.
- Nem kapsz. - tartottam el tőle, de pillanatok alatt mellém került.
-Na, csak egy kicsit.. - suttogott a fülembe, arcomra apró puszikat lehelt.
- Fiatalság, ne itt, majd a sátorba! -kiabált ránk valaki hátulról. Jaj, Louis...
- Nesze.
A villámat Niall szájába toltam, aki vigyorogva szedte le róla a finom tésztát. Olyan élvezettel rágta azt az egy falatnyi ételt, mintha ezer éve nem evett volna.
-Na, boldog vagy? Többet nem kapsz. -nyújtottam rá a nyelvem.
- nekem az is jó, ha te adod.
Nem értettem mire gondol, de hirtelen megéreztem ajkait az enyémeken. Morogva toltam el magamtól.
- Hoztál volna magadnak kaját.
- De nekem nincs itt az anyukám, hogy főzzön. -durcizott be. A következő pillanatban befutott a sátrunkba, majd egy hasonló éthordóval jött ki. Hasonló? Az ugyan olyan mint az enyém! Ellopta a kajámat!
- Niall james Horan! Abban a rántott húsom van! Meg ne merd enni! - fenyegettem meg. Sunyi mosollyal az arcán vette ki az egyik húst, 5 másodperc sem kellett neki, már ki is végezte. Még a sült krumplit is megette. Egy szál krumplit ajkai közé tett, ujjaival nagyon arra mutatott. Vettem a célzást. Leharaptam a krumplirészemet, de mielőtt még megcsókolhatott volna elhúztam a fejem.
- Héj, ez nem fair.
- Az se volt fair, hogy megetted a kajám.
Egy kisebb fajta vita alakult ki közöttünk, amikor megjelent Harry egy szál fürdőgatyában. Ez mit csinál?
- Emberek, irány a tó! Mindenki kap fél percet, hogy átöltözzön!
Egy emberként kezdtünk rohanni a sátrainkba. Niall az utolsó falatokat még letömve kezdte levenni a ruháit, végül bokszerét, majd magára rántotta a fürdőgatyáját. Hihetetlen, mikre képes. Én még a Pulcsimat se vettem le, ő már kész van. Elfordulva tőle kaptam le minden testemet takaró ruhadarabot, először a fürdőruha felsőmet vettem fel, majd az alsót.
- Segítsek? - nyomódott a hátamnak egy test, a hang a fülem mellől származott. Nyilvánvalóan észrevette a bénázásomat a megkötéssel.
- Megköszönném.
Szépe, lassan kötött a nyakamnál egy masnit a fürdőruhámra, levezetésként egy csókot nyomott a hátamra.
Hazudnék, ha azt mondanám nem fáztam. Eltekintve a forró jelenetünktől, libabőrös voltam mindenhol, ahogy elnéztem a többi lány is. Ó, Istenem, ki volt az az idióta, aki kitalálta ezt... Harry!  A fiúk futva indultak meg a kis patak felé, a következő pillanatban pedig már nyakig a hideg vízben voltak. Nevetnem kellett az arcukon. Niall jó pár cifra káromkodást ejtett a víz hőmérséklete miatt, majd pár másodpercnyi ugrálás után kezdték megszokni a vizet, és minket is hívni kezdtek.
- Gyertek, csajok, nem olyan rossz. - vigyorgott Harry.
- Ne akarjátok, hogy mi menjünk ki értetek.
Időnk sem volt reagálni, a fiúk megindultak kifelé. Felénk! Sikongatva rohantunk össze-vissza, Niall szorosan a nyomomban volt. Már attól kirázott a hideg, ahogy ránéztem a hideg testére. Én be nem megyek a vízbe, az biztos!
Felsikítottam, ahogy elkapott, jéghideg bőre összeért az enyémmel.
- Niall, ne merj belevinni, mert soha többet nem szólok hozzád! - ütögettem a mellkasát, de mit sem ért.
-Tudod, hogy szeretlek.
- Nem fogunk semmit befejezni, ha most azonnal nem raksz le!
Egy pillanatra elgondolkodott, rémület futott át az arcán. ALig voltunk két méterre a pataktól. Hú, ezt megúsztam.
- Ugye nem akarod ezt? Magadnak lesz rossz. - suttogtam a fülébe.
- Tudod mit? Ráérek ezen később bánkódni.
A mosolyom lefagyott az arcomról, a következő pillanatban hidegség járta át az egész testem. Nem hazudok, de az a víz jéghideg volt. Sikítozva, visítozva próbáltam kifutni belőle, de Niall szorosan tartotta a derekam.
- Ugye milyen felfrissülő érzés? - nevetett a barátom.
- Meghalsz, Niall!
Egy nagy adag vizet fröcsköltem az arcába. Elképedve meredt rám, ezt követően sunyi vigyorral az arcán indult meg felém. Oó. Ez nem jó jel.
Kezébe kapott, mintha pehely könnyű lennék úgy dobott ki. Ahogy telt az idő, a bőröm egyre inkább alkalmazkodott a vízhez, ahogy láttam a többiek is így voltak vele. Egymás ellen vizicsatáztunk, fröcsköltük egymást, csak szimplán jól éreztük magunkat, holott tudtuk, ebből bizony elég csúnya megfázás lesz másnapra...

#64 - Camping

 Hát sziasztok!:)
Nem tudom, mit is kellene, hogy mondjak. Talán azt, hogy sajnálom? Vagy, hogy be kellene fejeznem a blogom? Igen, azt fogom monda ni, hogy borzalmasan sajnálom, mert ez az igazság. Megváratlak titeket, de nem szándékosan, egyszerűen nincs időm, már ott tartunk, hogy a hétvégéim is be vannak táblázva minden idióta programmal. Köszönök nektek mindent, a kitartásotokat, a türelmeteket, a kommentjeiteket, esküszöm, nekem vannak a legjobb olvasóim a világon!
Hogy bezárjam vagy szüneteltessem-e a blogot? Nem! :) Ugyan is lehet, hogy nektek nem így jön le a sok részek közötti szünet miatt, de imádok írni!!! És nem fogom abbahagyni! :) Sajnos, azt viszont el kell mondanom, hogy ezen a blogon már nincs túl sok rész hátra, hamarosan eléri a történet a végét, amit rettentően fogok sajnálni.:)  Még nem kezdem el elérzékenyülve írni a búcsúsorokat, mert még nincs vége!! :) De sajnos előbb utóbb mindennek véget kell érnie... :/
Az előző résznél egy kisebb veszekedést láthattatok, ne haragudjatok, de néha elér az a pont is hozzám, amit már nem bírok tovább tűrni. Elnézést hogy a rész alatt kellett látnotok, és a chaten, de mindent megbeszéltünk úgy gondolom sikerült közös dűlőre jutnunk, és mindkettőnk túl lőtt egy kicsit a célon. De  megígérem, több veszekedés nem lesz a blogon! :)
Köszönök mindent, tudom, a mostani rész nem lett nagy szám, nekem sem tetszik, a fogalmazás is elég "gyér" lett, sajnálom...:( De őszi szünetben kárpótollak titeket, ígérem!!!! ;)
Jó olvasást, I LOVE MY READERS♥

xoxo

 
Kintről hangos dudálás hallatszott be. Egy utolsó puszival elköszöntem anyutól, majd táskástul-mindenestül kirontottam az ajtón. Egy nagy csapódás után egy hangos jajdulás ütötte meg a fülem.
Mindkét kezemből kiestek a cuccaim, számhoz kapva kémleltem a földön fekvő Niallt. Orrát fogva terült el úgy, hogy fél teste a lépcsőn volt, a másik már nem. Ó, a fene ebbe a hülye ajtóba, kell ennek kifelé nyílnia!
- Jézusom, Niall, a-annyira sajnálom! -rohantam oda hozzá, leguggolva méregettem a fájdalomtól eltorzult arcát. - Jól vagy?
- Kurvára fáj! -nyögte ki orrhangon. Idegességembe nem tudtam mit tegyek. A barátomat arcon csaptam a bejárai ajtóval, ami következtében leesett az ajtóhoz vezető lépcsőfokokon. Hát, tehetséges vagyok, azt hiszem..
A fiúk röhögve ugrottak ki a kocsiból, de ahogy meglátták Niall vérző orrát azonnal arcukra fagyott a mosoly. Igen, az orrából csak úgy dőlt a vörös folyadék.
- Valaki hozzon már valamit!
Sietve rohantam be a házba, egyenesen a fürdőbe. Anyu kérdései elmentek a fülem mellett, nem tudtam azzal foglalkozni, hogy miért jöttem vissza, csak Niall érdekelt, lehet, hogy eltörtem az orrát.
Lihegve fogtam meg a tamponos dobozomat, és egy törölközőt, majd ezekkel a kellékekkel rohantam vissza a barátomhoz. A fiúk kinevettek, Niall kikerekedett szemekkel figyelte miket is vittem neki. Belegondolva, elég ciki helyzet, de ez a legjobb megoldás.
- Nem fogok tamponokat dugni az orromba! - zsörtölődött. Mit sem törődve a kijelentésével, elvettem kezét az arcától, orrát a kissé vizes törölközővel kezdtem felitatni. Nem bírom a vér látványát, de abban a percben nem zavart. Lelkiismeret furdalásom volt, és féltettem őt.
- Szerintetek eltört? - kérdezte ijedten Perrie.
- Remélem nem. - suttogtam halkan.
Az idő teltével fokozatosan kezdett lassulni a vérzés, de nem állt le teljesen.
- Gyertek, megyünk a kórházba.
- Mi? - csattant fel Niall-  Nem megyek kórházba!
-Ide figyelj haver. Az orrod lehet, hogy szilánkokban hever, most még lehet tenni valamit ellene ha komoly a baj. De ha nem megyünk, örök életedbe ferde orrú leszel, nem hogy An, de más lány sem fog rád nézni. -felelte Louis. A barátom megszeppenve pislogott, segítettem neki felállni, a kocsiban pedig figyelmeztetés nélkül dugtam az orrába két tampont.
- Áúúú! -jajdult fel.
- Ne haragudj. - pusziltam meg arcát. Ujjainkat összekulcsoltam, lelkiismeretesen cirógattam kézfejét, combját, arcát.
- Annyira sajnálom, nem tudtam, hogy ott vagy, és én... aj, ne haragudj rám! -hajtottam le a fejem.
- Nem a te hibád, drágám. - mosolygott rám kedvesen. Bármennyire is próbáltam elmerülni a kedvességben, hirtelen nevetés tört elő belőlem. Nem bírtam, rettentő vicces volt, ahogy a két tampon kilógott az orrából. Liam a vezető ülésről a visszapillantó tükrön keresztül nézet Niallre, ő is elnevette magát.
- Kedvesek vagytok, köszi... - mormogott a barátom..
Szerencsére a kórházig nem kellett sokat utazni. Mondanom sem kell, pillanatok alatt behívták Niallt. Hát... azt hiszem besegített a híressége, talán, egy kicsit.
Türelmetlenül ücsörögtünk a fehér, kórházi székeken, a fiúk már legalább húsz lánnyal fényképezkedtek, aláírást osztogattak, míg mi a lányokkal idegesen vártuk, hogy Niall kijöjjön. Utáltam a kórházakat. Tipikus kórházillat, a fertőtlenítők szaga bekúszott az orromba, hányinger kerülgetett, amikor előttem eltoltak egy-egy műtétre váró embert.Olyan borzalmas nézni, hogy ezen a helyen több száz ember hal meg hetente. Titkon hiszek benne, hogy ahányszor egy ember meghal, egy kisbabában újraszületik.
Az ajtó nyílt, Niall mosolyogva lépett ki. Hatalmas kő esett le a szívemről, hogy nem lett komolyabb baja. Felugrottam a helyemről, olyan szorosan öleltem magamhoz, hogy csodálom nem tört el egy bordája sem.
- Minden rendben van? - suttogtam mellkasába.
- Nincs kutya bajom se. - puszilta meg a hajam.
Meghitt pillanatunknak szokás szerint Louis vetett véget. Szinte ellökött Nialltől, szoros szemekkel méregette a barátom orrát.
- Minden oké, haver? Eltört?
- Szerencsére nem. Csak egy kis repedés, de túlélem. - vont vállat Niall.
- Akkor nem lesz görbe orrod? Aj.. - sóhajtott fel szomorúan Louis. Egy emberként tört fel belőlünk a nevetés.
- Vicces vagy, Lou, de nem,nem leszek ferde orrú.- forgatta meg a szemét. - Azt hiszem vár ránk egy remek sátrazás. Mire várunk?
Szinte szaladva indult meg a kocsi felé. Nagyokat pislogva meredtünk utána. Előbb jött ki a rendelőből, úgy vérzett az orra, mintha vízesés lenne, most pedig mintha mi sem törtét volna vidáman szökdécsel. Igen, ez Niall Horan.

*

Igazi megkönnyebbülés volt kiszállni az autóból. Már legalább két órája utaztunk, ugyan is az út, amin mennünk kellett volna le volt zárva, gy kerülnünk kellett, a GPS pedig teljesen más irányba terelt minket, mint kellett volna. Eközben végig hallgatnom kellett Niall panaszkodását, hogy éhes, fáj az orra, pisilnie kell, stb... Ahhoz képest, hogy a kórházban kijelentette semmi baja, még is igencsak hisztis volt. Imádom Niallt, ő a mindenem, de nem kívánom senkinek, hogy hallgassa a hisztijeit, mert még én sem bírom ilyenkor elviselni. Főként, hogy én is ideges voltam, ilyenkor pedig ingerült vagyok, ezért is adtam neki egy kis taslit. Erre bevágta a durcit, és azóta hozzám sem szólt. Bármennyire is gonosz dolog ilyet mondani, de abban a percben nem érdekelt. Fáradt voltam, ideges, kezdett sötétedni, és a sátraink még sehogy sem álltak, nem ettem legalább 3 órája, és álmos voltam. A saját gondjaimat is nehezemre esett nem elpanaszolni, de visszafogtam magam.
Azt hiszem a srácok felcsomagolták a fél házat. Mindegyik kocsi csomagtartója fullra volt pakolva, mindennel , akár a búcsúban. Legalább 10 perc telt el, mire mindent kicsomagoltunk, megfogtunk. Abból is vita keletkezett, hogy ki mit visz. Senki sem akarta a nehéz hűtőtáskát cipelni, míg végül Harry elvállalta, de aztán Louis azon sértődött meg, hogy ő ugyan nem fogja Harry cuccait cipelni. Kész káosz volt minden.
- Most már aztán elég legyen! - üvöltöttem fel. - Mindenki lenyugszik a picsába, mert rohadt idegesítő, hogy mindegyikőtök nyávog mindenen. Mindenki fárad, éhes, hisztis, én is az vagyok, de nem panaszkodom. Fogja meg mindenki azt, ami a szeme előtt van, és induljunk a fenébe felverni ezeket a kiba... átkozott sátrakat, aludjunk, és holnap majd bulizunk. Ennyi.
Megszeppent tekintetek sokasága szegeződött rám, mit sem törődve velük indultam meg a szerintem megfelelő irányba. A hely tényleg gyönyörű volt. Egy hatalmas erdő vett körül minket, a természet illata bekúszott az orromba. Teljesen lenyugtatott a környezet. Tudom, kicsit bunkó voltam velük, de sokszor olyan lehetetlenek tudnak lenni.
Úgy gondoltam, megvan a tökéletes hely, ezrét mindent ledobtam, ami a kezembe került. A fák között volt egy hely, ahol felméréseim szerint elfért mindegyik sátor, és még tüzet is tudunk gyújtani. Tökéletes!
- Megérkeztünk. - tettem csípőre a kezem örömittasan. A többiek ámulva néztek körbe a helyen. Egyre inkább szürkült az ég. Utálom a sötétet, az idő csípőssé vált, kirázott a libabőr a pulcsimon keresztül is. Teljesen logikus, hogy csak azért, mert ma jó idő volt, ettől függetlenül eljövünk szeptember közepén sátrazni egy erdőbe az isten háta mögötti sarokra. Hm, így kell ezt...
- Azt javaslom kezdjük el felállítani a sátrakat, mert sötétedik. Én elmegyek fáért, hogy gyújthassunk tüzet. Jössz velem, Harry?
Liam és Harold barátunk eltűnt valamerre, kis fákért kutatva, mi pedig eszeveszett sátorállításba kezdtünk. Áldom érte az istent, amiért kitalálták a gyorsan, 2 perc alatt felállítható sátrakat, így se perc alatt sikerült megcsinálnom. Nekem, egyedül. Ugyan is a barátom nem akaródzott nagyon segíteni.
- Niall, emeled fel a segged, és segíts leszúrni ezeket a vackokat, ha nem akarod, hogy este elvigyen minket a szél.
Szerencsére nem ellenkezett, szó nélkül verte a földbe a leszúrókat.  5 perc alatt felállítottuk a sátrunkat. A hátizsákomból előhalásztam a takarómat, illetve a hálózsákom, elrendeztem, majd a cuccaimat a sátor csücskébe dobtam. Niall is hasonló képpen cselekedett.
Liam és Harry visszatértek a fával, a tűz is kezdett alakulni. Lassacskán minden pár sikeresen elvégezte feladatát, már csak a pakolásokkal voltak problémák. Amíg én segítettem Liamnek tüzet gyújtani, addig Niall segített Harryék sátrát felállítani. Kezdtek elszállni a panaszok, lassacskán mindenki feloldódott.


Örömömben felsikítottam, ahogy megpillantottam az első lángokat. Sikerült tüzet gyújtanunk! Úgy éreztem magam, akár egy 8 éves kiscserkész, de nem érdekelt. Kezdtem élvezni az egész helyzetet, hogy itt vagyunk, egy baráti társaság, és csak a miénk ez az egész természetes hely.

*

A tűz melletti farönkökön ücsörögtünk, betakarózva, énekelve, melegedve. Liam és Zayn hozott magának összecsukható horgász széket, így ők nem egy fatörzsön nyomorogtak, de így volt tökéletes minden. Niall a gitárján pengette a különböző akkordokat, egy pillanatra elvesztem a nézésében. Olyan tökéletesen mozogtak ujjai a húrokon. Arcára kiült, mily' odaadással játszik, mennyire szreti ezt csinálni. A tűz lángjai tükröződtek Niall gyönyörű íriszeiben, elmosolyodtam a látványon. Itt van mellettem egy ilyen tökéletes fiú, aki csak az enyém.
Eleanor kissé oldalba lökött, megráztam a fejem, és csatlakoztam az énekléshez újból. Mindenféle régebbi, illetve új eszméletlen dalt elénekeltük, csak szimplán jól éreztük magunkat. Louis sunyiban elugrott a hűtőtáskához, elővett belőle egy üveg bort, illetve pár sört, így mindenkinek jutott valami. Nem is ő lett volna, komolyan... Most döbbentem csak rá igazán, milyen szerencsés is vagyok, hogy ilyen csodás barátokat tudhatok magam mellett. Mindannyiukra számíthatok, bármilyen baj van, olyan idióták, mint én, feldobják a napjaimat. Igaz a mondás: barátok nélkül senki vagy. El sem tudnám képzelni az életemet nélkülük. Mit csinálnék? Nyilvánvalóan a gépem előtt roskadva beszélgetnék valamelyik haverommal. Valószínűleg.
- Srácok... Azon gondolkodtam, hogy vajon hol leszünk 5 év múlva? - szólalt fel hirtelen Niall pár perces csend után. A fiúk gondolkozó arcát megvilágította a fény.
- Nem tudom, és fogalmam sincs róla. Talán egy új albumon fogunk dolgozni? Vagy lehet, hogy a gyerekeinket fogjuk tisztába tenni? Nem tudhatjuk előre.
- Fiúk. Mindegyikünk tisztában van vele, hogy nem tart örökké a One Direction, bármennyire is akarjuk. Előbb-utóbb vége lesz. Nem lesznek ránk annyian kíváncsiak, elfáradunk, talán megunjuk ezt az egészet. De én azt mondom ne a jövőre koncentráljunk, hanem a jelenre.
-Pontosan. Úgy gondolom, életünk fénykorában vagyunk, hírnév, rajongók, siker, kellhet ennél több? Élvezzük ki ezt az egészet, mert nem tudhatjuk, meddig tart majd.
- Ti vagytok a testvéreim. Mindig is akartam egy fiútestvért, és tessék, kaptam belőle négyet is. - mosolygott Liam. - Van egy csodás barátnőm, aki sajnos most nem lehet itt, de tudom, hogy ő az igazi. Azt csinálhatom, amit szeretek, a nap akár minden percében. Nem szeretnék a jövőn gondolkodni.
A fiúk közt a jövőről való csevej alakult ki. Ámulva hallgattam őket, mennyire tisztában vannak a dolgokkal. Igen, a One Direction nem lesz örök életű, ahogy egyik banda sem. Egyszer vége lesz, mindenki tudja, a fiúk is, csak nem szeretnének belegondolni. De úgy vélem, bármi is fog történni, ők öten örökké testvérek maradnak, és ugyan olyan barátok lesznek, mint most.
- Képzeljétek el, ha majd 55 évesen kiállunk a színpadra ráncosan, krákogó hanggal. Igazi papi buli lesz. - nevetett fel Niall.
- Imádni fogják a vén bulák a göndör fürtjeimet
- Hát Harold drágám annyi idős korodra nem lesz ilyen hajkoronád, hacsak nem veszel fel egy parókát.
A nevetésünk töltötte be az egész erdőt. Elképzeltem a fiúkat öregen, a szimpla gondolaton elnevettem magam. Már pedig ők is meg fognak öregedni.
- Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én mindjárt elalszom. - ásított egy nagyot velem szemben Perrie.
- Én is... - csatlakozott Zayn. Tény, mi tény, összeillenek. A két mormota.
- Azt javaslom, térjünk nyugovóra, és holnap kibulizzuk magunkat.
Louis próbált költőinek hangzani, de nem jött össze neki. Mindenki arcon nevette szegényt, mire megsértődve megfogta El kezét, húzni kezdte a sátruk felé,és dunnyogva mormogott egy "rossz éjszakát" szerű mondatot.
Egy csípő került a látószögembe, illetve egy kéz. Mosolyogva fogtam meg Niall kezét. Egy halk sikoly hagyta el a számat, ahogy hirtelen kezeibe kapott. Nevetve kapaszkodtam nyakába, a sátrunkhoz érve szinte bedobott a sátorba. Mit ne mondjak, eléggé fájdalmas volt a földre érkezésem.
- Áúúúú! - nevettem fel összeszűkített szemekkel.Roppant egyet a gerincem. Érdekes..
Niall rajtam feküdt, két kezét fejem mellett támasztotta. Kuncogva próbáltam eltolni a fejét, amiből kisebb fajta harc alakult ki. Édes nevetése töltötte be a sátrat, ám ahogy ujját az oldalamba fúrta megugrottam, így elengedve fejét, nem totojázva ajkait azonnal az enyémekre nyomta. Próbáltam minél közelebb húzni magamhoz, ami már aligha volt lehetséges. Egy milliméter sem tátongott közöttünk. Nyelve édesen keringőzött enyémmel, hol elmélyítette, hol lágyabbra vette a csókot.
- Ne legyél ennyire mohó. - kuncogta szájamra. Mohóság, nem mohóság, de szükségem volt rá..Az ölelésére, puha bőrére, ajkaira.
Ahogy leszállt rólam már-már fizikai fájdalmat éreztem a mellkasomban. Magára húzta a meleg pulcsiját, majd a hátizsákjában kutatott valamit. Elnevettem magam, ahogy elővette a termoszát, illetve a szendvicses zacskóját. Eszembe jutott, hogy nem olyan ruhába jöttem, amibe aludnom kellene. A farmer nem túl kényelmes viselet. Próbáltam gyorsan előhalászni a ruháimat az én táskámból, amíg Niall a kajával van elfoglalva. Szempillantás alatt kaptam le a felsőm, de ahogy rápillantottam, arcán egy kaján vigyort fedeztem fel.
- Hú, bébi, csak szólnod kellett volna, és akkor nem felöltözök, hanem le. De ha te most akarod...
Vigyorogva közelített felém, vöröslő arccal toltam el magamtól.
- nem szeretnék semmit, csak átöltözni. - forgattam meg a szemem. Lebiggyesztett ajkakkal motyogott egy "hát jó..."-t, majd könyökére támaszkodva feküdt hátra, pimasz mosollyal fürkészett engem.
- Ne néz már... - nevettem fel idegesen, hátat fordítva neki.
- Drágám, hogy felvilágosítsalak, láttalak már ruha nélkül is.
- Nem baj...
Sietve kaptam fel egy lazább felsőt, a nadrágomat is ledobtam magamról. Egy laza, kényelmes, de meleg cicanadrágot vettem fel, mert a belseje bundás volt, így remélhetőleg ebben nem fogok fázni...
Egy szintén bundás, macifüles pulcsit kaptam magamra hozzá. Niall már elhelyezkedett a hálózsákjában, felülve éppen egy szendvicset tömött magába.
-Nem is te lettél volna... -kuncogott fel a macis pulcsira utalva. Lazán emeltem felé középső ujjam, elfordulva tőle kuporodtam a hálózsákomba. Halkan felsikítottam, ahogy hirtelen felkapott. Hálózsákostul, mindenestül az ölébe ültetett.
- Tudod, hogy utálom, ha ezt csinálod. - suttogta a fülembe. Hm, játszani akar. Rendben, én benne vagyok!
- Micsodát? - kérdeztem ártatlanul.
- Ha bemutatsz. Csúnya szokás.
Ajkait végighúzta fülem vonalán, egyre lejjebb csúszva. Felkuncogtam, ahogy nyakamnál egy igencsak csiklandós részt érintett.
- Letennél?
- Tessék?!
- Aludni szeretnék. - forgattam meg a szemem, kimászva öléből. Szinte láttam magam előtt az értetlen tekintetét, hogy próbálja kigondolni, mi is a bajom. Nem szép dolog, de élvezem ezt a fajta játékot.
- Valami rosszat tettem? - fordított maga felé, aggódó tekintetével az enyémet kereste. Bármennyire is játéknak szántam először, valamiért belém áramlott a méreg, ideges voltam rá, fogalmam sincs miért.
- Aludni akarok. Jó éjt, Niall.
Ismét megbántottam. Őt, akit mindennél jobban szeretek. Utálom a hangulatingadozásaimat. Egyszer szárnyalni tudnék a boldogságtól, a következő pillanatban meg már fel tudnék pofozni valakit. Lánynak lenni nem könnyű, az egyszer biztos. Miért van az, hogy legszívesebben egész életemben csak Őt csókolnám, most pedig azt sem akarom, hogy bárki is hozzámérjen, csak egyedül akarok lenni és aludni? Szeretem őt, ez biztos. Na jó, nem agyalok ilyen hülyeségeken, reggelre kialszom.
Erőszakosan próbáltam lehunyni szemeimet, de valami miatt mégsem ment az elalvás.
Már legalább egy órája feküdhettünk szótlanul, minden csendbe borult. Niall sem aludt, tudtam, mert nem szuszogott. A többiek sátraiból is megszűntek az utolsó zajok, egyedül a szél fúvását hallottam, és néhány állat hangját.
Lelkiismeret furdalás. Ez volt a problémám. Nem szabadott volna gonosznak lennem Niallel, de mit tegyek,ha ilyen idióta vagyok? Nem tehetek róla, mindig megbántok olyanokat, akiket szeretek.
Ahogy felé fordultam, nekem pont ellentétes irányban feküdt. Hálózsákja nyakáig fel volt húzva, ujjaival lábán dobolt. Ideges - ez annak a jele.
Ahogy hátához bújtam, egész teste megugrott. Félve fordult felém, nem tudtam a szemeibe nézni.
- Sajnálom. - suttogtam.
Karjával hirtelen húzott magához, olyan erősen szorított, féltem levegőt sem kapok.
- Annyira sajnálom, Niall. Tudom, egy hisztis liba vagyok, hangulatingadozásokkal, nem akartalak megbántani.
- Semmi baj, semmi baj. - adott a homlokomra egy csókot. - Őszintén mond meg, csináltam valamit, valami rosszat?
Hangjából sütött a szomorúság. Magát okolja, ez biztos. Azt hiszi ő tett valamit, amiért mérges voltam rá. A fenébe is, An, mondj már valamit!
- Nem, esküszöm, nem a te hibád. Szeretlek.
Pár másodpercig csendben feküdtünk egymást ölelve, míg végül megtörte a csöndet.
-Én is.

Nincs is jobb arra kelni, mint amikor egy féleszű Louis beugrik közétek, és sikítozva visítja, hogy "ébresztőőőőőő!". Ez Louis, hölgyeim és uraim. A szép álmok tönkretevője.
- Mi a ... ? - morgott mellettem Niall.
- Ébresztő, gerlicék, hasatokra süt a nap. Megyünk túrázni, készüljetek.
Hatalmas ásítások közepette ültem fel. Louis ránk kacsintott egyet, majd kiviharzott a sátorból. Talán túl gyorsan, mert a következő amit hallottam az egy nagy puffanás volt, és egy hosszú szitkozódások sora. Felnevettem a mi egyetlen humorkirályunk ügyetlenségén. Pont olyan, mint én.
Ajkaimat hosszan nyomtam barátoméra, egy lágy jóreggeltcsókot váltottunk.
- Mi ez a jókedv, drágám? - mosolygott.
- Nem elég indok, hogy van egy olyan barátom, képes minden alkalommal megbocsájtani a hisztijeimet, és az indokolatlan bunkóságaimat? Mert szerintem elég.
Vigyorogva ölelt magához,  arcomat vagy száz édes puszival látta el.
- Éhes vagyok.
Hangosan felnevettem kijelentésén.
- Niall.. A meghitt, reggeli hangulatot muszáj volt elrontanod ?
Lassan összeszedtük magunkat, rendesen felöltözve, túrás cipőbe bújva másztunk ki a sátorból.

#63 - 20 éves és egy napos

 Drága olvasók! :)
Tudom, magyarázkodok, mint mindig, de egyszerűen nem tudok mást mondani, mint hogy egyáltalán nem volt időm írni. Az egész hetem borzalmas volt, jó pár dogát írtunk, és írni is fogunk a legnehezebb tantárgyakból, amiket nem is nagyon értek ráadásul... Egész nap a könyveket bújom, ezt a részt is több napig írtam, mivel naponta max.  10 percet tudtam csak az írásra szánni. Volt, hogy este 8-kor már aludtam, reggel pedig 5-kor keltem, hogy pluszba tudjak még tanulni. Kikészít az iskola ! Plusz minden nap 7 vagy 8 órám van, borzalmas! :(
Hiába kérem a bocsánatotokat, tudom, hogy lassan már ti is kiborultok miattam és a sok késés miatt, de kérlek titeket, legyetek türelmesek ! Mindent megteszek, amit csak tudok, és nagyon köszönöm nektek a sok támogatást, eszméletlenek vagytok, illetve azt, hogy még mindig kiálltok mellettem ! Imádlak titeket, köszönöm, köszönöm, köszönöm ! ♥
Nem mellesleg 52 rendszeres olvasóval büszkélkedhetek, illetve 64 898 oldalmegjelenítéssel! Ez egyszerűen...hihetetlen, elképesztő, nem tudom eléggé megköszönni!!! ♥
Megpróbálok a következővel jobban sietni, de nem ígérek semmit, ugyan is ismét egy borzalmas hétnek nézek elébe. TALÁN után már könnyebb napjaim lesznek, nagyon reménykedem....:(
Köszönöm a türelmeteket, nem is csacsogok tovább feleslegesen, íme a rész, jó olvasást! :)))♥

Sok-sok puszi, és ölelés: smile-girl.:)))♥

Pár másodperc múlva Niall egy hatalmas nyögés közepette követett engem. Testével rám rogyott, szíve heves zakatolását éreztem meztelen bőrömön. Még mindig nem tértem magamhoz az előbbi érzésből. Azt hiszem, ilyet még soha életemben nem éltem át. Boldog vagyok, hogy mindennek most jött el az ideje, ennél jobb nem is lehetett volna: egy olyan emberrel történt, akit mindennél jobban szeretek.
Niall mellém feküdt, szobát hangos zihálásunk töltötte be. Összekulcsolt kezünket hasán tartotta. Ahogy ránéztem erre a gyönyörű fiúra, áhítattal telítődött meg a szemem. Olyan gyönyörűen nézett ki. Homlokára ragadtak a nedves fürtjei, arcán izzadtságcseppek csordogáltak, szemeit lehunyva próbálta lassítani lélegzetét, arca kipironkodott volt. Tökéletesen nézett ki, aligha létezik nála különb fiú! Nem érdekel, hogy nem 2 méter magas, kezein nem óriási muszklik ékeskednek, vagy, hogy arcán és hátán van néhány pattanás, ő így tökéletes számomra, minden kis dolgával együtt.

*

Egy csikiző érzésre keltem. Halványan nyitottam ki ólomnehéz szemeimet. Ez minden tényleg megtörtént? Nem csak álom volt. Akaratlanul is hatalmas mosoly szökött arcomra, ahogy visszapörgettem magamban a tegnap este történteket. Nem bántam meg, határozottan nem. És, azt hiszem még jópárszor igénybe fogom venni ezt a szolgáltatást.
Ajkamba harapva pillantottam jobbra. Niall arcát a nyakamba fúrta, nyakhajlatomba szuszogott. Arcomba szökött a vér, ahogy végignéztem testén. A takaró formás fenek aljáig csúszott, elég szép rálátásom volt. Szívem hatalmasat dobbant, ahogy hátán észrevettem a hatalmas vörös csíkokat... amiket én csináltam. Ó, istenem, ha meglátja, biztos nagyon mérges lesz!
Nem bírtam ki, ujjaimat kusza hajába mélyesztettem. Hümmögve bújt még jobban hozzám, kezét átvetette a derekamon, úgy húzott magához.
Gyönyörű kék szemei kinyíltak, egy pillanatra megdöbbenve pillantott rám, majd azonnal hatalmas vigyor ült ki a szájára. Nem totojázott, ajkait enyémek ellen nyomta, lágy jó-reggelt-csókot váltottunk.
- Nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez életem legszebb reggele. - motyogta reggeli, mély hangján. Felkelt mellőlem, nyújtózott egy nagyot, majd visszafeküdt. Ahogy a takaró láttatni engedte teljes testét, szemeimet lesütve húztam feljebb magamra a szatén anyagot. Tudom, hülyeség, hiszen együtt töltöttük az estét, még is zavarban voltam előtte.
Kuncogva húzott maga mellé, arcunk egy vonalba került. Kissé letekerte rólam az anyagot, hogy egyszerre kettőnket takarjon be vele. Ahogy karjával teljesen magához vont nem tudtam leplezni vörösségem, szívem olyan hevesen zakatolt, mint tegnap este.Tekintetével nem engedte az enyémet, ujjaival végigsimított arcomon, ajkaimon, nyakamon, egésze a derekamig, onnan pedig hátamon simított fel, s le.
Lehunyva szemem gondoltam arra, mi történt tegnap, miután ezt csinálta. Minden fűtött érintése belevésődött agyamba, azt hiszem sosem fogom elfelejteni.
- Hangos vagy. - kuncogott fel hirtelen pár percnyi csönd után. Lefagytam. Fogalma  sem volt, miről beszélt, zavartan sütöttem le a fejem.
- T-tessék?
- Hangos vagy, és ez tetszik. Legalább tudom, hogy élvezed azt, amit csinálok.
Miután leesett az, amit mondott, úgy éreztem ott helyben porrá égek a szégyenemben. Kezeimet arcomra helyeztem, úgy takartam el égő fejem.
- Na, An, ne legyél már ennyire szégyellős. - nevetett, kezeimet lefejtette arcomról, puszit nyomott orrom hegyére.
- Gonosz vagy. - fordultam el tőle durcásan. Hátamnál megéreztem meztelen testét, ahogy teljesen hozzám simul. Testünk úgy illett egymáshoz, mint egy kirakós két darabja. Még is arcpirító helyzet volt, ugyan is tudtam, nincs rajtunk semmilyen ruha.
Kissé beleharapott a vállamba, mire ugrottam egyet.
- Köszönöm. - suttogta a fülembe. Kérdő tekintettel fordultam vissza felé.
- Mit?
- Ezt az egészet. - mutatott magunkra. - A tegnap estét, és a bizalmadat. Nem tudod milyen öröm ez számomra, hogy megbíztál bennem ennyire, hogy ezt megtegyük.És.. hogy nekem adtad azt, amit másnak már nem fogsz. - simított egy kósza tincsemet a fülem mögé.
Nem tudtam erre mit válaszolni, minden érzelmem egy csókba sűrítettem bele.
- Ez volt a leges legszebb születésnapi ajándék, amit valaha kaptam.
Mellkasához húzott, így feküdtünk egymás mellett ki tudja mennyi ideig. Csendben voltunk, még is tudtuk, mit érez a másik. Kezével hátamat cirógatta, olykor átért a kezemre, míg én kockáit rajzoltam körbe-körbe. Érintésemre meg-megfeszült teste, de nem tett semmit.
- Fáj valamid?
Kérdése meglepett. Eddig eszembe sem jutott azzal foglalkozni, mily' izomlázam van, illetve hogy altestem milyen mértékben sajog. De ha ezt elmondanám neki, mérges lenne magára, hogy fájdalmat okozott nekem. Halványan megráztam a fejem, miközben a fal egyik pontját pásztáztam.
- Ne hazudj nekem. - emelte fel az állam, így szemébe néztem. - Fáj, igaz? - bólintottam.
Szemei megteltek megbánással, tudtam, milyen rosszul esik neki ezt hallani.Ez volt az utolsó dolog, amit szeretett volna : nekem fájdalmat okozni.
- Nem estem át a ló túloldalára, ugye? Nem voltam vad veled? Kérlek, mond el, ha valamit rosszul csináltam! Annyira sajnálom, egy idióta vagyok... Jobban kellett volna vigyáznom rád, nem pedig a saját ig..
ujjaimat ajkaira helyeztem, lágyan megcsókoltam. Nem az ő hibája, azt hiszem ennél gyengédebb nem is lehetett volna velem. Éreztem rajta, mennyire türtőzteti magát, mennyire figyeli azt, hogy jó nekem, amiért rettentő hálás voltam.
- Niall, nem a te hibád, rendben? Ez volt az első, természetes, hogy fáj, fájt valamennyire. Ne magadat okold. Borzasztó gyengéd voltál, amit nagyon köszönök. Ennél jobb első alkalmat el sem tudtam volna képzelni.
Az eddig lebiggyesztett ajkaira most halvány mosoly ült, ahogy észrevettem kissé megnyugodott. Szorosan ölelt magához, hajamba csókolt újra és újra.
-Nagyon szeretlek.
- Én is.

Talán egy óra is eltelhetett azzal, hogy beszélgetve, egymást ölelve hevertünk az ágyban, amikor Niall az órájára nézett. 12:24.
- Basszus. A fiúk kb. 1-re jönnek. - sóhajtott fel. - Nem akarok felkelni. - morogta kisfiús éllel a hangjában. Elmosolyodtam rajta. Nekem sem volt kedvem kiszállni meleg öleléséből, de muszáj volt. Egy csókot lehelt homlokomra, majd kimászott az ágyból. Felülve figyeltem, ahogy anyaszült meztelenül mászkál előttem. A szekrényéhez lépve előhalászott egy bokszert, lassan magára húzta, majd a tükörhöz lépett. Szemügyre vette nyakát, amin jó pár folt ékeskedett, illetve mellkasát, és hátát. Elégedetten vigyorogva méregette az általam hagyott nyomokkal borított testét, míg én készültem elsüllyedni a szégyenemben.
- Hm. Nem vagy semmi. - nevetett fel.
- Sajnálom. É-én nem akartam... vagy is...nem tudtam, hogy... szóval...
- An. Nehogy elkezdj nekem magyarázkodni, légy oly kedves. Ez természetes dolog, egy jó... szeretkezés után.- vigyorodott el. - Imádom a tudatot, hogy én foglak mindenre megtanítani. - kacsintott rám, miközben magára kapott egy nadrágot.
- Veled mi lesz? Nem tervezel kimászni az ágyból? - kuncogott, miközben félvállal nekitámaszkodott a szekrénynek.
Rendben, An. Tegnap is látott meztelenül, ez ugyan az... Nem lehetsz szégyellős előtte, ő a pasid. Gyerünk!
Nagy levegőt véve másztam ki az ágyból, de a takarót nem tudtam ott hagyni. Idétlenül billegtem, ahogy próbáltam magamon tartani az anyagot. Niall édes nevetése töltötte be az egész szobát. Végignézte, ahogy szenvedek, esze ágában sem volt segíteni. Tetőtől talpig vörösen szedtem elő egy bokszerét, de ahogy próbáltam magamra kapni, leesett rólam a szatén. Elfordulva Nialltől húztam magamra egy fehér Calvin Kleint, karomat magam elé tartva sasszéztam el a szekrényéig, hogy előhúzzak egy pólót.
Egész testem megremegett, ahogy hirtelen egy kéz simított végig derekamon. A kéz érintéséhez hamarosan egy test is csatlakozott, perszelő bőre érintkezett az enyémmel.
- Bébi, már nem egyszer láttalak meztelenül, ne takargasd magad. - suttogott a fülembe, majd lágyan a fülem mögé csókolt. Szembe fordulva vele húztam nyakát magamhoz egy csók erejéig. Lábaimat dereka köré fonva tolt neki a szerény ajtajának, a nagy hévben el is felejtkeztem róla, hogy mindkettőnk felsőteste teljes meztelen.
Homlokát az enyémnek döntve hagyott egymás után rengeteg puszit a számon, majd ismét megéreztem a talpam alatt a földet.
- Azt ajánlom gyorsan vegyél magadra valamit, mielőtt még újra megteszem azt, amit tegnap este. - lihegte mély hangon, elfordult tőlem, és bevonult a fürdőbe.
Ez a kis jelenet mosolyt csalt az arcomra. A szekrényében kutatva előhalásztam egy pulcsit, ami leért egészen combközépig, azt aggattam magamra.
Az ágy szélén ücsörögtem, lábamat lógatva. Elég pici vagyok, mit ne mondjak.. Még az ágyról sem ér le a lábam.
A szerelmem mosolyogva lépett ki a fürdőből, egy csók után hirtelen karjaiba kapott, úgy rohant le  velem a lépcsőn. Sikítozva, nevetve szorítottam barátomat, szerencsére hamar újra földet érintette a talpam.
- Együnk valamit! Éhen halok! - mutatott lebiggyesztett ajakkal a hasára. Nevetve pusziltam meg a pocakját. A konyhában össze-vissza bolyongtunk, míg végül Niall kitalálta, hogy süssek neki palacsintát, ameddig kipiheni a fáradalmait. Persze nemleges választ kapott, de aztán felhánytorgatta, hogy tegnap szülinapja volt, így a mai reggel sokkal tökéletesebb lenne, ha amerikai, juharszirupos palacsintával kezdenénk. Nem tehetek róla, nem tudtam ellenállni gyönyörű szemeinek.
Míg kikevertem a tésztát, Niall nagyjából a fél hűtőt kiette - hiába, nem viseli el, ha éhes.
- Niall nem lesz hely a hasadban, mire kész leszek! -dorgáltam le.
- Tisztázzuk, az én hasamban mindig van hely egy kis finom amerikai palacsintának, főleg akkor, ha a barátnőm csinálja.
Huncut mosollyal az arcán közeledett felém, a pulthoz nyomva halmozott el mennyei csókjaival. Egyik pillanatról a másikra égett szag ütötte meg az orrom, pillanatok alatt löktem el magamtól a barátomat.
- Ó, basszus! - csaptam a fejemre, és kivettem az utolsó palacsintát az edényből. Az utolsót, ami elégett. Niall nevetése hallatszott mögülem, szikrákat szóró szemekkel meredtem rá. Szerencsére nem égettem szénné a palacsintát, csak hát... jobban megsült, mint kellett volna.
- Ne röhögj, hanem segíts! Áúú!
AHogy elé fordultam, a forró edény széle megégette az ujjamat, a serpenyő a földön végezte - szerencsére nem lett baja- . Rengeteg káromkodást elszórva araszoltam a mosogatóhoz, megnyitottam a jéghideg vizet, és alá tartottam az ujjam. Niall szempillantás alatt mellettem termett, ijedten meredt rám.
- Jézusom, jól vagy?!
- Jól... - sóhajtottam. Pár másodpercig csorgattam még rá a vizet, majd miután megszűnt az égető érzés elzártam a csapot. Szerencsére nem lett súlyos, csak egy kisebb fajta hólyag keletkezett rajta. Niall aggódva fogta meg az ujjam, tökéletes ajkaival gyógyító puszikat hintett az égett bőrre. Mosolyogva figyeltem akcióját, és hihetetlen, de tényleg nem fájt már utána.
- Jóóóó reggelt tubicáim! - ordított valaki az előszobából, a hanghoz hamarosan személy is társult. Louis kaján vigyorral méregetett minket, az ajtókeretnek dőlve állt meg. Mellette szorosan felzárkóztak a többiek is, Perrie és El mint a Duracell nyuszik, úgy be voltak pörögve.
- Mi ez az égett szag? - szimatolt bele a levegőbe Liam. Niallel egymásra néztünk, és egyszerre szakadt fel belőlünk a jóízű nevetés.
- Reggelit csináltam az uraságnak, de túlságosan lefoglalt, ezért kicsit...odaégett. - nevettem fel. Ó, ezt nem kellett volna! SZinte látta rajtuk, hogy leragadtak a "túlságosan lefoglalt" szókapcsolatomnál. Jaj, a perverz formájukat!
- Na és hogy telt az éjszakátok? - húzta fel a szemöldökét Harry. Arcomra akaratlanul is enyhe pír szökött. Tisztában voltam vele, hogy tudják, ugyan is elmondtam nekik, hogy mi a tervem, de ez a helyzet még is csak elég ciki volt.
- Nagyon jól. - puszilta meg Niall az arcom, kezeit átkulcsolta a hasamon, hátulról ölelt át.
- Azt gondolom. - köhintett Louis Niall háta mögül, és az említett testrészére mutatott. Ó, istenem! Ezt nem hiszem el... Kellett neki póló nélkül mászkálni a lakásban!!!!
Szégyenemben Niall mellkasára hajtottam a fejem. Hangos nevetést hallattak a többiek, majd Niall hirtelen nagy sebességgel rohant fel az emeletre engem eltolva magától.
A többiek egy emberkét kezdtek kérdezgetni mindent egyszerre. Niall...méretéről, teljesítményéről, stb. Inkább a struccpolitikát választva indultam meg a palacsintámhoz, rájuk sem hederítve kezdtem tömni a finomságot a számba.
- Na, azért ennyire csak nem volt rossz. - nevetett Harry. Nagy levegő, kifúj, gyerünk An, ne foglalkozz velük!
- Befejeztétek? Rosszabbak vagytok, mint anya. - nevettem fel kínosan. Ó, a fenébe, anya!
- Jézusom, skacok, nekem mennem kell! Anyának megígértem, hogy elmegyek vele ma sütizni! Mi tagadás, a terhessége miatt rengeteget eszik..
Sietve rohantam fel az emeletre, magamra kaptam a tegnapi farmeremet, de Niall pulcsiját magamon hagytam.  A barátom értetlen tekintettel meredt rám, és a sietségemre, miközben jött le a lépcsőn.
Felkaptam a táskám, és ismét leviharoztam a földszintre.
- Állj, várj egy picit, An! - állított meg Liam, miközben valakivel nagy csevejbe kezdett a telefonján. Türelmetlenül toporogtam, míg végül Liam letette a telefont. Először komoly tekintettel nézett ránk, majd arcára hatalmas vigyor szökött.
-Emberek! 3 nap szabadnap pluszba! - üvöltött fel. Egy pillanatra mindenki megrökönyödött, miután felfogtuk, mit is mondott egymás nyakába ugorva örjöngtünk.
- Csendet! - ordított fel Louis. - Van egy ötletem... menjünk el.... SÁTRAZNI!
Lelkesen ráztam a fejem tetszésem kinyilvánítása érdekében. Régen rengeteget sátraztunk Niallel, illetve Peterrel, olykor mindig egész éjszakákat nevettünk át, nem voltunk túl jó gyerekek... Emlékszem, egyszer a mi udvarunkban volt felállítva a sátrunk, nem messze az utcában pedig az egyik lánynak volt szülinapi bulija. Utáltuk azt a lányt, mindannyian. Nagyképű, elkényeztetett liba volt, a szülei milliomosok. Ő is ottalvós bulit tartott -micsoda meglepetés, pont sátorozósat - és úgy döntöttünk, egy kicsit feldobjuk a partit... Nem voltunk többek 10-nél, az idő éjfél körül járhatott. Az akkori kutyánk, Ronnie, egy elég kövér, és ijesztő keverék kutya volt. A fogai furcsán álltak, mindenki félt tőle. Pórázra raktuk Ronniet, Niall tejszínhabot szerzett a hűtőnkből, Peter pedig a szobámba osont a játék cintányéromért. Rötyögve, osonva másztunk át a kerítésen - a kutya átrakása nehezebb helyzet volt - az egész utcán settenkedve jártunk-keltünk, nehogy észrevegyenek. Ahogy a házukhoz értünk, ott is átmásztunk a kerítésen - szereztem is egy jókora sebet -  és olyan halkan mentünk a sátrukhoz, ahogy csak tudtunk. Az első pát percben hallgattuk, miket beszélnek, nagy erőfeszítés kellett hozzá, nehogy elnevessük magunkat. Peter véletlenül elesett, mindenkiben megállt egy percre az ütő. A sátorból "Mi volt ez" , "Nézze meg valaki", Van valaki a kertben..." suttogásokat hallottunk. Itt volt az idő. Pár szelet parizert tettem a sátor elé, majd elbújtam az egyik bokorban, ahonnan jó volt  a kilátás a kutyával együtt. Niall telefújta a sátor előtti részt tejszínhabbal, hogy elcsússzanak rajta, Jaymi pedig elbújt a sátor mögé, hogy amikor jelzek neki, kezdje el ütni a cintányért. Niall is elbújt mellém, nevetve pacsiztunk le. Ronnie egész nap alig evett valamit, így már nagyon akaródzott a sátorhoz menni. Jeleztem Peternek. Elengedtem Ronniet, aki olyan tempóval futott a parizer felé, mintha üldözték volna. Minden tökéletesen sült el. A kutya a nagy sebesség hatására elcsúszott a tejszínhabon, egyenesen be a sátorba, miközben Peter olyan hangosan verte a cintányért, hogy szerintem a szomszédból is hallani lehetett, sőt, az egész utcában. Azt a sikítást sosem felejtem el... Mindannyian egyszerre futottak ki a sátorból, elcsúsztak a tejszínhabon, sírva fetrengtek a földön segítségért kiáltva, végül befutottak koszosan, sírva, tejszínhabosan a lakásba. Azt hiszem akkor szórakoztam a legjobban életemben. Megragadva a lehetőséget futottunk el a helyszínről, átmásztunk a kerítésen, a mi sátrunkig meg sem álltunk, ott pedig annyira nevettünk, hogy emlékszem, Niall bepisilt. Hát, szép gyermekkorunk volt, az biztos.
- Mikor? - csillant fel Pezz szeme.
- Ma este? Van egy jó hely, ahova Daniellel régebben menni szoktunk. Van kis patak a közelében, teljes nyugalom, és gyönyörű kilátás. Na?
Mindenkinek tetszett az ötlet. Megbeszéltük, hogy 5 körül indulunk, addigra el kell készülni.
- Haza vigyelek? - mosolygott rám Niall. Elköszöntem a többeiktől, a barátommal a kocsihoz ballagtunk.
AZ úton nagyjából végig azon nevettünk, hogy milyen jó sátorozós emlékeink vannak. Niall majdnem elütött egy nénit a zebránál a nagy nevetés közepette... Hát, nem rég óta van jogsija, és meg is látszik...
Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő, ha vele vagyok. Fél óra olyan, akár 5 perc lenne. Legszívesebben minden percemet vele tölteném, ugyan is Ő az a személy, akivel a nap minden percét eltölteném.
- Te nem jössz velünk? - hajoltam hozzá az ülésen keresztül egy csókért.
- Nem hiszem, éhes vagyok, és pakolnunk kell. - húzta el a száját.
- Akkor menj csak. Hamarosan találkozunk. - kacsintottam rá. Pillanatok alatt elhajtott, vigyorogva indultam meg a bejárat felé. A házba lépve isteni illatok csapták meg az orrom. Anyu magam sem értem, miért sütött süteményt, amikor alapjáraton sütizni készülünk..
- Szia! -nyomtam egy cuppanós puszit arcára. Magához szorongatott, elnevettem magam, ahogy száján ott ékeskedtek a süti nyomai. Magam is kezembe vettem a csokoládés muffint. Isteni volt!
- Egy kérdés. Nem sütizni megyünk?
- Úgy gondoltam, inkább sütit sütök itthon, és menjünk el egy gyorskajáldába valami kalóriadús ételért. Úgy érzem megbolondulok, ha nem ehetek meg egy McDonald's-os hamburgert azonnal! Vagy BigMac-et, vagy bármit!
Elmosolyodtam. Ezek a terhes nők...
A kocsiban ülve fülemet megcsapta egy jól ismert dallam.


Oh I just wanna take you anywhere that you like

We can go out any day any night

Baby I'll take you there take you there

Baby I'll take you there, there

Mosolyogva kapcsolódtam be a számba, teli torokból énekeltem a már jól ismert szöveget, anyu pedig nem győzött nevetni rajtam. Amikor felszólalt Niall hangja, anyut is csendre intettem, felhangosítottam a rádiót,hogy szerelmem hangja járja át az egész kocsit.

 Oh I just wanna show you off to all of my friends

Makin' them drool down their chiney chin chins

Baby be mine tonight, mine tonight

Baby be mine tonight yeah

-Mond csak meg a barátodnak, hogy ne tervezzen semmit még éjszakára... - kuncogott fel anya. Arcomat elöntötte a pír, zavaromba az ablak felé fordultam.
-Anya... Ne már! - nyafogtam. Vajon mi lenne, ha megtudná mi is történt tegnap?! Nem vagyok kislány, nem kezelhet úgy....
- Csak aggódom, kincsem. Hiszen Niall is egy jóvágású fiú, te is gyönyörű vagy, fiatalok vagytok, a hormonok dolgoznak.
- Anya. Szeretnélek felvilágosítani, hogy már 19 éves vagyok, Niallel kiskorunk óta ismerjük egymást, teljesen megbízok benne, és már egy ideje együtt vagyunk. Szóval ha azt akarod mondani, hogy még korai, akkor elkéstél.
Egy pillanat csend állt be közénk. Anya ajaki kissé szétnyíltak, meglepődött. Jaj, ezt nem kellett volna...
- Szóval...ti már... ?!
-Igen. -mormogtam lesütött szemekkel.
- Hát. Ö....Wow. Ez olyan hihetetlen, hogy a lányom nagylány lett! Olyan büszke vagyok rád!
Jaj ne... AZ érzékenységi roham, már megint. Megforgattam a szemem, jobbnak láttam, ha inkább nem feszegetjük tovább ezt a témát.
Egy kettes asztalnál ülve versenyeztünk édesanyámmal, ki eszik többet. Rengeteget bírok enni, ezért úgy gondoltam nem tud majd legyőzni, de meglepett. Egymás után két BigMac-et bevágott, egy nagy krumplival, egy sajtburgerrel, salátával, sőt, desszertként még fagyit is és almás pitét is rendelt. Hú, ez. Wow.

Niall szemszöge

A szobámban pakolgattam az utazótáskámba. Tudom, hogy nem leszünk ott olyan sokáig, de a sok meleg ruhának sok hely kell.
Meleg pulcsikat, takarót, zseblámpát, szúnyogirtót, hálózsákot, minden fontos dolgot bedobáltam. Azt hiszem kissé elvetettem a sulykot, ugyan is alig bírtam bezárni a táskát, emellett még egy hátizsákot is megtöltöttem. Hát, ez van.
Kifáradva dőltem le az ágyamra. Arcomra akaratlanul is egy mosoly szökött, ahogy ujjaim közé került néhány rózsaszirom. Rettentően meglepett az ajándékával. De azt kell mondanom, életem legszebb meglepetése volt. Igen, érződött rajta az idegessége, illetve, hogy ez neki az első, de ez tette az egészet tökéletessé. Rengeteg ideje van még, hogy megtanulja hogy s mint, még csak 19 éves, és tisztelem, hogy idáig egyetlen egy fiúnak sem adta oda magát. Az igazira várt - rám. És ha csak erre gondolok, hogy bennem megbízott ennyire, úgy érzem a kedvem az egekig szökik. Bizalom, bizalom, bizalom. A kapcsolat legfontosabb alapja. És azt hiszem kijelenthetem, nálunk a bizalomból nincs hiány. Csukott szemmel is megbízom benne, és remélem, ő is bennem. Az életemet is rábíznám. Tudom, nem lenne képes megcsalni, vagy bármi olyat tenni, amivel megbánthat, ugyan is egy elbűvölő személyiség. Mindig is fontos volt számára, hogy jó ember legyen. Oké, volt pár vicces dolgunk, de a viccek mindenki életébe beletartoznak.
Ahogy előre néztem, szemet megütötte az óriási kép a falamon, amit Liamtől kaptam. Akárhányszor arra a képre nézek, eszembe jut a kibékülésünk.
- Héj, min merengsz, Niall? - lépett be a szobába Liam. Ülésbe tornáztam magam, mosolyogva intettem neki, hogy üljön le.
- Semmi extrán. - vontam vállat.
- Aha, persze. Bár nem csodálom, hogy jó kedved van.
Felnevettem.
- Ne tudd meg An milyen ideges volt, amikor elmondta nekünk miért is kell elmennünk itthonról. Esküszöm, mint egy kisgyerek, akinek be kell vallania, hogy eltörte az anyukája vázáját. - vigyorodott el. - Nagyon édes volt.
- Ő mikor nem édes? - tettem fel a költői kérdést.
- És meglepődtél amikor beléptél a szobába, mi? 
-Az nem kifejezés. Először azt hittem álmodom. Ez az egész.... Hú. És An... - ajkamba harapva gondoltam vissza rá. - Na jó, nem részletezek tovább semmit. - nevettem fel.
- Srácok, indulunk !!!!! - jött egy visítozó hang a földszintről. Morcosan tápászkodtam fel az ágyról, Liammel együtt indultunk le. Megfogtam a táskáimat, úgy caplattunk a lépcsőn. örömmel vettem észre, hogy a fiúknak sincs kevesebb cuccuk. Bedobáltuk a kocsikba  -két kocsival mentünk - a cuccainkat, a sátrakat,  illetve a sok italt, és ételt. A kocsifelosztás úgy nézett ki, hogy az elsőben Harry volt a vezető, a többiek pedig Zayn és Perrie, Louis és Eleanor. A miénkben pedig Liam vezetett, én, illetve Ant majd náluk vesszük fel. Hát, úgy érzem jó sátrazásnak nézünk elébe!
Elfoglaltuk a helyünket, majd elindultunk.