#3 - Old letters

 Ne haragudjatok.:/ Tudom, hogy rövid  rész, de amint mondtam már idővel hosszabbak lesznek.:))) Illetve megpróbálom majd azzal kiváltani, hogy gyorsan hozok részeket. VISZONT! Túl vagyunk az 5.000 oldalmegjelenítésen, aminek nagyon örülök! *-*Bár kicsit szomorú vagyok, mert az előző részhez egy komment sem jött:( Kérlek titeket, ha nem tetszik egy rész, akkor nyugodtan írjátok le hogy mi nem tetszett benne vagy ilyenek, mert akkor a következőt megpróbálom jobbra írni.:) Előre is köszi xxx Ja, és még annyi, hogy legyetek szívesek kipipálni a bejegyzés alatt, hogy "elolvastam", "tetszik' vagy "nem tetszik'' :) x

/Niall szemszöge/

Amikor megláttam An-t, egyszerűen nem akartam elhinni. Annyi idő után újra láthattam. Először igazából mégsem tudtam mozdulni, aztán hirtelen magamhoz szorítottam. Nem akartam elengedni. Olyan hihetetlenek tűnt, hogy újra itt van. Nagyon lelkiismeret furdalásom volt, amiért nem válaszoltam neki, illetve nem kerestem. De nem tehettem mást...Az akkori barátnőm nem nézte jó szemmel, hogy egy másik lánnyal többet beszélek mint vele. Hiába mondtam neki, hogy ő a legjobb barátom, azt mondta hogy nem beszélhetek vele többet. Én hülye meg szerelmes voltam, és belementem. Az elején még majd megszakadt a szívem. Aztán miután szakítottunk, nem mertem felkeresni An-t. Tudtam, mi lesz a véleménye, és féltem. Féltem, hogy nem is akar majd rám hederíteni, és látni sem akar. A lány, akivel jártam, amúgy nem is értem miért keltette fel az érdeklődésemet. Egy valóságos liba volt. Talán csak annyira örültem, hogy valaki pasiként néz rám, hogy nem is foglalkoztam vele, hogy milyen irritáló is volt ő. Akkoriban rengeteget szekáltak a fogaim miatt, a kinézetem miatt, illetve mindenem  miatt. És ezek nagyon rosszul estek nekem. De aztán végül a lány rakta ki a "szűröm", mivel állításai szerint nem voltam elég jó neki. Ahogy tegnap  otthagyott, bekövetkezett amitől féltem annó is. Mérges rám. És ez ellen nem tudok mit tenni. Gondolatmenetemből Liam hangja szakított ki.

-Ö..Niall, megtudhatnánk ki volt ez a csaj?

-A legjobb barátom...Tudjátok, szomszédok voltunk, és a legjobb barátok. Akkoriban minden időnket együtt töltöttük. Egy szeplős, kicsi lány volt, aki benne volt minden hülyeségben. -mosolyodtam el. -Aztán elköltöztek Londonba. Tartottuk a kapcsolatot, az X-Factor idején, tudjátok, összejöttem azzal a lánnyal. És megtiltotta, hogy beszéljek An-nel. Aztán amikor szakítottunk nem volt merszem felkeresni...Féltem, hogy mit fog szólni. Pont úgy, mint most. -hajtottam le a fejem.

-Haver, ezt nem értem. Mért nem mondtad akkor el nekünk? Emlékszem, hogy valakivel mindig beszéltél, de nem mondtad el.. Mekkora egy gyökér voltál, hogy amiatt a szőke k**va miatt vesztetted el! -csapott vállon Zayn, majd rosszallóan rázta a fejét.

-Köszi az együttérzést. -forgattam meg a szemeimet.

-Szerintem menjünk együnk valamit, mit szóltok? -próbálta oldani a feszültséget Harry, mire mindenki hevesen bólogatni kezdett, majd elindultunk a Nando's felé. Beérve letámadott minket a rajongók hada, majd fél óra után sikeresen leültünk egy asztalhoz. Mindannyian jól laktunk, majd hazaérve leültünk az X-Boxhoz, hogy legalább egy kicsit is felvidítsanak a fiúk.  Gyorsan eltelt a nap, közben pedig végig An-en járt a fejem. Teljesen megváltozott. Gyönyörű lett. AZ arca tökéletes, az alakja is. Biztos vagyok benne, hogy rengeteg fiú megfordul utána, illetve, hogy van barátja. Nem is értem ez mért zavar engem ! Nem nézhetek úgy a legjobb barátomra, mint egy csajra! Nem, nem, nem. Ezt ki kell vernem a fejemből. Az első legfontosabb dolgok az, hogy kiderítsem hol van. Emlékszem, még amikor küldtünk egymásnak leveleket, akkor megvolt a címe. Ezzel az lendülettel felugrottam, és a szobámba futva elkezdtem felderíteni a fiókokat. Csak kerestem, és kerestem a leveleket, de nem találtam. Már-már kezdtem teljesen ideges lenni, amikor kezembe akadt a levélkupac, amiket egymásnak küldtünk. Megkönnyebbülten felsóhajtottam, majd leültem a babzsákfotelemre, és elkezdtem olvasni párat.

"Szia Niall!

Ez az első levelem neked, huhú! :D Képzeld, itt Londonban miden olyan más... Nincs idegesítő szomszéd néni akit meg lehet viccelni, nem tudok minden egyes percben átmenni hozzád, amikor unatkozok. Már most hiányzol, te idióta! Pedig csak 1 hete, hogy elköltöztünk...Olyan rossz, hogy nem  beszélhetek ki mindent veled, és nem hallgathatom a gitározásodat. Remélem már tökéletesen megtanultál! :D Ugye tudod, hogy el kell majd játszanod, a kedvenc számaimat? Szavadon foglak fogni. ;) Amúgy a ház nagyon tetszik, van egy tök jó saját szobám. És képzeld, meghalt Oli a teknősöm :(( Nagyon szomorú vagyok... De képzeld, van egy nagyon-nagy park, ahol tök jól lehet focizni! Nagyon-nagyon király! El kell jönnöd, minél hamarabb! ^^ (...) " A első levele...Nagyon hosszú volt, talán 2 oldalas is.Végig mosolyogva olvastam. Többet is kezembe vettem. Valamelyikben például azon volt kiakadva, hogy az egyik fiú a sulijából folyton a seggét nézi, és randizni hívta, de nem ment el, mert az ő szívében az egyetlen férfi én maradok. Ezen jót mosolyogtam, majd egy kis pír szökött az arcomra, de szerencsére egyedül voltam gy senki sem látta.

Nem is tudom mennyi ideig nézegethettem őket, amikor eszembe jutott, mért is kerestem ezeket elő. Ránéztem a borítékra: London, Moonlight Street 24. Nem is kellett több, magamra kaptam a cipőm, és futottam is ki a házból. Egy "majd jövök"-el elköszöntem a fiúktól, majd kocsiba pattantam, és próbáltam a GPS segítségével eljutni a Moonlight utcába. Amint megérkeztem, egy szép, nagy, barack színű házzal találtam szemben magam. Az udvaron óriási terület, nagy medence, gyönyörű kert. Komolyan, nagyon szép ház volt. Odaléptem az ajtóhoz, majd becsöngettem. Pár másodperc múlva kinyílt az ajtó. An anyukájával, Rose-zal találtam szemben magam, aki a meglepődöttségtől meg sem tudott szólalni, hanem szorosan magához ölelt, és agyon puszilgatott.

-Jézusom Niall! Hogy megváltoztál! Rád sem ismerlek! Gyere beljebb! Jézusom, nem láttalak ezer éve? Mi a helyzet! Gyere kedvesem. -invitált be a házba, én pedig zavartan ültem le a kanapéra. -Mesélj valamit Niall! Annyi ideje láttalak utoljára, An-nek is nagyon hiányoztál ám...Komolyan,rád sem ismerek. Szép szál legény lett belőled, biztos buknak utánad a lányok, ugye?

Nem szabadultam. Legalább 1 órán keresztül kellett neki mesélnem magamról, hogy vagyok, miket értünk el, stb. Nagyon szeretem Rose-t, csak egy rossz tulajdonsága van: szeret túlzásokba esni.

-Öm...Rose, ne haragudj, de An-hez jöttem. Szóval, felmehetek hozzá? -kérdeztem zavartan.

-Ó, persze, hiszen ezer éve nem találkoztatok. Ne haragudj, de ismersz milyen vagyok, nyugodtan szólj rám, ha túlpörgök. Menj csak drágám. -mutogatott fel a lépcső felé. Lassan szedtem a lépcsőfokokat, a szívem egyre hevesebben vert. Megpillantottam egy ajtót, ami ki volt dekorálva minden féle poszterrel, matricával, képekkel. Egyből tudtam, ez lesz An szobája. Vettem egy nagy levegőt, majd benyitottam.