Megérkeztem a következő résszel, elég későn, tudom, de megpróbáltam jó hosszúra írni a fejezetet! :)
Köszönöm a sok kommnetet, és a pipákat, illetve a már 73 feliratkozót ! Hihetetlen!☺☻♥
Mivel sikeresen lebetegedtem, ezért ma sikerült befejeznem a részt, szóval jó olvasást hozzá! Ismét egy szerelmesebb rész lett, de remélem, azért tetszeni fog! :)
Holnapra, aki felvételizik annak sok sikert kívánok!♥
Jó olvasást! xoxo smile-girl.:)))
Álmomból egy csiklandós, csodás érzés rázott ki. Hümmögve adtam át magam az érzésnek, ahogy Niall tökéletes ajkai bebarangolták arcomat, nyakamat, mellkasomat. Szemeim lehunyva maradtak, beittam illatát, szinte láttam magam előtt a pajkos mosolyát, mint mindig, mikor ezt csinálja. Nem lehet betelni vele. Nyelvével egy nedves vonalat hagyott a nyakamtól a fülem tövéig, míg végül elért ajkaimhoz. Szánk között alig pár milliméter ékeskedett, még sem cselekedett semmit. És én sem. Szememet kinyitván tanulmányoztam vigyorgó arcát, ajkaira pillantottam, ugyan is tudja, én nem fogok cselekedni. Megvárom, míg ő adja fel. Időtlen időkig feküdtünk így, Niall fölöttem, ajkai majdnem érintették enyémeket, csendben vesztünk el egymás íriszeiben.
- Nem bírom..
Elmosolyodtam kijelentésén, kissé húztam az agyát, először nem engedtem neki bejutást, egészen addig, míg forró tenyerét az oldalamon felcsúsztatta a pólóm alatt. Én is elvesztettem az önkontrollt. Átadva magam az érzésnek merültem el mámorító csókjában, a gyomromban életre keltek a jól ismert pillangók, szívem hevesen vert. Imádtam minden egyes ilyen ébresztést, de általában én kelek fel előbb.
- Bébi.. -suttogta ajkaimra. - Boldog Karácsonyt! Esik a hó.
Mint akit ágyúból lőttek ki, úgy löktem le magamról a megszeppent barátom, ugrottam ki az ágyból és rohantam az ablakhoz. Gyermeteg vigyorral az arcomon vettem szemügyre, hogy az egész udvar fehérbe borult, az egész út, egész Mullingar. Imádom a havat! Nem törődve azzal, hogy reggel hajnali nyolc van, és a barátom felkeltett, bámultam a hóesést, és azon töprengtem, milyen csodás is az életem. Minden évben amint leesik az első hó, csak nézek ki az ablakon, és merengek az életemen. van egy csodás barátom, aki szeret engem minden hibámmal együtt, és akit az életemnél is jobban szeretek. Van egy csodás baráti társaságom, akik megértenek engem, és velük önmagam lehetek, jól érzem magam. Van egy családom, egészséges vagyok, és jelenleg a szerelmem családjánál vagyok, az én családommal együtt, a szülőhazámban. Azt hiszem elmondhatom, az életem jelenleg felhőtlen, és nagyon remélem, hogy így is marad egy jó ideig.
Ábrándozásomból két derekam köré fonódó kar rántott ki, és egy test, amely a hátamnak nyomódott.
- Mit gondolkodsz?
- Mindenen. - vontam vállat mosolyogva. Niall arcát nyakam hajlatába nyomta, úgy szorított magához.
- Boldog karácsonyt, édesem.- suttogta a fülembe. Vigyorogva fordultam felé, kezeimet nyaka köré fontam, egy lágy csókot adtam neki. Még el sem jutott a tudatomig, hogy karácsony van, illetve Louis születésnapja!
- Menjünk le!
Mint egy rossz kisgyerek, úgy futottam le a lépcsőn, és mindenkit megölelgettem "Boldog Karácsony" címszóval.
- Greg és apa hol vannak? - kérdezte Niall Maurát, miután leült az asztalhoz, és maga elé vett pár szendvicset.
- Épp kint faragják a fát. Már mindjárt jönnek, és utána díszíthetünk.
- Mit segíthetek? - kérdeztem érdeklődve a csapat női részlegétől, akik szorgosan dolgoztak a konyhában, jobbnál jobb illatokat csalogatva az orromba.
- Semmit, aranyom, mi anyukáddal megoldjuk a sütés-főzés részt, inkább Denise-szel szedjétek elő a díszeket. AZ nagy segítség lenne.
Denise karon ragadott, és az emelet felé húzott. Nem tartott sokáig, a gardróbban, egy eldugott fiókban lapultak a díszek, égők, egyebek. Mindketten kezünkben egy-egy nagy dobozzal tértünk vissza a többiekhez. Mosolyogva vettem észre, hogy Gregék is bejöttek, a gyönyörű, zöld, fenyő illatú karácsonyfával. Éppen a fenyőtalpba illesztették a nagy fenyőfát - biztos volt vagy két méter- , majd felénk intve átadták a terepet a díszítéshez. Nem kellett kétszer mondani, imádok fát díszíteni, ezzel pedig nem csak én voltam így. Denise, Niall, Greg és én lelkesen aggattuk a fára a színű gömböket, szalagokat, gyöngysorokat, és végül az égőket. Jó pár fénykép is készült a nagy hadművelet közben, nem kell mondanom, remekül éreztük magunkat, rengeteget nevettünk. Mint például, amikor Greg "összeláncolt" minket Niallel az égő segítségével. Hát igen, mi is ellőttük a romantikus, égősoros csókot. Büszkén álltunk meg a fa előtt, miután kész lettünk vele. Hihetetlen szép lett, az egész ház fénypontjává vált ez a "kis" dolog.
"@NiallOfficial: És kész van! Boldog Karácsonyt mindenkinek! Életem legjobb karácsonya lesz, a szerelmemmel! Szeretlek @AnneAA18 ! xx.
Niall nem bírta ki, feltöltötte a szerinte "mesteri" képet. Be kell vallani, nem lett rossz. Tud valamit ez a Greg gyerek. Másodpercek alatt több ezer retweet, válasz és kedvencnek jelölés érkezett. Ahogy csekkoltam az én Twitteremet - amit már egy ideje nem látogattam - meglepetten vettem észre, hogy mennyit nőtt a követőim száma. Hihetetlen.
- Segítsünk még valamit? Vagy szabadok vagyunk estéig?
- Szabadok vagytok. - mosolygott ránk fejét rázva anya.
- Niall! - fordultam felé lelkesen. - Kimegyünk hóembert építeni? Kérlek, kérlek, kérlek!
A barátom elnevette magát, majd bólintott. Több sem kellett nekem, már úton voltam Niall szobája felé. Egy meleg szerelést vettem fel, majd lerohanva magamra aggattam a vastag kabátom, és a csizmám. Izgatottan toporzékolva vártam Niallt,hogy siessen már egy kicsit. Sajnos ő nem bír az én tempómmal, tudom, ha izgatott vagyok le sem lehet lőni, pörgök, illetve olyan gyorsan teszek mindent, hogy - ahogy az egyik unokatestvérem mondaná 'Villámmekvín' a Verdákból is megirigyelne. Mire Mr. Lassúság is végre elkészült, örömtelien rontottam ki az ajtón és vetettem bele magam a frissen hullott, igen csak nagy hóba. Elterültem, mint egy zsák krumpli, lehunyt szemekkel készítettem egy hóangyalt, és csak nevettem, és nevettem. Önfeledten, semmivel sem törődve. Niall is hasonlóképp cselekedett, bár be kell vallanom, az ő hóangyala valahogy szebbre sikeredett... Csalás. Durcás tekintettel poroltam le magam, majd hirtelen hidegséget éreztem az arcomon szétterülni. nagyokat pislogva löktem le a havat az arcomról, azonnal rájöttem ki lehetett a bűnös, ugyan is a drága barátom úgy nevetett, majdnem megszakadt.
- Igen? Szerinted vicces volt? - indultam meg felé indulatosan, kezembe véve egy kis hógolyót. ELőtte megállva rámosolyogtam, és lendületből megcsókoltam a kerítésnek lökve őt. Niall felnyögött meglepettségében, de nem utasította el a csókom, azonnal visszacsókolt. De ő akkor még azt nem tudta, én mire készülök. Olyan naiv szegényem, könnyen el lehet terelni a figyelmét.Túl könnyen. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy lehunyta a szemeit, és elmerült a csókunkba,akkor cselekedtem. Lassan nyúltam be a kabátja alá, majd egy másodperc alatt dugtam bele a hógolyót a nadrágjába. Egy hatalmas ordítással lökött el magától, és kapott a 'hideg területhez'. Itt volt az idő, hogy én nevessek. Szabály szerűen nyerítettem, ahogy próbálta kiszedni a havat a nadrágja elejéből, gondolom, nem volt kellemes érzés ez számára. Az a számtalan káromkodás, amit elkiabált, azt hiszem biztossá tett abban, hogy édes volt a bosszúm. Miután sikeresen eltávolította a hidegséget, vöröslő arccal, ideges, szikrákat szóró tekintettel meredt rám, és közelített felém. Nem bírtam mozdulni, csak nevettem, és nevettem, megállíthatalanul.
- Anne Alice Alley, esküszöm, hogy ha most szűz lennél, elvenném a szüzességed, nem éppen gyengéd módon. Itt. Kint. A hidegben. - szűrte a fogai között. Ojaj, tényleg ideges.
- Milyen kár, hogy már nem vagyok szűz, nem gondolod? - vontam fel a szemöldököm kacéran, a nevetéstől kicsordult könnyeimet törölgetve.
- Ezért tehetem meg azt, hogy most felviszlek a szobámba, és úgy megb...
- Ne mond semmit! - fogtam le a fülem a két kezemmel. Tudtam, hogy csak viccel, nem tenne olyat, amivel nekem fájdalmat okozna. - Egyébként, el kell keserítselek, most van meg, szóval most nem tehetsz semmit. - nyújtottam rá a nyelvem, hogy még jobban idegesítsem. Bevallom, élveztem a helyzetet, ahogy egyre vörösebb lesz az arca, tekintete elsötétül, és közelít hozzám nagy léptekkel. De pechére én hátráltam, és futva menekültem előle, az útközben felkapott hóból hógolyókat gyúrtam és azzal dobáltam. Soha sem voltam ügyes semmilyen sportban, ennek következtében a kézilabdában sem, de a mai dobásaimmal esküszöm bevehetnének a legjobb kézicsapatba. Minden egyes dobásom eltalálta őt, nem épp kellemes helyeken. Arcán, fején, ott, stb.
- Esküszöm, ha elkaplak, abban nem lesz kegyelem. - kiabálta utánam, mikor a kis kerítésen átugorva a kertbe menekültem. Ám arcomról lefagyott a mosoly, ahogy a házoldalával találtam szemben. Jaj, ne, zsákutca! Abban a pillanatban, ahogy az ideges, Niall előttem termett, megbántam a sok incselkedő mondatomat, és minden eddigi cselekedetemet. Ideges volt, úgy istenigazából, de láttam arcán a játékos mosolyát.
- Na szépségem, azt hiszem félhetsz. - törölte le az arcáról az előbbi hógolyómat. Hátráltam, és hátráltam, míg nem a hátam a ház oldalába ütközött. Oó. Ez rossz, nagyon rossz. Niall egy szempillantás alatt termett előttem, a két karomat magam mellé szorítva csókolt meg szenvedéllyel, és követelőzően. Erre nem számítottam, be kell, hogy valljam. Azt hittem kioktat, hogy mit képzelek, de ez...váratlan volt. Amilyen durván indult a csók, a végére olyan gyengéddé vált a végére. Mosolyogva simítottam kezem arcára, a csókot megszakítva egy cuppanós puszit nyomtam arcára. A következő pillanatban már nem éreztem magam alatt a havas talajt, sikítva vettem észre, hogy Niall felkapott a karjaiba, és megindul felém visszafelé a nagy kertbe.
- Niall, mit csinálsz? - kérdeztem nevetve barátomtól.
- Először is megfürdetlek egy kicsit...a hóban. A ruháim teljesen átáztak, de nem érdekelt. Jól éreztem magam, nevettünk, harcoltunk, ugyan is nem hagytam annyiban a dolgot. Egy megfelelőnek tűnő szituációban lelöktem magamról, én kerültem fölé, és terítettem be hópázsittal. Laza tíz perc alatt mindketten csurom vizesen, átázott ruhákkal fetrengtünk egymás mellett a hóban, röhögőgörccsel szenvedve.
- Szívem, azt hiszem megfogunk fázni, ha továbbra is itt fetrengünk. - könyökölt fel mellettem Niall.
- Lehetséges.
Az agyamon átvillant egy csodálatos ötlet. Ezer éve nem építettem hóembert! Pillanatok alatt felugrottam, gyúrtam egy nagyobb hógolyót, leraktam a földre és gurítani kezdtem, hogy elkészítsem a hóemberem alját.
- Niall! Segíts! Hóembert építünk!
Barátom fejét rázva állt be segíteni nekem. Mondanom sem kell, egy csodálatos hóembert készítettünk. Bentről szereztünk neki sálat, illetve répát az orra helyére, egy kis vödör vált a kalapjává, illetve egy seprűt is tartott a kezébe. Niall a derekamnál fogva húzott magához, majd egy puszit nyomott homlokomra.
- Mi legyen a neve?
- Hm... Hóember!
Niall hangosan felnevetett.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?!
- Most miért? Nem találó a név? -vontam fel a szemöldököm. Barátom inkább csak legyintett egyet, rám hagyva a dolgot.
- Nem tudom te hogy vagy vele, de én konkrétan megfagyok. Nem tervezünk bemenni?
Bólintottam. Én is fagyhalál közeli állapotba kerültem, ezzel ellentétben mégsem szerettem volna bemenni, és itt hagyni ezt a csodálatos havat. De azzal a gondolattal nyugtattam magam, hogy még holnap is kijöhetünk játszani akár egész nap. SŐt, rendezhetünk hócsatát is.
A házba érve egyre több illat keveredett a levegőben. A sütemények édes illata keveredett a húsokéval, még is tökéletes volt. A karácsonyi hangulat azonnal kijött rajtam, még izgatottabban vártam az estét. Levettük a csurom vizes ruháinkat, szüleink segítségével elrendezgettük őket a radiátoron, végül egy szál fehérneműben kötöttünk ki a kandalló előtt.Valahogy nem éreztem magam zavarban, hiszen a családom, és a második családom előtt voltam. Ráadásul ez olyan, mintha fürdőruhában lennék. Hirtelen egy kezet éreztem meg az enyémen, ahogy felhúz, majd az emelet felé vezet.
- Átöltözünk! - értesítette a többieket.
A szobába érve magához húzott, egy lágy csókkal gazdagított.
- Egy zuhanyzás? - döntötte homlokát enyémnek, ujjai apró köröket róttak derekamra.
- Niall.... Tudod, hogy most nem lehet.
- Csak egy zuhanyzás, semmi más. Spórolnunk kell a vízzel. -vigyorodott el. Ahogy ajkai lassan nyakamra tértek, nem sok kellett hozzá, hogy igent mondjak. De nem szerettem volna, hogy így zuhanyozzunk együtt. Hiszen bármennyire is nem szégyenlek előtte semmit, azért ez még is csak elég, hogy is fogalmazzak, személyes dolog. Nem vagyok felkészülve még rá, hogy ilyen állapotban lásson, ki tudja, lehet, hogy undorodna tőlem, hiszen bármennyire is vér, ami mindenkinek van, ez nem ugyan az. Talán majd egyszer, de ennek nem most jött el az ideje.
Óvatosan löktem el a vállát, fejemet lehajtva tettem egy lépést hátra.
- Most menj inkább nélkülem, rendben? Majd talán legközelebb...
- An...
Puha ujjait állam alá helyezte, hogy szemébe nézhessek.
- Ugye tudod, hogy nem kell semmit sem szégyenled előtte? - bólintottam. - De ha nem szeretnéd, akkor nem. Megértelek.
Egy utolsó csókot nyomott homlokomra, majd elhagyta a látóköröm. Rettentő hálás voltam érte, amiért megértett, és nem erőltetett semmit. Azt hiszem ilyenkor jövök rá, mennyire de mennyire szeretem őt.
Ahogy teltek a percek, kezdtem egyre jobban átfázni, ugyan is még mindig fehérneműben ültem Niall ágyán, hozzáteszem, vizes fehérneműben. A karom libabőrös volt, nem vágytam másra, csak egy forró zuhanyra.
Laza húsz perc után, őfelsége is megérkezett. A törölköző lazán lógott derekán, haja kuszán meredezett az ég felé. Nem tehetek róla, szemem automatikusan feltérképezte teste minden apró szegletét.
- Mehetsz, ha gondolod. - kacsintott rám. Piroskás arccal pattantam fel a helyemről, magamhoz vettem a szükséges dolgaimat, és rohantam be a fürdőbe. Megszabadultam a felesleges ruhadaraboktól, majd mosollyal az arcomon álltam be a forró zuhany alá. A didergésem azonnal megszűnt, testem felett átvették az irányítást a forró vízcseppek. A percek gyorsan szaladtak, a zuhany alatt szokásomhoz híven elmélkedtem az élet dolgain.
Magam köré csavartam a törölközőm, a wc-be érve elvégeztem a teendőimet, majd visszatértem Niallhöz a szobájába. Az ágyon hasalt, a laptopját böngészte. Összeszűkített szemekkel nézte a képernyőt, nem tudtam miért. Fél testemmel ráfeküdtem, és egy puszit nyomtam hajára. Ahogy képernyőre szemeztem a tekintetem, akkor vettem észre, hogy éppen videóhívást indított Louis-val Skype-on, de még nem vette fel az illető.
- Na, mi lesz már? - idegeskedett.
- HÁLÓÓÓÓÓÓÓ!
Majdnem leestem Niallről, ahogy drága Louis barátunk beleüvöltött a kamerába.
- Boldog születésnapot !!!! - kiabáltuk vissza Niallel egyszerre.
- Nagyon köszönöm, drága barátaim.
- Mi a helyzet, Louis? - kérdeztem tőle vigyorogva, miközben még jobban kényelembe helyeztem magam a barátom hátán.
- Öreg vagyok! 22 lettem, emberek... - sipákolt a kamerába.
- Mi a terved mára? Buli? Karácsony? Hm?
- Nos. Jelenleg otthon vagyunk Ellel, holnap délután megyünk Eleanorékhoz, este pedig buli.
- Sajnálom, hogy nem lehetünk ott... -húzta el a száját Niall. - De amint együtt van a csapat, megünnepeljük!
- Mindenképpen! Na, és mi történik Írországban? Látom már elkezdtétek megünnepelni a karácsonyt. - vigyorgott a kamrába mindentudóan Louis. Niallel mindketten értetlenül néztünk rá, fogalmunk sem volt róla, miről beszél Lou,
- Véletlen, hogy An, rajtad csak egy törölköző van? És te, Nial, mért nincs rajtad póló? - vonogatta a szemöldökét. Nem tudtam mást tenni, felnevettem. Louis, és az ő "minden helyzetet félreértek" képessége.
- Azt hiszem, nekünk mennünk kell, Louis, milyen kár, örülök, hogy beszéltünk haver, mégegyszer is boldog szülinapot.
- Hé! Niall! Le ne merd tenni a...
- Szia Louis! - intettem a kamerába, majd Niall rányomott a piros telefonra. Lecsapta a laptop tetejét, és a hátára fordult, minek következtében szépen leestem róla. Egy halk sikítás hagyta el számat, amit egy jóízű nevetés követett. Niall magára húzott, és úgy szorított magához, mint egy plüssmedvét. Imádom az ölelését. Az egész testemben melegség áradt szét, arcom nyakába fúrtam, ahogy ő az övét az enyémbe. Így feküdtünk, egymást ölelve ki tudja mennyi ideig. Karácsony volt, a szeretet ünnepe, és a legnagyobb igazság a földön, hogy a szeretet nem a drága ajándékokban nyilvánul meg, hanem a megfizethetetlen lelésekben, csókokban. Ujjait hajamba mélyesztette, majd lassan simított le a nyakamon, egészen a törölköző tetejéig, majd áttért a combomra, ahol apró köröket rajzolt libabőrrel takart bőrömre. Orromba bekúszott isteni, férfias illata, lehunyva a szemem élveztem ki a romantikus pillanatunkat. Pár apró csókot nyomtam nyakára, feljebb érve a fülére, és a füle mögötti területre. Halkan felkuncogott. Imádja, ha apró csókokkal kényeztetem, de valamikor előjön a csikis énje, olyankor pedig olyan, mint egy rossz kisgyerek.
Megharaptam fülcimpáját, majd ajkaimat füléhez érintettem.
- Öltözzünk fel.
A bőröndömhöz lépve előszedtem egy direkt karácsonyra tartogatott szerelést. A fő szenzációt estére hagytam, szándékomban állt egy kicsit kínozni Niallt. Viszont még hátra volt az egész délután, így a kényelmes, karácsonyi mintás pulcsimat és cicagatyámat vettem fel hozzáillő mamusszal, és mézeskalácsos ékszerszettel.
Kézen fogva robogtunk le az emeletről. Maura és anya természetesen még mindig a konyhában szorgoskodott, a többiek pedig a nappaliban tespedtek. Mi sem tettünk másképp, beszélgetésbe elegyedtünk a többiekkel. Mint állandóan éhes személy, a konyhába lopózva a kezembe fogtam egy tálat, és az asztal mellett guggolva, láthatatlanul mászkálva felnyúltam a különböző sütiket tartalmazó tálakhoz, és mindegyikből tettem az enyémre. Esküszöm, a kémek is megirigyelhettek volna, olyan láthatatlan voltam. Örömittasan huppantam vissza a fotelba, tekintetem azonnal találkozott éhes barátoméval. Szemforgatva vettem egy kisebb csokis süteményt ujjaim közé,és toltam szájába. Jóízűen csámcsogott, míg nem elvette a kezemből az egész tálat. Idegesen rontottam neki, a sütiért mindent! Kisebb fajta háború alakult ki köztünk, és Niallre mászva próbáltam kiszedni kezei közül a tálat, ő pedig szorosan védte azt.
- An, na, te nem ehetsz többet, így is eléggé meghíztál már.
Itt jött el az a pont, hogy megálltam a cselekedetemben, hitetlenkedve meredtem rá, majd lendületből arcon csaptam. Megdermedt a levegő a nappaliban, kimászva az öléből gyors léptekkel vágtattam fel az emeletre, egyenesen be a szobába. A ruháimat ledobva magamról léptem az egész alakos tükör elé, szemügyre vettem a testem. Tényleg híztam... Nem volt tökéletesen lapos a hasam, a fenekem is kerekebb lett, és a combom is. Ráadásul van rajta egy kis narancsbőr is. Néhány könnycsepp zúdult le az arcomon. Bárki más mondta volna ezt, kinevettem volna. De Ő mondta! Aki a legfontosabb a világon számomra. És azt mondta, hogy híztam! Kövérnek lát! Mi van, ha így nem kellek neki? Ha nem akar már?
Szomorúan, és dühösen fogtam meg a hasam, combom. Még soha, senki sem mondta, hogy kövér vagyok. Még soha nem fogyókúráztam, sohasem volt gondom az alakommal. Most jön el mindennek az ideje?
- Drágám...
Én hülye, elfelejtettem bezárni az ajtót kulcsra. Nem néztem rá. A tükörben figyeltem, ahogy pofonomtól piros arca megjelenik mögöttem. Ahogy hozzámért, olyan gyorsan löktem le a kezét magamról.
- Ugye most nem azt akarod mondani, hogy sajnálod, nem gondoltad komolyan, és csak vicceltél? Mert ha ezt tervezed, ki is mehetsz... - motyogtam, tartottam a szemkontaktust a tükrön keresztül.
- An, én esküszöm, bármire megesküszöm, hogy csak viccelődtem veled. Nem gondoltam, hogy magadra veszed. Hidd el, nálad tökéletesebb lányt még nem láttam, komolyan mondom!Áá - túrt idegesen a hajába. - megint elcsesztem, mint mindig, de higgy nekem! Nagyon szeretlek. - simított végig a karomon. - és ha megmerészeled tenni, hogy fogyókúrázol, esküszöm büntetésben lesz részed. - egy mosoly terült el arcomon pajkos hangját hallva. - Hányszor mondjam még el, hogy tökéletes vagy?!
Lassan mögém állt, teste enyémnek feszült, forró lehelete megcsapta tarkóm.
- Imádom az arcod - helyezte kezét arcomra, miközben arcát nyakam vonalában pihentette -, a nyakad , a formás idomaidat, a hasad - ujjaival szépen, lassan simított le arcomtól, egészen a derekamig - , a csípőd, a medence csontod, a feszes feneked, és a gyönyörű, hosszú combjaidat. Egyszóval, nincs olyan dolog amit ne szeretnék rajtad.
Arcomon hatalmas mosollyal fordultam felé, és leheltem ajkaira egy hálás csókot. Már megint túlreagáltam a dolgokat, hogy lehettem ilyen idióta? Ő csak viccel velem, én meg felkapom a vizet.
- Ne haragudj, hogy megpofoztalak. - suttogtam ajkaira, de nem bírtam, ajkaim körül felszakadt egy kuncogás.
- Ne sajnáld, megérte a mostani látványért. - vigyorodott el. Szem forgatva toltam el magamtól, és vettem vissza a ruháimat. Hirtelen egy ismerős csörgés ütötte meg a fülem: a telefonom. Keresztül-kasul mászva az ágyon vettem kezembe a készüléket és húztam el a zöld csíkot.
- Igen?
- BOLDOG KARÁCSONYT BÉBI !!!!
Ijedten tartottam el a fülemtől a fehér iPhonet, ugyan is drága Perrie kisebb fokú hallássérülést okozott nekem.
- Neked is, de jelenleg nem hallok... - nevettem el magam.
- Nálatok is esik a hó? Itt igen? Ajándékoztatok már? Jézusom, nem fogod elhinni mit kaptam...és te Nialltől? Hogy telik a napotok?
- Perrie... drágám, nyugi, nem tudok egyszerre ennyi kérdésre válaszolni. Várj egy pillanatot. Niall, megtennéd, hogy kimész? - barátom sóhajtva vonult ki a szobából olyasmit motyogva, hogy ne tartson sokáig, mert szüksége van rám. - Visszatértem a vonalba. Nos, igen, esik a hó, már építettük hóembert is és hócsatáztunk is!
Gyermeteg izgatottsággal meséltem el az egyik legjobb barátnőmnek mindent az eddigi időről, ő szintúgy. Mint kiderült, Zaynnel síelni mennek majd pár napra, ez volt az ajándéka, illetve még jó pár emlékezetes apróság. Sajnos harminc perc beszélgetés után el kellett mennie, mert Zayn hívta valamiért, utána Eleanort hívtam fel egy laza beszélgetésre. Észre sem vettem, milyen gyorsan telt az idő.
A délután folyamán rengeteg mindent csináltunk, hagyományos karácsonyi programokat. Kártyázás, társasjáték, Twister, sütievőverseny, stb. Greg és Niall természetesen nem bírták ki veszekedések nélkül,minden játékban meggyanúsították a másikat hogy csalt.
*
Fehérneműben ültem egy széken, miközben Denise a hajamat göndörítette, és csinálta meg. Ha egy órát nem vesződött vele, akkor egyet sem. Utána én voltam a soros, egy szép kontyot készítettem neki, arca mellett göndören lógó tincsekkel. Tipikus lányos készülődés nagy események előtt. A körmömön sikeresen megszáradt a vörös lakk, a tükör előtt bíbelődtem a sminkemmel. Arcomra egy kis alapozót tettem, a szemem nem volt erős, csak szempillaspirált használtam, illetve a felső szemhéjamon húztam egy fekete csíkot tussal, enyhe cicaszem hatással, ajkaimra pedig vörös rúzst kentem. Magamra rángattam a piros ruhámat, amit direkt erre az laklomra vásároltam. Mondanom sem kell, szerelme volt első látásra! Ne hagyhattam ott a boltban. Végül magamra kaptam a piros magassarkúm, illetve a fülembe tettem egy ezüstfülbevalót, és késznek nyilvánítottam magam. Tetszett a végeredmény. Denise is csodásan nézett ki, bár ő egy visszafogottabb, fekete egybe ruhát vett fel, amelynek a karja és a hátrésze csipkéből állt, ehhez pedig fekete szemeket, és fekete magassarkút húzott.
- Azta, An, esküszöm, Niall nem fog szavakat találni. Észveszejtően nézel ki!
- Te sem panaszkodhatsz. - kacsintottam rá.
- Lányok, elkészültetek már? Rátok vár mindenki! - hallottuk meg lentről Greg siettető hangját. Hát, igen. Kibéreltük Niall szobáját úgy olyan két és fél órára, de lányok vagyunk, idő kell a készülődéshez, nemde?
Reménykedni tudtam csak abban, hogy nem esek le a lépcsőn a platformos cipőmben. Mindenki már az asztalnál ült, éhesen, ránk várva, hogy megkezdhessük a karácsonyi vacsorát. Mindenki talpig csinosba öltözött, a férfirészleg inget viselt, a női részleg pedig egybe ruhát. Elmosolyodtam azon, milyen aranyosan néz ki anyu a nagy pocakjával abban a fekete ruhában. Az én helyem Niall mellett volt, mellettem ült még Maura. Letelepedtem a székre, tekintetemmel azonnal Niallét kerestem, aki vöröslő arccal, és csillogó szemekkel tanulmányozott engem. Ajkáról leolvastam egy " Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?!"-t , ami kuncogásra késztetett. Igen, gonosz vagyok, és ezt így is terveztem el.Vagyis, az eredeti terv nem ez lett volna, de közbejöttek nem várt dolgok...
- Na végre megérkeztek a királykisasszonyok is! - dünnyögött apa mosollyal az arcán. Egy grimaszt küldtem felé válaszul.
- Nos, akkor, én azzal kezdeném, hogy nagy boldogság számomra, hogy ilyen nagy létszámban ünnepeljük a karácsonyt idén. - szólalt fel Maura. - Nagyon örülök, hogy így alakult, remélem ezentúl minden évben így lesz majd! - sandított felénk és Denise-re halványan. - Emelem poharam az újra találkozásra, a csodás gyermekeinkre, a szerelemre, és arra, hogy ilyen csodás karácsonyunk van! Boldog karácsonyt mindenkinek!
- Boldog Karácsonyt! - hangzott a válasz egyszerre. Kezünkbe vettük a pezsgőspoharakat, majd mindenki koccintott mindenkivel, és boldog karácsonyt kívántunk egymásnak. A menü egyszerűen csodálatos volt! Minden, amit el tud az ember képzelni ott volt az asztalon. Vagy négy fajta hús, hal, levesek, ezerféle köret, italok, sütemények. Mondanom sem kell, konkrétan fel sem bírtunk állni az asztaltól. Mindenki nyökögve dőlt hátra a székén. Előkerült még pár borosüveg, beszélgettünk, nevettünk, iszogattunk legalább egy óráig.
- Akkor azt mondom, irány a karácsonyfához!
Én voltam az első, aki felpattant a helyéről. Az ajándékokat már mindenki elhelyezte a fa alatt, izgatottan rohantam nappaliba. Elsőként a szüleimnek adtam át az ajándékaikat, apának egy nyakkendőt és egy határidőnaplót ajándékoztam, anyunak gyermekruhákat, és egyéb kellékeket. Utána jöttek Niall szülei, Greg, Denise, és végül Niall. Mosolyogva álltunk meg egymás előtt,ugyan arra gondolva. Mielőtt bármit is adtunk volna egymásnak, Niall kezei derekamra csúsztak, magához húzott, és megcsókolt. Megbeszéltük, hogy nem költünk egymásra sokat. Direkt figyelmeztettem Niallt, hogy ne is merjen rám sokat költeni, mert a karácsony a szeretetről szól, nem az ajándékokról.
- Boldog Karácsonyt! - suttogtam a fülébe, majd átadtam neki a csomagját.
- Boldog Karácsonyt, szerelmem!
A felnőttek a kanapén ücsörögtek, és bontogatták az ajándékokat, míg a fiatalabb korosztály a földön ülve. Densie-től egy csodaszép ruhát kaptam és egy karkötőt, Gregtől egy fehérneműszettet - nem is ő lett volna- amit állítása szerint Deniseszel választott ki, anyuéktól jó sok pénzt, Niall szüleitől csokikat, és ékszereket, majd jött Niall ajándéka. Fél kézzel ölelt át, ahogy mellettem térdelt, és várta a reakcióm. Kibontottam a hatalmas csomagot, majd jobban szemügyre vettem a tartalmát. Legfelül egy borítékot találtam, amiben ez állt " Egy csodálatos hosszú hétvégét fogunk eltölteni együtt, kettesben, de a hely még titok. Boldog Karácsonyt! xx " . A következő amit megláttam, egy csodálatos karácsonyfadísz volt, amint ez állt: Niall and Anne. De ami a legnagyobb döbbenetet okozta, az egy kis doboz volt. Nagyokat pislogva vettem ki a kis, ezüst színű dobozt, amelyen egy igen csak drága márka neve állt. Ahogy felnyitottam a dobozt, egy hihetetlen gyönyörű gyűrűt pillantottam meg, amelynek a közepén egy nagy, szív alakú kő helyezkedett el. Niall kivette a kezemből a kis dobozt, ujjai közé vette a tartalmát, megfogta a kezem, majd ráhúzta az ujjamra a csodálatos ékszert. Egy csókot adott kézfejemre, ideges arcát látva a reakciómra várt. Éreztem, amint a szemeimbe könnyek gyűlnek, majd egy kósza könnycsepp legördül az arcomon.- Ez...gyönyörű. - nyögtem ki végül. Nem bírtam tovább, mit sem törődve mással ugrottam Niall nyakába, ajkaimat szerelmesen tapasztottam övéire. Nem tudnám leírni, mily' boldogság honolt bennem abban a percben. Csak arra tudtam gondolni, hogy szeretem! Szeretem, szeretem és szeretem! És sohasem akarom elveszíteni!
Nyelvünk szenvedélyes táncot járt, miközben még mindig a földön térdeltünk. De akkor nem számított. Csak mi számítottunk, egymásnak. Ujjaim Niall hajába túrtak, úgy húztam még közelebb magamhoz, csak csókoltam, és csókoltam. Nem akartam, hogy valaha is véget érjen ez a pillanat.
- Héj, héj, lassan, fiatalság, ne itt mindenki előtt. Menjetek szobára! - nevetett Greg.
- Greg! - szólt rá erélyesen Maura. - Maradj csöndben!
- Jó, jó...
Kuncogva váltam el Niall édes, puha ajkaitól. Szinte biztos voltam benne, hogy mindkettőnk szeme ugyan olyan fényesen csillogott.
- Nem tudom, hogy mi a véleményed róla... Remélem nem túl egyszerű, vagy túl csicsás...SOkat gondolkodtam rajta, milyen legyen...Szóval... tetszik? - kérdezte félénken a barátom.
- Tetszik-e? Gyönyörű! Imádom! Tökéletes!
Szorosan öleltem magamhoz Niallt,nyakára vagy száz apró puszit nyomtam.
- Nagyon szeretlek, és köszönöm, hogy vagy nekem! Remélem még rengeteg boldog pillanatunk lesz együtt, és, hogy a következő gyűrűd...az eljegyzési gyűrűnk lesz!
Ha eddig nem folytak volna eléggé a könnyeim, abban a pillanatban biztos, hogy még inkább utat törtek maguknak. Nem hitem volna, hogy ez az este lehet még ennél is jobb.
Nem tudom, mennyi ideig voltunk egymás karjaiban, de mire feleszméltem, már Niall ölében ültem, úgy bújtam hozzá.
- Héj, még meg sem néztem mit kaptam tőled! -csillant fel hirtelen a szeme. Egy pillanatra lefagyott az arcom. Az ő ajándékához képest az enyém csak valami kacat...
Ültem, és vártam, hogy amilyen lelkesen ment, milyen kedvtelenül jön majd vissza hozzám. Alig telt el egy-két perc, meghallottam Niall hangját nem messze tőlem.
- Jézusom! - suttogta maga elé, ahogy kezébe vette az albumot. Leült mellém, majd fellapozta. Egy albumot készítettem neki, amely tele volt a közös képeinkkel, illetve olyan képekkel, amiket titokban készítettem róla, mindegyik képhez pedig szöveget is írtam. Ha jól számoltam, 300 képet tartalmaz az album. Minden alkalommal, amikor aludt, vagy nevetett, vagy épp evett lencsevégre kaptam. Vannak benne csoportképek, nem csak mi kettőnkről szól az album. Tettem bele X-Faktoros képeket is, vagy olyanokat, amiket még kiskorunkban csináltunk. Összességében, olyan ez, mint egy "éltetem története" album. Nagy elmélkedésemben észre sem vettem, hogy Niall megnézte az egészet.
- An, ez csodálatos! A legszebb ajándék, amit kaptam! - nyomott egy lágy csókot ajkaimra.
-Tudom, nem egy drága ajándék, de...
- Csss. - tette ujját számra. - Nekem nem az érték a lényeg, tudod, hogy le is haraptam volna a fejed, ha valami drágát mertél volna venni nekem. Esküszöm, ez a legszebb ajándék, amit kaphattam volna!
- Bezzeg te nekem egy méregdrága gyűrűt is vettél... meg...
- An. Csend! Én szeretetből vettem! És mert... boldoggá tesz, ha boldognak látlak téged. Rendben? - halványan bólintottam. -Egyszerűen fantasztikus ez az album! Egész este ezt fogom nézegetni !
A mosolyból, ami az arcán ült ki tudtam venni, hogy igazat mond. És hittem neki. Igaza van, nem az érték a lényeg, hanem az, hogy valaki szeretetből adja azt, amit.
____________________________________________________________________________
19. Díj: Köszönöm szépen a díjat 
20. Díj: Köszönöm szépen Petra-F. Horan - nek! :))♥♥