2013. június 29., szombat

#35 - Csínytevések sorozata

Sziasztok!:))
Az előző rész ugye kissé lapos lett, ez a kommentek számán is meglátszott, remélem a mostani már jobban fog tetszeni.:)))xx
:3 | via Tumblr
-


Csodálatos álomrandimat Taylor Lautnerrel egy pohár víz az arcomon szakította meg. Idegesen ugrottam fel, aminek köszönhetően leestem az ágyról. Homályosan kinyitottam a szemem, szinte teljesen sötét volt, majd észrevettem a csínytevőket. Louis és Niall majdnem megszakadt a röhögéstől, aminek köszönhetően El és Perrie is felkelt.
-Mi van itt? –kérdezte álmos hangon Eleanor. A földön ülve fájlaltam a fenekem, illetve magamban vagy ezer káromkodást elszórtam a fiúkra.
-Ezt még nagyon visszakapjátok, Horan és Tomlinson. –zsörtlődtem. Ők még mindig nem tudtak megszólalni a nevetéstől. idegesen feküdtem vissza a helyemre, majd nyakig betakaróztam és hátat fordítottam a földön fetrengő fiúknak. Lehunytam a szemeimet de nem tudtam visszaaludni ugyan is az a kettő idióta még mindig vihogott.
-Kimennétek? Hajnali 3 van eszetlenek. –csattant fel már Perrie is. Nagy nehezen kivánszorgott a két ’mókamester’. Annyira álmos voltam, hogy nem nagyon tudtam foglalkozni azzal, hogy a hajam, az arcom és a pólóm csurom víz. Jéghideg. Újra az álomvilágomba akartam merülni, ugyan is Taylorral már a csóknál tartottunk…
*
Mire legközelebb felkeltem, még mindig sötét volt. Megnyomtam a középső gombot az iPhone-omon,  az erős fény majd’ kivakította a szemem. 5:32. Miért keltem ilyen korán?  Nagy csendből ítélve még mindenki aludt. A bosszú ideje! Kimásztam az ágyamból, majd lassan keltegetni kezdtem Perriet.
-Pezz. Ébredj. –rázogattam a karját, de átfordult a másik oldalára. Erősebben megráztam, mire idegesen felém fordult.
-Már megint mi van?
-Segítened kell megbosszulni a fiúkat.  –kuncogtam. Egy halvány mosoly terült szét az arcán, szemei szinte kiragyogtak. Ő is kiugrott a helyéről, majd Elt ébresztettük fel. Ő könnyebb eset volt, ugyan is első szóra megébredt.
-Na és mit… -ásított El. –akartok csinálni?
-Ha már bosszú, legyen édes. –dörzzöltem a tenyerem gonoszan. Kilopakodtunk a busz első részébe, keresztül a fiúk részén. Olyan apró léptekkel mentünk, nehogy felkeljenek, hogy még én magamat sem hallottam. Miután elértem a szekrényhez rövid keresgélés után megtaláltam a keresett eszközt. Méz! Ahogy a lányok felé mutattam kuncogni kezdtek, majd a következőnek egy zacskó lisztet fogtam meg. Első utunk Louishoz vezetett. Óvatosan teleraktam az arcát mézzel, majd rászórtam a lisztet. Az ajakamat olyan keményen haraptam, hogy ne röhögjem el magam, hogy már éreztem a vas ízű vérem ízét. Közben Perrie végig kamerázott. Felmutattam a hüvelykujjam a kamerába, majd vigyorogva telecsurgattam mézzel Louis cipőjét is. Levezetésképpen pedig  egy darab foghagymával kentem be Louis dogkeféjét. Na itt már majdnem elszakadt a cérna mindhármunknál. Nagyon erős késztetést éreztem, hogy olyan hangosan felröhögjek, mint még soha. A következő áldozat Niall volt. Ő sem fogja szárazon megúszni. Mivel csak alsóban aludt, könnyű dolgom volt a bosszúmra. Kicsit lehúztam a takaróját, éppen, hogy az egész hasa kilátszott. Halkan fölé hajolam, majd lassú mozdulatokkal végigsimítottam a hasán, újra és újra, másik kezemmel pedig a hajába túrtam. Felnyögött álmában, majd a takaró alatt meglátszott a reakciója az egészre. Perrie felnevetett, de szerencsére Eleanor a szájára tette a kezét, így nem kelt fel senki. Niall mocorogni kezdett.
-Niall.. –suttogtam a fülébe. –Én vagyok az, baby, a sült csirke a Nando’s-ból. A kedvenced… Hmmm… Ennyire azért ne kívánj már, drágám. Gyere a Nando’s-ba holnap, és megígérem, hogy enyhítek a vágyaidon.
Egy pillanatra meg kellett állnom, mert ismét elfogott a röhögőgörcs. El elfutott szemceruzáért a fürdőbe, majd miután visszaért, Perrie átadta neki a kamerának szolgáló telefont, majd a kezébe vette a szemceruzát és Niall hasára egy nagy férfi nemi szervet rajzolt egy szivecskével. Aztán az arcára is szintúgy, a homlokára pedig egy csirkecombot. Mivel még volt mézünk, ezért a hasára csurgattuk. Ennyivel még ő sem ússza meg. A parfümje pont a mellette lévő polcon pihent. A fürdőbe érve kiöntöttem az összeset (azt hiszem haragudni fog, mert egy elég márkás parfüm volt) majd beleöntöttem egy jó pár millilitert az enyémből, illetve borsot tettünk bele meg sót. Perrie leállította a kamerát majd amint visszaértünk a saját részlegünkre hangosan felnevettünk, és egyszerre terültünk el a földön. Visszanéztük a videót, majd a lehetőnél még hangosabban röhögtünk és nem tudtuk abbahagyni. Jaj, azt kihagytam, hogy Niall telefonjával lefényképeztük Niallt és beállítottuk hátterének, ugyan ezt megtettetük Louisval is.
Annyira pörögtünk, hogy nem tudtunk visszaaludni.  Csak azt tudtuk várni, hogy mikor kel fel az első személy, aki majd felröhög. Lassan már 7 felé járt az idő. Reménykedtem, hogy valamelyik fiú már kezd felkelni. Hirtelen egy hatalmas nagy röhögésre lettünk figyelmesek. Majd még egyre és még egyre. Aztán egy ideges és álmos Louis hangra, végül pedig egy Niallre.
-ANNE ALICE ALLEY! –üvöltötte a nevem egy hang, majd hirtelen valaki betört az ajtón. Niall ideges fejével találkoztunk, aminek hatására ismét felnevettünk. Az arcán és a hasán ott ékeskedett a rajzunk, illetve a mézfoltok. Nagyon viccesen nézett ki. Aztán megjelent a még idegesebb Louis, teljesen fehér pofával. Megindulta felém, én pedig azonnal hátrálni kezdtem.
-Ők is benne voltak! –mutattam a két hasát fogó lányra, mire Louis megindult feléjük, Niall pedig kitartott az én irányomba.
-Azt hiszem valakinek öleléshiánya van. –mosolygott gonoszul, majd hirtelen felém futott, és a karjaiba zárt. Felsikítottam. A ruhám teljesen mézes lett. Amint Niall elengedett elégedetten nézett. Gondolom azt hitte ezt a kört ő nyerte. Hohó, ha tudná mit tartogatunk még neki. Idő közben Louis is elkapta Eleanort és Perriet, akik mézesen-lisztesen rohantak a fürdőbe. A fiúk a kanapén fetrengtek a röhögéstől, kivéve Zaynt, aki az ágyán szakadt meg majdnem. Niall és Louis is a fürdőbe iszkoltak és próbálták ledörzsölni magukról a dolgokat, kisebb-nagyobb sikerrel. Pár perc múlva kijöttek dühös arccal. Lehuppantak mellénk, majd Niall a fülembe suttogta, hogy „Meghalsz!”. Erre felkuncogtam, majd egy „Really, bitch?!” pillantást vetettem felé. A kezébe vette a telefonját, majd a szája egy „o” alakot formázott.
-Ez most komoly? –nevetett fel, majd felénk fordította a telefonját. Bólintottam, majd ismét felnevettem. Louis meg sem szólalt a telefonjára, csak gyorsan átállította a képet. El néhány csókkal kért bocsánatot a barátjától. Idő közben elmondtuk a fiúknak, hogy Niall és Louis azért kaptam amit kapott mert hajnalok hajnalán felébresztettek egy pohár hideg vízzel. Hirtelen Perrie felugrott, majd miközben mindannyian a fejünket tömtük a reggelinkkel, a laptoppal tért vissza. Majdnem kiköptem a számban lévő falatot, mert eszembe jutott, hogy miért is hozza. Amíg fent voltunk rátöltöttük a laptopra a videót. Perrie elhelyezte úgy a gépet, hogy mindenki rendesen lássa. Csak mi hárman, lányok röhögtünk már itt, a fiúk értetlen fejjel meredtek ránk.
-Nos akkor jöjjön a reggeli filmezés. –kuncogott Pezz, majd elindította a videót. Mindenki felröhögött, kivéve Louist, ki komoly fejjel figyelte, ahogyan telekentük az arcát (persze a cipős és a fogkefés jelenet nem volt benne). De amikor jött Niall ’jelenete’, Niall arcáról lefagyott a mosoly, majd hitetlenkedve meredt a képernyőre. Amint meglátta, mit tettem vele, arca vörösbe úszott, majd szikrákat szóró szemekkel meredt rám és a lányokra.
-Ti. Meg. Fogtok. Halni. –szűrte a fogai között, majd felállt. A lányokkal felugrottunk, majd a busz ajtaja felé rohantunk, ugyan is éppen abban a pillanatban állt le. Kirontottunk mezítláb és pizsamában az aszfaltra, majd olyan gyorsan futottunk, ahogy csak tudtunk. Niall előnyben volt , mert felhúzta a cipőjét és rohant utánunk. Vagyis…utánam. Próbáltam gyorsítani, de az aszfalt vágta a lábam, majd végül beért. Ölébe kapott, és cipelni kezdett vissza a buszhoz.
-Ugye tudod, hogy egy rohadt csintalan egy csaj vagy? –kérdezte kellő aranyossággal és dühvel a hangjában. Kuncogva megvontam a vállam. Hirtelen Louis üvöltött fel a buszból. Azt hiszem megtalálta a cipőjét… Idegesen rohant le a lépcsőn, majd felénk tartotta az irányt.
-Niall, kérlek bármit megteszek csak most tegyél le. –könyörögtem neki. Látszólag elgondolkodott.
-Bármit? –vonta fel a szemöldökét. Nem hagytam neki választási lehetőséget, ugyan is beleharaptam a vállába ennek következtében ledobott. Újra futni kezdtem El és Perrie felé, akik erőse tiltakoztak, hogy felfedjem a búvóhelyüket, de jobb ötletem nem volt. Három felé kezdtünk el futni. Louis Perriet kapta el, mert hozzá volt a legközelebb, Niall pedig ismét felém rohant egy sunyi mosollyal az arcán. Elbújtam egy kuka mögé, majd lihegve ültem le a földre. Eléggé kifáradtam a futásnak köszönhetően. Pár pillanatra elhittem, hogy sikerült elbújnom, de aztán hirtelen egy „búúú”-t hallottam magam mögül, majd ismét az ölébe kapott, és az oldalamat kezdte böködni, majd csikizni. Sikongatva próbáltam megszabadulni tőle, de nem engedett. Nem voltunk messze a busztól, ezért visszacipelt. Felérve a többiek már tényleg a „röhögéshalál” határán álltak. Niall a szobánk felé igyekezett, majd becsukta magunk után az ajtót. Hallottam még pár „húúú”-zást, illetve „vigyázz vele, Niall!” kiabálást, amikor Niall ledobott az ágyamra, majd rám ugrott és csikizni kezdett. Azt hiszem ez a legnagyobb bosszú amit tehetett, ugyan is utálom ha csikiznek.Már sikítva könyörögtem neki, hogy hagyja abba, de csak azért sem tántorodott meg. Így végül keményebb eszközökhöz kellett folyamodnom. Amikor nem figyelt egy pillanatra kellemetlen ponton rúgtam, így elfeküdt az ágyamon, a fájó részhez kapott, majd összeszűkített szemekkel élte át a „hattyúk halálát.” Megragadtam az alkalmat és gyorsan kifutottam.
-Na hol hagytad a csirkeszerető barátunkat? –nevetett Harry.
-Éppen mogyorót darált a panírba. –kuncogtam, majd legyintettem egyet.Ebben a pillanatban futott be a buszba El és Perrie lihegve, mellettük Louisval.
-Istenverte nők… Minek kellenek az életünkbe? –panaszkodott Louis, mire El egy határozott mozdulattal arcon csapta barátját, amin jól szórakoztunk.
-Vigyázz Tomlinson, az asszony nagyon erőszakos kedvében van. –szólt közbe Zayn, mire El egy halálos pillantással ajándékozta meg.
-Ugye tudjátok lánykák, hogy ez háború? –húzta fel a szemöldökét Louis.
-Miről beszélsz? –kuncogtam.
-Arról, hogy ezt még sokszorosan visszakapjátok.
-Ti kezdtétek. –emeltem fel a kezem védekezően.
-És ti befejeztétek. De majd akkor fogunk lecsapni, amikor nem sejtitek. –dörzsölte a tenyerét ördögien. Bevallom, ijesztően nézett így ki. Megjelent az ajtóban fájdalmas arccal Niall is.
-Hát téged meg mi lelt? –kérdezte Liam, mire Niall csak egy bosszús fejjel felém biccentett. Gyorsan elfordultam az ablak felé, mintha nem néztem volna rá egyáltalán.
-Rossz álca, An. Annyit mondok, ez háború!  -erre mindenki felnevetett, kivéve Niallt. Nem értette szegénykém, hogy miért nevetünk rajta.
-Az előbb ugyan ezt közölte velünk a drága barátom is. –magyarázta Eleanor. – De akkor neked is elmondjuk, hogy szerintünk, lányok szerint ez igazságtalan, mert ti csak visszakaptátok, amit kellett. Ennyi.
-Nem érdekel! –mondta a két srác egyszerre.
-Fagyi! –kiáltott fel Zayn, mi pedig kérdően néztünk rá. –Együnk fagyit,légyszi! –ugrált a helyén. Mindannyiunk szeme felcsillant, majd egyszerre rohantunk a fagyasztóhoz.Mivel én voltam a legközelebb ezért én értem oda először. Kivettem egy egész doboz karamellás fagyit, és futni kezdtem vele minél messzebb. Másik kezemben egy kanál volt. A második dobozt Louis kaparintotta meg, ami egy csokoládé volt, a harmadik,az erdei gyümölcs pedig Harry kezei közé került. Liam a kanapén ült.
-Liam, te mért nem futottál fagyiért? –kérdeztem miközben az egyik szemöldököm felhúztam.
-Kanalak.Kanalak.Kanalak.Kanalak.
Ó, tényleg, fél a kanalaktól. Felnevetettem, majd gyorsan odaiszkoltam a fiókhoz egy villáért, majd letelepedtem Liam mellé. Felé nyújtottam a villát, amit csillogó szemekkel kapott ki a kezemből, majd egy puszival ajándékozott meg.
-Ezer hálám!
Zayn hisztizni kezdett, amiért nem jutott neki fagyi, pedig ő akart enni. Niall szintén. Louis megosztotta az övét Eleanorral, Harry végül Zaynnel és Perrievel, Niall pedig kiskutya szemekkel vágódott le mellénk.
-Ne is álmodozz róla. –karoltam át védelmezően a doboz hűsítő finomságot.
-Kérlek,kérlek,kérlek,kérlek. –nézett tovább csillogó szemekkel. Sóhajtottam egy nagyot, majd elővettem a fagyit a ’rejtekhelyéről’. Niall egy futólagos puszit nyomott a homlokomra, majd egy jó nagy kanállal kivett.
-Héj! Mr.Nando’s ebből elég legyen, én szereztem meg nekem jár a legtöbb belőle. –nyújtottam rá nyelvet, majd egy kanállal a számba tettem. Liam a villájával falatozott, ami kuncogásra késztetett. A csapat egy időre csöndbe maradt amíg evett. Hirtelen hidegséget éreztem a mellkasom és a nyakam körül. Mivel tele volt a szám, ezért összepréselt ajkakkal felsikítottam, a kezeimmel pedig úgy csapkodtam mint egy madár aki repülni tanul. A többiek jól szórakoztak rajtam, de nekem cseppet sem volt ilyen kellemes. A hideg már égette a bőrömet. Magam mellé néztem, ahol Niall majdnem leesett a kanapéról a nevetéstől. Arcomra egy sunyi mosoly ült ki,majd a kezembe fogtam egy nagy marék fagylaltot, felhúztam Niall pólóját és szétkentem a hasán. Felugrott, majd azonnal a kezével próbálta eltüntetni. Elővettem a nyertes vigyoromat.
-Most szedd le ! –szólt rám mérgesen, miután visszaült mellém. A hasa fölé hajoltam majd lenyaltam egy adagot. Kuncogva visszaültem a helyemre. Niall értetlen tekintete megmosolyogtatott, ahogyan ajkai ’o’ alakot formáztak, és meglepetten meredt rám.  A háttérben a fiúk ’húúú’-ztak, a lányok pedig nevettek.
-Forrósodik a hangulat. –dörzsölte a tenyerét Harry. Hanyagul megvontam a vállam, majd ahogy Niallre pillantottam ismét felnevettem, mert még mindig nagyokat pislogott. Rákacsintottam, majd visszatértem az evéshez.



2013. június 27., csütörtök

#34- Barátok !



Sziasztok!:) Nagyon köszönöm ezt a sok támogatást, pipát és kommentet!! Rendkívül hálás vagyok érte! ♥ 
Ne haragudjatok,ez a rész elég lapos lett.:( De a következőbe már több minden fog történni, ígérem.:)
u.i.:  Amint tudjátok hamarosan elkezdem az új blogom.:) Ha még nem iratkoztatok volna fel, vagy még nem néztétek volna meg , íme a blog.: http://thelifeiscruelniallhoranfanfiction.blogspot.hu/
Itt a trailer kedvcsinálónak: https://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=x7GGE0wBnsg
És IDE KATTINTVA  tudjátok bekövetni a blogot Bloglovin-on :)))
 Niall Cute Horan

Az arcomat a párnámba temettem, úgy feküdtem hason az ágyamon. Mellettem Eleanor feküdt, és próbált vigasztalni, hogy nincs ezzel semmi baj, de nem nagyon tudott meghatni a monológja.
-Azt fogják hinni az emberek, hogy k*rva vagyok. –morogtam a párnába. –Én is azt hinném magamról mások helyében.
-Ne mert még egyszer ilyet mondani, mert nem vagy az ! An hányszor mondjam már el, hogy nem volt semmi extra, csak részegek voltatok mindketten. Ennyi. Ne fokozd már ezt ennyire túl.
Igaza lenne? Hiszen…kenhetem arra, hogy részeg voltam, nem? De akkor is, bennem van a tudat, hogy…rámásztam Niallre. És a legrosszabb ezek után következik majd, amikor beszélnem kell majd vele, hogy mi is volt ez…ha szerencsém van ő is annyira részeg volt, mint én, és nem emlékszik nagyon semmire. HA szerencsém van…
Felültem az ágyon, majd idegesen a hajamba túrtam.
-Szerinted a fiúk sokat fognak még ezen a témán lovagolni?
-Néhányszor felfogják hozni viccképpen, de csak nevess rajta, és akkor abbahagyják. –mosolygott.
*
A fiúk éppen koncertet adtak, én inkább úgy döntöttem egy kicsit egyedül maradok. El és Perrie rengeteget győzködtek, hogy menjek velük, de végül belefáradtak a győzködésbe, és beletörődtek, hogy mennyire makacs vagyok. Kellett ez a kis egyedüllét. Belemosolyogtam a laptopom kamerájába, ugyan is a másik oldalon anyu volt. Fülig érő szájjal mutatott a már kerekded pocakjára. Én is elmosolyodtam. Ott van a kistestvérem. Aki ha minden igaz 6 hónap múlva világra jön. Anyu elmondása alapján már mindenre felkészült, jár terhestornára, illetve már a babaszobát is kialakította. Lehetne ennél jobb, hogy egy tündéri kishúggal ajándékozott meg a sors? Alig hiszem! Anyu rengeteg kérdezett rólam, a srácokról, a turnébuszról, és az ittlétről. Nagyjából semmit nem mondtam el neki Niallel kapcsolatosan, ugyan is csak elsírtam volna , vagy ismét elszégyelltem volna magam.  Drewval kapcsolatos dolgon nagyon felhúzta magát. Azt hajtogatta, hogy megkeresi és addig püföli majd pelenkával, amíg kegyelemért nem könyörög. Erre hangosan felnevettem. Imádni való anyukám van!
-És a neven már gondolkodtatok apával?
-Igen… -mosolyodott el. –Apádnak az Ashley tetszett, nekem pedig az Emily. És végül közös megegyezés alapján arra jutottunk, hogy Shalley lesz a kicsi.
Shalley. Aranyos név! Már látom a szemem előtt a képet, ahogy hajnalok hajnalán Shalley az ordibálásával fog felkelteni, de nem fog zavarni, ugyan is lesz egy kishúgom! Biztos vagyok benne, hogy gyönyörű lesz. Mivel anyu szőke, apu barna, garantálom hogy a pici is szőke lesz.
Még beszélgettünk anyuval jó pár percet, majd lerakta ugyan is csörgött a telefonja. Integettem neki, majd kinyomtam a piros gombot. Céltalanul görgettem le a Twitteren. Már ezer éve nem voltam fent. A rengeteg követő meg sem lepett, hiszen a fiúkkal vagyok, és jelenleg most én vagyok a „közellenség”. A rosszindulatú üzenetek nem kicsit estek rosszul… Rengetegen megvádoltak azzal, hogy kihasználom a fiúkat, kérdezgették, hogy Niallel járok-e, de páran pedig ezt már rögtön kis is jelentették, illetve megjegyezték, hogy szép pár vagyunk.
Kiírtam pár dolgot, illetve válaszoltam néhány embernek.
„ Utálom az érzéseimet…Nem igazodok ki rajtuk ! #elegemvan „
„ @directionerladyxoxo Nem, nem járunk. és jelenleg barátoknak sem mondhatjuk magunkat
„@lottie_lovesonedirecion: nekem a k*rva szóról más a fogalmam, de ha te mondod… xx „
A végére már kezdtem felidegesíteni magamat. Ezek a lányok nem is ismernek engem! Azt sem tudják ki vagyok, még is jelentéktelen dolgokkal vádolnak és ronda jelzőkkel. A sarkon állok, és pénzért fekszek le pasikkal? NEM! Tehát nem vagyok k*rva. Jártam iskolába rendesen, és normális jegyeim voltak? Igen! tehát nem vagyok ostoba… és még sorolhatnám. Hirtelen villogott a Facebook-om, hogy üzenetem jött. Megnyitottam, majd mosolyogva vettem észre, hogy Emma írt. Elregéltem neki mindent, egytől egyig -enyhén elzsibbadtak az ujjaim a sok írásban- majd elmondta, hogy ő mit tenne, illetve, hogy vele mi a helyzet. Örültem, hiszen ő most jelenleg boldog a barátjával. És itt vagyok én… Aki csak sír és megtörik minden egyes rossz szónál, nincs normális kapcsolata, és jelenleg a fél populáció gyűlöli, mert állítólag elvettem a „férjüket”.
Hirtelen nyitódott az ajtó. Lecsuktam a laptopom tetejét, majd egy mosolyt erőltetve az arcomra bámultam a bejövő Elre, Louisra, és…Niallre.
-Mi jót csinált ’itthon’ a bánat hercegnője?- vágódott le mellém Louis, mire megforgattam a szemem, majd elmosolyodtam.
-Kérlek szépen hadsereget állítottam a boldogságom ellen. Vagyis, nem nagyon kellett, mert már van ’pár’ személy akik a pokol legmélyebb sarkába kívánnak, amiért állításaik szerint elvettem a "szőke hercegüket".-biccentettem a fejemmel Niall felé.
-Anyám. Ugye nem a directionerek írtak neked?
-Talált, süllyedt. –vontam vállat, majd a konyhába lépkedtem, hogy igyak valamit. Kivettem a hűtőből egy vaníliás Coca Colát (nagyon finom volt), majd visszaültem a kanapéra. Louis és El eltűntek a saját szobájukban, ketten maradtunk Niallel. Kezdett kínos lenni a csönd. Hirtelen lesüllyedt mellettem a kanapé, majd a zavart tekintetű szőkeség felé néztem.
-Figyelj…Azt a tegnapi dolog…
-Hagyjuk! –vágtam a szavába. –Mi lenne, ha meg sem történtnek nyilvánítanánk? Mindketten részegek voltunk, nem gondolkodtunk, ennyi. –mosolyodtam rá. Látszólag meglepte a válaszom majd egy vigyor ült ki az arcára.
-Akkor barátok?
-Barátok.-biccentettem. Közelebb csúszott hozzám, majd fél karral átölelt. Vállára hajtottam a fejem, majd úgy néztük tovább a TV-t.
*
Aj, pakolás. Utálok pakolni! Mondanom sem kell, elég nehézkesen sikerült behúzni a bőröndöm. Ma továbbutazunk, és most egy ideig nem fogunk megszállni sehol, végig csak a turnébuszban, mert naponta, kétnaponta továbbutazunk majd. A utóbbi pár napban sikerült erőt vennem magamon, és nem gondolni arra az estére. Azt hiszem elég jól ment, ugyan is Niallel egy kicsit közelebb kerültünk egymáshoz (persze mint barátok) és kezdünk olyanok lenni mint régen. Megbeszéltük, hogy barátok vagyunk, és ez így van rendjén. Azt hiszem…
Miután nagy nehezen beerőltettem az utolsó farmert is a már teljesen megpakolt bőröndbe, sóhajtottam egy nagyot, majd kiabáltam Niallnek, hogy végeztem. Még egyszer mindent átnéztem utoljára, nehogy itt hagyjak valamit. Valami hiányérzetem volt még is, pedig már háromszor körbejártam az egész lakosztályt.
-Leviszem a bőröndjeidet. –kapta fel őket Niall, majd bólintottam egyet. Nem hagyott nyugodni a dolog, hogy mit hagyhattam itt. Benéztem az ágy alá, a szekrény alá, még az ágynemű közé is, de semmi. Gondoltam csak egy rossz megérzés. A többiek már lent vártak a recepciónál. Leadtam a kulcsot Paulnak, majd beszálltunk a turnébuszba. Milyen régen utaztunk vele. Igaz, csak pár nap, de még is furcsának tűnt. Zayn lehuppant a kanapéra, Louis az ölébe, Liam pedig az egyik fotelbe. Harry a fürdőt célozta meg, míg én inkább a lányokkal a részlegünkre vonultam. Belevetődtem az ágyba, majd sóhajtottam egy nagyot. Elindultunk. El és Perrie hirtelen rám ugrottak, amire felsikítottam, majd csikizni kezdtek. A végén már a könnyeim folytak, amikor belépett Louis az ajtón, és elordította magát, hogy „Superman is HERE!!!” Mindannyian felnevettünk, amikor Louis a vállára kapta Eleanort, és futni kezdett vele körbe a szobában. Végül ledobta az egyik ágyra, majd ráugrott ás csókolni kezdte ahol érte. Perrie az én szememet takarta el,én pedig az övét, majd jobbnak láttuk, ha békén hagyjuk a szerelmes párt. Kuncogva becsuktuk az ajtót, majd kimentünk a többiekhez.
-Luiéka ho hagtáo ? –kérdezte Harry teli szájjal, mert éppen valami csipsz félét evett.
-Á, csak élik a szerelmes mindennapjaikat. –nevetett fel Pezz mellettem.
-Hmmm. –jelent meg egy sunyi mosoly Harry arcán. –An..Ha gondolod, ma estére szabad vagyok.   –kacsintott rám. Megforgattam a szemem, majd inkább leültem Liam mellé, aki valami zenét hallgatott. Kivettem az egyik fülesét a füléből, majd beraktam az enyémbe. Valami bulizós számot hallgatott, amire ugrálni kezdtem majd kihúztam a fülest Liam iPodjából, így hangosan szólt a zene. Mindenki felpattant, és eszetlenek módjára ugráltunk és sikongattunk.
-Na, ez az An hiányzott már nekem. –ölelt meg Liam. Ilyen vagyok, ez az igazi énem. Az idióta, dilis, szőke lány (színes csíkokkal a hajában), és ezen nem is akarok változtatni. Hirtelen felszólalt a Harlem Shake, amire Harry beállt középre, majd várta a refrént, és idiótán evickélni kezdett a kezeivel. Idő közben megjelent Louis és El is, ugyan is Lou meghallotta a zenét, és nem bírta ki, hogy ne csápoljon idiótán velünk. A szám végén kipirulva, lihegve vetődtünk le a kanapéra.
 Harlem shake (3) | via Tumblr

2013. június 25., kedd

#33 - "Ez nem én voltam! "

Sziasztok!:))
Tegnap megtudtam, hogy a szóbeli nyelvvizsgán már garantáltan meg van!! Annyira boldog vagyok , hogy ezért már ma hozom is az új részt!! :))))))x
köszönöm a kommenteket, illetve hogy Bloglovin-on is követitek a blogot, nagyon sokat jelent nekem. Ezeken felül ma kaptam egy új gitárt is, szóval a kedvem jelenleg a csillagos eget veri! *--*
Íme itt a rész, remélem tetszeni fog.:))
u.i.: Aki esetleg még nem követte be a blogot, IDE KATTINTVA megteheti! :)
Illetve, a július 1-én kezdődő új blogomat, pedig IDE KATTINTVA követhetitek be! :)

/ ne haragudjatok, ez elég perverz rész lett.:)/ 
 Tumblr
--



El és Perrie mellettem álltak, és a szekrényben lévő ruháimat vizslattuk. Ők már teljesen fel voltak öltözve, csak én álltam fehérneműben, felkötött hajjal. Pár perc keresgélés után végül sikeresen kiválasztottak A LÁNYOK nekem egy miniruhát, mélyebb dekoltázzsal.
-Wow! Ezt még nem is láttam rajtad. Ez tökéletes lesz. –vigyorgott Perrie, majd az ékszereim között keresgélt. Előszedett egy a ruhához illő karkötőt, majd amíg felszenvedtem magamra a szűk csodát, addig ők a sminktermékeket késztették elő. Amíg El a hajammal bíbelődött, addig Perrie a sminkemet csinálta. A végeredmény pedig tökéletes lett!  A szemem feketén volt kiemelve, illetve csillogó fekete szemhéjfesték volt rajta, a számon halvány rózsaszín szájfény ékeskedett, a hajamban a göndör loknik most sűrűbbek voltak. Megfordultam a tükör előtt, majd mosolyogva buktam a lányok karjaiba.
-Egy valamit nem értek… Mindig én vagyok kiöltöztetve. –ráztam a fejem rosszallóan.
-Azért, mert egy:  te vagy szingli , kettő:  te jó alany vagy az öltöztetésre.
Magamra kaptam a fekete platformos magassarkúm majd a lányokkal karöltve indultunk le a hotel aulájába. Amint leértünk, El egy csókot lopott Loutól, Pezz pedig Zayntől. A srácok egyszerű farmert viseltek, illetve pólót, Liam pedig egy inget. Láttam rajta, hogy valami baj van, gondoltam, majd később megkérdezem. Zavartan kémleltem a földet, mígnem El szólt, hogy induljunk. Elméletileg erről az egészről semmit sem tud Paul, ezért kicsit aggódtam, hogy mi lesz, ha lebukunk és utánunk jön, vagy ilyenek. A kocsiban Liam és Perrie mellett ültem. Louis valami idétlen zenére táncolt, vagyis ugrált az ülésben,  Harryvel együtt, Liam pedig az ablakon nézett ki.
-Minden rendben? –kérdeztem tőle, miután abbahagyta a táj bámulását.
-Nem tudom. –sóhajtott egyet. –Daniellel alig beszélünk mostanában, és…hiányzik. –szomorodott el. Mosolyt csalt az arcomra, hogy Liam milyen törődő a barátnőjével (akit még nem is láttam élőben).  Megszorítottam a kezét biztatóan, majd egy mosolyt eresztett felém.
-Minden rendben lesz, hamarosan találkoztok. –kacsintottam rá, mire csak megvonta a vállát. Perrie hirtelen a combomra csapott, amire felkiáltottam. Mindenki nevetésben tört ki, velem együtt. Hihetetlen, milyen idióta ez a csaj. Válaszul én is így tettem vele, amikor nem figyelt. Egy kisebb fajta háború alakult ki.
-Na elég legyen csajok, mert vörös combbal nem fogtok elcsábítani senkit. –kuncogott fel Harry.
-Perrie nem akar senkit elcsábítani rajtam kívül, ugye? –nézett Zayn idegesen Perriere, aki mosolyogva megcsókolta a barátját. Harry súgott valamit Niallnek, mire a szőkeség arca vörösbe váltott át, és idegesen motyogott valami olyasmit Harrynek, hogy „ ne merd’’. Megérkeztünk egy elég puccosnak tűnő helyre. A kocsiból kiszállva már hallani lehetett a dübörgő zenét. Elég sok fiatal lány és fiú ment a bejárathoz. A kifizették a beugrót, majd az őr elkérte a személyeinket, aztán miután megbizonyosodott róla, hogy elég idősek vagyunk, beengedett minket. Bent már javában állt a hangulat. A táncolók nem voltak többek 20-22 évesnél. A legtöbben lányok voltak, és főleg egedül, de akadtak a pasi csapatok, aki kaján mosollyal nézték a lányok táncolását. Tényleg klassz hely volt. Helyet foglaltunk a legtávolabbi asztalnál. Én  legbelül ültem, mellettem volt egyik oldalon El a másikon pedig Zayn.Elsőnek rendeltünk pár felest, ami megalapozta a hangulatot. Elszoktam már a bulis hangulattól, így az alkoholtól is. A következő körben koktéloztunk. Harry mindenkinek Sex on the beach-et rendelt, amin egy nagyot nevettünk. Majd olyan fél óra múlva Harry lelépett a pulthoz, állítása szerinte valami lányt akart keresni magának. A lányokkal mi is táncolni mentünk, ahogy a fiúk is. Gyorsan ráállt a testünk a ritmusra, nem tudom, hogy a jó zenének, a társaságnak, vagy az alkoholnak köszönhettük-e, de már ott nagyon jól éreztük magunkat. Csak táncoltunk és táncoltunk, majd a pulthoz mentünk. Egy már eléggé becsípett fiú rendelt nekünk valami elég erős koktélt, amit persze a lányokkal azonnal lehúztunk. Louis már kezdett eléggé becsiccsenteni, ezért El levált tőlünk, és Louishoz ment, hogy ne igyon többet. Perrien szinte semmi nyoma nem mutatkozott a részegségnek. Rendeltem új és új koktélokat, feleseket, Prrie pedig szólt, hogy már nem kellene többet innom, de nem érdekelt. Jól éreztem magam, és erre volt szükségem az utóbbi idő után. A látásom kezdtem elveszíteni. Dülöngélve vonszoltam magam után Perriet, hogy táncoljunk, majd valami fiúkról beszéltem neki, de arra sem emlékszem pontosan, miért. Onnantól kezdve semmire sem emlékszem.
*
Másnap reggel arra keltem, hogy a fejem kettéhasad. Lassan kinyitottam a szemem. Nem a hotelszobában vagyunk. Megijedtem. Felültem, majd észrevettem, hogy a fürdőben vagyok. Mit keresek itt? Gyorsan felálltam, megnéztem magam. A hajam kócos, a ruhám majdnem a hasamig volt felhúzva (nagyon remélem senki nem látott meg így), az egész mellkasom kilátszott, mert itt meg lecsúszott a ruha. Eligazítottam magamon. A szakadt harisnyámmal nem is törődtem, de a lila folt a nyakamon megütötte a szemem. A szívem hevesen kezdett verni, csak arra tudtam koncentrálni, hogy ezt ki csinálta velem, és mi volt tegnap? Bármennyire is gondolkodtam, nem jutottak eszembe emlékképek. Csak odáig, hogy a pultnál vagyok Perrievel. Kimentem a fürdőből, majd a nappaliba mentem. A többiek már ott ültek, mosolyogva és sunyi pillantva rám. Nem értettem ezeket a nézéseket, aztán leesett, hogy miért mondták. A szemem megakadt Niallön, aki a fejét lehajtva szürcsölgette a kávét.  Egyedül Harry nem volt még itt, gondolom valami lánynál maradt estére.  Leültem a srácok közé, de még nem tudtam mit kezdeni ezekkel a vigyorgó arcokkal.
-Mért néztek így rám? Nem látattok még másnapos embert? –fogtam meg a  fejem.
-Szép a nyakad. –kuncogott Louis. –Ugye Niall?
Naillre pillantottam, aki eléggé elpirult.
-Valaki elmagyarázná , hogy mi történt tegnap ? –kérdeztem idegesen.
-Semmi extra. Csak szépen egymásnak estetek Niallel. –kuncogott El. Mivan???!!! Hirtelen villámként csapott belém az emléke a tegnap estének.
„Éppen a tömeg között cikáztunk Perrivel kézen fogva, amikor megláttam a srácokat. Vigyorogva ugrottam közéjük, majd Perrievel velük kezdtünk táncolni. Pezz Zaynhez simult, El Louisval táncolt, én pedig nem tudtam mit csináljak, gondolkodni sem tudtam igazán, csak azt tettem amihez éppen kedvem volt. Niallhöz léptem, majd kezemet a nyakába helyeztem, és táncolni kezdtünk. Kezeit a derekamra csúsztatta. Egy idő után kezdett unalmas lenni. A fél világ forgott velem, így szorosan Niallbe kapaszkodtam, majd a hajába túrtam egyik kezemmel. Megfordultam, majd a csípőjének dörgölőztem egyre erősebben, szorosabban. A reakció, amit kiváltottam belőle mosolyt csalt az arcomra, és energiát adott a folytatáshoz. Kezeit a combomra rakta, ezzel is közelebb húzva magához. Ajkait a fülemhez nyomta, majd beszélni kezdett.
-Ezt hagyd abba. –suttogta morgó, mély hangján. Kuncogni kezdtem, beharaptam az ajkam.
-Mit, Niall? –nyolcasokat kezdtem írni a csípőjére, amire még jobban kikészült, és a fülembe nyögött. Felnevettem, majd megfordultam, és óvatosan a nadrágjához nyomtam a kezem. Azonnal elvitte onnan a kezem, majd magához rántott. Nem akartam abbahagyni, amit elkezdtem. Tetszett, hogy játszok Niallel, és hogy ennyire kicsinálom. Egyik kezemmel a pólója alá nyúltam, majd óvatosan végigsimítottam rajta. A kockái szinte égni kezdtek az érintésem alatt. Beleharaptam a vállába, amire felszisszent, majd az állába, arcába, szájába. Hallottam, ahogy a többiek nevetnek mögöttünk, de nem érdekelt. Niall próbált eltaszítani magától, de nem engedtem neki. Ráadásul elég ittas volt már ahhoz, hogy én tudjam őt irányítani. Megcsókoltam a nyakát, majd beleharaptam, és szívni kezdtem a bőrét. Ujjai a derekamba martak, mire belekuncogtam a bőrébe. Ugyan ezt megcsináltam még pár helyen a nyakán, majd végül ajkaimat az övére nyomtam. Nyelvemmel utat törtem magamnak, és táncolni hívtam Niallét, amit azonnal elfogadott. Kezeivel a fenekemre tévedt, ami abban a percben nem zavart, csak érezni akartam Őt. Egyre jobban elmélyedtünk a csókunkba, Niall kezei a mellkasomra tévedtek, majd odahajolt a nyakamhoz, és erősen szívni kezdte. Ezen is csak nevetni tudtam. A nadrágjához nyúltam, az övével bajlódtam, ő pedig a ruhámat húzta egyre feljebb, amíg nem hirtelen valaki elrántott tőle.."
Még mindig nem akartam elhinni, amit tettem.  Ez…ez..ez…ez nem én voltam! Tuti nem! Ez valami rossz vicc, vagy álom,  vagy mit tudom én, de ez nem én voltam ! Nem tehettem ezt! A srácok jól szórakoztam az arckifejezésemen.
-Nyugi An, részegek voltatok ennyi. –nevetett Louis. –Ne húzd fel ezen a vizet. Nem történt semmi, hála nekünk. Mondjuk nem könnyítettétek meg a dolgunkat. –nevette el magát.
-Hogy érted ezt? –kérdeztem halkan.
-A buliban, még körülbelül 3-szor egymásnak estetek, illetve amikor hazajöttünk, csak azt hajtogattátok, hogy hagyjunk titeket békén. Azért voltál te a fürdőben, mert Niall elterült az ágyon, és téged várt, te pedig a fürdőbe mentél, hogy levedd a ruhádat, de szerencsére nem csináltál semmit, mert elaludtál. –magyarázta Liam.
-Ha gondoljátok, elintézhetitek ma, amit akartatok tegnap, Ellel szívesen átmegyünk addig a másik szobába, vagy nekem mindegy, csak ne legyetek hangosak. –röhögött Louis. Nem gondoltam , hogy ennél vörösebb lehetek-e még, de szabály szerűen égett az arcom. A fejemet a tenyerembe temettem, nem akartam elhinni, hogy ez mind igaz. Csak azt hajtogattam magamban, hogy Nem, nem, nem, Ez egy rossz vicc. Meg sem akartam szólalni, csak elsüllyedni szégyenembe, és meghalni itt helyben.
-Nincs ebben semmi rossz. Az érzelmeknek nem lehet ellent mondani, amikor ilyesmiről van szó. Vagy a hormonoknak? Nem tudom…Az hiszem mindkettő. –gondolkodott el Zayn.
-Befejeztétek már? –horkant föl Niall is. Mindenki csöndbe maradt, és a szintén ideges Niallre figyelt. -Örülök, hogy ilyen jól szórakoztok rajtunk, de azt hiszem ez a mi dolgunk, nem?
Mindenki kikerekedett szemekkel meredt Niallre, aztán egyszerre nevettek fel. Kivéve engem, és Niallt. Mi csak lehajtott fejjel ültünk, és a történteken elmélkedtünk.

vodka time

2013. június 24., hétfő

#32 - "Miért törődsz velem ennyire?"

Sziasztok!:))
Köszönöm a kommenteket, az előző résznél 5-en kommenteltetek*--*♥
Illetve, ugye van ez a Bloglovin-os dolog, ott is már 9 követője van a blognak:'))
Aki esetleg még nem követte be a blogot, IDE KATTINTVA megteheti! :)
Illetve, a július 1-én kezdődő új blogomat, pedig IDE KATTINTVA követhetitek be! :)
 Sok-sok puszi , remélem élvezitek a nyarat! :))♥

--he looks like an angel when he smiles at me | via Tumblr



A lányokkal éppen a medence parton ültünk, és napoztunk.. Perrie ötlete volt, hogy felejtsük el ezt a napot ezzel a kikapcsolódással, gondoltam tényleg jó lesz. A neonrózsaszín bikinimben feküdtem a napágyon, fejemen a napszemüveggel, fülemben pedig a fülhallgatóval. A lányok is hasonlóan cselekedtek. Egy óra után már kezdett égni a hátam, ezért átfordultam a másik oldalamra, így a hasamat érte a forró napsugár.  Egy idő után ezt is kezdtem megunni, így felkeltettem a már álomban lévő Perriet mellettem, aki egy morgással fogadta az ébresztést.
-Gyere fürödni. –kuncogtam, mire felült és nyújtózott egyet. Elnek is szóltam, ő szerencsére nem aludt. Lassan belementünk a hideg vízbe, majd azonnal felfrissülő érzés járta át a testem. A hajamat felkötöttem, így nem lett vizes. Ültünk a vízben és beszélgettünk egy jó ideig, majd El telefonja csörögni kezdett. gyorsan kipattant a vízből, majd vizes kézzel felvette a telefonját.
-Igen? A medencénél. Rendben. Nyugi, Lou. Oké. Értem. Nem kellett volna. Nyugi már, szia.
Megforgatta a szemét, majd elmosolyodott és maga köré tekerte a törölközőjét.
-Gyertek csajok, Louis már halálra aggódja magát. –kuncogott. Mosolyogva kimásztunk a medencéből, majd pár percig még szárítottuk magunkat a napon. Kezünkbe kaptuk a törölközőket és a telefonokat, majd mezítláb indultunk fel a hotelszobáinkba. Mindenki a mi szobánkban volt. Louis azonnal El nyakába ugrott, mire szegény lány majdnem hátraesett.
-Jézusom! Azt hittem, hogy már elvitt titeket az a Drew gyerek. –szorította Louis Elt. Mosolyogva néztem őket. Az ő kapcsolatuk szerintem mindenki számára a példa. Tökéletesen szeretik egymást, összeillenek, és nincs titkuk egymás előtt. Remélem egyszer én is megtalálom azt, aki ennyire fog aggódni értem mint Louis Eleanorért.
Kezdett késő lenni. Vacsorázni mentünk, majd utána amint felértünk megtámadtam a fürdőt. Nem tudom mennyi ideje zuhanyozhattam, de nagyon jól esett a hideg víz. Magam köré csavartam a törölközőmet, majd az enyhén nedves fürtjeimet a bal vállamra söpörtem. Kimentem a fürdőből, majd amint megfordultam majdnem leejtettem magamon a törölközőmet .
-Niall! Mit keresel itt? –szóltam rá mérgesen.
-Esetleg…Ö… Fürödni jöttem? –kérdezte kuncogva. Aj, a fenébe. Egy fürdőnk van. Sóhajtottam egyet, majd kitártam az ajtót neki. Belépett a fürdőbe, majd miután az ajtó becsukódott, gyorsan magamra kaptam egy francia bugyit és egy barackszínű feszülős toppot (persze  melltartót magamon hagytam), majd kiültem az erkélyre. A csillagok bevilágították az eget, messzire elláttam. A városi fények is látszottak, illetve az emberek apró hangyáknak tűntek csak. Gyorsan visszamentem a fényképezőmért, ezt a pillanatot meg kellett örökítenem. Lőttem pár fényképet, majd ültem tovább, és bámultam a kilátást. Az utóbbi időben teljesen felfordult az életem… Sosem voltam még ennyire keresett a fiúk körében. Nem voltak ilyen jó barátaim, nem ismertem a sírást sem. Általában mindig erősnek mutatkoztam. Amikor eltört a kezem 6 évesen, nem sírtam, mert erős akartam lenni. Amikor meghalt a teknősöm nem sírtam, mert erősnek akartam tűnni. Erre tessék… A szimpla gondolat, hogy a barátom egy idióta volt végig, és én még csak nem is tudtam, nem éreztem ezt át, könnyeket csal a szemembe. Megváltoztam…nem vagyok az az életvidám lány, aki eddig. Aki minden nevetett, bárkivel könnyen ismerkedett. És ez zavar. Meg kell változnom, újra a régi énem akarok lenni.
Mellettem megmozdult a szék. A holdfényben felismertem a szőke hajkorona tulajdonosát. Pillantásom elvettem róla, majd magam elé néztem.
-Jól vagy? –kérdezte aggódóan.  Bólintottam, majd egy mosolyt erőltettem az arcomra.
-Szép a kilátás, nem-de? –szólaltam meg.
-Ö…An, biztos minden rendben?
-Igen. –mondtam kicsit idegesebben. Nem akartam most senkivel nagyon társalogni. Csak egyedül akartam lenni egy kicsit.
-Látom rajtad, hogy nem. –mondta halkan. Amikor rossz hangulatban vagyok, amúgy is könnyen fel lehet húzni, de most valahogy még gyorsabban sikerült neki.
-Niall hagyj békén! Nm rád tartozik, oké? Mégis mit érdekel téged, hogy mi van velem? Az utóbbi időben sem fordítottál rám túl sok időt, nem-de? Akkor most mi ez a nagy kérdezősködés? Csak menj el, és hagyj egyedül, ennyit akarok, oké? Menj be. –szórtam rá a szavakat idegesen. Szemei csillogtak a holdfényben, az ajkai egy kissé szétnyíltak a meglepődöttségtől. Nem szólt semmit, csak ült egy helyben, és rám meredt. Ezt nem hiszem el…Megint rajta töltöttem ki az idegességemet, pedig ő ismét nem csinált semmit. Sóhajtottam egyet, majd felhúztam a térdeimet, átfogtam őket a kezemmel, és rájuk hajtottam a fejem. Hirtelen Niall felállított a helyemről, majd magához ölelt. Viszonoztam az ölelését. Fejemet a mellkasába temettem, ő pedig biztatóan simogatta a hátam. Apró puszikat adott a fejem búbjára, ami teljesen lenyugtatott. Ismét lelkiismeret furdalást éreztem, amiért gonosz voltam vele, pedig csak kedves akart lenni.
-Sajnálom.. - suttogtam a mellkasába. Éreztem, hogy vesz egy nagy lélegzetet,majd a mellkasa süllyedni kezd. Újra emelkedett, újra süllyedt.
-Semmi baj. –simította meg a karom.
-Miért törődsz velem ennyire? –kérdeztem tőle azt a kérdést, amire már egy ideje keresem a választ.
-Mert erre valók a barátok.

*
Reggel arra keltem, hogy valaki rázza a karom.
-Kelj fel, An. –kuncogott El. Ásítottam egyet, majd átfordultam a másik oldalamra. Hirtelen egy apró sikoly szaladt ki a torkomon, és ugrottam egyet. Niall amint kinyitotta a szemeit, ő is megijedt az én halálra rémült arcomtól. El nevetésben tört ki, az ajtóban álló Louisval együtt.
-Te mit keresel itt? –kértem számon a kócos hajú, kómás fejű Niallt.
-Én..Ö… -pirult bele a mondanivalójába. –Tegnap elaludtál kint az erkélyen…És behoztalak…
-És mért maradtál itt? –húztam fel a szemöldököm.
-Mert…mert kapaszkodtál belém. –mosolyodott el. Elfordítottam a fejem, majd kiugrottam az ágyból és a fürdőbe vettem az irányt. Gyorsan megmosakodtam, illetve megmostam a fogam, majd visszamentem. Meglepetésemre Niall nem ám, hogy elment volna, ugyan ott feküdt. De ez még semmi, El az én helyemen, Louis pedig az ágy végében.
-Ti mit csináltok itt? –nevettem el magam.
-Kikérdezzük a szőkét a tegnap estétekről, de nem árul el semmit.
Arcomba pír szökött, majd szúrós tekintettel Niallre néztem, aki ugyan úgy festett mint én, csak ő Louisra meredt csúnyán.
-Na gyertek, hamarosan koncert, és még reggelizni is kellene.
Miután mindenki kiment, magamra kaptam egy rövid gatyát és egy toppot, majd a másik három idiótával egyszerre indultunk le reggelizni. Furcsa nekem Niall… Néha olyan ’nagy arc’-nak tűnik, valamikor meg egy csöndes, elpirulós kisfiú. És ezt nem tudom, hogyan kezelni.
Az én reggelim 3 Nutellás palacsintából, egy pohár tejből és levezetésként egy vaníliás croissantból állt. Louis meg is jegyezte, hogy egyre jobban „Niallösödöm’’. Erre csak megvontam a vállam, majd inkább felálltam az asztaltól, és felmentem a szobámba. Ma a fiúknak koncertjük lesz, kettő is, ezért a fényképeket feltöltöttem a laptopomra, így sok helyem maradt az újaknak.
 (100+) Tumblr
*
A közönség eszméletlen volt. Az arénát megtöltötték a sikítozó lányok, a fiúk szokásosan végig hülyéskedték az előadást, illetve a kedvencem az volt, amikor lehúzták Harry alsóját. Na ezen a lányokkal akkorát röhögtünk, hogy pár percig abba sem hagytuk. Nagyon vicces volt, meg kell hagyni. A lányok vagy háromszor annyira sikítottak, mint az egész koncert alatt összesen. Jól lecsíptem a pillanatot, azt hiszem lesz mivel szívatni majd Harryt. 

Az esti koncerten a kedvenc pillanatom az volt, amikor Niall elesett a színpadon, és elnevette magát, ezáltal nem tudta elénekelni a részét. A fiúk is nevetésbe törtek ki, egyedül Zayn tudott annyira komoly lenni, hogy elénekelte a fiúk helyett azt a pár részt. Ismét azt kell mondanom, hogy imádom a hangjukat és a számaikat. Az egész koncertet végig énekeljük általában a lányokkal, és ez most sem volt másképp. A koncert végén mindegyik fiú öltözőjébe bementem képet készíteni. Harry direkt ledobta a pólóját, hogy félmeztelenül pózolhasson a kamerának, Liam a Batmanes pólójában volt, Louis a csíkosban, Zayn egy izomtrikóban (meg is említettem neki viccből, hogy még is mire ) , majd amikor Niallhöz mentem, ő szintén félmeztelenül állt. Egy pillanatra megijedt, amikor meglátott, majd elmosolyodott.
-Képeket csinálsz? –kérdezte szórakozottan, miközben egy póló után halászott.
-Igen, igen. –mosolyogtam, majd lőttem párat az öltözőjében. Megpróbálta befeszíteni az izmait, amire hangosan kinevettem és felhúzta a szemöldökét.
-Most mi olyan vicces?
-Nincs mit feszíteni, Horan. –kacsintottam rá.
-Ó, igen? –indult el felém sunyi mosollyal az arcán, mire kérlelően pillantottam rá, és nevetve hátrálni kezdtem. Végül elértem az ajtóhoz. Nekipréselt, majd a kezeimet magam mellé szorította.
-Na most ki az erős? –kuncogott.
-Legyőzöl egy lányt, tényleg nagyon erős gyerek vagy te, Niall. –nevettem képen, ami látszólag nem nagyon tetszett neki. Hirtelen nyitódott az ajtó. Niallel pedig egyszerre estünk ki rajta. Nyögtem egyet, ahogy Niall rám esett, de meglepetésemre én is puhára estem. Zavaromban nem tudtam mit tenni, hirtelen lelöktem magamról Niallt, aki (azt hiszem) elég fájdalmasan eshetett le rólam, mert feljajdult. Leszálltam az illetőről aki alattam feküdt, majd megbizonyosodtam róla, hogy ez Louis. Fájdalmas arckifejezése mosolyt csalt az arcomra, majd nevetésbe torkollottam.
-Mond meg Elnek, hogy ne számítson ezek után arra, hogy gyerekünk lesz. –sziszegte a fogai között, mire a még mindig földön fekvő Niallel röhögni kezdtünk. –Ez nem vicces… -szólalt meg újra Lou. A fényképezőmet kezdtem nézegetni, nem-e esett baja az előbbi „szőke-fiú-csapása” miatt,de szerencsére semmi baja nem volt.
-Louis, El hol van?
-Valahol az öltözőm felé.
Vigyorogva hagytam ott a két földön fekvő fiút, majd rohantam Elhez. Meg is találtam Louis öltözőjében, ahol éppen Lou ruháit hajtogatta.
-El. A pasid azt üzeni, hogy nem lesz gyereketek. –nevettem.
-Mi történt vele? –forgatta meg a szemét, majd elmosolyodott.
-Éppen az ajtóhoz szorított Niall, majd Louis be akart volna jönni, de egyszerre kiestünk az ajtón. Én Louisra, Niall rám.
-Várjunk csak. –emelte fel a mutató ujját. –Mi az hogy Niall az ajtónak szorított? –nézett rám kérdően, arcán egy sunyi mosollyal.
-Semmi extra. Csak egy játék volt. –vontam vállat, majd inkább kimentem az ajtón, otthagyva Elt.