2013. december 24., kedd

Karácsony, Louis születésnapja ♥

Drága Olvasók!:)
Most nem résszel érkeztem, hanem két más okból: Karácsony, illetve Louis születésnapja.
Megragadva az alkalmat szeretnék nektek kellemes, békés, boldog karácsonyt kívánni!:)♥

Remélem a Jézuska kitett magáért, és mindegyikőtök szép ajándékokat kapott, szépen feldíszítettétek a karácsonyfátokat, illetve boldogan telt a napotok a családotokkal! :)
Remélem, valamelyikőtök kapott One Direction koncertjegyet, ha már én nem mehetek, akkor legalább egy közülünk kimehet, és láthatja a fiúkat! :)











merry christmas!

És akkor a másik nagy ünnep... Louis Tomlinson születésnapja! Nagyon boldog 22. születésnapot Louisnak! ♥ Olyan nehéz elhinni, hogy már 22 éves... Olyan hihetetlen ez az egész... lassan be kell látnunk, ők már nem egy tinibanda, hanem egy felnőtt, férfibanda, és én rettentő büszke vagyok rájuk! :')♥
Untitled
--

Csupán csak ennyit szerettem volna, élvezzétek ki a szünetet, pihenjetek sokat, szedjetek fel sok plusz kilót, ha esetleg esne a hó, építsetek hóembert, és legyetek boldogok!:)

(Nem tudom, mikor hozom a következő részt, megpróbálok sietni!)

2013. december 22., vasárnap

#68 - Romantika

 Sziasztok drága olvasók! :)
Rettentő sokat késtem, tudom, ne haragudjatok! Nagyon hálás vagyok a sok kommentért,illetve pipáért, és természetesen a türelmetekért! Nem tudom nektek eléggé megköszönni, tényleg! Köszönöm az olyan kommenteket is, amelyek nem pozitív jellegűek, mert a hibáiból tanul az ember, és tényleg sokat jelent nekem, hogy próbáltok segíteni! ♥
A részhez kapcsolatosan... Több napja írom, mindig amikor volt energiám leültem,és írtam. Már rég meg akartam írni, de őszintén megmondom volt egy pár olyan napom, amikor elég depressziós hangulatomban voltam, konkrétan semmit sem csináltam egész nap, nem volt kedvem semmihez, de most nem terhellek titeket a magánéletemmel. Tudom, hogy nem mentség, de remélem megértitek! Illetve a szünet előtt írtam a legtöbb dogámat, és rengeteget kellett készülnöm. Konkrétan végkimerültségtől szenvedtem már pénteken is, és ehhez még hozzátett a tegnapi suli is.. De most újdonsült energiával visszatértem, megpróbállak kárpótolni titeket a szünetben! :)))

Mivel már régóta nem hoztam részt, azóta sok minden történt. Megkaptam a Midnight Memories Deluxe változatát, gondolom nem mondok azzal sokat, hogy az az album eszméletlen!!!! Azóta a csütörtök óta, immáron több, mint három hete csak azt hallgatom minden nap, nem is egyszer, többször! Nem tudnék egy kedvencet mondani, az egész tökéletes, annyira más a hangzás, és minden....wow! Nincsenek rá szavak. De a legjobban már az elejétől kezdve a Midnight Memories, Alive, Half a heart és a Happily tetszik! :) Nektek melyik a kedvencetek? :)

ÉS.. *DOBPERGÉS* ÁTLÉPTÜK A 100.000 OLDALMEGJELENÍTÉST!!!!!!!! NEM TUDOK EGYSZERŰEN MIT MONDANI.... MEGLÁTTAM, ÉS KONKRÉTAN MAJDNEM FELSIKÍTOTTAM ÖRÖMÖMBEN! HIHETETLENEK VAGYTOK!!! ♥♥

Mivel elkezdődött a téli szünet, és a sok késés miatt kárpótlásul egy elég hosszú részt hoztam, remélem elnyeri a tetszéseteket. Nem lett túl eseménydús, erotikus részt tartalmaz! A rész nagyjából a szerelmüket tükrözi, elég nagy részben romantikus jelenetekkel lesz tele. Na de nem is rizsázok többet, imádlak titeket, jó olvasást! ♥

xoxo , smile-girl.:)))



Megkönnyebbülés volt bemenni a meleg lakásba. Ahogy levetettem a kabátom, és a csizmám rögtön a kandallóhoz futottam, és a kezemet dörzsöltem. Denise-szel megbeszéltük, hogy inkább holnap megyünk korcsolyázni, mert a fiúk is kifáradhattak abból adandóan, hogy Greg a kanapén fetrengve öntötte magába a vizet.
- Hát az öcsédet hol hagytad?  - kérdeztem tőle vigyorogva.
- Fent fürdik.
Több sem kellett, egy gyors köszönést dobtam a többieknek, majd megrohamoztam a fürdőt. Az ajtón kívül hallottam, ahogy megy a zuhany, illetve ahogy Niall énekel egy kellemes dallamot. Mosolyogva döntöttem a fejem az ajtóhoz, hogy jobban halljam. Little Things. Imádom. Talán kijelenthetem, hogy az egyik kedvenc számom tőlük.
Lassan helyeztem kezem a kilincsre, boldogan vettem észre, hogy nem zárta be az ajtót. Halkan osonva ültem le a zuhanyzó mellé úgy, hogy ha ki száll ne lásson meg azonnal. Pár percig csak hallgattam, ahogy énekel, majd a zuhany hirtelen elzáródott. Niall kinyitotta a zuhanykabint, kezébe vette a törölközőt, majd áttörölte egész testét. Éreztem, ahogy arcomba szökik a vérem, amint feltérképeztem a vízcseppekkel takart izmos testét. Derekára csavarta a törölközőjét, majd az arcát méregetve lépett a tükörhöz. Itt volt az én időm.
- Azt hiszem be kellene csuknod az ajtót, ha fürödni jössz.
Hangom hallatára ijedten kapott a mellkasához, hirtelen fordult felém.
- Jézusom. - lihegte. - A frászt hoztad rám. Különben is... mit csinálsz itt?
- Nem nézhetem végig, ahogy a barátom kijön a zuhanyzóból? - mosolyodtam el pajkosan, és lassú léptekkel indultam meg felé. Niall arcára gyorsan vigyor szökött, mellkasa előtt keresztezte karjait, miközben felhúzta szemöldökét.
- Hm. És? Mit gondoltál róla?
kezeit derekamra helyezte, ahogy hozzá értem. A víztől forró bőre égette az enyémet, mikor tenyerét a pólóm alatt a bőrömre helyezte.
- Azt , hogy én vagyok a legszerencsésebb lány a világon. - haraptam az ajkamba.
Nem hezitált, azonnal lecsapott ajkaimra. Pont, mire belemelegedtünk volna a dologba valaki kopogtatott az ajtón.
- Niall! Be akarok menni. - hallottuk meg Greg követelő hangját. Niall idegesen sóhajtva vált el tőlem, miközben kézen fogott, és kirontott az ajtón.
- Már értem mért maradtál bent olyan sokáig! - kiabált utánunk nevetve Greg. Niall még mindig idegesen törtetett előre egészen a szobájáig.
- Esküszöm, nem hiszem el hogy Greg mindig a legrosszabb pillanatokban érkezik. - morgolódott, miközben előhalászott egy otthoni ruhát magának, és egy bokszert.
- Nyugalom. - hasaltam fel az ágyra, és rendületlenül bámultam a barátomat.- Ha jól tudom, te már terveztél nekünk valamit az estére. -vigyorogtam rá, miközben ujjammal az egyik hajtincsemet csavargattam. Niall megállt a pólója felvételében, egy pillanatra kérdőn nézett rám, majd folytatta cselekedetét.
- Honnan tudod?
- Greg és Denise együtt vannak, tudod. Ami azt jelenti, hogy elmondanak mindent egymásnak.
- Hmm. - mosolyodott el. - Pedig meglepetésnek szántam volna.
- Majd úgy teszek, mint aki meglepődött, jó?
Bólintott egyet, majd leheveredett mellém az ágyra. Egy csókot nyomott a homlokomra, és szorosan maga mellé húzott. Arcát a nyakamba temette, lehunyt szemekkel ölelt, akár egy plüssmackót. Apró puszikkal hintettem be frissen mosott, kócos haját, miközben ott simogattam, ahol értem. Hátát, oldalát, derekát, kezét, arcát, haját. Jólesően hümmögött, miközben magunkra húzta a plédet. Alig volt délután fél öt, még is olyan fáradt volt szegényem, hogy elaludt. Mosolyogva hallgattam halk szuszogását. Nyilvánvalóan az edzés miatt van így kifáradva. Olyan gyönyörű, amikor alszik. Persze, mindenhogy az, de ilyenkor még is olyan...más. Telje nyugodtság tükröződik az arcáról, olyan gyámoltalannak tűnik, mint egy kisfiú.Nem tudom mennyi ideig nézhettem alvás közben, talán eltelt másfél óra is, mikor valaki lassan nyitott be az ajtón. Niall meg sem mozdult, Maura mosolyogva nézte fiát pár pillanatig, majd lassan eltátogta, hogy átmentek a szomszédba, majd jönnek, illetve, hogy Gregék is hazamentek. Halványan bólintottam, majd az ajtó ismét becsukódott. Niall lassan nyitotta ki álmoskás szemet, morgolódva bújt még jobban hozzám, ami kuncogásra késztetett. Kezével össze-vissza kapálózott, míg végül megtalálta az enyémet, és a hajába vezette. Értettem a célzást. Lassan masszíroztam fejbőrét, selyemszerű haja könnyen siklott az ujjaim között. Egyenletlen levegővétele megmosolyogtatott, lassan lejjebb csúszta hozzá, hogy arcunk egy vonalba kerüljön. Ajkaimat végighúztam arca vonalán, egészen a füle mögötti területig, amelyre apró, lassú csókokat hintettem, majd apró puszijaimmal áttértem a nyakára. Nem kellett sokat keresgélnem ahhoz, hogy megtaláljam a leggyengébb pontját a nyakán. Akaratlanul is elakadt a lélegzete egy pillanatra, és teste megremegett, ahogy lassan szívni kezdtem azt. Imádom, amit mindig kiváltok belőle a gyengeség hatására. Sokan azt szeretik, ha vad velük a barátnőjük, de Niall más. Ő sokkal inkább azt szereti, ha gyengéd vagyok vele ilyen téren. Persze néha szereti, ha kicsit átesek a ló túlsó oldalára... de melyik pasi ne szeretné?!
Ajkai szétnyíltak, arcán ott rejtőzött a sunyi mosolya. Derekamnál fogva magára húzott, kezei önálló útra keltek a derekam alatti téren. Nyakától elválva ajkaimat övéi ellen nyomtam, de ő vette át az irányítást. Két kezemmel megfogtam pólója alját, és gyorsan lehámoztam róla. Arcomra enyhe pír szökött, ahogy tanulmányoztam meztelen felsőtestét. Az utóbbi időben kifejezetten sokat változott. Egyre dagad a bicepsze, a kockái is jól észrevehetőek, megvállasodott. Hiába mondtam neki, hogy ne menjen gyúrni, mert így tökéletes számomra, nem hallgatott rám.
Másodpercek alatt már csak egy bokszerben ült alattam.
- Bébi, kicsit túl vagy öltözve hozzám képest, nem gondolod? - suttogta a fülembe, ahogy forró tenyerét a derekamra helyezte, miközben lassan húzta fel a felsőtestemet takaró anyagot, és óvatosan eltávolította.
Pár perc múlva mindegyikünk ruhái valahol a szobában hevertek, fehérneműben feküdtünk egymáson. Bármennyire is akartam elmélyíteni a csókunkat, felgyorsítani a tempót, Niall nem engedte. Szinte már lefogott, hogy ne csinálhassak semmit.
- Nyugalom, bébi. Ráérünk. Bízz bennem, sokkal jobb lesz így. - suttogta ajkaimra mosolyogva, mielőtt szűzies csókot lehelt rájuk, közben oldalamat, hátamat és derekamat simította fel, s le.
Az adrenalin szintem az egekben járt, Niall az őrületbe kergetett a lassúságával, a testem minden szeglete égett a vágytól, elfúlva könyörögtem barátomnak, hogy tegyen valamit, mielőtt megpusztulok.
Pillanatokon belül megszabadultunk a magunkat takaró utolsó daraboktól is, majd izzadt testünk szerelmesen forrt össze lassan, szenvedélyesen.

love
*

Teljesen kifáradva feküdtünk egymás karjai között már egy jó ideje. A felsőtestünkig ért csak a takaró, még sem fáztunk -mindkettőnk bőre izzott a nemrég történt eseményektől. Egyikünk sem szólt egy szót sem, egymás tekintetében merültünk el időtlen időkig.
Niall hatalmasat nyújtózkodott, a takaró lecsúszott egészen a derekáig.Akaratlanul követtem az útját a szememmel. Ujjam távolságtartóan húztam végig mellkasától a hasáig, majd vissza, ezt többször megismételve.
- Lassan ki kéne kelnünk. - mosolyogtam barátomra. hajamba túrt, úgy húzott közelebb magához, egy hosszú csókot nyomott homlokomra.
- Mi lenne, ha inkább aludnánk?
- Niall. - kuncogtam fel. - Aludtál másfél órát a...dolgok előtt,és egyébként is. Nagyon későn keltünk, volt időd kipihenni magad.
- Héj, héj, héj. Én edzeni voltam ma, pluszban most is túl este egy intenzív testmozgáson, meg ne haragudj, de elfáradtam.
- Én pedig lejártam a lábam a zord hidegben, és én is túl vagyok azon, amin te. Egálban vagyunk.- kacsintottam rá.
- Nem egészen. Ugyan is kettőnk közül én irányítok, és ha hiszed, ha nem, nem keveset kell mozognom...bébi.
- Most komolyan kifogjuk tárgyalni ki mennyit mozog közben? - nevettem el magam.
- Nem. De ha nagyon szeretnéd...legközelebb irányíthatsz te. Szeretem ha a lány irányít... - vigyorodott el kajánul, miközben hirtelen magára húzott. Arcunk között tátongott pár centi, szinte ajkaimra motyogta a szavakat. - De jobban szeretek én felül lenni.
- Meggondolom.
Vigyorogva csókoltam meg, majd legurultam róla.Az ágyból kiugorva idő közben becsuktam az ablakot, ugyan is kezdte csípni a bőröm a hűvös szellő. Egy puszit nyomtam Niall arcára, majd gyorsan kiszökkentem az ajtón egészen a fürdőig. Egy viszonylag gyors, forró zuhany után mosolyogva mentem vissza barátomhoz. Niall egy bokszerben mászkált a szobában fel,s alá. Értetlen tekintettel fordultam felé.
- Nem találom a pólóm. - motyogta, miközben az ágy alá nézett. Nevetve vettem le az ágytábláról a keresett darabot, és nyújtottam oda neki.
- Csak a szemedet szúrta ki.
Szemforgatva húzta magára az anyagot, végül felvett egy meleg otthoni szerelést rá, ami egy bő tréningnadrágból és egy meleg pulcsiból állt. Amíg ő öltözködött, úgy döntöttem kiszolgálom magam. Készítettem pár szendvicset, öntöttem két bögre tejet, illetve tettem a tálcára a sütiből, majd pattogtattam popcornt, ezeket pedig mind elhelyeztem a kanapé előtti kis asztalra, egy nagy takaró kíséretében. A sok DVD közül hiába próbáltam választani, ötletem sem volt, mit is nézzünk. A szemem megakadt egy filmcímen: We're the Millers. Ez egy elég új vígjáték, és még nem láttam. Bekészítettem a DVD lejátszóba, majd leültem a kanapéra, és vártam. Niall trappolása a lépcsőn olyan hangos volt, hogy valószínűleg  a szomszéd is hallotta. Vigyorogva ugrott le mellém, és csókolt meg. Belemosolyogtam a csókba, ugyan is az előbb még meg akart halni fáradtságában, most pedig úgy pörög, mintha energiaitalt itt volna... Már pedig ha Niall energiaitalt iszik, abból sok jó nem származik, higgyetek nekem...
- Mit nézünk?
- We're the Millers. Megfelel?
- Tökéletes. Csak az a lényeg, hogy veled nézhessem.
Rövidesen elhelyezkedtünk a kanapén a megfelelő pózban.Niall megtalálta a tökéletes helyét, én a két lába közé ültem, a kaja pedig az én ölemben hevert. Betakaróztunk a meleg, macis takaróval, majd elindítottuk a filmet. Azt hiszem mondanom sem kell, hogy szét nevettük a fejünket is. Ez a vígjáték gyorsan belopta magát a kedvenceim közé. Idő közben véget ért a film, szomorúan vettük tudomásul. Egyikünk sem tervezett megmozdulni, így csendben figyeltük a stáblistát, végül csönd telepedett az egész házra. Niall hirtelen elfeküdt, így én is mentem vele. Egymáshoz préselődve feküdtünk a kanapén, a majdnem teljesen sötét szobában, csak lélegzetvételeink hallatszottak.
A bejárati ajtó nyitódott, egy hangos "megjöttünk!" kiabálás töltötte be a teret. Elmosolyodtam anya nagy hangján. Nyilvánvalóan tudatni akarta, hogy megjöttek, és ne mászkáljunk alul öltözötten, vagy éppen meztelenül. Lehet, hogy már nem tinédzserek, de attól még nem hülyék.
A lámpa hirtelen felkapcsolódott, Niallel egyszerre nyögtünk fel nemtetszésünk jeléül. Majdnem kiégette a szemem az az idióta fény. Niallel hunyorogva ültünk fel, a barátom jó néhány szitkozódást is elszórt, amit Maura nem nagyon díjazott.
- Niall! Hányszor megmondtam már neked, hogy ne beszél így ! Nagyon visszataszító, biztos vagyok benne, hogy Annet is zavarja, és különben is, arra utal, hogy buta vagy. Nem akarsz butának tűnni, ugye?
Nem tehetek róla, felnevettem. Megpróbáltam elrejteni a vállam rázkódását, de nem nagyon sikerült. Magam sem tudom mit találtam viccesnek, talán azt, hogy Niallt épp leszólták, vagy azt, hogy engem zavar az, ha káromkodik, ki tudja? Tudom, nem nőies, de bevallom, én is szoktam káromkodni. Nem olyan nagyon sokszor, de szoktam. Talán amiatt, mert ír vagyok. Ez az írséggel jár - illetve az is, hogy sokat bírunk inni.
- Ettetek már, vagy csináljak valamit vacsorára?
- Ettünk már, anya. - sóhajtott Niall mellettem. - Ha nem haragudtok meg, mi elmegyünk aludni.
- Menjetek csak. Fárasztó napotok volt, ugye? A sok utazás...
-Ühüm, az utazás. - vigyorgott mellettem a barátom, mire egy kis pofonnal jutalmaztam. Felkeltem a helyemről, megfogva Niall kezét kezdtem húzni az emelet felé. Út közben egy-egy puszit nyomtam szüleim arcára, majd jó éjszakát kívántunk egymásnak. Első utunk a fürdőbe vezetett, ahol elvégeztük az esti teendőinket, többek között a fogmosást, illetve Niall a borotválkozást. Nem értem most miért borotválkozott, hiszen még nem szúrt az arca, de az ő dolga. Halkan felsikítottam, ahogy hirtelen megéreztem valamit az arcomon. Niall borotvahabos arccal vigyorgott rám, miközben egyre több habot kent el az arcomon. Hiába próbáltam menekülni, elfogott. Végeredményképp sikongatva, csupa habos ruhában, kifáradva hagytuk el a fürdőszobát. Niall szekrénye előtt ácsorogva kihalásztam az egyik pólóját, illetve egy bő, szürke szabadidőnadrágját. Ha már összekente az én ruháimat, igazán jön annyival, hogy az ő ruháiban aludhatok..
- Mondtam már, hogy imádom, amikor a ruháimban vagy ? - vigyorgott, miközben mellkasára húzott.
- Mondtam már, hogy utálom, ha perverz jellegű beszólásaid vannak a szüleink előtt? - csókoltam meg az arcát hosszasan.
- Mondtam már mennyire szeretem, ha puszilgatsz?
- Mondtam már mennyire szeretlek?
- Mondtam már mennyire... szeretem a pizzát?
- Ez gonosz volt.- biggyesztette le ajkait a barátom.
- Ne akard, hogy megharapjam a szép ajkaidat...
- Én a tieidet szebbnek találom. - vigyorodott el.
Hatalmas mosollyal az arcomon nyomtam ajkaimat az övéi ellen, és egy csókban találkoztattam azokat. Nem tartott sokáig, ugyan is elgördültem Niallről, mellé feküdve pedig szinte azonnal álomba zuhantam.

*

Borzalmas hasgörcsre kelte fel.Úgy éreztem, mintha a gyomromban csatát vívna ezer meg ezer apró katona sok lándzsával. Összeszorított szemekkel húztam fel a térdeimet a mellkasomhoz, összegömbölyödve vártam, míg elmúlik a fájdalom. De az nem nagyon akaródzott elmúlni. Az agyamban lepörgettem az eseményeket, miért is fájhat a hasam, hiszen nem ettem olyat tegnap, ami miatt fájna.Végül rájöttem a megoldásra: a fránya női lét. Óvatosan lehámoztam Niall ölelő karjait magamról, vigyázva arra, nehogy felkeljen. Gyönyörű arca nyugodtnak tűnve borult a párnára, szája most nem volt kinyitva, ívelt ajkai enyhe mosolyt formáltak. Ahogy arcát néztem, meg is felejtkeztem a fájdalmamról, az újabb görcs hozott vissza a való világra. Miután sikeresen véghez vittem a tervem, lassan osontam le a lépcsőn, reménykedve, hogy megtalálom valahol a fájdalomcsillapítót. Furcsa szokás Nalléknél, hogy Maura mindig a konyhában tartotta régen a gyógyszereket. Reméltem, hogy ez nem változott, és sikeresen találok egy fájdalom csillapítót, holnap pedig meglátogatok majd egy gyógyszertárat. Így is hálát adok magamnak, amiért tettem el ilyen napokra szükséges kellékeket. Álmos szemekkel, homályos látással tántorogtam le a lépcsőn, egészen a konyháig. És... siker! Áldom ért Maurát, hogy ugyan ott tartja még mindig a gyógyszereket. Rövid keresgélés után előkaptam egy fájdalomcsillapító kapszulát, egy korty vízzel pedig leöblítettem. Még legalább fél óra, míg hat..viszont ha felmegyek, és fent vergődök, akkor felkeltem Niallt. Végül leültem  kanapéra, és a kandallóban égő tüzet kémleltem. Tekintetem az órára téved: 0:52. Csodás.
- Miért nem alszol, kincsem?
Ugrottam egyet a helyemen a hang hallatára. Niall komótosan ballagott le a lépcsőn, szemeit dörzsölgetve, kusza hajjal.
- Nagyon fáj a hasam. Menj vissza aludni, hamarosan én is megyek. - mosolyogtam rá.
- Inkább maradok veled.
Még a kevés fény ellenére is tökéletesen láttam édesen mosolygó arcát. Letelepedett mellém, fél kézzel átkarolt, és egy puszit nyomott az arcomra.
- Az, amire gondolok? - halványan bólintottam, arcom pedig eltorzult, ahogy egy újabb görcsöt éreztem meg. - Várj, mindjárt jövök. Ne menj sehova.
Nem mintha terveztem is volna elmenni valahova, de elmotyogtam egy "rendben''-t. Niall a konyhában matatott valamit, hallottam a mikró kattanását, hogy valami elkészült. Pár pillanat múlva a barátom visszatért két bögrével a kezében, amiket lepakolt az asztalra, majd egy takarót húzott elő. Gondosan leült mellém, kezembe adta az egyik bögrét, a másikat pedig a sajátjába vette. A forrócsoki illata azonnal beszökött az orromba, élvezettel ittam bele a kalóriadús, csokis finomságba.
- Köszönöm.
Egy csokis puszit nyomtam szájára, amit miután elhúzódtam, egy igen csak erotikusan fűtött mozdulattal nyalt le onnan.
Pár pillanatig szótlanul ücsörögtünk, miközben a bögrénkben lévő folyadékot kortyolgattuk. Sajnos túl hamar elfogyott, így lebiggyesztett ajkakkal meredtem Niallre. A kis asztalra helyezte az immáron üres bögréket, majd ajkaink összeforrtak. Azt hiszem elmondhatom, ez volt életem egyik legédesebb csókja. Szó szerint. A csokoládé édes íze még tökéletesebbé tette a csókunkat. Niall óvatosan ledöntött a kanapén, felém kerülve falta ajkaimat lágyan, még is szenvedélyesen. Játékosan ajkaim közé vettem alsó ajkát, és kissé megszívtam. A csókon keresztül éreztem, hogy mosolyog. Bármennyire is ki akart szabadulni a csapdámból, nem engedtem neki. Fogva tartottam ajkait, harapdáltam, szívtam őket, játszadoztam velük. A csokoládé íze még mindig ott égett száján, így még tovább ízlelgettem. Egy gyenge pillanatomban ujját az oldalamba fúrta, amitől megugrottam, így sikeresen kiszabadította a vigyorgó ajkait. Hangosan felnevettem,ahogy csiklandozni kezdett, ám a mosoly azonnal lefagyott az arcomról, ahogy fájdalmamban összegömbölyödtem. Niall aggódó tekintettel meredt rám, a kis akciómtól megduzzadt ajkain nehézkesen vette a levegőt.
- Jézusom, minden rendben? Nem szoktál ilyen rosszul lenni. Hozzak valamit?
- Jól vagyok, semmi bajom.. csak néha sokkal rosszabb, mint máskor, és most pont kifogtam.Ennyi.
Védelmezően ölelt magához, apró csókjaival hintette be a fejbúbom.
- Na gyere.. Segítek.
Fogalmam sem volt mire gondol. Hirtelen felült, fejemet az ölébe helyezte, így helyezkedtünk el. A takarót magunkra húzta, majd egyik kezét a takaró alá vezette. Ijedten pillantottam fel rá, fogalmam sem volt mit akarok pont most csinálni velem, de egy nyugtató pillantást küldött felém.
Hirtelen megéreztem puha ujjait, ahogy a pólóm alá siklanak, egyenesen a hasamra. Hálásan pillantottam rá, miközben ujjaival lassan masszírozni kezdte a fájó hasam.Lehunyt szemekkel élveztem ki minden pillanatát érintésének. Esküszöm, amíg masszírozott, egy fikarcnyi jele sem volt a fájdalomnak. Kissé felé fordultam, hogy folytatni tudja cselekedetét,én pedig átöleltem a derekát, orcám pedig hasába fúrtam.
Lassan kezdett felhagyni a fájdalom, Niall azt hiszem, csodást művelt. Ha tudom, hogy képes elmulasztani a fájdalmam, be sem veszem a fájdalomcsillapítót.
- Jobb már? - suttogta. Beszélni nem volt erőm, így csak bólintottam egyet, és még jobban hozzá bújtam.
- Na gyere,menjünk aludni.
Megpuszilta az arcom, és jelezte, hogy fel akar kelni, de nem volt energiám megmozdulni. Nyakába kapaszkodva próbáltam ösztönözni, hogy maradjunk, de ő csak azért is fel akart kelni.
- Kérlek.Kérlek.Kérlek.
- An.. - sóhajtott. Komolyan, a kanapén akarsz aludni, amikor fent van a kényelmes, új ágyam?
- Már felavattuk..és igen, itt akarok aludni. Én nem mozdulok innen most.
- Hihetetlen nőszemély vagy. - forgatta meg a szemét.
- Tudom. Akkor..maradhatunk?
- Jó... - mormogta.
- Köszönöm! - egy diadalittas mosoly terült el az arcomon, de szemeimet még mindig nem nyitottam ki. - Nagyon szeretlek.
- Én is, szívem. Fáj még?
-Nem. Csodát tettél.
- Na gyere.. helyezkedjünk el, és aludjunk.
Mivel a kanapé nem túl széles, és nem túl hosszú, így kissé nyomorogva, de sikeresen elhelyezkedtünk. Még néhány apró, és ártatlan csókot loptunk egymástól, majd elnyomott az álom.

*

-Ébresztő!
A tökéletes álmomból nem más keltett ki, mint két kiabáló hang, és egy nagy rángatás a vállamon. Ijedtemben nem hogy azt sem tudtam hol vagyok, a nagy lendületben sikeresen leestem a földre.Fájdalmasan nyögtem fel, a térdem koppanással ért földet.
- Ti megőrültetek? - szólalt fel Niall ideges, reggeli hangon.
- Gyerekek. Mindjárt dél van, hamarosan ebéd, utána meg korizunk.
- Nem érdekel. - zsörtölődött a barátom.- A saját otthonomban nem aludhatok sokáig? Meg ne haragudjatok, de ez nem így van! Addig alszok, ameddig akarok!
- Hohó, héj, öcsi. Attól, hogy világsztár vagy, és tinilányok ezrei bújnának veled ágyba, itthon nem Niall Horan vagy a One Directionből, hanem az idióta öcsém, kicsi Niall. Szóval válogasd meg kivel beszélsz!
- Mondtam már, hogy menyire utállak? - vágott Greghez egy párnát Niall. - Húzz.El.Innen.Amíg.Szépen.Mondom.
- Menj fel a saját ágyadba, ha annyira aludni akarsz.De igazán tölthetnél velünk is egy kis időt, világsztár. 
Ez volt Niallnél az utolsó csepp a pohárban. Idegesen kelt fel - sőt, inkább ugrott fel - majd felvágtatott a szobájába, a következő pillanatban egy ajtócsapásra lettünk figyelmesek. Felkuncogtam a barátom reakciójáján. AZ az egy biztos, hogy Greg és Ő nem a legjobb testvérek a világon.
- An, eljönnél velem valahová? Meg kell vennem még egy ajándékot valakinek.
- Um..Persze. Felöltözök, és jövök.

*

Denise-szel kissé tovább tartott a vásárlás, mint azt terveztük. Az "egy" kis ajándékból az lett, hogy kiderült még senkinek sem vett semmit konkrétan, kivéve engem és Greget. Nem hazudok, ha azt mondom Mullingar összes boltját bejártuk, ugyan is Denisenek semmi elképzelése sem volt kinek mit is szeretne venni.
Szokásom szerint, mindig elfáradok a vásárlások után, de kivételesen most nem így volt. Úgy pörögtem, mint akinek energiatúltengése van, alig bírtam várni a korizásig. A lakásba érve mosolyogva vettem szemügyre az elém tárult képet: anya és Maura a lakást díszítették még több kis aprósággal, pedig így is elég díszes volt már a ház, a férfi részleg pedig a TV előtt ült, kivéve Niallt, aki a konyhában állva keverte  sütemény tésztáját. Lábujjhegyen osonva lopakodtam mögé, miután megbizonyosodtam róla, hogy nem vett észre, hirtelen hátulról átöleltem, arcom kuncogva nyakába fúrtam, és megcsókoltam érzékeny bőrét. Először ijedtében megremegett teste, majd jóízű nevetésbe kezdett, fejét felém fordítva puszilta meg a szám párszor. Tisztában voltunk vele, hogy a szüleink nyilvánvalóan minket bámulnak, ezért nem is terveztünk csókokat, stb.
- Mit sütsz? - tudakoltam vállára támasztva a fejem.
-Félreértés ne essék. Én nem sütök, ezt sem én csináltam, csak kiadták a feladatot, hogy keverjem össze az alapanyagokat. Ennyi. - mosolyodott el. - Megkóstolod?
Hevesen bólogatni kezdtem. Az ujjára tett egy kis adagot a csokisnak tűnő tésztából, majd felém tartotta azt. Lassan kaptam be az ujja nagy részét, holott ott már nem is volt a tésztából. Lassan nyaltam le mutatóujjáról az isteni finom sütialapot. Niall ajakira egy mosoly húzódott, szemeit egy pillanatra lehunyta, majd felém fordult, kezeit a derekamra téve húzott magához.
- Azt hiszem maradt egy kicsi a szádon.
Ajkait az enyémekre nyomta, egy tüzes csókban részesített. Hát, annak ellenére, hogy azt mondtuk nem csókolózunk mások előtt - főleg nem ilyen szenvedélyesen - , nem jött össze...
- Finom. - nyalta meg megduzzadt ajkait a barátom, majd visszafordult a sütemény kevergetéséhez. - Hamarosan indulunk, szóval kezdj el készülődni.
Energiától telve futkároztam a lakásban, egyenesen fel a lépcsőn. Egy korcsolyázáshoz megfelelő, meleg szerelést kaptam magamra, egy kis sminket tettem fel, majd késznek nyilvánítottam magam. Mivel nem hoztam magammal a korcsolyámat, így Maura megengedte, hogy kölcsönvegyem a övét, amit tavaly kapott Gregtől, de még egyszer sem használta. Pont ment a fehér színe a fehér nadrágomhoz, bár rájöttem, nem biztos, hogy most jó ötlet volt fehér nadrágot felvenni, de mindegy. Remélhetőleg nem akad majd semmi problémám, nem szokott.
Vidáman szökdeltem le a lépcsőn. Szerencsére a gyógyszer hatott, így már egész nap nem voltak fájdalmaim, görcseim, ugyanis a gyógyszertárba sikeresen megvettem azt, ami kell. Leérve a többiek éppen a kabátjukat vették, mellettük hevertek a korcsolyáik.
- Na megérkezett a pörgőhercegnő is. - vigyorgott Greg.
- Induljunk, induljunk! Már korizni akarok! - bújtam bele a csizmámba. 
- Előre féltem az embereket...
Szem forgatva próbáltam ignorálni a barátom hozzászólását, inkább elköszönve a többiektől vágódtam ki az ajtón.
Alig tíz perc sétára volt a korcsolyapálya. Az út nagy részét nevetve tettük meg,hol Greg, hol Niall hátán utazva játszottam el a 'lovast.' Már messziről észrevettem a korcsolyapályát. A nagy pálya ki volt világítva, elég sok ember csúszkált már rajta, közelebb érve forralt bor és forrócsoki illata csapta meg az orrom, ugyan is azt is árultak egy-két kis bódéban. Csillogó szemekkel huppantam le az egyik padra, és vettem fel a korcsolyámat. A többiek csak nevetve néztek engem, mire ők elkezdték felvenni a korcsolyájukat, addigra én már a jeget szántottam. Vagyis...szántottam volna, ha nem estem volna el abban a pillanatban, ahogy felértem a jégre. Hatalmasat zakóztam, néhány tizenéves "helyi menő" gyerek ki is röhögött, az egyik közülük felém csúszott, majd egy hirtelen befékezéssel alig pár centire tőlem megállt. Barna, kissé hosszabb haja kilógott a sapkája alól, az arcáról lerótt, hogy minden lány odavan érte. Egy 'szívdöglesztő' mosolyt eresztett felém, majd leguggolt elém.
- Héj, cica, segítsek felállni? Te is segíthetnél nekem cserében. - kacsintott rám.
Az adrenalin szintem pillanatok alatt a magasba emelkedett. Hogy mekkora köcsög ez a fiú.. Mögé pillantva felhúzott szemöldökkel figyeltem, ahogy a barátai röhögve figyelik a kis jelenetet. A fiúhoz közelebb hajolva egy mosolyt eresztettem felé, majd a fülébe suttogtam.
- Kurva gyorsan elhúzol innen kisgyerek, ha nem akarsz bajba kerülni. Rohadtul nem vagy menő a buzis szövegeddel. Szerintem örülj, hogy nem osztottalak ki a kis barátaid előtt.
Megveregettem a vállát, majd egy pillanat alatt felálltam. A fiú megszeppenve pislogott rám, rákacsintottam, majd elcsúsztam mellőle. Tekintetemmel az ismerős arcokat kerestem, ám egy hang - vagy inkább sikítás megzavart. Ezer közül is felismerném April különleges hangszínét. hatalmas mosollyal az arcán csúszott felém, nem kis sebességgel, előre éreztem, hogy ebből esés lesz. És, jól gondoltam. Nevetve kötöttünk ki a hideg jégen, egymást ölelve.
- Hát ezt nem hiszem el, hogy megint nem szóltál, hogy jössz te idióta! - szorongatott meg a barátnőm. - Annyira hiányoztál azóta is ! Ezt nem hiszem el, hogy újra itt vagy. Mindent tudni akarok!
Nehézkes felállás után kézen ragadott, és egy ismerős csapathoz vezetett. A többiek egy emberként kiabálták fel a nevemet. Mindenkit megöleltem, az ismeretleneknek pedig bemutatkoztam.
- Helló-belló, régi barátaim.
Niallt is hasonlóképp fogadták, eszméletlen jó volt újra látni őket. Mindenki kérdésekkel bombázott minket, ám amikor Niall átölelte a derekamat, nagy húúú-zást rendeztek le.
- Na akkor igazak a hírek. Tudtam én már akkor is, hogy együtt vagytok!!! - tapsikolt Jess.
- Igazság szerint akkor még nem voltunk együtt. Az utolsó Mullingar-i napon jöttünk össze hivatalosan. - fordult felém Niall. - Azóta volt néhány nézeteltérésünk, de a lényeg, hogy minden tökéletes most, és remélem az is marad.
- Na skacok.. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én szeretném az első fényképet csinálni 'A párról' , és én akarok lenni az első, aki feltölti a netre. Paparazzi akarok lenni legalább a mai napra! - vigyorodott el Scott. Hitetlenkedve nevettünk fel, Scott pedig kezében az iPhone-jával zoomolt ránk. Ha ez nem lett volna elég, nem csak ő. Majdnem mindenki a társaságból elővette a telefonját. Kissé zavarban voltam, de nekem nem úgy tűnt, hogy Niallt zavarta volna ez az egész.
- Na, egy csókot háromra. Három...Kettő... Egy.
Niall lehajolt hozzám, és meglepetésemre egy igencsak elmélyített csókban részesített. Az biztos, hogy nem érezte magát kellemetlenül, de én annál inkább. Vöröslő arccal toltam el magamtól, ő vigyorogva puszilta meg a homlokom.
- Hűű. - szólalt meg pár pillanat múlva Scott. - Alig két másodperce raktam fel, de máris 100 retweet. 150. 200. Jézusom! Jönnek az értesítések! Híres leszek!

Nem tudtam mást csinálni, csak nevetni rajta. Úgy örült a sok követőjének, hogy a képet a lehető legtöbb közösségi oldalra felrakta.
Hagytam, hogy Niall hadd beszélgessen a barátaival, addig én a lányokkal csúszkáltam össze-vissza a pályán, nevetgélve, beszélgetve.
- Úgy örültünk nektek már akkor, amikor olvastuk a híreket. - vigyorgott April. - Mindenki rólatok beszélt. Elég durva volt.
Elmosolyodva csúsztam tovább, nem szerettem volna ezt megvitatni. Szinte biztos voltam benne alapjáraton is, ugyan is elég sokan ismertek minket itt régen is.
- És egyébként szilveszterre maradtok?
A lányok érdeklődő tekintettel meredtek rám. Őszinte leszek, még meg sem fordult a fejemben a szilveszter kérdése. Jó lenne ha Perrie-ékkel szilvesztereznénk, és a fiúkkal, de az is fergeteges buli lenne, ha az itteni barátainkkal lehetnénk. AZ egyszer biztos, hogy Írországban a szilveszterek elég kemény részegségekkel fejeződnek be.
- Um... még nem tudom... fogalmam sincs, nem beszéltük még Niallel. - húztam el a szám, zavartan húzogattam a kabátom szárát.
- Nagyon jó lenne, ha itt lennétek! Jacknél lesz házibuli. Most érkezett, még nem mutattunk be neki. Egy éve költöztek ide, full gazdagok, amikor itt volttok akkor pont nyaralni voltak azért nem találkoztál vele. Egyébként nagyon jó fej srác..
- Jaj, Jess, minek kerítesz An előtt? Mindenki tudja, hogy odáig vagy érte. - forgatta meg a szemét April vigyorogva. Jess arca vörösbe kúszott, idegesen motyogott össze-vissza.
- És? Akkor mért nem jöttök össze? - vontam fel a szemöldököm.
- Jack egy furcsa személyiség.. Nem mindenkivel áll le beszélgetni, az is furcsa, hogy a mi összeszokott csapatunkba is becsatlakozott. Eddig még nem volt barátnője, mármint amióta itt van, pedig hidd el nekem, a fél suli odáig van érte.
A lányok mögött elnézve vettem szemügyre a kis csapatot.
- Melyik az?
- Fekete, felállított haj, eszméletlen szexi arccsont.
- Megvan. - mosolyodtam el.
Meg kell vallani, egy borzalmasan jóképű fiú nézett szembe velem. Pontosan. Tekintetünk összeakadt, egy halvány, féloldalas mosolyt eresztett felém, majd visszafordult a többiekhez, és felnevetett valakinek a poénján, így megmutatva tökéletes fogsorát. Tudom, van barátom, de attól még én is megjegyzem, ha egy srác jól néz ki.
- Tyűű. Nem rossz, nem rossz. - kacsintottam Jess-re.
- Tudom..
- beszélj vele! Nyűgözd le a kedvességeddel!
- Nem, nem és nem! - tiltakozott a barátnőm. - Eddig egyszer keveredtem vele beszélgetésbe, nm tudtam semmit sem kinyögni... - sóhajtott. April felnevetett.
- Az nagyon vicces volt. megkérdezte Jesstől a srác, hogy melyik osztályba jár, erre meg csak annyit mondott ez a dinka, hogy "igen".
- Na majd beszélek Niallel, és elintézzük. Most ha nem bánjátok, csúszok egyet egyedül, már szeretnék száguldani egy kicsit.
Bólintottak, majd visszatértek a kis csapathoz. Ajkaim felfelé görbültek, ahogy nagy sebességgel suhantam az emberek között. Ismét ráéreztem a korizás technikájára, holott már nem korcsolyáztam jó ideje. Ahogy megéreztem újból a finom téli italok illatát, meginogtam, a következő pillanatban pedig a földön találtam magam...ismét. Hihetetlen, hányszor esek el. Ahogy felpillantottam, a szívem kihagyott egy ütemet ijedtemben. Jack állt előttem, a kezét nyújtva felém, mosolyogva. Kétségek közt, bár elfogadtam.
- Köszönöm.
- Igazán nincs mit.
Ó, Istenem, ez a hangszín. Még Harrynek sincs ilyen rekedtes hangja. Most, hogy alig fél méterre állt tőlem, jobbra szemügyre vettem arcát. Mi tagadás, egy pattanás sem ékeskedett fehéres arcbőrén, a haja tökéletesen be volt lőve, zöld szemei csak úgy ragyogtak.
- Jack vagyok. Nem láttalak még erre. - nyújtotta a kezét.
- An, régen Mullingar-ben laktam, csak elköltöztünk Londonba.
- Mi is nemrég költöztünk ide. Körülbelül egy éve. Az ember kiszúrja, ha egy olyan különleges szépséget lát, akit eddig még nem .
Nem szoktam zavarba jönni, de be kell vallanom, sikeresen zavarba hozott. Nem tudtam erre mit válaszolni, inkább csak kínosan felnevettem.
- Hát, akkor azt hiszem ezt bóknak veszem.
- Elég nagyot estél, nem fáj semmid?
- Nem, nekem ez már meg sem kottyan, ha tudnád hányszor szoktam elesni. - legyintettem.

/Niall szemszöge/

 Éppen két forralt bortért mentem el, amikor visszaérve a pályára észrevettem, hogy az a Jack gyerek Annel beszélget. A többiek mesélték, hogy jó fej, meg ilyenek, de nem volt még barátnője itt, és őszintén szólva nagyon nem örültem, hogy az ÉN barátnőmre nyomul. Bízok Anben, nem ezzel van a baj, én szimplán az összes többi más pasiban nem bízok, mert tudom, milyen gondolatok játszódhatnak le a fejükben...Nekem szabad, mert ő az én barátnőm, de másnak nem! Rajtam kívül senkinek! Nem tehetek róla, nehezen viselem, ha bárki más úgy néz rá..
Sietősre véve a tempót csúsztam oda hozzájuk. An mosolyogva nézett rám, nem törődve a másik sráccal csókoltam meg a szerelmem. Nem ellenkezett, de gondolom érezte, hogy mi is van a képben.
Esküszöm, nézi Jack fejét minden pénzzel felért. Az a meglepett arc, és kétségbeesett tekintet...
- Hoztam neked forralt bort. - nyújtottam át az egyik poharat Annek. Egy puszit nyomott az arcomra, és megköszönte.
- SZóval..ti együtt vagytok? Várj, te ismerős vagy nekem.. - méregetett Jack.
- One Direction. - mosolyogtam rá.
- Á, tényleg, az együttes miért minden tinilány odavan.Leesett.
Enyhe szarkazmust fedeztem fel a hangjában, de nem nagyon érdekelt.
- Na akkor azt hiszem, én megyek vissza a többiekhez. Örülök, hogy találkoztunk. - mosolygott a barátnőmre.
- Részemről a szerencse. De várj egy pillanatot! Van egy lány, Jess, gondolom ismered. Beszélgess vele egy kicsit, nagyon jó fej.
Bólintott, majd elcsúszott mellőlünk. An kissé mérgesen fordult felém, de elnevette magát.
- Csak nem féltékeny itt valaki? - vonta fel a szemöldökét, közel érve hozzám megölelt.
- Én? Én aztán nem. Csak nem szeretem ha azzal szemezgetnek, ami az enyém.
Egy csókot nyomtam arcára, majd nyakára, egyet pedig szájára.
- Csúszunk egyet? - suttogtam a fülébe. Örömtelien bólintott, majd kézen fogva engem indultunk meg a nagy korcsolyapályán.