2013. július 30., kedd

#46 - Vita



Sziasztok!:)
Itt van az új rész, jó olvasást! :)
Köszönöm a sok pipát, és a sok kommentet! ♥
 i can make the stars dance | via Tumblr
 
Idegesen rontottam be a mellettünk lévő Perriék szobájába. Sajnos éppen megzavartam az édes enyelgésüket de abban a pillanatban nem tudott érdekelni. A szavak csak ki akartak szökni a torkomon. Levetődtem a kanapéra, felhúztam a térdem,a  fejemet a karfára döntöttem, majd panaszkodni kezdtem.
-Én ezt nem hiszem el. Elegem van a pasikból! Miért kell mindegyiknek perverz, kanos idiótának lennie? Hm? Valaki elmondhatná! Elegem van… A meghitt pillanatunknak megint mi vetett véget? Niall ostoba kanossága. Leszarom, hogy már volt dolga jó pár lánnyal és már hiányzik neki valami öröm, de értse meg azt, hogy nem! Olyan nehéz ezt megérteni? Először szépen abba is hagyta, amikor már kezdtem is örülni hogy mily édes, hogy megérti, hogy nem akarom, erre meg mit csinál? Nekem simul, simogat, és azzal dicsekszik,hogy ellenállhatatlan számomra. Most normális az ilyen? Ha az mondom nem, akkor nem. Nehogy azt mondjátok, hogy érthető, mert ez nem az!
Szinte mindent egyszerre mondtam ki. Monológom végén nagy levegőt vettem, kezemmel a halántékomat masszíroztam, hogy lenyugodjak. Perrie és Zayn értetlenül bámult rám, nagyokat pislogva.
-Na várj bébi. Szóval Niall le akar veled feküdni, de te nem akarod és ezért vagy kiakadva? –bólintottam. Zaynnel egyszerre nevettek fel. –Ez komoly? Na ne már, An.Együtt vagytok már egy ideje. Szegény srác tudod hányszor gerjedt már be rád? Szerintem nem tudnád megszámolni a két kezeden, mert nem lenne elég. Fiúból van. Te meg jól nézel ki, felkeltetted a fantáziáját, ennyi. Szerintem ne vedd ezt ennyire vérre.  –jött oda mellém Perrie, majd átölelt.
-De tudod, milyen vagyok. Hirtelen haragú. –csaptam a combomra. –És, aj, lehet, hogy túlreagáltam, de akkor is mérges vagyok rá. Nagyon.
Az ajtón hirtelen kopogás hallatszott. Zayn kiszólt egy „jöhetsz”-et, majd belépett a szőkeség. Zavartan megvakarta a tarkóját. Megforgattam a szemem, majd elfordítottam a fejem tőle.
-Öm…An..Beszélhetnénk? –kezdte halkan.
-Beszéljünk. Itt vagyok, nem? –válaszoltam flegmán.
-Mármint…Négyszemközt…
-Mondjad itt, nem kell szégyellned a kanosságodat a többiek előtt.
Ismét felé fordultam, majd a karjaimat a mellkasom előtt kereszteztem. –Gyerünk, mondjad.
-Biztos nem megyünk át inkább a…
-Biztos! –vágtam a szavába. –Ki is nyögöd még ma, hogy mit akarsz, vagy úgy kell kihúzni belőled.
Nagyot sóhajtott, majd becsukta maga mögött az ajtót, és beljebb lépett.
-Figyelj…Én egyáltalán nem azt akartam, mint amire te gondoltál. Csak viccelődtem. Ilyenen sosem kaptad még fel a vizet. Ne haragudj, jó? Én meg értem azt, hogy nem, nem is akartam erőltetni. Ez egy egyszerű…
-Niall, ne etess ezzel a hülye dumával… Egyszerűbb lenne, ha elmondanád, hogy minden álmod, hogy végre lefeküdjünk. Ezt akarod, nem? Nem kell itt a kerítés.
-De ez nem így van! Hidd el…
-Mit higgyek?
-Ne vágj már a szavamba! –emelte fel a hangját. –Igen, képzeld, sokszor álmodozok róla, mert annyira tökéletes vagy! És sosem akarnálak erőltetni rá, fogd már fel! Most sem volt semmi hátsó szándékom! Talán nem bújhatok hozzá a saját barátnőmhöz?! Vagy nem simogathatom a hátát? Olyan nagy baj ez? Ezekkel eddig sohasem volt bajod, nem tudom most miért kezdődött megint a hisztis korszakod, ugyan is nem menstruálsz!
-Ezt most komolyan gondolod, hogy neked áll feljebb?! Komolyan kitérek a hitemből… -felálltam a helyemről, majd idegesen trappoltam elé, ahol megálltam. –Szóval egy hisztis libának tartasz, aki még elviselhetetlenebb, amikor menstruál?
-Igen mert az vagy! –kiáltotta a képembe. –Minden hülyeségen hisztizel, és folyton én könyörgöm neked bocsánatért, amikor egy normális ember egy „ne haragudj” után megbocsájt. Na és veled mi a helyzet? Tovább hisztizel és fél óráig kell könyörögni a semmiért! Nézz egy kicsit magadba!
Nem akartam elhinni, hogy Niall tényleg ezt mondta nekem. Hogy tényleg kiabált, és ezt gondolja. A szemeimbe könnyek gyűltek, majd lendületből arcon csaptam. Szemeit összeszűkítette, majd arcához kapott. Sóhajtott egyet, és megbánón pillantott rám.
-An…én…én nem…nem akartam…
-Nem érdekelsz Niall! –kiáltottam visszanézve az ajtóból, miközben a könnyeim csurdogáltak az arcomon. – Hagyj békén, és hozzám se szólj! Utállak, érted?! Keress magadnak egy ribancot a hotelben akit megdughatsz egy perc ismeretség után, aki nem hisztizik, és nem kell érte harcolnod, engem meg felejts el! Remélem élvezetes éjszakád lesz!
Az ajtót becsapva rohantam ki a szobából. Szinte semmit sem láttam, homályos volt a kép a sok könnyemtől, csak rohantam lefelé a lépcsőn. A recepciós nő megbámult, de az sem tudott érdekelni. Csak ki akartam menni innen. Messze Tőle, a fiútól, akit mindennél jobban szeretek, és megbántott. Abban a pillanatban addig bírtam volna pofozni, ameddig az erőm tartja. Megérdemelte volna. Igen, lehet, hogy hisztis vagyok, de nincs joga hozzá, hogy így beszéljen velem. A medencénél az emberek jókedvűen pancsoltak, úsztak, a gyerekek vízi pisztolyoztak. Nagy rohanásom közepette arra eszméltem fel, hogy az arcomba egy jókora vízadag kerül. Egy pillanatra megálltam, majd megláttam a nevetve futkosó gyerekeket. Ennél idegesebb már nem is lehettem volna. Imádom a gyerekeket, de akkora legszívesebben bedobtam volna a kis srácot a medence közepébe. A hotel aljához érve leültem a patkára, és engedtem, hogy a könnyeim még inkább utat törjenek. Ültem, sírtam, és a szívemben reméltem, hogy ez a probléma majd megoldódik, bár nem bírtam volna Niallre nézni.

/Niall szemszöge/

-Hogy én mekkora egy idióta paraszt vagyok! –temettem a tenyerembe az arcom. Hogy lehettem ekkora gyökér? Komolyan ezeket mondtam az Életemnek? Nem érdemlem meg ezt a lányt…. Minden alkalommal elszúrok mindent. Folyton fájdalmat okozok neki. Én komolyan nem akartam tőle semmit ma! Igen, bevallom, rengetegszer lejátszódott már az együttlétünk terve a fejemben, de nem akarom kényszeríteni rá, mert tudom, hogy nem akarja. Képes a puszta mosolyával teljesen tönkretenni… Nem egyszer fordult már elő, hogy el kellett mennem tőle, mert nem bírtam magammal. Bármennyire is furcsán hangzik, ezt váltja ki belőlem, mert szeretem! Mindennél jobban! Csak ő kell nekem, és ha kell, akkor éveket is képes lennék várni rá.
-Hát haver, mi tagadás, ez tényleg bunkóság volt. –helyeselt Zayn.
-Szépen elszúrtam ismét minden esélyem. Megint nem fog szóba állni velem….
-Tény, hogy ez csúnya dolog volt Niall, de úgy is megbocsájt, ne aggódj. Csak találj ki neki valami meglepetést. De egy dolgot nem értek. Miért is akadt ki pontosan?
-Én sem értem! –csaptam a combomra hitetlenkedve. –Hozzábújtam, a pólója alatt pedig a hátát simogattam. Ennyi. Viccelődve meg azt mondtam neki, hogy nem tud ellenállni nekem. Erre felkapta a vizet, hogy én mekkora egy egoista idióta sztár vagyok, és hogy ne képzeljem, hogy azért mert híres vagyok leveszem őt a lábáról… Valami ilyesmi.
-Figyelj. Kerüld az ilyen jelegű beszólásaidat, ne érj hozzá annyit,és hagyd, hogy ő dirigáljon. ha megengedi, hogy hozzáérj csak akkor tedd. Vagy ne is érj hozzá egy ideig. Meglátod, könyörögni fog érted. –kacsintott Perrie. –An ilyen. Könnyen felkapja a vizet, de alapjáraton nem haragtartó. Kivéve veled, neked valahogy nagyon nehezen bocsájt meg. Ezért kell lenyűgöznöd.
Sóhajtva kezdtem azon agyalni, mit is tegyek azért, hogy megbocsájtson nekem. A fejemben csak egy mondat visszhangzott: „Utállak, érted?!” Utál…Megutáltattam magam vele 5 perc alatt, szép teljesítmény…
-Öm… Azt hiszem, meg kellene keresned Ant. –szólt közbe Zayn. Bólintottam egyet, majd kiviharoztam a szobából. Fogalmam sem volt, hogy hová mehetett. Idegesen rontottam be a mi szobánkba, átmentem Harryékébe is, Louisékéba is, átfésültem a hotel alsó szintjeit, illetve emeleteit, de sehol sem találtam. Idegességemben a hajamba túrtam, majd nagy levegőket vettem. Ahogy kiléptem a hotelból, nem messze észrevettem egy alakot a patkán ülni. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt, majd sietve indultam felé. Amint már csak 1 méterre voltam tőle, lelassítottam. Halk szipogása megcsapta a fülemet, szörnyű érzés kerített magába. Miattam sír….ismét. Megbántottam. Kissé hezitálva bár, de lassan leültem mellé. Rám se nézve kapott fel egy újabb kavicsot, majd az úttestre dobva pattogni kezdett az említett tárgy.
-An…figyelj, én nem…
-Mit nem, Niall? –vágott a szavamba. –Nem akartál hisztis libának nevezni? Mert ha jól tudom az emberek amikor részegek vagy idegesek akkor mindig igazat mondanak. Mond csak ki, hogy így gondolod, nem érdekel a véleményed!
Szemeivel szinte szikrákat szórt rám. Mondókája végén ismét könnyek csordultak le az arcán, majd felállt, és szélsebesen próbált elindulni egy másik irányba. Sietve pattantam én is fel, majd kezénél fogva visszahúztam magamhoz. Ahogy megfordult, mellkasa az enyémnek csapódott, arcunk vészesen közel került egymáséhoz.
-An, hidd el, nem gondoltam komolyan.Az idegesség beszélt belőlem. Igen, néha szoktál hisztizni apró dolgokon, vagy felkapod a vizet a semmin, de nem érdekel. Tudod, miért? Mert szeretlek. Minden egyes kis hibáddal együtt, nekem így vagy tökéletes. Ami pedig a mait illeti, kérlek, hidd el, nem akartam semmit sem tenni esküszöm! Csak egyszerűen… nem bírom ki, hogy ne érintselek meg. Minden pillanatban a karjaimban akarlak tudni, hozzáérni a puha bőrödhöz, vagy megcsókolni, megpuszilni. Semmi hátsó szándékom nem volt ma, egyszerűen csak poénból mondtam azt, amit. Kérlek higgy nekem! Engem nem érdekelne az sem, ha házasságunkig nem lehetnénk együtt, mert szeretlek, és nem azért vagyok veled, hogy ágyba vigyelek. Te vagy a legjobb barátom, a szerelmem és a bajkeverő társam, aki mindent tud rólam, és azt hiszem többet is mint kellene. –mosolyodtam el. –Kérlek, bocsáss meg nekem, nem akartalak megbántani, illetve olyan dolgokat a fejedhez vágni!
Érdeklődve fürkésztem a szemeit, de semmit sem tudtam kiolvasni. Pár másodpercig szótlanul álltunk. Vártam a reakcióját, de semmit sem mondott. Hirtelen arcára egy féloldalas mosoly ült, majd ajkait az enyémekre nyomta, és a nyakamba ugrott. Kuncogva próbáltam megtartani az egyensúlyomat, hogy ne essünk el. Kezeimmel a combját fogtam, hogy ne essen el, miközben élvezettel szívtam be isteni illatát. Abban a percben, csak csókolni szerettem volna, éveken keresztül, rendületlenül. Miután elváltunk, nevetve ugrott le rólam, majd egy puszit nyomott ajkaimra.
-Niall, ne haragudj rám, amiért azt mondtam, hogy utállak, illetve, hogy felkaptam a vizet a semmiért ismét. –hajtotta le a fejét. Ujjaimat álla alá helyeztem, egy bíztató mosolyt küldtem felé és újra megcsókoltam.

2013. július 28., vasárnap

#45 - "Elegem van!'



Sziasztok!:)
Örömmel jelentem be, hogy hazaértem :D ne haragudjatok a kevés rész miatt, de nem volt időm feltölteni őket.:(x De innentől kezdve visszatérek! :)
Jó olvasást! xx
 ♡ | via Tumblr
-Héj, nem csinálnék veled semmi olyat amit te nem akarnál, és az már egy másik dolog, hogy mi játszódik le a fejemben. –kacsintott. Megforgattam a szemem, majd felültem. Niall visszarántott magához, így pont az ölébe kerültem. Ajakit hirtelen az enyémekre nyomta, majd érzékien megcsókolt. Kezeit a derekamra kulcsolta, én pedig a nyakába kapaszkodtam.
-Aludj velem. –mormogta kiskutya szemekkel. Lemondóan sóhajtottam, majd bólintottam egyet. Egy elégedett mosoly terült szét az arcán, miután egy puszit adott az orromra.
-De ugye ezt nem gondoltad komolyan, amit mondtál? –kérdezte félve. Megijedt tekintetén jól szórakoztam. Dehogy gondoltam komolyan! Nem tenne velem semmit, ha én azt mondom neki, hogy nem. És egyébként is tudja, hogy nekem fontos az első, illetve itt amúgy sem lehetne, hiszen itt vannak a többiek.
-Persze, hogy nem. –mosolyogtam rá. Megkönnyebbülten sóhajtott, majd hirtelen felállt velem az ölében. Kezeit a térdem alá csúsztatta, így menyasszony módon vitt el egészen az ágyáig. Kuncogva temettem arcomat a nyakába, majd óvatosan lehelyezett az ágyára. Fölém mászott, de mielőtt szólhattam volna elhallgattatott egy csókkal. Édesen falta ajkaimat, kezemmel elkalandoztam a hajában ami  egy kisebb nyögést váltott ki belőle.
-Mielőtt még nagyon belemelegedtek itt a dolgokban, csak szólok, hogy nem egyedül vagytok. –szólt Harry hangja nem messze tőlünk. Nevetve löktem le magamról Niallt, aki nagyot sóhajtva gördült mellém. Hozzábújtam, akár egy alvós mackó, kezeivel szorosan átölelt, és egy puszit nyomott a fejem búbjára. Arcomat a mellkasán pihentettem, ezzel belélegezve imádott illatát. Számon akaratlanul is egy hümmögés csúszott ki.
-Igen? –kérdezte Niall szórakozottan.
-Imádom az illatod.
Szerencsére nem látta az arcom, ugyan is éreztem, hogy teljesen elöntötte a forróság. Magunkra terítette a takarót, amitől jóleső melegség futott át rajtam, majd lassan lecsukódtak a szemeim, és elrepültem az álomvilágomba.
*
Mikor kinyitottam a szemem, egy kuncogó arccal találtam magam szemben. Csillogó szemekkel fürkészte arcom, amire enyhe pír szökött csábos nézésétől.
-Jó reggelt, szépség. –puszilta meg a homlokom. Mint egy kiscica, hozzábújtam és doromboltam. Úgy vártam, hogy felkuncog vagy esetleg egy nevetést hallat, de meglepetésemre egy halk sóhaj szökött ki a torkán. Kissé megszeppenve pillantottam rá. Ilyen könnyen fel tudom csigázni?! Egy gonosz vigyor ült ki az arcomra, ahogyan belegondoltam, hogy ezt a tehetségemet később még alkalmazhatom rajta , ha szenvedtetni akarom. Kérdően nézett rám ég kék szemeivel.
-Semmi, csak elgondolkodtam egy gonosz dolgon.-mosolyogtam.
-Miért van olyan érzésem, hogy ennek köze van hozzám, és nem fog tetszeni? –biccentette oldalra a fejét, kezeimet pedig széttártam , jelezvén, hogy majd meglátjuk. Eszembe jutott, hogy a tegnapi ruhámban vagyok, ezért óvatosan kislusszantam Niall mellől, figyelvén arra, ne csússzon fel vagy le a ruhám. Niall kuncogott rajtam, ahogy egyik kezemmel a ruhám alját, másikkal a tetejét tartottam egyszerre.
-Engem nem zavarna. –hallottam meg reggeli hangját. Éreztem, hogy vigyorog, habár arcát nem láttam. A nélkül, hogy ránéztem volna, lazán felé nyújtottam a kezem, és felmutattam a középső ujjam. A már ébren lévő fiúk felnevettek illetve „húúú”-ztak.
-Niall, neveld meg az asszonyt, nagyon csintalan ma reggel. –jött Harry nevető hangja valahonnan. Ahogy a részlegünk felé igyekeztem, hirtelen egy kéz visszarántott magához, ezáltal a mellkasának ütköztem. Felpillantottam, Niall arcán egy kis mosolyt illetve nemtetszést láttam.
-Mi volt ez az előbb? –hajolt a fülemhez, majd mély hangján belesuttogta. Hangja élétől kirázott a hideg, ő is észrevehette, ugyan is a fülembe kuncogott.
-Talán nem mutathatok be a barátomnak? –löktem el magamtól, majd hátat fordítottam és ott hagytam a megszeppent tekintetével. Győztes mosollyal az arcomon nyomtam le a kilincset, de mielőtt kinyithattam volna, Niall elkapta a kezem, ismét magához fordított majd az ajtóhoz préselt. Testünk között egy milliméter sem volt. Forró lélegzetvételét éreztem a nyakamon. Ismét a fülemhez hajolt.
-Nem tetszik nekem ez a szemtelenség.-dörmögte kihívóan. Pulzusom az egekbe szökött ahogy a fülem mögötti területre nyomta telt ajkait, és egy nedves csókot nyomott oda. Ajkait levezette a nyakam vonaláig, majd pár apró csók után visszatért az arcomhoz és kissé beleharapott a bőrömbe. Felkuncogtam, de nem löktem el. Túlságosan kíváncsi voltam, mit tervez. Fene a kíváncsiságomba.
-És még is mit szándékozik tenni, uram? –emeltem fel az egyik szemöldököm. Elhajolt a bőrömtől, hogy a szemembe tudjon nézni. Egy  pimasz mosoly húzódott meg ajkai szélén, majd láthatóan többször is jól végigmért. Egyik kezével felsimított a combomon, majd egy aprót belecsípett.
-Szerintem jobban teszed, ha ezt abbahagyod. Hidd el, nekem is vannak eszközeim ellened, és nem hiszem, hogy akarnád, hogy hasznosítsam őket. –hajoltam a füléhez és kissé beleharaptam a fülcimpájába. Azonnal elengedett és tett egy lépést hátra. Kérdően tekintett rám, rákacsintottam, majd eltűntem a részlegünkön. Becsuktam magam után az ajtót, majd egy köszönés után a bőröndömhöz léptem. Perrie is éppen öltözött. Kezembe kaptam egy egyszerű szerelést illetve a neszesszerem és a törölközőm, majd eltűntem a fürdőbe. Egy gyors zuhanyzás után magamra kaptam a ruháimat, és visszatértem a többiekhez. A busz hirtelen megállt, megérkeztünk nem tudom hova. Niall az ágyán feküdt, kezében a telefonjával. Valami fontosat nézhetett, ugyan is le sem vette tekintetét a képernyőről. Amint mellé léptem vártam, hogy rám nézzen, de egy pillantás nélkül folytatta akkori cselekedetét. Csípőre tettem a kezem, várván, hogy adjon valami életjelet, hogy rendes-e még a látása vagy érdeklem-e egyáltalán de semmi. Megköszörültem a torkomat, kezdtem ideges lenni.
-Hahó, föld hívja Horant. Itt vagy még vagy elkalandoztál?  -semmi válasz. –Niall, az isten szerelmére mi van már?!
Kikaptam a kezéből a telefonját, majd az ágya égére hajítottam.
-Héj, ezt most mért kellett?? –háborodott fel, és a készülékért nyúlt, de a mellkasánál fogva visszanyomtam az ágyra és fölé kerekedtem.
-Mert itt van a barátnőd és rá sem hederítesz.
Lazán megvonta a vállát, majd elfordította a fejét. Egy apró csókot nyomtam a nyakára, mire elmosolyodott, de még mindig nem nézett rám.
-Esetleg még rám is nézel valaha, vagy keresnem kell mást akit megcsókolhatok?! –húztam az agyát. Mire feleszméltem, Niall fölém került, kezeivel fölém feszítette az enyémeket, majd a fülemhez hajolt.
-Senki, ismétlem senki nem vehet el tőlem. Az enyém vagy. –duruzsolta a fülembe. Elmosolyodtam, majd megéreztem puha ajkait az enyémen. Egy lágy csókot váltottunk, majd a szőkeség mellém gördült. A gyomrom egy hangos korgással adta tudtomra, hogy valamiféle élelmet szeretne kapni mihamarabb,különben ismét jeleznie kell. Niall felnevetett, majd felhúzta a pólóm és egy puszit nyomott a hasamra. Felnevettem az érzésen, ugyan is tudja milyen csikis vagyok. Alattomos módon újabb és újabb puszikat hagyott a hasamon mindenfelé. Már-már sikongattam és a könnyeim is kifolytak, de hiába próbáltam eltolni magamtól erősebbnek bizonyult.Miután befejezte ’küldetését’ elégedetten vigyorgott, majd bekancsalított. Felnevettem arcán.. Imádom ezt az idiótát! Kezeim közé fogtam az arcát és egy puszit nyomtam a szájára. Kimásztam az ágyából megtudakolni, merre is vagyunk.
-Liam, merre vagyunk?
-Ha jól sejtem…Berlin. –mutatott a dátumos papírra. Hirtelen Paul csődült fel a buszra.
-Hozzátok a bőröndöket skacok, megyünk a hotelbe.
Ezzel el is tűnt. El is felejtettem, hogy most ismét hotelben megszállós napjaink lesznek. Végre, nem kell ebben az idióta buszban punnyadnunk egész nap! Rohantam a bőröndömhöz, belepakoltam a fontosabb dolgaimat a fürdőből, majd gyorsan a kezembe kaptam és rohantam is ki a buszból. Magamba szippantottam a friss levegőt, ami jólesően járta át a testem.  Lassan mindenki elkészült, majd együtt, bőröndökkel baktattunk a hotelhez. Odaérve ismét csak elállt a lélegzetem. Egy gyönyörű, óriási hotel állt előttünk, fehér és fekete színekben pompázva. A márványrétegek és márványdíszítések csillogtak a napfényben az épület oldalán illetve egyéb részein. Ajkam egy „o” alakot formázott, bámészkodásomból Niall zavart ki,  a „nem jössz?” kérdésével. Megráztam a fejem, hogy visszatérhessek a valóságba, majd követtem a barátom. A hotel belülről is csodálatos volt. AZ eddigi hotelek is mind luxusban pompáztak, de nekem valahogy még is olyan furcsa itt lenni. Persze amikor anyuékkal mentünk nyaralni akkor is elég luxusszállodákba mentünk, de ezek sokkal szebbek és nagyobbak!  Paul jelent meg kezében a kulcsokkal.
-Két személyesek a szobák, úgy osztoztok be ahogy akartok, de gondolom nem lesz nagy meglepetés ki kivel szeretne lenni. –kezdte Paul unottan. Niall kikapott egy kulcsot a kezéből, majd vigyorogva elkapta a kezem és húzni kezdett a lift felé.
-Hányas számú a szobánk?
-69. –húzta kaján mosolyra az arcát, amire csak megforgattam a szemem. Kissé nehézkesen sikerült megkeresni a szobát, de végül sikerrel jártunk. Belépve ismét egy csodás látvány fogadott. Középen egy óriási franciaágy, amin fekete párnák díszelegtek a fehér ágyneművel együtt, minden fekete-fehér színben pompázott. A kezemben lévő bőröndömet letámasztottam az ágy mellé, majd mint egy óvodás kisgyerek szaladtam körbe a szobán, mindent jól megnézve. Az erkélyen több ideig is elidőztem. Miután ’kifutkostam’ magam visszatértem a mosolygó barátomhoz. Lazán a falnak dőlt, kezeit a zsebében pihentette. Egy pillanat alatt magához húzott, és gondolkodás nélkül enyémre nyomta ajkát. Lassan az ágy felé tolt, miközben egy pillanatra sem szakította meg a csókunkat. Óvatosan rám feküdt,  majd pár pillanat múlva mellém gördült. Örültem, hogy nem siettetni a dolgot, és érezte rajtam, hogy én még nem állok készen. Szótlanul feküdtünk egymás mellett egy ideig, mígnem Louis rontott be az ajtón.
-Wow, fiatalság, 69-es szoba, mi? –nevetett, majd ledobta magát a kanapénkra.
-Louis. Menj ki. –sóhajtott unottan Niall.
-Most miért? Ne már, hogy most jöttünk meg és most tervezitek a dolgaitokat. Halasszátok estére. Én csak azért jöttem, mert Paul mondta, hogy két óra múlva koncert, ami azt jelenti, hogy egy óra múlva indulunk. Osszátok be az időtöket. –kacsintott majd elhagyta a szobát. Niall közelebb helyezkedett hozzám, ujjaival végigsimított a karomon, fel és le.
-Jöttök a koncertre, ugye? –kérdezte csillogó szemekkel.
-Nem tudom a lányok mit terveznek. –kuncogtam.
-Nem jössz el meghallgatni a szerelmed? –nézett rám kiskutya szemekkel.
-Héj, ez nem ér…Tudod, hogy nem tudok ellenállni neked… -szűkítettem össze a szemöldököm, majd elfordultam tőle. Halk kuncogást hallatott, majd hátulról hozzám simult. Egyik kezével a pólóm alá nyúlt, lassan felsimított a hátamon, majd vissza.
-Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok számodra. –duruzsolta a fülembe.
-Nem vagy te egy kicsit nagyképű? Attól, hogy sztár vagy nem kel itt adni a nagymenőt, főleg nem ezzel a „na most akkor szépen elcsábítjuk a simogatással aztán meg úgy is beadja a derekát” stílussal. Már kezd elegem lenni… Ha nem érted azt a szót, hogy nem, akkor nem tudok veled mit kezdeni… Miért kell ennyire erőszakoskodni? Tudod, hogy megbízok benned és azt is tudod, hogy te leszel az első úgy is. Miért nem érted meg, hogy még nem akarom? Nem gyere nekem azzal a szöveggel, hogy „nem tudod elhinni mit váltasz ki belőlem” mert nagyon nem hiszem el! Csak hagyj békén…
Dühösen ugrottam ki az ágyból, ott hagyva a megszeppent Niallt, majd kirontottam az ajtón, ami hangos becsapódással jelezte, hogy nem vagyok éppenséggel nyugodt állapotomban.

2013. július 23., kedd

#44 - Az igazságra fény derül

Sziasztok!:)
AHogy írtam az előző résznél, jelenleg nyaralni vagyok, azért nem jött a rész, de van WiFi-m, így fel tudom rakni a részt.:) Legszívesebben gyakrabban raknám, de az idővel van baj, eddig nem volt nagyon időm felrakni.:/ Ne haragudjatok!:(
Elmondhatatlanul köszönöm az előző részhez a 22 (!!!!!!!) pipát. El sem akartam hinni!!! :')♥ Köszönöm! Illetve a 22 rendszeres olvasót, és a több, mint 25.000 oldalmegjelenítést! ♥
 Mi a véleményetek a BSE-ről? ::) ÉN IMÁDOM! :D ♥ Annyira idióták a mi férjeink.:)
És boldog 3. születésnapot szeretnék kívánni a 1D-nek! :)) Nagyon büszke vagyok rájuk.:')♥
 Facebook

*1 héttel később*
Az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam a fényképezést. Miután a turnébusz leparkolt –mivel már lassan 7 órája utaztunk megállás nélkül, kaptunk fél szabad órát. Egy parkolóban álltunk meg, amitől nem messze egy kis lelátó volt, ami az óceánra nézett.A nap lemenőfélben volt, narancssárga sugarai beszínezték a teljes eget. Nyakamba akasztottam a gépem, majd elsőként rohantam le a buszról. Megmondtam a többieknek, hogy egyedül szeretnék menni, ugyan is a fényképezés csak teljes nyugalomban az igaz –kivéve a koncerteken- .A lelátóhoz sétáltam, amiben egy pad helyezkedett el illetve egy fizetős távcső. A zsebem mélyéből előhalásztam pár aprópénzt, majd a gépezetbe dobtam. A kijelző kiírta, hogy van két percem. A távcső segítségével elláttam az óceán messzijéig, de a túloldalt sehogy sem láttam. Gyönyörködtem ahogy a napsugarak megcsillantak a tengerben. A két perc fél másodpercnek tűnt, olyan gyorsan eltelt. Átállítottam a fényképezőmet a megfelelő üzemmódra, majd a megfelelő pozíció kerestem. Már egy ideje állhattam, amikor végre megtaláltam a helyzetet. Lőttem pár képet, majd visszanéztem őket. Gyönyörűen visszaadták a hatást. A telefonommal is megörökítettem a csodás látványt, amit azonnal be is állítottam háttérnek. Elmosolyodtam, amikor két kezet éreztem meg a derekamon. Elsőre egy kissé megugrottam, de amint megéreztem az „idegen” illatát, azonnal melegség öntött el. Egy apró csókot nyomott a csupasz vállamra, majd fejét oda helyezte.
-Gyönyörű. –jegyeztem meg, miközben még mindig a tájat kémleltem.
-Pont mint te. –dörmögte a fülembe mély, reszelős hangján. Arcomra szégyenlős pír szökött a bókja miatt. Még pár percig így állt, amikor hirtelen maghoz fordított, ajkait pedig az enyémre nyomta. Egy kattanást hallottam. Gyorsan elváltam tőle, majd észrevettem sunyi arckifejezését, ahogyan immár a telefonja képernyőjét bámulta vigyorogva. Az orrom alá nyomta a készüléket. Szemügyre vettem  fotót, majd szélesen elmosolyodtam, és felmutattam a hüvelykujjam tetszésem kinyilvánítása jeléül. Miután elrakta a telefonját újra magához húzott, ajkaival vészesen lassan közeledett az enyémekhez. Meguntam a „csigatempót’’, így kezemmel közel húztam magamhoz a fejét. Belekuncogott a csókunkba, amit szépen-lassan egyre jobban elmélyített. Nevetve toltam el magamtól kissé mellkasát. Még egy utolsó puszit nyomott a számra, majd a kezem után kapott és visszafelé kezdett húzni. Szerencsére a többiek már visszamentek a buszba, így nem láttak meg minket, egyedül Zayn cigizett kint, de ő sem ránk figyelt.
*
Éppen az ágyamban feküdtem, miközben zenét  hallgattam és a Niallel való sms-einket olvastam hatalmas mosollyal az arcomon. A zenelejátszási listámban a Little Things következett. Hirtelen Perrie pattant be mellém az ágyba, őt pedig Eleanor követte. Kivettem a fülemből a fülhallgatót, majd érdeklődő tekintettel fürkésztem őket.
-Na mesélj. Mi történik veled? Csak nem szerelmes vagy? –lökött oldalra Perrie. –Mielőtt letagadnád, egész nap mosolyogsz mint az idióták, vagy bezárkózol és magadban hallatod a zenédet vagy a gépeden pötyögsz és úgy mosolyogsz. Na ki vele, ki a szerencsés? De ha azt mered mondani, hogy visszamentél Drew-hoz én esküszöm kihajítalak a buszból.
Perrieből csak törtek elő a szavak. Az elején elpirultam, majd elnevettem magam utolsó mondatán.
-Nincs semmi. Csak jó kedvem van, ennyi. –vontam vállat. Minkét lány felhúzott szemöldökkel méregetett, végül pedig megunták szótlanságom.
-Na jó, de most haragszom, hogy nem mondtad el. –durcizott Perrie. Elnevettem magam, kezemmel pedig egy szívet mutattam felé. Tény, hogy mostanában kicsit zárkózottabb vagyok és a lányokkal sem hülyülünk annyit, de most ilyen korszakomat élem. Szerelmes vagyok. Kell néha egy kis magány, hogy eltudjak merülni a gondolataimban. Miután a lányok kimentek, pár perccel később a szőkeség vetődött mellém. Szerencsétlenül esett rám, majdnem összenyomott.
-Nehéz vagy.- nevettem fel, és próbáltam meg lelökni magamról, de nem engedte. Ajkát végighúzta a nyakamon, egészen a vállamig, majd egy puszit nyomott oda. Felkuncogtam, majd megragadva a lehetőséget ajkaira nyomtam az enyémeket. Legurult mellém, kezeinket összekulcsolta és ölelésébe zárt.
-A lányok gyanakodnak ránk. –vigyorgott.
-Lassan elmondhatjuk nekik, mert szerintem rá fognak jönni. Előbb is bejöttek kérdezgetni.
-Rendben. De készülj, hogy oltárian le leszünk cseszve amiért eltitkoltuk.-kuncogott fel.
-Majd megvédesz.
Egy puszit nyomtam arcára.
*
-NIALL JAMES HORAN, AZONNAL TOLD IDE A KÖVÉR ÍR SEGGEDET, ÉS EZ RÁD IS VONATKOZIK ANNE ALICE ALLEY!
Hallottuk meg Louis idegesen üvöltöző hangját. Niallel egymásra néztünk, majd zavartan pattantunk ki az ágyamból és kifelé kezdtünk rohanni. A többiek mindannyian Louis körül ültek és álltak –kinek ahogy akadt helye- és felvont szemöldökkel néztek ránk.
-Megmagyaráznátok ezt?! –mutatta felénk Lou Niall telefonját. Ahogy a képernyőre néztem észrevettem, hogy az a képük Niall háttere, amit még legelőször csináltunk Mullingarben.És…éppen csókolózunk rajta. Arcomra pír szökött, majd a pár másodpernyi csöndet Niall törte meg.
-Az úgy volt, hogy… -hirtelen magához rántott, majd egy érzéki csókot lehelt ajkaimra. A többiek eszeveszett „húú”-zásba és sikongatásba kezdtek. Perrie és El azonnal felénk rohant, majd olyan szorosan öleltek meg, hogy majdnem elájultam oxigénhiány miatt.  A fiúk lepacsiztak Niallel, majd valamit súgtak a fülébe, amire Niall mosolyogva megrázta a fejét, amikor észrevetette hogy őket nézem és halványan rám kacsintott. Azt hiszem tudom, mi lehetett  a téma… Arcom ismét pírbe szökött.
-Na jól van…Nagyon örülünk nektek, meg minden, de k*rva mérgesek vagyunk amiért nem mondtátok el! –mondta felháborodva Louis. Mióta vagytok együtt amiről NEM tudunk? –hangsúlyozta ki a NEM szót.
-Öm… Mullingarben az utolsó előtti napon jöttünk össze.
-És mért nem mondtátok el? –szólt közbe Liam.
-Kíváncsiak voltunk, mikor jöttök rá. –kuncogtam. –És, ez így vicces volt, hogy titkolóztunk.
A többiek felsóhajtottak, arcukat a tenyerükbe temették, majd felnevettek.
-Nem is te letté volna. –ölelt át félkézzel Harry, majd az oldalamba bökött.
-Hát akkor..ma bulizás van emberek! Megünnepeljük, hogy VÉGRE összejött ez a két idióta, amit már megtehettek volna kb. 2 hónappal ezelőtt is, de nem, nekik a bonyolult utat kellett választaniuk. Ja, és azt kihagytam, hogy már a hormonjaiknak is alig tudtak ellent mondani, nem is tudom hányszor csókolóztak már…És ráadásul Niall is mindig Anrő álmo…
-Elég legyen Louis. –szakította félbe a répaimádót Niall. Mindenki felnevetett.
-Ez egy szép beszéd volt, Lou baby. –ölelte át Louist Harry.
-Azt hiszem mi most elraboljuk ezt a leányzót, és kifaggatjuk minden apró részletről. –fogta meg a kezem Perrie, majd kuncogva elhúzott a többiektől. Minket követett El is, majd ismét az ágyamba ültünk és kezdetét vette a „kérdezzenek és válaszolok” játék.
-Na most…Még is hogy az istenbe gondoltad, hogy nem mondod el nekünk? –kérdezte Perrie felháborodva. Halványan elmosolyodtam, majd széttártam a karjaim, jelezvén, hogy fogalmam sincs.
-Nagy szerencséd van hogy ennyire imádunk, különben szétrúgnánk a segged.
Mindhárman felnevettünk, majd mindent el kellett nekik mesélnem egészen a Mullingari utazástól kezdve.
*
Miután végeztünk a „vallatással” –ami megjegyezném két óra hosszú volt- kimentünk a fiúkhoz. Meglepetten néztünk körül. Az egész helység szinte sötét volt, a díszvilágítás égett különböző színekben, az asztalon ki voltak pakolva a különböző alkoholos italok.
-Na csajszik most szépen visszamentek és átöltöztök a bulira. Valami szexit vegyetek fel. –tessékelt minket vissza Louis. Nevetve indultunk vissza a bőröndjeinkhez. Mindhárman előhalásztunk egy miniruhát. Először egy szelíd, de nagy kedvencemre esett a választásom, de amint Perrie meglátta kiszedte a kezemből majd elmerült a bőröndömben. Pár perc keresgélés után előhúzott egy kivágott, teljesen feszülős, keveset takaró darabot, majd vigyorogva felém nyújtotta.
-Készítsd csak ki ír barátunkat.- kacsintott. Felnevettem, majd rosszallóan megforgattam a szemem. Lehet, hogy nem kellene…de hát egyszer élünk, nem-de? Magamra aggattam a ruhadarabot. A tükörhöz érve mindnyájan elkészítettünk egy enyhe sminket, majd végeredményképp elismerősen bólogatva néztük egymást. Perrie sem választott valami szerény ruhát...Eleanor pedig egy aranyos rózsaszín miniruhában volt. A fülünket megcsapta a hangosan bömbölő zene. Az adrenalin szintem az egekbe szökött, őrült bulizhatnékkal húztam rohantunk ki. Perrie ledobta magát Zayn ölébe, El Louis mellé. Az összes fiú a kanapén ült, kezükben egy-egy alkoholt tartalmazó pohárral. Szégyenlősen indultam el Niall felé. Minden önbizalmam a földbe gyökerezett.  Régen, amikor legjobb barátok voltunk még csak, sosem voltam szégyenlős előtte. Nyugodt szívvel mászkáltam akár fehérneműben, nem zavart. De ez most valahogy olyan más… Zavar, hogy mi van akkor, ha nem tetszem neki? Ha a lábaimat rondának találja, vagy a női idomaimat kicsinek? Félve a szemébe pillantottam. Arcomra még jobban piros árnyalat ült, ahogy kék íriszei vágytól telve csillogtak. Fejével biccentett, hogy menjek oda hozzá. Egy puszit nyomtam az arcára, ő pedig fél karjával átkarolta a derekam. Hihetetlen, hogy a szimpla nézésével képes zavarba hozni…A kezében tartott poharat felém nyújtotta, amiből kortyoltam egyet. Az erős és forró érzés átjárta a torkom. Mostanában nem voltam valami nagy partiarc, ezért kissé elszoktam a piától.
-Gyönyörű vagy. –dörmögte a fülembe. Zavartan elmosolyodtam, majd a padlót kezdtem kémlelni. Zayn a kezembe nyomott egy poharat, aminek az egész tartalmát egyszerre gyűrtem le. Ez kellett nekem, hogy kicsit jobban feloldódjak. Utána már rájöttem, hogy felesleges aggódom Niall miatt, ugyan is már látott fürdőruhában is, és ha valami ellenvetése lenne az alakom ellen, akkor már szólt volna…ugye?!
Az első óra jóformán csak nevetésből és beszélgetésből állt. Niall keze a combomon pihent, fel-le simított rajta ezzel az őrületbe kergetve engem. Óvatosan oldalba löktem, hogy fejezze be, de csak kuncogott rajtam. Kezdtem unni az egy helyben ülést, ezért felpattantam a helyemről, El és Perrie elé léptem és a busz közepére húztam őket táncolni. Testünk azonnal felvette a ritmust, eszeveszetten csápoltunk és tomboltunk a kedvenc számainkra. Pár perc múlva a fiúk is csatlakoztak hozzánk. lehet, hogy nem voltunk sokan, de még is úgy tűnt mintha legalább száz ember tombolna velünk együtt.  Igazán jó kis partit varázsoltak a fiúk. Harry kezében ott pihent a Jack Daniel’s-es üveg, így ha valakinek kifogyott a pohara azonnal utánatöltötte. Liam inkább kivette a kezéből az üveget, mert nem akart egy halom részeg embert egy buszban. Mondjuk, ebben igaza volt, jobb is volt, hogy mindenki leállt vele.
*
Nem tudom mennyi idő lehetett, de az volt a lényeg, hogy jól éreztük magunkat. Harry és Liam az ágyukban feküdtek és a telefonjukat nyomkodták, Zayn és Perrie eltűntek valahol a mi részlegünkön, Eleanor és Louis a konyhában csókolóztak, én és Niall pedig a kanapén ültünk. Fejemet az ölébe hajtottam, így helyezkedtem el, hogy kényelmes legyen. Egy hatalmasat ásítottam, amire Niall felnevetett.
-Mekkora szád van. –vonta fel egyik szemöldökét kajánul. Hasba ütöttem, majd sértődötten összeráncoltam a szemöldököm. Felnevetett és egy puszit adott a homlokomra.
-Legszívesebben visszamennék az ágyamba aludni, de félek, hogy mi vár rám odabent és nem akarom megzavarni Perriéket.
-Aludhatsz velem. –simított fel a combomtól az oldalamig.
-Aha, persze, nem. Még a végén álmomban megerőszakolsz. Ne hidd , hogy nem látom, hogy gondolatban már vagy százszor levetkőztettél. –néztem rá kihívóan. Itt volt az ideje, hogy most ő piruljon el egy kicsit.

8. Díj.:)))♥

Köszönöm szépen a díjat














Mióta írsz történeteket? Az első fanfiction-ömet kb. októberben kezdtem, de előtte elkezdtem egy másik történetet is (nem 1D-s), szóval kb. egy éve.:)
A történeted mennyire tükrözi a személyiségedet? Anne tulajdonságainak kb. a fele igaz rám, ugyan olyan idióta és szeremcsétlen tudok lenni mint ő, viszont néha olyan szégyenlős és szótlan tudok lenni, mint Loren.:) (De ez nagyon ritka :D )
Milyen érzelmeket szeretnél kiváltani az olvasóidból? Boldogság, esetleg szomorúság. Hogy egyes részeknél mosolyogjanak, nevessenek, illetve egy nagyon szomorú résznél esetleg könnyezzenek.:) Nincs annál nagyobb öröm, ha az író érzelmeket tud kiváltani az olvasóból.:)
Megfogadod a kritikákat, amiket kapsz? Igen.:) Mert a kritika csak javítani tud a teljesítményemen.:)
Amikor neki kezdtél a történetednek, mire számítottál? Először 1 olvasóm volt, és rettentő boldog voltam, hogy egy valakinek már tetszik a történetem. Amikor elkezdtem, gondolni sem mertem volna, hogy túl leszek a 25.000 oldalmegjelenítésen, illetve 22 rendszeres olvasóm lesz. Nagyon hálás vagyok az olvasóimnak! ♥
Van olyan hely, ahova mindenképpen el szeretnél jutni? Amit nagyon szerettem volna, az London volt, és szerencsére el tudtam oda jutni 2-3 héttel ezelőtt.:) Ezen kívül, nem hiszem.:)
Hány díjad van eddig? Ez a 8.:)
Ha nincs ötleted, mi az ami inspirál? Olyan helyek, ahol már voltam, vagy szeretnék eljutni, olyan történések amik velem is megtörténtek, vagy meg szeretném, hogy történjenek. Illetve, olyan dolgok, amik szeretném, ha velem is megtörténnének ha lesz barátom.:) ( itt a gyertyafényes randevúra gondolok pl.:) )
Van kedvenc blogod? Igen, van.:) Több is :D
Szeretnél tetoválást? Régebben akartam, de úgy gondolom egy idő után megunnám, így nem vagyok benne biztos, hogy szeretnék.:)
Mi a véleményed a blogomról?:) Még nem olvastam, de el fogom kezdeni! :)xx