#42 - Together

Sziasztok!:)
Hát itt a következő rész, remélem tetszeni fog.;DD *kíváncsi fej* De nem akarok semmit előre elárulni :D
Mostanában nem érkezik annyi komment, de ezt betudom annak, hogy sokan nem vagytok otthon.:) De az egy szem "nem tetszik" pipa kissé letört. Akkor ezek szerint a történettel van baj? :/ Na nem baj. Sosem tud az ember olyat írni, ami mindenkinek tetszhet.:))) Ezért vagyunk emberek, különbözik az ízlésvilágunk.:)
sok puszi, jó olvasást! xxx smile-girl.:)))

*pár nap múlva*

Holnap indulunk haza. Az utóbbi pár nap már kicsit energia teljesebben telt. Denise-szel sokszor elmentünk sétálni,illetve bowlingozni meg minden felé, hogy ne unatkozzunk. Niall főként otthon punnyadt és tömte a fejét szokásosan. Egyre jobban zavar hogy szinte semmit nem beszélünk. Megértem,hogy megbántottam, de nem gondoltam volna hogy ennyire eltávolodunk egymástól emiatt.

Éppen a fürdő felé haladtam, miközben meghallottam Greg hangját Niall szobájából. Nem szokásom hallgatózni, de megcsapta a fülem egy mondat.

-Ne legyél már hülye, öcsi. Bunkó vagy vele! Ha szereted nem a bunkósággal kell kimutatni, hanem a kedvességgel. Mert így a büdös életbe sohasem fog veled összejönni… Látom rajta, hogy zavarja amit csinálsz vele.

-Greg te ezt nem érted! Te mit szólnál hozzá, ha például nem járnál Deniseszel, és megcsókolna, nem is egyszer, aztán részegen is neked esne, utána meg bejelentené, hogy csak a barátod akar maradni?! Talán jó pofizzak vele? Nem! Így sokkal könnyebb ha inkább utál, mert nem bírnám elviselni, ha ölelne és puszilgatna holott nem lehet az enyém, érted?

-Nehéz helyzet vagy Niall… De ez sem megoldás, hogy megutáltatod magad vele. Elmondtad már neki egyáltalán, hogy mit érzel?

-Dehogy mondtam… -sóhajtott. –És nem is fogom. Ez így jó…Pár hónap és vége a turnénak. Ennyi…Utána pedig majd elkerülöm messziről.

Nem akartam elhinni amit hallottam. Niall szeret engem?! Azért bunkó mert fáj neki? Megpróbáltam a hallottakat kiverni a fejemből, majd sietve indultam a fürdőbe. Hosszasan gondolkodtam a víz alatt. A bőröm már összeráncosodott a sok ázástól, így kénytelen voltam kiszállni. Magamra kaptam a lenge pizsamám, majd sietve a szobámba mentem. Idegesen a hajamba túrtam, úgy terültem el  az ágyamon. Erőszakosan hunytam le a szemeimet, de nem ment. Niall és Greg szavai visszhangoztak a fejembe, ezzel az őrületbe kergetve engem. Felálltam az ágyamból, majd lassan kifelé vettem a lépteimet. Beszélni akartam Niallel mindenáron. Megszeppenve álltam meg az ajtóküszöbön, ahogy láttam, hogy éppen a fürdőből jött ki. Egy bokszer volt rajta, kezében vitte a ruháit. Kérdően nézet rám. Vettem egy nagy levegőt és megindultam felé. Egy helyben állt, várta mit is akarok tőle. Fél méterre tőle megálltam. Arcomba pír szökött, ahogy végignéztem kidolgozott felsőtestén. A szívem olyan hevesen dobogott, hogy majdnem kiesett a helyéről, pontosan tudtam mit akarok, és már nem bírtam tovább. Nem bírtam, hogy ne beszéljek vele, ne érinthessem meg, ne csókoljam meg, mert én… szeretem. Hirtelen felindulásból a falnak nyomtam. Kezeiből kiestek a ruhái, de még mielőtt megszólalhatott volna ajkaimat az övére nyomtam. Olyan szenvedéllyel csókoltam meg, mint még sohasem. Kezeit a csípőmre rakta, én pedig a zuhanyzástól nedves hajába túrtam. Kérdés nélkül azonnal visszacsókolt. Nyelve vadul kergetőzött az enyémmel, testünk között egy milliméter sem tátongott, kiéhezve faltuk egymás ajkait. Nem akartam, hogy ennek a pillanatnak vége legyen. Éreztem, hogy ez a helyes megoldás. Már nem bírtam tovább nélküle, szükségem volt rá. Ezt már meg kellett volna tennem hetekkel korábban is, de féltem. Féltem magamnak is bevallani, hogy mit érzek. Féltem, hogy tönkreteheti a szerelem a barátságunkat. Féltem, hogy Niall talán nem szeret viszont. De akkor minden kételyem megszűnt. Csak én és ő voltunk a fellegekben. Semmi nem tudta volna megzavarni azt a pillanatot. Annyit szenvedtem miatta, és ő is annyit szenvedett miattam. Mindezt miért? Az én hülyeségem miatt. De ezt már nem ronthatja el semmi és senki. Nem fogom engedni, hogy elveszítsem. Zihálva, levegőhiányban váltunk el egymástól. Kék szemei most csodálatosabban csillogtak, mint valaha. Arcán egy levakarhatatlan mosoly ült.

-Szeretlek. –csókoltam meg ismét. –Ne haragudj, hülye voltam, soha többé nem akarlak elveszíteni, mert szeretlek. –öleltem szorosan magamhoz. Állát a fejemre támasztotta és egy csókot lehet a fejem búbjára.

-Én is szeretlek. Ne tudd meg mióta várok erre a pillanatra, mióta várok rád.

-Sajnálom. –mondtam elhaló hangon. Válasz helyett felemelte az állam, majd újra egy lágy csókolt lehelt ajkaimra.

-Akkor…Leszel a barátnőm? –kérdezte félénken, miután elváltunk. Arcomra egy óriási mosoly terült, majd heves bólogatásba kezdtem.

-Semmi sem tenne boldogabbá. –kuncogtam, majd újra ’rávetettem’ magam.

Csak álltunk, ketten, egymást falva telhetetlenül. Egyikünk sem akart elválni a másiktól, csak érezni akartuk egymás közelségét. Nem volt szükség szavakra, nélkülük is tudtuk mit érez a másik. Niall óvatosan az ujjaimba csatolta az övéit, majd a szobájába kezdett húzni. A ruháit amiket idő közben felszedett a földről eldobta a sarokba, majd befeküdt az ágyába és intett, hogy száljak be mellé. Mosolyogva bújtam hozzá, ő pedig védelmezően átkarolt.

-Valaki csípjen meg, hogy nem álmodok. –nevetett fel, majd csipkedni kezdte magát. -Édes istenem! Ez tényleg nem álom. Tényleg itt vagy velem. –suttogta, majd még szorosabban magához húzott. –Soha többé nem engedlek el, érted? Soha! –nézett mélyen a szemembe, majd hosszadalmasan megpuszilta a szám, amit cselesen egy csókká alakítottam át. A további időben nem beszéltünk, csak élveztük a pillanatot. Niall illata és ölelése mellett másodpercek töredéke alatt álom jött a szememre.

*

Reggel arra keltem, hogy valami csikizi a nyakamat. Niall egész testével a hátamnak feszült, kezével a hasamat ölelte, feje pedig a nyakamnál pihent, így hintette be apró puszikkal az érzékeny bőrömet.

-Jó reggelt, szépség. –suttogta a nyakamba, majd egy kissé a bőrömbe harapott, amire felnevettem.

-Jó reggelt. –mondtam kuncogva, majd futólagosan egy szájra puszit nyomtam csábító ajkaira. Gyönyörű, kék szemei alatt pár karika ékeskedett, de a mosolyát nem lehetett letörölni az arcáról.

-Ennél szebb nem is lehetne. Őszintén szólva először nem mertem kinyitni a szememet, mert féltem, hogy nem talállak itt mellettem. De az illatodból megéreztem, hogy nem csak álmodtam.

Egy kis pír szökött az arcomra, amint végig le sem vette a szemét rólam. Az egyik hajtincsemmel kezdett játszani, az ujjára csavargatta, majd elengedte.

-Nem aludtál az éjjel?

-Jobb dolgom volt: egy agyalt néztem miközben alszik. –mosolygott. Szégyenlősen elvettem róla a pillantásom és magam elé néztem. De aztán eszembe jutott, hogy félmeztelenül van, és ez a gondolat még jobban felforrósította a arcom.

-Cuki vagy amikor elpirulsz. -simította meg az arcom kuncogva, mire vállba boxoltam. Ebben a pillanatban Greg rontott be a szobába.

-Niall ébresz…tő?! Wow. Hát ti? –méregetett minket felhúzott szemöldökkel, majd lehuppant az ágy végébe. –Jézusom, Niall, mond, hogy van rajtad alsó a takaró alatt.

Niall fejbe dobta egy párnával, amin Greg jól szórakozott. Mindkettőnk arca teljesen vörösben úszott. Kissé eltávolodtam Niall szorításából, de nem tudtam messzire menni, mert Niall ágy egyszemélyes, a végén pedig már leestem volna.

-Na azt hiszem ti tartoztok valamiféle magyarázattal. –simogatta Greg a nemlétező bajuszát. Óvatosan Niallre pillantottam, majd bólintottam egyet, hogy elmondhatja.

-Hát…Ő…Mi most együtt vagyunk. –lökte ki végül Niall.

-Hát azt látom. –nevetett fel Greg. –Na végre öcsi felszedtél valami normális csajt. –veregette meg öccse vállát Greg.

-Annak a valakinek van neve is… -szóltam közbe, tettetett sértődöttséggel a hangomban.

-Ó, ne haragudj „valami normális csaj”, azaz An.

-Elnézve. –mosolyodtam el.

-De ugye azért vigyáztatok, hogy ne legyen előbb gyereketek, mint nekünk? –nevetett fel Greg. Itt volt az ideje, hogy én vágjam fejbe egy párnával. –Naaa. Hát komolyan mondom, ma nagyon fejbedobós napotokban vagytok. –rázta rosszallóan a fejét. –Na inkább kimegyek és hagylak titeket ’élni’. Puszi, tubicáim.

Miután Greg szó szerint kiszállingózott a szobából, Niallel egyszerre nevettünk fel.

-Ilyen idióta bátyám is csak nekem lehet.-temette az arcát a tenyerébe. Kimásztam az ágyból, majd nyújtóztam egyet.

-Tudod mi a legjobb? Hogy most már lelkiismeret furdalás nélkül bámulhatom a feneked. –vigyorgott kajánul, mire megforgattam a szemem.

-Áhá. Szóval te eddig is azt nézted, mi? –tettem keresztbe a kezem a mellkasom előtt és felhúztam a szemöldököm. Niall csak megvonta a vállát, majd ő is kimászott az ágyból. Végigsimított a karomon, majd szemeit lehunyta és közel hajolt hozzám, de megragadva az alkalmat gyorsan kitértem előle és elfutottam. Nevetve rohantam le a lépcsőn, de Niall nevetéséből hallottam, hogy mindjárt utolér. Mit sem törődve a kérdő tekintetekkel, a lenge pizsamámban és mezítláb kirohantam az ajtón. Hátra néztem, Niall szorosan a nyomomban volt. Az aszfalt forrósága kezdte égetni a talpamat, így áttértem a fűre. Végül két kéz elkapta a derekam, ezzel megállítva a rohanásomat. Niall alakja felém tornyosult. Utáltam, amiért ilyen alacsony vagyok. Niall sem túl termetes, de az én magasságomhoz képest óriásinak tűnik. Fejét oldalra biccentve várta a „miért futottál el a csókom elől?!” című történet magyarázatát. Lebiggyesztettem az alsó ajkam és bevetettem a kiskutya nézésem, de Niall ugyan olyan érzelemmentes arccal meredt rám mint előbb. Lábujjhegyre pipiskedtem, majd egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Hirtelen csikizni kezdett, én pedig sikongatva próbáltam kibújni a fogása alól.

-Niall! Hagyd abba! –kiabáltam rá, miközben a könnyeimet törölgettem az egyik kezemmel. Ajkait hirtelen az enyémekre nyomta. Automatikusan a nyakába akasztottam kezeimet, ő pedig kezeit a derekamra csúsztatta. Játékosan nem engedtem bejutást a nyelvének, amit türelmetlenül próbált megszerezni. Kuncogtam, ahogy kezével kicsit az oldalamba bökött, ezzel is inspirálva engem. Végül beadtam a derekam. Elégedetten vigyorgott, majd ráharapott a nyelvemre.

-Héj. –szakítottam meg nevetve a csókot.

-Ezt azért kaptad amiért megvárakoztattál.

Duzzogva elfordultam tőle, majd rá sem nézve elindultam vissza a házhoz. Idő közben Niall mellém ért, kezeinket pedig összekulcsolta, úgy léptünk be a házba. Minden szem ránk szegeződött.Az arcom ismét elpirult, nem is tudom hányadszorra ez alatt a nap alatt, ahogy Niall hirtelen megcsókolt mindenki előtt. Greg, Denise és Maura vigyorgott mint a tejbe tök, Bobby arcán pedig egy kisebb fajta mosoly ült ki.

-Hát, szóval, mi együtt vagyunk. –jelentette ki Niall boldogság teli hangon. Maura azonnal odaszaladt hozzánk, majd szétpuszilgatott minket. Denise is szorosan megölelt, Bobby pedig kezet fogott Niallel. Maura arcán a nap további részén végig ott ült a levakarhatatlan mosoly, és vagy százszor emlegette, hogy „az én kicsi fiamnak is van végre egy rendes barátnője”. Felszaladtam a szobámba, majd a bőröndömbe kezdtem szórni a ruháimat, ugyan is egy óra múlva indulunk a reptérre.

 

.-----------------

húú.:D hát itt van a várva várt rész, Niall és Anne (összemixelve Nanne :D )végre egy párt alkotnak.:))))x