#45 - "Elegem van!'

Sziasztok!:)

Örömmel jelentem be, hogy hazaértem :D ne haragudjatok a kevés rész miatt, de nem volt időm feltölteni őket.:(x De innentől kezdve visszatérek! :)

Jó olvasást! xx

 

-Héj, nem csinálnék veled semmi olyat amit te nem akarnál, és az már egy másik dolog, hogy mi játszódik le a fejemben. –kacsintott. Megforgattam a szemem, majd felültem. Niall visszarántott magához, így pont az ölébe kerültem. Ajakit hirtelen az enyémekre nyomta, majd érzékien megcsókolt. Kezeit a derekamra kulcsolta, én pedig a nyakába kapaszkodtam.

-Aludj velem. –mormogta kiskutya szemekkel. Lemondóan sóhajtottam, majd bólintottam egyet. Egy elégedett mosoly terült szét az arcán, miután egy puszit adott az orromra.

-De ugye ezt nem gondoltad komolyan, amit mondtál? –kérdezte félve. Megijedt tekintetén jól szórakoztam. Dehogy gondoltam komolyan! Nem tenne velem semmit, ha én azt mondom neki, hogy nem. És egyébként is tudja, hogy nekem fontos az első, illetve itt amúgy sem lehetne, hiszen itt vannak a többiek.

-Persze, hogy nem. –mosolyogtam rá. Megkönnyebbülten sóhajtott, majd hirtelen felállt velem az ölében. Kezeit a térdem alá csúsztatta, így menyasszony módon vitt el egészen az ágyáig. Kuncogva temettem arcomat a nyakába, majd óvatosan lehelyezett az ágyára. Fölém mászott, de mielőtt szólhattam volna elhallgattatott egy csókkal. Édesen falta ajkaimat, kezemmel elkalandoztam a hajában ami  egy kisebb nyögést váltott ki belőle.

-Mielőtt még nagyon belemelegedtek itt a dolgokban, csak szólok, hogy nem egyedül vagytok. –szólt Harry hangja nem messze tőlünk. Nevetve löktem le magamról Niallt, aki nagyot sóhajtva gördült mellém. Hozzábújtam, akár egy alvós mackó, kezeivel szorosan átölelt, és egy puszit nyomott a fejem búbjára. Arcomat a mellkasán pihentettem, ezzel belélegezve imádott illatát. Számon akaratlanul is egy hümmögés csúszott ki.

-Igen? –kérdezte Niall szórakozottan.

-Imádom az illatod.

Szerencsére nem látta az arcom, ugyan is éreztem, hogy teljesen elöntötte a forróság. Magunkra terítette a takarót, amitől jóleső melegség futott át rajtam, majd lassan lecsukódtak a szemeim, és elrepültem az álomvilágomba.

*

Mikor kinyitottam a szemem, egy kuncogó arccal találtam magam szemben. Csillogó szemekkel fürkészte arcom, amire enyhe pír szökött csábos nézésétől.

-Jó reggelt, szépség. –puszilta meg a homlokom. Mint egy kiscica, hozzábújtam és doromboltam. Úgy vártam, hogy felkuncog vagy esetleg egy nevetést hallat, de meglepetésemre egy halk sóhaj szökött ki a torkán. Kissé megszeppenve pillantottam rá. Ilyen könnyen fel tudom csigázni?! Egy gonosz vigyor ült ki az arcomra, ahogyan belegondoltam, hogy ezt a tehetségemet később még alkalmazhatom rajta , ha szenvedtetni akarom. Kérdően nézett rám ég kék szemeivel.

-Semmi, csak elgondolkodtam egy gonosz dolgon.-mosolyogtam.

-Miért van olyan érzésem, hogy ennek köze van hozzám, és nem fog tetszeni? –biccentette oldalra a fejét, kezeimet pedig széttártam , jelezvén, hogy majd meglátjuk. Eszembe jutott, hogy a tegnapi ruhámban vagyok, ezért óvatosan kislusszantam Niall mellől, figyelvén arra, ne csússzon fel vagy le a ruhám. Niall kuncogott rajtam, ahogy egyik kezemmel a ruhám alját, másikkal a tetejét tartottam egyszerre.

-Engem nem zavarna. –hallottam meg reggeli hangját. Éreztem, hogy vigyorog, habár arcát nem láttam. A nélkül, hogy ránéztem volna, lazán felé nyújtottam a kezem, és felmutattam a középső ujjam. A már ébren lévő fiúk felnevettek illetve „húúú”-ztak.

-Niall, neveld meg az asszonyt, nagyon csintalan ma reggel. –jött Harry nevető hangja valahonnan. Ahogy a részlegünk felé igyekeztem, hirtelen egy kéz visszarántott magához, ezáltal a mellkasának ütköztem. Felpillantottam, Niall arcán egy kis mosolyt illetve nemtetszést láttam.

-Mi volt ez az előbb? –hajolt a fülemhez, majd mély hangján belesuttogta. Hangja élétől kirázott a hideg, ő is észrevehette, ugyan is a fülembe kuncogott.

-Talán nem mutathatok be a barátomnak? –löktem el magamtól, majd hátat fordítottam és ott hagytam a megszeppent tekintetével. Győztes mosollyal az arcomon nyomtam le a kilincset, de mielőtt kinyithattam volna, Niall elkapta a kezem, ismét magához fordított majd az ajtóhoz préselt. Testünk között egy milliméter sem volt. Forró lélegzetvételét éreztem a nyakamon. Ismét a fülemhez hajolt.

-Nem tetszik nekem ez a szemtelenség.-dörmögte kihívóan. Pulzusom az egekbe szökött ahogy a fülem mögötti területre nyomta telt ajkait, és egy nedves csókot nyomott oda. Ajkait levezette a nyakam vonaláig, majd pár apró csók után visszatért az arcomhoz és kissé beleharapott a bőrömbe. Felkuncogtam, de nem löktem el. Túlságosan kíváncsi voltam, mit tervez. Fene a kíváncsiságomba.

-És még is mit szándékozik tenni, uram? –emeltem fel az egyik szemöldököm. Elhajolt a bőrömtől, hogy a szemembe tudjon nézni. Egy  pimasz mosoly húzódott meg ajkai szélén, majd láthatóan többször is jól végigmért. Egyik kezével felsimított a combomon, majd egy aprót belecsípett.

-Szerintem jobban teszed, ha ezt abbahagyod. Hidd el, nekem is vannak eszközeim ellened, és nem hiszem, hogy akarnád, hogy hasznosítsam őket. –hajoltam a füléhez és kissé beleharaptam a fülcimpájába. Azonnal elengedett és tett egy lépést hátra. Kérdően tekintett rám, rákacsintottam, majd eltűntem a részlegünkön. Becsuktam magam után az ajtót, majd egy köszönés után a bőröndömhöz léptem. Perrie is éppen öltözött. Kezembe kaptam egy egyszerű szerelést illetve a neszesszerem és a törölközőm, majd eltűntem a fürdőbe. Egy gyors zuhanyzás után magamra kaptam a ruháimat, és visszatértem a többiekhez. A busz hirtelen megállt, megérkeztünk nem tudom hova. Niall az ágyán feküdt, kezében a telefonjával. Valami fontosat nézhetett, ugyan is le sem vette tekintetét a képernyőről. Amint mellé léptem vártam, hogy rám nézzen, de egy pillantás nélkül folytatta akkori cselekedetét. Csípőre tettem a kezem, várván, hogy adjon valami életjelet, hogy rendes-e még a látása vagy érdeklem-e egyáltalán de semmi. Megköszörültem a torkomat, kezdtem ideges lenni.

-Hahó, föld hívja Horant. Itt vagy még vagy elkalandoztál?  -semmi válasz. –Niall, az isten szerelmére mi van már?!

Kikaptam a kezéből a telefonját, majd az ágya égére hajítottam.

-Héj, ezt most mért kellett?? –háborodott fel, és a készülékért nyúlt, de a mellkasánál fogva visszanyomtam az ágyra és fölé kerekedtem.

-Mert itt van a barátnőd és rá sem hederítesz.

Lazán megvonta a vállát, majd elfordította a fejét. Egy apró csókot nyomtam a nyakára, mire elmosolyodott, de még mindig nem nézett rám.

-Esetleg még rám is nézel valaha, vagy keresnem kell mást akit megcsókolhatok?! –húztam az agyát. Mire feleszméltem, Niall fölém került, kezeivel fölém feszítette az enyémeket, majd a fülemhez hajolt.

-Senki, ismétlem senki nem vehet el tőlem. Az enyém vagy. –duruzsolta a fülembe. Elmosolyodtam, majd megéreztem puha ajkait az enyémen. Egy lágy csókot váltottunk, majd a szőkeség mellém gördült. A gyomrom egy hangos korgással adta tudtomra, hogy valamiféle élelmet szeretne kapni mihamarabb,különben ismét jeleznie kell. Niall felnevetett, majd felhúzta a pólóm és egy puszit nyomott a hasamra. Felnevettem az érzésen, ugyan is tudja milyen csikis vagyok. Alattomos módon újabb és újabb puszikat hagyott a hasamon mindenfelé. Már-már sikongattam és a könnyeim is kifolytak, de hiába próbáltam eltolni magamtól erősebbnek bizonyult.Miután befejezte ’küldetését’ elégedetten vigyorgott, majd bekancsalított. Felnevettem arcán.. Imádom ezt az idiótát! Kezeim közé fogtam az arcát és egy puszit nyomtam a szájára. Kimásztam az ágyából megtudakolni, merre is vagyunk.

-Liam, merre vagyunk?

-Ha jól sejtem…Berlin. –mutatott a dátumos papírra. Hirtelen Paul csődült fel a buszra.

-Hozzátok a bőröndöket skacok, megyünk a hotelbe.

Ezzel el is tűnt. El is felejtettem, hogy most ismét hotelben megszállós napjaink lesznek. Végre, nem kell ebben az idióta buszban punnyadnunk egész nap! Rohantam a bőröndömhöz, belepakoltam a fontosabb dolgaimat a fürdőből, majd gyorsan a kezembe kaptam és rohantam is ki a buszból. Magamba szippantottam a friss levegőt, ami jólesően járta át a testem.  Lassan mindenki elkészült, majd együtt, bőröndökkel baktattunk a hotelhez. Odaérve ismét csak elállt a lélegzetem. Egy gyönyörű, óriási hotel állt előttünk, fehér és fekete színekben pompázva. A márványrétegek és márványdíszítések csillogtak a napfényben az épület oldalán illetve egyéb részein. Ajkam egy „o” alakot formázott, bámészkodásomból Niall zavart ki,  a „nem jössz?” kérdésével. Megráztam a fejem, hogy visszatérhessek a valóságba, majd követtem a barátom. A hotel belülről is csodálatos volt. AZ eddigi hotelek is mind luxusban pompáztak, de nekem valahogy még is olyan furcsa itt lenni. Persze amikor anyuékkal mentünk nyaralni akkor is elég luxusszállodákba mentünk, de ezek sokkal szebbek és nagyobbak!  Paul jelent meg kezében a kulcsokkal.

-Két személyesek a szobák, úgy osztoztok be ahogy akartok, de gondolom nem lesz nagy meglepetés ki kivel szeretne lenni. –kezdte Paul unottan. Niall kikapott egy kulcsot a kezéből, majd vigyorogva elkapta a kezem és húzni kezdett a lift felé.

-Hányas számú a szobánk?

-69. –húzta kaján mosolyra az arcát, amire csak megforgattam a szemem. Kissé nehézkesen sikerült megkeresni a szobát, de végül sikerrel jártunk. Belépve ismét egy csodás látvány fogadott. Középen egy óriási franciaágy, amin fekete párnák díszelegtek a fehér ágyneművel együtt, minden fekete-fehér színben pompázott. A kezemben lévő bőröndömet letámasztottam az ágy mellé, majd mint egy óvodás kisgyerek szaladtam körbe a szobán, mindent jól megnézve. Az erkélyen több ideig is elidőztem. Miután ’kifutkostam’ magam visszatértem a mosolygó barátomhoz. Lazán a falnak dőlt, kezeit a zsebében pihentette. Egy pillanat alatt magához húzott, és gondolkodás nélkül enyémre nyomta ajkát. Lassan az ágy felé tolt, miközben egy pillanatra sem szakította meg a csókunkat. Óvatosan rám feküdt,  majd pár pillanat múlva mellém gördült. Örültem, hogy nem siettetni a dolgot, és érezte rajtam, hogy én még nem állok készen. Szótlanul feküdtünk egymás mellett egy ideig, mígnem Louis rontott be az ajtón.

-Wow, fiatalság, 69-es szoba, mi? –nevetett, majd ledobta magát a kanapénkra.

-Louis. Menj ki. –sóhajtott unottan Niall.

-Most miért? Ne már, hogy most jöttünk meg és most tervezitek a dolgaitokat. Halasszátok estére. Én csak azért jöttem, mert Paul mondta, hogy két óra múlva koncert, ami azt jelenti, hogy egy óra múlva indulunk. Osszátok be az időtöket. –kacsintott majd elhagyta a szobát. Niall közelebb helyezkedett hozzám, ujjaival végigsimított a karomon, fel és le.

-Jöttök a koncertre, ugye? –kérdezte csillogó szemekkel.

-Nem tudom a lányok mit terveznek. –kuncogtam.

-Nem jössz el meghallgatni a szerelmed? –nézett rám kiskutya szemekkel.

-Héj, ez nem ér…Tudod, hogy nem tudok ellenállni neked… -szűkítettem össze a szemöldököm, majd elfordultam tőle. Halk kuncogást hallatott, majd hátulról hozzám simult. Egyik kezével a pólóm alá nyúlt, lassan felsimított a hátamon, majd vissza.

-Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok számodra. –duruzsolta a fülembe.

-Nem vagy te egy kicsit nagyképű? Attól, hogy sztár vagy nem kel itt adni a nagymenőt, főleg nem ezzel a „na most akkor szépen elcsábítjuk a simogatással aztán meg úgy is beadja a derekát” stílussal. Már kezd elegem lenni… Ha nem érted azt a szót, hogy nem, akkor nem tudok veled mit kezdeni… Miért kell ennyire erőszakoskodni? Tudod, hogy megbízok benned és azt is tudod, hogy te leszel az első úgy is. Miért nem érted meg, hogy még nem akarom? Nem gyere nekem azzal a szöveggel, hogy „nem tudod elhinni mit váltasz ki belőlem” mert nagyon nem hiszem el! Csak hagyj békén…

Dühösen ugrottam ki az ágyból, ott hagyva a megszeppent Niallt, majd kirontottam az ajtón, ami hangos becsapódással jelezte, hogy nem vagyok éppenséggel nyugodt állapotomban.