Sziasztok!:)
Itt van az új rész, jó olvasást! :)
Köszönöm a sok pipát, és a sok kommentet! ♥
Idegesen rontottam be a
mellettünk lévő Perriék szobájába. Sajnos éppen megzavartam az édes
enyelgésüket de abban a pillanatban nem tudott érdekelni. A szavak csak ki
akartak szökni a torkomon. Levetődtem a kanapéra, felhúztam a térdem,a fejemet a karfára döntöttem, majd panaszkodni
kezdtem.
-Én ezt nem hiszem el. Elegem van
a pasikból! Miért kell mindegyiknek perverz, kanos idiótának lennie? Hm? Valaki
elmondhatná! Elegem van… A meghitt pillanatunknak megint mi vetett véget? Niall
ostoba kanossága. Leszarom, hogy már volt dolga jó pár lánnyal és már hiányzik
neki valami öröm, de értse meg azt, hogy nem! Olyan nehéz ezt megérteni?
Először szépen abba is hagyta, amikor már kezdtem is örülni hogy mily édes, hogy
megérti, hogy nem akarom, erre meg mit csinál? Nekem simul, simogat, és azzal
dicsekszik,hogy ellenállhatatlan számomra. Most normális az ilyen? Ha az mondom
nem, akkor nem. Nehogy azt mondjátok, hogy érthető, mert ez nem az!
Szinte mindent egyszerre mondtam
ki. Monológom végén nagy levegőt vettem, kezemmel a halántékomat masszíroztam,
hogy lenyugodjak. Perrie és Zayn értetlenül bámult rám, nagyokat pislogva.
-Na várj bébi. Szóval Niall le
akar veled feküdni, de te nem akarod és ezért vagy kiakadva? –bólintottam.
Zaynnel egyszerre nevettek fel. –Ez komoly? Na ne már, An.Együtt vagytok már
egy ideje. Szegény srác tudod hányszor gerjedt már be rád? Szerintem nem tudnád
megszámolni a két kezeden, mert nem lenne elég. Fiúból van. Te meg jól nézel ki,
felkeltetted a fantáziáját, ennyi. Szerintem ne vedd ezt ennyire vérre. –jött oda mellém Perrie, majd átölelt.
-De tudod, milyen vagyok. Hirtelen
haragú. –csaptam a combomra. –És, aj, lehet, hogy túlreagáltam, de akkor is
mérges vagyok rá. Nagyon.
Az ajtón hirtelen kopogás
hallatszott. Zayn kiszólt egy „jöhetsz”-et, majd belépett a szőkeség. Zavartan
megvakarta a tarkóját. Megforgattam a szemem, majd elfordítottam a fejem tőle.
-Öm…An..Beszélhetnénk? –kezdte
halkan.
-Beszéljünk. Itt vagyok, nem?
–válaszoltam flegmán.
-Mármint…Négyszemközt…
-Mondjad itt, nem kell
szégyellned a kanosságodat a többiek előtt.
Ismét felé fordultam, majd a
karjaimat a mellkasom előtt kereszteztem. –Gyerünk, mondjad.
-Biztos nem megyünk át inkább a…
-Biztos! –vágtam a szavába. –Ki
is nyögöd még ma, hogy mit akarsz, vagy úgy kell kihúzni belőled.
Nagyot sóhajtott, majd becsukta
maga mögött az ajtót, és beljebb lépett.
-Figyelj…Én egyáltalán nem azt
akartam, mint amire te gondoltál. Csak viccelődtem. Ilyenen sosem kaptad még
fel a vizet. Ne haragudj, jó? Én meg értem azt, hogy nem, nem is akartam
erőltetni. Ez egy egyszerű…
-Niall, ne etess ezzel a hülye
dumával… Egyszerűbb lenne, ha elmondanád, hogy minden álmod, hogy végre
lefeküdjünk. Ezt akarod, nem? Nem kell itt a kerítés.
-De ez nem így van! Hidd el…
-Mit higgyek?
-Ne vágj már a szavamba! –emelte
fel a hangját. –Igen, képzeld, sokszor álmodozok róla, mert annyira tökéletes
vagy! És sosem akarnálak erőltetni rá, fogd már fel! Most sem volt semmi hátsó
szándékom! Talán nem bújhatok hozzá a saját barátnőmhöz?! Vagy nem simogathatom
a hátát? Olyan nagy baj ez? Ezekkel eddig sohasem volt bajod, nem tudom most
miért kezdődött megint a hisztis korszakod, ugyan is nem menstruálsz!
-Ezt most komolyan gondolod, hogy
neked áll feljebb?! Komolyan kitérek a hitemből… -felálltam a helyemről, majd
idegesen trappoltam elé, ahol megálltam. –Szóval egy hisztis libának tartasz,
aki még elviselhetetlenebb, amikor menstruál?
-Igen mert az vagy! –kiáltotta a
képembe. –Minden hülyeségen hisztizel, és folyton én könyörgöm neked
bocsánatért, amikor egy normális ember egy „ne haragudj” után megbocsájt. Na és
veled mi a helyzet? Tovább hisztizel és fél óráig kell könyörögni a semmiért!
Nézz egy kicsit magadba!
Nem akartam elhinni, hogy Niall
tényleg ezt mondta nekem. Hogy tényleg kiabált, és ezt gondolja. A szemeimbe
könnyek gyűltek, majd lendületből arcon csaptam. Szemeit összeszűkítette, majd
arcához kapott. Sóhajtott egyet, és megbánón pillantott rám.
-An…én…én nem…nem akartam…
-Nem érdekelsz Niall! –kiáltottam
visszanézve az ajtóból, miközben a könnyeim csurdogáltak az arcomon. – Hagyj
békén, és hozzám se szólj! Utállak, érted?! Keress magadnak egy ribancot a
hotelben akit megdughatsz egy perc ismeretség után, aki nem hisztizik, és nem
kell érte harcolnod, engem meg felejts el! Remélem élvezetes éjszakád lesz!
Az ajtót becsapva rohantam ki a
szobából. Szinte semmit sem láttam, homályos volt a kép a sok könnyemtől, csak
rohantam lefelé a lépcsőn. A recepciós nő megbámult, de az sem tudott érdekelni.
Csak ki akartam menni innen. Messze Tőle, a fiútól, akit mindennél jobban
szeretek, és megbántott. Abban a pillanatban addig bírtam volna pofozni,
ameddig az erőm tartja. Megérdemelte volna. Igen, lehet, hogy hisztis vagyok,
de nincs joga hozzá, hogy így beszéljen velem. A medencénél az emberek
jókedvűen pancsoltak, úsztak, a gyerekek vízi pisztolyoztak. Nagy rohanásom
közepette arra eszméltem fel, hogy az arcomba egy jókora vízadag kerül. Egy pillanatra
megálltam, majd megláttam a nevetve futkosó gyerekeket. Ennél idegesebb már nem
is lehettem volna. Imádom a gyerekeket, de akkora legszívesebben bedobtam volna
a kis srácot a medence közepébe. A hotel aljához érve leültem a patkára, és
engedtem, hogy a könnyeim még inkább utat törjenek. Ültem, sírtam, és a
szívemben reméltem, hogy ez a probléma majd megoldódik, bár nem bírtam volna
Niallre nézni.
/Niall szemszöge/
-Hogy én mekkora egy idióta
paraszt vagyok! –temettem a tenyerembe az arcom. Hogy lehettem ekkora gyökér?
Komolyan ezeket mondtam az Életemnek? Nem érdemlem meg ezt a lányt…. Minden
alkalommal elszúrok mindent. Folyton fájdalmat okozok neki. Én komolyan nem
akartam tőle semmit ma! Igen, bevallom, rengetegszer lejátszódott már az
együttlétünk terve a fejemben, de nem akarom kényszeríteni rá, mert tudom, hogy
nem akarja. Képes a puszta mosolyával teljesen tönkretenni… Nem egyszer fordult
már elő, hogy el kellett mennem tőle, mert nem bírtam magammal. Bármennyire is
furcsán hangzik, ezt váltja ki belőlem, mert szeretem! Mindennél jobban! Csak ő
kell nekem, és ha kell, akkor éveket is képes lennék várni rá.
-Hát haver, mi tagadás, ez
tényleg bunkóság volt. –helyeselt Zayn.
-Szépen elszúrtam ismét minden
esélyem. Megint nem fog szóba állni velem….
-Tény, hogy ez csúnya dolog volt
Niall, de úgy is megbocsájt, ne aggódj. Csak találj ki neki valami meglepetést.
De egy dolgot nem értek. Miért is akadt ki pontosan?
-Én sem értem! –csaptam a
combomra hitetlenkedve. –Hozzábújtam, a pólója alatt pedig a hátát simogattam.
Ennyi. Viccelődve meg azt mondtam neki, hogy nem tud ellenállni nekem. Erre
felkapta a vizet, hogy én mekkora egy egoista idióta sztár vagyok, és hogy ne
képzeljem, hogy azért mert híres vagyok leveszem őt a lábáról… Valami ilyesmi.
-Figyelj. Kerüld az ilyen jelegű
beszólásaidat, ne érj hozzá annyit,és hagyd, hogy ő dirigáljon. ha megengedi,
hogy hozzáérj csak akkor tedd. Vagy ne is érj hozzá egy ideig. Meglátod,
könyörögni fog érted. –kacsintott Perrie. –An ilyen. Könnyen felkapja a vizet,
de alapjáraton nem haragtartó. Kivéve veled, neked valahogy nagyon nehezen
bocsájt meg. Ezért kell lenyűgöznöd.
Sóhajtva kezdtem azon agyalni,
mit is tegyek azért, hogy megbocsájtson nekem. A fejemben csak egy mondat
visszhangzott: „Utállak, érted?!” Utál…Megutáltattam magam vele 5 perc alatt,
szép teljesítmény…
-Öm… Azt hiszem, meg kellene
keresned Ant. –szólt közbe Zayn. Bólintottam egyet, majd kiviharoztam a
szobából. Fogalmam sem volt, hogy hová mehetett. Idegesen rontottam be a mi
szobánkba, átmentem Harryékébe is, Louisékéba is, átfésültem a hotel alsó
szintjeit, illetve emeleteit, de sehol sem találtam. Idegességemben a hajamba
túrtam, majd nagy levegőket vettem. Ahogy kiléptem a hotelból, nem messze
észrevettem egy alakot a patkán ülni. Megkönnyebbülten fújtam ki a levegőt,
majd sietve indultam felé. Amint már csak 1 méterre voltam tőle, lelassítottam.
Halk szipogása megcsapta a fülemet, szörnyű érzés kerített magába. Miattam
sír….ismét. Megbántottam. Kissé hezitálva bár, de lassan leültem mellé. Rám se
nézve kapott fel egy újabb kavicsot, majd az úttestre dobva pattogni kezdett az
említett tárgy.
-An…figyelj, én nem…
-Mit nem, Niall? –vágott a
szavamba. –Nem akartál hisztis libának nevezni? Mert ha jól tudom az emberek
amikor részegek vagy idegesek akkor mindig igazat mondanak. Mond csak ki, hogy
így gondolod, nem érdekel a véleményed!
Szemeivel szinte szikrákat szórt
rám. Mondókája végén ismét könnyek csordultak le az arcán, majd felállt, és
szélsebesen próbált elindulni egy másik irányba. Sietve pattantam én is fel, majd
kezénél fogva visszahúztam magamhoz. Ahogy megfordult, mellkasa az enyémnek
csapódott, arcunk vészesen közel került egymáséhoz.
-An, hidd el, nem gondoltam
komolyan.Az idegesség beszélt belőlem. Igen, néha szoktál hisztizni apró
dolgokon, vagy felkapod a vizet a semmin, de nem érdekel. Tudod, miért? Mert
szeretlek. Minden egyes kis hibáddal együtt, nekem így vagy tökéletes. Ami pedig
a mait illeti, kérlek, hidd el, nem akartam semmit sem tenni esküszöm! Csak
egyszerűen… nem bírom ki, hogy ne érintselek meg. Minden pillanatban a
karjaimban akarlak tudni, hozzáérni a puha bőrödhöz, vagy megcsókolni,
megpuszilni. Semmi hátsó szándékom nem volt ma, egyszerűen csak poénból mondtam
azt, amit. Kérlek higgy nekem! Engem nem érdekelne az sem, ha házasságunkig nem
lehetnénk együtt, mert szeretlek, és nem azért vagyok veled, hogy ágyba
vigyelek. Te vagy a legjobb barátom, a szerelmem és a bajkeverő társam, aki
mindent tud rólam, és azt hiszem többet is mint kellene. –mosolyodtam el.
–Kérlek, bocsáss meg nekem, nem akartalak megbántani, illetve olyan dolgokat a
fejedhez vágni!
Érdeklődve fürkésztem a szemeit,
de semmit sem tudtam kiolvasni. Pár másodpercig szótlanul álltunk. Vártam a
reakcióját, de semmit sem mondott. Hirtelen arcára egy féloldalas mosoly ült,
majd ajkait az enyémekre nyomta, és a nyakamba ugrott. Kuncogva próbáltam
megtartani az egyensúlyomat, hogy ne essünk el. Kezeimmel a combját fogtam,
hogy ne essen el, miközben élvezettel szívtam be isteni illatát. Abban a
percben, csak csókolni szerettem volna, éveken keresztül, rendületlenül. Miután
elváltunk, nevetve ugrott le rólam, majd egy puszit nyomott ajkaimra.
-Niall, ne haragudj rám, amiért
azt mondtam, hogy utállak, illetve, hogy felkaptam a vizet a semmiért ismét.
–hajtotta le a fejét. Ujjaimat álla alá helyeztem, egy bíztató mosolyt küldtem
felé és újra megcsókoltam.
sietek vele :)x
VálaszTörlésSajnos a telomon nem tudok kommentet írni :( , ezért sajnos nem mindig komizok ! Ettől függetlenül imádom az összes részt és mindig alig várom az új részeket!!
VálaszTörléssemmi baj:)
Törlésörülök, hogy ez a véleményed! :)xx
Egyszerűen imádom ahogy írsz! ♡
VálaszTörlésnagyon örülök neki:)♥
TörlésUUUUU!!!EZ ESZMÉLETLEN HOGY A FRANCBA LEHET ILYEN JÓL ÍRNI???? ÁÁÁÁ NAGYON JÓ Nagyon siess a részekkel mert belehalok ha nem sietsz!! légyszi rakj föl sok részt siess NAGYON JÓÓÓ ELKÉPESZTÖÖÖÖÖEN SZUPEEER!!!! :D
VálaszTörlésörülök, hogy tetszett! :)xx
Törlésnagyon édes vagy ♥
sietek xx
Ááááááá. Imáááádtam:DD::DDD:D:D
VálaszTörlésGyorsan köviiiiiit!<3
örülök, hogy tetszett! :))xx
Törléssietek x
Ez a rész már tetszett csak a vége nem, mert kibékültek! Én már csak ilyen vagyok :D
VálaszTörlés:D:D:D:D
TörlésÁh, ez a páros engem mindig kiakaszt. De ettől függetlenül imádom a ficedet és nagyon-nagyon várom a frisseket. :D ^^
VálaszTörlés:D
Törlésnagyon örülök, hogy szereted!:))xx
Sajnos a telómon nem tudok kommentet írni, ezért sajnos nem mindig komizok !:( Ettől függetlenül imádom az összes részt és mindig alig várom az új részeket!! ♥♥
VálaszTörléssemmi baj.:)
Törlésnagyon örülök, hogy ez a véleményed! :))xx
Nagyon jól írsz :)) csak gratulálni tudok hozzá *.* ♥♥ Már rég óta olvasom a blogod,csak telefonról nem tudtam komizni és feliratkozni :// De ez a rész valami fantasztikus ♥♥ Imádom a blogod,ne hagyd abba.Benned meg van a tehetség ♥♥ Hamar köviit ♥♥ puszii♥
VálaszTörlésköszönöm szépen.:))xx
Törlésnagyon örülök,hogy így gondolod, nagyon aranyos vagy :') ♥ !
xx
Nagyon jó lett csajszi! Egyre jobbakat írsz. :) Így tovább! :D <3 Siess ám.:))
VálaszTörlésörülök, hogy tetszik! :))xx
Törlésköszönöm szépen♥
sietek xx
Huh, hát, megmondom őszintén, megkönnyebbülés volt nekem ez a rész: azt hittem komolyabban össze vesznek majd e miatt, de nem...! Huh, köszönöm:D
VálaszTörlésBár az elején megijedtem, hogy mi lesz ezután, ahogy veszekedtek.... brr... hála az égnek, semmi komoly nem lett!
De a vége, a békülésük, az valami... valami... OMG, a Séta a múltba c. film után már elkönyveltem a napomat könnyezősnek-érzelgősnek.:')Imádtam ahogy le írtad, Niall mennyire szereti An-t a hibáival együtt is. Nagyon-nagyon tetszett, ez a jelenet lett az egyik kedvencem.!
Várom a következőt.(:
xx
:DD:D:D:D
Törlésnagyon örülök, hogy tetszett, és hogy ez a véleményed! :)))xxx
nagyon jó:)tényleg egyre jobb ez a blog:)imádoom! siess a kövivel XXXXXXXXXXXXXX♥
VálaszTörlésörülök, hogy tetszik! :))xx
Törléshú, nagyon jó ezt hallani! ♥
sietek x