#36 - "Egészségtelen vagy Niall! "

Sziasztok!:)
Itt a következő rész,remélem tetszeni fog ! .:))xx
U.I. Ma kezdtem el hivatalosan is az új blogom, remélem ott is az olvasóim lesztek, illetve számíthatok a kommentjeitekre, pipáitokra! :)♥
 http://thelifeiscruelniallhoranfanfiction.blogspot.hu/

10.12-t mutatott az óra, ahogy ránéztem a telefonomra. Perrie ágyában Perrie és Zayn összebújva szundikáltak. Elmosolyodtam ahogy rájuk néztem. Az ő kapcsolatuk is tökéletes. Különbözőek, mégis ugyan olyanok. Érdekes. Kimásztam az ágyamból, majd kimentem a többiekhez. Ahogy láttam Niall még édesen aludt összekuporodva mint egy kisbaba, Harry szintúgy, de ő hason feküdt. Liam az egyik ülésen ült kezében egy szendviccsel, mellette Louis és El egymásnak dőlve.

-Jó reggeeeeeeelt! –köszöntöttem őket, majd valami kaja után kutattam. Végül megkentem magamnak két zsemlét, és tettem bele felvágottat.

-Komolyan. Az írek mindig ennyit esznek? –nevetett Liam.

-Héj. Egy: igen. Kettő: azokon a napokon mindig többet eszek. És készüljetek,hogy hisztis leszek és képes vagyok bármin sírni. –nevettem. Liam és Louis arca egy kissé elkomorult, mintha zavarba jöttek volna. –ne legyetek már ennyire zavarban. –kuncogtam. –Ez csak egy női téma, nem? És mivel ti a barátaim vagytok, szerintem ebben nincs semmi ciki.

-De azért a vérzésmennyiségedről meg a tamponméretedről ne számolj be. –nevetett fel Liam. Rosszallóan megráztam a fejem, majd mosolyogva leültem melléjük.

-Milyen vérről és tamponokról beszéltek? –jelent meg előttünk egy álmos fejű Niall. A szemeit dörzsölgette, így olyan volt mint egy kiskutyus.

-De cuki vagy így ! –kuncogtam fel, mire az arca enyhe pírbe szökött.

-Ő..Köszi?! –mondta zavartan.

-Csak annyiról, hogy ha Annek megvan a baja akkor hisztis és bármin képes sírni. –tájékoztatta a szőkeséget Louis.

-Ő…Oké… -kuncogott. Niall nem szórakozott sokáig, zacskós croissantokat vett elő, majd abból falatozott.

-Egészségtelen vagy Niall! Ne ilyeneket egyél, amikor itt van a zsemle meg a felvágott! –vettem ki a kezéből a croissant, majd egy zsemlét toltam elé, egy késsel, vajjal és egy zacskó felvágottat. Értetlenül nézett rám, illetve amolyan „ugye viccelsz velem?” fejjel.

-Na jó… Veled valami baj van. –rázta rosszallóan a fejét, majd megpróbált visszamenni a croissantért, de a vállánál fogva visszaültettem.

-Nem. Így is túl sok egészségtelen kaját eszel. Legalább reggelire ne tartósítószeres vacakkal tömd magad.

Pár pillanat néma csönd után felfogta, hogy nem viccelek vele, és elkezdte megcsinálni a szendvicsét. Fél perc alatt be is vágta, majd egy új zsemle után nyúlt, de a kezére csaptam.

-Nem! Ennyi volt mára!

-Te most szórakozol velem? –állt fel. Mivel egy fejjel magasabb volt nálam, ezért fel kellett rá néznem. –Na figyelj. Bármennyire is szeretlek, a kajámat nem veszed el tőlem, okés? –hajolt közel hozzám, majd a szemeivel ölni lehetett volna. Ahelyett, hogy komolyan bólintottam volna, képen röhögtem.

-Vicces gyerek vagy te, Horan. Ne haragudj, de attól, hogy magasabb vagy és fiú, én meg azt nem csípem ha ellentmondanak nekem. –böktem mellkason. Nem akarta elhinni, hogy neki, a nagy Niall Horannek valaki vissza mert szólni. Megszeppenve leült a helyére, majd szó nélkül nekilátott a második szendvicsének. Kuncogva leültem a helyemre egy pohár kakaóval. Niall szúrós szemekkel bámult engem végig, miközben már az Isten se tudja hányadik zsemléjénél járt.

-Hoppá,hoppá. Mi van Niall, legyőzött egy lány ? –vágta az orra alá Louis. Niall csak megvonta a vállát.

-Majd ha ketten leszünk.... –kacsintott rám, arcán pedig egy kaján vigyor jelent meg. Amint ezt meghallottam félrenyeltem a tejemet, majd köhögésbe torkollottam aminek következtében majdnem megfulladtam. A srácok jól szórakoztak rajtam. Jobbnak láttam inkább most nem megszólalni. De szokás szerint Louis nem hagyta annyiban a témát.

-Mi az An, elvitte a cica a nyelved?

-Nem. Csak nem akarok hiús ábrándokat fűzni Niallnek, ugyan is azt hallottam, hogy nem rendelkezik valami méretessel.

Itt volt az alkalom, hogy Niall nyelje félre a kajáját. Louis ’húú’-ni kezdett, majd arcon röhögte a fülig vörös Niallt.

-Na és te azt honnan tudod? –húzta fel a szemöldökét Lou. Oó. na ebből most hogy mászok ki.

-Nem tudod te mire képesek a dühös ex-barátnők. –kuncogtam. Reméltem, hogy beveszi az álsztorit.

-Tessék? Te mit tudsz Ashley-ről ? –nézett kikerekedett szemekkel.

-Vannak forrásaim. –vontam vállat, majd ismét egy győztes mosollyal a körmeimet kezdtem tanulmányozni. Azt hiszem sikerült elhitetnem velük, mert ezek után már nem szólt egyik sem. Csak Niall ült kissé feszengve. Egy idő után megjelentek végre a többiek is.  Miután a busz megállt, megjelent Paul, arcán egy kis mosollyal.

-Van két jó hírem. –erre Louis felvisított- Első: ma szabadnap van. –mindenki megörült. –Kettő: holnap, holnapután és azután napi két koncertetek lesz, utána pedig…pám-pám-pám.. dobpergés…7 nap szabadnap!

Itt mindenkit eluralkodtak az érzések. Én Liam nyakába ugrottam, mert ő volt a legközelebb hozzám. A legtöbben azt tervezték, hogy hazautaznak. Én is így gondolkodtam. Alig vártam már, hogy lássam anyut és a gömbölyödő pocakját, illetve, hogy együtt menjünk majd el az orvosához az ultrahangra. Pár percre mindenki elvonult a telefonjával, és azonnal csörgette az otthoniakat. Éppen menni akartam én is, amikor egy kéz visszatartott. Hátrapillantottam a vállam fölött, majd Niallt pillantottam meg. Egy édes mosoly ült az arcán, amire akaratlanul is elmosolyodtam.

-Segíthetek valamiben? –néztem rá oldalra biccentett fejjel.

-Hát..Ő…Csak annyi lenne, hogy…ugye lesz ez az egy hét szünet..És arra gondoltam, hogy…eljöhetnél velem Írországba. Anyuék is szívesen látnának, illetve mehetnénk együtt bulizni a srácokkal. Már úgy is ezer éve nem láttad őket. –vakarta meg a tarkóját zavartan. Beletelt egy pár másodpercbe míg eljutott a tudatomig, hogy mit is mondott. Nagyokat pislogtam, majd próbáltam feldolgozni a hallottakat. Hogy mi van?! Menjek vele Írországba?! Nem tudtam, mit mondjak. Hiszen annyira látni akarom anyut újra! És hogy a saját ágyamban aludjak.. De viszont, az, hogy újra Írországba mehessek, teljesen felkeltette az érdeklődésemet. Az arcomra egy nagy mosoly ült ki majd lendületből Niall nyakába ugrottam.

-Persze, hogy megyek.-pusziltam meg az arcát. Viszonozta az ölelésem, majd miután elváltunk az arcán a meglepődöttség és a boldogság felváltva látszott. Ő maga sem akarta elhinni, hogy tényleg igent mondtam.

-Ez most komoly?! Jézusom! Azt hittem nemet mondasz! –vigyorgott az ezer vattos mosolyával, majd ír táncot kezdett járni, amibe becsatlakoztam. Liam furcsa szemekkel méregetett minket, majd felröhögött.

-Ez a ’miért ne utazz együtt két írrel’ című jelent azt hiszem. –jegyezte meg nevetve. Megforgattam a szemem, majd a telefonomra néztem, ahol anyu neve villogott.

-Szia. –szóltam bele vidáman.

-Szia kicsim! Hogy vagy?

-Remekül.Képzeld, megyek Írországba Niallel! –ecseteltem fülig érő szájjal. –Ne haragudj, hogy nem haza megyek….De olyan régen voltam Írországba. De megígérem ha Londonban leszünk veled töltöm az egész napot.

-Ó.. –hangján hallatszott, hogy elszomorodik. –Sajnálom, hogy nem jössz haza…De ez csodás hír! Niall szülei megengedték?

-Hát..Elméletileg Niall azt mondta hogy szívese látnak. És találkozhatok majd a régi barátaimmal is.

-Nagyon örülök, hogy boldog vagy kicsim.

*

Ahogy elhaladtam a srácok ágya mellett, nem hagyhattam ki valamit. Nagy vigyorral az arcomon ugrottam rá a hason fekvő Niall hátára, aki annyira megriadt hogy felsikított. Legurultam róla, majd a hasamat fogva nevettem.

-Te normális vagy? –kérdezte ideges szemekkel, majd ásított egyet.

-Ugyan, Horan. Ne mond már hogy ennyi idő alatt képes voltál bealudni. –kuncogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára. Megforgatta a szemét, majd ránk húzta a takarót és közel vont magához.

-Ezért most velem alszol. –motyogta a nyakamba, amire felkuncogtam, majd kényelmesen elhelyezkedtem. Boldog vagyok, hogy Niallel ugyan olyan jó barátok  vagyunk mint régen. Azt hiszem ez a sok veszekedés megtette a hatását: rájöttünk milyen fontosak vagyunk egymásnak. Nem tagadom, azt hiszem többet érzek iránta, mint sima barát, de ahogy a szólás is mondj az igaz barátok nem dobják fel a barátságukat a szerelemért. És ez így van rendjén. Pár perc múlva Niall már be is aludt. Elmosolyodtam rajta, ahogy a nyakamba szuszogott, ami egyébként elég csikis volt. Pár hajtincsével kezdtem játszadozni, amit nyöszörgéssel nyugtázott, hogy hagyjam már békén. Egy idő után én is lehunytam a szemeimet, majd elnyomott az álom.

*

Arra nyitottam ki a szemeimet, hogy a busz egy óriásit fékezett. Niallel majdnem leestünk az ágyáról, amit végül egy nevetéssel nyugtáztunk. Végül leesett, miért fékezett a busz. Megálltunk. Niall szemei már koránt sem voltak álmosak, inkább vidámságot tükröztek. Mellettünk hirtelen elrohant Perrie, nyomában Eleanorral, utánuk pedig Zayn és Louis. Összenéztünk Niallel, majd elnevettük magunkat.

-Ezek meg? –kérdeztem a szintén mellettünk elsétáló Liamet.

-Perrie és Eleanor éhes, ezért étterembe akartak menni, de Louis pedig egy McDonald’s-ot akart keresni, így a csajok előreszaladtak hogy befussanak egy étterembe. –mesélte Liam. Egy pillanatra felhúzta a szemöldökét, ahogy ránk nézett. –Hát ti?

-Hát mi aludtunk. –mosolyogtam. Liam csak elmosolyodva nézett Niallre, majd leült a TV elé és valami idióta csatornát kezdett nézegetni. Átpillantottam Harry ágyára, ő is még az igazak álmát aludta.

-Muszáj kimennünk? Maradjunk itt. –nézett rám kiskutya szemekkel Niall,  mire megráztam a fejem.

-Kimegyünk! És jössz velem! –húztam le róla a takarót, majd kiugrottam mellőle. Áttértem a mi részünkre, átvettem egy egybe ruhát illetve megfésülködtem, majd amint visszatértem Niallhöz, ő már a konyhában tevékenykedett valamit. Megragadtam a kezét, majd elhúztam a szendvicsektől.

-Majd eszünk valamit odakint. –forgattam a szemem. –Héj, Liam, nem jössz velünk? –néztem az említett felé, aki bólogatással a tudtunkra adta, hogy szívesen felünk tartana. Kimentünk a buszból, majd Paul a tudtunkra adta, hogy 6-ra vissza kell érnünk, mert utána indulás. Akkor még van 4 óránk. Szuper. Én mentem középen belekarolva a két srácba. Ha jól tudom, akkor Pittsburgben vagyunk. Pár perc séta után elérkeztünk egy KFC-hez. Összenéztünk a fiúkkal, majd egyszerre kezdtünk futni felé.

-Nyertem! –lihegtem, majd győztesen vigyorogva leültem egy sarok asztalhoz. –Niall te fizetsz, mert te voltál az utolsó. –nyújtottam rá a nyelvem. Niall mérgesen nézett rám, majd megenyhült és elmosolyodott, odanyújtotta a hitelkártyáját.

-Hozz te kaját, ha már én fizetek. –megforgattam a szemem, majd kezemben a hitelkártyával odaléptem a pulthoz. Pár percig nézegettem a pult fölötti táblákat, hogy mit vegyek magunknak, míg végül a kedves pultos srác megszólított.

-Segíthetek valamiben?- mosolygott rám. Fekete haja volt és sötétzöld szemei. A mosolya olyan édes volt, hogy engem is mosolygásra késztetett.

-Szia. Azt hiszem lesz egy nagy csirketál három nagy krumplival, és három sajtostekerccsel.

-Ennyi mindent egyedül fogsz megenni? –kuncogott, miközben elkérte a hitelkártyát, majd megmutatta a kollégájának a rendelést, aki azonnal sürögni-forogni kezdett.

-Nem. A barátaimmal vagyok.

-Ó, értem. Melyik a barátod, mármint olyan értelemben? - mosolygott, tekintetét pedig az asztalunkra fordította.

-Egyik sem. –vigyorogtam. - Ők csak jó haverok, nincs pasim.

-Ez komoly? Pedig gyönyörű lány vagy. Idevalósi vagy?  -a bókja miatt egy enyhe pír szökött az arcomra.

-Nem. Londoni vagyok, csak a One Direction turnézik, és ma szabadnapjuk van. Egy barátjuk vagyok csak velük tartok a turnén és én fényképezek. –hadartam neki.

-Ühüm. Jaj, milyen illedelmetlen vagyok. Egyébként Adrew a nevem. A tiéd?

-Anne. –nyújtottam a kezem, mire egy enyhe csókot lehelt rá. Ez a srác milyen cuki! Miután odaadta a rendelést, még kedvem támadt vele társalogni. Pár percig beszélgettünk még. Amint kiderült, ő már itt dolgozik 1 éve, 20 éves, nem messze lakik egy albérletben és pont az esete vagyok. Azt mondta, hogy ha legközelebb jövök, akkor több időre jöjjek és majd megmutatja a várost. Amúgy nagyon rendes fiú. Rengeteget bókolt nekem, és ha minden igaz még Twitteren is bekövetett, azt mondta, Ugyan is a telefonján nyomkodott valamit. Hirtelen egy torokköszörülést hallottunk a hátunk mögül. Megfordultam, majd Niall kissé ideges tekintetével találkoztam.