#41 - Újra találkozás

SziasztoK!:)

Ahogy tegnap ígértem, itt van az új rész! :)x Nem akarok semmit előre elárulni, de kíváncsi vagyok, hogy fog tetszeni.... :D:D:D

jó olvasást, remélem jól telik a szünetetek, drága olvasók! :)x

 xoxo smile-girl.:))

Minél inkább közeledett a nyolc óra, annál inkább izgatott voltam. Mivel nem tudtam hova megyünk, ezért egy egybe ruhát vettem fel néhány kiegészítővel. A hajamba tűztem a ruha színéhez való rózsás csatot, felvettem a sarum, majd egy kis sminkelés után késznek nyilvánítottam magam. Leszáguldottam a lépcsőn. Vagyis leszáguldottam volna, ha nem esek el az utolsó lépcsőfokra szórt csokis kekszen. A padlón nagy csattanással értem földet, majd három különböző röhögés csapta meg a fülemet. Felültem, majd belőlem is kitört a nevetés. Ennyire szerencsétlen komolyan nem lehetek.

-Niall. Ne röhögj, ez is a te hibád, ha nem futsz el azokkal a hülye sütikkel. –ráncoltam össze a szemöldököm, majd a térdem fájlaltam.

-Héj ! Greg miatt volt az egész! Ha nem veszi el a tálat akkor nem esnek ki a kekszek. –tárta szét a karját kifejezve ártatlanságát. Miután sikeresen felálltam, megigazítottam magamon a ruhámat,majd odasétáltam a többiekhez.

-Wow! Azt hiszem említettem, hogy itt sok a szingli pasi. Szerintem vigyázz, mert a végén még valaki elrabol. –nevetett Greg. –Csinos vagy.

-Köszi. –pukedliztem illedelmesen, amit egy kuncogással fogadott. Niall is felállt, jelezvén, hogy indulunk.

-Majd jövünk. Sziasztok. –köszönt el Niall, és indult is az ajtóhoz.

-Csak okosan! Nem ám holt részegen, nyolc csajjal jössz haza, öcsi. –poénkodott vele Greg, mire Niall csak megforgatta a szemét.

-Legyen tíz csaj. –kacsintott. Greg és Denise felnevetett.

-Sziasztok. –integettem nekik, majd kiléptünk az ajtón. Niall magabiztosan indult meg az egyik irányba, én pedig követtem. A szívem egyre hevesebben vert, minél tovább menünk. Már nagyon vártam, hogy újra láthassam őket.

-Izgulsz? -kérdezte hirtelen Niall megtörve a csendet.

-Nagyon. –mosolyodtam el. –Tudnak róla, hogy jövök?

-Nem. Meglepetésnek szántam.

-Okés. És amúgy hova megyünk?

-Kocsmába.

Tessék? Komolyan egy kocsmába megyünk? Hát, oké, nekem jó. Bár az utóbbi részegedésem eredménye miatt most nem szívesen innék inkább…Pár perc múlva megálltunk egy hely előtt. Bentről valami zene féleség szűrődött ki, illetve rengeteg nevetés. Főként fiataloké.

-Maradj mögöttem, és csak akkor gyere elő, ha szólok. –utasított Niall. Bólintottam egyet, majd beléptünk. Egy egész jónak tűnő hely volt. Jó pár fiatal ült bent, illetve idősebb férfiak is, de már messziről kihallatszott a legnagyobb társaság kiabálása és nevetése. A gyomrom már teljesen összeszűkült izgalmamban, szorosan Niall háta mögött lépkedtem. Odaértünk az asztalhoz, majd mindenki egy nagy sikítással és kiáltással jelezte, hogy örülnek Niallnek. Halkan felkuncogtam.

-Skacok. Hoztam valakit. Azt hiszem ismeritek.

-Na mi van Niall? Csak nem becsajoztál? –röhögött fel valaki a tömegből.

-Gyere. –suttogott nekem Niall mire kiléptem mögüle. Végignéztem a társaságon. Az iskolából minden arcot felismertem. Meglepődve vettem észre, hogy valaki mennyire megváltozott (néhány esetben igen is jó irányban). Elnevettem magam a fejeiket nézvén. Mindenki szája „o” alakot formált, majd egyszerre tört ki belőlük ismét az üvöltés. Jessica és April az asztalon átmászva siettek hozzám, majd a nyakamba vetették magukat.

-Jézusom!Jézusom!Jézusom!Jézusom! An! Én ezt nem hiszem el! Mért nem szóltál?! Jézusom, csajszi, gyönyörű vagy! –sipákolt Jess, amit csak egy nevetéssel nyugtáztam.

-Anne Alice Alley! Ugye tudod, hogy mérgesek voltunk rád, amiért nem látogattál meg minket sokszor? –szűkítette össze a szemöldökét April.- De jelen helyzetben leszarom, mert itt vagy! –ugrott ismét a nyakamba, majd a szuszt is kiölelte belőlem. Mindenkit végigöleltem illetve egy-egy puszival köszöntöttük egymást. Niall is mindenkivel lepacsizott. Leültünk az asztalhoz, majd Scott már rendelt is mindenkinek egy új kört ünneplés gyanánt.

-Na meséljetek csak. An! Ezt el sem tudom hinni. Jól nézel ki. –nézett végig rajtam Jaymi.

-Hát…Köszi. –nevettem fel.

-Na, de mesélj magadról valamit! Nem hallottunk felőled az isten tudja mióta. Tényleg Niallékkel vagy a turnén?

-Ühüm. –bólogattam hevesen.

-És mi igaz a hírekből, hogy ti együtt vagytok? –húzogatta a szemöldökét April mindent sejtően. Az arcomat elöntötte a forróság, jobbnak láttam, ha inkább az idő közben megérkezett felesem poharát bámulom.

-Semmi. –vágta rá Niall. Az arcára néztem, teljesen érzelemmentes volt. Bármennyire is ezt akartam hallani, legbelül mégis eszméletlenül fájt. Magam sem tudom miért, de a szívem olyan volt , mint ha szét akarná valaki tépni. Szerencsére ezt a témát gyorsan elkerültük. Egyszerre húztuk le a feleseinket. A tömény alkohol égette a nyelőcsövem, de jó érzés volt. Erre volt most szükségem.

*

A tervem, miszerint nem akarok sokat inni nem igazán jött be… Valamelyik fiú folyton új kört rendelt és mindenkinek meg kellett innia. Végül az este amúgy egész jól telt. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk, illetve…ittunk. Elgondolkodtam, hogy régen vajon miket csináltunk? Általában együtt társasoztunk, vagy kocsikáztunk, fogócskáztunk. Olyan szép idők voltak akkor. Hiányoznak azok az idők…Illetve, ezek az emberek is hiányoztak. Az idő folyamán rengeteget beszéltem Aprillel és Jessicaval is, illetve Scott nem egyszer próbált meg rám nyomulni. Csak úgy megjegyzem, Scott nem a legrondábbak közé tartozik, ha értitek mire gondolok. A lányokkal megbeszéltem, hogy holnap elméletileg Jessicáéknál alszunk, ugyan is kell egy csajos este amikor mindenkit kibeszélünk.

Éppen az utcán énekelve sétáltunk. Az idő hajnali 3 körül lehetett, egyre nehezebben álltam a lábamon. Aprillel egymásba kapaszkodva próbáltunk meg közlekedni. Szerencsére már eljöttünk a kocsmából, így több alkohol már nem kerülhetett belém ugyan is attól félek, ha még egy pohárral ittam volna akkor semmire sem emlékeznék másnap. Lassan szétváltunk és mindenki elbotorkált hazafelé. Niallel odaértünk a házukhoz, velünk még Tommy, Jane és Jason volt, elköszöntünk tőlük, majd beestünk az ajtón. A lépcsőhöz érve megbotlottam a lábamba, majd nevetve estem össze. Niall nagyot sóhajtva próbált felállítani, de nem nagyon akartam. Azt hiszem a részegség egyre jobban ledöntött a lábamról. Kezdtem már homályosan látni, és mindent viccesnek találtam. De a legviccesebb Niall ideges feje volt, ahogy sehogy sem sikerült neki felállítani. Pár perc próbálkozás után valamilyen isteni segítséggel felállított, majd a derekamat fogva tartott, nehogy elessek. Miután beértünk a szobába, magam után becsuktam az ajtót. Niall értetlenül nézett rám. Lendületből az ajtónak löktem, majd beleharaptam a nyakába.

-An..te mi a fené..?!

Ujjaimat a szájára raktam, majd kuncogva nyaltam meg az ajkait. Egyre jobban zihálva fordította el a fejét, majd valamit motyogott magában és eltolt magától. Az ágyamhoz vezetett, megvárta amíg befekszem, majd betakart. Ez sem volt valami könnyű menet, ugyan is folyton lerúgtam magamról a takarót. Az ajtóhoz indult, de mielőtt még kiment volna utána szóltam.

-Niall..Nem jössz be mellém? –mondtam csábítóan, miközben ismét lehámoztam magamról a takarómat, és a magam melletti helyet paskoltam. Niall sóhajtott egyet.

-An. Részeg vagy. Aludj, most!

Kuncogva megráztam a fejem, de mire ismét rá pillantottam volna már eltűnt a szobából. Szomorúan hajtottam álomra a fejem, és már előre szidtam magam, amiért ezt tettem. De mentségemre legyen, részeg voltam!

*

Reggel a fejem szerencsére nem fájt olyan elviselhetetlenül, mivel annyira nem voltam tegnap részeg. Egy enyhe nyomást éreztem, de nem ez volt a legelviselhetetlenebb, hanem az, hogy tudtam,mit tettem tegnap este…És a szégyenérzetem nagyobb volt, mint a fejfájás okozta fájdalom. Kimásztam az ágyból, majd magamhoz kaptam a ruhámat és a fehérneműmet, és indultam is a fürdőbe. Út közben szerencsére senkivel nem találkozta, így hang nélkül beslisszantam a fürdőbe. Egy gyors frissítő zuhanyt vettem, majd magamra kaptam a fehér toppomat, illetve a pamut rövidnadrágomat. A sminkem lemostam, ugyan is a feketeség elfolyt a szemem alatt. A szobába visszaérve leraktam a dolgaimat, majd lassan lementem a lépcsőn. Az orrom a frissen sült csirke illata csapta be.

-Jó ’délt’ álomszuszék. –integetett Denise. Ránéztem az órára, 12:13-at mutatott. Elmosolyodtam.

-Jó reggelt.

-Na milyen volt a tegnap?

-Nagyon jó.-vigyorodtam el.-Már vártam, hogy találkozzak a többiekkel.Hiányoztak.

-Elhiszem.

-A többiek? –utaltam a hiányzó Niallre, Gregre, Bobbyra és Maurára.

-A fiúk horgászni mentek, Maura pedig vásárol.

-Értem.

Egy kissé lelkiismeret furdalásom volt, ugyan is ha horgászni mentek, akkor valószínűleg elég korán kellett kelniük, és a tegnap esti ’bonyodalmaim’ miatt Niall nem ment aludni túl korán. Ebben a pillanatban állítottak be a fiúk. Greg a kezében egy nagy halat fogott, mögötte pedig Niall jött, Bobby pedig kint pakolta el a horgászbotokat.

-Jó kapásunk volt. –ecsetelte vidáman Greg, és a konyhába vitte a halat. Denise kíváncsian szökkent utána, én pedig egyedül maradtam a helységben Niallel. Kerültem vele a szemkontaktust, nem szerettem volna egy kínos beszédbe keveredni vele. Szerencsére gyorsan eltűnt a fürdőszobába, így megkönnyebbülten fújtam egyet. A konyhába vettem utamat, ahol Greg már a halat pucolta, illetve a levágott fejével ijesztgette Deniset, aki sikongatva rohant el. Elnevettem magam, de amint ezt Greg észrevette engem kezdett üldözni a halfejjel. Ijedtemben felsikítottam, majd megfordulva rohanni kezdtem, a következő pillanatban pedig már valami puhát éreztem magam alatt. Az arcom elvörösödött, ahogy megláttam Niall fájdalmas arckifejezését.Gyorsan leszálltam róla, majd felpattantam.

-Mondtam már, hogy nehéz vagy? –sziszegte a fogai között, majd nagy nehezen ő is felállt.

-Hát…már említetted.-kuncogtam.

-Örülök neki… -morgolódott, majd a konyhába ment, mivel ő is megérezte a sült csirke illatát, ami ekkorra már keveredett a pucolt hal szaggal.

-Mikor ebédelünk?

-Amint anyu megjön, illetve apu is bejött. –válaszolt Greg és visszatért a halpucoláshoz.

-Éhes vagyok. –jelentette ki könyörgően Niall.

-Akkor az is maradsz még egy ideig .-kuncogott Denise. Niall megforgatta a szemeit, majd duzzogva elvonult a TV elé.

*

Ebédelés után mindenki a hasát fogva pihent valahol. Denise és Greg felmentek Greg szobájába, Bobby a kanapén, Maura mosogatott, Niall a szobájába, és én is visszavonultam a szobámba. A kezembe vettem a telefonom, majd tárcsáztam Perrie számát. Amint felvette szinte belevisított, és faggatni kezdett hogy mi a helyzet. Ez ment fél órán keresztül, majd felhívtam Eleanort, vele pedig 23 percet beszéltem. Előhalásztam a laptopom, a Twitteremet kezdtem lefelé görgetni illetve  Tumblrt. A telefonom pittyegni kezdett, jelezvén, hogy smst kaptam. Gyorsan megnyitottam, miután láttam hogy Apriltől jött.  „A pizsiparti holnapra halasztva, bocsi bébi. A.xx puszii <3” Na de csodás… Úgy terveztem, az ittlétem csodálatos lesz, Niallel együtt hülyéskedünk egész nap illetve egy percig sem fogok unatkozni. Ehelyett a szobában ülök kezemben a gépemmel és unatkozva döglök az internet előtt. Fogalmam sincs, mit kezdjek magammal délután… Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem futni indulok. Felvettem egy légáteresztős sport toppomat, illetve egy mini fekete futógatyát, a sportcipőmet, majd a hajamat összefogtam , a telefonomba beledugtam a fülhallgatóm, lementem és elköszöntem Mauráéktól.

Nekiindultam Mullingar utcáinak. A futás közben mindent alaposan szemügyre vettem és mosolyogva vettem észre, hogy alig változott valamit. Elfutottam a fagyizó mellett, ahova Niallel rengeteget jártunk. Aztán az iskola mellett, végül pedig a park mellett. Magam sem tudom mennyi ideig futhattam, de nem éreztem magamon a fáradtság jeleit. Velem szembe egy másik futó fiú haladt el, aki a szemeivel jól végigmért, majd kacsintott egyet. Rámosolyogtam, és észrevettem, hogy lelassít. Én is ezt tettem, majd kifújtam magam.

-Mióta futsz? –kérdezte kedvesen a fiú.

-Fúú. nem tudom. De nem érzem magam fáradtnak szóval még megyek egy kicsit. Te? –nevettem.

-Egy órája. Minden nap kijövök futni ide. Te mullingari vagy? Mert még nem láttalak.

-Igazából mullingari voltam kiskoromban, de elköltöztünk Londonba és most az egyik barátommal jöttem haza hozzájuk.

-Értem. Jaj de bunkó vagyok, be se mutatkoztam. Alex vagyok.

-An.-fogtunk kezet.

-Nincs kedved velem tartani? Legalább lenne társaságom.

-Persze, hogy van kedvem .-nevettem fel. –Egyedül úgy is unalmas egy kicsit.

Együtt indultunk tovább. Rengeteg mindent elmondott magáról, mint példul 21 éves, akkor költöztek ide amikor 15 éves volt,  versenyszerűen kosarazott de a térde miatt abba kellett hagynia, és néha még most is fáj a térde futás közben, de fitt szeretne maradni ezért fut minden nap és már szokásává vált. Az utolsó barátnője szó nélkül lelépett és itt hagyta, azóta nem beszélt vele. Én is elmondtam neki jó pár dolgot az éltemről, családomról, a One Directionről hogy honnan ismerem őket, stb. Alex nagyon jó fej srác. És nem mellesleg nem is néz ki rosszul…Észre sem vettem és ismét eltelt egy óra. Alex felajánlotta, hogy üljünk be valahova pihenésképp, ezért a fagyizóhoz mentünk, majd meghívott egy fagyira és leültünk a padokhoz. Végigbeszéltük a délutánt, amit egyáltalán nem bántam, mert így nem unatkoztam és legalább megismertem egy új embert. Sajnos 6 körül Alexnak indulnia kellett, mivel az öcsséért ment a fociedzésére. Elmondta a teljes nevét illetve a Twitteres nevét is, így majd tudjuk tartani a kapcsolatot. Megöleltük egymást, majd elment. Én is „haza” indultam.

-Megjöttem! –kiabáltam.

-Hát te aztán sokáig futottál. –csodálkozott Greg és Denise.

-Igazából nem futottam annyit. Találkoztam egy fiúval aki szintén futott és a délután további részében pedig beszélgettünk a fagyizóban.

-Wow! Én mondtam, hogy vigyázz, mert itt sok a szingli pasi. An már be is pasizott! –tapsikolt, amire mosolyogva vállon boxoltam.

-Nem pasiztam be, csak beszélgettünk.

-Jó duma. –szólt közbe a lépcsőről érkező Niall. Minden tekintet rá szegeződött. A konyhába ment majd egy szendvicset kezdett készíteni magának. Greg csak vállat vont, amolyan „ne törődj vele” stílusban. Felmentem az emeletre, majd a fürdőbe mentem. Jól esett a hideg víz a megizzadt testemnek.