#43 - Titkolózás

SziasztoK!:)
.Ismét rossz hírrel jövök.:/ Ismét elmegyek 10 napra.:( Ne haragudjatok! Ha lesz valahol WiFi, akkor megpróbálok feltölteni új részt, de nem garantálom.:(
.Gratulálok Denise-nek és Gregnek a picihez! ♥ Azt hiszem Niallnél jobb nagybácsi nem is lehetne :') Egy nap majd a saját gyerekét fogja így fogni, a világ legszerencsésebb lányától.
.Köszönöm az előző részhez a kommenteket, és a 13 pipát, nagyon meglepődtem, köszönöm! ♥♥
jó olvasást, teljen jól ez a 10 napotok! :)))xx
xoxo smile-girl.:)))

Hosszas búcsúzkodás után bepakoltuk a bőröndjeinket a kocsiba, majd Denise és Greg kivitt minket a reptérre. Nem akartam még visszamenni. Most, hogy minden tökéletes lett, úgy éreztem, hogy még itt akarok maradni. Nehéz volt újra itt hagyni az itteni barátaimat, Mauráékat, Deniset, akivel nagyon jól összebarátkoztam a napok alatt. Ránéztem Niallre, akinek az arcán ott ült a szomorúság, amiért ismét el kell utaznia otthonról. Bátorítóan megszorítottam a kezét, majd egy puszit adtam a kézfejére. A fejemet a vállára hajtottam.

Még utoljára elköszöntünk Gregéktől, mivel a bemondó bejelentette, hogy fel kell szállnunk a gépünkre.

-Aztán hívj ám fel néhanapján. –szorongatott meg Denise. Mosolyogva bólintottam, majd a bőröndünket húzva megindultunk a becsekkoláshoz. A gépre felszállva elfoglaltuk a helyünket majd csöndbe vártuk, hogy felszálljunk.

*

Niall édesen aludt a vállamra dőlve, miközben szuszogott. Muszáj volt egy fényképet készítenem róla. Kuncogva adtam egy puszit a hajába, majd ébresztgetni kezdetem, ugyanis megkezdődött a leszállás. Haja kuszán meredezett az ég felé, szemei álmosan akartak visszacsukódni. Amint megdörzsölte őket olyan volt mint egy kisgyerek akit legnagyobb álmából keltették fel az óvodai szunyókája után. Olyan aranyosan nézett ki, hogy az arcomra egy apró mosoly szökött.

-Ébresztő álomszuszék. –kuncogtam és egy cuppanós puszit akartam nyomni az arcára, de az utolsó pillanatban elfordította a fejét így az pont a szájára ment. Huncut módon egy apró csókot varázsolt belőle. Belecsíptem az oldalába, amire megugrott.

-Héj. –nevetett fel, majd csikizni kezdett. Felsikítottam, majd Niall a számra tette tenyerét jelezvén, hogy maradjak csöndbe. Beleharaptam a tenyerébe, amit sziszegve tolt el azonnal a szám elől.

-Erőszakos egy leányzó vagy te. –csóválta rosszallva a fejét, majd a vállamra dőlt.

-Khm..Niall, ez a lányoknál szokás, hogy a fiú vállára dőlnek. –röhögtem fel, amire megsértődötten elfordította a fejét. Csak vicceltem, visszajöhetsz. –rebegtettem meg a szempilláimat, de nem fordult felém. Lassan közelítettem felé, majd egy lágy csókot intéztem csupasz nyakára. Megborzongott, majd amilyen messze csak lehetett elhúzódott tőlem. Követtem a példáját, majd egy újabb puszit leheltem az érzékeny bőrére, miközben kezemmel a pólója alá nyúltam. Lassan végigsimítottam a kockáin, aminek hatására lehunyta a szemeit, majd halkan nyögött egyet.

-Na jó, elég legyen… -morogta, majd eltolta a kezemet.Kuncogva visszatértem eredeti helyemre, majd még ezek után is Niall piros arcán szórakoztam.

*

Kiszálltunk a taxiból, kihalásztuk a bőröndjeinket majd Niall kifizette a díjat. A turnébusz már csak pár méterre volt. Mielőtt odaértünk volna megfogtam Niall kezét és egy kissé visszahúztam.

-Mi lenne ha nem mondanánk el nekik? Legyen egy kis izgalom. –kuncogtam. Niall látszólag elgondolkodott a helyzeten.

-Szerinted nem lesz feltűnő nekik, ahogyan csókolózunk? –húzta fel a szemöldökét.

-Erről beszélek. Olyanok leszünk mint amikor elmentünk. Kicsit ellenszenvesek egymással, nem csókolózunk, még puszi sincs, nem simogathatsz kivéve amikor egyedül vagyunk. Okés?

Niall arcár rémület ült ki, majd beletörődött, hogy nem hátrálok a tervemtől, ezért rábólintott.

-Nehéz lesz… -biggyesztette le az alsó ajkát.-De ezért még egy utolsó csók jár.

Hirtelen magához rántott, ajkait édesen nyomta az enyémekhez. Nekinyomott a busz oldalának, egyik keze pedig a pólóm alá vándorolt. Puha tenyerével a hátam cirógatta. Nehezen, de sikerült elválnunk egymástól.

-Akkor terv indul. –adtam egy utolsó puszit a szájára, majd felmentünk a turnébuszra. Perrie azonnal felém kezdett rohanni ami következtében majdnem hátra estünk ahogy nekem ugrott.

-Jaj de hiányzott az idióta fejed. –visongott.

-Kösz..Én is szeretlek… -nevettem.

Megöleltem Harryt, Zaynt, és Liamet is. Louis és El még nem voltak ott, elméletileg hamarosan nekik is be kell toppanniuk , már csak idő kérdése.

-Na és milyen volt Írország? –kérdezte Harry miközben egy Twixet majszolt. A háta mögé osontam, majd az egyik rudat kiszedtem a csokipapírból és mint aki jól végezte dolgát elfutottam fele.

-Héj! –kiáltott utánam, de addigra a csokinak már hűlt helye sem volt…maximum a gyomromban. –Jössz nekem egy Twixszel. –dunnyogott amikor visszatértem. A bőröndömet visszaraktam az ágyam melletti helyre. Akárhányszor Niallre pillantottam mindig engem nézett egy édes mosollyal az arcán. Ha folyton ezt csinálja a többiek észre fogják venni…

-Visszatérve a kérdésedre Liam. Jó volt. találkoztam a régi barátaimmal, illetve tartottunk csajos napot is a régebbi legjobb barátnőimmel. Megismertem Greg barátnőjét, Deniset, aki amúgy nagyon jó fej.

-Ühüm. Egyéb „extra” dolog nem történt? –vigyorgott Harry kajánul. Megforgattam a szemem, majd a tarkójára csaptam.

-Nem. –nevettem el végül magam. A mikróhoz rohantam, majd kipattogtattam egy tál popcornt. Visszaültem a többiek közé, és felvetettem az ötletet, hogy filmezzünk. Mindenki támogatta, így végül Liam addig akaratoskodott amíg a Batman-t kezdtük el nézni.Niall „feltűnés mentesen” vágódott le mellém, majd direkt úgy intézte, hogy a popcorn evés közben többször összeérjen a kezünk. Hirtelen egy nagy huppanásra kaptuk fel a fejünket. Louis feküdt a földön. Egyszerre tört ki belőlünk az önfeledt röhögés. Lou fájlalva magát felvánszorgott a kanapéhoz, majd lehuppant. Eleanor rögtön a szobájába vitte a bőröndjét, majd ő is csatlakozott hozzánk. A film után kezdetét vette a kibeszélő műsor, ami azt takarta, hogy mindenki elmonta milyen volt ez az egy hét. Eleanorból csak úgy ömlöttek a szavak, mi Niallel inkább csöndben maradtunk és hallgattuk a többieket. Perrie is ismét chatboxszá változott, be sem állt a szája. Harry lerendezte az egész hetet egy „jó volt”-tal. Amikor a busz hirtelen elindult a kényelmes törökülésemből kibiccentem és a földön végeztem. A srácok jól szórakoztak rajtam, én pedig csak feküdtem a földön és röhögtem magamon.  Miután visszaszenvedtem magam a kanapéra úgy döntöttem elugrok egy kicsit gépezni. Befészkeltem magam az ágyamba, ölembe vettem a laptopom majd felmentem Skypera. Anyuval beszéltem majd’ egy órán keresztül, a közösségi oldalamon írtam Emmának, illetve a híreket kezdtem nézegetni. El-elmosolyodtam azokon, hogy „Perrie Edwards terhes!”, vagy „Harry Styles új barátnője a banda másik tagjának, Louis Tomlinsonnak az (ex)barátnője”. Tovább görgettem a híreket, amikor megláttam valamit…

„Titkolózunk?Titkolózunk? Avagy Niall Horan és Anne Alley titkos csókja”. Azonnal rákattintottam, majd tátott szájjal olvastam a híreket.

„A One Direction énekese, Niall Horan (19) kijelentette, hogy nincs semmi közöttük a szintén ír eredetű szőke szépséggel, régebben a Twitteren is kiírta, hogy a legjobb barátok. Itt valami nincs rendben! Ugyan is a minap együtt látták őket a repülőtéren, illetve a turnébusz mellett csókolóztak, a szemtanúk szerint nem is egyszer. Más szemtanúk arról nyilatkoztak, hogy kézen fogva hagyták el a repülőteret, illetve Írországban is együtt látták őket. Mindenesetre kíváncsian várjuk mikor szeretné a szőkeség bejelenteni a dühös fanoknak, hogy ki is a barátnője, és, hogy mióta vannak pontosan együtt. Azt hiszem, az ír fiúnak lesz mit magyaráznia, ugyan is a fanok ezrei tombolnak, amiért szív szerelmük hazudott nekik.”  Ahogy szememmel lejjebb tekintettem, nyilvánvaló fényképek voltak feltöltve rólunk, ahogy tényleg csókolózunk a turnébusznál, és kézen fogva megyünk. Az arcomat a tenyerembe temettem, majd sóhajtottam egyet.

-Niall! –ordítottam el magam, mire az említett másodpercek töredéke alatt a szobámba termett ijedt arccal, és kérdő tekintettel. Mivel az ajtót becsukta maga után, azonnal bemászott mellém, majd egy hosszadalmas, lágy csókkal köszöntött.

-Igen, hercegnő?

Mutatóujjammal a cikkre mutattam a laptopomon. Niall szemei oda vissza jártak, ahogy olvasott a sorok között, majd idegesen összeszorította a tenyerét. Nyugtatóan rásimítottam, majd aggódóan fürkésztem tekintetemmel.

-Ezt nem hiszem el…-csapott a homlokra.- A paparazzik…Teljesen el is felejtettem…Sajnálom. –nézett rám bűnbánó arccal. Elmosolyodtam, majd egy puszit nyomtam a kissé piros arcára.

-Én sajnálom.  Ha miattam utálnak meg a rajongók, akkor az az én lelkemen szárad majd. –hajtottam le a fejem.

-Héj. –emelte fel az állam. –Ilyenekre ne is gondolj, oké? Nem utálnak meg a rajongók és főleg miattad nem. Ez egyáltalán nem a te hibád és ha magadat mered okolni esküszöm este idejövök és rád mászok.

A mondata végére elmosolyodott, amit egy nevetéssel nyugtáztam.

-És ha én azt akarom, hogy gyere? –vontam fel a szemöldököm. Arcára megszeppentség ült ki, illetve egy kis rózsaszín árnyalatot vett fel és zavartan kezdte fürkészni az arcom. Kuncogtam rajta, majd hozzábújtam. Elfeküdt az ágyamon, én pedig hozzáfészkelődtem a fejemet a mellkasán pihentettem.

-Kényelmes az ágyad. Tetszik. Lehet, hogy mégis csak benézek este. –kuncogott. Megforgattam a szemem, majd játékosan hasba ütöttem.

-De komolyan. Figyelj, most mit fogunk csinálni?

-Elmondjuk. –sóhajtott.- Előbb utóbb túl kellett volna esni rajta, így még jobban megfeszülnek majd  kedélyek. Vagy…vagy te nem akarod? Nem…érzed úgy, hogy ezt be kellene jelenteni ? –halkult el a mondata végére.

-Jaj, Niall! Ilyenekre ne is gondolj! Én…szeretlek. –pirultam el. Egy megkönnyebbült sóhaj hagyta el a torkát, majd belepuszilt a hajamba.

-De ha nem akarod…mert ez neked túl korai…én…megértem.

-Niall…Tudod, hogy amióta találkoztunk újra beléd szerettem? Csak magamnak sem akartam beismerni… Innentől kezdve engem más nem érdekel, csak az, hogy boldog légy. Ennyi. Tedd azt, amit jónak látsz.

Felültem, majd biztatóan rámosolyogtam.

-És te azt tudod,  hogy én is ugyan így voltam vele?! –nevetett fel. –Borzalmas volt látni, hogy ott volt az a Drew gyerek, simogatott és csókolgatott…közben Harry is rád akart mászni…Én sajnálom, amit…vagyis, amiket tettem..Nem akartam. Nem ilyen vagyok, te is tudod.

Szemeibe néztem, amik szomorúsággal megtöltve csillogtak. Fejét lehajtotta, majd szégyenteljesen ropogtatta ujjait. Láttam rajta, hogy megbánta, és tudom, hogy ő nem ilyen. Mindig is tudtam, de még is mérges voltam rá.. Nem lenne képes egy lány szívével sem játszani valójában! De a tudat, hogy ezt mind miattam csinálta, lelkiismeret furdalást keltett bennem, de egyben teljesen meghatódtam, amiért ennyire fontos voltam neki akkor is. Hirtelen karjai közé bújtam. Ölelésem azonnal viszonozta, fejét a nyakamba fúrta, kezeivel pedig fel-le simított a hátamon.

-Ugye tudod, hogy sosem lennék képes rá, hogy megbántsalak?-suttogta. Bólintottam egyet, majd lehunytam a szemeimet. Még mindig nem bírtam elhinni, hogy tényleg ilyen kedves és érzelmes barátom van valójában, akit egy vicces, idióta, komolytalan fiúként ismertem. Most, hogy rájöttem milyen is ő valójában, a szeretetem iránta még jobban fokozódott.

Percekig elmerültünk egymás ölelésében, végül pedig egy érzéki csókot váltottunk. A pillangók a gyomromban eszeveszettül repkedtek, szint úgy, mint minden csókjánál. Olyan hatással van rám, amit magam sem értek. Hiányolom az érintését minden percben, legszívesebben minden nap minden másodpercében csókolnám, piszkos szőke hajtincsibe túrnék és hallgatnám a lágy hangját. Igen, nem tagadás, szerelmes vagyok! Szerelmes vagyok a gyermekkori legjobb barátomba..