#44 - Az igazságra fény derül

Sziasztok!:)
AHogy írtam az előző résznél, jelenleg nyaralni vagyok, azért nem jött a rész, de van WiFi-m, így fel tudom rakni a részt.:) Legszívesebben gyakrabban raknám, de az idővel van baj, eddig nem volt nagyon időm felrakni.:/ Ne haragudjatok!:(
Elmondhatatlanul köszönöm az előző részhez a 22 (!!!!!!!) pipát. El sem akartam hinni!!! :')♥ Köszönöm! Illetve a 22 rendszeres olvasót, és a több, mint 25.000 oldalmegjelenítést! ♥
 Mi a véleményetek a BSE-ről? ::) ÉN IMÁDOM! :D ♥ Annyira idióták a mi férjeink.:)
És boldog 3. születésnapot szeretnék kívánni a 1D-nek! :)) Nagyon büszke vagyok rájuk.:')♥
 

*1 héttel később*

Az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam a fényképezést. Miután a turnébusz leparkolt –mivel már lassan 7 órája utaztunk megállás nélkül, kaptunk fél szabad órát. Egy parkolóban álltunk meg, amitől nem messze egy kis lelátó volt, ami az óceánra nézett.A nap lemenőfélben volt, narancssárga sugarai beszínezték a teljes eget. Nyakamba akasztottam a gépem, majd elsőként rohantam le a buszról. Megmondtam a többieknek, hogy egyedül szeretnék menni, ugyan is a fényképezés csak teljes nyugalomban az igaz –kivéve a koncerteken- .A lelátóhoz sétáltam, amiben egy pad helyezkedett el illetve egy fizetős távcső. A zsebem mélyéből előhalásztam pár aprópénzt, majd a gépezetbe dobtam. A kijelző kiírta, hogy van két percem. A távcső segítségével elláttam az óceán messzijéig, de a túloldalt sehogy sem láttam. Gyönyörködtem ahogy a napsugarak megcsillantak a tengerben. A két perc fél másodpercnek tűnt, olyan gyorsan eltelt. Átállítottam a fényképezőmet a megfelelő üzemmódra, majd a megfelelő pozíció kerestem. Már egy ideje állhattam, amikor végre megtaláltam a helyzetet. Lőttem pár képet, majd visszanéztem őket. Gyönyörűen visszaadták a hatást. A telefonommal is megörökítettem a csodás látványt, amit azonnal be is állítottam háttérnek. Elmosolyodtam, amikor két kezet éreztem meg a derekamon. Elsőre egy kissé megugrottam, de amint megéreztem az „idegen” illatát, azonnal melegség öntött el. Egy apró csókot nyomott a csupasz vállamra, majd fejét oda helyezte.

-Gyönyörű. –jegyeztem meg, miközben még mindig a tájat kémleltem.

-Pont mint te. –dörmögte a fülembe mély, reszelős hangján. Arcomra szégyenlős pír szökött a bókja miatt. Még pár percig így állt, amikor hirtelen maghoz fordított, ajkait pedig az enyémre nyomta. Egy kattanást hallottam. Gyorsan elváltam tőle, majd észrevettem sunyi arckifejezését, ahogyan immár a telefonja képernyőjét bámulta vigyorogva. Az orrom alá nyomta a készüléket. Szemügyre vettem  fotót, majd szélesen elmosolyodtam, és felmutattam a hüvelykujjam tetszésem kinyilvánítása jeléül. Miután elrakta a telefonját újra magához húzott, ajkaival vészesen lassan közeledett az enyémekhez. Meguntam a „csigatempót’’, így kezemmel közel húztam magamhoz a fejét. Belekuncogott a csókunkba, amit szépen-lassan egyre jobban elmélyített. Nevetve toltam el magamtól kissé mellkasát. Még egy utolsó puszit nyomott a számra, majd a kezem után kapott és visszafelé kezdett húzni. Szerencsére a többiek már visszamentek a buszba, így nem láttak meg minket, egyedül Zayn cigizett kint, de ő sem ránk figyelt.

*

Éppen az ágyamban feküdtem, miközben zenét  hallgattam és a Niallel való sms-einket olvastam hatalmas mosollyal az arcomon. A zenelejátszási listámban a Little Things következett. Hirtelen Perrie pattant be mellém az ágyba, őt pedig Eleanor követte. Kivettem a fülemből a fülhallgatót, majd érdeklődő tekintettel fürkésztem őket.

-Na mesélj. Mi történik veled? Csak nem szerelmes vagy? –lökött oldalra Perrie. –Mielőtt letagadnád, egész nap mosolyogsz mint az idióták, vagy bezárkózol és magadban hallatod a zenédet vagy a gépeden pötyögsz és úgy mosolyogsz. Na ki vele, ki a szerencsés? De ha azt mered mondani, hogy visszamentél Drew-hoz én esküszöm kihajítalak a buszból.

Perrieből csak törtek elő a szavak. Az elején elpirultam, majd elnevettem magam utolsó mondatán.

-Nincs semmi. Csak jó kedvem van, ennyi. –vontam vállat. Minkét lány felhúzott szemöldökkel méregetett, végül pedig megunták szótlanságom.

-Na jó, de most haragszom, hogy nem mondtad el. –durcizott Perrie. Elnevettem magam, kezemmel pedig egy szívet mutattam felé. Tény, hogy mostanában kicsit zárkózottabb vagyok és a lányokkal sem hülyülünk annyit, de most ilyen korszakomat élem. Szerelmes vagyok. Kell néha egy kis magány, hogy eltudjak merülni a gondolataimban. Miután a lányok kimentek, pár perccel később a szőkeség vetődött mellém. Szerencsétlenül esett rám, majdnem összenyomott.

-Nehéz vagy.- nevettem fel, és próbáltam meg lelökni magamról, de nem engedte. Ajkát végighúzta a nyakamon, egészen a vállamig, majd egy puszit nyomott oda. Felkuncogtam, majd megragadva a lehetőséget ajkaira nyomtam az enyémeket. Legurult mellém, kezeinket összekulcsolta és ölelésébe zárt.

-A lányok gyanakodnak ránk. –vigyorgott.

-Lassan elmondhatjuk nekik, mert szerintem rá fognak jönni. Előbb is bejöttek kérdezgetni.

-Rendben. De készülj, hogy oltárian le leszünk cseszve amiért eltitkoltuk.-kuncogott fel.

-Majd megvédesz.

Egy puszit nyomtam arcára.

*

-NIALL JAMES HORAN, AZONNAL TOLD IDE A KÖVÉR ÍR SEGGEDET, ÉS EZ RÁD IS VONATKOZIK ANNE ALICE ALLEY!

Hallottuk meg Louis idegesen üvöltöző hangját. Niallel egymásra néztünk, majd zavartan pattantunk ki az ágyamból és kifelé kezdtünk rohanni. A többiek mindannyian Louis körül ültek és álltak –kinek ahogy akadt helye- és felvont szemöldökkel néztek ránk.

-Megmagyaráznátok ezt?! –mutatta felénk Lou Niall telefonját. Ahogy a képernyőre néztem észrevettem, hogy az a képük Niall háttere, amit még legelőször csináltunk Mullingarben.És…éppen csókolózunk rajta. Arcomra pír szökött, majd a pár másodpernyi csöndet Niall törte meg.

-Az úgy volt, hogy… -hirtelen magához rántott, majd egy érzéki csókot lehelt ajkaimra. A többiek eszeveszett „húú”-zásba és sikongatásba kezdtek. Perrie és El azonnal felénk rohant, majd olyan szorosan öleltek meg, hogy majdnem elájultam oxigénhiány miatt.  A fiúk lepacsiztak Niallel, majd valamit súgtak a fülébe, amire Niall mosolyogva megrázta a fejét, amikor észrevetette hogy őket nézem és halványan rám kacsintott. Azt hiszem tudom, mi lehetett  a téma… Arcom ismét pírbe szökött.

-Na jól van…Nagyon örülünk nektek, meg minden, de k*rva mérgesek vagyunk amiért nem mondtátok el! –mondta felháborodva Louis. Mióta vagytok együtt amiről NEM tudunk? –hangsúlyozta ki a NEM szót.

-Öm… Mullingarben az utolsó előtti napon jöttünk össze.

-És mért nem mondtátok el? –szólt közbe Liam.

-Kíváncsiak voltunk, mikor jöttök rá. –kuncogtam. –És, ez így vicces volt, hogy titkolóztunk.

A többiek felsóhajtottak, arcukat a tenyerükbe temették, majd felnevettek.

-Nem is te letté volna. –ölelt át félkézzel Harry, majd az oldalamba bökött.

-Hát akkor..ma bulizás van emberek! Megünnepeljük, hogy VÉGRE összejött ez a két idióta, amit már megtehettek volna kb. 2 hónappal ezelőtt is, de nem, nekik a bonyolult utat kellett választaniuk. Ja, és azt kihagytam, hogy már a hormonjaiknak is alig tudtak ellent mondani, nem is tudom hányszor csókolóztak már…És ráadásul Niall is mindig Anrő álmo…

-Elég legyen Louis. –szakította félbe a répaimádót Niall. Mindenki felnevetett.

-Ez egy szép beszéd volt, Lou baby. –ölelte át Louist Harry.

-Azt hiszem mi most elraboljuk ezt a leányzót, és kifaggatjuk minden apró részletről. –fogta meg a kezem Perrie, majd kuncogva elhúzott a többiektől. Minket követett El is, majd ismét az ágyamba ültünk és kezdetét vette a „kérdezzenek és válaszolok” játék.

-Na most…Még is hogy az istenbe gondoltad, hogy nem mondod el nekünk? –kérdezte Perrie felháborodva. Halványan elmosolyodtam, majd széttártam a karjaim, jelezvén, hogy fogalmam sincs.

-Nagy szerencséd van hogy ennyire imádunk, különben szétrúgnánk a segged.

Mindhárman felnevettünk, majd mindent el kellett nekik mesélnem egészen a Mullingari utazástól kezdve.

*

Miután végeztünk a „vallatással” –ami megjegyezném két óra hosszú volt- kimentünk a fiúkhoz. Meglepetten néztünk körül. Az egész helység szinte sötét volt, a díszvilágítás égett különböző színekben, az asztalon ki voltak pakolva a különböző alkoholos italok.

-Na csajszik most szépen visszamentek és átöltöztök a bulira. Valami szexit vegyetek fel. –tessékelt minket vissza Louis. Nevetve indultunk vissza a bőröndjeinkhez. Mindhárman előhalásztunk egy miniruhát. Először egy szelíd, de nagy kedvencemre esett a választásom, de amint Perrie meglátta kiszedte a kezemből majd elmerült a bőröndömben. Pár perc keresgélés után előhúzott egy kivágott, teljesen feszülős, keveset takaró darabot, majd vigyorogva felém nyújtotta.

-Készítsd csak ki ír barátunkat.- kacsintott. Felnevettem, majd rosszallóan megforgattam a szemem. Lehet, hogy nem kellene…de hát egyszer élünk, nem-de? Magamra aggattam a ruhadarabot. A tükörhöz érve mindnyájan elkészítettünk egy enyhe sminket, majd végeredményképp elismerősen bólogatva néztük egymást. Perrie sem választott valami szerény ruhát...Eleanor pedig egy aranyos rózsaszín miniruhában volt. A fülünket megcsapta a hangosan bömbölő zene. Az adrenalin szintem az egekbe szökött, őrült bulizhatnékkal húztam rohantunk ki. Perrie ledobta magát Zayn ölébe, El Louis mellé. Az összes fiú a kanapén ült, kezükben egy-egy alkoholt tartalmazó pohárral. Szégyenlősen indultam el Niall felé. Minden önbizalmam a földbe gyökerezett.  Régen, amikor legjobb barátok voltunk még csak, sosem voltam szégyenlős előtte. Nyugodt szívvel mászkáltam akár fehérneműben, nem zavart. De ez most valahogy olyan más… Zavar, hogy mi van akkor, ha nem tetszem neki? Ha a lábaimat rondának találja, vagy a női idomaimat kicsinek? Félve a szemébe pillantottam. Arcomra még jobban piros árnyalat ült, ahogy kék íriszei vágytól telve csillogtak. Fejével biccentett, hogy menjek oda hozzá. Egy puszit nyomtam az arcára, ő pedig fél karjával átkarolta a derekam. Hihetetlen, hogy a szimpla nézésével képes zavarba hozni…A kezében tartott poharat felém nyújtotta, amiből kortyoltam egyet. Az erős és forró érzés átjárta a torkom. Mostanában nem voltam valami nagy partiarc, ezért kissé elszoktam a piától.

-Gyönyörű vagy. –dörmögte a fülembe. Zavartan elmosolyodtam, majd a padlót kezdtem kémlelni. Zayn a kezembe nyomott egy poharat, aminek az egész tartalmát egyszerre gyűrtem le. Ez kellett nekem, hogy kicsit jobban feloldódjak. Utána már rájöttem, hogy felesleges aggódom Niall miatt, ugyan is már látott fürdőruhában is, és ha valami ellenvetése lenne az alakom ellen, akkor már szólt volna…ugye?!

Az első óra jóformán csak nevetésből és beszélgetésből állt. Niall keze a combomon pihent, fel-le simított rajta ezzel az őrületbe kergetve engem. Óvatosan oldalba löktem, hogy fejezze be, de csak kuncogott rajtam. Kezdtem unni az egy helyben ülést, ezért felpattantam a helyemről, El és Perrie elé léptem és a busz közepére húztam őket táncolni. Testünk azonnal felvette a ritmust, eszeveszetten csápoltunk és tomboltunk a kedvenc számainkra. Pár perc múlva a fiúk is csatlakoztak hozzánk. lehet, hogy nem voltunk sokan, de még is úgy tűnt mintha legalább száz ember tombolna velünk együtt.  Igazán jó kis partit varázsoltak a fiúk. Harry kezében ott pihent a Jack Daniel’s-es üveg, így ha valakinek kifogyott a pohara azonnal utánatöltötte. Liam inkább kivette a kezéből az üveget, mert nem akart egy halom részeg embert egy buszban. Mondjuk, ebben igaza volt, jobb is volt, hogy mindenki leállt vele.

*

Nem tudom mennyi idő lehetett, de az volt a lényeg, hogy jól éreztük magunkat. Harry és Liam az ágyukban feküdtek és a telefonjukat nyomkodták, Zayn és Perrie eltűntek valahol a mi részlegünkön, Eleanor és Louis a konyhában csókolóztak, én és Niall pedig a kanapén ültünk. Fejemet az ölébe hajtottam, így helyezkedtem el, hogy kényelmes legyen. Egy hatalmasat ásítottam, amire Niall felnevetett.

-Mekkora szád van. –vonta fel egyik szemöldökét kajánul. Hasba ütöttem, majd sértődötten összeráncoltam a szemöldököm. Felnevetett és egy puszit adott a homlokomra.

-Legszívesebben visszamennék az ágyamba aludni, de félek, hogy mi vár rám odabent és nem akarom megzavarni Perriéket.

-Aludhatsz velem. –simított fel a combomtól az oldalamig.

-Aha, persze, nem. Még a végén álmomban megerőszakolsz. Ne hidd , hogy nem látom, hogy gondolatban már vagy százszor levetkőztettél. –néztem rá kihívóan. Itt volt az ideje, hogy most ő piruljon el egy kicsit.