17. Díj :))

Köszönöm szépen a díjat egy lány -nak! :))♥

1. Mikor kezdtél blogolni? Egy éve :)
2. Szereted az osztályod? Igen :D de van pár ember, akit nem nagyon kedvelek :)
3. Ki a kedvenc színészed? Adam Sandler ♥
4. Mi a kedvenc ételed? Krumplis tészta :)
5. Tanultál/tanulsz bármilyen idegen nyelvet? Angol középfok, és német 8 évig. :)
6. Hol laknál legszívesebben? Melyik országban vagy városban? LONDON! ♥
7. Ki a kedvenced az 1D-ből? Niall James Horan♥
8. Miért kezdtél el írni? Megtetszettek a blogok, amiket olvastam, és csak szimplán az írás, és eldöntöttem, hogy kipróbálom magam ebbe.:) Azóta pedig a hobbimmá vált! :)
9. Mi a véleményed a magassarkú cipőkről?:D IMÁDOM ŐKET ! ♥
10. Szeretsz olvasni, vagy maradinak tartod? Nagyon szeretek!! Egyáltalán nem maradi !

#55 - Hála istennek !

 Sziasztok!:)
Meghoztam a következő részt, ne haragudjatok, mostanában elég kevés időm van írni.:/ Ez sem lett valami eseménydús rész, remélem, azért elnyeri a tetszéseteket! :)
Eszméletlenül hálás vagyok nektek!!! Az előző részhez 17 (!!!!!!!) ember kommentelt. Esküszöm, el sem tudtam hinni! Annyira hihetetlenek vagytok, nagyon köszönöm, imádlak titeket!♥♥A kedves szavaitokról nem is beszélve. Minden egyes komment megmelengeti a szívemet,, mosolyt csal az arcomra, képes feldobni a napom!!! Köszönöm!♥
Már 41 rendszeres feliratkozóval, és több mint 45.000 oldalmegjelenítéssel büszkélkedhetek. És ezt mind nektek köszönhetem, ismét csak egy hatalmas köszönetet tudok mondani !! ♥♥

Még valami nagyon fontos dolog: MA VAN LIAM SZÜLETÉSNAPJA, NAGYON-NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK NEKI !!!!! *--------*♥
(úgy tűnik a történet is majdnem teljes időrendben van most.:D Teljesen véletlenül! )

Idegesen, hörögve vettem a levegőt. Csak egy dologra tudtam gondolni: ez egy rossz álom. Ez nem lehet biztosan nem.
- Niall. Mond, hogy ez nem az aminek látszik! - sütöttem le a szemeimet, suttogva kérdeztem tőle. Nem válaszolt. Ajkaiba harapva hunyta le erőszakosan a szemét, gondolkodott.
- Várj. Vannak emlékképeim.
Vártam, vártam, fogalmam sincs mennyit, de Niall csak csöndben törte a fejét. Hirtelen kipattantak a szemei, megkönnyebbülve sóhajtott fel.
- Nem feküdtünk le! -nézett rám enyhe mosollyal az arcán.
- És ebben honnan vagy olyan biztos? A jelek nem erre utalnak. -fintorodtam el.
- Emlékszem rá, An ! Már majdnem megtörtént, amikor észrevettük, hogy neked megjött. Azért nincs kinyitva az óvszeres zacskó. Hála istennek ! - dőlt hátra egy újabb sóhaj kíséretében.
A vérfoltok.. Akkor.. ez mindent megmagyaráz! Arcomra egy hatalmas vigyor ült ki, nagyon örültem neki, hogy mégsem történt meg. Két okból is: nem a volt barátommal szerettem volna, és szeretnék rá majd emlékezni.
- Öm..Elfordulnál? Összeszedném a cuccaimat, és bevonulnék a fürdőbe. - motyogtam az orrom alatt. Niall hirtelen végignézett a paplan által takart testemen, majd enyhén rózsaszín árnyalatú arcát elfordította, szemeit lehunyta. Magamon a takaróval másztam ki az ágyból. Idegesen kerestem a fehérneműimet, a ruhámat. Szememmel körbe pásztáztam a szobát. Áhá! Bugyi megvan. Óvatosan araszoltam a fürdőajtó elé, nehogy leessen rólam a vékony anyag. Miután sikeresen felszedtem, nem messze tőle megtaláltam a melltartóm, végül pedig ellentétes irányban a ruhámat. Gyorsan beiszkoltam a  fürdőbe, az ajtót magamra csapva roskadtam le a földre. A hátamat a tölgyajtónak döntöttem, idegesen túrtam a hajamba. Mi a garancia rá, hogy Niall igazat mondott?! Honnan emlékezne rá, hogy mi történt?! Nem vagyok semmiben sem biztos. Csak egyet tudok: egy nagy idióta vagyok. Nincs rám más szó.
Óvatosan engedtem le magamról az anyagot, majd beálltam a forró zuhany alá. Badarság, de úgy éreztem lemossa a forró víz a tegnap este mocskos emlékeit. Vagyis... ha már emlékeket nem is, de legalább a rossz dolgokat, amiket tettem.
Nem tudom, mennyi ideig állhattam a víz alatt, de jól esett a testemnek. Levettem a törölközőm, áttöröltem testem, majd visszarángattam magamra a fehérneműimet. A saját szobámba voltunk, kint volt a bőröndöm, de nem volt hozzá energiám, sem kedvem, hogy törölközőbe flangáljak Niall előtt, vagy fehérneműben. Visszarángattam magamra a ruhát, ami nehéz feladatnak bizonyult, ugyan is a testem még nedves volt. A másik dolog pedig: a drága menstruáció.
- A rohadt életbe... - motyogtam magamban. Nem volt nálam semmi ilyenkorra való eszköz, minden a buszon maradt, ráadásul nem most kellett volna, hogy megjöjjön. Egyre csodásabb ez a nap. Még ha eddig nem lettem volna elég ingerült és érzékeny, most kétszer olyan rossz leszek. Meztelen talpam csattogott a kövön, ahogy az ajtóhoz lépkedtem. Kinyitva megpillantottam Niallt az ágy szélén ülve egy bokszerben. Szemeit először arcomra emelte, majd "alig feltűnően" végigmért. Sietően vágtattam a bőröndömhöz. Minden cuccomat beledobáltam, próbáltam összezárni, de nem sikerült.
- An. - hallottam meg Niall hangját. Egy pillanatra megdermedtem. Ideges tekintettel néztem fel rá.
- Mi van?
- Beszélnünk kellene. - motyogta lesütött szemekkel.
- Nincs mit megbeszélnünk Niall! - horkantam rá. - Menj vissza szépen a kis barátnődhöz! Ó, vagy már ki is tetted a szűrét? vagy tud egyáltalán arról, hogy a 'pasija' a volt barátnőjét hozta szobára éjszakára? Hm?
- Ez az egész... Nekem semmit nem jelentett.
- Á, nem jelentett, mi? - nevettem fel kínosan. - Azért visszhangzott a hangod az egész folyosón, mert olyan rosszul érezted magad. El tudom képzelni. - forgattam meg a szemem.
- Szerinted én nem voltam kiakadva, mi? - csattant fel hirtelen. - Szerinted nekem nem fáj eléggé, hogy szakítottál velem? De, borzalmasan! Mert szeretlek! És senki nem tudna téged helyettesíteni, ezt biztosra mondhatom! Csak..csak megpróbáltam elfelejteni ezt az egészet, mert borzalmasan éreztem magam !
Nem tudtam semmit mondani. Homályos szemekkel bámultam a szőkeséget. Tekintetemet egy percre sem engedte, mélyen fúrta kék íriszeit az enyémekbe. Elrántottam a fejem, sikeresen összezártam a bőröndöm, a kezembe kaptam, és kirohantam a szobából.
*
- Perrie! - kopogtattam be az említett szobájába. Pár másodperc múlva ajtót nyitott a kómás szőke ciklon. Amint meglátott, szeme két méteresre nyúlt.
- Te. Most. Bejössz. És. Magyarázatot. Adsz. Mindenre. -tárta ki az ajtót. Bólintottam, beléptem a szobába. Perrie teljesen egyedül volt. A bőröndömet ledobtam az első adandó helyre.
-Először is. Tudnál nekem adni tampont? -kérdeztem a barátnőmet elpironkodva. Perrie nevetésbe tört ki, majd azonnal a bőröndjéhez lépett, és elém dobott gy dobozzal.
- Ezer hálám. Mindjárt jövök.
A saját bőröndömből előhalásztam egy tiszta bugyogót, és bevonultam a fürdőbe.
Kiérve Perrie már átöltözve várt a kanapén. Letelepedtem mellé törökülésben.
- Na, mesélj.
- Rendben. Semmire az ég világon nem emlékszem, érted?! Reggel arra keltem, hogy Niall fekszik mellettem, mindketten teljesen meztelenek vagyunk, az ágyon vérfoltok vannak, középen meg egy óvszeres zacskó.
Perrie álla a földet verte.
- Utána Niall közölte, hogy emlékszik, nem történt semmi, mert mielőtt bármi lehetett volna észrevettük, hogy nekem megjött. Sztori lezárva.
- Ó-is-te-nem.  Ez nagyon durva, bébi. - nevetett fel hitetlenkedve.
- Nekem mondod? Az se biztos, hogy igazat mond! És nem tudom tegnap este mit csináltam!
- Ö.. Én csak néhány dologra emlékszem, de csókolóztál Niallel. - húzta el a száját. Rajtam volt a sor, hogy megdöbbenjek.
- Ó, istenem. -túrtam idegesen a hajamba. - Mi jöhet még?!
- Ha megnyugtat, én sem emlékszem sokra. Na de nézzük meg a fiúkat. Elméletileg Liamék szobájában hevernek.
- Mikor jöttetek haza?
- Mi? Olyan 6 körül. - ásított a barátnőm.
- És most mennyi az idő?
- 15.30.
Hát, jól elhúztuk az alvást. Úgy döntöttem átváltom valami kényelmesebbre a szerelésem. Egy rövidnadrágos szerelést vettem fel, hajamat átfésültem néhányszor a hajkefével, majd biccentettem Pezznek, hogy mehetünk.
A szemben lévő szobában lévő srácok hasonlóan néztek ki, mint mi: nyúzottan, és álmosan.
- Sziasztok. - köszöntöttük a kidőlt fiúkat.
- Hali. - jött a tömeges válasz.
- El sem hiszem, hogy már 20 éves az én drága bébim.  - ölelte át féloldalasan Harry Liamet.
- Haha, vicces vagy, "bébi", de ha jól tudom te vagy itt a legfiatalabb. - vágott vissza Liam, mire Harold bosszúsan lökte el magától a szülinapost.
- Boldog születésnapot Liam még egyszer is! - ugrottam a nyakába, és az orra alá dugtam a kis csomagot. Liam meglepetten nézett rám, majd viszonozta az ölelésem, és szemügyre vette a csomagot.
- Nagyon boldog szülinapot Daddy Direction! - követte a példámat Perrie is. A szobába éppen Eleanor és Louis lépett be mosollyal az arcukon. Ó, azt hiszem ők nem ittak annyit mint mi...
- Ajándékozás van? Akkor én is jövök. - lelkesedet El, majd ő is átadta ajándékát.
- Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm . - vigyorgott Liam, majd leült a kanapéra és kibontotta a csomagokat. Köszönetek ezreit hordta el, illetve fel-felnevetett egyes ajándékokon: például a Batmanes boxeren. Na igen, Perrie és az ötletei.
- Azt a, An, ennek eszméletlenül jó illata van! - fújta magára a márkás parfümöt.
- Reméltem, hogy tetszeni fog.
- Héj, várjunk. Ezt akkor vetted, amikor... - gondolkodott el.- Jézusom, csak azt ne mond, hogy miattam veszekedtetek Niallel! - nézett rám könyörgően. Ó, a fenébe. Liam és az áldott jó szíve. Mindent képes saját magára venni, nyilvánvalóan emiatt is lelkiismeret furdalása lesz egy ideig.
- Nem, Liam, ez nem a te hibád! -mosolyodtam rá kedvesen.
- Dehogy is nem! - szomorodott el.
- Liam, ha most itt fogsz nekem szomorkodni, esküszöm fejbe ütlek. - fenyegettem meg nevetve. Ő is elmosolyodott, majd magához invitált egy ölelésre.
- Sajnálom, ho...
- Liam. - szóltam rá figyelmeztetően.
A többiek mellé leültem a kanapéra, majd kezembe vettem a mobilomat. Minden oldal Liam születésnapi képeivel volt tele - szerencsére a klubba nem engedtek be paparazzikat- amik kint készültek. Illetve a hazafelé menetel. Rengeteg cikk jelent meg előttem. De egy főleg megfogta a figyelmem. Zakatoló szívvel, zihálva nyitottam meg.
" Niall Horan és Anne Aley : avagy véget ért a nagy szerelem?
Mint tudjuk, a One Direction szépfiúja Niall Horant (19) pár hónapja egy titokzatos lánnyal kapták rajta kameráink, amint a városban kézen fogva császkáltak, édes puszikat loptak egymástól. Az ír énekes a Twitter fiókján bejelentette, hogy csak legjobb barátok, ám nem sokkal később együtt látták őket Írországban, Niall szülőházában, pár nappal később pedig lencsevégre kapták őket, amint csókot lopnak egymástól a turnébusznál.
Azóta a fiatalok rózsaszín felhőben éltek, úgy tűnt, fülig szerelmesek. Ám a One Direction egy másik tagjának, Liam Payne-nek (20) a tegnap este tartandó születésnapi buliján a szőkeség egy másik lánnyal jelent meg kézen fogva, sőt, többen nyilatkozták, hogy együtt táncoltak, csókolóztak, a parti végén, viszont a tinilányok bálványa An-nel hagyta el a szórakozóhelyet elég ittas állapotban. Vajon mi történt akkor kettőjük között? Niall Horan félrelépett volna barátnője tudta nélkül? Vagy más van a dologban? Kíváncsian várjuk a fejleményeket, minden esetre reméljük, a fanok által elnevezett Nanne (Niall és Anne közös neve) továbbra is megmarad, ugyan is úgy tűnik a directionerek igazán szívükön viselik a lányt, rengeteg kedves tweettel bombázzák. 
"Szeretünk Anne, remélem örökké Niall mellett maradsz!"
"Legyetek boldogok Niallel, melletted boldognak tűnik :) "
" Nanne forever ♥"
Hát nem aranyosak? Minden esetre akad pár kivétel, aki szó szerint a lány halálát kívánja. Reméljük, a szőke herceg megvédi a hercegnőjét, és nem engedi, hogy összetörjön néhány rosszindulatú tweet miatt.

Kiszivárgott fényképek a buliról:
"

Kikerekedett szemekkel meredtem a cikkre. Hát ez nem lehet igaz... képek is voltak mellé csatolva. Szerencsémre nem volt kép rólam. Hála istennek! Az első jó dolog a mai napon.
Az ajtó ismét nyitódott. Perrie és El sikítása csapta meg a fülem.
- Danielle! - rohantak az említetthez. A göndör hajú lány vigyorogva tárta szét a karját. Olyan aranyosak voltak. Nyilvánvalóan őket is megviseli a távolság, hiszen nagyon jóban vannak egymással. Sajnálom, hogy ilyen keveset lehetnek csak együtt. Megértem, milyen rossz messze lenni egy baráttól, vagy olyantól, aki közel áll a szívedhez.
- Sziasztok! - integetett mindenkinek Danielle. Meglepődtem, amikor hirtelen megölelt. nagyon barátságos lány, az biztos. Boldogan ült le Liam ölébe, és egy hatalmas csókkal köszöntötte.
- Hát te? Nem Liammel voltál este? - vonogatta a szemöldökét Louis.
-De. De korán kellett mennem, próbánk volt. Szóval álomszuszékok, amíg ti aludtatok, addig én kiugráltam a lelkem is. - nevetett a lány.
- Liam, megharagszol, ha délutánra ellopjuk a barátnőd? - kuncogott Perrie. Liam lebiggyesztett alsó ajakkal fordult felénk, könyörgően nézve.
- Esküszöm, estére a tiéd.
- Vihetitek. - lökte ki barátnőjét az öléből. Danielle játékosan vállon boxolta barátját. Hangosan felnevettünk a kis akción. Liam egy csókkal kért bocsánatot barátnőjétől.
- Na akkor csajok, azt hiszem menjünk is! -ugrott fel Perrie.
- Így? -néztem magamra.
- Jó vagy így, na gyertek.
- De a koncertre érjetek vissza! - kiáltott utánunk Liam. Nevetve rohantunk ki az ajtón, egymásba karolva.

*

A mi nevetésünktől zengett az egész Starbucks. Dani nagyon jó fej, el sem tudom mondani mennyire! Bármennyire is idősebb jó pár évvel, ugyan olyannak tűnik, mint mi. Nagyon megszerettem, ő is olyanná vált számomra, mint Pezz vagy El, holott alig 3 órája ismerem.
Négyen, egymásba karolva jártuk a várost. Minden boltba benéztünk, idióta képeket csináltunk, és felettük a fél édességboltot. Egyszóval jól éreztük magunkat. Danielle elmesélte az utóbbi időben történteket, majd mi is meséltünk neki a turnéról. Aztán jött a nem várt rész... Faggatás a Niallel való kapcsolatomról. Mereven magam elé bámulva mondtam el mindent. Talán túl sok mindent is...De még is jól esett, hogy végre mindent kiadhattam magamból.
- Jézusom. Hát.... erre nem tudok mit mondani. - kortyolt bele a jegeskávéjába Dani. - Azt vettem le ebből, hogy te ugyan olyan szerelmes vagy még mindig, és ezek szerint Niall is.
- Azt hiszem... vagyis, nem tudom. Nem tudnék hozzá úgy viszonyulni, mint eddig.- kevergettem a Frapuchinomat zavartan.
- Fogalmam sincs mi a jó megoldás. De biztos vagyok benne, hogy jól fogsz dönteni. - tette kezét biztatóan az enyémre Dani.
- Most pedig elég a szomorkodásból, én azt mondom, menjünk vissza a hotelbe, és pótoljuk be azt a wellness napot! -csapta össze tenyereit Perrie. Egyszerre tört elő belőlünk a sikítás - vagy inkább visítás- , majd gyorsan szedve a lábunkat rohantunk egészen a hotelszobánkig. Kifulladva, nevetve, lihegve estünk rá egyszerre a kétszemélyes ágyra.
- Na csajszi. 5 perc múlva lent a várakozóban. -utasított Perrie katonás hangnemben. A lányokkal szalutáltunk, majd egy "igen is kapitány"  után El és Dani kirohantak a szobából. Előhalásztam a bőröndömből a fürdőruhámat, a fürdőbe vonulva átvettem. A hajam lófarokba fogtam, hogy ne legyen vizes a jacuzziban, majd egy törölközőt fogtam a kezembe. Kiérve Perrie már szintén kész volt, egymásba karolva vonultunk hahotázva a lépcsőn. "Ügyességemnek" köszönthetően nem is én lettem volna, ha nem botlom meg, és nem esek el a lépcső kellős közepén egy idős házaspár elé. Pezz nevetése az egész hotelben visszahangzott szerintem, míg én égő arccal tápászkodtam fel, és kértem bocsánatot az idősektől. Ahogy Perriere néztem, belőlem is kitört a nevetés. A bársonybevonatú lépcsőn ült - vagyis, feküdt, furcsa pozícióban volt- , fejét hátravetve röhögött. A lécsőn érkezők elég rendesen meg is bámulták barátnőmet. De legyünk őszinték: ki nem nézne meg egy fürdőruhás lányt, amint retardált fóka módjára nevet a lépcső közepén?! Költői kérdés.
Pár perc után Perrie még mindig nem hagyta abba. A lépcsőn megjelent El és Dani, akik szintén bekapcsolódtak a hahotába.
- Vele meg mi történt? - kérdezte szórakozottan El Pezzre mutatva.
- Elestem a lépcsőn, és kiröhögött.
Nagy nehezen felkapartuk idióta barátunkat a földről, és végre egyenes irányban mehettünk a Wellness részleg felé.

#54 - Jaj ne !

Sziasztok!:)
Köszönöm szépen a sok pipát és a kommentet, hihetetlenek vagytok!♥
Nem szeretnék semmit előre elárulni a történetből, attól, hogy most nehéz idők járnak Annre és Niallre nem biztos, hogy örökre így is marad, de megeshet, hogy nem békülnek ki többet.:)
Egy kissé meglepődtem, amikor megláttam hogy vesztettem egy olvasót. Mindenesetre nem tetszhet mindenkinek, biztos vagyok benne, hogy valaki egyáltalán nem örülök a szakításnak, de személy szerint úgy gondolom kell az izgalom, ha minden mindig tökéletesen boldog lenne, unalmas lenne a történet. Az életben sem minden habos torta.:) Ennek ellenére nagyon köszönöm az olvasóimnak, hogy olvassák a történetet, pipálnak, és kommentelnek, eszméletlen hálás vagyok érte!!!♥

u.i.: elnézést a rész miatt, talán ez az első olyan rész, amire azt mondom borzalmas lett! Nekem nagyon nem tetszik, remélem, azért olvasható lett, és nektek talán elnyeri tetszéseteket.... :(((  Nem tudom mi van velem, nem vagyok a toppon mostanában.... 

 

Unottan ültem a bőröndöm előtt, immáron egy órája. Nem volt sem energiám, sem lelki erőm kikeresni valami ruhát Liam bulijára. 

Perrie és El teljesen felöltözve, készen vágtattak be a szobámba. Arcukon tökéletes smink ékeskedett, feszülős ruháik kiadták hibátlan alakjaikat. 

- An. Ugye csak szórakozol velem hogy még el sem kezdtél öltözni, se készülődni?! - korholt le Perrie csípőre tett kezekkel. Lazán vállat vontam.

- Na akkor most azonnal kezdetét veszi a "Perreonor  segít neked elkészülni Liam bulijába" című műsor.

- Perreonor? -vontam fel a szemöldököm.

- Igen. Perrie és Eleanor összemixelve. - csettintett büszkén. Perreonor... Hát, oké.
Pezz a bőröndömben elmerülve kutakodott valami tűrhető ruháért. Legalább vagy négyet kikeresett, de egyik sem nyerte el a tetszésem, míg végül elutasítást nem tűrően kihalászott egy kissé - na jó, nagyon- merész darabot. Kikerekedett szemekkel meredtem a nem sokat takaró ruhára.
- Nem, nem és nem! Most nem veszem ezt fel!
- Már pedig igen is fel fogod venni! Meg fogod mutatni annak az idióta Niallnek, hogy mit is vesztett! Rendben?! Rengeteg pasival fogsz táncolni, jól fogod érezni magad, és azt fogod mutatni a külvilágnak, hogy teljesen boldog vagy, nincsen semmi baj, rendben?
Komolyan mondom, nem is mertem volna nemet mondani Perrienek. Szinte megfenyegetett, hogy mit kell csinálnom.
- Rendben. -válaszoltam meglepetten, nagyokat pislogva.
- Na, ez a beszéd! -vigyorodott el. - Most pedig felráncigálod magadra ezt a gyönyörűséget. - pörgette az ujján a ruhát. Mosolyogva vettem ki a kezéből, majd megpróbáltam magamra ráncigálni. Nem mondom, nem volt könnyű dolog. A végén a lányok segítettek eligazítani rajtam, El pedig egy hozzá illő cipővel lépett elő.
- Na, akkor ruha rendben. Jön a smink és a haj.
Időm sem volt gondolkodni, Perrie már az alapozót kente az arcomra, El pedig a hajamat sütötte be a hajsütő vassal.A szempilláimra nagy adag szempillaspirál került, lent is, és fent is, a szemhéjam a ruha színével megegyező, csillogó szemhéjpúderrel volt kikenve, számon halványrózsaszín szájfény pihent.

- Ó-is-te-nem. - esett le Perrie álla, ahogy végigmért. A tükör elé lépkedve nem hittem a szememnek. Nem magamat láttam, hanem...egy barbie babát. A ruha teljesen kiemelték a domborulataimat, alig takart valamit, az arcom pedig oly' mértékben ki lett mázolva, hogy a karikáimnak helye sem maradt, a bőröm tökéletesnek, pattanás nélkülinek tűnt, göndör loknijaim rendezetten omlottak vállamra. Meg kell, hogy mondjam, nem tetszettem magamnak. A tükörben nem Anne Alice Alleyt láttam, hanem Barbie-t, aki éppen Ken-re vár.
- Lányok, ez nem én vagyok. - hajtottam le a fejem.Az sem tudott érdekelni, hogy Pezz is hasonló, alig takaró ruhában virított, vagy El.
- An, drágám. Gyönyörű vagy, minden pasi dögleni fog utánad, esküszöm. Sőt, Zaynt a közeledbe sem engedem. - kuncogott fel. - Ez egy buli lesz, bébi, mindenki hasonlóképpen fog kinézni, hidd nekem. Sőt, ilyenkor sokan bikiniben szoktak jönni, rövidnadrággal. Nincs mitől félned, eszméletlenül nézel ki.- biztatott. Lehet bennem volt a hiba, de mégsem szerettem volna így bárkinek a szeme elé is kerülni. Főleg nem az exem elé.
- Na figyelj, te csacsi. Nem fogjuk engedni, hogy végig unatkozd a partit. Táncolni fogsz velünk, inni, és csak szimplán jól fogod érezni magad. Ennyi. Na, indulhatunk? -mosolygott El, és belém karol. Egy nagy sóhaj után bólintottam.
- A srácok már ott vannak, azt mondták taxizzunk, itt van a cím. -mutatott Pezz a kezében lévő cetlire.
- Csodás. -mormogtam.

*

Ahogy a taxi lefékezett, a szívem hatalmasat dobbant. Nem akartam oda bemenni, nagyon nem. Sőt, ki sem szerettem volna szállni a taxiból. A lányok bíztatóan megszorították a kezem, majd kiszálltak. A fülem azonnal megütötte a hatalmas hangzavar. Megpillantottam egy óriási helyet, ahova az emberek csak özönlöttek és özönlöttek befelé. A magassarkúmban tipegve vonultam a lányokkal egymásba karolva.. Perrie arcára hatalmas vigyor szökött, szinte éreztem rajta, mennyire szeretne már egy jót bulizni.
A bejáratnál több biztonsági őr állt, érdekes volt nézni, ahogy rengeteg directioner lányt lefogtak, és kitessékeltek a bejárattól. Az egyik végigmért minket, majd egy "Eleanor Calder, Perrie Edwards és Anne Alley?" kérdés után beengedett minket. Beérve nem hittem a szememnek. Legalább vagy 150-200 ember tombolt a parketton, oldalt kisebb-nagyobb boxok voltak elhelyezve, mindenhol lufik, és 20-as feliratú  táblák voltak lelógatva. Középen egy hatalmas "Happy Birthday Liam!" szalag fogta meg a figyelmem. A zene olyan hangosan dübörgött, hogy alig lehetett meghallani, oldalt egy nagy asztalon az "Ajándékok" felirat díszelgett. Rengeteg apró, vagy nagyobb csomag ékeskedett rajta. Merengésemet az zökkentette ki, hogy a lányok húzni kezdtek valamerre. Akkor tűnt csak fel, hogy egy nagy asztaltól integet nekünk Zayn. Teljesen feszengve éreztem magam, ahogy odaértünk. A fiúk kaján vigyorral az arcukon néztek végig rajtunk, majd mi is becsusszantunk melléjük.
- Sziasztok! - köszöntöttük egymást. Ahogy körbenéztem a társaságon, valakin megakadt a szemem. Niall mellett a ma látott szőke lány nevetett idétlenül, miközben Niall kezét szorította. Összeszorult a szívem. Akkor ezek szerint Niallnek ő az új barátnője. És elhozta Liam bulijára.
- Héj, An, hajtsd ezt le. - nyomott a kezembe Harry egy feles poharat. Nem tudom mi volt benne, de egy húzásra lement. Az alkohol égető érzése végigszaladt a torkomon, egészen a gyomromig. Egy nagy sóhaj után lecsaptam az asztalra a poharat.
- Így kell ezt! - vigyorgott Harry.
- Liam hol van? - kérdeztem.
- Mindjárt jön, a színpad mögött van. - üvöltötte túl a zenét Zayn.
Nem is kellett több, meghallottuk Liam hangját, mindenki azonnal abbahagyta a bulizást, és a színpadra fókuszált.
- Sziasztoooooooooooooooooooooooook! - üvöltött bele a mikrofonba Liam, mire mindenki hatalmas sikításba és tapsa tört ki. -  Köszönöm mindenkinek, hogy eljött, nagyon örülök, hogy a barátaimmal tölthetem az estét! Köszönöm az ajándékokat is, imádok mindenkit! Nem is húzom tovább a szót, mindenkinek jó részegedést, igyatok sokat, és eszméletlen bulizást kívánok!
Ismét tapsvihar keletkezett, Liam pedig leugrott a színpadról. Pár perc múlva a mi boxunkál kötött ki.
- Boldog Szülinapot Liam! - ugrottam fel a helyemről, és hosszasan megöleltem egy puszi kíséretében.
- Köszönöm, királylány. Remélem már jól vagy. -nézett rám aggódóan. Bólintottam. - Egyébként eszméletlenül nézett ki. - mért végig tetőtől talpig. Arcom pírbe szökött bókját hallván, zavartan tátogtam egy "köszit". Úgy döntöttünk, mi majd személyesen adjuk át Liam ajándékait holnap.
A többiek is végigölelték Liamet, majd az ünnepelt el is tűnt a tömegben.
- Gyere bébi, mi most megyünk. - pattant fel Perrie, majd a kezemet megragadva húzott a tömegbe. A táncoló emberek között elhaladva meglepetten fedeztem fel a híresebbnél híresebb sztárokat, akik Liam barátai. Az embertömegen átpaszírozva magunkat jutottunk el a pultig. A pult óriási kör alakú volt, legalább vagy tíz kiadóval. Egy aranyos, barna hajú, 20 körüli fiú szolgált ki minket.
- Mit adhatok?
- Nekem egy Mojitot, a hölgynek pedig valami nagyon erős és ütőset keverj kérlek. - kacsintott a fiúra Perrie. Kérdő tekintettel néztem a barátnőmre, aki csak lazán vállat vont. A kedves fiú elénk tolta a koktélokat. Az enyémnek, mit n mondjak elég bizarr színe volt. Az alja kék, a közepe sárga, a teteje pedig zöld és rózsaszín. Mi van ebben?!
- Gyerünk, bébi, kóstold meg! -sürgetett Perrie. Nagy sóhaj után belekóstoltam az italba. Nem csalódtam. A szemeim megteltek könnyel, olyan erős volt az a lötty. Esküszöm, még a szimpla whiskynél is rosszabb volt.
- Jézusom, Perrie, ez kegyetlen. Ettől az egy kortytól részegnek érzem magam.
- Gyere, hozd magaddal.
Kezembe fogtam az italt, Pezzel pedig ismét átfurakodtunk a tömegen. A boxunkhoz érve néhányan már fel is szívódtak (név szerint Harry, Louis és Zayn), a többiek pedig nem tudom honnan szereztek ilyen gyorsan, de szintén koktéllal ültek. A szoknyámat megpróbáltam a lehető legjobban lehúzni, hogy ne látszódjon ki semmim, amint ülök, de ez nagy feladatnak minősült.
- Na, és Niall! Megtudhatjuk a drága új barátnőd nevét? Még be sem mutattad nekünk, ó. Pedig mindig be szoktad mutatni. Ha jól emlékszem Ant is olyan nagy lelkesedéssel hoztad haza. Na, hadd halljuk, ki is a kis barátnőd.
A fejem teljes vörösben égett, ahogy Perrie nyavalyogva mondta ezt a pár sort Niallnek. A megérkezésünktől kezdve most néztem rá először Niallre. Szemeivel szikrákat szórt Perriere, idegesen markolta saját combját.
- Drága Perrie, és többiek. Ő itt Alice, a barátnőm! - hangsúlyozta ki a barátnő szót, majd egy lágy csókot nyomott a szőke lány szájára. Bármennyire is kedvem lett volna ordítani, sokkal jobban esett  pár nagy korty az italomból. Meg is szédültem hirtelen, de nem érdekelt.
A következő pillanatban egy nagyon szép, jó alakú, mosolygós göndör hajú lány vágtatott át a tömegen egyenesen felénk tartva. Perrie és El önfeledten ugrottak fel a helyükről, és ugrottak a lány nyakába.
- Jézusom, lányok, megfogtok fújtani.- nevetett a lány. Tekintetével körbenézett a társaságon, majd mindenkihez odalépett és megölelte a többieket is.
- Jézusom, Dani, ezer éve nem láttalak! - ugrándozott Perrie.
- Szia, Danielle vagyok. -ért Niall új barátnőjéhez a lány. Á, szóval ő Liam barátnője. - Sokat hallottam már rólad, te biztos Anne vagy. -ölelte át Alicet. A lány éppen olyan meglepődötten nézett, mint én. Mi van?! Niall zavartan vakarta a tarkóját.
- Öm. Dani, ő itt az új barátnőm, Alice. Nem Anne.
Danielle látszólag teljesen össze volt zavarodva. Leesett állal meredt hol Niallre hol a lányra. Hirtelen megfordult, és mosolyogva indult meg felém.
- Á, akkor te vagy An. Ne haragudjatok, én azt hittem, hogy te meg Niall... szóval.... - makogta zavartan.
- Semmi baj. Ilyen a sors. -vontam vállat leserűen, éreztem, ahogy az arcomon leszáguld egy kósza könnycsepp. A lány szorosan magához ölelt.
- Nem tudom mi történt köztetek Niallel, de nekem te ezerszer szimpatikusabb vagy mint az az új csaj. -suttogta a fülembe. Felnevettem kijelentésén.
- Örülök, hogy megismerhetlek. -mosolyogtam rá kedvesen.
- Úgy szint.
A göndör hajú lány hirtelen felsikított, amikor szerelme hátulról átölelte. Mindkettőjük hatalmas mosollyal az arcukon fordult a másik felé, és hosszú, szenvedélyes csókban forrtak össze. Olyan megható volt őket nézni. Már jó ideje együtt vannak, és még mindig szikrázik a szerelmük. Becsületre méltó, hogy ennyi ideig nem látták egymást, még is kitartanak egymás mellett, és ugyan úgy szerelmesek.
Elszomorít a gondolat, hogy a Niallel való kapcsolatunk mennyire elcseszett volt... Kicsit több, mint gy hónapig voltunk együtt, még is az idő alatt rengeteget veszekedtünk. A kapcsolatunknak sem úgy lett vége, hogy "jaj, nem szeretjük egymást, szakítsunk, de azért még maradjunk barátok", hanem egy nagy keverés-kavarás árán. Hát, ez van. Ilyen az élet. Bár kissé nyomaszt a gondolat, hogy a nyár folyamán két barátom volt, mindkettővel elég drámaian "sikerült" a szakítás... Talán bennem van a hiba?! Hiszen...elüldöztem őket. Én szakítottam velük... Mindkettővel ! Egy idióta vagyok... Soha életemben nem lesz rendes kapcsolatom, mindenkit eltaszítok magamtól. Egy hisztis, elviselhetetlen liba vagyok, ez a nagy igazság...
- Lányok és fiúk, ő itt az a lány, akit mindennél jobban szeretek! -pörgette meg a levegőben szerelmét Liam. Danielle sikítozva próbálta rávenné barátját, hogy tegye le, akinek nem volt ez ínyére. Miután ismét a földön állt a táncoslány, megragadva az alkalmat kívánt a barátjának boldog szülinapot.
- Isten éltessen sokáig te vén róka! -nevetett fel. Liam felvont szemöldökkel meredt a barátnőjére, majd ismét megcsókolta.
- Annyira aranyosak. - súgtam oda Perrienek. Pezz szintén meghatódva bólogatott, mjad kijelentette, hogy most azonnal megkeresi Zaynt, és addig csókolja, ameddig a levegője bírja. Ezen jót szórakoztunk Ellel.
Payzer a táncparkettere botorkált, egymásba gabalyodva merültek el szerelmükben, mit sem törődve a külvilággal, vagy a gyors zenével, egymást csókolva lassúztak. Zerrie is csókcsatát vívott, de ők alkalmazkodtak a zenéhez, ritmusra ringatták a csípőjüket.
- Tudod mit? Most megyünk táncolni.  -fogta meg a kezem El. Az erős alkoholos löttynek köszönhetően kezdett minden kételyem elszállni. Mosolyogva mentem An után. Nem zavart, hogy a ruhám úgy akarja, hogy felcsússzon, vagy épp lecsússzon, csak mentem át a tömegen.
Ellel megálltunk egy nekünk tetsző helyen, majd eszeveszett módon kezdtük átvenni a ritmust, rángatni a csípőnket, ugrálni, tombolni.
*
A pultnál éppen Ed Sheeran-nel koktélozgattam, amikor megjelent Perrie.
- Sziasztok drágáim! -ugrott a nyakunkba a kissé már becsiccsentett lány. Mi tagadás, én is kezdtem homályosan látni a világot, minden bánatom elszállt, bárki bármit mondott, elnevettem magam.
- Edie bébi mesélt az új daláról. -röhögtem fel, két társam szintúgy.
- Annie bébi pedig a turnéról. - nyögte ki szaggatottan Ed a mondanivalóját.
- És Perrie bébivel mi van? -biggyesztette le a száját a szőke ciklon.
- Szeretünk! -öleltem át.
- Kérünk 3 felest! - jelezte a rendelést Ed a fiúnak. Alig egy percen belül mindegyikünk megkapta az adagját,  egy koccintás után egyszerre húztuk le, és nevettünk fel.
- Csináljunk egy képet csajok! - tartotta fel az iPhone-ját Ed, majd egy "klikk" hang után elénk tárult a kép. Én kinyújtottam a nyelvem és összeszorítottam a szemem, Perrie éppen belebeszélt, Ed pedig olyan volt, mint aki beszívott. hatalmas nevetéssel nyugtáztuk a képet.
- Én megyek táncolni! -ugrottam fel, a többieket ott hagyva. Össze-vissza kacskaringóztam a tömegben, mígnem egy fiú elkapta a csuklóm, és magához rántott táncolni. Nem volt ellenvetésem, nyaka köré fontam a kezem, egyszerre mozogtunk a ritmusra.
- Szia bébi, Andy vagyok, Liam legjobb barátja.
- Ha-li. An vagyok, Niall volt barátnője. - nevettem fel.
Nem tudom mennyi ideig táncoltunk, de hirtelen elment előlem. Nem törődtem vele, folytattam a táncot.

Niall szemszöge 

A szám a padlót verte, amint megláttam, hogy Alice egy másik fiúval folytat nyálcserét. Bármennyire is azt kellene mondanom, fájt amit láttam, egyáltalán nem fájt. Tisztában voltam vele, hogy ez csak egy kaland köztünk Aliceszel, és nincs semmi jelentősége. Ráadásul, elég ittas voltam már bármilyen szomorkodáshoz is.
- Azt a mindenit neki Niall. Esküszöm, most még én is szívesen rámozdulnék Anre. - veregette meg a vállam Zayn, amint mellém ült a boxba, majd An irányába mutatott. Eddig nem nagyon szenteltem jelentőséget a kinézetének, de ahogy rá néztem, azonnal megbántam, hogy eddig nem mértem végig. A ruhája meglehetősen sokat mutatott, az egész lábát szabadon hagyta, testére úgy tapadt, mint a fürdődressz. Szemet megfogó látványt nyújtott. Ajkamat beharapva figyeltem, amint testét mozgatja a zenére, percenként mással táncol. Kényelmetlenül mocorogtam a helyemen, akaratlanul is eszembe jutott a közös zuhanyzásunk. Egy halk hang csúszott ki a számon, az emlékeket felidézve.
- Mi van öcsi? Csak nem beindult a fantáziád? - nevetett Zayn.
- De.. azt hiszem túlságosan is. -vigyorogtam, közben szememet egy pillanatra sem vettem le Anről. Azt hiszem, egy idióta vagyok... Már az elején tudtam, hogy nem szabadott volna azt tennem, amit... Főleg nem többször, mások előtt. De ideges voltam. És mérges, Anre... Vissza akartam adni neki azt a fájdalmat, amit én éreztem. Bármennyire is megbántam, már nem tudom visszacsinálni. An utál, megmondta. Elküldött, többé sohasem lesz rá esélyem, hogy visszaszerezzem. Ismét elcsesztem! Minden, amit Aliceszel tettem egyáltalán nem volt rám hatással. Ez az egész kevesebb érzelmet váltott ki belőlem, mint An szimpla pillantása. Őt szeretem, nem Alicet! De kit is akarok becsapni?! Jól éreztem magam közben. De hát ki nem érezné jól magát, aki fiú?! Ha most nem is, de holnap, teljesen józanon eszméletlen lelkiismeret furdalásom lesz, ebben biztos vagyok. Eddig is talán csak azért nem volt, mert Alice lefoglalt a nap egész felében.
An egyre közelebb került a látószögemhez. Ellel és Perrievel  együtt mulatták végig az éjszakát.
- Héj, gyere partizni Niall! Ne játssz itt magányos farkast! - húzott ki rejtekemből Perrie. Hát, ő sem volt már szomjas, az is biztos.  A mai kis veszekedésünk után ha józan lett volna, biztos nem hív táncolni. A szívem heves ritmust diktált, ahogy An közelébe kerültem.
- Szevasz, haver!- ölelt át fél karral El, majd egy poharat nyomott a kezembe. - Egész este alig láttalak.
- Szia, Ed. Mi a helyzet?
- Haver, a csajod egy bombázó. Esküszöm csodálkozom, hogy még nem léptél le vele az estére. - rázta a fejét rosszallóan.
- Nem a barátnőm... -morogtam az orrom alatt. - Elcsesztem mindent, Ed.
- Komolyan? Akkor vihetem magamhoz? - vigyorodott el. Miután meglátta halálos pillantásom, azonnal szépítettem a helyzeten. - Csak vicceltem, na. Gyere, buli vaaaaaan!
Bármennyire is telt meg a estem adrenalinnal, csak egy dologra tudtam koncentrálni. Különben is, egy részeg embernél jó, ha egyáltalán még tud gondolkodni. Egy röpke pillanat alatt An mögött termettem. Kezemmel átöleltem derekát, fejemet nyakába bújtattam. Hiányzott. Az illata, az ölelése, a csókja, a nevetése, mindene. Szerencsémre rosszabb állapotban volt, mint én, így nem törődött azzal, kivel is táncol éppen. Nem tudom milyen ötlettől vezérelve  - azt hiszem az alkohol irányítása miatt - de magamhoz fordítottam, ajkaim pedig hevesen támadtak rá övéire. A pillangók életre keltek a gyomromban, szívem majd' kiugrott a helyéről. Ő az a lány, aki képes ezt kiváltani belőlem. Senki más nem tudja őt helyettesíteni, senki!

An szemszöge 

A napfény éles sugara próbált megvakítani. Morogva fordultam oldalra, hogy ne süssön a szemembe. A fejem eszeveszetten zúgott, nem akartam kikelni az ágyból, a szememet sem szerettem volna kinyitni. De amikor megéreztem, hogy nem egyedül vagyok az ágyban, a szemem úgy pattantak ki, mintha hideg vizet locsoltak volna a fejemre. Bár ne tettem volna... Ajkaim közül egy halk sikoly szűrődött ki, ahogy megláttam Niall ébredező fejét. Ahogy kómásan kinyitotta szemeit, ő is hasonlóan reagált mint én.
- Te mi a fészkes fenét csinálsz az ágyamban?!  - ültem fel hirtelen, ám amikor megcsapta a szellő a meztelen bőrömet, azonnal magamra húztam a takarót. Nem volt rajtam a ruhám, és...a melltartóm, sem a bugyim. Ó, istenem! Ne emlékszem mi történt! Olyan dejavu érzésem támadt. Amikor a turné elején a fürdőben ébredtem fel, szintén semmire sem emlékezve. Nagyon remélem, nem tettünk semmi olyat, amit később megbánnánk.
- Ez az én ágyam! - csattant fel ő is. Végül is, mindketten igazat mondtunk: a közös szobánkban voltunk. Niall miután megbizonyosodott róla, hogy ez nem álom, tényleg itt vagyunk, félve pillantott be a takarója alá. Szemei elkerekedtek, arca elsápadt.
- Mond, hogy van rajtad valami, és nem az történt, amire gondolok! - kérdeztem félve, zakatoló szívvel. Szemeimet könnyek szúrták. Nem lehet, hogy így történt meg az első, hogy nem is emlékszem rá, ráadásul a volt barátommal! Niall a homlokára csapott, idegesen túrt bele a hajába.
- Maradjunk nyugodtak... Egyáltalán nem biztos, hogy az történt...
Szemével a takaróra pillantott, arca még jobban elsápadt, szája 'o' alakot formált. Félve tekintettem arra, amerre Ő. A paplanon néhány vérfolt ékeskedett, illetve... egy óvszeres zacskó.

#53 - "Bánok minden egyes percet, amit rád pazaroltam!"

Sziasztok!:)
Hú, nagyon örülök, hogy tetszik nektek ez a cselekményszál! :D Őszintén megmondom, eddig mindig a romantikus dolgokért voltam oda, imádtam szerelmes jeleneteket írni, de most valahogy szívesebben írom ezeket az izgalmasabb-veszekedős-csavaros fejezeteket :D
Nem tudom még, hány fejezetes lesz a blog, de most ismét eszembe jutott pár ötlet, így fogalmam sincs, hány részes lesz! :) Nem garantálom, hogy eléri a 100 fejezetet, sőt, lehet, hogy a 60-at sem, minden attól függ, miként tudom összefűzni a szálakat.:)
Mindenesetre nagyon köszönöm a biztatásotokat, a sok pipát és kommentet! Ráadásul, túl vagyunk a 40.000 oldalmegjelenítésen!!!!!! Annyira hihetetlennek tűnik ezt így kimondani! 40.000..... Ez egy nagyon nagy szám! hatalmas!! Nem tudom elégszer megköszönni nektek! ♥♥
Íme a következő fejezet, jó olvasást! :))x /u.i.: elnézést a káromkodásokért, amik a részben lesznek!/
xoxo- smile girl.:)))♥

Minden energiám elhagyott, több könny már nem jött a szememből.Mint egy darab fa, úgy feküdtem a kanapén, Liam ölébe hajtva a fejem. Perrie és El mellettünk guggoltak, biztatós szavakat duruzsoltak, de minden hiába. Ennyit értem neki. Talán tényleg igaz? Valóban, csak arra kellettem volna neki? Annyi mindene keresztül mentünk már... Annyit szenvedtünk... De ezek szerint, tényleg ennyit írtak fent a kapcsolatunknak odafent. Szabály szerűen fáj a szívem. Úgy érzem magam, mint akit megvertek. És hiába is hibáztatnám Niallt, magamnak hazudnék. Én dobtam ki. Szingliként szedte össze azt a lányt. Minden az én hibám! Legbelül még is érzek egy kis haragot is iránta. Hiszen ki az, aki egy szakítás után rögtön egy más lányt visz ágyba?! Pedig... ma akartam odaadni magam neki. Naivan úgy terveztem, hogy bocsánatot kérek, ő megbocsájt, minden boldog lesz közöttünk újra, este pedig, Liam bulijáról elszökünk, és neki adom magam, teljesen. Mert megérdemelte volna... De ott az a fránya feltételes mód.

- An, figyelj, ne edd magad emiatt. Találsz magadnak majd valaki mást, hidd el nekem, annyi fiú megfordult már utánad! És meg is fog. -kacsintott Perrie.

- Nekem nem kell más fiú. Nekem ő az egyetlen. - suttogtam, és egy kósza könnycsepp ismét leszáguldott az arcomon. Liam óvatos mozdulatokkal törölte le az arcomról, majd egy biztató mosoly után kereste a szavakat.

- Szerintem... beszéljétek meg a dolgokat. Niall biztosan magyarázkodni fog! És... szerintem van olyan erős a kapcsolatotok, hogy ezt kibírjátok. Tudom, hogy neked is nagyon rosszul esett ez az egész, de figyelj. Hivatalosan tegnap este szakítottatok. Szóval.... nem védeni akarom Niallt ezzel, félre ne értsd. Csak....szóval érted. Az már más kérdés, hogy ez tényleg egy orbitális hiba volt, már tegnap megmondtam neki, hogy ne csinálja. Ezért, téged is megértelek, hogy most a szemébe sem akarsz nézni. Mindkettőtök hibát követett el. Meg kell beszélnetek. 

- Szerintem is. - helyeselte Liam szavait Harry.

Nagy sóhaj közepette tornázta magam ülő helyzetbe. 

- Jézusom! Liam, ne haragudj! Még nem is mondtam, hogy boldog születésnapot! - ugrottam újra a nyakába, és egy cuppanós puszi kíséretében hosszasan megöleltem.

- Köszönöm, hercegnő. -kuncogott.

- Annyira sajnálom, hogy elrontottam a hangulatot a szülinapodon. - hajtottam le a fejem szégyenkezve. Ujjait gyengéden az állam alá helyezte, majd egy puszit nyomott a homlokomra, és magához szorított.

- Ilyet ne is merj mondani. Nem rontottál el semmit. - csípte meg játékosan az arcom.

Enyhe szívrohamot kaptam, amint Liam telefonja hangosan megcsörrent.Egy bocsánatkérés után mosolyogva emelte a füléhez a készüléket.

- Tényleg, Dani jön ma? - jött a kérdés Zayn felől.

-Elméletileg igen. Már ezer éve nem láttam. - biggyesztette le ajkát Perrie. Azt tudom, hogy Danielle Liam barátnője, de sajnos még egyszer sem találkoztam vele. Liam sokszor telefonál vele, az biztos. És nagyon sajnálom őket, amiért ilyen ritkán találkozhatnak csak. 

- An, mi lenne, ha elmennénk a wellness részlegre? Masszázs, jacuzzi, pedikűr, manikűr, na?  - ugrott fel Eleanor. - Tök jó csajos program lenne hármunknak. Legalább egy kicsit lenyugodhatnál. 

Kissé hezitálva, de rábólintottam. Láttam El és Pezz szemében a csillogást, ami arról árulkodott, mennyire szeretnének menni. Végül is, bajom nem lehet belőle.

- Köszönök minden vigasztalást, srácok. - mosolyogtam a fiúk felé. 

- Ugyan, semmiség. Remélem minden oké lesz köztetek.

Egy hamiskás mosoly és bólintás után megindultam az ajtó felé. Liamnek eltátogtam egy "köszönök minden, most megyeket", majd egy biccentés után vissza is tért a társalgáshoz.

A szobánkba érve a lányok már teljesen fel voltak pörögve. El átugrott a szobájukba a saját fürdőruhájáért, nekem sajnos nem volt hozzá sem kedvem, sem undorom, hogy ismét meglássam azt a félmeztelen lányt az ÉN ágyamnál. Vagyis... a Niallel való közös ágyunknál. Azt hiszem, ezt a maradék két napot itt kell eltöltenem. Sajnálom Zaynt és Perriet, hogy megzavarom őket, de ha kell, akkor inkább a folyosón alszom, de nem megyek vissza oda aludni, ahol olyan dolgok történtek.

- Tessék, ez megfelel? -dobott elém Perrie egy fekete, epres bikiniszettet. Hálásan bólintottam, majd bevonultam a fürdőbe. Bár ne néztem volna bele a tükörbe.... Egy feldagadt szemű, megtört lány pillantott vissza rám. Árnyéka voltam önmagamnak. Perrie hajkeféjét áthúztam néhányszor a hajamon, majd egy kis hideg vizet engedtem az arcomra. 

Kilépve Perrie már szintén felöltözve várt. Tökéletes alakját kiemelte a hófehér fürdőruhája. Mosolyogva nyomott a kezembe egy törölközőt, majd hirtelen átölelt.

- Figyelj, bébi, tudom, hogy ez nagy durva volt. Megértem. De ne mutasd ki, hogy mennyire fáj. Ne add meg neki azt a örömöt. 

Igaza volt. Ha Niall látja, mennyire összetörtem, csak gyengének fog tűnni. Bár, az vagyok, előtte nem mutathatom. Az ajtón hiper gyorsasággal robbant be Eleanor.

- Kész vagyok. -lihegte, és térdére támaszkodva fújta ki magát. Elmosolyodtam rajta. 

- Na, gyerünk csajok, legyen egy jó napunk! - fogták meg a kezem két oldalról, és kivezettek. A folyosón sétálva a lábujj köztes papucsomban esetlenül csattogtam, nem figyeltem még a járásomra sem. Felpillantottam, de bár ne tettem volna. Olyat láttam, amit biztosan nem fogok elfelejteni sohasem. Niall és a szőke hajú lány az ajtónk keretének támaszkova terepezték fel egymás száját belülről. Niall háttal állt nekem, a lány arcvonásaiból nem láttam sokat, de az biztos, hogy szőke, kék szemekkel. Niall derekára még mindig törölköző volt tekerve, ami a lánynak nem igen tetszett, így a törölköző végénél fogva rántotta be a volt barátomat a szobába, az ajtót becsapva maguk után.
Megdermedtem. Úgy álltam ott, egy helyben, mintha szobor volnék. Az arcomon éreztem, amint a könnyeim sokasága lezúdul. Üveges tekintettel bámultam az ajtót. Éreztem, ahogy az erőm elhagy, elernyedt lábakkal hulltam térdre a folyosó közepén. A lányok szinte egy pillanat alatt mellettem termettek, felhúztak a földről, bármiféle szó nélkül vonszoltak magukkal. Bár, azt nem tudtam, pontosan hová.
Mintha pár perc kimaradt volna az életemből, mire feleszméltem, már a hatalmas "Wellness" tábla előtt álltunk. Perrie valamit magyarázott a hölgynek, aki a 2-es ajtóhoz vezetett minket.
- An. Ne foglalkozz vele, rendben? Jobbat érdemelsz. - ölelt át El. Nem is tudom, hogy mit éreztem akkor Niall iránt. Haragot? Gyűlöletet? Féltékenységet? Talán mindent. Jót és rosszat együttvéve. Már fájdalmat sem éreztem, olyan voltam, mint egy tollpehely, amit szabadon szállít a szellő. Furcsa volt. Nem torkollottam zokogásba, nem szakított szét a fájdalom, csak ürességet éreztem. Mintha a testemben nem lett volna más, csak levegő.
- An. An! Szólalj már meg! - gondolatmenetemből El és Perrie keze rángatott ki, amint előttem legyeztek.
- Hm?
- 5 perce meg sem szólalsz, csak bámulsz magad elé üveges tekintettel!
- Azt hiszem... hányni fogok.... -tört elő belőlem. A gyomrom olyan hirtelen döntött úgy, hogy kiadja, ami benne van, hogy azonnal el kellett futnom a női mosdóba.  Szerencsémre pár méterre volt csak tőlünk. Berontva az ajtón berohantam az egyik fülkébe, és mindent kiadtam magamból. A tegnap esti ételbevitelem kijöttével együtt a könnyek is utat szabtak maguknak. Zokogva hajoltam a wc fölé.
Pár perc után már úgy gondoltam, semmi nem jöhet ki már, mindent kiadtam. Nehézkesen felálltam a térdelő helyzetemből, majd hófehér arccal vonultam ki a fülkéből. Perrie és Eleanor aggódóan jöttek azonnal mellém. A csaphoz hajolva kissé lelocsoltam arcom jéghideg vízzel, egy kicsit pedig ittam is belőle.

- Minden rendben? Jézusom, An, tuti beteg vagy! Most szépen elmegyünk egy orvoshoz. - húztak a lányok kifelé a női wc-ből.
- Nem! Nem kell nekem orvos, csak hadd feküdjek le egy kicsit. Rendben? Kutya bajom.
Kissé hezitálva, de rábólintottak. Komótos, lassú léptekkel haladtunk felfelé. A fél világ forgott körülöttem, ha a lányok nem fognak, biztos, a földön végzem. Néhány felfelé közlekedő ember megbámult minket magának, valaki meg is kérdezte, hogy nem-e kell segítség, mire nem túl kedvesen rávágtam, hogy jól vagyok, hagyjanak békén. Kissé bunkó voltam, tudom, de nem szorultam már segítségére..
A Niallel való közös szobánk mellett elhaladva megcsapta a fülem egy ismerős hang. Niall hangja. Illetve, egy másik is, az ismeretlen lány hangja. Tagadni sem tudták volna, hogy mit csinálnak odabent. Az egész folyosó a kéjes nyögéseiktől visszahangzott, sőt, talán még az alattunk lévő emeleten is hallották, mily' jól érzi magát a híres-neves Niall Horan az egy napra felbérelt "örömlánnyal".
- Ne is figyelj rájuk, rendben? - hallottam meg Perrie hangját. Nem láttam, merre megyünk, a látásom teljesen homályossá vált a könnyeimtől, ajkamat harapva próbáltam visszatartani a sírást. Direkt csinálja ezt? Azt akarja, hogy minél jobban fájjon? Hát tessék! Elérte! Ennél jobban össze sem törhetett volna.
Perrie-ék szobájába érve a lányok kíséretében eltántorogtam az ágyig, majd ledőltem rá, magzat pózban elhelyezkedve, és hagytam, hogy úrrá legyenek rajtam az érzelmeim. Hiába kérdezték, mit hozzanak nekem, nem tudtam volna egy falatot sem legyűrni a torkomon. Most nem.
- An. -sóhajtott El. - Tudom, hogy ez nagyon nehéz neked, de komolyan mondom, nem érdemli meg, hogy miatta sírj. Nézd csak meg mit csinál! Komolyan egy ilyen ember miatt ontod a könnyeidet? Ne tedd.
Igaza volt. Egyetlen egy könnycseppet sem érdemelt volna, de a szívemnek nem tudtam parancsolni. Eszméletlenül fájt, amit művelt ! Nem tudom elmondani, mennyire.
- Köszönök mindent, lányok. - suttogtam. - Most ha nem baj, alszom egyet.
Mosolyogva bólintottak, betakartak, majd a kanapén elhelyezkedve figyelték, ahogyan álomba merülök.

*

A szemeim kinyitása nehéz feladatnak tűnt. Éreztem, amint legalább kétszeresére van dagadva mindkét szemem, az égető érzés nem múlt. Felültem, ahogy körbenéztem nem láttam sehol a lányokat. A fülemben a nemrég hallott hangok visszahangzottak, bármennyire is akartam elfelejteni őket, nem ment. Majd' beleőrültem. A papucsomba bújva másztam ki a pihe-puha ágyból, nem érdekelt, hogy mindössze egy bikini felső és alsó van rajtam. Az ajtón kiérve meghallottam pár ismerős hangot, oda pillantva a tulajdonosokat is felismertem.
- Egy kibaszott nagy idióta vagy, érted?! Meg ne próbálj még egyszer An közelébe menni, mert esküszöm, úgy tökön rúglak, hogy életedben nem lesz gyereked! - fenyegette meg Perrie Niallt. - Még is hogy az életbe gondoltad, hogy felszedsz magadnak valami kurvát, ráadásul An előtt smárolsz vele, utána meg az egész folyosó a ti kis akciótok hangjaitól zeng?! Te normális vagy?
- Álljunk meg egy szóra! - emelte fel védekezőképp Niall a mutatóujját. - Szingli voltam értitek? Kidobott az isten szerelmére! Szakított velem!!!! - kiabált. - Azt csinálok, amit akarok, ha szingli vagyok! Jó hogy nem még én kérjek bocsánatot, amiért szakított velem! Idióta vagyok, amiért meggyanúsítottam, tudom, és bocsánatot kértem, erre meg kirakta a szűrőm! Szerintetek hogy éreztem magam, mi? Bármennyire is vagyok fiú, nekem is vannak érzéseim, és csak hogy tudjátok, kurvára fájt! Ha a fiúk nem visznek el valahova, önmarcangolásba kezdtem volna én is! Ehelyett találtam magamnak egy új barátnőt, nem csodás? - mosolyodott el gúnyosan. - Senki ne mondja meg nekem, mit csináljak. Nagyon sajnálom, hogy jól mertem érezni magam. Ant is nagyon "sajnálom", hogy miután Ő szakított VELEM, még ő volt kiborulva. Gratulálok! - nevetett fel kínosan.
- Egy utolsó paraszt vagy, Niall! Ez nem te vagy... -csóválta hitetlenül a fejét El. - Bármennyire is adod a nagymenőt, ezt elcseszted! Rohadtul elcseszted! Remélem jól elszórakoztok! - köpte gúnyosan.
- Képzeld, jól elszórakozunk, igen! - nevetett fel Niall. - Nem is akárhogyan...
- Na látod, az az igazság, hogy te nem érdemelted meg Ant! Ha lefeküdt volna veled, esküszöm pofon csaptam volna ezek után, ha egy ilyen idiótának adta volna oda magát, mint amilyen te vagy!
- Még szerencse, hogy nem feküdtünk le, ugye? - nevetett fel Niall kínosan.
- Igen! Mert Annek több esze van, tudja, mikor jön el mindennek az ideje, ellentétben veled, aki csak a saját igényeit tartja szem előtt!
- Végeztetek a leoltással? Vár a barátnőm. -mosolyodott el Niall gúnyosan. Perrie lendületből arcom csapta a volt barátom. A szőkeség fájdalmába elfordította a fejét, tekintete találkozott az enyémmel. Szemeiben meglepődöttség tükröződött. Éreztem, amint a testemet elhagyja minden energiám, a következő pillanatban pedig minden elsötétült.

*

A szemeim hirtelen pattantak ki, ahogy megéreztem valami hideget az arcomon.
- Jézusom, felébredt! - hallottam meg Perrie hangját.
- Hogy érzi magát, kisasszony? - szólalt meg egy mély hang. Ahogy oldalra néztem, egy fehér ruhába öltözött férfit pillantottam meg. Biztos egy orvos! Miért van itt egy orvos?! Ahogy körbenéztem, örömtelien vetem észre, hogy szerencsére Pezzék szobájába fekszem a kanapén. A vízcseppek lassa csordogáltak le az arcomon. Aha, szóval leöntöttek egy pohár vízért, miért is?!
- Öm... Nem éppen tudom, mit keresek itt.
- Kisasszony, ön elájult. A kis hölgyek elmondták, hogy ma reggel csúnyán kiadott magából mindent, azóta pedig semmit nem juttatott be a szervezetébe. Már délután 4 óra van, hölgyem. Leesett a cukra, az volt a probléma. Maguk pedig ne aggódjanak a fiatal hölgyért, nem lesz semmi más baja, de ajánlom, hogy azonnal tukmáljanak belé valami féle ételt ha nem akarják, hogy ismét elájuljon.
Ahogy jobban szemügyre vettem a szobát, mindenki körülöttem volt. Az orvos, El, Perrie, Zayn, Louis, Liam, Harry, és... Niall. Lehajtott fejjel vizslatta a földet, arcán megbánás tükröződött. Néztem, ahogy Liam kikíséri az orvost, majd egy kis pénzösszeg jutalmazása után elhagyta a terepet az idős bácsi.
- Még is hogy gondoltad, hogy nem eszel semmit? - dorgált le azonnal Liam. - Nagyobb bajod is lehetett volna!
- Elment az étvágyam. - fintorodtam el, ahogy Niall felé pillantottam. Kijelentésemre felkapta a fejét, tekintetünk ismét találkozott. Ha akartam se tudtam volna elfelejteni az ájulásom előtti veszekedést. Niall mi tagadás, egy idióta volt. Arcán ott ékeskedett Perrie kézlenyomata, ami megmosolyogtatott.
- Te mit keresel itt? - vetettem felé kicsit sem kedves hangnemben a kérdésem.
- Én... Szóval... Megláttuk,ahogy elájultál, és... aggódtam. -sütötte le a szemét.
-Aggódtál, mi? Érdekes, eddig nem aggódtál értem! Ha jól tudom nagyon is "elaggódtad" a fájdalmad és az energiád valami ismeretlennel, ugye? Azonnal menj ki a szobából! Szerintem már vár a kis barátnőd egy újabb menetre.
- An...Én esküszöm neked, hogy...
- Ne esküdözz Niall! Megesküdtél, hogy örökre szeretni fogsz, hogy bármi történik is, mi együtt leszünk, hogy nem hagyod, hogy elvegyenek tőled! Tessék! Nem tartottad be az ígéreted! Utállak, érted? Teljes szívemből utállak! Minden egyes percet megbántam, amit elpazaroltam rád! Mindet, érted?! Bárcsak kitörölhetném az emlékeket, minden csókot! Azt is bánom, hogy újra találkoztunk! Ha nem látlak meg aznap, most boldogan élhetném az életem NÉLKÜLED! - ordítottam a képébe, a szememből pedig patakként folytak a könnyeim. Niall megtört arcán először meglepettség, majd mérhetetlen fájdalom mutatkozott meg. Szemeit egy pillanatra sem vette le rólam, arcán lassan folyt végig az első könnycsepp. Gyorsan letörölte azt, a következő pillanatban pedig az ajtó nagy csapódással vágódott be utána. Elment. 

16. Díj :))

Köszönöm szépen a díjat Erika Nagy - nak! :)) ♥♥

1. Miért döntöttél úgy,hogy elkezdesz blogot írni? Szimplán nagyon megtetszett az írás, illetve a más fanfictionök, és ki szerettem volna próbálni magam :) Aztán a hobbimmá vált ez az egész :)

2. Ki a példaképed? Nincs kifejezett példaképem :)

3. Szeretnél valaha híres lenni? Nem. :)

4. Mi lenne az a 3 dolog amit magaddal vinnél egy lakatlan szigetre? Étel, ital, Niall Horan :)♥

5. Mi a kedvenc filmed/zenéd/könyved? film és könyv: Az Utolsó Dal♥ , zene: az összes 1D szám♥

6. Várod már a sulit? A barátaim miatt igen :)

7. Egy kakas van egy olyan háztetőn ami az egyik oldalon 90 fokba dől a másikon 60 fokba.      Tojik egy tojást. A tojás a háztető melyik oldalán fog legurulni?:D 60 fokoson, mert a 90 fokoson nem tudna gurulni, rögtön leesne :)

8. Kik a legfontosabbak az életedben? A barátaim, és a családom♥ ( és a 1D♥)

9. Mit szeretnél elérni az életben? Jó állást, szerető családot!:)

10. Olvasol most valamit?  Igen. Egy angol nyelvű könyvet! :)

 

15. Díj :))♥♥

Köszönöm szépen a díjat DayraC. -nek!:))♥♥
 

1. Hányadik osztályba mész? 10.:)
2. Szoktál olvasni?/ Ha igen, mit? Igen♥ Bármilyen könyvet, ami megtetszik, illetve blogokat! :)
3. "Szereted" az osztálytársaidat? Igen :)
4. Ha egy lakatlan szigetre kéne költöznöd és csak 5 dolgot vihetnél magaddal, mik lennének azok? Hm.. Egy hűtő telepakolva kajával és itallal, a gitárom♥, ágy, papír és ceruza. :)
5. Kedvenc tantárgyad? Angol♥
6. Olvasod a blogom? Még nem, de majd elkezdem! :)
7. Mi a hobbid? Gitározás♥☺
8. Naponta mennyi időt töltesz blog írással? Hm. Talán egy óra:) A szabadidőmtől függ :S
9. Van házi állítod? Igen, két kutyám :)
10. Mi a kedvenc filmed? Az utolsó dal♥

#52 - Fáj

Sziasztok!:)
Hú, nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy NÁLATOK JOBB OLVASÓKAT MÉG ÉLETEMBEN NEM LÁTTAM!!!!!♥♥ Nem tudom elégszer megköszönni, amiket az előző fejezethez írtatok, azt a sok kommentet, a sok biztatást!! Esküszöm, megkönnyeztem, már-már a sírás határán álltam , de ezúttal örömömben!!!! Nem tudjátok elhinni, milyen sokat jelentett ez nekem!!! Most akár órákig is áradozhatnék rólatok, nagyon köszönöm mindent!♥
Az a rengeteg komment... Azt hiszem az előző részhez érkezett az eddigi legtöbb!!!! Ráadásul hamarosan elérjük a 40.000 oldalmegjelenítést, amit szintén nem tudok elhinni! Hihetetlenek vagytok!!!
Ne haragudjatok, de amint említettem, mostanában nem fogom tudni két naponta hozni a részeket, nincs sok időm :( Pedig szívem szerint minden nap hoznék új részt!!!!:(♥
Nagyon örülök, hogy sokatok úgy gondolta, hogy jó, hogy van egy kis izgalom a történetben, és tetszett, hogy most szakítottak! :) Először, őszintén szólva azt hittem, mérgesek lesztek, de nagyon örülök, hogy tetszett ez a kis csavar is! :))
Na, nem is húzom tovább az időt, jó olvasást a következő részhez! Love y'all!♥

xoxo- smile-girl.:)))

Niall szemszöge

A helyen, amit megpillantottam, hatalmas, vörös és villogó táblán ez a felirat díszelgett: "Night Club." Abban a percben bárhova mentem volna, csak oda nem. Oké, nem tagadom, voltunk már ilyen helyen a fiúkkal, nem is egyszer, és nem mondom, hogy nem tetszett... De most nem erre volt szükségem. Nem tudnék egy lányra sem ránézni, amikor az én szerelmem otthon vár. Vagyis....nem vár. De ettől függetlenül nekem csak Ő az egyetlen!
- Na, nem! - hátráltam meg. - Fiúk, én ide most be nem megyek! - fontam össze karjaimat a mellkasom előtt.
- Niall, ne legyél már ilyen. -ért mellém Harry, és féloldalasan átkarolt. - Ez kell neked. Kicsit lerészegedsz, nézed a jó csajokat, és még sorolhatnám. Emlékszel régen hányszor voltunk ilyen helyeken? És sosem ellenkeztél. -kacsintott.
- Na és Zayn? Neked ott van Perrie. És Louis? Eleanor?! Velük mi lesz? Nem hiszem, hogy örülnének, ha tudnák, hogy alig takart nőket bámultatok egész este. -vontam fel a szemöldököm.
Zayn látszólag elondolkodott, kissé félrehúzott szájjal meredt maga elé.
- Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik!- szólalt fel végül az említett. - És különben is, csak nézzük őket! Nem leszünk olyanok, mint Harold.
- Most miért? Miért én? Én milyen vagyok? - akadt ki Harry.
- Ne játszd az ártatlant, tudjuk, hogy felszedsz magadnak estére valami táncos csajt. -sóhajtottam unottan.
- Na menjünk, jó buli lesz!
Még pár perc győzködés után végül beadtam a derekam. Semmi kedvem sem volt ehhez, de a fiúk nem hagytak más választási lehetőséget. Lehajtott fejjel, szomorkásan kullogtam a többiek után, akik már vigyorogva mentek a bejárathoz. Az őr elkérte a személyinket, majd miután megbizonyosodott róla, hogy 18 év felett vagyunk, bólintva beengedett minket. Belépve azonnal megcsapta az orrom az erős cigaretta szag, a már részeg férfiak nevetése, és kiabálása. A táncoslányok előszeretettel végezték a dolgukat. Csak követtem a fiúkat, akik egy kicsit távolabbi asztalnál foglaltak helyet. Pár perc múlva egy 19 év körüli lány jött az asztalunkhoz. Ahogy felpillantottam rá, meg kell mondanom, kellemesen csalódtam. Gyönyörű szőke haja göndören omlott vállára, kék szemei szinte világítottak a félhomályú helyiségben. Alsó ajka vastagabb volt, mint a felső, még is elképesztően nézett ki. Testét egy nem sokat takaró ruha takarta - már ha azt lehet ruhának mondani - , de ahogy végigtérképeztem arckifejezését, elszorult a szívem. Szomorúság, undor, és nem tetszés tükröződött rajta. Szinte biztos voltam benne, hogy nem direkt van itt. Bele sem mertem gondolni, hogy valaki kényszeríti, hogy itt legyen... Vagy... csak a pénzért van itt? Egy ilyen fiatal, gyönyörű lány, és ilyen sorsot adott neki az élet.
- Hozhatok valamit? - kérdezte halk, csilingelő hangon.
- Magadat, bébi. -kacsintott rá Harry. A fiúk felnevettek, engem kivéve. Szegény lány fülig pirult, megpróbálta elrejteni undorát. Ahogy rám pillantott, jobban megvizsgálhattam gyönyörű íriszeit. Arcán egy hálás mosoly ült, amiért én nem nevettem ki. Viszonoztam a mosolyát.
- 5 sör lesz. - mondtam a lánynak kedvesen, aki szorgosan feljegyzetelte a kis noteszébe a rendelést, majd egy "mindjárt hozom" után eltűnt az asztaltól.
- Hú. Hát nem mondom, azt hiszem megvan a mai kiszemeltem. - dőlt hátra önelégült fejjel Harry.
- Figyelj, Styles. Szerintem Őt hagyd. Nem láttad milyen arckifejezést vágott? Semmi kedve sincs ehhez az egészhez. Ne legyél paraszt.
Az említett szája "o" alakot formázott, majd felnevetett.
- Niall. Ez egy ilyen hely. Amikor ide jelentkezett, tudta, hogy itt ilyen emberek vannak, és hogy mire vállalkozik. Nem csináltam semmi rosszat, héj. - emelte fel védekezően a kezét. Nem volt kedvem vitatkozni vele, ilyen állapotomban. Csak még inkább felhúztam volna magam.
Pár perc múlva megérkezett a rendelésünk. A lány már kissé magabiztosabban tért vissza, de a mosolya hamiskás volt.
- Tessék, az 5 sör. - helyezte mindegyikünk elé a korsókat. Tekintetünk találkozott egy pillanatra, egy édes mosollyal ajándékozott meg. Várjunk... Héj, Niall, állj meg! Nem flörtölhetsz idegen lányokkal! Neked ott van otthon An! - szólalt meg bennem az angyalka énem. Az az An, aki szakított veled, te idióta!- válaszolt az ördög. Kissé megráztam a fejem, és egy "köszönjük"-et ejtettem a lánynak.
- Nos. Nem tudom, tii hogy vagytok vele, de én előrébb megyek. - vigyorgott Harry. - Itt nem olyan jó a kilátás.
- Veled tartok, haver. - pacsizott le a göndörrel Louis.
- Én még elvagyok a sörrel, majd később.-válaszolt Liam, végül Zayn is a mi kis csoportunkkal maradt.
*
Nem tudom menny idő telhetett el, de nem is érdekelt. Harry és Louis valahol már az első sorból nézték a magukat mutogató lányokat,és jó adag pénzzel jutalmazták őket, Zayn és Liam pedig engem próbáltak felvidítani, nem nagy sikerrel. Most komolyan,hogy lehetne, egy olyan embert felvidítani, akivel pár órája szakítottak?! Hiába próbálnak segíteni, nem használ, csak rosszabb lesz. Miután egy pillanatra is elfelejteném Ant, azonnal emlékeztetnek rá egy-egy "ugye már is jobban vagy?" kérdéssel.
- Mindjárt jövök. -motyogtam, majd felálltam az asztaltól. Néhány máik asztal között kacskaringóztam, amíg eljutottam végre a pultig. Nem sör kel nekem. Valami erősebb! Sokkal, erősebb! Lehajtott fejjel szórakoztam a poháralátétekkel. Az egyik bárszéken ülve vártam, hogy jöjjön valaki, akitől kérhetek egy whiskyt, vagy bármi mást.
- Hát, te? Miért szomorkodsz itt?
Felkaptam a fejem az ismerősen csilingelő hangra. A felszolgáló lány mosolyogva könyökölt rá a pultra,pontosan a szemembe nézve.
- Szakított velem a barátnőm. Elrángattak ide a kedvem ellenére. És unatkozom. Elég ok a szomorkodásra? - nevettem fel kínosan. A lány egy pillanatra elgondolkodott, mit is válaszoljon, mí végül megfordult, egyenes a alkoholos üvegek felé ment, lehalászta a Jack Daniel's-t, és öntött belőle nekem egy kis pohárba.
- Tessék. Ettől jobb lesz. . -tolta elém a poharat kedvesen. Hálásan viszonoztam a gesztusát, majd egy húzásra lehajtottam az alkoholos löttyöt.
- Miért szakított veled a barátnőd?
A kérdése meglepett. Mit is mondhatnék erre?
- Mert egy idióta vagyok. Meggyanúsítottam vele, hogy megcsalt, holott ilyenről szó sem volt.
- Oh. Sajnálom. -tette kezét az enyémre. Egy pillanatra meglepődötten néztem rá. Meg kell, hogy mondjam, jól esett, a törődése. Észrevehette meglepettségemet, mert kezét azonnal elrántotta, egy kósza hajtincsét a füle mögé tűrte.
- Nem tudom, ki volt az a lány, de nem becsülhetett meg téged eléggé. Nem minden nap talál az ember olyan fiút, aki egy ilyen helyen nem a lányokat nézi, nem paraszt -már elnézést a kifejezésért- és nem mindenáron az ágyába akar csalni első látásra.
Elgondolkodtam a szavain. Az a helyzet, hogy ő nem tudja, miket tettem régebben. Nem tudja, hogy már pedig ha nem ilyen lennék, én is a lányokat nézegetném, mint a többiek. Viszont paraszt -az ő szavaival élve- azért nem lennék. Persze, előfordult, hogy ha részeg voltam én is elejtettem egy-lét bunkó megjegyzést, de aki részeg,tud épen gondolkodni? Nem.
Nem tudom, mennyi ideig beszélgettünk, de az biztos, hogy nagyon megkedveltem ezt a lányt. Néha el kellett mennie felvenni- kivinni egy-egy rendelést, de mindig visszatért. Mint kiderült Alice Gramy-nek hívják, 19 éves, és nem származik gazdag családból, de muszáj valamiből fizetnie a tanulmányait, ezért ide jár szabadidejében dolgozni. Elmondta, hogy utálja ezt a helyet, de jól megfizetik érte, illetve, rengeteg borravalót kap, ezért jár ilyen keveset takaró ruhában körbe-körbe.
Tudta, ki vagyok, mégsem bánt velem úgy, mint egy sztárral. Lerendezte annyival, hogy őt nem érdekli, ki honnan származik, híres-e vagy nem, gazdag-e vagy sem, itt mindenki ugyan olyan kuncsaftnak számít. Őszintén? Nagyon örültem neki, hogy így gondolta.
*
- Na ne....
Aranyosa nevetése visszhangzott a fülemben. Meséltem neki a turnés történeteket, vicces sztorikat, és igen csak jól szórakozott.
- De, igen. Ilyen is volt- vontam vállat kuncogva.
- Velem is előfordult hasonló. Az a napom borzalmas volt. Későn keltem fel, így 5 percem maradt a készülődésre. Nem találtam meg az ingem, így a fekete szoknyámhoz egy fehér topot kellett felvennem. A sminkemet elkentem, mert a buszon kellett csinálnom, a tükrömet pedig otthon hagytam. Ahogy siettem az egyetem felé, kitört a magassarkúm sarka, így mezítláb futottam az épületbe, majd nem vettem észre, hogy ott az a fránya üvegajtó, és hát... szépen telibe fejeltem.
Egyszerre tört elő belőlünk a jóízű hahotázás. Teljesen eltudtam képzelni az egész helyzetét, ahogy fut, ahogy neki megy az ajtónak, ahogy kitörik a cipője sarka. A könnyeimet törölgettem a szemem sarkából, majd vettem egy nagy levegőt. Azt hiszem a nevetésnél nincs jobb hasizom gyakorlat.
- És... a barátoddal mi a helyzet? Nem szokott ide jönni? -puhatolóztam.
- Nincs barátom. -sütötte le a fejét. - Nem vagyok szerencsés a fiúk körében. -vont vállat, és keserűen elmosolyodott.
- Ugye csak viccelsz velem? Gyönyörű vagy! Azt hiszem azok a fiúk biztos vakok, ha nem vesznek észre téged. Ráadásul, nagyon kedves lány vagy.
Arcára halvány pír ült ki, zavartan tanulmányozta a fehér körömlakkját. Magam sem tudom, milyen jött-ment cselekedettől vezérelve, de megcsókoltam. Meglepetésemre egy pillanatra sem tiltakozott. A pulton áthajolva vont közelebb magához, óvatosan hajamba túrt. Ajkai teljes mértékben összedolgoztak az enyémekkel, nyelvünk lassan, majd kissé gyorsabban keringőzött.
Összerezzentem, ahogy megéreztem a zsebemben a rezgő telefonomat. Bocsánatkérések közepette váltam el Alicetől, aki teljes mértékben a csók hatása alatt állt, ajkát harapdálta, lesütve fejét stírölte a padlót.
Sms-em érkezett Liamtől.
"Niall... Ne csinálj olyat, amit meg fogsz bánni. Már pedig ezt megfogod... :/ x "
Hogy meg fogom bánni? Kit érdekel, ha megbánom?! Ennyit igazán megérdemlek. An szakított velem. AZ isten szerelmére, szingli vagyok! Azt teszek, amit csak akarok!
Eszembe jutott a Green Day - Carpe Diem című száma. Elmosolyodtam. Megvan a mai tervem. És erről senki, de senki nem fog tudni lebeszélni.

An szemszöge

A fülemet két jóízű nevetés csapta meg, illetve egy "klikk" hang. Komótosan nyitottam ki a szemeimet, hatalmasat ásítottam és nyújtóztam. Szemben találtam magam Perrievel és Ellel, akik Pezz telefonját bámulták, és ismét felnevettek.
- Jó reggelt, álomszuszék. Olyan édesen aludtál, muszáj volt megörökítenünk.
Szem forgatva ültem fel az ágyon. Ahogy pislogtam, a szemembe szúró érzés szökött. Nyilvánvalóan a sok sírástól... Az biztos, hogy a tegnap este legalább plusz 2 kilogrammot felszedtem a rengeteg fagyitól, csokitól, és gumicukortól. A lányok szerint nem döntöttem jól, és minden áron arra akarnak rávenni, hogy kérjek bocsánatot Nialltől mert mi állítólag "tökéletes pár" vagyunk. Hát, kétlem... hazudnék, ha azt mondanám, egy kicsit sem bántam meg, amit tettem. Mert igen, talán megbántam. De ha nem most, előbb-utóbb úgy is elérkezett volna a tettem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tud fájni egy szakítás. Hogy ennyire megviseli az embert. Már pedig, nyugodt szívvel mondhatom, hogy pocsékul érzem magam. Lelkiismeret furdalásom van, a gyomrom görcsben áll, hiányérzetem van.
- Durván nézek ki, ugye? - hajtottam le a fejem.
- Háááát. A szemeid vörösre vannak dagadva, az arcod is vörös, de azon kívül szép vagy. - biztatott El. Hát, azt hiszem nem sikerült túlságosan feldobni. Nem volt kedvem sem átöltözni, sem tükörbe nézni, sem bárkivel is találkozni. Márpedig ma Liam szülinapja van. És buliba megyünk. "Csodás!" Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy Niall vajon hogy viseli ezt az egészet.  Ő is a szobában ül, sírva, és csokit majszolva?
- Figyelj, An.  Szerintem meg kellene ezt az egészet beszélnetek. ismerem Niallt, nem fogja túltenni magát ezen több hétig sem... Én azt mondom, menj át hozzá. -tette kezét a vállamra Perrie. Nagyot sóhajtottam. Csináljak hülyét magamból? tegnap kidobtam, ma pedig kérjek bocsánatot? És ha megutált? Nem tudom. Össze vagyok zavarodva. A fejemben nincs semmi más, csak káosz. Egy nagy, tátongó fekete lyuk.
- Rendben. - nyögtem ki végül. A lányok sandán egymásra pillantottak, és összemosolyogtak. Sajnos, be kell vallanom: szeretem. Sokkal jobban, mint hittem volna. Ez már túltesz a szeretetet, sőt, a szerelmen is. Hiányérzetem van. Olyan Ő nekem, mintha a drogom lenne. A függője vagyok, hiába is próbálom meg letagadni. és lehet, hogy a tegnapi tettem életem legrosszabb döntése volt. helyre kell hoznom!
Csiga lassúsággal vánszorogtam ki Perrieék ágyából. Nem voltam hajlandó a kinézetemmel foglalkozni, Niall már látott mindenhogy. Ó, az a zuhanyzás... A folyosóra érve, körbepillantottam, nem-e látok valakit, szerencsémre senki sem volt kint. A szívem hevesen dübörgött, a gyomromban még mindig görcs tátongott, ahogy megálltam az ajtónk előtt. Vettem egy nagy levegőt, és bekopogtam.
- Szia, An. -hallottam meg Liam hangját ne messze tőlem. -Szerintem nem a legjobb ötlet oda most bemenn...
Az ajtó kinyitódott. Niall állt előttem, derekán a törölköző hanyagul lógott, haja kuszán állt össze-vissza. Szemei négy méteresre nyúltak, amint meglátott engem.
- An, én... -sütötte le a szemét.
- Niall! Hova tetted a melltartóm? - hallottam meg egy női hangot Niall háta mögül. A szívem kihagyott egy ütemet ahogy Niall mellett elnézve, megpillantottam az ágy mellett egy szál bugyiban keresgélő ismeretlen lányt. A szám tátva maradt, a szívem ezer darabra hullott szét abban a percben. - Ez nem lehet. Ez csak egy rossz álom... -suttogtam magamban, és hátrálni kezdtem. Niall a kezem után nyúlt.
- An, é-én megma...
Karomat kitéptem a kezei közül, és rohanni kezdtem. A következő pillanatban megéreztem egy férfi illatot. Nem törődtem a tulajdonosával, zokogva borultam a nyakába.
- An... nagyon sajnálom. -suttogott Liam, miközben nyugtatóan simogatta a hajam, illetve a hátam. Soha életemben nem aláztak meg még  ennyire! "Ismerem Niallt, nem fogja túltenni magát ezen több hétig sem." - hangzott a fejemben Perrie kijelentése. Még hogy nem teszi túl magát rajtam! Nem hogy több hétbe, egy napba sem telt, és túllépett rajtam! Szóval ennyit értem neki...
Éreztem, amint Liam a térdem alá nyúl, a következő pillanatban pedig a kezébe kapva vitt be a szobájukba.
- Jézusom, An, minden rendben? - hallottam meg Harry aggódó hangját. Liam egy gyors mozdulattal elcsitította, majd lerakott a kanapéra, és ismét átölelt.
-Shhh. Nincs semmi baj.
-Ennyit értem neki! -törtem ki.- Pár óra alatt túllépett rajtam! -kiabáltam Liam mellkasába, a zokogásom hisztérikus hörgéssé alakult.
Az egész szobában csak az én sírásomat lehetett hallani, mindenki síri csöndben figyelte a történteket.
Hallottam, amint kinyílik az ajtó.
- Jézusom, An! - szólalt meg Perrie hangja, a másik pillanatban pedig már Perrie és El pólóját áztattam át a könnyeimmel. De sajnos, nem csak ők jöttek be a szobába.
- Niall, azonnal menj ki innen! - szólt az említettre Liam igen csak erélyesen.
- Liam, én beszé...
- Nem fogsz most bele beszélni! Menj el a szobából, Niall!! Nem akar veled beszélni!
Éreztem, amint a kanapéról felállt Liam, majd hatalmas csattanással zárta ki Őt. Őt, a volt barátomat.

14. Díj :))♥♥

Köszönöm szépen Katie Horan -nek! :))♥♥

1. Láttad az Éhezők viadalát? Csak az első fél órát :D De meg akarom nézni! :)
2. Tervezed, hogy megnézed moziban a This is us-t? EGYÉRTELMŰEN, EGY JÓ NAGY IGEN!!!!!!!!!♥
3. Kivel találkoznál szívesebben: Justin Bieber vagy Austin Mahone? JB :)
4. Kosárlabda vagy kézi? Kézilabda♥
5. Szereted a hokistákat? Hát, nem rajongok a hokiért, de a hokis fiúk aranyosak :)
6. OWOA vagy BSE? Lehetetlen választani :o
7. Twitter vagy Facebook? Hm. Twitter :)
8. Alkonyat vagy Vámpírnaplók? Vámpírnaplók! ♥
9. Hurrikán van. Egy kétszemélyes autót vezetsz. Az út szélén három embert látsz: egy idős hölgyet, aki haldoklik, álmaid pasiját és a legjobb barátnődet, aki már egyszer megmentette az életedet. Csak egyikőjüket mentheted meg. Ki lenne az? (akit nem mentesz meg, az biztosan meghal) Jézusom:O Fogalmam sincs... Az idős hölgy, végül is ha már úgy is haldoklik, nincs neki sok hátra semmi képe. A legjobb barátnőmnek jönnék annyival, ha már ő is megmentette az életem, hogy most én mentsem meg az övét, és ő a legfontosabb személy az életemben, így Őt választanám!:) DE VÁRJUNK...ÁLMAIM PASIJA.. NIALLT NEM HAGYHATOM MEGHALNI!!!!!!!!! Na jó... nem tudok dönteni :(
10. Kedvenc blog? Sok kedvencem van :))) http://fatedtofallinlovewithyou.blogspot.hu/ http://oneyearonefriendshiponelove.blogspot.hu/  http://bri-forgetting.blogspot.hu/ és még sorolhatnám! :)

13. Díj :)♥♥

Köszönöm szépen a díjat  Mrs.Horan *-* -nek! :)♥♥
 

 1.Milyen előadókat szeretsz?? Hú. Elég sokat! :D Első sorban One Direction ♥ Aztán Hurts♥ , Green Day♥ 5SOS♥  Little Mix♥ David Guetta♥ Rihanna♥ Olly Murs♥  Ed Sheeran♥ és még sorolhatnám! :) Mindenféle számot meghallgatok, teljesen vegyes az ízlésem. Van, hogy lelkizek egy lassú számra, de van hogy rámjön a bulizhatnék, vagy csak simán kedvem van egy kis electro-hoz.:D
2.Mi a kedvenc filmed? Az utolsó dal!♥
3.Ki a példaképed? Nincs kifejezett példaképem! :)
4.Várod már a This is Us-t? ELMONDHATATLANUL!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
5.Szeretsz olvasni? Igen, nagyon :)
6.Melyik számot hallgattad meg a legtöbbször? Fuu.. Nem tudom :D Talán a Little Thingst :)
7.Mióta vagy Directioner? Most lesz egy éve :)
8.Szoktál horrorfilmet nézni? NEM! Életemben egyszer néztem meg egyet, mert rávettek a barátaim - most nyáron - és egész éjjel reszkettem, és teljesen be voltam parázva, hajnali fél 6-kor sikerült elaludnom....
9.Ki a kedvenc 1D barátnőd? Nem tudok választani :) Először Eleanor volt, de nagyon megszerettem Perriet és, és idő közben Daniellet, is, de sajnos Payzernek már vége :(
10.Van Skypod? Igen :D
11.Mióta blogolsz? Egy éve :)

12.Díj :)♥

Köszönöm szépen a díjat Fabulous Meli -nek! :))♥♥


 
 Válaszok a kérdésekre:

1.Melyik a legszebb város,ahol jártál? Egyértelműen London♥♥

2.Van testvéred? Igen, egy nővérem :)

3.Melyik családtagoddal ápolod a legjobb viszonyt? Anyukámmal♥

4.Általában mennyi idő alatt írsz meg egy fejezetet/részt a blogodra? Változó:) Az ihlettől függ:) De olyan 1 órát mondanék.:)

5.Hallgatsz más zenét is 1D-n kívül? Persze! :)

6.Szereted az Éjjel-nappal Budapestet? Nem nézem :D

7.Mit gondolsz Miley Cyrus-ról? Szerintem tehetséges, és nagyon szép lány. Régen imádtam a Hannah Montanat (haha:D) , és már ott is imádtam. Bár hiányolom a régi barna, göndör haját, de ez a rövid szőke is nagyon jól áll neki !:) És a hangját is imádom♥

8.Hány évesen szeretnél családot alapítani? Hm.. Jó kérdés.:) Először legyen egy barátom, aki 3-4-5 v járás után megkéri a kezem, a házasság után pedig bármikor jöhet a baba. 25 éves koromban, szerintem! :)

9.Féltékeny típus vagy? Nem volt még barátom, de voltam már szerelmes (sajnos reménytelenül...) , de akkor is nagyon féltékeny voltam más lányra, akit szédített az illető. Szóval, igen, az vagyok!

10.Van Skype-od? Van :)

11.Szőnyeg vagy parketta van a szobádban?  Szőnyeg :)

#51 - Vége

Sziasztok!:)
Meghoztam a következő részt, nem mindenki fog örülni a részben való eseményeknek, de kell egy kis izgalom a történetbe, én azt mondom :D
Köszönöm a pipákat, a kommenteket,  illetve a már 36 rendszeres olvasót!!! Csodálatosak vagytok! :'))♥♥
De valamit be kell vallanom. Olvastam az egyik kritikás oldalon, hogy a sablon történeteket be kellene szüntetni, stb... Őszintén mondom, meginogtam, hogy abbahagyom ezt a történetet... Igen, tisztában vagyok vele, hogy az én történetem egy sablontörténet, nem fogalmazok jól, hibák is vannak benne. A másik, pedig, gyakori kérdéseken valaki feltett egy kérdést, hogy linkeljenek neki Niall központú blogokat. Előttem is linkelte valaki a blogját. Belinkeltem neki ezt, illetve az új blogom (amiben akkor még nem volt fent rész), és egy kommentelő elég csúnyán beszólt nekünk, hogy manapság mindenki ír, holott egy épkézláb mondatot nem tud összehozni, nem tud rendesen magyarul sem, stb... És igen, elgondolkodtam rajta, hogy ez igaz rám. Még inkább azon voltam, hogy befejezem ezt a történetet, és csak az újjal foglalkozom, ahol próbáltam már jobban figyelni a fogalmazásomra, stb... De aztán rájöttem valamire. Nekem az írás egy bizonyos hobbimmá vált, ez az, ami megnyugtat, amit szeretek csinálni. Nem azért írok, mert "divat blogger" vagyok, hanem mert ezt szeretem csinálni. Senki sem úgy kezdi, hogy tökéletes a fogalmazása, hiba nélkül ír. De a hibáinkból tanulunk, nem de? Előbb-utóbb mindenki fejlődik. Egy komment miatt hagyjam abba azt, amit szeretek csinálni?! Úgy döntöttem, nem. Ne haragudjatok, de ezt úgy éreztem, le kell írnom. Nagyon szeretek írni, még ha nincs is hozzá tehetségem, nem írónak készülök, nem tervezek könyvet kiadni, csak szimplán ez vált a hobbimmá. És most igaz az a mondás, hogy soha ne adjuk fel azt, amit szeretünk csinálni!
Illetve, a másik nagy érv, amiért nem hagytam abba, azok ti vagytok! Nem tudjátok elhinni, mennyi energiát adtok nekem a kommetjeitekkel, mind a negatív, mind a pozitív jellegűvel! Ha feljövök, és látom, hogy van egy új rendszeres olvasóm, ki tudnék ugrani a bőrömből örömömben! Köszönöm nektek a sok támogatást! Nagyon hálás vagyok érte, mindenért! ♥ És ha abbahagynám, olyan lenne, mintha cserben hagynálak titeket. Titeket, akik mindig boldoggá tesztek engem! EZ pedig nem történhet meg! Így folytatom! ☺
Ne haragudjatok a sok felesleges "dumáért", de úgy éreztem, ezt le kell írnom. :)
sok puszi: smile-girl.:)))




Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, miközben könnyeimmel küszködve, szorító szívvel próbáltam menekülni. Mi elől is? Magam sem tudom, de úgy éreztem, egyedüllétre van szükségem. Niall kirohanását nem tudtam mire vélni. Mostanában egyre többször előfordul, hogy összekapunk apró, jelentéktelen dolgokon, hülyeségeken. Igen, nem csak Ő a hibás, én is. Ezt el is ismerem, mielőtt valaki úgy gondolná, hogy nem nézek magamba sohasem. Pedig igen is, elismerem, hisztis vagyok. Képes vagyok órákig puffogni magamban, megmakacsolni magam, és senkivel nem állok szóba. Ilyen vagyok...Niall pedig így fogad el, amiért rettentő hálás vagyok. De valamiért úgy érzem, már nem olyanok vagyunk, mint eddig. Egy hónapja vagyunk együtt, és nem tudom, jól döntöttünk-e, hogy a szerelmet választottuk a barátság helyett. Annyit szenvedtünk,nem lehettünk együtt a különböző hülyeségeink miatt, amikor pedig összejöttünk, minden olyan felhőtlen volt. Sosem szerettem még ennyire senkit, mint Niallt, és most is ugyan úgy szeretem, mint eddig, de...Valami még is olyan más. Hülyéskedünk, de nem úgy mint régen. Beszélgetünk, de nem úgy, mint régen... Még is, egyre szerelmesebb vagyok belé. Ha meglátom, a lepkék ezrei keringőznek a gyomromban, vagy ha csak rám mosolyog, megölel, megcsókol, megpuszil. Még sem vagyok biztos semmiben. A párok sokat szoktak veszekedni?! Zayn és Perrie miért nem veszik össze semmin? Na és Louis, és Eleanor?! Olyan tökéletesek együtt... És már jó ideje együtt vannak. Talán igaz a mondás: a barátságból kialakuló szerelmek nem tartanak sokáig. Ez lenne velünk is? Ennyit ért a fellángolás? Talán, amikor felmerül a téma, hogy együtt legyünk úgy, és én nem akarom, az sem véletlen. Nem bíznék meg benne? Ez lehetetlen, hiszen nála jobban nem bízom egy emberben sem. Még is, nem érzem magam késznek rá... Nem tudom. Összezavarodtam.
Lassan, könnyező arccal sétáltam le a medencéhez. Fogalmam sem volt, miért oda mentem, de ezt láttam jónak. Néhány ember eléggé megnézett, miért is sírok, de nem törődtem velük. A medence sarkához leültem, ahol senki sem volt, lábamat belelógattam a vízbe. Nem érdekelt, hogy vizes lesz a nadrágom, mindenki engem néz. Dűlőre kellett jutnom. Át kellet értékelnem magamban, mi is lesz a legjobb.
Nem tudom mennyi ideig ülhettem ott, de meghallottam Perrie és El jókedvű kacagását.
- Szia An! - vágódott le mellém Perrie. - Jézusom, te sírsz?
Nem törődve a kérdésével, és hogy fürdőruhában van szorosan magamhoz szorítottam, és a vállán zokogtam. Azonnal visszaölelt, fejét a fejemre hajtotta, nyugtatóan simogatta a hátam.
- Shh. Ne sírj, minden rendben lesz, bármi is történt, rendben? - nyomott egy puszit a hajamba. Eleanor is betársult, így ő hátulról ölelt át. Azt hiszem, náluk jobb barátnőket nem is kívánhatnék.
Legalább fél óra eltelt, mire az összes könnyem felszáradt, nem tudtam többet sírni. Beduzzadt, égő szemeimet megtöröltem, hálásan pillantottam a lányokra.
- An, drágám, mi történt? - tette a kezét a vállamra El.
- Én... ahogy beléptem a szobába, leültem Niall ölébe. Megcsókoltam, de eltolt, és megkérdezte, hogy fiúval voltam-e, a parfümszag miatt. Aztán otthagyott, és kiment az erkélyre. Amikor utána mentem, pedig rögtön azzal kezdte, hogy vagy bevallom az igazat, vagy szívesen meghallatja a hazugságomat, legalább tud min nevetni. Meggyanúsított, értitek?! Azt hitte, hogy megcsaltam! És....összevesztünk. Én is elég csúnya dolgokat vágtam a fejéhez, majd eljöttem. Nem tudom, lányok... Túl sokat veszekszünk mostanában. Alig egy hónapja jöttünk össze, mégis minden apróságon összekapunk. Ennek nem így kellene lennie! Ti sosem veszekedtek Zaynnel és Louisval! Talán... mi nem illünk össze. -hajtottam le a fejem.Pár másodpercbe telt, mire Perrie feleszmélt, El még mindig a hallottakat dolgozta fel.
- Tessék?! Na ilyet még egyszer ne merj mondani, te lány, mert belelöklek ebbe a medencébe! Tudod te, hogy milyen mértékben összeilletek?? Nálatok szebb párt nem is láttam, hidd csak el! Még hogy nem veszekedünk? Ne nevettess. Ne tudd meg hányszor kapunk össze a semmin... A ma reggel is elég döcögősen indult... Attól függetlenül, hogy nem látja a külvilág, nagyon sokat veszekszünk, de ez teszi tökéletessé a kapcsolatunkat. Nincsenek is szebbek a béküléseknél. Hidd el nekem, Zaynnel sokat beszélünk rólatok, és hogy milyen csodásan összeilletek! Te nem látod magad, hogy nézel Niallre, és azt sem, hogy Ő hogy néz rád. Lerí rólatok, hogy fülig szerelmesek vagytok, odáig meg vissza vagytok a másikért. Összegezve, ha egy percre is megfordult a fejedben ez a gondolat, hogy szakítanotok kell, azonnal hessegesd ki a fejedből, mert nem állok jót magamért! - tartotta felém fenyegetően Pezz a mutatóujját. Elgondolkodtam szavain. Tényleg így lenne? Ők irigykednek ránk? Tudom, ilyen esetben az embernek fel kellene dobódnia, de nekem ez most valahogy nem ment. Ugyan azt éreztem, mint eddig: nem illünk össze, véget kell vetnünk a köztünk lévő "dolognak". Bármennyire is megfog szakadni a szívem, bármennyire is sírni fogok heteken át, ez így lesz a jobb. Minket barátoknak teremtett az isten, legjobb barátoknak, nem pedig szerelmeseknek. Már pedig, ha Niall ennyire nem bízik bennem, lehet, hogy jobb is lesz így. Megtöröltem a szemeimet, majd vettem egy nagy levegőt.
- Ne haragudjatok, de beszélnem kell Niallel. Kérhetek egy szívességet? Lehetne, hogy ma estére elüldözd Zaynt, és tartsunk hárman egy csajos estét. - Perrie elgondolkodott, de bólintott. - Köszönöm. 10 perc múlva a szobátokban leszek, kérlek, készítsetek elő pár doboz fagyit, rengeteg csokit, és zsepit. Köszönöm.
Felálltam, leporoltam a vizes nadrágom, majd elindultam.
- Héj, An? Ugye nem csinálsz hülyeséget? - hallottam meg magam mögül El hangját. Mit sem törődve vele, hátra sem néztem, mentem tovább.
Ahogy közeledtem a szobánk felé, egyre jobban zakatolt a szívem, úgy éreztem azonnal kijön belőlem minden, amit ma bejuttattam a szervezetembe.  Rettentően féltem, de ez lesz a helyes döntés. Az ajtónk előtt állva, megpróbáltam összeszedni a gondolataimat, majd benyitottam. Niall az erkélyen ült a földön, az ajtónak döntve hátát, térdét a mellkasához húzva. Amint meglátott, azonnal felállt, és megindult felém.
Egyszerre ültünk le a kanapéra. Pár másodperces kínos csend állt be közénk, minden bátorságom elszállt, a torkomba görögdinnye nagyságú gombóc nőtt, nehezen vettem levegőt. Végül Niall törte meg a csendet.
- An, én, tudom, hogy egy óriási idióta vagyok. Nem gondoltam át ezt az egészet, csak...annyira rossz belegondolni, hogy más fiú is úgy nézhet rád...és, nem bírnám ki, ha elveszítenélek, te vagy a min...
- Niall, kérlek, mondanom kell valamit.
Muszáj volt leállítanom. Ha kimondta volna, sírva borultam volna a nyakába, nem tudtam volna megtenni. Magára hagyni. Vettem egy mély levegőt, majd belekezdtem. vagyis, kezdtem volna, ha bármi is kijött volna a torkomon. Niall kérdően nézett rám, idegesen harapdálta ajkait, a combját szorította.
- Niall. Ez nem fog menni köztünk. -nyögtem ki a könnyeimmel küszködve. Ahogy rá emeltem a tekintetem, szemei kikerekedtek, ajkai szétváltak.
- T-tessék? T-te most..sza..szakítani akarsz? - kérdezte suttogva, nagyot nyelve. Lehajtott fejjel bólintottam. Nem bírtam volna nézni elkeseredett arcát, felugrottam a kanapéról, és kirontottam a szobából, egyenesen Perrie-ékhez.
A lányok cseppet sem meglepetten néztek rám, arcuk inkább sajnálatot, és szomorúságot tükrözött. Karjaikba zártak, ismét egy hármas ölelésben kötöttünk ki, csak sírtam, és sírtam. Sírtam a végtelenig.

Niall szemszöge

Egyszerűen nem bírtam felfogni, amit mondott. " Ez nem fog menni köztünk." Ez az egy mondata visszhangzott a fejemben. Ez...ez...lehetetlenség. A szívembe mintha ezer és egy tőrt döftek volna terültem el a kanapén. Éreztem, amint megtelik könnyekkel a szemem, majd a forró, kövér könnycseppek szuper gyorsasággal versenyeznek le az arcomon. Nem bírtam: hangosan felzokogtam. Ő az a lány, akiért annyit szenvedtem. Aki a mindenem. AKiért az életemet adnám. Akit jobban szeretek bárki másnál. Elhagyott. Miért?! Ez az egy nagy kérdés foglalkoztatott. Miért szakított velem?! Már nem szeret? Nem vagyok elég jó neki? Nem tetszem neki? Mi másért? A mai kiakadásomért? Miután elviharzott, borzalmas lelkiismeret furdalásom támadt. Ismét egy idióta voltam. Olyannal gyanúsítottam meg, amiből semmi sem volt igaz! Idióta Niall! Már megint megcsináltad! Hogy lehettem ilyen buta?! Megbántottam az Életemet! Nem érdemlem meg... Ő túl jó hozzám, túl tökéletes. Nem érdekel, hogy néha hisztis, hogy szégyenlős előttem, hogy makacs, mert szeretem! Ő a mindenem! Szükségem van rá, mint a tüdőnek az oxigénre, mint Spongyabobnak Patrikra, mint a növényeknek a vízre, mint az énekeseknek a hangjukra! De már nem számít. Szakított velem. És igaza van...Megértem, ő jobbat érdemel nálam. Sokkal jobbat. De még is miért fáj ennyire?! Úgy érzem belülről szétmar valami, a szívem mintha nem is létezne, üresnek érzem magam. Üresnek, mint egy luftballon.
Az egész kapcsolatunk leforgott előttem. Kiskorunkban a rengeteg hülyéskedés, játék, amikor beleszerettem már kicsiként is. AZ X-Factoros idő, amikor elhanyagoltam - igen, akkor is elcsesztem- , amikor skypeoltunk, amikor újra találkoztunk, amikor Mullingarben voltunk, a csókok, ölelések, romantikus séták, beszélgetések. A tegnapi zuhanyzás. Minden. És mindez ismét az én hibám. Csak is az enyém. Ha nem kezdek el féltékenykedni, mostanra boldogan, szerelmesen feküdnénk egymás karjai között, beszélgetnénk, megcsókolnám, a karját cirógatnám, mert tudom, mennyire szereti. Az a fránya feltételes mód! Biztos vagyok benne, érzem, hogy nekünk nem itt van a vég! Nekünk együtt kel lennünk! Ó a lelki társam, a legjobb barátom, a szerelmem! Nem lehet, hogy így legyen vége.
Csak feküdtem, könnyezve - na jó, zokogva - és teljesen elmerültem az önmarcangolásba. Egy fiú hang zökkentett ki a tevékenységemből.
- Helló-belló, tubicáim, remélem nem turbékoltok, bemehetünk? - hallottam meg Louis nyávogó hangját. Normál esetben nevettem volna ezen, de most csak még inkább rátett egy lapáttal a zokogásomra. Hallottam, amint nyílik az ajtó. A fiúk ( Zayn kivételével) nevetgélve jöttek be, de hirtelen abbahagyott a nevetgélés.
- Jézusom, Niall, te miért sírsz? - kapcsolt elsőként Liam. AZ összes fiú körém gyűlt. Megerőltettem magam, és felültem a kanapén. Megtöröltem vörös, beduzzadt szemeimet, majd kifújtam az orrom.
- An... Szakított velem. - nyögtem ki. A fiúk pár másodpercre ledermedtek, majd egyszerre kezdtek el beszélni.
- Mi van?
- Miért?
- Ugye csak viccelsz...
- Ez nem lehet igaz!
- Azért, mert egy idióta vagyok... Amikor megjött , megcsókolt, és férfi parfüm illata volt. És...féltékeny lettem. Elrohantam tőle, amikor meg utánam jött,, szintén parasztul beszéltem vele...De amint kiderült, csak a lányokkal próbálgattak parfümöket...
- Minek próbálgattak parfümöket? - vonta fel a szemöldökét Harry. Hát ezt ismét elrontottam. Ó, istenem, Liamnek le fog esni minden! Gyerünk Niall, gondolkozz!
- Igazság szerint... én kértem meg, hogy An keressen nekem valami parfümöt, mert az enyém kifogyóban volt. De ezt elfelejtettem, amikor leordítottam a fejét. - szipogtam.
Az ajtón hitelen Zayn rontott be, kellő haraggal az arcán.
- Emberek, mi van itt? Perrie kirakott a szobámból estére, An sírása hallatszik még a  folyosón is, és elküldtek. Mi van ezekkel a lá... Jézusom, Niall, te is sírsz? Mi a....? Na várjunk... Ha te is, meg An is... Na jó, valaki mondja el mi történt.  - telepedett le fekete hajú barátunk a köreinkben.
- An szakított Niallel. - válaszolt helyettem Liam. Szakított. Szakított. Szakított. - járt a fejemben ez az egy szó. A könnyeim ismét zúdulni kezdtek. Zaynnek ideje sem volt megszólalni, Harry egy halálos pillantást küldött felé, nehogy megszólaljon.
A fiúk egyszerre borultak rám, egy hatalmas ölelést kaptam tőlük. Hihetetlen, milyen csodás barátokat tudhatok magam mellett! Miután elváltunk, Louis volt az első, aki megszólalt.
- Nos. Én ezt nem fogom hagyni, hogy szétmenjetek. Szétrúgom mindkettőtök seggét, ha nem békültök ki azonnal! - ezen elmosolyodtam. - Niall, mindent helyre fogsz hozni, de nem ma, mert ahogy hallom An is szar állapotban van, és te is. Ma elmegyünk inni, jól berúgsz, elfelejtesz minden bajt, és holnap lesz a te nagy napod, okés? - kacsintott.
- Másnaposan? -vontam fel a szemöldököm.
- Nem érezted át az iróniát, Horan.-dünnyögött Lou.
- A buli szerintem is jó ötlet. -szólt hozzá Harry. - Legalább egy kicsit jobb kedved lesz.
- Nem tudom... nekem nincs ehhez most sok kedvem...
- AKkor máshogy fogalmazok. Jössz bulizni, és kész! Nem fogadok el nemleges választ!
Nagyot sóhajtottam, majd rábólintottam. Lehet, hogy jobb lesz, ha tényleg lerészegedem egy kicsit.

*

Magamra kaptam a hozzám legközelebb eső farmeremet, illetve ingemet, fújtam magamra egy kicsit a parfümömből, s késznek nyilvánítottam magam. Nem szántam időt a hajamra, mert felesleges. Csak egy ember miatt lenne érdemes jól kinéznem, de ő most nincs itt.
A fiúk már lent vártak a hotel halljában. Arcukra nagy mosoly szökött, amint megláttak.
- Na, egy kis jókedvet fess magadra, és meglátod, tök jó este lesz! - ölelt át félvállal Louis. Egy gyors félmosolyt eresztettem, ami azonnal el is tűnt arcomról.
Az autóban ülve csak az utat tudtam nézni. Bármire néztem, Ő jutott róla eszembe. Bárhova nézek, Őt látom, már a hangokat sem hallom tisztán, csak An hangja cseng a fülemben. na jó, azt hiszem megőrültem.
Liam rázta meg a vállamat, erre eszméltem fel.
- Megérkeztünk. - villantott felém egy biztató mosolyt, amit szelíden viszonoztam. Sóhajtva szálltam ki a kocsiból, de amint megpillantottam a helyet, kedvem támadt volna azonnal visszaugrani, és hazamenni. Minél messzebb ettől a helytől!