#52 - Fáj

Sziasztok!:)
Hú, nem is tudom hol kezdjem. Talán ott, hogy NÁLATOK JOBB OLVASÓKAT MÉG ÉLETEMBEN NEM LÁTTAM!!!!!♥♥ Nem tudom elégszer megköszönni, amiket az előző fejezethez írtatok, azt a sok kommentet, a sok biztatást!! Esküszöm, megkönnyeztem, már-már a sírás határán álltam , de ezúttal örömömben!!!! Nem tudjátok elhinni, milyen sokat jelentett ez nekem!!! Most akár órákig is áradozhatnék rólatok, nagyon köszönöm mindent!♥
Az a rengeteg komment... Azt hiszem az előző részhez érkezett az eddigi legtöbb!!!! Ráadásul hamarosan elérjük a 40.000 oldalmegjelenítést, amit szintén nem tudok elhinni! Hihetetlenek vagytok!!!
Ne haragudjatok, de amint említettem, mostanában nem fogom tudni két naponta hozni a részeket, nincs sok időm :( Pedig szívem szerint minden nap hoznék új részt!!!!:(♥
Nagyon örülök, hogy sokatok úgy gondolta, hogy jó, hogy van egy kis izgalom a történetben, és tetszett, hogy most szakítottak! :) Először, őszintén szólva azt hittem, mérgesek lesztek, de nagyon örülök, hogy tetszett ez a kis csavar is! :))
Na, nem is húzom tovább az időt, jó olvasást a következő részhez! Love y'all!♥

xoxo- smile-girl.:)))

Niall szemszöge

A helyen, amit megpillantottam, hatalmas, vörös és villogó táblán ez a felirat díszelgett: "Night Club." Abban a percben bárhova mentem volna, csak oda nem. Oké, nem tagadom, voltunk már ilyen helyen a fiúkkal, nem is egyszer, és nem mondom, hogy nem tetszett... De most nem erre volt szükségem. Nem tudnék egy lányra sem ránézni, amikor az én szerelmem otthon vár. Vagyis....nem vár. De ettől függetlenül nekem csak Ő az egyetlen!
- Na, nem! - hátráltam meg. - Fiúk, én ide most be nem megyek! - fontam össze karjaimat a mellkasom előtt.
- Niall, ne legyél már ilyen. -ért mellém Harry, és féloldalasan átkarolt. - Ez kell neked. Kicsit lerészegedsz, nézed a jó csajokat, és még sorolhatnám. Emlékszel régen hányszor voltunk ilyen helyeken? És sosem ellenkeztél. -kacsintott.
- Na és Zayn? Neked ott van Perrie. És Louis? Eleanor?! Velük mi lesz? Nem hiszem, hogy örülnének, ha tudnák, hogy alig takart nőket bámultatok egész este. -vontam fel a szemöldököm.
Zayn látszólag elondolkodott, kissé félrehúzott szájjal meredt maga elé.
- Amiről nem tudnak, az nem fáj nekik!- szólalt fel végül az említett. - És különben is, csak nézzük őket! Nem leszünk olyanok, mint Harold.
- Most miért? Miért én? Én milyen vagyok? - akadt ki Harry.
- Ne játszd az ártatlant, tudjuk, hogy felszedsz magadnak estére valami táncos csajt. -sóhajtottam unottan.
- Na menjünk, jó buli lesz!
Még pár perc győzködés után végül beadtam a derekam. Semmi kedvem sem volt ehhez, de a fiúk nem hagytak más választási lehetőséget. Lehajtott fejjel, szomorkásan kullogtam a többiek után, akik már vigyorogva mentek a bejárathoz. Az őr elkérte a személyinket, majd miután megbizonyosodott róla, hogy 18 év felett vagyunk, bólintva beengedett minket. Belépve azonnal megcsapta az orrom az erős cigaretta szag, a már részeg férfiak nevetése, és kiabálása. A táncoslányok előszeretettel végezték a dolgukat. Csak követtem a fiúkat, akik egy kicsit távolabbi asztalnál foglaltak helyet. Pár perc múlva egy 19 év körüli lány jött az asztalunkhoz. Ahogy felpillantottam rá, meg kell mondanom, kellemesen csalódtam. Gyönyörű szőke haja göndören omlott vállára, kék szemei szinte világítottak a félhomályú helyiségben. Alsó ajka vastagabb volt, mint a felső, még is elképesztően nézett ki. Testét egy nem sokat takaró ruha takarta - már ha azt lehet ruhának mondani - , de ahogy végigtérképeztem arckifejezését, elszorult a szívem. Szomorúság, undor, és nem tetszés tükröződött rajta. Szinte biztos voltam benne, hogy nem direkt van itt. Bele sem mertem gondolni, hogy valaki kényszeríti, hogy itt legyen... Vagy... csak a pénzért van itt? Egy ilyen fiatal, gyönyörű lány, és ilyen sorsot adott neki az élet.
- Hozhatok valamit? - kérdezte halk, csilingelő hangon.
- Magadat, bébi. -kacsintott rá Harry. A fiúk felnevettek, engem kivéve. Szegény lány fülig pirult, megpróbálta elrejteni undorát. Ahogy rám pillantott, jobban megvizsgálhattam gyönyörű íriszeit. Arcán egy hálás mosoly ült, amiért én nem nevettem ki. Viszonoztam a mosolyát.
- 5 sör lesz. - mondtam a lánynak kedvesen, aki szorgosan feljegyzetelte a kis noteszébe a rendelést, majd egy "mindjárt hozom" után eltűnt az asztaltól.
- Hú. Hát nem mondom, azt hiszem megvan a mai kiszemeltem. - dőlt hátra önelégült fejjel Harry.
- Figyelj, Styles. Szerintem Őt hagyd. Nem láttad milyen arckifejezést vágott? Semmi kedve sincs ehhez az egészhez. Ne legyél paraszt.
Az említett szája "o" alakot formázott, majd felnevetett.
- Niall. Ez egy ilyen hely. Amikor ide jelentkezett, tudta, hogy itt ilyen emberek vannak, és hogy mire vállalkozik. Nem csináltam semmi rosszat, héj. - emelte fel védekezően a kezét. Nem volt kedvem vitatkozni vele, ilyen állapotomban. Csak még inkább felhúztam volna magam.
Pár perc múlva megérkezett a rendelésünk. A lány már kissé magabiztosabban tért vissza, de a mosolya hamiskás volt.
- Tessék, az 5 sör. - helyezte mindegyikünk elé a korsókat. Tekintetünk találkozott egy pillanatra, egy édes mosollyal ajándékozott meg. Várjunk... Héj, Niall, állj meg! Nem flörtölhetsz idegen lányokkal! Neked ott van otthon An! - szólalt meg bennem az angyalka énem. Az az An, aki szakított veled, te idióta!- válaszolt az ördög. Kissé megráztam a fejem, és egy "köszönjük"-et ejtettem a lánynak.
- Nos. Nem tudom, tii hogy vagytok vele, de én előrébb megyek. - vigyorgott Harry. - Itt nem olyan jó a kilátás.
- Veled tartok, haver. - pacsizott le a göndörrel Louis.
- Én még elvagyok a sörrel, majd később.-válaszolt Liam, végül Zayn is a mi kis csoportunkkal maradt.
*
Nem tudom menny idő telhetett el, de nem is érdekelt. Harry és Louis valahol már az első sorból nézték a magukat mutogató lányokat,és jó adag pénzzel jutalmazták őket, Zayn és Liam pedig engem próbáltak felvidítani, nem nagy sikerrel. Most komolyan,hogy lehetne, egy olyan embert felvidítani, akivel pár órája szakítottak?! Hiába próbálnak segíteni, nem használ, csak rosszabb lesz. Miután egy pillanatra is elfelejteném Ant, azonnal emlékeztetnek rá egy-egy "ugye már is jobban vagy?" kérdéssel.
- Mindjárt jövök. -motyogtam, majd felálltam az asztaltól. Néhány máik asztal között kacskaringóztam, amíg eljutottam végre a pultig. Nem sör kel nekem. Valami erősebb! Sokkal, erősebb! Lehajtott fejjel szórakoztam a poháralátétekkel. Az egyik bárszéken ülve vártam, hogy jöjjön valaki, akitől kérhetek egy whiskyt, vagy bármi mást.
- Hát, te? Miért szomorkodsz itt?
Felkaptam a fejem az ismerősen csilingelő hangra. A felszolgáló lány mosolyogva könyökölt rá a pultra,pontosan a szemembe nézve.
- Szakított velem a barátnőm. Elrángattak ide a kedvem ellenére. És unatkozom. Elég ok a szomorkodásra? - nevettem fel kínosan. A lány egy pillanatra elgondolkodott, mit is válaszoljon, mí végül megfordult, egyenes a alkoholos üvegek felé ment, lehalászta a Jack Daniel's-t, és öntött belőle nekem egy kis pohárba.
- Tessék. Ettől jobb lesz. . -tolta elém a poharat kedvesen. Hálásan viszonoztam a gesztusát, majd egy húzásra lehajtottam az alkoholos löttyöt.
- Miért szakított veled a barátnőd?
A kérdése meglepett. Mit is mondhatnék erre?
- Mert egy idióta vagyok. Meggyanúsítottam vele, hogy megcsalt, holott ilyenről szó sem volt.
- Oh. Sajnálom. -tette kezét az enyémre. Egy pillanatra meglepődötten néztem rá. Meg kell, hogy mondjam, jól esett, a törődése. Észrevehette meglepettségemet, mert kezét azonnal elrántotta, egy kósza hajtincsét a füle mögé tűrte.
- Nem tudom, ki volt az a lány, de nem becsülhetett meg téged eléggé. Nem minden nap talál az ember olyan fiút, aki egy ilyen helyen nem a lányokat nézi, nem paraszt -már elnézést a kifejezésért- és nem mindenáron az ágyába akar csalni első látásra.
Elgondolkodtam a szavain. Az a helyzet, hogy ő nem tudja, miket tettem régebben. Nem tudja, hogy már pedig ha nem ilyen lennék, én is a lányokat nézegetném, mint a többiek. Viszont paraszt -az ő szavaival élve- azért nem lennék. Persze, előfordult, hogy ha részeg voltam én is elejtettem egy-lét bunkó megjegyzést, de aki részeg,tud épen gondolkodni? Nem.
Nem tudom, mennyi ideig beszélgettünk, de az biztos, hogy nagyon megkedveltem ezt a lányt. Néha el kellett mennie felvenni- kivinni egy-egy rendelést, de mindig visszatért. Mint kiderült Alice Gramy-nek hívják, 19 éves, és nem származik gazdag családból, de muszáj valamiből fizetnie a tanulmányait, ezért ide jár szabadidejében dolgozni. Elmondta, hogy utálja ezt a helyet, de jól megfizetik érte, illetve, rengeteg borravalót kap, ezért jár ilyen keveset takaró ruhában körbe-körbe.
Tudta, ki vagyok, mégsem bánt velem úgy, mint egy sztárral. Lerendezte annyival, hogy őt nem érdekli, ki honnan származik, híres-e vagy nem, gazdag-e vagy sem, itt mindenki ugyan olyan kuncsaftnak számít. Őszintén? Nagyon örültem neki, hogy így gondolta.
*
- Na ne....
Aranyosa nevetése visszhangzott a fülemben. Meséltem neki a turnés történeteket, vicces sztorikat, és igen csak jól szórakozott.
- De, igen. Ilyen is volt- vontam vállat kuncogva.
- Velem is előfordult hasonló. Az a napom borzalmas volt. Későn keltem fel, így 5 percem maradt a készülődésre. Nem találtam meg az ingem, így a fekete szoknyámhoz egy fehér topot kellett felvennem. A sminkemet elkentem, mert a buszon kellett csinálnom, a tükrömet pedig otthon hagytam. Ahogy siettem az egyetem felé, kitört a magassarkúm sarka, így mezítláb futottam az épületbe, majd nem vettem észre, hogy ott az a fránya üvegajtó, és hát... szépen telibe fejeltem.
Egyszerre tört elő belőlünk a jóízű hahotázás. Teljesen eltudtam képzelni az egész helyzetét, ahogy fut, ahogy neki megy az ajtónak, ahogy kitörik a cipője sarka. A könnyeimet törölgettem a szemem sarkából, majd vettem egy nagy levegőt. Azt hiszem a nevetésnél nincs jobb hasizom gyakorlat.
- És... a barátoddal mi a helyzet? Nem szokott ide jönni? -puhatolóztam.
- Nincs barátom. -sütötte le a fejét. - Nem vagyok szerencsés a fiúk körében. -vont vállat, és keserűen elmosolyodott.
- Ugye csak viccelsz velem? Gyönyörű vagy! Azt hiszem azok a fiúk biztos vakok, ha nem vesznek észre téged. Ráadásul, nagyon kedves lány vagy.
Arcára halvány pír ült ki, zavartan tanulmányozta a fehér körömlakkját. Magam sem tudom, milyen jött-ment cselekedettől vezérelve, de megcsókoltam. Meglepetésemre egy pillanatra sem tiltakozott. A pulton áthajolva vont közelebb magához, óvatosan hajamba túrt. Ajkai teljes mértékben összedolgoztak az enyémekkel, nyelvünk lassan, majd kissé gyorsabban keringőzött.
Összerezzentem, ahogy megéreztem a zsebemben a rezgő telefonomat. Bocsánatkérések közepette váltam el Alicetől, aki teljes mértékben a csók hatása alatt állt, ajkát harapdálta, lesütve fejét stírölte a padlót.
Sms-em érkezett Liamtől.
"Niall... Ne csinálj olyat, amit meg fogsz bánni. Már pedig ezt megfogod... :/ x "
Hogy meg fogom bánni? Kit érdekel, ha megbánom?! Ennyit igazán megérdemlek. An szakított velem. AZ isten szerelmére, szingli vagyok! Azt teszek, amit csak akarok!
Eszembe jutott a Green Day - Carpe Diem című száma. Elmosolyodtam. Megvan a mai tervem. És erről senki, de senki nem fog tudni lebeszélni.

An szemszöge

A fülemet két jóízű nevetés csapta meg, illetve egy "klikk" hang. Komótosan nyitottam ki a szemeimet, hatalmasat ásítottam és nyújtóztam. Szemben találtam magam Perrievel és Ellel, akik Pezz telefonját bámulták, és ismét felnevettek.
- Jó reggelt, álomszuszék. Olyan édesen aludtál, muszáj volt megörökítenünk.
Szem forgatva ültem fel az ágyon. Ahogy pislogtam, a szemembe szúró érzés szökött. Nyilvánvalóan a sok sírástól... Az biztos, hogy a tegnap este legalább plusz 2 kilogrammot felszedtem a rengeteg fagyitól, csokitól, és gumicukortól. A lányok szerint nem döntöttem jól, és minden áron arra akarnak rávenni, hogy kérjek bocsánatot Nialltől mert mi állítólag "tökéletes pár" vagyunk. Hát, kétlem... hazudnék, ha azt mondanám, egy kicsit sem bántam meg, amit tettem. Mert igen, talán megbántam. De ha nem most, előbb-utóbb úgy is elérkezett volna a tettem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire tud fájni egy szakítás. Hogy ennyire megviseli az embert. Már pedig, nyugodt szívvel mondhatom, hogy pocsékul érzem magam. Lelkiismeret furdalásom van, a gyomrom görcsben áll, hiányérzetem van.
- Durván nézek ki, ugye? - hajtottam le a fejem.
- Háááát. A szemeid vörösre vannak dagadva, az arcod is vörös, de azon kívül szép vagy. - biztatott El. Hát, azt hiszem nem sikerült túlságosan feldobni. Nem volt kedvem sem átöltözni, sem tükörbe nézni, sem bárkivel is találkozni. Márpedig ma Liam szülinapja van. És buliba megyünk. "Csodás!" Egy pillanatra elgondolkodtam rajta, hogy Niall vajon hogy viseli ezt az egészet.  Ő is a szobában ül, sírva, és csokit majszolva?
- Figyelj, An.  Szerintem meg kellene ezt az egészet beszélnetek. ismerem Niallt, nem fogja túltenni magát ezen több hétig sem... Én azt mondom, menj át hozzá. -tette kezét a vállamra Perrie. Nagyot sóhajtottam. Csináljak hülyét magamból? tegnap kidobtam, ma pedig kérjek bocsánatot? És ha megutált? Nem tudom. Össze vagyok zavarodva. A fejemben nincs semmi más, csak káosz. Egy nagy, tátongó fekete lyuk.
- Rendben. - nyögtem ki végül. A lányok sandán egymásra pillantottak, és összemosolyogtak. Sajnos, be kell vallanom: szeretem. Sokkal jobban, mint hittem volna. Ez már túltesz a szeretetet, sőt, a szerelmen is. Hiányérzetem van. Olyan Ő nekem, mintha a drogom lenne. A függője vagyok, hiába is próbálom meg letagadni. és lehet, hogy a tegnapi tettem életem legrosszabb döntése volt. helyre kell hoznom!
Csiga lassúsággal vánszorogtam ki Perrieék ágyából. Nem voltam hajlandó a kinézetemmel foglalkozni, Niall már látott mindenhogy. Ó, az a zuhanyzás... A folyosóra érve, körbepillantottam, nem-e látok valakit, szerencsémre senki sem volt kint. A szívem hevesen dübörgött, a gyomromban még mindig görcs tátongott, ahogy megálltam az ajtónk előtt. Vettem egy nagy levegőt, és bekopogtam.
- Szia, An. -hallottam meg Liam hangját ne messze tőlem. -Szerintem nem a legjobb ötlet oda most bemenn...
Az ajtó kinyitódott. Niall állt előttem, derekán a törölköző hanyagul lógott, haja kuszán állt össze-vissza. Szemei négy méteresre nyúltak, amint meglátott engem.
- An, én... -sütötte le a szemét.
- Niall! Hova tetted a melltartóm? - hallottam meg egy női hangot Niall háta mögül. A szívem kihagyott egy ütemet ahogy Niall mellett elnézve, megpillantottam az ágy mellett egy szál bugyiban keresgélő ismeretlen lányt. A szám tátva maradt, a szívem ezer darabra hullott szét abban a percben. - Ez nem lehet. Ez csak egy rossz álom... -suttogtam magamban, és hátrálni kezdtem. Niall a kezem után nyúlt.
- An, é-én megma...
Karomat kitéptem a kezei közül, és rohanni kezdtem. A következő pillanatban megéreztem egy férfi illatot. Nem törődtem a tulajdonosával, zokogva borultam a nyakába.
- An... nagyon sajnálom. -suttogott Liam, miközben nyugtatóan simogatta a hajam, illetve a hátam. Soha életemben nem aláztak meg még  ennyire! "Ismerem Niallt, nem fogja túltenni magát ezen több hétig sem." - hangzott a fejemben Perrie kijelentése. Még hogy nem teszi túl magát rajtam! Nem hogy több hétbe, egy napba sem telt, és túllépett rajtam! Szóval ennyit értem neki...
Éreztem, amint Liam a térdem alá nyúl, a következő pillanatban pedig a kezébe kapva vitt be a szobájukba.
- Jézusom, An, minden rendben? - hallottam meg Harry aggódó hangját. Liam egy gyors mozdulattal elcsitította, majd lerakott a kanapéra, és ismét átölelt.
-Shhh. Nincs semmi baj.
-Ennyit értem neki! -törtem ki.- Pár óra alatt túllépett rajtam! -kiabáltam Liam mellkasába, a zokogásom hisztérikus hörgéssé alakult.
Az egész szobában csak az én sírásomat lehetett hallani, mindenki síri csöndben figyelte a történteket.
Hallottam, amint kinyílik az ajtó.
- Jézusom, An! - szólalt meg Perrie hangja, a másik pillanatban pedig már Perrie és El pólóját áztattam át a könnyeimmel. De sajnos, nem csak ők jöttek be a szobába.
- Niall, azonnal menj ki innen! - szólt az említettre Liam igen csak erélyesen.
- Liam, én beszé...
- Nem fogsz most bele beszélni! Menj el a szobából, Niall!! Nem akar veled beszélni!
Éreztem, amint a kanapéról felállt Liam, majd hatalmas csattanással zárta ki Őt. Őt, a volt barátomat.