#53 - "Bánok minden egyes percet, amit rád pazaroltam!"

Sziasztok!:)
Hú, nagyon örülök, hogy tetszik nektek ez a cselekményszál! :D Őszintén megmondom, eddig mindig a romantikus dolgokért voltam oda, imádtam szerelmes jeleneteket írni, de most valahogy szívesebben írom ezeket az izgalmasabb-veszekedős-csavaros fejezeteket :D
Nem tudom még, hány fejezetes lesz a blog, de most ismét eszembe jutott pár ötlet, így fogalmam sincs, hány részes lesz! :) Nem garantálom, hogy eléri a 100 fejezetet, sőt, lehet, hogy a 60-at sem, minden attól függ, miként tudom összefűzni a szálakat.:)
Mindenesetre nagyon köszönöm a biztatásotokat, a sok pipát és kommentet! Ráadásul, túl vagyunk a 40.000 oldalmegjelenítésen!!!!!! Annyira hihetetlennek tűnik ezt így kimondani! 40.000..... Ez egy nagyon nagy szám! hatalmas!! Nem tudom elégszer megköszönni nektek! ♥♥
Íme a következő fejezet, jó olvasást! :))x /u.i.: elnézést a káromkodásokért, amik a részben lesznek!/
xoxo- smile girl.:)))♥

Minden energiám elhagyott, több könny már nem jött a szememből.Mint egy darab fa, úgy feküdtem a kanapén, Liam ölébe hajtva a fejem. Perrie és El mellettünk guggoltak, biztatós szavakat duruzsoltak, de minden hiába. Ennyit értem neki. Talán tényleg igaz? Valóban, csak arra kellettem volna neki? Annyi mindene keresztül mentünk már... Annyit szenvedtünk... De ezek szerint, tényleg ennyit írtak fent a kapcsolatunknak odafent. Szabály szerűen fáj a szívem. Úgy érzem magam, mint akit megvertek. És hiába is hibáztatnám Niallt, magamnak hazudnék. Én dobtam ki. Szingliként szedte össze azt a lányt. Minden az én hibám! Legbelül még is érzek egy kis haragot is iránta. Hiszen ki az, aki egy szakítás után rögtön egy más lányt visz ágyba?! Pedig... ma akartam odaadni magam neki. Naivan úgy terveztem, hogy bocsánatot kérek, ő megbocsájt, minden boldog lesz közöttünk újra, este pedig, Liam bulijáról elszökünk, és neki adom magam, teljesen. Mert megérdemelte volna... De ott az a fránya feltételes mód.

- An, figyelj, ne edd magad emiatt. Találsz magadnak majd valaki mást, hidd el nekem, annyi fiú megfordult már utánad! És meg is fog. -kacsintott Perrie.

- Nekem nem kell más fiú. Nekem ő az egyetlen. - suttogtam, és egy kósza könnycsepp ismét leszáguldott az arcomon. Liam óvatos mozdulatokkal törölte le az arcomról, majd egy biztató mosoly után kereste a szavakat.

- Szerintem... beszéljétek meg a dolgokat. Niall biztosan magyarázkodni fog! És... szerintem van olyan erős a kapcsolatotok, hogy ezt kibírjátok. Tudom, hogy neked is nagyon rosszul esett ez az egész, de figyelj. Hivatalosan tegnap este szakítottatok. Szóval.... nem védeni akarom Niallt ezzel, félre ne értsd. Csak....szóval érted. Az már más kérdés, hogy ez tényleg egy orbitális hiba volt, már tegnap megmondtam neki, hogy ne csinálja. Ezért, téged is megértelek, hogy most a szemébe sem akarsz nézni. Mindkettőtök hibát követett el. Meg kell beszélnetek. 

- Szerintem is. - helyeselte Liam szavait Harry.

Nagy sóhaj közepette tornázta magam ülő helyzetbe. 

- Jézusom! Liam, ne haragudj! Még nem is mondtam, hogy boldog születésnapot! - ugrottam újra a nyakába, és egy cuppanós puszi kíséretében hosszasan megöleltem.

- Köszönöm, hercegnő. -kuncogott.

- Annyira sajnálom, hogy elrontottam a hangulatot a szülinapodon. - hajtottam le a fejem szégyenkezve. Ujjait gyengéden az állam alá helyezte, majd egy puszit nyomott a homlokomra, és magához szorított.

- Ilyet ne is merj mondani. Nem rontottál el semmit. - csípte meg játékosan az arcom.

Enyhe szívrohamot kaptam, amint Liam telefonja hangosan megcsörrent.Egy bocsánatkérés után mosolyogva emelte a füléhez a készüléket.

- Tényleg, Dani jön ma? - jött a kérdés Zayn felől.

-Elméletileg igen. Már ezer éve nem láttam. - biggyesztette le ajkát Perrie. Azt tudom, hogy Danielle Liam barátnője, de sajnos még egyszer sem találkoztam vele. Liam sokszor telefonál vele, az biztos. És nagyon sajnálom őket, amiért ilyen ritkán találkozhatnak csak. 

- An, mi lenne, ha elmennénk a wellness részlegre? Masszázs, jacuzzi, pedikűr, manikűr, na?  - ugrott fel Eleanor. - Tök jó csajos program lenne hármunknak. Legalább egy kicsit lenyugodhatnál. 

Kissé hezitálva, de rábólintottam. Láttam El és Pezz szemében a csillogást, ami arról árulkodott, mennyire szeretnének menni. Végül is, bajom nem lehet belőle.

- Köszönök minden vigasztalást, srácok. - mosolyogtam a fiúk felé. 

- Ugyan, semmiség. Remélem minden oké lesz köztetek.

Egy hamiskás mosoly és bólintás után megindultam az ajtó felé. Liamnek eltátogtam egy "köszönök minden, most megyeket", majd egy biccentés után vissza is tért a társalgáshoz.

A szobánkba érve a lányok már teljesen fel voltak pörögve. El átugrott a szobájukba a saját fürdőruhájáért, nekem sajnos nem volt hozzá sem kedvem, sem undorom, hogy ismét meglássam azt a félmeztelen lányt az ÉN ágyamnál. Vagyis... a Niallel való közös ágyunknál. Azt hiszem, ezt a maradék két napot itt kell eltöltenem. Sajnálom Zaynt és Perriet, hogy megzavarom őket, de ha kell, akkor inkább a folyosón alszom, de nem megyek vissza oda aludni, ahol olyan dolgok történtek.

- Tessék, ez megfelel? -dobott elém Perrie egy fekete, epres bikiniszettet. Hálásan bólintottam, majd bevonultam a fürdőbe. Bár ne néztem volna bele a tükörbe.... Egy feldagadt szemű, megtört lány pillantott vissza rám. Árnyéka voltam önmagamnak. Perrie hajkeféjét áthúztam néhányszor a hajamon, majd egy kis hideg vizet engedtem az arcomra. 

Kilépve Perrie már szintén felöltözve várt. Tökéletes alakját kiemelte a hófehér fürdőruhája. Mosolyogva nyomott a kezembe egy törölközőt, majd hirtelen átölelt.

- Figyelj, bébi, tudom, hogy ez nagy durva volt. Megértem. De ne mutasd ki, hogy mennyire fáj. Ne add meg neki azt a örömöt. 

Igaza volt. Ha Niall látja, mennyire összetörtem, csak gyengének fog tűnni. Bár, az vagyok, előtte nem mutathatom. Az ajtón hiper gyorsasággal robbant be Eleanor.

- Kész vagyok. -lihegte, és térdére támaszkodva fújta ki magát. Elmosolyodtam rajta. 

- Na, gyerünk csajok, legyen egy jó napunk! - fogták meg a kezem két oldalról, és kivezettek. A folyosón sétálva a lábujj köztes papucsomban esetlenül csattogtam, nem figyeltem még a járásomra sem. Felpillantottam, de bár ne tettem volna. Olyat láttam, amit biztosan nem fogok elfelejteni sohasem. Niall és a szőke hajú lány az ajtónk keretének támaszkova terepezték fel egymás száját belülről. Niall háttal állt nekem, a lány arcvonásaiból nem láttam sokat, de az biztos, hogy szőke, kék szemekkel. Niall derekára még mindig törölköző volt tekerve, ami a lánynak nem igen tetszett, így a törölköző végénél fogva rántotta be a volt barátomat a szobába, az ajtót becsapva maguk után.
Megdermedtem. Úgy álltam ott, egy helyben, mintha szobor volnék. Az arcomon éreztem, amint a könnyeim sokasága lezúdul. Üveges tekintettel bámultam az ajtót. Éreztem, ahogy az erőm elhagy, elernyedt lábakkal hulltam térdre a folyosó közepén. A lányok szinte egy pillanat alatt mellettem termettek, felhúztak a földről, bármiféle szó nélkül vonszoltak magukkal. Bár, azt nem tudtam, pontosan hová.
Mintha pár perc kimaradt volna az életemből, mire feleszméltem, már a hatalmas "Wellness" tábla előtt álltunk. Perrie valamit magyarázott a hölgynek, aki a 2-es ajtóhoz vezetett minket.
- An. Ne foglalkozz vele, rendben? Jobbat érdemelsz. - ölelt át El. Nem is tudom, hogy mit éreztem akkor Niall iránt. Haragot? Gyűlöletet? Féltékenységet? Talán mindent. Jót és rosszat együttvéve. Már fájdalmat sem éreztem, olyan voltam, mint egy tollpehely, amit szabadon szállít a szellő. Furcsa volt. Nem torkollottam zokogásba, nem szakított szét a fájdalom, csak ürességet éreztem. Mintha a testemben nem lett volna más, csak levegő.
- An. An! Szólalj már meg! - gondolatmenetemből El és Perrie keze rángatott ki, amint előttem legyeztek.
- Hm?
- 5 perce meg sem szólalsz, csak bámulsz magad elé üveges tekintettel!
- Azt hiszem... hányni fogok.... -tört elő belőlem. A gyomrom olyan hirtelen döntött úgy, hogy kiadja, ami benne van, hogy azonnal el kellett futnom a női mosdóba.  Szerencsémre pár méterre volt csak tőlünk. Berontva az ajtón berohantam az egyik fülkébe, és mindent kiadtam magamból. A tegnap esti ételbevitelem kijöttével együtt a könnyek is utat szabtak maguknak. Zokogva hajoltam a wc fölé.
Pár perc után már úgy gondoltam, semmi nem jöhet ki már, mindent kiadtam. Nehézkesen felálltam a térdelő helyzetemből, majd hófehér arccal vonultam ki a fülkéből. Perrie és Eleanor aggódóan jöttek azonnal mellém. A csaphoz hajolva kissé lelocsoltam arcom jéghideg vízzel, egy kicsit pedig ittam is belőle.

- Minden rendben? Jézusom, An, tuti beteg vagy! Most szépen elmegyünk egy orvoshoz. - húztak a lányok kifelé a női wc-ből.
- Nem! Nem kell nekem orvos, csak hadd feküdjek le egy kicsit. Rendben? Kutya bajom.
Kissé hezitálva, de rábólintottak. Komótos, lassú léptekkel haladtunk felfelé. A fél világ forgott körülöttem, ha a lányok nem fognak, biztos, a földön végzem. Néhány felfelé közlekedő ember megbámult minket magának, valaki meg is kérdezte, hogy nem-e kell segítség, mire nem túl kedvesen rávágtam, hogy jól vagyok, hagyjanak békén. Kissé bunkó voltam, tudom, de nem szorultam már segítségére..
A Niallel való közös szobánk mellett elhaladva megcsapta a fülem egy ismerős hang. Niall hangja. Illetve, egy másik is, az ismeretlen lány hangja. Tagadni sem tudták volna, hogy mit csinálnak odabent. Az egész folyosó a kéjes nyögéseiktől visszahangzott, sőt, talán még az alattunk lévő emeleten is hallották, mily' jól érzi magát a híres-neves Niall Horan az egy napra felbérelt "örömlánnyal".
- Ne is figyelj rájuk, rendben? - hallottam meg Perrie hangját. Nem láttam, merre megyünk, a látásom teljesen homályossá vált a könnyeimtől, ajkamat harapva próbáltam visszatartani a sírást. Direkt csinálja ezt? Azt akarja, hogy minél jobban fájjon? Hát tessék! Elérte! Ennél jobban össze sem törhetett volna.
Perrie-ék szobájába érve a lányok kíséretében eltántorogtam az ágyig, majd ledőltem rá, magzat pózban elhelyezkedve, és hagytam, hogy úrrá legyenek rajtam az érzelmeim. Hiába kérdezték, mit hozzanak nekem, nem tudtam volna egy falatot sem legyűrni a torkomon. Most nem.
- An. -sóhajtott El. - Tudom, hogy ez nagyon nehéz neked, de komolyan mondom, nem érdemli meg, hogy miatta sírj. Nézd csak meg mit csinál! Komolyan egy ilyen ember miatt ontod a könnyeidet? Ne tedd.
Igaza volt. Egyetlen egy könnycseppet sem érdemelt volna, de a szívemnek nem tudtam parancsolni. Eszméletlenül fájt, amit művelt ! Nem tudom elmondani, mennyire.
- Köszönök mindent, lányok. - suttogtam. - Most ha nem baj, alszom egyet.
Mosolyogva bólintottak, betakartak, majd a kanapén elhelyezkedve figyelték, ahogyan álomba merülök.

*

A szemeim kinyitása nehéz feladatnak tűnt. Éreztem, amint legalább kétszeresére van dagadva mindkét szemem, az égető érzés nem múlt. Felültem, ahogy körbenéztem nem láttam sehol a lányokat. A fülemben a nemrég hallott hangok visszahangzottak, bármennyire is akartam elfelejteni őket, nem ment. Majd' beleőrültem. A papucsomba bújva másztam ki a pihe-puha ágyból, nem érdekelt, hogy mindössze egy bikini felső és alsó van rajtam. Az ajtón kiérve meghallottam pár ismerős hangot, oda pillantva a tulajdonosokat is felismertem.
- Egy kibaszott nagy idióta vagy, érted?! Meg ne próbálj még egyszer An közelébe menni, mert esküszöm, úgy tökön rúglak, hogy életedben nem lesz gyereked! - fenyegette meg Perrie Niallt. - Még is hogy az életbe gondoltad, hogy felszedsz magadnak valami kurvát, ráadásul An előtt smárolsz vele, utána meg az egész folyosó a ti kis akciótok hangjaitól zeng?! Te normális vagy?
- Álljunk meg egy szóra! - emelte fel védekezőképp Niall a mutatóujját. - Szingli voltam értitek? Kidobott az isten szerelmére! Szakított velem!!!! - kiabált. - Azt csinálok, amit akarok, ha szingli vagyok! Jó hogy nem még én kérjek bocsánatot, amiért szakított velem! Idióta vagyok, amiért meggyanúsítottam, tudom, és bocsánatot kértem, erre meg kirakta a szűrőm! Szerintetek hogy éreztem magam, mi? Bármennyire is vagyok fiú, nekem is vannak érzéseim, és csak hogy tudjátok, kurvára fájt! Ha a fiúk nem visznek el valahova, önmarcangolásba kezdtem volna én is! Ehelyett találtam magamnak egy új barátnőt, nem csodás? - mosolyodott el gúnyosan. - Senki ne mondja meg nekem, mit csináljak. Nagyon sajnálom, hogy jól mertem érezni magam. Ant is nagyon "sajnálom", hogy miután Ő szakított VELEM, még ő volt kiborulva. Gratulálok! - nevetett fel kínosan.
- Egy utolsó paraszt vagy, Niall! Ez nem te vagy... -csóválta hitetlenül a fejét El. - Bármennyire is adod a nagymenőt, ezt elcseszted! Rohadtul elcseszted! Remélem jól elszórakoztok! - köpte gúnyosan.
- Képzeld, jól elszórakozunk, igen! - nevetett fel Niall. - Nem is akárhogyan...
- Na látod, az az igazság, hogy te nem érdemelted meg Ant! Ha lefeküdt volna veled, esküszöm pofon csaptam volna ezek után, ha egy ilyen idiótának adta volna oda magát, mint amilyen te vagy!
- Még szerencse, hogy nem feküdtünk le, ugye? - nevetett fel Niall kínosan.
- Igen! Mert Annek több esze van, tudja, mikor jön el mindennek az ideje, ellentétben veled, aki csak a saját igényeit tartja szem előtt!
- Végeztetek a leoltással? Vár a barátnőm. -mosolyodott el Niall gúnyosan. Perrie lendületből arcom csapta a volt barátom. A szőkeség fájdalmába elfordította a fejét, tekintete találkozott az enyémmel. Szemeiben meglepődöttség tükröződött. Éreztem, amint a testemet elhagyja minden energiám, a következő pillanatban pedig minden elsötétült.

*

A szemeim hirtelen pattantak ki, ahogy megéreztem valami hideget az arcomon.
- Jézusom, felébredt! - hallottam meg Perrie hangját.
- Hogy érzi magát, kisasszony? - szólalt meg egy mély hang. Ahogy oldalra néztem, egy fehér ruhába öltözött férfit pillantottam meg. Biztos egy orvos! Miért van itt egy orvos?! Ahogy körbenéztem, örömtelien vetem észre, hogy szerencsére Pezzék szobájába fekszem a kanapén. A vízcseppek lassa csordogáltak le az arcomon. Aha, szóval leöntöttek egy pohár vízért, miért is?!
- Öm... Nem éppen tudom, mit keresek itt.
- Kisasszony, ön elájult. A kis hölgyek elmondták, hogy ma reggel csúnyán kiadott magából mindent, azóta pedig semmit nem juttatott be a szervezetébe. Már délután 4 óra van, hölgyem. Leesett a cukra, az volt a probléma. Maguk pedig ne aggódjanak a fiatal hölgyért, nem lesz semmi más baja, de ajánlom, hogy azonnal tukmáljanak belé valami féle ételt ha nem akarják, hogy ismét elájuljon.
Ahogy jobban szemügyre vettem a szobát, mindenki körülöttem volt. Az orvos, El, Perrie, Zayn, Louis, Liam, Harry, és... Niall. Lehajtott fejjel vizslatta a földet, arcán megbánás tükröződött. Néztem, ahogy Liam kikíséri az orvost, majd egy kis pénzösszeg jutalmazása után elhagyta a terepet az idős bácsi.
- Még is hogy gondoltad, hogy nem eszel semmit? - dorgált le azonnal Liam. - Nagyobb bajod is lehetett volna!
- Elment az étvágyam. - fintorodtam el, ahogy Niall felé pillantottam. Kijelentésemre felkapta a fejét, tekintetünk ismét találkozott. Ha akartam se tudtam volna elfelejteni az ájulásom előtti veszekedést. Niall mi tagadás, egy idióta volt. Arcán ott ékeskedett Perrie kézlenyomata, ami megmosolyogtatott.
- Te mit keresel itt? - vetettem felé kicsit sem kedves hangnemben a kérdésem.
- Én... Szóval... Megláttuk,ahogy elájultál, és... aggódtam. -sütötte le a szemét.
-Aggódtál, mi? Érdekes, eddig nem aggódtál értem! Ha jól tudom nagyon is "elaggódtad" a fájdalmad és az energiád valami ismeretlennel, ugye? Azonnal menj ki a szobából! Szerintem már vár a kis barátnőd egy újabb menetre.
- An...Én esküszöm neked, hogy...
- Ne esküdözz Niall! Megesküdtél, hogy örökre szeretni fogsz, hogy bármi történik is, mi együtt leszünk, hogy nem hagyod, hogy elvegyenek tőled! Tessék! Nem tartottad be az ígéreted! Utállak, érted? Teljes szívemből utállak! Minden egyes percet megbántam, amit elpazaroltam rád! Mindet, érted?! Bárcsak kitörölhetném az emlékeket, minden csókot! Azt is bánom, hogy újra találkoztunk! Ha nem látlak meg aznap, most boldogan élhetném az életem NÉLKÜLED! - ordítottam a képébe, a szememből pedig patakként folytak a könnyeim. Niall megtört arcán először meglepettség, majd mérhetetlen fájdalom mutatkozott meg. Szemeit egy pillanatra sem vette le rólam, arcán lassan folyt végig az első könnycsepp. Gyorsan letörölte azt, a következő pillanatban pedig az ajtó nagy csapódással vágódott be utána. Elment.