#55 - Hála istennek !

 Sziasztok!:)
Meghoztam a következő részt, ne haragudjatok, mostanában elég kevés időm van írni.:/ Ez sem lett valami eseménydús rész, remélem, azért elnyeri a tetszéseteket! :)
Eszméletlenül hálás vagyok nektek!!! Az előző részhez 17 (!!!!!!!) ember kommentelt. Esküszöm, el sem tudtam hinni! Annyira hihetetlenek vagytok, nagyon köszönöm, imádlak titeket!♥♥A kedves szavaitokról nem is beszélve. Minden egyes komment megmelengeti a szívemet,, mosolyt csal az arcomra, képes feldobni a napom!!! Köszönöm!♥
Már 41 rendszeres feliratkozóval, és több mint 45.000 oldalmegjelenítéssel büszkélkedhetek. És ezt mind nektek köszönhetem, ismét csak egy hatalmas köszönetet tudok mondani !! ♥♥

Még valami nagyon fontos dolog: MA VAN LIAM SZÜLETÉSNAPJA, NAGYON-NAGYON BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK NEKI !!!!! *--------*♥
(úgy tűnik a történet is majdnem teljes időrendben van most.:D Teljesen véletlenül! )

Idegesen, hörögve vettem a levegőt. Csak egy dologra tudtam gondolni: ez egy rossz álom. Ez nem lehet biztosan nem.
- Niall. Mond, hogy ez nem az aminek látszik! - sütöttem le a szemeimet, suttogva kérdeztem tőle. Nem válaszolt. Ajkaiba harapva hunyta le erőszakosan a szemét, gondolkodott.
- Várj. Vannak emlékképeim.
Vártam, vártam, fogalmam sincs mennyit, de Niall csak csöndben törte a fejét. Hirtelen kipattantak a szemei, megkönnyebbülve sóhajtott fel.
- Nem feküdtünk le! -nézett rám enyhe mosollyal az arcán.
- És ebben honnan vagy olyan biztos? A jelek nem erre utalnak. -fintorodtam el.
- Emlékszem rá, An ! Már majdnem megtörtént, amikor észrevettük, hogy neked megjött. Azért nincs kinyitva az óvszeres zacskó. Hála istennek ! - dőlt hátra egy újabb sóhaj kíséretében.
A vérfoltok.. Akkor.. ez mindent megmagyaráz! Arcomra egy hatalmas vigyor ült ki, nagyon örültem neki, hogy mégsem történt meg. Két okból is: nem a volt barátommal szerettem volna, és szeretnék rá majd emlékezni.
- Öm..Elfordulnál? Összeszedném a cuccaimat, és bevonulnék a fürdőbe. - motyogtam az orrom alatt. Niall hirtelen végignézett a paplan által takart testemen, majd enyhén rózsaszín árnyalatú arcát elfordította, szemeit lehunyta. Magamon a takaróval másztam ki az ágyból. Idegesen kerestem a fehérneműimet, a ruhámat. Szememmel körbe pásztáztam a szobát. Áhá! Bugyi megvan. Óvatosan araszoltam a fürdőajtó elé, nehogy leessen rólam a vékony anyag. Miután sikeresen felszedtem, nem messze tőle megtaláltam a melltartóm, végül pedig ellentétes irányban a ruhámat. Gyorsan beiszkoltam a  fürdőbe, az ajtót magamra csapva roskadtam le a földre. A hátamat a tölgyajtónak döntöttem, idegesen túrtam a hajamba. Mi a garancia rá, hogy Niall igazat mondott?! Honnan emlékezne rá, hogy mi történt?! Nem vagyok semmiben sem biztos. Csak egyet tudok: egy nagy idióta vagyok. Nincs rám más szó.
Óvatosan engedtem le magamról az anyagot, majd beálltam a forró zuhany alá. Badarság, de úgy éreztem lemossa a forró víz a tegnap este mocskos emlékeit. Vagyis... ha már emlékeket nem is, de legalább a rossz dolgokat, amiket tettem.
Nem tudom, mennyi ideig állhattam a víz alatt, de jól esett a testemnek. Levettem a törölközőm, áttöröltem testem, majd visszarángattam magamra a fehérneműimet. A saját szobámba voltunk, kint volt a bőröndöm, de nem volt hozzá energiám, sem kedvem, hogy törölközőbe flangáljak Niall előtt, vagy fehérneműben. Visszarángattam magamra a ruhát, ami nehéz feladatnak bizonyult, ugyan is a testem még nedves volt. A másik dolog pedig: a drága menstruáció.
- A rohadt életbe... - motyogtam magamban. Nem volt nálam semmi ilyenkorra való eszköz, minden a buszon maradt, ráadásul nem most kellett volna, hogy megjöjjön. Egyre csodásabb ez a nap. Még ha eddig nem lettem volna elég ingerült és érzékeny, most kétszer olyan rossz leszek. Meztelen talpam csattogott a kövön, ahogy az ajtóhoz lépkedtem. Kinyitva megpillantottam Niallt az ágy szélén ülve egy bokszerben. Szemeit először arcomra emelte, majd "alig feltűnően" végigmért. Sietően vágtattam a bőröndömhöz. Minden cuccomat beledobáltam, próbáltam összezárni, de nem sikerült.
- An. - hallottam meg Niall hangját. Egy pillanatra megdermedtem. Ideges tekintettel néztem fel rá.
- Mi van?
- Beszélnünk kellene. - motyogta lesütött szemekkel.
- Nincs mit megbeszélnünk Niall! - horkantam rá. - Menj vissza szépen a kis barátnődhöz! Ó, vagy már ki is tetted a szűrét? vagy tud egyáltalán arról, hogy a 'pasija' a volt barátnőjét hozta szobára éjszakára? Hm?
- Ez az egész... Nekem semmit nem jelentett.
- Á, nem jelentett, mi? - nevettem fel kínosan. - Azért visszhangzott a hangod az egész folyosón, mert olyan rosszul érezted magad. El tudom képzelni. - forgattam meg a szemem.
- Szerinted én nem voltam kiakadva, mi? - csattant fel hirtelen. - Szerinted nekem nem fáj eléggé, hogy szakítottál velem? De, borzalmasan! Mert szeretlek! És senki nem tudna téged helyettesíteni, ezt biztosra mondhatom! Csak..csak megpróbáltam elfelejteni ezt az egészet, mert borzalmasan éreztem magam !
Nem tudtam semmit mondani. Homályos szemekkel bámultam a szőkeséget. Tekintetemet egy percre sem engedte, mélyen fúrta kék íriszeit az enyémekbe. Elrántottam a fejem, sikeresen összezártam a bőröndöm, a kezembe kaptam, és kirohantam a szobából.
*
- Perrie! - kopogtattam be az említett szobájába. Pár másodperc múlva ajtót nyitott a kómás szőke ciklon. Amint meglátott, szeme két méteresre nyúlt.
- Te. Most. Bejössz. És. Magyarázatot. Adsz. Mindenre. -tárta ki az ajtót. Bólintottam, beléptem a szobába. Perrie teljesen egyedül volt. A bőröndömet ledobtam az első adandó helyre.
-Először is. Tudnál nekem adni tampont? -kérdeztem a barátnőmet elpironkodva. Perrie nevetésbe tört ki, majd azonnal a bőröndjéhez lépett, és elém dobott gy dobozzal.
- Ezer hálám. Mindjárt jövök.
A saját bőröndömből előhalásztam egy tiszta bugyogót, és bevonultam a fürdőbe.
Kiérve Perrie már átöltözve várt a kanapén. Letelepedtem mellé törökülésben.
- Na, mesélj.
- Rendben. Semmire az ég világon nem emlékszem, érted?! Reggel arra keltem, hogy Niall fekszik mellettem, mindketten teljesen meztelenek vagyunk, az ágyon vérfoltok vannak, középen meg egy óvszeres zacskó.
Perrie álla a földet verte.
- Utána Niall közölte, hogy emlékszik, nem történt semmi, mert mielőtt bármi lehetett volna észrevettük, hogy nekem megjött. Sztori lezárva.
- Ó-is-te-nem.  Ez nagyon durva, bébi. - nevetett fel hitetlenkedve.
- Nekem mondod? Az se biztos, hogy igazat mond! És nem tudom tegnap este mit csináltam!
- Ö.. Én csak néhány dologra emlékszem, de csókolóztál Niallel. - húzta el a száját. Rajtam volt a sor, hogy megdöbbenjek.
- Ó, istenem. -túrtam idegesen a hajamba. - Mi jöhet még?!
- Ha megnyugtat, én sem emlékszem sokra. Na de nézzük meg a fiúkat. Elméletileg Liamék szobájában hevernek.
- Mikor jöttetek haza?
- Mi? Olyan 6 körül. - ásított a barátnőm.
- És most mennyi az idő?
- 15.30.
Hát, jól elhúztuk az alvást. Úgy döntöttem átváltom valami kényelmesebbre a szerelésem. Egy rövidnadrágos szerelést vettem fel, hajamat átfésültem néhányszor a hajkefével, majd biccentettem Pezznek, hogy mehetünk.
A szemben lévő szobában lévő srácok hasonlóan néztek ki, mint mi: nyúzottan, és álmosan.
- Sziasztok. - köszöntöttük a kidőlt fiúkat.
- Hali. - jött a tömeges válasz.
- El sem hiszem, hogy már 20 éves az én drága bébim.  - ölelte át féloldalasan Harry Liamet.
- Haha, vicces vagy, "bébi", de ha jól tudom te vagy itt a legfiatalabb. - vágott vissza Liam, mire Harold bosszúsan lökte el magától a szülinapost.
- Boldog születésnapot Liam még egyszer is! - ugrottam a nyakába, és az orra alá dugtam a kis csomagot. Liam meglepetten nézett rám, majd viszonozta az ölelésem, és szemügyre vette a csomagot.
- Nagyon boldog szülinapot Daddy Direction! - követte a példámat Perrie is. A szobába éppen Eleanor és Louis lépett be mosollyal az arcukon. Ó, azt hiszem ők nem ittak annyit mint mi...
- Ajándékozás van? Akkor én is jövök. - lelkesedet El, majd ő is átadta ajándékát.
- Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm . - vigyorgott Liam, majd leült a kanapéra és kibontotta a csomagokat. Köszönetek ezreit hordta el, illetve fel-felnevetett egyes ajándékokon: például a Batmanes boxeren. Na igen, Perrie és az ötletei.
- Azt a, An, ennek eszméletlenül jó illata van! - fújta magára a márkás parfümöt.
- Reméltem, hogy tetszeni fog.
- Héj, várjunk. Ezt akkor vetted, amikor... - gondolkodott el.- Jézusom, csak azt ne mond, hogy miattam veszekedtetek Niallel! - nézett rám könyörgően. Ó, a fenébe. Liam és az áldott jó szíve. Mindent képes saját magára venni, nyilvánvalóan emiatt is lelkiismeret furdalása lesz egy ideig.
- Nem, Liam, ez nem a te hibád! -mosolyodtam rá kedvesen.
- Dehogy is nem! - szomorodott el.
- Liam, ha most itt fogsz nekem szomorkodni, esküszöm fejbe ütlek. - fenyegettem meg nevetve. Ő is elmosolyodott, majd magához invitált egy ölelésre.
- Sajnálom, ho...
- Liam. - szóltam rá figyelmeztetően.
A többiek mellé leültem a kanapéra, majd kezembe vettem a mobilomat. Minden oldal Liam születésnapi képeivel volt tele - szerencsére a klubba nem engedtek be paparazzikat- amik kint készültek. Illetve a hazafelé menetel. Rengeteg cikk jelent meg előttem. De egy főleg megfogta a figyelmem. Zakatoló szívvel, zihálva nyitottam meg.
" Niall Horan és Anne Aley : avagy véget ért a nagy szerelem?
Mint tudjuk, a One Direction szépfiúja Niall Horant (19) pár hónapja egy titokzatos lánnyal kapták rajta kameráink, amint a városban kézen fogva császkáltak, édes puszikat loptak egymástól. Az ír énekes a Twitter fiókján bejelentette, hogy csak legjobb barátok, ám nem sokkal később együtt látták őket Írországban, Niall szülőházában, pár nappal később pedig lencsevégre kapták őket, amint csókot lopnak egymástól a turnébusznál.
Azóta a fiatalok rózsaszín felhőben éltek, úgy tűnt, fülig szerelmesek. Ám a One Direction egy másik tagjának, Liam Payne-nek (20) a tegnap este tartandó születésnapi buliján a szőkeség egy másik lánnyal jelent meg kézen fogva, sőt, többen nyilatkozták, hogy együtt táncoltak, csókolóztak, a parti végén, viszont a tinilányok bálványa An-nel hagyta el a szórakozóhelyet elég ittas állapotban. Vajon mi történt akkor kettőjük között? Niall Horan félrelépett volna barátnője tudta nélkül? Vagy más van a dologban? Kíváncsian várjuk a fejleményeket, minden esetre reméljük, a fanok által elnevezett Nanne (Niall és Anne közös neve) továbbra is megmarad, ugyan is úgy tűnik a directionerek igazán szívükön viselik a lányt, rengeteg kedves tweettel bombázzák. 
"Szeretünk Anne, remélem örökké Niall mellett maradsz!"
"Legyetek boldogok Niallel, melletted boldognak tűnik :) "
" Nanne forever ♥"
Hát nem aranyosak? Minden esetre akad pár kivétel, aki szó szerint a lány halálát kívánja. Reméljük, a szőke herceg megvédi a hercegnőjét, és nem engedi, hogy összetörjön néhány rosszindulatú tweet miatt.

Kiszivárgott fényképek a buliról:
"

Kikerekedett szemekkel meredtem a cikkre. Hát ez nem lehet igaz... képek is voltak mellé csatolva. Szerencsémre nem volt kép rólam. Hála istennek! Az első jó dolog a mai napon.
Az ajtó ismét nyitódott. Perrie és El sikítása csapta meg a fülem.
- Danielle! - rohantak az említetthez. A göndör hajú lány vigyorogva tárta szét a karját. Olyan aranyosak voltak. Nyilvánvalóan őket is megviseli a távolság, hiszen nagyon jóban vannak egymással. Sajnálom, hogy ilyen keveset lehetnek csak együtt. Megértem, milyen rossz messze lenni egy baráttól, vagy olyantól, aki közel áll a szívedhez.
- Sziasztok! - integetett mindenkinek Danielle. Meglepődtem, amikor hirtelen megölelt. nagyon barátságos lány, az biztos. Boldogan ült le Liam ölébe, és egy hatalmas csókkal köszöntötte.
- Hát te? Nem Liammel voltál este? - vonogatta a szemöldökét Louis.
-De. De korán kellett mennem, próbánk volt. Szóval álomszuszékok, amíg ti aludtatok, addig én kiugráltam a lelkem is. - nevetett a lány.
- Liam, megharagszol, ha délutánra ellopjuk a barátnőd? - kuncogott Perrie. Liam lebiggyesztett alsó ajakkal fordult felénk, könyörgően nézve.
- Esküszöm, estére a tiéd.
- Vihetitek. - lökte ki barátnőjét az öléből. Danielle játékosan vállon boxolta barátját. Hangosan felnevettünk a kis akción. Liam egy csókkal kért bocsánatot barátnőjétől.
- Na akkor csajok, azt hiszem menjünk is! -ugrott fel Perrie.
- Így? -néztem magamra.
- Jó vagy így, na gyertek.
- De a koncertre érjetek vissza! - kiáltott utánunk Liam. Nevetve rohantunk ki az ajtón, egymásba karolva.

*

A mi nevetésünktől zengett az egész Starbucks. Dani nagyon jó fej, el sem tudom mondani mennyire! Bármennyire is idősebb jó pár évvel, ugyan olyannak tűnik, mint mi. Nagyon megszerettem, ő is olyanná vált számomra, mint Pezz vagy El, holott alig 3 órája ismerem.
Négyen, egymásba karolva jártuk a várost. Minden boltba benéztünk, idióta képeket csináltunk, és felettük a fél édességboltot. Egyszóval jól éreztük magunkat. Danielle elmesélte az utóbbi időben történteket, majd mi is meséltünk neki a turnéról. Aztán jött a nem várt rész... Faggatás a Niallel való kapcsolatomról. Mereven magam elé bámulva mondtam el mindent. Talán túl sok mindent is...De még is jól esett, hogy végre mindent kiadhattam magamból.
- Jézusom. Hát.... erre nem tudok mit mondani. - kortyolt bele a jegeskávéjába Dani. - Azt vettem le ebből, hogy te ugyan olyan szerelmes vagy még mindig, és ezek szerint Niall is.
- Azt hiszem... vagyis, nem tudom. Nem tudnék hozzá úgy viszonyulni, mint eddig.- kevergettem a Frapuchinomat zavartan.
- Fogalmam sincs mi a jó megoldás. De biztos vagyok benne, hogy jól fogsz dönteni. - tette kezét biztatóan az enyémre Dani.
- Most pedig elég a szomorkodásból, én azt mondom, menjünk vissza a hotelbe, és pótoljuk be azt a wellness napot! -csapta össze tenyereit Perrie. Egyszerre tört elő belőlünk a sikítás - vagy inkább visítás- , majd gyorsan szedve a lábunkat rohantunk egészen a hotelszobánkig. Kifulladva, nevetve, lihegve estünk rá egyszerre a kétszemélyes ágyra.
- Na csajszi. 5 perc múlva lent a várakozóban. -utasított Perrie katonás hangnemben. A lányokkal szalutáltunk, majd egy "igen is kapitány"  után El és Dani kirohantak a szobából. Előhalásztam a bőröndömből a fürdőruhámat, a fürdőbe vonulva átvettem. A hajam lófarokba fogtam, hogy ne legyen vizes a jacuzziban, majd egy törölközőt fogtam a kezembe. Kiérve Perrie már szintén kész volt, egymásba karolva vonultunk hahotázva a lépcsőn. "Ügyességemnek" köszönthetően nem is én lettem volna, ha nem botlom meg, és nem esek el a lépcső kellős közepén egy idős házaspár elé. Pezz nevetése az egész hotelben visszahangzott szerintem, míg én égő arccal tápászkodtam fel, és kértem bocsánatot az idősektől. Ahogy Perriere néztem, belőlem is kitört a nevetés. A bársonybevonatú lépcsőn ült - vagyis, feküdt, furcsa pozícióban volt- , fejét hátravetve röhögött. A lécsőn érkezők elég rendesen meg is bámulták barátnőmet. De legyünk őszinték: ki nem nézne meg egy fürdőruhás lányt, amint retardált fóka módjára nevet a lépcső közepén?! Költői kérdés.
Pár perc után Perrie még mindig nem hagyta abba. A lépcsőn megjelent El és Dani, akik szintén bekapcsolódtak a hahotába.
- Vele meg mi történt? - kérdezte szórakozottan El Pezzre mutatva.
- Elestem a lépcsőn, és kiröhögött.
Nagy nehezen felkapartuk idióta barátunkat a földről, és végre egyenes irányban mehettünk a Wellness részleg felé.