#17 - Nem szerethetem meg ennél jobban !

ahogy ígértem, itt az új rész:)x nem tudom mikor lesz a következő, vasárnapra tippelem, de nem biztos, mivel most egy elég hosszú részt hoztam :)

A gyomrom teljesen görcsben volt, ahogy az épület előtt álltam. Mindenhol vörös szőnyegek, rengeteg ember futkosott össze-vissza. Lassú léptekkel haladtam a bejárat felé. Egy nagy biztonsági őrbe ütköztem.

-Elnézést hölgyem, de az ünnepség 2 óra múlva kezdődik.

-Én vagyok a fotós, és 6-ra rendeltek ide. -mosolyogtam rá bárgyúan, mire feleszmélt és beengedett. Beérve egy óriási termet pillantottam meg. Mindenki sürgött forgott, egy ember idegesen járkált fel-alá és adta az utasításokat egy hangosbemondón keresztül. Kuncognom kellett, ahogy néztem a fejét. Teljesen vörös volt, és mindenkivel bunkózott. Természetesen nem is én lettem volna, ha nem botlok meg a vezetékben, és nem esek el. Szinte minden szem rám szegeződött. Vörös fejjel álltam fel, szerencsére a gépemnek nem lett semmi baja. Odaszaladt hozzám pár ember, megnézni jól vagy-e, de csak bólintottam. Ez nagyon ciki volt!Ez az An, nem csalódtam benned...

-Ó, te vagy a fotós? Gyere csak. -fogta meg a karom egy kedves nő, majd húzni kezdett. -Nos. A feladatod gondolom tudod. Mindenről készíts képet, a vendégekről, a beszédekről, a ételekről, díszletről, mindenről. Még a munkásokról is. Mesélte a főnök, hogy neked ez amolyan 'felvételi' munka, szóval sok sikert.

Elkezdtem kattogtatni. Fényképeztem ahogy az emberek dolgoznak, a díszletet, azokat a részeket amik már készen voltak.

*

Pár perc múlva kezdődik az egész. A teremben már rengeteg ember van, én pedig csak fotózom az érkezőket. Kicsit lesokkolódtam amikor megláttam Adelet, vagy például Johnny Depp-pet. És ez még semmi. Rengeteg ismert arc bukkant fel, és pózolt a kamerámnak. A díszítés gyönyörű volt. A piros és a fehér szín uralkodott mindenhol. Az asztalokon selyemterítők voltak, a székeken szintúgy, illetve rózsaszirmok elszórva. A színpad is ki volt alakítva. Csodás volt, komolyan. El sem tudtam képzelni én mit keresek itt. A sztárok gyönyörű márkás ruhákban jelentek meg, hozzá illő táskákkal, stb. Szerintem némelyik a fodrásznál töltötte az egész napját olyan extra frizurája volt. Megnyitották az ünnepséget. Paparazzik bent nem voltak, csak az alkalomra felbérelt fotósok: én, illetve még pár ember. Összesen lehettünk olyan 5-en. Mindenkiről próbáltam fényképet készíteni előnyös szögből, persze lekaptam pár vicceset is, mert olyan is kell. A polgármester beszédét egész jól lekaptam, mert a fényjátékok tökéletesen tükröződtek rajta, és a háttér is jól kirajzolódott. Egyszer csak egy ismerős hangot hallottam meg a színpadon. Liam ment fel, és jelentette be, hogy a One Direction mennyi összeget adományoz. Elmosolyodtam, majd ahogy Liam rám nézett, az ő arcára is egy mosoly szökött. Csináltam róla több képet, mint másról. De akkor a többiek is itt vannak? Mért csak Liam ment fel? Miután vége lett az adományozós dolognak, mindenki megkapta a vacsoráját, majd elkezdődött a báli rész. Az emberek táncoltak, vagy beszélgettek. Éppen egy táncoló idős párt fényképeztem, amikor valaki átölelt, kezeit a derekamra tette, fejét pedig a vállamra, majd egy futólagos puszit nyomott a nyakamra. Illatáról egyből felismertem. Megfordultam, majd szorosan megöleltem, és egy puszit adtam neki.

-Te idióta, mért nem mondtad, hogy ti is jöttök? -tettem csípőre a kezem.

-Mert meglepetésnek akartam. -kuncogott, kezei még mindig a derekamon voltak.

-Gonosz. -szűkítettem össze a szemöldököm. -Jaj, Liam, gratulálok a beszédedhez. -öleltem meg őt is.

-Köszi.

-Na gyere bébi, megyünk táncolni. -fogta meg a kezem Niall, majd húzni kezdett, én pedig kuncogva próbáltam ellenállni, de nem tudtam nagyon egyensúlyozni a magassarkúmban, amiben egyébként már 'rohadt' a lábam.

-Itt a fényképezőm, és különben is dolgoznom kell.

-Majd Liam vigyáz rá. -ezzel levette a nyakamból, majd átnyújtotta Liamnek, és berángatott a tömegbe. Kezeit óvatosan a derekamra helyezte, és közel húzott magához. Én a kezeimet a nyakába akasztottam, majd lassan lépegettünk a lassú zenére.

-Mondtam már, hogy milyen jól áll ez a ruha? -suttogta a fülemhez hajolva.

-Nem, még nem. -nevettem.

-Kiemeli a formás feneked és combod. -tért lejjebb a kezével, mire azonnal visszahelyeztem vándorló kezét a derekamra.

-Idióta vagy. -kuncogtam.

-Miért? Én megtehetem, a legjobb barátod vagyok.

-Nem baj. Én sem fogdoslak téged. -erre itt ő nevetett fel.

-Nekem nem lenne ellenemre...

-A perverz formádat Niall. Ennyire azért ne legyél ír. -vertem vállba.

-Most mért? Csak vicces látni pár pasi képét, ahogyan féltékeny szemekkel figyelnek minket.

-Milyen pasik? -kerekedett el a szemem.

-Nézd meg. Az a pár 20 év körüli srác le sem veszi a szemét rólad, és gyilkos szemekkel néz rám. -éreztem a mellkasán, hogy rezeg a nevetéstől.

-És neked ez tetszik?

-Pontosan. Viccesek.

-És miért is akarod, hogy féltékenyek legyenek?

-Hogy lássák, nekik nincs ilyen bombázó legjobb barátjuk, mint nekem.

-Ha így folytatod a végén még elpirulok. -kuncogtam, majd egy puszit nyomtam az arcára. Pont elfordította a fejét, így majdnem a szájára ért, de szerencsére csak a szája sarkába.

-Héj. Ez mi volt? -kérdeztem tőle kicsit felháborodva.

-Véletlen volt, na. Ne nézz rám. Ha meg akarnálak csókolni, már megtettem volna, nem? És a legjobb barátommal nem smárolok, kikérem magamnak.

Erre a kijelentésére elnevettem magam. Végül is igazat mondhat. Biztos nem direkt volt, hiszen nem érez irántam semmit, és én sem iránta. A zenének vége lett, de ír barátomnak táncolhatnékja volt, így nem engedett vissza dolgozni. Egy kicsit aggódtam, hogy nem vesz-e észre valaki, de végül is már annyi képem volt, hogy az az egy óra kimaradás, nem számít.

*

Miközben a fiúk asztala felé igyekeztünk Niallel, amint meglátott Perrie azonnal felugrott a helyéről, majd vigyorogva hozzám szaladt és megölelt.

-Mi az, hogy már itt vagy egy ideje, és nem is köszöntél nekem, bajtársam? -tette csípőre a kezét, majd végül elmosolyodott, és leültetett maga és El mellé. Eleanort is megöleltem, illetve a fiúknak is intettem. Liam visszaadta a fényképezőmet, de egy utolsó feltétele volt, hogy csináljon egy képet rólam, Elről és Pezzről. Mindannyian hülye fejet vágtunk, majd idétlenül vigyorogtunk.

-Ez csoda kép lett. -nyújtotta át a fényképezőmet Liam. Szemügyre vettük a képet, tényleg borzalmas. Talán Perrie vágott a leghülyébb fejet.

-Na, azt hiszem mesélned kell. Mi volt az a forró jelenet a táncparketten Niallel? -hajoltak közelebb a lányok, és sunyin mosolyogtak.

-Mire gondoltok? Nem volt semmilyen 'forró jelenet'. -értetlenkedtem.

-Nos. 1. amikor Niall kezei szépen elvándoroltak a derekadról. 2. amikor szájra  puszit adtatok egymásnak. -erre kínosan felnevettem.

-Ugyan, az csak egy vicc volt. Észrevette,hogy pár srác engem bámul, és féltékennyé akarta tenni őket, hogy nekik  nincs ilyen bombázó legjobb barátjuk, mint neki. 2. az egy puszta véletlen volt. Arcra puszi akart lenni, csak Niall rosszkor fordította el a fejét. És nem is szájra puszi volt, a szája szélét érte. És csak megjegyezném, hogy mi legjobb barátok vagyunk, nem tekintünk a másikra csajként vagy pasiként.

El és Perrie hitetlenkedve pillantgattak felváltva rám és egymás között, majd végül vállat vontak és belekortyoltak italaikba. Még egy ideig beszélgettem velük, majd még csináltam pár fényképet.

 

*

Készítettem magamnak egy nagy pohár kakaót, illetve egy nagy kakaós csigát kezdtem majszolni. Az este elég későn érkeztem haza. Összességében nagyon jól éreztem magam, és szerintem a képek sem lettek rosszak.

Bekapcsoltam a  gépem, majd feltöltöttem rá a képeket. Az összeset végignéztem, és jókedvűen jelenthetem be, hogy jól sikerültek. Egyszer csak elértem egy olyan képhez, ahol Louis mutat 'lájkot'. Majd vagy 100 kép volt a fiúkról (főként Louisról) amikor hülye képeket vágnak. Aztán megakadt a szemem azokon a képeken, amelyeket azt hiszem Perrie és El lőtt rólam és Niallről. Külső szemmel én is félreértettem volna. Pont lekapták Niall vándorló kezének mozdulatát, illetve a 'fél szájra puszit', nem is beszélve arról, hogy az egész táncolást szinte lefotózták... Elgondolkodtam rajta, hogy komolyan úgy tűnt ez, mintha járnánk? És ha Niall azt hiszi, hogy én komolyan többet érzek iránta? Jézusom. Ez, ez nem lehet. Hiszen...nem is tudom. Valami megváltozott. Egyre közelebb kerülök Niallhöz, és élvezem, hogy közel vagyunk egymáshoz. Védelmezve érzem magam amikor átölel. És...a legrosszabb...Elpirulok, ha bókol, és a szívem gyorsabban kalimpál, amikor hozzám ér. Nem, ez így nem jó! Ez nem lehet... Nagyon nem! Nem szerethetek belé. Nem tudok mást tenni. Bármennyire is fáj, nem bújhatok hozzá, nem puszilhatom meg, nem lehetek vele annyit. Nem szabad beleszeretnem, mint régen. Elrontanék vele mindent.

Inkább  felvettem egy ruhát, ráraktam a pendrive-omra a képeket, de a biztonság kedvéért a laptopomat is beraktam a tárolójába. Fogtam egy taxit, így gyorsan eljutottam az irodába. Vettem egy nagy levegőt, majd beléptem. Felmentem az irodához, bekopogtam, majd egy "bejöhetsz" után benyitottam. Leültem a székre, majd kedvesen átnyújtottam Melissának a pendriveom. Mosolyogva elvette, majd behelyezte a gépébe. Intette, hogy menjek mellé, hogy együtt tudjuk nézni a képeket. A szívem a fülemben dobogott, a körmeimet a tenyerembe vájtam, úgy néztem vele együtt a képeket. Végig mosolygott, nem tudtam mit gondoljak, mert ő mindig mosolyog. Azonban jött a gázos rész. Eljutott a Louisék által készített képekhez, majd a Niallös képekhez, és a vicces fejet vágós képekhez. Halkan felkuncogott, majd ment tovább. Az arcom teljes pírbe szökött, szemeimet lehunytam. Nem lehetek ilyen barom , hogy ezeket rajtahagytam! Miután az utolsó képeket is végig gördítette, intett, hogy üljek le.

-Nos, a képek...szuperek lettek! Az összesen tökéletes a fényjáték, élesek a képek, és ezek a vicces képek is csodásak lettek!

Nem akartam elhinni. Komolyan tetszett neki? Arcomra akaratlanul is egy óriási vigyor szökött.

-Köszönöm.

-Azt hiszem nincs miről beszélnünk, fel vagy véve.

Annyire megörültem, hogy felugrottam, és magamhoz öleltem Melissát. Kitöltöttem a papírokat mi szerint hivatalosan is itt dolgozok, illetve használhatják bárhol a képeimet. De az biztos, hogy a srácokat megölöm még ezért...

*

Ahogy megérkeztem a fiúk házához mosollyal az arcomon siettem a kapu felé. Beérve körbenéztem, de nem láttam a fiúkat. Körbenéztem, majd Elt és Perriet pillantottam meg a kanapén filmet nézni. Amint megpillantottak elkezdtem feléjük futni, majd a nyakukba ugrottam.

-Felvettek, felvettek, felvettek, felvettek! -sikítoztam, mire ők is ujjongani kezdtek, és hárman ugráltunk mint az idióták.

-Jézusom, ez agyon király! -vigyorgott Perrie.

-De ezért még megöllek titeket...Elfelejtettem a Niallös képeinket és a vicces képeinket letörölni, így azokat is látta a főnök- temettem az arcomba a tenyerem, a lányok pedig hangosan felnevettek.

-És tetszett neki?

-Persze...Nevetett rajtuk. -sóhajtottam egyet.-A fiúk?

-Próbán.

-Ó, értem.

-Mi lenne, ha addig medencéznénk? -csillant fel El szeme.

-Az jó lenne! Megsülök! -töröltem le az izzadtságot a homlokomról.

Perrienél szerencsére volt 2 fürdőruha, így tudott egyet nekem is kölcsönadni, El pedig hozott magával egyet. Kicsit merész volt Pezz fürdőruhája amit adott. Neon zöld színű, fekete cikk-cakkokkal, a bugyi része pedig tangás volt. Először nem tartottam jó ötletnek felvenni. De aztán megláttam, hogy Perrienek is ugyan ilyene van, csak az övé neon narancssárga.

-Ö..Perrie. Tuti, hogy ezt én fel akarom venni?!

-Ne legyél már ilyen. Tökéletes az alakod, a fiúk előtt meg felesleges aggódnod, nem fognak bámulni. Max a kis írünk. -erre a kijelentésére fenekemmel nekimentem az övének, így kizöttyentve egyensúlyából. Amint El is kész lett, elhangzott egy "verseny" kiáltás, majd egyszerre kezdtünk el futni, és 3 óriási bombával belecsobbantunk.

Éppen a leejtett karkötőmért hajoltam le, amikor egy füttyögést hallottam. Gyorsan felegyenesedtem, majd 5 kaján mosolyú fiúval találtam szembe magam. Zayn odasétált Perrihez, játékosan a lány fenekére csapott, majd egy hosszú csókot váltottak. Louis Elt a karjaiba kapta, majd együtt ugrottak be a vízbe. Liam már futott is fel a szobájába átcserélni a fürdőgatyáját, Harry minden lányt végigmért, Niall pedig...Ő pedig csak megszeppenve állt az ajtóban. Egy biztató mosolyt küldtem felé, majd hirtelen a gatyájához kapta a kezét, majd elpirulva elfordult, és sietve a lépcső felé vette az irányt. Mindenki nevetésbe tört ki, csak én néztem értetlenül, majd én is elnevettem magam. Ez azért...durva volt. Niallt ennyire begerjesztette, hogy ilyen bikini van rajtam?! Ezt azért nem gondoltam volna. Nyilvánvalóan minden más lánynál is előfordult volna, ha így látja őket. Biztosan!

-Azt hiszem az ír barátunknak eléggé tetszel fürdőruhában. -nevetett Zayn. Csak megvontam a vállam, majd leültem a medence szélére. Pár perc múlva visszajöttek a fiúk, azok is, akik idő közben felmentem átöltözni, majd mindannyian becsobbantunk a vízbe. Amint megérkezett Niall mindenki kuncogni kezdett, Louis már az ujját harapta, nehogy kitörjön belőle a röhögés, Harry szintúgy, El összeszorította ajkait, Perrie pedig lebukott a víz alá. A szőkeség pedig lehajtott fejjel, és kissé pironkodva ballagott hozzánk, majd ő is beugrott.

-Mi ez a nevetés? -kérdezte felhúzott szemöldökkel, amint feljött a víz alól.

-Se..mmi.- nyögte ki Liam. Talán ő tudta a legjobban korlátozni a nevetését. Végül nem bírtam nézni, ahogy a többiek küszködnek a röhögőgörccsel, hangosan felnevettem, majd engem követtek a többiek is, Niall meg csak értetlenül nézett ránk. Legyintettem a kezemmel neki, hogy semmi extra, majd megvonta a vállát, és odaúszott a medence széléhez.

-Amúgy fiúk. Nektek is elmondom a hírt. FELVETTEK A MUNKÁRA! -kezdtem el ujjongani, mire a többiek is kiabálni és tapsolni kezdtek, Niall pedig odaúszott hozzám, és szorosan magához ölelt.

-Én megmondtam, hogy sikerülni fog.-kacsintott. Szemei csillogtak, látszott rajta, hogy szívből örül. Meg akartam puszilni, az arcát már tartotta is felém, majd eszembe jutott, hogy nem tehetem. Nem szabad még ennél is közelebb kerülnöm hozzá. Félúton meggondoltam magam, majd elhúztam a fejem. Niall értetlenül nézett rám, majd kibújtam karjai közül, és az egyik matrac felé vettem az irányt. Felugrottam rá, majd ráhasalva élveztem, ahogy a nap égeti a hátam. Nem nagyon figyeltem a többiekre, valahogy teljesen kikapcsolt az agyam. Mintha semmit sem hallottam volna. Arra lettem figyelmes, hogy hideget érzek a testemen. Belelöktek a vízbe...Amint feljöttem és levegőhöz jutottam, a vigyorgó Harryvel és Liammel találtam magam szemben.

-Aj fiúk! Ezt most muszáj volt? -emeltem fel  hangom.

-Nyugi királylány. Milyen csípős kedvünkben vagyunk. -emelte fel védekezően a kezét Liam.

-Muszáj volt valamit tenni, mert Niall le sem vette a szemét a fenekedről. -súgta halkan a fülembe Harry, mire egy kissé elpirultam. Niallre néztem, aki éppen Perrievel vízi birkózott. Egy kicsit elment a kedvem a medencézéstől. Kimásztam a vízből, majd leültem a fűbe törökülésbe, kezemmel hátul megtámaszkodtam, majd élveztem a napot. Pár pillanat múlva El ült le mellém.

-Minden rendben van? -kérdezte aggódva.

-Persze. -erőltettem magamra egy álmosolyt.

-Ne akarj becsapni.. -döntötte oldalra a fejét. -Gyerünk, mi bánt? Tudod, hogy nekem elmondhatod.

Kezeit az enyémre tette biztatóan, mire egy mosoly szökött a szám szélére. Hogy lehet valaki ilyen kedves, mint ő?

-Nem tudom mi van velem, El...Tudod, azt hiszem nem lesz szabad többé túl közel...

Nem tudtam befejezni, mert észrevettem, hogy Harry és Niall vigyorogva fut felém, majd pillanatok alatt az egyik a kezeimet, a másik a lábaimat fogta meg, és elkezdek lengetni a medence szélén. "3..2...1.." és a ízben kötöttem ki.

-Jól figyelj. Ilyen nincs, hogy amikor mindenki fürdik te kiszöksz. Most szépen itt maradsz a vízben. -fenyegetett meg Louis, mire csak felnevettem. Ismét csak pancsoltunk, majd Lou kitalálta, hogy megint csináljunk nyakba-ülős-lelökős harcot.

-Ki kivel lesz? -kiáltotta fel Harry.

-Én Eleanor szívemmel. -puszilta meg Louis barátnőjét.

-Perrie told ide a jó feneked. -kuncogott Zayn, mire Pezz egy lenge pofont adott barátja arcára, amin mi is felnevettünk.

-Harry. -mondtam ki lehajtott fejjel, olyan halkan, hogy magamat is alig hallottam. A többiek kérdően néztek rám, Harry szeme felcsillant, majd egy mosoly ült ki az arcára. Amikor Niallre néztem...szemei a meglepettséget és a csalódottságot tükrözték. Fel sem fogta mi történt.

-És akkor Niall és Liam. -vakarta a tarkóját Louis. Szégyelltem magam, de ennek így kellett lennie. El kell távolodnom tőle minél jobban. A sajátom, és az ő érdekében is. Harry odaúszott mellém, majd kezét a derekamra rakta, és kacsintott egyet amikor ránéztem. Amíg a többiek már elhelyezkedtek párjuk nyakában, Harry keze lejjebb csúszott a derekamról, mire kérdően néztem rá, majd egy enyhe pofont kevertem le neki, amit csak sunyi mosollyal nyugtázott. Lebukott a víz alá, majd felültem a nyakába. Lábaimat szorosan fogta, nehogy leessek, majd megkezdődött a harc. Mellettünk követlenül Perriék voltak, így Pezzel harcolni kezdtünk, mindegyikünk vihogott, amíg végül Perriet hátba nem támadta Eleanor, így Perrie leesett. Felnevettem. 3-an maradtunk csak. Egyszerre kezdtünk el harcolni, végül Eelanor is leesett. Niallel kellett harcolnom. Egymás szemébe néztünk, egyikünk sem nevetett. Ezt inkább vérre menő küzdelemként fogtuk fel. Niall el sem engedte a tekintetemet. Hirtelen ötlettől vezérelve rákacsintottam, mire értetlen fejet vágott, szinte megdermedt, és hirtelen lelöktem Liam nyakából. A többiek tapsolni kezdtek, leszálltam Harryől, ő pedig mosolyogva ölelt meg.

-Ügyesek vagyunk! -ujjongott a göndörke.

-Khm , ügyes vagyok. -tettem csípőre a kezem.

-Csapatmunka volt. -kacsintott, mire rosszallóan megráztam a fejem.

-A nyertes díja pedig.... -kezdte Louis. -...egy CSÓK! -vágott sunyi képet. Hevesen ráztam a fejem, hogy én ebbe biztos nem megyek bele Harryvel.

-Gyere baby. -vont közelebb magához Haazza. Kezeimet a mellkasára helyeztem, hogy ne tudjon ég közelebb húzni magához, majd amikor közeledett hozzám, elhajtottam a fejem,így egy cuppanós puszit kaptam. Elfordultam tőle, de kezeivel visszafordított magához.

-Héj. Én is kérek. -csücsörített, mire gyorsan egy puszit nyomtam az arcára. -Nem éppen erre gondoltam... -mosolygott féloldalasan, mire megforgattam a szemem, majd kitéptem magam tartásából. Perriehez mentem, aki sajnáló arccal nézett rám. Megfogtam a kezét, majd kacsintottam egyet. Értette. Hirtelen mindegyikünk lebukott a víz alá, lent kinyitottuk a szemünket, egymásra néztünk, majd furcsa fejeket vágva vártuk, hogy a másik felmenjen levegőért. Bevetettem a kancsalítós, nyelvkidugós fejemet, amire Perrie felnevetett a víz alatt, és muszáj volt levegőt vennie ezért felment. Én is felúsztam a felszínre, vettem egy nagy levegőt, majd együtt nevettünk. Tovább hülyéskedtünk, például Ellel fel akartunk állni a matracra egyszerre ketten, de mondanom sem kell, leborultunk. Egy valaki nem járt jól: Niall, mivel ahogy leborultam nem vettem észre, hogy pont ott volt, így sikeresen ráestem. Ez által lesüllyedt a vízbe, én szintén, így a víz alól ketten próbáltunk feljutni. Felérve egyszerre röhögtük el magunkat. Olyan volt, mintha az utóbbi 1 óra meg sem történt volna. 

 

#16 - Elrontott randi

 

Perrie és El kopogtatott az ajtómon. Gyorsa leszaladtam hozzájuk, majd egy-egy öleléssel köszöntöttük egymást.

-Na, gyerünk csajszi. Hozzuk ki a legjobbat belőled. -kacsintott Perrie, majd a gardróbom felé kezdett vezetni. Perceken keresztül húzogatták elő a ruhákat, majd vagy 10 összeállítást kitettek az ágyra, de végül egy szoknyás mellett döntöttünk. Gyorsan magamra húztam, majd megpördültem benne a lányok előtt.

-Tökéletes. -bólogatott elismerően Pezz, majd leültettek egy székre és a hajamat kezdték fésülgetni, majd El egy szép fonatot csinált, ami a jobb vállamon lógott. Jött a sminkem. Ezt Perrie vette kezelésbe.

-Izgulsz?

-Őszintén? Egy kicsit.

-Nyugi, nem lesz semmi gáz. Max lesz egy jó éjszakád. -kuncogott Perrie.

-Nem,nem, és nem! Egy éjszakás kaland szóba se jöhet! -háborodtam fel egy kicsit.

-Na, mi történt? Hirtelen milyen harcias lettél.

-Aj. Én még nem voltam fiúval.

Erre hitelen Perrie abba hagyta a szemhéjam festését, és tátott szájjal nézett rám, El szintúgy.

-Hülyéskedsz velem? Te? Bomba csaj vagy!

-Makacs vagyok hozzá, hogy csak úgy odaadjam magam valakinek. Ahhoz el is kell érnie egy bizonyos bizalmassági szintet nálam.

-Hú. Ezt nem gondoltam volna rólad. Olyan vadóc vagy, meg tök természetesen viselkedsz a pasikkal, és nagyon jól az ujjad köré tudod őket csavarni.

-Szerintetek nagyon ciki? -sütöttem le a szemem.

-Dehogy is! Legalább különleges leszel a pasi számára is. -veregette meg a vállam El elismerően.

Pár perc alatt elkészült a sminkem, majd egy csomó tanáccsal láttak el, hogy mit hogyan csináljak, és ha esetleg úgy alakulna a dolog, ha nagyon gáz, akkor hívjam fel őket és szaladnak hozzám. Magamra kaptam egy magassarkút, még utoljára megnéztem magam a tükörben, majd lent csöngettek. A lányok direkt nem jöttek le velem.

-Szia. -nyitottam ajtót, és egy puszit adtam Blakenek.

-Wow. Gyönyörű vagy.

-Köszönöm. -pirultam el egy kicsit. Beültünk a kocsijába, majd végig beszélgettünk. Egy neves étteremhez értünk, ahol Blake megmondta a recepciósnak az asztalfoglalását, majd leültünk. Mindketten megrendeltük az ételeket, közben ismét jól elbeszélgettünk és nevettünk. Blake nagyon kedves srác, de nem tudom lehetne-e több köztünk. Először teljesen hasonlónak tűntünk, és így jobban megismerve teljesen másak vagyunk. Blake sem olyan ,mint mutatta magát. Mint kiderült vagy 30 barátnője volt már, nagyon perverz fantáziájú, és bunkó is. Egyre kellemetlenebbül éreztem magam a jelenlétében, és a perverz viccei hallgatásában. Csak arról tudott beszélni, hogy milyen formás a fenekem, szép a combom, és hogy közelebbről is megnézné. Egy idő után besokaltam, és elkéretszkedtem wc-re.

-Perrie! 5 perc múlva hívj vissza, addig kitalálom az indokot, hogy miért kell hazamennem.

-Na mi az csajszi? Nagyon gáz? -kuncogott bele a háttérben Zayn is.

-Elmondhatatlanul. Ez egy perverz állat! Kezd idegesíteni, hogy azt tervezi mikor lépünk le hozzá... -morogtam.

-Ez vicces. -nevetett Pezz. -Na figyelj, 5 perc és csörgetlek. Addig elindulunk érted kocsival. Oké?

-Ezer hálám. Sziasztok.

megigazítottam a ruhám, a szoknyám annyira le húzta amennyire csak tudtam, a pólómat pedig fel, hogy ne látszódjon a dekoltázsom, amit már elégetett szinte Blake nézése. Visszatopogtam az asztalhoz, majd elnézést kérve leültem.

-Mit kérsz desszertnek, baby?

-Ö..Azt hiszem semmit.

-Mondjuk...esetleg nálam megkaphatnád. -kacsintott, majd a székével mellém húzódott, és egyik kezét a combomra helyezte.

-Ne érj hozzám. -néztem rá szúrós szemekkel, majd átkarolta a vállam, de elhúzódtam tőle, amennyire csak lehetett. Nevetve rázta a fejét.

-Ne legyél már ilyen, drága. Jól fogod magad érezni, gyere, menjünk. -kacsintott.

-Azt hiszem még is eszek egy palacsintát. -nyögtem ki végül, hogy húzzam az időt. Visszaült eredeti helyére, majd sóhajtottam egyet megkönnyebbülve. Jelezte a pincérnek a rendelésem, közben magyarázott valamit, de csak a telefonomra koncentráltam. Gyerünk Perrie, hívj már! Hirtelen megcsörrent a telefonom, és gyorsan felvettem.

-Háló? Ó, szia.Igen. Tessék? De hát nem nagyon mehetek el...Ó, értem. Akkor megmondom neki, biztos nem fog haragudni. Ühüm. Jézusom! Azonnal indulok. Szia!

-Ki volt az? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Ö..A legjobb barátom elájult, és azonnal ott kell lennem mellette. Szóval ne haragudj, de indulok. Jön értem az egyik barátnőm. -gyorsan felálltam, majd kifelé vettem az irányt, de a kezével megfogta az enyémet, és összekulcsolta őket, majd sietős tempóval indult el a kijárat felé. Amint kiértünk, megláttam Perrieék kocsiját.

-Ne haragudj, mennem kell.

-Gyere haza hozzám. -húzott közel magához, majd hirtelen megcsókolt. Azonnal eltoltam magamtól, majd egy pofont adtam neki, és gyorsan a kocsihoz szaladtam.

-Majd hívlak! -kiabálta utánam, én pedig gyorsan bepattantam a kocsiba. Bent Perrie és Zayn annyira nevettek, hogy alig bírták visszatartani magukat.

-Ez, ez nem volt semmi. -nyögte ki Pezz végül. -Ez egy idióta.

-Haha, nagyon vicces. -tettem keresztbe a kezem. -Indulhatnánk?

-Persze. -nevetett még mindig Zayn, majd elindultunk.

-Soha többet enm randizok senkivel. -morogtam magamban.

-Ne legyél már ilyen. Azért mert kifogtál egy ökröt, van még a világon vagy 10 millió tökéletes pasi, aki rád vár. -kacsintott Perrie.

-Olyan tökéletes nem lehet egy se, mint én. -kuncogott elöl Zayn, mire Perrievel egyszerre röhögtük ki.

-A vezetésre koncentrálj Mr. Ego! -vágtam oda neki, mire csak "Chh''-zött egyet.

Pár perc alatt a direction házhoz értünk. Beérve a többiek már izgatottan várták, mi lesz. A legizgatottabb talán Niall volt. Azt sem tudom, honnan tudják, de azt hiszem van egy sejtésem..Perrie.

-Na mi volt?

-Megmentettük. -nevetett Zayn, én pedig duzzogva lehuppantam a kanapéra.

-Egy perverz állat volt, aki csak szobára akarta vinni An-t.

Erre mindenkiből kitört a nevetés, végül én is belekezdtem. Így visszagondolva tényleg elég vicces, hogy milyen idióta volt ez a srác.

-Ez semmi. Amikor ki akart jönni An, a srác hirtelen megcsókolta, An meg ellökte magától és lekevert neki egy pofont.

Itt még jobban kitört a röhögés. Niall huppant le mellém, fél karjával átölelte a vállam.

-Büszke vagyok rád. -nevetett, mire én csak durcis fejet vágtam.

-Srácok, ha nem haragszotok akkor én most hazamegyek. Azt hiszem kipihenem ezt a napot. Holnap meg munka. -sóhajtottam egy nagyot. Már tudnak a fotós munkáról,és biztattak, hogy minden oké lesz.

*

Ránéztem az órámra: 12:01. Hú, jól elaludtam. Nem csodálom, az éjszaka nem aludtam jól. Nagyon izgultam a mai nap miatt. Hiszen még is csak ezen  múlik a munkám...Éppen a fürdőben mostam a fogam csiga lassúsággal, amikor hirtelen valaki átölelt. Annyira megijedtem, hogy kiköptem a számban lévő fogkrémet, mire az illető teljes mértékben kinevetett.

-Béna vagy. -ölelt magához Niall.

-Köhi szépe. -motyogtam, mert még mindig mostam a fogam. Ezt nem hagyhattam szó nélkül. Miközben leraktam a fogkefém a tenyerembe vizet tettem és lendületből csurgattam rá Niallre, aki meglepődöttségében kifutott a fürdőmből.

-Csupa víz vagyok! -nézett mérgesen a pólójára.

-Sajnálom. -vontam vállat mosolyogva. -Megesik az ilyen. Így ijesztegesd az embereket, amikor rosszul aludtak.

-Hm, csak nem visszatért a Blake gyerek? -kuncogott.

-Hülye. -dobtam meg az első tárggyal ami a kezembe akadt. Ezúttal egy fésű volt.

-Áúú! -erre csak nyelvet nyújtottam neki, majd levetődtem az ágyamra. Befeküdt mellém, egyik kezén könyökölt, így féloldalasan feküdt mellettem, ezáltal rám tudott nézni. Pár perc csendes fekvés után hangosan elkezdett korogni a gyomrom, mire mindketten elnevettük magunkat. Felállt, majd a kezét nyújtotta és engem is felhúzott.

-Na, gyere. Csináljunk kaját.

A konyhába érve anyut pillantottam meg, aki mosolyogva nézett ránk.

-Csinálunk ebédet, anya. -közöltem vele a tényt.

-Ó, ezt örömmel hallom. Ma megyek az orvoshoz.

-Tényleg, még nem is gratuláltam a babához Rose. -adott két puszit Niall anyunak.

-Köszönjük. Majd remélem azért te is segítesz a pelenkázásban. -nevetett anyu, mire Niall csak a fejét vakarta, és makogott valamit. -Csak vicceltem. -legyintett anyu, mire én is hangosan felnevettem. Niallel úgy döntöttünk, hogy egy egyszerű ebédet készítünk, ami ezúttal spagetti volt. Persze ez sem ment könnyen. Először odaégettem a tésztát, szóval új adagot kellet készíteni, aztán a szószt is elrontottuk, de anyu segített végül. Végeredményként másfél óra alatt elkészült a kaja. Éhes hassal estünk neki mindhárman a spagettinek. Jóízűen elfogyasztottuk, majd teli hassal inkább levágódtam a kanapéra, mert úgy éreztem hányni fogok. Persze Niall még szedett egy tányérral, így azt majszolva ült le a TV elé.

-Te bírsz még enni ? -nyögtem ki.

-Ismersz, nem? Én mikor NEM bírok enni ? -hangsúlyozta ki a 'nem' szócskát.

-Ez jogos. -bólogattam elismerően. Végül egész délután a TV előtt roskadtunk, illetve elmentünk egyet sétálni a parkba.

-Niall, indulnod kell. -löködtem ki az ajtón, de ellenállt.

-Majd ha láttalak a ruhádban.

-Majd lefényképezem magam, de most indulj, készülnöm kell.

-Nem megyek amíg nem láttalak.

-Niall! Még egyszer nem szólok. -tettem csípőre a kezem, és olyan nyersen beszéltem hozzá, amennyire csak tudtam.

-Rendben. -sóhajtott egy nagyot, majd csiga léptekkel megindult az ajtó felé. Ajkai lekonyultak, vissza-vissza nézett rám.

-Szia. -integettem neki bárgyú mosollyal, mire az arcára kezdett mutogatni. Odaszaladtam hozzá, majd egy cuppanós puszit nyomtam rá. Elmosolyodott, majd kiment az ajtón.

-Sok szerencsét. -kiabálta még vissza, amit egy 'Köszi' kiabálással nyugtáztam.

 

*

-A fenébe. -idegeskedtem, mert negyedszerre rontottam el a szemem kifestését. Mindig elrontom a csíkot a felső szemhéjamon. -Anya! -kiabáltam teli torokból, amire anyu ijedt arccal jött be. -Segíts, kérlek. Folyton elrontom. -szomorodtam el, mire megsimította a karom, leült velem szemben, majd egy tökéletes fekete csíkot húzott a szemhéjamra a tussal. Ezt megismételte a másikkal is, majd fehér szemhéjport kentünk fel, illetve alul is ki lett húzva a szemem, és óriási szempillákat varázsoltam magamnak az extrán hosszító szempillaspirálommal. A hajam egyszerűen ki volt engedve, illetve egy fehér virágos csat volt belefűzve. Felvettem a fekete platformos magassarkúm, a nyakamba akasztottam a gépem, és egy pici oldaltáskába elrejtettem a telefonom, illetve pár zsepit, egy kis tükröt, és pár kelléket a fényképezőmhöz baj esetén. Oda álltam a  tükör elé, majd elkönyveltem magamban, hogy sikerülni fog, jó képeket fogok csinálni. Anya mellém lépett, majd egy puszit adott a hajamba.

-Gyönyörű vagy kislányom.

Jól estek a szavai, mert ő volt az, aki feltétel nélkül mindig gyönyörűnek látott.

#15 - Árvaház

 

-Jéé.Jézusom. E-ezt nem tudom elhinni.. I-Itt van..Ni.Niall Horan. Jézusom! -kezdett el sikítozni, mire én nevetve befogtam a fülem. -Nagyon köszönjük, An! -ölelt meg olyan szorosan, hogy majdnem szétnyomott.

-Igazán nincs mit. Ő ugyan olyan ember, mint bármelyikünk. Te, én, vagy például James. És szívesen jött. -mosolyogtam.

-Ő a barátod?

-Nem úgy a barátom. Csupán a legjobb barátom.

-Biztos? Mert elkezdett a szerelemről beszélgetni velünk, és egy lányról beszélt, akit meg akar szerezni magának. Azt hittem te vagy az...

-Nem, nem, dehogy is. -kuncogtam. -Ez nevetséges, mi csak barátok vagyunk. Mindenesetre azt hiszem, majd kifaggatom a szőke herceget, hogy milyen lány van a képben. -vigyorodtam el. Szerettem volna, ha Niall boldog, igazából.

-Igazából azért hívtalak...mert tanács kéne.

-Hallgatlak. -mosolyogtam rá bíztatóan.

-Tudod, a fiú, aki tetszik. -pirult el egy kicsit. -Elhívott randizni. -ecsetelte csillogó szemekkel, mire a én arcomra is mosoly szökött.

-Ez csodás! Gratulálok, mondtam, hogy tetszel neki.

-De nem tudom mit vegyek fel. És Mrs. Amber nem akar kiengedni este 8-utánig. -hatotta le a fejét.

-Na gyere. Kiválasztjuk a ruhád, Mrs. Amber-t pedig meggyőzöm. -fogtam meg a kezét, és a szekrénye felé húztam. Emma azért van itt, mert a szülei nagyon gazdagok, és véletlenül csúszott be a gyerek, és nem szerették volna, ha más tudomást vesz róla. Emmát egyáltalán nem viseli meg, sőt. Úgy tekint a szüleire, mintha nem is ismerné őket. Ezt rossz látni, hiszen még is csak ők adtak neki életet, de persze Emmát is meg lehet érteni, hiszen eldobták maguktól. Ennek ellenére minden hónapban rengeteg pénzt küldenek az árvaházba Emmának, illetve az árvaház támogatására.

Kiválasztottunk Emnek egy egyberuhát egy barna balerína cipővel, és néhány kiegészítővel. Amúgy nagyon jó a viszonyunk, szoktunk együtt vásárolni menni, és mindig tőlem kér tanácsot. Az utolsó nagy falat Mrs. Amber volt. Kedves nő, de nagyon félti a gyerekeket, főként a lányokat. Megöleltem biztatásképp Emmát, majd visszamentünk a többiekhez. Kiosontam Mrs. Amberhez, aki felhúzott szemöldökkel figyelte, mit is szeretnék tőle.

-Jó napot, mrs. Amber.

-Szia An. Miben segíthetek?

-Csupán csak annyi, hogy meg szeretném kérni önt, hogy engedje el Emmát 10-ig.

-Nem, szó sem lehet róla. -rázta a fejét hevesen.

-Ugyan már. Figyeljen, maga nem volt szerelmes? Emmának fontos ez a dolog. Had tapasztalja meg a szerelmet. Fiatalság, bolondság, nem-de? -nevettem fel.

-Hát...Nem szívesen. Nem ismerem a fiút, és mi van ha..

-Css. Figyeljen, Emma már nem kislány. Lassan 18 lesz. Nem várhatja el tőle, hogy betartson minden szabályt. Had éljen egy kicsit.

-Rendben. De szigorúan 10-ig. -nagyon megörültem, örömömben megöleltem mrs. Ambert, aki furcsa szemmekkel nézett rám, de az arcán észrevehető volt egy kisebb mosoly. Rohantam is Emmához, és elújságoltam neki.

-Ezt nem hiszem el! Annyira köszönöm! Imádlak! -ölelt meg Emma, és fülig érő szájjal ült le a többiekhez, akik még mindig ámulva hallgatták Niallt. Én is leültem, és elkezdtem hülye fejeket vágni, mire Niall majdnem elrontotta a dalát, hangja megbicsaklott, egy nagy vigyor ült ki a szájára, én is elnevettem magam. Kerülte velem a szemkontaktust, de mire újra rám nézett, én bekancsalítottam és kidugtam a nyelvem, mire hangosan felnevetett, így abbamaradt az éneklése, és mindenki a röhögő Niallt, és egem figyelt.

-Folytasd csak ír herceg! -kiáltottam neki oda, mire intett a kezével, hogy menjek hozzá. Csóváltam a fejem, de nem nyugodott, letette a gitárját, elindult felém.

-Most ezért énekelsz velem. -suttogta a fülembe, és a kezemnél fogva elkezdett húzni a kis "színpadhoz". Odahúzott még egy széket, majd leültem rá, ismét a kezébe vette a gitárját, majd a Wonderwall-t kezdte el pengetni. Ahogy meghallottam azonnal éneklésre nyílt a szám. Együtt énekeltük, a többiek pedig csillogó szemekkel bámulták az előadásunkat. Amint az utolsó akkord is elhallgatott, mindenki nagy tapsba tört ki. Egyszerre kiabálták, hogy "Még, még, még!", mire Niallel összenéztünk és elnevettük magunkat, majd a WMYB-t kezdtük el. Ezt követte a Torn, illetve még pár csodás szám, amiket én is ismertem. A hosszú 'koncertünk' után mindenki megtapsolt minket, majd Niallt újra megrohamozták a lányok. Kérlelően nézett rám, mire vettem az adást.

-Lányok, nyugi, nyugi. Hagyjátok egy picit Niallt. Most kifáradt az énekléstől. Kimegyünk levegőzni, aztán jövünk, rendben?

Megfogtam a kezét, és áthúztam a tömegen. Kimentünk az udvarra, és gyorsan elhúztam Niallt az udvar szélébe, ahol nem vesznek majd észre. Egyszerre nevettünk fel.

-Komolyan, ezek a lányok hihetetlenek. Nem gondoltam, hogy ennyi rajongónk van itt. Nagyon aranyosak. -mesélte mosolyogva, miközben leültünk egy fa tövébe.

-Bizony. Valószínűleg mire visszamegyünk, megfognak ölni a tekintetükkel.

-Biztosan.

-Amúgy mesélte Emma, hogy a szerelemről beszéltél velük, és egy lányról, akit meg akarsz szerezni.

-Hát... -pirult el egy kicsit. -Az nem úgy van...

-Na gyerünk, ki vele szőke herceg. Ki van a képben? Ismerem? Hogy néz ki? Mi a neve? Ha elmondod, akkor segítek, hogy összejöjjetek. -ecseteltem neki vidáman.

-Nem...Ez...Bonyolult. -sóhajtott egyet. -Szerintem ismered. Gyönyörű. A neve titok. És nincs nála esélyem, mert nem tetszem neki, ez biztos. Amikor beszélünk csak barátként tekint rám. -nézett az ég felé, majd kezeit a tarkójára helyezte.

-Most kíváncsivá tettél te legény. -gondolkodtam el. Ki lehet az, akit ismerek? Egy név sem jutott eszembe. Lehet, hogy Eleanor vagy Perrie? Á, azt nem hiszem. Nem szeretne bele a csapattársa szerelmébe.

-Öm. Egy kérdés. Van barátja?

-Nincs.

Oké. Akkor El és Pezz kilőve.Fogalmam sincs. Ezt majd még kiszedem belőled.

-Nem, de ne erről beszéljünk, kérlek. Hanem, hogy mennyire szeretnek téged az itteniek is.

-Engem mindenhol szeretnek. -vigyorodtam el, és egy 1000 vattos mosolyt csináltam, ami inkább vicsorra hasonlított. Niall ki is nevetett.

-Elmehetnél Colgate-et reklámozni.

-Haha, vicces vagy barátom.

Elhelyezkedtem mellette, fejemet a vállára helyeztem. Eszembe jutott valami. Említette a turnét. Mikor is fog elmenni?

-Niall. Mikor kezdődik a turné?

-Hát... -vakarta meg a fejét. -Hamarosan.

-Értem... Azért, hiányozni fogsz te idióta.

-Te is nekem, te kész szerencsétlenség.

-Héj. -haraptam bele a vállába, mire feljajdult. -Annyira azért nem vagyok szerencsétlen, na. Csak kicsit...nagyon!

A telefonom csörgésére eszméltem fel. Gyorsan megnyomtam az elfogadó gombot, majd beleszóltam.

-Háló, itt Anne Alley beszél.

-Jó napot Alley kisasszony. Az irodából telefonálok. -itt a gyomrom görcsbe rándult, ösztönösen Niall keze után kaptam, és erősen megszorítottam. -A fotózás holnap lenne, a jótékonysági esten, a gálateremben. Tudja merre van, remélem. Több híresség is részt vesz majd. A maga feladata csak annyi lesz,hogy készítsen rengeteg fényképet, lehetőleg mindenkiről. Menjen oda a kezdés előtt, és fényképezze le a készülődést is. 8-kor kezdődik, azt ajánlom 6-ra menjen oda. Elméletileg addigra már kész lesz minden, de nem baj. Nem akarom, hogy unatkozzon 4 órán keresztül, ha oda küldöm 4-re. Szóval akkor legyen ott 6-ra, és a képeket másnapra hozza be kérem. Pendrive-on elfogadom őket. Ennyi lenne.

-Ö.. Rendben.

-Akkor várom a munkáját, visz hall.

-Visz hall.

Lenyomtam a telefont, és kétségbeesetten kezdtem el a levegőt szaporábban venni.

-Ki volt az?

-Az irodás nő. Holnap megyek fényképezni egy jótékonysági estre. Jézusom, nincs ruhám! -kaptam a fejemhez.

-Elkísérjelek ruhát keresni? Ráérek.

-Ezer hálám a tiéd, ha eljössz.

-Na gyere. -húzott fel a földről, majd leporoltuk magunkat. -Akkor induljunk.

Amint visszamentünk a házba, elköszöntünk mindenkitől, majd Niall még adott egy-egy puszit a lányoknak, akik szinte ott helyben elolvadtak.

-Köszönöm, hogy jöttetek. -köszönt el kedvesen James, majd intett egyet.

-Igazán nem kell köszönet, te is tudod James, szívesen jöttünk. További szép napot!

Sietősen szedtük a lábunkat Niallel, majd az első ruhaboltba betérve vagy 100 ruhán siklott át a kezem. Azonnal megakadt a szemem, egy popmás darabon. Kezembe vettem, majd befutottam vele a próbafülkébe, majd magamra vettem. Tökéletes! Szürkés, combközépig érő, pánt nélküli ruha, a melle részénél fehér. Pont ilyenre van szükségem.

Gyorsan levettem, majd a kasszához rohantam vele.

-Meg sem mutattad. -szomorkodott Niall.

-Nem baj. Nem szeretem az estélyiket annyira. Jobb, ha nem láttad. -kuncogtam.

-De igen is baj. Ez a hála, hogy elkísértelek? -vágta be a durcit, mire egy cuppanós puszit adtam az arcára.