#4 - Szent a béke

 

Ahogyan ránéztem, meglágyult a szívem. Olyan volt, mint egy angyal. Gyönyörű szőke haja elterült az ágyon, miközben összekuporodva békésen aludt. Egy kicsi top, és egy nagyon rövid gatyta volt rajta. Végignéztem, és megbizonyosodtam róla, hogy tényleg tökéletes. Lassan odamentem az ágyához, majd észrevettem valamit, amit szorongat. Egy közös képet velem. A szívem gyorsabban kezdett el verni, már lassan kitört a mellkasomból. Nem hiszem el, hogy ennyire megbántottam. Ahogy teljesen közel értem hozzá, nem bírtam ki, hogy ne érjek hozzá. Lassan végigsimítottam a karján. Bőre puhasága meglepetésként ért. Hirtelen borzalmas lelkiismeret furdalásom támadt. Hogy hanyagolhattam el? Annyira hiányzik most minden amit vele együtt csináltam. Minden együtt töltött perc, hülyülés.

Nem tudom milyen agyalágyult ötlet vezérelt, de befeküdtem mellé. Szépen lassan bemásztam az ágyába, majd közel helyezkedtem hozzá, és csak néztem.

/Anne szemszöge/

Miközben a képeimet nézegettem, annyira álmos lettem és elfáradtam, hogy elaludtam. Mikor kinyitottam a szemem, egy óriásit sikítottam. Egy idegen szempárral találtam szemben magam. Nagyon megijedtem, azonnal felpattantam az ágyból. Jobban megnéztem az illetőt, majd rájöttem: Niall az. Eljött hozzám. Ide jött.

-Jézusom, de megijesztettél te hülye! -futottam oda hozzá, majd a nyakába vetettem magam. Nem érdekelt, hogy bunkó voltam vele, és lehet, hogy haragszik rám, ott volt. Egy kósza könnycsepp kifordult a szememből, ami pont Niall karjára cseppent. Lábaimat összekulcsoltam a derekán, fejemet a nyakába rejtettem. Pár percen keresztül így voltunk, csak öleltük egymást.

-Nem vagy ám olyan könnyű. -kuncogott fel, mire vettem az adást, és leugrottam róla.

-Úgy hiányoztál ! Ne haragudj, hogy olyan hülye voltam ma ! -öleltem meg még egyszer.

-Te is nekem. Figyelj, nekem kell bocsánatot kérnem...Tudod, nagyon hülye voltam... -kezdett bele mondanivalójába, majd mindketten leültünk az ágyam szélére. -Tudod, meg volt az oka, miért nem válaszoltam...Volt egy barátnőm...Aki nem bírta elviselni, hogy veled többet beszélek, mint vele. Én hülye, meg megígértem neki, hogy nem beszélek veled többet. Nem tudom, hogy lehettem akkora gyökér. Nagyon megbántam, tudod? Az a csaj, egy k*rva volt, komolyan. Elvakított a szerelem. Ő nem is szeretett engem igazán. Csak azért volt velem, mert éppen akkor híres voltam. Csak annyira örültem neki, hogy valaki végre pasiként néz rám...Aztán végül kidobott, azzal az indokkal, hogy nem vagyok elég jó neki. És tudod, utána nem mertelek megkeresni. Mert féltem a reakciódtól. Amit ma meg is kaptam...-hajtotta le a fejét. - Nagyon lelkiismeret furdalásom volt, és attól féltem nem akarsz többet látni.

-Olyan hülye vagy! Bármennyire is haragudtam rád, a legjobb barátom vagy, te lökött, festett szőke, ír srác! -boxoltam vállon, mire felnevetett.

-Héj, te is ír vagy. -kuncogott fel. De akkor nem haragszol?

-Rád? Sosem tudnék haragudni. -adtam egy puszit a arcára. -Jé, a kis puha pofidból szőrös férfi arc lett. -kuncogtam, mire megforgatta a szemét.

-És belőled, a szeplős kicsi lányból pedig egy hibátlan arcú, tökéletes alkatú nő.

-El fogok pirulni. -mosolyogtam rá. -Nos, sem az arcom nem tökéletes, sem az alakom. Sajnos...

-Szerintem pont így vagy jó. -adott egy csókot a homlokomra, majd nekidöntöttem a fejem a vállának, ő pedig átkarolt.

-És mi újság az én ki sztárommal? -mosolyogtam rá, majd jól végignéztem rajta. Kezei ki voltak dolgozva, hátán is megfeszültek az izmok. Arcán már kezdtek kinőni a szőrszálak, gondolom pár napja borotválkozhatott utoljára. Haja már-már majdnem teljesen lenőtt, a tökéletes fogai megmutatkoztak ahogy mosolygott, hegyeskés ír fülei pedig kilátszottak a haja alól.

-A te kis sztárod most nem magáról szertne beszélni, hanem a legjobb barátjáról. Na mesélj csajszi, mi van veled?

-Velem kérlekszépen...Hát, szokásosan szerencsétlen vagyok, semmihez nincs szerencsém. Még egy sorsjegyen sem nyerek...Aztán, imádok bulizni, mindenben benne vagyok, de ezt úgy is tudod, kis koromban is ilyen voltam. Emlékszel, amikor kiskoromban mondtam, hogy ha nagyobb leszek segíteni akarok majd a hátrányos helyzetűeknek? El szoktam menni az árvaházba énekelni, illetve gitározni, vagy csak játszani a gyerekekkel. A fogyatékosok otthonába is rendszeresen járok, illetve az állatmenhelyre.

-Ez nagyon aranyos dolog tőled. -mosolygott rám Niall. -Elmehetnék veled legközelebb.

-Annak nagyon örülnék! -vigyorogtam, mint egy tejbe tök. -Most hogy nyár van elég sokszor járok mindenhova. Rengeteg időm van ezért ezt szeretném jó célokra használni. Majd felhívlak, ha megyek valahova.

-De kellene először a számom, nem-de?

-Ö..Lehet. -nevettem fel, majd beírtuk egymás telefonjába a számunkat. -Na de mondj már magadról te is valamit!

-Amint már tudod, Niall Horan vagyok. -mosolyodott el. -Aztán, hamarosan turnéra megyünk. -húzta el a száját. -De ezentúl hivatalosan is megígérem, hogy tartani fogom veled a kapcsolatot. Oké? -emelte fel az állam, mire hevesen bólogattam. -A srácoknak meséltem rólad, és szívesen megismernének téged.

-Ó, igen?

-Bizony. Szóval, ha gondolod, elmehetnénk hozzánk.

-Niall...9 óra van. -nevettem. -Anyuék amúgy úgy volt, hogy későn jönnek, de aztán korábban hazajöttek a barátaiktól. Na mind egy.

-Aludhatsz nálam! Úgy is kell egy beszélgetős est, mint régen. Nem gondolod?

-Komolyan? Akkor ezt megbeszéltük. -ugrottam a nyakába. -Öm, azt hiszem felöltözök normálisan. -mosolyogtam, majd a gardróbom felé vettem az irányt, ugyan is egy minigatya és egy top volt rajtam. Eddig fel sem tűnt, de Niall előtt nem vagyok szégyenlős. -Ne bámulj! -szóltam rá szórakozottan.

-Nem bámullak, héj.

-Szerencséd, ír barátom. -kacsintottam rá, majd eltűntem a gardróbban. Felvettem egy nyári szerelést, ami egy kis ruha volt,

megfésülködtem, feltettem egy kis szempillaspirált, majd kiléptem, és megpördültem Niall előtt, aki füttyentett egyet.

-Gyönyörű, mint mindig. -kacsintott, majd felállt az ágyamról, hogy elindulhassunk.

-Jaj, olyan jó, hogy itt van Niall, nem-de An?

-Dehogyisnem! -értettem egyet. -Anya, elmegyek Niallékhoz, rendben? Holnap jövök.

-Hát..Rendben. A szüleid is itt vannak, Niall?

-Nem, ők Írországban. A fiúkkal lakom együtt, de ők is meg akarják ismerni An-t. Szóval remélem nem baj, ha elrabolom mára. -nevetett.

-Nyugodtan! Beszéljétek ki ezt az elmúlt pár évet. -mosolygott anya, majd kimentünk és megláttam egy nagy, fekete autót.

-Wow! Ez a tiéd? -kérdeztem ámulva, miközben kézen fogott, és a kocsi felé kezdett húzni.

-Igen. Nem tetszik? -kérdezte aggódó szemekkel.

-Istenem! Ez csúcs szuper! Bele se merek ülni, mert a végén még tönkreteszem a bőrülést.

-Idióta vagy.- nevetett, majd kinyitotta nekem az ajtót.