Végül még beültünk a Nando's-ba kajáért, közben azon
gondolkodtunk, hogy milyen sütit süssünk.
-Ö..Te amúgy tudsz sütni, Niall?
-Hát.. -vakarta meg a fejét - Te vagy a lány, neked kellene
tudnod.
-De hát tudod, hogy milyen szerencsétlen vagyok. -nevettem
fel.
-Nem baj. Majd megoldjuk. -vont vállat, majd beleharapott a
csirkéjébe. -Amúgy egy kérdés. Mióta tudsz ilyen jól énekelni és gitározni?
-Nem tudom...Elkezdtem egyszer csak,és rájöttem hogy ezt
imádom csinálni. Ha zenélek megszűnik a világ. Ez az egyetlen dolog, amit
bármikor képes vagyok csinálni. Ha boldog vagyok, ha szomorú, vagy ha mérges.
Egy órás trécselés után hazafelé vettük az irányt. Niall
hazakísért, elbúcsúztunk egy-egy puszival és egy öleléssel, majd felmentem a
szobámba.
/Niall szemszöge/
Nem is tudom elmondani, milyen csodás lány An. Amit tesz
ezekért a gyerekekért, becsülendő. Ráadásul a hangja is gyönyörű. Ámulattal
ültem végig, és néztem ahogyan zenél. Olyan jó, hogy újra itt van. Csak egy
valami furcsa nekem. Lehet, hogy érdekes, de valahogy olyan furcsa, hogy
megfogja a kezemet, megpuszil, nem zavartatja magát. Én ezt egyáltalán nem
bánom, csak már nem vagyunk azok a kisgyerekek, akik ezt bármilyen
magyarázkodás nélkül csinálhatják. És nem tudom, hogy ő ezt csak azért teszi-e,
mert ennyire szeret mint barátot, vagy mert...talán bejövök neki. Nem tudom.
Nem észlelek rajta semmit. És az a baj, hogy örülök a közelségének. Azt hiszem,
még is többet érzek iránta, mint sima barátság. De sohasem fogom megtudni, ő
mit érez, ha nem lépek. Viszont nem akarom elveszteni a barátságát. Azt kell
tennem ami helyes! Nem szabad érzelmeket táplálnom iránta. Nem ! Megtiltom
magamnak!
-Niall! Hahó! -lengette előttem a kezét Liam. -Azt hiszem
ezt látnod kellene. -tolta elém London legkeresettebb újságának mai példányát.
Amikor megláttam a főcímlapot, elakadt a lélegzetem. "A One Direction
szőke hódítójának barátnője van! " Azonnal fellapoztam a 15. oldalt, majd
elkezdtem olvasni a cikket.
"Bizony. A One Direction szépfiúja, Niall Horan, az ír szőkeség
barátnőt talált. Köztudott tény róla, hogy elég rég óta nem volt barátnője, és
a csapattársai mindenhol azt nyilatkozzák, hogy Niall rettentően romantikus és
megbecsüli a lányokat, valamint a tenyerén hordozza őket, és nem értik miért
nincs még barátnője. Niall legtöbbször a 'Miért nincs barátnőd?' kérdésre azt
reagálja, hogy "A hercegnőm már úton van, csak várnom kell rá. " Ezek
szerint megérkezett a hercegnője! A minap egy Londoni lánnyal, Anne Alley-vel
látták a srácot kézen fogva sétálgatni, illetve jó párszor puszikat lopni
egymástól. Ez biztos, hogy szerelem! Sikerült több helyen is lencsevégre
kapnunk a szerelmes párt. Egy fogyatékos otthonban látták őket bemenni,
illetve a parkban és a városban is sétálgattak, jóformán az egész napot együtt
töltötték. Vidámak, nevetgélnek, romantikáznak, újságírónk szerint ők az új
álompár Londonban. Mindenesetre kíváncsian várjuk, mikor jelentik be, hogy
hivatalosan is együtt vannak, illetve, hogy Niall mikor ad interview-t
magazinunknak. "
-Ez hazugság! -ez volt az első gondolat a fejemben, amit
hangosan ki is mondtam.
-Hát nem akarok beleszólni...De én is azt vettem volna le a
fotósok helyében, hogy ti jártok. -vakarta meg a fejét Liam.
-De mi csak barátok vagyunk! Nem járunk! -háborodtam fel.
-Jó,jó. Nem nekem kell mondanod.
-Mi ez a kiabálás Niall .-ült le mellém Zayn, majd az orra
alá toltam a cikket. Kezeimmel megtámasztottam a homlokom, majd felkönyököltem
az asztalra. "Ezt nem hiszem el" motyogtam magamban.
-Hú! Ez vicces. Komolyan jártok? Gratulálok. Legjobb
barátok, mi? Jó duma. -nevetett Zayn, majd elismerően megveregette a vállam.
-Nem járunk Zayn! -mondtam neki is türelmetlen hangnemben.
-De a cikk..
-Ez a cikk egy baromság! Barátok vagyunk, talán nem adhatunk
egymásnak egy puszit? Vagy nem foghatjuk meg egymás kezét? Ugyan ezt csinálta a
sajtó, amikor Demivel barátkoztam. Elegem van, hogy nem lehet magánéletem!
-háborodtam fel, majd idegesen berontottam a szobámba, és lehuppantam az
ágyamra. Fejemet a párnámba temettem, majd gondolkoztam. Miért nem lehetek az a
normális srác, mint aki voltam pár évvel ezelőtt? Elegem van a sztáréletből!
Rendes életet akarok! Már lassan WC-re sem lehet elmenni, mert a paparazzik
lefényképeznek az ablakon keresztül.
Fogtam a telefonomat, majd csörgettem An számát. Pár
csörgetés után vette csak fel, majd álmos hangon beleszólt. Azt hiszem
felébresztettem.
-Mi van Niall? -kérdezte morcos, reggeli hangon.
-Bocsi, ha felébresztettelek. Csak azt akartam
kérdezni,láttad-e az újságot?
-Milyen újság?
-Hát...Nézd meg, és majd hívj vissza. Szia.
Ezzel le is raktam a telefont. Két lehetőség van: vagy
kiakad, vagy röhög rajta. Felléptem Twitterre, ahol rengetegen a újságcikk
miatt írtak.
@NiallOfficial : mindenkivel közlöm, hogy a lány az újságból
a legjobb barátom gyerekkorom óta. Nem járunk! Ismétlem, legjobb barátok
vagyunk! "
Remélem legalább innentől kezdve békén hagynak az emberek.
Miután teljesen lenyugodtam, levágtattam a lépcsőn, majd a hűtő felé vettem az
irányt. Kivettem egy dobozos csokipudingot, majd leültem és enni kezdtem. Ezt
követte még egy, és még egy.
-Héj! Niall, ne edd meg az én részemet is ! -jött oda Louis,
és kivette a kezemből.
-Elvetted a kajám?! -néztem rá gyilkos tekintettel, mire azonnal
vissza is adta, majd ijedt képpel inkább kivonult a konyhából. Azonnal
beszélni akartam An-nel. Felkaptam magamra a fehér Supra cipőmet, majd
bevágódtam a kocsimba, és indultam is. Út közben gondolkodtam. Olyan érdekes,
hogy alig 3 napja találkoztunk újra, és mennyire fel tudta dobni az egész
kedvem.
Ahogy leparkoltam, csöngettem, majd 3 perc várakozás után
újra. An nyitott ajtót, kócos hajjal, fehérneműben, miközben ásított egyet.
Gyorsan végigmértem a szememmel, majd egy kissé elpirultam. Mi tagadás, szép
látványt nyújtott. Amikor utoljára láttam így, még egy kicsi lány volt, idomok
nélkül, kislányos alakkal. Erre most meg?!
-Álldogálsz még, vagy esetleg bejössz még ma? -kérdezte egy
kicsit flegmán.
-Jövök. -kacsintottam, majd beljebb léptem az ajtóban.
Lassan odacsoszogott a konyhába, majd készített magának egy
kávét, és szürcsölgetni kezdte.
-Kérsz valamit?
-Nem, kösz. -intettem,
miközben még mindig nem tudtam betelni a bámulásával.
-Niall..Legalább a nyálad ne folyjon ki, ha már ennyire
bámulsz. -tette keresztbe mellkasa előtt a kezeit. Zavartan elmosolyodtam.
-Szóval.. -köszörültem meg a torkom. -Láttad az újságot?
Figyelj, ne haragudj, az én hibám...Figyelmeztetnelek kellett volna, hogy a
sajtó le fog támadni. Ne haragudj, oké?
-Befejezted a magyarázkodást? -nevetett fel. -Engem nem
érdekel a sajtó, rendben? Higgyenek amit akarnak. -vont vállat. Oké, nem erre
számítottam. Azt hittem, hogy...á, mind egy is. Az a lényeg, hogy nem
haragszik.
-Mondtam már, hogy ma megyek állásinterview-ra? -kérdezte
csillogó szemekkel.
-Nem. Hova jelentkezel? -ültem le a pulthoz való székre,
majd felkönyököltem az asztalra.
-Fotós leszek. -mosolygott. Szemében az a csillogás olyan
őszinte volt. Szinte tükröződött róla, hogy ez minden vágya, ás hogy semmi sem
fogja boldogabbá tenni, mint ez a szenvedélye.
-Gratulálok! -szorítottam magamhoz. De miután rájöttem, hogy
még mindig csak egy fehérneműben áll előttem, inkább elhúzódtam tőle.
-Na mi van, Horan? Csak nem zavarba jöttél? -kuncogott
mellettem, mire csak kinyújtottam rá a nyelvem. -Ugyan már. Olyan mintha
fürdőruhában lennék, nem?
-Végül is. -vontam vállat, majd megfogtam egy almát a
gyümölcstálból, és egy nagyot haraptam belőle.
-Tudod te, mire van szükségem! -csillant fel a szeme, majd
gyors léptekkel közelített felém, és kivette a kezemből az almát, és egy
puszit nyomott az arcomra.
-Héj. -nevettem.
-Köszönöm. -kiabálta vissza, miközben már rohant is az
emeletre. Megcsóváltam a fejem, majd elmosolyodtam, és utána szaladtam. Beérve
éppen a szekrényébe volt elmerülve.
-Mit keresel? -mentem mellé, hogy jobban szemügyre vegyem,
mit is csinál.
-Megvan! -lépett ki a szekrényből pár perccel később egy
fehér inggel a kezében. -Ezt kerestem. -nevetett, majd magára aggatta a darabot.
Ezt követte a fekete szoknya, ami egészen a melle aljáig ért, és egy nagy övvel
volt meghúzva. A szoknya éppen csak a combja közepéig ért, így is szinte az
egész teljesen fedetlen volt, így kilátszottak hosszú, vékony lábai.
Füttyentettem egyet, mire csak fejbe dobott egy párnával, én pedig kuncogtam
magamban. Hirtelen eltűnt a fürdőjében, majd pár perccel később kisminkelt
szemekkel, és kifésült hajjal jelent meg, lábán egy minimum 12 centis fekete
magassarkúval, amiben bicegett.
-Utálom az egyenruhát.. -sziszegte a foga közt, miközben a
cipőt igazította a lábán. Én nevetve néztem végig, ahogy szenved.
-Örülök, hogy jól szórakozol. -tette csípőre a kezét, majd
megindult felém, és rám ugrott. Olyan hirtelen ért cselekedete, hogy szépen
mindketten elestünk, majd egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.
-Menjél gyúrni, drágám, mert piskóta vagy. -ütögette meg a
bicepszem.
-Te meg fogyókúrázz, nem vagy pehelysúlyú.
-Kikérem magamnak! A plusz kilókat ez a rohadt nagy cipő
okozza. -vágott komor arcot, de nem jött össze neki, mert elnevette magát.
Leszállt rólam, majd megigazította a szoknyáját, és elindult a lépcső felé.
-Elvigyelek?
-Hát, ha már így felajánlottad. -vigyorgott kedvesen, majd
bezárta a ház ajtaját, és bepattantunk a kocsimba.
Ismét nagyon jó lett. Siess xx
VálaszTörlésköszönöm.:) sietek x
VálaszTörlésNagyon-nagyon tetszett.:)) Kíváncsian várom a folytatást! x
VálaszTörlésnagyon örülök.:))xx
VálaszTörlés