#8 - állásinterview

 

Végül még beültünk a Nando's-ba kajáért, közben azon gondolkodtunk, hogy milyen sütit süssünk.

-Ö..Te amúgy tudsz sütni, Niall?

-Hát.. -vakarta meg a fejét - Te vagy a lány, neked kellene tudnod.

-De hát tudod, hogy milyen szerencsétlen vagyok. -nevettem fel.

-Nem baj. Majd megoldjuk. -vont vállat, majd beleharapott a csirkéjébe. -Amúgy egy kérdés. Mióta tudsz ilyen jól énekelni és gitározni?

-Nem tudom...Elkezdtem egyszer csak,és rájöttem hogy ezt imádom csinálni. Ha zenélek megszűnik a világ. Ez az egyetlen dolog, amit bármikor képes vagyok csinálni. Ha boldog vagyok, ha szomorú, vagy ha mérges.

Egy órás trécselés után hazafelé vettük az irányt. Niall hazakísért, elbúcsúztunk egy-egy puszival és egy öleléssel, majd felmentem a szobámba.

/Niall szemszöge/

Nem is tudom elmondani, milyen csodás lány An. Amit tesz ezekért a gyerekekért, becsülendő. Ráadásul a hangja is gyönyörű. Ámulattal ültem végig, és néztem ahogyan zenél. Olyan jó, hogy újra itt van. Csak egy valami furcsa nekem. Lehet, hogy érdekes, de valahogy olyan furcsa, hogy megfogja a kezemet, megpuszil, nem zavartatja magát. Én ezt egyáltalán nem bánom, csak már nem vagyunk azok a kisgyerekek, akik ezt bármilyen magyarázkodás nélkül csinálhatják. És nem tudom, hogy ő ezt csak azért teszi-e, mert ennyire szeret mint barátot, vagy mert...talán bejövök neki. Nem tudom. Nem észlelek rajta semmit. És az a baj, hogy örülök a közelségének. Azt hiszem, még is többet érzek iránta, mint sima barátság. De sohasem fogom megtudni, ő mit érez, ha nem lépek. Viszont nem akarom elveszteni a barátságát. Azt kell tennem ami helyes! Nem szabad érzelmeket táplálnom iránta. Nem ! Megtiltom magamnak!

-Niall! Hahó! -lengette előttem a kezét Liam. -Azt hiszem ezt látnod kellene. -tolta elém London legkeresettebb újságának mai példányát. Amikor megláttam a főcímlapot, elakadt a lélegzetem. "A One Direction szőke hódítójának barátnője van! " Azonnal fellapoztam a 15. oldalt, majd elkezdtem olvasni a cikket.

"Bizony. A One Direction szépfiúja, Niall Horan, az ír szőkeség barátnőt talált. Köztudott tény róla, hogy elég rég óta nem volt barátnője, és a csapattársai mindenhol azt nyilatkozzák, hogy Niall rettentően romantikus és megbecsüli a lányokat, valamint a tenyerén hordozza őket, és nem értik miért nincs még barátnője. Niall legtöbbször a 'Miért nincs barátnőd?' kérdésre azt reagálja, hogy "A hercegnőm már úton van, csak várnom kell rá. " Ezek szerint megérkezett a hercegnője! A minap egy Londoni lánnyal, Anne Alley-vel látták a srácot kézen fogva sétálgatni, illetve jó párszor puszikat lopni egymástól. Ez biztos, hogy szerelem! Sikerült több helyen is lencsevégre kapnunk a szerelmes párt. Egy fogyatékos otthonban látták őket bemenni, illetve a parkban és a városban is sétálgattak, jóformán az egész napot együtt töltötték. Vidámak, nevetgélnek, romantikáznak, újságírónk szerint ők az új álompár Londonban. Mindenesetre kíváncsian várjuk, mikor jelentik be, hogy hivatalosan is együtt vannak, illetve, hogy Niall mikor ad interview-t magazinunknak. "

-Ez hazugság! -ez volt az első gondolat a fejemben, amit hangosan ki is mondtam.

-Hát nem akarok beleszólni...De én is azt vettem volna le a fotósok helyében, hogy ti jártok. -vakarta meg a fejét Liam.

-De mi csak barátok vagyunk! Nem járunk! -háborodtam fel.

-Jó,jó. Nem nekem kell mondanod.

-Mi ez a kiabálás Niall .-ült le mellém Zayn, majd az orra alá toltam a cikket. Kezeimmel megtámasztottam a homlokom, majd felkönyököltem az asztalra. "Ezt nem hiszem el" motyogtam magamban.

-Hú! Ez vicces. Komolyan jártok? Gratulálok. Legjobb barátok, mi? Jó duma. -nevetett Zayn, majd elismerően megveregette a vállam.

-Nem járunk Zayn! -mondtam neki is türelmetlen hangnemben.

-De a cikk..

-Ez a cikk egy baromság! Barátok vagyunk, talán nem adhatunk egymásnak egy puszit? Vagy nem foghatjuk meg egymás kezét? Ugyan ezt csinálta a sajtó, amikor Demivel barátkoztam. Elegem van, hogy nem lehet magánéletem! -háborodtam fel, majd idegesen berontottam a szobámba, és lehuppantam az ágyamra. Fejemet a párnámba temettem, majd gondolkoztam. Miért nem lehetek az a normális srác, mint aki voltam pár évvel ezelőtt? Elegem van a sztáréletből! Rendes életet akarok! Már lassan WC-re sem lehet elmenni, mert a paparazzik lefényképeznek az ablakon keresztül.

Fogtam a telefonomat, majd csörgettem An számát. Pár csörgetés után vette csak fel, majd álmos hangon beleszólt. Azt hiszem felébresztettem.

-Mi van Niall? -kérdezte morcos, reggeli hangon.

-Bocsi, ha felébresztettelek. Csak azt akartam kérdezni,láttad-e az újságot?

-Milyen újság?

-Hát...Nézd meg, és majd hívj vissza. Szia.

Ezzel le is raktam a telefont. Két lehetőség van: vagy kiakad, vagy röhög rajta. Felléptem Twitterre, ahol rengetegen a újságcikk miatt írtak.

@NiallOfficial : mindenkivel közlöm, hogy a lány az újságból a legjobb barátom gyerekkorom óta. Nem járunk! Ismétlem, legjobb barátok vagyunk! "

Remélem legalább innentől kezdve békén hagynak az emberek. Miután teljesen lenyugodtam, levágtattam a lépcsőn, majd a hűtő felé vettem az irányt. Kivettem egy dobozos csokipudingot, majd leültem és enni kezdtem. Ezt követte még egy, és még egy.

-Héj! Niall, ne edd meg az én részemet is ! -jött oda Louis, és kivette a kezemből.

-Elvetted a kajám?! -néztem rá gyilkos tekintettel, mire azonnal vissza is adta, majd ijedt képpel inkább kivonult a konyhából. Azonnal beszélni akartam An-nel. Felkaptam magamra a fehér Supra cipőmet, majd bevágódtam a kocsimba, és indultam is. Út közben gondolkodtam. Olyan érdekes, hogy alig 3 napja találkoztunk újra, és mennyire fel tudta dobni az egész kedvem.

Ahogy leparkoltam, csöngettem, majd 3 perc várakozás után újra. An nyitott ajtót, kócos hajjal, fehérneműben, miközben ásított egyet. Gyorsan végigmértem a szememmel, majd egy kissé elpirultam. Mi tagadás, szép látványt nyújtott. Amikor utoljára láttam így, még egy kicsi lány volt, idomok nélkül, kislányos alakkal. Erre most meg?!

-Álldogálsz még, vagy esetleg bejössz még ma? -kérdezte egy kicsit flegmán.

-Jövök. -kacsintottam, majd beljebb léptem az ajtóban.

Lassan odacsoszogott a konyhába, majd készített magának egy kávét, és szürcsölgetni kezdte.

-Kérsz valamit?

-Nem, kösz. -intettem,  miközben még mindig nem tudtam betelni a bámulásával.

-Niall..Legalább a nyálad ne folyjon ki, ha már ennyire bámulsz. -tette keresztbe mellkasa előtt a kezeit. Zavartan elmosolyodtam.

-Szóval.. -köszörültem meg a torkom. -Láttad az újságot? Figyelj, ne haragudj, az én hibám...Figyelmeztetnelek kellett volna, hogy a sajtó le fog támadni. Ne haragudj, oké?

-Befejezted a magyarázkodást? -nevetett fel. -Engem nem érdekel a sajtó, rendben? Higgyenek amit akarnak. -vont vállat. Oké, nem erre számítottam. Azt hittem, hogy...á, mind egy is. Az a lényeg, hogy nem haragszik.

-Mondtam már, hogy ma megyek állásinterview-ra? -kérdezte csillogó szemekkel.

-Nem. Hova jelentkezel? -ültem le a pulthoz való székre, majd felkönyököltem az asztalra.

-Fotós leszek. -mosolygott. Szemében az a csillogás olyan őszinte volt. Szinte tükröződött róla, hogy ez minden vágya, ás hogy semmi sem fogja boldogabbá tenni, mint ez a szenvedélye.

-Gratulálok! -szorítottam magamhoz. De miután rájöttem, hogy még mindig csak egy fehérneműben áll előttem, inkább elhúzódtam tőle.

-Na mi van, Horan? Csak nem zavarba jöttél? -kuncogott mellettem, mire csak kinyújtottam rá a nyelvem. -Ugyan már. Olyan mintha fürdőruhában lennék, nem?

-Végül is. -vontam vállat, majd megfogtam egy almát a gyümölcstálból, és egy nagyot haraptam belőle.

-Tudod te, mire van szükségem! -csillant fel a szeme, majd gyors léptekkel közelített felém, és kivette a kezemből az almát, és egy puszit nyomott az arcomra.

-Héj. -nevettem.

-Köszönöm. -kiabálta vissza, miközben már rohant is az emeletre. Megcsóváltam a fejem, majd elmosolyodtam, és utána szaladtam. Beérve éppen a szekrényébe volt elmerülve.

-Mit keresel? -mentem mellé, hogy jobban szemügyre vegyem, mit is csinál.

-Megvan! -lépett ki a szekrényből pár perccel később egy fehér inggel a kezében. -Ezt kerestem. -nevetett, majd magára aggatta a darabot. Ezt követte a fekete szoknya, ami egészen a melle aljáig ért, és egy nagy övvel volt meghúzva. A szoknya éppen csak a combja közepéig ért, így is szinte az egész teljesen fedetlen volt, így kilátszottak hosszú, vékony lábai. Füttyentettem egyet, mire csak fejbe dobott egy párnával, én pedig kuncogtam magamban. Hirtelen eltűnt a fürdőjében, majd pár perccel később kisminkelt szemekkel, és kifésült hajjal jelent meg, lábán egy minimum 12 centis fekete magassarkúval, amiben bicegett.

-Utálom az egyenruhát.. -sziszegte a foga közt, miközben a cipőt igazította a lábán. Én nevetve néztem végig, ahogy szenved.

-Örülök, hogy jól szórakozol. -tette csípőre a kezét, majd megindult felém, és rám ugrott. Olyan hirtelen ért cselekedete, hogy szépen mindketten elestünk, majd egyszerre tört ki belőlünk a röhögés.

-Menjél gyúrni, drágám, mert piskóta vagy. -ütögette meg a bicepszem.

-Te meg fogyókúrázz, nem vagy pehelysúlyú.

-Kikérem magamnak! A plusz kilókat ez a rohadt nagy cipő okozza. -vágott komor arcot, de nem jött össze neki, mert elnevette magát. Leszállt rólam, majd megigazította a szoknyáját, és elindult a lépcső felé.

-Elvigyelek?

-Hát, ha már így felajánlottad. -vigyorgott kedvesen, majd bezárta a ház ajtaját, és bepattantunk a kocsimba.