#9 - Kávézás

Amint odaértünk az irodához, egyre jobban izgultam. A táskámban nálam volt a fényképezőm, Niall kezét olyan erősen szorítottam, hogy néha már fel-felszisszent.

-Hé, An, nyugi, nem marad vérkeringésem. -vigyorgott, majd magához ölelt. Elengedtem a kezét, majd kezeimmel átfogtam a derekát, fejemet a mellkasába nyomtam. Így ültünk még legalább vagy 5 percen keresztül, amikor mondták, hogy mehetek. Félve felálltam, megigazítottam a szoknyámat, vettem egy nagy levegőt, majd elindultam. AZ ajtó előtt még visszanéztem, és Niallre pillantottam, aki mindkét hüvelykujját felemelte, jelezve, hogy jó leszek. Beléptem, majd egy kedves , 40 év körüli asszonnyal találtam szemben magam, aki az íróasztalánál ült. Bemutatkoztunk, feltett pár kérdést, megmutattam neki pár képemet, majd a tanulmányaimról kezdett kérdezgetni. Igazából ezt egy nyári munkának gondoltam, de ha nagyon megtetszik, és jól keresek vele, akkor azt terveztem, hogy otthagyom a sulit, és itt maradok. A beszélgetés közben sikerült feloldódnom, majd a nő, akit egyébként Melissának hívtak mondta, hogy azon múlik, hogy felvesznek-e, hogy elküldenek egy rendezvényre, ahol én leszek a fotós, és ha tetszenek nekik a képek, akkor felvesznek. Ez a munka amúgy is arról szól, hogy ünnepségről-ünnepségre küldenek, és nekem csak kattintgatnom kell a vendégek között, esküvőkön beállítani a férjet és a feleséget.

Miután elköszöntem Melissától, és megadtam neki a telefonszámom, kimentem, ahol Niall idegesen trappogott. Amint meglátott egy kérdő pillantást vetett rám, majd egy mosolyt dobtam neki, ő pedig megkönnyebbülten sóhajtott.

-Na milyen volt?

-Szerintem jól ment. El kell mennem egy rendezvényre, és ott kell majd fényképezgetnem. És ha tetszenek nekik a képek, akkor felvesznek. -mondtam fülig érő szájjal, majd megöleltem Niallt.

-Ennek nagyon örülök. Biztos jó lesz. És azt...esetleg nem mondta, hogy melyik rendezvény?

-Nem. Azt említette, hogy valami jótékonysági, de a pontos dátumokat majd holnap küldi.

-Értem.

-Amúgy nem ülünk be egy kávéra? -vetettem fel az ötletet, mert nagyon megkívántam egy finom kávét illetve a gyomrom is éhezett egy muffinra.

-Menjünk. -mosolygott, majd belém karolt, és elindultunk a Starbucks felé. Egy kis sarokasztalhoz ültünk le a rendelt dolgainkkal. Én egy nagy latte machiato-t rendeltem kettő csokis-vaníliás muffinnal, Niall pedig egy cappuchinot, három extra csokis keksszel. Persze nem engedte kifizetni az én részem.

-Niall! Utálom ha meghívnak. -tettem keresztbe a kezeimet.

-Nem érdekel, én vagyok a pasi én hívlak meg most és kész. -kacsintott rám.

-Te nem pasi vagy, te egy ártatlan kisfiú vagy, aki Calvin Klein alsót hord elég rég óta. -nyújtottam rá a nyelvem.

-Ezt honnan tudod? -nézett rám kikerekedett szemekkel.

-Ugyan Niall. Én mindent tudok. -kuncogtam.

-És arra akartál az előbb kilyukadni, hogy nem vagyok férfi? -emelte fel a szemöldökét.

-Mert nem is vagy férfi! -nevettem ki.

-Ó,igen? -ezzel felállt, majd beült mellém, és elkezdett csikizni. Én persze sikongattam amit az emberek nem néztek túl jó szemekkel.

-Niall, ne! Ezt utálom! -nyögtem ki, amikor már a könnyeim is folytak.

-Mond, hogy férfi vagyok!

-Jó,jó..Féfi vagy!

-Már is jobb. -hagyta abba, én pedig beleütöttem egyet a hasába. Hirtelen az ajtóból 3 ismerős hangot hallottam meg. Ashley, Rebecca és Margaret.  Vad integetésbe kezdtek, én pedig visszaintegettem nekik, majd odarohantak hozzánk. Átmásztam Niallön, majd szorosan megöleltük egymást a csajokkal.

-Nem láttunk már egy hete! -tette csípőre a kezét Ash.

-Ne haragudjatok. Majd bepótoljuk -mosolyogtam, majd leültem. -Üljetek le.

-Ó, látom nem egyedül vagy. -tolta fel napszemüvegét Becky , és jól végigmérte Niallt.

-Sziasztok, Niall vagyok. -mutatkozott be a szőkeség.

-Rebecca Roberts.

-Ashley Lee.

-Margaret Huston.

-Héj. -csillant fel Ash szeme. -Te voltál An legjobb barátja, nem-de? Az írországi fiú, a One Directionből.

-Pontosan. -bólogatott Niall.

-Húú. A húgom nagy fanotok. Írsz neki egy autogrammot kérlek?

-Persze. Mi a neve?

-Dorothy.  -Niall fogott egy szalvétát, majd alá firkantotta, és ráírta, hogy Dorothynak.

-Ezer hálám. Na de szerintem menjünk csajok, ne zavarjuk meg a randijukat. -kuncogott az idióta barátnőm.

-Ez nem randi. -nevettem fel. -Legjobb barátok vagyunk.

-Ó. Akkor ez esetben...Ráérsz ma este, szépfiú? -kérdezte Nialltől, mire mindannyian felnevettünk, csak Niall nézett értetlen fejjel. -Csak vicceltem, ne vedd komolyan. Láttad volna a fejed.

-Na, mi megyünk. Sziasztok. -tolta az ajtó felé Becky és Margaret a röhögő Ashleyt, aki látványosság volt az egész kávézóban.

-Ne haragudj értük, elég idióták. -kuncogtam.

-Hát...-nevette el magát. -Mondanám, hogy nem, de akkor hazudnék. De inkább meg sem szólalok, mert a fiúk sem valami "eszes" gyerekek.

-Az nem kifejezés, mennyire.

-Nem megyünk el hozzánk? Nézhetnénk valami filmet.

-Én benne vagyok, de előtte ugorjunk haza, mert nem érzem a lábam ebben a cipőben, a fenekem pedig folyton úgy akar dönteni, hogy inkább kilátszik a ruhámból.

-Hmm.

-Hülye. -boxoltam vállon a mellettem ülő fiút, mire csak felnevetett, majd pár perc múlva hazaindultunk. Otthon nagyon gyorsan magamra kaptam egy egyszerű szerelést, majd a zsebembe dobtam a telefonom, és indultunk is Niallhöz.

 

-Hercegnő. Út közben ne vigyünk haza valami kaját? Éhes vagyok.

-Nem rég ettünk Niall. -nevettem fel.

-Nem baj. A fiúk úgy sem csináltak semmi kaját valószínűleg. Nando's ?

-Menjünk a McDonald's-ba! -néztem rá kiskutya szemekkel, mire csak kinevetett, majd bólintott egyet.

-Nem lehet neked ellenállni... -mondta olyan halkan, hogy én is alig hallottam meg.

Az eladó néni az autós mekinél elég furcsán nézett ránk, mivel rendeltünk 6 Big Mac menüt, 6 fagyival.

-Szerinted azt hiszi, hogy kettőnknek rendeltük? -suttogtam Niallnek.

-Lehet. De elég szigorúan néz ránk. -itt elkezdte utánozni a néni furcsa arckifejezését, mire felnevettem, és nem bírtam abbahagyni, Niall meg csak utánozta tovább. A végére, már a karomat harapdáltam, hogy abbahagyjam, de nem sikerült. Szerencsére nemsokkal azután kiadták a rendelésünket, és hajthattunk tovább Niallékhez.

-Te nem vagy normális. Határozottan nem!- nevettem még mindig.

-Most mért? Csak azt csináltam amit ő.

-Idióta. -ráztam meg a fejemet, majd mosolyogva kezdtem kémlelni az út menti bokrokat az autóból. Észre sem vettem, hogy megékeztünk. Niall kinyitotta nekem az ajtót, mire pukedliztem egyet.

-Köszönöm uram, a csomagokat kérem tegye le az asztalra. -ezzel befutottam a házba, otthagyva szegény Niallt a sok kajával.

-Sziasztok! -köszöntem, majd hirtelen Louis rontott nekem úgy, hogy elestünk.

-Ne haragudj. -nevetett, majd leszállt rólam, és megpillantottam a törölközőben futkározó Harryt, ideges arckifejezéssel. Azt hiszem Louis tett valamit.

-Louis! Add vissza a kedvenc alsómat! -kiabált Louisra, aki csak szaladgált össze vissza a házban. Harry futólag intett egyet, majd  futva Louis után indult. A nappaliból előlépett a fejét csóváló Liam, majd elkezdett nevetni rajtam, ahogy törökülésben ülök a földön.

-Esetleg a kanapé nem kényelmesebb? -kérdezte még mindig mosolyogva, majd segített felállni.

-Hát, nem is gondolkodtam rajta.

-A mi kis írünket hol hagytad?

-Hát.. -vakartam meg a fejem, majd pont ekkor lépett be Niall 4 óriási szatyorral a kezében, amiben mind kaja volt, és gonosz pillantást tettem rá. Be kellett vetnem a szép nézésemet.