#15 - Árvaház

 

-Jéé.Jézusom. E-ezt nem tudom elhinni.. I-Itt van..Ni.Niall Horan. Jézusom! -kezdett el sikítozni, mire én nevetve befogtam a fülem. -Nagyon köszönjük, An! -ölelt meg olyan szorosan, hogy majdnem szétnyomott.

-Igazán nincs mit. Ő ugyan olyan ember, mint bármelyikünk. Te, én, vagy például James. És szívesen jött. -mosolyogtam.

-Ő a barátod?

-Nem úgy a barátom. Csupán a legjobb barátom.

-Biztos? Mert elkezdett a szerelemről beszélgetni velünk, és egy lányról beszélt, akit meg akar szerezni magának. Azt hittem te vagy az...

-Nem, nem, dehogy is. -kuncogtam. -Ez nevetséges, mi csak barátok vagyunk. Mindenesetre azt hiszem, majd kifaggatom a szőke herceget, hogy milyen lány van a képben. -vigyorodtam el. Szerettem volna, ha Niall boldog, igazából.

-Igazából azért hívtalak...mert tanács kéne.

-Hallgatlak. -mosolyogtam rá bíztatóan.

-Tudod, a fiú, aki tetszik. -pirult el egy kicsit. -Elhívott randizni. -ecsetelte csillogó szemekkel, mire a én arcomra is mosoly szökött.

-Ez csodás! Gratulálok, mondtam, hogy tetszel neki.

-De nem tudom mit vegyek fel. És Mrs. Amber nem akar kiengedni este 8-utánig. -hatotta le a fejét.

-Na gyere. Kiválasztjuk a ruhád, Mrs. Amber-t pedig meggyőzöm. -fogtam meg a kezét, és a szekrénye felé húztam. Emma azért van itt, mert a szülei nagyon gazdagok, és véletlenül csúszott be a gyerek, és nem szerették volna, ha más tudomást vesz róla. Emmát egyáltalán nem viseli meg, sőt. Úgy tekint a szüleire, mintha nem is ismerné őket. Ezt rossz látni, hiszen még is csak ők adtak neki életet, de persze Emmát is meg lehet érteni, hiszen eldobták maguktól. Ennek ellenére minden hónapban rengeteg pénzt küldenek az árvaházba Emmának, illetve az árvaház támogatására.

Kiválasztottunk Emnek egy egyberuhát egy barna balerína cipővel, és néhány kiegészítővel. Amúgy nagyon jó a viszonyunk, szoktunk együtt vásárolni menni, és mindig tőlem kér tanácsot. Az utolsó nagy falat Mrs. Amber volt. Kedves nő, de nagyon félti a gyerekeket, főként a lányokat. Megöleltem biztatásképp Emmát, majd visszamentünk a többiekhez. Kiosontam Mrs. Amberhez, aki felhúzott szemöldökkel figyelte, mit is szeretnék tőle.

-Jó napot, mrs. Amber.

-Szia An. Miben segíthetek?

-Csupán csak annyi, hogy meg szeretném kérni önt, hogy engedje el Emmát 10-ig.

-Nem, szó sem lehet róla. -rázta a fejét hevesen.

-Ugyan már. Figyeljen, maga nem volt szerelmes? Emmának fontos ez a dolog. Had tapasztalja meg a szerelmet. Fiatalság, bolondság, nem-de? -nevettem fel.

-Hát...Nem szívesen. Nem ismerem a fiút, és mi van ha..

-Css. Figyeljen, Emma már nem kislány. Lassan 18 lesz. Nem várhatja el tőle, hogy betartson minden szabályt. Had éljen egy kicsit.

-Rendben. De szigorúan 10-ig. -nagyon megörültem, örömömben megöleltem mrs. Ambert, aki furcsa szemmekkel nézett rám, de az arcán észrevehető volt egy kisebb mosoly. Rohantam is Emmához, és elújságoltam neki.

-Ezt nem hiszem el! Annyira köszönöm! Imádlak! -ölelt meg Emma, és fülig érő szájjal ült le a többiekhez, akik még mindig ámulva hallgatták Niallt. Én is leültem, és elkezdtem hülye fejeket vágni, mire Niall majdnem elrontotta a dalát, hangja megbicsaklott, egy nagy vigyor ült ki a szájára, én is elnevettem magam. Kerülte velem a szemkontaktust, de mire újra rám nézett, én bekancsalítottam és kidugtam a nyelvem, mire hangosan felnevetett, így abbamaradt az éneklése, és mindenki a röhögő Niallt, és egem figyelt.

-Folytasd csak ír herceg! -kiáltottam neki oda, mire intett a kezével, hogy menjek hozzá. Csóváltam a fejem, de nem nyugodott, letette a gitárját, elindult felém.

-Most ezért énekelsz velem. -suttogta a fülembe, és a kezemnél fogva elkezdett húzni a kis "színpadhoz". Odahúzott még egy széket, majd leültem rá, ismét a kezébe vette a gitárját, majd a Wonderwall-t kezdte el pengetni. Ahogy meghallottam azonnal éneklésre nyílt a szám. Együtt énekeltük, a többiek pedig csillogó szemekkel bámulták az előadásunkat. Amint az utolsó akkord is elhallgatott, mindenki nagy tapsba tört ki. Egyszerre kiabálták, hogy "Még, még, még!", mire Niallel összenéztünk és elnevettük magunkat, majd a WMYB-t kezdtük el. Ezt követte a Torn, illetve még pár csodás szám, amiket én is ismertem. A hosszú 'koncertünk' után mindenki megtapsolt minket, majd Niallt újra megrohamozták a lányok. Kérlelően nézett rám, mire vettem az adást.

-Lányok, nyugi, nyugi. Hagyjátok egy picit Niallt. Most kifáradt az énekléstől. Kimegyünk levegőzni, aztán jövünk, rendben?

Megfogtam a kezét, és áthúztam a tömegen. Kimentünk az udvarra, és gyorsan elhúztam Niallt az udvar szélébe, ahol nem vesznek majd észre. Egyszerre nevettünk fel.

-Komolyan, ezek a lányok hihetetlenek. Nem gondoltam, hogy ennyi rajongónk van itt. Nagyon aranyosak. -mesélte mosolyogva, miközben leültünk egy fa tövébe.

-Bizony. Valószínűleg mire visszamegyünk, megfognak ölni a tekintetükkel.

-Biztosan.

-Amúgy mesélte Emma, hogy a szerelemről beszéltél velük, és egy lányról, akit meg akarsz szerezni.

-Hát... -pirult el egy kicsit. -Az nem úgy van...

-Na gyerünk, ki vele szőke herceg. Ki van a képben? Ismerem? Hogy néz ki? Mi a neve? Ha elmondod, akkor segítek, hogy összejöjjetek. -ecseteltem neki vidáman.

-Nem...Ez...Bonyolult. -sóhajtott egyet. -Szerintem ismered. Gyönyörű. A neve titok. És nincs nála esélyem, mert nem tetszem neki, ez biztos. Amikor beszélünk csak barátként tekint rám. -nézett az ég felé, majd kezeit a tarkójára helyezte.

-Most kíváncsivá tettél te legény. -gondolkodtam el. Ki lehet az, akit ismerek? Egy név sem jutott eszembe. Lehet, hogy Eleanor vagy Perrie? Á, azt nem hiszem. Nem szeretne bele a csapattársa szerelmébe.

-Öm. Egy kérdés. Van barátja?

-Nincs.

Oké. Akkor El és Pezz kilőve.Fogalmam sincs. Ezt majd még kiszedem belőled.

-Nem, de ne erről beszéljünk, kérlek. Hanem, hogy mennyire szeretnek téged az itteniek is.

-Engem mindenhol szeretnek. -vigyorodtam el, és egy 1000 vattos mosolyt csináltam, ami inkább vicsorra hasonlított. Niall ki is nevetett.

-Elmehetnél Colgate-et reklámozni.

-Haha, vicces vagy barátom.

Elhelyezkedtem mellette, fejemet a vállára helyeztem. Eszembe jutott valami. Említette a turnét. Mikor is fog elmenni?

-Niall. Mikor kezdődik a turné?

-Hát... -vakarta meg a fejét. -Hamarosan.

-Értem... Azért, hiányozni fogsz te idióta.

-Te is nekem, te kész szerencsétlenség.

-Héj. -haraptam bele a vállába, mire feljajdult. -Annyira azért nem vagyok szerencsétlen, na. Csak kicsit...nagyon!

A telefonom csörgésére eszméltem fel. Gyorsan megnyomtam az elfogadó gombot, majd beleszóltam.

-Háló, itt Anne Alley beszél.

-Jó napot Alley kisasszony. Az irodából telefonálok. -itt a gyomrom görcsbe rándult, ösztönösen Niall keze után kaptam, és erősen megszorítottam. -A fotózás holnap lenne, a jótékonysági esten, a gálateremben. Tudja merre van, remélem. Több híresség is részt vesz majd. A maga feladata csak annyi lesz,hogy készítsen rengeteg fényképet, lehetőleg mindenkiről. Menjen oda a kezdés előtt, és fényképezze le a készülődést is. 8-kor kezdődik, azt ajánlom 6-ra menjen oda. Elméletileg addigra már kész lesz minden, de nem baj. Nem akarom, hogy unatkozzon 4 órán keresztül, ha oda küldöm 4-re. Szóval akkor legyen ott 6-ra, és a képeket másnapra hozza be kérem. Pendrive-on elfogadom őket. Ennyi lenne.

-Ö.. Rendben.

-Akkor várom a munkáját, visz hall.

-Visz hall.

Lenyomtam a telefont, és kétségbeesetten kezdtem el a levegőt szaporábban venni.

-Ki volt az?

-Az irodás nő. Holnap megyek fényképezni egy jótékonysági estre. Jézusom, nincs ruhám! -kaptam a fejemhez.

-Elkísérjelek ruhát keresni? Ráérek.

-Ezer hálám a tiéd, ha eljössz.

-Na gyere. -húzott fel a földről, majd leporoltuk magunkat. -Akkor induljunk.

Amint visszamentünk a házba, elköszöntünk mindenkitől, majd Niall még adott egy-egy puszit a lányoknak, akik szinte ott helyben elolvadtak.

-Köszönöm, hogy jöttetek. -köszönt el kedvesen James, majd intett egyet.

-Igazán nem kell köszönet, te is tudod James, szívesen jöttünk. További szép napot!

Sietősen szedtük a lábunkat Niallel, majd az első ruhaboltba betérve vagy 100 ruhán siklott át a kezem. Azonnal megakadt a szemem, egy popmás darabon. Kezembe vettem, majd befutottam vele a próbafülkébe, majd magamra vettem. Tökéletes! Szürkés, combközépig érő, pánt nélküli ruha, a melle részénél fehér. Pont ilyenre van szükségem.

Gyorsan levettem, majd a kasszához rohantam vele.

-Meg sem mutattad. -szomorkodott Niall.

-Nem baj. Nem szeretem az estélyiket annyira. Jobb, ha nem láttad. -kuncogtam.

-De igen is baj. Ez a hála, hogy elkísértelek? -vágta be a durcit, mire egy cuppanós puszit adtam az arcára.