#16 - Elrontott randi

 

Perrie és El kopogtatott az ajtómon. Gyorsa leszaladtam hozzájuk, majd egy-egy öleléssel köszöntöttük egymást.

-Na, gyerünk csajszi. Hozzuk ki a legjobbat belőled. -kacsintott Perrie, majd a gardróbom felé kezdett vezetni. Perceken keresztül húzogatták elő a ruhákat, majd vagy 10 összeállítást kitettek az ágyra, de végül egy szoknyás mellett döntöttünk. Gyorsan magamra húztam, majd megpördültem benne a lányok előtt.

-Tökéletes. -bólogatott elismerően Pezz, majd leültettek egy székre és a hajamat kezdték fésülgetni, majd El egy szép fonatot csinált, ami a jobb vállamon lógott. Jött a sminkem. Ezt Perrie vette kezelésbe.

-Izgulsz?

-Őszintén? Egy kicsit.

-Nyugi, nem lesz semmi gáz. Max lesz egy jó éjszakád. -kuncogott Perrie.

-Nem,nem, és nem! Egy éjszakás kaland szóba se jöhet! -háborodtam fel egy kicsit.

-Na, mi történt? Hirtelen milyen harcias lettél.

-Aj. Én még nem voltam fiúval.

Erre hitelen Perrie abba hagyta a szemhéjam festését, és tátott szájjal nézett rám, El szintúgy.

-Hülyéskedsz velem? Te? Bomba csaj vagy!

-Makacs vagyok hozzá, hogy csak úgy odaadjam magam valakinek. Ahhoz el is kell érnie egy bizonyos bizalmassági szintet nálam.

-Hú. Ezt nem gondoltam volna rólad. Olyan vadóc vagy, meg tök természetesen viselkedsz a pasikkal, és nagyon jól az ujjad köré tudod őket csavarni.

-Szerintetek nagyon ciki? -sütöttem le a szemem.

-Dehogy is! Legalább különleges leszel a pasi számára is. -veregette meg a vállam El elismerően.

Pár perc alatt elkészült a sminkem, majd egy csomó tanáccsal láttak el, hogy mit hogyan csináljak, és ha esetleg úgy alakulna a dolog, ha nagyon gáz, akkor hívjam fel őket és szaladnak hozzám. Magamra kaptam egy magassarkút, még utoljára megnéztem magam a tükörben, majd lent csöngettek. A lányok direkt nem jöttek le velem.

-Szia. -nyitottam ajtót, és egy puszit adtam Blakenek.

-Wow. Gyönyörű vagy.

-Köszönöm. -pirultam el egy kicsit. Beültünk a kocsijába, majd végig beszélgettünk. Egy neves étteremhez értünk, ahol Blake megmondta a recepciósnak az asztalfoglalását, majd leültünk. Mindketten megrendeltük az ételeket, közben ismét jól elbeszélgettünk és nevettünk. Blake nagyon kedves srác, de nem tudom lehetne-e több köztünk. Először teljesen hasonlónak tűntünk, és így jobban megismerve teljesen másak vagyunk. Blake sem olyan ,mint mutatta magát. Mint kiderült vagy 30 barátnője volt már, nagyon perverz fantáziájú, és bunkó is. Egyre kellemetlenebbül éreztem magam a jelenlétében, és a perverz viccei hallgatásában. Csak arról tudott beszélni, hogy milyen formás a fenekem, szép a combom, és hogy közelebbről is megnézné. Egy idő után besokaltam, és elkéretszkedtem wc-re.

-Perrie! 5 perc múlva hívj vissza, addig kitalálom az indokot, hogy miért kell hazamennem.

-Na mi az csajszi? Nagyon gáz? -kuncogott bele a háttérben Zayn is.

-Elmondhatatlanul. Ez egy perverz állat! Kezd idegesíteni, hogy azt tervezi mikor lépünk le hozzá... -morogtam.

-Ez vicces. -nevetett Pezz. -Na figyelj, 5 perc és csörgetlek. Addig elindulunk érted kocsival. Oké?

-Ezer hálám. Sziasztok.

megigazítottam a ruhám, a szoknyám annyira le húzta amennyire csak tudtam, a pólómat pedig fel, hogy ne látszódjon a dekoltázsom, amit már elégetett szinte Blake nézése. Visszatopogtam az asztalhoz, majd elnézést kérve leültem.

-Mit kérsz desszertnek, baby?

-Ö..Azt hiszem semmit.

-Mondjuk...esetleg nálam megkaphatnád. -kacsintott, majd a székével mellém húzódott, és egyik kezét a combomra helyezte.

-Ne érj hozzám. -néztem rá szúrós szemekkel, majd átkarolta a vállam, de elhúzódtam tőle, amennyire csak lehetett. Nevetve rázta a fejét.

-Ne legyél már ilyen, drága. Jól fogod magad érezni, gyere, menjünk. -kacsintott.

-Azt hiszem még is eszek egy palacsintát. -nyögtem ki végül, hogy húzzam az időt. Visszaült eredeti helyére, majd sóhajtottam egyet megkönnyebbülve. Jelezte a pincérnek a rendelésem, közben magyarázott valamit, de csak a telefonomra koncentráltam. Gyerünk Perrie, hívj már! Hirtelen megcsörrent a telefonom, és gyorsan felvettem.

-Háló? Ó, szia.Igen. Tessék? De hát nem nagyon mehetek el...Ó, értem. Akkor megmondom neki, biztos nem fog haragudni. Ühüm. Jézusom! Azonnal indulok. Szia!

-Ki volt az? -kérdezte felhúzott szemöldökkel.

-Ö..A legjobb barátom elájult, és azonnal ott kell lennem mellette. Szóval ne haragudj, de indulok. Jön értem az egyik barátnőm. -gyorsan felálltam, majd kifelé vettem az irányt, de a kezével megfogta az enyémet, és összekulcsolta őket, majd sietős tempóval indult el a kijárat felé. Amint kiértünk, megláttam Perrieék kocsiját.

-Ne haragudj, mennem kell.

-Gyere haza hozzám. -húzott közel magához, majd hirtelen megcsókolt. Azonnal eltoltam magamtól, majd egy pofont adtam neki, és gyorsan a kocsihoz szaladtam.

-Majd hívlak! -kiabálta utánam, én pedig gyorsan bepattantam a kocsiba. Bent Perrie és Zayn annyira nevettek, hogy alig bírták visszatartani magukat.

-Ez, ez nem volt semmi. -nyögte ki Pezz végül. -Ez egy idióta.

-Haha, nagyon vicces. -tettem keresztbe a kezem. -Indulhatnánk?

-Persze. -nevetett még mindig Zayn, majd elindultunk.

-Soha többet enm randizok senkivel. -morogtam magamban.

-Ne legyél már ilyen. Azért mert kifogtál egy ökröt, van még a világon vagy 10 millió tökéletes pasi, aki rád vár. -kacsintott Perrie.

-Olyan tökéletes nem lehet egy se, mint én. -kuncogott elöl Zayn, mire Perrievel egyszerre röhögtük ki.

-A vezetésre koncentrálj Mr. Ego! -vágtam oda neki, mire csak "Chh''-zött egyet.

Pár perc alatt a direction házhoz értünk. Beérve a többiek már izgatottan várták, mi lesz. A legizgatottabb talán Niall volt. Azt sem tudom, honnan tudják, de azt hiszem van egy sejtésem..Perrie.

-Na mi volt?

-Megmentettük. -nevetett Zayn, én pedig duzzogva lehuppantam a kanapéra.

-Egy perverz állat volt, aki csak szobára akarta vinni An-t.

Erre mindenkiből kitört a nevetés, végül én is belekezdtem. Így visszagondolva tényleg elég vicces, hogy milyen idióta volt ez a srác.

-Ez semmi. Amikor ki akart jönni An, a srác hirtelen megcsókolta, An meg ellökte magától és lekevert neki egy pofont.

Itt még jobban kitört a röhögés. Niall huppant le mellém, fél karjával átölelte a vállam.

-Büszke vagyok rád. -nevetett, mire én csak durcis fejet vágtam.

-Srácok, ha nem haragszotok akkor én most hazamegyek. Azt hiszem kipihenem ezt a napot. Holnap meg munka. -sóhajtottam egy nagyot. Már tudnak a fotós munkáról,és biztattak, hogy minden oké lesz.

*

Ránéztem az órámra: 12:01. Hú, jól elaludtam. Nem csodálom, az éjszaka nem aludtam jól. Nagyon izgultam a mai nap miatt. Hiszen még is csak ezen  múlik a munkám...Éppen a fürdőben mostam a fogam csiga lassúsággal, amikor hirtelen valaki átölelt. Annyira megijedtem, hogy kiköptem a számban lévő fogkrémet, mire az illető teljes mértékben kinevetett.

-Béna vagy. -ölelt magához Niall.

-Köhi szépe. -motyogtam, mert még mindig mostam a fogam. Ezt nem hagyhattam szó nélkül. Miközben leraktam a fogkefém a tenyerembe vizet tettem és lendületből csurgattam rá Niallre, aki meglepődöttségében kifutott a fürdőmből.

-Csupa víz vagyok! -nézett mérgesen a pólójára.

-Sajnálom. -vontam vállat mosolyogva. -Megesik az ilyen. Így ijesztegesd az embereket, amikor rosszul aludtak.

-Hm, csak nem visszatért a Blake gyerek? -kuncogott.

-Hülye. -dobtam meg az első tárggyal ami a kezembe akadt. Ezúttal egy fésű volt.

-Áúú! -erre csak nyelvet nyújtottam neki, majd levetődtem az ágyamra. Befeküdt mellém, egyik kezén könyökölt, így féloldalasan feküdt mellettem, ezáltal rám tudott nézni. Pár perc csendes fekvés után hangosan elkezdett korogni a gyomrom, mire mindketten elnevettük magunkat. Felállt, majd a kezét nyújtotta és engem is felhúzott.

-Na, gyere. Csináljunk kaját.

A konyhába érve anyut pillantottam meg, aki mosolyogva nézett ránk.

-Csinálunk ebédet, anya. -közöltem vele a tényt.

-Ó, ezt örömmel hallom. Ma megyek az orvoshoz.

-Tényleg, még nem is gratuláltam a babához Rose. -adott két puszit Niall anyunak.

-Köszönjük. Majd remélem azért te is segítesz a pelenkázásban. -nevetett anyu, mire Niall csak a fejét vakarta, és makogott valamit. -Csak vicceltem. -legyintett anyu, mire én is hangosan felnevettem. Niallel úgy döntöttünk, hogy egy egyszerű ebédet készítünk, ami ezúttal spagetti volt. Persze ez sem ment könnyen. Először odaégettem a tésztát, szóval új adagot kellet készíteni, aztán a szószt is elrontottuk, de anyu segített végül. Végeredményként másfél óra alatt elkészült a kaja. Éhes hassal estünk neki mindhárman a spagettinek. Jóízűen elfogyasztottuk, majd teli hassal inkább levágódtam a kanapéra, mert úgy éreztem hányni fogok. Persze Niall még szedett egy tányérral, így azt majszolva ült le a TV elé.

-Te bírsz még enni ? -nyögtem ki.

-Ismersz, nem? Én mikor NEM bírok enni ? -hangsúlyozta ki a 'nem' szócskát.

-Ez jogos. -bólogattam elismerően. Végül egész délután a TV előtt roskadtunk, illetve elmentünk egyet sétálni a parkba.

-Niall, indulnod kell. -löködtem ki az ajtón, de ellenállt.

-Majd ha láttalak a ruhádban.

-Majd lefényképezem magam, de most indulj, készülnöm kell.

-Nem megyek amíg nem láttalak.

-Niall! Még egyszer nem szólok. -tettem csípőre a kezem, és olyan nyersen beszéltem hozzá, amennyire csak tudtam.

-Rendben. -sóhajtott egy nagyot, majd csiga léptekkel megindult az ajtó felé. Ajkai lekonyultak, vissza-vissza nézett rám.

-Szia. -integettem neki bárgyú mosollyal, mire az arcára kezdett mutogatni. Odaszaladtam hozzá, majd egy cuppanós puszit nyomtam rá. Elmosolyodott, majd kiment az ajtón.

-Sok szerencsét. -kiabálta még vissza, amit egy 'Köszi' kiabálással nyugtáztam.

 

*

-A fenébe. -idegeskedtem, mert negyedszerre rontottam el a szemem kifestését. Mindig elrontom a csíkot a felső szemhéjamon. -Anya! -kiabáltam teli torokból, amire anyu ijedt arccal jött be. -Segíts, kérlek. Folyton elrontom. -szomorodtam el, mire megsimította a karom, leült velem szemben, majd egy tökéletes fekete csíkot húzott a szemhéjamra a tussal. Ezt megismételte a másikkal is, majd fehér szemhéjport kentünk fel, illetve alul is ki lett húzva a szemem, és óriási szempillákat varázsoltam magamnak az extrán hosszító szempillaspirálommal. A hajam egyszerűen ki volt engedve, illetve egy fehér virágos csat volt belefűzve. Felvettem a fekete platformos magassarkúm, a nyakamba akasztottam a gépem, és egy pici oldaltáskába elrejtettem a telefonom, illetve pár zsepit, egy kis tükröt, és pár kelléket a fényképezőmhöz baj esetén. Oda álltam a  tükör elé, majd elkönyveltem magamban, hogy sikerülni fog, jó képeket fogok csinálni. Anya mellém lépett, majd egy puszit adott a hajamba.

-Gyönyörű vagy kislányom.

Jól estek a szavai, mert ő volt az, aki feltétel nélkül mindig gyönyörűnek látott.