#62 - Ajándék +18

 Sziasztok drágáim! :)
Köszönöm szépen a rengeteg támogatást, amit nyújtotok, nem tudom eléggé megköszönni! ♥ Rettenetesen hálás vagyok minden egyes kedve szóért, feldobjátok a napom, esküszöm !:))♥
Nos akkor néhány szót a rész előtt. :) Már többen kérdezték, hány részesre tervezem a blogot, de fogalmam sincs azt kell, hogy mondjam. Szeretném, ha a 70 meglenne, meglátom, mit tehetek, mennyi időm lesz, milyen ötletek, stb.:/ Sajnos előbb-utóbb mindennek vége lesz, így ennek a blognak is. Az egész történet teljesen a szívemhez nőtt, bele sem akarok gondolni mi lesz, ha már nem fogom írni....:( De egyenlőre még a jelennel foglalkozzunk, még nincs vége a blognak,és ez a lényeg! :))
Azért, amiért a részek igen csak lassan jönnek, ne haragudjatok!:( Nagyon sajnálom, tényleg, de naponta órákat tanulok, van, hogy reggel 5-kor kelek azért, hogy tanuljak.:( BORZALMAS AZ ISKOLA! Remélem nektek azért könnyebben meg a dolog, és jó fej tanáraitok vannak. :)x
A részről pedig... +18-as, erotikus tartalmú rész! Nem vállalok felelősséget az olvasásáért. Nem tudok jól ilyen részeket írni, ne haragudjatok, de mivel még tapasztalatlan vagyok ilyen téren ennél többet nem tudtam kihozni ebből.:/
Mindenesetre már sokan vártátok, hogy megtörténjen a nagy dolog közöttük, hát tessék, itt van! :D Anne teljes bizalma Niall felé kibontakozik.:)
Jó olvasást mindenkinek! :))♥
sok puszi xx

Karomon egy simító kezet éreztem meg, erre keltem fel. Álmosan nyögtem egyet, tudtam, hogy anya lesz az, hogy keljek fel.
- Anya. Kérlek, még 5 percet... - fordultam át a másik oldalamra.
- Kislányom, én voltam tegnap a teljes részeg, nem te. - ütötte meg a fülem egy nyávogó hang. Azonnal kipattantak a szemeim, hatalmas vigyorral az arcomon húztam be az ágyba magam mellé Niallt. Ajkamat övére nyomtam, hosszú, de még is lágy csókot váltottunk.
- Hát te?
- Gondoltam megnézem a barátnőmet. Azt hittem már fent leszel. - puszilta meg az arcom, majd magunkra húzta a takarómat. Szorosan bújtam hozzá, férfias illata bekúszott orromba, ahogy fejem mellkasának döntöttem.
- Hogy-hogy ilyen éber vagy? Azt hittem ma egész nap feküdni fogsz a másnaposság miatt. Elég jól kiütötted magad.- kuncogtam.
- De tudd meg mikre képes a sok energia ital, és fájdalomcsillapító. - sóhajtott. - És drágám, fél 4 lesz lassan.
Ó, azt hiszem kissé sokáig aludtam.
- Képzeld. - ültem fel törökülésbe. - Van egy fiú, aki a barátom, és ma lett 20 éves. Nem tudod merre találom? - vontam fel a szemöldököm. Ajaki hatalmas vigyorra húzódtak. Derekára ülve döntöttem el, és támadtam meg csókjaimmal.
- Boldog születésnapot, te vén róka. - suttogtam fülébe. Ujját az oldalamba fúrta, amitől hatalmasat ugrottam, és sikítottam. Ő került fölém, ott csikizett, ahol csak ért.
- Minden rendben? - hallottam meg anyu hangját az ajtóból. Lihegve, nevetve néztünk felé. Niall kissé elpirulva leszállt rólam egy puszi után. Anyu mosolyogva nézett minket, ha jól láttam szemei megteltek könnyekkel.
- Olyan aranyosak vagytok együtt. - szipogott. - Úgy örülök, An, hogy Niall a barátod.
Jaj, anya és az érzékenysége... Képes mindene sírni, és sok mindent túlreagálni. Főleg most, hogy terhes.
- Én pedig örülök, hogy a lánya a barátnőm. Aki néha egy kicsit hisztis, szeret viccelni velem, de összességben tökéletes.
Ahogy hajolt felém, hogy megcsókoljon durcásan löktem el magamtól, és fordultam el. Anyu még mindig mosolyogva hagyta el a szobát, mondván hogy hagy minket élni.
- Na, öltözz, aztán menjünk valahova.
- Hova?
- A születésnapom délutánját a barátnőmmel szeretném tölteni, és a barátaimmal.
Még mindig a tegnap esti ruhámban voltam. Első utam a fürdőbe vezetett, lemostam a tegnapi sminkem, és egy új alapsminket dobtam fel, kifésültem a hajam, megmostam a fogam, majd visszatértem a szobába.A szekrényemhez lépve kihalásztam egy aktuális szerelést, ugyan is kint elég hűvös volt. London, drága London és az éghajlata... Niall nem zavartatta magát, perszelő tekintettel nézte végig, ahogy öltözködöm.
- Jól szórakozol? - fordultam felé, miközben éppen a szűk szárú farmeremet húztam magamra. Szórakozottan csóválta meg a fejét. Nagy küszködések árán végre sikeresen elkészültem. A magassarkúmat magamra kaptam, csípőre tett kezekkel álltam meg Niall előtt.
- Nem is te lettél volna. - utalt a macis sapkámra, majd egy csókot lehelt homlokomra.
- Induljunk.
Niall hirtelen a kezébe kapott, úgy vitt le a lépcsőn. Bevallom, féltem, nehogy leejtsen, de szerencsére nem estünk el. Húh.
Elköszöntünk anyától, majd kéz a kézben indultunk meg London utcáin.

A parkban sétálva ismét dejavu érzés tört rám. Régen is mindig ide jártunk... Egymás szerelmében elmerülve sétálgattunk, csókolózva ücsörögtünk a kedvenc padunkon. Lehet, hogy furcsának tűnök, de úgy érzem magam, mint aki a felhők felett jár. Mindenem megvan jelen helyzetben: egy szerető barátom, akiben mindennél jobban megbízhatok, és viszonozza szerelmem, 6 idióta legjobb barátom, kedves szüleim, és hamarosan egy új tesóm. Lehetne ennél jobb az életem? Ha belegondolok, hogy 2 hete ilyenkor milyen pokolinak tűnt minden, azóta jóra fordultak a dolgok.
Pár perce csak szótlanul és ez így volt rendjén. Szavak nélkül is tudtuk, mire gondol a másik. Egy fa mellett elhaladva csak arra lettem figyelmes, hogy a hátam a törzsnek csapódik, Niall meleg teste pedig hozzám nyomódik, ajkai megtalálják az enyémeket. Imádtam vele csókolózni. Minden egyes csókunk olyan volt, mint egy perc a mennyországban. Sok ember azt mondja, nem szereti a "francia csókot" , mert undorító. Felteszem a kérdést: ha valaki undorítónak találja a csókot, hogy szeretheti a barátját/barátnőjét? Szerintem ez a szerelem egyik jele. Ki sem bírnám, ha nem csókolhatnám meg Őt akár egy napig is. Borzalmas lenne.
Megható pillanatunknak egy-egy kattogás vetett véget. Niall válla fölött elnézve megpillantottam pár paparazzit, akik tőlünk kb. 10 méterre térdeltek a padok mögött. Ijedtemben megpróbáltam ellökni Niallt, aki nm nagyon akaródzott elválni tőlem.
- Niall... - suttogtam. - A paparazzik minket fotóznak.
Meglepetésemre csak egy mosolyt eresztett, majd mit sem törődve az előbbi kijelentésemmel megfogta a kezem, és tovább haladtunk.
- Téged nem zavar? - suttogtam, miközben a terepet pásztáztam a szememmel.
- Nem. Már megszoktam. És te is kezd megszokni, ugyan is sokat fogunk szerepelni a neten, újságokban, hírekben. - kuncogott.
Tessék?! Én erre még nem készültem fel. Biztos vagyok benne, hogy tinilányok ezrei fognak utálkozó üzeneteket küldeni  - eddig is küldtek már - , fenyegetéseket fogok kapni, stb. Nem nekem való a sztárélet, én nem akarok híres lenni. Nem szeretnék a tévékben szerepelni, vagy akár újságokban. Csak normális életet akarok élni a barátommal. De ez nem fog összejönni, ugyan is ő egy szupersztár...
- Minden rendben? - aggódóan nézett rám.
- Nem tudom, Niall. - sóhajtottam. - Én nem akarom ezt... Ezt a sztáréletet. Én senki vagyok. Nincs tehetségem, semmim, amiért az emberek tisztelnének. Ráadásul nem akarom azzal tölteni a napjaimat, hogy sírva olvasom a sok directioner fenyegető üzeneteit.
- Na idefigyelj. - állított meg, ujjával felemelte állam. - Ilyet még egyszer ne mondj ! Nagyon is tehetséges vagy. vegyük az énekhangod, eszméletlen, ezt te is tudod. Az üzenetekkel meg ne foglalkozz... Tudom, nehéz, én is átestem ezen... De már nem törődöm velük. Csak féltékenyek rád. De én megvédelek, jó?
Halványan bólintottam. Hihetetlen, hogy mindig eléri, hogy jobb kedvem legyen akár egy perc alatt.
Lassan, nevetgélve indultunk meg a direction házhoz. A fiúk - és lányok- már bent virgonckodtak, ahogy beléptünk egyszerre kezdték el énekelni a Happy Birthday To Niallt-t. A barátom nevetve hallgatta végig, közbe ő is beszállt. Eleanor egy nagy tortával lépett ki a konyhából, amin a Nando's jele, és pár marcipánból készült étel volt található. Az egyszer biztos, hogy van fantáziájuk a srácoknak. Niall vigyorogva invitált mindenkit egy ölelésre.
- Köszönöm, srácok, imádlak titeket!
- 20 éves a mi kis írünk. - ölelte át a barátom félkézzel Louis. - Igazi nagyfiú lettél.
Felnevettem Lou kijelentésén.
- Ajándékok! - kiáltott fel Perrie, és azonnal Niall előtt termett a kis ajándékdobozával. Mindenki átadta az ajándékát, Niall csillogó szemekkel bontogatta a dobozokat. Mondanom sem kell, szinte az összes ajándékon hasunkat fogva röhögtünk. Amint meglátta a pulcsit, azonnal magára kapta, és azzal rohangált össze-vissza. Na persze a fiúk ajándékai már kicsit arcpirítóbbak voltak... Kezdjük Harryvel, aki  egy nagy doboz óvszert vett a barátomnak, illetve minden...hogy is mondjam, szexuális jellegű kelléket... Louis egy furcsa kezeslábast ajándékozott, Zayn egy iPhone dokkolót, Liam pedig egy hatalmas képet. De nem akármilyen képet: azt a képet, amely Niall háttere. Az arcom olyan vörösbe kúszott, hogy azt hittem ott helyben elégek szégyenemben. Bizony, a melltartós, félmeztelen kép. Niall eltátott szájjal meredt a képre, majd a lehetőnél még csillogóbb szemmel nézett rám. Felszaladt az emeletre, és mint kiderült a szobája falára aggatta a képet.
- Liam. Az a kép egy erősen perverz sugallatú kép. - fogtam a fejem.
- Most miért? Olyan aranyosak vagytok rajta.- gügyögött.
Szem forgatva mentem inkább a konyhába, hogy előkészítsem a tányérokat, és a kést. Miután a kis szülinaposunk is megérkezett, felvágtuk a tortát. Eszméletlen finom volt, az egyszer biztos ! Louis meg is jegyezte, hogy az "ízlelőbimbói orgazmust kaptak" ettől a tortától.Tény, ami tény, valaki nagyon eltalálta az ízkombinációt.
A délután további része a szokásos One Direction módra ment. Hülyülés egész nap, enyhe viták, nevetések, röhögőgörcsök. Az óra kereken 19:00-át mutatott. Itt volt az idő. Elmentem mosdóba "feltűnés mentesen" , majd megírtam az sms-t Harrynek.

Idő van. Vihetitek! ;) Figyeljetek rá, hogy pontban 8-ra már itt legyen. Köszönöm xx


Zakatoló szívvel tértem vissza a többiekhez. Harry egy aprót biccentett.
- Emberek! Még nem végeztünk az ajándékozással ! Csajok, elraboljuk egy kicsit ezt az ír herceget! Sziasztok! - kiabálta Hazza, a következő pillanatban pedig már az ajtón húzták ki a barátomat. Rendben. Egy órám van. Az ajtó csukódott, a lányokkal egyszerre rohantunk a dolgokért. Perrie a gyertyákat rendezte el, El a szobát rakta rendbe, én a kertbe rohantam friss rózsaszirmokat szedni.
Eszeveszetten szedtük a lábunkat, de valamit mindig elrontottunk, így folytonos nevetésbe torkollottunk. Fél óra telt el, mire minden elkészült úgy, ahogy azt kell.
- Köszönök mindent, lányok. - öleltem meg őket.
- Semmiség. Legyen jó estétek! - kacsintott rám Perrie.
- Rettentően izgulok...
- Ne tedd! Hidd el, minden tökéletes lesz, és Niall is figyelmes lesz veled. - biztatott El.
- Remélem. Na de menjetek, még van néhány dolgom. Sziasztok!
Egy utolsó szerencsekívánás, és ölelés után elhagyták a házat. Rendben. Fél órám van a szükségleteimre. Felrohantam Niall szobájába, elfoglaltam a fürdőt. Minden teendőmet elvégeztem olyan gyorsan, ahogy csak lehetett, törölközőben álltam a tükör előtt, a hajammal vesződtem. Mindenem remegett, rettentően féltem. Féltem, de biztos voltam benne, hogy helyesen döntök. Niall megérdemli ezt, és én teljes mértékben megbízom benne.
Belebújtam a falatnyi Victoria's Secret csodába, hajamat kissé összeborzoltam, hogy szexibbnek tűnjön, legalább a fél üvegnyi parfümömet magamra fújtam. 19:58. Rendben. Kész vagyok, kezdőállás. Mindjárt megérkezik...

Niall szemszöge


Nem értettem ezt az egész helyzetet. Már egy órája csak kocsikáztunk, de a fiúk nem mondtak semmit, hova is megyünk. Harry csak azt hajtogatta, hogy megéri várni, míg Liam és a többiek sunyin mosolyogtak rám. Teljes káosz volt a fejemben. Ha inni visznek, azt miért nem lehet megmondani?! Olyan nagy titok?! A kocsi hirtelen megállt. Izgatottan pattantam ki a helyemről, hogy hova is hoztak, de meglepetésemre a direction háznál álltunk.
- Oké, srácok. Megmondaná valaki, mire volt jó, ez a kocsikázás, ha hazajöttünk? - vontam fel a szemöldököm.
- Menj be, mindjárt megyünk. - uszított Liam. Hát, jó.
Még mindig kétségek között álltam, lassan indultam meg a bejárat felé. Visszapillantottam a fiúkra, akik kezükkel intettek, hogy menjek be. Lassan nyitottam ki az ajtót. Amit megláttam, lesokkolt. Teljes sötétség volt, gyertyákkal volt kirakva egy út, hogy merre menjek. Visszanéztem a fiúkra, akik egy "Jó szórakozást" üvöltés után elhajtottak. Lassan indultam meg a kijelölt út felé. Az első mécses mellet egy cetli volt lerakva.

Kövesd a gyertyákat, hogy elérj a meglepetésedhez. xx

Mosollyal az arcomon indultam meg. A gyertyák a lépcsőn vezettek felfelé, egészen a szobám ajtajáig, ami csukva volt. Éreztem, amint a pulzusom megemelkedik, nyeltem egy nagyot, majd kinyitottam az ajtómat.
Ám amikor megpillantottam Őt, az ágyamban feküdni, pajkos mosollyal az arcán, a szívem megállt egy pillanatra, a papír kiesett a kezemből, az állam a padlót súrolta.
- Ó, istenem! - suttogtam magam elé. An hirtelen felállt, lassú, kínzó léptekkel indult meg felém. Vigyora levakarhatatlan volt, egyik ujját a pólóm nyakába akasztotta, úgy kezdett húzni az ágy felé. Egyszerűen nem hittem a szememnek. Oké, ez csak valami álom lehet ! Ahogy végignéztem a testén, akaratlanul is egy sóhaj hagyta el a számat. Gyönyörű alakját alig takarta valami, a fekete-rózsaszín csipkecsoda minden előnyös részét kiemelte. Na jó, ez tényleg egy álom. De nem akarom, hogy bárki is felkeltsen !
Olyan hévvel döntött el az ágyon, mintha már legalább ez lenne a századik alkalom, hogy ezt csinálja. Meglepődve pislogtam rá. Sokáig nem volt időm bámészkodni, ajkai lecsaptak az enyémekre. Imádtam, amikor ő kezdeményezett csókot. Nyelvünk játékosan keringőzött, először lassabban, majd pedig nagyon is értette a dolgát , egyre inkább elmélyítette a csókunkat.
Kezeimmel végigsimítottam oldalán keresztül a derekáig, onnan pedig lejjebb vándorolva tenyereimet a fenekére helyeztem. Olyan formás feneke van!
Ahogy elvált tőlem, úgy éreztem nehézkesen veszem a levegőt. A tüdőm oxigénért kiáltott, teljesen a csók hatása alá kerültem. Apró kezeivel szempillantás alatt húzta le rólam a pólómat, ajkaival nedves csókokkal kényeztette először arcom, állam, szám, végül a nyakamtól eljutott a kulcscsontomig. Ahogy ujjaival végigsimított a felsőtestemen, izmaim megkeményedtek, éreztem, hogy kezd zavarossá válni a helyzet odalent.
Tökéletesen tudta, mik a gyenge pontjaim, amiket ki is használt ellenem. Ajka egy milliméterre volt a bőrömtől, a majdnem-érintésével a nyakamon teljesen elvette az eszem. Siettetve toltam fejét felkínált bőrömhöz, fejem oldalra hajtva adtam meg a területet a számára. Nem totojázott. Fogaival érzékien harapdált, bekapcsolódott a nyelvével, végül olyan hirtelen kezdte el szívni, hogy az este folyamán először engedtem ki egy elfojtott nyögést torkomból. Éreztem, amint a bőrömbe mosolyog, pontosan tudtam, mi a terve: teljesen ki akar készíteni. Az eddigi mellettem térdeléses helyzetéből átváltott lovaglóülésre. Ágyékomon ülve csókolt meg újra, s újra, és én hagytam neki. Hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar.
Az agyam, mintha kikapcsolt volna egy percre. Homályosan láttam a világot, mire feleszméltem, már a nadrágom gombjaival szórakozott. Megmosolyogtatott ügyetlensége. Tisztában voltam vele, hogy nem csinált még ilyet, és ez tette mindazt még inkább tökéletesebbé. Hogy én taníthatom meg neki ezt. nekem adja azt, amit más már nem fog megkapni. Megbízik bennem, és számomra ez a legfontosabb. A bizalma.

An szemszöge 

A szívem legalább háromszor annyira gyorsan vert, mint szokott, rettentően izgultam. Fogalmam sem volt róla, mit csinálok jól, hogy is kellene ezt az egészet elkezdenem, így azt tettem, ami az adott pillanatban jónak tűnt: megszabadítani őt a ruháitól.
Remegő kezekkel babráltam a farmerja gombjaival. A fenébe, szinte biztos vagyok benne, hogy direkt ilyen nehezen kicsatolható farmert vett fel ! Arcomat egyre jobban elöntötte a forróság, áldottam érte magamat, amiért csak halvány fényt varázsoltam a szobába. Ez a fény éppen arra volt elég, hogy rendesen lássuk a másikat. Talán...túl világos is volt.
Halk kuncogását hallottam meg. Kezével óvatosan tolta el az enyémet, fürge ujjainak köszönhetően másodpercek alatt kigombolta a nadrágját. Lesütött szemekkel meredtem magam elé, megzavarodtam. Most mit csináljak?!
- Héj, An. nyugi, rendben? - mosolygott rám. Felült hozzám, így még mindig az ölében ültem, majd megölelt. Olyan hirtelen jött ez a cselekedete... Szorosan bújtam karai közé, mellette biztonságba éreztem magam. És biztos voltam benne, hogy én ezt ma szeretném, vele, itt, most. Ettől pedig semmi sem tágíthatott el. Arcát nyakamba fúrta, hajlatomba csókolt. Mámorító, férfias illata megcsapta az orrom, mint kábítószer, úgy hatott az érzékeimre. Apró csókjaival hintette be a vállamat, majd újra visszatért a nyakamhoz. Lehunyt szemekkel élveztem cselekedeteit. Testemen végigfutott a borzongás, ahogy ujjaival lassan tolta le a vállamon az egyik melltartópántomat, ajkaival követte annak az útját.
Hátam alatt megéreztem valami puhát: a szatén ágyneműt. Niall fölém kerekedett, két kezével fejem mellett támaszkodott, lágy csókot lehelt ajkaimra. Mellkasaink teljesen összeértek, szívverésünk ugyan olyan heves volt. Tudtam, mennyire vágyott már erre, mennyire rám akarja vetni magát, de nem tette. Gyengéd, és lassú volt velem, amiért rettentően hálás voltam. Ajkaival megtalálta a nyakam, szinte biztos voltam benne, hogy holnapra legalább 3 lila, vagy vörös folt lesz majd látható a nyakamon, de akkor, ott nem zavart. Élveztem minden egyes érintését, lágy cirógatását.
Az enyémekhez képest hatalmas kezeivel bebarangolta az egész testemet, a libabőr másodpercenként jött ki rajtam, halk sóhajok hagyták el a számat. A gerincvonalamon bizsergés futott át, ahogy puha, rózsaszínes ajkai  a melleim közé értek. Megcsókolta ott a bőrt, majd kissé megszívta.
A melltartópántom a másik oldalt is lecsúszott, Niall keze a hátam alá kúszott, hallottam a melltartóm pattanását. A gyönyörű, csipke darab a szoba valamelyik sarkán végezte. Lesütött szemekkel próbáltam lassítani a légzésemen, úgy éreztem ott helyben felrobbanok. Hála az égnek, hogy nyitottam ablakot. Egy pillanatra elvált tőlem, csillogó tekintettel vizslatta a már félmeztelen testem.
- Olyan gyönyörű vagy. - nyögött fel.
Két keze felsiklott a hasamon, a bordáimon, majd megfogta mindkét mellem. Olyan intenzív érzés kerített hatalmába a puszta érintésétől, mint még soha. Mindenem bizsergett, a bőröm lángolt, ahol meztelen felsőtesteink összeértek. Megcsókolt, újra és újra, kezei női idomaimon munkálkodtak. Egy nyögés szerűség kúszott ki ajkaim közül. Akartam őt, vágytam rá, minden egyes porcikájára.
- Annyira kívánlak. -suttogta ajkaimra.Ahogy csípőjét az enyémhez nyomta szemeim kikerekedtek.
Cirógatott, csókolt minden egyes centiméteremet a felsőtestemen, ezzel az őrületbe kergetve engem. Nadrágját egy pillanat alatt lehúzta magáról, tőlem elmászva zihálva kutatott az éjjeliszekrényébe. Kezében egy kis zacskóval tért vissza, pontosa tudtam, miért. Csodálkozom, hogy a szívem nem szakadt ki a mellkasomból. Visszatért hozzám, ahogy fülem mögötti érzékeny területet csókolta meg testem kissé megemelkedett, hozzányomva magamat. Nyögése isteni muzsika volt fülemnek. Ujjai lesimítottak oldalamon, óvatosan fenekembe markolt,majd lejjebb haladva combomon állapodott meg a keze. Hüvelykujjával apró köröket rajzolt belső combomon, kezeimmel hátába kapaszkodtam. Ó istenem! Ezt már nem bírom tovább...
- Niall... Kérlek... - nyögtem ki suttogva.
Ahogy szemeibe néztem, tengerkék íriszei most sötéten ragyogtak a vágytól, nagyot nyelt, a következő pillanatban pedig lekerült róla a bokszere, illetve a zacskóval munkálkodott. Csukott szemekkel vártam, a lepedőt markolva. Nem bírtam ránézni, illetve oda. A testem bármennyire is másképp reagált, rettentően féltem ettől az egésztől. Tudtam, hogy vigyázni fog rám, és megbízhatok benne, még is ott lapult bennem a kisördög, amit a többiek mondtak az első alkalomról: fájdalmas.
- An... - szólított meg Niall. - Ha nem szeretnéd, akkor...
- Ne ! Szeretném, nagyon !
Hezitálva bár, de bólintott. Lábaimon lassan húzódott le a testemet takaró utolsó fehérnemű is. Teljesen meztelenül feküdtem alatta, innen már nem volt vissza út...és azt hiszem, nem is akartam, hogy legyen.
Féltem. Féltem a reakciójától a látványomra. Ha nem tetszem neki? Ha..ha mégsem szeretné velem?! Észre sem vettem, a lepedőt teles erőmmel szorítottam, szemeimet idegesen csuktam be.
Niall puha ujjbegyét éreztem meg az arcomon. Végigsimított rajta, és megcsókolt. A csókjában minden jelenlegi érzése tükröződött: vágy , féltés, szerelem. Hihetetlen, hogy képes egyetlen csókjával megnyugtatni.
- Annyira gyönyörű vagy. - szólalt meg rekedtes hangján a fülem mellett. Tekintetemmel az övét kerestem, ahogy megtaláltam, halványan bólintottam.
Kész vagyok rá. Szeretném, hogy vele történjen az első, bebizonyította mennyire szeret, és mire képes értem. Nála tökéletesebb partnert el sem képzelhetnék. Megérdemli, hogy megkapjon, Teljesen...
- Kérlek, ha nem jó valami, vagy fáj, azonnal szólj, és megállok. - csókolt a homlokomba. Hangja remegett, nehezére esett a rendes beszéd, amit meg tudtam érteni. Egy szót sem tudtam volna kinyögni, így ismét egy bólintással jeleztem neki.
Combjaimat két kezével lassan nyitotta szét, lábaim közé helyezkedett. Vártam, hogy történik valami, ám következő tettével igen csak meglepett. Ujjaival megkereste az enyémeket, mindkét kezünket összekulcsolta. Nem tudhatta, de ez az apró gesztus, nekem mindennél többet jelentett.
Csípőjét előremozdította, testünk immáron teljesen egybeforrt. Egy milliméter sem tátongott köztünk. Az érzés szétfeszített. Oly' erővel haraptam ajkamba, hogy megéreztem vérem  vasas ízét. Kezeimmel Niallét szorítottam, nem tehettem semmit, egy apró könnycsepp buggyant ki a szememből.
- Sajnálom, szerelmem, annyira sajnálom. - suttogta, lágy puszikkal halmozta el az arcom nyugtatásképp. Sok idő telhetett el szótlanul, mikor kissé jobban előremozdult, így teljes hosszával bennem volt.
A fájó érzés csak nem akart múlni, Niall csókjai sem segítettek. A könnyek egymás után törtek ki szememből, borzasztó érzés volt. Nem így képzeltem el, nagyon nem.
- Sajnálom, sajnálom, kérlek, ne haragudj ! Abba hagyjam?
Ahogy teltek a másodpercek, a fájdalom kezdett egyre inkább múlni, a gyönyör hirtelen hullámként hatolt át a testemen. Niallt magamhoz húzva szorítottam,
- Csak...mozogj! - utasítottam.
Pár perc után a fájdalom már semmilyen jelét nem éreztem, az érzés, ami körüljárt leírhatatlan. Soha nem éreztem még ilyet, nem tudom mihez hasonlítani, nincs rá elégmenyei szó.
A szoba kéjes nyögéseinktől, és sóhajainktól visszhangzottak. Niall hol lassabb, hol gyorsabban végezte dolgát. Körmeimet hátába véstem, erőteljesen húztam végig kissé pattanásos bőrén. Többet, és többet akartam belőle, míg végül megkaptam.
Soha életemben nem éreztem még ilyet, olyat tett, amit más nem: eljuttatott egy másik világba.

#61 - Szülinap

 Sziasztok drágáim! :)
Ne haragudjatok, amiért ilyen későn jött a rész, de semmi időm nem volt... :( Kárpótlásul egy szerintem elég hosszú részt hoztam nektek, a következőben pedig megtudhatjátok An ajándékát, de szerintem sejtitek :P
Nagyon köszönöm a 24 tetszik, és a 4 elolvastam pipát, illetve a sok kommentet, 47 feliratkozót, 57,670 oldalmegjelenítést, eszméletlenek vagytok, nem tudom eléggé megköszönni !♥♥
Remélem megy az iskola, és jó jegyeket szereztek! :DD 
Sok-sok puszi , és köszönöm a türelmet! ♥ 





A fiúk szinte kicsapták az ajtót, úgy estek be a szobába, mit sem törődve az alvó beteggel. Niall pirosas szemei azonnal kipattantak, grimaszolva ült fel az ágyon, szemeit dörzsölgetve.
- Mi folyik itt? - szólalt meg rekedtes hangon. Louis egy McDonald's-os zacskót nyújtott a barátom felé, aki kissé hezitálva bár, de elvette a zacskót.
- Na hagyunk is titeket, drágáim. Viszlát.
Ismét egyedül maradtunk. Farkas éhesen estem neki a krumplimnak, BigMac-emnek, a sajtburgeremnek, és az almás pitémnek. Hát, bírok enni, az egyszer biztos, de hát ha éhes vagyok?! Nem tehetek róla...
Niall egyedül a krumpliból csipegetett, de addig nyaggattam míg végül egy hamburgert is megevett.
- Hogy érzed magad?
- Jobban.
Nagyot sóhajtva nyeltem le az utolsó korty kólámat is. Két óra múlva fellépés. Mindjárt megérkezünk az állomásra, Niall pedig teljes betegen fekszik az ágyamban. Ó, istenem, mi lesz vele?!
Éreztem, amint a busz megáll. Oó. Azt hittem, hogy lesz még egy kis időnk az érkezésig..Hát, tévedtem.
- Niall.Szerintem nem kellen...
- Megérkeztünk! -rontott be Liam. - Niall... Azt beszéltük Paullal, hogy ha szeretnéd, nem kell a mai koncerten részt venned...
- Nem! - tiltakozott.- Ott leszek, bármi áron is, nem hagyom cserben a rajongókat !
Niall olyan hirtelen pattant ki az ágyból, és rohant az ajtóhoz, hogy szinte fellökött az ágy mellől. Nagyokat pislogva meredtem rá, ahogy elhagyja a részleget, majd miután feleszméltem gyorsan követtem útját. Cipője már rajta volt, melegítőjét gyorsan dobta le magáról, és cserélte át egy farmerra, ezt pedig egy Crazy Mofos-os póló követte. Nyakára egy vastag sálat tekert, zsebébe rejtette a telefonját, és jó pár darab zsebkendőt, magára húzta a pulcsiját, ezek után pedig még egy kabátot is. Igen, úgy nézett ki mint egy nagy jeti, mi tagadás.
A nagy rohanásba a barátom elfelejtette, hogy a busznál már valószínűleg igen csak nagy számú directioner áll már, akik régóta itt "csöveznek", hogy lássák kedvenceiket. Ahogy kilépett a busz ajtaján, mintha fekete lyukba került volna úgy szívta be a tömeg. A buszra felhallatszott a sok sikítás, kiabálás, a "Szeretlek Niall"-től kezdve a " Feküdj le velem!"-ig mindent hallottam.. Hát, van néhány őrült fan, az biztos. A srácok is követték Niall példáját, mindannyiuk leszállt a buszról, a rajongókkal eszméletlen mennyiségű képet készítettek,illetve aláírást osztogattak.
Ahogy kidugtam a fejem, összesen kb. 25 lányt pillantottam meg. Rám szegeződött pár szem, majd akik már késztettek fényképet az összes fiúval, megtámadtak engem. Furcsa érzés volt ez az egész. Megijedtem. Azt sem tudtam hirtelen, hogy merre forduljak. "An, egy képet!", "Csókot Niallel!", "Igaz, hogy szakítottatok?" , "Aláírnád a karomat?" , "Szeretünk Anne!"
Megszeppenve álltam néhány lány mellé, akik hálásan hajtogatták, mennyire köszönik. Perrie, El, és Dani is csatlakozott hozzánk, őket is lerohamozták a lányok. Ahogy a fülem mellett elhangzottak a "Jézusom, ez Perrie a Little Mixből!", "Danielle, a táncos!"kiáltások,kicsinek éreztem magam. Igen, vegyük Perriet. Gyönyörű, tökéletes alakkal, egy híres lánybanda tagja, eszméletlen hanggal. Ott van Danielle. Táncos, de még milyen jó táncos! X-Factor turnén van, az alakját mindenki megirigyelné, illetve karakteres arcát. És Eleanor... aki néha modellkedik. A combjai valószínűleg sosem értek össze, illetve sosem voltak problémái a túlsúllyal. és itt vagyok én... Aki semmiben sem tehetséges, csak egy elcseszett ember, aki mindenkit megbánt, hisztis, és szerencsétlen. Miért kérnek tőlem autogrammot? Ki vagyok én?! Egy senki... Egy nagy-nagy senki, aki nem érdemel semmilyen figyelmet.
Bambulásomból pár kéz rántott ki, amint a szemem előtt lengettek.
- An, minden rendben? Miért sírsz? - kérdezte aggódva egy szép, 16 év körüli fehér bőrű lány.
Megráztam a fejem, mit sem törődve kósza könnycseppjeimmel folytattam tovább a tevékenységet. Hirtelen két kar fonódott körém, az illető megfordított, ölelésébe zárt. Melegség járta át a testem, tudtam, hogy mellette biztonságban lehetek, ő megvéd engem mindentől.
- Drágám, mi a baj? - suttogta a fülembe Niall. Kezeivel lassan simított fel-le a hátamon, apró puszikat nyomott a hajamba. Mellkasának döntve a fejemet engedtem utat a könnyeimnek, próbáltam megnyugodni.
- Én nem vagyok idevaló, Niall. Egy senki vagyok. - szipogtam.
- Ilyet ne is mondj ! Mindenki szeret téged, csodálatos vagy! Köszönöm neked, hogy vagy nekem, te teszed szebbé minden napomat. Te ápolsz engem most is. Megérdemled a tiszteletet.
Ha eddig nem sírtam volna eléggé, immáron már látni sem láttam rendesen. Ám ezúttal ezek örömkönnyek voltak, hogy ilyen barátom van, mint Ő.
- Várnak a rajongók, ne bántsd meg őket. -mosolyodtam el, ahogy eltávolodtam tőle, szemeimet pedig megtöröltem. Niall betegségtől csillogó szemeivel aggódóan mered rám, majd biccentett egyet.
Paul jelent meg mellettünk, tudtunkra adva, hogy induljunk el a stadionhoz. De ez nem ment olyan könnyen, természetesen. A lányok nem akarták ott hagyni "férjeiket", így követtek minket. Nem volt más esélyünk a menekülésre, csak a futás.
Egyszerre indultunk meg loholva, a rajongók pedig csak tornyosodtak mögöttünk. Paul gyorsan kitárta a stadion bejáratát, a biztonsági őrök pedig azonnal segítségre siettek. Ahogy beértünk, az ajtó becsukódott, az üvegen keresztül látszódott a sok síró, boldog, vagy éppen visító directioner.
- Hú, ez kemény menet volt. -lihegett Harry. - De meg kell valljam, volt egy pár lány, akit igen csak eltudnék képzelni magam mellett. - vigyorgott  göndörke.
- Harry, a perverz formád ! Lenne szíved hozzá, hogy elvedd a drága, ártatlan 16 éves lányok szüzességét?
- Hát... nem hiszem, hogy ellenkeznének.
- idióta vagy. - ráztam rosszallóan a fejem.
Niallre pillantottam, akinek már nehezebben ment ez a futás dolog. Láttam rajta, milyen rosszul van, úgy éreztem vele tartok.
- Minden rendben? - érintettem meg arcát. Bólintott.
Hirtelen két fekete hölgy jelent meg, akik eligazították a fiúkat, hogy merre kell menniük az öltözőjükbe, illetve hol van a csarnok bejárata, hova kell majd menniük, stb. Csak követtük őket szótlanul, ámulva néztem a nagy stadiont. Az biztos, hogy rengeteg sikítozó rajongó lesz ma itt, nem tagadás.

 *

A koncertet nézve azonnal feltűnt Niall mily' rosszul is érzi magát. A koncert elején az első dolga volt bejelenteni, hogy nem minden számot fog elénekelni, és ne haragudjanak meg, ha hamis lesz, vagy valami, mert teljesen beteg. Kezében a gitárral vitte végig az egész koncertet, és mi tagadás, tényleg nem sikerült úgy minden szólója, mint kellett volna... A bársonyos, csodás hangja most sokkal inkább hasonlított egy megfázott nyávogó macskára, amiért rettentően sajnáltam. Arcán láttam az idegességet, de mégis tartotta magát, és nem adta fel. Teljesen átéreztem helyzetét. Nem élveztem úgy az egész koncertet, mint az eddigi bármelyiket, csak őrá tudtam koncentrálni.
A koncert után Niall öltözőjébe vezetett utam. Nem csalódtam... A barátom félmeztelenül feküdt a kanapén, magára húzta az ottani pléd szerűséget. Arca kipironkodott, szinte biztos voltam benne, hogy lázas. Lassan guggoltam le mellé, kezét az enyémbe fogtam, ujjainkat összekulcsoltam. Homlokához emelve tenyerem vettem észre, jól sejtettem. A láza még nem ment le.
- Nagyon f-fázom. - nyögte ki, miközben fogait összekocogtatta.
- Tudom, drágám, tudom. Öltözz fel, bemegyünk a buszba, ott lefekszel, és minden jobb lesz. Rendben?
Nagy nehezen felült, addig kerestem neki egy pólót, amit felvehet. Lassan csavartam le a plédet meztelen felsőtestéről, lassan adtam rá a pólóját. Ez a koncert nem tett jót az állapotának, az biztos... Kimerült, így is kevés energiája volt, de most csak rosszabb. Belebújt Supra cipőjébe, magára vette a nagy pulcsit és kabátot, amiben jött, a vezetésemmel pedig megindultunk a kijárat felé.

Niallt gyorsan ágyba dugtam, beadtam neki a gyógyszerei. A szemeim majd' lecsukódtak, de nem szerettem volna Niall előtt elaludni. Tudnom kellett, hogy amikor elalszik van-e láza, köhög-e álmában, stb.
Szerencsére a barátomat hamar elnyomta az álom. Egyenletlenül vette a levegőt, el-elfintorodott, vagy álmában felköhögött. Éreztem, hogy már nem bírom tovább alvás nélkül. Mint egy félholt zombi, úgy vonultam át a hozzám legközelebbre eső ágyhoz, dőltem le rá, már arra sem volt energiám, hogy betakarjam magam, szemeim lecsukódtak.

2013. szeptember 12.

A lányokkal fürgén szedtük a lábunkat a londoni kedvenc bevásárlóközpontunkban. Niall tegnapra gyógyult meg teljesen, négy napnyi ágyban fekvés után. Tegnap viszont mint aki ujjá született, úgy futkározott fel s alá a buszban. Milyen ironikus, hogy pont most nincs két napig koncert, amikor Niallnek szülinapja lesz. Ezért történt úgy, hogy éppen a plázát járjuk ajándék után kutatva. Eleanor és Perrie végig engem nyaggattak, hogy mondjam meg nekik mit is szeret Niall. Hiába mondtam el nekik mindent róla, tanácstalanok voltak. A legrosszabb pedig az volt, hogy én is..
Danielle sajnos már jó pár napja visszament a turnéra, nem kapott túl sok szabadidőt. A legjobban természetesen Liamet viselte meg a dolog. Teljesen kedvtelenül ücsörög azóta is magában. Hiába próbáltuk felvidítani, nem sikerült. Nagyon sajnálom Őt. Borzalmas lehet, hogy ugyan akkor vagy turnén a barátnőddel, és alig láthatjátok egymást... Belegondolni is borzalmas, mi lenne akkor, ha Niallt nem láthatnám hónapokig. Nyilvánvalóan teljesen összetörnék. Danielle és Liam kapcsolatában tiszteletre méltó a hűségük, és a szerelmük. Annyi mindene keresztülmentek már, az idő, és a távolság sem kedvez nekik, még is kiállnak egymás mellett. Ezt nevezik hű szerelemnek. Ha belegondolok... vajon Niallel mi is keresztülmennénk ezen? nyilvánvaló a válasz: igen. Az utóbbi időben, amíg Niall beteg volt, akkor döbbentem rá milyen fontos is számomra ez a személy, akit a barátomnak nevezhetek. Szinte átéreztem a fájdalmát, úgy éreztem, én is szenvedek, amiért ő szenved. Furcsa dolog, nem-de? Lejátszódott az agyamban, hogy mi lesz, ha majd évek múltán ő lesz a férjem, és ugyan így kell majd gondoznom. Megteszem ! Bármit megtennék érte, ugyan is nem bírnám ki még egyszer, ha elveszíteném. Biztos vagyok benne, hogy lesz még rengeteg nézeteltérésünk, de kit érdekel?! Egyik kapcsolat sem tökéletes, de a miénket ezek az apró veszekedések teszik tökéletessé. Nincs is szebb mint a békülés, ami olyan, mintha újra egymásra találnánk.
- tartsunk szünetet. - fulladt ki Perrie, kezünknél fogva ráncigált be bennünket a Starbucksba. A kávéinkkal együtt ültünk le az egyik asztalhoz.
- Dejavu érzésem van. - nevetett fel El. - Mint amikor Liam szülinapjára vásároltunk.
- Pontosan.
- Valami ruha is kell estére. Nektek már megvan, mit vesztek fel?
- Nincs. - válaszoltunk egyszerre Pezzel.
- Akkor ezt megbeszéltük. Nem elég az ajándékvásárlás, kell még egy ruhaüzletet is keresnünk, illetve egy cipőst, mert a ruhához jó cipő kell, és akkor már ékszerek is. De az ékszerekhez passzolnia kell a kis táskának, ezért ke...
Felnevettem, amikor a drága szőke ciklon befogta Eleanor száját. Igen, El szereti néha túlkombinálni a dolgokat. Olyan furcsa belegondolni, hogy 20 éves lesz a szerelmem. Nem tizen akárhány, hanem húsz. Nem fog már tinédzsernek számítani, felnőtt lesz. Olyan büszke vagyok rá: húsz éves lesz, és már annyi mindent elért az életében. A One Direction, a fénykorát éli, azt hiszem nem láttam még egy ilyen fiú csapatot, mint ők. Szeretik egymást, mint a testvérek, hülyéskednek, mint a legjobb barátok, és ledorgálják egymást, mint a szülők. Louis 21. Liam is betöltötte már a 20-at. Zayn is 20. Már csak Harry lesz az, aki 19, de nem sokáig.Jó ég, felnőttek a fiúk ! Érett, borostás férfiak lettek. Emlékszem, amikor az X-Factoros idő alatt Skypeoltam velük... Ó, Liam és a Troy Bolton-os haja... Sosem fogom elfelejteni. Vagy Harryt a mintás tangájával, ahogy bevillogtatta a fenekét a képbe. Ott van még Zayn csendes természete, Louis ócska viccei (néhány dolog sosem változik...), és még sorolhatnám. Megváltoztak. Érett, tökéletesen kinéző férfiak lettek.
Nyilván felmerül a kérdés, miért is akarunk ruhát venni ma estére.  Ugyan is ma tartjuk Niall születésnapját. Azt mondta, szeretne a barátaival lenni, amikor 0:00-kor átlép a 20. életévébe, így mára terveztük a születésnapi buliját. Ha jól tudom Harry és Louis szervezi - ó jaj, ebből nem lesz sok jó - de megkértem Liamet, hogy tartsa rajtuk a szemét. Nyilván ők is már olyan lázasan készülnek, mint mi. Na jó, ez lehetetlen. Az én szívem már most hevesen dobog, ha a bulira gondolok, szerintem jobban izgulok, mint Niall.
A Starbuckost elhagyva szinte minden boltba bementünk. Perrie és El ismét sikerrel jártak, megint ki maradt hoppon? Én...Niall barátnője... Eddig mindig úgy voltam a dologgal, hogy ráérek még, ráérek még, erre tessék. Már nagyon nem érek rá ! Perrie egy Nando's-os kajautalványt vásárolt, illetve egy tokot Niall telefonjára - mert ugye mindig leejti, és eltöri, de azóta az eset óta, amikor nekidobta az ágynak az iPhonet és eltört, már vett újat - , Eleanor pedig nem bírta ki, egy olyan pulóvert csináltatott, amin ez áll " I ♥ Anne Alley ". Felnevettem rajta, milyen kreatív a barátnőm. Bár meglepődtem, hogy csekély egy óra alatt elkészült, amikor az ilyeneket általában pár nap alatt csinálják meg. Azt hiszem nagy szerepet játszott a dologban az, hogy nem a szimpla Eleanor csináltatta a pulcsit, hanem Eleanor Calder, Louis Tomlinson, a 1D egyik tagjának barátnője... Protekció ide vagy oda, az ajándék meg van  és ez a lényeg. Illetve vett még a pulcsi mellé egy csirkés alsónadrágot is vett Niallnek. Hát, azt hiszem vicces ajándékok születtek. Igaza van Elnek, ez nagyon dejavu helyzet ! Ugyan ezt játszottuk el Liam szülinapjakor is... A Victoria's Secret bolt előtt elhaladva felcsillant a szemem. Megvan mi lesz Niall ajándéka!
- Lányok. Van egy nagyon jó ötletem. - vigyorodtam el, és behúztam őket a boltba.

*

Meg kell vallanom, kifárasztott ez a közel 4 órás shopping túra. sikerrel jártunk, mert mindent megvettünk, amit akartunk, de a lábaim nagyon be akarták adni a szolgálatot, holott az este még el sem kezdődött, a barátom szülinapján pedig igen is táncolni fogok, nem pedig ücsörögni, és a lábamat fájlalni.
A szemem alul fekete szemceruzával húztam ki, felül pedig a ruhámhoz illő szemhéjpúdert tettem fel. hajam göndören omlott a vállamra, ajkaimon halvány rózsaszín szájfény ékeskedett.
A tükör elé álltam, mosolyogva néztem rá a tükörképemre, de kissé aggódtam is, vajon Niallnek hogy fog tetszeni. Nem akartam merészre fogni a dolgot, így végeredményképp egy szelíd, de csinos ruhát választottam.
A lányokkal együtt készültünk nálunk a nagy estére. Anya néha-néha beleselkedett a nagy hangzavar miatt, ugyan is sokszor elég hangosra sikeredett a nevetésünk. Nem tehettünk róla, de ki nem nevetne azon, ha valaki elkeni a rúzsát a nevetés közben, és a fél arca vörös lesz?! Költői kérdésnek szántam.
Perrie és El is csodásan festett. Perrie egy sárga ruhát vett fel, Eleanor pedig egy kéket. Most valahogy ők sem a vad miniruhás korszakukat élték, aminek örültem is egy kicsit. Talán tényleg igaz: nem úgy lesz valaki szép, ha minél többet mutat magából. Az idő eljárt felettünk, kintről dudálás hallatszott. Izgultam Niall reakciója miatt. Nagyon.
Vihogva rontottunk le a lépcsőn - most kivételesen nem estem le- , anyu pedig mosolyogva nézett minket kerekedő hasát simogatva.
- Nagyon gyönyörűek vagytok, lányok. Azt javaslom vigyázzanak rátok a fiúk, mert biztosan sokan fognak megfordulni utánatok.
Egy cuppanós puszit adtam édesanyám arcára, majd egy dzsekit magamhoz véve indultam a kijárathoz, ahol a lányok álltak már.
- Mi megyünk, anya. Nem tudom mikor jövök.
- Érezzétek jól magatokat!
- Viszlát, mrs. Alley!
Az ajtó nyitódott, remegő lábakkal, és zakatoló szívvel vonultam a kocsihoz. A fiúk nevetése a bezért ajtókon keresztül is hallatszott. Autó? Jézusom, hogy nem vettem észre, hogy egy limuzin áll előttünk?! Ó, istenem...
A limuzin ajtaját kinyitva a fiúk hangos füttyögésbe kezdtek. Csak Niall, Zayn és Liam volt a kocsiban, illetve a dobosuk, Josh. Gondolom Larry a helyszínen van.
Félve néztem rá a barátomra. Szemei gyönyörűen csillogtak, ahogy végignézett rajtam, szája kissé tátva maradt. Kuncogva ültem le mellé,  ajkaimat övére helyeztem. Egy lágy csók után nagyot nyelt, mire végre megszólalt.
- Hű, lélegzetelállító vagy. - suttogta a fülembe. Éreztem, amint forróság szökik az arcomba.
- Köszönöm, drága szülinapos. - pusziltam bele nyakába.
Karját a derekamon tartotta. A limuzin elindult, a beszélgetés újra elkezdődött.

*

A szórakozóhelyre beérve rengeteg embert pillantottam meg. Mindenki egy emberként sikított fel, amikor meglátták megérkezni a szülinapost. Tapsvihar tört ki, pár ember odajött minket köszönteni, majd folytatódott a bulizás. Niall eltűnt a tömegben, amit nem bántam. Tudtam, hogy ez ma az ő napja, nem akartam rajta csüngeni egész este. A barátnője vagyok, nem pedig a Puli kutyája.
A tömegbe szinte mindenki azonnal szétfoszlott. Nem tudtam merre nézzek, Perrie a Little Mix többi tagjával ölelkezett éppen, Eleanor egy számomra ismeretlen csapattal nevetgélt, a fiúk is eltűntek. Kissé bizonytalanul, de megindultam valamerre, míg nem egy kéz kapott el. Ed Sheeran állt előttem, és mosolygott rám.
- Szia, An. - ölelt át. Oké. Most vagy én vagyok a hülye, vagy Ed Sheeran tényleg megölelt engem? Honnan ismer?!
- Ööö. Szia?! - nevettem fel kínosan.
- Emlékszel még rám? Liam buliján együtt ittunk.
- Öö. Nagyon megharagszol, ha azt mondom, hogy nem?
Tényleg így volt. Tudom ki Ed Sheeran, ugyan is ki NEM tudja, ki ő?! De ez a részlet kimaradt. Én komolyan vele iszogattam!? Furcsa dolgok vannak, a biztos...
- Dehogy is. Én is elég részeg voltam, ne aggódj. - nevetett fel. - Gyere, igyunk valamit.
Mosolyogva követtem őt, míg elértünk a pultig. Rendelt alapozásnak két Jack Daniel's-t kólával. Nem állt szándékomban lerészegedni, ezért elterveztem, hogy nem iszok ma sokat. Niallre is vigyáznom kell.
- És, mi a helyzet veled? Mesélhetnél valamit magadról.
- Mit szeretnél tudni? - nevettem fel.
- Hát, úgy mindent. Van időnk.
- Rendben.
Fogalmam sincs mennyit beszélgettünk, de nagyjából az egész életemet kitártam Ednek. Utána pedig ő következett. Meglepődtem sok dolgon, ugyan is az internet teljesen mást írt róla. De ez alatt az idő alatt rájöttem, milyen jó fej is ő valójában. Tényleg nagyon aranyos volt, megnevettetett elég sokszor, és jó kis sztorikat mesélt nekem. Elmentünk táncolni is, majd valaki elhívta, így bocsánatkérések közepette távozott tőlem, de azért azt hozzá tette, hogy biztosan találkozunk még az este folyamán. A bulihely nem volt olyan óriási, de még is soknak tűnt benne az emberek száma. Harry jött velem szemben, nagy mosollyal az arcán ölelt át. Hát, ő az a személy aki képes lerészegedni alig 1-2 óra alatt. Nem zavart sokáig, azonnal tovább állt. Két kar fonódott derekam köré, kissé ijedten fordultam meg.
- Helló, gyönyörűm.
nevetve borultam Niall nyakába. Láttam rajta, hogy még józan, de ugyan azt is tudtam, hogy amint 0:00-t üt az óra onnantól kezdve teljes részegre issza magát. Ez volt a terve, és tudtam, hogy be fogja tartani. Végül is egyszer 20 éves az ember, nem-de?
Szorosan magához húzva hívott táncra. Kezeimet a nyakára kulcsoltam, ritmusosan mozogtunk együtt. Ahogy kedvenc számaim felhangzottak, sokszor kicsit erősebben és gyorsabban mozgattam csípőmet, ami Niallnek nem annyira dominált.
- An, kérlek, ne feszítsd túl a húrokat.- morogta a fülembe.
Esküszöm, semmi rossz szándékom nem volt, csak jól éreztem magam. Bár azt hiszem Niall ezt hergelésnek fogta fel. Kissé lassítottam a tempómon, lebiggyesztett ajkakkal, szomorúan néztem rá. Szem forgatva sóhajtott, majd a legegyszerűbb módját választotta a bocsánatkérésnek: megcsókolt. De nem akárhogy, egyáltalán nem zavartatta magát, nyelvével vad táncba hívta az enyémet. Ujjaimat tökéletesen beállított hajába vezettem, ahogy szőke tincsei átsiklottak ujjaim között szorítása a derekamon erősebb lett, végül keze megindult lefelé, a fenekemen állapodott meg. Csak csókolóztunk, nem tudom mennyi ideig, de jól éreztük magunkat.És ez számított. Fülemet egy éles hang csapta meg.
- Megkérem a drágalátos szülinaposunkat, hogy szakadjon el a barátnője szájától, mert egy perc múlva idő van.
Éreztem, amint Niall belemosolyodik a csókunkba, majd lassan, kínzóan lassan elválik tőlem egy utolsó puszi után. Az arcom olyan vörös volt, mint a rák, szerencsére a sötétben nem látszott meg. Á , csak kb.100 ember nézett minket, és nevetett fel. Niall hirtelen megragadta a kezem, majd a hang irányába húzott. A DJ pulthoz... Az italos bárnál kikért magának egy üveg Jack Daniel's-t, majd tovább mentünk. Harry vigyorogva nyújtotta át Niallnek a mikrofont.
- Köszönöm mindenkinek, hogy itt van, nagyon jól esik, hogy ennyien vagyunk. Most pedig... pár másodperc múlva 20 éves leszek. Kezdődjön a visszaszámlálás !
A közönség egy emberként kezdett számolni Niallel együtt.
-10.....9.....8.....7.....6.....5......4......3........2..........1............... 20 ÉVES VAGYOK EMBEREK !
Az összes ember tapsviharba torkollott, mindenki üvöltözött, sikított. Ami a legjobban meglepett, pedig.... Niall megcsókolt. Ott, úgy, hogy mindenki minket néz, a 20. éve legelső percében velem törődött. Úgy éreztem azonnal elsírom magam, rettentően büszke voltam rá. 20 éves lett... Hivatalosan is. Ahogy az óra 0:01-et mutatott, Niall akkor vált el tőlem. Homlokunkat összedöntötte, még mindig zihálva mosolyodott rám.
- Köszönök mindent, hogy vagy nekem. Nagyon szeretlek.
Egy újabb csókkal jutalmazott meg. Abban a pillanatban a kedvem messze a felhők felett járt. Pár pillanatig csak lefagyva álltam, arra reagáltam csak, hogy Niall elhúz onnan, vissza a tömegbe. Mindenki megindult felénk, én pedig jobbnak láttam, ha most hagyom, hogy gratuláljanak Niallnek. Innentől kezdődött meg az igazi buli... A zenék teljesen felpörögtek, az emberek ugráltak az asztalokon, kiabálták a szöveget, és én sem vetettem meg ezt a cselekedetet. Perrievel és Ellel ringattuk magunkat az egyik asztalon, kezünkben egy-egy pohárral. nem ittam sokat, és ezt így is terveztem az este további részére, és meg kell vallanom, büszke voltam magamra.
Hajnalban az emberek többsége kezdett teljesen lerészegedni. 4, fél 5 körül járhatott az idő, amikor néhányan már kezdtek kifelé szállingózni.  Ahogy láttam, El és Louis is lelépett már, Zayn és Perrie is, Liam viszont velem együtt várta a buli végét. Azt hiszem elmondhatom, nagyon jól sikeredett az egész este !
Már legalább 6 óra is elmúlt, amikor az utolsó emberek is elhagyták a helyszínt. Harry egy lánnyal lépett le , Liam pedig megpróbált segíteni nekem Niallt megfogni is kivinni a limuzinhoz. Azt hiszem előre tudták, hogy jó ötlet lesz ez a limuzin...
- Nágy...on..szer-szert..ek.. An. - nevetett a teljesen részeg barátom. Az egyszer biztos, hogy jócskán betartotta az ígéretét... Tényleg segg részegre itta magát...
A kocsiba nehézkes módon tudtuk beültetni, az egész utat végig nevette - hozzáteszem, a semmit nevetett, de mit is várunk egy részeg embertől - amikor pedig megérkezett a limuzin a directioner villához, az is egy nehéz feladat volt, míg kiszedtük a limuzinból, és felvittük a szobájába. Már szinte a kezünkben elaludt, ahogy leraktuk az ágyára meg se moccant. Hú.
Lassan csuktam be az ajtóját, letöröltem megizzadt homlokomat.
- Kösz, hogy segítettél.
- Semmiség. -mosolygott Liam. - Maradsz?
- Azt hiszem inkább hazamegyek. Ha felkeltem úgy is átjövök majd.
- Rendben. Szólj a sofőrnek, elvisz.
- Aludj jól, Liam.
- Te is.
Egy gyors puszit nyomtam arcára, kiérve bepattantam a limuzinba, ami se perc alatt hazadobott. megköszöntem a fuvart, a lehető leghalkabban mentem be a házunkba, és mint egy zsák krumpli úgy dőltem be az ágyamba hulla fáradtan.

#60 - Betegség

Sziasztok!:)
Meghoztam a következő részt, remélem elnyeri a tetszéseteket, jó olvasást! :)♥
Köszönöm mindenkinek, aki kitart mellettem, a sok kommentet és a pipát,  imádlak titeket! ♥
Fogalmam sincs, hány részes lesz a történet... De úgy érzem, lehet hogy nem jutok tovább a 70 fejezetnél, de reményeim szerint meglesz még a 70. :// Előbb-utóbb mindennek vége szakad, és ennek a történetnek is vége lesz...
De még nem szeretnék semmit előre mondani, tudatni fogom veletek, ha a történet a vége felé közeledik. ! :)

xoxo

Hamar ránk köszöntött az este. Mindannyian elvonultunk aludni egy kis ünneplés után, ami egy-egy pohár egészséges borból állt, ugyan is nem állt szándékunkban lerészegedni -kivéve Harryt, aki nagyon is voksolt egy jó kis buszparti mellett. Niall addig esedezett, és könyörgött nekem, míg igent nem mondtam az együtt alvásra. Állításai szerint szüksége van rám alvás közben, ugyan is olyan vagyok neki mint egy takaró - nélkülem fázik, és nem érzi biztonságosan magát. Ezen a kijelentésén elmosolyodtam, és egy lágy csókkal jutalmaztam.
Nagy szerencse, hogy mindenki ágyán van kis függöny, amit el lehet húzni, így nem kell azt hallgatnunk a többiektől, hogy ne "nyaljuk-faljuk" egymást a szemük előtt. Bár, ha jól tudom ma Perrie is Zaynnel alszik, El pedig Louisval. Szóval, a mi részlegünk üres. Niall kapott az alkalomon, és szerette volna, ha elvonulunk kettesben az én ágyamba, de azonnal nemet mondtam rá. Már csak az kellene, hogy a srácok mindenféle perverzséget gondoljanak. Már így is elég piszkos a fantáziájuk...
Niall bevetődött a helyére, pólóját szempillantás alatt lekapta magról, elhelyezkedett úgy, hogy mellé férjek, majd hatalmas vigyorral az arcán csapkodta a maga mellett lévő helyet. Kuncogva bújtam be mellé. Ölelő karjaival azonnal átfogott, fejemre egy puszit nyomott. Megpróbáltam kényelmesen elhelyezkedni, de nem igen sikerült. Mire megtaláltam a tökéletes pozíciót, a barátomnak nem tetszett, hogy van köztünk hézag, ezért visszagörgetett magához. Lemondóan sóhajtva bújtam hozzá. Hátam a mellkasának nyomódott, kezeivel a hasamat ölelte át, álla pedig a vállamon pihent. Szerencsés pozíciójában pont elért a nyakamhoz, így egy ártatlan, kínzóan lassú, nedves csókot nyomott oda. Éreztem, amint testemen végigfut  bizsergés, a libabőr láthatóvá vállt a karomon. Teljesen le tud venni a lábamról, amikor ilyen kábítóan gyengéd velem.
Mutató és középső ujját végigfuttatta karomon, majd vissza, utána hüvelykujjával az arccsontomat simította végig, onnan pedig letért a nyakamon keresztül a vállamra, csiga lassúsággal.
-Niall... - morogtam rá. Orrát az arcomhoz dörgölte, ami nevetésre késztetett. Lágyan megharapta a fülcimpám és egy puszit nyomott rá. Folytatta a kényeztetésem: ajkai visszatértek a vállamra, minden egyes apró, édes csókot egy kis harapás követett. A helyzetünkön nem változtatott, felemelte a karom hogy elérje az alkarom, illetve a kézfejem is. Csuklómon nyelvével körözött, megcsókolta, majd kissé megszívta. Egy halk sóhaj tört ki a torkomból. Mosolyogva indult vissza a könyökömig, majd vállamig és nyakamig, annyira elvesztem örömteli mozdulataiban, hogy fel sem eszméltem rá, amint telt ajkaival a nyakam szívja. Energiám sem volt panaszkodni, a másik ok, amiért nem szóltam rá pedig az volt, hogy egy érzékeny pontot talált. Megremegtem. Szemeimet lehunytam, engedtem, hogy ismét végigjárjon a bizsergés. Nem zavart, hogy ennek nyoma lesz, vagy hogy már a fogait is bevonta a játszmába, nem tudtam volna megálljt parancsolni neki.
- Biztos ne menjünk át a ti részlegetekre? Egyedül lehetnénk... - suttogta halkan a fülembe, miközben ujját végighúzta mellkasomon.  - Csak mi egyedül...Kettesben... Egész este...
Elérte, hogy meginogjak. Rá akartam vágni, hogy nem, de amint ismét mámorító csókokkal lepte el érzékeny bőröm a nyakamon nem jött ki semmi a számon, csak egy elfojtott sóhaj. Próbáltam türtőztetni magam, ugyan is bárki meghallhatta volna, ha hangosabban sóhajtok fel, vagy esetleg felnyögök. Bármennyire is elvette az eszem, ennek nem most jött ez az ideje még.
- Niall...Kérlek...
Hangom cseppet sem volt olyan meggyőző, mint szerettem volna. Sőt.. remegett, akár a fűzfalevél a szélben.
- Hm? - csókolta meg a fülem mögötti részt. Ó, istenem, nem teheti ezt velem! Ez... olyan csodás érzés. Észre se vettem, hogy fölém került. Ajkaimra egy édes csókot nyomott, nyelve édesen keringőzött az enyémmel. Imádok vele csókolózni, és ezt nagyon is tudja! Nem bírtam ki, hogy ne érintsem meg. Kezeimet hajába mélyesztettem, a már barnás tincsei siklottak át az ujjaim között.
- Nem, nem. Nem érhetsz hozzám. - suttogta, kezeivel pedig magam mellé fogta az enyémeket. Ugye ez csak valami vicc?!
- Niall... Ne itt... Ne most...
- Nem csinálok veled semmit, ne aggódj... Csak kitapasztalom az érzékeny pontjaidat. - kuncogott a fülembe. - Nos, azt hiszem a csuklód, a vállad és a mellkasod felkerülhet a listára. És a füled mögötti terület is.
Ahogy nyelve hegyével éppen csak érintette a bőrömet a nyakhajlatomban, úgy éreztem azonnal felkiáltok. Niall csókjával hallgattatott el, mielőtt még lebuktatnám magunkat. öntelt vigyora elárulta, mennyire élvezi a helyzetet, hogy most ő játszadozik velem. És be kell vallanom... én is élveztem.
Egy feszülős top volt rajtam,amit alváshoz szoktam felvenni. Persze melltartó volt rajtam, azért nem otthon vagyok, hogy a fiúk előtt is melltartó nélkül flangáljak egy feszülős toppban.A ruhadarab nem egy apácai darab volt, így elég sokat mutatott a mellkasomból, Niall örömére. Gyönyörű ajkai megindultak lefelé a nyakamról, bebarangolták a mellkasom, ahogy a mellem közötti részhez ért ajkaimba harapva tűrtem az érzést, amit keltett bennem. Éreztem, amint kezei felcsúsznak oldalamon, és rátalálnak melleimre.
- Ó, pedig reménykedtem, hogy nincs rajtad melltartó. - mosolygott kajánul, amint egy pillanatra felpillantott rám, de azonnal visszatért a női idomaim kémleléséhez. Kissé megmarkolta őket, ajkaival pedig apró csókokat hagyott a közöttük lévő részen. Ez túl sok volt már nekem...ezt a "kínzást" nem lehet úgy elviselni, hogy nem érinthetem meg, ráadásul meg sem mukkanhatok, mert a többiek meghallják. Pillanatok alatt löktem le magamról az értetlen Niallt. A szívem hevesen zakatolt, még mindig a hatás alatt álltam. Jézus isten, így képes teljesen elvarázsolni, mi lesz, ha....?!
- Minden rendben? - vigyorgott rám.
- Nem. - artikuláltam a szót, de a hangomat nem találtam. Niall egy puszit adott a homlokomra, majd magához húzva ránk terítette a takarót.
- Kettő-egy neked. - sutyorgott a fülembe. - De hamarosan akkor is átveszem majd az irányítást. - kuncogott. Nem akartam tudni, mire gondol, ezért inkább lehunytam a szemeimet, próbáltam ismét egyenletesen venni a levegőt, és átrepülni az álomvilágba.

*

Szemeim kipattantak a mellettem fekvő fiú mocorgására. Gondoltam, csak álmodik, ezért mosolyogva fordultam felé,de ahogy ránéztem lefagyott a mosoly az arcomról. Szerencsére van kislámpa minden egyes ágyban, ezért kissé keresgélnem kellett a fölöttük, mire megtaláltam. Niall szemei  nyitva voltak, homlokáról ezer meg egy verejtékcsepp csordogált, haja szintén állt az izzadtságtól. A takarót nyakig magára húzta, de még így is éreztem teste vacogását. Szemei csillogtak, illetve meg voltak duzzadva, levegővétele a száján történt, ott is egyenletlenül. Fogalmam se volt, mi történt vele. Ahogy rám nézett, csodás, kék íriszei megbánást tükröztek.
- Ne haragudj, hogy felkeltettelek. - szipogta. Jézus Isten! A hangja olyan volt, mintha befogta volna az orrát, és úgy beszélt volna.
- Jézusom, Niall, mi a baj? Jól vagy?
A szívem hevesen dobogott, nagyon féltettem őt, nem láttam még ilyennek.
- Nagyon fázom, An... A torkom ég, kapar, és nem kapok levegőt az orromon.
Annyira elmondhatatlanul sajnáltam. Hát, nincs mese, az én drága manóm elkapott valami betegséget. Tudom, milyen érzés, amikor egész éjszaka nem tudsz aludni, mert úgy érzed folyton köhögnöd kell, illetve nem kapsz levegőt, csak a szádon, de ott is alig.
Kezemet a homlokához emeltem: tűz forró. Ez megmagyarázza a lázát. Szerencsére velem nem sokszor fordult elő, hogy beteg vagyok, évente egyszer-kétszer, de anyával annál inkább. Olyankor mindig én főztem neki teát, illetve levest, mindenben a kedvére jártam. Óvatosan másztam ki az ágyból.
- Kérlek, ne hagyj itt. - nyúlt utánam, majd felköhintett. Kezeit megszorítottam, hozzá hajolva megpusziltam orcáját.
- Nem hagylak itt, a világ összes pénzéért se tenném. Gyere, át kell jönnöd az én szobámba, felkeljük így a többieket. Ott tudsz majd orrot is fújni, sőt köhöghetsz is, nem fog annyira áthallatszani.
Halványan bólintott, majd megpróbált óvatosan kimászni az ágyból. A takaróját maga köré csavarva battyogott utánam. Szerencsére senkit sem keltettünk fel, épségben jutottunk át a mi részlegünkre. Az ajtót halkan becsuktam. Niall azonnal felköhögött, elég csúnyán. Intettem neki, hogy feküdjön be az ágyamba, amit lassan ugye, de megtett. Gondoskodóan helyeztem el neki a párnámat, illetve az én takarómat is rá húztam így már két takaró melegítette.
- An. Menj aludni, rendben leszek.
- Niall, kérlek ilyet csak ne is kérj. Rosszul vagy, látom rajtad! Mindjárt jövök, hozok egy nedves rongyot, illetve megmérem a lázad.
Olyan halkan osontam át a busz elejébe, minta kém lennék. Szerencsére tudtam, hol van az úgynevezett "elsősegélydoboz", a mellett volt a gyógyszeres láda is. Bingó ! Megfogtam, a következő utam a fürdőbe vezetett. Egy rongyot átáztattam hideg vízzel, kicsavartam, majd azzal együtt vonultam be a szobába. Út közbe szerencsére még szereztem egy pohár vizet is, így azzal sem volt probléma. Felkapcsoltam a villanyt, majd letelepedtem mellé az ágyra. Borzalmasan nézett ki szegényem. A kis ládában kutatván sikeresen megtaláltam a lázmérőt. Furcsa egy lázmérő volt, az biztos. A leírás azt írta, rakjam az adott személy homlokához, nyomjam meg a nagy gombot, a kütyü pedig kijelzi hány fokos a személy hőmérséklete.
Odanyomtam a homlokához az elektromos kütyüt, követtem az utasításokat, a nagy kijelző pedig másodpercek alatt kiírta az eredmény. 38,9. Ó, ez nem jó! Nagyon nem...
A gyógyszerek közt keresgélve sikeresen megtaláltam a lázcsillapítót, ezen felül előszedtem egy másik gyógyszert is, ami jó lesz a torkára. Az orrsprayt is kikészítettem.
- Kérlek ülj fel. Ezeket be kellene venned. - utaltam a gyógyszerekre. Elhúzott szájjal tornázta magát ülésbe, remegő végtagokkal vette át a pohár vizet. nehézkesen, de lecsúszott az első, majd a második tabletta is. Befújta az orrát a sprayvel, majd visszadőlt a helyére, ismét teljesen betakarózva. Közelebb hajolva hozzá kezembe vettem a nedves rongyot. Kezemmel egyszer végigsimítottam a haján, utána pedig arcán. Homlokából eltűrtem a kósza tincseket, majd odahelyeztem a rongyot. Egy pillanatra felszisszent, majd egy sóhaj után még jobban átölelte a takarókat.
- Aludj, drágám. Megígérem, reggelre jobb lesz. -  csókoltam meg az arcát. Halványan bólintott, erőszakosan hunyta le a szemeit.
- An.
- Hm?
- Köszönöm... de kérlek, te is aludj.
Gyönyörű, ám most betegségtől csillogó szemeivel engem fürkészett. Halványan elmosolyodtam, és bólintottam egyet.
-Alszom. De csak miután te is elaludtál.
Egy kisebb mosolyt eresztett, majd elfordult a fal irányába.

*

Egészen pontosan 4 órája ülök Niall mellett, és figyelem, lejjebb ment-e a láza, illetve, hogy tud-e aludni. Viszonylag gyorsan álomba szenderült, de rengeteget mocorog álmában, illetve sokszor fel-felköhög. Nagyon sajnálom, hogy beteg lett. Hiszen ma koncert, és tudom, hogy el fog menni, bármilyen rosszul is érzi magát.
Az óra 8.00-t mutatott a telefonomon, amikor meghallottam kintről az első hangokat. Ez nyilvánvalóan Liam lesz, ő szokott ilyenkor kelni, a következőre pedig Eleanort tippelem.
Nem tévedtem, a női hang Eleanortól származott, majd percek alatt egyszerre tört elő a hangzavar. Hát igen...A One Direction felkel: avagy ki hogy üvölti le a másik fejét, hogy miért keltette fel. Ilyenkor a leghangosabb Zayn, ugyan is rettentően szeret aludni, ha álmában megzavarod, vagy felkelted, nagyjából leüvölti a fejed a helyéről.. Kivéve Perriet. Vele valahogy elnézőbb. Vajon miért?!
Úgy döntöttem, készítek Niallnek egy pohár forró teát, illetve beadom neki a vitamin tablettát. Remélem a láza már lejjebb ment, ahogy a homlokát néztem pár percenként, úgy vettem észre talán már csak olyan 37 fölött lehet. Az már jobb, mint a majdnem 39.
Egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy elaludjak. Sokkal fontosabb volt számomra Niall. Valószínűleg most úgy nézek ki, mint egy ápolatlan, utcán lakó, de nem érdekel. Csak az a fontos, hogy Niall minél hamarabb meggyógyuljon.
- Szia An. - köszöntöttek a többiek, ahogy kiléptem.
-Wow, szarul nézel ki. - méregetett Harry. Hát,ez "kedves" volt Harold, igazán kedves...
- Niallt hol hagytad? És miért vonultatok el KETTESBEN a szobába, ahol egyedül voltatok egész este, és bármit csinálhattatok? - vonogatta szemöldökét Louis.
- Niall beteg.
- Tessék?! - csattantak fel egyszerre.
- Hajnali 4-kor arra keltem, hogy mocorog, kiverte a víz, fázik, remeg, illetve a hangja borzalmas volt, és levegőt sem kapott. Ezért vittem át hozzám hogy ne keltsünk fel titeket. Adtam neki gyógyszereket, illetve tettem nedves rongyot a homlokára, mert majdnem 39 fokos láza volt. - hadartam el egy szuszra, miközben a vízforralót indítottam be.
- Jézusom!
- Még alszik... ne menjetek be hozzá.
- 4 óta fent vagy vele? Nem is aludtál azóta?  -döbbent le Zayn. A fejemet rázva keresgéltem a filterek között, míg végül megtaláltam a tökéletes ízesítést: mézes kamillatea. Finom is, és a torkának is jót tesz majd.
- Akkor azt hiszem szólnunk kell Paulnak, hogy hívjon valami orvost.
- Nincs szükség semmilyen orvosra.
Egy emberként kaptuk a fejünket a rekedtes, orrhangon beszélő személyre. Niall a takarót maga köré ölelve állt az ajtóban, kusza hajjal, beteg tekintettel.
- Niall James Horan ! Azonnal visszamész az ágyba, MOST! - indultam meg felé céltudatosan, megfordítottam, és visszatessékeltem az ágyba. Hatalmas ásítás közepette feküdt vissza, és meredt rám duzzadt szemeivel.
- Kérlek, mond, hogy aludtál valamit azóta, hogy felkeltettelek.
Szótlanul bámultam lakkozott körmeimet. Niall nagyot sóhajtva köhintett egyet. Tudtam, hogy nem fog örülni, amiért pesztrálom, ezért megragadva az alkalmat kirontottam a konyhába a teájáért. A filter szinte teljesen kiázott, kiszedtem a teából, majd két kanál mézet és citromot csorgattam a forró italba, illetve egy kanál cukrot. Készítettem a szerelmemnek egy nagy zsemlét sajttal, felvágottal, és paprikával. Fő a vitamin !
Kis tálcára helyeztem el a vitamin tablettát, és a reggelijét is, majd besasszéztam vele a szobába.
- Megjött a reggeli.  Jobban vagy? - mosolyogtam rá. Nem hogy jobban, talán rosszabbul nézett ki, mint hajnalban. Utáltam így látni őt: legyengülten, betegen.
Kábán megvonta a vállát, felült, és kezébe vette a forró teát. Jólesően kortyolt bele, nagyot sóhajtva döntötte a fejét a busz oldalának.
- Úgy érzem magam, mint egy rongy, amit kicsavartak, kimostak, feltörölték vele a világegyetem összes koszos padlóját, újra kimosták, majd szétvágták.
Elmosolyodtam szavai hallatán. Hihetetlen, hogy még ilyen állapotban is képes viccelődni.
- An, köszönök, mindent. Most úgy megcsókolnálak, de nem tehetem. - hajtotta le a fejét.
- Nincs hányingered? - megrázta a fejét. - Akkor tessék, ezt edd meg. - nyomtam orra alá a szendvicset. Fintorogva bár, de elvette. Hű, ilyen sem volt még, hogy Niall fintorogjon a kajára.
- Őszintén? Jelenleg egy borsószemet sem lenne kedvem megenni. - nyüszített fel.
- Márpedig ezt megeszed! Niall, meg akarsz gyógyulni? -bólintott - Akkor kell az energia, és teából nem fogsz energiát gyűjteni. - korholtam le. Lemondóan sóhajtva harapott bele a szendvicsébe. Lassan bár, de sikeresen elfogyasztotta az egészet.
- Büszke vagyok rád. - pusziltam meg az arcát. - De most feküdj el, és takarózz be. Kérsz valamit? Akkor csak szólj nyugodtan és hozom.
Úgy nézett ki akár csak egy begubódzott hernyó - nyakáig fel volt húzva a takarója.
- Meg akarlak csókolni.
- Én is. - sóhajtottam. - Pár nap az egész, rendben? Utána pedig... - haraptam ajkamba. - Annyiszor csókolsz meg, ahányszor csak akarsz.
Lágy mosolyt eresztett felém, de arcán látszott a szenvedés. Az ajtó kinyílt, egyszerre csődült be rajta a 7 idióta. Mindenki az ágyköré gyűlt, és Niallt pásztázta.
- Hú, öcsém. Szarul nézel ki. - nevetett fel Louis. Mit is vártunk tőle...
- Nagyon rosszul érzed magad?
-Eléggé. - köhögött egyet.
- Már szóltunk Paulnak, amint megálltunk a célálommáson jön egy orvos.
- Csodás... -morgott a barátom.

*

- Ahogy nézem nincs a fiatalembernek különös baja, nem vírus, csak szimpla megfázás lázzal megspékelve. Lehet, hogy a busz klímája okozta. Egy-két nap múlva kutya baja sem lesz, meglátják. Azt javaslom rengeteg citromos teát igyon, sok mézzel,illetve sok vitamindús gyümölcsöt. Ha a láz nm csillapodik, vagy új tünetek jelentkeznek, akkor pedig hívjanak ismét.
A bajszos, 60-as éveiben járó doktor úr egy utolsó köszönés után kiment a szobából, Louis pedig lekísérte a buszról.
- Na látod. Hamarosan rendben leszel. - kulcsoltam össze a kezem az övével. Hálásan rám mosolygott.
- Niall mit kérsz kajának? Elmegyünk egy közli McDonald's-ba, vagy valami gyorskajáldába, mert éhen halunk. An, jössz?
- Én maradok Niallel. Megtennétek, hogy nekem is hoztok valamit?
- Persze.
Hálásan pillantottam Liamre, a következő pillanatban pedig már ismét kettesben voltam a szerelmemmel.
- Nem kellett volna itt maradnod, és pesztrálnod engem.
- De én maradni akartam, rendben?
- A fene a makacsságodba...
- Ezért szeretsz. - vigyorogtam rá.
Csend állt be közénk, néhány percig csak bámultuk egymást rendületlenül, pár pillanat múlva pedig ismét meghallottam Niall szuszogását. Elaludt. 

#59 - Nem várt képek

Sziasztok!:)
Meghoztam a következő részt, jó olvasást hozzá!:)♥
Köszönöm a sok pipát, illetve a kommenteket.  ♥ Megértem, hogy nem kommenteltetek annyian, hiszen nem volt valami izgalmas rész, tudom...:/ Ne haragudjatok, hogy mostanában folyton csalódást okozom, mindent megteszek, amit csak tudok, csak hétközben teljes agyhalott vagyok... tegnap már 20:30-kor aludtam, annyira leszívott az angol töritanulás......:(  Megpróbálok olyan részeket írni, ami elnyeri a tetszéseteket, ha nem sikerül, ne haragudjatok !:(

sok-sok puszi, és nagyon köszönöm, amiért kitartotok mellettem! :)♥ 

Arcomat édes csókjaival hintette be, miközben arról áradozott, milyen jó, hogy újra itt vagyok neki, és hogy mennyire hiányzott ez már. Mosolyogva löktem arrébb a fejét, ahogy puha ajka lejjebb tért a nyakamra. Dörmögve nyomta borostás arcát puha bőrömhöz, akár egy szeretetéhes kiskutya.
Igen csak érdekes pózban feküdtünk. Kissé oldalosan döntöttem a hátam a busz belsejének, Niall engem átölelve feküdt majdnem rajtam, arcát nyakamnak dörgölve. Lábaink egymásba voltak gabalyodva, kezemmel hol Niall arcát, hol haját simogattam.
A többiek a busz elejében hülyéskedtek, mi pedig csak csöndben feküdtünk egymás karjai között szótlanul fogalmam sincs mennyi ideig.
Fülem hirtelen egy ismerős szuszogás csapta meg: a kezeim közt lévő angyal elaludt. Olyan ártatlannak és aranyosnak tűnik, amikor álomba merül. Mindig is imádtam nézni, ahogyan alszik. Szája szétnyílik, édesen szuszog - vagy horkol, ha nagyon fáradt-, minden izma elernyed az arcán, szempillája néha meg-megrebeg. Bámulatosan néz ki, tényleg, mint egy angyal.
Jobban szemügyre vettem arca minden egyes részletét. Szája kissé lekonyult, szempillái gyönyörű hosszúak, minden lány megirigyelné őket. Ajkai színe lilás-rózsaszínesek, arcát néhány pattanás övezi, de ez teszi őt tökéletessé. Ő ilyen valójából. A tévékben, képeken, előadásokon minden sminkes egyből rohan hozzájuk, hogy minden egyes bőrhibájukat eltüntessék. Felteszem a kérdést: miért?! A természet így teremtette őket, ilyenek valójából. Más kérdés a lányoknál, akiknél a mai világban már-már elvárás, hogy minden nap sminkben jelenjenek meg, tökéletesen szedett szemöldökkel, baba popsi sima arcbőrrel, nagy szempillákkal. Nem tagadom, én is szoktam magam sminkelni, de sokszor nem érdekel a dolog. Akik ismernek, elfogadnak úgy, hogy a szempillám az eredeti formájában áll, az arcomon van pár mitesszer vagy pattanás. Ilyenek vagyunk, mi, eberek. Senki sem született tökéletesnek, és senki sem lesz az. Ezért nem értem, miért kell még élő adásban is kiretusálni a fiúk egyébként is tökéletes arcát? Egy-egy pattanás? Kit érdekel, az isten szerelmére! Ők így tökéletesek, sőt, kifejezetten aranyosak vele. Itt az élő példa rá, a rajtam fekvő fiú: ahogy végigsimítok az arcán, nem tökéletesen sima, de nem is akarom, hogy olyan legyen. Ez tesz őt azzá, aki, nem pedig a nyolc réteg alapozó, púder.
A legtöbben azt hiszik, nincs borostája, vagy nem látszik, ugyan is szőke. Már pedig ők rosszul tudják! Niall csak festett szőke, eredetileg barna, ami azt jelenti, arcszőrzete is barnás. És igen is van borostája, ha nem borotválkozik pár napig. Nem egyszer fordul elő, hogy panaszkodik, amiért megvágta az arcát, vagy ideges, mert nem volt ideje borotválkozni reggel. Hát, ilyenek a férfiak.
A szőrzethez kapcsolódóan,sosem voltam képes megérteni azokat a fiúkat, akik leborotváltatják a kezüket, lábukat, mellkasukat, hónaljukat. Miért?! Amióta világ a világ, a férfiak mindig szőrösek, és ez így van rendjén. Ez elég bizarrul hangzott, de ez az igazság. Ha valaki csupasz kezű,lábú fiú akar, vegyen magának egy Ken barbie-t. Ez teszi őket férfiassá. Kifejezetten szexinek találom, amikor Niall egy kissé V nyakúbb pólót vesz, vagy egy laza tanktoppot, és kikandikál belőle mellkasszőrzete. Imádom! Már előfordult, hogy megkérdezte tőlem, nem-e zavar engem, de akkor egyenesen ráförmedtem, hogy le ne merje szedetni.
A másik "halálom" pedig a minden nap szoláriumba járó fiúk... Lányoknak érzik magukat? Tudtommal a lányoknál szép a barna bőr, nem pedig a fiúknál... Na mind egy, ízlések és pofonok, én azt mondom.
Niall hajtöveinél már látszódtak a barna részek. Emlékszem még, amikor teljesen barna kisfiú volt. Mindig arról panaszkodott nekem, hogy mindenki barna vagy vörös körülötte, és ő egyedi akar lenni. Már 8 évesen kijelentette, hogy ő szőke lesz.. Emlékszem, amikor a szülei elé állt ezzel a szöveggel " Anya, apa, holnap elvisztek a fodrászhoz, és szőkére festetem a hajam!" Olyan magabiztossággal mondta, mintha parancsolni akart volna, de a szülei kinevették, és azt mondták neki, majd ha nagyobb lesz, és még mindig szőke akar lenni, elviszik a fodrászhoz. Ott voltam, amikor ez az idő elkövetkezett, én is elkísértem az utcában lévő fodrászhoz. Egy 40-es éveiben járó hölgy volt a fodrász, aki szintén kinevette először Niallt, de a barátom nem tágított. A végeredmény pedig mindenkit lenyűgözött. Még Niall szüleinek is tetszett, akik először nem támogatták az ötletet. Én pedig egyenesen imádtam ! Szép idők is voltak azok... Az iskolában mindenki letámadta Niallt, az összes lány a haaját fogdosta, onnantól került be Niall a "menők" közé. Mindenki jóba akart vele lenni, jó pár lánynak lopta el a szívét, köztük az enyémet is. Csak a különbség az volt köztük és közöttünk, hogy én előtte is szerettem őt, mg ők csak a külsejébe szerettek bele.
Rezgést éreztem Niall zsebében, mire kissé megrándultam. Melegítőnadrágja jobb zsebében világított a telefonja, majd hirtelen abbamaradt. Óvatosan nyúltam a telefonért, majd előhúztam. Milyen régen voltam már Twitteren illetve más közösségi oldalakon! Feloldottam Niall telefonzárját, amint megláttam a hátterét majdnem felnevettem, de közben haragudtam is rá egy kicsit. Meg kell hagyni, aranyos kép volt, de sokat mutatott. Észre sem vettem, hogy lefényképezett minket tegnap. A mellkasára volt helyezve a fejem, ő pedig egy puszit adott a hajamra, de az egész melltartóm kilátszódott, illetve Niall mellkasa is... Nagyon remélem, nem látta meg ezt a képet senki más! Kíváncsian mentem be a Galériájába. Mosolyogva néztem végig az első közös képeinktől kezdve az összeset. Volt jó pár kép Niallről, amint magát fényképezi, amiken a fiúkkal van, vagy számomra ismeretlen emberekkel. Mind a 612 képét végig görgettem. Fel sem tűnt, hogy milyen sokáig nézegettem a képeket.Láttam, amint volt egy külön mappa a Viber képeknek. Mosolyogva nyomtam rá, de bár ne tettem volna... Az első 15 képen Alice szerepelt, hol csak arcilag, hol melltartóban, hol pedig hiányos öltözetben... Pár pillanatig lefagyva bámultam a képernyőt, a szívem heves kalapálásba kezdett. Remegő kézzel léptem ki, majd megláttam, hogy egy Viber jel villog. Áhá, szóval ezért rezgett az előbb a telefon. Félve rányomtam, majd ismét megbántam tettem. Egy teljesen meztelen, egész alakos képet küldött Alice Niallnek. Éreztem, amint a szemem ellepik a könnyek, gyorsan feljebb tekertem a képről. Késztetést éreztem, hogy végignézzem a beszélgetéseiket.Szerencsére nem volt túl sok beszélgetésük, de a dátumokat nézve megdöbbentem. Amint elhagytuk a szállodát onnan kezdődött az egész dolog. Alice minden nap küldött Niallnek egy képet magáról - elég erkölcstelen képeket- amikre Niall vagy nem válaszolt, vagy csak egy smileyt írt, d előfordult, hogy egy "wow:$♥" választ küldött neki. Egyre nehezebben ment a látás, kezdett homályossá válni a látóképem. Megtöröltem a szemeimet, majd továbbnéztem. Niall is küldött neki képeket, de csak olyat, amin ő maga van rajta, és csak az arca. Az utóbbi 3 napi képekre Niall egyáltalán nem válaszolt neki, sőt, ő maga sem küldött neki már, de nem érdekelt semmi, mérges voltam Niallre. Sőt, úgy éreztem azonnal szét akarok törni egy kupac tányért, mindent szét akarok rombolni, ami a kezembe kerül... Mit képzel ez a kis csitri magáról, hogy aktképeket küldözget magáról a barátomnak?! És Niall ezt hagyja?? Hülye kérdés, An...Persze, hogy hagyja, sőt, kifejezetten élvezi a helyzetet, inygen pornóképek a volt "barátnőjéről"... És megint kit vertek át?! Bingó, okos lány vagy An, TÉGED! Mert ostoba módon ismét bedőltél neki!
Mocorgást éreztem, a szőkeség ébredezni kezdett alattam. Egy hatalmasat nyújtózott, majd mosolyogva nézett felém álmos tekintetével. Arcáról azonnal lefagyott a mosoly, ahogy meglátta savanyú, undorodó arcomat, könnyes szemeimet.
- Jó ég, An, miért sírsz? Mi történt?! - lepődött meg. Teljes erőmből löktem el magamról. Niall kikerekedett szemekkel meredt rám, egyensúlyozva ült fel, nehogy leessen az ágyról.
- An, mi ez az egész? - suttogta. Idegesen dobtam neki a telefonját. Kisebb nyögés hagyta el a száját, ahogy az iPhone a hasát érte, nem kis erővel. Nem bírtam tovább, kitört belőlem a sírás. Térdeimet a mellkasomhoz húzva karoltam át őket, teljes testemmel elfordultam Nialltől. Fülem megcsapta erős szitkozódása, szinte hallottam agytekervényeit, amint azon járnak mit is találjanak ki.
- An, kérlek, higgy nekem! Ez nem az, aminek tűnik! - hallottam meg a hangját magam mellől.
- Igen? Nem az? Akkor mi EZ? - fordultam felé idegesen, és a képernyőre mutattam. A barátom szomorú tekintettel meredt a képernyőre, majd a következő pillanatban arra eszméltem fel, hogy az iPhone 5 az egyik ágy sarkának csapódva tört szét darabokra. Eltátott szájjal meredtem a dobás irányába, a sírásom azon nyomban abbamaradt. Ijedten néztem a fejét lehajtott Niallre. Idegesen tördelte ujjait, pár másodperc után törte meg a csendet.
- An, figyelj. Egy idióta vagyok... Ki kellett volna törölnöm a nevét a telefonomból, de elfelejtettem. Igen, az elején még viccesnek találtam ezt a képküldözgetést, sőt, bevallom, egyáltalán nem bántam, de aztán rájöttem, milyen szánalmas is vagyok... Félreismertem Alicet... Nem gondoltam, hogy idáig képes lesüllyedni. 3 napja nem néztem meg, miket küld, és vissza sem válaszoltam neki! Nem volt szívem ránézni azokra a képekre, amikor én egy ezerszer szebb lányban akartam gyönyörködni: benned... tegnap, pedig nem bírtam már ki, muszáj volt elmennem hozzád, és látnom téged. Nem tudod elhinni mennyire hiányoztál, és kérlek, el kell hinned, hogy engem ezek a képek nem érdekelnek ! Számomra ő csak egy rossz döntés volt, hidd el! Láthattad, hogy nem válaszoltam neki, sőt, meg sem néztem őket. Én hülye pedig nem töröltem ki őt... Az én hibám, An, tudom... Ne haragudj rám!
Hangja olyan igazan, és bánatosan csengett, hogy minden egyes szavát elhittem neki. Arcán tükröződött a megbánás, tudtam, hogy belülről marja a lelkiismeret furdalás. Pillanatok alatt a nyakába ugrottam, és minden szeretetemet és érzelmemet belesűrítettem egy csókba.
Nem tudtam rá haragudni. Hiszen miért is lett volna okom rá? Tegnap jöttünk újra össze... Előtte szingli volt, azt csinálhatott amit csak akart... és igaza volt, tényleg nem néztem meg azokat a képeket, illetve nem is  válaszolt, ugyan is a telefonja új üzenetként jelölte meg őket. Ismét az én hibám. Veszekedtünk a semmiért, mert rám jött a féltékenységi roham.... Hülye vagy, An, hülye liba!
. Ne haragudj, amiért turkáltam a telefonodban. - motyogtam megbánóan ajkaira, mire elmosolyodott és egy újabb csókban részesített.
- Ne harahudj, hogy idióta voltam ismét.
- ne harahudj , amiért az én hülyeségem miatt tört el a telefonod.
- Ne haragudj, amiért nem töröltem ki őt a telefonomból.
- Akkor fogok haragudni, ha mindjárt bejelented, hogy a telefonod hátterét mások is látták rajtad kívül.. -vontam fel a szemöldököm. Édes nevetése visszhangzott az egész szobában.
- Esküszöm, hogy más még nem látta. De nekem nagyon is tetszik az a kép. - csípte meg az arcom játékosan.
- Mert perverz vagy, Niall Horan.
- Nem vagyok perverz, héj! Csak szimplán édesnek találom azt a képet.
- Én meg édesnek találom a kiszívott nyakad. - kuncogtam fel, ahogy nyakára pillantottam. Niall arca egy pillanat alatt váltott át kétségbeesetté, azonnal a foltra kapta kezét, majd meglepetésemre elvigyorodott ahogy megtapogatta a foltot.
- Mi olyan vicces?!
- Tetszik ez a folt, mert tőled származik. - morogta a fülembe. Zavaromban mellkasára csaptam, és legurultam róla. Felsikítottam, ahogy két kar kezdett el csikizni. Utálom, ha csikiznek, ezt Niall is tudja, és mindig felhasználja ellenem!
- Ne, Niall kérlek! -sikítottam fel. Barátom nevetése jóízűen csengett, bár én cseppet sem találtam viccesnek a helyzetet. Egy cuppanós puszit nyomott nyakamra, de szerencsére megtudtam állítani a köetkező tervét: vissza akarta adni a foltot...
- Nem, Horan, ebből te nem kapsz! - toltam el a fejét.
- Ez igazságtalanság! Ha nekem van, neked is kell, hogy legyen!
- Nem!
Egy kisebbfajta birkózás alakult ki köztünk, ami abból állt, hogy én megpróbáltam eltolni Niall fejét, míg ő az én kezemet próbálta ellökni a fejétől. Érdekes helyzet volt, az biztos.
Kifáradva adtuk meg egyszerre magunkat. Lihegve dőltünk egymás karjába, majd egyszerre nevettünk fel.
- Majd még akkor is visszakapod. -suttogta gonoszul a fülembe.
- Márpedig nem fogom, Horan, ugyan is már kitapasztaltam a gyenge pontjaidat, és el tudom érni, hogy azt csináld, amit én mondok. - suttogtam vissza csábosan a fülébe, mire láthatóan nyelt egyet.
- Nagyon gonosz vagy, ugye tudod? Ez nem ér... Én még semmit sem tudok arról, mi az, ami nálad gyenge pont. - fordult el tőlem.
- Majd egyszer megtudod... - kuncogtam. - Viszont azt már nagyon is tudom, hogy imádod, amikor végigszántok a bőrödön a körmeimmel. - nyúltam be a pólója alá, körmeimet pedig lassan húztam végig mellkasán. - Vagy, amikor a köldöködet piszkálom. - kezdtem körözni  ujjammal a köldöke körül. - Vagy, amikor a bokszered feletti részes simítok végig...
Niall szemei lecsukódtak, zihálni kezdett, ajkait szorosan préselte egy vonalba, nehogy bármilyen hangot is kiadjon magából.
- Szeretnéd, ha felsorolnám a többi dolgot is, amit tudom, hogy szeretsz? - incselkedtem vele. Gyorsan fogta meg a kezem, és rántotta ki a pólója alól. Csillogó szemeit, és vöröslő arcát felém kapta.
- Ne kísértsd az alvó oroszlánt drágám, mert nem jársz jól. - sziszegte fogai között. Vigyorogva csókoltam meg majd lejjebb érve ráharaptam a lila foltjára. Itt volt az idő, hogy ő toljon el most engem magától.
- Nagyon szemtelen vagy ma, bébi. - vonta fel a szemöldökét. Mint egy kis angyal, olyan arckifejezéssel néztem rá.
- Ne játszd itt az angyalkát, mert nagyon nem vagy az. - dörmögte mély hangon. - Sőt, egy igazi ördög vagy, aki nagyon is szereti használni az erejét, amivel teljesen tönkretehet engem...
Megvontam a vállam, majd mint aki jól végezte dolgát próbáltam átmászni rajta, de nem sikerült a tervem megvalósítása, ugyan is ismét elkapott, és magára húzott. Ajka alig pár milliméterre volt az enyémtől, minden egyes szava után egy apró szájra puszit nyomott rá.
- Imádom.Hogy.Ilyen.Hatással.Vagy.Rám.
Elmosolyodtam kijelentésén, szorosan hozzádörgölőztem. Karjaival mindig is védelmet nyújtott nekem, ez most sem volt másképp.
Az ajtó kinyitódott, egyszerre rontott be rajta 4 féleszű: Perrie, Louis, Harry és El.
- Na elég volt a szerelmeskedésből gerlepár... Kaptatok 3 órát, egyes egyedül, remélem kiörömködtétek magatokat, és végre felénk is néztek már. - huppant be közénk Louis. Fájdalmasan felnevetve szálltam ki az ágyból.
- Ó, atya úr isten, Niall, ne már... - takarta el a szemét Louis. Mindenki szeme a piruló Niallre esett, aki próbálta eltakarni ágyékát úgy, hogy hirtelen derekára húzta a takarót. Egyszerre nevetett fel mindenki, kivéve Niallt. Egy puszit nyomtam arcára, majd Perrie-ékkel együtt vonultunk ki az előtérbe.
- Na végre téged is lehet látni! -- vigyorgott Zayn. - A herceged hol hagytad?!
- Akadt egy kis... khm... problémája. - nevetett fel Harry. Zayn először furcsán nézett göndör barátunkra, majd amint Harry az ágyékát mutogatta Zayn és Liam egyszerre nevettek fel.
- Mit csináltál vele An?
- Én? Esküszöm, hogy semmit.- játszottam meg az ártatlant.
- Na gyertek, filmnézéééééés! - kiabált fel Louis, ahogy lehuppant a kanapéra. Mindenki sikításba tört ki, majd a lányokkal eltűntünk a konyhába, hogy popcornt készítsünk.
- Mi történt odabent? - puhatolódzott Pezz.
- Semmi... vagyis... veszekedtünk... Alice meztelen képeket küldözget magéról Niallnek, én pedig megláttam, és kivertem a hisztit. Niall az ágynak dobta a telefonját, ami darabokra tört, majd elmondta az igazat, hogy ő nem is nézi a képeket már több napja, és csak elfelejtette kitörölni őket... Ennyi.
- Jézusom! Hát nem semmi ez az Alice....
- Hát nem. De a lényeg, hogy minden oké. Ja, és Niall elaludt közben, azzal telt el körülbelül másfél óra.
A mikró hangos kattanással adta tudtunkra, hogy elkészült a popcorn. 6 zacskóval csináltunk, amiket beleöntöttünk egy-egy tálba, majd a tálakkal a kezünkön sasszézva huppantunk le a kanapéra. A fiúk mint sáskák csaptak le a kajára, Niall már mosolyogva ütögette maga mellett a kanapét. Két tálat megfogva huppantam le, egy édes csókot lopva tőle. A fiúk az Éhezők Viadalát választották, ami ellen senkinek sem volt semmi kivetése.
Gondolom nem kell kétszer mondanom, a filmet hallani is alig lehetett a sok hülyéskedéstől, és nevetéstől, végül popcorncsatát is rendeztünk... Igen, imádom ezt a sok idiótát, akiket a barátaimnak nevezhetek!

#58 - Jövő

Sziasztok!:)
Rettentően sajnálom, hogy késett a rész ilyen sokat, de csütörtöktől kezdve nem voltam gépközelben... ://
Nagyon szépen köszönöm a sok pipát, és a kommenteket, nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok és szeretlek titeket! ♥♥
A másik dolog pedig: TÚLLÉPTÜK AZ 50.000 OLDALMEGJELENÍTÉST! :ooooooo EGYSZERŰEN NEM TUDOM ELHINNI, EZ ANNYIRA HIHETETLENNEK TŰNIK!!! Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm nektek, nem tudjátok elhinni hogy kikerekedett a szemem, amikor megláttam!!!! ♥♥
Illetve agyon örülök, hogy a rendszeres olvasók száma már 44 ! *-*

SOK SOK PUSZI, ÉS KÖSZÖNET ♥ xoxo smile-girl.:))

Ijedten fordultunk mindketten az ajtó felé. Apa meglepődött fejjel meredt ránk, majd szemeit összeszűkítve nézett Niallre. Éreztem, amint Niall karjait szorosabban fonja körém, szíve heves dobogásba kezdett.
- Ö...Én csak... gondoltam beköszönök neked An... Szia, Niall.
- Jó napot, mr Alley. - motyogott.
-Hát akkor én megyek is.
Az ajtó becsukódott, egyszerre fordultunk egymás felé, és tört ki belőlünk a jóízű nevetés. Komolyan, ennél cikisebb nem is lehetne a helyzet.... Mi van, ha meghallotta?! Jézusom.
- Niall. Szerinted meghallotta? -  váltottam hangom halkra.
- Ugyan, nem hiszem. Valószínűleg most jött még csak meg, mi pedig.. már végeztünk egy ideje. - mosolyodott el pimaszul, ajkait pedig enyémekre helyezte. Annyira hiányzott, hogy megcsókoljon azzal a mámorító csókjával, puha ajkaival.
Niall kibújt a paplan alól, felült, nyújtózott egyet, majd egy édes mosollyal az arcán fordult felém.
- Én azt hiszem elmegyek zuhanyozni, meg hát... - köhintett. - Kellene egy tiszta bokszer.
Ajkamba harapva néztem végig tökéletes testén, bokszerjához érve elnevettem magam.
- Ne nevess. Inkább szerezz valamit, amit felvehetek, amíg fürdök. - küldött egy légpuszit, majd eltűnt a fürdőmben. Ajkamon levakarhatatlan vigyorral idéztem vissza az előbb történteket. Ez tényleg megtörtént? Újra együtt vagyok Vele, a szerelmemmel! Olyan hihetetlennek tűnik ez az egész... Másfél órája még a hátam közepére sem kívántam, most meg...
Lassan szagoltam bele a paplanba: Niall parfüm illata volt. Elmosolyodtam, majd kimásztam a meleg ágyból. Az ajtóhoz lépkedve kinyitottam résnyire, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy senki sincs a közelben sietve lépkedtem lábujjhegyen a vendégszobába. Peter bőröndje középen hevert. Áhá! Tökéletes. Szemügyre vettem a bőrönd tartalmát, majd a tökéletes darabot kerestem Niallnek. Unottan dobáltam félre a sima feketéket, fehéreket, mielőtt megtaláltam a tökéletes darabot: kék bokszer, közepén hatalmas Superman jellel, illetve a többi részén egyéb Superman jelekkel. Hm. Nem gondoltam volna Peterről, hogy ilyen bokszereket tartogat a bőröndjében. Kuncogva vonultam vissza a szobámba, vártam a barátomra, hogy kiérjen. Az ágyamon ülve lógattam a lábam, kezemben az aranyos bokszert szorongatva. Hallottam, amint elzáródik a csap, majd két perccel később kilépett a barátom, nedves hajjal, kissé még vizes testtel, derekára csavart törölközővel. Eszméletlenül nézett ki. A törölközőt jobban szemügyre vettem, majd rájöttem, az az enyém.
- Te az én törölközőmet használtad?! - horkantam fel összeszűkített szemöldökkel. Édesen megvonta a vállát, majd elém lépve lehajolt hozzám egy röpke csókért. Megragadva az alkalmat óvatosan megfogtam fenekét, mire megugrott. Amint meglátta a Supermanes bokszert hangosan felnevetett.
- Ez most komoly? - nézegette a darabot kezében lógatva.
- Szexi leszel benne. - kacsintottam rá. Féloldalasan elmosolyodott, majd ledobta magáról  törölközőmet, és egy másodperc alatt belebújt a darabba. Nem tudtam leplezni arcom pirosságát. Csak néztem, amint ez a csodás fiú lassan húzza fel a nadrágját magára, majd a pólóját sunyi mosollyal az arcán.
- Nagyon is tudod, mennyire szexi vagy, ugye? -vontam fel a szemöldököm.
- Szerintem ezt inkább magadról kellene mondanod tekintettel arra, hogy fehérneműben ülsz előttem még mindig. Nem tudod milyen nehéz helyzet ez nekem. - motyogta, majd láthatóan végignézett rajtam, és beleharapott ajkába. Pipacsvörös arccal vonultam a szekrényemhez. Gyorsan kaptam ki belőle az első ruhát, ami a kezembe akadt, ami egy édes nyári darab volt.
- Ugye tudod, hogy ma lesz a koncert Londonban...és utána továbbmegyünk. - hajtotta le a fejét. - És... szóval... remélem, hogy ott leszel a koncerten.
Hirtelen felé kaptam a fejem. Olyan édesnek és gyámoltalannak tűnt. Látszott rajta a kérdések hada, gondolom ő is elgondolkodott rajta, hogy lehet, hogy nem megyek vissza velük a turnéra. De ezek után hogy ne mennék vissza?! A barátaimmal és a szerelmemmel még néhány hónap? Ki nem hagynám!
- Persze, hogy ott leszek te butus. -öleltem magamhoz. Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, nyakhajlatomba rejtette tökéletes arcát. Felnevettem, ugyan is borostája szúrta érzékeny bőrömet.
- Borotválkozz meg, drágám. - pusziltam meg arcát.
- Hát, azt hiszem ideje lenne.
Mosolyogva fogott meg a derekamnál fogva, és húzott teljesen magához egy lágy csók erejéig.
- Gyönyörű vagy. Az én gyönyörűségem.
- Te pedig az én szőke hercegem.

*

Kéz a kézben battyogtunk le az emeletről. Niall kissé félve nézett körül, szerencsékre apa ismét eltűnt a kilátásból. Peter felvont szemöldökkel váltogatta tekintetét hol rajtunk, hol összekulcsolt kezünkön. Mosolyogva huppantam le mellé, kissé habozva bár, de Niall is így tett.
- Mit nézel?
- Valami idióta sorozat.
- És miért bömböl a hangerő? - ráncoltam össze homlokom. Megfogta a távirányítót, majd levette a hangerőt a normális állapotra.
- Mert valakinek a hangja szerintem kilóméterekkel arrébb is hallatszott.  - sandított Niall felé. Éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik. Niallre nézve ő is hasonlóan nézett ki mint én.
- Akkor ezek szerint együtt vagytok.
- Igen. - mosolyodtam el.
- Hát akkor... Gratulálok!
Meglepett Peter boldog hangcsengése. Arcán is egy mosoly ékeskedett. Hú, erre nem számítottam. Eddig akárhányszor Niallről volt szó, mindig fintorgott a neve hallatára. Most pedig... Gratulál?!
- Ö... Köszönjük.
- De légyszi legközelebb, ha valami olyat csináltok, szóljatok és akkor elmegyek. Vagy kicsit halkabban. - nevetett fel. Kezemet az arcomba temetve nevettem fel én is. Hát, meg kell vallani, ez ciki volt. Nagyon ciki! Valahogy fent erre annyira nem tudtam gondolni, csak Niallre tudtam koncentrálni. Tanuláság? Szerezzek be egy hangszigetelt szobát.
- És Peter, neked van kedved eljönni a koncertünkre? - szólalt fel egy kis csend után Niall.
- Persze hogy van! Nem is hallottalak még titeket élőben.
- Elméletileg 5-kor kezdődik a koncert, 4-re gyertek a buszba. És akkor együtt bemehetünk. Jut eszembe, mennem is kell, mert így is azt mondtam a fiúknak, hogy fél óra múlva visszaérek.- mosolyodott el, majd felállt a kanapéról. Vettem az adást, azt akarta, hogy kísérjem ki.
- Na akkor szia Peter, majd este beszélünk.
Az ajtóhoz érve Niall egy hosszadalmas csókkal búcsúzott el tőlem. Homlokunkat összedöntve álltunk egy helyben. Nem akartam, hogy elmenjen, és ő sem akart elmenni. Bár tudom, hamarosan újra együtt leszünk, még is rossz érzés volt belegondolni, hogy nem látom legalább három óráig. Azt hiszem, ilyen a szerelem.
- Na, menj, te hangos kismadár. - kuncogtam fel.
- Héj. Nem tehetek róla... Te csináltál mindent túl jól. - nyomott egy puszit elpirult arcomra.

Niall szemszöge 

Hatalmas vigyorral az arcomon estem be a többiekhez az O2-es arénába. Az arénán kívül a rajongók megrohamoztak, mindegyikükkel vigyorogva csináltam képet, illetve az összes egy " Nagyon szeretlek, egyszer te is megtalálod az igazit, higgy nekem ;) Puszi: Niall Horan" aláírást kapott. Olyan hihetetlen ez az egész... Reggel úgy mentem oda, hogy tudtam, ki fog dobni a házból. Legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ebből ez fog kisülni... Megbocsátott nekem! És... na jó, ez már nem ide tartozik... Tudom, hogy számomra Ő a tökéletes személy! Hibákat követtünk el, nem is keveset... Még is visszataláltunk egymáshoz. Szeretem! Mindig is szerettem, és ha lehet ilyet mondani, még az eddiginél is sokkal közelebb érzem magamhoz. Úgy gondolom, segített nekünk ez a"kis" összekapás. Rájöttünk, fontosak vagyunk egymásnak, és nem tudunk egymás nélkül élni. Bizony, ez így van. Mindent megfogok tenni, hogy véletlenül se rontsak el semmit, és hogy minden tökéletes legyen köztünk.
- Hát te? Mi ez az öröm? - vigyorodott el Liam.
- Újra együtt vagyunk. - haraptam bele az ajkamba, és megpróbáltam elfojtani az egyre nagyobb terjedelmű vigyoromat. A fiúk hatalmas hú-zásba, és kiabálásba kezdtek. Louis az egész színpadot körbeugrálta, majd végig azt hajtogatta, hogy "én tudtam, én tudtam!". idióta barátaim vannak, de így szeretem őket.
- Gratulálok, haver. - veregette meg Liam a vállam.
- És? Valami egyéb történet? -vonta fel szemöldökét Harry. Nem is ő lett volna, ha nem kérdezi meg. Most elmondjam nekik? Vagy ne? Ó, a fenébe, An biztosan nem örülne neki, ha elmondanám. De még is csak a testvéreim!
- Volt. - nyögtem ki teljesen közömbös hanglejtéssel. A fiúk egymásra vigyorodtak, majd szinte másodperek alatt mellettem termettek, és egyszerre kezdtek kérdezősködni.
- Hogy megmondtam! Louis, jössz nekem egy hatalmas tábla csokival.
- Ti fogadtatok? - kerekedett el a szemem.
- Igen. Louis arra voksolt, hogy nem lesz semmi, én pedig arra, hogy tuti lefeküdtök, a nagy örömködésben. - vigyorgott Harry.
- Ami azt illeti... Nem feküdtük le... -pirultam bele mondandómban. A fiúk értetlenül néztek rám, főként Harry, Louis pedig örömittasan nevetett bele Harry képébe.
- Na én ezt nem értem...
- Szóval... Csak... Én... Vagyis... Na értitek. - nevettem fel kínomban. Egyszerre esett le nekik minden, kajánul vigyorogva nézték egymást, majd engem.
- Na de ne rólam legyen szó, próbáljunk.
A kezembe vettem a mikrofonom, majd elkezdődött a próba az esti koncertre.

*

A színpadon állva teljesen felemelő érzés volt énekelni. Minden érzelmemet, örömömet beletettem a dalokba. Úgy éreztem szárnyalni tudnék a boldogságtól. Csalódott voltam, ugyan is Anék nem érkeztek meg időben, de biztos voltam benne, hogy a koncertet nem hagynák ki. Szememmel a VIP páholyt pásztáztam, ahol eddig Perrie, Dani és Eleanor ujjongott, illetve pár ember a személyzetből, míg végül a második számnál megérkezett ő és Peter. Éreztem, amint szemem felcsillan. Tekintetünk találkozott, vigyorogva énekeltem neki  a "what makes you beautiful"-t. Édes mosolyát mindenek közül felismertem volna. Egy légpuszit küldött nekem, amit azon nyomban visszaküldtem neki, a közönség pedig óriási ujjongásba kezdett.
- Mi a helyzet Londoooooooooooooon? - kiabálta a mikrofonba Liam. - Felkészültetek a Twitter kérdésekre?
A tömeg fülsüketítő sikítással adta tudtunkra válaszát.
- Akkor, az első kérdés. " Niall, igaz a hír, hogy szakítottatok Annel?"  - olvasta fel Louis.
- Nagy örömömre szolgál, hogy bejelenthetem, nem szakítottunk. Volt egy kis nézeteltérés köztünk, de minden a legnagyobb rendben.
- Hm. Ennek mi csak örülünk, ugye directionerek?
Elnevettem magam, ahogy mindenki egytől egyik felsikított. Olyan elmondhatatlanul aranyosak a directionerek. Tudtában vagyunk vele, mennyire szeretnek minket,  és még is elfogadják azt, hogy mi is boldogok szeretnénk lenni. AZt hiszem ennél hálásabbak nem igen lehetnénk nekik.
- Következő. Táncoljátok el a Macarénát.
Végig nevetgélve, röhögve táncoltuk a jól megszokott táncunkat. Minden egyes koncertet valaki ezt írja, nekünk pedig nincs ellenünkre. Nagyon vicces ez a tánc, és próbálunk "szexiknek" tűnni,bár általában mindig elrontjuk. Főleg Zayn... Valamiért nem nagyon tudja jól elsajátítani a táncmozdulatokat, de ebben nincs semmi gond, ugyanis énekesek vagyunk, nem táncosok. Jó néhány Twitter kérdés ment le, viccesebbnél viccesebb kérdésekkel, illetve feladatokkal. Hát, azt hiszem a Harlem Shake sem volt kutya...
A koncert véget ért, egy utolsó dal után elhagytuk a színpadot.

An szemszöge

Nem újdonság, ha azt mondom a koncert ismét csodálatos volt. A fiúk végig hozták idióta formájukat. Ahogy láttam, Peter is jól érezte magát, aminek nagyon örültem. Ahogy csendes helyre értünk Pezz, Dani és El azonnal lerohant.
- Na Anne Alice Alley, azt hiszem mesélni valód van nekünk!
- Hát... - vigyorodtam el. - Igen...
- Ha azt mered mondani, hogy megbocsájtottál annak az idiótának, akkor esküszöm nem állok jót maga...
- Már pedig megbocsájtott.
Ijedtemben felugrottam, ahogy Niall hátulról fonta körém karjait, majd egy puszit nyomott arcomra. A lányok teljesen meglepődve nézték a kis jelenetet, legelőször Dani mosolyodott el, Őt követte Eleanor, Perrie viszont gyilkos szemekkel méregette barátomat.
- Ne aggódj, Perrie, soha többé nem leszek képes hülyeséget csinálni. És nem fogom többé megbántani az Éltemet, ezt megígérhetem.
Niall szavai mélyen a szívemig hatoltak. Olyan édesen és komolyan mondta, hogy a szemeim is könnybe lábadtak. Ó, a fenébe... Már megint majdnem sírok, mi van ma velem?!
Perrie pár pillanat múlva megenyhült, majd felvett egy őszinte mosolyt.
- Szerencséd van Horan, hogy jó kedvemben vagyok. És tudd meg, ha megmered bántani a csodás barátnőmet, letépem a far...
- Perrie azt akarja mondani, hogy nagyon örül nektek. - fogta be az említett száját Danielle, mire mindannyiunkból előtört a jóízű nevetés.
- Pontosan. - vigyorodott el Pezz.- De komolyan gondoltam ám Horan! - emelte fel mutatóujját.
- Én is, Edwards.
- Viszont én most elrabolom ezt a nőszemélyt, ha nem baj. A turnébuszon találkozunk.
- Mindjárt jövök, elbúcsúzom Petertől. - mosolyodtam rá Niallre, aki egy bólintással jelzett vissza. Peter kissé zavartan állt mellettünk. Azonnal magamhoz öleltem. Olyan jó volt, hogy itt volt, még ha csak pár napot is. Rettentően hiányzott már, és ő adott nekem mindenhez energiát. Hiányozni fog, rettenetesen.
- Vigyázz magadra, te kis szerencsétlenség. - nevetett hajamba. Játékosan oldalba böktem, amire megugrott egy kicsit.
- Te is , te nagy idióta. Hiányozni fogsz, nagyon! Ígérd meg, hogy majd beszélünk! - néztem ré könnyes szemekkel.
- Megígérem. Te pedig vigyázz Niallel, nem szeretném ha legközelebb azzal hívnál fel, hogy terhes vagy. - suttogta a fülembe az utolsó mondatokat.
- Hülye vagy.
- Na, azt hiszem indulnom kell. És neked is. Jó szórakozást a turnéra, és remélem minél előbb találkozunk.
Utoljára öleltem magamhoz olyan hosszan és erősen, ahogy csak tudtam. Rettentően fog hiányozni, ebben biztos vagyok, de tudom, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot.
Néztem, amint hátat fordít nekem, majd megindul a hosszú folyosón a kijárat felé. Egyre kisebbé vált az alakja, majd teljesen eltűnt. Idő közben a lányok is leléptek, egyedül álltam Niallel a folyosó közepén. Meleg leheletét éreztem meg nyakamon, ahogy ismét hozzám bújt hátulról, nyakamra pedig egy futólagos csókot nyomott.
- Azt hiszem indulnunk kellene. - mosolyodott rám. Szótlanul ballagtunk egészen az öltözőéjig, ahol összeszedte a telefonját, illetve pár fontosabb dolgát, majd kiindultunk a turnébuszig.

*

Furcsa érzés volt újra a turnébuszos ágyamba vetődni. Olyan soknak tűnt ez az egy hét, és annyi minden történt. Be kell, hogy valljam, hiányzott ez a sok idióta, akiket a barátaimnak nevezek, és akikben megbízhatok minden áron. Perrie egészen megbékélt a helyzettel, bár be kell vallanom, Zayn nagy szerepet játszott az egészben... na jó, megkértem Zaynt, hogy addig csókolja Perriet, és magyarázza neki, hogy Niall igen is aranyos, és kedves, míg el nem ismeri. Nos, bejött.
Érdekes belegondolni, hogy milyen sokáig nem leszek otthon ismét. Anya pocakja igen csak nagyra nőtt, jól beruháztunk babaruhákkal, és mindenféle babás dolgokkal, elkísértem az ultrahangra, illetve együtt vásárolgattunk egy kicsit. Jó volt ismét anya-lánya programot szervezni, ugyan is be kell vallanom, igen csak anyuci-kicsi-lánya típus vagyok. Minden este anyu jó éjt puszijára alszom el, imádom ölelgetni Őt. Még is csak ő adott nekem életet! A legtöbb velem egykorú nem szereti a szüleit. Azt mondják, hogy "idióták", mert nem engedik őket el valahova. Az én szüleim teljesen mások. Apu nem szól semmit, ugyan is alig van otthon, anyu pedig mindenhova elenged , csak szeret róla tudni, hol vagyok. Ez az egy a feltétele. Hát igen, az anyai féltés. Sosem tudtam azokat megérteni, akik azt mondták, "utálom anyát". Hogy lehet utálni az anyukánkat? Mindent megtesz azért, hogy jó legyen nekünk, szeret minket, támogat, meghallgat, lelket önt belénk. A legcsodálatosabb emberek a földön az anyukák.Remélem egyszer az én lányom is majd felfog nézni rám, és úgy fog szeretni, ahogy én szeretem a saját édesanyámat.
- Min gondolkodsz ilyen elmerülten, királylány?
Niall édes hangja zavart ki elmélkedésemből. Észre sem vettem, hogy mellettem fekszik az ágyamban. Ujjaival lassan simította ki hajamat a homlokomból, végigsimított az arccsontomon, ajkaimon, nyakamon.
- Semmin. - mosolyogtam rá.
- Értem.
Kissé elszomorodottan nézett másfelé. Mindig is utálta, ha nem mondok el valamit neki. Akkor azt érezte, hogy nem bízom meg benne eléggé, holott ez teljesen hülyeség! Feltétel nélkül megbízom benne, de szerintem ha valakitől megkérdezik, min gondolkodik, vagy mi a helyzet vele, mindenki azt mondja, semmi.
- Az anyukámon gondolkodtam. Hogy mennyire szeretem, és hogy milyen csodás ember. És, hogy remélem egy nap a saját gyerekeim is így fognak engem szeretni, és nem fognak eltaszítani maguktól. - kulcsoltam össze ujjaimat az övéivel. Hüvelykujjával apró köröket rótt a bőrömön, miközben mosolyogva figyelte mozdulatait.
- Hidd el nekem, olyan tökéletes gyermekeink lesznek, mint amilyen te vagy. Gyönyörű szőke hajjal, édes mosollyal, kék szemekkel. És nagyon fognak szeretni, higgy nekem, nálad jobb anyukát el sem tudok képzelni.
Szavai meghatottak. Végig csak az forgott a fejemben, hogy a "gyermekeINK". Ezek szerint ő is úgy véli, mi örökre együtt leszünk? Igen! Hatalmas boldogsággal töltött el az, amit mondott. Remélem, hogy egyszer ő lesz a gyermekeim apja, ugyan is tudom, mennyire szereti a gyerekeket, és milyen jól tud bánni velük.
- nagyon szeretném, ha lenne majd egy kisfiúnk. Illetve egy kislányunk is. Kettő, vagy három gyermeket szeretnék. A neveket nem tudom még, de szeretném, ha a kisfiúnknak a középső neve Niall lenne. - mosolyodott el szerényen.
Olyan eltökélten, és őszintén mesélt arról, mit is tervez a jövőről. A legszebb dolog az egészben pedig az volt, hogy VELEM tervezi a jövőjét, csakis velem.