#62 - Ajándék +18

 Sziasztok drágáim! :)
Köszönöm szépen a rengeteg támogatást, amit nyújtotok, nem tudom eléggé megköszönni! ♥ Rettenetesen hálás vagyok minden egyes kedve szóért, feldobjátok a napom, esküszöm !:))♥
Nos akkor néhány szót a rész előtt. :) Már többen kérdezték, hány részesre tervezem a blogot, de fogalmam sincs azt kell, hogy mondjam. Szeretném, ha a 70 meglenne, meglátom, mit tehetek, mennyi időm lesz, milyen ötletek, stb.:/ Sajnos előbb-utóbb mindennek vége lesz, így ennek a blognak is. Az egész történet teljesen a szívemhez nőtt, bele sem akarok gondolni mi lesz, ha már nem fogom írni....:( De egyenlőre még a jelennel foglalkozzunk, még nincs vége a blognak,és ez a lényeg! :))
Azért, amiért a részek igen csak lassan jönnek, ne haragudjatok!:( Nagyon sajnálom, tényleg, de naponta órákat tanulok, van, hogy reggel 5-kor kelek azért, hogy tanuljak.:( BORZALMAS AZ ISKOLA! Remélem nektek azért könnyebben meg a dolog, és jó fej tanáraitok vannak. :)x
A részről pedig... +18-as, erotikus tartalmú rész! Nem vállalok felelősséget az olvasásáért. Nem tudok jól ilyen részeket írni, ne haragudjatok, de mivel még tapasztalatlan vagyok ilyen téren ennél többet nem tudtam kihozni ebből.:/
Mindenesetre már sokan vártátok, hogy megtörténjen a nagy dolog közöttük, hát tessék, itt van! :D Anne teljes bizalma Niall felé kibontakozik.:)
Jó olvasást mindenkinek! :))♥
sok puszi xx

Karomon egy simító kezet éreztem meg, erre keltem fel. Álmosan nyögtem egyet, tudtam, hogy anya lesz az, hogy keljek fel.
- Anya. Kérlek, még 5 percet... - fordultam át a másik oldalamra.
- Kislányom, én voltam tegnap a teljes részeg, nem te. - ütötte meg a fülem egy nyávogó hang. Azonnal kipattantak a szemeim, hatalmas vigyorral az arcomon húztam be az ágyba magam mellé Niallt. Ajkamat övére nyomtam, hosszú, de még is lágy csókot váltottunk.
- Hát te?
- Gondoltam megnézem a barátnőmet. Azt hittem már fent leszel. - puszilta meg az arcom, majd magunkra húzta a takarómat. Szorosan bújtam hozzá, férfias illata bekúszott orromba, ahogy fejem mellkasának döntöttem.
- Hogy-hogy ilyen éber vagy? Azt hittem ma egész nap feküdni fogsz a másnaposság miatt. Elég jól kiütötted magad.- kuncogtam.
- De tudd meg mikre képes a sok energia ital, és fájdalomcsillapító. - sóhajtott. - És drágám, fél 4 lesz lassan.
Ó, azt hiszem kissé sokáig aludtam.
- Képzeld. - ültem fel törökülésbe. - Van egy fiú, aki a barátom, és ma lett 20 éves. Nem tudod merre találom? - vontam fel a szemöldököm. Ajaki hatalmas vigyorra húzódtak. Derekára ülve döntöttem el, és támadtam meg csókjaimmal.
- Boldog születésnapot, te vén róka. - suttogtam fülébe. Ujját az oldalamba fúrta, amitől hatalmasat ugrottam, és sikítottam. Ő került fölém, ott csikizett, ahol csak ért.
- Minden rendben? - hallottam meg anyu hangját az ajtóból. Lihegve, nevetve néztünk felé. Niall kissé elpirulva leszállt rólam egy puszi után. Anyu mosolyogva nézett minket, ha jól láttam szemei megteltek könnyekkel.
- Olyan aranyosak vagytok együtt. - szipogott. - Úgy örülök, An, hogy Niall a barátod.
Jaj, anya és az érzékenysége... Képes mindene sírni, és sok mindent túlreagálni. Főleg most, hogy terhes.
- Én pedig örülök, hogy a lánya a barátnőm. Aki néha egy kicsit hisztis, szeret viccelni velem, de összességben tökéletes.
Ahogy hajolt felém, hogy megcsókoljon durcásan löktem el magamtól, és fordultam el. Anyu még mindig mosolyogva hagyta el a szobát, mondván hogy hagy minket élni.
- Na, öltözz, aztán menjünk valahova.
- Hova?
- A születésnapom délutánját a barátnőmmel szeretném tölteni, és a barátaimmal.
Még mindig a tegnap esti ruhámban voltam. Első utam a fürdőbe vezetett, lemostam a tegnapi sminkem, és egy új alapsminket dobtam fel, kifésültem a hajam, megmostam a fogam, majd visszatértem a szobába.A szekrényemhez lépve kihalásztam egy aktuális szerelést, ugyan is kint elég hűvös volt. London, drága London és az éghajlata... Niall nem zavartatta magát, perszelő tekintettel nézte végig, ahogy öltözködöm.
- Jól szórakozol? - fordultam felé, miközben éppen a szűk szárú farmeremet húztam magamra. Szórakozottan csóválta meg a fejét. Nagy küszködések árán végre sikeresen elkészültem. A magassarkúmat magamra kaptam, csípőre tett kezekkel álltam meg Niall előtt.
- Nem is te lettél volna. - utalt a macis sapkámra, majd egy csókot lehelt homlokomra.
- Induljunk.
Niall hirtelen a kezébe kapott, úgy vitt le a lépcsőn. Bevallom, féltem, nehogy leejtsen, de szerencsére nem estünk el. Húh.
Elköszöntünk anyától, majd kéz a kézben indultunk meg London utcáin.

A parkban sétálva ismét dejavu érzés tört rám. Régen is mindig ide jártunk... Egymás szerelmében elmerülve sétálgattunk, csókolózva ücsörögtünk a kedvenc padunkon. Lehet, hogy furcsának tűnök, de úgy érzem magam, mint aki a felhők felett jár. Mindenem megvan jelen helyzetben: egy szerető barátom, akiben mindennél jobban megbízhatok, és viszonozza szerelmem, 6 idióta legjobb barátom, kedves szüleim, és hamarosan egy új tesóm. Lehetne ennél jobb az életem? Ha belegondolok, hogy 2 hete ilyenkor milyen pokolinak tűnt minden, azóta jóra fordultak a dolgok.
Pár perce csak szótlanul és ez így volt rendjén. Szavak nélkül is tudtuk, mire gondol a másik. Egy fa mellett elhaladva csak arra lettem figyelmes, hogy a hátam a törzsnek csapódik, Niall meleg teste pedig hozzám nyomódik, ajkai megtalálják az enyémeket. Imádtam vele csókolózni. Minden egyes csókunk olyan volt, mint egy perc a mennyországban. Sok ember azt mondja, nem szereti a "francia csókot" , mert undorító. Felteszem a kérdést: ha valaki undorítónak találja a csókot, hogy szeretheti a barátját/barátnőjét? Szerintem ez a szerelem egyik jele. Ki sem bírnám, ha nem csókolhatnám meg Őt akár egy napig is. Borzalmas lenne.
Megható pillanatunknak egy-egy kattogás vetett véget. Niall válla fölött elnézve megpillantottam pár paparazzit, akik tőlünk kb. 10 méterre térdeltek a padok mögött. Ijedtemben megpróbáltam ellökni Niallt, aki nm nagyon akaródzott elválni tőlem.
- Niall... - suttogtam. - A paparazzik minket fotóznak.
Meglepetésemre csak egy mosolyt eresztett, majd mit sem törődve az előbbi kijelentésemmel megfogta a kezem, és tovább haladtunk.
- Téged nem zavar? - suttogtam, miközben a terepet pásztáztam a szememmel.
- Nem. Már megszoktam. És te is kezd megszokni, ugyan is sokat fogunk szerepelni a neten, újságokban, hírekben. - kuncogott.
Tessék?! Én erre még nem készültem fel. Biztos vagyok benne, hogy tinilányok ezrei fognak utálkozó üzeneteket küldeni  - eddig is küldtek már - , fenyegetéseket fogok kapni, stb. Nem nekem való a sztárélet, én nem akarok híres lenni. Nem szeretnék a tévékben szerepelni, vagy akár újságokban. Csak normális életet akarok élni a barátommal. De ez nem fog összejönni, ugyan is ő egy szupersztár...
- Minden rendben? - aggódóan nézett rám.
- Nem tudom, Niall. - sóhajtottam. - Én nem akarom ezt... Ezt a sztáréletet. Én senki vagyok. Nincs tehetségem, semmim, amiért az emberek tisztelnének. Ráadásul nem akarom azzal tölteni a napjaimat, hogy sírva olvasom a sok directioner fenyegető üzeneteit.
- Na idefigyelj. - állított meg, ujjával felemelte állam. - Ilyet még egyszer ne mondj ! Nagyon is tehetséges vagy. vegyük az énekhangod, eszméletlen, ezt te is tudod. Az üzenetekkel meg ne foglalkozz... Tudom, nehéz, én is átestem ezen... De már nem törődöm velük. Csak féltékenyek rád. De én megvédelek, jó?
Halványan bólintottam. Hihetetlen, hogy mindig eléri, hogy jobb kedvem legyen akár egy perc alatt.
Lassan, nevetgélve indultunk meg a direction házhoz. A fiúk - és lányok- már bent virgonckodtak, ahogy beléptünk egyszerre kezdték el énekelni a Happy Birthday To Niallt-t. A barátom nevetve hallgatta végig, közbe ő is beszállt. Eleanor egy nagy tortával lépett ki a konyhából, amin a Nando's jele, és pár marcipánból készült étel volt található. Az egyszer biztos, hogy van fantáziájuk a srácoknak. Niall vigyorogva invitált mindenkit egy ölelésre.
- Köszönöm, srácok, imádlak titeket!
- 20 éves a mi kis írünk. - ölelte át a barátom félkézzel Louis. - Igazi nagyfiú lettél.
Felnevettem Lou kijelentésén.
- Ajándékok! - kiáltott fel Perrie, és azonnal Niall előtt termett a kis ajándékdobozával. Mindenki átadta az ajándékát, Niall csillogó szemekkel bontogatta a dobozokat. Mondanom sem kell, szinte az összes ajándékon hasunkat fogva röhögtünk. Amint meglátta a pulcsit, azonnal magára kapta, és azzal rohangált össze-vissza. Na persze a fiúk ajándékai már kicsit arcpirítóbbak voltak... Kezdjük Harryvel, aki  egy nagy doboz óvszert vett a barátomnak, illetve minden...hogy is mondjam, szexuális jellegű kelléket... Louis egy furcsa kezeslábast ajándékozott, Zayn egy iPhone dokkolót, Liam pedig egy hatalmas képet. De nem akármilyen képet: azt a képet, amely Niall háttere. Az arcom olyan vörösbe kúszott, hogy azt hittem ott helyben elégek szégyenemben. Bizony, a melltartós, félmeztelen kép. Niall eltátott szájjal meredt a képre, majd a lehetőnél még csillogóbb szemmel nézett rám. Felszaladt az emeletre, és mint kiderült a szobája falára aggatta a képet.
- Liam. Az a kép egy erősen perverz sugallatú kép. - fogtam a fejem.
- Most miért? Olyan aranyosak vagytok rajta.- gügyögött.
Szem forgatva mentem inkább a konyhába, hogy előkészítsem a tányérokat, és a kést. Miután a kis szülinaposunk is megérkezett, felvágtuk a tortát. Eszméletlen finom volt, az egyszer biztos ! Louis meg is jegyezte, hogy az "ízlelőbimbói orgazmust kaptak" ettől a tortától.Tény, ami tény, valaki nagyon eltalálta az ízkombinációt.
A délután további része a szokásos One Direction módra ment. Hülyülés egész nap, enyhe viták, nevetések, röhögőgörcsök. Az óra kereken 19:00-át mutatott. Itt volt az idő. Elmentem mosdóba "feltűnés mentesen" , majd megírtam az sms-t Harrynek.

Idő van. Vihetitek! ;) Figyeljetek rá, hogy pontban 8-ra már itt legyen. Köszönöm xx


Zakatoló szívvel tértem vissza a többiekhez. Harry egy aprót biccentett.
- Emberek! Még nem végeztünk az ajándékozással ! Csajok, elraboljuk egy kicsit ezt az ír herceget! Sziasztok! - kiabálta Hazza, a következő pillanatban pedig már az ajtón húzták ki a barátomat. Rendben. Egy órám van. Az ajtó csukódott, a lányokkal egyszerre rohantunk a dolgokért. Perrie a gyertyákat rendezte el, El a szobát rakta rendbe, én a kertbe rohantam friss rózsaszirmokat szedni.
Eszeveszetten szedtük a lábunkat, de valamit mindig elrontottunk, így folytonos nevetésbe torkollottunk. Fél óra telt el, mire minden elkészült úgy, ahogy azt kell.
- Köszönök mindent, lányok. - öleltem meg őket.
- Semmiség. Legyen jó estétek! - kacsintott rám Perrie.
- Rettentően izgulok...
- Ne tedd! Hidd el, minden tökéletes lesz, és Niall is figyelmes lesz veled. - biztatott El.
- Remélem. Na de menjetek, még van néhány dolgom. Sziasztok!
Egy utolsó szerencsekívánás, és ölelés után elhagyták a házat. Rendben. Fél órám van a szükségleteimre. Felrohantam Niall szobájába, elfoglaltam a fürdőt. Minden teendőmet elvégeztem olyan gyorsan, ahogy csak lehetett, törölközőben álltam a tükör előtt, a hajammal vesződtem. Mindenem remegett, rettentően féltem. Féltem, de biztos voltam benne, hogy helyesen döntök. Niall megérdemli ezt, és én teljes mértékben megbízom benne.
Belebújtam a falatnyi Victoria's Secret csodába, hajamat kissé összeborzoltam, hogy szexibbnek tűnjön, legalább a fél üvegnyi parfümömet magamra fújtam. 19:58. Rendben. Kész vagyok, kezdőállás. Mindjárt megérkezik...

Niall szemszöge


Nem értettem ezt az egész helyzetet. Már egy órája csak kocsikáztunk, de a fiúk nem mondtak semmit, hova is megyünk. Harry csak azt hajtogatta, hogy megéri várni, míg Liam és a többiek sunyin mosolyogtak rám. Teljes káosz volt a fejemben. Ha inni visznek, azt miért nem lehet megmondani?! Olyan nagy titok?! A kocsi hirtelen megállt. Izgatottan pattantam ki a helyemről, hogy hova is hoztak, de meglepetésemre a direction háznál álltunk.
- Oké, srácok. Megmondaná valaki, mire volt jó, ez a kocsikázás, ha hazajöttünk? - vontam fel a szemöldököm.
- Menj be, mindjárt megyünk. - uszított Liam. Hát, jó.
Még mindig kétségek között álltam, lassan indultam meg a bejárat felé. Visszapillantottam a fiúkra, akik kezükkel intettek, hogy menjek be. Lassan nyitottam ki az ajtót. Amit megláttam, lesokkolt. Teljes sötétség volt, gyertyákkal volt kirakva egy út, hogy merre menjek. Visszanéztem a fiúkra, akik egy "Jó szórakozást" üvöltés után elhajtottak. Lassan indultam meg a kijelölt út felé. Az első mécses mellet egy cetli volt lerakva.

Kövesd a gyertyákat, hogy elérj a meglepetésedhez. xx

Mosollyal az arcomon indultam meg. A gyertyák a lépcsőn vezettek felfelé, egészen a szobám ajtajáig, ami csukva volt. Éreztem, amint a pulzusom megemelkedik, nyeltem egy nagyot, majd kinyitottam az ajtómat.
Ám amikor megpillantottam Őt, az ágyamban feküdni, pajkos mosollyal az arcán, a szívem megállt egy pillanatra, a papír kiesett a kezemből, az állam a padlót súrolta.
- Ó, istenem! - suttogtam magam elé. An hirtelen felállt, lassú, kínzó léptekkel indult meg felém. Vigyora levakarhatatlan volt, egyik ujját a pólóm nyakába akasztotta, úgy kezdett húzni az ágy felé. Egyszerűen nem hittem a szememnek. Oké, ez csak valami álom lehet ! Ahogy végignéztem a testén, akaratlanul is egy sóhaj hagyta el a számat. Gyönyörű alakját alig takarta valami, a fekete-rózsaszín csipkecsoda minden előnyös részét kiemelte. Na jó, ez tényleg egy álom. De nem akarom, hogy bárki is felkeltsen !
Olyan hévvel döntött el az ágyon, mintha már legalább ez lenne a századik alkalom, hogy ezt csinálja. Meglepődve pislogtam rá. Sokáig nem volt időm bámészkodni, ajkai lecsaptak az enyémekre. Imádtam, amikor ő kezdeményezett csókot. Nyelvünk játékosan keringőzött, először lassabban, majd pedig nagyon is értette a dolgát , egyre inkább elmélyítette a csókunkat.
Kezeimmel végigsimítottam oldalán keresztül a derekáig, onnan pedig lejjebb vándorolva tenyereimet a fenekére helyeztem. Olyan formás feneke van!
Ahogy elvált tőlem, úgy éreztem nehézkesen veszem a levegőt. A tüdőm oxigénért kiáltott, teljesen a csók hatása alá kerültem. Apró kezeivel szempillantás alatt húzta le rólam a pólómat, ajkaival nedves csókokkal kényeztette először arcom, állam, szám, végül a nyakamtól eljutott a kulcscsontomig. Ahogy ujjaival végigsimított a felsőtestemen, izmaim megkeményedtek, éreztem, hogy kezd zavarossá válni a helyzet odalent.
Tökéletesen tudta, mik a gyenge pontjaim, amiket ki is használt ellenem. Ajka egy milliméterre volt a bőrömtől, a majdnem-érintésével a nyakamon teljesen elvette az eszem. Siettetve toltam fejét felkínált bőrömhöz, fejem oldalra hajtva adtam meg a területet a számára. Nem totojázott. Fogaival érzékien harapdált, bekapcsolódott a nyelvével, végül olyan hirtelen kezdte el szívni, hogy az este folyamán először engedtem ki egy elfojtott nyögést torkomból. Éreztem, amint a bőrömbe mosolyog, pontosan tudtam, mi a terve: teljesen ki akar készíteni. Az eddigi mellettem térdeléses helyzetéből átváltott lovaglóülésre. Ágyékomon ülve csókolt meg újra, s újra, és én hagytam neki. Hagytam, hogy azt tegyen velem, amit csak akar.
Az agyam, mintha kikapcsolt volna egy percre. Homályosan láttam a világot, mire feleszméltem, már a nadrágom gombjaival szórakozott. Megmosolyogtatott ügyetlensége. Tisztában voltam vele, hogy nem csinált még ilyet, és ez tette mindazt még inkább tökéletesebbé. Hogy én taníthatom meg neki ezt. nekem adja azt, amit más már nem fog megkapni. Megbízik bennem, és számomra ez a legfontosabb. A bizalma.

An szemszöge 

A szívem legalább háromszor annyira gyorsan vert, mint szokott, rettentően izgultam. Fogalmam sem volt róla, mit csinálok jól, hogy is kellene ezt az egészet elkezdenem, így azt tettem, ami az adott pillanatban jónak tűnt: megszabadítani őt a ruháitól.
Remegő kezekkel babráltam a farmerja gombjaival. A fenébe, szinte biztos vagyok benne, hogy direkt ilyen nehezen kicsatolható farmert vett fel ! Arcomat egyre jobban elöntötte a forróság, áldottam érte magamat, amiért csak halvány fényt varázsoltam a szobába. Ez a fény éppen arra volt elég, hogy rendesen lássuk a másikat. Talán...túl világos is volt.
Halk kuncogását hallottam meg. Kezével óvatosan tolta el az enyémet, fürge ujjainak köszönhetően másodpercek alatt kigombolta a nadrágját. Lesütött szemekkel meredtem magam elé, megzavarodtam. Most mit csináljak?!
- Héj, An. nyugi, rendben? - mosolygott rám. Felült hozzám, így még mindig az ölében ültem, majd megölelt. Olyan hirtelen jött ez a cselekedete... Szorosan bújtam karai közé, mellette biztonságba éreztem magam. És biztos voltam benne, hogy én ezt ma szeretném, vele, itt, most. Ettől pedig semmi sem tágíthatott el. Arcát nyakamba fúrta, hajlatomba csókolt. Mámorító, férfias illata megcsapta az orrom, mint kábítószer, úgy hatott az érzékeimre. Apró csókjaival hintette be a vállamat, majd újra visszatért a nyakamhoz. Lehunyt szemekkel élveztem cselekedeteit. Testemen végigfutott a borzongás, ahogy ujjaival lassan tolta le a vállamon az egyik melltartópántomat, ajkaival követte annak az útját.
Hátam alatt megéreztem valami puhát: a szatén ágyneműt. Niall fölém kerekedett, két kezével fejem mellett támaszkodott, lágy csókot lehelt ajkaimra. Mellkasaink teljesen összeértek, szívverésünk ugyan olyan heves volt. Tudtam, mennyire vágyott már erre, mennyire rám akarja vetni magát, de nem tette. Gyengéd, és lassú volt velem, amiért rettentően hálás voltam. Ajkaival megtalálta a nyakam, szinte biztos voltam benne, hogy holnapra legalább 3 lila, vagy vörös folt lesz majd látható a nyakamon, de akkor, ott nem zavart. Élveztem minden egyes érintését, lágy cirógatását.
Az enyémekhez képest hatalmas kezeivel bebarangolta az egész testemet, a libabőr másodpercenként jött ki rajtam, halk sóhajok hagyták el a számat. A gerincvonalamon bizsergés futott át, ahogy puha, rózsaszínes ajkai  a melleim közé értek. Megcsókolta ott a bőrt, majd kissé megszívta.
A melltartópántom a másik oldalt is lecsúszott, Niall keze a hátam alá kúszott, hallottam a melltartóm pattanását. A gyönyörű, csipke darab a szoba valamelyik sarkán végezte. Lesütött szemekkel próbáltam lassítani a légzésemen, úgy éreztem ott helyben felrobbanok. Hála az égnek, hogy nyitottam ablakot. Egy pillanatra elvált tőlem, csillogó tekintettel vizslatta a már félmeztelen testem.
- Olyan gyönyörű vagy. - nyögött fel.
Két keze felsiklott a hasamon, a bordáimon, majd megfogta mindkét mellem. Olyan intenzív érzés kerített hatalmába a puszta érintésétől, mint még soha. Mindenem bizsergett, a bőröm lángolt, ahol meztelen felsőtesteink összeértek. Megcsókolt, újra és újra, kezei női idomaimon munkálkodtak. Egy nyögés szerűség kúszott ki ajkaim közül. Akartam őt, vágytam rá, minden egyes porcikájára.
- Annyira kívánlak. -suttogta ajkaimra.Ahogy csípőjét az enyémhez nyomta szemeim kikerekedtek.
Cirógatott, csókolt minden egyes centiméteremet a felsőtestemen, ezzel az őrületbe kergetve engem. Nadrágját egy pillanat alatt lehúzta magáról, tőlem elmászva zihálva kutatott az éjjeliszekrényébe. Kezében egy kis zacskóval tért vissza, pontosa tudtam, miért. Csodálkozom, hogy a szívem nem szakadt ki a mellkasomból. Visszatért hozzám, ahogy fülem mögötti érzékeny területet csókolta meg testem kissé megemelkedett, hozzányomva magamat. Nyögése isteni muzsika volt fülemnek. Ujjai lesimítottak oldalamon, óvatosan fenekembe markolt,majd lejjebb haladva combomon állapodott meg a keze. Hüvelykujjával apró köröket rajzolt belső combomon, kezeimmel hátába kapaszkodtam. Ó istenem! Ezt már nem bírom tovább...
- Niall... Kérlek... - nyögtem ki suttogva.
Ahogy szemeibe néztem, tengerkék íriszei most sötéten ragyogtak a vágytól, nagyot nyelt, a következő pillanatban pedig lekerült róla a bokszere, illetve a zacskóval munkálkodott. Csukott szemekkel vártam, a lepedőt markolva. Nem bírtam ránézni, illetve oda. A testem bármennyire is másképp reagált, rettentően féltem ettől az egésztől. Tudtam, hogy vigyázni fog rám, és megbízhatok benne, még is ott lapult bennem a kisördög, amit a többiek mondtak az első alkalomról: fájdalmas.
- An... - szólított meg Niall. - Ha nem szeretnéd, akkor...
- Ne ! Szeretném, nagyon !
Hezitálva bár, de bólintott. Lábaimon lassan húzódott le a testemet takaró utolsó fehérnemű is. Teljesen meztelenül feküdtem alatta, innen már nem volt vissza út...és azt hiszem, nem is akartam, hogy legyen.
Féltem. Féltem a reakciójától a látványomra. Ha nem tetszem neki? Ha..ha mégsem szeretné velem?! Észre sem vettem, a lepedőt teles erőmmel szorítottam, szemeimet idegesen csuktam be.
Niall puha ujjbegyét éreztem meg az arcomon. Végigsimított rajta, és megcsókolt. A csókjában minden jelenlegi érzése tükröződött: vágy , féltés, szerelem. Hihetetlen, hogy képes egyetlen csókjával megnyugtatni.
- Annyira gyönyörű vagy. - szólalt meg rekedtes hangján a fülem mellett. Tekintetemmel az övét kerestem, ahogy megtaláltam, halványan bólintottam.
Kész vagyok rá. Szeretném, hogy vele történjen az első, bebizonyította mennyire szeret, és mire képes értem. Nála tökéletesebb partnert el sem képzelhetnék. Megérdemli, hogy megkapjon, Teljesen...
- Kérlek, ha nem jó valami, vagy fáj, azonnal szólj, és megállok. - csókolt a homlokomba. Hangja remegett, nehezére esett a rendes beszéd, amit meg tudtam érteni. Egy szót sem tudtam volna kinyögni, így ismét egy bólintással jeleztem neki.
Combjaimat két kezével lassan nyitotta szét, lábaim közé helyezkedett. Vártam, hogy történik valami, ám következő tettével igen csak meglepett. Ujjaival megkereste az enyémeket, mindkét kezünket összekulcsolta. Nem tudhatta, de ez az apró gesztus, nekem mindennél többet jelentett.
Csípőjét előremozdította, testünk immáron teljesen egybeforrt. Egy milliméter sem tátongott köztünk. Az érzés szétfeszített. Oly' erővel haraptam ajkamba, hogy megéreztem vérem  vasas ízét. Kezeimmel Niallét szorítottam, nem tehettem semmit, egy apró könnycsepp buggyant ki a szememből.
- Sajnálom, szerelmem, annyira sajnálom. - suttogta, lágy puszikkal halmozta el az arcom nyugtatásképp. Sok idő telhetett el szótlanul, mikor kissé jobban előremozdult, így teljes hosszával bennem volt.
A fájó érzés csak nem akart múlni, Niall csókjai sem segítettek. A könnyek egymás után törtek ki szememből, borzasztó érzés volt. Nem így képzeltem el, nagyon nem.
- Sajnálom, sajnálom, kérlek, ne haragudj ! Abba hagyjam?
Ahogy teltek a másodpercek, a fájdalom kezdett egyre inkább múlni, a gyönyör hirtelen hullámként hatolt át a testemen. Niallt magamhoz húzva szorítottam,
- Csak...mozogj! - utasítottam.
Pár perc után a fájdalom már semmilyen jelét nem éreztem, az érzés, ami körüljárt leírhatatlan. Soha nem éreztem még ilyet, nem tudom mihez hasonlítani, nincs rá elégmenyei szó.
A szoba kéjes nyögéseinktől, és sóhajainktól visszhangzottak. Niall hol lassabb, hol gyorsabban végezte dolgát. Körmeimet hátába véstem, erőteljesen húztam végig kissé pattanásos bőrén. Többet, és többet akartam belőle, míg végül megkaptam.
Soha életemben nem éreztem még ilyet, olyat tett, amit más nem: eljuttatott egy másik világba.