#60 - Betegség

Sziasztok!:)
Meghoztam a következő részt, remélem elnyeri a tetszéseteket, jó olvasást! :)♥
Köszönöm mindenkinek, aki kitart mellettem, a sok kommentet és a pipát,  imádlak titeket! ♥
Fogalmam sincs, hány részes lesz a történet... De úgy érzem, lehet hogy nem jutok tovább a 70 fejezetnél, de reményeim szerint meglesz még a 70. :// Előbb-utóbb mindennek vége szakad, és ennek a történetnek is vége lesz...
De még nem szeretnék semmit előre mondani, tudatni fogom veletek, ha a történet a vége felé közeledik. ! :)

xoxo

Hamar ránk köszöntött az este. Mindannyian elvonultunk aludni egy kis ünneplés után, ami egy-egy pohár egészséges borból állt, ugyan is nem állt szándékunkban lerészegedni -kivéve Harryt, aki nagyon is voksolt egy jó kis buszparti mellett. Niall addig esedezett, és könyörgött nekem, míg igent nem mondtam az együtt alvásra. Állításai szerint szüksége van rám alvás közben, ugyan is olyan vagyok neki mint egy takaró - nélkülem fázik, és nem érzi biztonságosan magát. Ezen a kijelentésén elmosolyodtam, és egy lágy csókkal jutalmaztam.
Nagy szerencse, hogy mindenki ágyán van kis függöny, amit el lehet húzni, így nem kell azt hallgatnunk a többiektől, hogy ne "nyaljuk-faljuk" egymást a szemük előtt. Bár, ha jól tudom ma Perrie is Zaynnel alszik, El pedig Louisval. Szóval, a mi részlegünk üres. Niall kapott az alkalomon, és szerette volna, ha elvonulunk kettesben az én ágyamba, de azonnal nemet mondtam rá. Már csak az kellene, hogy a srácok mindenféle perverzséget gondoljanak. Már így is elég piszkos a fantáziájuk...
Niall bevetődött a helyére, pólóját szempillantás alatt lekapta magról, elhelyezkedett úgy, hogy mellé férjek, majd hatalmas vigyorral az arcán csapkodta a maga mellett lévő helyet. Kuncogva bújtam be mellé. Ölelő karjaival azonnal átfogott, fejemre egy puszit nyomott. Megpróbáltam kényelmesen elhelyezkedni, de nem igen sikerült. Mire megtaláltam a tökéletes pozíciót, a barátomnak nem tetszett, hogy van köztünk hézag, ezért visszagörgetett magához. Lemondóan sóhajtva bújtam hozzá. Hátam a mellkasának nyomódott, kezeivel a hasamat ölelte át, álla pedig a vállamon pihent. Szerencsés pozíciójában pont elért a nyakamhoz, így egy ártatlan, kínzóan lassú, nedves csókot nyomott oda. Éreztem, amint testemen végigfut  bizsergés, a libabőr láthatóvá vállt a karomon. Teljesen le tud venni a lábamról, amikor ilyen kábítóan gyengéd velem.
Mutató és középső ujját végigfuttatta karomon, majd vissza, utána hüvelykujjával az arccsontomat simította végig, onnan pedig letért a nyakamon keresztül a vállamra, csiga lassúsággal.
-Niall... - morogtam rá. Orrát az arcomhoz dörgölte, ami nevetésre késztetett. Lágyan megharapta a fülcimpám és egy puszit nyomott rá. Folytatta a kényeztetésem: ajkai visszatértek a vállamra, minden egyes apró, édes csókot egy kis harapás követett. A helyzetünkön nem változtatott, felemelte a karom hogy elérje az alkarom, illetve a kézfejem is. Csuklómon nyelvével körözött, megcsókolta, majd kissé megszívta. Egy halk sóhaj tört ki a torkomból. Mosolyogva indult vissza a könyökömig, majd vállamig és nyakamig, annyira elvesztem örömteli mozdulataiban, hogy fel sem eszméltem rá, amint telt ajkaival a nyakam szívja. Energiám sem volt panaszkodni, a másik ok, amiért nem szóltam rá pedig az volt, hogy egy érzékeny pontot talált. Megremegtem. Szemeimet lehunytam, engedtem, hogy ismét végigjárjon a bizsergés. Nem zavart, hogy ennek nyoma lesz, vagy hogy már a fogait is bevonta a játszmába, nem tudtam volna megálljt parancsolni neki.
- Biztos ne menjünk át a ti részlegetekre? Egyedül lehetnénk... - suttogta halkan a fülembe, miközben ujját végighúzta mellkasomon.  - Csak mi egyedül...Kettesben... Egész este...
Elérte, hogy meginogjak. Rá akartam vágni, hogy nem, de amint ismét mámorító csókokkal lepte el érzékeny bőröm a nyakamon nem jött ki semmi a számon, csak egy elfojtott sóhaj. Próbáltam türtőztetni magam, ugyan is bárki meghallhatta volna, ha hangosabban sóhajtok fel, vagy esetleg felnyögök. Bármennyire is elvette az eszem, ennek nem most jött ez az ideje még.
- Niall...Kérlek...
Hangom cseppet sem volt olyan meggyőző, mint szerettem volna. Sőt.. remegett, akár a fűzfalevél a szélben.
- Hm? - csókolta meg a fülem mögötti részt. Ó, istenem, nem teheti ezt velem! Ez... olyan csodás érzés. Észre se vettem, hogy fölém került. Ajkaimra egy édes csókot nyomott, nyelve édesen keringőzött az enyémmel. Imádok vele csókolózni, és ezt nagyon is tudja! Nem bírtam ki, hogy ne érintsem meg. Kezeimet hajába mélyesztettem, a már barnás tincsei siklottak át az ujjaim között.
- Nem, nem. Nem érhetsz hozzám. - suttogta, kezeivel pedig magam mellé fogta az enyémeket. Ugye ez csak valami vicc?!
- Niall... Ne itt... Ne most...
- Nem csinálok veled semmit, ne aggódj... Csak kitapasztalom az érzékeny pontjaidat. - kuncogott a fülembe. - Nos, azt hiszem a csuklód, a vállad és a mellkasod felkerülhet a listára. És a füled mögötti terület is.
Ahogy nyelve hegyével éppen csak érintette a bőrömet a nyakhajlatomban, úgy éreztem azonnal felkiáltok. Niall csókjával hallgattatott el, mielőtt még lebuktatnám magunkat. öntelt vigyora elárulta, mennyire élvezi a helyzetet, hogy most ő játszadozik velem. És be kell vallanom... én is élveztem.
Egy feszülős top volt rajtam,amit alváshoz szoktam felvenni. Persze melltartó volt rajtam, azért nem otthon vagyok, hogy a fiúk előtt is melltartó nélkül flangáljak egy feszülős toppban.A ruhadarab nem egy apácai darab volt, így elég sokat mutatott a mellkasomból, Niall örömére. Gyönyörű ajkai megindultak lefelé a nyakamról, bebarangolták a mellkasom, ahogy a mellem közötti részhez ért ajkaimba harapva tűrtem az érzést, amit keltett bennem. Éreztem, amint kezei felcsúsznak oldalamon, és rátalálnak melleimre.
- Ó, pedig reménykedtem, hogy nincs rajtad melltartó. - mosolygott kajánul, amint egy pillanatra felpillantott rám, de azonnal visszatért a női idomaim kémleléséhez. Kissé megmarkolta őket, ajkaival pedig apró csókokat hagyott a közöttük lévő részen. Ez túl sok volt már nekem...ezt a "kínzást" nem lehet úgy elviselni, hogy nem érinthetem meg, ráadásul meg sem mukkanhatok, mert a többiek meghallják. Pillanatok alatt löktem le magamról az értetlen Niallt. A szívem hevesen zakatolt, még mindig a hatás alatt álltam. Jézus isten, így képes teljesen elvarázsolni, mi lesz, ha....?!
- Minden rendben? - vigyorgott rám.
- Nem. - artikuláltam a szót, de a hangomat nem találtam. Niall egy puszit adott a homlokomra, majd magához húzva ránk terítette a takarót.
- Kettő-egy neked. - sutyorgott a fülembe. - De hamarosan akkor is átveszem majd az irányítást. - kuncogott. Nem akartam tudni, mire gondol, ezért inkább lehunytam a szemeimet, próbáltam ismét egyenletesen venni a levegőt, és átrepülni az álomvilágba.

*

Szemeim kipattantak a mellettem fekvő fiú mocorgására. Gondoltam, csak álmodik, ezért mosolyogva fordultam felé,de ahogy ránéztem lefagyott a mosoly az arcomról. Szerencsére van kislámpa minden egyes ágyban, ezért kissé keresgélnem kellett a fölöttük, mire megtaláltam. Niall szemei  nyitva voltak, homlokáról ezer meg egy verejtékcsepp csordogált, haja szintén állt az izzadtságtól. A takarót nyakig magára húzta, de még így is éreztem teste vacogását. Szemei csillogtak, illetve meg voltak duzzadva, levegővétele a száján történt, ott is egyenletlenül. Fogalmam se volt, mi történt vele. Ahogy rám nézett, csodás, kék íriszei megbánást tükröztek.
- Ne haragudj, hogy felkeltettelek. - szipogta. Jézus Isten! A hangja olyan volt, mintha befogta volna az orrát, és úgy beszélt volna.
- Jézusom, Niall, mi a baj? Jól vagy?
A szívem hevesen dobogott, nagyon féltettem őt, nem láttam még ilyennek.
- Nagyon fázom, An... A torkom ég, kapar, és nem kapok levegőt az orromon.
Annyira elmondhatatlanul sajnáltam. Hát, nincs mese, az én drága manóm elkapott valami betegséget. Tudom, milyen érzés, amikor egész éjszaka nem tudsz aludni, mert úgy érzed folyton köhögnöd kell, illetve nem kapsz levegőt, csak a szádon, de ott is alig.
Kezemet a homlokához emeltem: tűz forró. Ez megmagyarázza a lázát. Szerencsére velem nem sokszor fordult elő, hogy beteg vagyok, évente egyszer-kétszer, de anyával annál inkább. Olyankor mindig én főztem neki teát, illetve levest, mindenben a kedvére jártam. Óvatosan másztam ki az ágyból.
- Kérlek, ne hagyj itt. - nyúlt utánam, majd felköhintett. Kezeit megszorítottam, hozzá hajolva megpusziltam orcáját.
- Nem hagylak itt, a világ összes pénzéért se tenném. Gyere, át kell jönnöd az én szobámba, felkeljük így a többieket. Ott tudsz majd orrot is fújni, sőt köhöghetsz is, nem fog annyira áthallatszani.
Halványan bólintott, majd megpróbált óvatosan kimászni az ágyból. A takaróját maga köré csavarva battyogott utánam. Szerencsére senkit sem keltettünk fel, épségben jutottunk át a mi részlegünkre. Az ajtót halkan becsuktam. Niall azonnal felköhögött, elég csúnyán. Intettem neki, hogy feküdjön be az ágyamba, amit lassan ugye, de megtett. Gondoskodóan helyeztem el neki a párnámat, illetve az én takarómat is rá húztam így már két takaró melegítette.
- An. Menj aludni, rendben leszek.
- Niall, kérlek ilyet csak ne is kérj. Rosszul vagy, látom rajtad! Mindjárt jövök, hozok egy nedves rongyot, illetve megmérem a lázad.
Olyan halkan osontam át a busz elejébe, minta kém lennék. Szerencsére tudtam, hol van az úgynevezett "elsősegélydoboz", a mellett volt a gyógyszeres láda is. Bingó ! Megfogtam, a következő utam a fürdőbe vezetett. Egy rongyot átáztattam hideg vízzel, kicsavartam, majd azzal együtt vonultam be a szobába. Út közbe szerencsére még szereztem egy pohár vizet is, így azzal sem volt probléma. Felkapcsoltam a villanyt, majd letelepedtem mellé az ágyra. Borzalmasan nézett ki szegényem. A kis ládában kutatván sikeresen megtaláltam a lázmérőt. Furcsa egy lázmérő volt, az biztos. A leírás azt írta, rakjam az adott személy homlokához, nyomjam meg a nagy gombot, a kütyü pedig kijelzi hány fokos a személy hőmérséklete.
Odanyomtam a homlokához az elektromos kütyüt, követtem az utasításokat, a nagy kijelző pedig másodpercek alatt kiírta az eredmény. 38,9. Ó, ez nem jó! Nagyon nem...
A gyógyszerek közt keresgélve sikeresen megtaláltam a lázcsillapítót, ezen felül előszedtem egy másik gyógyszert is, ami jó lesz a torkára. Az orrsprayt is kikészítettem.
- Kérlek ülj fel. Ezeket be kellene venned. - utaltam a gyógyszerekre. Elhúzott szájjal tornázta magát ülésbe, remegő végtagokkal vette át a pohár vizet. nehézkesen, de lecsúszott az első, majd a második tabletta is. Befújta az orrát a sprayvel, majd visszadőlt a helyére, ismét teljesen betakarózva. Közelebb hajolva hozzá kezembe vettem a nedves rongyot. Kezemmel egyszer végigsimítottam a haján, utána pedig arcán. Homlokából eltűrtem a kósza tincseket, majd odahelyeztem a rongyot. Egy pillanatra felszisszent, majd egy sóhaj után még jobban átölelte a takarókat.
- Aludj, drágám. Megígérem, reggelre jobb lesz. -  csókoltam meg az arcát. Halványan bólintott, erőszakosan hunyta le a szemeit.
- An.
- Hm?
- Köszönöm... de kérlek, te is aludj.
Gyönyörű, ám most betegségtől csillogó szemeivel engem fürkészett. Halványan elmosolyodtam, és bólintottam egyet.
-Alszom. De csak miután te is elaludtál.
Egy kisebb mosolyt eresztett, majd elfordult a fal irányába.

*

Egészen pontosan 4 órája ülök Niall mellett, és figyelem, lejjebb ment-e a láza, illetve, hogy tud-e aludni. Viszonylag gyorsan álomba szenderült, de rengeteget mocorog álmában, illetve sokszor fel-felköhög. Nagyon sajnálom, hogy beteg lett. Hiszen ma koncert, és tudom, hogy el fog menni, bármilyen rosszul is érzi magát.
Az óra 8.00-t mutatott a telefonomon, amikor meghallottam kintről az első hangokat. Ez nyilvánvalóan Liam lesz, ő szokott ilyenkor kelni, a következőre pedig Eleanort tippelem.
Nem tévedtem, a női hang Eleanortól származott, majd percek alatt egyszerre tört elő a hangzavar. Hát igen...A One Direction felkel: avagy ki hogy üvölti le a másik fejét, hogy miért keltette fel. Ilyenkor a leghangosabb Zayn, ugyan is rettentően szeret aludni, ha álmában megzavarod, vagy felkelted, nagyjából leüvölti a fejed a helyéről.. Kivéve Perriet. Vele valahogy elnézőbb. Vajon miért?!
Úgy döntöttem, készítek Niallnek egy pohár forró teát, illetve beadom neki a vitamin tablettát. Remélem a láza már lejjebb ment, ahogy a homlokát néztem pár percenként, úgy vettem észre talán már csak olyan 37 fölött lehet. Az már jobb, mint a majdnem 39.
Egyszer sem fordult meg a fejemben, hogy elaludjak. Sokkal fontosabb volt számomra Niall. Valószínűleg most úgy nézek ki, mint egy ápolatlan, utcán lakó, de nem érdekel. Csak az a fontos, hogy Niall minél hamarabb meggyógyuljon.
- Szia An. - köszöntöttek a többiek, ahogy kiléptem.
-Wow, szarul nézel ki. - méregetett Harry. Hát,ez "kedves" volt Harold, igazán kedves...
- Niallt hol hagytad? És miért vonultatok el KETTESBEN a szobába, ahol egyedül voltatok egész este, és bármit csinálhattatok? - vonogatta szemöldökét Louis.
- Niall beteg.
- Tessék?! - csattantak fel egyszerre.
- Hajnali 4-kor arra keltem, hogy mocorog, kiverte a víz, fázik, remeg, illetve a hangja borzalmas volt, és levegőt sem kapott. Ezért vittem át hozzám hogy ne keltsünk fel titeket. Adtam neki gyógyszereket, illetve tettem nedves rongyot a homlokára, mert majdnem 39 fokos láza volt. - hadartam el egy szuszra, miközben a vízforralót indítottam be.
- Jézusom!
- Még alszik... ne menjetek be hozzá.
- 4 óta fent vagy vele? Nem is aludtál azóta?  -döbbent le Zayn. A fejemet rázva keresgéltem a filterek között, míg végül megtaláltam a tökéletes ízesítést: mézes kamillatea. Finom is, és a torkának is jót tesz majd.
- Akkor azt hiszem szólnunk kell Paulnak, hogy hívjon valami orvost.
- Nincs szükség semmilyen orvosra.
Egy emberként kaptuk a fejünket a rekedtes, orrhangon beszélő személyre. Niall a takarót maga köré ölelve állt az ajtóban, kusza hajjal, beteg tekintettel.
- Niall James Horan ! Azonnal visszamész az ágyba, MOST! - indultam meg felé céltudatosan, megfordítottam, és visszatessékeltem az ágyba. Hatalmas ásítás közepette feküdt vissza, és meredt rám duzzadt szemeivel.
- Kérlek, mond, hogy aludtál valamit azóta, hogy felkeltettelek.
Szótlanul bámultam lakkozott körmeimet. Niall nagyot sóhajtva köhintett egyet. Tudtam, hogy nem fog örülni, amiért pesztrálom, ezért megragadva az alkalmat kirontottam a konyhába a teájáért. A filter szinte teljesen kiázott, kiszedtem a teából, majd két kanál mézet és citromot csorgattam a forró italba, illetve egy kanál cukrot. Készítettem a szerelmemnek egy nagy zsemlét sajttal, felvágottal, és paprikával. Fő a vitamin !
Kis tálcára helyeztem el a vitamin tablettát, és a reggelijét is, majd besasszéztam vele a szobába.
- Megjött a reggeli.  Jobban vagy? - mosolyogtam rá. Nem hogy jobban, talán rosszabbul nézett ki, mint hajnalban. Utáltam így látni őt: legyengülten, betegen.
Kábán megvonta a vállát, felült, és kezébe vette a forró teát. Jólesően kortyolt bele, nagyot sóhajtva döntötte a fejét a busz oldalának.
- Úgy érzem magam, mint egy rongy, amit kicsavartak, kimostak, feltörölték vele a világegyetem összes koszos padlóját, újra kimosták, majd szétvágták.
Elmosolyodtam szavai hallatán. Hihetetlen, hogy még ilyen állapotban is képes viccelődni.
- An, köszönök, mindent. Most úgy megcsókolnálak, de nem tehetem. - hajtotta le a fejét.
- Nincs hányingered? - megrázta a fejét. - Akkor tessék, ezt edd meg. - nyomtam orra alá a szendvicset. Fintorogva bár, de elvette. Hű, ilyen sem volt még, hogy Niall fintorogjon a kajára.
- Őszintén? Jelenleg egy borsószemet sem lenne kedvem megenni. - nyüszített fel.
- Márpedig ezt megeszed! Niall, meg akarsz gyógyulni? -bólintott - Akkor kell az energia, és teából nem fogsz energiát gyűjteni. - korholtam le. Lemondóan sóhajtva harapott bele a szendvicsébe. Lassan bár, de sikeresen elfogyasztotta az egészet.
- Büszke vagyok rád. - pusziltam meg az arcát. - De most feküdj el, és takarózz be. Kérsz valamit? Akkor csak szólj nyugodtan és hozom.
Úgy nézett ki akár csak egy begubódzott hernyó - nyakáig fel volt húzva a takarója.
- Meg akarlak csókolni.
- Én is. - sóhajtottam. - Pár nap az egész, rendben? Utána pedig... - haraptam ajkamba. - Annyiszor csókolsz meg, ahányszor csak akarsz.
Lágy mosolyt eresztett felém, de arcán látszott a szenvedés. Az ajtó kinyílt, egyszerre csődült be rajta a 7 idióta. Mindenki az ágyköré gyűlt, és Niallt pásztázta.
- Hú, öcsém. Szarul nézel ki. - nevetett fel Louis. Mit is vártunk tőle...
- Nagyon rosszul érzed magad?
-Eléggé. - köhögött egyet.
- Már szóltunk Paulnak, amint megálltunk a célálommáson jön egy orvos.
- Csodás... -morgott a barátom.

*

- Ahogy nézem nincs a fiatalembernek különös baja, nem vírus, csak szimpla megfázás lázzal megspékelve. Lehet, hogy a busz klímája okozta. Egy-két nap múlva kutya baja sem lesz, meglátják. Azt javaslom rengeteg citromos teát igyon, sok mézzel,illetve sok vitamindús gyümölcsöt. Ha a láz nm csillapodik, vagy új tünetek jelentkeznek, akkor pedig hívjanak ismét.
A bajszos, 60-as éveiben járó doktor úr egy utolsó köszönés után kiment a szobából, Louis pedig lekísérte a buszról.
- Na látod. Hamarosan rendben leszel. - kulcsoltam össze a kezem az övével. Hálásan rám mosolygott.
- Niall mit kérsz kajának? Elmegyünk egy közli McDonald's-ba, vagy valami gyorskajáldába, mert éhen halunk. An, jössz?
- Én maradok Niallel. Megtennétek, hogy nekem is hoztok valamit?
- Persze.
Hálásan pillantottam Liamre, a következő pillanatban pedig már ismét kettesben voltam a szerelmemmel.
- Nem kellett volna itt maradnod, és pesztrálnod engem.
- De én maradni akartam, rendben?
- A fene a makacsságodba...
- Ezért szeretsz. - vigyorogtam rá.
Csend állt be közénk, néhány percig csak bámultuk egymást rendületlenül, pár pillanat múlva pedig ismét meghallottam Niall szuszogását. Elaludt.