#61 - Szülinap

 Sziasztok drágáim! :)
Ne haragudjatok, amiért ilyen későn jött a rész, de semmi időm nem volt... :( Kárpótlásul egy szerintem elég hosszú részt hoztam nektek, a következőben pedig megtudhatjátok An ajándékát, de szerintem sejtitek :P
Nagyon köszönöm a 24 tetszik, és a 4 elolvastam pipát, illetve a sok kommentet, 47 feliratkozót, 57,670 oldalmegjelenítést, eszméletlenek vagytok, nem tudom eléggé megköszönni !♥♥
Remélem megy az iskola, és jó jegyeket szereztek! :DD 
Sok-sok puszi , és köszönöm a türelmet! ♥ 





A fiúk szinte kicsapták az ajtót, úgy estek be a szobába, mit sem törődve az alvó beteggel. Niall pirosas szemei azonnal kipattantak, grimaszolva ült fel az ágyon, szemeit dörzsölgetve.
- Mi folyik itt? - szólalt meg rekedtes hangon. Louis egy McDonald's-os zacskót nyújtott a barátom felé, aki kissé hezitálva bár, de elvette a zacskót.
- Na hagyunk is titeket, drágáim. Viszlát.
Ismét egyedül maradtunk. Farkas éhesen estem neki a krumplimnak, BigMac-emnek, a sajtburgeremnek, és az almás pitémnek. Hát, bírok enni, az egyszer biztos, de hát ha éhes vagyok?! Nem tehetek róla...
Niall egyedül a krumpliból csipegetett, de addig nyaggattam míg végül egy hamburgert is megevett.
- Hogy érzed magad?
- Jobban.
Nagyot sóhajtva nyeltem le az utolsó korty kólámat is. Két óra múlva fellépés. Mindjárt megérkezünk az állomásra, Niall pedig teljes betegen fekszik az ágyamban. Ó, istenem, mi lesz vele?!
Éreztem, amint a busz megáll. Oó. Azt hittem, hogy lesz még egy kis időnk az érkezésig..Hát, tévedtem.
- Niall.Szerintem nem kellen...
- Megérkeztünk! -rontott be Liam. - Niall... Azt beszéltük Paullal, hogy ha szeretnéd, nem kell a mai koncerten részt venned...
- Nem! - tiltakozott.- Ott leszek, bármi áron is, nem hagyom cserben a rajongókat !
Niall olyan hirtelen pattant ki az ágyból, és rohant az ajtóhoz, hogy szinte fellökött az ágy mellől. Nagyokat pislogva meredtem rá, ahogy elhagyja a részleget, majd miután feleszméltem gyorsan követtem útját. Cipője már rajta volt, melegítőjét gyorsan dobta le magáról, és cserélte át egy farmerra, ezt pedig egy Crazy Mofos-os póló követte. Nyakára egy vastag sálat tekert, zsebébe rejtette a telefonját, és jó pár darab zsebkendőt, magára húzta a pulcsiját, ezek után pedig még egy kabátot is. Igen, úgy nézett ki mint egy nagy jeti, mi tagadás.
A nagy rohanásba a barátom elfelejtette, hogy a busznál már valószínűleg igen csak nagy számú directioner áll már, akik régóta itt "csöveznek", hogy lássák kedvenceiket. Ahogy kilépett a busz ajtaján, mintha fekete lyukba került volna úgy szívta be a tömeg. A buszra felhallatszott a sok sikítás, kiabálás, a "Szeretlek Niall"-től kezdve a " Feküdj le velem!"-ig mindent hallottam.. Hát, van néhány őrült fan, az biztos. A srácok is követték Niall példáját, mindannyiuk leszállt a buszról, a rajongókkal eszméletlen mennyiségű képet készítettek,illetve aláírást osztogattak.
Ahogy kidugtam a fejem, összesen kb. 25 lányt pillantottam meg. Rám szegeződött pár szem, majd akik már késztettek fényképet az összes fiúval, megtámadtak engem. Furcsa érzés volt ez az egész. Megijedtem. Azt sem tudtam hirtelen, hogy merre forduljak. "An, egy képet!", "Csókot Niallel!", "Igaz, hogy szakítottatok?" , "Aláírnád a karomat?" , "Szeretünk Anne!"
Megszeppenve álltam néhány lány mellé, akik hálásan hajtogatták, mennyire köszönik. Perrie, El, és Dani is csatlakozott hozzánk, őket is lerohamozták a lányok. Ahogy a fülem mellett elhangzottak a "Jézusom, ez Perrie a Little Mixből!", "Danielle, a táncos!"kiáltások,kicsinek éreztem magam. Igen, vegyük Perriet. Gyönyörű, tökéletes alakkal, egy híres lánybanda tagja, eszméletlen hanggal. Ott van Danielle. Táncos, de még milyen jó táncos! X-Factor turnén van, az alakját mindenki megirigyelné, illetve karakteres arcát. És Eleanor... aki néha modellkedik. A combjai valószínűleg sosem értek össze, illetve sosem voltak problémái a túlsúllyal. és itt vagyok én... Aki semmiben sem tehetséges, csak egy elcseszett ember, aki mindenkit megbánt, hisztis, és szerencsétlen. Miért kérnek tőlem autogrammot? Ki vagyok én?! Egy senki... Egy nagy-nagy senki, aki nem érdemel semmilyen figyelmet.
Bambulásomból pár kéz rántott ki, amint a szemem előtt lengettek.
- An, minden rendben? Miért sírsz? - kérdezte aggódva egy szép, 16 év körüli fehér bőrű lány.
Megráztam a fejem, mit sem törődve kósza könnycseppjeimmel folytattam tovább a tevékenységet. Hirtelen két kar fonódott körém, az illető megfordított, ölelésébe zárt. Melegség járta át a testem, tudtam, hogy mellette biztonságban lehetek, ő megvéd engem mindentől.
- Drágám, mi a baj? - suttogta a fülembe Niall. Kezeivel lassan simított fel-le a hátamon, apró puszikat nyomott a hajamba. Mellkasának döntve a fejemet engedtem utat a könnyeimnek, próbáltam megnyugodni.
- Én nem vagyok idevaló, Niall. Egy senki vagyok. - szipogtam.
- Ilyet ne is mondj ! Mindenki szeret téged, csodálatos vagy! Köszönöm neked, hogy vagy nekem, te teszed szebbé minden napomat. Te ápolsz engem most is. Megérdemled a tiszteletet.
Ha eddig nem sírtam volna eléggé, immáron már látni sem láttam rendesen. Ám ezúttal ezek örömkönnyek voltak, hogy ilyen barátom van, mint Ő.
- Várnak a rajongók, ne bántsd meg őket. -mosolyodtam el, ahogy eltávolodtam tőle, szemeimet pedig megtöröltem. Niall betegségtől csillogó szemeivel aggódóan mered rám, majd biccentett egyet.
Paul jelent meg mellettünk, tudtunkra adva, hogy induljunk el a stadionhoz. De ez nem ment olyan könnyen, természetesen. A lányok nem akarták ott hagyni "férjeiket", így követtek minket. Nem volt más esélyünk a menekülésre, csak a futás.
Egyszerre indultunk meg loholva, a rajongók pedig csak tornyosodtak mögöttünk. Paul gyorsan kitárta a stadion bejáratát, a biztonsági őrök pedig azonnal segítségre siettek. Ahogy beértünk, az ajtó becsukódott, az üvegen keresztül látszódott a sok síró, boldog, vagy éppen visító directioner.
- Hú, ez kemény menet volt. -lihegett Harry. - De meg kell valljam, volt egy pár lány, akit igen csak eltudnék képzelni magam mellett. - vigyorgott  göndörke.
- Harry, a perverz formád ! Lenne szíved hozzá, hogy elvedd a drága, ártatlan 16 éves lányok szüzességét?
- Hát... nem hiszem, hogy ellenkeznének.
- idióta vagy. - ráztam rosszallóan a fejem.
Niallre pillantottam, akinek már nehezebben ment ez a futás dolog. Láttam rajta, milyen rosszul van, úgy éreztem vele tartok.
- Minden rendben? - érintettem meg arcát. Bólintott.
Hirtelen két fekete hölgy jelent meg, akik eligazították a fiúkat, hogy merre kell menniük az öltözőjükbe, illetve hol van a csarnok bejárata, hova kell majd menniük, stb. Csak követtük őket szótlanul, ámulva néztem a nagy stadiont. Az biztos, hogy rengeteg sikítozó rajongó lesz ma itt, nem tagadás.

 *

A koncertet nézve azonnal feltűnt Niall mily' rosszul is érzi magát. A koncert elején az első dolga volt bejelenteni, hogy nem minden számot fog elénekelni, és ne haragudjanak meg, ha hamis lesz, vagy valami, mert teljesen beteg. Kezében a gitárral vitte végig az egész koncertet, és mi tagadás, tényleg nem sikerült úgy minden szólója, mint kellett volna... A bársonyos, csodás hangja most sokkal inkább hasonlított egy megfázott nyávogó macskára, amiért rettentően sajnáltam. Arcán láttam az idegességet, de mégis tartotta magát, és nem adta fel. Teljesen átéreztem helyzetét. Nem élveztem úgy az egész koncertet, mint az eddigi bármelyiket, csak őrá tudtam koncentrálni.
A koncert után Niall öltözőjébe vezetett utam. Nem csalódtam... A barátom félmeztelenül feküdt a kanapén, magára húzta az ottani pléd szerűséget. Arca kipironkodott, szinte biztos voltam benne, hogy lázas. Lassan guggoltam le mellé, kezét az enyémbe fogtam, ujjainkat összekulcsoltam. Homlokához emelve tenyerem vettem észre, jól sejtettem. A láza még nem ment le.
- Nagyon f-fázom. - nyögte ki, miközben fogait összekocogtatta.
- Tudom, drágám, tudom. Öltözz fel, bemegyünk a buszba, ott lefekszel, és minden jobb lesz. Rendben?
Nagy nehezen felült, addig kerestem neki egy pólót, amit felvehet. Lassan csavartam le a plédet meztelen felsőtestéről, lassan adtam rá a pólóját. Ez a koncert nem tett jót az állapotának, az biztos... Kimerült, így is kevés energiája volt, de most csak rosszabb. Belebújt Supra cipőjébe, magára vette a nagy pulcsit és kabátot, amiben jött, a vezetésemmel pedig megindultunk a kijárat felé.

Niallt gyorsan ágyba dugtam, beadtam neki a gyógyszerei. A szemeim majd' lecsukódtak, de nem szerettem volna Niall előtt elaludni. Tudnom kellett, hogy amikor elalszik van-e láza, köhög-e álmában, stb.
Szerencsére a barátomat hamar elnyomta az álom. Egyenletlenül vette a levegőt, el-elfintorodott, vagy álmában felköhögött. Éreztem, hogy már nem bírom tovább alvás nélkül. Mint egy félholt zombi, úgy vonultam át a hozzám legközelebbre eső ágyhoz, dőltem le rá, már arra sem volt energiám, hogy betakarjam magam, szemeim lecsukódtak.

2013. szeptember 12.

A lányokkal fürgén szedtük a lábunkat a londoni kedvenc bevásárlóközpontunkban. Niall tegnapra gyógyult meg teljesen, négy napnyi ágyban fekvés után. Tegnap viszont mint aki ujjá született, úgy futkározott fel s alá a buszban. Milyen ironikus, hogy pont most nincs két napig koncert, amikor Niallnek szülinapja lesz. Ezért történt úgy, hogy éppen a plázát járjuk ajándék után kutatva. Eleanor és Perrie végig engem nyaggattak, hogy mondjam meg nekik mit is szeret Niall. Hiába mondtam el nekik mindent róla, tanácstalanok voltak. A legrosszabb pedig az volt, hogy én is..
Danielle sajnos már jó pár napja visszament a turnéra, nem kapott túl sok szabadidőt. A legjobban természetesen Liamet viselte meg a dolog. Teljesen kedvtelenül ücsörög azóta is magában. Hiába próbáltuk felvidítani, nem sikerült. Nagyon sajnálom Őt. Borzalmas lehet, hogy ugyan akkor vagy turnén a barátnőddel, és alig láthatjátok egymást... Belegondolni is borzalmas, mi lenne akkor, ha Niallt nem láthatnám hónapokig. Nyilvánvalóan teljesen összetörnék. Danielle és Liam kapcsolatában tiszteletre méltó a hűségük, és a szerelmük. Annyi mindene keresztülmentek már, az idő, és a távolság sem kedvez nekik, még is kiállnak egymás mellett. Ezt nevezik hű szerelemnek. Ha belegondolok... vajon Niallel mi is keresztülmennénk ezen? nyilvánvaló a válasz: igen. Az utóbbi időben, amíg Niall beteg volt, akkor döbbentem rá milyen fontos is számomra ez a személy, akit a barátomnak nevezhetek. Szinte átéreztem a fájdalmát, úgy éreztem, én is szenvedek, amiért ő szenved. Furcsa dolog, nem-de? Lejátszódott az agyamban, hogy mi lesz, ha majd évek múltán ő lesz a férjem, és ugyan így kell majd gondoznom. Megteszem ! Bármit megtennék érte, ugyan is nem bírnám ki még egyszer, ha elveszíteném. Biztos vagyok benne, hogy lesz még rengeteg nézeteltérésünk, de kit érdekel?! Egyik kapcsolat sem tökéletes, de a miénket ezek az apró veszekedések teszik tökéletessé. Nincs is szebb mint a békülés, ami olyan, mintha újra egymásra találnánk.
- tartsunk szünetet. - fulladt ki Perrie, kezünknél fogva ráncigált be bennünket a Starbucksba. A kávéinkkal együtt ültünk le az egyik asztalhoz.
- Dejavu érzésem van. - nevetett fel El. - Mint amikor Liam szülinapjára vásároltunk.
- Pontosan.
- Valami ruha is kell estére. Nektek már megvan, mit vesztek fel?
- Nincs. - válaszoltunk egyszerre Pezzel.
- Akkor ezt megbeszéltük. Nem elég az ajándékvásárlás, kell még egy ruhaüzletet is keresnünk, illetve egy cipőst, mert a ruhához jó cipő kell, és akkor már ékszerek is. De az ékszerekhez passzolnia kell a kis táskának, ezért ke...
Felnevettem, amikor a drága szőke ciklon befogta Eleanor száját. Igen, El szereti néha túlkombinálni a dolgokat. Olyan furcsa belegondolni, hogy 20 éves lesz a szerelmem. Nem tizen akárhány, hanem húsz. Nem fog már tinédzsernek számítani, felnőtt lesz. Olyan büszke vagyok rá: húsz éves lesz, és már annyi mindent elért az életében. A One Direction, a fénykorát éli, azt hiszem nem láttam még egy ilyen fiú csapatot, mint ők. Szeretik egymást, mint a testvérek, hülyéskednek, mint a legjobb barátok, és ledorgálják egymást, mint a szülők. Louis 21. Liam is betöltötte már a 20-at. Zayn is 20. Már csak Harry lesz az, aki 19, de nem sokáig.Jó ég, felnőttek a fiúk ! Érett, borostás férfiak lettek. Emlékszem, amikor az X-Factoros idő alatt Skypeoltam velük... Ó, Liam és a Troy Bolton-os haja... Sosem fogom elfelejteni. Vagy Harryt a mintás tangájával, ahogy bevillogtatta a fenekét a képbe. Ott van még Zayn csendes természete, Louis ócska viccei (néhány dolog sosem változik...), és még sorolhatnám. Megváltoztak. Érett, tökéletesen kinéző férfiak lettek.
Nyilván felmerül a kérdés, miért is akarunk ruhát venni ma estére.  Ugyan is ma tartjuk Niall születésnapját. Azt mondta, szeretne a barátaival lenni, amikor 0:00-kor átlép a 20. életévébe, így mára terveztük a születésnapi buliját. Ha jól tudom Harry és Louis szervezi - ó jaj, ebből nem lesz sok jó - de megkértem Liamet, hogy tartsa rajtuk a szemét. Nyilván ők is már olyan lázasan készülnek, mint mi. Na jó, ez lehetetlen. Az én szívem már most hevesen dobog, ha a bulira gondolok, szerintem jobban izgulok, mint Niall.
A Starbuckost elhagyva szinte minden boltba bementünk. Perrie és El ismét sikerrel jártak, megint ki maradt hoppon? Én...Niall barátnője... Eddig mindig úgy voltam a dologgal, hogy ráérek még, ráérek még, erre tessék. Már nagyon nem érek rá ! Perrie egy Nando's-os kajautalványt vásárolt, illetve egy tokot Niall telefonjára - mert ugye mindig leejti, és eltöri, de azóta az eset óta, amikor nekidobta az ágynak az iPhonet és eltört, már vett újat - , Eleanor pedig nem bírta ki, egy olyan pulóvert csináltatott, amin ez áll " I ♥ Anne Alley ". Felnevettem rajta, milyen kreatív a barátnőm. Bár meglepődtem, hogy csekély egy óra alatt elkészült, amikor az ilyeneket általában pár nap alatt csinálják meg. Azt hiszem nagy szerepet játszott a dologban az, hogy nem a szimpla Eleanor csináltatta a pulcsit, hanem Eleanor Calder, Louis Tomlinson, a 1D egyik tagjának barátnője... Protekció ide vagy oda, az ajándék meg van  és ez a lényeg. Illetve vett még a pulcsi mellé egy csirkés alsónadrágot is vett Niallnek. Hát, azt hiszem vicces ajándékok születtek. Igaza van Elnek, ez nagyon dejavu helyzet ! Ugyan ezt játszottuk el Liam szülinapjakor is... A Victoria's Secret bolt előtt elhaladva felcsillant a szemem. Megvan mi lesz Niall ajándéka!
- Lányok. Van egy nagyon jó ötletem. - vigyorodtam el, és behúztam őket a boltba.

*

Meg kell vallanom, kifárasztott ez a közel 4 órás shopping túra. sikerrel jártunk, mert mindent megvettünk, amit akartunk, de a lábaim nagyon be akarták adni a szolgálatot, holott az este még el sem kezdődött, a barátom szülinapján pedig igen is táncolni fogok, nem pedig ücsörögni, és a lábamat fájlalni.
A szemem alul fekete szemceruzával húztam ki, felül pedig a ruhámhoz illő szemhéjpúdert tettem fel. hajam göndören omlott a vállamra, ajkaimon halvány rózsaszín szájfény ékeskedett.
A tükör elé álltam, mosolyogva néztem rá a tükörképemre, de kissé aggódtam is, vajon Niallnek hogy fog tetszeni. Nem akartam merészre fogni a dolgot, így végeredményképp egy szelíd, de csinos ruhát választottam.
A lányokkal együtt készültünk nálunk a nagy estére. Anya néha-néha beleselkedett a nagy hangzavar miatt, ugyan is sokszor elég hangosra sikeredett a nevetésünk. Nem tehettünk róla, de ki nem nevetne azon, ha valaki elkeni a rúzsát a nevetés közben, és a fél arca vörös lesz?! Költői kérdésnek szántam.
Perrie és El is csodásan festett. Perrie egy sárga ruhát vett fel, Eleanor pedig egy kéket. Most valahogy ők sem a vad miniruhás korszakukat élték, aminek örültem is egy kicsit. Talán tényleg igaz: nem úgy lesz valaki szép, ha minél többet mutat magából. Az idő eljárt felettünk, kintről dudálás hallatszott. Izgultam Niall reakciója miatt. Nagyon.
Vihogva rontottunk le a lépcsőn - most kivételesen nem estem le- , anyu pedig mosolyogva nézett minket kerekedő hasát simogatva.
- Nagyon gyönyörűek vagytok, lányok. Azt javaslom vigyázzanak rátok a fiúk, mert biztosan sokan fognak megfordulni utánatok.
Egy cuppanós puszit adtam édesanyám arcára, majd egy dzsekit magamhoz véve indultam a kijárathoz, ahol a lányok álltak már.
- Mi megyünk, anya. Nem tudom mikor jövök.
- Érezzétek jól magatokat!
- Viszlát, mrs. Alley!
Az ajtó nyitódott, remegő lábakkal, és zakatoló szívvel vonultam a kocsihoz. A fiúk nevetése a bezért ajtókon keresztül is hallatszott. Autó? Jézusom, hogy nem vettem észre, hogy egy limuzin áll előttünk?! Ó, istenem...
A limuzin ajtaját kinyitva a fiúk hangos füttyögésbe kezdtek. Csak Niall, Zayn és Liam volt a kocsiban, illetve a dobosuk, Josh. Gondolom Larry a helyszínen van.
Félve néztem rá a barátomra. Szemei gyönyörűen csillogtak, ahogy végignézett rajtam, szája kissé tátva maradt. Kuncogva ültem le mellé,  ajkaimat övére helyeztem. Egy lágy csók után nagyot nyelt, mire végre megszólalt.
- Hű, lélegzetelállító vagy. - suttogta a fülembe. Éreztem, amint forróság szökik az arcomba.
- Köszönöm, drága szülinapos. - pusziltam bele nyakába.
Karját a derekamon tartotta. A limuzin elindult, a beszélgetés újra elkezdődött.

*

A szórakozóhelyre beérve rengeteg embert pillantottam meg. Mindenki egy emberként sikított fel, amikor meglátták megérkezni a szülinapost. Tapsvihar tört ki, pár ember odajött minket köszönteni, majd folytatódott a bulizás. Niall eltűnt a tömegben, amit nem bántam. Tudtam, hogy ez ma az ő napja, nem akartam rajta csüngeni egész este. A barátnője vagyok, nem pedig a Puli kutyája.
A tömegbe szinte mindenki azonnal szétfoszlott. Nem tudtam merre nézzek, Perrie a Little Mix többi tagjával ölelkezett éppen, Eleanor egy számomra ismeretlen csapattal nevetgélt, a fiúk is eltűntek. Kissé bizonytalanul, de megindultam valamerre, míg nem egy kéz kapott el. Ed Sheeran állt előttem, és mosolygott rám.
- Szia, An. - ölelt át. Oké. Most vagy én vagyok a hülye, vagy Ed Sheeran tényleg megölelt engem? Honnan ismer?!
- Ööö. Szia?! - nevettem fel kínosan.
- Emlékszel még rám? Liam buliján együtt ittunk.
- Öö. Nagyon megharagszol, ha azt mondom, hogy nem?
Tényleg így volt. Tudom ki Ed Sheeran, ugyan is ki NEM tudja, ki ő?! De ez a részlet kimaradt. Én komolyan vele iszogattam!? Furcsa dolgok vannak, a biztos...
- Dehogy is. Én is elég részeg voltam, ne aggódj. - nevetett fel. - Gyere, igyunk valamit.
Mosolyogva követtem őt, míg elértünk a pultig. Rendelt alapozásnak két Jack Daniel's-t kólával. Nem állt szándékomban lerészegedni, ezért elterveztem, hogy nem iszok ma sokat. Niallre is vigyáznom kell.
- És, mi a helyzet veled? Mesélhetnél valamit magadról.
- Mit szeretnél tudni? - nevettem fel.
- Hát, úgy mindent. Van időnk.
- Rendben.
Fogalmam sincs mennyit beszélgettünk, de nagyjából az egész életemet kitártam Ednek. Utána pedig ő következett. Meglepődtem sok dolgon, ugyan is az internet teljesen mást írt róla. De ez alatt az idő alatt rájöttem, milyen jó fej is ő valójában. Tényleg nagyon aranyos volt, megnevettetett elég sokszor, és jó kis sztorikat mesélt nekem. Elmentünk táncolni is, majd valaki elhívta, így bocsánatkérések közepette távozott tőlem, de azért azt hozzá tette, hogy biztosan találkozunk még az este folyamán. A bulihely nem volt olyan óriási, de még is soknak tűnt benne az emberek száma. Harry jött velem szemben, nagy mosollyal az arcán ölelt át. Hát, ő az a személy aki képes lerészegedni alig 1-2 óra alatt. Nem zavart sokáig, azonnal tovább állt. Két kar fonódott derekam köré, kissé ijedten fordultam meg.
- Helló, gyönyörűm.
nevetve borultam Niall nyakába. Láttam rajta, hogy még józan, de ugyan azt is tudtam, hogy amint 0:00-t üt az óra onnantól kezdve teljes részegre issza magát. Ez volt a terve, és tudtam, hogy be fogja tartani. Végül is egyszer 20 éves az ember, nem-de?
Szorosan magához húzva hívott táncra. Kezeimet a nyakára kulcsoltam, ritmusosan mozogtunk együtt. Ahogy kedvenc számaim felhangzottak, sokszor kicsit erősebben és gyorsabban mozgattam csípőmet, ami Niallnek nem annyira dominált.
- An, kérlek, ne feszítsd túl a húrokat.- morogta a fülembe.
Esküszöm, semmi rossz szándékom nem volt, csak jól éreztem magam. Bár azt hiszem Niall ezt hergelésnek fogta fel. Kissé lassítottam a tempómon, lebiggyesztett ajkakkal, szomorúan néztem rá. Szem forgatva sóhajtott, majd a legegyszerűbb módját választotta a bocsánatkérésnek: megcsókolt. De nem akárhogy, egyáltalán nem zavartatta magát, nyelvével vad táncba hívta az enyémet. Ujjaimat tökéletesen beállított hajába vezettem, ahogy szőke tincsei átsiklottak ujjaim között szorítása a derekamon erősebb lett, végül keze megindult lefelé, a fenekemen állapodott meg. Csak csókolóztunk, nem tudom mennyi ideig, de jól éreztük magunkat.És ez számított. Fülemet egy éles hang csapta meg.
- Megkérem a drágalátos szülinaposunkat, hogy szakadjon el a barátnője szájától, mert egy perc múlva idő van.
Éreztem, amint Niall belemosolyodik a csókunkba, majd lassan, kínzóan lassan elválik tőlem egy utolsó puszi után. Az arcom olyan vörös volt, mint a rák, szerencsére a sötétben nem látszott meg. Á , csak kb.100 ember nézett minket, és nevetett fel. Niall hirtelen megragadta a kezem, majd a hang irányába húzott. A DJ pulthoz... Az italos bárnál kikért magának egy üveg Jack Daniel's-t, majd tovább mentünk. Harry vigyorogva nyújtotta át Niallnek a mikrofont.
- Köszönöm mindenkinek, hogy itt van, nagyon jól esik, hogy ennyien vagyunk. Most pedig... pár másodperc múlva 20 éves leszek. Kezdődjön a visszaszámlálás !
A közönség egy emberként kezdett számolni Niallel együtt.
-10.....9.....8.....7.....6.....5......4......3........2..........1............... 20 ÉVES VAGYOK EMBEREK !
Az összes ember tapsviharba torkollott, mindenki üvöltözött, sikított. Ami a legjobban meglepett, pedig.... Niall megcsókolt. Ott, úgy, hogy mindenki minket néz, a 20. éve legelső percében velem törődött. Úgy éreztem azonnal elsírom magam, rettentően büszke voltam rá. 20 éves lett... Hivatalosan is. Ahogy az óra 0:01-et mutatott, Niall akkor vált el tőlem. Homlokunkat összedöntötte, még mindig zihálva mosolyodott rám.
- Köszönök mindent, hogy vagy nekem. Nagyon szeretlek.
Egy újabb csókkal jutalmazott meg. Abban a pillanatban a kedvem messze a felhők felett járt. Pár pillanatig csak lefagyva álltam, arra reagáltam csak, hogy Niall elhúz onnan, vissza a tömegbe. Mindenki megindult felénk, én pedig jobbnak láttam, ha most hagyom, hogy gratuláljanak Niallnek. Innentől kezdődött meg az igazi buli... A zenék teljesen felpörögtek, az emberek ugráltak az asztalokon, kiabálták a szöveget, és én sem vetettem meg ezt a cselekedetet. Perrievel és Ellel ringattuk magunkat az egyik asztalon, kezünkben egy-egy pohárral. nem ittam sokat, és ezt így is terveztem az este további részére, és meg kell vallanom, büszke voltam magamra.
Hajnalban az emberek többsége kezdett teljesen lerészegedni. 4, fél 5 körül járhatott az idő, amikor néhányan már kezdtek kifelé szállingózni.  Ahogy láttam, El és Louis is lelépett már, Zayn és Perrie is, Liam viszont velem együtt várta a buli végét. Azt hiszem elmondhatom, nagyon jól sikeredett az egész este !
Már legalább 6 óra is elmúlt, amikor az utolsó emberek is elhagyták a helyszínt. Harry egy lánnyal lépett le , Liam pedig megpróbált segíteni nekem Niallt megfogni is kivinni a limuzinhoz. Azt hiszem előre tudták, hogy jó ötlet lesz ez a limuzin...
- Nágy...on..szer-szert..ek.. An. - nevetett a teljesen részeg barátom. Az egyszer biztos, hogy jócskán betartotta az ígéretét... Tényleg segg részegre itta magát...
A kocsiba nehézkes módon tudtuk beültetni, az egész utat végig nevette - hozzáteszem, a semmit nevetett, de mit is várunk egy részeg embertől - amikor pedig megérkezett a limuzin a directioner villához, az is egy nehéz feladat volt, míg kiszedtük a limuzinból, és felvittük a szobájába. Már szinte a kezünkben elaludt, ahogy leraktuk az ágyára meg se moccant. Hú.
Lassan csuktam be az ajtóját, letöröltem megizzadt homlokomat.
- Kösz, hogy segítettél.
- Semmiség. -mosolygott Liam. - Maradsz?
- Azt hiszem inkább hazamegyek. Ha felkeltem úgy is átjövök majd.
- Rendben. Szólj a sofőrnek, elvisz.
- Aludj jól, Liam.
- Te is.
Egy gyors puszit nyomtam arcára, kiérve bepattantam a limuzinba, ami se perc alatt hazadobott. megköszöntem a fuvart, a lehető leghalkabban mentem be a házunkba, és mint egy zsák krumpli úgy dőltem be az ágyamba hulla fáradtan.