#58 - Jövő

Sziasztok!:)
Rettentően sajnálom, hogy késett a rész ilyen sokat, de csütörtöktől kezdve nem voltam gépközelben... ://
Nagyon szépen köszönöm a sok pipát, és a kommenteket, nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok és szeretlek titeket! ♥♥
A másik dolog pedig: TÚLLÉPTÜK AZ 50.000 OLDALMEGJELENÍTÉST! :ooooooo EGYSZERŰEN NEM TUDOM ELHINNI, EZ ANNYIRA HIHETETLENNEK TŰNIK!!! Nagyon-nagyon-nagyon köszönöm nektek, nem tudjátok elhinni hogy kikerekedett a szemem, amikor megláttam!!!! ♥♥
Illetve agyon örülök, hogy a rendszeres olvasók száma már 44 ! *-*

SOK SOK PUSZI, ÉS KÖSZÖNET ♥ xoxo smile-girl.:))

Ijedten fordultunk mindketten az ajtó felé. Apa meglepődött fejjel meredt ránk, majd szemeit összeszűkítve nézett Niallre. Éreztem, amint Niall karjait szorosabban fonja körém, szíve heves dobogásba kezdett.
- Ö...Én csak... gondoltam beköszönök neked An... Szia, Niall.
- Jó napot, mr Alley. - motyogott.
-Hát akkor én megyek is.
Az ajtó becsukódott, egyszerre fordultunk egymás felé, és tört ki belőlünk a jóízű nevetés. Komolyan, ennél cikisebb nem is lehetne a helyzet.... Mi van, ha meghallotta?! Jézusom.
- Niall. Szerinted meghallotta? -  váltottam hangom halkra.
- Ugyan, nem hiszem. Valószínűleg most jött még csak meg, mi pedig.. már végeztünk egy ideje. - mosolyodott el pimaszul, ajkait pedig enyémekre helyezte. Annyira hiányzott, hogy megcsókoljon azzal a mámorító csókjával, puha ajkaival.
Niall kibújt a paplan alól, felült, nyújtózott egyet, majd egy édes mosollyal az arcán fordult felém.
- Én azt hiszem elmegyek zuhanyozni, meg hát... - köhintett. - Kellene egy tiszta bokszer.
Ajkamba harapva néztem végig tökéletes testén, bokszerjához érve elnevettem magam.
- Ne nevess. Inkább szerezz valamit, amit felvehetek, amíg fürdök. - küldött egy légpuszit, majd eltűnt a fürdőmben. Ajkamon levakarhatatlan vigyorral idéztem vissza az előbb történteket. Ez tényleg megtörtént? Újra együtt vagyok Vele, a szerelmemmel! Olyan hihetetlennek tűnik ez az egész... Másfél órája még a hátam közepére sem kívántam, most meg...
Lassan szagoltam bele a paplanba: Niall parfüm illata volt. Elmosolyodtam, majd kimásztam a meleg ágyból. Az ajtóhoz lépkedve kinyitottam résnyire, majd miután megbizonyosodtam róla, hogy senki sincs a közelben sietve lépkedtem lábujjhegyen a vendégszobába. Peter bőröndje középen hevert. Áhá! Tökéletes. Szemügyre vettem a bőrönd tartalmát, majd a tökéletes darabot kerestem Niallnek. Unottan dobáltam félre a sima feketéket, fehéreket, mielőtt megtaláltam a tökéletes darabot: kék bokszer, közepén hatalmas Superman jellel, illetve a többi részén egyéb Superman jelekkel. Hm. Nem gondoltam volna Peterről, hogy ilyen bokszereket tartogat a bőröndjében. Kuncogva vonultam vissza a szobámba, vártam a barátomra, hogy kiérjen. Az ágyamon ülve lógattam a lábam, kezemben az aranyos bokszert szorongatva. Hallottam, amint elzáródik a csap, majd két perccel később kilépett a barátom, nedves hajjal, kissé még vizes testtel, derekára csavart törölközővel. Eszméletlenül nézett ki. A törölközőt jobban szemügyre vettem, majd rájöttem, az az enyém.
- Te az én törölközőmet használtad?! - horkantam fel összeszűkített szemöldökkel. Édesen megvonta a vállát, majd elém lépve lehajolt hozzám egy röpke csókért. Megragadva az alkalmat óvatosan megfogtam fenekét, mire megugrott. Amint meglátta a Supermanes bokszert hangosan felnevetett.
- Ez most komoly? - nézegette a darabot kezében lógatva.
- Szexi leszel benne. - kacsintottam rá. Féloldalasan elmosolyodott, majd ledobta magáról  törölközőmet, és egy másodperc alatt belebújt a darabba. Nem tudtam leplezni arcom pirosságát. Csak néztem, amint ez a csodás fiú lassan húzza fel a nadrágját magára, majd a pólóját sunyi mosollyal az arcán.
- Nagyon is tudod, mennyire szexi vagy, ugye? -vontam fel a szemöldököm.
- Szerintem ezt inkább magadról kellene mondanod tekintettel arra, hogy fehérneműben ülsz előttem még mindig. Nem tudod milyen nehéz helyzet ez nekem. - motyogta, majd láthatóan végignézett rajtam, és beleharapott ajkába. Pipacsvörös arccal vonultam a szekrényemhez. Gyorsan kaptam ki belőle az első ruhát, ami a kezembe akadt, ami egy édes nyári darab volt.
- Ugye tudod, hogy ma lesz a koncert Londonban...és utána továbbmegyünk. - hajtotta le a fejét. - És... szóval... remélem, hogy ott leszel a koncerten.
Hirtelen felé kaptam a fejem. Olyan édesnek és gyámoltalannak tűnt. Látszott rajta a kérdések hada, gondolom ő is elgondolkodott rajta, hogy lehet, hogy nem megyek vissza velük a turnéra. De ezek után hogy ne mennék vissza?! A barátaimmal és a szerelmemmel még néhány hónap? Ki nem hagynám!
- Persze, hogy ott leszek te butus. -öleltem magamhoz. Megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, nyakhajlatomba rejtette tökéletes arcát. Felnevettem, ugyan is borostája szúrta érzékeny bőrömet.
- Borotválkozz meg, drágám. - pusziltam meg arcát.
- Hát, azt hiszem ideje lenne.
Mosolyogva fogott meg a derekamnál fogva, és húzott teljesen magához egy lágy csók erejéig.
- Gyönyörű vagy. Az én gyönyörűségem.
- Te pedig az én szőke hercegem.

*

Kéz a kézben battyogtunk le az emeletről. Niall kissé félve nézett körül, szerencsékre apa ismét eltűnt a kilátásból. Peter felvont szemöldökkel váltogatta tekintetét hol rajtunk, hol összekulcsolt kezünkön. Mosolyogva huppantam le mellé, kissé habozva bár, de Niall is így tett.
- Mit nézel?
- Valami idióta sorozat.
- És miért bömböl a hangerő? - ráncoltam össze homlokom. Megfogta a távirányítót, majd levette a hangerőt a normális állapotra.
- Mert valakinek a hangja szerintem kilóméterekkel arrébb is hallatszott.  - sandított Niall felé. Éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik. Niallre nézve ő is hasonlóan nézett ki mint én.
- Akkor ezek szerint együtt vagytok.
- Igen. - mosolyodtam el.
- Hát akkor... Gratulálok!
Meglepett Peter boldog hangcsengése. Arcán is egy mosoly ékeskedett. Hú, erre nem számítottam. Eddig akárhányszor Niallről volt szó, mindig fintorgott a neve hallatára. Most pedig... Gratulál?!
- Ö... Köszönjük.
- De légyszi legközelebb, ha valami olyat csináltok, szóljatok és akkor elmegyek. Vagy kicsit halkabban. - nevetett fel. Kezemet az arcomba temetve nevettem fel én is. Hát, meg kell vallani, ez ciki volt. Nagyon ciki! Valahogy fent erre annyira nem tudtam gondolni, csak Niallre tudtam koncentrálni. Tanuláság? Szerezzek be egy hangszigetelt szobát.
- És Peter, neked van kedved eljönni a koncertünkre? - szólalt fel egy kis csend után Niall.
- Persze hogy van! Nem is hallottalak még titeket élőben.
- Elméletileg 5-kor kezdődik a koncert, 4-re gyertek a buszba. És akkor együtt bemehetünk. Jut eszembe, mennem is kell, mert így is azt mondtam a fiúknak, hogy fél óra múlva visszaérek.- mosolyodott el, majd felállt a kanapéról. Vettem az adást, azt akarta, hogy kísérjem ki.
- Na akkor szia Peter, majd este beszélünk.
Az ajtóhoz érve Niall egy hosszadalmas csókkal búcsúzott el tőlem. Homlokunkat összedöntve álltunk egy helyben. Nem akartam, hogy elmenjen, és ő sem akart elmenni. Bár tudom, hamarosan újra együtt leszünk, még is rossz érzés volt belegondolni, hogy nem látom legalább három óráig. Azt hiszem, ilyen a szerelem.
- Na, menj, te hangos kismadár. - kuncogtam fel.
- Héj. Nem tehetek róla... Te csináltál mindent túl jól. - nyomott egy puszit elpirult arcomra.

Niall szemszöge 

Hatalmas vigyorral az arcomon estem be a többiekhez az O2-es arénába. Az arénán kívül a rajongók megrohamoztak, mindegyikükkel vigyorogva csináltam képet, illetve az összes egy " Nagyon szeretlek, egyszer te is megtalálod az igazit, higgy nekem ;) Puszi: Niall Horan" aláírást kapott. Olyan hihetetlen ez az egész... Reggel úgy mentem oda, hogy tudtam, ki fog dobni a házból. Legmerészebb álmomban sem gondoltam volna, hogy ebből ez fog kisülni... Megbocsátott nekem! És... na jó, ez már nem ide tartozik... Tudom, hogy számomra Ő a tökéletes személy! Hibákat követtünk el, nem is keveset... Még is visszataláltunk egymáshoz. Szeretem! Mindig is szerettem, és ha lehet ilyet mondani, még az eddiginél is sokkal közelebb érzem magamhoz. Úgy gondolom, segített nekünk ez a"kis" összekapás. Rájöttünk, fontosak vagyunk egymásnak, és nem tudunk egymás nélkül élni. Bizony, ez így van. Mindent megfogok tenni, hogy véletlenül se rontsak el semmit, és hogy minden tökéletes legyen köztünk.
- Hát te? Mi ez az öröm? - vigyorodott el Liam.
- Újra együtt vagyunk. - haraptam bele az ajkamba, és megpróbáltam elfojtani az egyre nagyobb terjedelmű vigyoromat. A fiúk hatalmas hú-zásba, és kiabálásba kezdtek. Louis az egész színpadot körbeugrálta, majd végig azt hajtogatta, hogy "én tudtam, én tudtam!". idióta barátaim vannak, de így szeretem őket.
- Gratulálok, haver. - veregette meg Liam a vállam.
- És? Valami egyéb történet? -vonta fel szemöldökét Harry. Nem is ő lett volna, ha nem kérdezi meg. Most elmondjam nekik? Vagy ne? Ó, a fenébe, An biztosan nem örülne neki, ha elmondanám. De még is csak a testvéreim!
- Volt. - nyögtem ki teljesen közömbös hanglejtéssel. A fiúk egymásra vigyorodtak, majd szinte másodperek alatt mellettem termettek, és egyszerre kezdtek kérdezősködni.
- Hogy megmondtam! Louis, jössz nekem egy hatalmas tábla csokival.
- Ti fogadtatok? - kerekedett el a szemem.
- Igen. Louis arra voksolt, hogy nem lesz semmi, én pedig arra, hogy tuti lefeküdtök, a nagy örömködésben. - vigyorgott Harry.
- Ami azt illeti... Nem feküdtük le... -pirultam bele mondandómban. A fiúk értetlenül néztek rám, főként Harry, Louis pedig örömittasan nevetett bele Harry képébe.
- Na én ezt nem értem...
- Szóval... Csak... Én... Vagyis... Na értitek. - nevettem fel kínomban. Egyszerre esett le nekik minden, kajánul vigyorogva nézték egymást, majd engem.
- Na de ne rólam legyen szó, próbáljunk.
A kezembe vettem a mikrofonom, majd elkezdődött a próba az esti koncertre.

*

A színpadon állva teljesen felemelő érzés volt énekelni. Minden érzelmemet, örömömet beletettem a dalokba. Úgy éreztem szárnyalni tudnék a boldogságtól. Csalódott voltam, ugyan is Anék nem érkeztek meg időben, de biztos voltam benne, hogy a koncertet nem hagynák ki. Szememmel a VIP páholyt pásztáztam, ahol eddig Perrie, Dani és Eleanor ujjongott, illetve pár ember a személyzetből, míg végül a második számnál megérkezett ő és Peter. Éreztem, amint szemem felcsillan. Tekintetünk találkozott, vigyorogva énekeltem neki  a "what makes you beautiful"-t. Édes mosolyát mindenek közül felismertem volna. Egy légpuszit küldött nekem, amit azon nyomban visszaküldtem neki, a közönség pedig óriási ujjongásba kezdett.
- Mi a helyzet Londoooooooooooooon? - kiabálta a mikrofonba Liam. - Felkészültetek a Twitter kérdésekre?
A tömeg fülsüketítő sikítással adta tudtunkra válaszát.
- Akkor, az első kérdés. " Niall, igaz a hír, hogy szakítottatok Annel?"  - olvasta fel Louis.
- Nagy örömömre szolgál, hogy bejelenthetem, nem szakítottunk. Volt egy kis nézeteltérés köztünk, de minden a legnagyobb rendben.
- Hm. Ennek mi csak örülünk, ugye directionerek?
Elnevettem magam, ahogy mindenki egytől egyik felsikított. Olyan elmondhatatlanul aranyosak a directionerek. Tudtában vagyunk vele, mennyire szeretnek minket,  és még is elfogadják azt, hogy mi is boldogok szeretnénk lenni. AZt hiszem ennél hálásabbak nem igen lehetnénk nekik.
- Következő. Táncoljátok el a Macarénát.
Végig nevetgélve, röhögve táncoltuk a jól megszokott táncunkat. Minden egyes koncertet valaki ezt írja, nekünk pedig nincs ellenünkre. Nagyon vicces ez a tánc, és próbálunk "szexiknek" tűnni,bár általában mindig elrontjuk. Főleg Zayn... Valamiért nem nagyon tudja jól elsajátítani a táncmozdulatokat, de ebben nincs semmi gond, ugyanis énekesek vagyunk, nem táncosok. Jó néhány Twitter kérdés ment le, viccesebbnél viccesebb kérdésekkel, illetve feladatokkal. Hát, azt hiszem a Harlem Shake sem volt kutya...
A koncert véget ért, egy utolsó dal után elhagytuk a színpadot.

An szemszöge

Nem újdonság, ha azt mondom a koncert ismét csodálatos volt. A fiúk végig hozták idióta formájukat. Ahogy láttam, Peter is jól érezte magát, aminek nagyon örültem. Ahogy csendes helyre értünk Pezz, Dani és El azonnal lerohant.
- Na Anne Alice Alley, azt hiszem mesélni valód van nekünk!
- Hát... - vigyorodtam el. - Igen...
- Ha azt mered mondani, hogy megbocsájtottál annak az idiótának, akkor esküszöm nem állok jót maga...
- Már pedig megbocsájtott.
Ijedtemben felugrottam, ahogy Niall hátulról fonta körém karjait, majd egy puszit nyomott arcomra. A lányok teljesen meglepődve nézték a kis jelenetet, legelőször Dani mosolyodott el, Őt követte Eleanor, Perrie viszont gyilkos szemekkel méregette barátomat.
- Ne aggódj, Perrie, soha többé nem leszek képes hülyeséget csinálni. És nem fogom többé megbántani az Éltemet, ezt megígérhetem.
Niall szavai mélyen a szívemig hatoltak. Olyan édesen és komolyan mondta, hogy a szemeim is könnybe lábadtak. Ó, a fenébe... Már megint majdnem sírok, mi van ma velem?!
Perrie pár pillanat múlva megenyhült, majd felvett egy őszinte mosolyt.
- Szerencséd van Horan, hogy jó kedvemben vagyok. És tudd meg, ha megmered bántani a csodás barátnőmet, letépem a far...
- Perrie azt akarja mondani, hogy nagyon örül nektek. - fogta be az említett száját Danielle, mire mindannyiunkból előtört a jóízű nevetés.
- Pontosan. - vigyorodott el Pezz.- De komolyan gondoltam ám Horan! - emelte fel mutatóujját.
- Én is, Edwards.
- Viszont én most elrabolom ezt a nőszemélyt, ha nem baj. A turnébuszon találkozunk.
- Mindjárt jövök, elbúcsúzom Petertől. - mosolyodtam rá Niallre, aki egy bólintással jelzett vissza. Peter kissé zavartan állt mellettünk. Azonnal magamhoz öleltem. Olyan jó volt, hogy itt volt, még ha csak pár napot is. Rettentően hiányzott már, és ő adott nekem mindenhez energiát. Hiányozni fog, rettenetesen.
- Vigyázz magadra, te kis szerencsétlenség. - nevetett hajamba. Játékosan oldalba böktem, amire megugrott egy kicsit.
- Te is , te nagy idióta. Hiányozni fogsz, nagyon! Ígérd meg, hogy majd beszélünk! - néztem ré könnyes szemekkel.
- Megígérem. Te pedig vigyázz Niallel, nem szeretném ha legközelebb azzal hívnál fel, hogy terhes vagy. - suttogta a fülembe az utolsó mondatokat.
- Hülye vagy.
- Na, azt hiszem indulnom kell. És neked is. Jó szórakozást a turnéra, és remélem minél előbb találkozunk.
Utoljára öleltem magamhoz olyan hosszan és erősen, ahogy csak tudtam. Rettentően fog hiányozni, ebben biztos vagyok, de tudom, hogy tartani fogjuk a kapcsolatot.
Néztem, amint hátat fordít nekem, majd megindul a hosszú folyosón a kijárat felé. Egyre kisebbé vált az alakja, majd teljesen eltűnt. Idő közben a lányok is leléptek, egyedül álltam Niallel a folyosó közepén. Meleg leheletét éreztem meg nyakamon, ahogy ismét hozzám bújt hátulról, nyakamra pedig egy futólagos csókot nyomott.
- Azt hiszem indulnunk kellene. - mosolyodott rám. Szótlanul ballagtunk egészen az öltözőéjig, ahol összeszedte a telefonját, illetve pár fontosabb dolgát, majd kiindultunk a turnébuszig.

*

Furcsa érzés volt újra a turnébuszos ágyamba vetődni. Olyan soknak tűnt ez az egy hét, és annyi minden történt. Be kell, hogy valljam, hiányzott ez a sok idióta, akiket a barátaimnak nevezek, és akikben megbízhatok minden áron. Perrie egészen megbékélt a helyzettel, bár be kell vallanom, Zayn nagy szerepet játszott az egészben... na jó, megkértem Zaynt, hogy addig csókolja Perriet, és magyarázza neki, hogy Niall igen is aranyos, és kedves, míg el nem ismeri. Nos, bejött.
Érdekes belegondolni, hogy milyen sokáig nem leszek otthon ismét. Anya pocakja igen csak nagyra nőtt, jól beruháztunk babaruhákkal, és mindenféle babás dolgokkal, elkísértem az ultrahangra, illetve együtt vásárolgattunk egy kicsit. Jó volt ismét anya-lánya programot szervezni, ugyan is be kell vallanom, igen csak anyuci-kicsi-lánya típus vagyok. Minden este anyu jó éjt puszijára alszom el, imádom ölelgetni Őt. Még is csak ő adott nekem életet! A legtöbb velem egykorú nem szereti a szüleit. Azt mondják, hogy "idióták", mert nem engedik őket el valahova. Az én szüleim teljesen mások. Apu nem szól semmit, ugyan is alig van otthon, anyu pedig mindenhova elenged , csak szeret róla tudni, hol vagyok. Ez az egy a feltétele. Hát igen, az anyai féltés. Sosem tudtam azokat megérteni, akik azt mondták, "utálom anyát". Hogy lehet utálni az anyukánkat? Mindent megtesz azért, hogy jó legyen nekünk, szeret minket, támogat, meghallgat, lelket önt belénk. A legcsodálatosabb emberek a földön az anyukák.Remélem egyszer az én lányom is majd felfog nézni rám, és úgy fog szeretni, ahogy én szeretem a saját édesanyámat.
- Min gondolkodsz ilyen elmerülten, királylány?
Niall édes hangja zavart ki elmélkedésemből. Észre sem vettem, hogy mellettem fekszik az ágyamban. Ujjaival lassan simította ki hajamat a homlokomból, végigsimított az arccsontomon, ajkaimon, nyakamon.
- Semmin. - mosolyogtam rá.
- Értem.
Kissé elszomorodottan nézett másfelé. Mindig is utálta, ha nem mondok el valamit neki. Akkor azt érezte, hogy nem bízom meg benne eléggé, holott ez teljesen hülyeség! Feltétel nélkül megbízom benne, de szerintem ha valakitől megkérdezik, min gondolkodik, vagy mi a helyzet vele, mindenki azt mondja, semmi.
- Az anyukámon gondolkodtam. Hogy mennyire szeretem, és hogy milyen csodás ember. És, hogy remélem egy nap a saját gyerekeim is így fognak engem szeretni, és nem fognak eltaszítani maguktól. - kulcsoltam össze ujjaimat az övéivel. Hüvelykujjával apró köröket rótt a bőrömön, miközben mosolyogva figyelte mozdulatait.
- Hidd el nekem, olyan tökéletes gyermekeink lesznek, mint amilyen te vagy. Gyönyörű szőke hajjal, édes mosollyal, kék szemekkel. És nagyon fognak szeretni, higgy nekem, nálad jobb anyukát el sem tudok képzelni.
Szavai meghatottak. Végig csak az forgott a fejemben, hogy a "gyermekeINK". Ezek szerint ő is úgy véli, mi örökre együtt leszünk? Igen! Hatalmas boldogsággal töltött el az, amit mondott. Remélem, hogy egyszer ő lesz a gyermekeim apja, ugyan is tudom, mennyire szereti a gyerekeket, és milyen jól tud bánni velük.
- nagyon szeretném, ha lenne majd egy kisfiúnk. Illetve egy kislányunk is. Kettő, vagy három gyermeket szeretnék. A neveket nem tudom még, de szeretném, ha a kisfiúnknak a középső neve Niall lenne. - mosolyodott el szerényen.
Olyan eltökélten, és őszintén mesélt arról, mit is tervez a jövőről. A legszebb dolog az egészben pedig az volt, hogy VELEM tervezi a jövőjét, csakis velem.