#63 - 20 éves és egy napos

 Drága olvasók! :)
Tudom, magyarázkodok, mint mindig, de egyszerűen nem tudok mást mondani, mint hogy egyáltalán nem volt időm írni. Az egész hetem borzalmas volt, jó pár dogát írtunk, és írni is fogunk a legnehezebb tantárgyakból, amiket nem is nagyon értek ráadásul... Egész nap a könyveket bújom, ezt a részt is több napig írtam, mivel naponta max.  10 percet tudtam csak az írásra szánni. Volt, hogy este 8-kor már aludtam, reggel pedig 5-kor keltem, hogy pluszba tudjak még tanulni. Kikészít az iskola ! Plusz minden nap 7 vagy 8 órám van, borzalmas! :(
Hiába kérem a bocsánatotokat, tudom, hogy lassan már ti is kiborultok miattam és a sok késés miatt, de kérlek titeket, legyetek türelmesek ! Mindent megteszek, amit csak tudok, és nagyon köszönöm nektek a sok támogatást, eszméletlenek vagytok, illetve azt, hogy még mindig kiálltok mellettem ! Imádlak titeket, köszönöm, köszönöm, köszönöm ! ♥
Nem mellesleg 52 rendszeres olvasóval büszkélkedhetek, illetve 64 898 oldalmegjelenítéssel! Ez egyszerűen...hihetetlen, elképesztő, nem tudom eléggé megköszönni!!! ♥
Megpróbálok a következővel jobban sietni, de nem ígérek semmit, ugyan is ismét egy borzalmas hétnek nézek elébe. TALÁN után már könnyebb napjaim lesznek, nagyon reménykedem....:(
Köszönöm a türelmeteket, nem is csacsogok tovább feleslegesen, íme a rész, jó olvasást! :)))♥

Sok-sok puszi, és ölelés: smile-girl.:)))♥

Pár másodperc múlva Niall egy hatalmas nyögés közepette követett engem. Testével rám rogyott, szíve heves zakatolását éreztem meztelen bőrömön. Még mindig nem tértem magamhoz az előbbi érzésből. Azt hiszem, ilyet még soha életemben nem éltem át. Boldog vagyok, hogy mindennek most jött el az ideje, ennél jobb nem is lehetett volna: egy olyan emberrel történt, akit mindennél jobban szeretek.
Niall mellém feküdt, szobát hangos zihálásunk töltötte be. Összekulcsolt kezünket hasán tartotta. Ahogy ránéztem erre a gyönyörű fiúra, áhítattal telítődött meg a szemem. Olyan gyönyörűen nézett ki. Homlokára ragadtak a nedves fürtjei, arcán izzadtságcseppek csordogáltak, szemeit lehunyva próbálta lassítani lélegzetét, arca kipironkodott volt. Tökéletesen nézett ki, aligha létezik nála különb fiú! Nem érdekel, hogy nem 2 méter magas, kezein nem óriási muszklik ékeskednek, vagy, hogy arcán és hátán van néhány pattanás, ő így tökéletes számomra, minden kis dolgával együtt.

*

Egy csikiző érzésre keltem. Halványan nyitottam ki ólomnehéz szemeimet. Ez minden tényleg megtörtént? Nem csak álom volt. Akaratlanul is hatalmas mosoly szökött arcomra, ahogy visszapörgettem magamban a tegnap este történteket. Nem bántam meg, határozottan nem. És, azt hiszem még jópárszor igénybe fogom venni ezt a szolgáltatást.
Ajkamba harapva pillantottam jobbra. Niall arcát a nyakamba fúrta, nyakhajlatomba szuszogott. Arcomba szökött a vér, ahogy végignéztem testén. A takaró formás fenek aljáig csúszott, elég szép rálátásom volt. Szívem hatalmasat dobbant, ahogy hátán észrevettem a hatalmas vörös csíkokat... amiket én csináltam. Ó, istenem, ha meglátja, biztos nagyon mérges lesz!
Nem bírtam ki, ujjaimat kusza hajába mélyesztettem. Hümmögve bújt még jobban hozzám, kezét átvetette a derekamon, úgy húzott magához.
Gyönyörű kék szemei kinyíltak, egy pillanatra megdöbbenve pillantott rám, majd azonnal hatalmas vigyor ült ki a szájára. Nem totojázott, ajkait enyémek ellen nyomta, lágy jó-reggelt-csókot váltottunk.
- Nyugodt szívvel mondhatom, hogy ez életem legszebb reggele. - motyogta reggeli, mély hangján. Felkelt mellőlem, nyújtózott egy nagyot, majd visszafeküdt. Ahogy a takaró láttatni engedte teljes testét, szemeimet lesütve húztam feljebb magamra a szatén anyagot. Tudom, hülyeség, hiszen együtt töltöttük az estét, még is zavarban voltam előtte.
Kuncogva húzott maga mellé, arcunk egy vonalba került. Kissé letekerte rólam az anyagot, hogy egyszerre kettőnket takarjon be vele. Ahogy karjával teljesen magához vont nem tudtam leplezni vörösségem, szívem olyan hevesen zakatolt, mint tegnap este.Tekintetével nem engedte az enyémet, ujjaival végigsimított arcomon, ajkaimon, nyakamon, egésze a derekamig, onnan pedig hátamon simított fel, s le.
Lehunyva szemem gondoltam arra, mi történt tegnap, miután ezt csinálta. Minden fűtött érintése belevésődött agyamba, azt hiszem sosem fogom elfelejteni.
- Hangos vagy. - kuncogott fel hirtelen pár percnyi csönd után. Lefagytam. Fogalma  sem volt, miről beszélt, zavartan sütöttem le a fejem.
- T-tessék?
- Hangos vagy, és ez tetszik. Legalább tudom, hogy élvezed azt, amit csinálok.
Miután leesett az, amit mondott, úgy éreztem ott helyben porrá égek a szégyenemben. Kezeimet arcomra helyeztem, úgy takartam el égő fejem.
- Na, An, ne legyél már ennyire szégyellős. - nevetett, kezeimet lefejtette arcomról, puszit nyomott orrom hegyére.
- Gonosz vagy. - fordultam el tőle durcásan. Hátamnál megéreztem meztelen testét, ahogy teljesen hozzám simul. Testünk úgy illett egymáshoz, mint egy kirakós két darabja. Még is arcpirító helyzet volt, ugyan is tudtam, nincs rajtunk semmilyen ruha.
Kissé beleharapott a vállamba, mire ugrottam egyet.
- Köszönöm. - suttogta a fülembe. Kérdő tekintettel fordultam vissza felé.
- Mit?
- Ezt az egészet. - mutatott magunkra. - A tegnap estét, és a bizalmadat. Nem tudod milyen öröm ez számomra, hogy megbíztál bennem ennyire, hogy ezt megtegyük.És.. hogy nekem adtad azt, amit másnak már nem fogsz. - simított egy kósza tincsemet a fülem mögé.
Nem tudtam erre mit válaszolni, minden érzelmem egy csókba sűrítettem bele.
- Ez volt a leges legszebb születésnapi ajándék, amit valaha kaptam.
Mellkasához húzott, így feküdtünk egymás mellett ki tudja mennyi ideig. Csendben voltunk, még is tudtuk, mit érez a másik. Kezével hátamat cirógatta, olykor átért a kezemre, míg én kockáit rajzoltam körbe-körbe. Érintésemre meg-megfeszült teste, de nem tett semmit.
- Fáj valamid?
Kérdése meglepett. Eddig eszembe sem jutott azzal foglalkozni, mily' izomlázam van, illetve hogy altestem milyen mértékben sajog. De ha ezt elmondanám neki, mérges lenne magára, hogy fájdalmat okozott nekem. Halványan megráztam a fejem, miközben a fal egyik pontját pásztáztam.
- Ne hazudj nekem. - emelte fel az állam, így szemébe néztem. - Fáj, igaz? - bólintottam.
Szemei megteltek megbánással, tudtam, milyen rosszul esik neki ezt hallani.Ez volt az utolsó dolog, amit szeretett volna : nekem fájdalmat okozni.
- Nem estem át a ló túloldalára, ugye? Nem voltam vad veled? Kérlek, mond el, ha valamit rosszul csináltam! Annyira sajnálom, egy idióta vagyok... Jobban kellett volna vigyáznom rád, nem pedig a saját ig..
ujjaimat ajkaira helyeztem, lágyan megcsókoltam. Nem az ő hibája, azt hiszem ennél gyengédebb nem is lehetett volna velem. Éreztem rajta, mennyire türtőzteti magát, mennyire figyeli azt, hogy jó nekem, amiért rettentő hálás voltam.
- Niall, nem a te hibád, rendben? Ez volt az első, természetes, hogy fáj, fájt valamennyire. Ne magadat okold. Borzasztó gyengéd voltál, amit nagyon köszönök. Ennél jobb első alkalmat el sem tudtam volna képzelni.
Az eddig lebiggyesztett ajkaira most halvány mosoly ült, ahogy észrevettem kissé megnyugodott. Szorosan ölelt magához, hajamba csókolt újra és újra.
-Nagyon szeretlek.
- Én is.

Talán egy óra is eltelhetett azzal, hogy beszélgetve, egymást ölelve hevertünk az ágyban, amikor Niall az órájára nézett. 12:24.
- Basszus. A fiúk kb. 1-re jönnek. - sóhajtott fel. - Nem akarok felkelni. - morogta kisfiús éllel a hangjában. Elmosolyodtam rajta. Nekem sem volt kedvem kiszállni meleg öleléséből, de muszáj volt. Egy csókot lehelt homlokomra, majd kimászott az ágyból. Felülve figyeltem, ahogy anyaszült meztelenül mászkál előttem. A szekrényéhez lépve előhalászott egy bokszert, lassan magára húzta, majd a tükörhöz lépett. Szemügyre vette nyakát, amin jó pár folt ékeskedett, illetve mellkasát, és hátát. Elégedetten vigyorogva méregette az általam hagyott nyomokkal borított testét, míg én készültem elsüllyedni a szégyenemben.
- Hm. Nem vagy semmi. - nevetett fel.
- Sajnálom. É-én nem akartam... vagy is...nem tudtam, hogy... szóval...
- An. Nehogy elkezdj nekem magyarázkodni, légy oly kedves. Ez természetes dolog, egy jó... szeretkezés után.- vigyorodott el. - Imádom a tudatot, hogy én foglak mindenre megtanítani. - kacsintott rám, miközben magára kapott egy nadrágot.
- Veled mi lesz? Nem tervezel kimászni az ágyból? - kuncogott, miközben félvállal nekitámaszkodott a szekrénynek.
Rendben, An. Tegnap is látott meztelenül, ez ugyan az... Nem lehetsz szégyellős előtte, ő a pasid. Gyerünk!
Nagy levegőt véve másztam ki az ágyból, de a takarót nem tudtam ott hagyni. Idétlenül billegtem, ahogy próbáltam magamon tartani az anyagot. Niall édes nevetése töltötte be az egész szobát. Végignézte, ahogy szenvedek, esze ágában sem volt segíteni. Tetőtől talpig vörösen szedtem elő egy bokszerét, de ahogy próbáltam magamra kapni, leesett rólam a szatén. Elfordulva Nialltől húztam magamra egy fehér Calvin Kleint, karomat magam elé tartva sasszéztam el a szekrényéig, hogy előhúzzak egy pólót.
Egész testem megremegett, ahogy hirtelen egy kéz simított végig derekamon. A kéz érintéséhez hamarosan egy test is csatlakozott, perszelő bőre érintkezett az enyémmel.
- Bébi, már nem egyszer láttalak meztelenül, ne takargasd magad. - suttogott a fülembe, majd lágyan a fülem mögé csókolt. Szembe fordulva vele húztam nyakát magamhoz egy csók erejéig. Lábaimat dereka köré fonva tolt neki a szerény ajtajának, a nagy hévben el is felejtkeztem róla, hogy mindkettőnk felsőteste teljes meztelen.
Homlokát az enyémnek döntve hagyott egymás után rengeteg puszit a számon, majd ismét megéreztem a talpam alatt a földet.
- Azt ajánlom gyorsan vegyél magadra valamit, mielőtt még újra megteszem azt, amit tegnap este. - lihegte mély hangon, elfordult tőlem, és bevonult a fürdőbe.
Ez a kis jelenet mosolyt csalt az arcomra. A szekrényében kutatva előhalásztam egy pulcsit, ami leért egészen combközépig, azt aggattam magamra.
Az ágy szélén ücsörögtem, lábamat lógatva. Elég pici vagyok, mit ne mondjak.. Még az ágyról sem ér le a lábam.
A szerelmem mosolyogva lépett ki a fürdőből, egy csók után hirtelen karjaiba kapott, úgy rohant le  velem a lépcsőn. Sikítozva, nevetve szorítottam barátomat, szerencsére hamar újra földet érintette a talpam.
- Együnk valamit! Éhen halok! - mutatott lebiggyesztett ajakkal a hasára. Nevetve pusziltam meg a pocakját. A konyhában össze-vissza bolyongtunk, míg végül Niall kitalálta, hogy süssek neki palacsintát, ameddig kipiheni a fáradalmait. Persze nemleges választ kapott, de aztán felhánytorgatta, hogy tegnap szülinapja volt, így a mai reggel sokkal tökéletesebb lenne, ha amerikai, juharszirupos palacsintával kezdenénk. Nem tehetek róla, nem tudtam ellenállni gyönyörű szemeinek.
Míg kikevertem a tésztát, Niall nagyjából a fél hűtőt kiette - hiába, nem viseli el, ha éhes.
- Niall nem lesz hely a hasadban, mire kész leszek! -dorgáltam le.
- Tisztázzuk, az én hasamban mindig van hely egy kis finom amerikai palacsintának, főleg akkor, ha a barátnőm csinálja.
Huncut mosollyal az arcán közeledett felém, a pulthoz nyomva halmozott el mennyei csókjaival. Egyik pillanatról a másikra égett szag ütötte meg az orrom, pillanatok alatt löktem el magamtól a barátomat.
- Ó, basszus! - csaptam a fejemre, és kivettem az utolsó palacsintát az edényből. Az utolsót, ami elégett. Niall nevetése hallatszott mögülem, szikrákat szóró szemekkel meredtem rá. Szerencsére nem égettem szénné a palacsintát, csak hát... jobban megsült, mint kellett volna.
- Ne röhögj, hanem segíts! Áúú!
AHogy elé fordultam, a forró edény széle megégette az ujjamat, a serpenyő a földön végezte - szerencsére nem lett baja- . Rengeteg káromkodást elszórva araszoltam a mosogatóhoz, megnyitottam a jéghideg vizet, és alá tartottam az ujjam. Niall szempillantás alatt mellettem termett, ijedten meredt rám.
- Jézusom, jól vagy?!
- Jól... - sóhajtottam. Pár másodpercig csorgattam még rá a vizet, majd miután megszűnt az égető érzés elzártam a csapot. Szerencsére nem lett súlyos, csak egy kisebb fajta hólyag keletkezett rajta. Niall aggódva fogta meg az ujjam, tökéletes ajkaival gyógyító puszikat hintett az égett bőrre. Mosolyogva figyeltem akcióját, és hihetetlen, de tényleg nem fájt már utána.
- Jóóóó reggelt tubicáim! - ordított valaki az előszobából, a hanghoz hamarosan személy is társult. Louis kaján vigyorral méregetett minket, az ajtókeretnek dőlve állt meg. Mellette szorosan felzárkóztak a többiek is, Perrie és El mint a Duracell nyuszik, úgy be voltak pörögve.
- Mi ez az égett szag? - szimatolt bele a levegőbe Liam. Niallel egymásra néztünk, és egyszerre szakadt fel belőlünk a jóízű nevetés.
- Reggelit csináltam az uraságnak, de túlságosan lefoglalt, ezért kicsit...odaégett. - nevettem fel. Ó, ezt nem kellett volna! SZinte látta rajtuk, hogy leragadtak a "túlságosan lefoglalt" szókapcsolatomnál. Jaj, a perverz formájukat!
- Na és hogy telt az éjszakátok? - húzta fel a szemöldökét Harry. Arcomra akaratlanul is enyhe pír szökött. Tisztában voltam vele, hogy tudják, ugyan is elmondtam nekik, hogy mi a tervem, de ez a helyzet még is csak elég ciki volt.
- Nagyon jól. - puszilta meg Niall az arcom, kezeit átkulcsolta a hasamon, hátulról ölelt át.
- Azt gondolom. - köhintett Louis Niall háta mögül, és az említett testrészére mutatott. Ó, istenem! Ezt nem hiszem el... Kellett neki póló nélkül mászkálni a lakásban!!!!
Szégyenemben Niall mellkasára hajtottam a fejem. Hangos nevetést hallattak a többiek, majd Niall hirtelen nagy sebességgel rohant fel az emeletre engem eltolva magától.
A többiek egy emberkét kezdtek kérdezgetni mindent egyszerre. Niall...méretéről, teljesítményéről, stb. Inkább a struccpolitikát választva indultam meg a palacsintámhoz, rájuk sem hederítve kezdtem tömni a finomságot a számba.
- Na, azért ennyire csak nem volt rossz. - nevetett Harry. Nagy levegő, kifúj, gyerünk An, ne foglalkozz velük!
- Befejeztétek? Rosszabbak vagytok, mint anya. - nevettem fel kínosan. Ó, a fenébe, anya!
- Jézusom, skacok, nekem mennem kell! Anyának megígértem, hogy elmegyek vele ma sütizni! Mi tagadás, a terhessége miatt rengeteget eszik..
Sietve rohantam fel az emeletre, magamra kaptam a tegnapi farmeremet, de Niall pulcsiját magamon hagytam.  A barátom értetlen tekintettel meredt rám, és a sietségemre, miközben jött le a lépcsőn.
Felkaptam a táskám, és ismét leviharoztam a földszintre.
- Állj, várj egy picit, An! - állított meg Liam, miközben valakivel nagy csevejbe kezdett a telefonján. Türelmetlenül toporogtam, míg végül Liam letette a telefont. Először komoly tekintettel nézett ránk, majd arcára hatalmas vigyor szökött.
-Emberek! 3 nap szabadnap pluszba! - üvöltött fel. Egy pillanatra mindenki megrökönyödött, miután felfogtuk, mit is mondott egymás nyakába ugorva örjöngtünk.
- Csendet! - ordított fel Louis. - Van egy ötletem... menjünk el.... SÁTRAZNI!
Lelkesen ráztam a fejem tetszésem kinyilvánítása érdekében. Régen rengeteget sátraztunk Niallel, illetve Peterrel, olykor mindig egész éjszakákat nevettünk át, nem voltunk túl jó gyerekek... Emlékszem, egyszer a mi udvarunkban volt felállítva a sátrunk, nem messze az utcában pedig az egyik lánynak volt szülinapi bulija. Utáltuk azt a lányt, mindannyian. Nagyképű, elkényeztetett liba volt, a szülei milliomosok. Ő is ottalvós bulit tartott -micsoda meglepetés, pont sátorozósat - és úgy döntöttünk, egy kicsit feldobjuk a partit... Nem voltunk többek 10-nél, az idő éjfél körül járhatott. Az akkori kutyánk, Ronnie, egy elég kövér, és ijesztő keverék kutya volt. A fogai furcsán álltak, mindenki félt tőle. Pórázra raktuk Ronniet, Niall tejszínhabot szerzett a hűtőnkből, Peter pedig a szobámba osont a játék cintányéromért. Rötyögve, osonva másztunk át a kerítésen - a kutya átrakása nehezebb helyzet volt - az egész utcán settenkedve jártunk-keltünk, nehogy észrevegyenek. Ahogy a házukhoz értünk, ott is átmásztunk a kerítésen - szereztem is egy jókora sebet -  és olyan halkan mentünk a sátrukhoz, ahogy csak tudtunk. Az első pát percben hallgattuk, miket beszélnek, nagy erőfeszítés kellett hozzá, nehogy elnevessük magunkat. Peter véletlenül elesett, mindenkiben megállt egy percre az ütő. A sátorból "Mi volt ez" , "Nézze meg valaki", Van valaki a kertben..." suttogásokat hallottunk. Itt volt az idő. Pár szelet parizert tettem a sátor elé, majd elbújtam az egyik bokorban, ahonnan jó volt  a kilátás a kutyával együtt. Niall telefújta a sátor előtti részt tejszínhabbal, hogy elcsússzanak rajta, Jaymi pedig elbújt a sátor mögé, hogy amikor jelzek neki, kezdje el ütni a cintányért. Niall is elbújt mellém, nevetve pacsiztunk le. Ronnie egész nap alig evett valamit, így már nagyon akaródzott a sátorhoz menni. Jeleztem Peternek. Elengedtem Ronniet, aki olyan tempóval futott a parizer felé, mintha üldözték volna. Minden tökéletesen sült el. A kutya a nagy sebesség hatására elcsúszott a tejszínhabon, egyenesen be a sátorba, miközben Peter olyan hangosan verte a cintányért, hogy szerintem a szomszédból is hallani lehetett, sőt, az egész utcában. Azt a sikítást sosem felejtem el... Mindannyian egyszerre futottak ki a sátorból, elcsúsztak a tejszínhabon, sírva fetrengtek a földön segítségért kiáltva, végül befutottak koszosan, sírva, tejszínhabosan a lakásba. Azt hiszem akkor szórakoztam a legjobban életemben. Megragadva a lehetőséget futottunk el a helyszínről, átmásztunk a kerítésen, a mi sátrunkig meg sem álltunk, ott pedig annyira nevettünk, hogy emlékszem, Niall bepisilt. Hát, szép gyermekkorunk volt, az biztos.
- Mikor? - csillant fel Pezz szeme.
- Ma este? Van egy jó hely, ahova Daniellel régebben menni szoktunk. Van kis patak a közelében, teljes nyugalom, és gyönyörű kilátás. Na?
Mindenkinek tetszett az ötlet. Megbeszéltük, hogy 5 körül indulunk, addigra el kell készülni.
- Haza vigyelek? - mosolygott rám Niall. Elköszöntem a többeiktől, a barátommal a kocsihoz ballagtunk.
AZ úton nagyjából végig azon nevettünk, hogy milyen jó sátorozós emlékeink vannak. Niall majdnem elütött egy nénit a zebránál a nagy nevetés közepette... Hát, nem rég óta van jogsija, és meg is látszik...
Hihetetlen, milyen gyorsan repül az idő, ha vele vagyok. Fél óra olyan, akár 5 perc lenne. Legszívesebben minden percemet vele tölteném, ugyan is Ő az a személy, akivel a nap minden percét eltölteném.
- Te nem jössz velünk? - hajoltam hozzá az ülésen keresztül egy csókért.
- Nem hiszem, éhes vagyok, és pakolnunk kell. - húzta el a száját.
- Akkor menj csak. Hamarosan találkozunk. - kacsintottam rá. Pillanatok alatt elhajtott, vigyorogva indultam meg a bejárat felé. A házba lépve isteni illatok csapták meg az orrom. Anyu magam sem értem, miért sütött süteményt, amikor alapjáraton sütizni készülünk..
- Szia! -nyomtam egy cuppanós puszit arcára. Magához szorongatott, elnevettem magam, ahogy száján ott ékeskedtek a süti nyomai. Magam is kezembe vettem a csokoládés muffint. Isteni volt!
- Egy kérdés. Nem sütizni megyünk?
- Úgy gondoltam, inkább sütit sütök itthon, és menjünk el egy gyorskajáldába valami kalóriadús ételért. Úgy érzem megbolondulok, ha nem ehetek meg egy McDonald's-os hamburgert azonnal! Vagy BigMac-et, vagy bármit!
Elmosolyodtam. Ezek a terhes nők...
A kocsiban ülve fülemet megcsapta egy jól ismert dallam.


Oh I just wanna take you anywhere that you like

We can go out any day any night

Baby I'll take you there take you there

Baby I'll take you there, there

Mosolyogva kapcsolódtam be a számba, teli torokból énekeltem a már jól ismert szöveget, anyu pedig nem győzött nevetni rajtam. Amikor felszólalt Niall hangja, anyut is csendre intettem, felhangosítottam a rádiót,hogy szerelmem hangja járja át az egész kocsit.

 Oh I just wanna show you off to all of my friends

Makin' them drool down their chiney chin chins

Baby be mine tonight, mine tonight

Baby be mine tonight yeah

-Mond csak meg a barátodnak, hogy ne tervezzen semmit még éjszakára... - kuncogott fel anya. Arcomat elöntötte a pír, zavaromba az ablak felé fordultam.
-Anya... Ne már! - nyafogtam. Vajon mi lenne, ha megtudná mi is történt tegnap?! Nem vagyok kislány, nem kezelhet úgy....
- Csak aggódom, kincsem. Hiszen Niall is egy jóvágású fiú, te is gyönyörű vagy, fiatalok vagytok, a hormonok dolgoznak.
- Anya. Szeretnélek felvilágosítani, hogy már 19 éves vagyok, Niallel kiskorunk óta ismerjük egymást, teljesen megbízok benne, és már egy ideje együtt vagyunk. Szóval ha azt akarod mondani, hogy még korai, akkor elkéstél.
Egy pillanat csend állt be közénk. Anya ajaki kissé szétnyíltak, meglepődött. Jaj, ezt nem kellett volna...
- Szóval...ti már... ?!
-Igen. -mormogtam lesütött szemekkel.
- Hát. Ö....Wow. Ez olyan hihetetlen, hogy a lányom nagylány lett! Olyan büszke vagyok rád!
Jaj ne... AZ érzékenységi roham, már megint. Megforgattam a szemem, jobbnak láttam, ha inkább nem feszegetjük tovább ezt a témát.
Egy kettes asztalnál ülve versenyeztünk édesanyámmal, ki eszik többet. Rengeteget bírok enni, ezért úgy gondoltam nem tud majd legyőzni, de meglepett. Egymás után két BigMac-et bevágott, egy nagy krumplival, egy sajtburgerrel, salátával, sőt, desszertként még fagyit is és almás pitét is rendelt. Hú, ez. Wow.

Niall szemszöge

A szobámban pakolgattam az utazótáskámba. Tudom, hogy nem leszünk ott olyan sokáig, de a sok meleg ruhának sok hely kell.
Meleg pulcsikat, takarót, zseblámpát, szúnyogirtót, hálózsákot, minden fontos dolgot bedobáltam. Azt hiszem kissé elvetettem a sulykot, ugyan is alig bírtam bezárni a táskát, emellett még egy hátizsákot is megtöltöttem. Hát, ez van.
Kifáradva dőltem le az ágyamra. Arcomra akaratlanul is egy mosoly szökött, ahogy ujjaim közé került néhány rózsaszirom. Rettentően meglepett az ajándékával. De azt kell mondanom, életem legszebb meglepetése volt. Igen, érződött rajta az idegessége, illetve, hogy ez neki az első, de ez tette az egészet tökéletessé. Rengeteg ideje van még, hogy megtanulja hogy s mint, még csak 19 éves, és tisztelem, hogy idáig egyetlen egy fiúnak sem adta oda magát. Az igazira várt - rám. És ha csak erre gondolok, hogy bennem megbízott ennyire, úgy érzem a kedvem az egekig szökik. Bizalom, bizalom, bizalom. A kapcsolat legfontosabb alapja. És azt hiszem kijelenthetem, nálunk a bizalomból nincs hiány. Csukott szemmel is megbízom benne, és remélem, ő is bennem. Az életemet is rábíznám. Tudom, nem lenne képes megcsalni, vagy bármi olyat tenni, amivel megbánthat, ugyan is egy elbűvölő személyiség. Mindig is fontos volt számára, hogy jó ember legyen. Oké, volt pár vicces dolgunk, de a viccek mindenki életébe beletartoznak.
Ahogy előre néztem, szemet megütötte az óriási kép a falamon, amit Liamtől kaptam. Akárhányszor arra a képre nézek, eszembe jut a kibékülésünk.
- Héj, min merengsz, Niall? - lépett be a szobába Liam. Ülésbe tornáztam magam, mosolyogva intettem neki, hogy üljön le.
- Semmi extrán. - vontam vállat.
- Aha, persze. Bár nem csodálom, hogy jó kedved van.
Felnevettem.
- Ne tudd meg An milyen ideges volt, amikor elmondta nekünk miért is kell elmennünk itthonról. Esküszöm, mint egy kisgyerek, akinek be kell vallania, hogy eltörte az anyukája vázáját. - vigyorodott el. - Nagyon édes volt.
- Ő mikor nem édes? - tettem fel a költői kérdést.
- És meglepődtél amikor beléptél a szobába, mi? 
-Az nem kifejezés. Először azt hittem álmodom. Ez az egész.... Hú. És An... - ajkamba harapva gondoltam vissza rá. - Na jó, nem részletezek tovább semmit. - nevettem fel.
- Srácok, indulunk !!!!! - jött egy visítozó hang a földszintről. Morcosan tápászkodtam fel az ágyról, Liammel együtt indultunk le. Megfogtam a táskáimat, úgy caplattunk a lépcsőn. örömmel vettem észre, hogy a fiúknak sincs kevesebb cuccuk. Bedobáltuk a kocsikba  -két kocsival mentünk - a cuccainkat, a sátrakat,  illetve a sok italt, és ételt. A kocsifelosztás úgy nézett ki, hogy az elsőben Harry volt a vezető, a többiek pedig Zayn és Perrie, Louis és Eleanor. A miénkben pedig Liam vezetett, én, illetve Ant majd náluk vesszük fel. Hát, úgy érzem jó sátrazásnak nézünk elébe!
Elfoglaltuk a helyünket, majd elindultunk.