#54 - Jaj ne !

Sziasztok!:)
Köszönöm szépen a sok pipát és a kommentet, hihetetlenek vagytok!♥
Nem szeretnék semmit előre elárulni a történetből, attól, hogy most nehéz idők járnak Annre és Niallre nem biztos, hogy örökre így is marad, de megeshet, hogy nem békülnek ki többet.:)
Egy kissé meglepődtem, amikor megláttam hogy vesztettem egy olvasót. Mindenesetre nem tetszhet mindenkinek, biztos vagyok benne, hogy valaki egyáltalán nem örülök a szakításnak, de személy szerint úgy gondolom kell az izgalom, ha minden mindig tökéletesen boldog lenne, unalmas lenne a történet. Az életben sem minden habos torta.:) Ennek ellenére nagyon köszönöm az olvasóimnak, hogy olvassák a történetet, pipálnak, és kommentelnek, eszméletlen hálás vagyok érte!!!♥

u.i.: elnézést a rész miatt, talán ez az első olyan rész, amire azt mondom borzalmas lett! Nekem nagyon nem tetszik, remélem, azért olvasható lett, és nektek talán elnyeri tetszéseteket.... :(((  Nem tudom mi van velem, nem vagyok a toppon mostanában.... 

 

Unottan ültem a bőröndöm előtt, immáron egy órája. Nem volt sem energiám, sem lelki erőm kikeresni valami ruhát Liam bulijára. 

Perrie és El teljesen felöltözve, készen vágtattak be a szobámba. Arcukon tökéletes smink ékeskedett, feszülős ruháik kiadták hibátlan alakjaikat. 

- An. Ugye csak szórakozol velem hogy még el sem kezdtél öltözni, se készülődni?! - korholt le Perrie csípőre tett kezekkel. Lazán vállat vontam.

- Na akkor most azonnal kezdetét veszi a "Perreonor  segít neked elkészülni Liam bulijába" című műsor.

- Perreonor? -vontam fel a szemöldököm.

- Igen. Perrie és Eleanor összemixelve. - csettintett büszkén. Perreonor... Hát, oké.
Pezz a bőröndömben elmerülve kutakodott valami tűrhető ruháért. Legalább vagy négyet kikeresett, de egyik sem nyerte el a tetszésem, míg végül elutasítást nem tűrően kihalászott egy kissé - na jó, nagyon- merész darabot. Kikerekedett szemekkel meredtem a nem sokat takaró ruhára.
- Nem, nem és nem! Most nem veszem ezt fel!
- Már pedig igen is fel fogod venni! Meg fogod mutatni annak az idióta Niallnek, hogy mit is vesztett! Rendben?! Rengeteg pasival fogsz táncolni, jól fogod érezni magad, és azt fogod mutatni a külvilágnak, hogy teljesen boldog vagy, nincsen semmi baj, rendben?
Komolyan mondom, nem is mertem volna nemet mondani Perrienek. Szinte megfenyegetett, hogy mit kell csinálnom.
- Rendben. -válaszoltam meglepetten, nagyokat pislogva.
- Na, ez a beszéd! -vigyorodott el. - Most pedig felráncigálod magadra ezt a gyönyörűséget. - pörgette az ujján a ruhát. Mosolyogva vettem ki a kezéből, majd megpróbáltam magamra ráncigálni. Nem mondom, nem volt könnyű dolog. A végén a lányok segítettek eligazítani rajtam, El pedig egy hozzá illő cipővel lépett elő.
- Na, akkor ruha rendben. Jön a smink és a haj.
Időm sem volt gondolkodni, Perrie már az alapozót kente az arcomra, El pedig a hajamat sütötte be a hajsütő vassal.A szempilláimra nagy adag szempillaspirál került, lent is, és fent is, a szemhéjam a ruha színével megegyező, csillogó szemhéjpúderrel volt kikenve, számon halványrózsaszín szájfény pihent.

- Ó-is-te-nem. - esett le Perrie álla, ahogy végigmért. A tükör elé lépkedve nem hittem a szememnek. Nem magamat láttam, hanem...egy barbie babát. A ruha teljesen kiemelték a domborulataimat, alig takart valamit, az arcom pedig oly' mértékben ki lett mázolva, hogy a karikáimnak helye sem maradt, a bőröm tökéletesnek, pattanás nélkülinek tűnt, göndör loknijaim rendezetten omlottak vállamra. Meg kell, hogy mondjam, nem tetszettem magamnak. A tükörben nem Anne Alice Alleyt láttam, hanem Barbie-t, aki éppen Ken-re vár.
- Lányok, ez nem én vagyok. - hajtottam le a fejem.Az sem tudott érdekelni, hogy Pezz is hasonló, alig takaró ruhában virított, vagy El.
- An, drágám. Gyönyörű vagy, minden pasi dögleni fog utánad, esküszöm. Sőt, Zaynt a közeledbe sem engedem. - kuncogott fel. - Ez egy buli lesz, bébi, mindenki hasonlóképpen fog kinézni, hidd nekem. Sőt, ilyenkor sokan bikiniben szoktak jönni, rövidnadrággal. Nincs mitől félned, eszméletlenül nézel ki.- biztatott. Lehet bennem volt a hiba, de mégsem szerettem volna így bárkinek a szeme elé is kerülni. Főleg nem az exem elé.
- Na figyelj, te csacsi. Nem fogjuk engedni, hogy végig unatkozd a partit. Táncolni fogsz velünk, inni, és csak szimplán jól fogod érezni magad. Ennyi. Na, indulhatunk? -mosolygott El, és belém karol. Egy nagy sóhaj után bólintottam.
- A srácok már ott vannak, azt mondták taxizzunk, itt van a cím. -mutatott Pezz a kezében lévő cetlire.
- Csodás. -mormogtam.

*

Ahogy a taxi lefékezett, a szívem hatalmasat dobbant. Nem akartam oda bemenni, nagyon nem. Sőt, ki sem szerettem volna szállni a taxiból. A lányok bíztatóan megszorították a kezem, majd kiszálltak. A fülem azonnal megütötte a hatalmas hangzavar. Megpillantottam egy óriási helyet, ahova az emberek csak özönlöttek és özönlöttek befelé. A magassarkúmban tipegve vonultam a lányokkal egymásba karolva.. Perrie arcára hatalmas vigyor szökött, szinte éreztem rajta, mennyire szeretne már egy jót bulizni.
A bejáratnál több biztonsági őr állt, érdekes volt nézni, ahogy rengeteg directioner lányt lefogtak, és kitessékeltek a bejárattól. Az egyik végigmért minket, majd egy "Eleanor Calder, Perrie Edwards és Anne Alley?" kérdés után beengedett minket. Beérve nem hittem a szememnek. Legalább vagy 150-200 ember tombolt a parketton, oldalt kisebb-nagyobb boxok voltak elhelyezve, mindenhol lufik, és 20-as feliratú  táblák voltak lelógatva. Középen egy hatalmas "Happy Birthday Liam!" szalag fogta meg a figyelmem. A zene olyan hangosan dübörgött, hogy alig lehetett meghallani, oldalt egy nagy asztalon az "Ajándékok" felirat díszelgett. Rengeteg apró, vagy nagyobb csomag ékeskedett rajta. Merengésemet az zökkentette ki, hogy a lányok húzni kezdtek valamerre. Akkor tűnt csak fel, hogy egy nagy asztaltól integet nekünk Zayn. Teljesen feszengve éreztem magam, ahogy odaértünk. A fiúk kaján vigyorral az arcukon néztek végig rajtunk, majd mi is becsusszantunk melléjük.
- Sziasztok! - köszöntöttük egymást. Ahogy körbenéztem a társaságon, valakin megakadt a szemem. Niall mellett a ma látott szőke lány nevetett idétlenül, miközben Niall kezét szorította. Összeszorult a szívem. Akkor ezek szerint Niallnek ő az új barátnője. És elhozta Liam bulijára.
- Héj, An, hajtsd ezt le. - nyomott a kezembe Harry egy feles poharat. Nem tudom mi volt benne, de egy húzásra lement. Az alkohol égető érzése végigszaladt a torkomon, egészen a gyomromig. Egy nagy sóhaj után lecsaptam az asztalra a poharat.
- Így kell ezt! - vigyorgott Harry.
- Liam hol van? - kérdeztem.
- Mindjárt jön, a színpad mögött van. - üvöltötte túl a zenét Zayn.
Nem is kellett több, meghallottuk Liam hangját, mindenki azonnal abbahagyta a bulizást, és a színpadra fókuszált.
- Sziasztoooooooooooooooooooooooook! - üvöltött bele a mikrofonba Liam, mire mindenki hatalmas sikításba és tapsa tört ki. -  Köszönöm mindenkinek, hogy eljött, nagyon örülök, hogy a barátaimmal tölthetem az estét! Köszönöm az ajándékokat is, imádok mindenkit! Nem is húzom tovább a szót, mindenkinek jó részegedést, igyatok sokat, és eszméletlen bulizást kívánok!
Ismét tapsvihar keletkezett, Liam pedig leugrott a színpadról. Pár perc múlva a mi boxunkál kötött ki.
- Boldog Szülinapot Liam! - ugrottam fel a helyemről, és hosszasan megöleltem egy puszi kíséretében.
- Köszönöm, királylány. Remélem már jól vagy. -nézett rám aggódóan. Bólintottam. - Egyébként eszméletlenül nézett ki. - mért végig tetőtől talpig. Arcom pírbe szökött bókját hallván, zavartan tátogtam egy "köszit". Úgy döntöttünk, mi majd személyesen adjuk át Liam ajándékait holnap.
A többiek is végigölelték Liamet, majd az ünnepelt el is tűnt a tömegben.
- Gyere bébi, mi most megyünk. - pattant fel Perrie, majd a kezemet megragadva húzott a tömegbe. A táncoló emberek között elhaladva meglepetten fedeztem fel a híresebbnél híresebb sztárokat, akik Liam barátai. Az embertömegen átpaszírozva magunkat jutottunk el a pultig. A pult óriási kör alakú volt, legalább vagy tíz kiadóval. Egy aranyos, barna hajú, 20 körüli fiú szolgált ki minket.
- Mit adhatok?
- Nekem egy Mojitot, a hölgynek pedig valami nagyon erős és ütőset keverj kérlek. - kacsintott a fiúra Perrie. Kérdő tekintettel néztem a barátnőmre, aki csak lazán vállat vont. A kedves fiú elénk tolta a koktélokat. Az enyémnek, mit n mondjak elég bizarr színe volt. Az alja kék, a közepe sárga, a teteje pedig zöld és rózsaszín. Mi van ebben?!
- Gyerünk, bébi, kóstold meg! -sürgetett Perrie. Nagy sóhaj után belekóstoltam az italba. Nem csalódtam. A szemeim megteltek könnyel, olyan erős volt az a lötty. Esküszöm, még a szimpla whiskynél is rosszabb volt.
- Jézusom, Perrie, ez kegyetlen. Ettől az egy kortytól részegnek érzem magam.
- Gyere, hozd magaddal.
Kezembe fogtam az italt, Pezzel pedig ismét átfurakodtunk a tömegen. A boxunkhoz érve néhányan már fel is szívódtak (név szerint Harry, Louis és Zayn), a többiek pedig nem tudom honnan szereztek ilyen gyorsan, de szintén koktéllal ültek. A szoknyámat megpróbáltam a lehető legjobban lehúzni, hogy ne látszódjon ki semmim, amint ülök, de ez nagy feladatnak minősült.
- Na, és Niall! Megtudhatjuk a drága új barátnőd nevét? Még be sem mutattad nekünk, ó. Pedig mindig be szoktad mutatni. Ha jól emlékszem Ant is olyan nagy lelkesedéssel hoztad haza. Na, hadd halljuk, ki is a kis barátnőd.
A fejem teljes vörösben égett, ahogy Perrie nyavalyogva mondta ezt a pár sort Niallnek. A megérkezésünktől kezdve most néztem rá először Niallre. Szemeivel szikrákat szórt Perriere, idegesen markolta saját combját.
- Drága Perrie, és többiek. Ő itt Alice, a barátnőm! - hangsúlyozta ki a barátnő szót, majd egy lágy csókot nyomott a szőke lány szájára. Bármennyire is kedvem lett volna ordítani, sokkal jobban esett  pár nagy korty az italomból. Meg is szédültem hirtelen, de nem érdekelt.
A következő pillanatban egy nagyon szép, jó alakú, mosolygós göndör hajú lány vágtatott át a tömegen egyenesen felénk tartva. Perrie és El önfeledten ugrottak fel a helyükről, és ugrottak a lány nyakába.
- Jézusom, lányok, megfogtok fújtani.- nevetett a lány. Tekintetével körbenézett a társaságon, majd mindenkihez odalépett és megölelte a többieket is.
- Jézusom, Dani, ezer éve nem láttalak! - ugrándozott Perrie.
- Szia, Danielle vagyok. -ért Niall új barátnőjéhez a lány. Á, szóval ő Liam barátnője. - Sokat hallottam már rólad, te biztos Anne vagy. -ölelte át Alicet. A lány éppen olyan meglepődötten nézett, mint én. Mi van?! Niall zavartan vakarta a tarkóját.
- Öm. Dani, ő itt az új barátnőm, Alice. Nem Anne.
Danielle látszólag teljesen össze volt zavarodva. Leesett állal meredt hol Niallre hol a lányra. Hirtelen megfordult, és mosolyogva indult meg felém.
- Á, akkor te vagy An. Ne haragudjatok, én azt hittem, hogy te meg Niall... szóval.... - makogta zavartan.
- Semmi baj. Ilyen a sors. -vontam vállat leserűen, éreztem, ahogy az arcomon leszáguld egy kósza könnycsepp. A lány szorosan magához ölelt.
- Nem tudom mi történt köztetek Niallel, de nekem te ezerszer szimpatikusabb vagy mint az az új csaj. -suttogta a fülembe. Felnevettem kijelentésén.
- Örülök, hogy megismerhetlek. -mosolyogtam rá kedvesen.
- Úgy szint.
A göndör hajú lány hirtelen felsikított, amikor szerelme hátulról átölelte. Mindkettőjük hatalmas mosollyal az arcukon fordult a másik felé, és hosszú, szenvedélyes csókban forrtak össze. Olyan megható volt őket nézni. Már jó ideje együtt vannak, és még mindig szikrázik a szerelmük. Becsületre méltó, hogy ennyi ideig nem látták egymást, még is kitartanak egymás mellett, és ugyan úgy szerelmesek.
Elszomorít a gondolat, hogy a Niallel való kapcsolatunk mennyire elcseszett volt... Kicsit több, mint gy hónapig voltunk együtt, még is az idő alatt rengeteget veszekedtünk. A kapcsolatunknak sem úgy lett vége, hogy "jaj, nem szeretjük egymást, szakítsunk, de azért még maradjunk barátok", hanem egy nagy keverés-kavarás árán. Hát, ez van. Ilyen az élet. Bár kissé nyomaszt a gondolat, hogy a nyár folyamán két barátom volt, mindkettővel elég drámaian "sikerült" a szakítás... Talán bennem van a hiba?! Hiszen...elüldöztem őket. Én szakítottam velük... Mindkettővel ! Egy idióta vagyok... Soha életemben nem lesz rendes kapcsolatom, mindenkit eltaszítok magamtól. Egy hisztis, elviselhetetlen liba vagyok, ez a nagy igazság...
- Lányok és fiúk, ő itt az a lány, akit mindennél jobban szeretek! -pörgette meg a levegőben szerelmét Liam. Danielle sikítozva próbálta rávenné barátját, hogy tegye le, akinek nem volt ez ínyére. Miután ismét a földön állt a táncoslány, megragadva az alkalmat kívánt a barátjának boldog szülinapot.
- Isten éltessen sokáig te vén róka! -nevetett fel. Liam felvont szemöldökkel meredt a barátnőjére, majd ismét megcsókolta.
- Annyira aranyosak. - súgtam oda Perrienek. Pezz szintén meghatódva bólogatott, mjad kijelentette, hogy most azonnal megkeresi Zaynt, és addig csókolja, ameddig a levegője bírja. Ezen jót szórakoztunk Ellel.
Payzer a táncparkettere botorkált, egymásba gabalyodva merültek el szerelmükben, mit sem törődve a külvilággal, vagy a gyors zenével, egymást csókolva lassúztak. Zerrie is csókcsatát vívott, de ők alkalmazkodtak a zenéhez, ritmusra ringatták a csípőjüket.
- Tudod mit? Most megyünk táncolni.  -fogta meg a kezem El. Az erős alkoholos löttynek köszönhetően kezdett minden kételyem elszállni. Mosolyogva mentem An után. Nem zavart, hogy a ruhám úgy akarja, hogy felcsússzon, vagy épp lecsússzon, csak mentem át a tömegen.
Ellel megálltunk egy nekünk tetsző helyen, majd eszeveszett módon kezdtük átvenni a ritmust, rángatni a csípőnket, ugrálni, tombolni.
*
A pultnál éppen Ed Sheeran-nel koktélozgattam, amikor megjelent Perrie.
- Sziasztok drágáim! -ugrott a nyakunkba a kissé már becsiccsentett lány. Mi tagadás, én is kezdtem homályosan látni a világot, minden bánatom elszállt, bárki bármit mondott, elnevettem magam.
- Edie bébi mesélt az új daláról. -röhögtem fel, két társam szintúgy.
- Annie bébi pedig a turnéról. - nyögte ki szaggatottan Ed a mondanivalóját.
- És Perrie bébivel mi van? -biggyesztette le a száját a szőke ciklon.
- Szeretünk! -öleltem át.
- Kérünk 3 felest! - jelezte a rendelést Ed a fiúnak. Alig egy percen belül mindegyikünk megkapta az adagját,  egy koccintás után egyszerre húztuk le, és nevettünk fel.
- Csináljunk egy képet csajok! - tartotta fel az iPhone-ját Ed, majd egy "klikk" hang után elénk tárult a kép. Én kinyújtottam a nyelvem és összeszorítottam a szemem, Perrie éppen belebeszélt, Ed pedig olyan volt, mint aki beszívott. hatalmas nevetéssel nyugtáztuk a képet.
- Én megyek táncolni! -ugrottam fel, a többieket ott hagyva. Össze-vissza kacskaringóztam a tömegben, mígnem egy fiú elkapta a csuklóm, és magához rántott táncolni. Nem volt ellenvetésem, nyaka köré fontam a kezem, egyszerre mozogtunk a ritmusra.
- Szia bébi, Andy vagyok, Liam legjobb barátja.
- Ha-li. An vagyok, Niall volt barátnője. - nevettem fel.
Nem tudom mennyi ideig táncoltunk, de hirtelen elment előlem. Nem törődtem vele, folytattam a táncot.

Niall szemszöge 

A szám a padlót verte, amint megláttam, hogy Alice egy másik fiúval folytat nyálcserét. Bármennyire is azt kellene mondanom, fájt amit láttam, egyáltalán nem fájt. Tisztában voltam vele, hogy ez csak egy kaland köztünk Aliceszel, és nincs semmi jelentősége. Ráadásul, elég ittas voltam már bármilyen szomorkodáshoz is.
- Azt a mindenit neki Niall. Esküszöm, most még én is szívesen rámozdulnék Anre. - veregette meg a vállam Zayn, amint mellém ült a boxba, majd An irányába mutatott. Eddig nem nagyon szenteltem jelentőséget a kinézetének, de ahogy rá néztem, azonnal megbántam, hogy eddig nem mértem végig. A ruhája meglehetősen sokat mutatott, az egész lábát szabadon hagyta, testére úgy tapadt, mint a fürdődressz. Szemet megfogó látványt nyújtott. Ajkamat beharapva figyeltem, amint testét mozgatja a zenére, percenként mással táncol. Kényelmetlenül mocorogtam a helyemen, akaratlanul is eszembe jutott a közös zuhanyzásunk. Egy halk hang csúszott ki a számon, az emlékeket felidézve.
- Mi van öcsi? Csak nem beindult a fantáziád? - nevetett Zayn.
- De.. azt hiszem túlságosan is. -vigyorogtam, közben szememet egy pillanatra sem vettem le Anről. Azt hiszem, egy idióta vagyok... Már az elején tudtam, hogy nem szabadott volna azt tennem, amit... Főleg nem többször, mások előtt. De ideges voltam. És mérges, Anre... Vissza akartam adni neki azt a fájdalmat, amit én éreztem. Bármennyire is megbántam, már nem tudom visszacsinálni. An utál, megmondta. Elküldött, többé sohasem lesz rá esélyem, hogy visszaszerezzem. Ismét elcsesztem! Minden, amit Aliceszel tettem egyáltalán nem volt rám hatással. Ez az egész kevesebb érzelmet váltott ki belőlem, mint An szimpla pillantása. Őt szeretem, nem Alicet! De kit is akarok becsapni?! Jól éreztem magam közben. De hát ki nem érezné jól magát, aki fiú?! Ha most nem is, de holnap, teljesen józanon eszméletlen lelkiismeret furdalásom lesz, ebben biztos vagyok. Eddig is talán csak azért nem volt, mert Alice lefoglalt a nap egész felében.
An egyre közelebb került a látószögemhez. Ellel és Perrievel  együtt mulatták végig az éjszakát.
- Héj, gyere partizni Niall! Ne játssz itt magányos farkast! - húzott ki rejtekemből Perrie. Hát, ő sem volt már szomjas, az is biztos.  A mai kis veszekedésünk után ha józan lett volna, biztos nem hív táncolni. A szívem heves ritmust diktált, ahogy An közelébe kerültem.
- Szevasz, haver!- ölelt át fél karral El, majd egy poharat nyomott a kezembe. - Egész este alig láttalak.
- Szia, Ed. Mi a helyzet?
- Haver, a csajod egy bombázó. Esküszöm csodálkozom, hogy még nem léptél le vele az estére. - rázta a fejét rosszallóan.
- Nem a barátnőm... -morogtam az orrom alatt. - Elcsesztem mindent, Ed.
- Komolyan? Akkor vihetem magamhoz? - vigyorodott el. Miután meglátta halálos pillantásom, azonnal szépítettem a helyzeten. - Csak vicceltem, na. Gyere, buli vaaaaaan!
Bármennyire is telt meg a estem adrenalinnal, csak egy dologra tudtam koncentrálni. Különben is, egy részeg embernél jó, ha egyáltalán még tud gondolkodni. Egy röpke pillanat alatt An mögött termettem. Kezemmel átöleltem derekát, fejemet nyakába bújtattam. Hiányzott. Az illata, az ölelése, a csókja, a nevetése, mindene. Szerencsémre rosszabb állapotban volt, mint én, így nem törődött azzal, kivel is táncol éppen. Nem tudom milyen ötlettől vezérelve  - azt hiszem az alkohol irányítása miatt - de magamhoz fordítottam, ajkaim pedig hevesen támadtak rá övéire. A pillangók életre keltek a gyomromban, szívem majd' kiugrott a helyéről. Ő az a lány, aki képes ezt kiváltani belőlem. Senki más nem tudja őt helyettesíteni, senki!

An szemszöge 

A napfény éles sugara próbált megvakítani. Morogva fordultam oldalra, hogy ne süssön a szemembe. A fejem eszeveszetten zúgott, nem akartam kikelni az ágyból, a szememet sem szerettem volna kinyitni. De amikor megéreztem, hogy nem egyedül vagyok az ágyban, a szemem úgy pattantak ki, mintha hideg vizet locsoltak volna a fejemre. Bár ne tettem volna... Ajkaim közül egy halk sikoly szűrődött ki, ahogy megláttam Niall ébredező fejét. Ahogy kómásan kinyitotta szemeit, ő is hasonlóan reagált mint én.
- Te mi a fészkes fenét csinálsz az ágyamban?!  - ültem fel hirtelen, ám amikor megcsapta a szellő a meztelen bőrömet, azonnal magamra húztam a takarót. Nem volt rajtam a ruhám, és...a melltartóm, sem a bugyim. Ó, istenem! Ne emlékszem mi történt! Olyan dejavu érzésem támadt. Amikor a turné elején a fürdőben ébredtem fel, szintén semmire sem emlékezve. Nagyon remélem, nem tettünk semmi olyat, amit később megbánnánk.
- Ez az én ágyam! - csattant fel ő is. Végül is, mindketten igazat mondtunk: a közös szobánkban voltunk. Niall miután megbizonyosodott róla, hogy ez nem álom, tényleg itt vagyunk, félve pillantott be a takarója alá. Szemei elkerekedtek, arca elsápadt.
- Mond, hogy van rajtad valami, és nem az történt, amire gondolok! - kérdeztem félve, zakatoló szívvel. Szemeimet könnyek szúrták. Nem lehet, hogy így történt meg az első, hogy nem is emlékszem rá, ráadásul a volt barátommal! Niall a homlokára csapott, idegesen túrt bele a hajába.
- Maradjunk nyugodtak... Egyáltalán nem biztos, hogy az történt...
Szemével a takaróra pillantott, arca még jobban elsápadt, szája 'o' alakot formált. Félve tekintettem arra, amerre Ő. A paplanon néhány vérfolt ékeskedett, illetve... egy óvszeres zacskó.