#47- Incselkedés

Sziasztok!:)
Első sorban egy óriási köszönetet szeretnék mondani nektek!!!!!!!!!!!!!♥
Még mindig nem tudom elhinni, hogy az előző részhez 12-en (!!!!!!!!!!!!!!) kommenteltetek! Nem tudjátok elhinni mekkora öröm ez nekem, és nem tudom elégszer megköszönni!!!!!!!!!!!!!♥ :'))))
Nagyon nagy örömmel tölt el, hogy tetszik a fanfiction-öm nektek, illetve hogy szántok időt a kommentelésre. A pipákat is nagyon szépen köszönöm! Elmondhatatlanul köszönöm még egyszer! ♥♥
Love y'all! ♥
(ne haragudjatok, nem lett egy hosszú rész.:( és erotikus részt tartalmaz! )
 

An szemszöge

Kéz a kézben vonultunk vissza a saját szobánkban. Szótlanul ballagtunk egymás mellett. Niall kinyitotta nekem az ajtót, majd illedelmesen maga elé engedett egy meghajlás után. Nevetve pukedliztem, majd beszökkentem a szobába. Nekifutásból vetődtem rá az ágyra. Kezemet-lábamat kinyújtva szétterültem a puha paplanon, aminek tipikus hotelszobai illata volt. Pár másodperc múlva hallottam a gyorsított lépteket. Ijedten néztem Niall irányába, aki szintén futásnak eredt. Sikítva húztam össze magam, nehogy rámugorjon. Hirtelen csönd lett, de nem történt semmi. Óvatosan kinyitottam a szemem, majd megpillantottam a nevető Niallt az ágy szélén ülni.

-         - Azt hitted, hogy rád ugranék? – nevetett tovább. Szemöldök ráncolva vágtam be a durcit, majd elfordultam tőle. Hirtelen egy test simult hozzám. Egyik kezét átlendítette a hasamon, ezzel is közelebb húzva magához. Fejét a vállamon pihentette, majd egy apró csókot nyomott rá.

-          -Őszintén? Csak reménykedni tudtam, hogy nem. –kuncogtam.

-          -Most megharagudtam rád, hogy ezt gondolod rólam…

Hirtelen elfordította testét felőlem, majd felült az ágy szélén. Kuncogva másztam négykézláb felé, majd hátulról átöleltem.

-          -Most miért vagy mérges? – suttogtam a fülébe.

-          -Mert ilyeneket feltételezel rólam. – dünnyögött, de hangjában érezhető volt a szórakozottság.

Arcomat a nyakába temettem, ajkaimmal puha bőrére tértem. Apró puszikkal hintettem be nyakát, amire kezén láthatóvá vált a libabőr. Kuncogva tértem fel arcára, ahol kissé megharaptam kiálló arccsontját. Kezdtem elérni a célom. Szemeit lehunyta, szája kettényílt, halk zihálást hallatott.

-          -Befejezted? – nyökögte, de hangja cseppet sem volt meggyőző.

-          -Mit? – incselkedtem vele.

-          -Tudod te azt jól…

Hirtelen ötlettől vezérelve kimásztam háta mögül, majd elé lépkedtem, és az ölébe ülve döntöttem le az ágyra. Lovagló ülésben folytattam a kínzását. Nincs mese, ha „mérges” , akkor el kell szállítanom a dühét.

Ujjaim felfedező útra indultak, ahogy elsőként hajába túrtam, amitől egy halk hang bújt elő torkából, majd óvatosan végigsimítottam oldalán. Megragadtam pólója szélét, és gyors mozdulattal megszabadultam tőle. Fejét oldalra hajtva engedett utat ismét ajkaimnak a nyakán. Hümmögött, kezeit a csípőmre helyezte úgy szorított magához. Egyik kezem úgy döntött önálló útra kel, így lesimítottam a mellkasán egészen kockáiig.

-          -Mérges vagy még? – suttogtam a fülébe. Szorítása a derekamon erősebbé vált, arcomra mosoly derült, ahogy tehetetlen testtel alattam feküdt, kényelmetlenül mocorogva.

-          -Igen. – nyögte, ahogy ujjaimmal körberajzoltam egy kockáját.

-          -Akkor ez esetben folytatnom kell, amit elkezdtem.

Szemei kipattantak, ahogy kissé lejjebb csúsztam róla, majd megcsókoltam a hasát, kezeimmel pedig az övét babráltam. Ahogy kicsatoltam, csigalassúsággal húztam le a cipzárját. Fogalmam sincs, mit miért cselekedtem, vagy, hogy honnan jött ez a hirtelen önbizalmam, de már rég nem az agyam utasított. Csak Niall vággyal teli tekintetével, és ziháló fejével tudtam foglalkozni. Szemeit rám emelte egy pillanatra. Vágy, értetlenség, és tetszés tükröződött bennük. Lassú mozdulatokkal húztam le róla nadrágját. Ott feküdt alattam, magatehetetlenül, igen csak szűk bokszerben, teljesen kiszolgáltatottan. Ajkamba harapva mértem végig ezt a gyönyörű fiút. Visszaágaskodtam hozzá, majd egy lágy csókot leheltem ajkaira, amit azonnal viszonzott. Kezei elkalandoztak a derekamon, majd a fenekemre érkeztek. Kissé belemarkolt. Megszakítottam a csókunkat. Niall fejét teljesen ellepte a vágy köde, szerintem már gondolkodni sem tudott ép eszűen. Kezdtem megsajnálni, ahogy már-már teljesen készenléti állapotban vár rám, illetve arra, ami nem fog bekövetkezni. Ezt csak egy poénnak szántam, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ezt lesz képes ez a kis játék kihozni belőle.

-          -Még egyszer megkérdezem. Mérges vagy még?

Szemeit nagy nehezen kinyitotta, sötétkék íriszeivel kérlelően pillantott rám.

-          -Nem tudom…

-          -Ez nem jó válasz… Azt hiszem, akkor továbbra is folytatnom kell, hogy biztossá tegyem a választásod. Nem tudom, hogy tetszeni fognak-e az eszközeim. –kuncogtam.

-          -Kíváncsian várom őket.

Arcára egy kaján vigyor ült ki. „Kihívás elfogadva” fejjel néztem rá, majd egy kacsintás után ismét lejjebb ereszkedtem. Hasán óvatosan apró csókokat hagytam, majd amikor bokszeréhez értem, az anyag tetejét kissé meghúztam a fogaimmal. Niall hangosan felnyögött, ahogy lassan kezdtem lehúzni a testét takaró egyetlen darabot. Körülbelül a csípője legaljánál lehetett a bokszere, amikor felálltam, és csak simán az ajtóhoz lépkedtem.

-          -Öltözz fel, Niall. Indulnotok kell a koncertre, egészen pontosan 5 perc múlva.

Hangon szórakozott volt, kuncogtam, ahogy végignéztem a teljen megsemmisült fiún. Még mindig a hatás alatt volt, amint rám emelt tekintetét, azzal a nézéssel szinte ölni lehetett volna.

-          -Ja, és remélem már nem vagy mérges.

Egy légpuszit küldtem felé, majd eltűntem az ajtóban, vidáman ugrálva Perriék szobája felé.

/Niall szemszöge/

-          -Ez komoly? – kérdezte Louis hitetlenkedve.  Halványan bólintottam, majd mind a 4 srácból egyszerre szakadt fel a röhögés.

-          -Azt a mindenit. Hát nem gondoltam volna ezt Anből… főleg nem a mai kiborulása után. – nevetett tovább Zayn.

-          -Hát Niall, ez kellemetlen. Azt hiszem még jó párszor ki fog készíteni téged a csaj.

-          -Kösz az együttérzést fiúk. –dünnyögtem. – Higgyétek el, ha titeket hagyott ott volna a barátnőtök, olyan állapotban, mint amilyenben én voltam, máris nem nevetnétek.

-          -Ez akkor is nagyon durva.

Louis szinte már fuldoklott a nevetéstől.

-          -Ha velem ilyet csinálna Perrie, azt hiszem úgy visszavágnék neki, hogy többet nem lenne kedve feldühíteni. – vigyorgott sunyin Zayn.

-          -Hát márpedig én nem fogom tudni visszaadni neki sehogy…

-          -Szerintem próbáld csak meg. – bátorított harry.

-          -Nem, nem, nem. Ma így is eléggé kiakadt, nem szeretném, hogy megint veszekedjünk egy pitiáner dolog miatt. De valami bosszút még ki kell találnom neki.

A mikrofonokat ebben a pillanatban kaptuk meg. A színpad óriási. Ámulva néztem körül a rengeteg ülőhelyen, amik ma este teljesen fel lesznek töltve.

Az öltözőm felé lépkedve azon gondolkodtam, hogy vajon a lányok jönnek-e a mai koncertre. A legtöbbször ott vannak, de előfordul, hogy inkább otthon maradnak, és lányos kibeszélőpartit tartanak, vagy túl fáradtak. Sietve kaptam fel magamra a kikészített nadrágot és pólót, majd befújtam magam a parfümömmel és késznek nyilvánítottam magam. Pár beéneklő gyakorlatot végeztem, majd meghallottam egy hangot, ami azt kiabálta, „ 15 perc a kezdésig.”

/An szemszöge/

-          -Itt a VIP jegyem, nem látja? Nem veszi észre, hogy Zayn Malik barátnője vagyok? –veszekedett az őrrel Perrie.

-          -Elnézést, hölgyem, de a VIP szektorba akkor is csak a koncert után mehetnek be a rajongók.

-          -Nem rajongó vagyok, hanem a barátnője! A csaja! A pár év múlva a felesége! Hogy magyarázzam még el?!!

-          -Hogy én ezt már hányszor hallottam… -sóhajtott unottan az őr. Perriet már szétvetette az ideg, ugyan is be akartunk jutni, de az őr nem engedett be minket, hanem a nézőtér felé akart terelni.

-          -Paul! – sikítottam fel, amint megláttam az említettet. Hirtelen felénk kapta a fejét, majd egy mosoly kíséretében megindult felénk.

-          -Velünk vannak, bejöhetnek. –rendezte el az ügyet. Az őr ajak „o” alakot formált, majd egy bocsánatkérés után elállt az utunkból.

-          -Viszlát, tökfej.  -mormogta Perrie, amin egy jót nevettem. Egymás kezét szorítva rohantunk a színpad széléhez, ugyan is a koncert már elkezdődött, a fiúk éppen az Up All Nightot énekelték. Elfoglaltuk a helyünk a színpad oldalán, ahol senki sem láthat minket, de mi látjuk a fiúkat. Elsőként Louis vett minket észre egy nagy mosoly kíséretében integetett nekünk, majd egy puszit is küldött. Niall amint felém nézett, arcára ez nagy mosoly ült ki, majd hirtelen elfordult, és bevágta a durcás énjét. Azt hiszem, a reggeli kis akcióm miatt cselekedett így.

-          -Szerintem Niallel ne szórakozz ilyen téren, mert úgy látom nem veszi jó néven. – nevetett mellettem Perrie. Csak vállat vontam, majd énekeltük tovább a dalt. Imádom, amikor meghallgatjuk a koncertjüket. Olyan hangulatot képesek varázsolni, mintha a világ legjobb szórakozóhelyén lennénk. A fényképezőmet sajnos a szálláson hagytam, így nem tudtam megörökíteni az estét. A fene egye meg, egyre többször hagyom otthon... Pedig ez a munkám! A twitter kérdéseken nagyon jól szórakoztunk. A hasunkat fogtuk a nevetéstől, amikor a fiúk Harlem Shake-eztek, vagy furcsa hangokat adtak ki. Illetve, amikor úsztak a színpadon. Azt hiszem, minden koszt feltöröltek a pólójukkal. Niall feltűnően kerülte a pillantásom, bár néha sikerült elkapnom a tekintetét. Ilyenkor rákacsintottam, vagy ajkamba haraptam, illetve szívecskét mutattam a kezemmel. Egyszer le is intett, hogy hagyjam abba. Perrie oldalba könyökölt, és mindent sejtően húzogatta a szemöldökét.

-Szerintem Niall szexinek találja ezt az ajakharapást.- kuncogott mellettem a barátnőm Lazán megvontam a vállam, majd ismét a koncertre koncentráltam. Nagyon hangosan felnevettünk, amikor Louis éppen azt énekelte, hogy "it's so hard", és Niall alsóbb tájékára mutatott, miközben felém nézett, és rám kacsintott. Niall kínosan elnevette magát. Ismerem már annyira, hogy tudjam, zavarba jött.