#50 - Félreértés

SziasztoK!:)
Első sorban az elnézéseteket szeretném kérni, amiért ilyen későn jött a rész! :((( Nem voltam itthon péntektől kezdve, ma értem haza, a rokonaimnál voltam ,azért nem tudtam részt hozni!:( Még egyszer sajnálom! :(

Nagyon-nagyon köszönöm az előző részhez azt a rengeteg kommentet! Eszméletlen boldog vagyok! Illetve túl vagyunk a 35.000 oldalmegjelenítésen, és már 33 rendszeres olvasót tudhatok a blognak! Nem tudom elégszer megköszönni!!!!!♥

Orrával az enyémnek dörgölődzött,olyanok lehettünk mint két kis őzike. Két kezem közé vettem az arcát, majd lágyan megcsókoltam.

-          -Köszönöm, hogy megbíztál bennem annyira, hogy együtt zuhanyozhattam veled. –suttogta az ajkaimra. Na, remek. Ismét sikerült zavarba hoznia…

A szemeimmel más irányba néztem, tudtam, hogy látja, amint elpirultam, nem akartam, hogy még jobban szórakozzon rajtam.

-          -Imádom, hogy mindig zavarba jössz, ha kényes téma merül fel.- kuncogott, majd egy puszit nyomott ajkaimra.

-          -Gonosz vagy… -vágtam be a durcit játékosan.

-          -Te meg imádnivaló, amikor elpirulsz.

-          -Niall.  Hagyd abba. –nevettem fel kínomban.

-          -Mit? Nem csináltam semmit. –játszotta az értetlent.

-          -Szerintem aludnunk kellene.Niall, jézusom, hajnali 4 óra van! –tágult ki a szemem, amint ránéztem az órára.

-          -És?

-          -Reggel tuti befog jönni valamelyik idióta és hajnalok hajnalán felkelt minket.

-          -Ne aggódj, majd elzavarom őket.. –simított el egy hajtincset a fülem mögé.

-          -Na, de tényleg aludjunk, rendben? –bólintott. – Jó éjszakát Niall.

-          -Jó éjszakát.

Egy utolsó jó estét csók után lehunytuk a szemünket, és sikeresen elaludtunk.

*

Reggel meglepetésemre teljesen kipihenten ébredtem pedig csak 8.48 volt. Egy nagy ásítás után visszagondoltam a tegnapi zuhanyzós akciónkra Niallel. Ajkamat beharapva hunytam le a szemem, és pörgettem le magam előtt még egyszer az eseményeket.

Ahogy Niallre néztem, még jócskán az igazak álmát aludta. Óvatosan kimásztam a karjai közül. Sikerült, nem ébredt fel. Lekaptam magamról Niall pólóját, majd felvettem egy rövidnadrágot egy egyszerű felsővel, és elmenem a fürdőbe. A szokásos reggeli teendők után úgy döntöttem, felkeltem Niallt, mielőtt még lemarad a reggeliről.

-          -Niall, drágám, ébredj fel. –simítottam meg az arcát, de ezzel csak annyit értem el, hogy átfordult a másik oldalára, és újra szuszogni kezdett.

-          -Niall ébresztő! – hangosabban szóltam rá, és kissé megráztam testét, de semmi. Utolsó lehetőségképp lerántottam róla a takarót, majd nekifutásból rávetettem magam. A szemei olyan gyorsasággal pattantak ki, mintha tűz égette volna meg. Azt hiszem érzékeny területre ugorhattam, ugyan is felnyögött fájdalmában, szemeit pedig összeszorította.

-          -Mi a f*szom…? –kérdezte mély, álmos hangon.

-          -Ne káromkodj, drága. –kuncogtam.

-          -An. Te jól vagy? Tudod, hogy megijedtem? –hordott le. Alsó ajkaimat lebiggyesztve néztem rá kiskutya szemekkel. Lemondóan felsóhajtott, és egy szelíd mosolyt eresztett.

-          -Legalább egy csókot adj, ha már így felkeltettél.

Kérése számomra parancs volt. Mosolyogva adtam meg neki azt, amit kért.

-          -Gyere, öltözz fel és menjünk reggelizni.

-          -Várj. Mennyi idő van?

-          -9. 12.

-          T-essék?? Ilyen korán felkeltettél? –borult ki teljesen.

-          -Ne haragudj, de éhes vagyok. –fogtam meg a gyomromat és mosolyogva robogtam ki a szobából.

A hotel étkezőjéhez érve megpillantottam a többieket. Perrie majd kiesett az asztalból, úgy integetett. Idióta ez a lány. Ahogy közelebb értem felfedeztem a kérdő tekinteteket, gondolom azért, hogy miért nincs itt Niall.

-          A válasz az, hogy én éhes voltam, ő pedig nem volt hajlandó időben felöltözni. –vontam vállat.

A többiek felnevettek, én pedig odasétáltam a pulthoz, és össeszedztem mindazt, amit meg akartam enni reggelire. Pár perc múlva egy álmos fejű Niall ült le hozzánk az asztalra. Haja kuszán meredezett az ég felé, kék íriszei alatt karikák ékesdkedtek.

-          -Mi ez a fáradtság, Horan? Csak nem jól sikerült az éjszaka? – húzogatta szemöldökét Louis. Egy pillanatra félrenyeltem a croissantomat, majd eszeveszett fuldoklásba kezdtem. Perrie a hátamat verte, hogy hagyjam abba a fuldoklást, nem nagy sikerrel. Egy egész pohár narancslevet lehúztam, mire sikerült abbahagynom. A többiek felhúzott szemöldökkel meredtek rám, majd egyszerre tört ki belőlük a jóízű kacagás.

-          -Csak nem eltaláltam a dolgot? – horkant fel Louis. Vöröslő arccal meredtem a tányéromon lévő ételekre. Bármennyire is ez volt a legfeltűnőbb jele annak, hogy igen is kissé eseménydús éjszakánk volt,nem bírtam volna felnézni. Niallre főként nem. Most biztosan azt fogják gondolni, hogy lefeküdtünk, holott nem.Együtt zuhanyoztunk bármiféle ’testi kontaktus’ nélkül… Mármint, ha a zuhanyzást lehet testi kontaktus nélkül csinálni… Na jó, majdnem ugyan olyan, mintha lefeküdtünk volna. Elvileg, én láttam őt meztelenül, ő meg engem. Tiszta sor. De valahogy ez mégis olyan furcsának tűnt. Most kiabáljam ki nekik, hogy hé, emberek, még szűz vagyok, csak együtt zuhanyoztunk, semmi extra! Hülyének néznének. Más felől pedig… lehet, hogy így is már furcsának tartanak. A lány, aki 19 évesen még nem feküdt le senkivel, és még mindig fél a dologtól. Érdekesen hangzik, mit ne mondjak, Kívülállóként talán én is kinevetném magam, de nekem ez tényleg fontos. És a legfontosabb, hogy Niall ezt megérti. Legalábbis, remélem.

Félve pillantottam fel Niallre, aki bármilyen pirulás, vagy lebuktató jel nélkül nevetett együtt a többiekkel. Mi van?!

-          -Héj, An, Niall elvette tőled azt, amit már többet nem kapsz vissza? –szólt közbe Harry, majd mindenki ismét nevetésbe torkollott. Azt hiszem ennél jobban már nem is lehettem volna zavarban. De nem hagyhatom, hogy rajtam nevessenek!

-          -Képzeld, nem vett el tőlem semmi olyat! – mosolyodtam rá a göndörre szempilláimat megrebegtetve. E pillanatra mindenki kérdően nézett, majd természetesen Lou nem hagyhatta ki, hogy ne kommentelje az eseményeket.

-          -Igaz. Akkor már korábban elvette.

A társaság ismét hahotázni kezdett. Az egész hotel tőlük zengett. Kezdtem elveszíteni minden türelmemet. Szabály szerűen kiidegeltek. Egy pillanat alatt felugrottam, majd egy szó nélkül trappoltam el az asztaltól. A nevetés hirtelen abbamaradt. Nem érdekelt, nyugalomra és magányra volt most szükségem. Bármennyire is imádom őket, vannak határok. Egy-két poén, oké, de hogy egyfolytában szívatnak már tényleg nagyon fel tudja idegesíteni az embert. Benne szoktam lenni a poénkodásban, de az ilyen jellegű poénokat nem szeretem.

A hotelszobánkhoz érve jutott csak eszembe, hogy Niallnél van a kulcs. Nem baj, én oda vissza nem megyek most! Lekuporodtam a fal mellé, fejemet felhúzott térdeimre hajtottam.

Elmerültem a gondolataimban. Nem tudom, mi váltotta ki nálam ezt a hirtelen haragot, de abban a pillanatban nem is érdekelt. 

Pár perc múlva megpillantottam magam előtt a jól ismert fehér Supra cipőt, feljebb emelve tekintetem, pedig a cipő tulajdonosát. Niall lekuporodott mellém, majd fél karjával átölelt, magához húzva. Jól esett a közelsége, apró puszijai a fejem tetején teljesen lenyugtattak. Nem tudom mennyi ideig ülhettünk így, amikor Niall gyomra megkordult. Egyszerre tört fel belőlünk az önfeledt nevetés.

- Ne haragudj, de nem volt időm enni lent, ugyan is a barátnőm elfutott. -puszilta meg az arcom.

- Ne haragudj. Én csak... Nem tudom. Tudod, sokszor nagyon fel tudnak idegesíteni ezekkel a perverz poénjaikkal. Ha egyszer-kétszer elsütik, azt mondom, rendben, de hogy folyton én vagyok a célpont, kezd idegesítővé válni. Perriet és Zaynt miért nem szívatják? Holott náluk is elég egyértelmű jelek vannak az estéiket illetően. Vagy Louis és El?! 

- Egy: te vagy az aranyos szűzlány, téged szeretnek szívatni. -kuncogott, mire megforgattam a szemem. - Kettő: te hagyod magad. Minél inkább kiakadsz rájuk, annál inkább csinálni fogják, nem tűnt fel? 

Végül is, lehet, hogy ebben van valami. Ha  is velük együtt nevetnék, lehet, hogy nem szekálnának ennyit. Imádom Niallt, és az eszét!
- Igazad van. -villanyozódtam fel.

- Na látod. Ne is törődj velük, és kész. Ú, és még valami. ha ilyen eset van, ne pirulj el ennyire, mert lebukunk. -suttogta a fülembe. Az arcom másodpercek töredéke alatt égni kezdett, játékosan ütöttem oldalba a barátom.

- Héj. -nevetett fel.

-Na, menj vissza enni, már nagyon éhes vagy. -mosolyogtam rá.

- Te nem jössz?

- Most nem.A lányokat majd küld fel hozzám. -csókoltam meg utoljára. Hányadika is van ma? 28. Ó, a fenébe!

- Niall! -kiabáltam utána.

- Igen? -fordult meg kissé ijedten.

- Holnap van Liam szülinapja! Még nem vettem semmit! Jézusom.

- Elméletileg a Harry és Louis már kinézte a helyet, ahova megyünk holnap. A lányok meg ha jól tudom, ma akarnak ajándékot venni, szintén. Nem vagy elkésve, ne aggódj.

Egy nagy kő esett e a szívemről. Akkor majd a lányok segítenek ajándékot választani, mert őszintén szólva, fogalmam sincs mit is kellene vennem Liamnek. 

*

 - Szia, bébi! - vetődött rám az ágyunkon Perrie. Olyan idióta ez a lány!

- Perrie! Ma ajándékot kell vennünk Liamnek! 

- Tudom. Elnek már vannak elképzelései, azt mondta. 

- Nem kéne elindulnunk?

- Az ráér.Először is szépen beszámolsz nekem a tegnap estéről, és a ma reggeli kis akciódról. 

Felhúzott szemöldökkel meredt rám majd törökülésben helyezkedett el mellettem.

- Hát. A tegnap este csodásan telt. Niall elvitt egy gyönyörű, romantikus kis vacsorára egy olasz étteremben, az erkélyről az egész város belátszódott, tényleg, meseszép volt. Végig beszélgettünk, meg ilyenek, és...

- Ez mind szép, és jó, de tudod, hogy én nem erre a részére vagyok kíváncsi a tegnap estéből. -siettetett. Hát, igen, Pezz szeret rögtön a dolgok közepébe csapni.

- Szóval... Miután hazaértünk, elmentem zuhanyozni, ő pedig beállt mellém. Együtt zuhanyoztunk. Ennyi. -tártam szét karjaimat.

- Ennyi?! Semmi extra? Egy zuhanyzás bármiféle huncutság nélkül? -nevetett fel a barátnőm.

- Jól mondod.

- Már pedig kezdtem azt hinni, hogy beadtad a derekad. -lökött oldalba.

- Nem. Azt azért nem. -mosolyogtam magamban.

*

A lábaim kezdték beadni a szolgálatot, már kerek két órája jártuk az itteni bevásárlóközpontot eredménytelenül. Legalábbis, számomra eredménytelenül. El vett Liamnek egy igencsak márkás inget, illetve egy új edzőcipőt -mert állítása szerint Liam edzőcipője tönkrement, de hogy ezt honnan tudja, az kérdéses - Perrie pedig egy borotválkozószett, illetve a vicc kedvéért, egy Batmanes Calvin Klein alsó mellett voksolt. Na és maradtam én, akinek fogalma sem volt arról, mit is kellene vennie. 

- Csajok, én feladom. Ötletem sincs, illetve energiám se, hogy tovább baktassak. -csuklottam le egy padon. Amint elnéztem, a lányok sem voltak a toppon.De ők legalább nem 5 órát aludtak az éjjel, mint én! 

-Addig már pedig nem megyünk innen sehova, ameddig nem veszel semmit Liamnek, pont. 

Rövid hisztizés, és könyörgés után, hogy inkább menjünk haza, tovább indultunk, ugyan is a lányok figyelmen kívül hagyták a próbálkozásom. Bagoly szemekkel néztem a kirakatokat, mit is kellene vennem, amikor megpillantottam a tökéletes boltot.

- Megvan! -kiáltottam fel, megragadtam a lányok kezét, és berontottam velük együtt a boltba.

A drogéria  férfi parfümjei között járkáltunk, a tökéletes illatot keresve. Emlékeztem, hogy Liam múltkor arról panaszkodott Niallnek, hogy a kedvenc parfümjét kivonták a forgalomból, így kereshet újat.

Legalább már vagy 100 félét próbáltunk ki, a kezemben tornyosultak a próbapapírok az illatokkal együtt.

-EZ jó!  -dugta a fehér csíkot az orrom alá Perrie. Az utóbbi 98 parfümnek ugyan olyan illata volt az én orrom szerint. Teljesen egybeforrtak az illatok, nem tudtam megkülönböztetni őket. Megpillantottam egy nagy üvegbe kirakni egy halom kávészemet, sietve rohantam oda, és szippantottam bele.Éreztem, ahogy az orromból kiürülnek a férfiparfümök keverékei. Sosem tudtam, hogy miért pont a kávészemek segítenek ebben, ez kérdés is marad örökre, úgy érzem. Mire megfordultam, Perrie vigyorgó arcát láttam meg, ahogy felém tartott egy üveg férfiparfümöt, és telefújta vele a ruhám. Hitetlenkedve meredtem a barátnőmre, aki nevetve tette meg ugyan ezt Eleanorral. Ez nem maradhatott bosszú nélkül! Megfogtam azt az üveget, ami a legközelebb akadt a kezemhez, és eszeveszett módon kezdtem rohanni Perrie után. Hármunk között egy őrült "férfiparfümcsata" alakult ki. Mindegyikünk fújt mindenkire, sajnos nem csak egy illatból... A ruhámon a végére legalább tízféle parfüm illata ragadt rá.

- Elnézést hölgyeim, megkérném önöket, hogy fejezzék be. -jött oda hozzánk a biztonsági őr. Abbahagytuk a kacagást, majd egy "elnézést" után leraktuk a parfümöket. Megakadt a szemem egy kiemelkedő darabon. Külön ajánló táblával, és reklámmal volt kirakva egy különleges üvegű parfüm. Közelebb mentem, hogy jobban szemügyre vegyem. Egy próbáló cetlire fújtam belőle, ahogy beleszippantottam, szinte más dimenzióba kerültem. Eszméletlen bársonyos illata volt! Elolvastam az üvegen lévő írást: Marc Jacobs "Bang".  Tökéletes!

- Lányok! 

Fél másodperc alatt odaértek ők is, a reakciójuk teljes mértékben olyan volt, mint az enyém.

- Jézusom! Komolyan mondom veszek egy ilyet Zaynnek! -olvadozott Perrie. Kijelentésére kuncogást hallattunk.

- Megvan az ajándék! -emeltem fel az üvegcsét díjnyertesen. 

*

Boldogan léptem be a hotelszobánkba. Liam ajándéka megvan, remélhetőleg tetszeni is fog neki. Ha csak fele annyira nyeri el a tetszését, mint nekem és a lányoknak, nyert ügyem van! 

Niall a kanapén ülve nézte a TV-t, kezében egy zacskó chipsszel. Leraktam a táskám az asztalra, majd az ölébe huppanva nyomtam egy csókot ajkaira. 

- Héj.. -tolt el magától egy kicsi, orrával pedig szagolgatni kezdte a nyakam, a ruhám, mindenem. 

- An. Kérlek, őszintén mond el, te egy fiúval találkoztál? -emelte fel a hangját, és kitessékelt az öléből. Arca másodpercek alatt alakult változott át teljesen vörössé, elöntötte az ideg.

- Mert azt ne mond, hogy viccből vagy férfiparfüm illatú! 

Felpattant a kanapéról, és sietősen rontott ki az erkélyre. Nagyokat pislogtam, fel sem fogtam, hogy jelenleg azzal gyanúsított meg, hogy megcsaltam. Lassan sétáltam utána. A korlátnak támaszkodva nézte a várost. Óvatosan simítottam végig a hátán, hirtelen megfordult.

- Megpróbálsz valami hülye magyarázatot kitalálni, vagy bevallod az igazat?-kérdezte flegma hanglejtéssel. - Mert ha gondolod, meghallgatom a hülye magyarázatot, legalább lesz min nevetnem.

Olyan ridegen tekintett rám, mintha egy kutya volnék.

- Na idefigyelj Niall James Horan. Velem ne beszélj ilyen flegmán bármilyen ok nélkül, mert rohadtul félreérted a helyzetet. Szóval, ennyit a kapcsolatbeli bizalomról. Ennyire bízol meg bennem?! Hát, mondhatnom, köszönöm. Tényleg, jól esik, hogy ennyi a bizalmad felém, hogy meg sem hallgatsz, de már rögtön azt hiszed, hogy hazudni fogok. Tudni akarod az igazat? Liam szülinapjára kerestem neki parfümöt, a lányokkal pedig parfüm csatáztunk a boltban! Ennyi a "nagy" sztori! Tessék, nevethetsz, ha azt gondolod hazudok! Miattam a lányokat is megkérdezheted! Tudod, néha igazán gondolkodhatnál, vagy kérdezhetnél, mielőtt meggyanúsítasz valami olyannal, aminek alapja sincs! Szerinted megcsalnálak? Komolyan, ezt gondolod rólam? Gratulálok... A lényeg a bizalom.

Magam mögött becsaptam előtte az erkélyajtót, majd kiviharoztam a szobából, szintén hangosan becsapva a szobánk ajtaját.