#40 - Vásárlás Denise-szel

Hát sziasztoK! :DDDDDD
Újra visszatértem!:)
Ne haragudjatok a sok várakoztatásért, most értem haza, ezért már hozom is az új részt. Köszönöm annak, aki jó utazást kívánt nekem, nagyon jól éreztem magam, ha valaki több részletre kíváncsi az kövessen be Twitteren és elmesélek szívesen mindent! :)))
Amikor felléptem és láttam, hogy már 21.000 oldalmegtekintés fölött vagyunk, elkrekedett a szemem! Nem tudom eléggé megköszönni!! ♥ Luv y'all! ♥
Íme itt is a rész, jó olvasást, holnap már jön is a következő a sok kihagyás miatt!:)
u.i.: ne haragudjatok, amiért ilyen rövid a holnapi hosszú lesz! :)
---

Lehet, hogy még csak pár perce ismertem Deniset, de úgy éreztem megbízhatok benne. Mindent kitálaltam neki. Azt hiszem jó érzés volt valakinek elmondani így egyben minden problémát. Ráadásul, lehet, hogy ő tud segíteni benne.

-Húú. –mosolyodott el. –Ez aztán az eseménydús időszak. Először is köszönöm, hogy elmondtad, megígérem, hogy senkinek nem adom tovább. Másodszor, szerintem te szerelmes vagy Niallbe. –virult ki, és arcára egy levakarhatatlan mosoly ült.

-Nem tudom… -pirultam el.

-Na figyelj. Szerintem ez egyértelmű. És biztos, hogy Niall is így érez, ugyan is Maurának folyton egy lányról ábrándozott. És tuti te vagy az, higgy nekem. És én is csak azt tudom mondani, mint Perrie. Hogy túl pesszimistán állsz hozzá a dolgokhoz. Élj egy kicsit! Fiatal vagy! –nevetett. –És ha szakítotok, akkor mi van?! Ahogy mesélted Drewt, annál rosszabb nem lehetne úgy sem. Én is szakítottam már jó pár sráccal, és túl éltem. Attól még maradhattok barátok, nem ? És komolyan mondom, Niall nem lenne arra képes, hogy megbántson vagy átverjen. Jó, az utóbbi időben voltak durva dolgai, de az is csak egy bizonyos lány miatt volt..miattad. Niall tényleg nagyon kedves srác, An. De gondolom ez úgy is tudod. Nála jobbat nem is találhatnál. Maximum a bátyját, de ő foglalt. –erre mindketten felnevettünk. –Én azt mondom, hajrá!

-Köszönöm, hogy segítettél. –öleltem meg. Tényleg ez lenne a helyes? Kockáztassak? De ha most meg Niall nem szeret már engem? Ha elege van a hisztijeimből és abból amit tettem vele? Nem tudom…Nem tudom mit csináljak. 

Hirtelen Niall jelent meg az ajtóban. Amikor meglátott minket egy kicsit megszeppent.

-Gyertek csajok, vacsora. –nyögte ki végül, majd eltűnt. Deniseszel egyszerre nevettünk fel, majd lassan lebotorkáltunk a többiekhez. Maura valami isteni spagettit csinált illetve desszertnek pedig cseresznyés pitét. Annyira tele ettem magam, hogy szinte mozdulni is alig bírtam.

-Húúú. Isteni volt Maura. –dicsértem meg. –Azt hiszem én mindjárt kipukkadok.

-Én is így érzek. –sóhajtott egy nagyot Denise. –Héj, An. Holnap délelőtt nincs kedved eljönni velem valami ruhát venni? Egyedül nem akarok menni és akkor még jobban összeismerkedhetnénk.

-De, nagyon szívesen veled megyek. –mosolyogtam rá.

Szépen lassan mindenki eltűnt valamerre. Greg és Denise ma itt alszanak elméletileg. Ahogy Denise mondta nem laknak innen olyan messze, de jó ha együtt van egy kicsit a család. Felmentem az ideiglenes szobámba, majd felhívtam anyát. Elújságoltam neki, hogy megérkeztünk és minden rendben. Mivel már elég késő volt ezért úgy döntöttem elmegyek fürdeni. Lent is van egy fürdő meg fent is, de a lentit éppen Denise birtokolta ezért muszáj volt fentre mennem. Kezembe vettem a neszesszerem amiben a tusfürdőm volt, a fogkefém, sminklemosóm illetve a hasonló dolgok, majd elindultam a fürdő irányába. Bekopogtam, de senki sem válaszolt, szóval bementem. Bezártam a retesszel az ajtót, majd levetkőztem és beálltam a zuhany alá. Nem akartam sokáig állni alatta, mert nem otthon voltam, ezért laza 10 perc után ki is szálltam. Megtörölköztem, majd mivel ismét elfelejtettem magam ruhát hozni, ezért magam köré tekertem a törölközőt. A hajam vége kissé nedves tincsekben állt össze. Az egyik kezemmel tartottam magamon a törölközőt, a másikban pedig a neszesszeremet.  Lassan kiléptem a fürdőből, majd egy kisebbet sikoltottam, amikor nekiütköztem valakinek a fordulatom közben. Niall kissé elpirult arcával meredt rám, majd szemeit lecsukta a fejét pedig lehajtotta. Odalöktem neki egy „bocsi”-t majd sietős léptekkel indultam el a szoba felé. Éreztem, hogy Niall figyel. Becsuktam magam után az ajtót, majd sóhajtottam egyet. Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek, hogy egy ekkora házban pont belé ütközöm.  Sóhajtottam egyet, hogy lassítsam a szívem eszeveszett dobogását. Magamra kaptam a pizsamámat, majd elfelejtettem, hogy fogat is kellett volna mosnom. Idegesen felsóhajtottam, majd a fogkefémmel és a fogkrémemmel trappoltam vissza a fürdőhöz. Vettem egy nagy levegőt majd bekopogtam.

-Gyere! –szólt ki egy ismerős hang. Benyitottam, majd Niallt pillantottam meg, miközben póló nélkül borotválkozik. Az arcomra pír szökött,zavartságomban nem tudtam hova nézzek.

-Én..Ö..Fogat mosni jöttem.. –nyögtem ki végül.

-Hát, gyere. –intett a csaphoz, majd ellépett onnan. A fél arcát még a fehér hab takarta. Hihetetlen gyors tempóba kezdtem mosni a fogaimat.Gyorsan megtöröltem a végén a számat, kimostam a fogkefémet, majd kiviharoztam a fürdőből. Azt hittem ennél rosszabb már nem lehetett volna, de éppen Greg is a fürdőbe tartott.

-Van bent valaki? –kérdezte kedvesen. Mire megszólaltam volna, Niall lépett ki a fürdőből kezében a fogkrémemmel.

-Ezt itt hagy…tad. –fejezte be a mondatot, miután megpillantotta Greget. Az arcom rákvörösbe ment át. Greg értetlenül bámult a félmeztelen Niallre majd rám, és egy sunyi mosoly ült ki az arcára.

-Ó.Hát, ne haragudjatok, ha megzavartam valamit. –kuncogott, majd visszament a szobájába. Az arcomat a tenyerembe temettem. Lehetne még ennél cikibb ez az este?! Sietősen kikaptam Niall kezéből a fogkrémes tubust, majd beviharoztam a szobába. Levetődtem hassal az ágyra. Legszívesebben ordítani lett volna kedvem. Lekapcsoltam a villanyt, majd a kezembe vettem a telefonom és gy kicsit még nyomkodtam, mielőtt elnyomott volna az álom.

*

Reggel Denise hangjára keltem. Mellettem ugrándozott az ágyon, nagy mosollyal az arcán.

-Gyere álomszuszék. Bezárnak a boltok. –kuncogott, majd felhúzta a redőnyt. A nap égette a szemem, visszabújtam az ágyam alá.

-Csak öt percet, anyu. –nyökögtem, mire felnevetett.

-An. 10 óra múlt. Gyere. –húzta le rólam a takarót. Megdörzsöltem a szemem, majd kimásztam az ágyból. A fürdőbe vettem az irányt, majd mint egy zombi olyan lassúsággal mostam fogat és fésülködtem. Lent Niall éppen a fejét tömte gofrival, Bobby nem tudom hová tűnt, Greg és Denise pedig ölelkezve ültek a kanapén a TV-t bámulva. Leültem a Nialltől eső legmesszebb székre, majd Maura 3 nagy gofrit nyomott elém jól megkenve Nutellával.

-Hmm. Köszönöm.

Gyorsan befaltam a reggelimet, majd felfutottam hogy átöltözzek. Egy kis ruhára esett a választásom. Azt hiszem kicsit merészre sikerült, de nem nagyon zavartattam magam. Denise már mosolyogva várt.

-Na indulhatunk? Hú, jól nézel ki.-dicsért meg, amire egy „köszönömmel” válaszoltam.

-Vigyázz aztán, An. Itt Mullingarben sok facér fiatal van, nehogy elraboljanak.-viccelődöt Greg, mire csak mosolyogva megforgattam a szemem.Denise és Greg egy búcsúcsókot váltott, majd beültünk a kocsiba és elkezdődött a vásárlótúra.

*

Már legalább vagy húsz boltot körbejártunk, amikor Denise végül megtalálta a tökéletes cipőt. Egy magas telt talpú, kék balettcipő szerűség volt egy masnival az elején. Tényleg nagyon jól nézett ki. Jó pár ruhát is beszereztünk, főleg Denise. Összességében nagyon jól telt a délelőtt. Rengeteget beszélgettünk, nevettünk. Elmesélte, hogy találkoztak Greggel, mióta vannak együtt és, hogy már szó került az esküvőről, de Greg még nem kérte meg a kezét.

-Amúgy annyira tökéletesek vagytok így együtt. –mosolyogtam rá, miközben a kocsiba pakoltuk a vásárolt dolgokat. –Látszik rajtatok,hogy szeretitek egymást. Szerintem hamarosan megkéri a kezed, ez ezer százalék. Remélem azért majd meghívsz az esküvőre! –nevettem fel.

-Persze! Te leszel a koszorúslány! –bökött oldalba. –Még egyszer köszönöm, hogy eljöttél velem.

*

Visszaérve megcsapta az orrom a finom csokis süti illata. Egy pillantra meg is álltam, majd jól beszippantottam az illatot. Maura mosolyogva integetett a konyhából, Greg és Niall a kanapén X-Boxoztak, Bobby pedig ismét nem tudom hol lehetett. Levettem a cipőm, majd besurrantam a konyhába. Azonnal megakadt a szemem a már kész, tálba rakott csokoládés kekszeken, majd gyorsan betömtem egyet a számba, jól belemarkoltam a tálba és elfutottam. Hallottam Maura nevetését magam mögött. Gyorsan levetődtem a kanapéra. Úgy terveztem, hogy Niall mellé esek, de ehelyett az ölébe pottyantam, amire egy fájdalmas nyögés hagyta el a száját.

-Áúú! Nehéz vagy. –próbált letolni magáról, de a szemei felcsillantak amikor meglátta a sütiket a kezemben. –Hoztál nekem sütit? –nézett boci szemekkel.

-Nem. Helyesbítek: hoztam MAGAMNAK sütit. –kuncogtam, majd lemásztam róla és a kanapén foglaltam helyet a sütiket majszolva.Pár pillanat múlva Niall felugrott, majd legközelebb az egész tállal tért vissza amit úgy védett mint az anyatigris a kölykét. Maura jelent meg előttünk  kötényben, keresztbe tett kezekkel,majd összeszűkített szemöldökkel vizslatta Niallt.

-Khm khm. –köszörülte meg a torkát.Niall lemondóan sóhajtott, majd odanyújtotta a tálat Maurának, de mire elvehette volna Niall felugrott és gonosz kacajjal kísérve kezdett rohanni az emeletre. Maura felnevetett, majd rosszallva ingatta a fejét.

-Ó, istenem! Még egy ilyen kajamániás gyereket még nem láttam. –kuncogott. Greg felállt a kanapéról, majd lassan osonni kezdett az emeletre. Pár perc múlva már csak egy sikolyt hallottunk. Deniseszel azonnal felnevettünk, majd megláttuk a lépcsőről rohanó Greget kezében a tállal, illetve az ideges és őrjöngő Niallt.

-Greg, ha elkaplak megfújtalak! –kiabálta bátyjának, aki megállt előttünk, majd Maura kezébe adta a tálat, majd elégedett vigyorral az arcán kuncogott a lihegő és éhes Niallre.

-Niall, viselkedj már egy kicsit. Tényleg, mikor mentek?

-Nem tudom még. –vont vállat Niall, majd kezeit keresztbe fonva a mellkasa előtt visszaült a kanapéra. Értetlenül cikáztattam a tekintetem közöttük, majd inkább csak rájuk hagytam a dolgot. Felálltam, majd néhány szatyromat felvittem a szobámba. Kipakolgattam azt a pár ruhát, majd egy kis idő múlva Niall jelent meg az ajtóban.

-8-kor indulunk a srácokhoz. Addigra legyél kész.

Egy nagy mosoly terült szét az arcomon,majd bólintottam egyet. Ma találkozom a többiekkel! Annyi idő után! Olyan hihetetlen így belegondolni. Kíváncsi vagyok, hogy hogy néznek ki, mit fognak hozzám szólni, vagy emlékeznek-e még rám. De 8-ig még rengeteg idő van.. Sóhajtottam egyet majd lehuppantam az ágyra.