#39 - Ireland

Sziasztok!:)
Hát akkor meg is hoztam a következő részt. Holnaptól egy hétig akkor nem vagyok itthon, szóval addig nem lesz rész, ne haragudjatok.:(x De majd gondolok rátok, megígérem! ♥
Köszönöm a kommenteket, és a 18 feliratkozót, nagyon boldog vagyok !! :))xxxx
Teljen jól ez az egy hetetek, legyetek rosszak! :Dxx
sok puszi: smile-girl.:))) xoxo






 

Gyorsan eltelt ez a pár nap. A fiúk koncertjei remekül sikerültek. Egy dolgot kivéve: Niall. Nem volt olyan felszabadult és boldog, mint amilyen szokott lenni, sőt. Kedvetlen volt, néha-néha egy erőltetett mosolyt vett magára. A szívem szakadt meg, hogy miattam ilyen. Az utóbbi napokban nem nagyon beszélgettünk. A srácokkal rengeteget hülyéskedtünk külön, de Niall valahogy ezekből kimaradt. Kerülte a társaságom. Aggódtam, hogy most mi lesz Írországgal? Így is azt szeretné, hogy menjek? Ugyan is én nem annyira szeretnék úgy együtt utazni vele, hogy egy szót sem szólunk egymáshoz, ráadásul még a szüleinek is elmondja akkor megutálnak. „Csodás” lesz…A kicsi, aranyos Anneből egy nagyszájú, hazudós, szívtörő csitri lett.

Az utolsó koncertnek is vége lett. Fogalmam sem volt arról, hogy hova menjek. Liam már eltűnt Daniellehez, Louis és Eleanor is már elmentek, egyedül Zayn, Perrie, Harry és Niall maradt még az öltözőben. Kint ültem az egyik padon, törökülésben, mellettem Perrievel. Ő éppen Zaynt várta, mert ’őfelsége’ elfutott még utoljára megigazítani a haját. Aggódtam, ugyan is nem tudtam, hogy Niall azt akarja-e, hogy még így is vele menjek, vagy, hogy utazzak haza. Felkészültem a legrosszabbra is, ha Niall szó nélkül eltűnne előlem, akkor elméletileg két óra múlva indul egy repülő Londonba.

Pár pillanat múlva megjelent Niall. Egy feszülős kék póló volt rajta, ami kidobta az izmait és  a vékony alakját. A nadrágja most kivételesen nem a megszokott lógós volt, hanem egy feszülős, majdnem csőgatyának mondható fekete farmer. A szemét a Ray Ban napszemüvege takarta, haját felállította, egy kissé kócosra, ami nagyon jól állt neki. Kikerekedett szemekkel meredtem rá, Perrie szintúgy.

-Hát veled meg mi történt? –kérdezte Perrie tőle, de csak vállat vont, majd megállt előttünk. Megölelte Perriet, majd elém lépett.

-Indulhatunk?

Akkor ezek szerint nem szándékozik itt hagyni. Nem is tudom, hogy ennek örüljek-e vagy ne? Leszálltam a helyemről, megöleltem Pezzt, adtam neki még két puszit, majd követtem Niallt. A turnébuszhoz érve csak az egyik bőröndömet fogtam magamhoz, ebbe belepakolva a fontosabb dolgaimat. Átöltöztem egy kényelmes ruhába, majd Niallel a kezünkben egy-egy bőrönddel fogtunk egy taxit  reptérhez.  Niall idegesen babrált az ujjaival, illetve kelletlenül mocorgott a székében, gondolom a szűk farmer miatt. Nem akartam kinevetni, de nem bírtam megállni a nevetést a szenvedő feje láttán. A kezemet a számra tapasztottam, de Niall észrevette a rázkódó vállaimat és testemet, ezért kérdően felém fordult.

-Ne haragudj…De nagyon vicces a fejed. –nyögtem ki, majd hangos nevetésbe torkollottam. Niall durcis fejjel elfordult, majd az ablakon keresztül kezdte kémlelni a kilátást.

-Egy kérdés. Miért vettél fel ilyen szűk nadrágot, ha nem bírod? –kuncogtam.

-Harry rám erőltette. De nem éppen…kényelmes. –nézett le a testén. –Nem értem Harry hogy bírja… -dünnyögött, amin szintén jól szórakoztam. A reptérhez érve szerencsére nem voltak sokan, csak néhány elvétett rajongó. Niall csinált velük pár képet illetve autogramot osztogatott nekik.

-Szia An! –integettek nekem Niall mellől mosolyogva. Kicsit kelletlenül visszaintettem. Niallel valamit susmorogtak, amire Niall csak annyit válaszolt, hogy „Nem…Majd talán egyszer.”  Bemondták, hogy a gépünk hamarosan indul, szálljunk fel, ezért Niall elköszönt a lányoktól, majd becsekkoltunk, és felszálltunk az Írországi gépre. Amint elfoglaltuk a helyünket, Niall azonnal a fülébe dugta a fülhallgatóját. Zavart, hogy szemügyre sem vesz. Megértem, hogy megbántottam és utál, de még is csak náluk leszünk egy hétig. Kihúztam a füléből a fülest, majd beraktam az enyémbe. Éppen Ed Sheeran-tól a Give me love-ot hallgatta. Sóhajtott egyet, majd elfordult tőlem.

-Niall.-kezdtem. –Figyelj, ne haragudj, ha megbántottalak…Én…én nem akartam, hogy szomorú legyél…-hajtottam le a fejem. –Én csak…szóval…á, mindegy, hagyjuk, úgy sem figyelsz. –halkultam el a végére, majd visszaadtam neki a fülesét. Mellettem egy olyan 50 év körüli nő ülhetett, aki végül unalmában velem kezdett el társalogni.

-Szia. Jenna vagyok.

-Jó napot. Anne. –fogtam vele kezet.

-Mi járatban? Csak nem hazamész?

-Hát…Ez egy hosszú történet. Igazából Írországban születem, de 12 éves koromban Londonba költöztünk. És most az egyik barátomékhoz megyek mert Ő éppen turnén van én pedig velük vagyok, csak egy hét szabadságuk van most.-hadartam neki.

-Ó, értem. Azt hittem a barátod. Mármint úgy barát, mint szerelem. –mosolygott.

-Nem. –sütöttem le a fejem.

-Most hogy így rátok nézek, mintha testvérek lennétek.

-Igazából legjobb barátok vagyunk. Csak éppenséggel nem akar szóba állni velem, mert ismét csalódást okoztam neki és megbántottam. –mondtam kissé zavarban érezve magamat, ugyan is Niall tekintete égette az arcom.

-Nem okozott nekem csalódást az a barát. Csak meglepett. –szólt közbe. Ránéztem, majd egy apró mosolyt eresztettem. A hölgy inkább elfordult, jelezvén, hogy hagy minket beszélgetni. Persze ebből a beszélgetésből ismét nem lett semmi. Végül az út innentől kezdve teljes csöndben telt.

*

Ahogy lemásztunk a repülőről, előkerítettük a bőröndjeinket, majd valaki Niall nevét kezdte üvöltözni. Hátrafordultunk, majd megláttuk Greget. Niall arcára óriási mosoly ült, Gregére szintúgy, majd megindult felénk. Lepacsiztak, majd szorosan megölelték egymást.

-Jaj de jó újra látni, öcsi.

-Téged is te ökör. –nevetett Niall, mire Greg tarkón vágta.

-Jézus Úr Isten! –nézett rám Greg- Anne? –halványan bólintottam, majd vigyorogva a nyakába ugrottam. –Jézusom, ezer éve nem láttalak. Mi van veled?

-Beszélnék, ha ennyire nem szorítanál. –kuncogtam, mire elengedett. Szemügyre vett, majd oldalba bökte Niallt.

-Hát öcsi, a helyedben én is vigyorognék, ha ilyen csaj lenne mellettem. –nevetett, mire csak megforgattam a szemem.

-Neked ott van Denise. Szóval kuss legyen. –szállt be Niall is.

-Amikor azt mondtad hozol egy meglepetést, nem gondoltam volna, hogy An lesz az.

Végül Greg megfogta a bőröndömet, majd a kocsijához vezetett minket.Elmondhatatlan érzés volt újra látni Írországot. Minden élményem és emlékem egyszerre ugrott be. Az iskolai évek, a rengeteg hülyéskedés, minden. Levakarhatatlan mosollyal az arcomon néztem végig ki a kocsiablakon, nem törődve azzal, hogy hozzám beszélnek. Hiányzott. Határozottan hiányzott ez a hely! Ahogy Mullingar utcáira értünk, egyre idegesebb lettem. Azonnal ki akartam szállni az autóból, lefeküdni a földre és hemperegni az ír fűben. Elmélkedésemet egy kéz a vállamon zavarta meg.

-Föld hívja Ant! Megjöttünk! –szólt Niall szintén mosolyogva, és már pattant is ki a kocsiból. Én is követtem a példáját, az első dolgom pedig az volt, hogy beszívtam az ír levegőt. Lehunytam a szemem majd élveztem, ahogy az emlékek átjárják az elmémet. Ránéztem Niallék házára, ugyan olyan volt mint régen, csak talán egy kicsit szebb.Aztán…elnéztem a mi házunk felé. Nem hittem a szememnek. Mintha nem is a mi házunk lett volna. A fal kék lett, az óriási sövényektől alig látszik valami belőle. Mindenhol virágok a kertben, medence. A kis kerti tavunk is eltűnt. A kerítés is más, az ablakok, minden. Ez nem a mi régi házunk! Tönkretették! Egy könnycsepp gurult le az arcomon. Az otthonom volt…legalább hagyták volna meg a falakt vagy a kerítést!

-An. Minden rendben? –hallottam mögülem egy hangot. Könnyes szemekkel néztem Niallre, aki kérdő tekintettel vizslatott.

-Tönkretették a házunkat. –mondtam halkan, majd letöröltem az arcomon versenyző könnyeket. Niall szó nélkül odajött hozzám és átölelt.

-Semmi baj. Figyelj, nekik így tetszett jobban. Nem tehetünk ellene semmit, oké?

Bólintottam egyet, majd kifújtam az orrom és a táskám oldalába elmélyesztettem a papír zsebkendőt. Greg fogta a bőröndömet, Niall pedig sietős tempóban loholt a házhoz. Szinte berontott az ajtón. Mosolyogva figyeltem ahogy Maura nyakába veti magát, utána pedig Bobbyéba.

-Jaj de hiányoztál kisfiam. –puszilgatta szét Maura Niall arcát, aki kuncogva viszonozta anyja gesztusát.

-Ti is hiányoztatok nekem.  Mi is beértünk a házba Greggel. Maura óriási mosollyal az arcán ölelt magához, azt hittem a szuszt is kiöleli belőlem. Elnevettem magam a reakcióján.

-Anne, drágám, el sem hiszem, hogy itt vagy! Már nagyon vártunk ám! –puszilt meg.

-Héj! Mindenki tudta,hogy jön An, csak én nem? –csattant fel Greg, mire mindenki felnevetett. A konyhából előjött egy szőke hajú lány, akit Greg egy csókkal köszöntött. –An, ő itt a barátnőm, Denise. Denise, ő Niall gyerekkori legjobb barátja, An.

A lány mosolyogva ölelt meg, amit azonnal viszonoztam. Nagyon aranyosnak tűnt. Látszik rajtuk Greggel, hogy szeretik egymást, és még össze is illenek.

*

Egy hosszas eszmecsere után Niall felkísért, hogy megmutassa hol fogok aludni. Bár, ismerem a házat mint a tenyeremet. Mauráék nagyon kedvesek. Látszik rajtuk, hogy tényleg örülnek, hogy itt vagyok és nem csak mondják. És ez… jó érzés. Nagyjából én beszéltem a legtöbbet illetve Niall. Persze jó pár dolgot nem említettünk…De van egy olyan gyanúm, hogy Maura tud mindenről, ugyan is Niall régen is mindig elmondott neki mindent. Felfelé tartottunk a lépcsőn, amikor gondoltam Niall szívjon helyettem, hiszen ő a fiú.

-Khm. –nyújtottam felé a bőröndöm, mire sóhajtott egyet, majd morgolódott valamit de elvette. Győztes mosollyal az arcomon vonultam utána. A lépcső után rögtön az első ajtó a vendégszoba. Niall lerakta a bőröndöm az ágyra, majd magyarázni kezdett.

-Gondolom tudod mi hol van. Fürdő rögtön a lépcsővel szemben, az én szobámat is tudod, Gregét is, de ők Denise-szel nem itt laknak, csak gondolom eljöttek amíg megérkezünk. Ha kell valami szólj. –hadarta, majd kilépett a szobából. Elnyúltam az ágyon, majd végül felerőlködtem magam és elkezdtem kipakolni a vendégszoba szekrényébe. Pár perce tarthatott még csak a nagy pakolás, amikor kopogtak.

-Bejöhetek? –kérdezte egy lágy hang.

-Persze. –válaszoltam. Az ajtón Denise jött be mosolyogva. Viszonoztam a gesztusát, majd elléptem a szekrényem mellől. Leültünk az ágyamra, majd Denise kezdett beszélni.

-Sokat hallottam ám rólad. -kuncogott. –Maura mesélte, milyen jó barátok voltatok Niallel, csak aztán megszakadt a kapcsolatotok mert elköltöztetek Niall meg az X-Factorba ment.

-Igen. Egy időre minden újra oké volt, aztán jöttek a bonyodalmak. –sóhajtottam. –Niall jelenleg beszélni sem akar velem. –sütöttem le a fejem.

-Mi történt? –kérdezte aggódó tekintettel.

-Hát…Ez egy hosszú történet…