#35 - Csínytevések sorozata

Sziasztok!:))
Az előző rész ugye kissé lapos lett, ez a kommentek számán is meglátszott, remélem a mostani már jobban fog tetszeni.:)))xx

-

Csodálatos álomrandimat Taylor Lautnerrel egy pohár víz az arcomon szakította meg. Idegesen ugrottam fel, aminek köszönhetően leestem az ágyról. Homályosan kinyitottam a szemem, szinte teljesen sötét volt, majd észrevettem a csínytevőket. Louis és Niall majdnem megszakadt a röhögéstől, aminek köszönhetően El és Perrie is felkelt.

-Mi van itt? –kérdezte álmos hangon Eleanor. A földön ülve fájlaltam a fenekem, illetve magamban vagy ezer káromkodást elszórtam a fiúkra.

-Ezt még nagyon visszakapjátok, Horan és Tomlinson. –zsörtlődtem. Ők még mindig nem tudtak megszólalni a nevetéstől. idegesen feküdtem vissza a helyemre, majd nyakig betakaróztam és hátat fordítottam a földön fetrengő fiúknak. Lehunytam a szemeimet de nem tudtam visszaaludni ugyan is az a kettő idióta még mindig vihogott.

-Kimennétek? Hajnali 3 van eszetlenek. –csattant fel már Perrie is. Nagy nehezen kivánszorgott a két ’mókamester’. Annyira álmos voltam, hogy nem nagyon tudtam foglalkozni azzal, hogy a hajam, az arcom és a pólóm csurom víz. Jéghideg. Újra az álomvilágomba akartam merülni, ugyan is Taylorral már a csóknál tartottunk…

*

Mire legközelebb felkeltem, még mindig sötét volt. Megnyomtam a középső gombot az iPhone-omon,  az erős fény majd’ kivakította a szemem. 5:32. Miért keltem ilyen korán?  Nagy csendből ítélve még mindenki aludt. A bosszú ideje! Kimásztam az ágyamból, majd lassan keltegetni kezdtem Perriet.

-Pezz. Ébredj. –rázogattam a karját, de átfordult a másik oldalára. Erősebben megráztam, mire idegesen felém fordult.

-Már megint mi van?

-Segítened kell megbosszulni a fiúkat.  –kuncogtam. Egy halvány mosoly terült szét az arcán, szemei szinte kiragyogtak. Ő is kiugrott a helyéről, majd Elt ébresztettük fel. Ő könnyebb eset volt, ugyan is első szóra megébredt.

-Na és mit… -ásított El. –akartok csinálni?

-Ha már bosszú, legyen édes. –dörzzöltem a tenyerem gonoszan. Kilopakodtunk a busz első részébe, keresztül a fiúk részén. Olyan apró léptekkel mentünk, nehogy felkeljenek, hogy még én magamat sem hallottam. Miután elértem a szekrényhez rövid keresgélés után megtaláltam a keresett eszközt. Méz! Ahogy a lányok felé mutattam kuncogni kezdtek, majd a következőnek egy zacskó lisztet fogtam meg. Első utunk Louishoz vezetett. Óvatosan teleraktam az arcát mézzel, majd rászórtam a lisztet. Az ajakamat olyan keményen haraptam, hogy ne röhögjem el magam, hogy már éreztem a vas ízű vérem ízét. Közben Perrie végig kamerázott. Felmutattam a hüvelykujjam a kamerába, majd vigyorogva telecsurgattam mézzel Louis cipőjét is. Levezetésképpen pedig  egy darab foghagymával kentem be Louis dogkeféjét. Na itt már majdnem elszakadt a cérna mindhármunknál. Nagyon erős késztetést éreztem, hogy olyan hangosan felröhögjek, mint még soha. A következő áldozat Niall volt. Ő sem fogja szárazon megúszni. Mivel csak alsóban aludt, könnyű dolgom volt a bosszúmra. Kicsit lehúztam a takaróját, éppen, hogy az egész hasa kilátszott. Halkan fölé hajolam, majd lassú mozdulatokkal végigsimítottam a hasán, újra és újra, másik kezemmel pedig a hajába túrtam. Felnyögött álmában, majd a takaró alatt meglátszott a reakciója az egészre. Perrie felnevetett, de szerencsére Eleanor a szájára tette a kezét, így nem kelt fel senki. Niall mocorogni kezdett.

-Niall.. –suttogtam a fülébe. –Én vagyok az, baby, a sült csirke a Nando’s-ból. A kedvenced… Hmmm… Ennyire azért ne kívánj már, drágám. Gyere a Nando’s-ba holnap, és megígérem, hogy enyhítek a vágyaidon.

Egy pillanatra meg kellett állnom, mert ismét elfogott a röhögőgörcs. El elfutott szemceruzáért a fürdőbe, majd miután visszaért, Perrie átadta neki a kamerának szolgáló telefont, majd a kezébe vette a szemceruzát és Niall hasára egy nagy férfi nemi szervet rajzolt egy szivecskével. Aztán az arcára is szintúgy, a homlokára pedig egy csirkecombot. Mivel még volt mézünk, ezért a hasára csurgattuk. Ennyivel még ő sem ússza meg. A parfümje pont a mellette lévő polcon pihent. A fürdőbe érve kiöntöttem az összeset (azt hiszem haragudni fog, mert egy elég márkás parfüm volt) majd beleöntöttem egy jó pár millilitert az enyémből, illetve borsot tettünk bele meg sót. Perrie leállította a kamerát majd amint visszaértünk a saját részlegünkre hangosan felnevettünk, és egyszerre terültünk el a földön. Visszanéztük a videót, majd a lehetőnél még hangosabban röhögtünk és nem tudtuk abbahagyni. Jaj, azt kihagytam, hogy Niall telefonjával lefényképeztük Niallt és beállítottuk hátterének, ugyan ezt megtettetük Louisval is.

Annyira pörögtünk, hogy nem tudtunk visszaaludni.  Csak azt tudtuk várni, hogy mikor kel fel az első személy, aki majd felröhög. Lassan már 7 felé járt az idő. Reménykedtem, hogy valamelyik fiú már kezd felkelni. Hirtelen egy hatalmas nagy röhögésre lettünk figyelmesek. Majd még egyre és még egyre. Aztán egy ideges és álmos Louis hangra, végül pedig egy Niallre.

-ANNE ALICE ALLEY! –üvöltötte a nevem egy hang, majd hirtelen valaki betört az ajtón. Niall ideges fejével találkoztunk, aminek hatására ismét felnevettünk. Az arcán és a hasán ott ékeskedett a rajzunk, illetve a mézfoltok. Nagyon viccesen nézett ki. Aztán megjelent a még idegesebb Louis, teljesen fehér pofával. Megindulta felém, én pedig azonnal hátrálni kezdtem.

-Ők is benne voltak! –mutattam a két hasát fogó lányra, mire Louis megindult feléjük, Niall pedig kitartott az én irányomba.

-Azt hiszem valakinek öleléshiánya van. –mosolygott gonoszul, majd hirtelen felém futott, és a karjaiba zárt. Felsikítottam. A ruhám teljesen mézes lett. Amint Niall elengedett elégedetten nézett. Gondolom azt hitte ezt a kört ő nyerte. Hohó, ha tudná mit tartogatunk még neki. Idő közben Louis is elkapta Eleanort és Perriet, akik mézesen-lisztesen rohantak a fürdőbe. A fiúk a kanapén fetrengtek a röhögéstől, kivéve Zaynt, aki az ágyán szakadt meg majdnem. Niall és Louis is a fürdőbe iszkoltak és próbálták ledörzsölni magukról a dolgokat, kisebb-nagyobb sikerrel. Pár perc múlva kijöttek dühös arccal. Lehuppantak mellénk, majd Niall a fülembe suttogta, hogy „Meghalsz!”. Erre felkuncogtam, majd egy „Really, bitch?!” pillantást vetettem felé. A kezébe vette a telefonját, majd a szája egy „o” alakot formázott.

-Ez most komoly? –nevetett fel, majd felénk fordította a telefonját. Bólintottam, majd ismét felnevettem. Louis meg sem szólalt a telefonjára, csak gyorsan átállította a képet. El néhány csókkal kért bocsánatot a barátjától. Idő közben elmondtuk a fiúknak, hogy Niall és Louis azért kaptam amit kapott mert hajnalok hajnalán felébresztettek egy pohár hideg vízzel. Hirtelen Perrie felugrott, majd miközben mindannyian a fejünket tömtük a reggelinkkel, a laptoppal tért vissza. Majdnem kiköptem a számban lévő falatot, mert eszembe jutott, hogy miért is hozza. Amíg fent voltunk rátöltöttük a laptopra a videót. Perrie elhelyezte úgy a gépet, hogy mindenki rendesen lássa. Csak mi hárman, lányok röhögtünk már itt, a fiúk értetlen fejjel meredtek ránk.

-Nos akkor jöjjön a reggeli filmezés. –kuncogott Pezz, majd elindította a videót. Mindenki felröhögött, kivéve Louist, ki komoly fejjel figyelte, ahogyan telekentük az arcát (persze a cipős és a fogkefés jelenet nem volt benne). De amikor jött Niall ’jelenete’, Niall arcáról lefagyott a mosoly, majd hitetlenkedve meredt a képernyőre. Amint meglátta, mit tettem vele, arca vörösbe úszott, majd szikrákat szóró szemekkel meredt rám és a lányokra.

-Ti. Meg. Fogtok. Halni. –szűrte a fogai között, majd felállt. A lányokkal felugrottunk, majd a busz ajtaja felé rohantunk, ugyan is éppen abban a pillanatban állt le. Kirontottunk mezítláb és pizsamában az aszfaltra, majd olyan gyorsan futottunk, ahogy csak tudtunk. Niall előnyben volt , mert felhúzta a cipőjét és rohant utánunk. Vagyis…utánam. Próbáltam gyorsítani, de az aszfalt vágta a lábam, majd végül beért. Ölébe kapott, és cipelni kezdett vissza a buszhoz.

-Ugye tudod, hogy egy rohadt csintalan egy csaj vagy? –kérdezte kellő aranyossággal és dühvel a hangjában. Kuncogva megvontam a vállam. Hirtelen Louis üvöltött fel a buszból. Azt hiszem megtalálta a cipőjét… Idegesen rohant le a lépcsőn, majd felénk tartotta az irányt.

-Niall, kérlek bármit megteszek csak most tegyél le. –könyörögtem neki. Látszólag elgondolkodott.

-Bármit? –vonta fel a szemöldökét. Nem hagytam neki választási lehetőséget, ugyan is beleharaptam a vállába ennek következtében ledobott. Újra futni kezdtem El és Perrie felé, akik erőse tiltakoztak, hogy felfedjem a búvóhelyüket, de jobb ötletem nem volt. Három felé kezdtünk el futni. Louis Perriet kapta el, mert hozzá volt a legközelebb, Niall pedig ismét felém rohant egy sunyi mosollyal az arcán. Elbújtam egy kuka mögé, majd lihegve ültem le a földre. Eléggé kifáradtam a futásnak köszönhetően. Pár pillanatra elhittem, hogy sikerült elbújnom, de aztán hirtelen egy „búúú”-t hallottam magam mögül, majd ismét az ölébe kapott, és az oldalamat kezdte böködni, majd csikizni. Sikongatva próbáltam megszabadulni tőle, de nem engedett. Nem voltunk messze a busztól, ezért visszacipelt. Felérve a többiek már tényleg a „röhögéshalál” határán álltak. Niall a szobánk felé igyekezett, majd becsukta magunk után az ajtót. Hallottam még pár „húúú”-zást, illetve „vigyázz vele, Niall!” kiabálást, amikor Niall ledobott az ágyamra, majd rám ugrott és csikizni kezdett. Azt hiszem ez a legnagyobb bosszú amit tehetett, ugyan is utálom ha csikiznek.Már sikítva könyörögtem neki, hogy hagyja abba, de csak azért sem tántorodott meg. Így végül keményebb eszközökhöz kellett folyamodnom. Amikor nem figyelt egy pillanatra kellemetlen ponton rúgtam, így elfeküdt az ágyamon, a fájó részhez kapott, majd összeszűkített szemekkel élte át a „hattyúk halálát.” Megragadtam az alkalmat és gyorsan kifutottam.

-Na hol hagytad a csirkeszerető barátunkat? –nevetett Harry.

-Éppen mogyorót darált a panírba. –kuncogtam, majd legyintettem egyet.Ebben a pillanatban futott be a buszba El és Perrie lihegve, mellettük Louisval.

-Istenverte nők… Minek kellenek az életünkbe? –panaszkodott Louis, mire El egy határozott mozdulattal arcon csapta barátját, amin jól szórakoztunk.

-Vigyázz Tomlinson, az asszony nagyon erőszakos kedvében van. –szólt közbe Zayn, mire El egy halálos pillantással ajándékozta meg.

-Ugye tudjátok lánykák, hogy ez háború? –húzta fel a szemöldökét Louis.

-Miről beszélsz? –kuncogtam.

-Arról, hogy ezt még sokszorosan visszakapjátok.

-Ti kezdtétek. –emeltem fel a kezem védekezően.

-És ti befejeztétek. De majd akkor fogunk lecsapni, amikor nem sejtitek. –dörzsölte a tenyerét ördögien. Bevallom, ijesztően nézett így ki. Megjelent az ajtóban fájdalmas arccal Niall is.

-Hát téged meg mi lelt? –kérdezte Liam, mire Niall csak egy bosszús fejjel felém biccentett. Gyorsan elfordultam az ablak felé, mintha nem néztem volna rá egyáltalán.

-Rossz álca, An. Annyit mondok, ez háború!  -erre mindenki felnevetett, kivéve Niallt. Nem értette szegénykém, hogy miért nevetünk rajta.

-Az előbb ugyan ezt közölte velünk a drága barátom is. –magyarázta Eleanor. – De akkor neked is elmondjuk, hogy szerintünk, lányok szerint ez igazságtalan, mert ti csak visszakaptátok, amit kellett. Ennyi.

-Nem érdekel! –mondta a két srác egyszerre.

-Fagyi! –kiáltott fel Zayn, mi pedig kérdően néztünk rá. –Együnk fagyit,légyszi! –ugrált a helyén. Mindannyiunk szeme felcsillant, majd egyszerre rohantunk a fagyasztóhoz.Mivel én voltam a legközelebb ezért én értem oda először. Kivettem egy egész doboz karamellás fagyit, és futni kezdtem vele minél messzebb. Másik kezemben egy kanál volt. A második dobozt Louis kaparintotta meg, ami egy csokoládé volt, a harmadik,az erdei gyümölcs pedig Harry kezei közé került. Liam a kanapén ült.

-Liam, te mért nem futottál fagyiért? –kérdeztem miközben az egyik szemöldököm felhúztam.

-Kanalak.Kanalak.Kanalak.Kanalak.

Ó, tényleg, fél a kanalaktól. Felnevetettem, majd gyorsan odaiszkoltam a fiókhoz egy villáért, majd letelepedtem Liam mellé. Felé nyújtottam a villát, amit csillogó szemekkel kapott ki a kezemből, majd egy puszival ajándékozott meg.

-Ezer hálám!

Zayn hisztizni kezdett, amiért nem jutott neki fagyi, pedig ő akart enni. Niall szintén. Louis megosztotta az övét Eleanorral, Harry végül Zaynnel és Perrievel, Niall pedig kiskutya szemekkel vágódott le mellénk.

-Ne is álmodozz róla. –karoltam át védelmezően a doboz hűsítő finomságot.

-Kérlek,kérlek,kérlek,kérlek. –nézett tovább csillogó szemekkel. Sóhajtottam egy nagyot, majd elővettem a fagyit a ’rejtekhelyéről’. Niall egy futólagos puszit nyomott a homlokomra, majd egy jó nagy kanállal kivett.

-Héj! Mr.Nando’s ebből elég legyen, én szereztem meg nekem jár a legtöbb belőle. –nyújtottam rá nyelvet, majd egy kanállal a számba tettem. Liam a villájával falatozott, ami kuncogásra késztetett. A csapat egy időre csöndbe maradt amíg evett. Hirtelen hidegséget éreztem a mellkasom és a nyakam körül. Mivel tele volt a szám, ezért összepréselt ajkakkal felsikítottam, a kezeimmel pedig úgy csapkodtam mint egy madár aki repülni tanul. A többiek jól szórakoztak rajtam, de nekem cseppet sem volt ilyen kellemes. A hideg már égette a bőrömet. Magam mellé néztem, ahol Niall majdnem leesett a kanapéról a nevetéstől. Arcomra egy sunyi mosoly ült ki,majd a kezembe fogtam egy nagy marék fagylaltot, felhúztam Niall pólóját és szétkentem a hasán. Felugrott, majd azonnal a kezével próbálta eltüntetni. Elővettem a nyertes vigyoromat.

-Most szedd le ! –szólt rám mérgesen, miután visszaült mellém. A hasa fölé hajoltam majd lenyaltam egy adagot. Kuncogva visszaültem a helyemre. Niall értetlen tekintete megmosolyogtatott, ahogyan ajkai ’o’ alakot formáztak, és meglepetten meredt rám.  A háttérben a fiúk ’húúú’-ztak, a lányok pedig nevettek.

-Forrósodik a hangulat. –dörzsölte a tenyerét Harry. Hanyagul megvontam a vállam, majd ahogy Niallre pillantottam ismét felnevettem, mert még mindig nagyokat pislogott. Rákacsintottam, majd visszatértem az evéshez.