#22 - "Ez nem lehet igaz!"

Sziasztok!:) Tegnap nagyon boldog voltam, mert 5 komment érkezett a részre! És túlléptük a 8000 oldalmegjelenítést is ! Nagyon köszönöm! ♥ Lehet, hogy unalmas, hogy mindig leírom, de nekem tényleg nagyon sokat jelent ez! :')x

Ahogyan említettem, hogy tegnap 5 komit is kaptam, ezért már ma felraktam a részt.:) Még egyszer bocsánat, miért tegnap olyan sunyi módon ott hagytam abba azt a részt :$$$  Ez a rész elég hosszú ltt, jó olvasást! xx

-Mért nem löksz el? -suttogta a nyakamba. Nem tudtam válaszolni. -Tudom, hogy vágysz az érintésemre, ne tagadd.

Szemtelensége kezdte felvinni bennem a pumpát. Tényleg így lenne? Összezavarodtam. Fogaival erősebben kapott bele a bőrömbe, mire felszisszentem.

-N-Niall...M-Mit cs-csinálsz? -suttogtam erőtlenül.

-Semmi olyat amit te nem akarnál.

Ajkaival az államra tévedt, majd apró csókokat hintett a puha bőrömre. Száján még mindig ott bujkált a pici mosolya. Felért az arcomra, majd egy hosszadalmas puszit nyomott rá, aztán egy kicsit elszakadt a bőrömtől, és a szememet fürkészte.

-N-Niall...Ne... -nyökögtem ki, de úgy hogy én is alig hallottam.

-Mit ne? -kérdezte egy cseppnyi szórakozottsággal a hangjában.

-Tudod te azt... -hajtottam le a fejem.

-Mit nem szeretnél, gyönyörű? -tűrte az egyik kósza hajtincsemet a fülem mögé.

-Ezt az egészet... -suttogtam. Halkan felkuncogott, majd újra arcomra nyomta ajkait. Megszüntette a köztünk lévő utolsó millimétereket is, majd testünk teljesen összesimult. Levegőt már alig kaptam, nem tudtam kezelni a helyzetet. A kezeim önálló útra keltek, hirtelen a hasához kaptam. Óvatosan simítottam felfelé egészen a mellkasáig, mire egy férfias morgás volt a válasza.

-Ugorj. -suttogta a fülembe. Nem tudtam mit akart, de megtettem amit kér. Hirtelen kezeit a fenekemre helyezte, lábaimat pedig összekulcsoltam a derekán. Fejemet a nyakához nyomtam, ezzel beszippantva tökéletes illatát. Lassú léptekkel haladtunk, óvatosan lehelyezett az ágyamra, majd fölém helyezkedett. Ráérősen végigsimított oldalamon, majd beleszorított a combomba. Nem bírtam felfogni mi történik. Teljesen leblokkolt az agyam. Ajakival újra áttért a nyakamra, majd puszikkal árasztotta el. Kezét becsúsztatta a pólóm alá, majd óvatosan megszabadított tőle. Szemeivel végigmért, majd egy félmosoly ült ki az arcára.

-Nem fogod megbánni. -suttogta a fülembe, majd hirtelen ajakival az enyémekre tapadt. Nyelve utat tört magának, majd gyorsan összhangba került az enyémmel. A szívem már annyira kalapált, hogy csodálkoztam, amiért nem tört ki a mellkasomból, a vérem a fülembe szökött, a gyomrom görcsbe rándult. Kezemmel végigsimítottam hátán, mire felmordult. Csókja lágy volt, de mégis szenvedélyes, egyszerűen elképesztő. Még senki nem csókolt így mint Niall. Szemei elsötétültek a vágytól, és olyan fényesen csillogtak, mint a csillagok az égen. Kezeivel a melltartópántomhoz nyúlt, majd megpróbálta kikapcsolni, de kezei remegtek. Csókunkat nem szüntette be egy pillanatra sem. Játékosan beleharapott az ajkamba, mire belekuncogtam a csókba. Nem tudtam mit tenni. És azt hiszem...nem is akartam. Élveztem érintését és csókját. De ekkor villámszerűen csapott belém a felismerés. Mindjárt le fogok feküdni a legjobb barátommal! Hirtelen lelöktem magamról, mire kérdő tekintettel meredt rám. Levegővétele zavaros volt, lihegett.

-Mi a baj, An? -kérdezte zavartan. Megráztam a fejem. Nem akartam elhinni, hogy mit tettem majdnem. Ez, ez...Ez nem lehet igaz! A pulzusom az egekbe szökött, ideges lettem...Nagyon.

-Niall menj el! -ordítottam rá dühösen. Értetlen fejjel nézett rám. Szemeiből eltűnt a csillogás.

-An, mi történt?

-Niall, nem érted?! Majdnem lefeküdtünk! Jézusom... -ahogy kimondtam, a gyomrom görcsbe rándult, és úgy éreztem sírnom kell. Ezek után hogy fogok Niall szemébe nézni? Hogyan fogunk úgy hülyülni, mint régen? Ez...Ez nem lehet igaz. Ez nem történhetett meg! Nem velem, nem velünk! Elvesztettem a legjobb barátomat...

-De én azt hittem..azt hittem, hogy te is... -zavartan sütötte le a szemeit.

-Niall menj el, azonnal! Kérlek! -sziszegtem a fogaim között, majd berohantam a fürdőbe. Lekuporodtam a kád széléhez, térdeimet a fejemhez nyomtam, majd nagy levegőket vettem. Hogy tehettem ezt?! És Niall? Ő hogy tehette ezt?! Ez az ő hibája! Az agyamon ezernyi gondolat futott át. Hogy miért tette...miért rontott el mindent? De ami a legjobban fájt, hogy nem ellenkeztem. Hogy nem löktem el azonnal magamtól. De hát akkor is! Milyen jogon tette ezt?! Hiszen megbeszéltük, hogy csak barátok vagyunk... És nem érdekel semmi kifogás, hogy "pasiból van", vagy hogy hirtelen úgy érezte kellek neki". A barátok ilyet nem tesznek.

Csak ültem, és a fejem már szétszakadt annyira fájt a sok agyalástól. Nem tudom mennyi ideig lehettem ott. Felálltam, megmostam az arcom vízzel, majd óvatosan kimerészkedtem a fürdőből. Reménykedtem, hogy Niall már nincs ott. De meglepetésemre az ágyamon ült. Könyökével a térdein könyökölt, állát a tenyerébe temette. Teljesen fel volt már öltözve, csak azt vettem észre, hogy feláll, és közelít felém. Körülbelül 3 méterre lehetett tőlem.

-Ne-gyere-közelebb! -hangsúlyoztam a szavakat, mire megtorpant és sóhajtott egyet.

-An, figyelj. Kérlek, ne legyél ilyen! Én..én nem tudom mi ütött belém. Ha pasi lennél, tudnád milyen érzéseket tud egy hiányos öltözetű lány...

-Nem érdekelnek a kifogások Niall! Nem vagyok pasi, de azt tudom, hogy van az a szó, hogy önkontroll! Ami ezek szerint benned nincs! Komolyan Niall... Mióta vártál volna erre? Amióta megláttál, ugye? Neked csak egy kaland lettem volna. Legjobb barátok... -nevettem fel kínosan. -Én hülye meg még be is dőltem a szövegednek. Holnap mi lett volna? Itt hagytál volna egy hülye hazugsággal, majd miután felkerültem volna a listádra kerestél volna egy új áldozatot? Mi?  -a szavakat olyan élesen intéztem felé, hogy saját magamon is meglepődtem.

-An. Ne mond ezt! Te is tudod, hogy ez nem így van! Csak egy kicsit...gondolj bele a helyzetembe! -csapott a combjára idegesen.

-Még te vagy felháborodva, Niall?! Komolyan mondom, ezt nem hiszem el...-temettem az arcom a tenyerembe.

-An. Kérlek... -jött közelebb, majd a kezemért nyúlt, de elkaptam onnan.

-Csak ne-érj-hozzám.

-Rendben. -lépett egyet hátrébb. -A legjobb barátom vagy. Nem egy kalandnak akartalak, hidd már el! Nem is akartam...hogy megtörténjen. Elvesztettem a fejem, tudom, egy barom vagyok. Mit tegyek, hogy megbocsáss?! -nézett rám kérlelő szemekkel.

-Ezen nincs mit megbocsájtani, Niall. Azt hiszem ezzel tönkretetted a barátságunkat. -suttogtam a szavakat. Az arcára tapadt a szemem. Szemei tele voltak megbánással, meglepődöttséggel, csalódottsággal.

-Csak..csak ezt ne mond, kérlek. Nekem fontos vagy, nem akarlak elveszíteni, érted? -mondta csendesen, elcsukló hangon.

-Menj el Niall. Most! -intettem idegesen az ajtó felé. Miután megbizonyosodott róla, hogy komolyan gondolom, szó nélkül kiviharzott a szobámból. Pár percig ledermedve álltam, majd csak bámultam magam elé. Beugrottam az ágyamba, magamra húztam a takarót, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon. Elvesztettem. A legjobb barátom...

*

Perrie és Eleanor a hátamat simogatták és ölelgettek, ezzel erőt adva. De sajnos nem használt. A legrosszabb az volt, hogy amikor visszagondoltam a tegnapra, nem éreztem lelkiismeret furdalást. És ez zavart! Nagyon is!

-Figyelj, An. Szerintem nem kéne ennyire kiborulnod Niallre. Egy: pasiból van. Tök természetes, hogy beindul a fantáziája, amikor rád néz és rajtad csak egy bugyi van meg egy alig takaró top. Nem tehet róla, így teremtette Isten. Kettő: mi van akkor, ha ő többet érez irántad?

Perrie utolsó mondatán megakadtam. Tessék?! Többet érez irántam?! Dehogy is, megmondta.

-Nem. Perrie, megmondtuk, hogy barátok vagyunk. Amikor a fiúk beszéltek rólunk, utána is megmondta, hogy csak barátként néz rám. De az isten szerelmére, a legjobb barátjára nem nézhet úgy, mint egy csajra! -csaptam idegesen a combomra.

-Pont ez az. Hogy...talán nem csak egy szimpla barát vagy neki, hanem érzelmileg, több.

-Lányok. Ezen nincs mit megbeszélni, rendben? Mért hazudott volna akkor ? Ha érzett volna valamit irántam akkor kimutatta volna. Nem-de? És semmi jelet nem mutatott, ami azt jelenti, hogy nem érez semmit. Ennyi. De kérlek titeket, ne Niallről beszéljünk. Felkavarodik a gyomrom, ha rágondolok.

-An. Komolyan mondom, ne emiatt veszítds el a barátságotokat! Ha megtörtént volna, akkor mi van? Semmi. Emberek vagytok, szórakoztatok volna egy kicsit. Semmi több. Nem láttad a Barátság Extrákkal című filmet? Abban is ez volt.

-De nekem fontos, kivel lesz az első! És láttam azt a  filmet. A végén összejönnek... -vontam le a fejem durcis tekintettel.

-Nem, nem erre gondoltok. Hanem.. Aj. Nem tudom ezt másképp elmagyarázni.

-Nem is kell. Kérlek, értsétek meg, hogy nekem ez nem megy. Nem fogok tudni Niall szemeibe nézni...

-An. -tette a kezemre a vállát El. -Szerintem is túlreagálod. Komolyan ezért akarod hogy emiatt tönkre menjen a barátságotok?

-Mi lenne ha hanyagolnánk ezt a témát? Értsétek meg, hogy nekem ez nem megy. Ennyi. Vége.

El és Pezz lemondóan sóhajtottak.

-Megvan! Ma elmegyünk bulizni egyet! Oké? Csak mi 3-an. Jól leisszuk magunkat. Na? -ugrott fel Perrie, mire egy mosoly szökött az arcomra.

-Rendben. -mosolyom egyre szélesedett, El is elismerősen bólogatott.

-Akkor ma buláááááj lesz csajszik! -húzta el az 'á' betűt, amin jót kacagtunk.

/Niall szemszöge/

Idegesen és zavartan vezetettem a Range Roveremet hazafelé. Nem tudtam még mindig feldolgozni a történteket. Folyton az események pörögtek vissza a fejemben és nem jutottam dűlőre. Mi történt? De hát...ő is akarta...láttam rajta...Nem lökött el. Érzem rajta, hogy beleremeg az érintésembe, zavarba jön, hogyha meglát félmeztelenül, vagy ha csak bókolok neki. Legalább ne tagadja le saját magának, hogy többet érez irántam! Nekem letagadhatja, de magának nem...De igazából az én hibám...Még nem most lett volna az ideje,hogy megmondjam neki én mit érzek. De abban a percben nem tudtam gondolkodni. Olyan gyönyörű... De én hogy lehettem ekkora barom! Még ha meg is csókoltam volna, nem vihettem volna ágyba azonnal! Jézusom...Soha többet nem fog hozzám szólni, ez már biztos. Gratulálok Niall, ezt jól elcseszted.

*

­-Nos.. -kezdte Liam. -Foglaljuk össze. Azt mondta aludj ott. Miután fürdött egy egyszerű bugyi és egy alig takaró topp volt rajta. Amíg te fürödtél, addig kiírta azt a szöveget twitterre. Te nem vetted fel a rövid gatyáját meg a pólóját és csak egy törülközőbe voltál előtte. Aztán elment popcornért, te észrevetted a szöveget. Felkaptad a kezedbe, nagyjából megfenyegetted, hogy elveszed a szüzességét, mire csak kinevetett, és kekeckedett veled, mire te begerjedtél rá. Leraktad, befutott a fürdőbe, rád fogta a fogkeféjét, aztán a falhoz szorítottad, megtámadtad a nyakát, szegény csaj lefagyott teljesen, aztán elvitted az ágyig. Amikor meg már csak a fehérneműjében volt hirtelen lelökött magáról, és elküldött. Utána bezárkózott a fürdőbe, majd ismét elküldött.

-Nagyjából.. -motyogtam.

-Hát te nem vagy semmi, öcsém. -röhögött Zayn, majd vállon veregetett.

-Nem is tudom mi a rosszabb...Hogy otthagyott téged olyan állapotban, vagy, hogy most nem fog hozzád szólni. -gondolkodott el Harry, és bajuszát tekergette.

-Nagyon viccesek vagytok. -forgattam meg a szemem. -A viccelődéseitek helyett inkább azt mondhatnátok meg, hogy mi csináljak.

-Egy tuti. An többet érez irántad mint barátság. Ezek után, hogy majdnem belement. Ezért nem értem, hogy mi volt a baja...

-Na látod, ezt én sem értem...Érzem, hogy zavarba jön tőlem, vagy hogy hevesebben dobog a szíve ha megérintem. Akkor mi a baj? Velem van a baj?! -temettem az arcomat a tenyeremben,

-Nem, dehogy is. Csak lehet, hogy megijedt. -ölelte át a vállam Liam biztatóan.

-Meg van! Ma elmegyünk bulizni, keresünk a mi kis írünknek valakit, aki eleget tesz az igényeinek. Ne aggódj, több millió lány meghalna veled egy éjszakáért. Szóval no para, haver. -kacsintott Louis. Sóhajtottam egy nagyot majd beleegyeztem. Ez kell nekem...Majd jól leiszom magam, és minden megoldódik.

*

A szekrényem előtt álltam egy boxerben és azon gondolkodtam mit vegyek fel. Valami szexi kell, hogy rám tapadjanak a lányok. Nem szoktam hátsó szándékú lenni, de most muszáj. A választásom egy kicsit szűkebb farmerre esett(utálom a szűk gatyákat, szóval ez sem vészesen szűk, csak a tűrhető kategória), majd egy inget aminek a legfelső pár gombját nem gomboltam be. Megborotválkoztam, a parfümömből jó sokat magamra fújtam, a hajamat pedig tökéletesen belőttem, egy enyhe kócos hatással, hogy dögösebb legyen. Miután késznek nyilvánítottam magam, lent a többi fiú már kész volt. Beültünk a kocsiba, majd végig csak az ablakon keresztül néztem ki a fejemből. Hogy kin gondolkodtam? Szerintem egyértelmű. An... Beérve már hallottuk a lüktető ritmusokat. Letelepedtünk egy sarokba, majd rengeteg erős alkoholtartalmú piát zúdítottam magamba, de még mindig nem éreztem a hatását, és ez zavart. Harry már a pultnál flörtölt egy lánnyal, aki elég könnyűvérűnek tűnt. Louis táncolt egyedül (!), csak én, Liam és Zayn ültünk a helyünkön. Hirtelen a bejáratnál 3 ismerős arcot fedeztem fel. A szívem óriásit dobbant. Ott állt Ő is. Egy hófehér miniruha volt rajta, mellrészénél kövekkel. Amint ők is észrevettek minket, a lányok mosolyogva intettek, An pedig...Ahogy rám nézett, megindult a kijárat felé. El és Perrie visszafogták, és valamit mondtak a fülébe. Borzalmasan rossz érzés volt, hogy miattam akart inkább hazamenni. Zayn és Liam sajnálkozóan biztatóan néztek rám.

-Beszélj vele. -mondta hangosan a fülembe Zayn.

-Nem. Nézd meg. Miattam akar hazamenni.

Még mindig őket néztem. An arcáról lefagyott a mosoly, de végül sóhajtott egy nagyot, majd a lányok vigyorogva húzták befelé. A szememmel követtem, hogy merre mehettek, de a nagy tömegben elvesztettem őket. Megittam még pár kört, kezdtem érezni a hatást, de még mindig nem voltam részeg. 1 órán keresztül csak azt lestem, hol lehet An...Meguntam a zsiráf ágaskodást, a nyakam is megfájdult már, így elindultam a tömegbe. Átpasszíroztam magam a táncoló embertömeg közepén, majd  a pulthoz mentem, hátha onnan jobban látom. De bárcsak ne láttam volna...Egy barna hajú, magas, izmos sráccal táncolt. A szívem összeszorult. Nekem kellett volna ott lennem vele. A fiú a háta mögött állt, teljesen összesimultak, a srác kezei An combján jártak fel-le. A szívem egyre gyorsabban dobogott, de akkor öntött el a düh teljesen, amikor az a gyökér a kezeivel elkezdte felhúzni An miniszoknyáját, ő pedig kuncogva tolta el a fiú kezét. Amint rám pillantott, arca ledermedt, majd hátat fordított nekem, így szemben állt a fiúval. A csávó kezei most An fenekén pihentek. Nem bírtam ki, hogy ezt kell látnom. Idegesen megszorítottam a pultot, majd Elenorral találtam szemben magam.

-Nagyon mérges rád. -mondja sajnáló arccal. -Próbáltuk megmondani neki, hogy ezért felesleges felkapni a vizet, mert hát mégis csak fiú vagy, meg ilyenek, de nem nagyon érdekli.

-Remek... -sütöttem le a fejem.

El megfogta a kezem, majd kifelé kezdett rángatni a tömegből. Értetlenül kapkodtam a fejem. Miután kiértünk, keresztbe tette a karjait, majd rám meredt.

-Figyelj. Egy kérdés. Neked tetszik An? -kérdezte halál komoly arckifejezéssel. Arcomra pír szökött, a fejemet kissé lehajtottam, majd idegesen húzogattam a betonon a cipőm.

-Igen...Vagyis..Aj, totálisa belé zúgtam. -emeltem fel a fejem kínosan az ég felé nézve, majd kezeimet a tarkómra helyeztem.

-Én tudtam! Végig gondoltam! -vigyorodott el Eleanor, mire csak egy "Ezt ne most!" fejjel nyugtáztam. -Figyelj. Lehet, hogy ezt nem szabadna elmondanom...de neki is többet jelentesz ám mint egy barát. -a fejemet hirtelen a göndör lány felé emeletem, szemeim 4 méteresre tágultak. Tessék?! Ugye ez valami vicc?!

-Mit mondtál?

-Hát...Még ő mondta...Csak az a baja, hogy túl nagyra tartja a barátságotokat, és nem akarja elveszíteni. Illetve azt hajtogatta, hogy te egy más lányt szeretsz, és ez így a jó, mert nem akar beléd zúgni. Meg attól is tartott, ha esetleg összejönnétek, és nem minden úgy alakul, ahogy kellene, akkor a szakítás után minden rosszra fordul.

Nem akartam elhinni El szavait. Hiszen akkor An többet érez irántam! De akkor...miért lökött el?!

-Egy valamit nem értek...Akkor...miért lökött el magától?

-Mert félt...Nem érzi magát készen, és fél belemenni. Főleg veled, mert te még is csak a legjobb barátja vagy. Szerintem próbáld meg rendbe hozni a dolgokat, és mond meg neki, mit érzel. -mosolygott kedvesen El.

-De...Ott van azzal a gyökérrel. -szűrtem ki a fogaim között. Elönt az idegesség, ha arra gondolok, hogy ő fogdossa helyettem.

-Ne is törődj vele, szerintem. Csak féltékennyé akar tenni, hidd el. -kacsintott el. A kedvem az egekig szökött! Féltékennyé akar tenni? Akkor ezek szerint tényleg szeret engem! Óriási vigyorral az arcomon megöleltem Elt, majd visszaviharoztam a táncparkettre. Azonnal meg akartam ölelni Ant. De amint odaértem, a lábam földbe gyökerezett, amikor megláttam Őt. Őket... Egymás ajkain csüngtek, a srác keze még mindig An fenekén volt, An pedig a nyakát fogta körül. A mindenek feletti boldogságom átment mindenek feletti szomorúságba. Ezt nem hiszem el... Miben jobb az a gyökér, mint én? Nem vagyok izmos annyira, mint ő, ez tény. De nem kezdeném el fogdosni pár perc ismeretség után. Csak álltam, mint egy idióta, és néztem, ahogy egyre jobban elmélyednek a csókban. Eszembe jutott, amikor én csókoltam meg. Olyan puhák az ajkai, és olyan édesen csókol. Érezhető volt rajta, hogy még nem sok fiúval csókolózott, pont a kis ügyetlenkedése tette tökéletessé. Ámulásomból egy rózsaszín miniruhában lévő, szőke cicababa rántott ki, aki a kezemnél fogva vezetett táncolni. Nem értettem mi történik. Akkor eszméltem fel, amikor elém állt, és a csípőjét vadul rázni kezdte. Kezeimmel megfogtam a derekát, majd én is úgy mozogtam, ahogy ő. Meg kell hagyni, nem volt rossz csaj, de nekem nem ő kell. Amint elpillantottam Anék irányába, találkozott a tekintetem az Övével. Zavartan nézett felváltva rám illetve a lányra, majd hirtelen visszafordította a fejét az új "pasijához". Egy önelégült mosoly jelent meg az arcomon. Áhá! ha ő féltékennyé akart engem tenni, akkor lássuk nála mennyi a határ. Végig éreztem rajtunk a tekintetét. Nem szoktam ilyen lenni, soha! De valahogy teljesen elment az eszem. Azt akartam, hogy ő is úgy érezzen, ahogyan én. És azt hiszem elértem a kívánt hatást, ugyan is le sem vette a szemét rólunk. A "szőke démon" megfordult, kezeit a nyakamba akasztotta, majd egy 100 vattos mosolyt mutatott felém.

-Britany vagyok. -vigyorog rám.

-Én pedig...

-..Niall Horan. Ismerlek. -kacsint. Na, ez csodásan kezdődik. Miért van olyan érzésem, hogy csak a hírnevem miatt akar velem táncolni? Anre pillantottam, aki egyre jobban összemelegedett azzal a fiúval, de szemét még mindig rajtunk legeltette. Nagy ámulásomból hirtelen az rántott ki, hogy egy szájat éreztem meg az enyémen. Britany hevesen kapott le az ajkaimra, amit viszonoztam. Édesen csókolt, már tapasztalt volt. Hirtelen nem érdekelt, hogy ott van An és minket bámul, azt akartam, hogy legalább ma estére sikerüljön elfelejtenem. És Britany tökéletes alanynak tűnt. Nem tudom, mi ütött belém. Sohasem használnék ki egy lányt, de most valahogy, mégis...ez tűnt a legjobb ötletnek. Gyengén tincseim közé túrt, ami felkeltette a fantáziám. Nem tudom mennyi idő után, de elvált tőlem, majd a fülemhez hajolt.

-Gyere velem. -suttogta kuncogva, majd a kezemnél fogva kezdett el vezetni ki a tömegből egészen a WC felé.