#20 - Kitchen war

Sziasztok! Ismét egy elég hosszú résszel jöttem, a 11 rendszeres olvasóm és a 7500 oldalmegjelenítés örömére! :)) köszönöm♥

Niall szemszöge

Ahogy ott álltam mögötte, és hallgattam, ahogy a fiúk beszélnek rólam, és róla, egyszerre fogott el a düh és a kétségbeesés. Nagyon megijedtem, hogy elhiszi, amit a fiúk mondanak, és többet nem akar velem találkozni. Annyira utálom, hogy a fiúk mindent reálisan látnak. Igen, nem tehetek róla, beleszerettem. Odáig vagyok érte. Már az elejétől kezdve, de próbáltam magamnak is bemagyarázni, hogy ezt nem lehet, de nem tudok ellene mit tenni. Tudom, hogy ő nem így érez, ezért nem is mutatom ki neki a jeleket. A legjobban az bántott, hogy a fiúk ilyenkor beszélnek ki minket és engem, amikor itt van An is. Egyáltalán mit érdekli őket a mi kapcsolatunk?! A mi dolgunk, az istenért is! Nagyon ideges lettem a fiúkra. Nem szoktam kiabálni, de most muszáj volt. Egy kicsit hangos voltam, azt hiszem... Szerencsére An bevette, hogy én tényleg nem érzek semmit. Egy részben örültem is, mert azt mondta, hogy ő tudta ezt, más részt pedig szomorú voltam, mert ezek szerint neki én tényleg nem jelentek többet. Mit is hittem?! Ő egy tökéletes lány! Gyönyörű arc, tökéletes alak. Nem csodálom, hogy Harry is fel akarta szedni egy estére (amiért szintén mérges vagyok Harryre), meg az a Blake gyerek is. Csúnya dolog, de nagyon örültem neki, hogy nem jöttek össze. Aztán itt jövök én..Izomtalan test, kisgyerekes arc...Miért is tetszenék neki?! A legtöbb lány is nem azért szeret, mert ilyen vagyok, hanem mert a One Direction-ben vagyok. Ha nem lennék híres, tuti, hogy rám se hederítenének...

Miután An elment, vagyis inkább elviharzott, idegesen mentem le a többiek közé. Már mindenki lent ült, és csöndben néztek rám.

-Figyelj Niall, mi nem úgy gondoltuk... -kezdte Liam,

-Nem érdekel, hogy gondoltátok, oké?! Mi lett volna, ha nem veszi be a "nem szeretlek" szövegem , és többet rám se akar nézni? Rohadt nagy szerencsétek van, hogy kimagyaráztam magam belőle...Arról ne is beszéljünk, hogy szegény lányt teljesen megbántottátok azzal, hogy lehet, hogy csak szórakozik velem. Miért szórakozna? Nem veszitek észre, hogy nem szeret engem? Egy barát vagyok számára, nem több! És igen, képzeljétek, én szeretem őt! És nem fogom elcseszni azzal a barátságunkat, hogy elmondom neki. És nagyon ajánlom, hogy bocsánatot kérjetek tőle ezért a kirohanásotokért, hogy csak szórakozik velem. És örülnék neki, h többet nem beszélnétek ki a "kapcsolatunkat", mert szerintem ez csak RÁNK tartozik...

-Niall, az egyáltalán nem úgy volt, figyelj. Csak azt említettük, hogy vagy szórakozik veled, vagy ennyire szeret mint barátot.

-Akkor is! Komolyan azt gondolnátok róla, hogy szórakozik velem?!

-Nem.

-Akkor? Inkább hagyjuk...

-Figyelj, ne legyél már ránk ennyire kiakadva. Nem tehetünk róla, hogy hallgatózott. -szállt be Harry.

-Most komolyan rá akarod kenni?! -kínosan felnevettem. -Veled meg még beszélni valóm van...Komolyan azt hitted, hogy le fog veled feküdni, amikor még szűz? -erre az összes fiúnak kikerekedett a szeme. Akkor esett le, mit is mondtam. Basszus, hogy én mekkora hülye vagyok! Ha megtudja, hogy elmondtam, nekem végem.

-Mi-van? -taglalta a szavakat értetlenül Louis. A tarkómra tettem a kezeimet, szemeimet összeszorítottam, majd a fejem a plafon felé emeltem.

-Aj a pi**ába már! -kezdtem el szitkozódni. Nem hiszem el, hogy ennyire "összejön" ez a mai nap. Esetleg ennél lehet rosszabb, vagy ezt már nem múlja felül?!

-De.Én ezt nem értem. -vakarta a fejét Zayn. -Ez egy fullos csaj!

-Figyeljetek. Ha megtudja, hogy elmondtam, nekem végem! Szóval nehogy ki merjétek kotyogni, mert meghalok! Világos?

Hevesen bólogattak. Az isten szerelmére! Tuti elfogja valamelyik szólni magát. Ezer százalék. Túl jól ismerem őket. Inkább gyorsan felmentem a szobámba, majd levetettem magam az ágyamra. Ölembe vettem a laptopomat, majd felnéztem Twitterre. "

"NiallOfficial: Lehetne ennél rosszabb még ez a nap? NEM HISZEM "

 Pár perc múlva a fiúk léptek be, egy hatalmas szendviccsel a kezükbe. Leültek körém, majd mosolyogva átnyújtották a kaját. Bármennyire is tudok mérges lenni, rájuk nem tudok sokáig haragudni. Én is elmosolyodtam, majd csináltunk egy csapatölelést.

-Ne haragudjatok, amiért olyan hangos voltam, és szemét veletek. -sütöttem le a fejem,

-Ugyan, mi is mérgesek lettünk volna a helyedben. Rá se ránts. -ütögette meg a vállam Louis.

-Na. De hogy minden tisztázódott. Akkor neked nagyon bejön An, ugye? -bólintottam. -Mért nem viszed el valahova?

-Mert ő nem szeret engem! És nem akarom ezzel elrontani a barátságunkat... Inkább hanyagoljuk ezt a témát, jó?

-Hát, ahogy gondolod. De szerintem lehet hogy van esélyed.- vont vállat Zayn.

-Tessék? -pattantam fel.

-Hát...Vagyis, honnan tudod, hogy te nem tetszel neki? Mondta?

-Igen, hogy csak barátok vagyunk...

-Te is hazudtál neki. Ő nem hazudhat?

Elgondolkodtam Zayn szavain. Végül is, lehet, hogy van benne valami. Vagyis...áh, hülyeség. Egyáltalán nem viselkedik velem úgy, mint ha szeretne. Hagyjuk is.

-És ha gondolod, a lányok kifaggatják. -kacsintott Louis.

-Srácok, inkább hagyjuk, oké? Tényleg. Ez így tökéletes, ahogyan most vagyunk. Nem kell ennél több.

Sóhajtottam egy nagyot, majd visszatértem a laptopom vizslatásához.

An szemszöge

Ma egy fényképezésen voltam. Egy esküvőt kellett fényképeznem, gyönyörű volt. A menyasszonynak meglepetésemre rózsaszín (!!) ruhája volt, és mindenhol a rózsaszín szín uralkodott, Szerintem kicsit nyálas volt, de ha nekik ez tetszik, egészségükre. Egy csinosabb ruhát vettem fel, majd délután elvittem az irodába a képeket. Melissa azt mondta, hogy most 2 napig nem lesz egy fotózásom sem, de utána rögtön 3 is egy napon. Ahogy sétáltam haza az irodából, eszembe jutottak a gyerekek. Niallel még nem is sütöttünk sütit nekik! Gyorsan tárcsáztam Niall számát.

-Szia An. Mondjad.

-Niall, fél óra múlva nálam? Ráérsz délután?

-Rád mindig van időm. -telefonon keresztül is éreztem, hogy vigyorog, ami az én ajkaimra is mosolyt csalt.

-Rendben. Akkor fél óra múlva. Puszillak.

Sietve hazafelé vettem a tempót, majd beérve ismét észrevettem, hogy apu nem dolgozik aznap.

-Hát te? -kérdeztem zavartan, majd egy puszit nyomtam az arcára.

-Ma sem dolgozom. Gyere, ülj le. -ütött a mellette lévő helyre. Nem értettem, mi ez, de gondoltam úgy is elmondja. -Szóval. Niall a barátod, ugye?

-Nem, nem járunk, apu. -nevettem fel.

-Biztos? Mert nem úgy tűnt.

-Apu, figyelj. A barátok vagyunk, tudod, hogy régen is milyen jóban voltunk. Attól, hogy ölelgetjük és puszilgatjuk egymást, nem járunk. Oké?

-Rendben. -mosolygott megkönnyebbülten.

-Még valamit akarsz mondani, vagy felmehetek.

-Hát, igazából van valami. -mosolygott feltűnően.

-Ki vele! -vigyorogtam.

-Szóval...A munkahelyemen felajánlották, hogy pár napra elmehetünk Franciaországba nyaralni! -mesélte hatalmas mosollyal az arcán, mire hirtelen a nyakába ugrottam.

-Ez csúcs szuper!

Az arcomról levakarhatatlan volt a mosoly. Hiszen ezer éve nem voltunk együtt nyaralni!

-Igazából 4 hely van. Szóval...Ha gondolod Niall is jöhetne velünk, hogy ne unatkozz. Mert párszor el kell majd mennem pár helyre ott is.

Ennél boldogabb nem lehettem volna. Jézusom, Niall is jön velünk! Ez hihetetlen! Nem elég, hogy Franciaországba megyünk, még a legjobb barátom is velem jöhet.

-Ez hihetetlen! Majd megkérdezem Niallt, mert elméletileg a munkája miatt, lehet, hogy nem engedik. -konyult le a szám. Mi van ha nem jöhet el pár napra? Mert pont akkor van fellépésük vagy valami? Nagyon remélem, hogy eljön. Felfutottam a szobámba, majd dalolászva öltöztem át egy kényelmes ruhába. Még mindig vigyorogtam, mint a tejbe tök, csak a nyaralásra tudtam gondolni. Basszus! Elfelejtettem megkérdezni, hogy mikor megyünk! Gyorsan leszaladtam apuhoz, majd minden részletet kikérdeztem tőle. Elméletileg a tenger mellett leszünk, de elmehetünk majd a Disneylandbe is Niallel ketten, megnézhetjük az Eiffel tornyot is. Nagyjából azt szűrtem le, hogy ők anyuval ketten történelmi dolgokat akarnak majd megnézni, mi pedig szórakozzunk és bulizzunk Niallel. Őszintén? Nem bánom. Nem is lehetne jobb, mint a legjobb barátommal tölteni pár napot.

Hirtelen csöngettek. Felugrottam a kanapéról, majd vigyorogva Niallhöz futottam, és a nyakába vetettem magam. Szegényem majdnem hátraesett, ugyan is teljes súlyommal rajta csüngtem. Nevetve próbálta megtartani az egyensúlyát.

-Mi történt?

-Niall! Megyünk Franciaországba nyaralni, és te is jöhetsz velünk! -sikítottam a fülébe vigyorogva.

-Először is. ÁÚCS. A fülem. Másodszor, ez komoly? -tett le majd a szememet fürkészte, nem-e haragszom. Hevesen bólogattam, majd arcán örömöt fedeztem fel.

-Ez király! -ölelt magához. -Mikor megyünk? Hány napra?

Bementünk a házba , majd apu köszöntötte Niallt. Niall visszaintett, majd a szobámba vettük az irányt. Ráugrottam az ágyamra, majd miután befeküdt mellém mindent elújságoltam neki.

-Akkor jössz?

-Hülyéskedsz? Ki nem hagynám.

Nagyon megörültem. Hihetetlen, milyen aranyos, hogy az sem érdekli, ha akkor fellépésük van, akkor is eljön. Szorosan hozzábújtam, majd addig öleltem, amíg már-már levegőt is alig kapott.

-Na, gyere menjünk sütni, várnak a gyerekek. -Fogtam meg a kezét, és a konyhába vettük az irányt. Előhalásztuk a szekrény tetejéről a sütis könyvet, majd hosszas gondolkodás után a csokis muffinnál maradtunk, mert az volt odaírva, hogy kezdőknek is ajánlják. Ez kell nekünk! Ugyan is  szégyen szemre lány létemre nem tudok sütni. Egyszer próbáltam meg sütni anyunak sütit szülinapjára, a fél konyha leégett...Nem hazudok! Ki kellett hívni a tűzoltókat, mert azt hiszem...hát...bent felejtettem a sütőben a sütit.

-Nos. Akkor. Te leszel a segédem. Amit mondok azt hozod, én meg összekeverem a dolgokat. Akkor, hozz két tojást. -ijedt szemekkel a nadrágjához kapott, majd hevesen rázta a fejét. Felnevettem, majd rosszallóan megráztam a fejem. -Nem a te tojásaidat, te idióta. -löktem vállba, mire megkönnyebbülten felsóhajtott. -Liszt. Cukor. Vaj. Fahéj. Vaníliás cukor.

Mindent beleöntöttem egy tálba, majd megpróbáltam tökéletesen összekeverni a dolgokat. Kuncogásra lettem figyelmes. Oldalra néztem Niallre, aki a kuncogásból nevetésbe tört ki.

-Mi van?!

-Olyan vicces fejet vágsz, miközben koncentrálsz. -megfogattam a szemem, majd hirtelen ötletből mellkason dobtam egy tojással. Arcáról lefagyott a mosoly, majd bosszús szemekkel nézett rám.

-Ó, igen? Ez háború! -üvöltött fel, majd a kezébe kapta a lisztes dobozt, és beszorított a konyhapult sarkába. Sikítozva próbáltam eltakarni a fejem, de a hajam tele lett liszttel,a pólóm teljesen fehér lett a liszttől, a mellkasomról ne is beszéljünk. Miután már úgy néztem ki, mint a hóember, Niall röhögőgörccsel küszködve tette le a kiürült lisztes tálat, és a pultra támaszkodva röhögött de annyira, hogy észre sem vette, hogy megindultam felé. A hátára ugrottam, aminek köszönhetően majdnem elesett, majd két tojást törtem szét a hajában, és elmaszatoltam. Az én fejemről ráráztam a lisztet, majd a ragacsos kezemmel az arcát is összekentem. Leugrottam a hátáról, majd egy "visszakaptad" nézéssel bámultam rá elégedett mosollyal a számon.

-A tojás jót tesz a hajnak. -vont vállat, majd egy tojással a kezében közeledett felém újra.

-Héj! Ez így nem járja! Most voltunk egálban!

-Nem. Most leszünk. -ezzel széttörte a fejemen a tojást. Lemondóan sóhajtottam. Hét ennél rosszabbul már nem nézhetnék ki. Inkább visszatértem a sütihez, majd beleöntöttem a muffin formákba a tésztát. Niall hirtelen hátulról átölelt, fejét pedig a vállamra helyezte.

-Jól nézel ki. Jól áll a fehér. -kuncogott a fülembe, mire csak halkan felnevettem.

-Neked meg a tojás-liszt pakolás áll jól.-vágtam vissza.

-Fel kell majd takarítanunk. -sóhajtott szomorúan. -Vagyis...Te vagy a házigazda, te takarítasz. -nem láttam, de biztos voltam benne hogy vigyorog.

-Még mit nem! Te is segítesz, Horan! Azt hiszed, hogy azért mert világsztár vagy majd én elintézem a piszkos munkát? Tévedsz, drágám. -nyújtottam rá a nyelvem.

*

30 perc múlva már érezni lehetett a muffinok isteni illatát. Niallel gyorsan összetakarítottunk (vagyis...nem olyan gyorsan), majd csipogott a sütő, hogy elkészültek a finomságok. Kivettem az illatozó ínyencséget, majd leraktam a pultra. Egyesével elhelyeztük őket a tányéron, majd kidíszítettük őket. Az enyémek nagyon aranyosak lettek, de Niallé? Botrányos. Csak ennyit lehet rá mondani. Az összes kevert színű lett, a minta nem látszott rendesen, csak annyi, hogy mindegyiken egy nagy N betű díszelgett. Az enyémeket kidíszítettem macskára, egérre, virágra, nagyon édesek lettek.

-Niall. EZ nagyon gáz. -nevettem a szerzeményein.

-Most miért? Szerintem aranyosak lettek. -méregette őket miközben a légbajuszát tekergette.

-Hagyjuk. Inkább öltözzünk át vagy valami, mert így nem mehetünk ki az utcára. -kuncogtam, és végigmértem mindegyikünket. Hát, Niall se nézett ki jobban Nálam. Sőt! A tojástól összeragadtak a hajtincsei, a pólóján keményre száradt a lisztes-tojás. Felmentünk a szobámba, majd gyorsan lezuhanyoztam és hajat mostam. Magamra csavartam a törölközőt, még egyet pedig a hajamra, majd kiléptem a fürdőből, jelezvén Niallnek, hogy mehet. Szemeivel ráérősen végigmért, majd egy kaján mosoly ült ki az arcára. Észre sem vettem, hogy nekimegyek a székemnek, így sikeresen a földön landoltam... Niall jóízűen kiröhögött. Megigazítottam magamon a törölközőt (ami eléggé felcsúszott, szóval nagyon remélem, hogy Niall nem látott meg semmit belőlem), majd a szekrényemhez érve kihalásztam a fehérneműmet, illetve egy kis ruhát.

-Bámulsz még vagy esetleg bemész a fürdőbe? -szóltam rá csípőre tett kezekkel, mire vette a lapot, és bevonult a fürdőbe. Gyorsan magamra kaptam a ruháimat, majd megszárítottam a hajam.

Egy két helyen még mindig voltak benne lisztmaradványok. Feltettem egy kis szempillaspirált, majd levetődtem az ágyamra és kezembe vettem a telefonom. Felnéztem Twitterre és írtam Niallnek. " @NiallOfficial tök jó, hogy neked tovább tart a fürdés, mint nekem. ;) jaj, ne haragudj, talán a tojás nehezebben jön ki a hajból, mint a liszt? :D:Dxx"

"Hamupipőke" 15 perc tusolás után végre kijött. Haja össze-vissza állt a víztől, a koszos ruhája volt rajta, amin nevetnem kellett.

-Ne röhögj, nincs másik ruhám itt.

A pólóján és a gatyáján nagy víz foltok ékeskedtek, ahogy próbálta lemosni róluk a tojásos 'cuccot'.

-Mi tartott ilyen sokáig? -kuncogtam még mindig a kinézetén, miközben a kezébe kapta a hajszárítómat.

-Tudod, gyorsabban megy, ha segítenek. -kacsintott.

-Arra utalsz, hogy együtt kellett volna zuhanyoznunk? -húztam fel a szemöldököm,mire csak megvonta a vállát, és bekapcsolta a hajszárítót. Nem foglalkoztam ezzel a kijelentésével, már megszoktam, hogy elég perverz. Miután megszárította a haját, lementünk, összepakoltam a muffinokat, beraktam egy zacskóba, majd aputól elköszönve beültünk Niall kocsijába. Sietve a direction házhoz értünk. Niall kipattant a kocsiból, majd várta, hogy menjek vele, de megráztam a fejem. Nem akartam nagyon bemenni oda. Niall kinyitotta az ajtómat, majd kezemnél fogva húzni kezdett.

-Niall nem akarok bemenni... -próbáltam tiltakozni.

-Gyere már. Nem neked kell itt zavarban érezned magad, hanem nekik.

Végül is, van benne valami. Beérve Niall köszön a fiúknak, majd gyorsan az emeletre szaladt. A fiúk zavartan tekintettek rám, majd egy "sziát" odaköszönt mindegyik. Intettem nekik mosolyogva, ez összezavarta őket.

-Figyelj An. Mi nem úgy gondoltuk azt...Ez így furán hangzik, tudom, csak...mi nem akartunk megbántani, meg betenni nektek. Komolyan...Nagyon sajnáljuk.

-Mindegy, lényegtelen. Csak akkor ezentúl felkészülök, hogy ha ti így gondoltátok, hogy én csak szórakozok Niallel, akkor mások mit fognak szólni. Lényegtelen, tényleg.-vontam vállat. A fiúk arckifejezése hirtelen ledöbbent lett. Egymásra meredtek értetlen képpel, majd hirtelen felröhögtem Olyan vicces volt a fejük. -Csak vicceltem fiúk, nem tudok tárok haragudni.

Erre mindegyik sóhajtott egyet, majd hangosan felnevettek, és megöleltek. Amikor Harryhez ért az "ölelés-sor", zavartan pillantottunk egymásra, majd mosolyogva magához vont.

-Beszélhetnénk? -suttogta a fülembe, mire halványan bólintottam. Harry intett a fiúknak, hogy mindjárt jövünk, csak beszélünk. AZ egyik kisszobába vonszolt be, majd becsukta a ajtót.

-Figyelj, An. Ne haragudj, amiért olyan bunkó voltam veled. De hát, ha pasi lennél, és magadra néznél, szerintem te is látnád, hogy mennyire jól nézel ki. -erre elpirultam, és lányos zavaromban lesütöttem a fejem. -De megértem, hogy neked nem kell egy éjszakás kaland. Szóval,csak bocsánatot akarok kérni amiért letámadtalak. És remélem ettől még ugyan úgy fogunk hülyéskedni mint eddig. -felnéztem rá, csak mosolygott, majd szétnyitotta a karjait, hogy öleljem meg. Vigyorogva ugrottam a nyakába.

-Nem haragszom, te perverz göndör srác. -borzoltam össze a haját, mire felnevetett.

-Ennek örülök.