#25 - Turné

Sziasztok!:) A múltkori részhez ismét nem kaptam sok kommentet. Nem tudom, hogy azért van-e, mert az írásom nem tetszik vagy a történet, de ennek ellenére a 9 'tetszik' pipának nagyon nagyon örültem! *-* Illetve, az egy "nem tetszik" egy kissé elszomorított, de nem baj, ugyan is  nem tetszhet mindenkinek.:) Egyedül annyit kérek, hogy aki a "nem tetsziket" pipálja, az legyen szíves leírni kommentbe, hogy mi nem tetszett neki benne, nem fogok megsértődni, megígérem,ugyan is a negatív kritikákból is csak tanulok.:)
Tudom, hogy nem úgy alakulnak az események, ahogyan vártátok/várjátok, illetve, lehet, hogy nem tetszik benne az, hogy Anne nem Niallel jött össze, de ahogyan írtam mindennek megvan a maga oka. Másrészről, pedig nem akartam az egyszerű 'legjobb barátok voltak- újra találkoztak - összejöttek - happy end ' történetet írni, egy kis izgalmat szertetem volna bele vinni. Sajnálom, ha valakinek nem nyerte el a tetszését.:( De idővel minden kiderül:))
sok puszi xx
--
 

*1 hónap múlva*

Az utóbbi egy hónap teljesen átlagosan telt. A napjaimat vagy Drewval, vagy a lányokkal, vagy az árvaházban illetve a fogyatékos otthonban töltöttem. Illetve a munka. Apropó munka. Melissa nagyon meg van elégedve velem, ez alatt az egy hónap alatt több mint 30 eseményen kellett fényképeznem. Elég zsúfoltak voltak a napok, volt, hogy egy nap háromszor is mennem kellett. Drewval a viszonyunk...tökéletes! Egyre jobban szeretem minden percben illetve minden egyes találkozáskor. Egyfolytában bókol nekem, romantikus randikat szervez illetve minden alkalommal hoz nekem egy tábla csokit, mert tudja milyen édesszájú vagyok. Ami Niallt illeti...Nem nagyon találkoztunk vagy beszéltünk. Csak akkor láttam, amikor a fiúkkal együtt eljött hozzánk, vagy én mentem hozzájuk, mert Louis nem hagyott békén azzal, hogy már hiányzok neki. Perrie és Eleanor folyton azzal szekált, hogy beszéljek Niallel, de semmi kedvem nem volt hozzá. Ha akar valamit akkor jöjjön el egyedül. Ó, a munkához visszatérve, amikor egyik nap a portfólió fotós beteg lett, Melissa engem hívott be fotózni. Az elején elég szerencsétlen voltam, aztán belejöttem. Nagyon élveztem a munkát. Úgy éreztem magam, mint egy..profi. Nem vagyok az, de az szeretnék lenni. Ezért is volt olyan sok munkám. Nem kicsit lepődtem meg, amikor Taylor Swift jött. Nem vagyok rajongója, csak hát mégis, nem mindennap fényképez az  ember egy sztárt. Hogy milyen volt? Borzasztóan hisztis. Minden baja volt a fényviszonnyal, a retusálással, a hajával, a ruhájával, és a végén engem hibáztatott, hogy egy szerencsétlen újonc vagyok. Na itt már nálam is betelt a pohár. Nem kicsit osztottam le, hogy nekem csak ne pofázzon a  hisztikirálynő, illetve, hogy a helyében inkább nem is beszélnék amikor több pasija volt 1 év alatt mint valakinek egész életében. Egy kisebb  fajta veszekedés alakult ki,és természetesen Taylorkának ez nem tetszett, hogy valaki visszamert szólni, és szó nélkül lelépett a helyről. És ezért is kit szidtak le? Engem! Hogy mit képzelek én hogy így merek beszélni a hírességekkel. Meg ne haragudjon senki, de nem szeretem, ha valaki oktalanul szól be nekem. És könnyen felidegesedek...

*

Éppen a laptopomon a Twittert görgettem céltalanul, amikor Perrie és El rontott be a szobámba óriási vigyorral az arcukon, és se szó se beszéd, megfogták a kezem és rohanni kezdtek velem kifelé. Semmit sem értettem, akkor eszméltem fel amikor a kocsiban ültünk.

-Ő...Ez mi? -kérdeztem nevetve.

-Most azonnal elmegyünk a fiúkhoz, és meglátod. Mindent megtudsz. -dörzsölgette a kezét El mellettem, a visszapillantó tükörből pedig láttam, Perrie is nagyon mosolyog.

-Most komolyan azt akarjátok, hogy egy lenge otthoni pólóban és egy mini pamutgatyában tegyem be a lábam oda?!

-Ne foglalkozz most ezzel. Jók a lábaid, a feneked, akkor minek siránkozol? Maximum jó napjuk lesz. -vont vállat Perrie. Őszintén? Nem akartam így megjelenni előttük. Főleg nem Niall előtt...Eszembe jutott, amikor...szóval majdnem...

-Légyszi, had menjek vissza átöltözni! -könyörögtem nekik, mire egyszerre rázták meg a fejüket. A hajam kócosan állt a göndör fürtjeimben, semmi smink nem volt rajtam. A cipőm pedig egy lábujj köztes papucs volt. Hirtelen befordultunk a házhoz, majd szinte kirángatva engem a kocsiból rohantak velem a házhoz. Beesve a fiúk mind az 5-en a kanapén ültek, szintén vigyorogva, én pedig lihegve terültem el a szőnyegen.

-Elmondjátok hogy mi van? Mert ez a két idióta One Direction barátnő berontott hozzám és elraboltak, szó szerint... -néztem szúrósan az említettekre, akik csak kuncogtak.

-Nos...Akkor elmondjuk neki skacok? -nézett körbe Liam.

-Még szép! -ugrott fel Louis, majd engem felhúzva a földről átkarolta a vállam.

-Nos akkor.Csupán csak annyi... Hogy jössz velünk a turnéra! -üvöltöttek fel mindannyian egyszerre, én pedig nem akartam elhinni. Ez most komoly?! Felsikítottam, majd olyan erősen öleltem meg Louist, hogy levegőt is alig kapott.

-Jézusom! -rohantam sikongatva Elhez és Perriehez, akikkel kiöleltük egymásból a szuszt is. Mindegyik fiúnak sorban a nyakába ugrottam. Csak egy maradt hátra... Az arcomról lefagyott a mosoly, ahogy a szemeink találkoztak. Egy féloldalas mosoly bujkált az arcán, majd zavartan ropogtatta ujjait. Akkor nem érdekelt az ellenségeskedés. Óvatosan magamhoz öleltem, amit azonnal viszonzott megkönnyebbülten. Arcát a nyakamba fúrta, éreztem, ahogy a szíve hevesen dobog. Gyorsan elváltam tőle, majd megköszörültem a torkom, és újra az arcomra szökött a mosolyom.

-És mikor? Hogyan? Hol? A munkám? Anyuék?

-Első kérdés: holnap reggel indulunk. Második: úgy, hogy nem tudnánk téged itthon hagyni. Harmadik: megbeszéltük a főnököddel, hogy eljössz velünk, és te fogsz rólunk fényképeket készíteni a koncerteken ha akarsz, illetve a Backstageben, a késülődéseinket, stb. Negyedik: a szüleiddel pedig le van zsírozva. Miután Louis megmondta nekik, hogy ha nem engednek akkor elrabol téged, gondolkodás nélkül igent mondtak. -mosolygott Liam. Még mindig nem akartam elhinni. Elvisznek engem magukkal a turnéra! Ezt nem hiszem el! Nekem vannak a legjobb barátaim a világon! Egy hatalmas csoportos ölelésre invitáltam őket.

-De srácok. A menedzseretek mit szólt?

-Hát, ő keményebb dió volt. -vakarta a tarkóját Zayn. -De addig hisztiztünk neki, hogy ha te nem jöhetsz akkor mi sem megyünk, amíg bele nem egyezett.

Nem tudtam elhinni, hogy ezt megtették értem. Olyan hihetetlennek tűnik az egész...5 világsztár és a két jelenlegi legjobb barátnőm elhívott, hogy menjek velük egy világ körüli turnéra, ahol fényképezhetek, illetve a legnagyobb rész csak a buliból áll és a szórakozásból.

-Akkor eljössz? -kérdezte félve Liam.

-Per..! -de mielőtt ki tudtam volna mondani, eszembe jutott valami... Pontosabban valaki. Drew! Jézusom! Nem hagyhatom itt több hónapon keresztül! Annyira szeretem, mi lesz velem nélküle?! Az arcom lefagyott...De hiszen már mindent lebeszéltek, nem mondhatok nekik sem nemet!

-Srácok...én...én...ne...

-Azt ne mond, hogy nem jössz! -szomorodott el Harry.

-Drew. -ezt az egy szót tudtam csak kinyögni. Csönd telepedett a társaságra. Perrie a homlokához csapott, és egy " Ó, basszus! Tényleg!" fejet vágott.  Meg kell érteniük! Nem hagyhatom itt!

-Kérlek, kérlek, kérlek! Gyere el velünk! Figyelj...Többször visszalátogatunk majd Londonba, mert idő közben itt is lesznek majd koncertek, illetve sokszor találkozhattok! Nem mindig leszünk nagyon távol! Felül egy repülőre, vagy elkocsikázik a szomszéd országba...Tudtok majd találkozni! -.nézett rám kérlelően Eleanor.

-Kérlek, értsétek meg. Mit fog szólni hozzá? 1 hónapja vagyunk együtt, és már is itt hagyom? Szakítani fog velem, azt meg nem bírnám ki...Én...Szeretem! -folyt le egy könnycsepp az arcomon.

-Kérlek, An. Meglátogat, nem fog kidobni! Csodás pár hónap lesz ez! Úgy is azt mondtad, a sulit ott akarod hagyni...Így nem kell ott hagynod, lehetsz magántanuló is! A buszon majd tanulhatsz! Segítünk. Drew...Azt pedig megoldjuk. Rengetegszer találkozhatsz majd vele! -simította meg a karom Liam. Nagyot sóhajtottam....Lehet nekik nemet mondani?

-Rendben... Veletek megyek.

Erre mindenki felugrott, majd nagy sikítás vonta be a házat. Mindenki szorosan magához ölelt. Kivéve a kanapén ücsörgő Niall. Ahogy rápillantottam, láttam, hogy megkönnyebbülten mosolyog.

*

-Perrie! Kérlek, ezeket még had tegyem bele a bőröndbe! -könyörögtem a barátnőmnek, aki hevesen rázta a fejét. Már így is 3 nagy bőrönd és 2 nagy utazótáska meg volt tömve.

-An! Komolyan mondom rosszabb vagy mint Zayn. -rázta a fejét rosszallóan. -Nem hozhatod el az egész gardróbod!

-De ezek a kedvenceim! -tartottam a kezemben a kedvenc egybe ruhámat és a kedvenc kardigánomat, még a szemem is bekönnyesedett a tudatra, hogy itt kell hagynom őket.

-Ezt mondtad az előző...120-nál is? -forgatta a szemét El, majd elnevette magát.

-Kérlek!Kérlek!Kérlek!Kérlek! -nyafogtam, mire mindketten felsóhajtottak, majd belegyömöszöltük ezt a két darabot még a már fullon lévő bőröndbe. Szinte mindennel kész voltam. A gardróbom felét elpakoltam (a másik felét keserves szívvel vizslattam), tettem el minden ami kellhet. A bőröndöket odakészítettem az ajtóhoz, hogy holnap reggel ne kelljen nagy energiát fordítani a lehordáshoz. A turné egyébként ma kezdődött, de mivel Londonban volt 2 koncert, holnap indulunk csak a busszal. Az első állomás elméletileg Amerika. Elköszöntem a lányoktól, megköszöntem a segítségüket, megöleltük egymást, majd jött a nagyobbik feladat...Elköszönni Drewtól...

*

-An! Ugye ezt nem mondod komolyan?! Nem hagyhatsz itt! Nekem te vagy a legfontosabb, nem fogom kibírni nélküled! Az isten szerelmére a pasid vagyok, kérlek maradj itthon velem! -szemeiben könnyeket véltem felfedezni, ami az én szememet is behomályosította. A szívem szakadt meg, de valami még is azt súgta, hogy menjek el a többiekkel...Ez egy életre szóló ajánlat, nem hagyhatom ki!

-Kérlek...Nem minden nap utazhat az ember együtt a legjobb barátaival a turnéjukra, ahol még fényképezhet is, és a világ rengeteg részére eljuthat. Érts meg! Nagyon szeretlek! -csókoltam meg. -De szeretnék elmenni...Rengeteg találkozhatunk, oké? -simítottam meg az arcát, mire szomorúan lenézett rám.

-Megígéred? -kérdezte homályos szemekkel.

-Igen! -csókoltam meg hosszadalmasan. Nagyon fájt látnom, hogy ennyire kiakadt. De nem tudok különbséget tenni közte és a barátaim közt! Meg kell értenie...Fogunk találkozni, hiszen nekem is borzalmas lesz, hogy nem fogom látni elég sok ideig...De áldozatokat kell hozni...És ha hibát követtem el?! A hibákból tanulunk.

Végül Drew beletörődött, de nem tetszett neki, hogy 5 fiúval leszek együtt, köztük az egyik Niall...Hiába mondtam neki, hogy abból 3-nak barátnője van, illetve Niallel beszélni sem beszélünk, nem nyugtatta meg. Idegesen vont karjaiba, majd lágyan megcsókolt.

Végül az éjszakát nálam töltötte. Ki akartuk használni az utolsó perceket, hogy együtt lehetünk. De persze nem történt semmi! Még nem akartam 1 hónap járás után, ezt Drew is tudomásul vette. Reggel az ébresztőre keltem.  Amikor kinyitottam a szemem, homályosan láttam. Reggel 4 óra! Ó, a fenébe. Miért kell 5-kor indulni azzal a tetves busszal?! Drew karjai szorosan körülöttem voltak. Óvatosan megráztam, hogy kelljen fel, majd egy nagy ásítást kísérően kinyitotta a szemeit.

-Reméltem, hogy ez csak egy rossz álom, hogy elmész...-duruzsolta a reggeli mély, de szomorú hangján. Egy laza csókot nyomtam ajkaira, majd magára húzott. Kezemmel a mellkasán tartottam magam, majd játékosan belecsípett a fenekembe, amire felkuncogtam. Miután sikeresen lemásztam róla, gyorsan elmentem fürdeni, felvettem egy aznapra kikészített egybe ruhát, kisminkeltem magam, illetve megfésülködtem, majd lementem reggelit készíteni magamnak és Drewvnak.

Mindketten befaltuk a szendvicseinket, majd el is telt az idő. Idő közben anyu is megérkezett, s könnyes szemekkel ölelgetett "halálra".

-Anyu..Nem kapok levegőt... -próbáltam nevetve kimászni a szorításából.

-Nagyon fogsz hiányozni kicsim. Amikor csak tudsz hívj, és majd ha itt lesztek Londonban azonnal gyere. És érezd jól magad! -puszilgatta az arcom. Csöngettek. Tudtam, hogy a srácok azok. Az ajtóban egy vidám Perrievel és Louisval találtam szemben magam, akik megöleltek azonnal. Megfogták a bőröndjeimet, majd a buszba vitték, amíg még elbúcsúztam anyutól és Drewtól utoljára. Anyu ismét szétölelgetett, illetve annyi puszit nyomott az arcomra amennyit csak tudott. Drew szomorúan pillantott rám, majd hirtelen magához ölelt. Fejemet a mellkasába fúrtam, ezzel belélegezve jellegzetes illatát, amit annyira imádok.

-Biztos nem maradsz velem? -kérdezte a fülembe suttogva utoljára, mire halványan megráztam a fejem. Biccentett, majd egy hosszú, szenvedélyes csókot nyomott az ajkamra. Nem akartam elengedni, már akkor hiányzott. De meg kellett szakítanom a csókunkat. Utoljára megsimítottam az arcát, majd egy puszit nyomtam rá, és elindultam a busz felé.