#24 - "A 1D jófiúja rosszfiú lett"

 Sziasztok!:)
Egy kicsit meglepetésként ért, hogy a múltkori előtti részhez 6-an írtatok, a legutóbbihoz pedig csak 3-an. Ennyivel rosszabb lett volna az a rész? :oo Nyugodtan megmondhatjátok, ha valami nem tetszik benne,ugyan is a negatív dolgokból is csak tanulni tudok ! :)
De a pipákat pedig köszönöm szépen! :)♥

A részről pedig annyit, hogy ne haragudjatok, amiért Niall ilyen "gyökér" lesz, illetve, amiért An nem Niallel jár, de ezeknek a jövőben lesznek következményei.:));)

-

/Niall szemszöge/

Nem tudom elmagyarázni mit éreztem amikor megláttam azzal a tegnapi csávóval csókolózni az ajtójuk előtt. Úgy éreztem a szívembe tőrt döftek, és szétcibálták vagy 10000 darabra. Rá sem tudtam nézni. Olyan boldognak tűnt...Semmi esélyem ezentúl. An tökéletes életet él azzal a bájgúnárral, nem kellek neki én. És ez így van rendben...Ha ő boldog, akkor én is...

*

Nem tudom hányadik körnél járhattam, de kezdtem elveszteni a fejem. Liam egyfolytában próbálta kivenni a kezemből az alkoholos italokat, de nem engedtem.

-Táncolni...akarok. -vigyorogtam mint egy idióta. Lassan már az eszméletem is kezdtem elveszteni. Amilyen lányok mellett elmentem, arra gondoltam, hogy minek siránkozok An után? Itt van több száz nála sokkal jobb csaj, bármelyiket felszedhetem. Sőt, az összeset, ha akarom! Éppen egy barna hajú szépség mellett haladtam el, a tekintetem a dekoltázsára téved, majd szélesen elmosolyodtam. A lány kikerekedett szemekkel nézett rám.

-Te..Te Niall Horan vagy? -kérdezte csillogó szemekkel.

-Igen, baby. Niall a szolgálatodra. Gyere velem, bemutatkozom rendesen. -fogtam meg a kezét, majd magam után kezdtem húzni. A szívem azt diktálta, hogy ne tegyem,mert nem ilyen vagyok, de abban a pillanatban ismét az alkohol győzött.

Nem voltam büszke arra, amit tettem. Kihasználtam egy lányt...ismét. Aztán az alkohol ereje egyre jobban legyőzött, majd csak azt éreztem, hogy nem elég nekem egy. Sorra szedtem fel a lányokat az este folyamán, nem is tudom hányat. Egy idő után, már azt vettem észre, nem is látom kivel vagyok, hol.

*

Irtózatos fejfájással ébredtem. Óvatosan kinyitottam a szemem, majd homályosan láttam. A tegnap esti ruhám volt rajtam. Hirtelen megijedtem. Semmire nem emlékeztem a tegnapról, SEMMIRE! Mit tettem? Jézusom... Gyorsan a fürdőbe vettem az irányt. Meghökkentett a látvány. A nyakamon több helyen lila foltok ékeskedtek. Kigomboltam az ingem, és ismét meglepődtem...A mellkasomon és a hasamon hosszú piros csíkok, körömnyomok. Egyre kíváncsibb lettem, hogy mit tettem...De éreztem, hogy nem fogok örülni neki, ha megtudom. A szívem eszeveszetten kalapált, futva rohantam le a többiekhez. Mindegyik hitetlenül nézett rám, kivéve Harry, ő elégedetten mosolygott.

-Mit csináltam tegnap? -nyögtem ki az első olyan mondatot, amit meg akartam tudni. A listámon sok más kérdés is szerepelt, de először ez.

-Biztos tudni akarod? -kérdezte félve Liam. Bólintottam. -Hát jó...Seggrészegre ittad magad, miután megláttad Ant az ajtójuk előtt csókolózni a klubbos sráccal, majd nem tudom hány lánnyal leléptél a buliban...Nem ismerek rád Niall. -csóválta a fejét. Azonnal eszembe jutott a kép, ahogy An csókolózik azzal a fiúval, ahogy iszom a feleseket egymás után, majd jönnek az erősebb italok, és a lányok...Annyi arc jelent meg előttem...A gyomromba görcs keletkezett. Ezt komolyan én tettem?!

-De ugye...ugye... -kezdtem halkan.

-Ne aggódj, megbizonyosodtunk minden lánytól, hogy igen. Ne aggódj, nem lesznek terhese tőled. De nem rajtad múlt...Ezt most komolyan, miért kellett Niall? Egy lány miatt? Te nem ilyen vagy az isten szerelmére.

-Nem lehetne, hogy békén hagytok? És ha nem ilyen vagyok, akkor mi van? Az én életem, ugye? Nem tudom te mit szólnál hozzá, hogy ha meglátnád Danit egy másik sráccal smárolni. Mi? Neked nem az lenne az első gondolatod, hogy elmész és jól leiszod magad? Vagy hogy annyi csajt megkaphatsz amennyit akarsz? Legalább egyszer jól éreztem magam! És tudod mit? Élveztem! És nagy ívben leszarom, mit gondoltok rólam. Az én életem, legalább ha már mindenki más beleszól, ti ne tennétek! Úgy is ezzel lesz tele ma az újság, nem-de? Hát akkor? Tessék! Legalább lesz miről pletykálni a városban...A One Direction szőke szívtiprója Casanova lett. És akkor mi van? Nem tehetem meg? De igen, megtehetem! És örülnék, ha végre leszállnátok rólam...

Nagyon ideges voltam. Visszarohantam a szobámba, majd magamra csaptam az ajtót. Miért nem lehet egyszer békén hagyni? Oké...Én tényleg nem ilyen vagyok. De nem lázadhatok egy kicsit? Nem élvezhetem az életet? De! Ugyan annyi jogom van hozzá, mint másnak. Na és Harry? Őt mért nem cseszik le sohasem? Amikor kedvére hancúrozik akár minden nap mással. Fel se tűnt, hogy a fejem még mindig rettenetesen fáj. Inkább csak ideges voltam.

*

A laptopomat nyomkodtam tehetetlenül...Elolvastam pár cikket rólam, nem csalódtam..."A 1D jófiúja rosszfiú lett", vagy " Niall Horan túl jól érezte magát" címszavakkal volt tele minden. Azt vettem észre, hogy nyílik az ajtó. 4 kíváncsi szempár figyelt kívülről.

-Bejöhetünk? -kérdezte halkan Louis. Bólintottam egyet, majd lecsuktam a laptopom. Pár percig csönd keletezett. Senki sem szólalt meg.

-Sajnálom...-mondtam nagyon halkan. -Igazatok van. Én tényleg nem ilyen vagyok...Kihasználtam ki tudja mennyi lányt...

-6-ot! Számoltam. -vágott a szavamba Harry. 6-ot?!! Jézusom...

-És veletek is bunkó voltam, pedig ti csak jót akartatok...-hajtottam le a fejem.

-Semmi baj. Megértjük. -öleltek meg mindannyian egyszerre. Hihetetlen, milyen bunkó voltam velük, akik csak a javamat akarják, és mindig mellettem állnak. Elszégyelltem magam. Miért okozok mostanában mindenkinek csalódást?

-Figyelj. Szerintem mostanában nem kéne Annel beszélned.

-Tessék?!

-Szerintem jelen pillanatban nem nagyon akarna veled szóba állni. Főleg, hogy most barátja van-itt összeszorult a szívem- szerintem várj egy kicsit vele...Majd ha lenyugszik. Ha szeret, úgy is rájön, hogy nem tud téged kárpótolni az a srác.

-De én ezt nem értem...Pont ez a baj hogy ezek szerint nem szeret! De akkor mért engedte meg majdnem?! Nem igazodok ki rajta. -sóhajtottam fel idegesen.

-Nem tudom...De egy ideig most hagyd szerintem...Majd utána megbeszéled vele, vagy kitalálsz valami sztorit vagy mit tudom én.

Reménytelenül néztem magam elé. Igazuk van...Most nem beszélhetek vele egy ideig.

/An szemszöge/

Reggel arra keltem, hogy Perrie nagyjából leszorított az ágyamról. Lehet, hogy mégsem volt jó ötlet hárman aludni a kétszemélyes ágyon. Késő bánat...Álmosan kinyitottam a szemem, majd az órámra néztem. 13.09. Hát, nem apróztuk el. Megdörzsöltem a szemem, majd a függönyhöz léptem és hirtelen szétnyitottam. Perrie halkan felsikított.

-Te normális vagy?! -húzta magára a takarót. Felkuncogtam a reakcióján. El nyújtózott egy nagyot, majd lendületből leszedte a takarót Perrieről. Lepacsiztunk, majd kinevettük szegény barátnőnket.

-Összeesküdtetek ellenem. -tette keresztbe a karjait, majd durcásan nézett ránk, de szeme még csukva voltak.

-Na gyere énekes tubicám, vár a kaja.

-Kaja! -pattant ki az ágyból, majd lefelé kezdett rohanni a lépcsőn, mi pedig nevetve utána. Anyu és apu is ma dolgoznak, szóval egyedül voltunk. Nekiálltunk szendvicseket gyártani nem kis mennyiségűt. El csinált 3 pohárnyi kakaót, majd szenvicsestül-italostul ültünk a pulthoz és gyorsan kezdtük termelni a reggelit. Én már a harmadiknál jártam, amikor Perrie már a 4.-et fejezte be. Szegény Eleanor lemaradt, mert ő csak a másodikat kezdte. Perrievel farkaszemet néztünk, majd ugyan arra gondoltunk. Harc! Egyre gyorsabban kezdtük magunkba tömni a szendvicseket, és egy ideig ugyan olyan gyorsan haladtunk, amikor Perrie begyorsított, és lehagyott.

-Nyeee!- "Nyertem" üvöltötte, majd lenyelte az utolsó falatot. Szomorúan ugrottam le a pultszékről, majd a kukába köptem a számban lévő óriási falatot. A hátunk mögül nevetésre lettünk figyelmesek. Mindhárman odapillantottunk, majd 5 idióta sráccal találtuk szemben magunkat.

-Büszke vagyok rád, baby. -jött oda szerelméhez Zayn, majd egy gyors csókot váltottak. Harry és Liam el is foglalta a kanapét, Louis Eleanorhoz lépett, Niall pedig lehajtott fejjel állt az ajtóba. Nem örültem neki, hogy itt van. Nagyon nem!

-Azt hiszem jól indult a reggelem. -kacsintott ránk Harry. Egyszerre esett le mind hármunknak, hogy egy bugyiban és egy kis toppban flangálunk. Felnevettünk, majd nyelvet öltöttünk Harryre. Niall zavartan indult meg a kanapé felé. Rám se nézett. Jobban is tette, nem voltam rá kíváncsi. Lassan odasétáltam Liamhez, aki éppen akkor ment a konyhába italért.

-Liam. Ő mit keres itt? -súgtam Liam fülébe, majd Niall felé biccentettem.

-Baj, hogy itt van?

-Igen, ugyan is nem szívesen látom a házunkban. -vettem fel egy flegma arckifejezést.

-Ne legyél már vele ilyen. Nem tett semmi rosszat.

-Á, tényleg nem.- forgattam meg a szemem. Tekintetem találkozott Niallével, aki szomorúan és bűntudattal teli szempárral meredt rám. A szemezést gyorsan megszakítottam, majd inkább mit sem törődve vele leültem a kanapéra  Harry mellé.

-Mizujs? -kérdezte, majd átkarolta a vállam. Kezeit letaszítottam magamról.

-Semmi. Veled , göndörke?

-Élem az életem. -vont vállat. -Tegnap jól sikerült a buli. -vigyorgott gonoszan, majd Niall felé nézett.-Ugye Niall?

A szőkeség egy ölő pillantást vetett Harryre, majd grimaszolt egyet.

-Bizony. -bökte ki, majd visszatért a cipője kémleléséhez. Nem értettem semmit, de inkább nem foglalkoztam vele. Hirtelen Perrie ugrott le mellém.

-Csajszi, megyünk ma valahova? -vigyorgott rám. Egyszerűen olyan természetesen és szívből mosolyog, hogy nekem is mindig mosolyt csal az arcomra.

-Nem tudom...Elméletileg Drewval leszek. -kezdtem tördelni a kezem idegesen.

-Na jól van ám... Nem fogom hagyni , hogy elhanyagolj minket amiatt a gyerek miatt. -kacsintott Perrie, mire felnevettem.

-Nem foglak elhanyagolni titeket, nyugi. Csak kicsit kevesebb szabadidőm lesz. Amúgy is elméletileg ma dolgoznom is kellene.-sóhajtottam egyet. Basszus! Ma fog hívni valamikor Melissa, hogy hányra kell mennem egy eseményre.

*

Nehezen húztam fel magamra a szoknyám. Utálom az ünnepies hangulatú ruhákat. Mire felszenvedtem a feszülős, combközépig érő szatén fekete ruhámat, és a fekete cipőmet teljesen leizzadtam. Gyorsan megfésültem a hajam, majd a tükrömhöz futottam, és feketére kifestettem a szemem, illetve szempillaspirált tettem fel. Ó,basszus! Fél órám van odaérni! A kezembe kaptam a gépemet illetve a telefonom, majd rohantam is lefelé. Fogtam egy taxit és a megadott helyszínt bediktáltam neki. A szívem hevesen dobogott, izgultam, hogy elkések. 10 perc alatt odaért a helyszíne a taxi, kifizettem, majd rohantam befelé. Egy nagy kastély parkjában voltunk. Mindenhol virágok, asztalok, díszek. Tényleg gyönyörű volt. A mai nap egy esküvőt kell fényképeznem. Azt hiszem ez a legjobb esemény amit egy fényképész fényképezhet. A menyasszony gyönyörű, mindenki tökéletesn fest, és mindenki boldog. Az én arcomra is mosolyt csalt, ahogy a 22 éves Georgia a menyasszony és a párja a 23 éves Edward örök szerelmet fogadtak egymásnak. Rengeteg fotót készítettem. Georgia nagyon kedves volt,  az ünnepély végén vagy háromszor köszönte meg, hogy itt voltam, és már nagyon várja a képeket. Elővettem a telefonom, majd megcsörgettem Drewt.

-Szia édes. Mizu?

-Szia Drew. Akkor jössz értem?

Lediktáltam neki a címet, majd 10 percen belül már ott is volt. Szinte kipattant a kocsiból, és hatalmas mosollyal az arcán rohant felém. A kezébe kapott majd hosszadalmasan megcsókolt. Azt hiszem szerelmes vagyok...Végig lepkéket éreztem a gyomromba. Óvatosan beletúrtam a hajába, mire belemosolygott a csókunkba. Boldog vagyok. Sosem voltam szerencsés a fiúk körében, de most végre megtaláltam az igazit. Bizony, érzem, hogy Drew a tökéletes pasi.

Kinyitotta nekem a kocsiajtót, majd hazafelé vettük az irányt. Anyu volt csak otthon, úgy döntöttem bemutatom neki Drewt.

-Anyu, ő itt a barátom, Drew. -Anya végigmérte a barátom, majd szélesen elmosolyodott.

-Úgy örülök, hogy találtál magadnak egy ilyen helyes fiút. -puszilta meg anyu Drewt, majd szegénykémet szétnyomta az ölelésével. Nem terveztem nagyobb bemutatót, mert tudtam, hogy anyu teljesen leégetett volna. Ez biztos... Drewt felvezettem a szobámba, majd jól végigmért mindent.

-Szép szoba.- mosolygott, majd hátulról átölelt és egy puszit nyomott a fejem búbjára.

-Köszi. -pirultam el egy kicsit. Eltűntem a gardróbomban, majd gyorsan átvettem egy otthoni ruhát és visszamentem Drewhoz aki éppen a DVD-k közt keresgélt.

-Mit nézünk? -kérdezte mosolyogva, majd jól végigmért.

-Amit szeretnél.

Végül a Project X-re esett a választásunk. Befészkeltem magam Drew ölébe, ő pedig átfogta a derekam a karjaival. Teljesen biztonságban éreztem magam mellette. De valahogy még is rossz érzés kerített hatalmába. Valami hiányzott...De nem tudom mi. A film után Drew hazament, én pedig teljes nyugalomban merülhettem el az álomvilágban.