#21 - "Mi történik?!"

Sziasztok!:) Először is köszönöm a 11 rendszeres olvasót,nagyon hálás vagyok, és hogy egyre többször kapok már 4 megjegyzést! És ezen a héten rengeteg oldalmegjelenítés volt!*-*
Erről a részről csak annyit hogy szerintem meg fogtok ölni, amiért ott hagyom abba, ahol. :D:D: de így lesz izgi! ^^ szóval jó olvasást.;D
 

Miután Niall levonszolta magát az emeletről tiszta ruhában, beültünk a kocsiba, majd sietősen az otthon felé vettük az irányt. Amint megérkeztünk, gyorsan kezembe kaptam a sütiket, és már mentünk is be.

-Sziasztok. -köszöntött minket kedvesen Alice. -Ó, sütöttetek sütit a gyerekeknek? Nagyon fognak örülni. -mosolygott ránk kedvesen, majd beinvitált minket.

-Sziasztok skacok! Hoztunk nektek sütit! -kiáltottam fel, mire egyszerre kezdtek el ujjongani. Niallel most már együtt énekeltünk nekik, illetve együtt játszottunk és tanultunk a gyerekekkel. Rosalieval és Rebeccával körmöt festettünk, Niall Zack-kel és Andrew-val beszélgetett a 'férfias' témákról. Nagyon gyorsan eltelt az idő. A gyerekeknek nagyon ílett a süti, aminek nagyon örültünk. A nap végén miután mindenki hazament, elköszöntünk Alicetől és mi is hazafelé vettük az irányt.

-Nagyon aranyosan bántál ma is a gyerekekkel. Köszönöm, hogy eljöttél velem ismét. -adtam egy puszit Niall arcára.

-Nincs mit. Ezentúl mindig jövök én is veled.

-Komolyan? -csillant fel a szemem.

-Persze. Én is szeretnék segíteni ezeknek a gyerekeknek. És mivel Alice nem fogad el pénzt...

-Tessék? -nem értettem miről beszél. Niall pénzt akart adni az otthonnak?!

-Hát... -vakarta meg a tarkóját. -Erről nem kellett volna tudnod...

-Gyerünk, mond már!

-Elmentem az egyik nap Alicehoz, és akartam adományozni az otthonnak. De nem fogadta el. Azt mondta, nekik az a legnagyobb segítség, ha elmegyünk és mi is foglalkozunk a gyerekekkel.

-Jaj Niall. Te komolyan adományozni akartál nekik? Mért nem szóltál? -nagyon megörültem Niallnek. Büszke voltam rá, hogy komolyan ennyire törődik a gyerekek sorsával, és az otthonnal.

-Nem akartam, hogy tudd... -sütötte le a fejét.

-Olyan butus vagy. Ez nagyon szép dolog volt tőled.

Sorosan magamhoz húztam, majd szótlanul öleltük egymást. Nem tudom meddig tarthatott az ölelésünk, de jól esett Niallt minél erősebben magamhoz szorítani. Hihetetlenül büszke voltam rá, és nagyot nőtt a szememben. Beültünk a kocsiba, majd Niall hazavitt.

-Hát akkor, szia. -puszilta meg az arcom.

-Nincs kedved ma itt aludni? -jutott eszembe hirtelen az ötlet.

-Tessék? -nevetett fel értetlenül.

-Mindig én vagyok nálad. Most te aludhatnál itt. -vontam vállat.

-Hát...Azt hiszem apukád nem annyira örülne neki.-vakarta meg a tarkóját.

-Hülye vagy. Ha nem bírna, akkor fel sem vetette volna az ötletet, hogy te is gyere velünk.

-Jogos. -bólogatott elismerően.

-Na gyere.

Kipattantam a kocsiból, majd Niall is kiszállt. Mosolyogva ragadtam meg a karját, és kezdtem befelé húzni.

-Sziasztok. -köszöntem anyuéknak. Olyan furcsa, hogy mindketten itthon vannak. Ritkán szokott ilyen lenni.

-Sziasztok, gyertek enni. -köszöntött minket mosolyogva anyu. Niall szemei felcsillantak, mire felnevettem. A vacsora almás pite volt, és paradicsomleves.

-Úgy látom az étvágyad nem változott az évek alatt. -kuncogott apu, mire Niall arca ledermedt, és kissé elpirulva lassított az evésén. -Jaj, nem úgy értettem. Nyugodtan egyél, így kell ezt egy férfi embernek. -veregette vállon apu Niallt, mire én már majdnem megszakadtam a nevetéstől. Az karomat harapdálva próbáltam nem kiköpni a számban lévő levest. Niall szúrós tekintettel nézett rám, anyuék meg értetlenül. Sietősen felmentünk a szobámba, ahol azonnal kitört belőlem a nevetés. Niallből is.

-Na jó. Azt hiszem én nem jövök hozzátok. -vigyorgott.

-Ne haragudj apura. Tudod, hogy milyen. -nevettem még mindig.

-Nem tudom, hogy fogom kibírni veletek azt a pár napot Franciaországban. -sóhajtott egyet, majd háttal ledőlt az ágyamba, mint egy zsák.

-Héj. Velem leszel főként, nem velük. -kacsintottam rá.

-Igazán? Hm. Rendben.

-Elmegyek fürdeni. Addig használhatod a gépem. Megengedem. -kuncogtam, mire egy "denagyarcavanvalakinek" nézéssel ajándékozott meg.

-Unatkozni fogok. -biggyesztette le ajkait, ami nem hazudok, piszkosul aranyos volt. -Nem tarthatok veled? -rebegtette meg szempilláit, szájára pedig egy pimasz mosoly ült ki.

-Nem! -nyújtottam rá a nyelvem.

-Ha meggondolod magad szólj, én itt leszek. -kacsintott. Megforgattam a szemem,majd eltűntem a fürdőben. Hosszasan engedtem, hogy a vízsugarak ellepjék a testem minden szegletét. Jól esett a hideg víz a bőrömnek. Nyár van, és nagyon meleg. Lassan már elviselhetetlen. Nem tudom mennyi ideje állhattam a víz alatt, de hallottam az ajtókopogást, és a mormogó Niallt. Elmosolyodtam a zuhany alatt, majd lassan kiléptem és megtörölköztem. Felvettem a pizsimet (ami egy francia bugyiból és egy köldök fölé érő toppból állt. Kifésültem a hajam,majd kiléptem Niallhöz, aki a laptop előtt gubbasztott.

-Mi jót csinálsz? -vágódtam le mellé. A Twitterben volt bejelentkezve. Ráérősen végignézett rajtam. -Ne bámulj már. -löktem meg a vállát nevetve, majd ő is elmosolyodott.

-Velem mi lesz? -mutatott a ruhájára. Hoppá! Azt hiszem ez kiment a fejemből. Elgondolkodtam, mit adjak neki. Odaléptem a szekrényemhez, majd kutatni kezdtem.

-Nekem mindegy, elalszom én meztelenül is. -vonta meg a vállát. -Úgy is láttál már úgy. -A fejem hirtelen rák vörösbe ment át. Eszembe jutott a kép, amikor rányitottam Niallre  fürdőben. Miért kell erre folyton emlékeztetni? Még szerencse, hogy háttal álltam neki, így nem látta a vöröslő arcomat. Volt egy pólóm, amit még apu adott. Nálam jó pár számmal nagyobb volt, teljesen fehér. Általában alváshoz használtam. Kezembe fogtam egy rövid gatyát, hogy az majd boxerként szolgáljon neki. Vettem egy nagy levegőt, majd visszafordultam hozzá, és odalöktem a ruhákat.

-Ez most komoly? -tartotta a kezében a rövid gatyát. Kuncogni kezdtem. Hát, nem lesz valami kényelmes neki, de hát ez van. Lemondóan sóhajtott, majd bevonult a fürdőbe. Addig odaültem a laptophoz. Elfelejtett kijelentkezni. Megjelent előttem a kisördög énem. Hát, az angyalka énem próbált érvelni ellene, de nem sok sikerrel. A gonosz nyert. Sunyi mosollyal az arcomon küldtem el a következő szöveget Niall Twitterénn. 

"NiallOfficial: " Hm. Éppen zuhanyozni készülök. Csajok, ki tartana velem?! Két személyes a zuhanyfülke ;) "

 Pár másodperc alatt több ezer retweet és kedvencnek jelölés jött. Rengeteg lány visszaírt, hogy " OMG NIALL, ÉN MEGYEK BABY! xx " vagy " GRRR Niall,e kérdés volt?! Indulok! " Jót szórakoztam ezeken. Bár, azt hiszem Niall nem lesz már ilyen boldog. Észre sem vettem, hogy már vagy 10 perce ezeken nevetek, ezért gyorsan kiléptem Niall Twitteréből, és leraktam a laptopot. Elfeküdtem az ágyon, és vártam hogy kijöjjön. 2 perc múlva meg is jelent. Nem volt rajta más, csak egy törölköző a derekára kötve. Bőrén csillogtak a vízcseppek, haja egy kissé még nedves volt. Nem tudtam ellenállni a kísértésnek, végigmértem. Hirtelen a szemem elé kaptam a kezem.

-Most mi van már? Annyira azért nem vagyok rossz látvány. Vagy? -hangjából hallottam, hogy vigyorog. Én is elmosolyodtam, majd bólogattam, hogy igen is, rossz látvány.

-Ne itt éld ki a meztelenkedési vágyaidat.-kuncogtam.

-Milyen meztelenkedési vágy? Van rajtam törölköző. Elveheted a kezed, olyan mintha fürdőgatyában lennék. Különben is. Láttál már meztelenül is, ismételtem elmondom, nem értem mért csinálod ezt.

Hangjából kihallottam, hogy nagyon jól szórakozik a zavartságomon. Halkan felkuncogott. Levettem a kezem, majd rámosolyogtam megzavarásképp.

-Na mi van? Nem veszed fel a ruhákat? -nevettem. -Vagy talán nem tetszenek? -vontam fel a szemöldököm.

-Egy: az a rövid gatya nekem...kényelmetlen. Nem kicsit. Kettő: pólót minek vegyek? -tárta szét a karjait.

-Törölközőben akarsz aludni? -nevettem fel.

-Majd leveszem, ha elaludtál. -kacsintott.

-Ne merj meztelenkedni az ágyamban! -tartottam felé a mutató ujjam fenyegetésképp. Kijelentésemen csak felnevetett, majd felém vette az irányt. Befeküdt mellém az ágyba, majd a TV-t kezdte vizslatni.

-Nézünk filmet?

-Felőlem. -vontam vállat, majd a DVD-imhez lépkedtem.  -Mi legyen?

-Mond a választási lehetőségeket.

-Először is ne nézd a fenekem. -szinte égetett a tekintete a hátsó felemen. Halkan felkuncogott.

-Ilyen filmről még nem hallottam. -nevetett. Ránéztem, megforgattam a szemem, majd soroltam a választásokat.

-Sex és New York megfelel ? -kérdezett vissza.

-Nekem meg. -megvontam a vállam, majd a DVD lejátszóba beraktam a lemezt, és visszatértem az ágyamhoz. Bebújtam a helyemre, majd elkezdődött s film.

-Héj! A popcorn? -szólalt fel hirtelen Niall, mire felnevettem, majd kimásztam az ágyból és lefelé vettem az irányt. Gyorsan kipattogtattam a kukoricát, majd egy nagy tálba beleöntve felfutottam Niallhöz. Amint beléptem szemeivel szikrákat tudott volna szórni rám. Kezében a telefonja volt, és "ezt megmagyaráznád?!" tekintettel nézett rám. Eszembe jutott a Twitter. Valószínűleg észrevette. Olyan hangosan nevettem fel, hogy anya felkiabált lentről, hogy minden rendben van-e.

-Khm. Azt hiszem magyarázatot követelek. -húzta fel az egyik szemöldökét, és mérgesen nézett rám. Olyan viccesen nézett, hogy ismét elkapott a röhögőgörcs. Akkor eszméltem fel, amikor egyszer csak nem éreztem a talajt a lábam alatt. Ijedtem felpillantottam, és Niall mérges fejével találtam magam szemben.

-Hallgatlak. -nézett rám komolyan.

-Most mit mondjak? Be voltál lépve a Twitteredbe, nem bírtam ki, hogy ne trollkodjak. -vigyorodtam el.

-És ha azt mondom, hogy nem bírom ki, hogy...például ne csókoljalak meg? -húzta fel a szemöldökét.

-Ilyet nem mondanál. -nyújtottam ki rá a nyelvem.

-Ó, szóval szerinted nem merem?

-Kevés vagy te ahhoz, Horan. Nem smárolok ám akárkivel. -kacsintottam rá.

-Szóval...akkor nem vagy kíváncsi arra, hogy csókol a híres-neves Niall Horan? -hevesen ráztam a fejem. -Hm. Hát ahogy akarod. Nem tudod miről maradsz le.

-Nem is érdekel. -húztam tovább az agyát.

-Ha továbbra is szemtelenkedsz, elveszek tőled valamit, amit már többet nem kapsz vissza. -kacsintott, majd kajánul elvigyorodott. Nem értettem mire gondol. Értetlen tekintettel néztem rá. -Csak egy törölköző van rajtam...Rajtad meg szintén alig van ruha. -morogta a fülembe. A felismerés pofonként csattant.

-Jézusom Niall! -nevettem fel. -A perverz formádat már. -próbáltam kibújni a tartása alól, de túl erősen fogott.

-Ennyivel nincs ám lerendezve. Ki kell engesztelned.

-Ó, igen? Mit szeretnél Horan? -néztem rá kihívóan.

-Hm. Nem is tudom... -emelte fel a fejét, és a plafont kémlelve gondolkodott.-Találj ki nekem valami...meglepetést.

-Rendben. Akkor...először is tegyél le. És meglátom mit tehetek.

Óvatosan lerakott, majd az arcomat figyelte. Elmosolyodtam, majd hirtelen elfordultam tőle, és befutottam a fürdőbe. Be akartam csukni előtte az ajtót, de gyorsabb volt nálam. A fürdő legtávolabbi sarkába futottam nevetve, majd gonosz vigyorral az arcán közeledni kezdett felém. Hirtelen magamhoz kaptam a hozzám legközelebbre eső tárgyat, majd felé tartottam.

-Ne közeledj, mert nem félek használni ezt a...fogkefét?! -Niall hangosan felröhögött rajtam.

-Jaj, ne bánts kérlek! Félek a fogkeféktől!-imitálta a hisztit lányos hangon. -An, most komolyan. Egy fogkefével fenyegetsz? Talán megmosod a fogam, vagy mi? -nevetett, majd még közelebb jött. A fogkefe végét a mellkasához nyomtam, de egy pillanat alatt kikapta a kezemből. Mellkasunk teljesen összeért, két kezével megtámaszkodott a fejem mellett, majd arcunk között csak 10 centi volt. Lehelete csiklandozta arcomat. Szememet lehunytam, nem akartam a szemeibe nézni. Nem értettem ezt az egész helyzetet. A szívem gyorsabban kezdett dobogni, ajkaim szétnyíltak. Niall egyik kezét a csípőmre helyezte, másikkal pedig felemelte államat, hogy ránézzek. Szemei csillogtak, ajkán egy szelíd mosoly ékesedett. Nem bírtam megszólalni. Teljesen lefagytam. Miért csinálta ezt? Ez a bosszúja? Mi barátok vagyunk, az isten szerelmére! Ujjával végigsimított az arcom vonalán, majd az ajkaimon. Teljesen csend volt, csak a hevesebb lélegzetvételük hallatszott. Kezeimmel nem tudtam mit kezdeni. Oldalam mellett lógtak tehetetlenül. Hirtelen lélegzetét a nyakamon éreztem. Megijedtem. Most mit csináljak?! Az eszem azt súgta, hogy lökjem el magamtól, de a szívem nem engedte. Magam sem értettem a helyzetet. Arcát a nyakamba fújta, egyik kezét még mindig a csípőmön tartotta, másikkal a toppom alá vándorolt, és a gerincvonalamat kezdte el simítani. Felsóhajtottam érintésére. A bőröm égni kezdett, a hideg pedig kirázott. Mi történik?! Ajkaival apró puszikat hagyott a nyakamon, majd beszélni kezdett.