#30 - Fájdalom, szomorúság, végül pedig a teljes boldogság !

Hát sziasztok!:))
Elsősorban meg szeretném köszönni, amiért ilyen aktívan kommenteltek! Tudom, már elmondtam párszor , de eszméletlenül hálás vagyok érte! Nagyon jó érzés, amikor fellépek, és látom, hogy többen is kommenteltek egy részhez, és dícséritek. Köszönöm!
Amiért ilyen aranyosak vagytok, már most meghoztam a következő részt, ami személy szerint nekem az egyik kedvencem az egész történetből! :) Lesz benne izgalom, szerelem, nevetés, sírás egyszerre. De nem is tartalak titeket fel tovább, íme a rész, jó olvasást! :) ♥
u.i.: ne haragudjatok a sok csúnya szó használata miatt, de szerintem így hatásosabb lesz a jelenet.:)
u.i. 2 :D :  http://thelifeiscruelniallhoranfanfiction.blogspot.hu/ tudom már említettem párszor, de nagyon örülnék, ha feliratkoznátok az új blogomra is, aminek próbáltam szebben megfogalmazni a történetét, illetve egy szomorú történet lesz.:))

 

Az ágyamban feküdtünk. Drew mellkasán pihentettem a fejem, ő pedig a karomat cirógatta. Kezei lassan a combomra siklottak, majd fölém magaslott. Szenvedélyesen csókolni kezdett,  a pólómat kezdte volna felhúzni, de elvettem a kezét. Szeretem Drewt, de nekem ez még nem megy… Ennél több idő kell ahhoz, hogy annyira megbízzak valakiben, hogy odaadjak neki olyat, amit már többé nem kapok vissza.

-Drew… -toltam el egy kicsit magamtól. –Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek, de nekem ez még nem megy. Mosolyogva bólintott egyet, majd megpuszilta a homlokom. Őszintén? Nagyon örültem, hogy elfogadja a döntésemet és nem erőszakoskodik.  Eszembe jutott, hogy mit tettem Niallel. A gyomromba egy görcs szökött,majd elfordítottam a fejem Drewtól. Nem tudtam volna így a szemébe nézni. Nem, nem mondhatom el neki…nem szabad… ezek a gondolatok jártak a fejemben.

-An.. Mi a baj? -kérdezte aggódó szemekkel, miközben visszafordított magához. Teintetemmel a pólója gallérját néztem, mert jobb elfoglaltságot nem találtam.

-An… Rosszat csináltam? Kérlek mond el… - ahogy a szemeibe pillantottam, aggódást véltem felfedezni. Nem tudtam volna neki hazudni…

-Drew…Én…Szóval…

-Ugye…ugye… nem akarsz szakítani? –kérdezte félve.

-Nem, dehogy is! –vágtam rá. –Csak én.. szóval…

-An, kérlek nyögd már ki.

-Csókolóztam Niallel.  –ahogy kimondtam, a szemeimet lesütöttem, nem akartam látni Drew arcát. De a lélegzetvétele elárulta, hogy nagyon idegessé vált. Mire kinyitottam a szemem, addigra már nem volt mellettem. Pánikba esve kiabáltam a nevét, és siettem az ajtóhoz. Láttam, hogy idegesen a folyosón megy.  De nem volt szerencsém…Ugyan is Niall, Zayn és Liam éppen jöttek ki az egyik szobából. 

-Drew! –kiabáltam a barátom után. Éreztem…Tudtam, hogy ha megtalálja Niallt, addig üti, amíg el nem megy a kedve attól is, hogy rám nézzen.  A fiúk ijedt fejjel vizslatták a rákfejű Drewt és a gyors lépteit feléjük. Talán Niall tűnt a legidegesebbnek. Amint Drew odaért hozzájuk, lendületből gyomron vágta Niallt, aki azonnal a földre rogyott. Egy jobbos ütést sorozott rá, majd még egyet. Liam és Zayn leszedte Drewt Niallről, én pedig csak egy helyben álltam 3 méterre tőlük. A szememből könnyek potyogtak, ahogy megláttam Niallt a földön. Arca eltorzult a fájdalomtól, orrán kibuggyant a vér, kezével a hasát szorongatta és úgy összekuporodott mint egy ártatlan csecsemő. Drew próbált kimászni a fiúk szorításából.

-Mit képzeltél te magadról? Mi? A szart is kiverem belőled te pöcs! –vágta a szavakat Niallhöz. Hirtelen megjelentek az ajtóban a többiek. El és Perrie odarohantak Niallhöz, és kérdően néztek rám és Drewra.

-Nem fogsz többet énekelni, azt garantálom!  Kitépem a hangszálaidat te b*zi!

-Nyugi, haver…nyugodj le. –próbálta nyugtatni az őrjöngő Drewt Liam, nem sok sikerrel.

-Fogd be! Ha még egyszer is meglátom, hogy a barátnőm körül legyeskedsz, kitépem a bordáidat és mindenki előtt nyomom le a torkodon. Kicsinállak !

Tovább nem bírtam figyelni. Előtört belőlem a zokogás. Hirtelen Eleanor és Perrie termett mellettem. Felállítottak a földről, majd szorosan átöleltek.

-Meg-megijeszted… -sziszegte a fogai között Niall.

-Te nekem ne mond meg mivel ijesztem meg a SAJÁT barátnőmet! Vagy talán már ágyba is vitted? An, lefeküdtél ezzel a b*zival? –nézett felém Drew. Ahogy a szemeibe néztem megijedtem. Teljesen fekete volt, az erek vörösek voltak benne, idegesen fújtatott. Halványan megráztam a fejem. Drew sóhajtott egy nagyot, majd megpróbálta lenyugtatni magát. Eközben Louis és Harry bevitte Niallt a szobájukba.

- Elengedünk, ha megígéred, hogy nem rontasz neki Niallnek. –mondta Zayn Drewnak, aki már kezdte visszanyerni eredeti természetét. Sóhajtott egy nagyot, majd bólintott. Zayn és Liam elengedte. Fejét felém fordította, majd megbánóan nézett rám. Lassan elindult felém, de én hátrálni kezdtem. El és Perrie bátorítóan fogták a kezem.

-An…Nem hagyom, hogy ezzel a… f*sszal maradj itt. Hazajössz velem, MOST! –utasított. Nem tudom mi ütött belé. Amikor megismertem, nem ilyen volt. Mindig kedves és aranyos, most pedig… durva és parancsolgató.

-Én..én.. nem.. –nyökögtem.

-Válassz. Vagy hazajössz velem, vagy itt maradsz ezekkel, megdugatod magad egy párszor azzal a szőke b*zival. De tudd, ha maradsz, köztünk mindennek vége.

Újabb könnycseppek zúdultak le az arcomon. Nem kérhet tőlem ilyet, hogy válasszak közte és a barátaim között! Itt vannak ők, akik elhoztak magukkal, szeretnek minden hülyeségemmel együtt, illetve száz százalékosan megbízhatok bennük. És Drew… Ilyeneket hogy vághat a fejemhez?! Nem tudom, meg tudok-e benne bízni ezután, hogy kis híján péppé verte a volt legjobb barátomat, ha nem fogják le…

-Nem megyek veled, Drew… -mondtam olyan halkan,hogy én is alig hallottam magam. Drew szeme 4 méteresre nyúlt, majd izmai megrándultak az arcán.

-Gondoltam… Akkor, legyél boldog ezzel a hülye gyerekkel. –mondta enyhe szarkazmussal a hangjában, majd közelíteni kezdett felém, és egy puszit nyomott az arcomra. Elfordítottam a fejem, majd hátráltam egy lépést.

-Viszlát, An. Remélem a kis „barátod” jól elbánik majd veled… Ha már ilyen makacs lánnyal fog leállni.

-Niall nem olyan… -motyogtam.

-Aha, ja hogy te már lefeküdtél vele… -nevetett fel kínosan. –Gratulálok! –tapsikolt. –Remélem fájt. –gúnyolódott.

-Nem feküdtem le vele…

-Etesd ezt be mással , baby. Ahogy meg mondtam már, legyetek boldogok.

Ezzel elindult a lépcső irányába. Szótlanul álltam és néztem ahogy távolodik az alakja. Örökre… Borzalmasan mérges voltam rá, ugyan is megvert egy olyan személyt, akit bármennyire is gyűlöltem az utóbbi időben , rájöttem, hogy fontos a számomra. Drewt pedig teljesen félreismertem…A kedves, aranyos, segítőkész srác valójában egy bunkó, agresszív, szemétláda. Gratulálok magamnak! ismét egy elcseszett kapcsolat… Hirtelen elsírtam magam. A lányok szorosan magukhoz öleltek, majd biztatóan simogatták a hátam.

-Nincs semmi baj… Elment, ne aggódj, nem fog bántani sem téged, sem mást.

-De…Niall…-szipogtam.

-Jól van. Semmi baja, higgy nekem.

A lányok bekísértek a szobánkba, ahol a kanapén fekve sírtam, és tömtem magamba a kalóriát.

/Niall szemszöge/

-Áucs! –szisszentem fel, ahogy Louis hozzáért a hasamhoz.

-Hát, ez szépen belilult. –csóválta a fejét. Párpillanat múlva megjelent Harry, kezében egy zacskó jéggel.

-Húú..A pincér csaj adott jeget egy autogramért cserében.

Elmosolyodtam, majd a hasamhoz szorítottam a hidegséget. Először csípte a bőröm a hőmérséklete, majd kezdett elmúlni a fájdalom amit éreztem. Az orromban két zsebkendő volt bedugva, hogy elállítsa a vérzést, a szemem alatt pedig szintén egy lila folt ékeskedett.  Férfiasan bevallom, rohadtul fájtak az ütései… De a legrosszabb még is az volt,hogy mindezt An előtt tette…megijesztette. Akkor nem is azon gondolkodtam, hogy levegő is alig kaptam, amiért a gyomorszájamba ütött, hanem azon, hogy Ant megijeszti, és hogy miket vághatott a fejéhez, miután eljöttem. Muszáj lesz kiderítenem Zayntől vagy Liamtől. Engem bánthat szavakkal vagy fizikailag is, de Őt nem. Semmilyen módon.

Az ajtón Liam és Zayn lépett be. Amint megláttak engem, sajnálat és szomorúság ült ki az arcukra.

-Jól vagy, tesó?

-Persze. Csak éppen majdnem szarrá vertek volna, ha ti nem vagytok ott, de jól. –nevettem fel, de azonnal el is hallgattam, mert megfájdult a hasam.

-Ez a csávó egy komplett idióta…

-Mit mondott Annek? –csattantam fel.

-Hát… Megmondta Annek, hogy vagy hazamegy vele, vagy, idézem „itt maradsz és megdugatod magad azzal a b*zival”… Aztán nagyjából még jó pár színes jelzővel illetett téged, Ant pedig azzal, hogy reméli fájt neki amikor lefeküdtetek, illetve, hogy legyetek boldogok…

-És An elment vele, ugye? –hajtottam le a fejem.

-Nem…Itt maradt, velünk.

Nem akartam elhinni. Az arcomra egy széles mosoly terült el. An tényleg itt maradt velünk és nem ment el! Hiába is utál és nem szól hozzám, nekem elég az iy, hogy láthatom minden nap

-É-és akkor…szakítottak?

Liam halványan bólintott. Abban a pillanatban nem éreztem semmi fájdalmat, csak a boldogságot, hogy itt maradt An. Úgy éreztem megérte ez a pár lila folt, hiszen itt maradt… Bár, tuti nem miattam, de nem zavar… Mert itt van.

*

Éppen a Harry és Liam szobájában ültem az ágyon, hasamon a jéggel, és gondolkodtam. Elmélkedésemet a kopogás zavarta meg. Minek kopognak a srácok? Ez tuti Louis lesz…

-Gyere. –nevettem.

De nem Louis volt… An lépett be, lehajtott fejjel, kisírt szemekkel. Arcom elkomorult, ahogy láttam. Utáltam, ha szomorú. Ahogy felnézett rám, arca egy kissé eltorzult ahogy meglátta a lila karikás szemem, és bedugott orromat. Elmosolyodtam, amint elpirult meztelen felsőtestem látványától.  Elmondhatatlanul aranyos, amikor zavarban van. Lassan leült mellém, majd ismét lehajtotta a fejét. Párpercig szótlanul ültünk egymás mellett, majd végül ő törte meg a csendet.

-Én… sajnálom.

Hangja megtört volt és halk, alig lehetett hallani.

-Nincs mit sajnálnod. Nem a te hibád. –érintettem meg félve a vállát, mire összerezzent.

-De… Aj. –sóhajtott. –Nézz magadra, Niall… A hasadon egy nagy lila folt van, amit jegelned kell, a szemed alatt egy nagy lila folt, az orrod vérzik. És ez mind miattam van…Én csak…nem akartam, hogy ez legyen. Sajnálom, hogy elmondtam neki, de nem tudtam hazudni , és…

Ujjamat a szájára helyeztem, majd biztatóan rámosolyogtam.

-Ne mondj semmit, mert felesleges. Még egyszer elmondom, hogy nem a te hibád. És ha még egyszer bocsánatot akarsz kérni, komolyan mondom magamnak verek be egyet, hogy a másik szemem alatt is legyen egy folt. –mosolyodtam el, mire halkan felkuncogott. Arra lettem figyelmes, hogy lassan bemászik mellém az ágyba. A szívem eszeveszett módon kezdett verni, ahogy testével teljesen hozzám simult, fejét a vállamra hajtotta. Egyik kezével óvatosan a kezemhez nyúlt, amivel a jeget tartottam, majd elvette onnan, és a sajátjával fogta meg a jeges zacskót. Felemelte a hasamról, majd szemügyre vette a foltot. Bűntudatosan nézett rám, mire csak egy biztató mosolyt küldtem felé. Apró ujjaival lassan a fájdalmas területre ért, mire felszisszentem. Azonnal elvette az ujjait, majd lassan végigsimított a folton. A bőröm libabőrössé vált, de nem  fájdalomtól, hanem az érintésétől.Lehunytam a szemem, és élveztem az érintését. Meleg tenyerét a lilaságra helyezte, majd ott tartotta egy ideig. Úgy éreztem abban a pillanatban, hogy nem fáj semmi sem, és az akkori kedvem semmi sem tudta volna lelombozni. Amikor el akarta volna venni a kezét, az enyémmel visszanyomtam azt a foltra, majd kérlelően néztem rá. Elmosolyodott, majd újra betakarta puha tenyerével.

-Már is nem fáj. –mosolyogtam rá, mire felkuncogott. Hiányzott. Hogy ilyen közel legyen hozzám, hogy megérintsen, hogy halljam a csengő hangját.

-Akkor…Szent a béke? –kérdeztem félve, mire rám pillantott, és halványan bólintott egyet. Az arcomra egy hatalmas vigyor ült ki. Ha nem feküdtem volna, akkor talán még örömtáncot is járok. Még is van egy esélyem újrakezdeni! Mindent a legelejétől, a barátságtól…De nem baj, inkább legyen csak a barátom, mint, hogy haragudjon rám. Meglepetésemre egy puszit nyomott az arcomra, amibe azt hiszem egy kissé belepirultam. A bőrömet jól eső érzés járta át. Az egyik kezemmel átöleltem a vállát, ezzel is még jobban közelebb tudva magamhoz.

-Niall.. Aludhatnánk? Neked is pihenned kéne.

Bólintottam, majd egy puszit nyomtam a feje búbjára, és megpróbáltam lehunyni a szemem.

*

An már vagy egy órája elaludt, de nekem nem sikerült. Annyira boldog voltam, hogy itt van velem, hogy nem ment az alvás. Csak Őt tudtam nézni, ahogy édesen szuszog a vállamnak dőlve. Elmosolyodtam rajta. Keze még mindig a hasamon volt. Hirtelen Louis, Zayn, Perrie és El lépett be a szobába. Mindannyiuk megdöbbent, ahogy megláttak minket.  Szinte olvastam a gondolataikban.. Mosolyogva bólintottam nekik, hogy jóra gondolnak, mire mindegyik arcán egy vigyor jelent meg, El pedig felmutatta a hüvelykujját biztatásképpen.