#29 - Drew látogatása

Sziasztok! :) Itt az új rész, köszönöm az előzőhöz a kommenteket ♥ 

/An szemszöge/

Most van a 3. hét, hogy turnén vagyunk. Vagyis a fiúk vannak turnén.  Nyugodt szívvel mondhatom, hogy nem bántam meg, hogy eljöttem a skacokkal. Minden nap hülyüléssel telik, illetve én fényképezek. A fellépésekről is már rengeteg képem van, de a személyesek a kedvenceim.

Éppen a Manchesteri szállodához érkeztünk.  A mostani szobafelosztás egy csöppet sem tetszett… Két négyes szobát kaptunk. Az egyikbe ment Perrie, Zayn, Harry és Liam, a másikban pedig maradt Eleanor, Louis, Niall és én… El sajnálkozó pillantást vetett, de most Paul osztotta be a szobákat, nem tehettünk ellene semmit. Eleanor mellett baktattam, hátul mögöttünk pedig Niall, aki az utóbbi időben rengetegszer próbált meg velem beszélni, de nem voltam rá hajlandó… Sokkal jobb lesz így mindkettőnknek.  A szobába érve meglepődve vettem észre, hogy két hálószoba van, mindegyikben franciaágy. Kérlelően Eleanorra néztem, aki így tett Louisval. Már gy is elég lelkiismeret furdalásom volt, amiért a lányokat folton elszakítottam a pasijaiktól… Gondoltam, végül is ott van a kanapé. Jó lesz nekem ott. Louisék pedig csak had legyenek együtt.

-Menjetek csak. –mosolyogtam rájuk, mire értetlen fejet vágtak. Niall arcán is meglepődöttséget fedeztem fel, illetve egy csepp kis reményt. El kicsit félve, de lassan bement az egyik szobába Louisval. Pár pillanatig csendben álltunk Niallel, majd megindultam a kanapé felé.  Leraktam mellé a bőröndöm, majd elfeküdtem rajta.

-Ö…Nem jössz a szobába? –kérdezte halkan Niall.

-Ugye nem gondoltad komolyan, hogy majd EGY ágyban alszom veled?! Vagy hogy egy szobában leszünk? –nevettem fel kínosan. Niall arca zavarttá vált, nem tudta hova nézzen. Lassan elindult a „szobánk” felé. Az ajtót nem csukta be.

-Figyelj. –dugta ki a fejét. –Ha gondolod, én alszom a kanapén… -motyogta. Elgondolkodtam… Hiszen ez az ő turnéjuk, nem lehet olyan bunkó, hogy egy fárasztó koncert után hagyom, hogy a kanapén aludjon… Viszont, ha én nem alszom ki magam akkor hisztis vagyok, és senki nem jár jól. És elméletileg Niall ajánlotta fel.

-Rendben. –pattantam fel, majd kezemben a bőrönddel megindultam a szoba felé. Arcomon egy nyertes mosoly ékeskedett, Niall pedig nagyot sóhajtva indult el a kanapé felé. A szoba amúgy csodálatos volt. Óriási erkély tartozott hozzá, egy nagy fürdővel, szekrényekkel, polcokkal,tükörrel, TV-vel, mindennel.  Mivel most 1 hétig maradunk, a szekrénybe pakoltam a ruháimat kivételesen nem hagytam a bőröndömben. Pár pillanat múlva Niall lépett be.

-Nem azt mondtad, hogy alszol a kanapén ? –kérdeztem flegmán.

-Csak a bőröndömet hoztam be…Ki kell pakolnom a cuccaimat és a fürdő is közös. –vont vállat, majd lazán a mellettem lévő szekrényhez lépett, és kezdte a ruháit elrendezgetni a polcokon. Megforgattam a szemem majd folytattam a saját munkám.  Niall a zeneszámaikat dúdolgatta. Kezdett az idegeimre menni.

-Befognád? –csattantam fel, mire azonnal abbahagyta. Levegőt sem vett egy másodpercre, majd elvette rólam a tekintetét és csendesen pakolgatott tovább. A telefonom csörgése zavarta meg a csöndet. odarohantam az éjjeliszekrényemhez, majd mosolyogva nyomtam meg a zöld gombot.

-Szia. –köszöntem bele.

-Szia drágám. Nem tudod elhinni, mennyire hiányzol. Alig várom, hogy ma lássalak! –éreztem a telefonon keresztül is, hogy mosolyog.

-Én is. Már nem bírok várni. –kuncogtam.

-Milyen a szállás? Kivel vagy egy szobába? Itt nyeltem egy nagyot. Drew mindig megkérdezte, hogy kivel vagyok egy szobában (azt hiszem egy kicsit féltékeny). El akartam ezt a témát kerülni…Tudtam, hogy ha megtudja, hogy Niallel vagyok kiakad…

-Hát..Ö…Igazából nem mi választottunk most…

-Niallel vagy?! –emelte fel a hangját.

-I-igen..vagyis, nem! Mert vele kellene lennem, de ő a kanapén alszik. –mondtam csendesen.

-Csak tudjam meg, hogy hozzád ér egy ujjal is…Nem fog többet énekelni, azt garantálom.

A gyomrom görcsbe rándult. Nem tudhatja meg a csókot! Bántani fogja Niallt! Nem mondhatom el neki…

-Figyelj, éppen pakolu…pakolok, szóval lerakom. Akkor 1 óra múlva várlak. Szeretlek.

-Én is. Alig várom, hogy lássalak, puszi.

Ezzel kinyomtam a telefont.  Nagyot sóhajtva lefeküdtem az ágyra.

-Csak nem féltékeny? –kuncogott Niall. Szúrós tekintettel néztem rá.

-Lenne mire? –kérdeztem flegmán. Megrázta a fejét, majd miután szerencsére végzett a pakolással elhagyta a szobát. Kiültem az erkélyre, kezemben a telefonommal, majd élveztem a kilátást. Pár madár repült el felettem, majd egy adag ’madár kaki’ nem messze előttem landolt.

-A rohadt életbe… -morgolódtam, majd inkább visszafelé vettem az irányt a szobába. Ahogy leültem az ágyamra hallottam, ahogy kintről beszélgetés szűrődik.

-Te mit keresel itt? –ez ezer százalék, hogy El hangja volt.

-Nem hajlandó velem egy szobában lenni… -válaszolt Niall enyhe szomorúsággal a hangjában.

-Ez komoly hogy a kanapén fogsz aludni? –röhögött föl Zayn. –Áhá, szóval akkor ő is itt van…

-Van más választásom?! –tette fel a költői kérdést Niall.

-Hát öcsém, kikészít téged ez a csaj. –nevetett Harry. Egek, mindeni a mi szobánkban van?!

Felálltam az ágyról, majd úgy döntöttem kimegyek hozzájuk. Perrie vigyorogva ölelt magához, és ahogy végignéztem a társaságon mindenki itt volt.

-Törzshely lett a szobánk.-kuncogtam.

-Gondoltuk benézünk hozzátok.

-Felőlem. –vontam vállat, majd leültem a kanapéra és bekapcsoltam a TV-t. Mellőlem torokköszörülés hallatszódott. Oldalra fordítottam a fejem.

-Az ágyamon ülsz. –kacsintott Niall, mire megforgattam a szemem, majd lendületből levágtam magam a szőnyegre. Csönd telepedett közénk, miközben a csatornákat váltogattam.

-Mi ez a csönd, emberek? –szólaltam fel.

-Semmi. - vont vállat Louis. Nem foglalkoztam velük,pedig tudtam, hogy valami baj van… Inkább a képernyőt vizslattam, ahol a Spongebob ment éppen. Louis felüvöltött, hogy „SPONGYABOOOOB” és az ölebe ült. Szó szerint..

-Louis, szállj le rólam nem vagy könnyű .-nyögtem ki, majd megpróbáltam letuszkolni magamról kevesebb sikerrel.  Az oldalába böktem, mire megugrott, így kitudtam alóla csúszni. Louis a fenekére esett, majd a fájó pontot simogatta, mi pedig szakadtunk a nevetéstől.

-Ez nem vicces helyzet. Ez be fog lilulni. –Louis lebiggyesztette ajkait, majd sírást tetetett. Eszembe jutott, hogy hamarosan jön Drew, ezért el kéne készülődnöm.

-Srácok, ne haragudjatok, de én elmegyek készülődni. Hamarosan jön Drew.- ahogy erre gondoltam akaratlanul is elmosolyodtam. Bár egy picit azért féltem, hogy hazudnom kell  neki, de muszáj lesz.

-Aztán nem hangoskodni nekünk itt, mert figyelmeztetlek, itt vagyunk a szomszéd szobában. –kacsintott Harry, mire megforgattam a szemem, és eltűntem a szobámban. Megengedtem a jéghideg zuhanyt. A zuhanykabin vagy ötször akkora volt,mint otthon. Miután kiszálltam, akkor vettem észre, hogy 20 percen keresztül zuhanyoztam. A szemem kikerekedett, hiszen 15 percem maradt. Gyorsan megszárítottam a hajam, magamra kaptam a fehérneműimet, majd a szekrényhez léptem. Idegesen trappoltam a lábammal,nem tudtam mit vegyek fel. Végül egy szoknyába betűrtem egy topot, egy kis szempillaspirált tettem fel és szájfényt, majd megfordultam a tükör előtt. A telefonom ebben a pillanatban csörrent meg.

-Háló? –szóltam bele kihívó hangon.

-Heló, bébi. Lent vagyok a szállodánál, és alig várom, hogy lássam a csodás barátnőmet. Nem tudod, melyik szobában találom? –kuncogott.

-Hmm. Azt hiszem második szint, 104-es.

-Fél perc múlva ott vagyok.

Ezzel letette a telefon. Kimentem, de a többiek még mindig ott voltak. Most küldjem ki őket?

-Grrr. Szexi. –kacsintott Harry, amit egy szemforgatással nyugtáztam.

-Mikor jön Drew? –kérdezte El kedvesen. Ebben a pillanatban kopogtak. Vigyorogva az ajtóhoz futottam, majd amikor kinyitottam felfedeztem Drewt. Egy óriási mosoly terült szét az arán, tekintetét végigfuttatta rajtam, majd olyan szorosan ölelt magához, mint akit utoljára lát. Hosszasan megcsókoltam. Olyan jó volt újra belélegezni a jellegzetes illatát. Barnás haja fel volt zselézve, egy farmer háromnegyedes gatyát viselt  egy fehér pólóval és fehér Conversezel.

-Úgy hiányoztál. –suttogta a fülembe. Fejemet a mellkasába fúrtam,majd ismét megcsókoltam. Újra, és újra. Egy torokköszörülést hallottunk magunk mögül. Ez tuti Louis…jegyeztem meg magamban, majd elváltam Drewtól.

-Sziaaaaa barátoooom. –ugrott oda Lou Drewhoz, majd megölelte, amire felnevettem. Drew meglepődve nézett.

-Jó lesz,ha már valamit csinálsz ezzel a lánnyal, mert az utóbbi időben egy bokrot viccesebbnek és boldogabbnak nevezhettünk volna, mint őt. –kuncogott Perrie, mire Drew rám nézett és kacsintott egyet.

-Akkor ki kellene mennetek a szobából. –nevetett Drew, amire elpirultam. A többiek felnevettek, én pedig a csupasz lábfejemet vizslattam, amin a neonrózsaszín körömlakk kezdett lekopni. Drew egy puszit nyomott  fejemre, majd kezét a derekamra csúsztatta. Odaléptünk a többiekhez. Drew a fiúkkal kezet fogott, illetve bemutatkoztak egymásnak. Azt hiszem jól fogadták egymást. De amikor Drew Niallhöz ért, egy flegma arckifejezést vágott, majd csak egy „heló”-t biggyesztett oda neki. Niall meglepődötten pillantott rá, majd gúnyosan elmosolyodott és egy „cső”-t nyögött ki.

-Na gyertek skacok, hagyjuk a fiatalokat. –kuncogott El, majd mindenki megindult kifelé. Persze Harry nem hagyhatta ki a beszólást.

-De aztán csak okosan!  -dugta be a fejét még a göndörke, majd kicsuktam szabály szerűen. Drew mosolyogva nézett rám, mire a karjaiba ugrottam. Egy hosszú, lágy csókot váltottunk, majd az ölébe vett és pörgetni kezdett, amit egy nevetéssel nyugtáztam.

-Tegyél le! -sikítottam. Egy puszit nyomott a nyakamra, amitől jóleső bizsergés futott át testemen.