Köszönöm a kommenteket, az előző résznél 5-en kommenteltetek*--*♥
Illetve, ugye van ez a Bloglovin-os dolog, ott is már 9 követője van a blognak:'))
Aki esetleg még nem követte be a blogot, IDE KATTINTVA megteheti! :)
Illetve, a július 1-én kezdődő új blogomat, pedig IDE KATTINTVA követhetitek be! :)
Sok-sok puszi , remélem élvezitek a nyarat! :))♥
--
A lányokkal éppen a medence parton ültünk, és napoztunk..
Perrie ötlete volt, hogy felejtsük el ezt a napot ezzel a kikapcsolódással, gondoltam
tényleg jó lesz. A neonrózsaszín bikinimben feküdtem a napágyon, fejemen a
napszemüveggel, fülemben pedig a fülhallgatóval. A lányok is hasonlóan
cselekedtek. Egy óra után már kezdett égni a hátam, ezért átfordultam a másik
oldalamra, így a hasamat érte a forró napsugár.
Egy idő után ezt is kezdtem megunni, így felkeltettem a már álomban lévő
Perriet mellettem, aki egy morgással fogadta az ébresztést.
-Gyere fürödni. –kuncogtam, mire felült és nyújtózott
egyet. Elnek is szóltam, ő szerencsére nem aludt. Lassan belementünk a hideg
vízbe, majd azonnal felfrissülő érzés járta át a testem. A hajamat felkötöttem,
így nem lett vizes. Ültünk a vízben és beszélgettünk egy jó ideig, majd El
telefonja csörögni kezdett. gyorsan kipattant a vízből, majd vizes kézzel
felvette a telefonját.
-Igen? A medencénél. Rendben. Nyugi, Lou. Oké. Értem. Nem
kellett volna. Nyugi már, szia.
Megforgatta a szemét, majd elmosolyodott és maga köré
tekerte a törölközőjét.
-Gyertek csajok, Louis már halálra aggódja magát.
–kuncogott. Mosolyogva kimásztunk a medencéből, majd pár percig még szárítottuk
magunkat a napon. Kezünkbe kaptuk a törölközőket és a telefonokat, majd mezítláb
indultunk fel a hotelszobáinkba. Mindenki a mi szobánkban volt. Louis azonnal
El nyakába ugrott, mire szegény lány majdnem hátraesett.
-Jézusom! Azt hittem, hogy már elvitt titeket az a Drew
gyerek. –szorította Louis Elt. Mosolyogva néztem őket. Az ő kapcsolatuk
szerintem mindenki számára a példa. Tökéletesen szeretik egymást, összeillenek,
és nincs titkuk egymás előtt. Remélem egyszer én is megtalálom azt, aki ennyire
fog aggódni értem mint Louis Eleanorért.
Kezdett késő lenni. Vacsorázni mentünk, majd utána amint
felértünk megtámadtam a fürdőt. Nem tudom mennyi ideje zuhanyozhattam, de
nagyon jól esett a hideg víz. Magam köré csavartam a törölközőmet, majd az
enyhén nedves fürtjeimet a bal vállamra söpörtem. Kimentem a fürdőből, majd
amint megfordultam majdnem leejtettem magamon a törölközőmet .
-Niall! Mit keresel itt? –szóltam rá mérgesen.
-Esetleg…Ö… Fürödni jöttem? –kérdezte kuncogva. Aj, a
fenébe. Egy fürdőnk van. Sóhajtottam egyet, majd kitártam az ajtót neki.
Belépett a fürdőbe, majd miután az ajtó becsukódott, gyorsan magamra kaptam egy
francia bugyit és egy barackszínű feszülős toppot (persze melltartót magamon hagytam), majd kiültem az
erkélyre. A csillagok bevilágították az eget, messzire elláttam. A városi fények
is látszottak, illetve az emberek apró hangyáknak tűntek csak. Gyorsan
visszamentem a fényképezőmért, ezt a pillanatot meg kellett örökítenem. Lőttem
pár fényképet, majd ültem tovább, és bámultam a kilátást. Az utóbbi időben
teljesen felfordult az életem… Sosem voltam még ennyire keresett a fiúk
körében. Nem voltak ilyen jó barátaim, nem ismertem a sírást sem. Általában
mindig erősnek mutatkoztam. Amikor eltört a kezem 6 évesen, nem sírtam, mert
erős akartam lenni. Amikor meghalt a teknősöm nem sírtam, mert erősnek akartam
tűnni. Erre tessék… A szimpla gondolat, hogy a barátom egy idióta volt végig, és
én még csak nem is tudtam, nem éreztem ezt át, könnyeket csal a szemembe.
Megváltoztam…nem vagyok az az életvidám lány, aki eddig. Aki minden nevetett,
bárkivel könnyen ismerkedett. És ez zavar. Meg kell változnom, újra a régi énem
akarok lenni.
Mellettem megmozdult a szék. A holdfényben felismertem a szőke
hajkorona tulajdonosát. Pillantásom elvettem róla, majd magam elé néztem.
-Jól vagy? –kérdezte aggódóan. Bólintottam, majd egy mosolyt erőltettem az
arcomra.
-Szép a kilátás, nem-de? –szólaltam meg.
-Ö…An, biztos minden rendben?
-Igen. –mondtam kicsit idegesebben. Nem akartam most
senkivel nagyon társalogni. Csak egyedül akartam lenni egy kicsit.
-Látom rajtad, hogy nem. –mondta halkan. Amikor rossz
hangulatban vagyok, amúgy is könnyen fel lehet húzni, de most valahogy
még gyorsabban sikerült neki.
-Niall hagyj békén! Nm rád tartozik, oké? Mégis mit érdekel
téged, hogy mi van velem? Az utóbbi időben sem fordítottál rám túl sok időt,
nem-de? Akkor most mi ez a nagy kérdezősködés? Csak menj el, és hagyj egyedül,
ennyit akarok, oké? Menj be. –szórtam rá a szavakat idegesen. Szemei csillogtak
a holdfényben, az ajkai egy kissé szétnyíltak a meglepődöttségtől. Nem szólt
semmit, csak ült egy helyben, és rám meredt. Ezt nem hiszem el…Megint rajta
töltöttem ki az idegességemet, pedig ő ismét nem csinált semmit. Sóhajtottam
egyet, majd felhúztam a térdeimet, átfogtam őket a kezemmel, és rájuk hajtottam
a fejem. Hirtelen Niall felállított a helyemről, majd magához ölelt. Viszonoztam az ölelését. Fejemet a mellkasába temettem, ő pedig biztatóan
simogatta a hátam. Apró puszikat adott a fejem búbjára, ami teljesen
lenyugtatott. Ismét lelkiismeret furdalást éreztem, amiért gonosz voltam vele,
pedig csak kedves akart lenni.
-Sajnálom.. - suttogtam a mellkasába. Éreztem, hogy vesz egy
nagy lélegzetet,majd a mellkasa süllyedni kezd. Újra emelkedett, újra süllyedt.
-Semmi baj. –simította meg a karom.
-Miért törődsz velem ennyire? –kérdeztem tőle azt a kérdést,
amire már egy ideje keresem a választ.
-Mert erre valók a barátok.
*
Reggel arra keltem, hogy valaki rázza a karom.
-Kelj fel, An. –kuncogott El. Ásítottam egyet, majd
átfordultam a másik oldalamra. Hirtelen egy apró sikoly szaladt ki a torkomon,
és ugrottam egyet. Niall amint kinyitotta a szemeit, ő is megijedt az én halálra
rémült arcomtól. El nevetésben tört ki, az ajtóban álló Louisval együtt.
-Te mit keresel itt? –kértem számon a kócos hajú, kómás
fejű Niallt.
-Én..Ö… -pirult bele a mondanivalójába. –Tegnap elaludtál
kint az erkélyen…És behoztalak…
-És mért maradtál itt? –húztam fel a szemöldököm.
-Mert…mert kapaszkodtál belém. –mosolyodott el.
Elfordítottam a fejem, majd kiugrottam az ágyból és a fürdőbe vettem az irányt.
Gyorsan megmosakodtam, illetve megmostam a fogam, majd visszamentem.
Meglepetésemre Niall nem ám, hogy elment volna, ugyan ott feküdt. De ez még semmi,
El az én helyemen, Louis pedig az ágy végében.
-Ti mit csináltok itt? –nevettem el magam.
-Kikérdezzük a szőkét a tegnap estétekről, de nem árul el
semmit.
Arcomba pír szökött, majd szúrós tekintettel Niallre néztem,
aki ugyan úgy festett mint én, csak ő Louisra meredt csúnyán.
-Na gyertek, hamarosan koncert, és még reggelizni is
kellene.
Miután mindenki kiment, magamra kaptam egy rövid gatyát és egy
toppot, majd a másik három idiótával egyszerre indultunk le reggelizni. Furcsa
nekem Niall… Néha olyan ’nagy arc’-nak tűnik, valamikor meg egy csöndes,
elpirulós kisfiú. És ezt nem tudom, hogyan kezelni.
Az én reggelim 3 Nutellás palacsintából, egy pohár tejből és
levezetésként egy vaníliás croissantból állt. Louis meg is jegyezte, hogy egyre
jobban „Niallösödöm’’. Erre csak megvontam a vállam, majd inkább felálltam az
asztaltól, és felmentem a szobámba. Ma a fiúknak koncertjük lesz, kettő is,
ezért a fényképeket feltöltöttem a laptopomra, így sok helyem maradt az
újaknak.
*
A közönség eszméletlen volt. Az arénát megtöltötték a
sikítozó lányok, a fiúk szokásosan végig hülyéskedték az előadást, illetve a
kedvencem az volt, amikor lehúzták Harry alsóját. Na ezen a lányokkal akkorát
röhögtünk, hogy pár percig abba sem hagytuk. Nagyon vicces volt, meg kell
hagyni. A lányok vagy háromszor annyira sikítottak, mint az egész koncert alatt
összesen. Jól lecsíptem a pillanatot, azt hiszem lesz mivel szívatni majd
Harryt.
Az esti koncerten a kedvenc pillanatom az volt, amikor Niall
elesett a színpadon, és elnevette magát, ezáltal nem tudta elénekelni a részét.
A fiúk is nevetésbe törtek ki, egyedül Zayn tudott annyira komoly lenni, hogy
elénekelte a fiúk helyett azt a pár részt. Ismét azt kell mondanom, hogy imádom
a hangjukat és a számaikat. Az egész koncertet végig énekeljük általában a
lányokkal, és ez most sem volt másképp. A koncert végén mindegyik fiú
öltözőjébe bementem képet készíteni. Harry direkt ledobta a pólóját, hogy
félmeztelenül pózolhasson a kamerának, Liam a Batmanes pólójában volt, Louis a
csíkosban, Zayn egy izomtrikóban (meg is említettem neki viccből, hogy még is
mire ) , majd amikor Niallhöz mentem, ő szintén félmeztelenül állt. Egy
pillanatra megijedt, amikor meglátott, majd elmosolyodott.
-Képeket csinálsz? –kérdezte szórakozottan, miközben egy
póló után halászott.
-Igen, igen. –mosolyogtam, majd lőttem párat az öltözőjében.
Megpróbálta befeszíteni az izmait, amire hangosan kinevettem és felhúzta a
szemöldökét.
-Most mi olyan vicces?
-Nincs mit feszíteni, Horan. –kacsintottam rá.
-Ó, igen? –indult el felém sunyi mosollyal az arcán, mire
kérlelően pillantottam rá, és nevetve hátrálni kezdtem. Végül elértem az
ajtóhoz. Nekipréselt, majd a kezeimet magam mellé szorította.
-Na most ki az erős? –kuncogott.
-Legyőzöl egy lányt, tényleg nagyon erős gyerek vagy te,
Niall. –nevettem képen, ami látszólag nem nagyon tetszett neki. Hirtelen
nyitódott az ajtó. Niallel pedig egyszerre estünk ki rajta. Nyögtem egyet,
ahogy Niall rám esett, de meglepetésemre én is puhára estem. Zavaromban nem
tudtam mit tenni, hirtelen lelöktem magamról Niallt, aki (azt hiszem) elég
fájdalmasan eshetett le rólam, mert feljajdult. Leszálltam az illetőről aki
alattam feküdt, majd megbizonyosodtam róla, hogy ez Louis. Fájdalmas
arckifejezése mosolyt csalt az arcomra, majd nevetésbe torkollottam.
-Mond meg Elnek, hogy ne számítson ezek után arra, hogy
gyerekünk lesz. –sziszegte a fogai között, mire a még mindig földön fekvő
Niallel röhögni kezdtünk. –Ez nem vicces… -szólalt meg újra Lou. A
fényképezőmet kezdtem nézegetni, nem-e esett baja az előbbi „szőke-fiú-csapása”
miatt,de szerencsére semmi baja nem volt.
-Louis, El hol van?
-Valahol az öltözőm felé.
Vigyorogva hagytam ott a két földön fekvő fiút, majd rohantam
Elhez. Meg is találtam Louis öltözőjében, ahol éppen Lou ruháit hajtogatta.
-El. A pasid azt üzeni, hogy nem lesz gyereketek. –nevettem.
-Mi történt vele? –forgatta meg a szemét, majd
elmosolyodott.
-Éppen az ajtóhoz szorított Niall, majd Louis be akart volna
jönni, de egyszerre kiestünk az ajtón. Én Louisra, Niall rám.
-Várjunk csak. –emelte fel a mutató ujját. –Mi az hogy Niall
az ajtónak szorított? –nézett rám kérdően, arcán egy sunyi mosollyal.
-Semmi extra. Csak egy játék volt. –vontam vállat, majd
inkább kimentem az ajtón, otthagyva Elt.
Szuuuppppeeeeerrrr.<3
VálaszTörlésörülök, hogy tetszett ♥
TörlésNagyon aranyos rész lett, az egészet végig vigyorogtam.:D
VálaszTörlésVárom a következőt. (:
xx
örülök, hogy tetszett :Dxx
TörlésImàdom h kibékültek <33 !! Remélem jól telik a VAKÀCIÒD :)) ;3
VálaszTörlés^^
Törlésigen jól telik, köszönöm:))) bár néha már unatkozom itthon :D
Én is szoktam ;)) de lesz ma kövi mert kivàncsian vàron a fejlemènyeket.:)) xx viru:3
Törlésigen, lesz ma :))xx
Törlésde édiiik<333 siess a kövivel!:)❤
VálaszTörlés^^
Törléssietek:)♥
nagyon jó, siess x
VálaszTörlésörülök, hogy tetszett! :))x
Törléssietek x
lesz ma új rész?
VálaszTörlésigen, lesz :))xx
TörlésNAGYON NAGYON TETSZIK A BLOG!! Egyedul azert nem irok hozzaszolast, mert csak olvasom es oolvasom :D 1:45 olvastam amikor kikapcsolt a telefonom :D igy tovabb!!
VálaszTörlés